2012. október 17., szerda

Mondd, mi a neved?

A többrétegű üzenetek egy újabb ékes példája ez a dal. S hogy mi tetszik ennyire ezekben? Mindössze csak annyi, hogy pont most, amikor egy barátom rádöbbentett arra, hogy valószínűleg én is régóta keresek Valakit, Őt (mondd mi a neved?), Aki nem nyelvben, hanem képekben, versekben, szimbólumokban, metaforákban, zenékben beszél hozzánk és vica versa, és akkor 20 év után ismét elém jön ez a szám, amit gyerekkoromban rongyosra hallgattam, de mégis csak most értettem meg az üzenetét. Pontosabban most szól igazán nekem. Én kérek elnézést, de nekem ez igazi lúdbőr. (Hangerő kell neki!) Íme:


A fantáziád trükkjeivel
Úgy döntöttél, hogy szabad leszel.

Játszadoztál a gondolattal,
Hogy télen-nyáron felkeresel.

Túlmész te minden határon,

Még nem ismerlek, de nem bánom.
Kézzelfoghatóan érdekel,
Hogy foglalkozzam az ügyeddel.

A fantáziám trükkjeivel

Úgy döntöttél, hogy szabad leszel.
Játszadoztál a gondolattal,
Hogy télen-nyáron felkeresel.

Az ismeretlen fátyol lehull,
És közelebbről a fény is kigyúl.

Barátkozom a fejezettel,
Ismerkedem új szerepemmel
.

- De mondd, mi a neved?

- Nem mondhatom el neked
- Ó, ó, miért mosolyog a szád?
- Miért nézel rám?
- De mondd, mi a neved?
- Nem mondhatom el neked
- Ó, ó, miért mosolyog a szád?
- Miért nézel?

A fantáziám trükkjeivel, a gondolatom erejével úgy döntöttem, hogy szabad leszek, játszadoztam a gondolattal, hogy előbb-utóbb felkeresem. (Kit?) Túllép Ő minden határon, még nem ismerem, de nem bánom, mert életbevágóan érdekel, hogy foglalkozzam az ügyével. Ó, de mondd mi a neved? Nem mondhatom el neked. De akkor miért mosolyogsz rám? Miért nézel rám? Miért keresel? - mosollyal a száján kérdezi Ő, aki átlép minden határon. Majd a végén, amikor az ismeretlen fátyol lehull, és közelebbről a fény is kigyúl, megbarátkozom a fejezettel, ismerkedem új szerepemmel... Gombócnak köszönöm, hogy a számba adta ezeket a szavakat.
(s véletlen lenne, hogy Holdfénytánc címet viseli az album...?)

És most egy kicsit elkanyarodok, pontosabban visszamerészkedek a 80-as évek vizeire. A fenti dalértelmezéstől eltérően, teljesen más vonatkozásból, de szintén tetszik a kliphez írt egyik hozzászólás, melyben megírt érzelmi szálat tökéletesen átérzem én is, akár én is írhattam volna egy borúsabb napomon. Hiányoltuk nemrég a szívből szólást, nos ez igazán szívből szól:

"Tegnap még tizenéves kis álmodozók voltunk, az utcákat róttuk a barátokkal új szerelmek új kalandok után kutatva, egy barátságos világban, gondtalanul. Ma a 30-as éveim vége felé vérző szívvel kell tudomásul vennem, hogy ez a világ véget ért. Mindenki a megélhetésért küzd, a világ eldurvult. Az emberek megvadultak. Remélem a gyerekeink is átélhetik majd azokat a szép éveket amiket mi átéltünk akkor."

