2015. január 24., szombat

Lazuljunk: a Film forog tovább

(Shaulának és Ildinek)
(másoknak meg a hétvégi bulihoz, akinek jól jön...:)

Van úgy, hogy az egész színes, mint egy kalandregény,
Csapdák, álarcok, vad, kemény csaták.
Van úgy, hogy az egész szabad, jóízű nevetés,
Szélesvásznú vidám bolondozás.
 
Van úgy, hogy a szerep, amit régóta cipelek
Megrémít: ez nem is én vagyok talán.

De akárhová megyek, utánam nyúl a szerelem,
S minden gondot a múlt ölébe ránt.
 
Miénk a főszerep, de még jöhetsz, komédiázz velünk!
Te döntöd el, vajon velünk leszel, vagy egyenesen ellenünk.
Vigyázz, a díszletek valódiak, mozi az egész világ!
Forog a film, forog tovább-tovább, soha-soha meg nem áll.
 
Látod már, ez a film az életünk,
Hadd legyen tehát a miénk!
Eljátsszuk azt, hogy mi is rendezünk,
A filmben éppen ez, ami szép.

 
Amíg fut a szalag, s forgatókönyv szerint halad,
Az álomgyár, Hollywood hiába vár.
Tudom, sose marad unalmas ez a forgatag,
Mert minden nap hoz egy új folytatást.



(Időtlen mondanivaló... de azok a frizurák! azok a ruhák! :) hajjj, azok a nyolcvanas évek, visszasírom)

Kapcsolható:
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/10/mondd-mi-neved.html
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2013/04/csak-ugy-boytronic-luna-square.html


16 megjegyzés:

  1. Azért izgi, hogy 2 hete én is nosztalgiázom, :))))))) és jó !:

    https://www.youtube.com/watch?x-yt-cl=84503534&v=zEQAnrMpIc0&x-yt-ts=1421914688

    Step, Oké, zeneszerzés.....majd 10 év hallgatás után előad ....Dalok gyertyafénynél, nagyon beleette magát a fülembe :) :

    https://www.youtube.com/watch?v=9t2NMnq5ofY

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. News voltam :)

      Törlés
    2. Feltűnt, hogy mind - akik itt összegyűltünk - időnként nagyon együtt "mozgunk"? Mint egy kis naprendszer...
      Van erről egy elméletem, a közös tudatmezővel kapcsolatban, de még nem tudtam szavakká formálni...

      Törlés
  2. Ááá.. ez a film.. vagy Boci filmje, amelyikben szerepelünk.. vagy az enyém-tiéd-övé-és-ez-mindEGY.. :)
    *****
    ÉnochL: úgy tűnik, meg vagyunk győződve arról, hogy saját életünket éljük, saját vágyaink, reményeink és törekvéseink szerint, valamint saját erőfeszítésünkkel megvalósított saját terveink szerint. De vajon valóban így van-e? Vagy csak álmodnak bennünket, és akarat nélküli bábukként élünk, éppen úgy, ahogy egy személyes álomban?
    *****

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. L: De hát ön és én elkülönült egyének vagyunk, akiknek millió társukkal együtt élniük és munkálkodniuk kell avilágban! Hogyan tekint rám Mahárádzs?
      M: Pont úgy tekintek önre ebben a világban, mint ahogy önmagára tekint álmában. Ez kielégítő válasz? Az álomban,miközben a teste az ágyban pihen, egy egész - s az úgynevezett „valós" világhoz hasonló - világot teremt,amelyben emberek vannak, magát is beleértve. Hogyan tekint önmagára az álomban? Az ébrenlét állapotában a világ megjelenik, és ön egy olyan állapotba kerül, melyet én ébren álmodó állapotnak neveznék. Az álom közben az álomvilág igencsak valósnak tűnik az ön számára, nem igaz?Honnan tudja, hogy ez a világ, melyet „valósnak" nevez,szintén nem álom? Ez egy álom, amelyből fel kell ébresztenie magát azzal, hogy a hamisat hamisnak, a valótlant valótlannak, a mulandót pedig mulandónak látja. Ez a világ csak a fogalmi téridőben „létezhet". S akkor, egy ilyen „felébredés" után, a Valóságban lesz. Akkor a világot„élésként", jelenségszerű álomként látja az érzékszervi érzékelés határán belül a téridőben, feltételezett szabad akarattal.Arról, amit ön egyénnek hív: Miért nem vizsgálja meg ezt a jelenséget analitikus módon azután, természetesen nyitott elmével, miután felszámolt minden mentális beidegződést és előfeltételezést? Ha így tesz, mit fog találni? A test csupán egy fizikai szerkezet az életerő és a tudatosság számára, mely valamiféle pszichoszomatikus szervezetet képez; s ez az „egyén" nem tesz mást, mint külső ingerekre reagál, valamint illuzórikus képeket és értelmezéseket gyárt. Továbbá ez az egyéni, érző lény csak „tárgyként" létezhet a tudatosságban, amely érzékeli!Hallucináció csupán.
      L: Valóban azt akarja mondani, hogy nem lát különbséget egy általam álmodott álom és aközött, ahogy a világban élek?
      M: Elég sok minden van már, amin el kellene morfondíroznia és meditálnia. Biztosan akarja, hogy folytassam?
      L: Nem idegen tőlem az, hogy hosszú, komoly tanulmányokat folytatok, és biztos vagyok benne, hogy Mahá-rádzs is hasonlóképpen van vele. Nagyon hálás lennék, ha folytathatnánk, és eljutnánk a logikus végkövetkeztetésig.

