Iskolakezdési dilemmák és nyavalygások

Szeptember 1.

Nos, elkezdődött. 

Kis lépés egy gyermeknek, de annál nagyobb mindenki másnak.

Ezt a napot mindenki gyűlöli. A tanárok azért, mert véget ért a két hónapos szünet, és megérkezett egy újabb adag szemtelen kölök. A szülők azért, mert nem kis energiát/pénzt fektettek bele az iskolakezdésbe, és miért? Hogy a gyerek sírva jöjjön haza az első nap? A gyerekek meg már az első napon megízlelik milyen is a megfelelési kényszer. Na most hogy is van ez?! Ha mindenki rühelli ezt, akkor miért is csináljuk?? :) Már megint az történik, hogy a rendszer haszonélvezői nem azok, akik működtetik, és benne forgattatnak. Hát igen, hát igen. A kishal iskolaszer-gyártóktól, a nekik hitelező bankokon át, az oktatási rendszer lebutításából élő (amúgy másodállásban asztalosként dolgozó) "Think-tank" gyáraknak ez mind jobb és jobb lesz. Na de ne vegyük el a kedvét senkinek már az első napon, hiszen a mi nagyobbik lányunk is ma kezdett, és élményekkel telítve ment haza a suliból. Jó, ez még csak osztályfőnöki nap volt, az igazi daráló holnap kezdődik. Nagyon szép kis megrendezett évnyitó volt, az ilyenkor kötelezően elmondandó mondatokkal, és versikékkel. Aranyosak voltak, viccesek voltak, és rémültek voltak - legalábbis az elsősök. Az ünneplőbe kiöltözött gyerektömeget nézve azon gondolkodtam, vajon miért a színskála két végpólusa, két véglete, a fehér és fekete a kötelező viselet ilyenkor? Mit akarunk ezzel bekeretezni? Kit akarunk ilyenkor átverni?

Tök jó amúgy ez az egész! Hatalmas váltás a családban, de mégis olyan természetesnek vesszük, hogy a "gyereket be kell vinni az iskolába". Belénk táplálták, hogy ez a normális, ez a helyes, sőt ez a törvényes. Igaz. De azért hadd tárjam ki szívem kapuit, és kiáltsam a világba: 

Nekem bizony erős kételyeim vannak ezzel az egésszel kapcsolatban! 

Melyek ezek? 

Először is: az egész oktatási-struktúra a rendszer kiagyalóinak szándékai szerint van felépítve és működtetve. Nem lehet kilógni a sorból, nincs kec-mec, a tananyag az szent és sérthetetlen, és végig kell menjél rajta, hogy "valaki" lehess. Még akkor is ha nem feltétlenül az önálló gondolkodásra tanít...sőt... sokkal inkább a "hogyan tagozódjak be még mélyebben a rendszerbe" alapvető trükkjeit. Szorgalmas légy, hogy sok tudást szívj magadba, és legyenek sikereid. Észre sem veszed, és néhány évnyi hivatalos tanulás után már úgy berántott ez a több évszázad alatt kiforralt rendszer, hogy igen kevés esélyed van kilépni belőle. Most nyílván nem fogom feltalálni milyen is a jó oktatási rendszer, és nyílván az első napon (merugye nekem már régen volt, ezt most nem sorolom ide) nem túl hiteles ha kritizálom a rendszert, viszont engedtessék meg, hogy legalábbis árgus szemekkel figyeljem, mit próbálnak majd lenyomni az egyébként nagyszerű gondolkodású, érdeklődő, éles eszű, és hittel teli szeleburdi, "elvarázsolt" lányom torkán.

Mert nem egy embertől hallottam már, hogy bizony nem ért egyet a tananyaggal. És ilyenkor mi a teendő? - kérdezi az aggódó apuka. Mondjam el a gyereknek, hogy szerintem ez nem így van, mert a tudomány már nem itt tart / és vagy a szellemvilágból én egész más információkat töltöttem le ezzel kapcsolatban? Vagy hagyjam rá a (szerintem) hülyeséget, annak érdekében, hogy sikeres legyen, és ne szidja le a tanár? 

Szóval van dilemma, nem kevés. 