Tökéletesen egyetértek, remélem nem vagyok egyedül akiben ismerős hangokat pendít meg, de azért azt egy kicsit sajnálom, hogy ez a lélek nem látja át a változásban rejlő hatalmas lehetőségeket. Nem karrierépítésre gondoltam, hanem arra hogy bármennyire is szarabbnak, szétszaggatottnak, töredezettnek, és nehezebbnek tűnik a mostani élet a 20-30 évvel ezelőttinél, azért mégis csak ezek az impulzusok kellettek ahhoz, hogy néhányan elkezdjenek építeni valami teljesen újat. Nehezen találnék olyan 30-as, 40-es éveiben járó emberkét, aki ne azt vallaná, hogy sokkal boldogabb volt a 80-as években. Igen, ez igaz, a "gulyáskommunizmus" utolsó évtizedében tényleg olyan felhőtlennek tűnt minden, az emberek, a családok fellélegezhettek, vége a sötét kornak, összejártak, kabarét néztek, beszélgettek, nevettek. És nem csak azért mert akkoriban a mi korosztályunk még gyerek volt, de láttuk a szüleinken is azt a naív boldogságot, mert még nem látták, hogy újabb sötét felhők gyűlnek az égen... Gondolom nem kell senkit emlékeztetnem, hogy az első IMF megállapodás 1982-83 körül történt meg, ezzel átadva a kifosztó staféta botot a keleti nemzetietlen szocialistáktól (Rubel Iván) a nyugati nemzetietlen kapitalistáknak (Dollár Bill) - egyik zsebből a másikba átjátszottak minket, de persze ugyanazon uraság két keze volt ezt. A magyarság naívan ebből a helytartó-cseréből semmit nem érzékelt még akkor, éltük a boldog átmeneti időszak örömeit, a fiatalság betekintést nyerhetett a nyugati kultúra még nem túl káros elemeibe, a zenébe és a filmekbe. Tényleg felhőtlen időszak volt anyagi szempontból, mindenkinek volt munkája, lakása, viszonylag biztonsággal végig lehetett menni az utcákon éjjel is, nem volt ennyi gyűlölet, válás, verekedés, gyilkolás. Ha egy kicsit társadalom-filozofikus hangulattal közelítem meg a kérdést azt kell mondjam, hogy a magyarság olyan hirtelen kapta meg a nyugati civilizáció "örömeit", hogy a mai napig sem tért magához: túl gyorsan ledaráltak minket fényes-hangos "kultúra" és pláza-szabadság mögé bujtatott gazdasági gyilkossággal, aminek meg az lett a következménye, hogy hovatartozástól függetlenül minden alkalmas egyedből a farkast hozták elő... 

No de ez csak az érem egyik oldala, a fent idézett lélek csak ezt látja. A másik oldal viszont a sorok mögött van. Elrejtőzött. Csak azok találhatták meg, akik képesek voltak átlátni a megérkezett csillogó anyagi illúzión és az ugyanezen anyagi érdekek miatt berobbanó nyomoron. Mert mi is történt? Kinyílt a világ. Az eddig elzárt kolónia megismerhetett más véleményeket, látásmódokat, életszemléleteket, eszmeiséget. Megérintett minket az egyik kéz legyintéséből származó szabadság szele, és hiába tereltek be másik kézzel egy másik illúzióba, a szabadságvágyat már nem tudták törölni. Addig mondogatták, hogy demokrácia van, hogy a tömeg lassan elhitte. És ezzel már nehéz mit kezdeni tisztelt Kifosztó Körök. Lehet, hogy az általános szellemi szint nem tűnik emelkedőnek, de én biztos vagyok benne, hogy sokkal tudatosabb ezrek élnek ma közöttünk, mint 20-30 éve a naív gulyáskorszakban. És higgyétek el, hogy kellett ez a pofon a magyarságnak is, ettől döbbent rá a valóságra, ez ébresztette fel, ez hozta ki belőle a szellemi élet felpezsdülését. Ez utóbbi nélkül ugyanis nincs élet sem, vagy olyan, amit nem kívánok emberi fajnak. Sosem látott erővel indult újra a magyarság, sőt az egész emberiség történetének hiteles feltárása. Hasonlóan gondolkodó, testi-lelki-szellemi egészségre törekvő emberek találták meg egymást. A kétélű fegyverként debütáló  internet segítségével olyan emberek is megtalálhatták egymást, akik e nélkül sosem oszthatták volna meg gondolataikat. Olyan közösségek alakultak, melyeket eddig elválasztott a fizikai távolság. Kinyílt a világ, felébredtünk, rájöttünk a gengszterszerváltás turpisságaira is, de a szerencsésebbek még tovább is léphettek, és szerintem ez nem történhetett volna meg, csak így, ezzel a durr-bele módszerrel. Élhetnénk továbbra is a békés Kádár-korszakban, vezérünk festményével a hivatalokban, a boldog nyolcvanas években, no de akkor sosem ébredünk fel igazán. Ha visszanézek, olyan logikus láncra lett felépítve ez az egész folyamat, hogy keresve sem találhatnánk szebb bizonyítékot az Író létezésére. Aki érti, érti.


