2017. október 13., péntek

Lazuljunk: MAGam adom

"Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér."
***
"Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. ... folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai ... a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mint a felhők vándorlása ... A dolgoknak ne a szerepét és hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát"
***
 
"Üdvözlöm, érintem, nem mutatom,
Nem emlékeztetem, nem kutatom,
Nem zavarom, zavarom, csak figyelem,
Belefeledkezem, vele utazom
...
Neki megadom magam"

Budapest Voices - Magam adom (Quimby) 

5 megjegyzés:

  1. https://youtu.be/7LLroxcuUsU?t=26s

    „Nos tehát; a meditatív állapot elérésének legegyszerűbb módja a fülelés. Egyszerűen hunyd le a szemed és hallgasd a körülötted szóló hangokat. Pont úgy hallgasd a külvilág zaját, mintha zenét hallgatnál. Próbáld meg nem azonosítani a hangokat, ne címkézd azokat, csak hagyd, hogy a zaj játszon a dobhártyádon, aztán engedd tovább. Másképpen szólva, hagyd a füledet meghallani azt amit csak akar. Próbáld ne megítélni a hangokat, nincsen olyan, hogy „jó hang” meg „rossz hang”, nem számít, hogy valaki köhög, tüsszent, vagy leejt valamit, ez mind csak hang. Amennyiben most az én hangomat hallgatod, kérlek tekints arra is úgy, mintha csak zaj lenne, ne próbáld meg értelmezni azt amit mondok, azt elvégezi az agyad automatikusan, nem kell törekedned a megértésére. Csak halld a hangot. Miközben folytatod ezt a kísérletet - teljesen természetes módon - azt fogod tapasztalni, hogy kezdetben nem tudod nem elnevezni a hangokat, gondolataiddal azonosítod azokat, azaz a hallott hangok kapcsán párbeszédbe kezdesz önmagaddal, a fejedben. Fontos, hogy ne próbáld elnyomni ezeket a gondolatokat, ne próbáld erővel rávenni magad a párbeszéd beszüntetésére, mert ennek pontosan olyan hatása lenne, mintha vasalóval próbálnád kisimítani a zavaros vizet. Ehelyett inkább -amint megindul a párbeszéd a fejedben- próbáld azt úgy hallgatni mintha az általános zaj része lenne, mint az én hangom, vagy az elhaladó autók zaja, vagy az ablak előtt csicsergő madarak hangja. Tekints tehát a gondolataidra környezeti zajként. Ha így teszel, nemsokára tapasztalhatod, hogy az úgynevezett „külső világod” és az úgynevezett „belső világod” összeér. Minden simán csak megtörténik. A gondolataid is csak megtörténnek, éppúgy mint a külvilág zajai, minden csak egy egyszerű történés és te csak figyeled mindezt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van még egy, a folyamat szempontjából nagyon fontos dolog, mégpedig a légzés. Engedd a lélegzetednek, hogy a saját tempójában történjen. Másképp; ne próbálj az elején semmiféle légzőgyakorlatot folytatni, csak figyeld a lélegzeted saját ritmusát. Ennél a pontnál felfigyelhetsz egy furcsa dologra; rendszerint azt mondod hogy „lélegzem”, mert úgy érezheted, a lélegzés olyan dolog amit önként, elhatározásból cselekszel, ugyanúgy ahogy sétálsz vagy beszélsz. De ugye az is könnyen belátható, hogy a lélegzés akkor is megtörténik amikor nem gondolsz rá. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy a lélegzésre tekinthetsz úgy is mint amit önként és úgy is mint akaratlanul teszel. Egyfelől érezheted úgy, hogy „én lélegzem” másfelől érezheted úgy, hogy a „lélegzés megtörténik velem”. Éppen ezért a tudatos lélegzés a legfontosabb része a meditációnak, ugyanis rámutat arra, hogy mennyire önkényes részünkről azon megkülönböztetés, hogy pontosan mi az amit „én teszek” és mi az ami „megtörténik velem”.

      Törlés
    2. Amint így figyeled légzésed tapasztalhatod, hogy annak mind önkéntes, mind önkéntelen vonatkozása, egyetlen és azonos történés. Mindez először kissé ijesztően hathat, hiszen okkal gondolhatod, hogy te a történés szempontjából csak egy bábú vagy, passzív tanúja valami olyannak, ami teljesen kívül esik az irányításodon. Másfelől gondolhatod úgy is, hogy „valóban én csinálok mindent ami történik” „Nos, ha mindez valóban én lennék, akkor Isten lennék, ez viszont roppant zavaró lenne, ugyanis akkor minden ami körülöttem van csakis az én felelőségem lenne”. Igazság szerint mindkét feltevés igaz. Egyfelől tekintheted úgy, hogy minden ami történik, veled csak megtörténik, másfelől tekintheted úgy is, hogy mindezt te teremted. Például a nap sugarai a te szemeden keresztül alakulnak fénnyé, a bőröd alatti idegvégződéseid alakítják a térben vibráló részecskéket hővé, hőérzetté. A dobhártyád az ami a rezgést hanggá alakítja. Ily módon te teremted a világod. De ha minderről nem beszélünk, nem filozofálunk, akkor minden csak történik, így: (és nem adunk neki nevet). Most tehát egy ideig csak lélegezz, csak hagyd hogy megtörténjen, ne kényszerítsed légzésed semmilyen módon. Ha így teszel, akkor megfigyelheted, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül, egyre mélyebben és mélyebben lélegzel. Fordíts külön figyelmet a kilégzésre, hiszen ez a megkönnyebbülés, elengedés iránya. Amikor kilélegzel, érezheted úgy, hogy a levegő kihullik belőled, csöpög, csöpög, majd kihullik. Hasonlíthatnám ahhoz mint amikor egy nagyon kényelmes ágyban fekszel, lazítasz-lazítasz majd belenehezedsz, teljesen elengeded magad. Pont így engedd ki magadból a levegőt. Amikor pedig belekényelmesedve az érzésbe kiengedted a tüdödből az összes levegőt és következne a belégzés, a levegőt nem „beszívód”, hanem hagyod hogy hasonló módon „visszahulljon” a tüdödbe. Hagyod, hogy a tüdöd táguljon-táguljon míg az előzőleg ecsetelt „kényelmes” módhoz hasonlatosan, nem telíted azt. Most várj pár pillanatot, majd engedd megint kihullani. Ezt folytatva a légzésed egyre könnyebb, lassabb és erőteljesebb lesz.

      Törlés
    3. Ezekkel az „eszközökkel”, (hallgatni a környezet zaját, figyelni a benső érzéseidet- gondolataidat mintha azok történnének és nem te akarnád/csinálnád, valamint figyelni a lélegzésed ami nem önként és nem is akaratlan de mégis megtörténik) tudatosítva ezeket az alapvető érzeteket kerülhetsz a meditáció állapotába. Ne siess el semmit, ne aggódj a jövőt illetően, ne foglalkozz azzal, hogy jól teljesíted-e a gyakorlatot, csak elégedj meg teljesen azzal, ami éppen van.”

      Törlés