2013. október 30., szerda

Kincskeresés a "magyar fronton"

Alapvetően hazafias érzelműnek tartom magam - akik olvasnak egy ideje, tudhatják, hogy mennyire tisztelem a magyar őskultúra minden elemét, volt itt már szó népzenéről, teremtő anyanyelvről, népművészetekről, történelemről (piramisosan, mesélve, színpadiasan, szkítául) genetikáról, ősműveltségről stb.. Mindezektől függetlenül nemzetemnek vannak olyan tulajdonságai és felrakódott nyűgjei, melyek mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Mert bármennyire is próbálom a múlt fényével megvilágítani a jelent, be kell lássam, hogy többségét tekintve ez a nemzet egy rettenetesen elbutult, hiszékeny, hőbörgő kalóriabomba és/vagy rabszolga lett, amelyet bármelyik jött-ment "szél" el tud sodorni a neki tetsző irányba. Mert milyen nép az, amelyik a többszörösen, évtizedekig őt szívató öltönyösök kedvéért ismét milliós nagyságrendben kivonulnak "menetelni"? Bizonyos szemszögből nézve a magyar az egyik legostobább nép a földön, amiért ennyire nagyra van magától, miközben folyamatosan megvezetik... Az okok kutatását tekintve nyílván el lehet jutni itt is a háttérből irányító srácok népbutító, genetikailag kontárkodó tevékenységéig, és állítom, hogy ránk magyarokra kifejezett figyelemmel vannak az Arcnélküliek, de ez még nem jogosít fel arra, hogy ilyenek is maradjunk. A magyarok több évezredes szellemi öröksége nagyon sok felé el van hintve, mint a gyógyító parlagfű magjai, ott van minden féle talajban, minden bokor alatt elbújva, csak az a baj, hogy ezekben az időkben intézményesítetten írtani kell ezeket a magokat, és helyükbe génmódosított kukorica ültetése a trendi. És hiába aratjuk le ezt a kukoricát, és főzünk belőle finom puliszkát, attól még a génjeinkbe bekerülő cucc, és az edény is koszos lesz. A magyarok szelleme pont amiatt tudott évezredekig ragyogni, mert nem nemlétező mítoszokra épült, és a sovinizmust messzire elkerülve egyetemes üzenetet közvetített, időtlen és határtalan értékekből, az Isteni örök áramlásból merítve tudását, hőbörgés nélkül - viszont ezt az egyetemes értékrendszert egy koszos lavórból már úgy tűnik lehetetlen közvetíteni. (Meglehet, itt a vége srácok...?) Mindegy, én több forrás segítségével megpróbálom helyretenni ezt az "edényt".



A "magyar tivornyáról" így ír nagyon helyesen Weöres Sándor:

"Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.
Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják.
A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással  az itélőképességét tönkreteszik. Az ílyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne."


A tabudöntögető "Himnusz-blaszfémia" írásom hatására egy kedves ismerősöm kiöntötte a szennyes lavórt, és megmutatta mi rakódott rá a szép, kalocsamintásra kifestett edényünk oldalára. Előbb jöjjön tehát a kaki felismerése, és annak lekaparása, majd utána az elmosogatás, és edényünk felrakása a tisztára letörölt polcra, az őt megillető helyre - így tisztességes.

***


"Tele van ez az ország nevetséges mítoszokkal, miközben a valós értékek mintha nem is lennének. Pl. a magyar gasztronómiai "kultúra". Ami valójában abból áll, hogy fogunk egy vájlingot, disznóhájon megpörkölünk büdös hagymát, aztán beleöntünk ezt-azt, összefőzzük valami moslékká, majd a végén jól meghintjük pirospaprikával, hogy legyen valami színe, és egy rakat tejfölt és kenyeret eszünk hozzá, hogy elviselhető legyen. A magyar konyha nem ismeri a friss zöldségeket, a változatos főételt, amin legalább 3 szín van egymás mellett, mindent beleng ez a mélyrezgésű hagyma, szalonna és zsírszag, a lábszagú káposzta kultuszáról már ne is beszéljünk. Pfff. Más. A magyar nők a legszebbek. :D Ez a legnagyobb agyrém. :)) Ennyi trampli, rosszarcú, lompos, lángosképű, közönséges nő kevés van a földön. Más. Azt mondjuk, fúj a sok zsidó és cigány teszi tönkre az országot, no de könyörgöm, hogy viselkedik a "magyar"? Nulla elegancia, hangos, bazmegolós proli munkásnadrágos nép lett, ez a sok tarsolylemezes ősmagyar is olyan koszos, ápolatlan, kigyúrt, fizikális, kopasz, dúvad külsejű, hogy nagy különbséget nem látni: egyiknek horgas az orra és dajdajozik, a másiknak retkes a bőre és csencsel, a "magyarnak" meg remeg a háj a hasán, és arra büszke, hogy őserőből marcangol szét egy szőrös mangalicát, mellesleg ugyanúgy dajajozik, csencsel és minden szabályt áthág. Értesz, ugye? Ez egy tudatos népelnyomás, megjegyzem. Az ehetetlen gulásch, a randa, dög unalom Hortobágy, és a kerekfejű menyecskék helyett lehetne szót ejteni a magyar humán kultúráról, mint nemzeti unikumról, és bizony, a nyelv különlegességéről, s a gondolkodás igazán egyedülálló voltáról, a töméntelen egyéni innovációról. No de ez senkinek sem érdeke, így marad ez a sok szánalmas bajuszpödrő, bokaösszecsapkodó, deszkán szalonnázó, minden nemzeti ünnepen könnyet törölgető, patetikus, köldöknéző szar feeling. De mondom, a sor ennél jóval hosszabb, pl. "szép" magyar tájak. Ezt csak az mondhatja, aki még soha nem tette ki a lábát ebből a lavórból. Egy normális hegyünk nincs, egy emberi tavunk, különleges állatok, semmi. Helyes kis táj, de azért világviszonylatban különlegesnek ítélni, kifejezetten vicces.



Meggyőződésem, hogy ez az ország és annak szellemi lelkülete, magja már régóta szétvált, mint a rossz kínai 3D-s képeken az ábra, s idővel a kettő el is fog egymástól szakadni. Én magyarnak érzem magam a szívemben, a nyelvet továbbra is egy igazgyöngynek tartom, a munkámat is e nyelven végzem (egyelőre), de úgy vagyok vele, mint a kertészeti áruház kis cserjéje: csodálatos táptalaj volt ez az ország, s minden fizikai sejtem ebből a talajból keletkezett és magában hordozza azt örökké, de sajnos ez a föld most egy műanyagkaspóban van, aki ezt nem látja, az csak nem akar meglátni valamit, ahogy a Himnusz kapcsán is sokan blaszfémiának tarthatják, amit írtál.



