A tudomány felfedezi a Teremtőt 3.rész: Az ember eredete

Megtekintettem a moziban a PROMETHEUS c. Ridley Scott filmet, mindenkinek ajánlom, jó kis sci-fi horror. Kifele menet döbbentem rá, hogy ennek a filmnek a kritikája lenne a legtökéletesebb bevezető ehhez az íráshoz. Eredetileg ez a produkció az Alien-sorozat előzmény filmjének, divatos szóval prequel-jének készült, de aztán menet közben átcsapott valami egészen mássá: fogyasztható formában (ennek hiányosságaival együtt) alapvető emberi létkérdéseket feszeget – és hagy megválaszolatlanul, ahogy egy komoly műtől elvárják. Azért szeretem megnézni a fősodratú filmeket a moziban, hogy lássam hol-merre járnak a gondolatgyárak? Követni igyekeznek a már ismert igazságfeltárásokat, vagy inkább diktálni? Tanítani szeretnének, megmutatni valamit, vagy inkább eltorzítani, igazságba csomagolni egy hazugságot. A mondandóm tele lesz spoilerrel.

Mindjárt a film elején érkezik az arcunkba a döbbenet, a történelem előtti őskori Föld gyönyörű tájain át suhanunk, majd a szemkápráztató (valószínűleg valamelyik Dél-Amerikai) vízesés felett egyszer csak feltűnik egy baromi nagy UFO. És nem csak hogy feltűnik, de groteszk módon, nem a „megszokott” vízszintes pozícióban, hanem függőlegesen megdöntve lebeg, fittyet hányva minden ismert fizikának – majd ezután szépen elhagyja a Földet, de itt hagy egy búcsú csomagot. Ez a csomag nem más, mint egy kigyúrt, emberszabású, szürke, humanoid ufonauta, aki a vízesés tetején állva - önkéntesen felajánlva magát a jövő érdekében - megiszik valami fekete löttyöt, melynek hatására darabokra hullik az ürge. Hála azonban korunk fejlett kameráinak, mi utána ugrunk a vízbe, és betekintést nyerhetünk még abba is, hogy a vízesésbe beleesvén a szétoszló testnek még a DNS-láncai is cefetekre szakadnak, de azért aki egy kicsit figyel, annak feltűnhet az epilógus mondanivalója: bekerült az őslevesbe a genetikai kód. Nem vicc: így került az élet a Földre. Szerintük. 
Tervezés : Darwin  - 1:0.

A következőkben már azt látjuk, hogy modern régészek egy csoportja feltár egy újabb olyan üreget, ahol a barlangrajzok ugyanazt a motívumot ábrázolják, mint számos egyéb helyen, távoli kontinenseken. Itt tehát megint csak az a helyzet állt elő, hogy egy létező kutatási kört immár elő mernek adni a tömegeknek is. Elérte a téma a kritikus tömeget, így a sokak által hangoztatott, minden földrészen megtalálható globális őskultúra nyomai nem csak az "amatőr" kutatókat érdekli, hanem ezt a szálat immár belecsempészték egy sok millió dolláros alkotásba is, ami rengeteg emberhez eljut. Ha mást nem is ér a film, de talán annyit biztosan, hogy néhányan utánanéznek mi a közös a sumér, az egyiptomi, a mezopotámiai, a maja, az inka, az indonéz és stb. ősi civilizációkban. Ugyanis a film ezen része tényleg igaz: mindegyik őskultúra földönkívüli származásról, vagy kapcsolatról, vagy beavatkozásról "mesél" nekünk.
Tervezés : Darwin  - 2 : 0.

Ezután látjuk, hogy már fejlett emberi űrkorszak van. Kutatóűrhajót indítanak a feltételezett forrás naprendszerbe, és az expedíció szellemi vezérei feltárják a csapat előtt útjuk célját. A kutatónő beszámolójának lényege, hogy az emberek származását egy Tervezőnek tulajdonítják (földönkívülieknek), és remélik, hogy őket fogják megtalálni az űr ezen szektorában. Ugye, ugye csak bekerült a köztudatba lassan a Tervezés elmélet (Intelligent Design), bár egyelőre még csak ilyen materialista felfogásban. Először akkor röhögtem fel a filmen, amikor a „biológus” szakember szánakozva felveti a kérdést, hogy „csak úgy dobjuk ki az ablakon a mi jó kis 300 éves darwini elméletünket? Na jó, de mik a tények?” – szép rávezetés, majd erre jön a kutatónő válasza: "Nincsenek." (itt dühös lettem, mert igenis vannak! - kapufa) – és így folytatja: „mi csak hiszünk benne”. A „nincsenek”-nél haragudtam, de ez utóbbi mindenesetre megérdemli a piros pontot. A hit fontos, amíg nem válik vakhitté. Azért én a készítők helyében megemlítettem volna pl. Michael Behe biokémikus néhány kikezdhetetlen érvét, mellyel biztosan bement volna a harmadik gól is. Ami egy kissé szomorú ebben a meccsben, hogy itt a Materialista Tervezés Csapata UFÓ csapatkapitányával az élen állt fel a küzdőtéren a Materialista Darwini Csapattal szemben. Mondjuk valahol érthető is ez a felállás, hiszen ha a valódi Tervezőt tették volna meg az egyik csapatkapitánynak, akkor ott nem volna esélye semmilyen másik csapatnak. És talán értelme sem lenne küzdelemről beszélni, nem igaz? :)

A film többi részével jelen tárgyú írásban nem érdemes foglalkozni, még talán csak annyit zárásul, hogy elég aljas dolog volt a készítőktől a gyilkos, savas vérű alienek létrejöttét - áttételes módon - az ember nyakába varrni… ugyanis a film szerint doktornő szüli meg azt a lényt, aki belepetézik az UFO-gyerekbe, akiből kigyün az első alien királylány. Magyarán tulajdonképpen az ember hozza létre a Legyőzhetetlen Szörnyet. Bármilyen rémes is tud lenni az emberiség, azért ez már mégis csak túlzás, nem volt szép húzás a filmkészítőktől...