Szóval igen, az életemet végiggondolva egy barátságos világból indultunk, ami hirtelen - egy mesebeli fordulattal - átváltott szörnyű borzalomba, egy olyan káoszba, ahol hirtelen mindenki elvesztette a józan eszét, az identitását, a szívét, de mára úgy érzem sikerült valamit összekaparni egyeseknek. Ismét halljuk a szívünk hangját, mely vezet minket, néhányunkat. És esetleg hallhatunk más hangokat, más közlőket is - mondd mi a neved Mária? Magdolna? Madonna? Anya? - , akik nem szóban, hanem képekben, színekben, tónusokban üzenik nekünk a lényeget: gyerekek, a kezdetben mulatságos, majd kicsit eldurvult óvoda lassan véget ér, de ez nem a világ vége, fel kell nőni. Mert ez az Élet Rendje. A fantáziám trükkjeivel, a gondolatom erejével úgy döntöttem, hogy szabad leszek, játszadoztam a gondolattal, hogy amint az ismeretlen fátyol lehull továbblépek ebből a káprázatból. Nem tudom még milyen lesz az új fejezet, az új szerep, de kézzelfoghatóan érdekel. Ki tart velem? :)

Frissítés: ajánló: 12 perc tanítás



13 megjegyzés:

  1. Szia Mazsola!
    Most épp csak bepillantottam, nem olvastam az okfejtésedet...DE
    Basszus ez az egyik olyan szám, amitől már annak idején felállt a szőr a hátamon a borzongástól, mert ez OLYAN...
    Én is rongyosra hallgattam...köszi, hogy előszedted és leporoltad nekünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    CsE

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig olvasd csak el.......
      Panka.

      Törlés
  2. Szép írás, köszönöm!!!

    http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=e47d9f1a9

    Panka.

    VálaszTörlés
  3. Régen (is) nagyon nagy kedvencem volt, azt hiszem itt méltó helye van,
    http://www.youtube.com/watch?v=v9BYlsUKXQk

    (bár szerintem megérne egy külön posztot, mivel úgy láttam hogy egész véletlenül e remek szerzemény alá üzenős képeket tettek).

    VálaszTörlés
  4. Nyugodjék békében.

    http://index.hu/napirajz/2012/10/17/viszlat_laci/

    Panka.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm ezt a dalt- nem ismertem.
    Végső kérdésedre a válasz- igen. :D
    Az őszi üzenet nem nagyon szólitott meg. :D
    *****
    Egy kicsit lágyan szól a dalod (húrjaid, melyeket pengetsz), az enyém meg a fülekbe mar.. :D
    *****
    (nem tudom, büdös sátorlapokat szabad-e főzve-mosni, most tettem oda őket- asszony nem engedi be a házba.. :D)
    *****

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez volt a meglepi. :)
      Reméltem hogy Te érteni fogod mit próbáltam megfogalmazni.
      Ó, és hidd el tudok én marni, csak próbálok leszokni róla. :)

      Törlés
    2. köszönöm.
      (nem marni kell.. szeretni.. :D
      meg kicsit ébresztőleg hatni, arra akinek van még mire..
      látásra, mondta Jutka.. meg ez is..:)
      http://www.youtube.com/watch?v=r-YGUBuLEn0

      (+köszönet annak akit illet)

      Törlés
    3. http://www.lyrics007.com/Bill%20Withers%20Lyrics/Ain%27t%20No%20Sunshine%20Lyrics.html
      http://www.azlyrics.com/lyrics/sting/ifieverlosemyfaithinyou.html

      Törlés
    4. és van aki igy érzi..:
      http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1502/deak-bill-gyula/ne-szeress-engem-zeneszoveg.html

      Törlés
  6. Hamvas Béla: Aquarius

    A küzdelem már eldőlt, anélkül, hogy a harcra sor került volna. A hatodik faj és a tömeg sohasem állottak egymással szemtől szembe, kezükben fegyverrel, hogy az ütközetet megvívják. Tulajdonképpen nem is találkoztak. A tömeg már teljesen az anyagba készült leszállni, amikor a Földön az új faj megjelent. A két ember nem nézett soha egymás szemébe. Csak az egyes emberi lények harcolnak, látszólag egyéni harcot. A háttér metafizikai. A küzdelem még tart, ha kimenetele nem is kétséges. Az ember csak a Hatalmak eszköze, s ha valaki közülünk győz, a bennünk lévő Hatalom győz.

