2014. szeptember 8., hétfő

Újra itt a tavasz?

A nyár bocsánatot kért, mert megbánta hogy ilyen csúnyán viselkedett, és most ideküldte az indián és/vagy vénasszony rokonát megörvendeztetni a hiányérzeteseket. Ezzel nem is lenne önmagában baj, hiszen ki ne szeretné a kellemes őszi időt. Ami már ennél érdekesebb az az, hogy úgy tűnik nem hiába rajzolgattak annyit a maják annak idején erről az időszakról, mi meg balga módon azt hittük, hogy egy megadott dátum csak és kizárólag az aznapra érvényes történéseket jelöli... és bekajáltuk az azonnali heje-huja és/vagy világvége jóslatokat, miközben lehet egyáltalán nem erről van szó. Inkább valami súlypont lehetett valahol a lassú átmenet közepén, amit meghaladva átbillent a világ egy másik irányba, szinte észrevehetetlenül, érzékelhetetlenül, de mégis egyre inkább beköszöntve az életünkbe.

A végidőkben hívők igazát talán semmi sem bizonyíthatja jobban mint amikor valami nagyon fura történik, valami olyan különös dolog, amiben az emberek jelet látnak. Nem tudom látott-e már valaki az elmúlt 100 évben olyat, mint ami nálunk történt, de mielőtt elárulnám hogy mi is ez, olvassuk el Douglas Adams idekívánkozó sorait Az Élet, a Világmindenség, meg Minden c. könyvéből:



"- Ismered - kérdezte Prak - az Ok történetét?
Arthur azt felelte, hogy nem ismeri, mire Prak azt mondta, tudja, hogy nem ismeri.
Elmesélte neki.
Egy éjjel - mesélte - egy űrhajó jelent meg egy bolygó egén, ahol sosem láttak még hasonlót azelőtt. A bolygó a Dalforsas volt, a hajó pedig ez. Úgy jelent meg, mint egy ragyogó új csillag, csendesen áthaladva a mennybolton.
Egy primitív törzs tagjai, akik egy halomban ültek a Hideg Hegyoldalakban, felnéztek a gőzölgő éjjeli italaikból, és remegő ujjakkal mutattak az égre, esküdözve, hogy láttak egy jelet, egy jelet, melyet isteneik küldtek azért, hogy azon nyomban keljenek fel végre, és induljanak el a Síkságok gonosz Hercegeinek lemészárlására.
Palotáik magas tornyocskáiban a Síkságok Hercegei felnéztek, meglátták a tündöklő csillagot, és úgy vették, mint egy félreérthetetlen jelet az isteneiktől, hogy menjenek, és rontsanak neki a Hideg Hegyoldalak Törzsének.
És kettejük közt az Erdő Lakói is felnéztek az égre, meglátták az új csillag jelét, és félelemmel és rossz előérzettel nézték, mert bár azelőtt sosem láttak még ilyesmit, azért ők is pontosan tudták, mit jelez előre, és kétségbeesetten horgasztották le fejüket
Tudták: ha a felhők összegyűlnek, az valamit jelent.
Ha a felhők szétoszlanak, az valamit jelent.
Ha feltámad a szél, az valamit jelent.
Ha elül a szél, az valamit jelent.
Ha országaikban éjfélkor a telihold fényénél háromfejű kecskegida születik, az valamit jelent.
Ha országukban a nap bármely szakában egy teljesen normális macska vagy disznó jött világra a legkisebb születési rendellenesség nélkül, vagy akár csak egy pisze orrú gyerek, azt is gyakran úgy vették, hogy valamit jelent.
Semmi kétség nem férhetett hát ahhoz, hogy az égen megjelenő új csillag egy különösen látványos dolgot jelez előre.
És minden új jel ugyanazt a dolgot jelentette - a Síkságok Hercegei és a Hideg Hegyoldalak Törzse ismét jól elpakolják egymást.
Ez önmagában véve nem is lett volna olyan nagy baj, csakhogy a Síkságok Hercegei és a Hideg Hegyoldalak Törzse mindig az Erdő kellős közepén határozták el, hogy jól elpakolják egymást, és mindig az Erdő Lakói húzták a legrövidebbet ezekben az ügyletekben, bár amennyire ők tudták, soha semmi közük nem volt az egészhez.
És néha, a legnagyobb gaztettek után az Erdő Lakói egy küldöncöt indítottak útnak vagy a Síkság Hercegeinek vezetőjéhez vagy a Hideg Hegyoldalak Törzsfőnökéhez, és azt követelték, hogy megtudják e tűrhetetlen viselkedés Okát.
A vezető pedig, bármelyik fél vezetője volt is, félrehívta a küldöncöt, és elmondta neki az Okot szépen, lassan és érthetően, összpontosítva a kiemelkedőbb részletekre.
És az egészben az volt a szörnyű, hogy nagyon jó Ok volt. Nagyon érthető volt, nagyon ésszerű és kemény. A küldönc ilyenkor lecsüggesztette a fejét, szomorúnak és bolondnak érezte magát, amiért eddig nem jött rá arra, milyen kemény és bonyolult világ ez a valós világ, és micsoda nehézségek és paradoxonok veszik körül a benne élőket.
- Na, érted most már? - kérdezte ilyenkor a vezér.
A küldönc némán bólintott.
- És érted már, hogy ezeknek a csatáknak le kell zajlaniuk?
Újabb néma bólintás.
- És hogy miért éppen az Erdőben kell ezeknek lezajlani, és miért a legnagyobb érdeke mindenkinek, az Erdők Lakóit is beleértve, hogy ott legyenek?
- Ööö...
- Még hosszú távon is?
- Ööö, igen.
És a küldönc valóbán megértette az Okot, és vissza is tért az Erdőbe. De amint egyre közelebb ért, ahogy elsétált az Erdőben a fák között, rájött, hogy az egész Okból csak arra emlékszik, hogy milyen szörnyen világosnak tűnt az érvelés. Hogy pontosan mi is volt, arra már egyáltalán nem emlékezett.
És ez természetesen óriási vigaszt jelentett; amikor a következő alkalommal a Törzs és a Hercegek utat törve és égetve keresztülnyomultak az Erdőn, megölve minden szemük elé kerülő Erdőlakót.
Prak szünetet tartott a történetben, és szánalmasan köhécselt.
- Én voltam a küldönc - mondta - a hajótok megjelenése által elkezdődött csaták után, amelyek különösen kegyetlenek voltak. Sokan közülünk meghaltak. Úgy gondoltam, újra megkérdezhetem az Okot. EImentem és elmagyaráztattam magamnak a Hercegek vezetőjével, de a visszaúton úgy szétfoszlott és elolvadt az agyamban, mint a hó a napsütésben. Ez sok-sok évvel ezelőtt volt, és azóta sok minden történt.
Felnézett Arthurra, és nagyon finoman újfent elvihogta magát."