---


No és akkor e hosszú bevezető után nézzük meg ezt az ember eredete kérdést néhány szemszögből. Számomra a legjobban elfogadható magyarázat onnan indul, hogy minden létező élővilág a Teremtő akaratából jön létre. Lehetnek bármilyen mostoha körülmények, az élet képes az alkalmazkodásra, s ehhez nem kell más, csak teremtői akarat. Az élet utat tör! Hitem szerint az egész Világegyetem egy élő rendszert alkot, de e hangzatosságosságosság után ereszkedjünk most kissé vissza a Földre. Tény, hogy az ősi letűnt (?) civilizációk mindegyike megőrizte az emlékét mind a Teremtésnek, mind a későbbi beavatkozásoknak. Ezt a két dolgot szerintem mellesleg nem is szabad kettéválasztani, mint egy jól fejlett dinnyét, mert egymásra épülő esemény. A magyar ember amúgy is inkább hajlamos az IS-IS gondolkodásra a nyugati VAGY/VAGY féle szeleteléssel szemben. Mindegyik őskultúra mesél egy Legfelsőbb Lényről, aki a világot létrehozta, és e mellett beszélnek (rajzoltak, róttak, véstek, stb.) Földre látogató fejlettebb lényekről IS. Ezek lehetnek kutyaközönséges háromdimenziós földönkívüliek IS, akik csak technikai szintjükben fejlettebbek nálunk, és lehetnek emberi szempontból isteneknek vélt avatárok IS. 

Az ember eredete

Sokféleképpen magyarázták már e kérdést, de valamiért úgy tűnik a jelenkori – majomtól származtatás – elmélete áll a leggyengébb lábakon. Nincs, ismétlem nincs semmilyen konkrét bizonyítéka a darwinista tudomány képviselőinek kezében arra vonatkozóan, hogy az ember a majomtól származna. Azért nem találják a hiányzó láncszemet, mert nincs. Az emberi génállomány ugyan 99%-ban megegyezik a majmokéval, de ezek szerint az az 1% lenne a felelős mindenért, amit embernek nevezünk? Az 1% lenne az oka Beethoven szimfóniájának, Pavarotti hangjának, Michelangelo festményeinek, Gagarin teljesítményének, Teréz anya életének, Jézus Krisztus tanításainak, Mátyás király bölcsességének és a Corvin Könyvtárbeli gyűjteményének, a 15 lépést előre látó Kaszparovnak...? 

Fel kell tegyük azt a kérdést is, hogy az ember megjelenése, és térhódítása hogyan fér össze az evolúció alapfelvetésével, miszerint minden apró változás, módosulás az életképesség, a természetes szelekció érdekében történik? Miért lett életképesebb az ember attól, hogy tud énekelni, festeni, vagy mert eltűnt a szőr a kezéről? A testi adottságaink alapján valahol a tápláléklánc közepén vagyunk, nálunk sokkal gyorsabban futnak az állatok, erősebbek, mások repülni tudnak, vagy a víz alatt létezni, mi ezekre nem vagyunk képesek, de valahogy mégis van olyan érzése az embernek, hogy mindaz, ami Földön lezajlott arra irányult, hogy megjelenhessen az ember, az öntudatos értelem, az intelligencia. Ha belegondolunk szinte minden értünk van, a Föld összes kincsét mi tudjuk leginkább hasznosítani, legyen szó akármilyen gyümölcsről, zöldségről, természeti kincsekről. Viszont ez már egy célt feltételez, a cél azonban egyáltalán nem magyarázható véletlenszerű természeti folyamatok eredményével, csak és kizárólag egy magasabb rendű bölcsesség, tervező elme akaratával. Örömmel jelentem tehát be, hogy az embertanban is megjelent az intelligencia, megjelent a Tervező, a Teremtő! :)

Az evolúciós elképzelést az a tény is üti, hogy a mai embernek nevezett lény kb. kétmillió évvel ezelőtt jelent meg a történelem színpadán, majd kétmillió év alatt eljutott a kőbaltáig, aztán hirtelen negyvenezer év alatt a kőszerszámtól eljutott a számítógéppel vezérelt űrhajózásig. Hogy-hogy nem kellettek az embernek további millió évek a pattintott kőtől a golyóstollig? Evolúciós szempontból a negyvenezer év csupán egy pillantás, szinte elhanyagolható időtartam - ugyanis a darwinisták minden apró módosulást az évmilliókkal magyaráznak, az ember esetében viszont tanácstalanul teszik szét a kezüket, mert ez a röpke idő evolúciós szempontból semmire nem lenne elég.

A lassan tényleg tarthatatlanná váló evolúciós elképzelések mellett szerencsére léteznek más elméletek is, nézzünk meg néhányat! Elég az archaikus ókor művészetét megvizsgálnunk, és még a laikusnak is feltűnhet, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Az odáig rendben van, hogy az emberi fantázia igen sok furcsaságot létrehozott már, de az egyiptomi, a mezopotámiai, az inka, az indiai, a perzsa, stb. ókori művészeti ábrázolásokon szereplő „istenek” bizony nem tűnnek teljes mértékben emberi lényeknek. Talán ennek is köszönhető, hogy ma már nyíltan vallja egy-két kutató, hogy az emberi faj – és annak hirtelen létrejött, ugrásszerű fejlődése – kizárólag a ma még „elfogadott” evolúciós magyarázattal kevésbé hihető. David Icke pl. egyenesen azt mondja, hogy valamikor réges-régen a Földre látogatott földönkívüliek az itt élő emberekkel párosodtak, és ezekből az aktusokból jöttek létre a ma is még uralkodó vérvonalak. A földönkívüliek és az emberek párosodásáról nem mellesleg a Biblia is beszámol: Teremtés könyve 6.4

"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még akkor is, amikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak" Valószínűleg ez az a mondat, ami elindíthatta azokat az elméleteket, melyek szerint valaha fejlett (?, vagy csak szimplán hajótörött) földönkívüli civilizációk képviselőinek megtetszettek a Föld gyönyörű lányai, és az ő utódaikból lettek a történelem híres családjai, vérvonalai. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy akár több féle idegen csoport is megjelent itt annak idején, persze külön csapatban fociztak. Lehetséges, hogy az ő ellenségeskedésükből adódó viszály határozza meg valójában a jelenlegi nagykorszakunk történelmét?

Zecharia Sitchin elmélete szerint a Nibiruról jött „istenek” párosodtak a Földön evolúció elején álló homo akárkikkel, innen eredeztethető az ugrásszerű fejlődés. David Icke is hasonló elmélettel állt elő, csak ő a gyíkemberek verzióval. Aztán ott van megannyi klónozásos elmélet is… És ne felejtsük el a hivatalosan tanított, majomtól való származás elméletét (!) sem!

Egyre zavarosabbnak tűnik ez az egész. Vagy ez lenne a CÉL?

Hmm… Az elefánt sosem volt őscickány, de körtefa sem. Akkor nem lehetne egyszer végre kijelenteni, hogy az ember sosem volt más, mint ember, hiszen annak teremtették?

