Kevert valóság

Csak idő kérdése volt, hogy kitalálják hogyan lehetne végképp meghülyíteni és átverni az emberi agyat. Nem volt elég, hogy a mindennapjaink nagy részét már így is képernyők előtt (monitorok, telefonok, tabletek, tv-k...) töltjük (tisztelet a kivételnek!), és nem, nem volt elég még abból, hogy valós élmények/tapasztalatok (értsd: mozdulj ki a szobából baz..) begyűjtése helyett képernyőkön nézzünk állatokat, sportot, embereket, vagy bármit ami érdekel. A virtuális valóság egy olyan formáját szándékoznak mostanában összehozni - iszonyatos pénzeket beleölve a projektbe -, amelyik ötvözi a valóságot a mesterséges elemekkel, egyfajta kevert valóságot létrehozva, teljesen megszédítve az emberi agyat. Nem volt elég az, hogy már eddig is piszok nehéz volt leültetni a gyerekeket egy valós könyv elé, eztán még embert-próbáló feladat lesz. Nem mondom, hogy ne haladjunk a korral, és látszanak a fejlesztésnek előnyei is, de alapvetően ezt az egészet olyan "Blue Beam Project" iránynak érzem, annak érdekében hogy még jobban belegabalyodjon a halandó ebbe a mesterséges, csúnya bácsik által alkotott illúzió az illúzióban világba. Nem elég nekünk Isten csodálatosan megtervezett és megteremtett élővilága a maga természetes, folyamatosan változó, fantasztikus és fejlődésre ösztönző módján, nem, csináljunk egy sajátot, saját törvényekkel, ahová tereljünk be mindenkit, és ahol végre ténylegesen mi uralkodhatunk - gondolják egyesek. Ölik is bele a dollármilliárdokat, olyan ígéretesnek tűnik a projekt... És pont az a bajom ezzel az egésszel, hogy már megint nem a valós vagy eltemetett képességeinket próbálják meg kibontakoztatni, hanem mesterséges módon létrehozott látványelemekkel még mélyebbre süllyesztik az emberi lényt, mint ahogyan nyilatkoznak is róla: "A Magic Leap a toll és a papír, az írógép, a vászon és az ecset ahhoz az erőhöz, ami az ember agyában ott van, amióta csak létezik ember". 

Most már azért egész szépen összeáll milyen recept szerint dolgoznak a szürkék az ember nevű főzeléken, íme az összetevők, nem elaprózva:

+ KEVERT LAKOSSÁG (multikulti)
+ KEVERT EMBER (biotech)
+ KEVERT VALÓSÁG 
=
TELJES IRÁNYÍTÁS
  
Nos, hajrá gyerekek, fejlesszetek csak, ez tényleg egy igazi negatív nagyágyúnak tűnik, kíváncsi vagyok mikor, hány év múlva fog beszivárogni a mindennapi életünkbe, és hogy hogyan tudjuk majd a magunk (életben-gondolkodó) módján úgy hasznosítani, hogy ne záródjon be teljesen ez a mesterséges doboz a fejünk felett...  

Innentől idézve az index cikkét:

"A Szilícium-völgy és a Wall Street nagymenő befektetői úgy öntik a pénzt egy újfajta virtuális valósággal foglalkozó rejtélyes startupba, mintha nem lenne holnap. A Magic Leap még semmi kézzel foghatót nem mutatott, de már 5 milliárd dollárt ér. Viszont ha tényleg megvalósítják, amit ígérnek, az durvább lesz, mint a Mátrix.

Levegőből előállított ivóvíz

És íme, itt egy újabb példa az aranykori gondolkodásra:

Elsősorban biciklistáknak fejlesztettek ki egy rendkívül ötletes eszközt, ami a levegő páratartalmából állít elő ivóvízet, amihez "csak" annyit kell tenni, hogy a levegőben lévő párát lehűlő, harmatponti hőmérsékletű felületre engedni, ahol önmagától lecsapódik, és íme, kis is nyertük a zoxigént az ivóvízet a levegőből. Mekkora ötlet már! Ezt nevezem aranykori gondolkodásnak! Egy nagyon régóta ismert fizikai jelenséget hasznosít, úgy hogy közben semmit nem szennyez, nem pazarol, senkinek sem árt (legfeljebb az ásványvíz gyártóknak), és képes a folyamatos újratermelődésre.

A fejlesztők dolgoznak még önálló változaton is, ahol egy kis napelem hajtotta motor állítja elő a szükséges légáramlatot (amit a biciklis változatnál maga a tekerés old meg), így gyalogtúrák esetében is kiválóan használható (lesz, ha valaha is engedik ezt a találmányt elterjedni).

És nyílván nem csak kényelmi eszköz ez, hanem sokkal nagyobb távlatokban is ki tud bontakozni, például ezzel a találmánnyal gyakorlatilag visszaszorítható lenne az ivóvízhiány világszerte. Nem tudom ezt engedik-e majd azok akik eddig csak a levegőből előállított pénzben voltak érdekeltek... De még ha nem is engedik, már mindegy, kiszabadult a szellem a palackból, mehet a garázs-gyártás...

