A tudomány felfedezi a Teremtőt - 5.rész: anyanyelvünk

„A magyar nyelv ősisége Magyarországon meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét: az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

Grover S. Krantz amerikai antropológus

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

George Bernard Shaw drámaíró

„A magyar nyelv messze magasan áll magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét…”

Sir John Bowring brit költő és műfordító  (magyarázatként lásd még ezt itt->)
 

A magyar nyelv csodáiról, ősiségéről szerencsére manapság már sokat lehet hallani/olvasni, sokan foglalkoznak vele, nagyon érdekesek ebből a szempontból a „mit mondtak külföldiek a magyar nyelvről” c. gyűjtemények. Most azonban a magyar nyelv arra a csodálatos tulajdonságaira hívom fel a figyelmet, melyek – hogy hogy nem (!) - a hivatalos nyelvtankönyvekből kimaradtak. Az elhallgatott különlegességei anyanyelvünknek többek között a gyökrendszer, a szóbokor-képzés, a képleírási képesség, a logika, az ősiség, a játékosság, a gazdagság. Nézzük sorban!

1. Gyökrendszer 

Molnos Angéla szerint „nyelvünk gazdag, képies, ízes, tömör. Gazdagsága vonatkozik hangállományunkra, szókincsünkre, képzőink, ragjaink, toldalékaink sokaságára. Nyelvünk gazdagsága lehetővé teszi minden értelmi és érzelmi árnyalat kifejezését és az új szavak alkotását is. A magyar nyelv ragozó (agglutinating, agglutinative) nyelv. „Ragozó” azt jelenti, hogy a gyökhöz, a szótőhöz illesztjük, „ragasztjuk” a ragot. Úgy is mondhatnánk, hogy a magyar nyelv igyekszik összerakni, egyesíteni azt, ami értelmileg és rendeltetése folytán szervesen együvé tartozik. E különbséget sokan ismerik. Amit viszont hívatalos nyelvészeink elhallgatnak, az a magyar nyelv egyedi gyökrendszere. Minden szavunk gyök, gyökelem, gyökszármazék vagyis gyökfűzér. Sőt toldalékaink, képzőink és ragjaink is gyökök, akkor is, ha eredeti értelmük kikopott már tudatunkból. Képző szerepet betöltő gyökökkel képezünk új szavakat, rag szerepet betöltő gyököket ragasztunk önálló szavainkhoz, és így meghatározzuk azok egymáshoz való viszonyát és szerepét a mondatban, mondanivalónkban. Más szóval, toldalékokat tolunk, toldunk gyökeinkhez és származékaikhoz. „Minden gyök,… egy vagy több belőle képezhető szónak mintegy csíráját, magvát rejti magában.” (Czuczor–Fogarasi). Gyökeink a tiszta magyar nyelv ősi, ma is élő, működő szervezetét képezik. Valamikor az emberiség ősnyelve vagy ősnyelvei valószínűleg mind gyökrendszeren nyugvó, ragozó nyelvek voltak, de a legtöbb nyelvben e rendszer már alig felismerhető foszlányokra bomlott. Viszont a magyarban a mai napig is megmaradt a gyökrendszer szerves egészének javarésze, bár a mindennapi használatban csak tudatunk peremén.”

Az általunk még észlelhető, nyelvünk alapjait képező egy szótagú gyökök (pl. mag, szer, néz, kép, fog, nyíl, nyúl, foly, föld, szem, test, vér, tér, stb.) mellett vannak még ezeknél is ősibb alapok, úgynevezett teremtő gyökök. A teremtő gyök egy gyökcsalád közös nevezője, a legvalószínűbb feltételezett hangalakja annak a gyöknek amelyből az egész gyökcsalád kisarjadt. Nagyjából 20-40 közé tehető a teremtő gyökök száma a magyarban. Ezek köré gyűlik a kb. 2500 gyök vagy fiagyök. És azok köré bokrosodnak a magyar nyelv szóbokrai. Egyes kutatók szerint az ősi magyar rovásírás minden egyes jele egy-egy teremtő gyöknek felel meg, így tehát az írásjelek, és a teremtő gyökök száma megegyezik. Ilyen teremtő gyök pl. a K-R, ami minden körrel kapcsolatos szóképzésünk alapja, sőt ez a teremtő gyök más nyelvekben is fellelhető nyomokban. Nézzük meg először a magyarban: 

• Teremtő gyök: K.R
• Jelentésköre: Minden ami körrel, körmozgással kapcsolatos.
• Fiagyökök: K.R, G.R, GY.R
• Szóbokrok:
  
  • KÖR: kör, köret, körül, köröm, körte, körönd
  • KAR: kar, karol, karika, karom, karima
  • KER: kert, keres, kerék, kerek, kerge, kering, kerül, kerület, kerít, kerítés, kerékpár
    
  • KOR: kor, korong, korog, kóró, korsó, korona (király!)
  • GÖR: görbe, görbít, göröngy, gördül, görcs
  • GUR: gurul, gurba, guriga
  • GER: gerezd, gerenda, gerely, gerinc
  • GYŐR: győr (Diósgyőr, Pénzesgyőr)
  • GYŰR: gyűrű, gyűrke

Ez csak példa, a K.R teremtő gyök köré több száz szó szerveződik még. Mesterházy Zsolt pusztán szemléltetési szándékkal összehasonlította 25 eurázsiai nyelvvel a magyar K-R gyök által képzett szóbokrot. Célja ezzel a figyelem felhívása olyan meglévő és általa is látott valóságra, amelynek feltárása és elemzése a továbbiakban lesz a nyelvészek dolga. A következő 31 db K-R teremtő gyökből képzett magyar szót hasonlította össze más nyelvekkel: kar , karám , karika , karima , kéreg , kerek , kerék , keres , keret forma, , kerget , kering , kerít , kert , kerül , kerülőt , kerület , kerülő , korona , korong , kör , körít , környék , környez, köröz , körül , körzet , kurta , kürt , görbe , göröngy , gurul - és a következő eredményre jutott: A különböző nyelvekben a fellelhető gyökök aránya: latin 70% olasz 67% portugál 77%, spanyol 74%, holland 58%, svéd 48%, sumér 100%!, kelta 100%!, angol 51%, német 48% , dán 58%, francia 64%, ukrán 67%, lengyel 67%, bolgár 48%, finn 48%, észt 10%,  török 22%, cseh 58%, görög 26%, román 62%, tibeti 32%, ónémet 58%, germán-ószász 42%.

"Ez a táblázat a K-R magyar teremtő gyökről azt bizonyítja, hogy négyezer évvel a sumérok fénykora után és jó kétezer évvel a kelták és etruszkok után ma egész Európa a ragozó ősnyelven alapuló gyököt, illetve szókincset használ. Most igazán mondhatnám, hogy Európa ma szógyökeiben magyarul beszél(!), de nem mondom, mert "csak" a K-R gyökről beszélek - legyen az bármilyen néven nevezett nem ragozó "indoeurópainak" tekintett nyelv. ... A mostani helyzetet véve teljesen mindegy, hogy a K-R származékokat hogyan ejtik ki ma, jó kétezer évvel későbben - legyen az az olasz circolo-csirkolo, a német Kreis-krajsz, az angol circle-szörkl, a szláv kruh (kör) stb. -, a lényegen nem változtat, egészen egyszerűen magyar gyökből képzett szavakat használnak saját kiejtésük szabályainak megfelelően a magyar nyelvtan nélkül. Mindenekelőtt megállapíthatónak tűnik, hogy Európa mai nyelveiben igen masszív és kiterjedt - mondhatjuk alapozó erejű - sumér (magyar, kelta, etruszk) eredetű alapréteg van. Ezen nem is érdemes nagyon vitatkozni." - írja Mesterházy Zsolt.