Hogyan lehet ezt finoman, okosban csinálni úgy, hogy ne bántsam meg, ne hozzam kellemetlen helyzetbe a gyereket se és a tanárt se, de az én egóm se sérüljön, azáltal hogy nem adtam át a tudást? Hogyan magyarázzam el a gyereknek, hogy ez meg ez az igazság, de te ne ezt mond holnap, hanem ami le van írva az írástudók által? Mit tegyek ha nem értek egyet az evolúció tanított elméletével, az ősrobbanással, vagy éppen a magyarok hivatalos honfoglalási sztorijával? Nyílván nem tartunk még itt, mert most még csak olvasunk, írunk majd első évben, de már ebben is lehetnek gondjaim. Róvásírás az van-é? A magyar nyelv csodáit feltárják-e? Ö.T. barátom biztos egyetértene velem abban, hogy már eleve ezzel hogy írni, olvasni és beszélni tanítanak minket első lépésként, épp a fejlődés egy kritikus szakaszában kiiktatnak egy rakás egyéb adott képességet, amelyekkel talán sokkal tovább lehetne jutni, mint a "járatos" kommunikációs módokkal. A sok egyéb ideiglenes (és évtizedenként megdőlő) tudásanyag fejbetömésével meg elérik, hogy gondolkodás helyett a lexikális tudás elsajátító képesség fejlődjön, mert hiszen a függöny mögötti bácsiknak ez a jó, erre van jól bevált képletük és tankönyvük, itt a börtönbolygón. Miért érzem, hogy rengeteg ellentmondás fog feszülni az én világom, az én általam lányomnak átadni kívánt világkép és a suliban kapott világkép között? Vajon fog-e mosolyogni még azokon a dolgokon, amiken óvodásan (még viszonylag érintetlenül) mosolygott?  

Hogyan tudnám elérni, hogy az az éppen kibontakozni készülő kis virágot ne törjék be a rendszer vaskerekei, és ne vagdossák le azokat a szirmokat, melyek nem illenek bele a kőműves-képző körbe? Másokat általában lebeszélek a jövővel kapcsolatos aggódásról, de most én estem bele ebbe az elmejátékba. Valamenyik nap elég szar hangulatban fogtam magam és belenéztem a tükörbe - amilyen mélyen csak lehetséges. Egyre jobban összpontosítottam csak az egyik szememre, miközben ezzel egyidőben egyre inkább lecsitítottam a gondolataimat, és kezdtem teljesen átadni magam a Forrásból jövő áramlatoknak. Nagyon érdekes élmény volt, ahogy egyre kevesebb teret adtam az egónak, a személyiségből eredő gondoknak, annál több fény termett a szememben, egyre jobban kisimultak arcom ráncai, és egyre szélesebb mosolyra húzódott a szám. Minél inkább átengedtem magamat Neki, átengedtem magamon Őt, annál jobban megnyugodtam, annál inkább rendbenvalónak tűnt minden. Gyönyörű pillanat volt, megismételhetetlen és egyedi, ahol csak Ő és én voltam, egyre kevesebb belőlem, és egyre több Belőle. Sosem láttam még ilyen szépnek az arcomat...

Szóval - iskolakezdési dilemmák ide, atyai aggódás oda - akár meg is nyugodhatok, hiszen én magam is végigjártam a hivatalos oktatás bugyrait, oszt mégis kikeveredtem belőle, sőt nézzétek meg mi lett belőlem. Egy igazi szalon-lázadó! :) Az emberiség 99,9%-a természetesen nem értene velem és elgondolásaimmal/világnézetemmel egyet, de ez az érzés kölcsönös, és egyáltalán nem bánom, hogy kitörtem abból a bizonyos dobozból. És ha nekem sikerült, akkor a lányomnak is sikerülni fog, mert erre fogom ösztönözni. És ha nekem önerőből sikerült, akkor Ő segítséggel még messzebb kell repüljön....

Ajánló (egy másik) Didi tollából:
http://lelekkunyho.blogspot.hu/2014/04/a-rossz-tankonyvek-dicserete.html

Végezetül hallgassuk meg mit gondoltak minderről Dr. Beat-ék 1990-ben:

.-*

Hogyan építsd (vagy törd össze) egy gyerek lelkét

(kicsit "amerikai", kicsit nyálas, de azért van benne valami)

“Ha fogyni szeretnél, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Kövér vagy. Addig nem veszek neked új ruhát, amíg le nem fogysz.

Vagy:

Menjünk el egyet sétálni vacsora után.

Készítek neked egy salátát.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha meg kellene tanulnod úszni, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Nem akarom hallgatni, ahogy itt sírsz. Nyomás be a vízbe és ússzál! Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!

Vagy:

Itt leszek melletted.

Meg tudod csinálni. Ha nem ma, akkor majd holnap újra megpróbáljuk.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Hogy ha jobban oda kellene figyelned a tisztálkodásra, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Mi ez a bűz? Csodálom, hogy vannak még barátaid.

Vagy:

Menjünk el a boltba, és vegyünk neked egy dezodort.

Olyan finom illata van a hajadnak, amikor frissen van mosva. Szerintem minden nap meg kéne mosnod.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha az asztali viselkedés szabályait kellene megtanulnod, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Úgy eszel, mint egy malac. Látni se bírom, ahogy zabálsz. Undorító vagy.

Vagy:

Minden falat után megpróbálom lerakni a villámat, látod? Szeretném, ha megpróbálnál utánozni engem. 

Köszönöm, hogy csukott szájjal rágod meg az ételt.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha egy kicsit ügyetlen és rendetlen vagy, mi tudna jobban motiválni, hogy felelősségteljesebbé válj?

Semmit nem bírsz normálisan megcsinálni? Vagy elhagysz valamit vagy rendetlenséget csinálsz magad körül!

Vagy:

Mindenki hibázik néha. Így tanulunk.

