2014. február 18., kedd

Lazuljunk: mint egy beteg állat


Voltál már olyan helyzetben, hogy nagyon fáj valami, de egyszer csak egy másik "valami" benned felülírja azt? Éreztél már olyat, hogy erős fájdalom pillanatában a jelen pillanatra ébredve, a jelenvalóra koncentrálva, az öntudatra ébredéssel a Tudat átveszi a hatalmat a Test felett, és a fájdalom csak múló kellemetlenséggé szelídül, s az idegrendszer is egy szinttel "lejjebb", másodhegedűssé kényszerül? Na ez a Teljes Emberré válás pillanata, még ha csak "múló pillanat" is az időtlenségben. Egy betekintés, egy előzetes, egy demó...




Nagygubanc az kisujjbeggyel



Kezdem ott, hogy néhány hete megszúrta valami a jobb kezem kisujját. Ma sem tudom mi lehetett az. Nem tudom mikor történt, és hogyan... Igazából nem is foglalkoztam vele, nem figyeltem rá, de néhány nap alatt csúnyán elmérgesedett. Piros lett a bőr, mint égési sérüléskor, viszketett, fájt, nem bírtam az ujjamat behajlítani. Így telt el egy hét, mondom, nem igazán szoktam ilyen dolgokkal foglalkozni, de a helyzet egyre szarabb lett. Már nem a szúrás helyén, hanem az alkaromon is megjelentek viszkető piros foltok, melyek később kisebesedtek. A hét végére - persze, mikorra? - már elviselhetetlenül kellemetlen volt az egész: zsibbadt az egész alkarom, fájtak az ízületek a kisujjtól egészen a könyökig, a seb pedig egyre nagyobb lett, hólyagosodott. Szóval hétvége volt, ilyenkor nincs egy épkézláb orvos sem elérhető s józan állapotban, az ügyeletet meg messziről el kell kerülni, ha az ember nem tudja bírósági érvelés szinten bebizonyítani, hogy épp a halálán van - ellenkező esetben elzavarnak a francba. Tapasztalat. Ezért inkább megpróbálkoztunk otthoni gyógymódokkal, mindenféle kenőcsökkel, meg tűvel - hátha találunk a sebben valami szálkát/akármit. Még rosszabb lett a helyzet...



Szóval elég az hozzá, meg kellett várjam a hétfőt, és elmentem a "házi" orvosomhoz. A várakozás alatt természetesen bekaptam néhány vírust és ezek keverékét, hála a tömegnek. A másik kedvencem a "várók életéből", hogy nem tudsz a "csak a gyógyszer receptért jöttem" mamikáknál hamarabb odaérni. Képtelenség! Kurvára ráérnének az öregek akár délelőtt 10 órakor is odamenni, és aki meg siet, mert mennie kell dolgozni, tudna haladni... de nem, ezeknek ott kell lenniük már hajnalban azért a kibaszott receptért, bakker!
Na mindegy, félájultan bejutottam a dokihoz, de még előtte kiagyaltam egy történetet. Ugyanis történet nélkül nem lehet odamenni egy dokihoz! Ha csak hebegnék, habognék, még őt is elbizonytalanítanám. Szóval azt találtam ki, hogy egy hete tűzifát pakoltam, és közben megszúrt valami. Ez hihetőnek tűnt, ám a seb és a szövődményei egyáltalán nem szálkára utaltak. A következő párbeszéd zajlott le a rendelőben:
- Mi a panasz?
- Megszúrtam magam tűzifa pakolás közben.
- Aha, nézzük csak.
Mutatom.
- Hm... hmmmmm.... hát...... hmmmmmmmm. Hm.
- Igen.
- Nem egy tipikus szálka sérülés, mert az lokálisan lenne begyulladva, nem így, és nem ennyi helyen.
- Doktor úr, én inkább pókcsípésre gyanakszom...
- Kizárt. Magyarországon nincsenek olyan pókok, amelyek ilyen mérgezést tudnának okozni.
- Az lehet, de asszem ukrán tűzifát kaptam, ott meg lehetnek csúnya nagy hegyipókok.  
Mosoly.
Aztán komorság és teljes tanácstalanság.
Percekig hümmögtünk, csóváltuk a fejünket. Majd kibökte:
- Nem tudom mi lehet ez, jó lenne tudni, hogy mi szúrta meg. Nem dolgozott fémmel?
- Nem, nem emlékszem, csak fával, de abba lehetett bármi. (tényleg tele van pókokkal a tűzifa)
- Láz nem volt?
- Nem.
- Hm.
Tanácstalan fejcsóválás.
- Nnnna, következő. Felírok egy antibiotikumot - (ez a beugró nálatok - gondoltam) - és el kellene menni a traumatológiára, kezdjük ott a dolgot, röntgenezzék meg, nézzük meg, hogy van-e benne valami, aztán majd folytatjuk. 
- OK. Köszönöm. Viszlát.

Elmentem a traumatológiára. Ez nálunk tipikusan az a hely, ahol a kartonozó néni dönti el, hogy beenged-e vagy sem. Na, gondoltam itt is észnél kell lenni, és kurva határozottan be kell szólni az ablakon, mert különben repülök. Először elbasztam, de aztán korrigáltam. A következő hangzott el:
- Jó napot, kihez jött?
- Csókolom, engem a háziorvosom küldött a traumatológiára...
- Nem érdekel, mi a baja?
- Szúrt seb.
- Hetes ablak, szólítják.  
 
Hú, ez meleg volt. :)   
Várakozás, egy óra. Egy ideges nő idegesen közli, hogy tegnap három órát várakoztatták a röntgennél, de nem bírta kivárni, és otthagyta őket. Ma újrapróbálkozik. Behívnak. Történet előadva, kiegészítve "engem a háziorvosom küldött röntgenre". Elbasztam. Ezek besértődtek: azt majd mi döntjük el, hogy kit küldünk röntgenre
OK, pofa be, csak mutatom az ujjam. 
Tanácstalan hümmögés, fejcsóválás.  Ismétlődő kérdések, ugyanazon válaszok.
- Jó, akkor jelentkezzen a zöld ablaknál röntgenre.  
Hurrá!!
- De előtt még nap egy tetanuszt.
Bakker. Itt meg ez a beugró...