Magyarország ahhoz a világok egyik legjobb helye, hogy összeszedd a minőségi hozzávalókat a főztödhöz, és megírd a valóban elsőrangú receptedet. De főzni itt már nem lehet, a konyha zsúfolt, koszos, büdös és zajos, lepukkant és semmi nem működik benne, sőt vannak benne életveszélyesen kilógó vezetékek is. :) A "Szent szar dicsérete" írás alapján megállapítottam, hogy most időszerű nagyon ez a mítoszrombolás itthon, egy hatalmas tűzfalat kell lebontani, mert mögötte van valami új - talán.
 
Lehet előre lépni és hátra. A hagyományos orvoslás ellenében visszalépni a gyógyfüvekhez, vagy előrelépni a kvantumfizikai információs modern módszerekhez. A társadalmi kiszolgáltatottság elől lelépni a baranyai tanyavilágba bioföldet túrni, vagy fellépni oda, ahol az egyén a társadalom középpontja és nem fordítva. Nagyon jó a sok szellemi főzet kevergetése az üstben, de ha az ember mindezt a maga "igazolására" nem ülteti át a megélt gyakorlatba, csak delejes hókuszpókká válik. Itt, ebben az országban nagy az üst, rotyog is, sokan kevergetik, de valahogy azt érzem, ezen a kutyuláson alig páran jutnak túl oda, hogy megéljék a mindennapok másodperceiben mindazt, amit leírni, mondani, kutatni már olyan jól megy. Megélni a szabadságot, a felszabadultságot, a rendet, az egységet: az egész új szobát. Új szobát, ami nem a régi áttapétázása."

Forrás: titok :)
***


No, felkapartuk a cuccot, és most ezek után mosogassuk el az edényt: következzen a valódi kincseink és értékeink felsorolása. Egy kissé heje-huja, idealista, igazából szűk rétegről szóló, és minden mondatával én nem is értek egyet, de a fő üzenetével igen:

"A magyar mentalitás, meg hozzáállás... Ezt sokan szeretik mondani, ahogy azt is, hogy a magyarok negatívak, borúlátóak, irigyek, ilyenek, meg olyanok, kot kot kot. Nem igaz. Hülyeség. Régi téma, elavult. Épp ezért úgy döntöttem, ezennel felhatalmazom magam, hogy elmondjam milyenek a magyarok"

1. A magyarok először is rettentően kreatívak, hovatovább multifunkciósak. Ezer dologhoz értünk. Mivel a gazdasági bőség minket jó ideje nem fenyeget és nem jutunk el minden héten kétszer étterembe, fodrászhoz, és nem cserélgethetjük az autónkat és kisebb cuccainkat, így a saját szakmánkon túl még ezer más dologhoz értünk. Autót szerelünk, éttermi fogásokat készítünk, hajat vágunk, lakást újítunk fel, ágyat barkácsolunk, tapétázunk, kertet művelünk. Mindezt teljesen magától értetődő lazasággal. Amihez nem értünk, azt megtanuljuk. Millió olyan munkát végzünk el teljesen evidens módon, amihez sok nemzet szakembert hív. Nagyjából mindent meg tudunk oldani.

2. Vannak igazi barátaink. Persze,nyilván akadnak dolgok, amikhez nem elég a tudásunk, de vannak barátaink. Nem álmosolygós you can do it/ i-am-here-for-u /you are a special person– kapcsolataink, hanem igaziak. Mint általában a bajban, szükségben született pajtiságok, a mieink is erősek, ráadásul jó, őszinte haverok vagyunk. Ha gáz van, megyünk. Segítünk. Nem udvariasságból, nem muszájból, megyünk és kész. Ha valami nem áll jól neked, nem biztatunk, de nem is bántunk meg. Udvariasan, vagy viccesen fogunk szólni, ha valami nem oké, nem hitegetünk hülyeségekkel, nem hagyjuk, hogy égesd magad. Ráadásul egyáltalán nem érdekel minket, hogy a haver mibe öltözik, milyen a háza, vagy az autója, biztos ugyanolyan szar, mint a mienk, kár lenne versenyezni, inkább derülünk rajta és együtt bütykölünk. Jó barátok vagyunk. Mindig van nálunk bikakábel.
     
3. A magyarok okosak. A kényelem elbutít, a csóróság éberen, frissen tartja az agyat. Legalább ez az előnye megvan. Gyerekkorunk óta kénytelenek vagyunk tanulni, majd továbbtanulni, inaskodni, gyakornokoskodni, belevágni, abba és amabba is belevágni, hatvan évesen is iskolába járunk, így a legokosabb és legképzettebb nemzetek között vagyunk. Az iskoláink is erősek, ezért a papírjaink és a tudásunk is az. Millió feltaláló, tudós, és nagy tudású szakember van közöttünk.
     
4. A magyarok szorgalmasak. A nagy jólétben, szociális juttatások tengerében szerencsére eddig nemigen volt alkalmunk elkényelmesedni, így azt tanultuk meg, hogy a munkából lesz pénzünk. Ha elmegyünk dolgozni, a legtöbbször persze mi is a szünetet várjuk, de két szünet között keményen melózunk és nem lébecolunk arra várva, hogy valaki más megoldja a dolgokat.
     
5. Tökéletes a humorunk. Az egyik legviccesebb nemzet vagyunk, pont. Vannak más tréfás népek is ez tény, a mi humorunk viszont talán Hofi óta genetikailag kódolt, és a nyomorunkban is abszolút elsődleges. A mi humorunk nem egy sémára épül, hanem komplex, intelligens, és az összes nemzet humorával kompatibilis legalábbis befelé. Mi értünk minden viccet és a poénjaink nem egy előre kiokoskodható módon születnek meg, hanem váratlanul, ezerféle módon és nincs előre kiszámított alapelve, hozzáállása. Minden viccre fogékonyak vagyunk a Sas kabarétól a szívatásokon át, Gallán, Woody Allenen keresztül a Dumaszínházig. Nekünk mindegy, megértjük az összeset és örülünk neki. Roppant jó fejek vagyunk! 