Érdekességképpen ajánlott megnézni ezt a kis dokumentumfilmet, amelyben érintett témák alapjaiban kérdőjelezik meg a hivatalos álláspontot:

http://www.kataklizma.info/2011/05/31/az-emberi-faj-titkolt-tortenelme

Nem egy kutató vallja, hogy az ember sokkal régebben él itt a Földön mint azt tanítják ma, ezáltal együtt élt olyan őslényekkel is, melyekről azt hinnénk, hogy egy hatalmas időszakadék van közöttük és az ember között. Érdemes utána olvasni a Peruban megtalált, több ezer éves vésett icai köveknek, amelyeken ember és dinoszauruszok vannak együtt ábrázolva, vagy pl. Michael A. Cremo kutatásainak. Cremo „Az emberi faj rejtélyes eredete” c. könyvében olyan bizonyítékokat tár elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem helyes. Michael Cremo arra a felfedezésre jutott, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és az antropológusok hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek azt támasztják alá, hogy a Földtörténeti korok több millió éves ideje alatt szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk, ugyancsak léteztek a bolygón…

Ha az alábbi képen ábrázoltak igazak, akkor teljesen átértékelődnek eddigi ismereteink!

Milyen régi nép a magyar?
Nem utolsó sorban érdemes a – ki tudja milyen mély gyökerekkel rendelkező – magyar népmese- és hiedelemvilágot is áttekinteni ilyen szemmel, hogy is van azokkal a sárkányokkal? Páratlanul gazdag mesevilágunk olyan lényekkel van teli (tündérek, koboldok, sárkányok, angyalok, ördögök, stb.), amelyek nem írhatóak pusztán a fantázia rovására…

 Legújabb alternatív értelmezések szerint a magyar legalább 4000 éve itt él a Kárpát-medencében. A bátrabbak hozzátesznek még egy nullát, a még bátrabban még egyet. Akárhogy is, de az egyre több régészeti, írásos, és egyéb tárgyi bizonyíték mellett néhány olyan szempontot is meg kell nézni ebben a kérdésben, amelyekre nem igazán van magyarázat. Például hihetetlenül gazdag népmeséinkben gyakori szereplők a sárkányok és az óriások. Több magyarságkutató szerint is a népmeséinknek legtöbb esetben van valami alapja, viszont eredetüket az idő homálya fedi. Elképzelhető, hogy a sárkányok hiedelme még a dinoszauruszok idejéből való? Nagyon is. A korábbi korokban élő (a mai embertől lényegesen nagyobb testalkatú) óriások létezésére pedig a Biblia is utal, tehát ebben is lehet igazság. De akkor milyen régi is az a nép, amely népmeséiben megőrízte az elvileg 65 millió évvel ezelőtt kihalt sárkányok (dinoszauruszok?), és órások (?) létezését…

Aztán. Hogyan lehetséges, hogy olimpiai sportágakban ez a „kicsi” ország „kicsiny” népe kiemelkedő teljesítményeket mutat fel, a vizi sportokban pedig sokszor világelső. Az elvileg amerikai földrészről származó kajak és kenu nekünk olyan ismerős mintha lóra pattannánk, de hogy lehet ez? Jó rendben, természetesen nekünk is vannak folyóink és állóvizeink, de ha valaki ránéz a térképre, akkor láthatja, hogy nem igazán „vizi kultúra” a magyar itt az európai szárazföld kellős közepén. Tehát hogyan lehetséges, hogy mégis kiváló sportteljesítményt tudunk nyújtani? Arról lenne szó, hogy amely nép már régebb óta „emberbőrben” él, az ügyesebben tudja testét használni? Léteztek olyan idők, évezredek, amikor a magyar nép sok víz (értsd: tenger, óceán) partján élt? Vagy a Kárpát-medence (!) őslakói a pilocén kori tenger óta itt élnek? Genetikailag nézve mindenesetre olyan géneket örököltünk, amelyek segítségével a vízben, és a víz tetején kiválóan mozog a magyar ember, akiről a „külvilág” csak annyit tud, hogy egy pusztai lovas, és paraszt eredetű nép. Puskás, pálinka, gulyás. Hm…

Tízmillió éve a Kárpát-medencében? A következők Bunyevácz Zsuzsa könyvéből vannak:

Európa legkorábbi műveltségeinek a kialakításában a Kárpát-medence őslakóinak döntő szerepe volt, melyet igazolnak a genetikai vizsgálatok is. 1996-ban olyan eredmények kerültek napvilágra, amelyek más megvilágításba helyezik az eddigi elképzeléseket Európa lakóiról. Megállapították, hogy a modern európai népesség mintegy 80 %-a egyértelműen a paleolit időszakig visszavezethető népelemek leszármazottja, 20 %-k viszont a neolit időszak újonnan megjelenő népelemek leszármazottja. A vizsgálatok szerint a Kárpát–medence újkőkori népessége az őskőkori népességből származik. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan lakták a Kárpát medencét. Evan Hadingham a Harvard Egyetem embertan tanára szerint embertani szempontból bizonyíthatóan, a Kárpát-medence folyamatos, békés életteret biztosított az itt élőknek. Megállapította továbbá, hogy az itt élők minden más behatástól mentesen önmagából kiindulva érte el az embertani és a műveltségi fejlődés magasabb fokát. Az antropológiai vizsgálatok is ezt a fentieket erősítik meg. Kiszely István szerint a Kárpát-medence őskőkori leszármazottai folyamatosan lakták a medencét, jelenlétük az évezredeken át folyamatosan kimutatható.

Az emberré válás korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű leletei kerültek elő Rudabánya külszíni bányájának lignitrétegeiből, érdekes módon kevés szó esik arról, hogy a lehetséges helyszínek közül elsősorban a Kárpát-medence jöhet számításba. Ezeket a leleteket Kretzoi Miklós paleontológus vizsgálta, aki a maradványok között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel, korukat pedig tízmillió évesre becsülte. A csontokat meghatározva egy állkapocs alapján egy új fajt írt le Rudapithecus hungaricus Kretzoi 1967 néven. A tudós erről a leletről a következőket nyilatkozta:

„Az eddig megismert legkorábbi, biztos emberszabású leletek az észak-egyiptomi Fayumból 30-32 millió év körüli földtani korú rétegekből kerültek elő. Ezután következnek a 10-12 millió éves kelet-afrikai leletek. Úgy tűnt, hogy ezek kihaltak 10-12 millió évvel ezelőtt. A rudabányai leletek viszont azt bizonyítják, hogy itt a Kárpát-medencében tovább éltek. Addig, amíg az afrikai előfordulásban 7 millió éves hiány mutatkozik, addig Európában és Ázsiában viszont óriási mennyiségű leletet tártak fel. Addig, amíg az emberősökként elkönyvelt leletek közül egyik sem mutatja az emberré válás legfontosabb közvetlen jellemvonásait, viszont a Rudi koponyája rendelkezett azzal a tulajdonsággal, amelyik a mai emberfaj mássalhangzó képzését, így beszédkészségének mai bonyolult kommunikációs képességének kifejlődését tette lehetővé. Kretzoi professzor azt is állítja, hogy a modern emberi fajt – kiiktatva legtöbb kelet és dél-afrikai emberszabású maradványt – attól az emberszabású lénytől kellene levezetnünk, amelynek maradványát Rudabányán találták meg.