Leülök a röntgen előtt fájó seggel, ezer emberrel. Idősek, fiatalok, törött lábúak, betört fejűek. Engem néznek, nézegetnek, méricskélnek, "ennek meg mi baja?". Nem látványos - gondoltam - de kurvára fáj, nekem is jogom van itt lenni köztetek!  Kellemes csalódás, néhány perc múlva nyílik az ajtó, kijön egy elképesztően gyönyörű szőke hajú, kék szemű fiatal csaj, s szólít! Hurrá! Nem kellett órákat várnom! Még lelkiismeret fúrdalásom is volt, hogy a többiek meg ott várnak, én meg már mehetek be, ráadásul micsoda nővel...
Na a csajszikám elég kezdő volt, mert sokáig igazgatta a röntgen irányfényét (ahelyett, hogy a kezemet tette volna arrébb, azt könnyebb lett volna, na mindegy, nem szóltam bele). Megvolt ez is, kiengedett, majd közli velem, hogy kb. egy órát várni kell az eredményre. Micsoda?? Hát ezért ül kint az a sok ember? Igen. Maga a röntgenezés néhány perc, no de a fontos és minden bizonnyal nagy terjedelmű eredmény legépelésére, arra várni kell!
Várakozás közben megéheztem. Elővettem a táskából a tegnapi sütit (készültem), és csócsálni kezdtem, majd leöblítettem egy kis palackos vízzel. Aztán rájöttem, hogy ez igen nagy hiba volt... Nem vettem figyelembe, hogy a többi ezer ember nem készült fel ennyire, és ők is ott ülnek órák óta igen éhesen, igen szomjasan. A haragos és írígy pillantásokból gyorsan leszűrtem, hogy ezt itt most abba kell hagynom, ha el akarom kerülni a lincselést. Érdekes volt megfigyelni az emberi viselkedésmintákat itt is. Az egyre türelmetlenebbé váló tömegben ugyanaz játszódik le, bárhol is legyen, és bármilyen apropóból is kelljen várakoznia. Először csak a hümmögés. Aztán a hangemberek megtalálják egymást. Egyre hangosabban panaszkodnak. Bármelyik fehérköpenyesnek nekimennek. Elnézést, éhes és szomjas vagyok, és három órája itt ülök törött lábbal, mikor kapom már meg az eredményt?  A reakció természetesen szintén mintaszerű: utánanézek, kis türelmet.  - majd eltűnik egy ajtó mögött, és soha többé nem látjuk.
Na, egyszer csak megérkezik az órák óta várva várt eredmény, gondoltam magamban elolvasom mi lehet az a hosszú értekezés, amit eddig tartott megírni. A következő volt a papíron:
 
A vizsgált területen idegen test nem észlelhető

Ennyi, pont. Három óra, egy mondat. Hiába, jó munkához idő kell!

Most már csak pörgetem: visszamentem a traumatológiára, kiderült, hogy már elment a dokim, átküldtek másikhoz, újra előadom a sztorit, fejcsóválás, hümmögés, magyarázkodás. Bekötötték az ujjamat, majd kiengedtek, azzal, hogy másnap vissza kell menjek kötéscserére. Másnap visszamentem, majd újra, és újra. Aztán mivel nem sokat javult az állapot, és úgy tűnt a sebész nem igazán tud a problémával mit kezdeni, ezért beutalt a bőrgyógyászatra. Hm.

Bőrgyógyászat. Bőr és nemibeteg gondozó... Életemben nem voltam még ott, nem is szeretnék. Három napi hideg élelemmel felszerelkezve végül elmerészkedtem ebbe az intézménybe is, és... kellemesen csalódtam. A kartonos csaj nem akart elzavarni. Mindössze csak hárman ültek a váróban, na gondoltam ez gyorsan lemegy. Aha. Ezután jött a feketeleves. Elkezdtek beszivárogni az "időpontosok". A visszajárók. Nem akarod tudni mivel... Szép lassan megtelt a váró, mindenféle bőrbajossal, akik közül a szerencsésebbnek azok mondhatták magukat, akiknek látványos helyen (arc, kéz) volt a problémájuk... Egy ilyen helyen az ember nem tud elbújni. Képtelenség. Ott kell üljél, és végig kell hallgassad mindenki nyavalyáját. Bejött egy szőke csaj, s egy levegővel elmondta a kartonosnak: "...én tegnap Budapesten voltam fodrásznál, és amikor rákente a hajamra az első réteg festéket begyulladt az egész fejem és belázasodtam, és tiszta kiütés lettem, piros lett az arcom, és nem mertem a második réteget felvinni, de most itt vagyok, de hétvégén mennem kell egy rendezvényre, de már nincs bajom, de és most micsináljak?". Válasz tipikus: üljön le, szólítják. Másik érdekes eset: "Negyven éve ugyanazt a szemfestéket hordom fel, és most allergiás lettem rá, begyulladt a szemem." Hát ne csodálkozz bazzeg, 40 év alatt már csak telítődik a szervezet ettől a sok szartól amit magadra kentél...
Még egy megfigyelés: a bőrgyógyászaton nem sietnek a dokik. Halál nyugodtan sétálgatnak a folyosón, szép lassan beszélnek, hová siessenek? ráérnek, este hétig nyitva vannak, addigra úgy is elfogynak a "vendégek" vagy megunják és elmennek.  

Na az én dokim is ilyen volt, halál nyugodtan kérdezgetett, első kérdés: "van akváriuma?" - hű, gondoltam, ez profi, rögtön bele a közepébe! de miért is ezt kérdezi? Elmondta: azoknak szokott ilyen mérgezésszerű tünetük lenni, akik akváriumot pucolnak, a díszhalak mérgeitől... Nincs akváriumom, de van kutyám. Nem érdekelte. Kb. egy félórát voltam bent nála, de végül ő is tanácstalan maradt, hogy mi lehet a bajom. Mindenesetre felírt kenőcsöt, párakötést adott, és természetesen majd menjek vissza. 