Íme, mehet a taps a feltalálónak, remek munkát végzett:

Forrás: 

http://index.hu/tudomany/2016/04/18/a_levegobol_veszi_ki_az_ivovizet/

http://www.livescience.com/53401-fontus-converts-humidity-into-water.html

Tanít Tan Ék

Írok már erről is néhány gondolatot, mert kikívánkozik az istenadta!

Régóta követem figyelemmel az oktatás helyzetét (pl. itt is meg lett említve pár dolog), tekintve, hogy elsőszülött lányom révén élesben is érintett vagyok a témában. A jelenleg zajló zavargások rendkívül megosztották a társadalmat, és nehéz úgy véleményt formálni a témában, hogy ne sértsen az ember valakit meg. Mert tény, hogy a kormány nagyon arrogánsan* önhitten és cinikusan érzéketlenül bevezetett egy nem működő államvezérelt rendszert (Klik), valamint ráerőltetett az ágazatra egy szakma által ellenőrizetlen, jóváhagyatlan, sok hibát tartalmazó tananyagot. Tény az is, hogy a korábbi rendszer is nagyon sok sebből vérzett. Tény az is, hogy a tanárok sem mind mintapéldányok, vannak köztük ilyenek és olyanok is. Tény, hogy a gyerekeket a mai rendkívül vizuális, csilli-villi, csábító médiavilágban nagyon nehéz száraz tananyag elsajátítására bírni, vagy egyszerűen csak rávenni, hogy olvasson már el néhány oldal nyomatott betűt. Szóval látszik, hogy sokrétű a probléma, ami nem áll meg az oktatási rendszer határán, hanem jóval túlnyúlik azon, globális átfogó, földkerekségre kiterjedő, társadalmi szintű anomáliával rendellenességgel állunk szemben (vagyis egy nagy változás küszöbén, és ugye minden változás viharral kezdődik).

Sok érdekes tanulmányt olvastam már a témában, amelyek megpróbálták kielemezni a jelenlegi oktatási rendszer hibáit, és megjelölni megoldási irányokat. Ezen tanulmányok nagyjából egy közös pontban egyeznek meg: ami most van az úgy szar ahogy van. A megoldás irányai már természetesen eltérnek, árnyalódnak, de nagyjából azért mindegyik afelé kapirgál, hogy a múlt században beragadt "poroszos", rideg oktatási rendszert fel kellene váltani egy jóval rugalmasabb, interaktívabb együttműködő, motiváltabb ösztönzőbb módszertanra, igazodva a kor követelményeihez. Ilyenkor persze óhatatlanul is eszembe jutnak a megboldogult Carlin apánk óva intő, pesszimista borúlátó, de hajszálpontosan megfogalmazott szavai, érdemes felidézni:

Nos, ennek ellenére - mármint hogy a függönyök mögötti, valódi döntéshozóknak nem érdekük jól informált, kritikus vizsgálódó gondolkodású embereket kinevelni az oktatásban - azért én látok pozitív példákat, ötleteket, gondolatokat. Például a pedagógusok által összeállított 25 pont tartalmával szerintem minden józanul gondolkodó ember nagyjából egyetért. Ezen belül kiemelném a gyerekek túlzott leterheltségét, amin sürgősen változtatni kellene. És nem arról van szó, hogy amit mi anno kibírtunk, azt nekik is ki kell bírniuk, hanem hogy az új alaptantervbe rendkívül sok lexikális tudást halmoztak fel, amelyek nagy részére egyáltalán  nem lenne szükség, legfeljebb érdekességszinten megemlítve (és majd később elővenni részletesen, amikor a) megértek rá, b) szakmájukba vág). Olyan érzésem van, mintha a tankönyvek írói vérszemet kaptak volna, most hogy mivel lehetőségük nyílt megcsillantani a saját szakmájukban elért eddigi eredményeket és tudást, ezt "most aztán mindent bele" alapon belesűrítették a tankönyveikbe. Szarnak rá, hogy gyerek fejjel egyáltalán nem emészthető nyelven van megfogalmazva, szarnak rá, hogy ezen tudásbázis teljeskörű leadása amúgy bele se fér a tanév kereteibe, és szarnak arra is, hogy ezen "tudás" nagy részére soha a büdös életbe nem lesz szüksége a gyereknek. Elképesztően "tudományos" irányba mozdult el a tananyag ismertetése (pl. második osztályban már tanítják a halmazállapotokat, tápanyagok fajtáit, fehérjék, zsírok, szénhidrátok, stb.), mintha kisnövésű professzorokat akarnánk képezni, oda se figyelve, hogy ezek nem kisnövésűek, hanem gyerekek baz..! Egyébként is nagyon úgy tűnik, hogy magasszintű, globális döntéshozói érdek, hogy a társadalom minél jobban széttagolt legyen, "specializált", tehát csak egy adott dolog (szakma, ágazat, stb.) egy adott apró részletéhez értsen, csak a piramis adott szintjén lévő ismereteket kapja meg a rabszolga, ne érdekelje egyetemes tudás, fentebbi szintek átfogóbb ismeretanyaga, neadjisten rendszert-meghaladó képességek elsajátítása.

