1956 c. dráma a Párhuzamos Történelem Színház színpadán

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a feltételezéssel, hogy mindegyik történelmi kornak létezett egy ismert ("dokumentált", tanított) verziója, és egy annak hátterében párhuzamosan futó, de nem, vagy kevésbé ismert rétege, ami sokkal inkább tükrözi a valóságot, és ahol a nem ismert tartományok jelentős befolyással bírtak és bírnak ma is az ismertetett történések felett. Ráadásul a párhuzamos, eltitkolt történelmi szálak az idők hajnalától egy folyamatos ív mentén áthúzódnak egészen napjainkig, amiből akár arra a következtetésre is juthatunk, hogy az egész történelmünk megszervezése, és folyamatos meghamisítása - lebutított, "fogyasztható" tálalása - egy jól eltervezett, szándékosan végrehajtott terv része. A történelmet nevezhetnénk akár egy olyan színháznak, amelyik eljátszott már mindent, amit csak ember el tud képzelni, drámát, tragédiát, komédiát, és a többi. Ha az ember jobban beleássa magát a történelmi összefüggések rejtelmeibe, és megpróbálja megérteni a mozgatórugókat illetve feltárni a folyamatokat - akár évezredeken át, hogy mi vezetett mihez - akkor ez a színpadi hasonlat még élesebben rajzolódik ki, ahol van rendező, stáb, színészek, statiszták, fordulatok, csavarok és még közönség is. Az 1956-os forradalom kapcsán szintén joggal feltételezhető a megrendezettség elve, ezt egy kb. három évvel ezelőtti írásom kapcsán megpróbálom be is bizonyítani. A fogalmazás és a téma megközelítése az akkori "eszem szerinti", ezért előre elnézést is kérek, ma már lehet finomabban fogalmaznám meg, de hát ugye ahogy öregszik az ember, egyre kevésbé marad lázadó fotel-forradalmár... :) Tessék: 

1956... Forradalom? Ellenforradalom? Egy nyavalyát! Egy jól megtervezett, kiprovokált esemény volt, mely elősegítette a kommunista rezsim számára a hatalom bebetonozását Magyarországon, mielőtt még túl sokan észbe kapnának. A szovjet csapatok mozgósítását rendelték el a határ mentén már 1956 nyár végén. A tüntetésnek induló napon egyszer csak megjelentek ismeretlen teherautók, ahonnan az egyébként szigorúan őrzött ÁVH fegyverraktárából kikerült fegyvereket kezdték el „osztogatni”. 1956 még ma élő hősei változatlanul abban a hitben élnek, hogy olyan forradalomban küzdöttek, mely „szép volt, mely tiszta volt”. Tiszteletem jeléül kötelességem meghagyni őket ebben a hitben, de tudnunk kell, hogy az egész mögött nagyhatalmi sakkjátszma húzódott, és a nemzetközi sakkmesterek kezében lévő sajtó segítségével egy valóban ügyesen megrendezett, de véres színdarabot adtak elő nekünk és a világnak. S amíg a világ Magyarországra koncentrált, addig ezzel egyidőben a Szuezi-csatornánál is megtörtént a dráma másik része. Egy kevésbé taglalt hatása is volt 1956 őszének: a magyar értelmiség jelentős része nyugatra emigrált – majd az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában kamatoztatta képességeit, gondoljunk a rengeteg magyar származású feltalálóra. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ezzel a lépéssel a nyugati és keleti sakkmesterek egy sikeres agyelszívást hajtottak végre Magyarországról, ahol a cél amúgy is az értelmiségi középréteg felszámolása volt, nyugaton meg hasznát vették a sok jó szakembernek - negyedmillióan távoztak... Mai napig érezhető ennek hatása itt is – ott is. A következőkben Hernádi Tibort idézem, írásának egy részét változatlan formában, mert annyira logikusan tárja elénk az események láncolatát és folyamatát, hogy vétek lenne belerontani, bár sajnálatos módon az író nem látott be az eszközként felhasznált zsidó-kártya mögé. 