Arra kellet rájöjjek, hogy így rettenetesen nehéz. Ebben az elképesztően specializálódott orvosi szakmában nincs egy épkézláb doktor, aki egyben látná és kezelné az embert. Aki nem csak a bőrkiütést nézné (a felszínt), hanem hogy mi okozta mélységeiben. Aki nem csak kötözgetné a sebet, de kiderítené, hogy mi ez az egész, miért történik, és hogyan lehet meggyógyítani. Aki nem csak a tünetet, az okozatot nézné, hanem az okokat keresné. A "háziorvos" igazából semmit nem csinál, nem avatkozik be, csak küldözget ide oda. A sebész levágja, ha kell, de nem érdekli más. A bőrgyógyász a felszínt nézegeti gumikesztyűvel. Stb. Nem hibáztatom őket, így lett szétszabdalva az orvostudományi szakma szeletekre, és mindenki csak a saját területét nézi. Így viszont eltűntek a hagyományos gyógyítók, akik egyben kezelték az embert: test-szellem-lélek egyensúlyát. Bár még ezek a régi gyógyítók is azt vallották, hogy az orvos csak kezel, a test gyógyítja önmagát. Ehhez viszont én is kellek. 

Mert kétségtelen, hogy valami történt velem, amiért kialakult ez a dolog. Valami behatolás. De az is lehet, hogy én is kellettem hozzá, hogy így elmérgesedjen. Ha én tökéletesen toppon volnék, (mint ahogyan nem) tökéletes immunrendszerrel, és tökéletes jelenléttel, felemelkedve minden mérgelődésen, mindennapi szarságon, akkor az ilyen balesetek lepörögnének rólam. Rengeteget lehetett ebből az egészből tanulni, és igazából még nem ért véget, hiszen itt van a kezemen a minden nap cserélendő párakötés, ami minden áldott nap emlékeztet rá, hogy van még itt tennivalóm, tanulnivalóm. Mert látható, hogy nem sikerült teljesen függetlenné válnom az eseményektől, az olyan részletekkel gazdagítva, mint például az antibiotikum melléhatásaként jelentkező begyulladt végbél, és véres szarás. És amikor majd beütnek a komolyabb katasztrófák, akkor mi lesz? Hogyan tudom majd ignorálni az eseményeket, és felülemelkedni a 3D-s fizikai eseményeken, amikor egy szúrás is ekkora galibát tud okozni...??  Csakis úgy lehet felülemelkedni a fájdalmon, ha az ember olyan tudatosságszinten van, ahonnan a testi szenvedéseire már csak úgy tekint, mint egy idegen beteg állatra.     
 
A teljes-ember
Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-
határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek időbeli,
véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti
igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-
változó egyéniséged vezessen.
Ezután felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak
jelzőkészülék, mely eligazít a jelenség-világban. A vágyak nem lesznek
erőszakosak többé, hanem olyanok, mint a jelek a térképen:
belátásodtól függ, hogy miként igazodsz hozzájuk, nem követelőznek. A
testi szenvedés nem érint többé: tested bármekkora kínok közt vonaglik
és jajgat, lényed úgy figyeli és úgy gondozza, mint egy idegen, beteg
állatot.
Az éhség és szomjúság sem érint ezentúl, sem érzékiség, sem
öröm és bánat, sem tudásvágy: tested, érzésed, értelmed hiányait úgy
érzékeled és úgy javítod, idegenül, mint ruhádon a gyűrődést, foltot,
szakadást. Mindaz, ami az életben kívánatosnak látszik: gazdagság,
siker, hatalom, egészség, számodra nem több, mint a felnőttnek
gyermekkori játékszerei; nem sóvárgásod, hanem helyzeted jelöli meg,
hogy mit viselj. Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre
sem: csak úgy kivánja, ahogy a gőz felemelkedni s a kő hullni kiván:
nem a személyes vágya, hanem helyzetének törvénye szerint.
Ha létezésednek fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök
lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat.
Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül működsz, ahogy a
folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.


(Weöres Sándor)


The Chemical Brothers - Elektrobank


(ezt a klipet mindig megkönnyezem, az utolsó percéről egy könyvet lehetne teleírni, amikor a fájdalmat felülírja az akarat, a tudatosság) 


Ajánló:
A tudomány felfedezi a Teremtőt 6. rész: gyógyítás

33 megjegyzés:

  1. alternative link> http://youtu.be/mZrAlA31RUs
    a fentit a feltöltő nem tette lehetővé országomban.. :)
    (a többiről majd később.. küldj egy képet privátban..)

    VálaszTörlés
  2. A sztorit zanzásítva előadtam sokaknak már, és egy nem várt helyről - a céges takarítónőnktől - jött egy érdekes meglátás, mindössze ennyit mondott:

    "Próbálkoznak"

    Hm. Igen, ebben az egy szóban benne van az egész mai orvostudomány esszenciája, minden pozitív és negatív összetevőjével együtt...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul ez az egész kálvária abban a két hétben történt velem, amikor a munkám is besűrűsödött, este 7-ig, 8-ig bent kellett maradjak, extra teherként pedig bevitték apámat trombózissal a kórházba, és még oda is kellett rohangáljak. Elmondhatom, hogy a február első fele életem egyik mélypontja volt.
      Na, de nem fárasztalak tovább titeket a nyűgjeimmel, csak gondoltam ez elég érdekes téma ahhoz, hogy közzétegyem. Persze az egészségügyről mindenkinek vannak "hatalmas" és kellemetlen sztorijai, hát micsináljunk, ez most ilyen játék... :)

      Törlés
  3. Najó, de mi van az ujjaddal?....begyógyúltál azóta? GA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kérdést.
      Nos, attól függetlenül, hogy valójában senkinek semmilyen fogalma nincs róla, hogy mi történhetett az ujjammal, attól még a szokásos rutin (antibiotikum, kenyőcsök, kötések, stb.) működnek, mert megindult a gyógyulás. Tehát igazságtalan lenne azt mondani, hogy eredménytelen a modern orvoslás, legfeljebb néha többet árt mind használ (jelen esetben a mellékhatások...)

      Törlés
  4. Takarítónéni milyen szépen beletrafált a lényegbe. :) Az a példa jutott eszembe (már nem tudom hol olvastam), miszerint: A mai orvostudomány nagy része olyan, mint az a "civilizált ember", aki lenézi a bennszülött vajákost vagy sámánt, mert gonosz szellemekről hadovál, és gyógynövényeket füstöl, miközben ő meg nyomja a dudát a közlekedési dugóban, mintha az legalábbis megszűnne attól.
    Pedig mint a mellékelt ábra mutatja, nem sok különbség van. Hit-hit.