Szóval sok gond van, felsorolni is nehéz lenne, nagyon mélyen (pontosabban magasan, szellemi szinten) gyökerezik, de egy biztos: a bebetonozott formákat fel kell bontani. A kor szellemiségéhez már nem nagyon igazodik az, hogy a gyerekek óránként más-más tananyaggal küzdenek, miközben semmilyen összefüggést nem látnak mindezekből, nem kapnak átfogó ismereteket, szerves - saját környezetükben akár azonnal alkalmazható - tudást. Nincsenek interaktív órák, ahol a gyerekek megvillanthatnák képzelőerejüket, játékosságukat, és bimbózó értelműket. Nem tanulnak meg átfogóan, egyetemesen gondolkodni, nem tanulnak probléma-megoldást, nem tanulnak gyakorlati alkalmazásokat, nem tanulnak szerves, mindennapi élethez szükséges tudást, vagy hogy mit hogyan, hol érdemes kutatni, stb. Van a fáradt tanár, akinek kötelező leadnia egy bonyolult, száraz, tudományos szellemiségű elméleti (!) anyagot, és van a fáradt gyerek, akinek kötelező bemagolnia egy olyan tudást, amivel nem megy semmire a saját korában, a gyakorlatban (!) . Ezen kívül nem veszik figyelembe a különbözőségeket, a gyerekek korában például egy év korkülönbség rendkívül nagy szellemi különbségeket okozhat egy osztályon belül, de a tanterv ezen szigorúan átlép (baszik rá). Tanár legyen a talpán aki ebből az iszonyatosan sűrű tananyagból minden tanítványának érthetően át tud adni valami értelmeset (úgy hogy azért ne hagyjon ki semmit), ami meg is marad. 

Nagyon érdekes cikkre bukkantam ma, ami pont idevág. Sokat hallottunk eddig arról, hogy a tanárok szerint mi a helyzet, vagy mit mond a politika, de keveset arról, hogy maguk az oktatás alanyai, a tanulók hogyan látják a helyzetet. Ezt próbálta meg közzétenni gimnazisták egy csoportja, akik fél éves munkával összeállítottak egy tanulmányt az oktatási rendszer hibáiról és megoldási javaslatokról. Olyannyira szépen és pontosan megfogalmazták mindezeket, hogy érdemes a teljes cikket elolvasni, én most csak néhány részletét emelem ki:

"A Tanközlönynek szerénytelenül azt az alcímet adták, hogy Tankönyv mindenkinek. És valóban, oktatási szakembereket és minden gyerekes szülőt érdekelhetnek az olyan alapvető felvetések, mint hogy "örülnék, ha a rendszer lenne az egyénért, és nem fordítva."

Az oktatási rendszerről megfogalmazott kritikáik között nem egyszer fordul elő, hogy túl életidegennek tartják azt, ami az iskolákban zajlik. Miközben mindent be kell magolniuk szöveghűen, fogalmuk sincs, hogyan kell befizetni egy számlát, mi vár rájuk egy állásinterjún, vagy hogyan kellene együttműködniük, dolgozniuk másokkal. 

Ráadásul szerintük az iskola nem tanít meg gondolkodni, átlátni a világ működését: mindent, amit lehet, a fejünkbe vernek, csak épp gondolkodni nem tudunk. A logikus gondolkodás, összefüggések keresése és következtetések levonása nem olyan dolgok, amelyek a magyar oktatásban szerepet kapnának. A tantárgyak közötti átfedést nem éreztetik, sosem áll össze a nagy egész. Bemagolod Rousseau elveit törin, majd ha szerencséd van, később irodalomra készülés közben ráeszmélsz, hogy ugyanezen felvilágosult elvek nevében alkotott később Csokonai Vitéz Mihály. Ha nem, akkor meg nem. Kit érdekel? 

És hogy mit szeretnének ehelyett? Olyan élményalapú oktatást, amiben nem elég valamiről olvasni, hanem megismerni, látni, hallani, megélni kell. Rég nem álmodozom róla, hogy valaha egy történelmen vett csatát földrajzi szempontból is megnézzünk, vagy olyan interaktív feladatokat oldjunk meg, amelyek megmutatják a matematika természetben való megjelenési formáit.

A magyar iskolarendszerben eltöltött 10-11 év után a most 16-18 éves diákok úgy vélik, hogy az iskola nem az élet iskolája, nem az életre készíti fel őket, hanem bólogató Jánost vagy még rosszabb esetben robotokat csinál belőlük: Amit ebből az iskolarendszerből látok, az az, hogy a sulik becuppantják a világra nyitott, kreatív kisgyerekeket, majd 12 év múlva kinyomják magukból a görcsös jövőképpel rendelkező, túlhajszolt, ambiciózus robotokat.

Úgy vélik, hogy ebben a rendszerben nem az egyén a fontos, nem az egyének kiteljesedése a lényeg – miközben arra akarják őket rávenni, hogy alapítsanak boldog családokat, neveljenek legalább három gyereket, és végezzenek a társadalom számára hasznos munkát. De szerintük ehhez nem kéne torz, robotszerű embereket nevelni, akik csak „tudnak”, de nem gondolkodnak, nincs véleményük, és az érzelmi intelligenciájuk még a sinus 45 foknál is kisebb.