6. Egzotikusak vagyunk. Nyomorult múltú kelet-európai egzotikum vagyunk a kényelmes nyugat szemében, akiknek nem csak a történelme, hanem a jelene is igen izgalmas. Romkocsmákban szórakozunk, ezzel utalva arra, hogy egy kevés kreativitással szórakozást építhetünk a nyomorunkból, és mulatunk a romok között is. És egymilliószor is végighallgatjuk a Hungary-hungry poénokat, mert tulajdonképpen sohasem titkoljuk el, hogy honnan jöttünk. Valahol mi is tudjuk, hogy magyarnak lenni amúgy menőség. Nem vagyunk Balkán, sem igazán kelet, sem nyugat, ez Magyarország. Igen, az ország magyar szomszédokkal, rengeteg vízzel, szép lányokkal, egy teljesen egyedi, semmihez sem hasonlítható hely.
     
7. Rettenetesen jó sportolók vagyunk. Arányaiban a világ legnagyobb aranyérmesei között vagyunk, mindezt köszönhetjük egy-két szívós honfitársunknak és olyan edzőknek, akik mindenféle lelki továbbképzés, tréning és egyebek nélkül simán érezték, hogyan kell mondjuk olimpikont faragni a gyerekekből. 


8. A magyarok igazságosak. Bár mindenfélében azok vagyunk, de mivel én énekes vagyok, példának a zenei életet hozom, mert azon is elég jól látszik. A világ legnagyobb országaiban a show és a szuper megjelenés okán is simán lehetsz sztár. Ostoba külső dolgok és pénzvillantás, ennyi kell alapvetően a sikerhez, esetleg egy kis hang ha van, nem baj. Na ez nálunk nem megy. Mi ezen röhögünk. A magyarok a zenében és másban is azonnal felismerik a tehetséget, nincs szükségünk külső díszekre, fényekre, nagyszínpadra ahhoz, hogy tudják, hogy valami jó vagy nem. Igazságosak vagyunk: ha például zenésszel találkozunk, a zenéjére figyelünk, akárhogy kinézhet, akármibe öltözhet, nem fogjuk kevésbé vagy jobban szeretni tőle. Mert pontosan felismerjük a tehetséget, nekünk nem kell hozzá segítség, köszi! A művészetekben egyébként világszínvonalon jeleskedünk.
     
9. Önállóan gondolkodó egyéniségek vagyunk. Talán a fenti tulajdonságok elegye az a jellemvonásunk, hogy nem birkulunk. Nekünk a hülyeséget nem lesz könnyű beadni. Aminek nincs értelme, azt megkérdőjelezzük, nem vagyunk olyan buta nép, akinek bármit le lehet nyomni a torkán. Tőlünk aztán a világ állhat velünk szemben és mondhatja, hogy az Ég mondjuk zöld, nyugodtan erőlködhet bárki, minket nem érdekel a többség szava, önállóan tudjuk, hogy az ég kék. Nem nem hiszünk el bármit csak azért, mert sokan állítják.
     
10. Nem irigykedünk, nem is lenne mire. Simán odaadjuk az utolsó szál ciginket, ha éppen van. Okosan felmérjük, hogy ez a fajta nagyvonalúság az anyagi helyzetünkön mit sem ront.

11. A legmélyebbről is kihúzzuk magunkat, mindig találunk megoldást. Még hogy mi nem vagyunk pozitív gondolkodók? Mi, aki hetvenezret keresünk és ebből száznegyvenet hiteltörlesztésre költünk? Mi, magyarok, nemcsak pozitívak, de csodatevők is vagyunk. Olyan dolgokat is előteremtünk, ha kell, amikről még mi sem gondoltuk volna. Minden nap képesek vagyunk átlépni a lelki és fizikai határainkat. A legmélyebbről is feljövünk bármikor, rutinosan.
     
12. Nem vagyunk villogós, felszínes banda. Ha pénzhez jutunk az első gondolatunk nem az, hogy milyen autót, vagy más menőséget vegyünk, amivel másokat alázhatunk az utcán. Ez minket nem érdekel. Inkább fektetünk vállalkozásba, vagy más okos, netán jövedelmező dologba, ha van mit.

13. A családi kapcsolataink szorosak. Bár a legtöbben elég nagy anyagi szarban vannak, a szülők itt mégsem várják, hogy a gyerek 18 legyen és kirepüljön. Sőt, rettentően furcsálljuk ezt a hozzáállást. Akármilyen kicsik és problémásak a kölkök, nem passzoljuk át a lehető legtöbbször gyerekeinket dadáknak és babysittereknek, hogy tovább élhessük a régi életünket, hanem szembenézünk a szervezési problémákkal, és megoldjuk a gyerekeink ellátását mi magunk egyedül, vagy nagyszülőkkel. Megoldjuk. Inkább hajnalig fent maradunk, inkább három állást vállalunk, de a gyereknek mindene meglesz. Az a szoba, amelyik a kis Zolikáé volt, élete végéig az övé marad. Nem lesz belőle konditerem, zimmerferi, lomtár, mert az a gyerek szobája. Zolika abba bármikor beköltözhet. És be is fog, amint hazajött mondjuk Angliából.
Oké, nem vagyunk a leggazdagabb nép, ami olykor magával hoz egynéhány megoldandó ügyet, de épp emiatt van egy csomó jó és hasznos kreatív tulajdonságunk, sokrétű tudásunk is. Ráadásul az olyan fontos dolgokban, mint a család, a munka, mind rajok vagyunk, összetartóak.
...És mindig van nálunk bikakábel, erre nagyon büszkék lehetünk.

Fontos UPDATE, hogy a többi írásomhoz hasonlóan, ez az előbbi is egy politikától teljesen független poszt, ami szerencsére keveseknek nem esett le. A célja az volt, hogy végre nagyobb önbizalma legyen minden itt élőnek, állampolgárnak és távolban lakó magyarnak és észrevegyük, mennyi fontos tulajdonságunk rendben van, szerencsére sokan felfogták, amit köszönök. Nem tartozom egyik oldalhoz sem, kínaiként, oroszként, romaként és feketeként is megírtam volna ugyanezt. Ne kelljen már egyértelművé tenni, hogy ez NEM idegengyűlölő írás volt, aki ebben ilyesmit lát az sajnos őBENNE van, mert ha rajtam múlna, a világon senki nem lenne megkülönböztetve a származása alapján. Ráadásul, ha nem is közvetlenül,de közvetve biztos, hogy mindannyiunk rokonságában akad külföldi, hála Istennek, a genetikailag is szerencsés a különböző népek keveredése. Jó, hogy ennyien élünk itt és ez az írás mindannyiunkról szól. Fölösleges belelátni mást és örülök, hogy ezt a legtöbben fel is fogták. Ajánlom az alábbi Babits-sorokat. További szuper napot mindenkinek!" 


Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály: A második ének (1928)

Forrás: 
http://pozitivnap.hu/belfold/13-megdonthetetlen-teny-a-magyarokrol

 ***

Na és most, miután lekapargattuk a lavórt, és szépen elmosogattuk, ideje, hogy eltörölgessük, és kitegyük a szép polcra a megfelelő helyére. 


Ha valami nem megy az egyik színpadon, akkor egy befogadóbb rezgésű helyen talán menni fog. Szerintem nincs már olyan ember Magyarországon, akinek ne lenne rokona, ismerőse aki kint dolgozik külföldön. Egyre inkább úgy tűnik, hogy itt, ebben a hazában szinte lehetetlen bármilyen kvantumugrást meglépni, mert annyi de annyi primitívség, lehúzó erő, és idiotizmus vesz körül minket – ám én mégis úgy látom, hogy az igazi ugrásra csak ebben a közegben van lehetőség. Mert ugyebár ki lehet innen menni, de valójában mi is történik egy másik országban? A próbatételek csökkenése, a nehézségi szint csökkenése, ez mind egy könnyebb szkennáriót mutatnak – mármint nem abban az értelemben, hogy a beilleszkedés, a nyelv tanulása stb., mert ezek valóban nehézségek lehetnek eleinte, de maga a lehetőségek tárháza jóval kibővül, nem úgy mint itthon. Ezzel csak azt akarom kinyögni, hogy úgymond materiális síkon megkönnyített életvitel nem biztos, hogy a szellemi fejlődés javára szolgál. Mert mi magyarok általában a nyomorunkból tudtunk nagyot alkotni. „Alacsony költségvetésű film – bomba ötlettel” – ugyebár… Persze lehet nem jól látom, hiszen én nem voltam még ott kint sosem, csak azt érzem, hogy nekem itt kell megvalósítani az elképzeléseimet (még). Viszont azt meg teljesen megértem, hogy ebben a ellenséges közegben vannak, akik már nem tudnak érvényesülni.

Azonban van egy másik érdekessége is ennek a kirajzásnak. "Egyre többen dolgoznak külföldön" - szajkózza a rád: ezt a politika negatívumként értelmezi és kommunikálja, és valóban, ha egy ország szellemi és szakmai ereje nem otthon kamatoztatja tudását, az nem tesz jót a gazdaságnak (érezzük), viszont van ennek egy másik, szellemi vonatkozása, vagyis inkább vetülete. Ahogy én látom – és ez nem sovinizmus – a magyarságnak különleges szerepe van. Sajátos gondolkodásunk, nyelvünk és múltunk arra predesztinál, hogy az átlagos földlakónál magasabb perspektívából lássuk és kezeljük az eseményeket. És most itt nyílván nem a panelproli szintjére gondolok, hanem arra a néhány ezer magyar emberre, akik eléggé éberek és ébredtek, hogy az örök áramlásból merítsenek.

„Az itt-következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor
jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a
forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát”

És vajon miért is jó Magyarországnak, hogy a magyarok értelmisége kirajzik? A magyarságnak nem jó, de a világnak igen! Valamiért azt érzem, hogy a Magyar Lavór ellehetetlenítése, életellenessége is mind úgy illeszkedik az Isteni tervbe, hogy az itt kiforrott tudásanyag minél jobban kikerüljön innen, és eljusson távoli vidékekre is. Nem azt akarom mondani, hogy csak és kizárólag a magyar gógyi a csúcstartó a kategóriában, mert én is megismerhettem rengeteg remek külföldi szakember munkáját, akik nagyon jól és forradalmian gondolkodnak, de mégis úgy érzem, hogy a sok sok szaki által összeszedett tudás integrálásához, és szinkronizálásához igenis szükséges a magyar észjárás. Mi ebben nagyon jók vagyunk szerintem, hogy a részekből egészet alkossunk. (és most tényleg nem a lebutított, hőbörgő RTL-népe milliókra gondolok.). Ezért én - ha nem is értek egyet az elmémmel – a kirajzást a szívem mélyén jó dolognak tartom, ami az emberiség javát fogja szolgálni, mint amikor szenteket és királynőket adtunk Európának, vagy mint amikor a szél szétszórja a magvakat és mindenhol meg fog jelenni ez a magság, magyarság. Tehát ez a magyar üst azért rotyog és fortyog, hogy minél több felé csapódjon a finom szaft. (nem túl szép példa elismerem…) Szerintem legalábbis ez a Tudat terve velünk… :))

 

20 megjegyzés:

  1. Mazsola, a magyarok tökéletesek, tökéletesebbek már nem is lehetnének - a magyarokban minden benne van - még a világmindenség is. Éppen ezért nagyon meglepett amit írtál a magyarokról mert bíztam benne hogy már nem adsz a látszatra. Ne hagyd magad befolyásolni a valósnak vélt de illuzórikus és hazug beidegződésektől, a közvéleménytől meg a közvélekedéstől. Mindezeknek semmi közük nincs a valósághoz - pláne nem a magyarok vonatkozásában. A médiotikus vélemény-formálóknak - biztosan állítom - gőzük sincs semmiről. A magyar ugyanis - bárhol, bármikor, bármit is téve - nem véletlenül olyan amilyen.
    A magyar ezen "milyensége" még ráadásul mindig is vastagon korszakfüggő volt - mert mindig annak megfelelően cselekedett. Ebben a tekintetben sosem az idegen létükre valamilyen okból, vagy akár őszintén is "magyarkodó" forradalmárok, politikusok, írók, költők, építészek, zenészek, színészek ecetera a mérvadóak akik jobbára még csak nem is magyarok. Hiába ők a történelmi figurák, az ismertek és felkapottak, hiába róluk vannak elnevezve az utcák és terek - közük sincs az igazán fontos de ismeretlen, minden lényegeset megőrző és továbbvivő valódi magyarokhoz. Akik búvópatakként teljesen ismeretlenül, senkiként tudtak mindent túlélni. Úgy hogy sikeresen alkalmazkodtak a legkülönbözőbb korokban az időszakosan éppen regnáló társadalmi berendezkedésekhez. Mindig is őrizték a magot - hogy mostanáig épségben megmaradjon.
    És ez az ami a döntő. Hogy éppen az úgymond világéves korszakváltáskori illúzió lecserélésekor - azaz MOST - tudjon az A bizonyos MAGYAR MAG gyökeret verni a Kárpát medence spirituális energiáktól tobzódó humuszában. Mert ez szó se róla - már megtörtént. Ezért is a 6almasok által felkorbácsolt félelem, a magyar megkülönböztetett szapulása, állandó szemmel tartása meg minden más hasonló ebből következő megjelenített dolog. DE már késő - a magyar SZELLEM kibújt a palackból, már nem lehet oda visszagyömö9szölni. Ez pedig a mostani eszement világ végét jelenti - éppen a magyaroknak köszönhetően.
    Az ezt megelőző korszakokban mi is volt a legfontosabb ? Természetesen a túlélés amihez messzemenő alkalmazkodás, ha úgy tetszik látszat-behódolás is kellett. Mindeközben persze megőrizve a szeretetelvűség kritériumait, a belső rezgésintenzitást - ha úgy tetszik a JÓSÁGOT. Minden magyarokkal kapcsolatos látható vagy láthatatlan dolognak korántsem véletlen nyomós okai vannak. Akiket egyébként magyaroknak gondol az átlagember azok korántsem biztos hogy azok. Mint ahogy az itt gyakran idézgetett Weöres Sándor vagy Babits Mihály is csak ál-magyar. Látszatra jókat mondanak ugyan de mint rendszer-kegyeltek. Az ál-ellentétesnek tűnő de valójában egyívású szabadkőműves Horthy és a Kádár rendszer által pátyolgatottak, de legalábbis megtűrtek voltak. Nem az ismertség, a kőműves-rendszerek általi felkapottság a döntő - sőt az egyáltalán szóra sem érdemes. Ezt kéne már végre tudomásul venni. A vaskori valaki valójában egy senki - a vaskori senki meg az igazán valaki. Akinek az illúziómentes szeretetelvű senkiségből fakadó valakisága éppen most bontakozik ki, válik mindenki számára láthatóvá. Ahogyan közeleg az Aranykor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy gondolom, hogy a "tökéletes" fogalmát elég részletesen kitárgyaltuk, és nagyjából azért abban mindenki egyetértett, hogy valamit tökéletesnek nevezni csak egy bizonyos szemszögből lehet, míg egy másik szemszögből már nem feltétlenül igaz.
      Szerintem nincs tökéletes ember, mivel a teljességet még nem érte el egyik sem - aki meg elérte, az meg már nem ember és nincs közöttünk. Hiba lenne a magyarokat tökéletesnek tartani, legfeljebb annyiban, hogy vannak tulajdonságaink melyek kiemelkedőek másokhoz képest. Erre próbáltam rámutatni, sovinizmus, nacionalizmus nélkül, tisztán, őszintén.

      Ahogy én látom nagyon kevés emberre lehet rábiggyeszteni a "magyar" jelzőt, és mielőtt ezt megtennénk talán jó lenne tisztázni mit is értünk ez alatt. Szerintem elsősorban olyan, akinek van hite (nem hiszékeny!) és tudását az Isteni forrásból meríti. Aztán lehetne sorolni a tulajdonságokat:
      - befogadó
      - őszinte
      - nyílt
      - derűs
      - okos
      - művelt
      - bizalommal teli
      satöbbi.
      Na most ezek a tulajdonságok és jelzők nyílván nem csak magyar személyivel ellátott emberekre illhetnek, hanem lehetnek akár egy svéd igazolvánnyal rendelkező négeré is. Mert miért ne? :)

      Más.
      Sokszor azt látom, hogy emberek ugyanarról beszélnek, csak más szavakkal, de mégsem értik meg egymást. A kirajzásról írtam több szempontból, és Kerion, ez tulképp megegyezik azzal amit Te is szoktál írni, hogy majd a magyarok adják a királynőket máshol. Másképp, más szavakkal, de ugyanarra gondoltunk. Mert szerintem egy királynő alapvetően szeretetben teljes szellemi vezető. És a magyar szellemi erő jó nagy része immár külföldön van -> ergó: ez a meglátásunk összepasszol - szóval nem értem miért lepődtél meg.
      A sok sok "rossz" tulajdonság, amit a "magyarokra" értettem, az valóban arra a néptömegre illik, amivé züllesztettek minket (a többséget). Ha őket viszont nem tartjuk magyarnak, azzal csak a megkülönböztetést és a szétválasztást folytatjuk (lehet ez is cél, nem mondom), és nyílván ennek is van létjogosultsága.
      Szvsz a valódi magyarok száma - akik lélekben, vérvonalban, genetikában, tudatosságszintben, stb. őrzik a magyar néplélek minőségét - már csak százezrekben mérhető. És különben is, amint egy ember eljut a tudatosság olyan szintjére, ahonnan a szelleme már szabadon szárnyal, onnantól tulajdonképp megszűnik egy adott nép fia lenni, hiszen "kozmopolita" lesz - azaz minden élőt egyformán szeret. Ez nem erény, hanem alaptulajdonság onnantól.

      "A tűznek nem erénye, hanem természete a fény"

      A valódi szeretet olyan mint a Napfény: mindenkire önzetlenül, feltétel nélkül, egyformán sugárzik.

      Törlés
    2. Mazsola, nem értünk egyet mert a magyar az igenis tökéletes még akkor is ha nem annak látszik - már AKI valójában MAGYAR. Egyébként meg sohasem kozmopolita. A más kérdés hogy valóban az ÉgAdta világon mindenkiért van - nem önmagáért. Azt senki sem mondta hogy most sok a valódi magyar. A sok "rossz tulajdonság" meg nem a magyarokra illik hanem a magyartól eltérőekre/idegenekre. Nem szabad összemosni a dolgokat és embereket - az mindig egy jól bevált hatalmi taktika. Az hogy a szeretet, napfény ecetera mindenkire sugárzik még nem jelenti azt nincs olyan ember aki tojik rá.
      A magyar királynőket különleges képességű szupermenekként, un. másodlagos táltos-avatárokként kell elképzelni - akikben mindenkor a Teremtő egyes adott képességei hatnak. Mindig azok a különleges képességek amelyekre éppen szükség van. A Világkirály elsődleges avatár annyiban más hogy benne maga a Teremtő hat.
      Aki a belső rezgés szerint nem magyar az nem magyar - ilyen egyszerű. Hiába gondolja magáról egyébként hogy az, vagy gondolják ezt mások. Persze magyarrá válhat - de ilyen alapon bárki azzá válhat - egy hottentotta, egy cigány, vagy egy zsidó is. Nincs ebben semmi faji és egyéb megkülönböztetés - ez egy kőkemény törvényszerűség a Teremtésben. Amihez alkalmazkodni kell - vagy el lehet "menni". Tehát a Szét/h/választás mindenkor belső rezgés-mérték függő.