Lélekgyógyász barátném egyszer a T-R teremtőgyököt elemezte ki, érdemes elolvasni. Néhány részlet: TER/EM/TŐ

Alapszó a TER (tér). Most fantáziánkat szabadjára engedve, egy érdekes játék gyanánt nézzük meg a többi szót és írjuk le jelentését, amit a T és R hangjainkból képezni tudunk, hiszen a régi magyar írásban sem használtak magánhangzókat:

TAR – Kopasz (fej), üres (pl. mező). A tar mezőt, földTERületet meg lehet művelni, be lehet vetni, tehát rendelkezésre áll egy tér, ahol élelmet TERmelhetünk.

A fejünk egy részét TARkónak nevezzük, ahol már nincs hajunk – itt is azt látjuk, hogy egy teljesen „üres” TERületről beszélünk.

TARló szavunkat is érdemes itt megemlíteni, aminek a jelentése az aratás utáni földterületre utal.

TARka szavunk jelentése színes, változatos szintén a teremtés sokszínűségére utalhat.

TÁR – Tárolásra alkalmas hely, tehát ismét egy olyan TERület, ahova lehetőségünk van eltenni, tárolni valamit. Aki „kitár”pl. egy ajtót, vagy aki „széttárja” kezeit, az ( jó esetben szeretettel ) magához enged valakit, aki pedig kiTÁRulkozik, az megmutatja belső, talán legféltettebb lelki kincseit, teljesen bízik a másikban.

TÉR - A tér végtelenségét érezhetjük mindannyian, még ha csupán fizikai értelemben is vizsgáljuk a szó jelentését. A teremtésben rejlő lehetőség is végtelen. 

Tükörszava a RÉT, ahol állatok legelhetnek...

TÖR – Eltör valamit; egy régi formát megbont, megváltoztat. A pusztítva teremtés lehetősége jelenik meg ebben a szóban.

A következő szótaggal bővítve szavunk a TEREM. Az „én terem” értelemben jelentése: a tér, ami körbe vesz engem. Ez azonban végtelen, így benne van minden, ami teremtett. A tér végtelensége tehát mindenkié, nem kisajátítható. Láthatjuk, hogy bármit is teszek, az hatással van a többi teremben élőre, illetve minden élettelen létezőre is. Itt is szembe találkozunk azzal az érzéssel, hogy minden EGY, és mindenben ott van, benne van a teremtő egység érzése.

Nézzük a TEREMTŐ szavunkat. Terem- tő – minden egy tőről fakad, terem, tehát a teremtésnek egyetlen töve van, ő a Teremtő. Annak a végtelen térnek is ő a kiindulási pontja, amelyben létezünk, a Teremtő maga is végtelen.

A T-R tehát teremtő gyök: TÉR - TEREM - TEREMTŐ, TERMÉSZET - TERMŐ - TEREMTŐ

2. Szóbokor-képzés

 

Arató István „A világ nyelve” c. munkájában írja nagyon találóan:

„Képzeljünk el egy ismeretlen nyelv- és számművészt, aki az alábbiak szerint alkotja meg egy nyelv szókincsét. Veszi az alapvető dolgokat, fogalmakat. Ezekre rövid, tömör és érzékletes egyszótagú szavakat alkot. Ezen szavakat alapszavaknak, gyököknek nevezi. Mondjuk 1000 ilyet csinál. Majd ezek közül kiválasztja azokat a dolgokat, fogalmakat, amelyeket a leggyakrabban fűzünk, kötünk más szavakhoz, legtöbbször használunk más szavakkal együtt.
Tegyük fel, hogy 20 ilyet talál. Ezeket elnevezi képzőknek. A nyelv további − kétszótagú − szavait úgy képzi, hogy az egyszótagú alapszavak mindegyikéhez hozzáfűzi ezen 20 képzőt. Vagyis, minden egyes gyökszóból 20 új szót képez. Ily módon 1000x20, azaz 20.000 szót kap. Már hallani az önkéntelen kérdést, hogy tudna egy ember ennyi szót megjegyezni? A válasz roppant egyszerű: ezen 20.000 szó megtanulásához mindössze 1000 szót és a 20 képzőt, azaz összesen 1020 szót kell megjegyeznünk! Hiszen nyelvművészünk úgy alkotta meg a szavakat, hogy tudjuk, egy adott képző milyen értelmet ad a szóhoz, milyen értelemmódosulást eredményez. Képzeletbeli nyelvművészünk bizonyára nem találná hosszúnak a háromszótagú szavakat, ezért továbbképezné azokat. Ez 400.000 háromszótagú − azaz kétszeresen képzett − szót eredményezne! S, ezek megértéséhez és megjegyzéséhez is csak az 1000 gyök és az 20 képző jelentésének ismeretére volna szükség! Az így létrehozott nyelv fa-szerkezetű és hatványhalmazt alkot. Szavainak száma hatványsor szerint nő.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a gyökökből képzett szavak akkor kötődnek legjobban egymáshoz, ha nemcsak sejtjük vagy érezzük (ahogy ma), de ismerjük is a gyökök jelentéseit. Már ebből is érzékelhető, hogy milyen óriási fontosságú a gyökök ismerete. A XIX. és XX. század nyelvészei nagy hibát követtek el azzal, hogy meg sem kísérelték megfejteni a gyökök és képzők jelentéseit. S nem tárták fel a szókincs óriási mennyiségű belső összefüggéseit. Helyette más nyelvekkel vetegették össze és más nyelvekből igyekeztek származtatni.”

Ezután néhány példa segítségével nézzük meg mit lehet művelni a gyökökből képzett szavainkkal!