...sokat panaszkodnak a diákok túlterheltségéről is: míg egy hétköznapi felnőtt ember 8 órát dolgozik, addig nekik, gyerekeknek minimum 9-10 órában kell helytálljanak, és ez kibírhatatlanul sokat vesz el az életből. Nekem heti kétszer 8, háromszor 7 órám van. Aztán mehetek haza tanulni, szóval napi 9-10 órát mondanék, amit az iskolára szánok.

Ráadásul tudják, ez nem a tanáraikon múlik, hogy az órák számát, a leckék mennyiségét nem ők találják ki. Hogy ők pont ugyanolyan kiszolgáltatottjai ennek az elhibázott rendszernek, mint a diákok: A sokak által leszólt tanárságnak sem egyszerű ám. ... nekik is meg vannak szabva az óraszámok, a leadandó anyagmennyiségek. Ők is elfáradhatnak 6-7 óra letanítása után, hogyha egész nap a hangos, passzív vagy totál demotivált diákságot próbálják koncentrálásra rávenni kevés pénzért és még kevesebb megbecsülésért.

És hogy ennek mi az eredménye? Gyomorgörcsöt kapok, valahányszor az iskolára gondolok, és ez így szerintem nincs rendjén. Az iskola leginkább abból áll, hogy reggel bemegyek fáradtan, a tanárok is fáradtak, a többiek is fáradtak, és akkor mi, együtt fáradtan próbálunk csinálni valamit, amiből általában semmi jó nem sül ki."

Forrás: http://index.hu/belfold/2016/04/20/sztrajk_diakok_oktatas_tankozlony

***

Fantasztikus! Komolyan, tökre örülök neki, hogy 15-16 éves diákok már milyen magas szinten átlátják a rendszer (szándékosan betervezett) hiányosságait és hibáit. Azért itt megcsillant valami... nnna, ha ez a generáció ki tud nevelni magából néhány százaléknyi ilyen gondolkodót, akkor nincs még veszve minden... ezek szerint nem tudták még teljesen kiiktatni a kritikus gondolkodást, és az átfogó jellegű felismerés képességét a gyerekekből, pedig bedobtak mindent mi szem szájnak ingere: okostelefon, fészbuk, youtube, virtuális valóság, internetelérés már a wc-n is, látvány-látvány-látvány mindenütt, stb., stb..  ezek szerint van még remény, ébredezik az aranykori generáció nemzedék. Nem sikerült mindenhová, például a tanár és tanuló közé éket verni, vannak akik még szeretnének valóban tanítani, és vannak akik szeretnének tanulni. A tudatosodást nem lehet már megállítani vaskori módszerekkel, ez világosan látszik, hiszen "hajnalodik". 

(* elnézést a szövegben alkalmazott sok áthúzott szóért, elhiszem ha valakit esetleg már zavar olvasás közben, de én magam is megdöbbentem, hogy mennyire automatikusan önműködően, gondolkodás nélkül ugranak be a nem magyar szavak sajnos elsőre, és sajnos gondolkodnom kell a magyar megfelelőjükön - ezért magam számára és talán mások számára is tanító jellegű ez a fajta új módszerem)

Gondviselés, Isten a neved

Rájöttem, hogy Isten számtalan álnéven publikál teszi közzé gondolatait, egyperceseit, novelláit és komoly életrajzi műveit. Az egyik ilyen álnév bizonyosan a Tréfamester. A másik a Naugye. És bizony ír még Gondviselés álnéven is, ebben biztos vagyok. Ez utóbbi számomra egy aktuális eset képében nyílvánult meg, amit röviden meg is osztok. 

Rögtön a közepébe vágok: tegnap csúnyán megbűntetett a rendnek őre. Az egész onnan indult, hogy tegnap volt a nagyobbik lányunk tánc-fellépése délután ötkor, ezért egy kicsit hamarabb jöttem el a munkahelyemről, és tűztem az autóval az iskolába hogy még elcsípjem a produkciót az előadást ... no még mielőtt bárki is gyorshajtásra gondol, gyorsan jelzem; nem ez volt a baj. Állok a kereszteződésnél, jár a motor, nézem az órát, váltsál már, haladj már. Ilyenkor, amikor haladna az ember, nagyon rövid időtartam is iszonyatosan hosszú időnek tűnik - valószínűleg ilyenkor a "valóságérzékelésünk" magasabb rezgésszinten pörög, több információt tudunk befogadni adott idő alatt. Mindegy, zöldre vált a lámpa, indulunk végre, mikor meghallom az autósok rémálmában fogant hangját: puity-puity. Mögöttem villog a nagy zöld-kék terepjáró (volt miből, gondolom..), gondoltam félrehúzódok, biztos csak el akar menni, bűnözőket üldözni, nekem ehhez mi közöm, tessék-csak-tessék, elengedem a biztos urakat. De csalódnom kellett, nem a bűnözők után mentek a srácok, hanem engem szúrtak ki. Jellemző. Amikor az ember sietne, akkor baszódik be valami....

