A tudomány felfedezi a Teremtőt 1.rész: biológia

Eredetileg "Az oktatás valódi reformja" címet viselte volna ez a dolgozat, azonban ez túl nagyképű lett volna, lévén, hogy nem vagyok tanár.Nemrég ugyan elkészült a Nemzeti Alaptanterv, melyet hiába „nemzeti” kormány szült, mégis sok kívánnivalót hagy maga után. És most nem is arról a vitáról van szó, hogy Faludy György vagy Wass Albert munkássága legyen a tananyag, hanem alapvetően az lenne ezen kis írás kritikai célja, hogy az alaptanterv továbbra is kiválóan illeszkedik a másfél évszázada tartó materialista tudomány- és oktatásszemlélethez. Bár kétségtelen, hogy vannak jó jelek, a biológiatanárok révén úgy tűnik megtört a darwinizmus egyeduralma a közoktatásban.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Teljes Igazságot egyikünk sem ismerheti meg, mivel csupán részegységei vagyunk a Nagy Egésznek, amit Életnek hívunk. Általánosságban az életről szóló vitatkozásokat úgy kell elképzelni, mintha a Teljes Igazság egy nagy aranygömb lenne, amely valamikor széttört sok milliárd apró darabkára, és minden ember megtalált egy-egy szilánkot. Mindenki a saját kis darabkájáról hiszi, hogy AZ az igazság, a másiké nem lehet, hiszen nem is passzol az övéhez... Viszont látni kell, hogy amikor néhány ember egyetértésbe kerül egy vita végén, akkor az azt jelenti, hogy ami addig szétesett volt, az mostanra megtaláltatott - még ha az még mindig csak egy piciny szeletkéje a Teljes Igazságnak. Néhány szeletkéjét igyekszünk a következő cikksorozatban feltárni.

Biológia

A biológia, vagy ha ennél sokkal szebben akarjuk kifejezni, az Élettan egy nagyon szűk rétegét vizsgálja jelenleg az Életnek – mivel annak mindössze az anyagi vonatkozását igyekszik a tanulók elé tárni, már eleve úgy beállítva az életet, mintha az önmagában képes lenne az „anyagból” összeszerveződni. A Charles Darwin által fémjelzett evolucionizmus másfél évszázada uralja a biológia tudományát és oktatását is, viszont ez az elmélet – elmélet, mivel hogy eddig senkinek sem sikerült bizonyítania! – napjainkra a fejlett mikrobiológiának is köszönhetően rengeteg sebből vérzik, nézzünk néhány komoly ellenérvet. Az első nagy probléma magával az első lépéssel van: hogyan lett az élettelen anyagból élet? Darwin és későbbi követői szerint nagyon leegyszerűsítve a következő történt: a földtörténeti őskorban egy bizonyos „őslevesben” bizonyos kémiai vegyületek véletlenszerűen összeálltak egymással, és a villámlás és egyéb környezeti hatások révén megjelent egy önmagát reprodukálni képes szervezet. Majd ez az egysejtű valahogy többsejtűvé vált, aztán kialakultak bonyolultabb szerveződések, és így tovább. A darwinizmus magát a legelső lépést rendkívül nagyvonalúan kezeli, ma viszont már tudjuk, hogy ehhez a fejlődési ugráshoz, azaz az élettelen atomoktól -> a méretükben milliószoros nagyságrendű élő sejtekig, négy alapvetően fontos lépcsőn, szervezettségi szinten kellett keresztülmennie az „anyagnak”: 

1. Egyszerű molekulák (H2O, CO, CO2, stb.) 

2. Szerves vegyületek (pl. aminosavak) 

3. Óriás biomolekulák (pl. fehérjék)

4. Önsokszorosító rendszer – elősejtek

Az első lépés – egyszerű molekulákból szerves vegyületek spontán létrejöttének – bizonyítására a materialista tudomány képviselői az 1953-as „Urey-Miller” kísérletet szokták felhozni, amelyben próbálták modellezni az ősi Föld légkörét, a villámlásokat, és nézték, hogy milyen anyagok keletkeznek. Sikerült ugyan aminosavakat létrehozni mesterségesen, de a kísérlet mégsem támasztja alá az „1-ről a 2-re” elvét materialista módon, mivel nem reális gázokat használtak (szén-dioxid, oxigén), nem vették figyelembe az ultraibolya sugárzást és egyéb sejtroncsoló hatásokat, és ráadásul a természetben előforduló vad környezet helyett egy mesterséges, irányított modellt használtak, ami nem a valóságnak megfelelő. Sőt ez a kísérlet végső soron nem azt bizonyítja, hogy az aminosavak képesek maguktól létrejönni, hanem pont azt, hogy tervezetten (!) létre lehet hozni őket! Tehát a materialista tudomány évszázados kutatómunka után sem képes – számukra – megnyugtató módon bizonyítani az 1-ről a 2-re lépés spontán létrejöttét, sőt a kísérleteik sokkal inkább arra mutatnak rá, hogy az Élet bonyolultabb annál, amire az anyag önmagában képes.

