2013. május 3., péntek

A kultúra törésvonala

(kaptam, adom)



"Az egyik legismertebb magyarországi hírportálon a következő címmel jelent meg egy rövid cikk 2013. április 13-án 19 óra 14 perckor: „Stephen Hawking szerint ezer évünk maradt a Földön”. (Kivonata a http://rt.com/news/earth-hawking-mankind-escape-702/  címen megjelent angol nyelvű eredetinek.)
Részlet a cikkből: „Stephen Hawking arra figyelmeztet, az emberiség nem éli túl a következő ezer évet, ha nem menekül el a törékeny bolygónkról. Nem túl optimista jóslata szerint az emberiség ki fog halni még ebben az évezredben.
A 71 éves elméleti fizikus Los Angelesben, a Cedars-Sinai Medical Centerben beszélt a jövőről. Szerinte az emberiség jövőjét az űr felfedezése jelentheti. "Folytatnunk kell az emberiség terjeszkedését az űrbe. Ha megértjük, hogyan működik az univerzum, bizonyos szempontból uralkodunk is rajta" – mondta Hawking.

Stephen Hawking élete, „sorsa”, szenvedése csakis a legnagyobb együttérzéssel és tapintattal kezelhető. Jól tudják ezt azok, akik talán a beleegyezésével, talán tudatos közreműködésével eleven szimbólumként tolják maguk előtt egy sajátos szemlélet rendkívüli agresszivitású propagálására, súlyosan visszaélve kommunikációjukban azokkal a feltétlen reflexekkel, amik az emberi nyomorúság e látványa által minden többé-kevésbé egészséges lelkivilágú emberből részvétet váltanak ki. A reklámpszichológia boszorkánykonyhája nagyon jól ismeri ezt a receptet. Hasonló kliséről van szó, mint ami az átlagos terhelhetőségű lelkivilággal rendelkező férfi számára félpucér nővel tesz kívánatossá bármely terméket. Nemde, egy gyönyörű nő mosolyától kísérve még egy fényesre szidolozott guillotine-ra is ráizgul a nagyérdemű. Ugyanilyen egyértelműséggel használható fogalmak a reklámiparban rég bevált módon a „kiskutya” és a „gyermek” is. És aki kétségbe merné vonni az evolúció tényét, az saját szemével győződhet meg róla, hogy mégis csak van fejlődés, hiszen a régi jól bevált patentokhoz a meztelen nő, a kiskutya és a gyermek mellé íme felsorakozik a reklámipar új biztos befutója: a nyomorult ember.
– Hirdesse gyomorkeserűjét jóképű leprással!
Vagy: – Vezesse be a piacra új naptejét jutányos árú farkasember-szindrómás modellünkkel!
– Ne tessék kérem kerekre nyílt szemekkel nézni, az ún. tudomány a saját PR-jában Stephen Hawkingot éppen így használja! – Végy egy jól bejáratott, nyomorék „tudóst”, s reklámozz vele egyrészt egy tudományosnak mondott szemléletet, másrészt pedig fordítsd közvetlen pénzre ezt a jó fogást az űrhajózás businessben.
Nem akarunk itt hosszasan kitérni arra a sok évtizedes szisztematikus előkészítő munkára, ami a mai nyilvános kultúrában már a lehető legtermészetesebb módon lehetővé teszi a reklámban a torznak pozitív kényszerképzetű felhasználását. És itt erős hangsúly esik a szó „kényszer” előtagjára. Mert hosszú ideje nyilvánvaló hadjárat folyik az egészségesnek és harmonikusnak az emberi tudatban spontán összeasszociáltsága ellen, viszont kontraszimmetrikusan, az előítélet mentesség jegyében a rútat elutasító feltétlen reflexekkel szemben a diszharmonikus legalizálásáért.
– Tessék csak emlékezni pl. ET-re, az érzékeny lelkű földönkívülire, aki randa ugyan szegény, de filmbéli gyermek partnere a maga tiszta, előítéletektől mentes lelkével mégis csak megtalálja benne a szerethetőt, s ezáltal mindannyiunk számára szerethetővé teszi. Vagy a gömbölydedre rajzolt Disney-korszak után napvilágot látott Garfield – egy természeti környezetben növekvő gyermek számára undorító bazedovos macska, és lám, a művi terekbe kényszerült városi gyermekkel minden további nélkül benyelethető – hát nem aranyos(?). De elmehetünk egészen a csokoládé reklámig is, melyben a reklámozott tárgy csúnya, de finom.
Vég nélkül lehet sorolni a tömegkommunikációban erőszakos ideológiai háttérből táplálkozó, vagy ennek uszályában trendkövető megnyilvánulásokat, melyek mind-mind a természetellenesség tudati legalizációját programozzák, s láthatóan pontosan megtervezett folyamatban hivatottak becsempészni a mindennapi életbe a torztól indulva a visszataszítón át az aberrációig bezárólag mindent, amivel egy működő társadalom értékstabilitása megingatható. Talán lesz egyszer szándék és energia ennek a folyamatnak a leleplező feldolgozására, azonban most koncentráljunk az inkriminált reklám két valódi tárgyára, a tudományosnak mondott szemléletre, és az űrhajózás businessre.
