Ismét adjunk egyet a dalelemzésnek! Vannak olyan művészek, akiknek munkáira úgymond meg kell érni. Tökéletesen ilyen művész Kovács Ákos is, akinek dalai sokszor tartalmaznak másod-, harmadrétegű üzeneteket, melyek megértéséhez bizony túl kell lépni a bulizós tinédzser korszakon, sőt a magát már felnőttnek érző önámításon is, és át kell alakulni Megfigyelővé. Bizonyára vannak, akik szerint marhaság belemagyarázni valamit valamibe, ami "nincs" is ott - ez a helyzet rendszerint előfordul már régen nem élő költők, írók műveinél is, ahol tényleg felmerül a kérdés, hogy biztos azt értette-e bele az adott műbe annak szülője, amit az évszázadokkal később élt műkritikus? Különböző korszakoknak vélhetően különböző gondolkodásmódja volt/van, így tényleg nehéz egy régi alkotásra azt mondani: értem, mit akart közölni. Nem, nem biztos, hogy értjük. Ennél még egy fokkal szörnyűbb az, amikor a saját kortársak sem értik meg miről "zagyvál" a művészlélek - nos szerintem ezt a keresztet cipeli Ákos is, mint ahogy erről Ő maga is vall: "Nem érti senki, hogy mit, akar, látod nem ér semmit a dal." Na de, hogy segítsünk a terhen, ismét nézzünk néhány művét, és annak többrétegű mondanivalóját, mert igen magvas gondolatokat rejtett el bennük az Író, Aki finoman vezette Ákos kezét - és Aki mellesleg mindannyiunk könyvét írja!
Elsőként jöjjön egy régi alkotás. Ez nem az eredeti klip, hanem egy fellépés:
Voltam én már ami nincsen
Látod, mégis visszajöttem
Valójában ebben a dalban nincsenek rétegek. Itt egyértelműen, félremagyarázhatatlanul kapjuk meg a történetet: él itt közöttünk valaki, aki már többször is itt járt, de mint mindig, most is ugyanaz történik vele: nem értik meg miről beszél. És ugyan hányan járunk hasonló cipőben, nap mint nap? Hányan érezzük azt, hogy a környezetünk egyszerűen nem fogja fel miről beszélünk, mit akarunk, milyenné szeretnénk tenni a világot, sőt nem csak hogy nem fogják fel, de komplett hülyének is nézik olykor az embert, csak mert ő már a Mátrix-on kívül gondolkodik. Erről szól ez a dal is: egy újabb csalódott élet meséje, ahol a többszöri leszületést az illető "énje" ugyan felismerte, de nem érti senki, hogy mit akar, ezért nem ér semmit a dal - akárhányszor mondja el, újra és újra, de mégis kicsit mindig másképp - ugyanazt. Az utolsó versszakban azért felcsillan az optimizmus: az értetlenek közé "mégis visszajöttem" - mert ez a dolgom.
Nézz rám
És a dalszöveg, melyben ismét egy - számomra - ismerős történet kezd körvonalazódni:
Ma úgy látszik, késik a hajnal Te csak alszol, akár egy angyal Legyen az álmod, legyen az álmod mély Ébredned még nem kell Lehet, hogy sose lesz reggel Olyan banális és végtelen az éj Ide idegenként jöttem S bár történt valami közben Idegenként tűnök újra el Lehet, hogy álmodtál csak engem Te is álomként élsz bennem Csak aludj, kicsim a Nap se kelt még fel De ha találkozunk és megismersz Kérlek ne szólj Csak
Refr.: Nézz rám, nézz rám A szemeddel üzenj, némán Nézz rám, nézz rám A szemeddel üzenj
Elképesztő hogy már ennyire fiatal korában (ez az első lemezükön volt 1989-ben) felismerte, hogy egyrészt Ő itt egy idegen de mégis megszeretett itt pár dolgot, másrészt felismerte hogy az élet tulajdonképpen álom. A szem a lélek tükre. A hasonló gondolkodásúak, a lélektestvérek sokszor tényleg egy pillantásból megismerik egymást. Lehet, hogy nem szólnak egy árva szót sem, de a villanásnyi pillantásban benne van az egész élet... Volt-e már valakinek olyan élménye, hogy egy pillantásból felismerte a magyar (!) lélektestvérét?
Keresem az utam
Ehhez nem fűzök kommentárt, magáért beszél:
Látod, nincs mit mondanom A napot, az órát sem tudom Csak várom, hogy üzend, hogy vársz Most nem ontom bátran, okosan a szót A falon át hallom csak a rádiót Ha erre jársz, engem itt találsz Ezer meg ezer éve
Keresem az utam Néha keresem a bajt És keresem azt, aki engem akart Akinek engem küldött Akit nekem szánt az ég És az a rádió úgy zokog Mintha szerelmet vallana Most nekem szól a legbutább dala Mert ugyanúgy hívlak most is Szánalmas, hogy mindent elhiszek Hogy mennyire örülnék neked Ezer meg ezer éve Keresem az utam Néha keresem a bajt És keresem azt, aki engem akart Akinek engem küldött Akit nekem szánt az ég Tudom, hogy vár még rám
A Holdnak tán
A túloldalán Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen
Angyal-nyelven Keresem az utam Néha keresem a bajt És keresem azt Aki engem akart Akinek engem küldött Akit nekem szánt az ég Ezer éve Keresem az utam Néha keresem a bajt És keresem azt Aki engem akart Akinek engem küldött Akit nekem szánt az ég A magas ég A magas ég
És hogy ne csak Ákos múltbéli szerzeményeiből elemezgessünk, itt van a legújabb száma:
Előkelő idegen
Ahogy már többször is leíródott, a művészvilág régóta ébresztget a maga
kis szerény módján. Vannak közöttük azonban olyanok, akik döbbenetes
erővel vágják a pofánkba az igazságot, de még mindig rengeteg olyan
ember van, akinek fingja sincs hogy mit hallott, és hogy micsoda
ajándékot kapott. Az egyik ilyen "dobálózó" Kovács Ákos. A zenészek és a közönség többsége nem érti miről szól ez a klip. A
látszólag vállalhatatlanul szar szám :) mögött egy döbbenetes üzenő
erővel bíró mondanivaló rejlik, nem is rejlik, hiszen Ákos kifejti
szépen magyarul. Csak oda kellene figyelni! Arról a mindent eldöntő
fordulatról beszél, amelyik mindannyiunk további életét megfogja
határozni, és már itt kopogtat az ajtónk előtt. De csak azok vehetik
észre a kinyílt kapukat, akik képesek voltak felébredni az anyagi világ
illúziójából, és mosolyogva elengedni azt. Ők valóban fel fognak
ébredni. Akit bővebben érdekel a téma, az pl. kezdheti itt, erre, Nyuszinál->
Hogy is mondja Ákos? "Minden, ami álom Csak miattad volt barátom Egykor a világon" De az álom, az illúzió hamarosan véget ér, ideje felébredni, mert: "Minden, amit vártál elérkezett" Amikor
azt énekli Ákos, hogy a falon ajtót vágsz, akkor megvillantja az utat,
amire iszonyú ritkán adatik lehetőség nekünk embereknek, és a szabad akarat
révén eldöntheted, hogy átlépsz-e azon az ajtón, vagy maradsz a falon
belül - már ha egyáltalán látod az ajtót (ez a tudatossági szinttől függ). Korszakváltás
határára érkeztünk, az Aratás következik. Aki érti továbbléphet (mint ahogy az Ákos-klipbeli család is), de aki
fel sem fogja, lemarad a vonatról, és marad itt a sűrejében, és
zabálhat tovább tudatlanul, mint ahogy a klipben is látható, vagy az is lehet, hogy ezúttal végleg összetekerik a vásznat. A döntés
mindenkinek sajátja. Az Előkelő Idegen bizonyos időnként
visszatér, ahogy most is - mindenkihez be fog kopogtatni. Teljesen
mindegy hogyan nevezzük Őt (például Krisztusnak), a kérdés csupán az,
hogy figyelsz-e, hallod-e? Akinek van füle a hallásra, hallja. Nyugalom, ez nem valami keresztény dogma (bár a szentiratokban is pontosan erről van szó), ez mindenkit érinteni fog hamarosan. Köszi Ákos a figyelemfelhívást, remélem sokan tényleg megértik majd, miről énekelsz! :)
A kritikákat olvasva nagyon kevesen értették meg a lényeget, hogy miről szól ez az egész. A
werkfilmből persze egészen más sztori rajzolódik ki, ez az a
jelenség, amikor egy üzenet több szinten jön, és csak az adott síkhoz
illő, annak megfelelő szintű rádióval foghatóak. Az első réteg maga a zene és a csillogó klip tökéletes illúziója, ami
azoknak szól, akik csak azt látják/hallják, az érdekli őket hogy milyen
kamerával lett felvéve, és hogy miért ezzel a szintivel játszották, ez
ugyanaz a dallam, mint korábban stb, stb... -lássátok a kommentek nagy részét.
A második réteg a mondanivaló lenne ugyebár, de ez is többsíkú. Ugyanis
az interjúban arról beszélnek, hogy egy kiöregedett, begyöpösödött
családapa meghallván a 20 évvel ezelőtti kedvencét, annyira bepörög,
hogy már semmi más nem érdekli, ismét olyan akar lenni, mint a régi
kedvence, és csak bulizni akar. Ez az üzenet második rétege, ezt
látjuk a klipen - vagy valami mást is? No és itt jön a harmadik réteg...
A zenészek és a közönség többsége tényleg nem érti miről szól ez a klip.