„Mi, akik az élet eredetét tanulmányozzuk, minél többet vizsgálódunk, annál inkább úgy érezzük, túl bonyolult ahhoz, hogy bárhol kifejlődhetett volna. Valamennyien hittételként hiszünk abban, hogy az élet az élettelen anyagból alakult ki ezen a bolygón. De az élet annyira bonyolult, hogy nehezen képzelhető el, tényleg így történt.” (Stanley Miller)

A következő lépés – aminosavakból óriás fehérjemolekulák - létrejötte szintén nem magyarázható meg spontán módon, mivel az akár több ezer aminosavból álló fehérjékben található húsz féle aminosav pontos sorrendje határozza meg a fehérjék funkcióját, tehát túl bonyolult az „összeszerelési” sorrendiség ahhoz, hogy az anyag erre önmagától „rájöjjön”. Nem mindegy tehát, hogy a fehérje milyen alakú, milyen sorrendben, és milyen kötésben vannak benne az aminosavak. Nyelvtani példával élve nem mindegy, hogy

MILYENSORRENDBENRAKOMEGYMÁSUTÁNA42BETŰT, mert ha így tenném: 2ILGNTNORERŰDNBEMARTOMESYUÁSYÁNAMBEE4TK, akkor az ugyan ugyanazokból az összetevőkből állna, de így már nem lenne értelme. Annak az esélye, hogy a fehérjelánc magától kialakuljon kb. 1:10³⁰⁰ a valószínűsége. A matematikusok szerint az 1:10⁵⁰ –nél kisebb valószínűség már egy soha be nem következő esemény… A fehérjékben ráadásul csak „balkezes” aminosavak vannak, és csakis peptid-kötésben. Érthetetlen…

A matematikai valószínűtlenség mellett továbbá figyelembe kell venni a praktikusságot is, mivel a természetben nincs arra lehetőség, hogy egy aminosavakból álló lánc milliárd évekig kísérletezzen egy működő fehérje kialakítására, mert a természet erői gyorsan szétboncolnák. De ha létre is jönne, akkor is lebomlana rövid időn belül, nem volna ideje további önszerveződéssel sejtekké alakulni, mert nincs az anyagban erre megfelelő potenciál. Az anyag alapvetően nem komplexitásra, egyre nagyobb összetettségre, hanem éppen hogy az energiaminimumra törekszik, azaz lebomló aspektusú, amint létrejön, visszakéredzkedne az alapösszetevőire (gondoljunk csak a fáról leesett, azaz az éltetőjétől elszakított almára, azonnal megindul a rothadás) – egyszóval az anyag amortizálódik, önmagától csak a bomlásra képes.

Tehát úgy tűnik, hogy az élet spontán kialakulása az anyagból rendkívül sok sebből vérző elmélet. Idézzünk fel néhány idézetet tudósok tollából:

A fehérjék spontán létrejötte „több milliárd év alatt sem következne be, több milliárd olyan bolygón sem, melyeket a szükséges aminosavak vizes oldata borít” (William Stokes, geológus)

„A kémiai és molekuláris evolúció területén több mint harminc éve zajló kísérletezés azt eredményezte, hogy jobban érzékeljük az élet eredete problémájának hatalmas súlyát, nem pedig azt, hogy megoldottuk volna. Jelenleg az elméleti feltételezések és a kísérletek egyaránt kudarcba fulladnak, vagy a tudatlanságunk bevallására kényszerítenek.” (prof. Klaus Dose, biokémikus)

„Az élet keletkezése mindmáig megoldatlan kérdés. Még senkinek sem sikerült élettelenből élőt csinálnia, mint ahogyan egy teljes „evolúciós forgatókönyv” összeállítása sem sikerült még.” (Szathmáry Eörs biológus)

„Ezzel a témával kapcsolatban nem hogy egyre több kérdést tudtunk megválaszolni, hanem egyre több kérdésünk támadt. Egyre jobban érzékeljük ennek a problémának a súlyát, ez egyre megfejthetetlenebbnek tűnik, nem egyre tisztábbnak, mert ahogy megismerjük az anyag összetettségét az élő szervezetekben és ahogy megismerjük, hogy mire képes saját magától a kémia, akkor a távolság csak egyre nő a két dolog között. Minden rendelkezésünkre álló tudásunk ellenére nincs anyagi magyarázat a sejt létrejöttére. A fejlett technológiánk, a sok-sok biológiai laboratórium, a beleölt dollár milliárdok, a sok ezer okos tudós nem tud létrehozni semmi hasonlót ahhoz, ami állítólag saját magától létrejött. Ha ezek mind-mind kevésnek bizonyulnak az élet eredetének megmagyarázásához és reprodukálásához – akkor lehet hogy valami más féle úton kellene ezt keresni. ” 

(Tasi István, az Intelligens Tervezettség irányzat egyik legismertebb hazai képviselője)

A karikaturista szemszögéből nézve ezt vallja a "hivatalos" tudomány az élet létrejöttéről: „Ha sikerülne itt életet szintetizálnom, azzal bebizonyítanám, hogy az élet létrejöttéhez nem volt szükség intelligenciára!”