      Törlés
    2. M: Rendben. Amikor mélyen aludt, létezett ön számára a jelenségek világa? Nem tudja intuitíven és természetesen elképzelni eredendő állapotát - eredeti létét -, mielőtt a testtudatosságnak ez az állapota kéretlenül önre tukmálta volna magát? Abban az állapotban tudatos volt a „létére"? Nyilván nem.
      Az egyetemes megnyilvánulás csak a tudatosságban létezik, ám a „felébredett" látásának központja az Abszolútumban van. A tudatosság úgy jelenik meg a tiszta lét eredendő állapotában - mely nincs tudatában létezésének -,mint a hullám a tengeren, s a tudatosságban jelenik meg és tűnik el a világ. A hullámok feltornyosulnak, majd aláhullnak, de a tenger marad. Minden kezdet előtt és minden vég után én vagyok. Bármi történik, „én" szükségszerűen ott vagyok, mint tanú. Nem arról van szó, hogy a világ nem „létezik". Létezik, de csupán mint jelenség a tudatosságban - az ismert megnyilvánult teljességeként, az ismeretlen, megnyilvánulatlan végtelenségében. Ami elkezdődik, annak véget is kell érnie. Ami megjelenik, annak el is kell tűnnie. A megjelenés időtartama viszonylagos, de az alapelv az, hogy mindennek, ami időnek alávetett, és időtartama van, véget kell érnie, ennélfogva nem valós.
      Fel tudja már fogni, hogy még mindig alszik ebben az élő álomban, hogy minden, ami megismerhető, az élet e fantazmagóriájában található, s hogy az, aki - miközben érzékeli ezt a tárgyiasított világot - az érzékelt teljességtől különálló „létezőnek" tartja magát, igencsak szerves része ennek az igencsak hipotetikus világnak? Fontolja meg továbbá: úgy tűnik, meg vagyunk győződve arról, hogy saját életünket éljük, saját vágyaink, reményeink és törekvéseink szerint, valamint saját erőfeszítésünkkel megvalósított saját terveink szerint. De vajon valóban így van-e? Vagy csak álmodnak bennünket, és akarat nélküli bábukként élünk, éppen úgy, ahogy egy személyes álomban? Gondolkozzon! Sohase felejtse el, hogy pontosan úgy, ahogy a világ létezik (jóllehet jelenségként), az álombéli alakoknak is tartalommal kell rendelkezniük, mindkétféle álomban: mindig azok, ami az álomszubjektum. Ezért mondom én azt, hogy: Relatíve „én" nem vagyok, de a megnyilvánult világegyetem nem különbözik tőlem.

      Törlés
    3. Kedves zplus,
      oszd meg kérlek idézeted forrását.
      Talán nem csak az én épülésemre szolgálna...