Elképzelhetőnek tartja, hogy az európai előemberek nem Afrikából származnak, hanem az eurázsiai kontinensen fejlődtek ki. Rudi csontmaradványa tehát hazánkban került elő kora 10-12 millió éves. Az emberré válás a Kárpát medencében is végbemehetett, melyet bizonyít az 1965-ben Vértesszőlősön Vértes László által feltárt telephely, amely az őskor alsó szakaszában itt élt ősember élőhelye volt. A megtalált nyakszirtcsont alapján a férfit, akitől származott Samunak nevezeték el. A tórium-uránium vizsgálatok három évszámot adtak meg a korának -270 –350 –800-ezer éves. Az anatómiai vizsgálatot Thoma Andor végezte el. Arra a megállapításra jutott, hogy Samu agya nagyobb volt 1400 köbcentinél. Ez azt jelentené, hogy Samunak értelmes ember – homo sapiens – csoporthoz kellene tartoznia, a mai tudomány mégis a „magyarországi felegyenesedve járó, esetleg már a sapiensfajba tartozó előember” nevet kapta. Ennek az az oka, hogy a tudósok véleménye szerint Samunak „csak az agytérfogata mutat a sapiens irányába”. Thoma viszont úgy magyarázta a nagy koponyatérfogatot, hogy a vértesszőlősi ember agyveleje „hírtelen és szokatlan”(!) fejlődésen ment át. Samu agya megelőzte korát, sőt eszközei is előrefutást mutatnak- állapítja meg Gáboriné Csák Vera. Ezek az eszközök, ez az ipar a technológiai paraméterek tekintetében elérte azt a kultúrát, amelynek mindössze 30-40 ezer év a kora. Tehát Samu 100 ezer évekkel járt előbbre az eszközkészítés tekintetében is. De táplálkozásában is előrefutott. A telepen összehordott hús ugyanis elérte azt a mennyiséget, amennyit egy sokkal későbbi embercsoport vadászott. Annak ellenére, hogy az emberré válás folyamatának két igen jelentős, fontos láncszeme is előkertült a Kárpát hazánkból, a szakirodalom még véletlenül sem említi a Rudabányai vagy Vértesszőlősi ember! A kihalt Neander völgyit viszont mindenki ismeri. Vajon miért? Ha tovább nyomozunk a kárpát-medencei emberek után, az alábbiakkal feltétlenül tisztában kell lennünk. Ismeretes, hogy a jégkorszakok jelentősen befolyásolták az emberek életminőségét, ugyanúgy, mint napjainkban. A Kárpát-medencében világviszonylatban is sok hévízi forrás található, amelyek környéke alkalmas lehetett az életre azokban az évezredekben is, amikor Európa és a Föld eljegesedett részei nem. Ne felejtsük el, hogy Samu a jégkorszak szülötte. Ha olvasgatni kezdünk olyan könyveket, amelyek a Kárpát-medence őskorával foglalkoznak, még véletlenül sem találkozunk a vértesszőlősi, rudabányai vagy kárpát-medencei ember kifejezésekkel. Ugyanúgy nem találkozni olyanokat, melyek arra utalnának, hogy Samu népének leszármazottai esetleg továbbra is a Kárpátmedencét lakták, és esetleg folyamatos fejlődést tanúsítottak volna. Holott, ha a jégkorszakok alatt itt jobbak voltak az életfeltételek, mint másutt, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy az itt élők elvándoroltak volna, rosszabb körülmények közé. Mai nyelven szólva már az ősember sem volt hülye! A leleteket böngészve, illetve a velük kapcsolatos magyarázatokat olvasgatva azonban mégis az az érzésünk támadhat, mintha „illetékesek”azt sugallnák, hogy a Kárpát-medence valójában mindig átjáró ház lett volna. Ahová időnként jöttek valakik, valahonnan, majd továbbmentek, és csak egyvalami nem történt meg, aminek egyébként a logika alapján a legnagyobb valószínűsége lenne: Samu – mivel olyan nagy volt az agytérfogata, hogy azt még 200 ezer év múlva sem tudta például angliai kollégája sem túlszárnyalni, mivel eszközeiben is százezer évekkel megelőzte korát, és mivel táplálkozásban is előrefutást mutatott, így messze nagyobb eséllyel rendelkezett a túlélésre, mint bárki más -, illetve leszármazottai továbbra is a Kárpát-medencében éltek. És nemcsak hogy éltek, de fejlődtek is, amihez az itt található természeti földrajzi viszonyok és Samu „felkészültsége”együttesen kedvező feltételeket biztosított. Ennek ellenére a szakemberek a szakirodalom a kárpát-medencei fejlődést általában kerülik, tabuként kezelik. Ennek tudható be, hogy nem találni olyan régészeti könyvet, amely a Kárpát-medencét együtt tárgyalná, noha az őskor embere nyilvánvalóan nem a Trianoni határokat figyelembe véve hagyott maga után nyomokat.

Ha visszatérünk a 300-400 ezer éves vértesszőlősi leletekhez, akkor azt tapasztaljuk, hogy utána bár megtaláljuk az embernek a nyomát, de homályos nyomok ezek. Tény azonban, hogy a Ris-korszak alatt alig ismerünk lelőhelyeket. Hasonló a helyzet a Ris-Würm közötti időszakban is, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek, csak azt, hogy még nem kerültek elő. Ezután viszont következik egy „demográfiai hullám”. Ekkor már a Kárpát medence egy „csúcstechnológia”helyszíne. Az Avas hegyen talált őskőkori lelet világszenzáció, azt bizonyítja, hogy az őskori ember már 70 ezer évvel ezelőtt olyan hőkezelési technológiát használt a kőeszközök megmunkálásában, amilyennel másutt csak jóval később találkozhatunk. Az előkerült feldolgozóműhely és település a megállapítás szerint legalább 70 ezer éves, de van lelőhely, amely akár 90-100 ezer éves is lehet. A kovalelőhelyen 30-50 ezer éves szerszámokat is találtak. Ezek rendkívül erősek, és „szakszerűek”voltak. Vajon kitől tanulták mindezt száz ezer évvel ezelőtt, ha nem tudni arról, hogy máshol hasonló technológiát ismert volna meg ebben a korban az ember? A Bükk hegységben Subalyuknál talált lelőhely kora 40-200 ezer év. Fejlett, technikailag gondosan kivitelezett szerszámok jellemzik a műveltséget. A régészet mai véleménye szerint biztosan nem nálunk alakult ki ez a műveltség, de azt nem tudják, hogy hol, valamint az itt élők nem rokonok másokkal és nem rendelkeznek későbbi leszármazottakkal. Persze fel lehetne tenni akkor a kérdést, akkor miért ne lehetnének a vértesszőlősiek leszármazottai? Gáboriné Csánk Vera szerint viszont mégis van folytatása, ebből alakult ki ugyanis a Szeleta-műveltség!