Utóbbi – mármint a kijelentés reklámértéke az űrhajózás businessben – nyilván „ártatlan” egybeesés az önzetlen tudós véleménye és az egyébként főként amerikai állami költségvetésből táplálkozó űrhajózási magánvállalatok érdekei között. – Ki merne itt mást feltételezni? – És ha mégis, a professzionális kommunikációnak a pénzvilággal való direkt összefonódása számunkra nem annyira érdekes. Egyébként a „big business” címkével az ügy méregfoga kihúzva, bekerülhet az összeesküvés-elméletek bélyegével hatástalanított sztereotípiák közé. Azonban kissé alaposabb szemrevételezés esetén feltárul itt egy sokkal bigger business, s ez nem más, mint a „tudományosnak mondott szemlélet”. Mert bizony, egy tudományosnak elfogadott vagy elfogadtatott szemlélet nem csupán egy pénzügyi lobbi nagyságrendjében számottevő tényező, de döntő befolyással lehet és van az egész emberi társadalom céljaira, értékképzésére, mozgására. És ha figyelembe vesszük az oly finoman működtetett, spontánnak és ártatlannak álcázott kommunikációs gépezetet, hát biztosra vehetjük, hogy a tömeg naivitására alapozva akarnak valamit lenyomni az összemberiség torkán.
Először is, egy szinte egész életét nyomorékon eltöltő ember véleményét lehet-e bármiféle tekintetben az általában tudományhoz társított elfogulatlanság és objektivitás jegyében számításba venni? Vívhatott bármily tiszteletre méltó küzdelmet folyamatosan romló fizikai állapotával, ebbe a küzdelembe bizonyosan nem rokkant bele lelkileg? Netalán az általa látogatott swinger clubok tartották romlott testében egészségesen a lelkét? Bizonyosan olyan tiszta és független tudott maradni lelkiállapota, ami mellett méltó maradt a szorosan vett szakmájának kérdésein túl az emberiség legsúlyosabb problémáival kapcsolatban általános érvényű vélemény megfogalmazására? Mert ha esetleg csak a gyanú legkisebb árnyéka vetődik fel, akkor nincs-e óriási felelőssége a médiának az ő tömeges véleménybefolyásolásra alkalmas szerepeltetésében? S ha erre a felelősségre fittyet hányva a média láthatóan a legcsekélyebb aggodalom nélkül szerepelteti, vajon nem villan itt ki a lepel mögül valamilyen mögöttes szándék patája?
– Nézzük csak az egyébként sommás állítás tartalmi elemeit!
Először is szerinte itt a Földön a létfeltételek még ebben az évezredben megszűnnek.
Kockázatos feltételezés. Olyan üres találgatásnál többnek, mint amire egy hatéves gyermek teljes felelőssége tudatában képes, semmiképp nem tekinthető. De vajon, ha sejtése valamilyen jelenleg nem látható oknál fogva bizonyítást nyerne, miféle koncepció lenne elfogadható tőle, aki saját materiális szemléletében az evolúció termékeként jelenik meg? Logikus volna tudományos elfogulatlansággal az ember nevű biológiai robot részére a Föld elhagyását javasolnia? Hisz onnan nézve az életösztön szükségszerű evolúciós termék, s az emberi létezés meghosszabbításának akarása csupán az evolúciós automatizmus tudaton uralkodásának jele. S ilyen mód véleményének kinyilvánításával e nagy tudós is csak az örök anyag automatizmusát böfögi fel. A tudomány elfogulatlansága és objektivitása ezek szerint ennyire fussa?
– Bizony ennyire. Habár nem okvetlen lehet és kell az esetből közvetlen tudományfilozófiai értelmű következtetéseket levonni. Sokkal indokoltabb annak a PR tevékenységnek a motivációs hátterére koncentrálni, amelyik feltétlen értékként akarja sulykolni az űrhajózást, a tudományos és technikai haladást, és általában mindazt a dologi elképzelést, ami bizonyos ideológiákban az ember külsődleges „megváltását” célozza. Ezekben az ideológiákban arra a szellemi restségre
építve, amely elkerüli a mélyebb átgondolás fáradalmait, olyan víziókkal csábítják az embert, melyek mintegy természetes módon feltételezik az élet problematikáját külsődleges tényezők befolyásolásával megoldani. Ilyen külsődleges megoldásként kínálják az öregedés, a fájdalom vagy a betegségek egyszer s mindenkorra megszüntetését tudományos és technikai vívmányok által, vagy éppenséggel a menekülést a világűrbe önmagunk elől. És ennek a véleménynek a mentén fedezhető fel a címben jelölt törésvonal az emberi kultúrában. Mert bizony történelmi koroktól függetlenül, az evolúció elvével nem igazán összeegyeztethető módon mindig léteztek emberek, sőt időnként egész kultúrák, akik/amelyek mentesek tudtak maradni az efféle elmezavartól. Itt és most pedig annyi értelme volt ennek a szerencsétlen sorsú fizikusnak a nyilatkozatát fölemlegetni, hogy megfelelőképpen elhatárolódjunk tőle. Mert mi itt és csakis itt akarunk élni, és az itteni életünkbe akarunk belehalni. Semmilyen külsődlegesen ígéretes állapotért nem hagyjuk el testvéreinket – a füveket, a fákat, a madarakat, a szelíd lelkű vadállatokat és hazánkat, a Földet. Nem akarunk elmenekülni a fájdalom, a tragédiák és az áldozat elől sem, mivel pontosan tudjuk, hogy ha mindezektől megmenekülnénk, az élettől menekülnénk meg. – Ám ha ti úgy gondoljátok, hát menjetek. Legyen tiétek, amit boldogságról vizionáltok!"