És a fő kérdés most az: az üzenet melyik rétegét értetted meg? Miről szólt tehát ez a szám? A csilli-villi klipről, vagy 80-as évek nosztalgikus felidézéséről,
vagy az Előkelő Idegen mindenki szívébe való bekopogtatásáról, és az
arra adott válaszról? Ákos ez utóbbiról mélyen hallgat, de miért is
mondana többet, amikor mindent elmondott a dalban... :) Még akár az is előfordulhat, hogy a játékos Isten - saját teremtményeinek szánt - kikacsintást jelentő élményét még az adott csatorna sem mindig érti...
Azért tartom fontosnak ezekről a dolgokról írni, mert szerintem sokan vagyunk, akik Ákoshoz hasonlóan igyekszünk feldolgozni és közzétenni a Közös Tudatból, fentről, vagy a régmúltból érkező üzeneteket, több-kevesebb sikerrel. Igazi szellemi kincset érnek ezek a kis tüzek, amikor az ember megtalál egy ilyet. És amikor majd a kis tüzek is összeérnek, amikor az Üzenet Küldője, a Játékos Isten eléri végre, hogy összerakjuk a Képet, amit szándékosan szétdarabolva, különböző avatárokon keresztül juttatott el hozzánk - csakis azért, hogy izgalmas legyen a kincskeresés - , akkor lesz itt igazi fellángolás. Szellemi fellángolás.
Végezetül szorgalmi feladatként kérem a Szárnyas Fejvadász c. dal meghallgatását. Egy jellemző strófa:
"Rá kell ébrednem, én nem is lehetek más,
csak egy Földre küldött szárnyas fejvadász."
Jézus halásznak hívta őket, Bűvészinas gyöngyhalászoknak, Ákos fejvadásznak, de teljesen mindegy milyen jelmezben vannak, vagy hogy hogyan nevezzük azokat a Segítőket, akik lemerültek közénk, hogy meggyújtsák a szikrákat szunnyadó világunkban. Ők azok, akik nem csak ébresztenek, de fényt mutatva ki is vezethetnek ebből a labirintusból... Érdemes hát hallgatni rájuk - már aki ki szeretne jutni!
A népdalok születésének ma már feltérképezhetetlen messzeségének homályából szól ez a lúdbőrt kiváltó, gyönyörű ívű dal:
Zurgó - Rózsa
Napot is szeretem, holdat is szeretem, De fényes csillagot leginkább szeretem.
Szeretlek, szeretlek, mint a lágy kenyeret, Sóhajtok éretted egy nap százezeret.
Nem es sóhajtanék, ha nem szeretnélek, De én úgy szeretlek, majd meghalok érted.
Vagy meghalok érted, vagy enyémmé teszlek, Vagy piros véremmel földet festek érted.
Mi vagyunk a rózsák, mi szeretjük egymást, Szép piros hajnalban megöleljük egymást.
Sokan sokféleképpen vélekednek a magyarság eredetéről. Vannak, akik ázsiai gyökereket feltételeznek, vannak, akik máshonnan szeretnének minket származtatni. Mindegyiknek igaza van és egyiküknek sincs - oldalakat tudnék erről írni. Ajánló:
"Kilenc eurázsiai népzene reprezentatív dallam-gyűjteményeit elemeztük az un. Kohonen-féle önszervező térképek segítségével. A mesterséges intelligenciák megtanulták a különböző népzenék jellegzetes dallamvonal-típusait, mintegy modellezve a zenei nyelveket. A nemzeti zenei nyelvek egymás közti kapcsolatai felvetették egy valaha létezett közös zenei ősnyelv lehetőségét. Ennek rekonstrukciója arra a következtetésre vezetett, hogy a zenei ősnyelv legtöbb elemét éppen a mai magyar népzene őrzi, így a Kárpát-medence igazolhatóan központi helyet foglal el Eurázsia zenei térképén."
Egy nép általában onnan származik, ahová kulturálisan kötődik. És akkor tegyük fel még egyszer a kérdést: honnan származik a magyar ember? Tudtuk-e pl. hogy az istállóskői leletek között előkerült egy 30.000 éves háromlyukú, barlangimedve-csontból készített furulya?Ugyanilyen technikával ma is készítenek furulyákat hangszeres mestereink (pl. sertéscsontból), ami év-tízezredes folytonosságra utal. Nem ártana néha a magyarságunkat megélnünk annak teljes mélységében. Ezek után már csak azt furcsállom, hogy amikor a genetikai*, történelmi**, régészeti***, antropológiai****, nyelvészeti*****, népművészeti******, népzenei******* stb. kutatások eredményei egybehangzóan állítják, hogy a ma magyarnak nevezett őskultúra gyökere itt él a Kárpát-medencében és környékén alsó hangon 10.000 éve folytonosságban, és innen rajzott ki az emberiség kultúrája a nyugati indiánoktól Kínáig, akkor hogyan lehetséges, hogy a politikai trendeknek állandóan megfelelni kívánó MTA kiváló "történész" doktorai nem mondtak még le és mentek el mondjuk péknek ...?
A tudományos életben innentől nincs létjogosultsága azoknak, akik a hazugságaikon ülnek évtizedekig. A gondolat kiküldetett.
---
Kijelentésemet az alábbi forrásanyagokra alapoztam:
Lipták Pál: A magyar Őstörténet kérdései az antropológiai kutatások alapján Kiszely István munkáit csak azért nem hivatkozom ide, mert én nem értek egyet vele. Állandón keletről akar minket származtatni, ami csak részben igaz, mivel mindössze annyi történt, hogy a korábban kirajzott uralkodó-házak tértek haza több hullámban, magukkal hozva számos keleti sajátosságot (géneket, kultúrát, stb.) de attól még a gyökerük az itt van a talpunk alatt. Ezért nem volt soha véres honfoglalás.
Tamana kutatás avagy a Kárpát-azonos nevek öt földrészen
népművészet ****** : Európa vitathatatlanul leggazdagabb népművészete a Kárpát-medencei magyarságé, melynek gyökerei visszanyúlnak még a 8000 évvel ezelőtti Kőrös műveltség előtti időkre, és az eltelt idő alatti kulturális folytonosságot igazolják a különböző korok egymásra épülő műveltségei:alföldi vonaldíszes edények műveltsége(Kr.e. IV-III. ezred) a dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (Kr.e. IV-III.
ezred), Vinca-Tordosműveltségés így tovább, ahogy Radics Géza is kigyűjtötte. A magyar népművészet szimbólumrendszere megtalálható számos másik nép kultúrájában, legyen szó az Élet virágáról, a forgórózsáról, vagy épp a körkeresztről, stb..
A magyar kultúra öröksége: az ismert magyar népdalok száma 100 000-es nagyságrendű, és ha figyelembe vesszük, hogy Eurázsia és az indiánok népzenéjének alapmotívumai mind megtalálhatóak a magyar népzenében, akkor könnyedén jön a felismerés, hogy honnan származik a Zene. Érdemes belehallgatni:
A társtudományok kutatási eredményeit bővebben kifejtve lásd: Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete c. könyvében. Érdemes még utánajárni Dr. Borbula Ida, Szántai Lajos, Pap Gábor, Molnár V. József, Bíró Lajos, Aradi Lajos, Varga Csaba, Géczy Gábor, Badiny Jós Ferenc munkásságainak is, feltéve a szűrő és szintetizáló (összehangoló) szemüvegünket.
Véletlen lenne-e, hogy Flagellum Dei – Hajrá (,) magyarok! c. üzenete ugyanazon a napon jutott el hozzám, mint ez a régi Bonanza szám?
Érdemes az Altató riad blogon szétnézni ilyesmi témák után érdeklődőknek, és érdemes azt a bizonyos Szupernem: Hova megy, ki? c. számát is meghallgatni, tényleg fantasztikus. És akkor következzen szintén többszörös
jelentésrétegű Bonanza dalszöveg, a legfelsőbb réteg megértéséhez kicsit besegítettem:
Párnánk puha, ágyunk öle lágyan ringat Aztán zajok jönnekfelrobbantják az
álmainkat Ugye nem félsz?
Ablakodon kívül, Ott egy nagyváros van
Tombol a szél, s a távolban
az égre lobban ahajnal.
Felkelsz és az arcodra egy mosolyt
festesz
Ez is kell a mindennaposjelmezedhez
Milyen szép vagy
Refr.: Újra játszol, újra élszmagányodról nem beszélsz Hangok hívnak, visszatérsz
Nem szeretsz és nem remélsz
Álmod után újra élsz egy régi testben
Ez ma is jó lesz, de kérlek, kedves, fesd ki szebben
Ugye jobb így?
Itt nagyfiúkvárnaknagykabátban a nagylányokra A nagylányok lassan kitipegnek a Nagykörútra Egy vagy köztük...
Refr.: Újra játszol, újra
élsz magányodrólnem beszélsz Hangok hívnak, visszatérsz
Nem szeretsz és nem remélsz
Újra játszol, újra élsz ...ugye nem félsz?