A tatai lelőhely a Subalyukkal párhuzamosan a Dunántúlon található. A régészet a Würm-l hideghullám előtt, illetve a Würm l-beli hűvös időszakra teszi a korát. A megtalált több mint ezer szerszám feltűnően hasonlítanak a vértesszőlősi leletekhez. Hasonló leletek kerültek elő a Kiskevélyi- és Szelim-barlangban, Süttőn, Tokodon. Kérdezhetnénk joggal, hogy ha tatai eszközök hasonlítanak a vértesszőlősihez, amely eszközök „talán a Szeleta-kultúra előfutárai”, akkor ebből nem a Kárpát medencei fejlődésre lehet következtetni?

Az érdi telep A Würm kezdetétől benépesített lelőhely, az alsó réteg 50 ezer évnél idősebb. A telepen találtak a mai szemmel is döbbenetesnek mondhatók. Ebből a korból sehol a világon nem találtak hasonlót: hétezer kilogramm(!) hús tárolására alkalmas jégverem bukkant elő. A leletekből arra következtettek, hogy „beszállítás”folyt, mert például több combcsontot találtak, mint amennyi az állatok számából következne. Az elejtett vadat máshol feldarabolták, válogatták, majd beszállították. Hústároló verem Kamcsatkában még a XIX. században is létezett. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy 7 ezer kg húst tudjanak tárolni a „társadalomnak” kellőképpen szervezettnek kellett lennie. Ehhez a szervezettséghez pedig, hogy kialakuljon hosszú ideig egy helyben kellett élniük. A Kárpát medencén kívül nem ismeretes másik ötvenezer éves hústároló verem, tehát ebből logikusan következik, hogy az érdiek ezt a tárolási formát nem másoktól tanulták, hanem nekik kellett kifejleszteniük.

Ha elgondolkodunk a fent leírtakról, furcsa érzéseink támadhatnak. Valami olyan érzés foghat el bennünket, akik hordozzák az ezekre állított antennákat, hogy nem lehetünk akárkik, nem jöttünk mi sehonnan, hanem itt éltünk az idők kezdete óta. Csak azok akik elmentek, azok jöttek haza, mert ez a hazájuk, házuk, az életük értelme. Hazajöttek. Ők a magyarok.

Pangea és Pannotia

Grandpierre Attila egyik Bösztörpusztai előadásán arról beszélt, hogy a Földközi tenger 12 millió évvel ezelőtti kialakulásáról maradtak fel emberi emlékek. 12 millió éves kollektív emberemlékezet! Figyelemre méltó az a tény is, hogy számos emberi kultúra őrzi ugyanazokat a jellemzőket szerte a bolygón. Gondoljunk csak a zene világára, a hiedelmekre, az Egy isten-hitre, a művészetekre, de akár a földművelésbeli hasonlóságokra, vagy egyéb emberi technikákra, praktikákra. Egymástól igen nagy távolságban élő népek a mai napig is hordozzák az emberiség számos kulturális örökségét – nagyon hasonló módozatokban, ami biztosan nem a mai globalizációnak köszönhető, mert az egy friss, de leginkább kultúrákat összemosó és nem építő folyamat. Viszont akkor honnan ered ez a kulturális hasonlóság népek között, mely minden földrészen megtalálható? Hová nyúlnak vissza ezek gyökerei az időben, amikor biztosan egy „pontban” találkoznak? Néhány hely lehetséges:

A geológiai tudományos elmélet szerint a Földön valaha egyetlen óriási kontinens volt, melyet Pangea-nak neveznek, és amely idővel szétszakadt, ezáltal kialakítva Afrikát, Ázsiát, és a többi földrészt. Pangea tehát az a szuperkontinens, amely a paleozoikum és mezozoikum korszakokban létezett, és amelyből mintegy 180 millió évvel ezelőtt a lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens. Azonban nem a Pangea volt az első szuperkontinens!

A fellelhető bizonyítékokból a tudósok rekonstruálták a 600 millió évvel ezelőtt létrejött, Pannotiának nevezett elődjét, ami 50 millió évig létezett. Sőt azelőtt létezett még egy ÚR nevezetű földrész is. Hm… Úr…Vajon a közös emberi kultúrák egészen ilyen távlatokban gyökereznének? Egy szuperkontinensen alakult volna ki, az ami ma már több földrészre szakadt, de még is őrzi a közös gyökereket? Maga a Pannotia elnevezés - talán véletlenül? – a Pannonia névvel cseng egybe. Teljes őrültség feltételezni, hogy az íjfesztő, ragozó nyelvű ősnépek Pannotia lakói voltak egykoron? Ezek a korábbi szuperkontinensek voltak a Föld előző korszakainak színhelyei? Bizonyíthatatlan távlatok ezek már, de talán nem árt elgondolkodni rajta…

Ezek után fel kell tegyük azt a kérdést is, hogy ha az ember már itt él évmilliók óta, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis alig látjuk ennek nyomát? Nekem van egy olyan sejtésem, hogy azért ilyen szegényes az összes régészeti lelet - legyen szó akár az emberré válás hiányzó láncszemeiről - mert a korábban itt élt kultúrák emberei vagy továbbfejlődtek (számunkra eltűntek) vagy a sorozatos korszakváltások eltüntették szinte minden nyomukat (kivéve, amiket Cremo felsorol), és a 3D-ben maradt emberek kénytelenek voltak mindent elölről kezdeni, botokkal. De az is lehet, hogy Avatara és az általa hangoztatott ősi civilizációktól származó elképzelés lesz az igaz, miszerint az ember nem lineáris fejlődési pályán van felfelé, hanem pont fordítva, korszakokat él végig, és ráadásul a szellemileg magasan fejlettből indul, és fokozatosan degradálódik, majd végül eljut a legalacsonyabb fokozatáig (sárember, agyagember, a mai anyagba ragadt ember). Ez megmagyarázná, hogy miért nem találjuk ősi eleink nyomait, mivel ők nem igazán használhatták olyan mértékben az anyagot - mint a mai ember, aki mindenhol ott hagyja a nyomát - hanem harmóniában éltek a Természettel. Akkor viszont el kell felejteni az iskolában tanultakat, hogy az ősember szíre szóra összerezdült mindenhol szellemeket látva és félt még az árnylékától is - lásd vallások kialakulása egyesek szerint. Igen nehéz lehetett volna ily módon életben maradnia az állatok között, hamar megették volna őket. Meg volt azoknak az embereknek a mai értelemben vett intelligenciájuk bőven. Nézzetek meg egy barlangrajzot mondjuk a francia Lascaux rajzait - amíg ki nem retusálják... Micsoda kombinatív-kézségről árulkodik! Tehát ha azt vesszük, hogy a kőkori emberek esze sem volt kevesebb a maiaknál, csak épp más anyagokat használtak a mindennapi tevékenységeikhez, akkor mindjárt másképp fest az emberiség története nem? Kezdjük talán az iskolai oktatás első tévedésével; miszerint az ősember mindentől félő idióta volt. Ez nyílvánvaló hülyeség. Ha se ereje, se esze, csak a nagy majré, tuti, hogy nem élte volna túl. Ilyen meséket azért tudnak csak beadni az embereknek, mert távol kerültek a természettől. Akármelyik bennszülött gyerek csak röhögne az ilyen elméleteken. Volt egy ismeretterjesztő film, amelyben egy 7 éves tajföldi kisgyerek úgy kihúzta a 3 méteres kobrát a lyukból, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Utána meg elcsomagolta a zsákba és irány haza. Visszatérve az "ős"emberre, neki a természet volt a természetes közege és tuti, hogy nem félt tőle. Na de ez csak az egyik kamu a sok közül...

