Gondviselés, Isten a neved

Rájöttem, hogy Isten számtalan álnéven publikál teszi közzé gondolatait, egyperceseit, novelláit és komoly életrajzi műveit. Az egyik ilyen álnév bizonyosan a Tréfamester. A másik a Naugye. És bizony ír még Gondviselés álnéven is, ebben biztos vagyok. Ez utóbbi számomra egy aktuális eset képében nyílvánult meg, amit röviden meg is osztok. 

Rögtön a közepébe vágok: tegnap csúnyán megbűntetett a rendnek őre. Az egész onnan indult, hogy tegnap volt a nagyobbik lányunk tánc-fellépése délután ötkor, ezért egy kicsit hamarabb jöttem el a munkahelyemről, és tűztem az autóval az iskolába hogy még elcsípjem a produkciót az előadást ... no még mielőtt bárki is gyorshajtásra gondol, gyorsan jelzem; nem ez volt a baj. Állok a kereszteződésnél, jár a motor, nézem az órát, váltsál már, haladj már. Ilyenkor, amikor haladna az ember, nagyon rövid időtartam is iszonyatosan hosszú időnek tűnik - valószínűleg ilyenkor a "valóságérzékelésünk" magasabb rezgésszinten pörög, több információt tudunk befogadni adott idő alatt. Mindegy, zöldre vált a lámpa, indulunk végre, mikor meghallom az autósok rémálmában fogant hangját: puity-puity. Mögöttem villog a nagy zöld-kék terepjáró (volt miből, gondolom..), gondoltam félrehúzódok, biztos csak el akar menni, bűnözőket üldözni, nekem ehhez mi közöm, tessék-csak-tessék, elengedem a biztos urakat. De csalódnom kellett, nem a bűnözők után mentek a srácok, hanem engem szúrtak ki. Jellemző. Amikor az ember sietne, akkor baszódik be valami....

Félrehúzódtam egy kis utcába, hogy ne zavarjuk a forgalmat, hadd hömpölyögjön zavartalanul kedvére - tovább - nélkülem. Kiszállok, jónapot - jónapot, forgalmi ellenőrzés, jogosítvány, forgalmi engedély, stb. Jellemző - morgom ekkor még a bajszom alatt, egy kínos vigyor társaságában. Végigszaladt bennem a lehetséges hibák listája,   övem bekötve, indexeltem irányjelzőztem ahol kell, nem is mentem gyorsan, a fényszóróhoz korán van még, mi a fasz lehet a baj? Ezután jött a hidegzuhany: 
- Önnek lejárt a műszaki engedélye, ezért állítottuk meg.
- Ó... tényleg? 
- Bizony, tavaly novemberben. 
- ... 

- Ez bizony 25 ezer lesz, helyszíni, ha ezt nem fogadja el, szabálysértési eljárást indítunk ön ellen, ami a duplája lehet. 
Ilyen helyzetben az embernek nincs választása. Fizetsz, vagy csúnyábban fizetsz. Na, elő is kaptam a pénztárcát, és elkezdtem kutakodni benne, annak tökéletes tudatában, hogy ennyi készpénz biztosan nincs nálam... szerencsére mielőtt még teljesen hülyét csináltam volna magamból, rámszólt a rendőr, hogy nem most, nem nekik kell fizetni, hanem adnak egy csekket. Hát persze! csaptam a homlokomra, manapság már nem lehet lefizetni a rendőröket! Ööööö, várj csak.... 

Na mindegy, ezt beszoptam, csúnyán, fogalmam sincs hogy a francba tudtam elfelejteni a műszakit, de ráadásul ennyire durván, öt hónappal!  Ott álltam leforrázva, ilyenkor mi a picsát lehet mondani, "sajnálom"? Semmit, állsz bambán, és várod amíg az egyik kitölti a papírokat, a másik meg leellenőrzi, hogy nem állok-e körözés alatt, migráncs vagyok-e, biztosítás rendben van-e, van-e lyukas fogam, stb. a szokásos rutin. Egyéb probléma nem lévén, elengedtek, de mielőtt még elmentek volna más, hasonló borzalmas léptékű bűnelkövetőket felhajtani, azért megkérdeztem, hogy:
- Öööö... most van délután öt, nyílván ma már nem jutok el műszaki vizsgára, szóval... izé... ha holnap reggel első dolgom az lesz, hogy elguruljak egy műhelybe, és útközben az egyik kollégájuk megint elcsíp, akkor megint megbűntet, vagy ez a papír ad valamilyen védelmet? 
A válasz tovább fokozta a vérnyomásom:
- Nem, nem ad védelmet, ugyanúgy megfogják bűntetni. Két dolgot tehet, az egyik, hogy elsétál egy műszaki állomásra, kér egy ideiglenes útvonal-engedélyt, amivel el tudja juttatni a gépjárművet (ezek sosem mondanak autót, kocsit...?), a másik, hogy megkockáztatja az utat. Minden jót.
- Szlát. 
Eltűztek. Én is.