Félrehúzódtam egy kis utcába, hogy ne zavarjuk a forgalmat, hadd hömpölyögjön zavartalanul kedvére - tovább - nélkülem. Kiszállok, jónapot - jónapot, forgalmi ellenőrzés, jogosítvány, forgalmi engedély, stb. Jellemző - morgom ekkor még a bajszom alatt, egy kínos vigyor társaságában. Végigszaladt bennem a lehetséges hibák listája,   övem bekötve, indexeltem irányjelzőztem ahol kell, nem is mentem gyorsan, a fényszóróhoz korán van még, mi a fasz lehet a baj? Ezután jött a hidegzuhany: 
- Önnek lejárt a műszaki engedélye, ezért állítottuk meg.
- Ó... tényleg? 
- Bizony, tavaly novemberben. 
- ... 

- Ez bizony 25 ezer lesz, helyszíni, ha ezt nem fogadja el, szabálysértési eljárást indítunk ön ellen, ami a duplája lehet. 
Ilyen helyzetben az embernek nincs választása. Fizetsz, vagy csúnyábban fizetsz. Na, elő is kaptam a pénztárcát, és elkezdtem kutakodni benne, annak tökéletes tudatában, hogy ennyi készpénz biztosan nincs nálam... szerencsére mielőtt még teljesen hülyét csináltam volna magamból, rámszólt a rendőr, hogy nem most, nem nekik kell fizetni, hanem adnak egy csekket. Hát persze! csaptam a homlokomra, manapság már nem lehet lefizetni a rendőröket! Ööööö, várj csak.... 

Na mindegy, ezt beszoptam, csúnyán, fogalmam sincs hogy a francba tudtam elfelejteni a műszakit, de ráadásul ennyire durván, öt hónappal!  Ott álltam leforrázva, ilyenkor mi a picsát lehet mondani, "sajnálom"? Semmit, állsz bambán, és várod amíg az egyik kitölti a papírokat, a másik meg leellenőrzi, hogy nem állok-e körözés alatt, migráncs vagyok-e, biztosítás rendben van-e, van-e lyukas fogam, stb. a szokásos rutin. Egyéb probléma nem lévén, elengedtek, de mielőtt még elmentek volna más, hasonló borzalmas léptékű bűnelkövetőket felhajtani, azért megkérdeztem, hogy:
- Öööö... most van délután öt, nyílván ma már nem jutok el műszaki vizsgára, szóval... izé... ha holnap reggel első dolgom az lesz, hogy elguruljak egy műhelybe, és útközben az egyik kollégájuk megint elcsíp, akkor megint megbűntet, vagy ez a papír ad valamilyen védelmet? 
A válasz tovább fokozta a vérnyomásom:
- Nem, nem ad védelmet, ugyanúgy megfogják bűntetni. Két dolgot tehet, az egyik, hogy elsétál egy műszaki állomásra, kér egy ideiglenes útvonal-engedélyt, amivel el tudja juttatni a gépjárművet (ezek sosem mondanak autót, kocsit...?), a másik, hogy megkockáztatja az utat. Minden jót.
- Szlát. 
Eltűztek. Én is.

Utólag jutott eszembe, hogy ennyi erővel megtehették volna, hogy tesznek egy kört, majd újra megállítanak, - pot kivánok, forgalmi ellenőrzés - , vagy akár (mivel a modern technikai eszközöknek köszönhetően már tudják a címem, a kutyám nevét, rossz fogainak számát, a segglyukam pontos elhelyezkedését a hátsómon) szóval akár reggel hétkor meg is állhatnak a házunktól nem messze, és amikor elindulok ők ismét beindítják a behajtást. Mert ki kell mondani ebből élnek, nem? Az autós társadalom tartja el a rendőrséget, ha van még valaki akikről lehet további bőröket lenyúzni, akkor azok az autósok. Tőlünk még van mit elvenni. És nem olyan hülyék ám, mint azt sokan gondolják! Nem, a bevételt okos módon fejlesztésekre költik. Hogy mire? Még több kamerára, még több kütyüre. Miért? Hogy még több bevételt szerezzenek! Komolyan, mint egy profitorientált Zrt. A valódi bűnözökhöz nem mernek nyúlni, a politikusok érinthetetlenek, hát maradnak az adófizető birkák, akiknek semmilyen eszközünk nincsen ez ellen. OK, én hibáztam, elismerem, no de egyből ekkora összeggel indulunk? Majdnem a minimálbér felével? Nem erős ez egy kicsit? Jó, ne ússza meg a hozzám hasonló faszkalap egy ejnye-bejnyével, de azért... na... 