Fincsi, mi? :) Az egész szöveget ki lehetett volna emelni, annyira ott van - annak aki érti ezt a réteget. Zenével együtt hatásos olvasni a szöveget. Első hallásra a történet a szokásos: egy férfi csalódottan meséli el a barátnője történetét, aki a hűség helyett a kurválkodást választotta, és jól áll neki. :) "A
játékos Isten - saját teremtményeinek szánt - kikacsintást jelentő
élménye" - azonban még az ilyen "régi" szerzeményekben is ott van, ott van és vár,
hogy felfedezd. Újra élsz, de jelmezedben, ugye nem félsz? Kovács Ákost sokan nem kedvelik, többen vannak viszont, akik imádják, szövegei és zenei munkássága miatt. Attól függetlenül, hogy kedveljük-e vagy sem, az biztos, hogy hatalmas elme, és a szövegeiben rengetegszer megbújnak azok az üzenetek, melyek egészen bizonyos, hogy "fentről" származnak, és zenészként állítom az is biztos, hogy ezen szövegek megírásakor csatornaként működött a művész, és igen jól értelmezte őket. Házi feladatként ajánlom a kedves olvasóknak a Bonanza ezen másik - szintén többszörös jelentéstartalmú szövegezésű - szerzeményét meghallgatni, és közben fokozottan figyelni a szövegre. Ne tévesszen meg senkit a klip borús hangulata, az csak az alsó réteg... Egy jellemző sort kiemelek:
"Anyagból vagyok, azt hazudták De a titkok titkát ők se tudták..."
Megtekintettem a moziban a PROMETHEUS c. Ridley Scott
filmet, mindenkinek ajánlom, jó kis sci-fi horror. Kifele menet döbbentem rá,
hogy ennek a filmnek a kritikája lenne a legtökéletesebb bevezető ehhez az
íráshoz. Eredetileg ez a produkció az Alien-sorozat előzmény filmjének, divatos
szóval prequel-jének készült, de aztán menet közben átcsapott valami egészen
mássá: fogyasztható formában (ennek hiányosságaival együtt)
alapvető emberi létkérdéseket feszeget – és hagy megválaszolatlanul, ahogy egy
komoly műtől elvárják. Azért szeretem megnézni a fősodratú filmeket a moziban,
hogy lássam hol-merre járnak a gondolatgyárak? Követni igyekeznek a már ismert
igazságfeltárásokat, vagy inkább diktálni? Tanítani szeretnének, megmutatni
valamit, vagy inkább eltorzítani, igazságba csomagolni egy hazugságot. A
mondandóm tele lesz spoilerrel.
Mindjárt a film elején érkezik az arcunkba a
döbbenet, a történelem előtti őskori Föld gyönyörű tájain át suhanunk, majd a szemkápráztató
(valószínűleg valamelyik Dél-Amerikai) vízesés felett egyszer csak feltűnik egy
baromi nagy UFO. És nem csak hogy feltűnik, de groteszk módon, nem a „megszokott”
vízszintes pozícióban, hanem függőlegesen megdöntve lebeg, fittyet hányva minden ismert
fizikának – majd ezután szépen elhagyja a Földet, de itt hagy egy búcsú csomagot.
Ez a csomag nem más, mint egy kigyúrt, emberszabású, szürke, humanoid ufonauta,
aki a vízesés tetején állva - önkéntesen felajánlva magát a jövő érdekében - megiszik valami fekete löttyöt, melynek hatására
darabokra hullik az ürge. Hála azonban korunk fejlett kameráinak, mi utána ugrunk a vízbe, és betekintést
nyerhetünk még abba is, hogy a vízesésbe beleesvén a szétoszló testnek még a
DNS-láncai is cefetekre szakadnak, de azért aki egy kicsit figyel, annak feltűnhet
az epilógus mondanivalója: bekerült az őslevesbe a genetikai kód. Nem vicc: így
került az élet a Földre. Szerintük. Tervezés : Darwin - 1:0.
A következőkben már azt látjuk, hogy modern régészek egy csoportja feltár egy újabb olyan üreget, ahol a barlangrajzok ugyanazt a motívumot ábrázolják, mint számos egyéb helyen, távoli kontinenseken. Itt tehát megint csak az a helyzet állt elő, hogy egy létező kutatási kört immár elő mernek adni a tömegeknek is. Elérte a téma a kritikus tömeget, így a sokak által hangoztatott, minden földrészen megtalálható globális őskultúra nyomai nem csak az "amatőr" kutatókat érdekli, hanem ezt a szálat immár belecsempészték egy sok millió dolláros alkotásba is, ami rengeteg emberhez eljut. Ha mást nem is ér a film, de talán annyit biztosan, hogy néhányan utánanéznek mi a közös a sumér, az egyiptomi, a mezopotámiai, a maja, az inka, az indonéz és stb. ősi civilizációkban. Ugyanis a film ezen része tényleg igaz: mindegyik őskultúra földönkívüli származásról, vagy kapcsolatról, vagy beavatkozásról "mesél" nekünk. Tervezés : Darwin - 2 : 0.
Ezután látjuk, hogy már fejlett emberi űrkorszak van. Kutatóűrhajót indítanak a feltételezett forrás naprendszerbe, és az expedíció szellemi vezérei feltárják a csapat előtt útjuk célját. A kutatónő beszámolójának lényege, hogy az emberek
származását egy Tervezőnek tulajdonítják (földönkívülieknek), és remélik, hogy őket fogják megtalálni az űr ezen szektorában. Ugye, ugye csak bekerült a köztudatba
lassan a Tervezés elmélet (Intelligent Design), bár egyelőre még csak ilyen
materialista felfogásban. Először akkor röhögtem fel a filmen, amikor a „biológus” szakember
szánakozva felveti a kérdést, hogy „csak úgy dobjuk ki az ablakon a mi jó kis 300
éves darwini elméletünket? Na jó, de mik a tények?” – szép rávezetés, majd erre jön a kutatónő
válasza: "Nincsenek." (itt dühös lettem, mert igenis vannak! - kapufa) – és így folytatja:
„mi csak hiszünk benne”. A „nincsenek”-nél haragudtam, de ez utóbbi mindenesetre
megérdemli a piros pontot. A hit fontos, amíg nem válik vakhitté. Azért én a készítők helyében megemlítettem volna pl. Michael Behe biokémikus néhány kikezdhetetlen érvét, mellyel biztosan bement volna a harmadik gól is. Ami egy kissé szomorú ebben a meccsben, hogy itt a Materialista Tervezés Csapata UFÓ csapatkapitányával az élen állt fel a küzdőtéren a Materialista Darwini Csapattal szemben. Mondjuk valahol érthető is ez a felállás, hiszen ha a valódi Tervezőt tették volna meg az egyik csapatkapitánynak, akkor ott nem volna esélye semmilyen másik csapatnak. És talán értelme sem lenne küzdelemről beszélni, nem igaz? :)
A film többi részével jelen tárgyú írásban nem érdemes
foglalkozni, még talán csak annyit zárásul, hogy elég aljas dolog volt a készítőktől
a gyilkos, savas vérű alienek létrejöttét - áttételes módon - az ember nyakába varrni… ugyanis a
film szerint doktornő szüli meg azt a lényt, aki belepetézik az UFO-gyerekbe, akiből kigyün
az első alien királylány. Magyarán tulajdonképpen az ember hozza létre a Legyőzhetetlen Szörnyet. Bármilyen rémes is tud lenni az emberiség, azért ez már mégis csak
túlzás, nem volt szép húzás a filmkészítőktől...
---
No és akkor e hosszú bevezető után nézzük meg ezt az ember eredete kérdést néhány szemszögből. Számomra a legjobban elfogadható magyarázat onnan indul, hogy minden létező élővilág a Teremtő akaratából jön létre. Lehetnek bármilyen mostoha körülmények, az élet képes az alkalmazkodásra, s ehhez nem kell más, csak teremtői akarat. Az élet utat tör! Hitem szerint az egész Világegyetem egy élő rendszert alkot, de e hangzatosságosságosság után ereszkedjünk most kissé vissza a Földre. Tény, hogy az ősi letűnt (?) civilizációk mindegyike megőrizte az emlékét mind a Teremtésnek, mind a későbbi beavatkozásoknak. Ezt a két dolgot szerintem mellesleg nem is szabad kettéválasztani, mint egy jól fejlett dinnyét, mert egymásra épülő esemény. A magyar ember amúgy is inkább hajlamos az IS-IS gondolkodásra a nyugati VAGY/VAGY féle szeleteléssel szemben. Mindegyik őskultúra mesél egy Legfelsőbb Lényről, aki a világot létrehozta, és e mellett beszélnek (rajzoltak, róttak, véstek, stb.) Földre látogató fejlettebb lényekről IS. Ezek lehetnek kutyaközönséges háromdimenziós földönkívüliek IS, akik csak technikai szintjükben fejlettebbek nálunk, és lehetnek emberi szempontból isteneknek vélt avatárok IS.
Az ember
eredete
Sokféleképpen
magyarázták már e kérdést, de valamiért úgy tűnik a jelenkori – majomtól származtatás –
elmélete áll a leggyengébb lábakon. Nincs, ismétlem nincs semmilyen konkrét bizonyítéka a darwinista tudomány képviselőinek kezében arra vonatkozóan, hogy az ember a majomtól származna. Azért nem találják a hiányzó láncszemet, mert nincs. Az emberi génállomány ugyan 99%-ban megegyezik a majmokéval, de ezek szerint az az 1% lenne a felelős mindenért, amit embernek nevezünk? Az 1% lenne az oka Beethoven szimfóniájának, Pavarotti hangjának, Michelangelo festményeinek, Gagarin teljesítményének, Teréz anya életének, Jézus Krisztus tanításainak, Mátyás király bölcsességének és a Corvin Könyvtárbeli gyűjteményének, a 15 lépést előre látó Kaszparovnak...?
Fel kell tegyük azt a kérdést is, hogy az ember
megjelenése, és térhódítása hogyan fér össze az evolúció alapfelvetésével,
miszerint minden apró változás, módosulás az életképesség, a természetes szelekció érdekében történik?