    VálaszTörlés
  5. Jó, hogy jobban vagy Mazsola, magyar egészségügy és a betegellátás viszonyaiba, komolyan tényleg csak belerokkanni lehet. :))
    Én is úgy vagyok, csak a végső esetben próbálkozzanak kísérletezni rajtam az orvosok, pl.ha valami akuttá válik, de akkor bizonyos, ahogy írtad, hogy ilyen kálváriára kell felkészülni.

    A modern orvostudomány egyben nagyon jó, hogy ami szakad, törik, azt szépen össze tudják rakni, cserélni, foltozni, hirtelen életmentés stb. különben meg megy rajtuk keresztül a gyógyszer biznisz.
    Egyébként meg minél több gyógyszer és terápia lát napvilágot, azzal arányosan növekednek a különböző betegségek is… és nem fordítva.
    Különben a beteg állat jóval okosabb az embernél, ha érzi, nem stimmel valami, akkor legtöbbször nem eszik, vagyis böjttől, ami az ember számára is remek gyógymód volt századokon át, csak mostanra elfeledkeztünk róla.

    (The Chemical Braders-t kevesen ismerik, pedig jók a zenéik és klipjeik képi világa mindig nagyon remek! :))) )

    VálaszTörlés
  6. Valóban. Kishazánk orvoslása eléggé... izé...
    S mint mindenkinek, nekem is van egy vödör olyan történetem, amiből mindenféle tanulságot le lehet vonni.

    Két példát hagy hánytorgatok fel:
    Első.
    Még évekkel ezelőtt nagy pénzhajhászós dógozásba kezdtem a jászságban. Na nem azér, mert annyira szeretek biodroid lenni, hanem mer meguntam a csanád vicsorgását, hogy csak verem a nyálam, oszt nem termelek semmit... de cserébe élősködöm.
    Szóval nagy lendülettel nyakamba szedtem a lábacskáim, oszt eltrappoltam egy (akkoriban teret hódító) emberke... izé... munkaközvetítő csoportosuláshoz. Némi várakozás után gyött is a értesítés (amin egész meg is lepődtem, mer manapság se menő az ilyen bármiféle cégnél) mehetek hasznára lenni a társadalomnak, családnak, magamnak, megizé... Ezhez nem kellett más, csak egy vödör írásos papír mindenféle oskoláról, végzettségről, hajhagymaszámról, stb. Meg egy vonatjegy, amivel el tudtam jutni Jászberénynek városába, ahun a munka várt.
    Lehetne még fokozni, miféle mókás dógokkal szembesül a ilyen kalandok során a Embernek gyereke, de nem vág a jelen témába.
    Tehát. Történt eccer a nagy dógozás közben, hogy a én kis derekam aszonta ő mánpedig ba... cseszik rája ki mit gondol, nem hajlandó tovább segédkezni a napi 2-3 tonna fém megmozgatásában. Oszt szépen beállot, mint a gerely. Derék dolog az ilyen, csak nem túl kellemes. A következmény erős fájás, mozgási problémák, ebből adódóan telefonálgatás, hagyanak megdögölni, ha netán mégse hónnék meg maj megyek dógozni. Megemlítették, szeretnék ha írást is vinnék majd, mégse hóttam meg. Jobb a bizonyosság ugyi...
    Noszóval... kis heverészés után, nekibuzdultam a átalam nem ösmert városnak keressek valami orvosdoktort. Reumás-csiga kapkodással nagy hamar (alig fél óra alatt, a harmincadik járókelő után) tanáltam is egy körzeti orvost. Eljátszottam a ilyenkor szokásos várakozok, csendben fájok játékot, majd nagy nehezen bejutottam. Vót nagy örömködés, mifene... amíg a medvetermetű pirospozsgás orvosdottore meg nem kérdezte mi panaszom. Utánna hümmögés, majd terelés gyanánt:
    - Maga olyan sápadt. Eszik rendesen?
    - Hogyne. Ha van rá időm.
    - Ejnye! Nézzen rám, ez az egészséges bőrszin!
    - Remek. Csaktecciktudni... nem kedvelem túlzottan a Napot, mer fényes, meg meleg, meg nem látok tőle... Meghát... hajnaltól késő estig fedett helyen dógozok, megugye tél van...
    - Hm... sebaj! Menjen el csináltasson labort!
    - De... izé... itt hol van olyan? Tecciktudni lenni vendégmunkás, nem ösmerni város.
    Elmagyarázta hun vagyon a kórház. Bólogattam. Érteni ugyan nem értettem az útirányt, de gondoltam, majcsak tanálok járókelőt, aki okosan megmongya, ha elbizonytalanodom. Tanáltam. Megmonta. Eltévedtem. Fájtam.
    Várakoztam, összeszúrkáltak, elszítták a vérem, átvilágítottak, meg miegyéb. Egyszóval, megvizsgáltak. Megin várakoztam. Megkaptam az eredményt.
    Mondom, hurrá! Tessékmondani, hogyan jutok vissza X dottore rendelőjébe úgy, hogy közben nem járom be a fél várost? Ugyanis menni azt nem nagyon tudok, amúgy se, meg főleg ennyi császkálás után. Segítőkész vót, megmonta. Megemelkedett a szemöldököm, s csendben anyáztam. (Két útcával vót odébb. Csiga tempóba tíz perc.)
    Visszamentem rendelési idő után két perccel. Dottóre mán készült haza, de még szakított rám annyi időt, megtekintse a eredményeimet. Hümmögöt, vakargatta a fejét, látszott rajta erősen csodálkozik.
    - Nos... pár értek nem a megfelelő, de az eltérés nem olyan nagy, tehát azt kell mongyam Ön egészséges.
    Néztem okosan. Nem anyáztam. Hhangosan.
    - Köszönöm dottore. Kérdezhette is vóna... így kezdtem: nincs semmi bajom, csak a derekam fáj.
    - Oh... szedjen fájdalomcsillapítót, pihenjen!
    ....