Ugye érezhető az irónia?

Ami él és az mozog

Az élet kialakulásával kapcsolatban a fentiekben kiderült tehát, hogy az anyag önmagában nem képes az önszerveződésre, ehhez intelligenciára van szükség. A begyöpösödött darwinizmus mellett ma már nagyon komoly képviselete van egy úgy nevezett "Intelligens Tervezés" irányzatnak, amely a tudomány jelenlegi eredményei alapján azt vallja, hogy az élet legelemibb részegységei is, mint pl. a sejtek, bonyolultabb komplexitással rendelkeznek, mint bármilyen ember által készített technológia. A sejtek és egyéb alapelemek egyszerűsíthetetlenül összetett formációk, amelyek nem jöhettek létre kisebb nagyon lassú módosulások révén, mivel működésképtelenné váltak volna. 

 Tipikus példa erre az E-coli baktérium farok motorja, mely felépítésében tökéletesen hasonlít egy ember által alkotott hajtómotorra, és melynek összetevői mindegyikére szükség van a működéséhez – tehát nem jöhetett létre evolúció révén. Fentiekből pedig az a következtetés is levonható, hogy az általunk eddig megismert életet egy felsőbbrendű intelligencia tervezte meg, és hozta létre. Lehet, hogy egyesek számára a "felsőbbrendű" kifejezés ijesztő, vagy ellenérzéseket kelt, de másképpen nem igazán magyarázható az a hihetetlenül komplex, önvezérlő szervezettség, ami még a legalapvetőbb sejtben is megtalálható. És talán még „ijesztőbb”, elképesztőbb tény az egészben, hogy ezek az apró élő részegységek mind-mind tudják a dolgukat, tudatosak! A fehér és vörös vérsejtek kérdés nélkül megjelennek, ahol kell, más sejtrészek szállítják az anyagcseréhez szükséges nyomelemeket, megint mások a kulcsok szerepét töltik be, nyitódnak-záródnak, az immunrendszer tudatosan végzi a dolgát, stb., minden szépen szervezetten működik ebben a szemmel láthatatlan, állandóan nyüzsgő-mozgó, csodálatos mikrovilágban, az embertől szinte teljesen függetlenül! Tehát a legapróbb létezőben is ott van a mozgásvágy és az intelligencia! Erre a kémiai anyag nem képes.

Az Intelligens Tervezettség irányzat alapelve így foglalható össze:

Irányítatlan természeti folyamatok nem alkalmasak az univerzumban megfigyelhető fizikai és biológiai rendszerek jellegzetességeinek létrehozására. Ezek a rendszerek egy intelligens lény céltudatos tervezésének nyomát viselik magukon.

Egy másik nagy dilemma a genetikai információ eredete, a DNS molekula, amelyik egy különleges nyelven tartalmaz egy kódot, mely mintegy összeszerelési adattár, egy információ halmaz meghatározza, hogy a fehérjemolekula hogyan épüljön fel, az aminosavak milyen sorrendben kapcsolódjanak, akár egy gyártmányterv. Ez a genetikai információ ráadásul örökíthető is, „apáról fiúra száll”, generációkról generációkra öröklődik – mely tulajdonság megint csak megmagyarázhatatlan az anyag kémiai képességeivel. Az DNS-ben rejlő genetikai kód tulajdonképpen egy információ, viszont ha létezik ez az információ, akkor annak lennie kellett feladójának, forrásának is, amely felismerés ismét elvezeti a gondolkodókat spontán kialakulás elvetéséhez, és a tudatosság megjelenéséhez, ugyanis:

Az információ intelligenciára utal!