Miért lett életképesebb az ember attól, hogy tud énekelni, festeni, vagy mert eltűnt a
szőr a kezéről? A testi adottságaink alapján valahol a tápláléklánc közepén
vagyunk, nálunk sokkal gyorsabban futnak az állatok, erősebbek, mások repülni
tudnak, vagy a víz alatt létezni, mi ezekre nem vagyunk képesek, de valahogy
mégis van olyan érzése az embernek, hogy mindaz, ami Földön lezajlott arra
irányult, hogy megjelenhessen az ember, az öntudatos értelem, az intelligencia.
Ha belegondolunk szinte minden értünk van, a Föld összes kincsét mi tudjuk
leginkább hasznosítani, legyen szó akármilyen gyümölcsről, zöldségről,
természeti kincsekről. Viszont ez már egy célt feltételez, a cél azonban
egyáltalán nem magyarázható véletlenszerű természeti folyamatok eredményével,
csak és kizárólag egy magasabb rendű bölcsesség, tervező elme akaratával.
Örömmel jelentem tehát be, hogy az embertanban is megjelent az intelligencia,
megjelent a Tervező, a Teremtő! :)
Az evolúciós elképzelést az a tény is üti, hogy a
mai embernek nevezett lény kb. kétmillió évvel ezelőtt jelent meg a történelem
színpadán, majd kétmillió év alatt eljutott a kőbaltáig, aztán hirtelen
negyvenezer év alatt a kőszerszámtól eljutott a számítógéppel vezérelt
űrhajózásig. Hogy-hogy nem kellettek az embernek további millió évek a
pattintott kőtől a golyóstollig? Evolúciós szempontból a negyvenezer év csupán
egy pillantás, szinte elhanyagolható időtartam - ugyanis a darwinisták minden
apró módosulást az évmilliókkal magyaráznak, az ember esetében viszont
tanácstalanul teszik szét a kezüket, mert ez a röpke idő evolúciós szempontból
semmire nem lenne elég.
A lassan tényleg tarthatatlanná váló evolúciós elképzelések mellett szerencsére léteznek más elméletek is, nézzünk meg
néhányat! Elég
az archaikus ókor művészetét megvizsgálnunk, és még a laikusnak is feltűnhet,
hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Az odáig rendben van, hogy az emberi
fantázia igen sok furcsaságot létrehozott már, de az egyiptomi, a mezopotámiai,
az inka, az indiai, a perzsa, stb. ókori művészeti ábrázolásokon szereplő
„istenek” bizony nem tűnnek teljes mértékben emberi lényeknek. Talán ennek is
köszönhető, hogy ma már nyíltan vallja egy-két kutató, hogy az emberi faj – és
annak hirtelen létrejött, ugrásszerű fejlődése – kizárólag a ma még
„elfogadott” evolúciós magyarázattal kevésbé hihető. David Icke pl. egyenesen
azt mondja, hogy valamikor réges-régen a Földre látogatott földönkívüliek az itt
élő emberekkel párosodtak, és ezekből az aktusokból jöttek létre a ma is még
uralkodó vérvonalak. A
földönkívüliek és az emberek párosodásáról nem mellesleg a Biblia is beszámol: Teremtés könyve 6.4
"Az óriások valának a földön abban az időben,
sőt még akkor is, amikor az Isten fiai
bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermekeket szülének nekik. Ezek ama
hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak" Valószínűleg ez az a mondat, ami elindíthatta azokat az elméleteket, melyek
szerint valaha fejlett (?, vagy csak szimplán hajótörött) földönkívüli
civilizációk képviselőinek megtetszettek a Föld gyönyörű lányai, és az ő
utódaikból lettek a történelem híres családjai, vérvonalai. Sőt, az sem
elképzelhetetlen, hogy akár több féle idegen csoport is megjelent itt annak
idején, persze külön csapatban fociztak. Lehetséges, hogy az ő
ellenségeskedésükből adódó viszály határozza meg valójában a jelenlegi
nagykorszakunk történelmét?
Zecharia Sitchin
elmélete szerint a Nibiruról jött „istenek” párosodtak a Földön evolúció elején
álló homo akárkikkel, innen eredeztethető az ugrásszerű fejlődés. David Icke is
hasonló elmélettel állt elő, csak ő a gyíkemberek verzióval. Aztán ott van
megannyi klónozásos elmélet is… És ne felejtsük el a hivatalosan tanított,
majomtól való származás elméletét (!) sem!
Egyre
zavarosabbnak tűnik ez az egész. Vagy ez lenne a CÉL?
Hmm… Az elefánt sosem volt őscickány, de körtefa
sem. Akkor nem lehetne egyszer végre kijelenteni, hogy az ember sosem volt más,
mint ember, hiszen annak teremtették?
Érdekességképpen ajánlott megnézni ezt a kis dokumentumfilmet, amelyben érintett témák alapjaiban kérdőjelezik meg a hivatalos álláspontot:
Nem egy
kutató vallja, hogy az ember sokkal régebben él itt a Földön mint azt tanítják
ma, ezáltal együtt élt olyan őslényekkel is, melyekről azt hinnénk, hogy egy
hatalmas időszakadék van közöttük és az ember között. Érdemes utána olvasni a
Peruban megtalált, több ezer éves vésett icai
köveknek, amelyeken ember és dinoszauruszok vannak együtt ábrázolva, vagy
pl. Michael A. Cremo kutatásainak.
Cremo „Az emberi faj rejtélyes eredete” c. könyvében olyan bizonyítékokat tár
elénk, amelyek alátámasztják azt, hogy a jelenleg ismert darwini elképzelés nem
helyes. Michael
Cremo arra a felfedezésre jutott, hogy az utóbbi százötven évben a régészek és
az antropológusok hatalmas mennyiségű olyan bizonyítékot fedeztek fel, amelyek
azt támasztják alá, hogy a Földtörténeti korok több millió éves ideje alatt
szinte teljes tartamán keresztül olyan emberi lények, amilyenek mi is vagyunk,
ugyancsak léteztek a bolygón…
Ha az
alábbi képen ábrázoltak igazak, akkor teljesen átértékelődnek eddigi
ismereteink!
Milyen
régi nép a magyar? Nem utolsó sorban érdemes a – ki tudja milyen
mély gyökerekkel rendelkező – magyar népmese- és hiedelemvilágot is áttekinteni
ilyen szemmel, hogy is van azokkal a sárkányokkal? Páratlanul gazdag
mesevilágunk olyan lényekkel van teli (tündérek, koboldok, sárkányok, angyalok,
ördögök, stb.), amelyek nem írhatóak pusztán a fantázia rovására…
Legújabb alternatív értelmezések szerint a magyar legalább 4000 éve itt él a
Kárpát-medencében. A bátrabbak hozzátesznek még egy nullát, a még bátrabban még
egyet. Akárhogy is, de az egyre több régészeti, írásos, és egyéb tárgyi
bizonyíték mellett néhány olyan szempontot is meg kell nézni ebben a kérdésben,
amelyekre nem igazán van magyarázat. Például hihetetlenül gazdag népmeséinkben gyakori szereplők a sárkányok és az
óriások. Több magyarságkutató szerint is a népmeséinknek legtöbb esetben van
valami alapja, viszont eredetüket az idő homálya fedi. Elképzelhető, hogy a
sárkányok hiedelme még a dinoszauruszok idejéből való? Nagyon is. A korábbi
korokban élő (a mai embertől lényegesen nagyobb testalkatú) óriások létezésére
pedig a Biblia is utal, tehát ebben is lehet igazság. De akkor milyen régi is
az a nép, amely népmeséiben megőrízte az elvileg 65 millió évvel ezelőtt kihalt
sárkányok (dinoszauruszok?), és órások (?) létezését…
Aztán.
Hogyan lehetséges, hogy
olimpiai sportágakban ez a „kicsi” ország „kicsiny” népe kiemelkedő
teljesítményeket
mutat fel, a vizi sportokban pedig sokszor világelső. Az elvileg
amerikai
földrészről származó kajak és kenu nekünk olyan ismerős mintha lóra
pattannánk,
de hogy lehet ez? Jó rendben, természetesen nekünk is vannak folyóink és
állóvizeink, de ha valaki ránéz a térképre, akkor láthatja, hogy nem
igazán
„vizi kultúra” a magyar itt az európai szárazföld kellős közepén. Tehát
hogyan
lehetséges, hogy mégis kiváló sportteljesítményt tudunk nyújtani? Arról
lenne
szó, hogy amely nép már régebb óta „emberbőrben” él, az ügyesebben tudja
testét
használni? Léteztek olyan idők, évezredek, amikor a magyar nép sok víz
(értsd:
tenger, óceán) partján élt? Vagy a Kárpát-medence (!) őslakói a pilocén
kori tenger óta itt élnek? Genetikailag nézve mindenesetre olyan géneket
örököltünk, amelyek segítségével a vízben, és a víz tetején kiválóan
mozog a
magyar ember, akiről a „külvilág” csak annyit tud, hogy egy pusztai
lovas, és
paraszt eredetű nép. Puskás, pálinka, gulyás. Hm…
Tízmillió éve a Kárpát-medencében? Akövetkezők Bunyevácz
Zsuzsa könyvéből vannak:
Európa
legkorábbi műveltségeinek a kialakításában a Kárpát-medence őslakóinak döntő
szerepe volt, melyet igazolnak a genetikai vizsgálatok is. 1996-ban olyan
eredmények kerültek napvilágra, amelyek más megvilágításba helyezik az eddigi
elképzeléseket Európa lakóiról. Megállapították, hogy a modern európai népesség
mintegy 80 %-a egyértelműen a paleolit időszakig visszavezethető népelemek
leszármazottja, 20 %-k viszont a neolit időszak újonnan megjelenő népelemek
leszármazottja. A vizsgálatok szerint a Kárpát–medence újkőkori népessége az
őskőkori népességből származik. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan lakták a
Kárpát medencét. Evan Hadingham a Harvard Egyetem embertan tanára szerint
embertani szempontból bizonyíthatóan, a Kárpát-medence folyamatos, békés
életteret biztosított az itt élőknek. Megállapította továbbá, hogy az itt élők
minden más behatástól mentesen önmagából kiindulva érte el az embertani és a
műveltségi fejlődés magasabb fokát. Az antropológiai vizsgálatok is ezt a
fentieket erősítik meg. Kiszely István szerint a Kárpát-medence őskőkori
leszármazottai folyamatosan lakták a medencét, jelenlétük az évezredeken át
folyamatosan kimutatható.