"Magyarország 1956. évi dicsőséges szabadságharcának történetét számos magyar és külföldi történész igyekezett feldolgozni. Ezek között találunk - különösen az emigrációban írt egészen kiváló munkákat. Mindmáig hiányzik azonban olyan átfogó, a diplomácia szennyes mélységeibe világító dolgozat, amely az események indítékait világpolitikai okokra vezetné vissza. Pedig ennek mellőzése az események szereplőit, 1956. még életben lévő hőseit is hamis vágányra tereli. Hősi harcunk után negyven évvel tárgyilagosan, hideg fejjel - bármilyen érzelmeket váltson is ki - hozzá kell nyúlnunk e fájdalmas XX. századi történethez. Annál is inkább, mert akadt valaki, aki e sötét attrakció függönyét - ha csak egy parányi rést mutatva is megmozdította. Nem akárki tette. Megszólalása alkalmat és lehetőséget ad a történésznek, hogy e szűk ösvényt kiszélesítse, kitapossa. Szerény munkám kísérletet tesz e járatlan út első lépéseinek megtételére, hogy megnyissa a lehetőséget a minden bizonnyal későbbiekben előkerülő bizonyítékok és információk segítségével e galád tranzakció teljes megvilágítására. 

...

 A legyőzött államokban élő és a háborúból visszatért zsidóság a láthatatlan szabadkőműves hatalom utasításainak megfelelően a szovjet csapatok segítségével rövid választási komédiasorozat után magához ragadta az adott országok feletti totális hatalmat. Azonnal működésbe hozták a már előre megszervezett erőszakszerveiket, Magyarországon az Államvédelmi Hatóságnak keresztelt teljes egészében a zsidók által irányított szadista terrorintézményt. Alig érthető módon 1955. december 14-én Magyarországot felveszik az ENSZ-be. Úgy tűnik, mintha a magyarországi események a nagyhatalmak közös irányítása alá kerültek volna. Ennek pedig baljós céljai lehetnek, amelyek messze túlnőnek látókörünkön.

A második világháború következményeinek kialakítása nem kizárólag a Szovjetunió ügye, hanem elvileg a négy szövetséges nagyhatalom, az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország közös feladata. A gyakorlatban ez az Egyesült Államok és a Szovjetunió akaratában testesült meg. Vitathatatlan, hogy a Status quo bárminemű megváltoztatásához szükség van a többi győztes hatalom, de legfőképp az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyetértésére. Nem vitatható, ez kiterjed a háborús megszállási rendszerek vonatkozásaira is. Éppen ezért a szovjet csapatok 1955. május 15. utáni Magyarországon történő állomásoztatásához - bármilyen ürüggyel történjék is - szükség volt az Egyesült Államok hozzájárulására. Ehhez az amerikai kormány elvi egyetértését a Szovjetunió ugyan elnyerte, de a jelek szerint a Varsói Szerződés tényét nem tartotta elegendőnek. További érvekre volt tehát szükség. Ha pedig ilyen érvek nincsenek kéznél, hát provokálni kell. Ez az oroszoknak és a velük kollaboráló zsidóknak gyerekjáték, csupán a békeszerződést kell elővenni és újraolvasni. Már a 4. cikk szövegében nagyon ügyesen becsempészve megtalálható. A mesteri fogalmazás magán viseli az oroszok ebbéli páratlan ravaszságát, keze nyomát. Olvassuk csak:

"Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ide értve a revizionista propagandát fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan effajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól." Ne akadjunk most fenn azon, hogy mindezt a Szovjetunió kormánya és az általa a magyar nemzet nyakára ültetett zsidó-kommunista diktatúra a háború befejezése óta egész Kelet-Európa kárára folytatólagosan elkövette. Hiszen már régtől fogva megszokhattuk; a szerződés betartása mindig a gyengébb kötelessége. Őt az erősebb szerződő fél erre rá tudja kényszeríteni. Fordítva ez sohasem működött.

Bármely, a Szovjetunió részére második világháborús járandóságként kizsákmányolás céljára, rendelkezésére adott újgyarmati állam területén való szovjet megszálló haderő jelenléte tehát a fasizmus újjáéledésének veszélyével igazolható. Az csak természetes, hogy minden a kormányzást gyakorló zsidó kollaboránsokkal vagy Uram bocsá' a Szovjetunió kizsákmányolásával, katonai megszállásával való szembenállás a legenyhébb demonstráció felér a fasizmus visszatérésének veszélyével, amelyet minden eszközzel fel kell számolni. Ha pedig ilyen ellenkezés nincs - hát ki kell provokálni! Úgy tűnik, ez a "praktikus" elgondolás nem 1956-ban keletkezett, hanem már a háború alatt, amikor leigázott ellenfeleik javain és szuverenitásán osztozkodtak. E letepert nemzetek kizsákmányolásának legjobb eszköze az államkapitalista gazdasági rendszer, amelyet szocialista ideológiaként lehet rákényszeríteni az uralmuk alá vont népekre. A világszínpadán pedig a mindent megváltó kommunista ideológia missziós terjesztéseként lehet a keserű bohózatot előadni.