      Törlés
  2. Csak ami nincs, annak van bokra,
    csak ami lesz, az a virág,
    ami van, széthull darabokra.

    Kerion, mit tudsz mondani ezekről a kisasszonyokról?

    A magyarság szabad gondolkodásmód, egyszerű életmód és szerető lelkület, ami nem tanulható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oli, nagyon találó a versikéd mert pontosan kifejezi a lényeget, amit már régóta szajkózok. A NINCS a Nin/cs/HU/o/rszág a sEnkiség - ami a feltámadáshoz kell korszakváltás idején. A VAN meg a valakiság amiről le kell mondani ha senkivé akarunk válni. Mert a "van" - ha eljő az ideje - széthull darabokra. A mátrix ezen illúziója szét/h/esik és átalakulva beleolvad az újba. A magyarság egyébként tanulható - csak nem máról holnapra. Igencsak hosszú meg-tapasztalás kell hozzá a Föld nevű oviban.
      kINCS ami nINCS - na ez ami a látszat mert a kincs ott lakozik a nincs-ben. Volt egy ilyen hollywoodi film is hogy: "Kincs ami nincs" - Bud Spencerrel és Terence Hillel - ahol jellemző módon a pénz/dollár volt a kincs. Amiről először azt hitték hogy hamis-ál, de mégis valódi volt. Na ez a film is arról szólt végülis hogy a kincs a nincs-ben van - áttételesen a 6alom- és vagyon-nélküliségben mivel a pénzt visszaadták és így becsületesek maradtak.

      Törlés
  3. Ajánló (újratöltve):

    http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=8249338b7

    "Nagyon boldog vagyok, hogy magyarnak születtem. Mert bár igaz, hogy Magyarország nem arra van kitalálva, hogy itt boldog legyen az ember, és hogy anyagilag jól járjon, vagy hogy bármilyen nagy eredményt el tudjon érni, vagy a nagy koncepcióit meg tudja valósítani anyagba öntve - nem arról szól ez az ország - hanem ez a megvilágosodásról szól. Rájöttem arra, hogy ez az ország ezért olyan nehéz, itt nagyon nehéz az embereknek élni, mindenkinek... kivéve persze... bár "azoknak is"... a hierarchia csúcsán élőknek se könnyű, mert azok meg állandóan félnek, hogy mikor rúgják le őket... úgyhogy azoknak se jó, senkinek sem jó, viszont zseniális nyelvet kaptunk, egy nagyon jó világképet, ami a nyelvbe kódolt gondolkodásmód, ami a miénk, egy mágikus szemléletet, ami a vérünkben van... Úgyhogy egy magyar ember nagyon könnyen megvilágosodhat, akkor hogy ha figyel."


    Hát igen, hát igen. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már ne haragudj Mazsola de ezeket az idézett dolgokat már réges régen tudjuk. Most belinkelted azokat a még regnáló 6alom "vivanaturáján" - Korsch Péterre és Laár Andrásra gondolok - akik szépen rátelepedtek ezekre a magyar dolgokra Czeke Andrással meg a többiekkel egyetemben. Vég nélkül sorolhatnám a neveket de minek. Ezek az emberek VALAKIK, vagyonosak, pozicionáltak stb. - vedd már észre. Az hogy VALAKIK abban persze az idegenségük is közrejátszik, mert azok hajlamosak a "valakiságra". Mint ilyenek előbb senkikké kellene válniuk ahhoz hogy magyarok legyenek. Na azokká persze nem akarnának válni - viszont nagyon szeretnének az ország-foglalóságban megmaradva továbbra is megmondó-emberek lenni. Ezek az emberek és a hozzájuk hasonlók egyébként saját kútfőből semmit sem tudnak. Mindent csak másoktól gereblyéznek össze, nyúlnak le. Világ életükben csak megpróbálták lemásolni az ősi magyar dolgokat, rátelepedve a magyar jelképekre, a nyelvre, mindenre ami magyar. Észre kéne már venni hogy egy valódi magyar még véletlenül sem akar zsidó lenni. De a zsidó mindenképpen magyar akar lenni - legalábbis a látszat szintjén. Magyar embernek nem lehet csak úgy születni - pláne nem úgy hogy nagyapuci Galíciából besomfordált - azzá kell válni. Ez viszont roppant nehéz pláne egy gyökeresen eltérő genetikával. A "valakiket" mindig könnyű beazonosítani. Így pedig roppant egyszerű mellőzni mindent ami tőlük származik - legyen az akár csak a gondolat is. A saját magyar gondolat milliószor többet ér mert ÉGI eredetű - nem pedig agyonmásolt földi valami.