    (folytatása következ)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Második.
      Történt vala, hogy kicsiny csanádunk gondolt egy nagyot, oszt jól kiköltözött falu... akarom mondani kisvárosba családi házba. Osztán kis idő múltával itten is dolgozásba kezdtem. Ismét biodroidnak álltam. De legalább közel vót, s nem kellet a fél napot elutazgatni beérjek. Mindegy is. Szóval ismét eltelt x idő, mikoron belém gyött a fájás. Ám előtte nem sokkal gondoltam átjelentkezek a helyi körzeti dokihoz, ne kelljen minden nyűggel beutazni a városba a régihez. Ebből fakadóan másodszor láttam élőben a dottore urat, aki jól szituáltnak tűnt, hozzáértőnek, lelkiismeretesnek. Mondom: tűnt.
      Tehát az első komolyabb találkozásunk imigyen történt:
      Fájok közepette, pár órácska várakozás után, bejutás. Illedelmes köszönés, nem túl őszinte mosollyal. Mer bár többen tanusíthassák nem vagyok egy kapkodós, meg türelmetlen fajta, ám van mikor nincs kedvem a népek gyökérségeihez, s ilyenkor (az amúgy felesleges) várakozás nem tölt el jó érzéssel.
      Nos. Bejutottam. Illedelmes vótam. Még mosolyogtam is. Leadtam a írásokat, s dottore szólott is hamarost (enyhén unott fejjel):
      - Mi a baja?
      Okosan néztem. Mondom:
      - Bocsánat. Ha tudnám, nem lennék itt. Amúgy itt és itt fáj, nem érzem magam valami tökéletesen...

      Azóta ritkán tanálkozunk. Egyrészt, mer ritkán üt le a lábamról mindenféle betegség. Ha meg netán mégis, mivel nem termelek értéket a társadalom számára, nem kell írást vinnem sehova, ha fájás, vagy láz okán ágynak esem.

      Valamint. Mivel a dolgok jelenlegi állása szerint humán férfiember levék. Csak akkor megyek orvosdottore közelébe ha mán félig megdögöltem és gyűlnek rám a döglegyek.
      (Megjegyzem: a orvosságok is nagyon jók tudnak lenni. Főleg, hogy egy könnyed kúra után kell vagy másfél hét - néha hónap - mire a sok hasadóanyag kilúgozódik a szervezetemből. Addég meg mindenféle fura tüneteket produkálok. Aminek köze sincs a napokkal korábbi bajaimhoz.)

      Törlés
    2. Mondom, mindenkinek vannak "jó" egészségügyi sztoriai. :)

      Apámat mielőtt bevitték trombózissal, el kellett vinni a háziorvoshoz - és ott derült ki, jöttek rá, hogy 30 éve nem volt orvosnál, így még az előző előtti háziorvosnál sem volt beregisztrálva, és semmilyen BNO kódja nem volt, LÁTHATATLAN volt a RENDSZER számára. Eddig....

      Törlés
    3. Mazsola, végül mi lett az ujjaddal?
      Quedra :-),
      szintúgy derékfájással küzdök, évente egyszer-kétszer becsípődik, és én is dottórénak hívom az orvost, igaz, az állatorvost. A nagy piros gépet meg trattórénak.
      Még régen huszonéves koromban történt, egy trabanttal duhaj jókedvünkből hazafelé(?) tartottunk a határban ketten a sógorral. Egy sárgödör megfogta az autót, ott éjjel a semmi közepén, persze akkoriban mobiltelefonja még csak az Ewingoknak volt. Szóval fiatal voltam és roppant erős (főleg egóban, de amúgy is..184/100), és amondó lettem kiemelem én azt a trabit a gödörből, legalábbis a jobb hátsóját. És úgy is lett. De akkor valami megroppant a derekamban.. éreztem, meg napokig rossz volt, de aztán elmúlt, és elfeledtem. Pár év múlva farönkökkel vitézkedtem, és előjött az ismerős érzés.. azóta évente egyszer-kétszer beáll a derekam, üvöltve fáj, és a legkülönbözőbb tragikomikus élethelyzetekbe kever. Szinte rokkant vagyok, bár kívülről ebből mi sem látszik, csak annyit látnak itt egy nagy felhő méretű embör és a pici felesége viszi a terhet...
      Ez nem kórházos sztori volt, csak kórképes.

      Törlés
    4. Tugyátok... mókás dolog ez a fájás.
      Meg főleg derék.
      Merhogy ösztökéli az emberkéket mindenféle dógokra.
      Apámuram szerint személyembe azér áll(t) belém feszt a deréknak fájása (is) mer nem mozgok eleget, meg állandóan gép előtt ücsörgök. Ebben persze lehet valami, mer a tespedés során erősen eltunyul az ember, oszt mindenféle bacik, meg bigyók hamarabb leverik, mint aztat, aki többet, meg aktívabban ficánkol. (Persze... a enyém olvasat szerint elég érdekes elosztása ez a fizikális okból kifolyólag jelentkező fájásoknak. Ugyanis, ha mocorgok azé... ha meg nem, akkó azé...)

      De... aki úgy gondolja próbát tehet ilyen szöszöléssel:
      https://www.youtube.com/watch?v=BbXlljb5Ny0

      Ha orvosdottorja nem tanácsol mást. Mán ha érdemesnek tanáltatik tugyon róla. ;)
      Nopersze... van pár egyéb (bizonyos körökben) mostanában felkapott combosodási lehetőség.

      Szóval, akiben megérett a vágy, meg a lelkesedés, meg a... az jáccógyon ilyen erősödős gamát. Mer jó. Persze... sérvvel rendelkező egyének csak a saját kis elgondolásuk és bátorságuk/döntésük alapján. Később nem ér rámköpködni! Nem lenni dottóre, hogy beledumáljak, ki hogy gyógyuljon. ;)
      Igaz. Aki ilyesmire vetemedik az fog fájni természetesen. Csak nem ott ahun eddég megszokta... Hanem mindenhun. :D

      Törlés
  7. "Ebben az elképesztően specializálódott orvosi szakmában nincs egy épkézláb doktor, aki egyben látná és kezelné az embert."

    Hát igen Mazsola, de ez a fenomén ugyanúgy megtalálható az élet más területein is.
    A tudás állandó növekedésével az általad említett "specializálódás" egy automatikusan bekövetkező jelenség .... egyszerűen azért, mert a mennyiség
    egy bizonyos ponttól már nem fér bele egyetlen ember koponyájába .... másrészt
    meg az egy főnek ez akkora idő-, és energiafelhasználást jelentene, hogy nem érne rá még a saját szükségletei ellátására sem.