Foly	Tör (törik)	Nyíl	Nyúl
Foly Folyam Folyamat Folyamatos Folyamatosan (mind a folyással, folytatásossággal kapcsolatos kifejezés, melyeknek alapja a „foly” gyök)	Tör Töredez Töredezett Töredezettség Töredezettségmentes Töredezettségmentesítő (ebből az is látszik, hogy nyelvünk nem esik kétségbe a modern-kori kifejezéseknél sem!)	Nyíl Nyílik Nyílás Nyílhegy Nyílatkozik Kinyílatkozik (a nyíl minden jelentése a kinyíló állapotra, formára vonatkozik, a nyílhegy is és a nyított ablak is)	Nyúl (állat) Nyúl (ige) Nyúl (állapot) (A „nyúl” gyök minden létező szóverziójában a nyúlással kapcsolatos állapotra utal – „mielőtt odanyúlnék, a nyúl teste ugrás közben megnyúlik”)

Példa egy szóbokor angol fordítására, teremtő gyök: NY-L

• nyelv (szerv) – tongue
• nyelv (beszélt) – language
• nyel – swallow
• nyal – lick
• nyál – saliva
• nyúl – stretch (nyúlik), hare, rabbit (nyúl, mint állat) (itt jegyezném meg, hogy a nyúl egy nyúlánk állat, nézzük csak meg futás közben, vagy emeljük föl a fülinél fogva és nyújtsuk ki a lábát.)
• nyél – handle (a nyél tulajdonképpen nyúlvány, például a balta feje és nyúlvány-nyele, vagy például a teleknyél, amely a telket az utcával összekötő nyúlvány.)
• nyíl – (eszköz) arrow
• nyíl – (ige) open, expand, blow (ahogy inkább mondjuk TÁR(UL))
• nyolc – eight (ez hosszú vonal volt, amíg össze nem hajlott)

A magyar szóbokor képzés és ragozás (rakosgatás, szóragozás, szórakozás!) egy nyelvészeti csúcstechnológia. Azt a szavunkat, hogy "meghívattathatnátok" más nyelveken legalább 5-7 szóból lehet csak összerakni. Ez a szóképzés elmehet egészen idétlen hosszúságokig is, lásd pl. itt, mely szavaink már nem mindig egyértelműen értelmes kifejezések, de mindenképpen viccesek. Pl. megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, vagy elkelkáposztásítottalanítottátok. 

3. Ősiség 

Friedrich Klára írja: "Az ősi magyar rovásírás a Kárpát-medencében alakult ki. Eddig megtalált legrégebbi emlékei: a  Bajóti  Jankovich  barlang  pálcavégén talált jelek 15 - 20.000 éves bolygatatlan rétegből  származnak.  A  Tatárlakai Korong  jelei 7500-8200  évesek.  Ezen írásnak további  6-7000 éves emlékei kerültek elő Torma Zsófia (1831-1899) régésznő  ásatásain  az  erdélyi Tordos közelében.  A rovásírás emlékei fennmaradtak a történelmi Magyarország területén (lásd az 1920 előtti  térképeket)  köveken, templomok falain, csont, fa,  ezüst, aranytárgyakon, könyvekben. 

A boszniai Visoko-ban, Szarajevotól 30 kilométerre kezdte meg ásatásait 2005-ben  Semir Osmanagic  piramiskutató. A Visocica hegy piramis alakjára  Senad J. Hodovic  múzeumigazgató hívta fel figyelmét.  Ezen kívül még négy közeli, növényekkel benőtt dombról feltételezik, hogy piramist rejt magában.  Ásatások főként  a Nap és Hold piramisnak nevezett építmények területén folynak, s már az eddigi feltárások is bizonyították, hogy mesterséges, ember által  készített alkotások.  A Nap piramis mérete és kora meghaladja  a  Gizai-ét, amelyet  Kheopsz  fáraó  építtetett  4600 évvel ezelőtt. Szakács Gábor, aki  2006 júniusában  járt először  a helyszínen, azzal a felfedezéssel tért haza, hogy a Nap piramis alagútjában  és a környékén lévő nagy köveken az ősi magyar rovásírásnak megfelelő jeleket talált, s ebből következően a Tordos –Vinca  műveltség területe déli irányban kitolódik."

 
Miért csodálták meg ennyire anyanyelvünket más nemzetek írástudói? Elsősorban írásbeliségének régisége miatt. Nem lehet eléggé nyomatékosítani, hogy amikor a honvisszafoglalás (896) idején Európában csak a görög és római volt írásbeliség volt, mi már akkor egy kiforrott, mintegy 6000 éves írásbeliséggel rendelkeztünk (lásd. pl. a tatárlaki korong-leletet). Másodsorban szerkezetének maradandósága váltott ki általános csodálatot belőlük. Párizsban, a Sorbonne nyelvészei számítógépes összehasonlításaikkal, a nyelvek ősiségét vizsgálva, vagyis azt, hogy melyik nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, ős-alapszavakból, a következő eredményre jutottak: amíg a mai angol 4 %, latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óceáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az ős-török (türkmén) 26 %, addig a mai magyar nyelv 68 % etimont tartalmaz!

Ez magyarázza irodalmi nyelvünk maradandó szépségét, képzetgazdagságát, amelynek révén a tizenkilencedik században Arany László, Erdélyi János, Gyulai Pál, Kálmány Lajos, Kriza János, Sebestyén Gyula lejegyezte népmeséinket- és mondáinkat éppúgy tudjuk nyelvészeti tanulmányok és szótárak nélkül olvasni és értelmezni, mint akár az Ómagyar Mária Siralmat, bibliafordításainkat (Erdősi Sylvester János, Károli Gáspár, Káldi György), magyar egyházi énekeinket, nem is szólva Balassa/Balassi Bálintról vagy Tinódi Lantos Sebestyénről. A British Múzeum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány 1533-ból fennmaradt szövege például így kezdődik: „Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelenek elsew capitoliuma”. Nem kell átírni, lefordítani, ellenben tény, hogy Shakespeare ma már magyarázatok, sőt szótár nélkül nehezen érthető.

Baráth Tibor A magyar népek őstörténete c. munkájában hívta fel rá a figyelmet: „Egyiptomban észrevették, hogy a Nílus árterületein burjánzó egyik nádfajta megfelelően szárított levelei a szál irányban egymásra keresztbe fektetve és összeragasztva olyan anyagot adnak, ami tartós, könnyen kezelhető és amire festékkel a PAPok időtálló BETŰ jeleket tudtak írni. Az eredmény, a PAP-ÍRÁS, egyúttal neve lett az írást hordozó anyagnak, a papirusznak is.” Tehát a papír az az, amire a pap ír! Papíros – papírás. Magyarul olvasható a világtörténelem. Az angoloknak fogalmuk sincs miért paper a papír… A szerző egyébként igen komoly összehasonlításokat végzett, és összefüggéseket talált az egyiptomi a sumér és a magyar nyelv között. "E sorok írója legbehatóbban egyiptomi szövegekkel foglalkozott és azok között mindenesetre tucat számra olvasta a pompásnál pompásabb magyar mondatokat ma is jól érthető magyar nyelven. Ha tehát a mezopotámiai és egyiptomi nyelv ugyanaz az ősnyelv és az egyiptomit és a mezopotámiait is lehet magyarul olvasni, akkor abból világosan következik, hogy a régi keleti ősnyelv, az úgynevezett szumír és az úgynevezett egyiptomi nyelv szabályos magyar nyelv volt. Így már felállíthatjuk a szumír = egyiptomi = magyar egyenlőséget, a már korábban megállapított szkíta = hun = avar = magyar egyenlőség mellé. Ha ezt a két egyenlőséget egyfolytában írjuk le, 6000 esztendő népi története összefüggő és szakadatlan láncban jelenik meg szemeink előtt, a magyar nyelv pedig úgy, mint a keleti ősnyelv egyenes folytatása. Ennek a megállapításnak messzemenő következményei vannak." - írja Baráth Tibor.