Nem olyan nagy dolog ez – csak fogj egy rongyot és takarítsd fel magad után.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy

Egész életemben kövér voltam, féltem az úszástól, néha büdös voltam, nem tudtam helyesen viselkedni és rendetlen voltam. Azokban az időkben nagyon jól jött volna egy kis bátorítás. Így aztán, amikor azt láttam, hogy egy kisfiút kiparancsolnak a medencéből, mert félt úszni, a napszemüvegem mögött potyogtak érte a könnyeim. Láttam az apa szemében a csalódottságot, ahogy a didergő, térdeit szorosan átkaroló fiára nézett. Az a férfi nagyon szerette volna, ha a fia megtanul úszni. De talán azt gondolta, hogy ha leszidja őt és nem vesz tudomást a könnyeiről, akkor azt éri el, hogy legközelebb jobban próbálkozzon majd a fia?!

Bizony volt olyan idő az életemben, amikor én is így gondoltam…

egy kislányról és a furulyájáról,

egy kislányról és az állandó rendetlenségéről,

egy kislányról és az állandó lassúságáról,

egy kislányról és arról, hogy képtelen volt megtanulni biciklizni.

“Játszd el még egyszer azt a dallamot, de hát nem is próbálsz meg odafigyelni rá!” “Már megint kilöttyintetted? Ugye nem mondod komolyan?” “Hányszor kell még elmondanom, hogy siess már?” “Minden más gyerek megtanult már biciklizni, most már épp itt lenne az ideje, hogy te is megtanulj.”

Minden egyes kemény szóval, minden egyes rosszalló pillantással és csalódott fejrázással az a kislány egyre kisebb lett. Az önbizalma csökkent. A magába vetett hite csökkent. A ragyogása csökkent. Aztán egy nap egy legyőzött ember szavai szóltak belőle:

“Anya, én csak jó akarok lenni,” sírt a kislány,aki valaha imádott a kedvenc furulyáján játszani. Most pedig lerakja a kedvenc hangszerét a földre és azon gondolkodik, egyáltalán kezébe vegye-e még valaha.

Idővel az állandó kritikám és a rosszalló arckifejezéseim elhitették vele, hogy nem elég jó.

Idővel összetörtem a gyönyörű lelkét — azt, ami kivételessé és ragyogóvá tette őt.

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

Van egy nagyon finom határ a segítőkész felnőtt iránymutatás és a tekintélyelvű megszégyenítés és lekicsinylés közt (ez utóbbit persze sokszor a jó szándék álarcába bújtatjuk). Ahogy újra és újra átléptem ezt a határvonalat, a gyerekem szembesült a rideg valósággal: Bármit is csinál, nem elég jó nekem, soha nem tud a kedvemre tenni.

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

Amikor rádöbbentem arra, hogy a gyerekem úgy nő föl mellettem, hogy a szeretetemet attól teszem függővé, mit tesz és nem azért szeretem, amilyen ő maga, szóval amikor ez a gondolat formát öntött bennem, valami örökre megváltozott. Többé már nem a szigorú munkafelügyelő voltam számára. Egy szerető és bátorító szülővé váltam…

Ahelyett, hogy minden egyes apró hibára megjegyzést tettem volna, a fontosabb dolgokra próbáltam meg koncentrálni, olyan dolgokra, amelyek valóban veszélyt jelenthetnek számára, vagy amelyeknek hosszú távú következményei lehetnek.

Ahelyett, hogy elvártam volna tőle, hogy mindenben ugyanolyan szinten teljesítsen, mint a vele egykorú gyerekek, elfogadtam, hogy ő is megtanulja majd, csakhogy a saját tempójában.

Felhagytam vele, hogy nagy ügyet csináljak minden egyes kis balesetből, sőt rájöttem, hogy sokkal ügyesebben fel tud takarítani maga után, ha nem járok rosszalló arckifejezéssel a sarkában.

Ha olyan rossz szokása volt, amit szerettem volna, ha megváltoztat, jó példával jártam elöl. Ha azt akartam, hogy egészségesebben éljen, én magam kezdtem el egészségesen élni, majd megkérdeztem, lenne-e kedve velem tartani. Segítő eszközöket adtam neki (órát, kipipálható teendők listáját), hogy rávezessem, hogyan tud hatékonyabb és felelősségteljesebb lenni az én közreműködésem nélkül is.

Az erőfeszítéseit értékeltem, nem pedig az eredményt, arra pedig nagyon figyeltem, hogy mindig legalább háromszor annyi pozitív dolgot mondjak, mint negatívat.

A szerető és bátorító szülőség szárnyai alatt az elmúlt években megtapasztalhattam, hogyan virágzik a gyerekem. Az önbizalma és az önbecsülése szárnyakat kapott. Most már mer kockázatot vállalni, és ha hibázik, tudja, hogy az nem a világ vége, hiszen újra és újra lehet próbálkozni. Tudja, hogy mindig is szeretni fogom attól függetlenül, hogy mit tesz, vagy nem tesz meg.  Tudja, hogy bízhat bennem, akkor is, ha valamit nem jól csinál. Szereti önmagát, úgy ahogy van, még akkor is, ha bizonyos dolgokat másként csinál, mint a többiek.