      O.z.one

      Törlés
    4. Érdekes kérdés :) - ugyanis mielőtt kitettem volna, rákerestem (és nem találtam), állt a böngészőmben egy napot, újra elolvastam és kitettem :)
      (a másik meg ez a nem vagyok robot.. dehogynem :)

      Törlés
    5. :)
      http://issuu.com/archive-x/docs/rames_sz.balszekar_-_a_jelensegvila
      http://en.calameo.com/read/000304528c5c1f3341ad1

      Törlés
  3. Aszongya Bűvészinas, beemelem ide, annak aki még nem olvasta:

    ".......ha még jobban el akarok emelkedni a földtől, és onnan fentről nézni az egészet, én azt mondanám, ez az egész arra van, hogy megtanuljunk különbséget tenni. Hogy ki tudjuk fejleszteni azt a hetedik érzéket, amivel szimatról ezer méter távolságból azonnal vágjuk, mi okés és mi nem. Ha igaz az én mátrix-szimulátor elméletem – azaz ez az egész kóceráj egy virtuális grafikával létrehozott tér, hogy tanulj, hogy fejlődj –, akkor ez egy csodás módszer. Gondolj csak bele: meg akarod üzembiztosan tanítani a gyerekednek, hogy hova ne lépjen. Ha ezt tényleg tapasztalaton alapuló, mély tudássá akarod fejleszteni benne, mit csinálsz? Létrehozol egy szimulációt, hogy még véletlenül se essen baja, és rálépteted a veszélyes helyre. Hadd csússzon el. Hadd essen bele. Hadd tapasztalja meg, milyen, amikor odalép. Tele van a valóságunk fake-ekkel, hogy megtanuljunk a saját szemünkkel látni, saját fülünkkel hallani, saját szívünkkel érezni. Senki nem akar ám semmi rosszat, a szimulátorok már csak ilyenek, magukban rejtenek minden lehetséges veszélyt, sűrítve, néha talán kicsit el is túlozva...
    De ez már nagyon filozofikus megközelítés. :)

    .....Borzasztó, ami történik ma a világban, pokoli nézni, ahogy embereket rángatnak teljesen átláthatatlan folyamatokat generálva általuk a világ ütött-kopott színpadán. De én úgy vagyok vele, muszáj átlátnunk ezen a szemünk elé vetített szánalmas komédián, mert csak így segíthetünk magunkon – és ezzel másokon. Tehát sorry, de én inkább nem vagyok „Sárli”, s bár nagyon sajnálom az áldozatokat, mélységesen elítélem az erőszakot, de vallom, erre nem ez a jó válasz. Hogy mi, azt még magam sem tudom. De ez így biztos nem.
    (Mindenkinek ajánlom most SOS megtekintésre a jútyubon is fellelhető Az igazi Mao c. filmet. Egy dokumentumfilm arról, hogy mennyire nem tudunk semmit. Tilos utánanézni, hozzászólásokat elolvasni, csak gyors katt a filmre, megnézni – és utána gondolkodni, gondolkodni, kételkedni, végre saját fejünket használni.)

    Itt a film: https://www.youtube.com/watch?v=-kot908piZY

    forrás: http://nyusziaszabadban.blogspot.hu/ + hsz.-ek

    News

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha csatlakozhatok Bűvészinashoz, akkor ajánlom figyelmetekbe az "Amikor a farok csóválja" (Wag the dog, 1997) című szösszenetet, Roer De Niroval és Dustin Hoffmannal :)

      O.z.one

      Törlés
    2. Akkor el kéne már dönteni végre hogy ki is a valódi aranyember - akinek a szava valójában számít. A hollywoodi masonic-illuminazi "vip-es valaki" zsidó Oscar-díjasa vagy netán a nem összeesküvő szektákban, hanem egy-én-ileg létező "senki" magyar. Teljesen egyértelmű hogy a te/l/j/es/út-ról, tu/l/rul jött madar szava az ami igaz és valóságos, tehát mérvadó és iránymutató a Földön minden tekintetben. A parazita 6alom megmondó-embereire meg oda sem kell figyelni.
      Azt a hülyeséget is el kéne már felejteni hogy itt aztán senki sem akar semmi rosszat. Dehogynem, a magyarországi zsidó milliárdos például kifejezetten csakis rosszat akar az immár csóró bennszülött magyarnak. Ha olyan jóságos lenne ide sem jött volna országot foglalni. A magyart nem azért szenvedteti a zsidó mert a magyar karmája ezt igényli és neki meg ez a szenvedtető 6almi szerep jutott a Kárpát medencében. Hanem azért mert ilyen a természete, ha úgy tetszik a genézise, na ez a "programja". Az más kérdés hogy a JÓ ISTEN meg - erre az "ördögi turpisságra" válaszul - úgy alakítja a dolgokat hogy mégis csak a szenvedő "BirKa/Bárány" magyar legyen az aki végül is "üdvözül", jut el az aranykorba. Ezért van az hogy a végidőben a "senkiség és nincsországság", no meg persze a "szeretet-rezgés-növekedést" indukáló tettek részesülnek előnyben.