Ismerjük meg Hamvas Béla evolúciós fejtegetését is:

„Régebben a fejlődéselméletet nem úgy tanították, mint ma. Folyamatos evolúciót nem tételeztek fel. Úgy látták, hogy sima átmenet a természetben sehol sincs. Az egyes fajok között szemmel látható problematikus hiányok vannak. Ma ezt úgy magyarázzák, hogy a közbeeső fajok kivesztek. Nem mondom, ez is kényelmes álláspont. Régebben valamivel intelligensebben azt mondták, hogy minden faj keletkezése hosszú-hosszú ideig felhalmozott erőknek és hosszas készülődésnek ugrásszerű megnyilatkozása. Úgynevezett mutáció. Ehhez képest az élőlények családfáját az egysejtűtől az emberig nem tekintették egységes összefüggően emelkedő rendszernek. Az ilyesmit nagyon is absztraktnak, doktrinérnek tartották volna. A régiek azt gondolták, hogy voltak hirtelen kiugrások, megelőzések is, voltak ideiglenes megoldások, sőt kísérletek, voltak hibák és baklövések, kudarcok és elég nagy számmal voltak visszaesések. Egész sereg fajról azt tanították, hogy ez az embernek retrográd evolúciója. Úgy képzelték el, hogy az emberiség egy része valamely mutáció következtében a többitől elszakadt és visszaesett, s aztán, ahelyett, hogy fejlődési hátrányát behozta volna, egyre jobban lemaradt. Mondjuk úgy, visszakanyarodott és irányát ismét a primitív felé vette. Egyiptomban azt mondták, hogy a pávián, Iránban azt mondták, hogy a kígyó és a hangya leszakadt embercsoport, amely ilyen choc en retour-ban, furcsa szédületben visszafordult és jelenleg retrográd irányban mozog.

Ez a kép a modern, gyermekesen mechanikus, sok tekintetben ostoba és unalmas fejlődéselméletnél sokkal szellemesebb és érdekesebb. Nem is szólva arról, hogy mennyivel valószerűbb. A faj nem állandó tényező, hanem valamely irány felé mozgásban való állandó erőfeszítés. Darwin ebből sejtett valamit. Csakhogy nem minden faj mozog előre és nem mindegyik mozog ugyanabban az irányban és egyöntetű időben. Van olyan, amelyik lassan mozog, amelyik hirtelen, sőt ugrik. Vannak stagnáló fajok. Vannak, amelyek retrográd mozgásban vannak. Ez a sok szimultán idő és irány és cél és mozgás a mai monoton, egy irányban menetelő terrorista-imperialista állammal analóg modern fejlődéselméletnél komolyabbnak és reálisabbnak látszik.

A régieket nem szabad lebecsülni. Mérhetetlenül okos emberek voltak, sok tekintetben okosabbak, mint mi. Nagy előnyük volt fölöttünk, hogy olyan alkalmakra is gondoltak, amikor az idő nem kifogástalan. Számoltak a mutációkkal és a katasztrófákkal. Tudták, hogy az átlagos időknek átlagos theoriák felelnek meg. Válságos időkben azonban egészen más elméletekre van szükség. Ilyenkor mélyebbre kell nyúlni és többet kell merni.”

Elismerem, hogy a fenti boncolgatás talán kissé túlzottan elment materialista irányba, ezért most nézzük meg a dolgot a szellemi síkról! A fent említett forrásokból valami olyasmi kezd körvonalazódni, hogy Isten egy kecses kézmozdulattal létrehozza azt az örvényt, mely bolygószinten idővel ki tudja termelni magából a teremtés koronáját, az ön- és köztudatos lényt, és ezen lény kezei alá odateszi a szükséges élővilágot és eszközöket (építőanyagok, fa, ásványok, stb.). Vélhetően ez a természetes folyamat lezajlott néhány tőlünk messzire lévő világban is, ahol is az ottani humanoid létezők felébredvén saját teremtő erejükre és képességeikre elkezdték járni a nagyvilágot csillagszekereiken, és mint egy jó kertész elkezdték a vadon gyomlálását. Nem áll tőlem messze az az elképzelés, miszerint a Földön kialakult harmonikus élővilág azonban nem a természetes átfutási ideje alatt termelte ki magából Isten saját képmását, hanem ebbe bizony kőkeményen beavatkozhattak idősebb kertészek. Vannak, akik szerint az emberi lényt 300 ezer évvel ezelőtt klónozással hozták létre - én nem állítom hogy ez színtiszta baromság, a beavatkozás nyomait figyelembe véve nem lehet elvetni ezt az elméletet sem.


És most ennél a pontnál szeretnék bemutatni egy részletet egy készülő könyvemből:

...

"A napbarnított fiatalemberen látszott, hogy valami nyomja a lelkét, kíváncsisága azonban megadta neki a szükséges bátorságot, hogy a fényárban úszó Anyához szóljon.

- Kérdezhetek valamit? Miért vagytok itt? - Anna először csak mosolygott, majd így felelt:

- Ahogyan a te kertednek is kertészre van szüksége, különben elgazosodik, úgy a civilizációknak is szükségük van gondoskodókra. - Ám Magra nem dőlt be ilyen könnyen.