Bárcsak korábban felhagytam volna a szigorú munkafelügyelő szerepével! De nem fogok rágódni a múlton. Csak a ma számít.

Remélem, hogy a saját fájdalmas tapasztalataimmal és az szülői hozzáállásomat megváltoztató felfedezésemmel segíteni tudok másoknak is, hogy úgy lássák a dolgokat, mint én:

A szégyen eltávolít, a bátorítás összeköt.

Az ítélkezés megbénít, a szenvedély felszabadít.

Az elkeseredettség leblokkol, a türelem győzedelmeskedik.

A kiabálás elnémít, a megbeszélés ajtókat tár ki.

A hibáztatás fájdalmat okoz, a megbocsátás gyógyít.

A lekicsinylés pusztít, a dicséret épít.

Az elutasítás elveszít, a feltétel nélküli szeretet győzedelmeskedik.

Ha gyerek lennél, aki megpróbál az életben a lehető legjobban boldogulni, mi lenne a legmotiválóbb hozzáállás a számodra?

Sosem fogod tudni rendesen megcsinálni.

Vagy:

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy. „

A cikket Rachel Macy Stafford írta és volt olyan kedves, hogy megengedte, hogy a magyarra fordított változatát kitegyem a Csupa Szív Magazinra is. Rachel elképesztően sugárzó és motiváló személyiség, ami az írásain is mindig érződik. Egy másik, szintén személyes élményén alapuló, sokakat megérintő cikkét már olvashattátok itt nálunk, de még rengeteg inspiráló írást találhattok a saját oldalán, a Hands Free Mama-án. Szívből ajánlom, hogy látogassatok el hozzá, sőt, nemrég egy könyve is megjelent.

Jó olvasást, elgondolkodást és önvizsgálódást!

fordította: Hanula Erika"

http://www.csupaszivmagazin.hu/hogyan-epitsd-vagy-tord-ossze-egy-gyerek-lelket/

Lazuljunk: evolu-cion-ista felhördülés az igaz szóra

No, úgy tűnik még az ál-magyar körökben is hallani igaz szót. Az internet válaszreakciója pedig jellemző, de nagyon buta. Tessék, mindenki döntse el mennyire tartja igaznak ezt a kettő percet:

Érdemes elolvasni a témában született kommenteket, a cikket, és a bejegyzést, leszűrhető hol tart még mindig az emberi társadalom nagyja.

Én most nem megyek bele a bővebb magyarázatokba, megtettem pl. itt, és itt, meg itt.

Amúgy meg:

És ez, az intelligens tervezettség elmélete még csak a felszín. A szememben símán összefér az teremtés és az evolúció, sőt nem is képzelhető el a kettő egymás nélkül, összeforr a két "elmélet" egységes egésszé, és még ezt is meg lehet haladni.... erről szól a blog eddigi munkássága + ehhez még hozzávesszük Bűvészinas munkáját, akkor... Nem is értem.... ááá inkább úgy írom: megértem ha a kis sejtek közül nem mindenki érti meg mit csinál az egész test. Túl kell lépjek azon, hogy meg akarjak győzni másokat a saját meggyőződésük ellenkezőjéről... Meg kell haladjam azt, hogy leálljak vitázni különböző vallások (keresztény, zsidó, evolu-cion-ista, materialista, trappista) hívőivel... De igen komoly belső küzdelem ám ez, gyerekek. 

Hallanotok kell (!) majd háborúkról és háborúk híreiről

Forrong a világ. Írnom kell erről most pár gondolatot.

Akik olvasgatnak a másik szobában, láthatják, hogy odaát már elkezdtem bepötyögni, de úgy gondoltam így kerekebb lesz.

Szóval ... 

Nem fogom alátámasztani a mondandómat Holywood-i sikerfilmek látványával, csupán a színtiszta információt közlöm abban a formában, ahogy nemrég letöltöttem, és a köztünk jelenleg egyedül létre jöhető kapcsolati formával: szavakkal. 
(na jó, a komplexebb élményhez szokottaknak a következő bekezdés elolvasásához aláfestő zenének ajánlom pl. a Balkan Fanatik Ghost c. számát) 

Napiszer augusztus

Augusztus az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban. Nevét a római Augustus Octavianus császárról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van.[de dulva.. őt is padlóla le.. ]
Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött.

A 18. századi nyelvújítók szerint az augusztus: hévenes. Az Arvisurák szerint Újkenyér hava. A népi kalendárium Kisasszony havának nevezi.

Nem irok augusztus 20-hoz, mert mindenkinek magánügye, hogyan vélekedik. Nem irok Szent Istvánról, de megemliteném az új kenyeret és Jézus szineváltozását.