A világtörténelem magyarul olvasható! 
Az EGY, az ELSŐ a legelső szám, sok nyelvben érdekes módon ez hasonló módon képződik:
latin = UN-UNA-UNO
francia = ÖN
angol = ONE
német = EIN
maya = HUN
közép-amerikai indián = HUN
Az ókori görög történetírók, és Hérodotosz is, de az egyiptomiak Trogus Pompeiusnak is azt mondják, a szkíták a világ első népe, náluk öregebb nincs. Tehát első, azaz HUN…Az egyiptomi szfinx arab neve: Abul-Hun, a törököknél Abl-Hon, mindez annyit jelent Hun-atya, de mivel a hun azt jelenti: első, egy, ezért így is fordítható: Egy Atya. Egy Isten.. A maja főisten neve HUN-A(h)PU, jelentése szintén Első Apa, Egy Atya (Egy Isten). A mezopotámiai nevek, városok nevei magyarul értelmezhetőek: ÚR, URUK, UTNAPISTI (Útnapisten), NINHURSZAG (nőország, anyaország, anyaföld, Földanya). A sumér és a magyar nyelv hasonlóságaival rengetegen foglalkoztak, ebbe most nem kívánok mélyebben elmerülni, viszont az egyiptomiaknál maradva nézzünk néhány istenség nevét: Az íj feltalálását Hórusz "istennek" tulajdonítják. Vegyük le a teljesen fölösleges görög toldalékot, ezt kapjuk: HÓR. Adjunk hozzá egy csipetnyi magyar fantáziát: HÚR. A húr -> Az íj lényege, a "lelke". Tehát: HÓRUSZ az egyiptomi "ijászisten" = HÚR. Talán az sem véletlen, hogy Hóruszt általában sólyomként ábrázolják, tehát: HÓRUSZ = HÚR - ÍJ - SÓLYOM. Ez összecseng a magyar hagyománnyal. Az egyiptomi hitvilággal kapcsolatban a hivatalos álláspont szerint az alábbi az "istenek" teremtés-fája, nézzük először ahogyan a könyvekben szerepel:

Ré - főisten, ki teremté a világot, és megteremté:
Su - a levegő "istenét", és Tefnu - a nedvesség "istenét"
ők teremtik:
Geb - a föld "istenét és Nut - az ég "istenét"
ők nemzék:
Ozíriszt, Íziszt, és Seth-et
Ozírisz és Ízisz gyereke Hórusz

Most lássuk mindezt magyarul (fenntartva a tévedés jogát!)

Ré = úR
Su - Tefnu = Szél - Tenger
Geb - Nut = Geo - Nap
Ozírisz - Ízisz - Seth = Ősúr, Íz, Szét Hórusz = Húr

Most nézzük a megfelelő dimenziók és szintek szerint:

ÚR (Ré) - a teremtő szint

Szél (Su) - Tenger (Tefnu) - a gondolat – hullám – szellem – energia dimenziója

Geo (Geb, Föld) – Nap, Ég (Nut) - az anyagi dimenzió

Ősúr (Ősír?) - Íz (Ízten?) – Szét (Szétbomlasztó, Seth, Sátán?) - az első teremtmények

Húr (az íj feltalálója) - emberi szint?

De lehet, hogy fentieknél már túlságosan a fantázia vezérelt. Mindenesetre ősetimon-készletünk egyedülállóan gazdag mivolta által már nem csodálkozhatunk, hogy miért bővelkednek irodalmi emlékeink annyira metafizikai mélységekben és magasságokban, és hogy a Magyar Zenetudományi Intézet már 200 000 magyar népdalt tart számon, melyek fele már meg is jelent nyomtatásban, míg a 80 milliós Németországban összesen 6000 népdalt tudtak csak mindmáig összegyűjteni. Ez a nagyságrendű számbeli fölény is az ősiséget bizonyítja.

4. Gazdagság

Magánhangzó-gazdagsága azonnal szembeötlik. Míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak hét magánhangzót ismernek, (sőt az olasz csak ötöt), addig a magyar 14-et: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. Dallamossága szintúgy egyedülállóvá teszi. Összehasonlító nyelvészeti kutatások szerint dallamosság tekintetében a nyelvek közül első helyen az olasz, a második helyen a görög, a harmadik helyen a magyar áll.
Egyediségei közül megemlítendő magánhangzó-illeszkedése és toldalékolás általi tömörítő hatása, szavaink képalkotó képessége, a tárgyas és alanyi ragozás megkülönbözetése (szemben a latinnal, amely azt, hogy „a mondát elbeszélem”, ugyanúgy fejezi, mint azt, hogy „elbeszélek egy mondát”: „fabulam narro”), harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, rengeteg kezdő, műveltető, ható igéje, akárcsak igekötőink előre-hátra vetései, melyekkel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelöli, példátlan igemódozatai (néz: nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézett, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében stb.), főnév-képződményei (mag, maga, magyar, magyaráz stb.).
Lefordíthatatlansága váltja ki mégis a legnagyobb ámulatot. Álljon itt ennek igazolására elöljáróban Gyimóthy Gábor verse (Nyelvlecke. Firenze, 1984. december 12.):

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér…
Más nyelven hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
S nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol”, elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg…
Franciául hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet..!

 

A versből kiderül, hogy a magyar nyelvben a járómozgást legalább 64 különböző árnyalatú szóval ki lehet fejezni! Ez a vers csak magyarul írható így le. Homérosz két hőskölteményét (Iliász, Odüsszeia) vagy Vergilius Aeneis-ét bár többen kiválóan lefordították anyanyelvünkre, ám Vörösmarty Zalán futását nem sikerült idegen nyelvekre. Milyen nyelven is lehetne például csak prológusát visszaadni:

Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén,
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
Mégis az ifjúság háborgó napjai múlván,
Biztos erőt érzek: kebelemben nagyra kelendő
Képzeletek villannak meg, diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról,
Párducos Árpádról... Óh hon! meghallasz-e engem,
S nagyra törő tehetősb fiaid hallgatnak-e szómra?
Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája; de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő
Lelkem előtt lobogós kopiák és kardok acéli
Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék.
Látom, elől kacagányos apák, s heves ifjú leventék
Száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni,
Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindúl.

Óh hát halljátok, ti hazának gyermeki! szómat:
Későn hangzik már, de magában hordja halálos
Harcok fergetegét, s hű a haladékony időhöz.

Vagy tolmácsolható-e Arany , akár csak két-két sora is, mint a „Toldi” („Ég a napmelegétől a kopár szik sarja, / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta.”) és a „Toldi estéje” kezdete („Őszbe csavarodott a természet feje, / Dérré vált a harmat, hull a fák levele.”)?