      Törlés
  4. Köszi az ajánlást. Mondjuk nem igazán tudok ezzel a szöveggel azonosulni, mert ez így nekem nem mond semmi különöset. Igen, olyan jól hangzik első olvasatra, de kb. itt ki is fújt. :)
    Csak a kiemelt részekre reagálva.
    „Van úgy, hogy a szerep, amit régóta cipelek
    Megrémít: ez nem is én vagyok talán.”
    Már miért rémítene meg? A szerep nem talán nem én vagyok, hanem tuti nem „én”. :D Vagy azonosulok vele teljes mértékben – akkor viszont ez a kérdés valszeg fel sem merül bennem, mert mihez képest - vagy nem azonosulok vele, akkor viszont eldönthetem, hogy el akarom-e játszani vagy sem. Persze mondhatjuk, hogy amennyiben ez egy nehéz és hálátlan szerep esetleg a mű egészét tekintve, akkor lehet rémítő, de a lehetséges eljátszása az, nem pedig a léte.
    (Ok, persze a szereplétből való felébredés az általában rémítő, de akkor meg cipelésről nem beszélhetek, hiszen a rémület oka pont a fentebb írt azonosulás megszűnésében keresendő.)
    „Vigyázz, a díszletek valódiak, mozi az egész világ!”
    A díszlet csak mint díszlet valódi, de a díszlet ház az nem igazi ház, a díszlet asztal nem igazi asztal. Maga az imitálás folyamata valódi, nem pedig amit imitálni próbál. Mint a délibáb: Amit mutat az nincs, de maga a délibáb mint jelenség, nagyon is van. Tehát ez is olyan nesze semmi fogd meg jól mondat. :D
    „Látod már, ez a film az életünk,
    Hadd legyen tehát a miénk!
    Eljátsszuk azt, hogy mi is rendezünk,
    A filmben éppen ez, ami szép."
    Ugyan már mi abban a szép, ha az játsszuk, azt képzel(eg)jük, hogy mi is rendezünk?
    Aki valóban ’rendez’ az nem képzelgi ezt, hanem ”csak „ csinálja, és lényegi különbség van a kettő között, legalábbis szerintem. Nekem ez ebben a formában önáltatás lenne és az egyáltalán nem szép. :D
    Tehát „legyen mienk valami”, amit alapvetően nem mi rendezünk, csak eljátszuk/imitáljuk, hogy de, majd életnek hívjuk és ettől ez milyen szép. Birtokoljuk a fake-t. Kösz, de nem. :D
    Amúgy ha meg választanom kellene ezen keretek között, inkább lennék tudatosan szereplő egy szabadban/szabadon játszódó produkcióban, semmint üljek a popcorn szagú moziban, ezredszerre analizálva ugyanazt a filmet, miközben azt képzelem/játszom a székben ülve, hogy ezt még én is rendeztem ráadásul.

    Szóval nekem itt, ebből inkább csak a rím az ami kijött, semmint valami húú de mély és új mondanivaló. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, na látod még is csak mondott valamit, ha ennyit tudtál írni róla.
      De mondom másképp, máshonnan megvilágítva ugyanazt:

      "Van úgy, hogy a szerep, amit régóta cipelek
      Megrémít: ez nem is én vagyok talán.”

      Engem KIFEJEZETTEN megrémít időnként a saját felépített egóm és annak minden nyűgje, gondolatvilága. És ez nem valami skizo dolog, hanem sokszor én magam belátom és sajnálom azt ahogyan viselkedtem, amit mondtam, mert ezek mind a szerepemből jöttek, a karakterem mondta, én azonnal megbántam, ahogy elhagyta a számat. No erre varrjál gombot. :)

      Mindenki szerepet játszik, kivétel nélkül. Aki nem így tesz az,
      a) hazudik :)
      b) már annyira transzparens, hogy nem is látszik.
      És bizony ez a szerep nem mindig jó, vagy nem mindig kellemes, ami persze elvezethet önutálathoz, egy másik szerep kialakulásához, vagy egy lehetséges tudatos személyiség-leépítési folyamathoz. Ez utóbbi szerintem a helyes út, levakarni magunkról minden rárakódott szerepkört, és megkeresni ("szarrá meditálni, rimánkodni neki") azt az egyet, csak azt az egyet, aki valójában vagy. A magot. Szerintem ez minden lét célja.

