Azon szoktam kiakadni, amikor előkerülnek régi alkotásaim - legyen az rajz, képregény, írás, számítógépes játékhoz készített pálya, mágnes motor, stb. - hogy hogy a nyavalyába tudtam ezeket annak idején megcsinálni? Ma már nem biztos, hogy menne... Hogyan zajlik ez a kreativitás az adottságok függvényében? Mindig csak az aktualitásban működik? Vagy ez is felülről érkezik, és tehetségtől függően ismételhető, újragombolható? Az akkori ÉNEM nem azonos a mostani ÉNEMMEL? Butul az ember, vagy fejlődik? Nem értem... :)))
Nem vettem kezembe rajzeszközt tizen-húsz éve: tükörből rajzoltam az izmaimat: kar-, láb-, nyak-.. (csak szégyelltem, mert milyen gáz az, hogy nem női aktokat rajzol az ember- modellem meg nem akaródzott akadni.. nem hogy lerajzoljam :D ) Tavaly vettem papirt, grafitokat és rajz-szenet, hogy megpróbálom a jobb agyféltekést, de nem úgy alakult. Majd jövőre.. :D Ha kellő figyelmet szentelsz valaminek, (a mezők segitségével) elérsz mindent, ami csak kell. Pl. régi álmom elkésziteni egy saját ijat: mikor foglalkoztam vele, tódultak felém az információk az ijászatról. Minden megvan hozzá már, csak a tiszafaág kellene- az is ki van nézve, januárban már lehet vágni- majd ha alszik. De ugyanigy beszélgethetünk a házi szélkeréképitésről is, amihez szintén idő kell.. (szinte minden más megvan hozzá)
Igazán jó rajz - ügyes kezed van;)! Olvastam valahol anno, hogy a művészek inspirálva voltak felülről, más szavakkal kapcsolódtak a felsőbb énjükhöz... Az is lehet, simán, hogy a jobb agyféltekéd eleve aktívabb az átlagénál... Ha most nem érzel késztetést az alkotásra, kreativitásra... legalább tapasztaltál. Pár éve itthon készítettem kristályokból ékszereket, jó kis pelenka pénzt kaptam érte. Ma nem jön a lelkemből, hogy ezt kéne csinálnom, sőt - elajándékozom őket, nem találok bennünk igazi értéket. Változunk. Amin átmentünk, az a részünkké válik, semmi sem veszik el, vagyis bármikor képes vagy újra előhívni, ha erre késztetést érzel.
Az jutott még eszembe, lehet akkor a kifelé megnyilvánuláson, önkifejeződésen volt a hangsúly. Ez az irány aztán megfordul, kezd visszahatni önmagunkra. Aztán kezdődhet újra elölről egy "minőségibb" szinten (kilégzés - belégzés)...
A kérdésem az lenne, miért alkotunk, mi késztet? mi a cél? önmagunk megismerése? vagy netán az alkotás a belső szabadságunkhoz egy kapu? ki az aki általunk tapasztalni akar? Folyamatos teremtésben vagyunk - miért van erre szükség, hogy felismerjem nincs is szükségem erre? És ha már nyakig benne vagyunk ebben a teremtősdi kelepcében, igazán megtanulhatnánk (én főleg) tudatosan tenni...:) Sőt, mostanság azt tapasztaltam ez is kevés... SZÍVből élni, teremteni - ez a következő szint - legalábbis nálam.
Az alkotás szeretete egyértelműen a teremtési vágyból ered - önmagunk megtapasztalása érdekében. A késztetés tehát adott. A másik irány, a pusztítás viszont ennek a teremtési vágynak a hiánya, de persze ezt is lehet tudatosan csinálni, azaz pusztítva teremteni (pl. új feltételeket - vízözön).
A háztáji kreatívkodásról: Zplus, szoktad olvasgatni a MAGenergia levlistát, vagy a k-fórumot? Ez utóbbinak itt van jobboldalon a linkje. (már ha érdekel)
(aztakurva - én is így reagáltam, amikor Casta kisasszony előkerült a fiók mélyéről.) :)
Az igazi megnyílvánulás: http://www.whoateallthepies.tv/wp-content/gallery/laetitia-casta/pies_t_laetitia-casta-france-supermodel-photos-world-cup-0206f.jpg
Akkor tágítsuk még picit a spiritualitás határait...:-) Szerintem egy diszkrét szalonnaréteg - de tényleg csak egy leheletnyi - elférne Casta kisasszony bordáin. Van valami bizarr abban, hogy a remekbe szabott keblek alatt simán el lehet zongorázni a Wohltemperiertes klavier-t.
Asszem én a spinénél és a fogamzásgátlónál leragadtam, a bennem élő Fibonacci meg lustálkodik...