A Szovjetunió már a második világháború megvívásának feltételéül szabta Kelet-Európa újgyarmatosításának lehetőségét. A jóvátételen túl gazdasági kizsákmányolásának lehetőségével. Az Egyesült Államok is, Anglia is boldogan ígérte, majd adta oda mások javait. Amint látni fogjuk, a háború utáni osztozkodásnál ez nem is volt kérdés, hogy az oroszok által kiszemelt államok befolyási övezetébe, ha úgy jobban tetszik biztonsági övezetébe kerüljenek. A két szabadkőműves csaló: Roosevelt és Churchill Sztálinnal megegyezve ezeket a Kelet-Európai államokat a Szovjetunió biztonsági övezetének nevezve a Szovjetuniónak adták. A Varsói Szerződés nem tűnt egyértelműen elegendőnek a szovjet csapatok további magyarországi állomásoztatására, megerősítésére más ürügyet is kell tehát keresni.

Dr. Tamáska Loránd szerint 1956 októberében nem népfelkelés vagy forradalom, pláne nem ellenforradalom volt, hanem az oroszok és magyarországi helytartóik által már 1955-ben kitervelt, később megszervezett és 1956. október 23-án céltudatosan kirobbantott puccs, egy államcsíny, amelynek az Osztrák Államszerződés megkötését követően Magyarország további orosz megszállását kellett igazolnia. 1945 után a zsidók minden vezető állást, fontos funkciót a kormányban, a pártban, az államigazgatási szervekben, különösen az ÁVH- ban, de az egyetemeken, az Akadémiában, a kultuszminisztériumban stb., maguknak kaparintottak, és így a 4 éves orosz megszállás nem egy proletár, hanem egy zsidó diktatúrával lett azonos. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk tehát, hogy Magyarország ezeréves története során elő ízben került teljes zsidó uralom alá.

A szervezettség jelei: Úgy tűnik, a forradalom kitörésének napja 1956. október 23- is- ahogy ma mondjuk- előre be, programozott időpont volt. Szűcs Miklós vezérkari ezredes már október 20-án parancsot kap honvédelmi miniszterétől hogy készítsen riadó tervet, és gondoskodjék a főváros fontos objektumainak védelméről, tekintettel egy várható ellenforradalomra. Ma már az is köztudott, hogy Erdélyben ugyancsak október 20-án szovjet egységek indultak a magyar határ felé.
- Budapest rendőrfőkapitánya olyan utasítást adott rendőreinek, hogy megtámadásuk esetén minden ellenállás nélkül azonnal adják át fegyvereiket az ellenforradalmároknak.
- október 23. előtt sok fegyvert szállítottak a Kilián-laktanyába, ahol pedig éppen "megbízhatatlan" paraszt és kulákgyerekek teljesítettek fegyvertelen munkaszolgálatot. Ráadásul ezeket az újonnan odaszállított fegyvereket teljesen őrizetlenül hagyták szinte csábítva a megbízhatatlansággal megalázott munkaszolgálatosokat azok "ellopására".

Sokan azt állítják, hogy a magyar forradalommal egy időben kirobbantott Szuezi-csatorna válság miatt került Magyarország ügye háttérbe, a két válság jelentős mértékben megosztotta a diplomácia szereplőinek figyelmét. Egyiptom szovjet és amerikai segítséggel győztesen került ki, az angol-francia-izraeli agresszió dolgavégezetlenül meghátrált, Magyarország pedig a szovjet agresszió révén az addiginál is nagyobb alávetettségbe került. Területét a korábbinál jelentős nagyságrenddel nagyobb és erősebb szovjet katonai erő szállta meg. Nem vitatható, sok hasonlóság fedezhető fel a két háború előkészítésében, és a végeredmény nagyhatalmi alkukat sejtet. Pld. mindkét eseményt 1956. október végére tervezték;"

...