Az
emberré válás korai szakaszának kiemelkedő jelentőségű leletei kerültek elő
Rudabánya külszíni bányájának lignitrétegeiből, érdekes módon kevés szó esik
arról, hogy a lehetséges helyszínek közül elsősorban a Kárpát-medence jöhet
számításba. Ezeket a leleteket Kretzoi Miklós paleontológus vizsgálta, aki a
maradványok között az emberré válás korai szakaszának bizonyítékát ismerte fel,
korukat pedig tízmillió évesre becsülte. A csontokat meghatározva egy állkapocs
alapján egy új fajt írt le Rudapithecus hungaricus Kretzoi 1967 néven. A tudós
erről a leletről a következőket nyilatkozta:
„Az
eddig megismert legkorábbi, biztos emberszabású leletek az észak-egyiptomi
Fayumból 30-32 millió év körüli földtani korú rétegekből kerültek elő. Ezután
következnek a 10-12 millió éves kelet-afrikai leletek. Úgy tűnt, hogy ezek
kihaltak 10-12 millió évvel ezelőtt. A rudabányai leletek viszont azt
bizonyítják, hogy itt a Kárpát-medencében tovább éltek. Addig, amíg az afrikai
előfordulásban 7 millió éves hiány mutatkozik, addig Európában és Ázsiában
viszont óriási mennyiségű leletet tártak fel. Addig, amíg az emberősökként
elkönyvelt leletek közül egyik sem mutatja az emberré válás legfontosabb
közvetlen jellemvonásait, viszont a Rudi koponyája rendelkezett azzal a
tulajdonsággal, amelyik a mai emberfaj mássalhangzó képzését, így
beszédkészségének mai bonyolult kommunikációs képességének kifejlődését tette
lehetővé. Kretzoi professzor azt is állítja, hogy a modern emberi fajt –
kiiktatva legtöbb kelet és dél-afrikai emberszabású maradványt – attól az
emberszabású lénytől kellene levezetnünk, amelynek maradványát Rudabányán
találták meg.
Elképzelhetőnek
tartja, hogy az európai előemberek nem Afrikából származnak, hanem az eurázsiai
kontinensen fejlődtek ki. Rudi csontmaradványa tehát hazánkban került elő kora
10-12 millió éves. Az emberré válás a Kárpát medencében is végbemehetett,
melyet bizonyít az 1965-ben Vértesszőlősön Vértes László által feltárt
telephely, amely az őskor alsó szakaszában itt élt ősember élőhelye volt. A
megtalált nyakszirtcsont alapján a férfit, akitől származott Samunak nevezeték
el. A tórium-uránium vizsgálatok három évszámot adtak meg a korának -270 –350
–800-ezer éves. Az anatómiai vizsgálatot Thoma Andor végezte el. Arra a
megállapításra jutott, hogy Samu agya nagyobb volt 1400 köbcentinél. Ez azt
jelentené, hogy Samunak értelmes ember – homo sapiens – csoporthoz kellene
tartoznia, a mai tudomány mégis a „magyarországi felegyenesedve járó, esetleg
már a sapiensfajba tartozó előember” nevet kapta. Ennek az az oka, hogy a
tudósok véleménye szerint Samunak „csak az agytérfogata mutat a sapiens
irányába”. Thoma viszont úgy magyarázta a nagy koponyatérfogatot, hogy a
vértesszőlősi ember agyveleje „hírtelen és szokatlan”(!) fejlődésen ment át.
Samu agya megelőzte korát, sőt eszközei is előrefutást mutatnak- állapítja meg
Gáboriné Csák Vera. Ezek az eszközök, ez az ipar a technológiai paraméterek
tekintetében elérte azt a kultúrát, amelynek mindössze 30-40 ezer év a kora.
Tehát Samu 100 ezer évekkel járt előbbre az eszközkészítés tekintetében is. De
táplálkozásában is előrefutott. A telepen összehordott hús ugyanis elérte azt a
mennyiséget, amennyit egy sokkal későbbi embercsoport vadászott. Annak
ellenére, hogy az emberré válás folyamatának két igen jelentős, fontos
láncszeme is előkertült a Kárpát hazánkból, a szakirodalom még véletlenül sem
említi a Rudabányai vagy Vértesszőlősi ember! A kihalt Neander völgyit viszont
mindenki ismeri. Vajon miért? Ha tovább nyomozunk a kárpát-medencei emberek
után, az alábbiakkal feltétlenül tisztában kell lennünk. Ismeretes, hogy a
jégkorszakok jelentősen befolyásolták az emberek életminőségét, ugyanúgy, mint
napjainkban. A Kárpát-medencében világviszonylatban is sok hévízi forrás
található, amelyek környéke alkalmas lehetett az életre azokban az évezredekben
is, amikor Európa és a Föld eljegesedett részei nem. Ne felejtsük el, hogy Samu
a jégkorszak szülötte. Ha olvasgatni kezdünk olyan könyveket, amelyek a
Kárpát-medence őskorával foglalkoznak, még véletlenül sem találkozunk a
vértesszőlősi, rudabányai vagy kárpát-medencei ember kifejezésekkel. Ugyanúgy
nem találkozni olyanokat, melyek arra utalnának, hogy Samu népének
leszármazottai esetleg továbbra is a Kárpátmedencét lakták, és esetleg
folyamatos fejlődést tanúsítottak volna. Holott, ha a jégkorszakok alatt itt
jobbak voltak az életfeltételek, mint másutt, akkor kicsi a valószínűsége
annak, hogy az itt élők elvándoroltak volna, rosszabb körülmények közé. Mai
nyelven szólva már az ősember sem volt hülye! A leleteket böngészve, illetve a
velük kapcsolatos magyarázatokat olvasgatva azonban mégis az az érzésünk
támadhat, mintha „illetékesek”azt sugallnák, hogy a Kárpát-medence valójában
mindig átjáró ház lett volna. Ahová időnként jöttek valakik, valahonnan, majd
továbbmentek, és csak egyvalami nem történt meg, aminek egyébként a logika
alapján a legnagyobb valószínűsége lenne: Samu – mivel olyan nagy volt az
agytérfogata, hogy azt még 200 ezer év múlva sem tudta például angliai
kollégája sem túlszárnyalni, mivel eszközeiben is százezer évekkel megelőzte
korát, és mivel táplálkozásban is előrefutást mutatott, így messze nagyobb
eséllyel rendelkezett a túlélésre, mint bárki más -, illetve leszármazottai
továbbra is a Kárpát-medencében éltek. És nemcsak hogy éltek, de fejlődtek is,
amihez az itt található természeti földrajzi viszonyok és Samu „felkészültsége”együttesen
kedvező feltételeket biztosított. Ennek ellenére a szakemberek a szakirodalom a
kárpát-medencei fejlődést általában kerülik, tabuként kezelik. Ennek tudható
be, hogy nem találni olyan régészeti könyvet, amely a Kárpát-medencét együtt
tárgyalná, noha az őskor embere nyilvánvalóan nem a Trianoni határokat
figyelembe véve hagyott maga után nyomokat.
Ha
visszatérünk a 300-400 ezer éves vértesszőlősi leletekhez, akkor azt
tapasztaljuk, hogy utána bár megtaláljuk az embernek a nyomát, de homályos
nyomok ezek. Tény azonban, hogy a Ris-korszak alatt alig ismerünk lelőhelyeket.
Hasonló a helyzet a Ris-Würm közötti időszakban is, de ez nem azt jelenti, hogy
nincsenek, csak azt, hogy még nem kerültek elő. Ezután viszont következik egy
„demográfiai hullám”. Ekkor már a Kárpát medence egy
„csúcstechnológia”helyszíne. Az Avas hegyen talált őskőkori lelet világszenzáció,
azt bizonyítja, hogy az őskori ember már 70 ezer évvel ezelőtt olyan hőkezelési
technológiát használt a kőeszközök megmunkálásában, amilyennel másutt csak
jóval később találkozhatunk. Az előkerült feldolgozóműhely és település a
megállapítás szerint legalább 70 ezer éves, de van lelőhely, amely akár 90-100
ezer éves is lehet. A kovalelőhelyen 30-50 ezer éves szerszámokat is találtak.
Ezek rendkívül erősek, és „szakszerűek”voltak. Vajon kitől tanulták mindezt
száz ezer évvel ezelőtt, ha nem tudni arról, hogy máshol hasonló technológiát
ismert volna meg ebben a korban az ember? A Bükk hegységben Subalyuknál talált
lelőhely kora 40-200 ezer év. Fejlett, technikailag gondosan kivitelezett
szerszámok jellemzik a műveltséget. A régészet mai véleménye szerint biztosan
nem nálunk alakult ki ez a műveltség, de azt nem tudják, hogy hol, valamint az
itt élők nem rokonok másokkal és nem rendelkeznek későbbi leszármazottakkal.
