Mondd, mi a neved?

A többrétegű üzenetek egy újabb ékes példája ez a dal. S hogy mi tetszik ennyire ezekben? Mindössze csak annyi, hogy pont most, amikor egy barátom rádöbbentett arra, hogy valószínűleg én is régóta keresek Valakit, Őt (mondd mi a neved?), Aki nem nyelvben, hanem képekben, versekben, szimbólumokban, metaforákban, zenékben beszél hozzánk és vica versa, és akkor 20 év után ismét elém jön ez a szám, amit gyerekkoromban rongyosra hallgattam, de mégis csak most értettem meg az üzenetét. Pontosabban most szól igazán nekem. Én kérek elnézést, de nekem ez igazi lúdbőr. (Hangerő kell neki!) Íme:

A fantáziád trükkjeivel
Úgy döntöttél, hogy szabad leszel.
Játszadoztál a gondolattal,
Hogy télen-nyáron felkeresel.

Túlmész te minden határon,
Még nem ismerlek, de nem bánom.
Kézzelfoghatóan érdekel,
Hogy foglalkozzam az ügyeddel.

A fantáziám trükkjeivel
Úgy döntöttél, hogy szabad leszel.
Játszadoztál a gondolattal,
Hogy télen-nyáron felkeresel.

Az ismeretlen fátyol lehull,
És közelebbről a fény is kigyúl.
Barátkozom a fejezettel,
Ismerkedem új szerepemmel .

- De mondd, mi a neved?
- Nem mondhatom el neked
- Ó, ó, miért mosolyog a szád?
- Miért nézel rám?
- De mondd, mi a neved?
- Nem mondhatom el neked
- Ó, ó, miért mosolyog a szád?
- Miért nézel?

A fantáziám trükkjeivel, a gondolatom erejével úgy döntöttem, hogy szabad leszek, játszadoztam a gondolattal, hogy előbb-utóbb felkeresem. (Kit?) Túllép Ő minden határon, még nem ismerem, de nem bánom, mert életbevágóan érdekel, hogy foglalkozzam az ügyével. Ó, de mondd mi a neved? Nem mondhatom el neked. De akkor miért mosolyogsz rám? Miért nézel rám? Miért keresel? - mosollyal a száján kérdezi Ő, aki átlép minden határon. Majd a végén, amikor az ismeretlen fátyol lehull, és közelebbről a fény is kigyúl, megbarátkozom a fejezettel, ismerkedem új szerepemmel... Gombócnak köszönöm, hogy a számba adta ezeket a szavakat.

(s véletlen lenne, hogy Holdfénytánc címet viseli az album...?)

És most egy kicsit elkanyarodok, pontosabban visszamerészkedek a 80-as évek vizeire. A fenti dalértelmezéstől eltérően, teljesen más vonatkozásból, de szintén tetszik a kliphez írt egyik hozzászólás, melyben megírt érzelmi szálat tökéletesen átérzem én is, akár én is írhattam volna egy borúsabb napomon. Hiányoltuk nemrég a szívből szólást, nos ez igazán szívből szól:

"Tegnap még tizenéves kis álmodozók voltunk, az utcákat róttuk a barátokkal új szerelmek új kalandok után kutatva, egy barátságos világban, gondtalanul. Ma a 30-as éveim vége felé vérző szívvel kell tudomásul vennem, hogy ez a világ véget ért. Mindenki a megélhetésért küzd, a világ eldurvult. Az emberek megvadultak. Remélem a gyerekeink is átélhetik majd azokat a szép éveket amiket mi átéltünk akkor."

Tökéletesen egyetértek, remélem nem vagyok egyedül akiben ismerős hangokat pendít meg, de azért azt egy kicsit sajnálom, hogy ez a lélek nem látja át a változásban rejlő hatalmas lehetőségeket. Nem karrierépítésre gondoltam, hanem arra hogy bármennyire is szarabbnak, szétszaggatottnak, töredezettnek, és nehezebbnek tűnik a mostani élet a 20-30 évvel ezelőttinél, azért mégis csak ezek az impulzusok kellettek ahhoz, hogy néhányan elkezdjenek építeni valami teljesen újat. Nehezen találnék olyan 30-as, 40-es éveiben járó emberkét, aki ne azt vallaná, hogy sokkal boldogabb volt a 80-as években. Igen, ez igaz, a "gulyáskommunizmus" utolsó évtizedében tényleg olyan felhőtlennek tűnt minden, az emberek, a családok fellélegezhettek, vége a sötét kornak, összejártak, kabarét néztek, beszélgettek, nevettek. És nem csak azért mert akkoriban a mi korosztályunk még gyerek volt, de láttuk a szüleinken is azt a naív boldogságot, mert még nem látták, hogy újabb sötét felhők gyűlnek az égen... Gondolom nem kell senkit emlékeztetnem, hogy az első IMF megállapodás 1982-83 körül történt meg, ezzel átadva a kifosztó staféta botot a keleti nemzetietlen szocialistáktól (Rubel Iván) a nyugati nemzetietlen kapitalistáknak (Dollár Bill) - egyik zsebből a másikba átjátszottak minket, de persze ugyanazon uraság két keze volt ezt. A magyarság naívan ebből a helytartó-cseréből semmit nem érzékelt még akkor, éltük a boldog átmeneti időszak örömeit, a fiatalság betekintést nyerhetett a nyugati kultúra még nem túl káros elemeibe, a zenébe és a filmekbe. Tényleg felhőtlen időszak volt anyagi szempontból, mindenkinek volt munkája, lakása, viszonylag biztonsággal végig lehetett menni az utcákon éjjel is, nem volt ennyi gyűlölet, válás, verekedés, gyilkolás. Ha egy kicsit társadalom-filozofikus hangulattal közelítem meg a kérdést azt kell mondjam, hogy a magyarság olyan hirtelen kapta meg a nyugati civilizáció "örömeit", hogy a mai napig sem tért magához: túl gyorsan ledaráltak minket fényes-hangos "kultúra" és pláza-szabadság mögé bujtatott gazdasági gyilkossággal, aminek meg az lett a következménye, hogy hovatartozástól függetlenül minden alkalmas egyedből a farkast hozták elő... 