Eddig a Hernádi idézet. 1956. október 31-i párhuzamos események:
- Megkezdődött a szovjet csapatok beözönlése a Szovjetunióból Magyarországra.
- A Moszkvában tartózkodó Lio Sao-csi vezette kínai küldöttség előtt Hruscsovék véres képet festettek a magyarországi helyzetről. Arról tájékoztatták vendégeiket, hogy százával gyilkolják a kommunistákat. amelynek következtében döntés született a magyar szabadságharc fegyveres leverésére. A kínaiak semmiféle ellenvetést nem tettek.
- Az angol és francia támadás kezdete a Szuezi-csatornánál.

A Szuezi-csatorna egyiptomi kezelésbevétele, Egyiptom minél nagyobb mértékű elszakadása Angliától és Franciaországtól leginkább az Egyesült Államoknak állt érdekében. Hiszen a gyarmatok és domíniumok újrafelosztása a második világháború utáni időszak legfőbb feladatát képezte. A gyarmatok új "státusa" arra volt hivatva, hogy energia és nyersanyagkincsei felszabaduljanak addigi gyarmattartóik rendelkezése alól. A Szuezi-csatorna egyiptomi államosítása is ennek jegyében született. Érthető, ha ennek visszafordítási kísérlete sértette az USA világkereskedelmi érdekeit.. Mivel a "visszaforgatók" NATO szövetségesei, de a második világháborúban is szövetségesei voltak, megállításuk nyilván meghaladta az amerikai diplomácia nyakatekert lehetőségeit is. Igénybe kell tehát vennie titkos szövetségese, a vele látszólag hidegháborúban álló Szovjetunió segítségét. Elég sok jel mutat arra tehát, hogy az egész esemény ugyanannak az erőnek a jobb és bal keze munkája.

Érdemes még az 1956-os témában elolvasnunk E. S. Fischer „A Magyar Forradalom titkos története” című könyvet, melyben feltárja a történteket. „…egyszer csak megállt a téren egy teherautó, és fegyvereket kezdtek osztogatni”. Honnan, és kik? Ma is képtelenség lenne egy teherautónyi fegyvert, a spontán szerveződött tüntetőknek pár óra alatt biztosítani, de 1956-ban az államvédelmi ellenőrzés mellett képtelen feladat volt. Mégis sikerült, és nem is csak egy teherautó, de öt szállított fegyvereket a békés tüntetőknek. A fegyverek Budapest legnagyobb fegyvergyárából, a Soroksári útiból származtak. Fedőneve Lámpagyár volt. A gyárat a rettegett Államvédelmi Hivatal (ÁVH) védte, és a civileknek garantáltan megközelíthetetlen volt. 5-kor az ÁVH őrséget elvezényelték a gyárból. Ezt nem értette senki. A gyárban maradt személyzet nyilatkozta, hogy félórával később öt teherkocsi érkezett, ellenállásba nem ütközve behatoltak, és fegyvereket vételeztek."

A magyar népet feláldozták egy aljas világpolitikai játszmában. A szerző a szovjet érdekeket helyezi előtérbe, sőt, Európa megszállását is feltételezi háttérindokként, ami, szerinte a szovjet vezetés belső viszálya miatt nem valósult meg. Az író éles szemmel felismeri az elvarratlan szálakat: az időzítés fontosságát; a külső provokáció valószínűségét; a magyar vezetés árulását; a szovjet háttérérdekeket… és ami sok mindent megmagyaráz, a bizonyítható előkészületekre is rávilágít: Például, október 20-án a nyugati határőrségnél riadókészültséget rendelnek el, mondván: „nagyszámú határőrsértőre lehet számítani, akik el akarják kerülni a közelgő szovjet bevonulást”; Románia, Magyarországgal határos területein a szabadságon lévő szovjet tiszteket és román tartalékosokat 21-én mozgósítják; ugyanekkor pontonhidakat szerelnek össze a szovjet-magyar határon, amiken 24-én beözönlenek a készenlétben álló tankok.