Utólag jutott eszembe, hogy ennyi erővel megtehették volna, hogy tesznek egy kört, majd újra megállítanak, - pot kivánok, forgalmi ellenőrzés - , vagy akár (mivel a modern technikai eszközöknek köszönhetően már tudják a címem, a kutyám nevét, rossz fogainak számát, a segglyukam pontos elhelyezkedését a hátsómon) szóval akár reggel hétkor meg is állhatnak a házunktól nem messze, és amikor elindulok ők ismét beindítják a behajtást. Mert ki kell mondani ebből élnek, nem? Az autós társadalom tartja el a rendőrséget, ha van még valaki akikről lehet további bőröket lenyúzni, akkor azok az autósok. Tőlünk még van mit elvenni. És nem olyan hülyék ám, mint azt sokan gondolják! Nem, a bevételt okos módon fejlesztésekre költik. Hogy mire? Még több kamerára, még több kütyüre. Miért? Hogy még több bevételt szerezzenek! Komolyan, mint egy profitorientált Zrt. A valódi bűnözökhöz nem mernek nyúlni, a politikusok érinthetetlenek, hát maradnak az adófizető birkák, akiknek semmilyen eszközünk nincsen ez ellen. OK, én hibáztam, elismerem, no de egyből ekkora összeggel indulunk? Majdnem a minimálbér felével? Nem erős ez egy kicsit? Jó, ne ússza meg a hozzám hasonló faszkalap egy ejnye-bejnyével, de azért... na... 

Na, ilyen jó kis gondolatokkal és hangulatban érkeztem meg az iskolába, a kiccsalád már ott volt, örömmel fogadtak, persze az arcomra volt írva hogy nem az otthon felejtett kamera miatt ekkora a fejem. A nejem arca is hamar összetört amikor két félmondattal elmeséltem mi van - és ekkor érkezett meg Tréfamester menetrend szerinti első poénja: közölte velem az asszony, hogy átszervezték a programot, a mi lányunk csak a végén fog fellépni, kb. egy óra múlva....
Pffff.......
Ezért kellett rohanni. 
Ha tudom hogy nem kell sietni, ha csak 5 perccel, ha csak 20 másodperccel később indulok az irodából, mindez nem történik meg, hiszen nem mögém állnak be a k. életbe! Az egó ilyenkor még nem ismeri fel a történet egész ívét, mert még korántsem ismeri a végét, de azért a tudatosság, a belső hang ilyenkor is segít továbblendülni. 
Jól van, higgadj le, dűhöt félrerakni, negatív hullámokat lecsendesíteni, mindjárt táncol a lány, ne kúrd el az ő napját is. 
És jön a mosoly, jön a kézszorítás, mehetsz, ügyes legyél! 
Jól sikerült, szépen táncolt a lánycsoport. (elgondolkodott már valaki azon, miért érezzük szükségét annak, hogy képességeinket kínok között kiállva, megmutassuk "másoknak" is, és "mások" miért érzik szükségét, hogy mások kínszenvedését, előadását nézegessék előszeretettel?? - miért van bennünk ez a kényszer, ez a program? - miért szeret az Egy szenvedni a színpadon, és ugyanakkor önmagát végignézni a nézőtérről? - ez egy külön bejegyzést érdemelne... ) 

Vége lett a műsornak, hazamentünk. Utána persze indult az őrült szervezés nejem és én köztem: hogy jutok el reggel a legközelebbi műszaki vizsgáshoz? Mikor nyit reggel? Fasztuggya... Hívd fel! Ilyenkor? Hátha..., Bocs hogy ilyen későn hívlak, de..., Tényleg? 7-kor nyittok?Fasza, megyek! ... Mi, hogy csak délután 4-ig vagytok nyitva? ó.... na mindegy, valahogy megoldom, köszi, visszhall! És a kicsi? Hogy viszed el az oviba? Bmeg tényleg. Semmi gond drágám, megoldjuk... És hogy hozod el délután? Bmeg, egyszerre csak egy dolgot oldjunk meg!   
... és ez így ment még egy darabig, végül is sikerült minden gördülékenyen megoldani, van immár műszaki az autón, a gyereket is bejuttattam, én is beértem, minden rendben volt. De akkor miért nem ér már véget ez a történet? 

Mert most jön a lényeg. 

