A Rendszer újraindítására van szükség

A Rendszergazda telepítette a szükséges frissítéseket, viszont az eszköz hibátlan működéséhez a rendszer újraindítására van szükség. 

Köszönetre méltó programozói hozzáállás, hogy minden felhasználó szabadon eldöntheti mikor indítja újra a rendszerét, de mielőtt feltárnánk, hogyan jutottunk el idáig, kukkantsunk csak be miről is van szó a LélekKunyhóban:

 "Életemet én a Jóistennek, az ételemet pedig Földanyának köszönöm"

"...Régebben volt már olyan élményem az erdőben, hogy a szép, öreg fákat észre kell venni, és akkor csodálatos „beszélgetésnek” lehetünk részesei. Meg is ölelhetjük, de az is elég, ha leülünk a kiálló gyökereire és a hátunkat a törzsének támasztjuk. Ha észrevesszük a benne lévő szépséget és erőt, a végtelenséget, bölcsességet, Istent, akkor megnyílik egy csatorna, és mindaz, ami Földanya igazi lényege, átáramlik belénk. Ő ad nekünk. Ő, aki egy hatalmas lény, akinek az ember a maga kisded játékaival olyan, mint nekünk a csipkelődő szúnyog. Egy jól irányzott csapás és volt, nincs…

Nem hiszem azt, hogy mi picinyke emberek nagyot tudnánk ártani Neki, hisz egy apró mozdulata elég ahhoz, hogy egy földrengés vagy vulkánkitörés visszaállítsa a megborult egyensúlyt. Az esőerdők kiirtásával is csak maga alatt vágja a fát az emberiség. A természetben olyan erő van, ami továbblép az emberen, és ha idő is kell hozzá, Földanya bizony meggyógyítja magát, emberrel vagy anélkül. Tűntek már el civilizációk, és kezdhette az emberiség elölről, amikor nem tartotta ezt tiszteletben. Ha van bennünk alázat, akkor tisztában vagyunk az erőviszonyokkal. Ez persze nem jogosít fel a kártékonykodásra vagy a szemünk becsukására. Látni kell mit teszünk, és törekedni a harmóniára. Földanya szeret bennünket, hisz mindannyian a gyermekei vagyunk, de nem fogja megengedni, hogy elpusztítsuk. Ebben pedig benne van a teremtőerőnk használata is. Mert aki a katasztrófákra figyel, az katasztrófát fog teremteni, akkor is ha nem akarja. Aki reménytelennek látja a tévéhíradó hatására a világ sorsát, és retteg, az ezt a minőséget teremti meg magának. Aki harmóniában él a természettel és félelem helyett bizalmat keres, az azt is teremti meg..."  

Tovább az eredeti bejegyzéshez ->

Nos igen. Amerre csak járok (de ez lehet, hogy az én hibám/érdeklődési köröm) mindenhol a végkifejletről beszélgetnek az emberek, még akkor is ha nem tudatosan. Legalábbis az emberek egy része biztosan állítja, hogy közeledünk valami katarzis felé. Jó, jó, az emberek egy része mindig is várta a világvégét, de valahogy a mostani az más (ámbár az is lehet, hogy mindezt csak én képzelem, Ti is csak az én elmém találmányai vagytok! :)). Most mintha a kollektív tudatalatti dolgozna mindenki agyában, és ösztökélné e téma felé, ennek következtében mindenkihez eljutnak az ezzel kapcsolatos félelmek, gondolatok, várakozások. Igen talán ez az utóbbi a legjobb szó rá: felfokozott várakozásban látom az emberek egy részét. Rengeteg a vita, ölre menően vitatkoznak egymással az emberek, eszmék, elmék feszülnek egymásnak, mint egy felbolydult hangyabolyban ahová valami "megmagyarázhatatlan erő" (mondjuk egy gyerek) odatett valami "megmagyarázhatatlan dolgot" (mondjuk egy CD-lemezt). A kis hangyák nem egyformán reagáltak az eseményre, vannak, akik teljesen kétségbe vannak esve, vannak, akik tudomásul vették, hogy itt most valami változás van, és vannak akik persze letagadják azt is, ami a szemük előtt ott van.

Korunk egyik sikertémája kétségtelenül a "mentsük meg a bolygót" féle önámítás, sőt mondhatjuk tipikus emberi arroganciával kevert nagyképűség (lásd még az ajánlót). A bolygót nem kell és nem is tudjuk megmenteni, magunkat viszont megkímélhetjük egy igen ronda időszaktól. Az épp nem világvégeváró emberek között bizony rengeteg van, aki megpróbál tenni valamit a környezetért, mely akármilyen kis lépésnek is tűnhet, a nagy számok törvénye értelmében mégis minőségi változást hozhat. Említek egy egyszerű példát: régebben hetente vettük a papír kéztörlő csomagokat, mely olyan mennyiségben fogyott a háztartásban, hogy szerintem egy kisebb erdőt kellett miattunk kivágni. Aztán egyszer csak elegem lett és bevezettük, pontosabban visszatértünk a jól bevált kockás konyharuhára. Ezzel az egy kis apró lépéssel hozzájárultunk a környezetvédelemhez, még ha láthatatlanul is. Jó most persze lehetne emlegetni, hogy a konyharuha bekoszolódik, a tisztításhoz mosópor kell, erre viszont az a válasz is lehetséges, hogy ok, ott van a mosódió, ami természetes és - korunk egyik divatos szavát használva - megújuló! A közintézményekben már kicsit cikis "mások" által is használt törülközőket kirakni, de mi van akkor ha kézmosás után nem töröljük meg semmibe a kezünket? Mekkora baj történik, ha esetleg a kezünkön lévő vizet egyszerűen csak ott hagyjuk, vagy netalán megmossuk vele az arcunkat, esetleg szétkenjük a kezünkön? Ezzel az egyszerű kis döntéssel egyrészt felfrissíthetjük magunkat, másrészt nem pocsékoltunk papírtörlőt. Ettől még nem lettünk kevésbé civilizáltak, igaz?