Na, ilyen jó kis gondolatokkal és hangulatban érkeztem meg az iskolába, a kiccsalád már ott volt, örömmel fogadtak, persze az arcomra volt írva hogy nem az otthon felejtett kamera miatt ekkora a fejem. A nejem arca is hamar összetört amikor két félmondattal elmeséltem mi van - és ekkor érkezett meg Tréfamester menetrend szerinti első poénja: közölte velem az asszony, hogy átszervezték a programot, a mi lányunk csak a végén fog fellépni, kb. egy óra múlva....
Pffff.......
Ezért kellett rohanni. 
Ha tudom hogy nem kell sietni, ha csak 5 perccel, ha csak 20 másodperccel később indulok az irodából, mindez nem történik meg, hiszen nem mögém állnak be a k. életbe! Az egó ilyenkor még nem ismeri fel a történet egész ívét, mert még korántsem ismeri a végét, de azért a tudatosság, a belső hang ilyenkor is segít továbblendülni. 
Jól van, higgadj le, dűhöt félrerakni, negatív hullámokat lecsendesíteni, mindjárt táncol a lány, ne kúrd el az ő napját is. 
És jön a mosoly, jön a kézszorítás, mehetsz, ügyes legyél! 
Jól sikerült, szépen táncolt a lánycsoport. (elgondolkodott már valaki azon, miért érezzük szükségét annak, hogy képességeinket kínok között kiállva, megmutassuk "másoknak" is, és "mások" miért érzik szükségét, hogy mások kínszenvedését, előadását nézegessék előszeretettel?? - miért van bennünk ez a kényszer, ez a program? - miért szeret az Egy szenvedni a színpadon, és ugyanakkor önmagát végignézni a nézőtérről? - ez egy külön bejegyzést érdemelne... ) 

Vége lett a műsornak, hazamentünk. Utána persze indult az őrült szervezés nejem és én köztem: hogy jutok el reggel a legközelebbi műszaki vizsgáshoz? Mikor nyit reggel? Fasztuggya... Hívd fel! Ilyenkor? Hátha..., Bocs hogy ilyen későn hívlak, de..., Tényleg? 7-kor nyittok?Fasza, megyek! ... Mi, hogy csak délután 4-ig vagytok nyitva? ó.... na mindegy, valahogy megoldom, köszi, visszhall! És a kicsi? Hogy viszed el az oviba? Bmeg tényleg. Semmi gond drágám, megoldjuk... És hogy hozod el délután? Bmeg, egyszerre csak egy dolgot oldjunk meg!   
... és ez így ment még egy darabig, végül is sikerült minden gördülékenyen megoldani, van immár műszaki az autón, a gyereket is bejuttattam, én is beértem, minden rendben volt. De akkor miért nem ér már véget ez a történet? 

Mert most jön a lényeg. 

Tréfamester tartogatott még néhány meglepetést ugyanis. Eddig csak a történet első felét ismerhettük meg, magát az eseményt, a megnyílvánult történést (és hogy ez milyen kezdeti hatással volt rám, mennyire haragudtam a rendőrökre, pedig...), viszont ekkor azt még nem tudtam hogy mi vezetett idáig, és miért történt mindez velem. Mert mindennek oka van, és ezt szerintem mindenki nagyon jól tudja, aki valaha is, vagy egy kicsit is megpróbálta áttekinteni az életében történő események láncolatát. A kicsiket, vagy a nagyobb horderejűeket tökmindegy, mindegyiknek közös nevezője, hogy milyen szép logikus sorrendben és időrendben, ok-okozati összefüggésben jelenik meg minden változás, történés, hatás, gond, öröm, jelzés, súgás stb. egyszóval tanítás. Amikor ilyen esemény történik, elsőre kapásból rendszerint valamilyen rossz dolognak, negatív történésnek fogjuk fel ami velünk történt (miért pont velem?) - mivel még nem látjuk át az egészet, nem ismerjük a teljes történetet, mintha egy festményt túl közelről vizsgálnánk, így csak egy részletét látnánk, az is egy nem túl előnyös, csúnya, repedezett, dudoros felismerhetetlen valami... No de amikor hátrébb lépünk, és összeáll a teljes kép.. az olyan szép, leírhatatlan, látni kell. Átélni. Tapasztalni...

De mesélem is tovább. Talán mindenki hallott már róla, hogy e hónap elejétől beélesítették az automata kamerás megfigyelő rendszert az utakon (pontosabban az utak felett elhelyezett állványokon). Ezek a kiváló eszközök élő munkaerő nélkül is rögzítik a nap minden órájában az alattuk elhaladó autók adatait, sebességet, rendszámot, műszaki engedélyt, biztonsági övet, telefonálást, mindent. A nejemnek van két rendőr ismerőse is, hogy-hogy nem sikerült is velük beszélni ma, akik először még egészen felvidítottak: szerintük igen enyhe büntivel úsztuk meg, ennél sokkal durvábban is eljárhattak volna, sokkal nagyobb bírsággal, vagy akár autó elkobozásával, vagy egyszerűen csak rendszám leszerelésével, álljon félre, ezzel a gépjárművel nem közlekedhet tovább, stb.. A még rosszabb lehetőség elkerülése valahogyan megszépíti a már valós, bevasalt, de vitathatatlanul kisebb mértékű bűntetés megítélését. Ó, tehát még egész jól jártunk? Igen.

Tréfamester azonban még nem pihent le. A rendőr ismerősök közölték, hogy ez a kamerás rendszer úgy működik, hogy ahányszor csak elmész alatta, annyiszor bűntet. Mi van???! Bizony, bizony. Én nagyjából 7-8 napja suhanok el ezen kamerák alatt mit sem sejtve, hogy minden nap egy csúnya összeg gyűlik és göngyölődik valahol nagyon-nagyon messze egy szerveren a kocsink rendszámához rendelve. És akkor most mi lesz, minden napra megbüntetnek? Kérdeztük. Nos, elméletileg igen, 30 nap múlva megjön az első csekk...  - jött a szakszerű válasz. És ti nem tudtok valamit tenni, segíteni? - kérdezte a reménykedő elme. Nem, tőlünk tök függetlenül működik a rendszer, nincs ráhatásunk. Fasza, hol vágjam fel az ereimet...? 8 nap beszorozva 25 ezerrel nem kis összeg a mi szintünkön - már ha az automata is olyan kegyes lesz mint a rendőr volt... 
Szép kis rendszer ez, mi, szép kis ország? Egy felejtésből, egy hibából exponenciálisan növekvő probléma bontakozik ki. Szóval érted, mi lett volna, ha történetesen nem állít meg a rendőr, meddig nőhetett volna még ez a probléma...?