Tréfamester tartogatott még néhány meglepetést ugyanis. Eddig csak a történet első felét ismerhettük meg, magát az eseményt, a megnyílvánult történést (és hogy ez milyen kezdeti hatással volt rám, mennyire haragudtam a rendőrökre, pedig...), viszont ekkor azt még nem tudtam hogy mi vezetett idáig, és miért történt mindez velem. Mert mindennek oka van, és ezt szerintem mindenki nagyon jól tudja, aki valaha is, vagy egy kicsit is megpróbálta áttekinteni az életében történő események láncolatát. A kicsiket, vagy a nagyobb horderejűeket tökmindegy, mindegyiknek közös nevezője, hogy milyen szép logikus sorrendben és időrendben, ok-okozati összefüggésben jelenik meg minden változás, történés, hatás, gond, öröm, jelzés, súgás stb. egyszóval tanítás. Amikor ilyen esemény történik, elsőre kapásból rendszerint valamilyen rossz dolognak, negatív történésnek fogjuk fel ami velünk történt (miért pont velem?) - mivel még nem látjuk át az egészet, nem ismerjük a teljes történetet, mintha egy festményt túl közelről vizsgálnánk, így csak egy részletét látnánk, az is egy nem túl előnyös, csúnya, repedezett, dudoros felismerhetetlen valami... No de amikor hátrébb lépünk, és összeáll a teljes kép.. az olyan szép, leírhatatlan, látni kell. Átélni. Tapasztalni...

De mesélem is tovább. Talán mindenki hallott már róla, hogy e hónap elejétől beélesítették az automata kamerás megfigyelő rendszert az utakon (pontosabban az utak felett elhelyezett állványokon). Ezek a kiváló eszközök élő munkaerő nélkül is rögzítik a nap minden órájában az alattuk elhaladó autók adatait, sebességet, rendszámot, műszaki engedélyt, biztonsági övet, telefonálást, mindent. A nejemnek van két rendőr ismerőse is, hogy-hogy nem sikerült is velük beszélni ma, akik először még egészen felvidítottak: szerintük igen enyhe büntivel úsztuk meg, ennél sokkal durvábban is eljárhattak volna, sokkal nagyobb bírsággal, vagy akár autó elkobozásával, vagy egyszerűen csak rendszám leszerelésével, álljon félre, ezzel a gépjárművel nem közlekedhet tovább, stb.. A még rosszabb lehetőség elkerülése valahogyan megszépíti a már valós, bevasalt, de vitathatatlanul kisebb mértékű bűntetés megítélését. Ó, tehát még egész jól jártunk? Igen.

Tréfamester azonban még nem pihent le. A rendőr ismerősök közölték, hogy ez a kamerás rendszer úgy működik, hogy ahányszor csak elmész alatta, annyiszor bűntet. Mi van???! Bizony, bizony. Én nagyjából 7-8 napja suhanok el ezen kamerák alatt mit sem sejtve, hogy minden nap egy csúnya összeg gyűlik és göngyölődik valahol nagyon-nagyon messze egy szerveren a kocsink rendszámához rendelve. És akkor most mi lesz, minden napra megbüntetnek? Kérdeztük. Nos, elméletileg igen, 30 nap múlva megjön az első csekk...  - jött a szakszerű válasz. És ti nem tudtok valamit tenni, segíteni? - kérdezte a reménykedő elme. Nem, tőlünk tök függetlenül működik a rendszer, nincs ráhatásunk. Fasza, hol vágjam fel az ereimet...? 8 nap beszorozva 25 ezerrel nem kis összeg a mi szintünkön - már ha az automata is olyan kegyes lesz mint a rendőr volt... 
Szép kis rendszer ez, mi, szép kis ország? Egy felejtésből, egy hibából exponenciálisan növekvő probléma bontakozik ki. Szóval érted, mi lett volna, ha történetesen nem állít meg a rendőr, meddig nőhetett volna még ez a probléma...?

Várjunk csak...

És ekkor végül leesett a tantusz, összeállt a teljes kép. Néhány nappal ezelőtt volt egy furcsa érzésem, szó szerint valami azt súgta belül, hogy valamelyik iratommal gond van - de miután végiggondoltam, személyi, jogsi biztos rendben, elhessegettem a "zavaró" gondolatot. Pedig ez a belső "piszkálódás" kb. azidőtájt lehetett, amikor beélesedett a kamerarendszer. Nem hallgattam rá, így hát átvette az írói tollat a Gondviselés. Két rendőr és egy bosszús nap képében megmentett egy nagyon csúnyán is végződhető kalandtól. Lehet hogy ki kell végül fizessem a 8 napra szóló bűntetést, és ki kell fizessem a helyszíni bírságot is, de ha tegnap nem állítanak meg a rendőrök, akkor úgy 30 nap múlva az első csekk befutásakor értesültem volna a dologról, és akkor még csak fel sem fogtam volna, hogy további 29 nap - vagy még több, ha nem jövök rá azonnal mi történik - bűntetés vár rám. És még azt mondják nincs Gondviselés.

Naugye.