Raphael: Színeváltozás

"A Krisztus színeváltozása az evangéliumok egyik központi eseménye. Közvetlenül azután, hogy az apostolok Krisztusnak (Messiásnak), az élő Isten Fiának ismerték el az Urat, megmondta nekik, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. (Mt 16,16–21) Krisztus közelgő szenvedésének és halálának a hírét tiltakozással fogadták a tanítványok. Az Úr, miután megfeddte őket, maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és „felvitte őket egy magas hegyre, a hagyomány szerint a Tábor hegyére, és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok! Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.” (Mt 17,1–9; lásd Mk 9,1–9; Lk 9,28–36; 2Pt 1,16–18)"

és egy kis audio-vizuális csemege..

Titokzatos óriáslyukak Szibériában

Nos, nem tudom, hogy van-e valami köze az utóbbi időben Szibériában - titokzatos körülmények között - létrejött három óriási, szabályos alakú lyuknak az Észak Atlanti(szi) Szövetség és Oroszország között fennálló (mesterséges) konfliktushoz, a zemberek reakciójából viszont egy rakás érdekességet le lehet szűrni.

No de nézzük előbb a hírt!

Még két hete sincs, hogy kiderült, egy hatalmas lyuk tátong Szibériában, Észak-Oroszországban most két újabb rejtélyes nyílásra akadtak környékbeliek. A két újabb misztikus lyuk megjelenésében az először megtaláltra emlékeztet, egyiküket ráadásul éppúgy a Jamal-félszigeten fedezték fel, mint az elsőt. Az új jamal-félszigeti tölcsér átmérője mintegy 15 méter, a másik lyukat több száz kilométerrel keletre, a Tajmir-félszigeten találták meg. Ennek átmérője megközelítőleg 4 méter, mélységét 60 és 100 méter közé teszik. A Siberian Times információi szerint mindkét képződményre rénszarvaspásztorok bukkantak rá. Az elsőként felfedezett képződményt július 16-a óta kutatók vizsgálják, mélységét körülbelül 70 méteresre becsülik.

Ez volt az első felfedezett lik, a Jamal-félszigeten:

 Itt a második:

És itt a harmadik, a Tajmir-félszigeten:

Bővebben itt:
http://index.hu/tudomany/2014/07/29/ket_ujabb_rejtelyes_lyukat_fedeztek_fel_sziberiaban/
és itt:
http://siberiantimes.com/science/casestudy/news/now-two-new-large-holes-appear-in-siberia/

Hm... A képeket nézegetve az embernek már-már igen furcsa gondolatai támadnak... olyan ez az egész mintha valami perverz élvezettel döfködné Föld-anyánkat... Nem ismerem Gaia ezzel kapcsolatos pontos állásfoglalását, de mintha eddig kitűnő szexuális kapcsolatot ápolt volna a férjével, a helyi Atyával, a Nappal, szóval az áldott sugarak általi megtermékenyítés eddig kiválóan működött, úgyhogy némileg érthetetlen ez az agresszió, és egyértelműen egy másik hím megjelenésére utal. :)

Azonban ha tüzetesebben megvizsgáljuk ezeket a lyukakat, kiválóan látszik, hogy itt nem befelé ment, hanem kifelé jött valami. Erre utal a vulkánkitöréshez hasonló kráter. Mintha kirobbant volna valami. Ez persze önmagában még nem magyarázza meg az alakzatok szabályosságát, ugyanis egy robbanás a legritkább esetben szokott szabályos nyomokat hagyni, pláne egy nem homogén közegben (talaj). 

A hivatalos magyarázatok számomra teljesen röhejesek, - az egyik pl. hogy ezek pingók, melynek lényege, hogy a mélyből felpréselődött víz megfagy a föld alatt, az így keletkezett jéglencse kinyomja a felszínt, ami miatt kisebb-nagyobb kiemelkedések születnek, és ezek nagyobb, akár az ötven méteres magasságot is elérő változatait nevezzük pingónak. Érted? 50 méter magas megfagyott vízlencse csinál egy 50 méter mély lyukat.... Hm... A másik baromság szerint a földfelszín alatti robbanás a keveredő só, gáz és víz találkozása miatt történhetett. Érted? Egy robbanás csinál szabályos, egyenes falú henger alakú furatot... Szóval ezek teljességgel röhögséges magyarázatoknak tűnnek nekem, pláne annak fényében, hogy a szakértőknek – geológusoknak, ökológusoknak és történészeknek – egyelőre még nem sikerült egyértelmű konszenzusra jutniuk a tölcsérek eredetét illetően, de azt már sikerült megállapítaniuk, hogy nem úgy tűnnek, mint emberi kéz munkái, de természeti képződményekhez sem hasonlítanak. 