    Vagyis a tudás növekedésével automatikusan elkezdődik a széthullás is, csak ezt
    még nem sikerült tudomásul venni. (és ez bizony szintén fordított arányosság ...:))) )
    Ha teszemazt a házidokid elküld egy alapos kivizsgálásra, akkor kb. egy egész napot a különböző specialisták rendelőjében töltesz el .... de egyik sem tudja megmondani, hogy igazából mi is a baj.

    De hogy egy párhuzamot említsek, ugyanez a jelenség tapasztalható a hatalmi
    szférában is, ahol pl. az NSA-nak a szuper-hyper kompjútereivel NAPI kitudjahány terabájt adatmennyiséget kell feldolgozni és kiértékelni .... nehogy valami megzavarja a rendszert.

    Szóval a gigantikus adathalmazban egyszer csak eljutunk addig a pontig, ahol
    a tudásmennyiség ellenére irányíthatatlanná válik a rendszer. Szerintem a
    Georgia Guidestones emlékmű is sokkal inkább GÉPI döntés volt, ami a következő
    logikai algoritmus alapján keletkezett: Csökkentsd a faktorok (emberek) számát,
    és ezzel visszanyerhető a rendszer feletti kontroll. (durva közelítéssel)

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  8. Na itt egy hsz-em megint elrepült a nirvánába.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kikukáztam. Néha csinál ilyen fura dolgokat a spamdetektor.

      Ez a tudás vs. szétesés aránya biztos hogy létezik, én is mutatok egy másik példát:

      Régebben az ablakok hézagzárása nem volt tökéletes, ezért "szelelt". Cúg volt kissé, de ennél több gondot nem okozott.
      Na, jött a modern tudomány, és kitalálta a tökéletesen légzáró hézagtömítéseket, mindenféle műanyagból, gumiból, és ezáltal lett tökéletesen záró ablakunk.
      Csakhogy ezáltal meg bepárásodott a lakás, és így megjelent a penész is ugye...
      No sebaj, jött a tudomány, és pici rés-szellőzőket vágott az ablakokra, mondván ilyen cifra dolgokat, mint "ellenőrzött körülmények", "mesterséges szellőzés", meg ilyesmik
      Így tehát most ott tartunk, hogy az amit a régi ablak ÖNMAGÁBAN tudott, azt a modern ablak csak egy csomó egyéb kiegészítéssel tudja csak biztosítani.
      Jó ez persze csak a páratechnikai oldala a dolognak, nyílván fejlődött a hőszigetelő képesség is mindenféle gáztöltésű üvegezéssel, de erre is megvoltak a régi egyszerűbb módszerek. (pl. dupla ablak)

      Szóval a fenenagy tudományunkkal csak bonyolítottuk az életünket és nem feltétlenül jobb.

      Alapelvem:

      AZ ÚJ, NEM FELTÉTLENÜL JOBB!

      Törlés
    2. Jó példa erre a bio - élelmiszer is Mazsola, amit már egy másik topikban tárgyaltunk. Eleinte minden bio volt, anélkül hogy ez valakinek feltűnt volna.
      Aztán muszály volt valakinek genetikailag beleokoskodni - optimálni -,
      majd utána a bio kaját újításként eladni.

      Ha ezt a fenomént betűkkel akarnánk leképezni, akkor
      az A - B - A képlet jönne ki, azaz ez is egy formája a rezgésnek.

      Ö.T.

      Törlés
  9. Hihiii...na ezért kell elötte kijelölni és ctrl-el másolni, , ha elszállna, akkor ottan van csak beilleszted! Gyünnek a fejfájós, borult, esős, szeles időkök!! De jó!....


    GA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, a ctl+c használata erősen javallott a hsz küldése előtt.

      Nálunk most süt a Nap. A február nem a kedvenc hónapom, de majd csak kijutunk ebből a gödörből is. :)

      Mindig hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ez az EGÉSZ a Tudatban zajlik le, így MINDENNEK van értelme és jelentősége.

      Törlés
  10. Éppen én is hasonló okokból vagyok "igazolatlan hiányzáson" mostanság. :)
    Apám, anyám kórházban és én is kivizsgálásokra járok.
    Semmi jót nem tudok elmondani a magyar betegségügyi rendszerről.
    Egy biztos, legalább a matematikai logikát sürgősen fel kellene venni az orvosi egyetemek kötelező tantárgyai közé, karöltve az "ügyfélkommunikációval", mert az első hiánya szinte lehetetlenné teszi a hatékony diagnosztikát, a másodiké pedig az egymással való "szótértést".

    Ezek nélkül nem megy. Találkozott már valaki olyan orvossal aki végighallgatta a tüneteit? Mert én nem. Kis túlzással a második mondatnál: "Kuss, mutassa hol fáj!" a reakció, holott az csak egy kis része a jelenségkörnek.
    Valahogy az az érzésem, hogy az orvosok csekély kivételtől eltekintve nem túl intelligens emberek... mégis az életünket bízzuk rájuk. Elég nagy hiba.

    VálaszTörlés
  11. "az orvosok csekély kivételtől eltekintve nem túl intelligens emberek.."

    Szerintem ez viszonyítás és helyzetfüggő.
    A traumatológián, ahol kb. 5 perc jut egy emberre, és napi több száz akut eset van, valahol érthető az orvosok hozzáállása, azaz "leszarom, haladjunk, mutassa, kérem a következőt". Belefásultak. Rohadtul unják már. Nekik Te meg én csak egy újabb probléma vagyunk, egy újabb aznapi teher, nyűg. Kevés kivételtől eltekintve szerintem teljesen kitörlődött belőlük a segíteni akarás, a gyógyítási vágy. De hát nem ezért mentek erre a szakmára? Valahol mélyen csak ez vonzotta őket ide, nem?

    Aztán ott van a másik véglet, amikor a befizetett TB-dre fittyet hányva úgy döntesz, hogy nem várod ki a három hónap múlva kapott időpontot, hanem elmész magánklinikára, ott érdekes módon mindjárt segítőkészek, akár 40 percen keresztül is csak veled foglalkoznak, mindent megkérdeznek, végighallgatnak, egyszóval nem kezelnek szállítószalagon lévő terméknek.

    Ilyen ez.