    Mi dönti el, hogy az ember hová tartozik, az özönvízben elmerülő tömeghez, vagy a hatodik fajhoz? Az odatartozás mindenképpen végzetes. A mai életrendben elfoglalt helyzet pedig semmit sem jelent. Sok pénz, világi vagy egyházi hatalom, származás, műveltség, szellem nem juttat előnyhöz. Erőfeszítés sem. Tudás sem. Vallás sem. Tehetség sem. Még zsenialitás sem. Ezt a tömeg, ha nem is tudja, nagyon jól érzi. És ez az, ami a hatodik faj emberének helyzetét életveszélyessé teszi. A tömeg minden tagjában egyöntetűen titkos egyetértés él, hogy az új fajt elnyomja, elhallgattassa és letörje. Hogyha ő maga már elsüllyed, senki se maradjon felül. A tömegben a kimagasló, értékes jelenségek lerombolása járványszerűen fellépett. A pusztítás a legtöbb esetben céltalan és célt tévesztett. Nagyobbára egyáltalán nincsen szó az új faj jelentkezéséről, mindössze csupán egyéni előretörésről. A tömeg azonban ezt sem tűri. Az összes kisdedet kiirtják abban a reményben, hogy az az egy is közöttük lesz, aki veszedelmessé lehet. De az az egyetlen Egyiptomban van. És mindig, minden esetben Egyiptomban van. Kiirtanak egy sereg embert, s akit halálra keresnek, megmenekül. A keresés tovább folyik. Aki egy hüvelykkel magasabb, már gyanús. Csak szolgának és pojácának szabad lenni, minden egyéb tilos. A tömeg, már tudjuk, nem elmegyenge, ahogy még a jóhiszemű Le Bon hitte, hanem a sátáni idióta. Még ma is azt hiszi, hogy uralomra jutott, és a világ fölött a hatalmat átvette. Ebbe a tévedésbe komoly szellemiségek is beleesnek. Azért beszélnek új népvándorlásról és a barbárság betöréséről és kollektív uralomról. Nincs itt szó semmiféle uralomról. A katasztrófa nem a barbárság feltörése, hanem az özönvízbe való elsüllyedés. És ez az, ami ma történik. Nem az uralom kérdése ez, hanem a tömeghalálé.

    A tömeg tudattalanságára semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy e pillanatban a világ urának hiszi magát, holott a halál torkában van. S még itt is ellenfeleit keresi. Azt hiszi, hogy győzelmét fenyegetik. Nem veszi észre, hogy amennyiben valaki szavát felemeli, azt az ő érdekében teszi. S néma szövetség van a tömeg tagjai között, hogy a veszedelmes lényt szabad és kell irtania. Tapasztalni a társadalom minden területén és teljesen egyöntetűen, hogy a tömeg hogyan nyomja el szisztematikusan, bár ösztönszerűen azt, akikben az újat megszimatolja. Ezt a lényt szabad leütni, szabad és kell kifosztani, elnyomni, megcsalni. Nem szabad szóhoz juttatni. Ehhez a néma szövetséghez való tartozás a tömeg ismertetőjele.

    A hatodik faj ismertetőjeléről beszélni nem lehet. És ha valaki ezt meg merné tenni, meg nem engedett módon már magát minősíteni igyekezne. Sőt, szimbólumot szó szerint venne. És ezzel már éppen ítélne önmaga fölött: azzal, hogy a tömeghez tartozónak vallja magát. Csak egyet lehet kimondani holtbiztosan: az új faj emberének azt, ami ma történik, az utolsó és legkisebb mozzanatig meg kell értenie. A tömegesedést és primitivizálódást át kell élnie és le kell győznie. A tudattalan óceánt asszimilálnia kell és magába fel kell vennie és azon túl kell lépnie. Az evestrumot nem szabad félredobni: fel kell szívni és meg kell emészteni. Az új fajhoz csak az tartozhat, aki a primitívet önmagában fölemelte és megnemesítette - személyének alkotórészévé tette, de átvilágította, az özönvizet átélte, és az elmerülésben végzetesen részt vett, és alászállt a sötétség Hatalmai közé, de megerősödve és teljes tudattal a világosságba visszatért.

    Szép Napot!

    VálaszTörlés
  7. Weöres Sándor: Noé bárkája

    A sötétbe-merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? semmit és mindent. Ez a semmi és minden: ha saját érzéseiddel nem veszel részt a sötétségben és megteremted önmagadban a teljes-emberség állapotát: nem vágyaiddal, hanem az örök mértékkel vezetteted magadat. Az áradat bármerre sodor: nyomorba, jómódba, kényszermunkára, harctérre, vezetőhelyre, vesztőhelyre: ne törődj vele; a sötét hatalom nem adhat neked semmit és nem vehet el tőled semmit, ha az egyedül-érvényes mérték működik benned. Odaveszhet kényelmed, vagyonod, egészséged, szabadságod, életed? mindezt úgyis elveszíted előbb-utóbb, a sírba nem viheted magaddal; de a mélyedben rejlő tökéletes mértéket nem sértheti még a világpusztulás sem, ezért kívánj hozzá-igazodni. Az örök mértékre bízd magad: ez a Noé-bárka a mindent beborító áradat fölött.

    Szép Napot!

    VálaszTörlés
  8. Köszi SZN! Szépen összeválogattad, ugyanarról szól mind a két idézet.

    És úgy gondolom ez is idepasszol:

    Ec-pec, kimehetsz,
    holnapután bejöhetsz,
    cérnára cinegére
    ugorj cica az egérre
    fuss!
    Jött egy busz,
    benne ült a vén krampusz,
    elindult a busz,
    kiesett a vén krampusz.

    VálaszTörlés