No de ami még talán ennél is érdekesebb, az a zemberek reakciója! 
Szemezgettem egy kicsit közöttük, skubizzatok:

"Global warming ... Starting now and will be exponentially more in the future. Thank you USA for ignoring global warming" (globális felmelegedés... most kezdődik, és exponenciálisan fog növekedni a jövőben. Köszönjük az USA-nak a globális felmelegedés figyelmen kívül hagyását)

Mélyalvó. A climategate botrány óta tudjuk, hogy a globális felmelegedéssel kapcsolatos hiszti igencsak azon adathamisító köpenyesek lelkén szárad, akik eladták a lelküket is néhány garasért, és egy faszájos állásért. Szóval csúnya bácsik a függöny mögül - akik kitalálták a kvótarendszert meg ezt az egész környezetvédelem svindlit - irdatlan összegeket voltak képesek fizetni laboroknak, elcsalt bizonyítékokért, csakhogy egy mégirdatlanabb biznisz sínen legyen. Azóta persze földtörténeti ciklus-kutatásokból kiderült, hogy nem az emberi tevékenység által kibocsájtott széndioxid mennyisége miatt melegedik az idő, hanem pont fordítva, a melegedéssel nő a széndioxid mennyisége. Antarktiszi jégdugókon végzett mérések bizonyítják, hogy a CO2 szint mindig a hőmérséklet-emelkedés után kullogott és növekedett, nem előtte. Ergo: global warming = kamu, biznisz, átbaszás magas fokon. Nincs új a Nap alatt, a Föld hőmérséklet-változásának ciklikussága természetes folyamat, kozmikus okai vannak, pl. naptevékenység hatása, stb.. - bővebben pl. itt.

 A hőmérséklet (kék) és a CO2-szint (piros) változása az elmúlt 430 ezer évben

Ettől függetlenül persze oda kell figyelni a környezetünkre, mert bár ugyan Föld-anyát (tán) nem tudjuk tönkretenni, magunkat azért még simán elintézhetjük ezzel a sáska életmóddal...

No, de hogy mi köze a globális felmelegedés svindlinek a Szibériai lyukakhoz? Nos, ez számomra rejtély...  
Menjünk tovább, következő hozzászóló: 

"Signs that the end is near. Open your eyes before it is too late. Accept Christ as your Lord!" (Jelek szerint a vég közel. Nyisd ki a szemed mielőtt túl késő. Fogadd el Krisztust uradnak)

Mi emberek hajlamosak vagyunk mindenben jeleket látni; Jézus arcát véljük felfedezni a felhőben, a homokban, vagy a csillagok között. Ezek a szép lukak szintén kiválóan alkalmasak "jeleket" vélni bennük. Én úgy vélem korszakváltásban élünk, ilyenkor minden lehetséges. És igen, ilyenkor - és mindenkor - nagyon is érdemes elfogadni Jézust és tanításait, már akinek van füle a hallásra. A riogatást és fanatikus vallásosságot viszont mellőzzük... Az Egyház nevű szigorúan zártkörű részvénytársaságról most inkább nem beszélnék, az egy teljesen másik társaság... 

Na és most jön a kedvencem!

"Space Lazer test firing into Siberia."
(Űrlézer tesztlövése Szibériába)

Igen! Helyben vagyunk! :) Bár az összeesküvés-hívők nagy bánatára bezárt a Haarp, attól még szinte biztos hogy az ilyen jellegű skalár-fegyver kutatások nem álltak le, sőt... legfeljebb csak Földön kívülre helyezték őket... a zűrbe... Szóval akár még az is lehet, hogy ezek a bazi nagy lukak valamilyen fegyverkísérletek által jöttek létre. S hogy miért pont Szibériában? Nos erre talán magyarázatot kapunk itt: A BRICS tömb létrehozott egy pénzügyi ellenpólust:
http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2014/07/foldrengessel-felero-uj-penzugyi.html

Meg amúgy is, mostanában mintha rájárna a rúd Oroszországra. Egyáltalán nem off-ként ajánlom megtekinteni ezt a kis vidit:

No komment. Illetve csak ennyi: az a nagy gáz emberek, hogy egymásnak teljesen ellentmondó hírek jelennek meg, a legcsekélyebb esély nélkül, hogy azok valóságtartalmáról meg tudnánk győződni. Itt inkább már csak érezni lehet az igazságot: a nyugati fél kapálózásából és az oroszok elképesztő hidegvéréből (pl. ahogy az orosz védelmi miniszter higgadtan feltette kínos kérdéseit a nyugati tömb felé, hiányolva a bizonyítékokat ...) Szóval szinte esélyed nincs rá, hogy a média által eddig (az elmúlt mondjuk 2-3 évszázadban) bemutatott "bizonyítékok" valóságtartalmáról meggyőződjél, bármilyen esemény kapcsán. Miért is? Mert nem tudsz odautazni megvizsgálni a roncsokat. Vagy ha oda is tudnál mihez kezdenél vele? Értesz hozzá? Még ha igen, értesz is hozzá, mert történetesen katasztrófavédelmi, biztonságtechnikai, tűzszerészeti, hadászati, bombaszakértői, és repülőgépmérnöki diplomád van, akkor sem tudod a roncsokból megállapítani, hogy valójában mi történt. Vagy van ismerősöd netán a légierőnél? Melyiknél? Mindegyik a saját "igazát" fogja állítani. A valóságról egy magasabb nézőpontból lehet csak tájékozódni, nem leragadva a részleteknél, hanem logikusan felépítve magadban hogy kinek mi az érdeke ebben az egész ügyben, és mit meg nem tesz érte.
 