    A matematikai logika nem értem hogy kapcsolódik ide, de biztos azért mert már nem vagyok túl erős matekból... :)

    VálaszTörlés
  12. A probléma ott kezdődik, hogy a TB-t ma már kötelező fizetni. Akkor is, ha nem dolgozik valaki, akkor is ha eltartott, stb... tehát tűzön-vízen levonják, én is próbáltam nem fizetni, úgy letépték a számlámról szó nélkül, hogy csak pislogtam.
    Namármost ha nem lenne kötelező és választhatnám helyette, hogy fizetek a privát kezelésért, akkor rendben lenne a dolog, de az hogy két felé is fizessek (az egyiket csak passzióból) azért teljesen nem kellene hülyének nézni. Ha kifizettem, leverem rajtuk, ha az orvos négykézláb jön elő akkor is. Mi közöm ahhoz, hogy ő mennyit keres? Tőlem kereshetne 10x annyit is, nem sajnálom tőle, de én lennék a szar fizetéséért a felelős? Miért engem büntet? Csússzon meg majd a keze akkor, ha a Gyurci vagy Viktor fekszik a kése alatt, ne nálam...

    A logika azért kerül itt elő, mert a tünetek alapján lesznek a vizsgálatok, a vizsgálatokból meg a leletek, a leletek alapján meg a diagnózis, amire aztán a kezelést lehet alapozni. Na ahhoz, hogy a megfelelő vizsgálatok kerüljenek elvégzésre, aztán a leletek alapján ki lehessen találni a probléma okát, ahhoz bizony jó logika kell. Ha A volt, akkor nézzük a B-t, a B-ből következik a C, stb.... Tapasztalatom szerint ezek az emberek nincsenek tisztában alapvető dolgokkal sem, amikor azt mondja, hogy az MR röntgen sugárral dolgozik, stb... és a CT-nél nem alkalmaznak enyhén rádióaktív folyadékot, amit meg kell inni, ami alap.
    Na nem részletezem, sokszor olyan érzésem van, mintha enyhén gyenge képességű középiskolai végzettséggel rendelkezőkkel beszélnék. Óriási önuralomra van szükség, mert ugye csak ő írhat fel dolgokat ill. ő javasolhat kezeléseket és el kell érni, hogy azt csinálja, amit én akarok, de úgy, mintha az ő ötlete lett volna. Nehéz, na. :)

    VálaszTörlés
  13. Nos, itt is van mindjárt egy nyomós ok amiért igen csak érdemes felébredni-megvilágosodni majd a pokoli földi lét tüzéből főnix-madarként szeretetelvűen feltámadni. A továbbiakban pedig már nem az életet halni hanem a hal-ál-t/az ál halak korszakbeli már vízöntő állapotot élni - még ugyanabban a testben.
    Ugyanis ekkor már nincs szükség orvosra - a test a magasabb szellem-tudat által önmagát gyógyítja. Pontosabban az újjászületés időpontja állapotának megfelelően tökéletesen "tartósítja". Ezzel ha úgy tetszik meghaladtatott a fizikai halál és az éppen aktuális testi létezés prolongáltatott. Ez ugyan hihetetlennek tűnik, de azt is tudjuk hogy igazából nem hinni hanem tudni kell a dolgokat. Egy szó mint száz - "hegylakó/alföldlakó" skorpió lényegű mérlegelő kígyótartó nyilas/10-es úr/nő matuzsálemek előre - át lehet venni az emberek nem csak lelki, de testi gyógyítását is a még mammoni matériába ragadtaktól.

    VálaszTörlés
  14. Itt is van egy példa, hogy az élet milyen forgandó, merre is vezeti az embert az útján, hogyan lesz egy műszaki beállítottságú valakiből, önmaga gyógyítója, komoly fájdalmak gerinc-nyak problémával/ mint beteg tizedrangúként, ma már többek örömére elismert gyógyító, hehe...a véletlenek ugye?...a quantum mechanika került a kezébe , ahol megértette, hogy ő határozza meg ami van!:

    http://www.gerincmuhely.hu/bemutatkozas .....a fotója alatt a rádió felvétel erről

    GA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondom, elkéri az árát a tudásnak, miközben ő ingyen kapta, csak le kellett hajolnia érte...

      http://www.gerincmuhely.hu/arak_2012

      Na itt kezdődik a baj...

      Törlés
    2. Jézus vajon kért is bármit a gyógyításokért ? Természetesen semmit, még a zsidó vagy római "tb-kártya" megléte sem érdekelte. Tette a dolgát. A hamis "gyógyítók" bárminemű "gyógyítása" is hamis. Végső soron csak egy eredménytelen látszólagos illúzió, tüneti kezelés, s erre előbb vagy utóbb mindenki rájön. Ha netán mégis meggyógyul egy "tejelő" páciens az sosem a "doktornak" köszönhető hanem valami okból önmagának. Szeretet nélkül nem lehet eredményesen gyógyítani - annak pedig nincs ára. Sosem volt. Mert mihelyst "ára van" az amúgy Isten-adta gyógyító képesség - a plusz spirituális energia - azonnal elvétetik, a Teremtés már csak ilyen "önző"...

      Törlés
  15. Nem akarom hosszú lére ereszteni és szomorkodni sem kell (rajtam) ezért megpróbálom a vicces oldalát megmutatni.. :D

    Öt helyen van gerincsérvem, hosszú évek alatt szedtem össze (36 vagyok :P , abból három éve rokkant).
    Munkavégzés szigorúan tilos: állva, ülve, hajolva (mi maradt? :P ), hidegben, melegben, huzatban, éjszaka, váltásra és 10kg-nál nehezebb súlyt megemelni is tilos.
    Ezenkivül a doki azt mondta (amelyik operált volna): örüljek, hogy igy is helyrejöttem, ha legközelebb találkozunk, nem úszom meg a kést..

    Mazsola: nem küldtél fényképet (se)..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mármint a sebes ujjamról?

      Persze, hogy aztán az ujjlenyomatom képe alapján lenyomozhassák ki vok! :))

      Törlés

    2. Hát igen, ezek a gerinces problémák nagyon elterjedtek manapság, sajnos… :(
      Zplus és Sang, Quedra jóga gerincnyújtó gyakorlatokkal nem próbálkoztatok?
      Évekig volt problémánk a gerincünkkel nekem kezdődő gerincsérv, páromnak csigolya összecsúszás, évi 3-4 „lebénulásos” pokoli fájdalmakkal járó időszakkal személyenként. Elkezdünk mindketten a joga gerinc nyújtásokat (napi 10 perc) kb. 5 éve, azóta semmi panasz, mintha soha nem is lett volna. Természetesen ezek nálunk kisebb problémák voltak Zplus a te 5x gerincsérvedhez képest… de mégis egy alternatív lehetőség a gerincsérveseknek és ingyenes, a rosszabbodás vagy esetleg a műtét is így elkerülhető.