5. Képleírás, logika

Remélhetőleg sokan érzékelik, hogy mennyire fantasztikusan logikusan képződtek szavaink. Az ugyanarra a formára, képre, állapotra utaló dolgokat ugyanúgy nevezzük. Pl. a „hegy” szó mindkét jelentése ugyanarra a hegyes formára utal (késhegy, hegység). A „segítség” szavunk azt jelenti: SEGÍTS ÉG!, azaz egy imádság. A felhő szavunk úgy alakult ki, hogy őseink megfigyelték: a hő felfelé száll -> FEL HŐ. Gondolatainkkal teremtünk: elKÉPzeljük, ebből KÉPződmény lesz. Mint egy KÉPlet. A legegyszerűbb hétköznapi szavaink is csodálatosan kifejezik azt, amire alkottuk őket, amit azok jelentenek, „csinálnak”, egyszerre főnévként és igeként: a csillag csillog, a villany villan,  a zongora billentyűje billen, a tejföl valóban a tejnek a föle. A hangszóró, a sótartó, a takaró főnév vagy ige? Mindkettő! :). A lefolyón lefolynak a dolgok, a füzet fűzve van, bármerre nézünk ezt az alkotó nyelvképzést tapasztaljuk (tapasztal: ismeretek tapasztódnak az emberre!). Égő, izzó, villanykörte, fénykép – tökéletes leírószavak! Világ, világít, világosság, világegyetem – mindegyik a fényre utal! Virágnak virága, világnak világa – tökéletes párhuzam. Magzat, mely magban benne rejlik egy egész élet lehetősége…Szüleinknek elnevezésében van fő feladatuk, az életet továbbadni: ők a szülők. Anya = anyag: az anya saját testéből táplálja a magzat minden anyagát. Testünk minden anyaga a Földanya anyagából van. A nő = növekedés, az áldott állapotú nő hasa nő. Az éjfél pontosan az éjszaka időszakának felét jelzi! Az ég jelentése kettős: a fejünk felett lévő ég, és a tűz is ég - látszólag nincs összefüggés, de a mélységében van: a Nap, ami az eget uralja az véletlenül nem éppen ég? Ezt a logikát továbbgondolva mit jelent az, hogy most már aztán elég! ? Testünk motorja, a szív, magyar nyelvünk egyértelműen elmondja ahogy ez a szervünk dolgozik: szív. Ezt az „orvostani” tényt vajon honnan tudja a több ezer éves magyar nyelv? Kakukktojás, az a madár tojása, amelyik más madarak fészkében kelteti ki fiókáját, innen ered a szólás. A cserebogár különböző életciklusában „ruhát” cserél. Kacsacsőrű emlős, a szavak hallatán szinte előttünk van a kép. Tér-kép, szer-tár, szám-ít-ó-gép, függ-öny, váz-a, kép-ernyő, vas-út, élet-rajz, élek-lélek, jár-da, nev-elő, nem-es (aki tud nem-et mondani!) sziget-elő (sziget - elkülönítve), kerék-pár, óv-oda, nyíl-ás-záró. 

Sokáig lehetne még sorolni, de tényleg fantasztikus élményekben lehet részünk édes anyanyelvünk újra fel-fed-ezésében, és nehogy azt higgyük, hogy más nyelvekben is ilyen egyértelműen logikus a szóképzés. Nekünk ezek a szavak egyértelműen képződnek, sőt a magyar logika alapján új szavakat is teremthetünk bármikor, de más nyelvekben nem ilyen ésszerű a szavak felépítése. Nyelvünk szóKÉPzése tehát az általunk érzékelt világot úgy írja le, ahogy teremti, észleli, tapasztalja és leKÉPezi annak összefüggéseit, értelmét, jelentését, rendszerét, képét, ahogy az működik…A magyar nyelv képleíró képessége tehát a gyökrendszer után a másik nagy csoda - mely más nyelvben kevésbé él. Azonban óriási vétke a mai magyar nyelvtanoktatásnak – azon kívül, hogy nem ismerteti a gyerekekkel a gyökrendszerünk csodálatosságát – hogy a szótagolásnál, sorvégi elválasztásnál szándékosan hibásan rosszul választja szét a szavainkat. Egy példa a mai hivatalos nyelvtanra: FO-LYA-MA-TO-SAN. Ezzel szétszakítják a foly alapgyököt, és teljesen értelmetlenné teszik a hozzápakolgatott ragokat, toldalékokat. Így kell ezt helyesen: FOLY-AM-AT-OS-AN! Így egyben megmarad az alapgyök, és a hozzárakott toldalékok sem törnek szét!

Adjunk egyet a logikának is! Általában az angol nyelvet szokták logikusnak nevezni. Nos, hasonlítsuk össze néhány alapvető kifejezésünket, hogy lássuk ez igaz-e. Pl. vegyük a „föld” szavunkat:

MAGYAR	ANGOL
Föld (bolygó)	Earth (planet), globe, Gaia, Terra
föld (termőföld)	soil
földszint	ground
földtan	geology
földműves	ploughman
földmunka	excavation
földel, elföldel	bury, inhume, properly grounded
földrész	continent
földönkívüli	extraterrestrial (Terra)

Nagyon sokáig lehetne még sorolni a példákat, de már fentiekből is kiderül, hogy a magyar nyelv mindent, ami az talpunk alatt lévő anyafölddel, otthonunkkal, a Föld bolygónkkal kapcsolatos, azt a „föld” gyökszóval alapozza meg, az angol viszont mindegyikre más szót képez, egymástól teljesen különbözően, értelmetlenül illogikusan, nehezen megtanulhatóan. Maga a Gaia kifejezés is érdekes! Kiejtés szempontjából rendkívül hasonló a magyar „golyó” szavunkhoz. Értelmét tekintve viszont biztos, hogy összefügg! GAIA = GOLYÓ (geo). A GAIA szóból eredeztetik a különböző földdel kapcsolatos tudományokat, mint geológia, geometria, geodézia, stb., de az egész innen ered: golyó (gömb, mint a legtökéletesebb forma). Gaia = Földgolyó, ami egy bolygó (ez is érdekes: bolyongó, forgó, keringő, imbolygó égiTEST, mely önmagában is és a Nap körül is bolyong, tehát bolygó mozgást végez). A bolygó egy betű különbséggel golyó. Ezen szavaink biztos nem Kopernikusz idejéből valóak, hanem megfejthetetlen messzeségből. Sőt ezen szavaink olyanok mintha „kívülről” tekintve alkottuk volna meg, mert szavaink értelmében ismerjük a Föld bolygó golyó alakját, és bolyongó mozgását. A Földön egy nap alatt egyszer „megy át” a fejünk fölött a Nap, ezért nevezzük egyformán őket, míg pl. az angol nyelv már szétesik: day, Sun.

Sőt ha már itt tartunk érdemes megvizsgálni a négy égtáj kifejezésünket is, mely tovább erősítheti nyelvünkkel kapcsolatos csodálatot! Kiss Dénes tökéletesen fogalmazta meg:

„KELET – ott kel-kél a Nap, kikeletkor kel ki a földből a fű, a mag, kelés keletkezik a bőrön, „kikel-ünk” magunkból, fölkelünk az ágyból, székből, vagyis a fölfelé való törekvést fejezi ki, kelt azon a napon, amikor a Nap kelt – ez a „keltezés” (dátum). DÉL: az északi féltekén, déli 12 órakor, bárhol is állunk – Európában vagy Amerikában –, a nap tőlünk déli irányban van. Vagy dél felé haladva egyre inkább a fejünk fölé kerül, azaz: delel. S mi életünk delén – magasán – vagyunk daliák, délcegek, deli legények. (Jól tudom pl. a deli török származású szó, ám hadd soroljam ide, ahova a magyar nyelv törvénye állítja!) S a „déli” szavunkban benne van az „él”, például az étel: eledel, stb. NYUGAT: al-kony-atkor a nap le-kony-ul, elnyugszunk, lenyugszunk, nyugalom, nyugodalom terül ránk: a nyugalom és megnyugvás függ össze e jelentéssel. A róvásírásunk NY betűje is a lenyugvó napot árázolja... ÉSZAK: az éj és éhség szaka – szak-szeg, szeglet, szegély, csík – vagyis a rideg égtáj iránya.”