VálaszTörlésSzép napot:)
Ami késik nem múlik! :)
Törlésköhhm.. szép. (8P)
Törléstöbbet nem szeretnék mondani. kérem kapcsolja ki. :D
:DDD
TörlésMit okozhat ez a kép férfitársaknak korán reggel? - lehet nem a spirálon fognak pörögni:)))
Azon szoktam kiakadni, amikor előkerülnek régi alkotásaim - legyen az rajz, képregény, írás, számítógépes játékhoz készített pálya, mágnes motor, stb. - hogy hogy a nyavalyába tudtam ezeket annak idején megcsinálni? Ma már nem biztos, hogy menne... Hogyan zajlik ez a kreativitás az adottságok függvényében? Mindig csak az aktualitásban működik? Vagy ez is felülről érkezik, és tehetségtől függően ismételhető, újragombolható? Az akkori ÉNEM nem azonos a mostani ÉNEMMEL? Butul az ember, vagy fejlődik? Nem értem... :)))
VálaszTörlésNem vettem kezembe rajzeszközt tizen-húsz éve: tükörből rajzoltam az izmaimat: kar-, láb-, nyak-.. (csak szégyelltem, mert milyen gáz az, hogy nem női aktokat rajzol az ember- modellem meg nem akaródzott akadni.. nem hogy lerajzoljam :D )
TörlésTavaly vettem papirt, grafitokat és rajz-szenet, hogy megpróbálom a jobb agyféltekést, de nem úgy alakult. Majd jövőre.. :D
Ha kellő figyelmet szentelsz valaminek, (a mezők segitségével) elérsz mindent, ami csak kell.
Pl. régi álmom elkésziteni egy saját ijat: mikor foglalkoztam vele, tódultak felém az információk az ijászatról. Minden megvan hozzá már, csak a tiszafaág kellene- az is ki van nézve, januárban már lehet vágni- majd ha alszik.
De ugyanigy beszélgethetünk a házi szélkeréképitésről is, amihez szintén idő kell.. (szinte minden más megvan hozzá)
Igazán jó rajz - ügyes kezed van;)!
VálaszTörlésOlvastam valahol anno, hogy a művészek inspirálva voltak felülről, más szavakkal kapcsolódtak a felsőbb énjükhöz... Az is lehet, simán, hogy a jobb agyféltekéd eleve aktívabb az átlagénál...
Ha most nem érzel késztetést az alkotásra, kreativitásra... legalább tapasztaltál. Pár éve itthon készítettem kristályokból ékszereket, jó kis pelenka pénzt kaptam érte. Ma nem jön a lelkemből, hogy ezt kéne csinálnom, sőt - elajándékozom őket, nem találok bennünk igazi értéket.
Változunk. Amin átmentünk, az a részünkké válik, semmi sem veszik el, vagyis bármikor képes vagy újra előhívni, ha erre késztetést érzel.
Az jutott még eszembe, lehet akkor a kifelé megnyilvánuláson, önkifejeződésen volt a hangsúly. Ez az irány aztán megfordul, kezd visszahatni önmagunkra. Aztán kezdődhet újra elölről egy "minőségibb" szinten (kilégzés - belégzés)...
A kérdésem az lenne, miért alkotunk, mi késztet? mi a cél? önmagunk megismerése? vagy netán az alkotás a belső szabadságunkhoz egy kapu? ki az aki általunk tapasztalni akar?
Folyamatos teremtésben vagyunk - miért van erre szükség, hogy felismerjem nincs is szükségem erre? És ha már nyakig benne vagyunk ebben a teremtősdi kelepcében, igazán megtanulhatnánk (én főleg) tudatosan tenni...:) Sőt, mostanság azt tapasztaltam ez is kevés... SZÍVből élni, teremteni - ez a következő szint - legalábbis nálam.
az első bekezdésedet inspirálónak érzem, ahhoz amit most csinálok, úgyhogy vissza is térek hozzá ;)
TörlésHajrá Művész Úr!:)
Törlésööö.. nem..
TörlésForditást csináltam, de már kész lett. :D
(Mazsolaaa! :D)
Az alkotás szeretete egyértelműen a teremtési vágyból ered - önmagunk megtapasztalása érdekében. A késztetés tehát adott. A másik irány, a pusztítás viszont ennek a teremtési vágynak a hiánya, de persze ezt is lehet tudatosan csinálni, azaz pusztítva teremteni (pl. új feltételeket - vízözön).
VálaszTörlésA háztáji kreatívkodásról: Zplus, szoktad olvasgatni a MAGenergia levlistát, vagy a k-fórumot? Ez utóbbinak itt van jobboldalon a linkje. (már ha érdekel)
Olvastam k-t. Csak az a nemlétező Idő.. :D
TörlésCherchez la spiné...: a popsi és a cici kiköpött Fibonacci.
VálaszTörlés(Valamint engedje meg kedves mester, hogy aztakurva...:-)
mj
Mármint Fibonacici ... :)
Törlés(aztakurva - én is így reagáltam, amikor Casta kisasszony előkerült a fiók mélyéről.) :)
Az igazi megnyílvánulás:
http://www.whoateallthepies.tv/wp-content/gallery/laetitia-casta/pies_t_laetitia-casta-france-supermodel-photos-world-cup-0206f.jpg
Ez még azért belefér a spiritualitásba...:):)
TörlésAkkor tágítsuk még picit a spiritualitás határait...:-)
TörlésSzerintem egy diszkrét szalonnaréteg - de tényleg csak egy leheletnyi - elférne Casta kisasszony bordáin. Van valami bizarr abban, hogy a remekbe szabott keblek alatt simán el lehet zongorázni a Wohltemperiertes klavier-t.
mj