Várjunk csak...

És ekkor végül leesett a tantusz, összeállt a teljes kép. Néhány nappal ezelőtt volt egy furcsa érzésem, szó szerint valami azt súgta belül, hogy valamelyik iratommal gond van - de miután végiggondoltam, személyi, jogsi biztos rendben, elhessegettem a "zavaró" gondolatot. Pedig ez a belső "piszkálódás" kb. azidőtájt lehetett, amikor beélesedett a kamerarendszer. Nem hallgattam rá, így hát átvette az írói tollat a Gondviselés. Két rendőr és egy bosszús nap képében megmentett egy nagyon csúnyán is végződhető kalandtól. Lehet hogy ki kell végül fizessem a 8 napra szóló bűntetést, és ki kell fizessem a helyszíni bírságot is, de ha tegnap nem állítanak meg a rendőrök, akkor úgy 30 nap múlva az első csekk befutásakor értesültem volna a dologról, és akkor még csak fel sem fogtam volna, hogy további 29 nap - vagy még több, ha nem jövök rá azonnal mi történik - bűntetés vár rám. És még azt mondják nincs Gondviselés.

Naugye.  


    


 

Vásárnap

Nagyjából talán mindenki ismeri a vasárnapi boltbezárás tragikomikus történetét, azért bevezetésként dióhéjban megpróbálom összefoglalni. A kormány hozott egy "nemzeti-keresztény" köntösbe csomagolt, az emberek életébe igencsak durván beleszóló döntést, hogy a kiskereskedelmi szektor vasárnap zárva tartson annak érdekében, hogy "a családok együtt lehessenek vasárnap". Ezzel az egyoldalú döntéssel a lakosság nagyjából háromnegyede nem értett egyet, és én sem, bár nem feltétlenül azért, amiért a plázákhoz és állandó fogyasztáshoz szoktatott többiek. Ezek után a szocialista párt - nyílván politikai haszonszerzésből - többször próbált meg népszavazást kezdeményezni a törvény eltörléséért, de ezt valamilyen trükkel eddig mindig megakadályozta a kormánypárt. A legutóbbi híres esetnél már odáig mentek, hogy kétajtós verőlegényeket küldtek a választási irodába, hogy elgáncsolják a népszavazási kezdeményezést. Őrület alakult ki ezután a médiában, nem is sorolom, szerintem mindenki ismeri a "kopaszok" ügyét, és az eset végül eljutott a kúriáig, ahol a legfrissebb hírek szerint az a döntés született, hogy mégis csak mehet ez a népszavazás. 

Most itt tartunk tehát, nyílván több forgatókönyv lehetséges ezután, akár az is lehet hogy visszavonja a kormány a törvényt, ezzel húzva ki az "ellenzék" méregfogát, majd ezután újra megszavazzák csak más néven, amire már nem érvényes a népszavazási kérelem szövege. Nem akarok ötleteket adni, de az biztos, hogy a kormány népszerűsége most igencsak veszélyben van, amikor egy számára nem túl kedvező ügyben számokban is mérhetően megjelenhet az elsöprő népakarat, és biztos vagyok benne, hogy egy ilyen esetben a kommunikációban nagyon erős jaffa-párt nem fog tétlenkedni, és nem fogja csak úgy megengedni a népnek akaratát teljesülni. Annak a népnek, amelyik vasárnap, azaz vásárnap vásárolni akar, mert évszázadok óta ehhez van szokva - ahogy benne is van a nap nevében. És a többségi népakarattal ezúttal én is egyetértek. A törvény bevezetésének okán felsorolt öntött maszlagot én nem veszem be. Ettől ugyan nem mennek többen templomba (és az emberek lelki üdvössége amúgy sem is lehetett igazi cél egy profitközpontú zártkörű társaságnak, mint amilyen a kormány), és ettől ugyan nem maradtak jobban együtt a családok vasárnap - pláne azok a kisbolt tulajdonosok, akik ilyenkor kénytelenek saját maguk bemenni dolgozni.