A "fog" szavunk minimum hétféle jelentésének elemzése és összefüggéseinek keresése házi feladat. A versek között találni némi segítséget a házihoz...

6. Játékosság

Kiss Dénes A „titokzatos” magyar nyelv és játékai c. írásában említi: 

Aligha véletlen , hogy azt mondták vagy írták a magyar nyelvről: olyan, mintha a Marsról hozták volna. Amikor a magyarok beszélgetnek, mintha szórakoznának. Ugyanis a szóragozó lehet szórakozó is, a szórakozás pedig szóragozás. Nem csupán játék ez, hanem a magyar nyelv törvénye. Mert a magyar nyelv lényeges tulajdonságait tekintve ELTÉR A VILÁG LEGTÖBB NYELVÉTŐL! Aki magyarul gondolkodik, sajátos rendszerben és eredeti logika szerint működő nyelvvel képes erre. A világon mintegy 3000-3500 nyelvet tartanak nyilván, a nyelvjárásokkal együtt. Illetőleg, pontosabb, ha azt mondjuk: ilyen számura becsülik a valaha volt és a mostani nyelvek összességét. Ha ez a szám éppen háromezer, akkor a magyar nyelv, alapvető rendszerét, legfontosabb tulajdonságait tekintve eltér a világ kétezerkilencszáz-kilencvenkilenc nyelvétől! Kissé egyszerűsített jelzés ez - arányosítás - a magyar nyelv “marsi” származásával kapcsolatban.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar nyelvet elkülönítik - kisebb-nagyobb mértékben, általában jelentősen! - a világ legtöbb nyelvétől?

A magyar, ragozó - aglutináló - nyelv. Ez azt jelenti, hogy a szavakhoz RAG-okat, - képzőket, jeleket, toldalékokat - RAG-asztgatunk, RAK-osgatunk. (Igy szó-rak-oz-unk!). Ám nem csak a szavak végéhez, hanem azok elejéhez, sőt a közepéhez is. A RAG jelentése maga is rész. A háztetőnek azt a részét - eresz-rész - eresztékét nevezik ragnak például Zalában, ahova a kulcsot s egyéb kisebb tárgyat “eldugtak”. De benne van - s lehet! - több szavunkban a “rag” szórész, például a sa-ROG-lya szóban, amelynek jelentése, a kocsi vagy szekér megtoldása, öblös, keretes farésszel. Azaz maga a saroglya is toldalék! (De föltételezhető, hogy benne van a nyelvfejlődés korábbi idejére utalva, például a farag, fa-rag, s tán reg-gel stb. szavainkban?) E nyelvi alapelemek - rag, képző, jel - ide-oda rak-os-gat-ha-t-ók. Látható, hogy a rakosgat szavunk ragozása, pontosabban a “rak” szavunké milyen érdekes. De mondhatunk más példát is. Íme: meg-hí-v-at-tat-hat-ná-tok valakit valahova. Ezt a világ legtöbb nyelvén legkevesebb négy-hét szóval fejezik ki! A magyar is tudná így is: “Szóljatok, hogy hivattassanak meg engem.” Vagy: “Mondjátok meg, hogy ők (valakik!) hívjanak meg engem.” stb. 

Lássunk példát a rag-képző szóhoz kapcsolódó lehetőségeire: SZER - SZOR - SZÖR.

egy-SZER, SZER-ez, több-SZÖR-öz, rend-SZER-int, sok-SZOR, SZOR-galom, stb. Csak egy logikai példát arra nézve, hogy e szó-elemekkel valóban azonos vagy közeli jelentéstartalom jelenik meg a szóban: sok-SZOR. Ebben az esetben a SZOR a szó végén található, és azt jelenti a szó, hogy valaki valamit folyamatosan vagy gyakori ismétléssel tesz. S ha a szó elején: SZOR-galom, találjuk a SZOR-t, akkor az előbbi, a sokszor jelentése világlik elő ebből a szóból is. Hiszen az a szorgalmas, aki valamit sokszor, rendszeresen vagy folyamatosan csinál! De e szótagok, részek jól látszanak a több-ször-ös-en szavunkban is. (Szándékosan választjuk el a szavakat a későbbiek folyamán is, hogy az olvasó lássa, lát-ha-s-sa, lát-ha-tó legyen nyelvünk ragozó jellege - lám: jel-leg! - mert leg-es-leg így leg-én-ked-he-t-ünk nyelvünkkel.)

A magyar nyelvben a mássalhangzók hordozzák a jelentéstartalom legalább kilencven százalékát s azt inkább csak árnyalják a magánhangzók. Jó példa erre a következő verssor:
   Tilpri migyir hi i hizi
   vagy: Hözödnök röndölötlönöl
Az olvasó hamarosan rájön, különösen, ha csupa e-vel, majd csupa a-val stb. próbálkozik. Rendszerint a harmadik magánhangzó “összekötés” elővilágítja az eredeti szöveget. Persze mindehhez az szükséges, hogy a magyar mondatban az eredeti helyükön hagyjuk a mássalhangzókat. (Ez csupa mássalhangzós, ősi, magyar rovásírás titka is.) Akar falyamatasan as lahat magyaral baszalna, i misik migyir migis migirti, higy mit is ikirink möndönö ö mösök mögyörnök.....

Lássunk néhányat az ingó-bingó, majd be-CÉ-zett, csecse-becsés szavainkból: az ingyom-bingyom, egyedem-begyedem, ugra-bugrál, stb. egy sem található a szótárakban! Holott minden magyar szóval lehet “hintázva” hasonlóan játszani: igen-bigen, székem-békem, stb. Használjuk az ákom-bákom kifejezést és még sok ezret, aminek az egyik szóikre nem hordoz külön jelentést, csak hangulatfestőt, érzelmit, játékost. Ám vannak olyanok is, amelyeknek mindkét szavát külön is használjuk: anya-banya, ácsi-bácsi, maci-baci, (bocs, paci, csacsa stb.), ezek be-CÉ-zett szavak, becirmosodik a “c” hangzó és cuki-buki hangulatot kölcsönöz ez a gyerekek-csecsemők: csecs+emlő! szopás közben százezerszer hallott cuppantó, cicin csüngő hangzója, ami benne van a kece-bece és még sok szavunkban, ám a “kece” már csak népdalban őrződött meg: “kis kece lányom fehérben vagyon...” Ki az a “kis kece” lány? A fehér ruhás, kecses, karcsú menyasszony! 