És az érzéseken túlmenően már csak a logikai következtetések maradnak nekünk, pl. feltéve a mindig aktuális kérdést: kinek az érdeke az ukrán destabilizáció? Mindkét félnek? Oszd meg és uralkodj? Eljátszadoznak itt velünk a médiáikkal, miközben az Olimposzon mind a két "félnek" ugyanaz a főnök dirigál? Nehéz ügyek ezek, szinte megfejthetetlenek. Talán jobb is inkább kimaradni, vagy felülemelkedni: az egész problémakörön kívül helyezni magunkat, amennyire lehetséges. Engem csak ezek a piszok lyukak érdekelnek! :)

És végül még egy hozzászólás, szerintem a maga nemében ez is kiváló:

"I am amazed at the idiotic comments. Gods and devils...REALLY!!! The earth being piled up so neatly around the hole is telling of something but what is the question. An explosion would not do that it would make a star pastern called ejecta. And there is not enough earth to account for the size and depth so the earth has 1. Disappeared. 2. Sank 3. A gas bubble slowly forced its way through pushing the earth to the sides. We all love a puzzle and this is one. Enjoy nature at work and the wonder of it all. Don't let imaginary gods get in your way."

(Lenyűgöznek ezek az idióta kommentek. Istenek és ördögök. TÉNYLEG!!! A lyuk körül szépen felhalmozódott föld viszont árulkodik valamiről, de mi is a kérdés. Egy robbanás nem csinálna olyat, mint amit egy csillag kilövellés tenne. Ráadásul nincs elég föld a lyuk körül annak méretéhez és mélységéhez képest, szóval a föld 1. eltűnt. 2. elsüllyedt. 3. a gázbuborék lassan utat tört magának, kinyomva a földet oldalt. Mindannyian szeretjük a kirakókat, és ez az. Inkább élvezd a természet munkáját, az összes csodájával. Ne engedd, hogy utadat állják képzeletbeli istenek.)  

No komment.

Nos, lehet még olvasni rengeteg érdekes hozzászólást a témában, összességében elmondható, hogy az embereket nagyon érdekli a dolog, viszont nagyon eltérő elképzeléseik vannak. Az abszolút igazságot talán sosem fogjuk megtudni ebben az ügyben. Véleményem szerint ezeket a lukakat okozhatta természetes folyamat is, és okozhatta emberi tevékenység is, de akár okozhatta az is, ha valami volt odabent, de már távozott...

Ajánló:
http://videa.hu/videok/film-animacio/amikor-megallt-a-fold-09Zbndzrl8M6nBFY
(57:00 perctől, génmintákat vesznek, oszt ágyő...)

Mese a meseszobáról VII. rész: Forráskód

Zplus kollégával volt egy habkönnyű csevej, úgy gondoltam beleillik az egyébként hagyományosan Shaula doktornővel folytatott meseszobás sorozatba. Figyelem: nem könnyű, fejtörős, félszavakkal alkotott, oda kell figyelni, de inkább érezni mint érteni. Egó helyett Emósan. :)

Indulunk.

Lazuljunk: Ejecta - Eleanor Lye

Valahogy így ébredhetett öntudatára az Egy is.

"Te" is része vagy...

"...idővel mindenki rá fog jönni, egyetlen egy létező önmagára ébredésének eredménye az a szellemi evolúció, aminek mi – most a létünket e vetített vászon árnyfigurájaként megélő kétdimenziós alakok – is részesei vagyunk."

http://nyusziacilinderben.blogspot.hu/2012/06/konyvajanlo-victor-pelevin-t.html

Világ-baj-nokság

Véget ért a foci vb. Nem néztem. Csak a döntőt. Valamiért most nem kötött le hogyan rúgják, tépik, sőt harapják egymást a modern gladiátorok, pedig régebben elég sokat néztem, de most valami megváltozott. Valami viszont nagyon is maradt a régi. Úgy érzem az elmúlt kétezer évben, a római stadion-játékok óta nem változott semmi. A népnek cirkusz meg kenyér kell. Nekem viszont egyre elegem van a cirkuszból, hívják azt akár foci vébének, híradónak, vagy éppenséggel polgárháborúnak. Számomra a FIFA ugyanaz a magánkézben lévő, nemzetek feletti maffia-klub, mint a FED, vagy az IMF - nincs sok különbség, és lehet ha sikerülne elég mélyre ásni, kiderülne, hogy a legfelsőbb szinten még a tulajdonosi körök is megegyeznek. Elképesztő biznisz, olyan amiből téged kihagynak, vagy ha szerencsés vagy eltalálod a tipmixen, hogy milyen szögletaránya lesz egy meccsnek. Remek, nyertél egy ezrest! A döntőn játszó focisták meg fejenként annyit kerestek, amennyit egész életedben nem fogsz látni. És ők még csak a gladiátorok! Hát képzeld el mekkora pénz üti a tulajok markát, akik világszerte bezsebelik ilyenkor a közvetítési díjakat, meg az aprót. No persze az is lehet, hogy egyik zsebből a másikba vándorol a lóvé (love?) hiszen a média is az annunakik kezében van, right? :)