Talán a legnagyszerűbb dolog a világban, hogy ez a fenti kis példa kiterjeszthető az élet minden területére. Bármilyen gond vagy feladat elé néz az ember, a probléma megoldása a döntéssel kezdődik. A létezésbe hívás után a második legnagyobb ajándék amit a Teremtőtől kaptunk az a szabad akarat, a döntés lehetősége. Ennek tiszteletben tartását mindenki érezheti a saját életében. Mindenki elkövetheti élet legnagyobb hibáját, senki nem akadályozza meg benne. Hogy miért? Mert a szabad akarat az Élet után a legszentebb dolog, amibe senkinek nincs beleszólása, még a Teremtőnek sem - sőt pont azért találta így ki, mert a saját példáján tanul mindenki a leghatékonyabban. Nem hiszed? Próbáld ki! Menj fejjel a falnak! Fájt? Döntesz-e így máskor is? Megkerülhetetlenül közeledünk valami megmagyarázhatatlan esemény (fal?) felé, és úgy tűnik annak, hogy az emberi civilizáció ismét igyekszik eltemetni saját magát egyedül a döntés - döntések milliói - szabhatnak más irányt. Én speciel nem akarok milliárdnyi halált okozó káoszt, és Te? Te sem? Akkor már ketten vagyunk, akik nem akarjuk. Viszont időnként elkerülhetetlen az újrabootolás még a legstabilabban működő számítógépek esetében is. Jelen világunk meg amúgy sem tűnik valami túl stabilnak, ideje átadni a kormánykereket annak, aki tudja is mit kezdjen vele. Nem pártokra értem...

Korábban itt említette valaki, hogy az embernek van teste, lelke, meg szelleme. Volt idő, amikor ugyan én is egyetértettem ezzel, de egy icike-picikét ma már másképp látom. Én úgy vélem, hogy Ember Te magad vagy a Lélek! Kaptál egy testet (tesztelési lehetőséget önmagad megtapasztalására), és ezen kívül teljes hozzáférést kaptál a kollektív tudathoz. A Kérdés az, hogy mit töltesz le belőle? Hülyeséget? Humort? Jó és hasznos ötleteket? Ha már informatikai szövegkörnyezettel kezdtük e bejegyzést, akkor folytassuk is így! A test tulajdonképpen egy energetikai eszköz, egy meghatározott "anyagokból", elemekből álló hardver. Minden test ugyanazokból az elemekből épül fel, de nincs két egyforma "számítógép". A szellem az a Közös Adatbázis, ahonnan letöltjük az éppen aktuális saját szintünknek megfelelő tudást, és igény esetén a szükséges frissítéseket is, melyek segítségével akár egy minőségi ugrást is elérhetünk! A lélek viszont teljesen más. A lélek egyedi, egyszeri és megismételhetetlen alkotás, olyan mint egy program (a programozók tudják miről beszélek, másolás nélkül nem tudnák kétszer ugyanazt megírni). A lélek egy Unikum. Mint a Teremtő, aki a saját képmására teremtette az embert. Isten ugyanis Lélek. Az Ő hardvere (játszótere) az általa teremtett univerzumok összessége, az Ő tudata a Közös Adatbázis, és ebben a játék környezetben mi, az alegységek, a Lelkek szabadon rohangálhatunk, ameddig szükségét érezzük testet öltünk, "tudatunkat" fejlesztjük , no de nem egészen cél nélkül, ugyanis az Öregnek igen kifinomult humorérzéke van: ebben a játékban úgy kell megtalálni Őt, hogy a lehető legközelebbi helyen bújt el - ott ahol sok év alatt sem keresnéd: benned. Most ott tart a játék, hogy sokan megtalálták az "internet kábelt", helyreállt a Kapcsolat. Ezek után természetesen nem kell csodálkozni rajta, hogy egyre többen ráhangolódnak a "Tervre", egyre jobban átlátják az értelmét az Útnak, belátják, hogy ami felé haladunk az egy szükséges lépés. Ezek az emberek már nem félik a jövőt, hanem élik! Ők már letöltötték maguknak a szükséges frissítéseket, és tisztában vannak vele, hogy a rendszer hibátlan működéséhez újra kell indítani az eszközt. Legyen az akár egy bolygó. A kérdés tehát feltettetett, a Rendszergazda a válaszra vár. 

A döntés a tiéd, Ember.

Szeretném átadni mindazt, ami kiárad most belőlem, de egyre nehezebb szavakba öntenem. Remélem néhányan azért megértették az üzenetet, és azt is remélem, hogy hamarosan már nem lesz szükség szavakra... 

Ajánló: 

George Carlin: Mentsük meg a bolygót!

"Hiszem, hogy egy nagyobb bölcsesség részei vagyunk, nagyobbé, mint amit valaha is megérthetnénk. Egy magasabb rendé, hívják aminek csak akarják. Nem büntet, nem jutalmaz, nem ítélkezik. Csak Van. Ahogy mi is. Még egy ideig."