No de ez csak az érem egyik oldala, a fent idézett lélek csak ezt látja. A másik oldal viszont a sorok mögött van. Elrejtőzött. Csak azok találhatták meg, akik képesek voltak átlátni a megérkezett csillogó anyagi illúzión és az ugyanezen anyagi érdekek miatt berobbanó nyomoron. Mert mi is történt? Kinyílt a világ. Az eddig elzárt kolónia megismerhetett más véleményeket, látásmódokat, életszemléleteket, eszmeiséget. Megérintett minket az egyik kéz legyintéséből származó szabadság szele, és hiába tereltek be másik kézzel egy másik illúzióba, a szabadságvágyat már nem tudták törölni. Addig mondogatták, hogy demokrácia van, hogy a tömeg lassan elhitte. És ezzel már nehéz mit kezdeni tisztelt Kifosztó Körök. Lehet, hogy az általános szellemi szint nem tűnik emelkedőnek, de én biztos vagyok benne, hogy sokkal tudatosabb ezrek élnek ma közöttünk, mint 20-30 éve a naív gulyáskorszakban. És higgyétek el, hogy kellett ez a pofon a magyarságnak is, ettől döbbent rá a valóságra, ez ébresztette fel, ez hozta ki belőle a szellemi élet felpezsdülését. Ez utóbbi nélkül ugyanis nincs élet sem, vagy olyan, amit nem kívánok emberi fajnak. Sosem látott erővel indult újra a magyarság, sőt az egész emberiség történetének hiteles feltárása. Hasonlóan gondolkodó, testi-lelki-szellemi egészségre törekvő emberek találták meg egymást. A kétélű fegyverként debütáló  internet segítségével olyan emberek is megtalálhatták egymást, akik e nélkül sosem oszthatták volna meg gondolataikat. Olyan közösségek alakultak, melyeket eddig elválasztott a fizikai távolság. Kinyílt a világ, felébredtünk, rájöttünk a gengszterszerváltás turpisságaira is, de a szerencsésebbek még tovább is léphettek, és szerintem ez nem történhetett volna meg, csak így, ezzel a durr-bele módszerrel. Élhetnénk továbbra is a békés Kádár-korszakban, vezérünk festményével a hivatalokban, a boldog nyolcvanas években, no de akkor sosem ébredünk fel igazán. Ha visszanézek, olyan logikus láncra lett felépítve ez az egész folyamat, hogy keresve sem találhatnánk szebb bizonyítékot az Író létezésére. Aki érti, érti.

Szóval igen, az életemet végiggondolva egy barátságos világból indultunk, ami hirtelen - egy mesebeli fordulattal - átváltott szörnyű borzalomba, egy olyan káoszba, ahol hirtelen mindenki elvesztette a józan eszét, az identitását, a szívét, de mára úgy érzem sikerült valamit összekaparni egyeseknek. Ismét halljuk a szívünk hangját, mely vezet minket, néhányunkat. És esetleg hallhatunk más hangokat, más közlőket is - mondd mi a neved Mária? Magdolna? Madonna? Anya? - , akik nem szóban, hanem képekben, színekben, tónusokban üzenik nekünk a lényeget: gyerekek, a kezdetben mulatságos, majd kicsit eldurvult óvoda lassan véget ér, de ez nem a világ vége, fel kell nőni. Mert ez az Élet Rendje. A fantáziám trükkjeivel, a gondolatom erejével úgy döntöttem, hogy szabad leszek, játszadoztam a gondolattal, hogy amint az ismeretlen fátyol lehull továbblépek ebből a káprázatból. Nem tudom még milyen lesz az új fejezet, az új szerep, de kézzelfoghatóan érdekel. Ki tart velem? :)

Frissítés: ajánló: 12 perc tanítás