Persze fel lehetne tenni akkor a kérdést, akkor miért ne lehetnének a vértesszőlősiek
leszármazottai? Gáboriné Csánk Vera szerint viszont mégis van folytatása, ebből
alakult ki ugyanis a Szeleta-műveltség!
A
tatai lelőhely a Subalyukkal párhuzamosan a Dunántúlon található. A régészet a
Würm-l hideghullám előtt, illetve a Würm l-beli hűvös időszakra teszi a korát.
A megtalált több mint ezer szerszám feltűnően hasonlítanak a vértesszőlősi
leletekhez. Hasonló leletek kerültek elő a Kiskevélyi- és Szelim-barlangban,
Süttőn, Tokodon. Kérdezhetnénk joggal, hogy ha tatai eszközök hasonlítanak a
vértesszőlősihez, amely eszközök „talán a Szeleta-kultúra előfutárai”, akkor
ebből nem a Kárpát medencei fejlődésre lehet következtetni?
Az
érdi telep A Würm kezdetétől benépesített lelőhely, az alsó réteg 50 ezer évnél
idősebb. A telepen találtak a mai szemmel is döbbenetesnek mondhatók. Ebből a
korból sehol a világon nem találtak hasonlót: hétezer kilogramm(!) hús
tárolására alkalmas jégverem bukkant elő. A leletekből arra következtettek,
hogy „beszállítás”folyt, mert például több combcsontot találtak, mint amennyi
az állatok számából következne. Az elejtett vadat máshol feldarabolták,
válogatták, majd beszállították. Hústároló verem Kamcsatkában még a XIX.
században is létezett. Nyilvánvaló, ahhoz, hogy 7 ezer kg húst tudjanak tárolni
a „társadalomnak” kellőképpen szervezettnek kellett lennie. Ehhez a
szervezettséghez pedig, hogy kialakuljon hosszú ideig egy helyben kellett
élniük. A Kárpát medencén kívül nem ismeretes másik ötvenezer éves hústároló
verem, tehát ebből logikusan következik, hogy az érdiek ezt a tárolási formát
nem másoktól tanulták, hanem nekik kellett kifejleszteniük.
Ha
elgondolkodunk a fent leírtakról, furcsa érzéseink támadhatnak. Valami olyan
érzés foghat el bennünket, akik hordozzák az ezekre állított antennákat, hogy
nem lehetünk akárkik, nem jöttünk mi sehonnan, hanem itt éltünk az idők kezdete
óta. Csak azok akik elmentek, azok jöttek haza, mert ez a hazájuk, házuk, az
életük értelme. Hazajöttek.
Ők a magyarok.
Pangea és
Pannotia
Grandpierre
Attila egyik Bösztörpusztai előadásán arról beszélt, hogy a Földközi tenger 12
millió évvel ezelőtti kialakulásáról maradtak fel emberi emlékek. 12 millió
éves kollektív emberemlékezet! Figyelemre méltó az a tény is, hogy számos emberi kultúra
őrzi ugyanazokat a jellemzőket szerte a bolygón. Gondoljunk csak a zene
világára, a hiedelmekre, az Egy isten-hitre, a művészetekre, de akár a
földművelésbeli hasonlóságokra, vagy egyéb emberi technikákra, praktikákra.
Egymástól igen nagy távolságban élő népek a mai napig is hordozzák az emberiség
számos kulturális örökségét – nagyon hasonló módozatokban, ami biztosan nem a
mai globalizációnak köszönhető, mert az egy friss, de leginkább kultúrákat
összemosó és nem építő folyamat. Viszont akkor honnan ered ez a kulturális
hasonlóság népek között, mely minden földrészen megtalálható? Hová nyúlnak
vissza ezek gyökerei az időben, amikor biztosan egy „pontban” találkoznak? Néhány
hely lehetséges:
A geológiai tudományos elmélet szerint a
Földön valaha egyetlen óriási kontinens volt, melyet Pangea-nak neveznek, és
amely idővel szétszakadt, ezáltal kialakítva Afrikát, Ázsiát, és a többi
földrészt. Pangea tehát az a szuperkontinens, amely a paleozoikum és mezozoikum
korszakokban létezett, és amelyből mintegy 180 millió évvel ezelőtt a
lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens. Azonban nem a
Pangea volt az első szuperkontinens!
A fellelhető bizonyítékokból a tudósok
rekonstruálták a 600 millió évvel ezelőtt létrejött, Pannotiának nevezett elődjét, ami 50 millió évig létezett. Sőt
azelőtt létezett még egy ÚR nevezetű
földrész is. Hm… Úr…Vajon a közös emberi kultúrák egészen ilyen
távlatokban
gyökereznének? Egy szuperkontinensen alakult volna ki, az ami ma már
több
földrészre szakadt, de még is őrzi a közös gyökereket? Maga a Pannotia
elnevezés - talán véletlenül? – a Pannonia névvel cseng egybe. Teljes
őrültség
feltételezni, hogy az íjfesztő, ragozó nyelvű ősnépek Pannotia lakói
voltak
egykoron? Ezek a korábbi szuperkontinensek voltak a Föld előző
korszakainak színhelyei? Bizonyíthatatlan távlatok ezek már, de talán
nem árt elgondolkodni
rajta…
Ezek után fel kell tegyük azt a kérdést is, hogy ha az ember már itt él évmilliók óta, akkor hogyan lehetséges, hogy mégis
alig látjuk ennek nyomát? Nekem van egy olyan sejtésem, hogy azért ilyen
szegényes az összes
régészeti lelet - legyen szó akár az emberré válás hiányzó láncszemeiről
- mert
a korábban itt élt kultúrák emberei vagy továbbfejlődtek (számunkra
eltűntek)
vagy a sorozatos korszakváltások eltüntették szinte minden nyomukat
(kivéve,
amiket Cremo felsorol), és a 3D-ben maradt emberek kénytelenek voltak
mindent elölről kezdeni, botokkal. De az is lehet, hogy Avatara és az
általa hangoztatott ősi civilizációktól származó elképzelés lesz az
igaz, miszerint az ember nem lineáris fejlődési pályán van felfelé,
hanem pont fordítva, korszakokat él végig, és ráadásul a szellemileg
magasan fejlettből indul, és fokozatosan degradálódik, majd végül eljut a legalacsonyabb fokozatáig (sárember,
agyagember, a mai anyagba ragadt ember). Ez megmagyarázná, hogy miért
nem találjuk ősi eleink nyomait, mivel ők nem igazán használhatták olyan
mértékben az anyagot - mint a mai ember, aki mindenhol ott hagyja a
nyomát - hanem harmóniában éltek a Természettel. Akkor viszont el kell felejteni az iskolában tanultakat, hogy az ősember szíre szóra
összerezdült mindenhol szellemeket látva és félt még az árnylékától is - lásd
vallások kialakulása egyesek szerint. Igen nehéz lehetett volna ily módon életben maradnia az állatok között, hamar
megették volna őket. Meg volt azoknak az embereknek a mai értelemben vett
intelligenciájuk bőven. Nézzetek meg egy barlangrajzot mondjuk a francia
Lascaux rajzait - amíg ki nem retusálják... Micsoda kombinatív-kézségről árulkodik!Tehát
ha azt vesszük, hogy a kőkori emberek esze sem volt kevesebb a maiaknál, csak
épp más anyagokat használtak a mindennapi tevékenységeikhez, akkor mindjárt
másképp fest az emberiség története nem? Kezdjük talán az iskolai oktatás első
tévedésével; miszerint az ősember mindentől félő idióta volt. Ez nyílvánvaló
hülyeség. Ha se ereje, se esze, csak a nagy majré, tuti, hogy nem élte volna
túl. Ilyen meséket azért tudnak csak beadni az embereknek, mert távol kerültek
a természettől. Akármelyik bennszülött gyerek csak röhögne az ilyen
elméleteken. Volt egy ismeretterjesztő film, amelyben egy 7 éves tajföldi
kisgyerek úgy kihúzta a 3 méteres kobrát a lyukból, mint ahogy az a
nagykönyvben meg van írva. Utána meg elcsomagolta a zsákba és irány haza.
Visszatérve az "ős"emberre, neki a természet volt a természetes
közege és tuti, hogy nem félt tőle. Na de ez csak az egyik kamu a sok közül...
Ismerjük meg Hamvas
Béla evolúciós fejtegetését is:
„Régebben
a fejlődéselméletet nem úgy tanították, mint ma. Folyamatos evolúciót nem tételeztek
fel. Úgy látták, hogy sima átmenet a természetben sehol sincs. Az egyes fajok
között szemmel látható problematikus hiányok vannak. Ma ezt úgy magyarázzák,
hogy a közbeeső fajok kivesztek. Nem mondom, ez is kényelmes álláspont.
Régebben valamivel intelligensebben azt mondták, hogy minden faj keletkezése
hosszú-hosszú ideig felhalmozott erőknek és hosszas készülődésnek ugrásszerű
megnyilatkozása. Úgynevezett mutáció. Ehhez képest az élőlények családfáját az
egysejtűtől az emberig nem tekintették egységes összefüggően emelkedő
rendszernek. Az ilyesmit nagyon is absztraktnak, doktrinérnek tartották volna.
A régiek azt gondolták, hogy voltak hirtelen kiugrások, megelőzések is, voltak
ideiglenes megoldások, sőt kísérletek, voltak hibák és baklövések, kudarcok és
elég nagy számmal voltak visszaesések. Egész sereg fajról azt tanították, hogy
ez az embernek retrográd evolúciója. Úgy képzelték el, hogy az emberiség egy
része valamely mutáció következtében a többitől elszakadt és visszaesett, s
aztán, ahelyett, hogy fejlődési hátrányát behozta volna, egyre jobban lemaradt.