A szerző kiválóan felismeri a programozás néhány rétegét, habár szerintem ennél még sokkal mélyebb rétegek is húzódnak ezen ügy mögött. Elég csak végiggondoljuk hány és hány "alkotás" készült mostanában, ami arról szól, hogy a Föld lakhatatlanná válik és vagy egymást és a kevés túlélő embert zabáló zombikkal lesz tele, vagy egyszerűen kiürül. Régebben megfigyelhető volt, hogy szinte minden katasztrófa és/vagy Földön játszódó sci-fi filmben első képsorként New York elpusztul - ma már továbbléptek egy szintet - mivel ez már beágyazódott - , és maga a Föld került terítékre. Talán emlékeznek még páran a Titan AE c. animációs mesefilmre (!) mely a Föld teljes elpusztításával nyit, és egy másik bolygó, egy új Föld megtalálásának reményével kecsegtet. Hurrá. Vagy talán emlékszünk a Wall-E c. szintén mesefilmre is, melyben mindössze egy robot marad a Földön - takarítani. Aztán ott van a nagy kedvencem, Douglas Adams Galaxis útikalauza, mely ugyanezzel a nyitánnyal kezdi kalandjait: a Földet elpusztítják egy hiperűr-sztráda építése miatt (útban voltunk...). És hogy közelebbről is említsünk néhány példát, itt van a Felhőatlasz, A Burok, Tom Cruise Feledés-e, és az After Earth is, mely filmek tulajdonképpen mind ugyanarról szólnak: az emberiség a Földet elhagyni kényszerül. Hát nem gyönyörűen összecsengenek ezek a szubliminált (tudat-alatt programozott) üzenetek Stephen Hawking "beszámolójával" ? És gondolom lehetne hozni számos példát a kultúra más területeiről (zeneipar, játékvilág, festészet, stb.) ahol ugyanez az üzenet fogalmazódik meg. 

No de - és most következne az a következtetés, melyet a fenti írás szerzője már nem feszeget - mi végre ez a programozás? Mihez kell? Szerintem nem tévedünk nagyot azzal, hogy ezek a "verbális" előkészületek nagyon is tudatosak és fizikai előkészületeknek ágyaznak meg. Azaz: ezek a tagok (tudjuk kik) vélhetően tényleg a Föld elhagyására - vagy legalábbis az emberiség egy részének deportálására - készülhetnek. És nehogy azt higgyük, hogy ez valami trendi divatos új dolog lenne, hisz mi a nyavalyáról szólnak az alábbi idézetek, ha nem az elragadtatásról - azaz az elragadásról?:

"Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."

"Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik."

"És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve."

Kicsit talán merész elképzelés, hogy már a Biblia is ezt a célt alapozta meg, és természetesen gondolhatunk itt spirituális értelemben vett "aratásra" is - azaz a lelkileg/tudatosan fejlettek elhagyják, kilépnek ebből a létezésszintből, a többiek maradnak még néhány körre -, ám az ősi szövegekben rejlő potenciál lehetőséget adhat uraságainknak a saját céljaik megerősítésére. Azaz felhasználják és összekutyulják a próféciákat a saját céljaikkal. Nem új módszer ez, sőt mondhatni igen régi.  

No, de beszéljünk egy kicsit a megoldásról is! Nekem személy szerint kevés olyan vágyam van, ami oly erősen fogalmazódik meg minthogy személyesen (nem bádogdobozban, hanem ott lenni) megismerni a Naprendszert, aztán más csillagokat és csillagrendszereket. Szinte elemi erővel tör fel a vágyakozás, amikor a csillagos égboltot bámulom - majd kitörve a nyakam - hogy a világegyetemet megismerhessem. Nagyon erősen hív! De. És de és de és de. Egyáltalán nem azon az úton óhajtok menni, amelyiknek előkészületei fentebb említve lettek! És van itt még valami: úgy vélem itt a Földön is számtalan dolgom/dolgunk van még, hiszen egyáltalán nem jártuk még ki a jó öreg Föld iskoláját (tisztelet a kivételnek), csak legfejlebb páran már vágyakozunk valami ennél tisztább létezésmezőre, ugyanitt, csak kicsit más fizikai feltételekkel. Szóval bármennyire is vonz a világegyetem megismerése, úgy látom még ezen a kis világon is számos tapasztalat vár és szükségeltetik ahhoz hogy úgy érezzem: telítve vagyok, nyugodt szívvel továbbléphetek. Eljön ennek is az ideje, ebben biztos vagyok, csak nem most, és nem ilyen irányított és befolyásolt eszközökkel, ahogyan az elit szeretné. Én másképp szeretném. :) Saját szellemi erőből, nem mások által épített bádogdobozban. Saját magam szabta időpontban, és nem mások által sürgetve. Ahogy David Bowman is Csillaggyermekké válik a 2010 Űrodisszeiában, egyfajta intelligens energialénnyé, aki arra repked amerre akar, de mégis egy mindent átható intelligencia szeként elhívatva és küldetést teljesítve. Saját magam szeretném megtalálni a kijáratot, nem puskatussal lökdösve a rámpára. A kultúra törésvonala egyértelműen körvonalazódott: ki erre, ki arra kívánkozik, és úgy vélem ez a törésvonal csak egyre tágulni fog, hála a Teremtőnek, aki ezt az egészet megálmodta, és megélteti velünk. :)

2013. április 30., kedd

Meddig menjünk el a technológia fejlődéssel?

"Haladni kell a korral" 
"Az Önök érdekében"
"Csak Te vagy aki számít!"


Ésatöbbi ésatöbbi. Ismerős szlogenek, igaz? Nem vagyok túl konzervatív, de túl újdonságkedvelő sem. Szeretem a középutat és az értelmes sebességű és irányultságú fejlődést. No de ami néhány területen zajlik, az felháborító és ijesztő is egyben. Hogy miért? Megmondom őszíntén én csak addig tudom támogatni a technológiai fejlődést, amíg olyan eszközöket gyártunk, melyek nem hoznak önálló döntéseket - helyettünk. Ahogy elnézem sajnos eléggé ebbe az irányba történnek a fejlesztések, mármint afelé, hogy az emberi tényezőt minimalizálják, és a technikai eszközöknek egyre nagyobb hatalmat biztosítsanak - az élet minden területnén. Persze nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy vannak területek, ahol szükséges a gép vagy algoritmusok gyorsasága kisebb döntésekben, no de kérem, az emberi jelenlétet tán nem kellene egyre inkább elhanyagolni, mert nem lesz ennek jó vége, mint ahogy arról korábban is már említést tettünk