Az események precízen előkészített forgatókönyv szerint zajlottak.
Fischer feltételez egy rejtett nyugati érdeket is – nagy valószínűséggel helytállóan:
- 1949-től 1955-ig hét milliárd forintból – irdatlan összeg volt – aknamezőt telepítettek a nyugati határon.
- Érdekes módon, még 1955-ben elkezdik az aknák erőltetett felszedését. A kapkodásban sokan meghaltak és megsebesültek. A határ akna-mentesítését éppen 1956. október 20-ra fejezték be. Három nap múlva forradalom.  - VÉLETLEN? Naivitás ezt hinni!
Minden tervezett folyamatban mindig az eredmény a valódi cél: kétszázötvenezer gondolkodó magyar – de lehet, hogy ennek a többszöröse – hagyta el az országot a megnyitott osztrák határon át! Ezekre az agyakra nagy szükség volt nyugaton. Itthon pedig nagyon nem volt rájuk szükség. Sőt. Megfélemlítésre, rettegésre és pusztulásra volt szükség. Norvég történész nyilatkozta, hogy szerinte a Magyar forradalom a nyugat számára valóságos agyelszívás volt. Igen. Akik elmentek, kevés kivételtől eltekintve, forradalmasították a nyugati technológiákat, az ipart és a mezőgazdaságot.

Népünk oly büszke ’56-ra, pedig a magyar nép sem tud forradalmat csinálni. Erre egyetlen nép sem képes. Az egyszerű, legtöbbször nélkülöző nép nem ért a forgatókönyvíráshoz. Átfogó és működő forgatókönyvet csak a Pénzisten Globális Papjainak világkormánya írhat. Csakis a háttérhatalom képes az időzítésre, és a komplex szervezésre. Ügyelniük kell arra, hogy egy nép fellázítása valamilyen tágabb világpolitikai érdeket is szolgáljon, egyébként önmagában semmi értelme nincs. Pénzisten Globális Papjai önmagában a népért semmit nem tesznek.

Még egy adalék 1956-hoz:
1956-ban Artajo spanyol külügyminiszter  kormányának megbízásából felkereste az Egyesült államok ENSZ nagykövetét azzal, hogy a bolsevik-ellenes Franco tábornok kész lenne fegyveres erőket küldeni Magyarországra a felkelők megsegítésére. 100 ezer spanyol önkéntes katona indult volna a magyar hazafiak megsegítésére, de az USA diplomácia leállította a kezdeményezést. Miért nem lepődünk meg ezen? Úgy látszik a derék spanyolok nem voltak beavatva a világ újrafelosztásának aktuális terveibe... Vagy talán csak az történt, hogy az USA akkori elnöke, a zsidó származású Eisenhower nem akart harcolni a szintén zsidó származású szovjet tábornokok ellen? „Mivel egy ilyen beavatkozás nem járhat sikerrel, és azt a súlyos kockázatot vonná maga után, hogy az USA „nagyméretű” katonai konfliktusba keveredik a Szovjetúnióval, a magyar forradalmat fegyverrel megsegíteni nem lehet.” – áll a kordokumentumokban. Megtudjuk-e valaha az igazságot? A CIA azt tartotta, hogy a Szovjetúnió bármit megtenne Magyarország megtartásáért. Miért voltunk annyira fontosak?...

Eddig a korábbi írásom. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a szép ünnepi felöltözés és megemlékezés mellett érdemes végiggondolnunk a felsorolt tényeket, és egy kicsit felidézve az összes hasonló jellegű forradalmat az elmúlt századokból - világosan látszik az íve a folyamatoknak, a tervezettség jelei, és a "magasabb" érdekek ott virítanak az összefüggésekben, a motivációkban. Az istenadta nép minden forradalom esetében csak eszköz volt. Ebben a drámában a magyarok, akár csak a zsidók, szereplők voltak, kik a rendező szája íze szerint hozták ki magukból a maximumot (persze itt sem lehet általánosítani, kollektívan ítélkezni). '56 hősei előtt továbbra is tisztelegve persze érdemes azt is végiggondolnunk, hogy feltétlenül kell-e az emberiségnek még egy forradalom, mivel úgy tűnik az összes eddigi forradalom háttérből szervezetten, nagyhatalmi érdekek szerint zajlott le, átalakítván a világot gyökerestül. Nos, ha mindenképpen forradalmat akarunk ismét csinálni, akkor most az egyszer tegyük okosan, ne bábként, és ezt csak egy helyen tudjuk megtenni: magunkban.

Hajrá magyarok! Hajrá emberiség!

Forrás: Hernádi Tibor: 1956 igaz története

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/1956.htm