      Törlés
  4. Kerion, bár sok dolgot látok hozzád hasonlóan, arra fölfigyeltem, hogy a hozzászólásaid során gyakran vannak fenntartásaid a példaként megemlített tanítókkal, spirituális emberekkel. Én nem tudom, hogy a vntv hova sorolható, de felületet ad pl.olyan remek előadásnak, mint a Dienes István-féle Kárpát-medencéről szóló. Lehet, hogy Jakab is "valakiként" indult el a csatornájával, de én őszinte segíteni akarást is látok rajta.
    Tudom, hogy mindenki saját maga mestere, de tudsz mondani olyan tanítót, akit te figyelemre méltónak tartasz "magyar fronton".
    Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, még a Bibliában is le van írva hogy a végidőben csak úgy hemzsegnek körülöttünk az ál-próféták-ál-tanítók-ál-spiritiszták akik megpróbálják megvezetni-félrevezetni a népeket. Természetesen úgy hogy nagyon is jókat mondanak hiszen a pokolba vezető utakat a legmézes-mázosabb jószándékkal és látszattudással kell kikövezni. Különben ki az a hülye aki bekapja a legbelül valójában utálatos mézesmadzagot.
      Természetesen azért van minden hogy lenyúlva az átalakulást - azt szabadkőművesen nwo-sítva - megakadályozzák az emberek valódi feltámadását/megtáltosodását. És persze azért is megy a "pumperlávé" hogy továbbra is ők maradhassanak a 6alomban-vagyonban-pozícióban - mint eddig. Meg hogy a többi embert - valójában démon-kratikus rabszolgájukként - tovább terelgethessék.
      A valódi tanító onnan ismerszik meg hogy senki és semmije sincs - és persze nem utolsó sorban valódi magyar - urambocsá még származásilag, jobban mondva genetikailag is. Az ilyen embernek a legkevésbé sincs kiadott könyve, nem tart fizetős előadásokat, nem szerepel nyilvános vagy internetes televíziókban-rádiókban, nem futtatja a sajtó, eleve akadályozva van, sőt általában megpróbálják befeketíteni. Az ilyen ember egy fillért sem keres azzal hogy "tanít" még átvitt értelemben sem, esze ágában sincs azt mondani hogy ő egy VALAKI vagy valami.
      Akkor most visszakérdezek - mondj akár egyvalakit is aki megfelel e kritériumoknak. Azt sem kell hinni hogy az utód nem felelős azért amit az előd tett. Például hogy idejött Magyarországra - nem szeretetelvűen és jóakaratúan beilleszkedni hanem - országot foglalni, minden módon maga alá gyűrni a bennszülött magyart. Ezt a negatív belső rezgést kiváltó, azt tartósító tettet persze a szeretetelvű senkivé-válással lehetne akár ilyen ember utódaként is kompenzálni. Vagyis egy úgymond "kiválasztott" is lehetne magyar ha lemondana dolgokról - de sajnos lámpással sem találni ilyet. Ellenkezőleg tovább tart a nem én a valaki hanem a másik a senki az aki a gonosz > kivetítése részükről. Például a magyar igaztalan nácizása-fasisztázása-antiszemitázása-rasszistázása ecetera. A megtisztulás "nem-akarom-sága" ezeknél az embereknél összekötődik az én akarok a középpontban maradni továbbra is óhajával.
      Örökké nem lehet a Valódi Isten melletti normális létezés helyett "ál-istenkedve istentelenkedni". Egyszer mindennel le kell számolni - vagy el kell számolni. Ennek van most itt, illetve lenne itt az ideje. DE a Teremtés nem vár rájuk örökké hanem teszi a dolgát - így aztán el kell hogy hamarosan menjenek. Először innen a Kárpát medencéből.

      Törlés
    2. Adja az ég, hogy így legyen, minél hamarabb!
      Sajnos igaza van kerionnal a "tanítókkal" kapcsolatban. Bűzlenek a pénzszeretettől, innentől kezdve nem autentikusak. Gondolok itt a Müller Péter félékre.

      Törlés
    3. Kedves Éva,ugyan nem nekem címezted de pl a saját véleményem az,hogy Jakab is csak a jót szeretné közölni többnyire.Pont úgy ahogy mondod.De néha túlfűtve és NEM utána nézve bizonyos dolgoknak.Na és persze minden leadott műsoridő számít,hiszen a nézők táborát valamivel el kell bolondítani.Fenn kell tartani.Itt is vannak "töltelék" írások,ha lenne két cikk ki járna ide hónapok múlva olvasni, mert akkorra jön vmi ihlet,kiírni való vélemény Mazsolának, ami esetlegesen mindenkire nézve számít/hat.Vagy nem,de az biztos.De addig is a saját vélemény marad.És mi a vélemény? Főleg ami nem mindenkinél ugyan az,de ezt már -Ö.T. - kifejtette nemrég.Meg is kapta a lehurrogást érte.(engedelmeddel nem keresném vissza,de biztosan sejted hiszen itt olvasol már rég,és biztosan figyelsz is másokra) Én mégis vele értek egyet abban.
      Kiragadott példa, a műsorában szereplő Cs.Pál állításai.Ha valaki beleássa magát a témába rövid időn belül rájön a ferdítéseire,matéria hajhászására.Most akkor legyen fenntartásom Jakabbal is?Egy részről van.Mert ugyan kívülről könnyű dumálni (mint itt) de vinni a műsort már koránt sem egyszerű.De aki az idejét (valami oknál fogva (én-vagy-ok)) ilyenre adja az legyen kedves tájékozódjon.És akkor már bibike is van.
      A megfoghatatlan téma pedig még nehezebben kezelhető.
      Pl állítás szerint úgymond együtt kezdte V. Béla és N. Sándor.
      Meglehet nézni mindkettőt hol tartanak anyagiak terén (is),és mit mondanak,kik csoportosulnak köréjük,satöbbi.
      Pedig mindkettő "tanító".
      a.n

      Törlés
    4. Kedves Kerion és a.n "elválasztani az ocsút a búzától" ez mindannyiunk egyéni törekvése. Én továbbra is azt mondom, hogy a tudás így van elénk borítva vegyesen és nekünk kell szemezgetve kiválogatni azt amire szükségünk van. Le a kalappal az előtt aki már találkozott olyan emberrel, tanítással ami nem hagy kivetni valót maga után.

      Én nem tartok az ál-tanítóktól sem, jöjjenek csak ők is, hemzsegjenek. Ha ki tudják szivattyúzni a pénzt a zsebemből, mert olyan ostoba vagyok, tegyék. Abból is lehet tanulni, ha megvezet valaki. Ugyanígy a "másik"oldal, aki csupa szeretet, aki csak önzetlenül akar segíteni másokon, na itt is észnél kell ám lenni. Szóval én nem az alapján hozok döntést, hogy kihez fordulok oda, hogy mennyire szedte meg magát, mennyire nem. Az az ő dolga, azzal majd neki kell elszámolnia.
      Bár kétségtelen, hogy egy magát kiművelt ember általában egy egyszerűbb, természetesebb életmódhoz vonzódik.