Kifejezetten utálom még az olyan piszlicsáré eseteket is, amikor például a monitoron megjelenik egy üzenet, hogy "A frissítéseket sikeresen letöltöttük, telepítése megtörtént, a gép újraindítására van szükség". Ki a faszom kérte, hogy töltsd le, idióta? Ki kérte, hogy telepíts bármit is? Ne tölcsé, ne frissülj, ne indulj magadtól, ne csinálj semmit, érted??! Miért nem lehet olyan operációs rendszert gyártani, amelyik "szűzen" indul, és úgy is marad? Nem tölt semmit, nem frissül, nem telepít, és nem basztat semmivel... Mert akkor tele lesz kiskapuval, és lefertőződik a rendszer? Nem lehet, hogy pont a gyártók írják a vírusokat is, hogy állandóan vedd meg a friss programverziót?? Jó, rendben, talán ezeket az elburjánzásokat még általában ki lehet gyomlálni (már akinek van némi tapasztalata), de azért határozottan az "automatizálás" irányába tolják a világot egyesek. Egy másik példa az automatikusan sötétedő visszapillantó tükör. Egyesek hatalmas találmánynak tartják, én viszont úgy vagyok vele, hogy nélkülem ne hozzon döntést egy kicseszett eszköz! Ha engem nem zavar, sőt figyelmeztet a mögöttem jövő autó világítása, akkor ne tompítsa le ezt egy "okos-tükör"! A navigációs szoftverek is baromi jó találmányok, nagyon élvezetes hallgatni egy sejtelmes szőke női hangot, aki közli velem, hogy "a következő lehetőségnél jobbra" meg hogy "újratervezés", csak az a probléma ezekkel, hogy az ember előbb utóbb teljesen függővé válik, és elveszíti a tájékozódási képességét...
  


Szoktak panaszkodni ismerőseim, hogy a kirándulások alkalmával manapság már sokkal többet bámuljuk és nyomkodjuk a kütyüjeinket, mint élvezzük a helyszínt ahol vagyunk. Látni ilyeneket, nem? Amikor a marharépa turista fel se néz a kamera LCD kijelzőjéről, és úgy tölt el egy hetet egy festői tájon, hogy egyszer nem nézett valójában a tájra... Na de ez a kisebbik gond talán. A nagyobbik ott kezdődik, amikor majd közli velünk a kamera, hogy ezt a fjordot nem vette fel, mert nem voltak jók a fényviszonyok... :) Az okostelefonokról már ne is beszéljek... Röhej, de az embert szó szerint kiröhögik, amikor a telefonboltban olyan telefont keres, amelyik nem okos. Olyat, amelyik nem hoz helyettem döntéseket. Olyan nehéz belátni merre felé tart ez az út okostojások ott a boltban? Nehéz felfogni, hogy az automatizálással az embert igyekeznek egyre mélyebbre és mélyebbre sülyeszteni, hogy ne értsen semmihez, ne kérdezzen semmit, sőt még olyan hangulat-szavakat is elsütnek a reklámszakemberek, hogy "ez az önök - a felhasználók - érdekében van így", meg hogy "kényelem" ugye? A nejemnek gallyra ment a régi telefonja, és kénytelenek voltunk venni egy újat, és a boltban döbbentünk rá a keserű igazságra: 

NEM TUDNAK OLYAN TELEFONT ADNI, AMI NEM "OKOS"!!!



Pontosabban tudnának valami nagyon bonyolult utánrendeléssel, három-négyszeres áron, stb., magyarán arra ösztökélnek - kényszerítenek, hogy mindenképp ezt a szart vedd meg. És az igazán izgalmas tapasztalatok csak ezután következtek! Kábé 3-4 óra szarakodással és gyomlálással tudtuk csak beállítani, hogy NE legyenek folyamatos internet kapcsolatban a futó alkalmazások. Ne frissítsenek állandóan. Ne töltögessenek, ne wi-fi-zzenek, ne ajánljanak semmit, és ne vásároljanak semmit. Nekem nem volt ilyen jellegű tapasztalatom eddig, és elképesztő b+, hogy az "internet beállítások" menüpontban ez a fos okos telefon kapásból felugrik a netre, anélkül hogy erre bármiféle utasítást kapott volna éééééés kapásból töménytelen játék letöltésére invitál. Engem inkább irritál...
Szóval nem egyszerű az eset. Helyettünk hoz döntéseket, és még ennél is nagyobb baj, hogy kizárólag a szórakozás irányába! Egy igazán okos telefon nem biztos, hogy végletekig lebutított felhasználóknak kellene készüljön, hanem az lenne a célszerű, hogy biztosítsa a lehetőségét a testreszabásnak - de nem csak felületi, kinézeti szinten, hanem mély programozás szinten. Na, erre persze várhatok, mert nem erre megy ez a piac, hanem teljesen más irányba. Olyan irányba, amely út végén vannak a professzionális mega-multi-kulti-gyártók (diktálók), meg a csont-hülye fogyasztók (virtuál rabszolgák). Más nincs.Az újvilágrendi programba természetesen ez úgy passzol mint róka a lyukba.

Végletekig specializálják a szakmákat is, nehogy esetleg legyen néhány tag, aki fentebbről nézi és átlát bizonyos összefüggéseket. Nem, ilyenre nincs szüksége az ÚJV urainak, csak engedelmes, specializálódott, bekussolt, lebutított munkásra. És sajnos ilyeneket okád ki magából a Gyár. Tök mindegy hány iskolát végzett és hány diplomája van.