      A fentebb említett gerincműhelyes hölgy, eléggé borsos áron nyújtja a segítséget és a gerincet :)), de ezt ingyé is lehet, házilag otthon.

      Kerion nagyon jól jellemzi a mai „gyógyítást” , ez tökéletes összefoglalás.
      Gyakorlatilag minden ember rendelkezik azzal az energiával és képességgel, amivel tudná önmagát meggyógyítani, csak nem hisszük el, meg hát könnyebb az irányítást (felelősséget) mások kezébe adni.

      Törlés
    3. Ildi: érdekelne a dolog -mert amit néha tornázok, az eredetileg fél óra volt, de sokszor bliccelem, mert melón napi 5-10km-t lesétálok, biciklivel kozlekedem és.. nincs több kifogásom.. elfáradok :)

      Törlés
    4. Zplus :) a páromnak, akinek súlyosabb volt az esete, annak egy yogaoktató gerincterapeuta tesztelte ki, és állított össze egy gyakorlatsort, amik azt a bizonyos 2 összecsúszott csigolyát széthúzták, maximális sikerrel.
      Nekem elég volt „csak”hosszanti nyújtásokat alkalmazni :parvatasana, virabhadrasana, trikonasana stb.és az úgynevezett parivartanasana 6 eleme, ami sorban az összes csigolyát megmozgatja. Kicsit ijesztőek a kifejezések, de csak írd be a képkeresőbe és máris látod a gyakorlatot, amik nem bonyolultak, csak a nevük.
      Mivel neked is már rendesen súlyosabb az eseted, mindenképp yoga szakembert (tapasztaltat lehetőleg gerinc ügyekben) kellene felkeresni, hiszen azért óvatosan lehet gyakorlatozni ilyen súlyosabb esetben, főleg kezdetben (pl. nem biztos, hogy előrehajló gyakorlatok jót tesznek a sérveknek stb)
      Nagyon fontos az, hogy valaki pontosan bemutassa a gyakorlatokat, de onnantól már magad is nyugodtan végezheted egyedül otthon.
      A kitartó napi nyújtás megerősíti a gerincet és a csigolyák nem esnek össze, ha sokat ülsz esetleg nagyon hasznos egy ékpárna (leveszi, a terhet a csigolyákról, amit a porckorongot nyomják)
      De mindenképpen szakember kellene, akinek van tapasztalata, de csak az összeállatásáig és a betanításáig.
      Magam maximálisan hiszek benne, hogy a sorsunk, így az egészség javítása a saját kezünkben van, a yoga egy ilyen eszköz, aminek segítségével magad tehetsz magadért és egy próbát megérne. :)
      Meg az úgy működik, ha elindulunk valami felé, a lehetőségek is megmutatkoznak, ha van akarat meg lesz az út is hozzá.

      Törlés
    5. Ildi, eszembe jutott már a jóga, de még addig sem jutottam el hogy utánajárjak. De majd most rákeresek azokra a szavakra, és megpróbálom.
      Nagyon érdekes hogy itt hirtelen ennyi embernek vannak súlyos gerincproblémái, kíváncsi lennék az okára. Jó rendben, én ugye heveskedtem és kiemeltem a megült fenéklemezt, de ez akkor sem magyarázat a tömegesen előforduló gerincproblémákra. Hisz a nagyapám meg a lovaskocsit emelgette, meg a 60-70 kilós jutazsák gabonát. Mégsem volt ilyen bajsága, ahogy a kortársainak sem. Valami spirituális izé lehet a háttérben?
      Amúgy annyiban javult a helyzetem, hogy megtanultam élni a problémával. Ha beáll a derék, akkor már profin tudok két bottal járni. Vagy míg nincs baj, akkor tudom milyen munkák, történések után szokott kiugrani a derekam, ilyenkor nyugton vagyok pár napig, még a cipőfűzőhöz sem hajolok le, és hopp a veszély elmúlik. Pl az egy fura szitu amikor a nejem öltöztet ebben az időszakban. Vagy a piacon ha dinnyét veszünk akkor én lelécelek a helyszínről, hogy a népek ne lássák hogy az asszony viszi a dinnyét, én meg mögötte lépdelek. Az emberek rosszindulatúak, és eszükbe sem jutna hogy ki és miért viszi a dinnyét, vagy cipeli a nehéz szatyrot.

      Törlés
    6. Igen Sang, nagyon sok baj van a gerinccel és sok embernek is, segítség kevés, pl. műtéti módszer, amit elfogadhat az ember és akár használhat is a baján, de ha nem bízik ebben, akkor magának kell valamit tenni annak érdekében, hogy meggyógyuljon, legalábbis meg kell próbálni.
      http://www.youtube.com/watch?v=Gc3JbdsWTtw
      Például ő is egy jó szakember, pontosan elmondja a fizikai okokat és hogy a gerinc minek van kitéve mostanában, és hogy a nyújtások tudnak igazán segíteni, mert ezek képesek a mély izmokat megerősíteni stb.
      Az internet nagyon jó a tájékozódásra, lehet videókat keresni a gerincnyújtó yoga gyakorlatokról megnézni és kipróbálni, erősíteni a gerincet.
      Viszont problémásabb esetekben mindenképpen kell a szakember segítsége is, mert az össze-vissza yoga tekerések komolyan megárthatnak a beteg gerincnek.
      Szóval ezt is meg kell tanulni, és nagyon fontos tájékozódni szakembertől, hogy mi a jó arra a csigolyaszakaszra ahol a probléma van, mert más mozgás kell a nyaki és mást a derék problémáknál.

      Hát a lelki okok bizonyára megvannak mindannyiunknál, de általánosságban talán az lehet a szimbolikus oka, hogy próbál az ember gerinces maradni a mai világban, ahol sok minden inkább a gerinctelenségről szól. A gerinc az ember tengelye, tartóoszlopa és van elég sok nehézség a világban, az életben, hogy a stabilitásból a tartóoszlop kibillenjen.

      Törlés