      Ha van egy jó belső iránytűnk, innentől kezdve jöhetnek a megvezetők-félrevezetők nem lesz velük dolgunk.
      Éva









      Törlés
    5. A.N. ne képzeld hogy csak a "vivanatúrás Jákob", bocsánat Jakab tud műsort vezetni. Egy rahedli nála okosabb valódi magyar létezik csak hát labdába sem rúghatnak sehol - jó szidó módra eleve ki vannak rekesztve mindenből. DE most már ez így is van jól mert végre látványosan kiválasztódtak közülünk a "valakik". Szét/h/-választódott az aminek külön kellett választódnia és jöhet a tabula rasa.
      Manapság egy egyszerű tévés időjárás-bemondói álláshoz is setét-oldali szektatagság kell. Szektatagok pedig csak a kiválasztottak lehetnek a néhány díszgójt kivéve. Illumináti, szabadkőműves, koponya és csontok, bilderberges, szájentológus, hitgyülis, máltais, ilyen-olyan lóvalagrendes műsorvezetőkkel, szereplőkkel van teli az egész ál-magyar média - tv, rádió, sajtó, könyvkiadás, színház, mozi, internet - és persze a politika meg a gazdaság is. A valamit valamiért alapon működő hierarchiában a szektatagság által fogva is vannak ezek az emberek - ezért sem változnak soha.
      Évike, csak egyfajta tudás van a másik annak látszó csak egy rossz reprint-másolat. Neked az igaz tudást kell felismerned és ha már a saját kútfődön kívül más is érdekel - csakis arra kellene hallgatnod. Ha nem tudod megkülönböztetni az ál-tudást a valóditól - ebben mindig a tudást-hirdető személye a kulcs - akkor jobb ha nem is foglalkozol ezekkel a dolgokkal. Nem véletlen mondom hogy a lemondás az az út ami felfelé visz. Még a közmondás is hamis - "nem akarásnak nyögés a vége" - mert az egóra alapozott. Éppen hogy fordítva van - Menny-Ország a Vége. Profánul megfogalmazva: valójában akkor teljesülnek a vágyaid ha visszafogod azokat. Erőltetve semmi sem megy - dehát ez ismerős a szerelem terén is. Ettől még persze nem biztos hogy a "lassú víz partot mos". Mert még kell 1-2 dolog. Persze hogy kell tanulni akár a saját kárunkon is, de inkább úgy fogalmaznék hogy kellett volna tanulni - ugyanis olyan marha sok idő már nincs. Pláne itt Magyarországon nincs erre már idő. Most már lassan az van hogy "aki bújt bújt aki nem nem"...

      Törlés
    6. Drága Kerion, nem tudom mért gondolod, hogy képtelen vagyok megkülönböztetni az igazi tudást az ál-tudástól, de már többször utaltál erre. Mintha az lenne a fixa ideád, hogy csak az az út helyes amit te jártál be. Igen, engem a saját kútfőmön kívül más is érdekel, másokat is meghallgatok és képes vagyok a szűrésre, nem kell engem félteni. Az élet úgyis visszaigazol.
      Különben tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy te kit tartasz jó tanítónak a mag-lelkek közül, egyszer majd előállhatnál a farbával, mert eddig csak azt tudtam meg tőled, hogy ki nem az.
      Éva

      Törlés
    7. Dága Évike, megmondom Neked őszintén hogy eleinte, évekkel ezelőtt én is jóformán mindenkit jó tanítónak tartottam - aztán egyre másra derültek ki a dolgok minden "kedvencről". Most felsorolhatnék itt több-száz nevet de nem akarok senkit sem megbántani-megsérteni. A szomorú az hogy kivétel nélkül mindenkiről kiderült hogy nem az "igazi" - egyszerűen BELÜL rájöttem. MOST az van hogy csakis és kizárólag a bennem is ITT lévő TEREMTŐ az igazi - és senki más. Ez van - nyilván másnak is végig kell járnia ezt az utat. Nem is ragozom tovább.

      Törlés
  5. Az a baj Kerion, hogy szeretnék Neked hinni, de legbelül egy kis vészcsengő azt súgja, hogy mindez cukrozott méz, ami csak a további megkülönböztetéshez vezet. A teremtett világban, itt a vaskor végén a különállóságot, elkülönültséget reklámozni számomra már nem út, hiszen az egységet, az állandó áramlatokat, a téren és időn túli állandót keresem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mazsola, ez az utolsó mondatod a különállóságról nagyon rendben van!
      Éva

      Törlés
    2. Az a baj Éva néni, hogy nincs rendben. Csak nézd meg ennél a cikknél is mennyi megkülönböztetést soroltam fel. Ilyenek és olyanok a magyarok - folyamatos ítélkezés. Holott csak arról van szó, hogy az Egy Tudat végtelen számú kibontakozását észleljük itt a változók világában, de alaprétegükben mindegyik ugyanabból a forrásból merít.

      Törlés
    3. Mazsola, nem a magyar akarja a megkülönböztetést - mindez távol áll tőle. A Szíriusz nevű kutyámat éppen most okítottam arra hogy a számára felesleges kaját ne őrizze tovább hanem adja oda az ott sertepertélő 3-4 macskának. Akiket egyébként szeret - mert így lett "nevelve". Tehát ha már teleette magát vonuljon félre - s láss csodát Ő ezt már meg is tette. De vajon más is ugyanezt teszi-e ? Naná hogy nem . Sajnos ilyen a világ. Az "elkülönültség" tény és nem a magyar az aki akarta - ez is tény. Azon kívül hogy az elkülönülőket természetesen megpróbáljuk jobb belátásra bírni - már 5 éve ezt csinálom - végül is csak felül-emelkedni tudunk rajtuk, meghaladni tudjuk őket - legalábbis spirituálisan/Si-onosan mert másképpen, anyagiasan/C-ionosan a "senkiséggel" nagyon nehéz. Az ítélkezés az amikor valakit valamire elítélnek - tehát az egy befejezett dolog. Ez az ami az Ember számára nem megengedett - legalábbis következmények nélkül nem. De már a MEG-ítélés is más mert az csak a tapasztalat és egyebek útján történő voltaképpeni kitérő védekező reflex. A tény-megállapítás pedig pusztán a valóság/igazság kimondása. A megbocsátás meg - ami igen fontos - akárhogyan is nézzük 2oldalú dolog. Hiába bocsát meg a magyar vagy kér bocsánatot - ha arra nincs fogadókészség. Szóval el vagyunk itt tévedve - jó lenne rendet rakni.

      Törlés
  6. Mazsola, nem a cikkedre gondoltam az tényleg megítélős kissé. Az említett mondatod viszont nagyon is rendben van, az már más kérdés, hogy ezt mennyire vagy képes belevinni a mindennapokba. Mert hát a terepen dől el minden.
    Az meg, hogy két nappal a cikk megírása után, erre a felismerésre jutottál, igazán örvendetes.
    Éva

    VálaszTörlés