Olyan fejlesztésekről is hallani, ahol az emberi tudat és a számítógép teljesen összekapcsolva dolgozik. Ez nyílvánvalóan megint valami kurvára természetellenes, teremtés-ellenes tevékenység, hiszen ez bár egyfajta beismerése a közös Tudatmező létezésének, ám e mellett, vagy inkább ezzel szemben egy - az eredetihez megszólalásig hasonlító, de - lemásolt, virtuálisan kiépített tudat-világot hoznak létre. És nem kétséges, hogy efelé igyekeznek terelgetni az emberiséget is, egy alternatív, virtuális realitás felé, melyben "természetesen" már ki van zárva a Teremtői energia és bölcsesség, és tökéletesen kontrollálva van minden a programozók által (bárkik is legyenek azok). Nem jó irány ez kéremszépen, nem túl jó. És nem tudni meddig menetelünk még ebbe az irányba... Csak azt tudni, hogy ennek az útnak pokoli jó a marketingje...



Persze az is lehet, hogy csak én dramatizálom túl a dolgot. Lehet, hogy az emberek többségének megfelel és kényelmes ez az út, ahol ő mint fogyasztó teljesen mentesül mindenféle felelősség alól, és egy kényelmes, a valóság szempontjából ingerszegény, viszont virtuális szempontból csurig ingerelt vájatban menetelhet előre a... vágóhídra. No nem. Én, köszönöm, nem kérek ebből. De talán van másik út...? Meddig menjünk, meddig mehetünk el a technológiai fejlődéssel? Egyáltalán szükséges-e és egészséges-e ez az állandóan kikényszerített, de kizárólag technológiai jellegű fejlődés? Ez az út tényleg a csillagháborús 4D jövőbe vezet? Hát erre akarunk menni? Vagy mindenki kap egy döntési lehetőséget? Vagy már meg is kaptuk, eldöntöttük? Jó lenne tudni...

Amíg kénytelen vagyok, benne élek ebben a rendszerben, de az igazat megvallva szarok az egészre. Pakolom a tűzifát be a helyére, rakom el a palántákat a földbe, és igyekszem távoltartani a családomat a túlzott "kütyü-függéstől". Mást nem igazán tehetek egyelőre.

2013. április 29., hétfő

Csak úgy: Boytronic - Luna Square

Nem kifejezetten az ilyen szikrázó napsütéses napok időtöltésére alkalmas ez a dal, amikor a tavasz érdeklődés hiányában történő elmaradása miatt berobbant a nyár és annyi a ház körüli és egyéb munka, hogy szinte jól esik az embernek bemenni a munkahelyére pihenni - már akinek még van. Na, vissza a művészethez: ez a zene nekem 2, azaz kettő másodperc alatt képes visszahozni a teljes nyolcvanas évek hangulatát! Ha nosztalgikus hangulatban lennék, azt írnám "azok a régi szép idők", de mivel nem vagyok abban a hangulatban - mert minden porcikám sajog a kapálástól és tűzifa pakolástól :), - ezért csak azt írom: de szép is volt ott az általános iskolai tornacsarnokban pogózni ezekre a zenékre - szigorúan selyemingben és vászonnadrágban! Emlékszel? És vicc az egészben, hogy bár mindenki könyökkel és térddel hadakozott vad extázisában, de valahogy mégsem sérült meg senki - akkoriban még tudtunk vigyázni egymásra..., - vagy ha igen, akkor is hamar rájöttünk, hogy az ember nem cukorból van, több mindent kibír, mint hinné.

Emlékszem a haverra, akinek a környéken (több paneltömböt is beleértve) elsőnek és egyedül volt HI-FI lejátszója. Emlékszem erre a dalra, amikor berakta a BASF kazettán, hogy letaglózott. Emlékszem a kis led kijelzőkre, melyek minden egyes dob ütemnél kiugrottak a zöld, majd a sárga, és a piros tartományba is. Jól emlékszem arra a szerencsétlen csótányra is, mely valószínűleg csak a zene hangerejétől megrémülve keresett volna menedéket, s melyet ott nyomtam el puszta kézzel a szőnyegpadlón, a haversrác teljes megrökönyödésére. Emlékszem milyen jót szórakoztunk anyáék dezodorjával és a bátyámtól csórt öngyújtóval, és hogy kikaptunk miatta! Emlékszem a boltból lopott tejporra, két pofára tömtük, és emlékszem a Technokol Rapid semmi másra sem hasonlítható szagára a töltés mögött. Emlékszem a gondtalan, hosszú nyarakra, a kis fekete hajú gyönyörű lányra a strandon. Jól emlékezem. De jó e ez nekem...?


És akkor következzen a dal, ami a velem egykorú generációnak, és a hasonszőrű érdeklődési körűnek kettő másodperc alatt visszahozza azt, ami visszahozhatatlan. 


A dal szövege - sok korábbi esethez hasonlóan - csak most "esett le", vagy csak most mondott mást, mint amit anno... (igaz, annak idején a töredékét értettem csak az angolnak, meg nem volt gugli, ugyebár a dalszöveg szintén kettő másodperc alatti megkereséséhez...). Szóval sok mindenről szól ez a dal, és sok mindenről üzen itt a Mágia  Korának kezdetén - nem csak keresztényeknek! :)


Boytronic - Luna Square


There's a man who waits in the shade Van egy férfi, ki árnyékban vár
He don't look like us Nem hasonlít ránk
But his eyes are sparkling in the darkness De a szeme szikrázik a sötétben
You can't say how old he is Meg nem mondod hány éves
The years can't hurt him Az évek meg se látszanak rajta
He knows the magic that makes images Ő ismeri a mágiát, mely a képeket készíti
He don't look rich Nem tűnik gazdagnak
But it seems there's forbidden treasures De úgy tűnik, elrejtett kincsek vannak
And he's the one who knows the secret way És az odavezető titkos utat egyedül ő ismeri
Time has come to take care Eljött az idő, hogy vigyázz
Turn around and run but Fordulj meg és fuss, de
If you don't Ha nem teszed
You'll have to hear the words he'll say: Hallanod kell majd a szavait