Az evolúció elméletét a modern mikrobiológia mellett a régészet és az antropológia sem támasztja alá. Mostanára hozzávetőleg harmincmillió ága létezik a DNS-folyamnak, mert ennyire becsülik a fajok számát a Földön. Azt is kiszámították, hogy a jelenleg élő fajok az összes valaha élt faj mindössze egy százalékát teszik ki. Ebből következik, hogy összesen hárommilliárd DNS-folyam létezett, azaz ennyi a valaha a Földön élt fajok száma. Na most, a darwini evolúció elmélete szerint a fajok fejlődése törzsfa alakú, azaz minden élőlény - a baktériumtól a pipacson át az elefántig - egyetlen közös ősből származott, és fokozatos kisebb változások révén ágazott el több irányba. Ez az elmélet talán megállhatja a helyét, ha mondjuk két sáskafajt hasonlítunk össze, ahol hihető lehet, hogy az egyikből fejlődött ki egy másik típus, azonban a fajok rendkívüli változatosságára, a fajok közötti hatalmas lépcsőkre nem ad megnyugtató választ. És úgy tűnik, hogy a régészet, a kövületvizsgálatok eredményei sem támasztják alá az evolúciót. Ugyanis, ha az összes Földi faj kisebb módosulásokkal jött volna létre egy ősből - ahogy állítják - akkor találni kellene u.n. átmeneti fajokat, melyek igazolják az egyik fajból a másikba való alakulást. Ilyen leletünk viszont szinte nincs! Az átmeneti fajnak kikiáltott leletek száma nem éri el az ötvenet, miközben hárommilliárd faj élt a Földön! Ha az evolúció elmélete igaz lenne, akkor akár több ezer vagy millió átmeneti fajnak kellene nyoma legyen, olyanoknak is, amelyek alkalmatlanok voltak a továbbfejlődésre, viszont ezzel ellentétben csak olyan fajokról adnak tanúbizonyságot a kövületek, amelyek maguk idejében, az ottani adottságokhoz illően tökéletesen kifejlett élőlények voltak. Nincsenek közbenső láncszemek, groteszk evolúciós zsákutcák? 

Nincsenek, minden faj egyedien jött létre, nem egyetlen egy ősből, kisebb átalakulások révén. Az evolúciót megkérdőjelező tudósok azzal a hasonlattal élnek, hogy egy nagy árkot nem lehet sok kis ugrással átugrani, tehát akkora a különbség a különböző fajok között - és a genetika is ezt igazolja - hogy kisebb módosulások révén lehetetlen az egymásból való származásuk. Nincs tehát törzsfa. De akkor mi van helyette? "Mindössze" csak annyi, hogy a Természet folyamatosan teremti az élővilágot, a különböző fajokat, rendkívül finom esztétikai érzékkel (a "véletlen" evolúció miért alkotna gyönyörű lepkéket, vagy dallamot fütyülő madarakat, miközben az életben maradásukhoz erre nincs szükségük?), az adott körülményekhez igazodóan tökéletes fajokat szül, melyek a körülmények drasztikus változásáig nagy valószínűséggel komolyabb genetikai változás nélkül (!) élik életüket. Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy a kövületek alapján a fajok évmilliókig nem változnak érdemben! Tehát nincs evolúció. Legalábbis nem úgy ahogy tanítják. Hozzám mindig is közelebb álltak azok a feltételezések, hogy az egér egér volt, az elefánt elefánt volt, az ember ember volt mindig is. Ezek után már "csak" azt kellene felfogjuk, hogy hogyan jöhetnek létre a "semmiből" egymástól oly sok mindenben különböző, de mégis ugyanazokból az összetevő alapanyag elemekből álló, életrevaló, tökéletesen kifejlett élő fajok? Ennek megértéséhez bátran forduljunk a képleíró magyar nyelvhez:

Természet = Termő = Teremtő

A biológia eddig  számunkra megismerhető mélységeiben tehát felbukkant egy Tervező, egy Intelligens Alkotó, a Teremtő, aki nélkül egyáltalán nem magyarázható a rendkívüli biológiai összetettség, változatosság és önvezérlő, működő rendszer, amely az élővilágot jellemzi. A kémiai anyag tulajdonságaival egyáltalán nem magyarázható meg az élet eredete, az agyban nem lokalizálható intelligencia, gondolatok, érzelmek, emlékek jelenléte a világban. Az anyag csak eszköz, amibe az értelem lehel lelket, attól lesz élő.

Nem lenne tehát szerencsés, ha az iskolákban legalább szó esne fentiekről...?

A következő részben az ember eredetének igyekszünk nyomába eredni.

Ajánló: 

AZ ÉLET REJTÉLYÉNEK MEGFEJTÉSE : A DARWINIZMUS BUKÁSA

 

Tasi István: Az élet nem az anyagból származik:

Források:

A témáról jóval mélyebben és bővebben az Intelligent Design, Intelligens Tervezés kulcsszavakra való kereséssel, vagy az ÉRTEM és a kutatóközpont honlapján lehet tudakozódni.

http://ertem.hu/kell-egy-kis-intelligencia/

www.kutatokozpont.hu

http://kutatokozpont.hu/hu/wp-content/uploads/2009/03/tud_jovoje.pdf

Még részletesebben pedig ebben a könyvben van kifejtve a téma:

Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál keresése