      "Vigyázz, a díszletek valódiak, mozi az egész világ!”
      Ez valóban kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de egyrészt vegyük figyelembe, hogy mikor íródott (az akkori tudatszintnek megfelelően), másrészt igen, a díszletek valódiak, hiszen ha nekimész a falnak fáj, mert így épül fel ez a mozi, amiben mindenről kapsz visszacsatolást, információt, így legközelebb majd nem mész neki. Vagy ha már olyannyira leépítetted az egót, és olyan magas szinten rezegsz, akkor valszeg átmehetsz azon a falon, és már nem fog érinteni annak atomi szerkezete (meghaladod annak fizikai realizálódását). Tehát a fal olyan díszlet, ami egy szinten valódi, de amúgy mégsem az. :))

      "Eljátsszuk azt, hogy mi is rendezünk,"

      Hát nem ezt tesszük nap mint nap? Elhitetjük magunkkal, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van, elolvassuk a sok ezoterikus szart, meg a Hogyan Legyünk Sikeresek (mások letaposásával) c. bestsellereket, szóval eljátsszuk, hogy mi rendezzük az életünket, azt közben meg észre sem vesszük a finom szálakat, amelyeken keresztül mozgatnak minket - tisztelet a kivételeknek, mert vannak akik MÁR észreveszik báb-mivoltukat, és regénybeli elhelyezkedésüket - de tenni ellene még nem nagyon tudnak. Ha tudnának, akkor válnának igazi (ön)rendezővé, de én ilyennel még nem találkoztam, csak karakterekkel.
      A történések nagy részét nem mi teremtjük.
      Vagy tán nem így gondolod, amikor bemész a hivatalba, és egy három órás várakozás után közlik, hogy nem jó papírt töltöttél ki? Azt vajon miért teremtetted? Miért rendezted úgy az életed, hogy megbasszon az apek? :)

      "Eljátsszuk azt, hogy mi is rendezünk," - és ezen milyen jót röhögnek a demiurgoszok.

      :)

      Tulajdonképpen egyetértek Veled mindenben amit leírtál, tényleg bugyuta és ellentmondásos az egész szöveg, de látod lehet másképp is értelmezni. De nem győzőm hangsúlyozni, hogy csak az számít neked mit mutat. Ezt mutatta, hát ezt. :))

      Törlés
  5. Mazsola waze, ne legyél már "porszívó ügynök" légy szíves. :D:D Letettél valamit a kapu(m) elé, be is csöngettél majdnem, aztán miután megnéztem, elmondtam hogy nekem erre nem igazán van szükségem és még meg is indokoltam, hogy miért nem.
    "Ó, de komámasszony, azért jöjjön már ki és nézze meg ezt a másik oldalról is - mondtad erre - , én is azt hittem ám, hogy nincs rá szükségem, de amikor átrendeztem a lakást rájöttem, hogy hát mégis milyen hasznos kis gőzölős masina ez több szempontból is." :D

    Én megnéztem/elolvastam egy másik oldalát is szívesen, de ettől még ugyanúgy nem lett szükségem erre jelenleg. Teljesen megértem és elfogadom azt, ha neked viszont most igen. Csak azt nem értem, hogy akkor miért engem (vagy kit is? hihi) "győzködsz" - a példánál maradva - egy olyan porszívó szükségéről/értelméről, ami valójában neked igényed, 'otthonra'. :)
    Vetted (adtad) nekünk, magadnak? - ahogy a szólás tartja. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No akko lásson kegyed újra zenekínálatot, amikor én ajánlok neked! :)

      (apámnál nemrég járt egy porszívó ügynök, potom 1,2 milkós eszközzel próbálta meggyőzni a nyugdíjas fatert, még be is mutatta 1 m2-eren milyen fasza is - apa azzal tudta csak elküldeni (nem tudom miért engedte be?!), hogy jól van, majd a fiaimmal megbeszélem, összedobjuk... :) ettől lenyugodott az ügynök és elment. Én azért felporszívóztattam volna vele a teljes szőnyeget egy ezresér, ha mán... :) )

      Törlés