Ride to the white zone! Vágtass a fehér területre!
Follow the stairs! Kövesd a lépcsőket!
I'll wait for you at Luna Square! Én várni foglak a Luna téren


He will teach you all his spells Ő meg fog tanítani minden tudására
How to turn dust into gold Hogyan változtass porból aranyat
The path to heaven and to hell Hol az út a mennybe és a pokolba
To be strong and to behold Hogy légy erős és szemlélő
To delude the wealthy man, Hogyan játszd ki a gazdag embert
To seduce his virgin maid Hogyan csábítsd el a szűz szobalányát
How to curse the magic ban Hogyan átkozd el a mágia tilalmát
How to raise his limits great. Hogyan emeld a határait magasba


Ride to the white zone! Vágtass a fehér területre!
I will be there Én ott leszek
I'll wait for you at Luna Square! Én várni foglak a Luna téren!


There are sparkles in your eyes Már neked is szikrázik a szemed
You enjoy your mighty life Élvezed erős életed
By and by Lassacskán
The years weren't dry Az évek nem száradnak
You're in a state that you can't die Abban az állapotban vagy, ahol nem tudsz meghalni
All your tries are in vain Minden próbálkozás hiábavaló
You must go the dusty way Végig kell menni a poros úton
You are waiting in the shade Várni fogsz az árnyékban
You will be the one who'll say: És te leszel az egyetlen, ki mondja:


Ride to the white zone! Vágtass a fehér területre!
Follow the stairs! Kövesd a lépcsőket!
I'll wait for you at Luna Square! Én várni foglak a Luna téren

2013. április 25., csütörtök

Kódfejtőknek: Adam song

Adam, vagy Mada?
Egyszem bevillan 0:03?
He is the One?
Adam & You? Ádám és Te?
Only care for You? Egyedül Ő vigyáz rád?
The new Adam? Az új Ember?
0:28-nál új világrendi lakótelep, virtuálisan mátrixosra megépítve? Ádám és Te?



Kösz, nem.

2013. április 22., hétfő

A Pitypang Napja

 
Van valami megmagyarázhatatlan mágia a tavaszi bezsongásban. Nem csak a kimerült testnek esik jól a napfény. Nem csak a virágok illata van a levegőben, és nem csak a millió színben pompázó ingerlő színek látványa sokkol, és persze nem csak az egyre többet mutató hölgyek keltenek hormontúltengést, hanem valahogy olyan az egész mintha hirtelen kapna az ember egy adrenalin-injekciót, ami arra ösztökéli, hogy menj, csináld, élj, az a dolgod b+! Vasárnap, ebben a ragyogó, gyönyörű időben kivonult az utca népe - már aki nem épp Árpi felvonulásán vett részt - , és veszettül elkezdett füvet nyírni. Akár a cserebogarak, kiröpültek a kalitkáikból hetek óta nem látott szomszédok, mindenki mosolyogva köszöntötte egymást nemi, faji, vallási, nemzeti, etnikai hovatartozás, bőrszín, egészségi állapot, világnézeti meggyőződés, politikai irányultság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, és egyéb hovatartozásra való tekintet nélkül, majd ki-ki beröffentette a saját praktikeres/obis/metrós fűnyíró gépét energetikai besorolásra (benzines, villanyos) való tekintet nélkül. Igazi egységélmény volt! És igazán megnyugtató volt hallgatni a fűnyírók döngicsélését is, és olyan nagyon nem is volt nehéz párhuzamot vonni a rovarok tavaszi kirajzásával. Az örömbe némi üröm is vegyült, hiszen a legtöbb ember még csak bele sem gondol, hogy az emberi tevékenység talán egyik legpazarlóbb esete maga a fű gondozás. Hogy miért? Nos, ahhoz hogy jól nézzen ki, a következőkre van szükség (legalábbis a városból kertvárosba költözött újgazdagnak ezt a programot sikerült beadni a különböző gyártóknak):
- műtrágyázás
- gyomírtás
- benzin / kenőolaj / áram
- szellőztetés (munkagéppel, esetleg gereblyével)
- számos munkaóra
És ha ez még nem lenne elég, emberünk nagy okosan egy műanyag zacskóban el is viteti kukással (benzin!) a levágott füvet, a számos tápanyagával együtt. Tehát mi is történik? Egy rendkívül nagy fokú anyagcsere, ami nagyjából így írható le:

FÖLD ÉLTETŐ TÁPANYAGA, TERMÉNYEK, ÁSVÁNYOK, VITAMINOK - el a kertből
VEGYSZEREK, KŐOLAJ-SZÁRMAZÉKOK - be a kertbe
És persze néhány év után csodálkozik emberünk, hogy miért olyan terméketlen és szar a kertben a föld.

Na most e - gyártóknak kétségtelenül hasznos - program mellet létezik egy alternatív program is. Nem kell hozzá semmilyen iskolát elvégezni, csupán használni azt amit ingyen kaptunk a fejünkbe. Nem elvitetni a füvet! Komposztálni! Otthagyni, ahol levágtuk! Még az is 100x jobb, mint folyamatosan kiüríteni a föld tartalékait. Én például idén kitaláltam, hogy tojok a szagokra, és a benti gazt/füvet/háztartási komposzt anyagot a kert egyik sarkában, a kerejtésen kívüli füvet és gazt a kerítés mellett fogom gyűjteni. Remélem nem fog szemet szúrni a közterület felügyeletes faszkalapoknak az a kis kupac... Ha mégis, hát majd növeljük azt a kupac méretét. :) Itt jegyezném meg, hogy nem hinném, hogy nagyanyáinknak valaha is eszébe jutott olyasmin aggódni, hogy a porta elé rakott holmit valami mondvacsinált hatóság majd jól leellenőrzi és a statisztikai adatok javulásának reményében jól meg is bünteti a gazdát.