Baka Judit: Csengő-bongó szavaink írásában rengeteg játékos példa fellelhető. 

Ez pedig már tényleg a csoda kategória, itt nincs mese, itt meg kell hajolni emberek, ezt semmilyen más nyelven nem lehet megcsinálni:

1. Nemzetem neve nekem szent.
2. Nem lehet fegyverek ellen nemes elvekkel verekednem, ellenkeznem, ellenvetnem.
3. Meredek hegyeken mentem elmerengve, mellettem emberek, gyermekek serege menetelt messze - semerre.
4. Este fekete fellegek lebegtek e kertek felett.
5. Nem eszek nyers, ehetetlen eledeleket, mert nem szeretem ezeket.
6. Nekem se Emese se Elek lehetetlen, szemtelen perverz szelleme nem kell.
7. Eper, szeder lehet kedvenc medve eledel.
8. E zene neves mester remeke, nem elvtelen ember eredeztette.
9. Kezdetben szerelmes lettem szép szemedbe kecses termetedbe, de lelked nem felelt eme érzelmemre.
10. Lenke rengeteg meggyet szedett cseresznye helyett.
11. Lehet erre lettem nevelve, de engedetlen gyereket sem vertem.
12. Etel nem lesz Kelemen neje, ezek ketten heves ellenfelek.
13. Ede hetente megkeres egy ezrest
14. Kertemben Evetke keres eledeleket.
15. E beteg merev, tehetetlen , menthetetlen ember szenvedve, epekedve mereng mennyekbe.
16. Kendnek neje helyes menyecske, de nekem nem kellene.
17. Nevetve kezdtem el mesémet.
18. Kerek kenyeremet keskeny szeletekbe szeltem.
19. Nedves mezsgye szelte keresztbe e terjedelmes helyet.
20. Ferenc kellemetlen kedéllyel kelt fel reggelente.
21. Réteken reggel - este fekete tehenek legeltek, de keveset tejeltek, emlegettem: termeljetek egyedek, de nem ettek eleget, s e helyett el kellett temetnem ezeket.
22. Lefekve kerestem leesett elvesztett levelem.
23. Tetszett nekem veled kedves kellemes emlékeken elmerengnem.
24. Keleten, egy vemhes teve, terhekkel tele nehezen menetelt kellemetlen melegben.
25. Hengerek, lemezek, kerekek hevertek szerte szét egy rendetlen teremben.
26. Eszter, egyetlen egyszer sem lehetek veled kettesben ?
27. Kedvesem, Egyetlenem, lelkem szerelemmel tele, eljegyezlek te nejem leszel, melletted leszek meleg szeretettel egész életemben.
28. Kedden hevesen kerestelek de nem lehetett veletek beszélnem.
29. Testem, kezem reszketett e lehetetlen helyzetben, de egyebet nem tehettem, elmentem.
30. Egy fekete, beteg kecske meleg tejet eresztve keservesen mekegett. 

31. Nehezen megy el ezzel gyereked reggel, mert este teletette - lecke ment bele - ez gyerekedet megterhelte s nem szerette, de kellett. Kellemetlen helyzet ezt kezedbe venned! De ne feledd: eszes leszel, te neveletlen!

32.  Tetszett, lelkem? Eszemet s lelkemet beletettem nektek!

Öt török öt görögöt dögönyöz közös örömök közt föld döbög döbörög ördögökhöz könyörög. 

Kedden korán kedvem kerekedett kocsikázni kocsikázás közben kitörött kelemen kocsisom karja kérlek Károly komám küldjél kámfort kedves Kelemen kocsisom karjának kámforozására

Szeretve szeretnék, szerelmet szerezni, szabad e szívemnek, szívedbe szegődni, szólj szaporán szerelmes szavakat, szívem szirmai , százfelé szakadnak.

Bővebben lásd pl. itt.

7. Idegen összefüggések

A következőkben néhány kevésbé ismert kutatási anyag bemutatására koncentrálunk, mely alátámasztja az egy ősnéppel, az egy ősnyelvet beszélő emberiséggel kapcsolatos elméleteket:

Dr. Simon Péter Észak-Amerikai kutatásai: „…kanadai tartózkodásom során 20 éven át tanulmányozhattam az észak-amerikai indiánok életét. Hamarosan rádöbbentem arra, hogy a magyarok és az észak-amerikai indiánok általam vizsgált népcsoportjainak műveltségében föllelhető nagyon gyanúsan közeli vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba. Matematikus egyetemi kollégáimmal az egyezéseket ún. valószínűség-számítással gondosan ellenőriztük. Az eredmény nagy biztonsággal kizárta a véletlen egybeesések lehetőségét”

„A fehérbőrű és az indián tudósok abban teljesen egy véleményen voltak, hogy az északi és déli részből álló, de a Panama csatorna elkészültéig gyalogosan is átjárható Amerika bizonyos területein (mint például a Maya-föld Mexikóban vagy az Inka-föld Peruban és Ecuadorban) minden általunk ismert ősi – mezopotámiai, egyiptomi, kínai, zsidó, görög és egyéb – kultúrák előtt ezer évekkel már más magas kultúrájú népek éltek. Az eddigiekből világos, hogy a 60-as évek végéig az amerikai tudósok még csak a régebben átjárható Bering szoros bevándorlási útját valószínűsítették. A 70-es évek kutatásai azonban bebizonyították, hogy sok ezer évvel az első bevándorlások után, a mai időszámításunk szerint Kr.u. 100 és 1200 között érkeztek az amerikai földrészre tengeri, vízi úton az észak-amerikai földrész indiánjai. A kanadai Yukon vidék Csendes óceáni oldalán érték el a nyugati partokat, ahonnét először kelet, később dél felé kezdték lazán feltölteni a mai Észak-Amerika területét.

Az aztékok a legutoljára érkezett ázsiai telepesek. Árpád magyarjai már rég letelepedtek a Kárpát medencében, amikor ők Amerika földjére lépnek, és rövid időn belül a mai Mexikó területét hódoltatták. Pontos adatunk van az aztékok Mexikóba érkezéséről. Ők az ősi maya, majd tolték birodalomra települtek rá, és magukkal hozott friss ázsiai tapasztalataikkal ötvözve átvették annak kultúráját. Az akkor általuk megismert és tovább használt maya naptárban megjelölték az odaérkezésük évét. Ez a mi időszámításunkban az 1168-as esztendő.

(((Dr. Simon Péter nem említi meg, de az ősi tolték és maya birodalmak is – saját „állításuk” szerint - egy előző jóval ősibb civilizáció romjain építették ki saját kultúrájukat – s a sok értékes csillagászati és egyéb tudás mellett sajnos a globalizált városépítési kedvet is átvették az ősöktől mely megfertőzte, később kiirtotta őket))).

A turáni-indián párhuzamot bizonyítván 2003-ban egy összehangolt, nagyszabású nemzetközi génkutató munka eredményeként az Észak-Mexikótól délre eső indiánokra vonatkoztatják az „amerikai ugorok” megnevezést, az észak-amerikai indiánokat pedig az „American turanics”, az „amerikai turániak” megnevezéssel illetik. 