Mondjuk úgy, visszakanyarodott és irányát ismét a primitív felé vette.
Egyiptomban azt mondták, hogy a pávián, Iránban azt mondták, hogy a kígyó és a
hangya leszakadt embercsoport, amely ilyen choc en retour-ban, furcsa
szédületben visszafordult és jelenleg retrográd irányban mozog.
Ez a kép a modern,
gyermekesen mechanikus, sok tekintetben ostoba és unalmas fejlődéselméletnél
sokkal szellemesebb és érdekesebb. Nem is szólva arról, hogy mennyivel
valószerűbb. A faj nem állandó tényező, hanem valamely irány felé mozgásban
való állandó erőfeszítés. Darwin ebből sejtett valamit. Csakhogy nem minden faj
mozog előre és nem mindegyik mozog ugyanabban az irányban és egyöntetű időben.
Van olyan, amelyik lassan mozog, amelyik hirtelen, sőt ugrik. Vannak stagnáló
fajok. Vannak, amelyek retrográd mozgásban vannak. Ez a sok szimultán idő és
irány és cél és mozgás a mai monoton, egy irányban menetelő
terrorista-imperialista állammal analóg modern fejlődéselméletnél komolyabbnak
és reálisabbnak látszik.
A régieket nem szabad
lebecsülni. Mérhetetlenül okos emberek voltak, sok tekintetben okosabbak, mint
mi. Nagy előnyük volt fölöttünk, hogy olyan alkalmakra is gondoltak, amikor az
idő nem kifogástalan. Számoltak a mutációkkal és a katasztrófákkal. Tudták,
hogy az átlagos időknek átlagos theoriák felelnek meg. Válságos időkben azonban
egészen más elméletekre van szükség. Ilyenkor mélyebbre kell nyúlni és többet
kell merni.”
Elismerem, hogy a fenti boncolgatás talán kissé túlzottan elment materialista irányba, ezért most nézzük meg a dolgot a szellemi síkról! A fent említett forrásokból valami olyasmi kezd körvonalazódni, hogy Isten egy kecses kézmozdulattal létrehozza azt az örvényt, mely bolygószinten idővel ki tudja termelni magából a teremtés koronáját, az ön- és köztudatos lényt, és ezen lény kezei alá odateszi a szükséges élővilágot és eszközöket (építőanyagok, fa, ásványok, stb.). Vélhetően ez a természetes folyamat lezajlott néhány tőlünk messzire lévő világban is, ahol is az ottani humanoid létezők felébredvén saját teremtő erejükre és képességeikre elkezdték járni a nagyvilágot csillagszekereiken, és mint egy jó kertész elkezdték a vadon gyomlálását. Nem áll tőlem messze az az elképzelés, miszerint a Földön kialakult harmonikus élővilág azonban nem a természetes átfutási ideje alatt termelte ki magából Isten saját képmását, hanem ebbe bizony kőkeményen beavatkozhattak idősebb kertészek. Vannak, akik szerint az emberi lényt 300 ezer évvel ezelőtt klónozással hozták létre - én nem állítom hogy ez színtiszta baromság, a beavatkozás nyomait figyelembe véve nem lehet elvetni ezt az elméletet sem.
És most ennél a pontnál szeretnék bemutatni egy részletet egy készülő könyvemből:
...
"A napbarnított fiatalemberen látszott, hogy valami nyomja a lelkét, kíváncsisága azonban megadta neki a szükséges bátorságot, hogy a fényárban úszó Anyához szóljon.
-Kérdezhetek
valamit? Miért vagytok itt? - Anna először csak mosolygott, majd így felelt:
-Ahogyan
a te kertednek is kertészre van szüksége, különben elgazosodik, úgy a
civilizációknak is szükségük van gondoskodókra. - Ám Magra nem dőlt be ilyen könnyen.
-Ezt
úgy mondod, mintha Isten nem gondoskodna mindenről…
-Nem tudhatod Isten kit választ eszközéül. Ha
nem gondozod a kerted, attól még az nem pusztul el, legfeljebb szabadabban,
gazosan fog továbbélni, vagy valami váratlan irányba fejlődni. De mivel neked szükséged van a terményre, annak
meg szüksége van rád – a gondozásodra, ettől egymásra utalt kapcsolat alakul
ki, egyfajta szimbiózis, mely az anyag és az intelligencia között köttetett. Ez
a kapcsolat maga az Isteni gondoskodás. Egy madár látszólag gondtalan, mert
mindene megvan, élelmet talál szinte bárhol magának, de ezt is egy felsőbb
rendező elv tette így ilyenné. - Anna megdöntötte a fejét egy kicsit. - A kert és a kertész tulajdonképpen egy közös cél
érdekében él és dolgozik. És valójában ez történik magasabb szinteken is, amikor egy egész bolygónyi
létforma felett gondoskodunk.
-És
mi történne, ha nem avatkoznátok be? - kérdezte most már feszülten Magra.
- Nehéz
megmondani. Valószínűleg gyorsabb evolúció. Gyorsabb kihalások és fejlődési gyűrűzések, nagyobb örvények. Életerősebb, de
agresszívabb létformák létrejötte. Végtelen lehetőségek. Furcsállom mellesleg,
hogy a csillagászaitoknak nem tűnt eddig fel, hogy a Napból állandóan
kilövellő kitörések még nem tettek komolyabb kárt a Föld bolygón, mert ezek
a sugarak elkerülik a Kék Anyát. Ezt is nevezhetjük a gondoskodás egy fajtájának, melyre a ti Napotok tudatosan figyel. Tudod, Ő olyan mint egy helytartó, de a lehető legnemesebb értelemben, Isten helyi képviselője, egy fátylon túli létező, aki valós lény a valódi fényalakjában, de jelen van a ti illúziószerű világotokban is, Az Ő feladata a számotokra szükséges fizikai energia biztosítása és a fentről érkező információk megfelelő adagolása. Ő a Ti felcseperedéseteknek felügyelője - ezt jól tudták napimádó őseitek, ma már kevesen értik a Napból érkező üzeneteket. Amikor viszont megtörténik egy nagyobb információ, vagyis fénykilövellés, annak mindig oka van. Láttunk már ilyesmit korábban, tisztában vagyunk vele, hogy az átjött információt nem értők körében ez valami olyasmi tehetetlen dühöt szül, mint
amikor a gazda látja a jégesőtől szétveretni a kertjét, és nem érti miért kapta ezt az Istencsapást. Ez is az élet része
persze, mely maga a küzdelem, de olykor azért mi is besegíthetünk az értelmezésben, és ez Istennek is
tetsző cselekedet.
- A Nap is élőlény...? -
Magra tűnődve nézett maga elé - Valahogy... mindig is éreztem! De még mindig nem értem miért teszitek. - dörzsölte az állát a fiatalember. - Nem lenne jobb, ha hagynátok a dolgokat
elburjánzani, amerre a természetes fejlődés vinné az életet? Miért csináljátok? - A fényes Anya egy darabig hallgatott, majd csendes hangján folytatta.
-Beavatkozók többféle céllal érkeznek. Vannak
akik egyszerű hatalomvágyból vannak itt. Vannak, akik kedvüket lelik az alacsonyabb szintű
lények tanításában. Vannak, akiket csak a segítő szándék vezérel, ők azok, akik többször is megakadályozták a neutronháborút.
-Ezek
szerint többen is vagytok? - Magrát ismét megdöbbentette Anna válasza.
-Többen
mint gondolnád…
-Mégis
mennyien? - kérdezte a fiatalember.
-A
Föld eddigi történetében – ha beleszámoljuk a bolygó korábbi életciklusait is – több
mint félszáz idegen létforma tett már látogatást ezen a létsíkon, az egyszeri
kézzelfogható, veletek egy síkon létező, de más bolygókon született követektől egészen a multidimenzionális
lényekig. S mivel minőségi szellemi ugrás felé közeledtek, ezért sajnos egyre
többen szeretnének komoly befolyást szerezni az emberi fajon. Az ugrást
megelőzően, valójában pont az miatt, egyre több lélek is születik le, ezt
láthatod a szaporulati mutatókból - ők is itt akarnak lenni a fináléban. Viszont egyre nehezebb is ennyi embert
irányítani, terelgetni, befolyásolni – ebből pedig az következik, hogy éppen ezért van ennyi feszültség
is. Sok emberen keresztül különböző idegen létezők irányítanak, általában szellemlények. Befolyásolnak, sugalmaznak, terelgetnek. - Anna ebben a pillanatban úgy érezte most meg kell fognia Magra kezét.
-Megdöbbentesz.
És mi a végcéljuk ezeknek az idegeneknek?
-Nem fogok neked
hazudni, de nem fog tetszeni a válasz. Az egyik csoportnak a célja
a korszakváltást követően uralkodni az emberiség felett, rátok nézve ez a legveszélyesebb
fajta. Vannak, akik pusztán az élettér miatt jöttek ide, mert itt tudják
végrehajtani létprogramjukat, vagy pedig mert a szülőviláguk megsemmisült. De
vannak olyan hideg idegenek is, akik csupán a bolygó nyersanyagkészleteiért
jöttek, amit ha megszereznének, továbbállnának.- Magra feszült várakozása eddig tartott: - De hiszen Ők nem a Jóisten teremtményei?! - Dehogynem, csak próbálták elvágni magukat, eltávolodtak. Meg kell értened, hogy a Teremtő fontosnak tartja a szabad akarat törvényét, és a számtalan fejlődési út tapasztalatait csak Ő ismeri. Egyedül az Ő bölcsessége képes megérteni, sőt megengedni a másoknak ártó létezők szerepét ebben a világban. Ami nekünk fájdalom, abban mindig tanítás is rejlik, sőt mi több: végtelen lehetőségek. Egy csípéstől például felébred az ember! És még egy hadsereg is tud ártatlanokon segíteni. Magra úgy érezte eljött a végső kérdés ideje. A kérdés, amiért eljött Annához.