És hogy aktuálisak legyünk nézzük meg mit is tehetünk még a Föld Napján - no nem a grínpísz kedvéért, hanem csak úgy magunkért. Ma kerékpárral mentem dolgozni, és ha kellően kitartó maradok, akkor ezt a merész vállalást őszig igyekszem tartóssá tenni. Apropó! Nem tudom kinek vált szükségessé pumpát vásárolni mostanában, de meg kell mondjam piszok nehéz jó minőségű (értsd: nem műanyag, egy évre) tartós pumpát beszerezni. Egyik szomszédomnak van egy kb. 40 éves autóspumpája, de azon még nem hagyott nyomot az idő. Igaz, hogy a leglényegesebb alkatrészek fémből és gumiból vannak. A mostaniak meg műanyag vacak tömegtermékek, hogy nyelnék le a fogyasztói társadalom kiagyalói! No, elég az hozzá, hogy mivel a régi kis "egykezes" alumínium pumpám annak rendje és módja szerint felmondta a szolgálatot, haladéktalanul be kellett szereznem egy másikat, de ha már lúd legyen kövér alapon úgy gondoltam, legalább 10 évre le kéne tudni ezt a beszerzést. Sőt, ha már pumpa, akkor valami univerzális fajtát gondoltam, amivel nem csak az autót, kerékpárt, de a labdát, matracot, stb. is fel lehet fújni. Nos, gondoltam ebben a jó kis fogyasztói társadalomban már minden ki van találva és ez is - hát nincs. Illetve ki van, de kell hozzá némi utánajárás, mert természetesen ahol a pumpát árulják, ott - mint a tapasztalat mutatta - a legritkább esetben sem tudtak róla, hogy létezik olyan "kit" (eszközkészlet), ami szinte minden felfújni-való problémára tud megoldást. Nnna jó, a plasztikai sebészek munkáját talán még nem helyettesíti... illetve a fene tudja ki mivel próbálkozik ráérő idejében... 

Szóval ott tértem el a témától, hogy a cserebogár kollektíva megmozdulásának hatására, valamint a fű méretére való tekintettel elkezdtem idei fűnyírást, amikor észrevettem, hogy szinte néhány nap alatt egy gyönyörű gyermekláncfű (fedőnevén: pitypang) rét keletkezett a kertben és kint az utcán is. Százával virítottak a szikrázó napsütésben a napsárga kis virágok, olyasféle rendezetlen rendezettségben, amire csak a Természet képes. S ekkor vágott belém a felismerés, hogy ezt biza főben járó vétség lenne levágni, mint egy disznót. Gyorsan kutatni is kezdtem pitypang receptek után (google, a barátod), és kiderült baszki, hogy a mai életfelfogás szerinti írtandó gyomnövény igencsak rengeteg dologra használható. Szinte bármilyen réten megtalálható. A gyermekláncfű kiváló vértisztító és vizelethajtó, serkenti a máj és a vesék működését. A gyermekláncfű számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz: vasat, szilíciumot, magnéziumot, cinket, mangánt, B-vitamint, C-vitamint, A-vitamint, D-vitamint. A pongyola pitypang minden része gyógyhatású, így a virágokból készült szirup is tartalmazza mindazt a jót ami ebben a gyom-gyógynövényben található. A szirup íze hasonlít a mézhez, a felhasználása is azonos a mézével. Csurgathatjuk kalácsra, vajas kenyérre, rakható süteménybe, teába is. A leveléből salátát, főzeléket, teát és még ki tudja mi mindent lehet készíteni. 
Itt van néhány tipp: 
Annyira belemerültem a kutakodásba hogy észre sem vettem, hogy a kint döngicsélő fűnyírók mintha egyre  közelebbről hallatszanának... Villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy valaki az én portám előtt nyírja a füvet, pont ott ahol a pitypang rét elterült! Lélekszakadva kirohantam és látom, hogy a sejtés beigazolódott, az egyik kedves szomszéd rendkívül nagy lelkesedéssel nyírja a házunk előtti füvet, derékból elkaszálva a helyes kis sárga virágokat... Sejtésem sincs milyen fejet vághattam, de az tény, hogy szomszédom elé vágva, a repülőgép anyahajók felszállás-irányító személyzetét meghazudtoló karmozdulatokkal adtam értésére, hogy itt áll az az ember, akin csak egy csapat sherpa kíséretében merhetsz átmenni... 
Sikerült. Leállt a fűnyíró. 
- Mit csinálsz??! - üvöltöttem.
- Csak segítek - hebegte a szomszédom - úgy hallottam beteg a gyerek, gondoltam lenyírom helyettetek. 
- Kösz, nem kell - mondtam megenyhülve. - De tényleg. Rendes vagy.
- Bocsi, bocsi.
- Tudod, ebből akarok mézet csinálni...
- Óóóó. Bocsi, bocsi.
Persze tudom én honnan fújt a szél. Vannak szomszédok, akik a létező összes keresztet be szokták gyűjteni az allergiavizsgálaton, és nekik még akkor is taknyuk-nyáluk egyben van, ha csak kinéznek a zárt ablakon. Hát igen, népbetegség, szokták mondani. Hja, Géczy Gábor meg azt szokta mondani, hogy talán nem kéne egész nap gipszkartonok meg betonok között, a légkondi alatt ülni az irodában, sterilen, majd beülni a légkondis autóba és hazamenni a gipszkartonok és betonok közé, a légkondi alá tévét nézni. No nem akarok én senkit bántani, mert nagyon rendes szomszédaim vannak, és kurva szar mindenre allergiás lenni, de hadd tegyem hozzá: én magam is elkezdtem azzá válni, aztán idővel felismertem a kutyaharapást szőrivel mondásunkban eredő ősi bölcsességet. Néhány napja, mióta a tavasz robbanásszerűen beköszöntött és a természet okádja magából a szebbnél szebb virágokat, azóta én is nehezen nyelek, és takonypóc-öcsi vagyok, de fogtam magam és jó nagyokat szippantottam a pitypang és a cseresznyefa virágából. Azóta kutya bajom, és még szőr se kellett. 