Nyelvi párhuzamok: az indián nyelveknek (pl. dakota) lenyűgöző kifejező ereje, tömörsége, képi megjelenítő, ragozó, értelmet módosító képessége van. (Szinte szóról szóra ugyanezt állítják egyes külföldi szakemberek a magyar nyelvről). „Irokéz” - írókéz.

Zenei párhuzamok: a magyar és indián népzene pentatonitásában (öt hangból álló hangsor) egy tőről fakad.

Teológiai vonatkozások: Az indiánok egy Isten hívők voltak, és a Nap képében tisztelték Őt, a Nagyszellemet, a Világmindenség Teremtőjét. Az első szakrális szám az indiánoknál a 4, mégpedig 3+1 formájában. A magyaroknál ugyanez a 3+1 szerkezet lelhető fel: „Három a magyar igazság, de negyedik a ráadás!”

Spirituális párhuzam: sámánok – táltosok: szellemi elöljárók.

Jelképek: Thunderbird – Turulmadár, totemoszlop – (székely) kopjafa. Tulipán – tulipán.

Indián ló-kantár homlokszíj-dísz, és magyar kapufélfa-dísz

Dél-Amerikai andoki rejtelmek – Móricz János kutatásai

„A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15,000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni, majd ott, Peruban és az Amazonas vidékén, olyan indián törzseket talált, amelyek tagjaival magyarul (!) tudott beszélgetni. Számos nyelvi azonosságot fedezett fel, helységnevek és egyéb szavak tekintetében. A további kutatások során Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók ide hordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. A kutatásnak a nagy befolyású mormon "egyház" vetett véget, és az ügyet teljes elhallgatás övezte a médiák részéről. Móricz többször követelte, hogy Spanyolország közölje azokat a magyar őstörténeti adatokat, melyeket a legtitkosabb levéltáraiban őriz, mert ellenkező esetben a nem közlés a további hamisítások tényét bizonyítja. Hallgatnak, ám titokban mindent elkövetnek, hogy Móricz kutatómunkáját lehetetlenné tegyék… 

Az amerikai őslakosság hovatartozása ill. bevándorlása kérdésében fontos adatokat szolgáltatnak az ún. Kland-tekercsek. 1967-ben Mexico City térségében húsz méter vastag lávatakaró alatt, kőládában lévő sértetlen írott tekercseket talált egy USA támogatást élvező régészcsoport. A C14-es vizsgálat 21,000 évben állapította meg a tekercsek korát. Azóta megfejtették ezeket, s kiderült, hogy azok a sok ezer évvel ezelőtt elsüllyedt MU sziget történetét, műveltségét, viszonyait írják le." 

/ Hary Györgyné (1977)

Dél-indiai tamil - magyar

Szentkatolnai Bálint Gábor, a közel 30 nyelvet beszélő, több ázsiai nyelv tudósa, kutatója 3500 szóegyezést mutatott ki a tamil és magyar között. Munkásságát természetesen a finnugrista Tudományos Akadémia semmire nem értékelte, a 100 évvel ezelőtt meghalt tudóst azóta is agyonhallgatja. 1887-ben jelent meg „A tamil nyelv a turáni nyelvek sanskritja vagy van-e a magyarnak testvére?” című tanulmánya. Ezt fejlesztette tovább, s részletes etimológiai elemzéssel 3.500 magyar szó tamil-magyar egyezését mutatta ki. Elsőként állított össze mongol - tatár - mandzsu - kal­mük szótárt a világon. Kezdetben az Akadémia reménysége volt, akit a finn­ugor elméletet támogató anyaggyűjtéssel bíztak meg. Ő azonban rovásírás emlékeket, valamint az oroszországi szkíta-hun rovásírásos sziklafeliratok rajzait küldte vissza. Ezek után az Akadémia 'eszelősnek' bélyegezte; Hunfalvy (Hunsdorfer) Pál pedig elégettette rovásírásos anyagát. Újabb kele­ti kutatóútja során felfedezte a dél-indiai nép, a tamilok nyelvének (dravida) és a magyarnak a rokonságát, ezzel végleg kizárta magát az akkori tudomá­nyos életből.

Detre Csaba: Hun szavak szövegek c. írásának olvasása szorgalmi feladat.

Lehetne még említeni Kárpát-medence és Dél-Afrika őstörténeti párhuzamait, vagy az Etiópiában talált 14.000 évesnek tartott, róvásíráshoz hasonló leleteket, vagy a már korábban említett TAMANA kutatást is, de talán már a fentiekben megfogalmazott, anyanyelvünkkel kapcsolatos összefüggések megértése is könnyen elvezethet a felismeréshez, hogy a magyar nyelv eredetét bizony az emberinél magasabb szellemi szinteken kell keresnünk, de minimum valami nagyon régen letűnt és nagyon magas szellemi szintű kor nyomleletének. Az, hogy a világtörténelem magyarul olvasható, meg hogy a magyar helységnevek megtalálhatóak szerte a világban, és hogy a magyar ősi gyökrendszer sok sok más nyelv alapját képezi, stb. ezek nem lehetnek véletlen egybeesések. Túlontúl logikus a magyar nyelv, túl gazdag, túl ősi, és túl kifinomultan szép ahhoz, hogy valami "barbár lovas" nép találja ki. A nyelvünk eredetére vonatkozóan nem lehet más magyarázatot találni, csakhogy a Teremtőtől származik közvetlenül. A magyar nyelv a teremtés nyelve. A nyelvek összekeverése viszont már valószínűsíthetően nem a Teremtő műve, hanem azé a lényé, aki a Föld bolygó pillanatnyi világkorszakát néhány ezer éve uralni óhajtja. Erről bővebben Ö.T. barátunk fog felvilágosítást mutatni...

Utószó: találkozott-e fenti írásban valaki azzal a szóval, hogy finnugor-nyelv? Ha nem, az nem a véletlen műve... :) Remélhetőleg akár nyelvtanárok is tudják hasznosítani ezeket a felismeréseket, ha másképp nem, akkor az óra végén, becsukatva a gyerekekkel a hivatalos könyveket, meséljenek nekik a magyar anyanyelvről a hivatalostól eltérően - egy kicsit másképp, bemutatva a magyar nyelv csodáit, hátha sikerül felkelteni a gyerekek érdeklődését. Meséljenek nekik az igazságról.

Előzmények:

 

Biológia: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-1resz.html

Ujjlenyomat: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-2-resz.html

Eredet: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/06/tudomany-felfedezi-teremtot-3resz-az.html

Fizika: http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/07/tudomany-felfedezi-teremtot-4resz.html

Források:

http://www.magyarrovas.hu/files/Tortenelmunkhoz_magyarul_4_kiadas.pdf

http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html

http://www.retorika.hu/beszed_titoktatos-magyar-nyelv

http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/konyv3/mokorab.htm

http://magyarmegmaradasert.hu/kiletunk/anyanyelvunk/item/1779-megmarad%C3%A1sunk-z%C3%A1loga-anyanyelv%C3%BCnk

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelvi_sz%C3%B3rekordok_list%C3%A1ja 

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/barat/mosbar1.htm 
http://fox.klte.hu/~keresofi/mke/mke.html