-És
nektek mi a célotok? Magatokat hová sorolod, melyik hadseregbe?
- Mi kertészek vagyunk, nem katonák. - Anna újra mosolygott, és Magra úgy látta, mintha ekkor még fényesebben ragyogott volna testének kontúrja. - Megnyugtatlak, az eddig
tapasztalt folyamatok alapján nem hiszem, hogy bármelyik idegen csoport komolyabb
hatalomra juthatna felettetek. Ez a tudatosságotok és a hitetek egyre magasabb
szintjének köszönhető. A Földi örvény immár megállíthatatlan, az Ő és a spiráljára ráhangolódott emberek ugrásába senki sem avatkozhat immár be. De természetesen lesznek, akik lemaradnak erről a körhinta menetről. Nekik sem kell azért elkeseredni - bár igazából nincsenek tudatában miről maradtak le - , de ez még nem a vége a játéknak."
...
Eddig a könyvrészlet.
Annak
érdekében, hogy megértsük, mi folyik a világban ma, és hogy mi felé tartunk,
érdemes elgondolkodni Dúl Antal teológus
szavain:
„A fizika a káosz felé vezető utat
entrópiának nevezi. Lebomlás. A tudatlan ennek a zuhanásnak tehetetlen
szemlélője, mint Dürer grafikáján a magába roskadó angyal. Ez a melankólia. A
melankólia az ébredés előtti utolsó pillanat. Sok eszközt, technikát, tudományt
kigondolt, hogy kijavítsa a végzetet, de most kénytelen feladni. A mai
fehérgyöngyjátékos tudósok és misztikusok azt mondják, minden jel arra vall,
hogy közel a vég. Ez a civilizáció így már nem folytatódhat sokáig. Elöregedtek
az eszmei alappillérei. Mondják, most minden megelőző világkorszaktól eltérő,
új eszkatológikus világhelyzetet teremtettünk magunknak, és már megkezdődött a
visszaszámlálás. Mit tehetünk? – kérdezik. – Szánalmasan keveset. Kicsit
fékezhetjük az összeomlást, ha minél előbb önmérsékletet,
fogyasztáskorlátozást, környezettudatosságot, hatékonyabb felvilágosítást,
nevelést, szociális-gazdasági-politikai szankciókat vezetünk be. Sokan mondják,
itt már csak az ima, a meditáció, a könyörgés segít a beteg földért.
Paranoiás tudatszinten
élünk. Egyfelől „abban a hiszemben vagyunk” (klasszikus hamvasi szófordulat),
hogy képesek vagyunk – ha nem is egy új világot teremteni, de legalábbis
elpusztítani a meglévőt. Képessé váltunk a negatív teremtésre. Másfelől ennek
az ellenteremtésnek még a gondolatától is elszorul a torkunk. Külön üzletággá
fejlődött a médiában („szórakoztatóiparban”) a professzionális riogatás,
tudományos, utópisztikus, okkultista vagy vallási alapon. A világ
eszkatológikus tudatállapotban van, mint Jézus korában. És kétségtelen, hogy
Jézus maga is azt mondja, „ég és föld elmúlnak”. A hangsúly azonban mondata
másik felére esik: „az én szavaim azonban nem múlnak el soha”. Ezek azok a
szavak, amelyek képesek a szorongásaink közepébe világítani. Az ember a világegyetem egyensúlyteremtő
lénye. Nagyon sok áldozatába került májá-földanyánknak, amíg kihordta,
megszülte és fölnevelte. Az ember a kozmosz rendjéért felel, ezért épít
kertet, házat, templomot. Nem fontos, hogy mind a hat-hét milliárd földlakó
tudja ezt. Elég, ha egy tucat felismeri. Elég, ha három, és miattuk a földanya
tovább szövi a remény fátylát. Sőt, bőven elég egy, ha az „ébren van”.
De ami most következik,
az mindennél fontosabb. Az egész univerzum, tizennégymilliárd éve arra vár,
hogy ez az egy felébredett Te légy. Türelmes veled, és alázatos. Nem sürget, és
nincs itt semmiféle határidő. Nem pap ő, nem tudós, szakember, politikus, orvos,
aki azt hiszi, ha a kellő pillanatot elmulasztod, minden elvész. Nincs
időpánik. A pillanat nem mulasztható el és az öröknek nem járhat le az ideje.”
Fentiek ismeretében megpróbálom összefoglalni, hogy én mire jutottam az ember eredetével kapcsolatban. Számomra egyértelműen nem valóságos az, hogy az ember útja a tengerből kimászva a fára vezetett, majd le onnan. Viszont nem zárom ki teljesen a majomtól származás elméletét sem, de csak egy nagyon leszűkített területre: ez nem más, mint a különböző rasszok szembeütköző különbözősége. Mire gondolok? Arra, hogy a majomtól való származás elmélete kizárólag a negroid (fekete bőrű) embertársaink esetében képzelhető el. Statisztikai adatok alapján az intelligencia hányadosa
ennek a rassznak a legalacsonyabb. Félreértés ne essék! Közöttük is
vannak igen értelmes emberek, de például amikor meglátom Fekete Pákót a
tv-ben majomkodni, akkor nekem nem az "ember" az első szó, ami eszembe
jut. Nem akarok rasszista színben feltűnni, de a negroid afrikaiak antropológiai jegyeiken még őrzik az elődök vonásait. Az ő esetükben, de csakis náluk el tudom képzelni a fokozatos evolúciós fejlődést, ahogy az állatvilágból idővel kiemelkedtek. A többi rassz valahogy más. A többiek mintha nem a jelen nagykorszak Földi fejlődése során jöttek volna létre, vagy ide. Vagy régebbről származnak, vagy máshonnan. Tudom ez megint csak a probléma arrébb rakása, de nehezen tudom elképzelni, hogy az europid, a mongoloid, és a negroid ember közös őstől származna. A negroid rassz esetében tehát elképzelhetőnek tartom az evolúció elméletét, ha a többi esetben is igaz lenne, akkor most - tekintve, hogy az elmélet szerint onnan indult az ember - Afrika lenne a legfejlettebb földrész. :) Nos, mivel ez nem így van, ezért is csálé a közös ős elve. Vannak, akik az élet, ezen belül az ember eredetét a
Marson keresik. Véleményem szerint ez sem rosszabb elmélet a többinél,
bár ezáltal csak a szarkupacot tettük arrébb. Sokan vannak, akik a pánspermia elméletét tekintik reálisnak, miszerint
az élet „magjai” jelen vannak mindenhol az Univerzumban, és a földi
élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható
bolygók is megtermékenyülhettek. Nem rossz, ez már közelíthet a Teremtéshez, és ez megmagyarázná pl. azt is miért ilyen hasonlóak - emberszerűek - világegyetem fejlett lényei.
A klónozásos elméleteknek is szerintem van alapjuk, bár ezt is leszűkíteném. Elképzelhető, hogy az ember genetikai állományába belenyúltak valakik pár százezer éve, pl. földönkívüliek, de ez ismételten csak a válasz elodázása. A Promehteus filmben is felmerült a kérdés, hogy jó, minket az idegenek hoztak létre, na és őket?? Ebben az irányban tehát ismét nem megyünk messzire, innentől kezdve meg marad a mindenkinek saját hite szerint. :) Én úgy hiszem, hogy az "ember" csak az energetikai ruhája annak a lénynek, aki utazik benne, addig amíg erre szüksége van. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ez a ruha honnan van. Nálunk Földi anyagokból, a Szíriuszon szíriuszi anyagokból, az Antaresen antaresi anyagokból, de lényeg, a lélek mindegyikben ugyanaz.
Remélhetőleg mindenkinek látszik, hogy ez a mese nem ért még véget, remélem azért egyszer választ kapunk e rendkívül izgalmas kérdésre...
Ismét adjunk egyet a dalelemzésnek! Vannak olyan művészek, akiknek munkáira úgymond meg kell érni. Tökéletesen ilyen művész Kovács Ákos is, akinek dalai sokszor tartalmaznak másod-, harmadrétegű üzeneteket, melyek megértéséhez bizony túl kell lépni a bulizós tinédzser korszakon, sőt a magát már felnőttnek érző önámításon is, és át kell alakulni Megfigyelővé. Bizonyára vannak, akik szerint marhaság belemagyarázni valamit valamibe, ami "nincs" is ott - ez a helyzet rendszerint előfordul már régen nem élő költők, írók műveinél is, ahol tényleg felmerül a kérdés, hogy biztos azt értette-e bele az adott műbe annak szülője, amit az évszázadokkal később élt műkritikus? Különböző korszakoknak vélhetően különböző gondolkodásmódja volt/van, így tényleg nehéz egy régi alkotásra azt mondani: értem, mit akart közölni. Nem, nem biztos, hogy értjük. Ennél még egy fokkal szörnyűbb az, amikor a saját kortársak sem értik meg miről "zagyvál" a művészlélek - nos szerintem ezt a keresztet cipeli Ákos is, mint ahogy erről Ő maga is vall: "Nem érti senki, hogy mit, akar, látod nem ér semmit a dal." Na de, hogy segítsünk a terhen, ismét nézzünk néhány művét, és annak többrétegű mondanivalóját, mert igen magvas gondolatokat rejtett el bennük az Író, Aki finoman vezette Ákos kezét - és Aki mellesleg mindannyiunk könyvét írja!