Szóval vissza a történethez: fogtam a beteg gyerkőcöt, kimentünk és szedtünk vagy 3-4 marék pitypang virágot (szár nélkül) és készítettünk belőle mézet, vagy más néven pitypang szirupot (én két receptből ötvöztem a tudásomat, remélem finom lesz!)
Azóta a gyereknek semmi baja, én pedig bizakodva tekintek a jövő elé, hisz ma is tanultam valamit. Azt hiszem elmondható, hogy ha még nem is az egész Föld járt az eszemben, de ez mindenképpen a pitypang napja volt...

Amúgy meg: 




2013. április 20., szombat

Lazuljunk: Florence + The Machine - Spectrum (Say My Name)

Energikus, "lúdbőr" zene, 
Üzenetek tömkelege, 
Figyuzz most a szövegre, 
Lássuk hamar, érted-e?

"Amikor először idejöttünk"
Éneklik az első sorban
Egy piramist bámulhatunk
Véletlen jött ez, gondolatban?

Egyre többször ily üzenetben
Ugyanaz szól, más köntösben 
(világnyelven szóltak, elvégre)
Tagoltságunknak hamar vége
Egyek vagyunk értsd meg végre
(a műfordítás lekerült az alvégre)   





Eredeti angol szöveg Fordítás by Mazsola  Belemagyarázás



When we first came here Amikor először idejöttünk Nem innen származunk
We were cold and we were clear Hidegek és tiszták voltunk Igyekeztünk békében élni
With no colors on our skin Bőrszínek nélkül Egységben
We were light and paper-thin Fénylőek és papír-vékonyak Fénylények voltunk
And when we first came here És amikor először idejöttünk És amikor idejöttünk
We were cold and we were clear Hidegek és tiszták voltunk Igyekeztünk békében élni
With no colors on our skin Bőrszínek nélkül Egységben
Til we let the spectrum in Míg be nem engedtük a színskálát De itt kezdődtek a problémák: elkülönülés, 


Én sárga vagyok, te barna a kurva anyád



Say my name, Mondd ki a nevem, Vagyok aki vagyok
And every color illuminates, És minden szín kivilágosodik Ha ezt megérted: vége az elkülönülésnek
We are shining, Ragyogunk Újra felfénylünk
And we’ll never be afraid again. És soha többé nem félünk És nincs több szenvedés



Say my name! Mondd ki a nevem! Ha megértesz!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik! Látni fogod az Egységet
We are shining! Ragyogunk! Újra felfénylünk
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk! És nincs több szenvedés
Say my name! Mondd ki a nevem! Ha megértesz!
As every colour illuminates! Amint minden szín kivilágosodik! Látni fogod az Egységet
We are shining! Ragyogunk! Újra felfénylünk
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk! És nincs több szenvedés



And when we come for you, És amikor majd eljövünk érted, A fátylon túlról megérintenek
We’ll be dressed up all in blue, Mindannyian kékbe öltözünk a vizilények?? Kékvérűek??
With the ocean in our arms, Az óceánnal a karjainkban (vízből épül fel az ember is…)
Kiss your eyes and kiss your palms. Szemedet csókolva, kezedet csókolva Tisztelve minket embereket
And when it’s time to pray, És amikor eljön az ima ideje A végidőkben
We’ll be dressed up all in grey, Mindannyian szürkébe öltözünk Elridegülünk? Jönnek a szürkék?
With metal on our tongues, Fémmel a nyelvünkön Biorobotok leszünk?
And silver in our lungs. Ezüsttel a tüdőnkben ? Telefonos segítséget kérek Vágó úr!



Say my name, Mondd ki a nevem,
And every color illuminates, És minden szín kivilágosodik
We are shining, Ragyogunk
And we’ll never be afraid again. És soha többé nem félünk



Say my name! Mondd ki a nevem!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!
Say my name! Mondd ki a nevem!
As every colour illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!



And when we come back  És amikor majd visszatérünk Ez nincs benne ebben a remixben
we’ll be dressed in black! Mindannyian feketébe öltözünk csak az eredeti dalban, de azért
And you’ll scream our names aloud! És ti hangosan üvöltitek a neveinket érdekes mondanivalója van, nemde?
And we won’t eat and we won’t sleep! És nem fogunk enni, nem fogunk aludni Nem lesz szükség 3D energiára
We’ll drag bodies from their graves! Kihúzzuk majd a testeket sírjaikból És a Feltámadás…
So say my name, Tehát mondd ki a nevem,
And every color illuminates, És minden szín kivilágosodik
And we are shining, Ragyogunk
And we’ll never be afraid again, És soha többé nem félünk
Say my name, Mondd ki a nevem,
As every color illuminates. Amint minden szín kivilágosodik



Say my name! Mondd ki a nevem!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!
Say my name! Mondd ki a nevem!
As every color illuminates! Amint minden szín kivilágosodik!
We are shining! Ragyogunk!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk!



Say my name! Mondd ki a nevem!
We are shining! Ragyogunk! Végre!
Say my name! Mondd ki a nevem!
Say my name! Mondd ki a nevem!
And we’ll never be afraid again! És soha többé nem félünk! Alig várom…