 "A család a családi boltban együtt van vasárnap. A cél tehát megvalósul"

Az egésszel kapcsolatos saját nézőpontomat kezdem azzal, hogy tulajdonképpen nekem nincs különösebb igényem arra, hogy nyitva legyenek a boltok vasárnap. Szóval, elég ritkán jártunk korábban is boltba ezen a napon, bár hozzá kell tegyem, hogy amikor az ebédhez egy - a szombati bevásárlásnál elfelejtődött - kulcsfontosságú hozzávaló kellett (pl. egy pohár tejföl - (a tejnek a föle!)), akkor bizony jól jött hogy nyitva van a sarki kisbolt. A törvény óta az ilyen eseteket a szomszédok segítségével oldottuk meg, ami természetesen oda-vissza működött - növelve a közösség összetartó erejét. Illetve rászokott az ember, hogy intézzen el minden beszerzést 6 nap alatt - ez meg valahol növelte a tudatosságot és az odafigyelést is a mindennapokban. Ezeket az előnyöket leszámítva viszont igen sok hátránya volt ennek a szabálynak. Igyekszem pontokba szedni:

1. Először is, nekem rendkívül nem tetszik, amikor a kormány ennyire durva módon bele akar szólni az emberek életébe. Tényleg ne szabja már meg egy politikai erő, hogy mit csináljak a vasárnapomon. Ha én olyan hülye vagyok, hogy ezt a szép napot idegen-érdekű plázák folyosóin végigcsoszogva pénzköltéssel töltöm, az legyen az én bajom. Én üdvözlöm a népszavazás intézményét, térjen csak vissza az amit nagyon úgy tűnik elvettek az emberektől (legalábbis drasztikusan, több lépcsőben is megnehezítették az "átjutást").

2. Sok kisbolt tulajdonosnak igen fontos volt a vasárnapi nyitvatartás, nekik igen nagy kiesés ez a rájuk erőltetett szabály. És itt most nem a munkavállalókra gondolok, hanem azokra, akik saját boltjukban ott ültek vasárnap, és így próbáltak túlélni. Ráadásul a vasárnapi boltzár inkább a nagytőkés hipermarketeknek kedvezett, hiszen ők lazán átszervezték a kieső időt pénteki és szombati hosszabb nyitvatartással, amit egy kisboltos nem biztos hogy megtehet magának.

3. És ne feledkezzünk meg azokról, akik hétfőtől szombatig dolgoznak, így ők csak vasárnap tudtak eddig egy rendes nagybevásárlást lefolytatni. Vagy gondoljunk az egyetemistákra, akik közül sokan hétvégén tudnak csak pénzt keresni, de nekik így most kiesett egy nap a kettőből. (-50% bevétel!)

4. A vasárnapi nyitvatartás erőltetése - figyelembe véve a szabbat - szombat munkabeszüntetési tilalmát - igen erősen zsidó lobbinak tűnik. Ők vallási okokból szombaton nem dolgozhatnak, hát akkor legyen már nyitva a bolt vasárnap! :) Ettől eltekintve valóban sok magyar embert is érint a dolog.

5. Én üdvözlöm a népszavazás intézményét, térjen csak vissza az, hogy ilyen - mindenkit érintő - ügyekben hallgattassék meg a nép szava. Jó, tudom, ma már mindent lehet manipulálni, megtéveszteni, osztani-szorozni-csalni, elcsúsztatni, de akkor is, talán ekkora mennyiségben ez jóval nehezebb lesz. Már ha a nép fogja és felemeli a valagát, és elmegy x-elni, függetlenül attól, hogy ebből melyik pártosodás nyer politikai hasznot. És remélem ez csak a kezdet! Hajrá magyarok, demokrácia van (vagy nem?), használjuk hát a demokrácia legfőbb fegyverét! Az is milyen ökörség már (jól megtervezve persze), hogy nemzetközi szerződésekről nem lehet népszavazást tartani. Hát mi a lófaszról kellene meghallgatni a nép hangját, ha nem pont ilyen fajsúlyú ügyekről? Nyílván ez nem véletlenül van így, szóval csip-csup ügyekről lehet savazni (egymást), de lényeges kérdésekben szigorúan követni kell a bölcsek jegyzőkönyvét..

Szóval mindamellett, hogy ez az egész ügy olyan húzd-meg ereszd-meg kötélhúzásnak látszik, és az "oszd meg és uralkodj" elve alapján jót röhöghetnek a függönyök mögötti véleménytervezők, látva a tömegek és beléjük ültetett gondolatok összecsapását, ettől függetlenül én személy szerint örülnék, ha ez a népszavazás sikeres lenne, és megreccsentené minden idők legkorruptabbnak látszó, legcinikusabb, legarrogánsabb, legátverőbb, legszélhámosabb kormányának hajóját. Ne szóljon bele a kormány ilyen ügyekbe! Dönthessék el az emberek mit akarnak. Dönthesse el a kisboltos, hogy nyitva akar-e lenni. Dönthessék el a munkavállalók, hogy dolgozni akarnak-e vasárnap több pótlékért. Erre simán lehetne hozni egy szabályt, hogy a munkavállalót ne kötelezhessék vasárnapi munkavégzésre, és ez a döntés álljon törvényi védelem alatt, tehát ne érhesse semmilyen bűntetés a munkáltató részéről azt az alkalmazottat, aki nem szeretne a hetedik napon bent lenni. Ennyi.  

(most szándékosan nem akarom ezt az egész ügyet spirituális oldalról megvizsgálni, pedig lenne mit keresgélni magasabb nézőpontból is.. aki akarja természetesen továbbfűzheti a gondolatláncot a hozzászólások közt...) 

Rajz forrása: http://index.hu/napirajz/2015/04/09/megvalosul/