De miért is izgatom magam ezen? Különösebben nem érdekelne hogy ki mennyit kaszál, ha nem lenne ez az iszonyatosan kinyílt "olló", ami ezeket az elképesztő társadalmi különbségeket okozza. Nem tudom mennyit kaphattak a VB bevételeiből a Braziliában nyomorgó gyerekek... de, jó ez így? Biztosan jó valamilyen szinten, mert működik a dolog, megy előre. No de nem baj ugye, ha már nem izgulok rá túlságosan ezekre a világ-baj-nokságokra? Vagy legalábbis egész mást látok benne, mint mondjuk 4 éve... Régebben a baj-nok az volt, aki a bajokat elrendezte. Mint a gond-nok, aki a gondokat elrendezte, gondozta a kertet, házat, akármit. Most mi is egy bajnok? Egy mesterségesen felépített és felturbózott báb, "akinek" mindössze annyi a dolga, hogy végigjátssza a 90 percnyi fellépését, köznép számára felfoghatatlan díjazásért. De jaj, Isten ments meg attól ha nyilatkoznia kell valamelyik "színésznek"! Nem látok túl sok különbséget a média, a zeneipar, vagy éppen a futball ipar által felépített agymosott "sztárok" között.

Azért voltak szép pillanatok is. No nem a meccsen, mert az szerintem elég unalmas volt - hanem például nagyon tetszett amikor az operatőrök felfedezték, hogy a Nap pont a Megváltó Krisztus szobor kezei között nyugszik lefelé. S ezen a képen többször és sokáig elidőztek, a döntőt néző hívők millióinak nagy örömére, és - gondolom - a kevésbé hívő milliók legnagyobb bosszúságára. Hát most "micsináljunk"? Brazília egyelőre még hívő nemzetállam. Asszem. Gondolom a FIFA Olimposzi magaslatain nem aratott túl nagy sikert, hogy az aréna helyett valamelyik szemfüles kamera-man Jézus Rio-i szobrát veszi, és adja közzé világszerte. Persze az is lehet, hogy ezt már jó előre eltervezték, hiszen azért elég nehéz véletlenül pont ott felállítani egy kamerát, ahonnan ez az együttállás ennyire passzol. Biztos, hogy szándékosan telepítettek oda egy kamerát, egy jól bevált helyre. No mindegy, én díjaztam az ötletet, még Gundel T. Gábor mérkőzésközvetítő is megilletődött egy kicsit. Szépen kirajzolódott a fénykörkereszt.

Aztán kiderült az is, hogy a nézőket sem csak úgy véletlenül pásztázzák a kamerások. Nem ám. Baszki, kiderült, hogy az egyik 17 éves szép szurkoló csajt kiszúrta a Loreal, és kapásból le is szerződtették modellnek. Szép, mi? Amúgy tényleg az. 

Micsoda szerencse, hogy kiszúrta a kamerás, mi? Világkarrier egy pillanat alatt. Persze én már régen nem hiszek a véletlenekben, de ez legyen az én problémám...

Forrás:

http://www.dailymail.co.uk/sport/worldcup2014/article-2687685/Belgium-World-Cup-fan-won-LOreal-modelling-contract-revealed-big-game-hunter.html

Mindenesetre ez a vb most lement. Egy jó barátom két hónappal ezelőtt megjósolta, hogy a németek fognak nyerni. Remélem nyert annyit vele a tipmixen hogy majd megtud belőle hívni egy fagyira...

Amúgy nem, nem a vb miatt nem írtam ilyen sokáig, mert mint írtam nem néztem, csak a döntőt. Más dolgom volt, tevékeny dolgok, olyanok, amikről nem érdemes írni. Igazából nem is tudom miről írhatnék még, már kiírtam magamból mindent, amit meg nem azt meg személyesen lelevelezem azokkal, akikkel még dolgom van. Szóval...

Lazuljunk: repcsiforgalom műhold távlatból

"Innen" fentről nézve egészen harmonikusnak, álomszerűnek, már-már békésnek tűnik, ahogy szétbasszák a Földet ezek a kis repülő spermiumok, fedélzetükön sok-sok további még kisebb spermadonorral és hüvellyel. Egyik "felem", a zöld, háborog ilyenkor. A "másik" felem meg azt mondja: szarok rá, ez a kék golyóbis most egy ilyen, így megjelenő és működő szervezeti egység. Ez van srácok, majd változik ez az álom is, is ha úgy hozza...

Forrás.

Napiszer július

Július az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt.Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. Az Arvisurák szerint Áldás hava. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.

Sarlós Boldogasszony ünnepén arról az eseményről emlékezünkk meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. Magyarországon július 2-án ünneplik. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a sarlós Boldogasszony nevet viseli.

(ezért én kérek elnézést..)

 

..el van vetve..