- Ezt úgy mondod, mintha Isten nem gondoskodna mindenről…

- Nem tudhatod Isten kit választ eszközéül. Ha nem gondozod a kerted, attól még az nem pusztul el, legfeljebb szabadabban, gazosan fog továbbélni, vagy valami váratlan irányba fejlődni. De mivel neked szükséged van a terményre, annak meg szüksége van rád – a gondozásodra, ettől egymásra utalt kapcsolat alakul ki, egyfajta szimbiózis, mely az anyag és az intelligencia között köttetett. Ez a kapcsolat maga az Isteni gondoskodás. Egy madár látszólag gondtalan, mert mindene megvan, élelmet talál szinte bárhol magának, de ezt is egy felsőbb rendező elv tette így ilyenné. - Anna megdöntötte a fejét egy kicsit. - A kert és a kertész tulajdonképpen egy közös cél érdekében él és dolgozik. És valójában ez történik  magasabb szinteken is, amikor egy egész bolygónyi létforma felett gondoskodunk.

-    És mi történne, ha nem avatkoznátok be? - kérdezte most már feszülten Magra.

- Nehéz megmondani. Valószínűleg gyorsabb evolúció. Gyorsabb kihalások és fejlődési gyűrűzések, nagyobb örvények. Életerősebb, de agresszívabb létformák létrejötte. Végtelen lehetőségek. Furcsállom mellesleg, hogy a csillagászaitoknak nem tűnt eddig fel, hogy a Napból állandóan kilövellő kitörések még nem tettek komolyabb kárt a Föld bolygón, mert ezek a sugarak elkerülik a Kék Anyát. Ezt is nevezhetjük a gondoskodás egy fajtájának, melyre a ti Napotok tudatosan figyel. Tudod, Ő olyan mint egy helytartó, de a lehető legnemesebb értelemben, Isten helyi képviselője, egy fátylon túli létező, aki valós lény a valódi fényalakjában, de jelen van a ti illúziószerű világotokban is, Az Ő feladata a számotokra szükséges fizikai energia biztosítása és a fentről érkező információk megfelelő adagolása. Ő a Ti felcseperedéseteknek felügyelője - ezt jól tudták napimádó őseitek, ma már kevesen értik a Napból érkező üzeneteket. Amikor viszont megtörténik egy nagyobb információ, vagyis fénykilövellés, annak mindig oka van. Láttunk már ilyesmit korábban, tisztában vagyunk vele, hogy az átjött információt nem értők körében ez valami olyasmi tehetetlen dühöt szül, mint amikor a gazda látja a jégesőtől szétveretni a kertjét, és nem érti miért kapta ezt az Istencsapást. Ez is az élet része persze, mely maga a küzdelem, de olykor azért mi is besegíthetünk az értelmezésben, és ez Istennek is tetsző cselekedet.

- A Nap is élőlény...? - Magra tűnődve nézett maga elé - Valahogy... mindig is éreztem! De még mindig nem értem miért teszitek. - dörzsölte az állát a fiatalember. - Nem lenne jobb, ha hagynátok a dolgokat elburjánzani, amerre a természetes fejlődés vinné az életet? Miért csináljátok? - A fényes Anya egy darabig hallgatott, majd csendes hangján folytatta.

- Beavatkozók többféle céllal érkeznek. Vannak akik egyszerű hatalomvágyból vannak itt. Vannak, akik kedvüket lelik az alacsonyabb szintű lények tanításában. Vannak, akiket csak a segítő szándék vezérel, ők azok, akik többször is megakadályozták a neutronháborút.

-    Ezek szerint többen is vagytok? - Magrát ismét megdöbbentette Anna válasza.

-    Többen mint gondolnád…

-    Mégis mennyien? - kérdezte a fiatalember.

-    A Föld eddigi történetében – ha beleszámoljuk a bolygó korábbi életciklusait is – több mint félszáz idegen létforma tett már látogatást ezen a létsíkon, az egyszeri kézzelfogható, veletek egy síkon létező, de más bolygókon született követektől egészen a multidimenzionális lényekig. S mivel minőségi szellemi ugrás felé közeledtek, ezért sajnos egyre többen szeretnének komoly befolyást szerezni az emberi fajon. Az ugrást megelőzően, valójában pont az miatt, egyre több lélek is születik le, ezt láthatod a szaporulati mutatókból - ők is itt akarnak lenni a fináléban. Viszont egyre nehezebb is ennyi embert irányítani, terelgetni, befolyásolni – ebből pedig az következik, hogy éppen ezért van ennyi feszültség is. Sok emberen keresztül különböző idegen létezők irányítanak, általában szellemlények. Befolyásolnak, sugalmaznak, terelgetnek. - Anna ebben a pillanatban úgy érezte most meg kell fognia Magra kezét.

-    Megdöbbentesz. És mi a végcéljuk ezeknek az idegeneknek?

-  Nem fogok neked hazudni, de nem fog tetszeni a válasz. Az egyik csoportnak a célja a korszakváltást követően uralkodni az emberiség felett, rátok nézve ez a legveszélyesebb fajta. Vannak, akik pusztán az élettér miatt jöttek ide, mert itt tudják végrehajtani létprogramjukat, vagy pedig mert a szülőviláguk megsemmisült. De vannak olyan hideg idegenek is, akik csupán a bolygó nyersanyagkészleteiért jöttek, amit ha megszereznének, továbbállnának.- Magra feszült várakozása eddig tartott:
- De hiszen Ők nem a Jóisten teremtményei?!
- Dehogynem, csak próbálták elvágni magukat, eltávolodtak. Meg kell értened, hogy a Teremtő fontosnak tartja a szabad akarat törvényét, és a számtalan fejlődési út tapasztalatait csak Ő ismeri. Egyedül az Ő bölcsessége képes megérteni, sőt megengedni a másoknak ártó létezők szerepét ebben a világban. Ami nekünk fájdalom, abban mindig tanítás is rejlik, sőt mi több: végtelen lehetőségek. Egy csípéstől például felébred az ember! És még egy hadsereg is tud ártatlanokon segíteni. 
Magra úgy érezte eljött a végső kérdés ideje. A kérdés, amiért eljött Annához.

- És nektek mi a célotok? Magatokat hová sorolod, melyik hadseregbe?

     - Mi kertészek vagyunk, nem katonák. - Anna újra mosolygott, és Magra úgy látta, mintha ekkor még fényesebben ragyogott volna testének kontúrja. - Megnyugtatlak, az eddig tapasztalt folyamatok alapján nem hiszem, hogy bármelyik idegen csoport komolyabb hatalomra juthatna felettetek. Ez a tudatosságotok és a hitetek egyre magasabb szintjének köszönhető. A Földi örvény immár megállíthatatlan, az Ő és a spiráljára ráhangolódott emberek ugrásába senki sem avatkozhat immár be. De természetesen lesznek, akik lemaradnak erről a körhinta menetről. Nekik sem kell azért elkeseredni - bár igazából nincsenek tudatában miről maradtak le - , de ez még nem a vége a játéknak."

...


Eddig a könyvrészlet. 


Annak érdekében, hogy megértsük, mi folyik a világban ma, és hogy mi felé tartunk, érdemes elgondolkodni Dúl Antal teológus szavain:

„A fizika a káosz felé vezető utat entrópiának nevezi. Lebomlás. A tudatlan ennek a zuhanásnak tehetetlen szemlélője, mint Dürer grafikáján a magába roskadó angyal. Ez a melankólia. A melankólia az ébredés előtti utolsó pillanat. Sok eszközt, technikát, tudományt kigondolt, hogy kijavítsa a végzetet, de most kénytelen feladni. A mai fehérgyöngyjátékos tudósok és misztikusok azt mondják, minden jel arra vall, hogy közel a vég. Ez a civilizáció így már nem folytatódhat sokáig. Elöregedtek az eszmei alappillérei. Mondják, most minden megelőző világkorszaktól eltérő, új eszkatológikus világhelyzetet teremtettünk magunknak, és már megkezdődött a visszaszámlálás. Mit tehetünk? – kérdezik. – Szánalmasan keveset. Kicsit fékezhetjük az összeomlást, ha minél előbb önmérsékletet, fogyasztáskorlátozást, környezettudatosságot, hatékonyabb felvilágosítást, nevelést, szociális-gazdasági-politikai szankciókat vezetünk be. Sokan mondják, itt már csak az ima, a meditáció, a könyörgés segít a beteg földért.

Paranoiás tudatszinten élünk. Egyfelől „abban a hiszemben vagyunk” (klasszikus hamvasi szófordulat), hogy képesek vagyunk – ha nem is egy új világot teremteni, de legalábbis elpusztítani a meglévőt. Képessé váltunk a negatív teremtésre. Másfelől ennek az ellenteremtésnek még a gondolatától is elszorul a torkunk. Külön üzletággá fejlődött a médiában („szórakoztatóiparban”) a professzionális riogatás, tudományos, utópisztikus, okkultista vagy vallási alapon. A világ eszkatológikus tudatállapotban van, mint Jézus korában. És kétségtelen, hogy Jézus maga is azt mondja, „ég és föld elmúlnak”. A hangsúly azonban mondata másik felére esik: „az én szavaim azonban nem múlnak el soha”. Ezek azok a szavak, amelyek képesek a szorongásaink közepébe világítani. Az ember a világegyetem egyensúlyteremtő lénye. Nagyon sok áldozatába került májá-földanyánknak, amíg kihordta, megszülte és fölnevelte. Az ember a kozmosz rendjéért felel, ezért épít kertet, házat, templomot. Nem fontos, hogy mind a hat-hét milliárd földlakó tudja ezt. Elég, ha egy tucat felismeri. Elég, ha három, és miattuk a földanya tovább szövi a remény fátylát. Sőt, bőven elég egy, ha az „ébren van”.

De ami most következik, az mindennél fontosabb. Az egész univerzum, tizennégymilliárd éve arra vár, hogy ez az egy felébredett Te légy. Türelmes veled, és alázatos. Nem sürget, és nincs itt semmiféle határidő. Nem pap ő, nem tudós, szakember, politikus, orvos, aki azt hiszi, ha a kellő pillanatot elmulasztod, minden elvész. Nincs időpánik. A pillanat nem mulasztható el és az öröknek nem járhat le az ideje.”

Fentiek ismeretében megpróbálom összefoglalni, hogy én mire jutottam az ember eredetével kapcsolatban. Számomra egyértelműen nem valóságos az, hogy az ember útja a tengerből kimászva a fára vezetett, majd le onnan. Viszont nem zárom ki teljesen a majomtól származás elméletét sem, de csak egy nagyon leszűkített területre: ez nem más, mint a különböző rasszok szembeütköző különbözősége. Mire gondolok? Arra, hogy a majomtól való származás elmélete kizárólag a negroid (fekete bőrű) embertársaink esetében képzelhető el. Statisztikai adatok alapján az intelligencia hányadosa ennek a rassznak a legalacsonyabb. Félreértés ne essék! Közöttük is vannak igen értelmes emberek, de például amikor meglátom Fekete Pákót a tv-ben majomkodni, akkor nekem nem az "ember" az első szó, ami eszembe jut. Nem akarok rasszista színben feltűnni, de a negroid afrikaiak antropológiai jegyeiken még őrzik az elődök vonásait. Az ő esetükben, de csakis náluk el tudom képzelni a fokozatos evolúciós fejlődést, ahogy az állatvilágból idővel kiemelkedtek. A többi rassz valahogy más. A többiek mintha nem a jelen nagykorszak Földi fejlődése során jöttek volna létre, vagy ide. Vagy régebbről származnak, vagy máshonnan. Tudom ez megint csak a probléma arrébb rakása, de nehezen tudom elképzelni, hogy az europid, a mongoloid, és a negroid ember közös őstől származna. A negroid rassz esetében tehát elképzelhetőnek tartom az evolúció elméletét, ha a többi esetben is igaz lenne, akkor most - tekintve, hogy az elmélet szerint onnan indult az ember - Afrika lenne a legfejlettebb földrész. :) Nos, mivel ez nem így van, ezért is csálé a közös ős elve. Vannak, akik az élet, ezen belül az ember eredetét a Marson keresik. Véleményem szerint ez sem rosszabb elmélet a többinél, bár ezáltal csak a szarkupacot tettük arrébb. Sokan vannak, akik a pánspermia elméletét tekintik reálisnak, miszerint az élet „magjai” jelen vannak mindenhol az Univerzumban, és a földi élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható bolygók is megtermékenyülhettek. Nem rossz, ez már közelíthet a Teremtéshez, és ez megmagyarázná pl. azt is miért ilyen hasonlóak - emberszerűek - világegyetem fejlett lényei.

A klónozásos elméleteknek is szerintem van alapjuk, bár ezt is leszűkíteném. Elképzelhető, hogy az ember genetikai állományába belenyúltak valakik pár százezer éve, pl. földönkívüliek, de ez ismételten csak a válasz elodázása. A Promehteus filmben is felmerült a kérdés, hogy jó, minket az idegenek hoztak létre, na és őket?? Ebben az irányban tehát ismét nem megyünk messzire, innentől kezdve meg marad a mindenkinek saját hite szerint. :) Én úgy hiszem, hogy az "ember" csak az energetikai ruhája annak a lénynek, aki utazik benne, addig amíg erre szüksége van. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ez a ruha honnan van. Nálunk Földi anyagokból, a Szíriuszon szíriuszi anyagokból, az Antaresen antaresi anyagokból, de lényeg, a lélek mindegyikben ugyanaz.

Remélhetőleg mindenkinek látszik, hogy ez a mese nem ért még véget, remélem azért egyszer választ kapunk e rendkívül izgalmas kérdésre...

Előző részek:

http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-1resz.html

http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-2-resz.html