Na és most jöjjön a szenzáció! 
A nyár végén, abban a nyirkos, hűvös időszakban úgy gondolták a gyümölcsfáink, hogy köszönik szépen, elég volt idénre, és szép sorjában elkezdték lehullajtani a leveleiket. A szilvafa különösen szorgalmas volt ebbéli cselekedetében, hiszen néhány nap alatt teljesen megkopasztotta magát. (jó, ebbe besegített valamelyik jótékony gombafajta is, egy olyan amelyik különösen kedveli a nyirkos, párás időket, nemkülönben a finom szilvát és a leveleket). Szóval úgy tűnt, idén gyorsan beőszült a gyümölcsfáinknál, ám egy szép napon a múlt héten észrevettem valami elképesztőt. 

Szeptember elején újból virágba borult a szilvafánk!

Nem viccelek, ezeket a képeket néhány napja lőttem:



Különös tréfát űz a természet velünk mostanában. 
Fura időjárási anomáliák, téli nyár, őszi tavasz, decemberi alma, szeptemberben virágzó fák. 
Vajon tőlünk függetlenek-e ezek az események? Vajon van-e kapcsolat ald kozmikus ciklusai és az Ébredező Ember között?

Elnézve ezeket a virágokat, szerintem egész jól haladunk... 

11 megjegyzés:

  1. Akárcsak Karinthy, humorban az ÉLET sem ismeri a tréfát.
    Mindennemű mesterkedéseket és rémhíreket magasról leszarva egyszerűen csak teszi a dolgát...:-)

    mj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hagyjadmán, most fedeztem fel, hogy újra van málnánk baszki!!! És akkora szemek mint még sosem! Mi van itt?? Ennyire azért nem virágos a belső kisugárzásom banyek...

      Törlés
    2. Lefotózni már nem volt időm, mert a lányok felfalták az őszi málnát... :)

      Törlés
    3. Hm... most hogy mondod bloggazdi.
      Tényleg málnát magam is kajáltam mánma (pontosabban tennap, mer' mán hunnap van - vagymi...) a kertrendezés közben, pedig mán eccer leérett az idén.
      Sőtt. Ha jobban belegondolok a krumplin (gyengébbek, vagy inkább nem táj jellegű nevelésben részesült arcok kedvéért: burgonya) is mintha láttam vóna friss, még növekedésnek indult gumókat, a felszedés közben a hétvégén.

      De. A időjárás té'leg elég mókás vót mostanság. Főleg ha arra gondolok, szokásommá vált a "öreg indián" tanácsa szerint őtözködni. Ha bemonták "jjaaaajjj... megdögöljünk mer' szakadni fog ránk az ég országosan", akkó a köz számára végzett munkálkodás során majdhogynem egy szál semmiben főtt ki a zsírom. Cserébe a Dunántúlt elverte a jég, kiöntötte a víz, meg elfútta a szél. Megpersze... Pestet is.
      De mifelénk Borsodban az esetek többségében egész kellemes idő vót. Oké. Előfordult néha, hogy egy nap háromszor áztam sza... szabályosan bőrig, deugye... az ilyesmi nyáron (is) benne van a pakliban.
      (Személyes tapasztalás, és megfigyelés ezen nyárra: Ha közmunkást látsz nagy lendülettel, és kemény munkával, meg szeretettel virágágyást rendezgetni, locsolgatni, esetleg kapálni... Végy esernyőt, vagy esőköpenyt, netán húzógy minél hamarább fedél alá, mer' egy-három órán belül olyan záport kapsz a nyakadba, hogy még a csontod is felpuhul.)

      Amúgy ezek szerint a jányaid okosabbak, mint te vagyol, mer' tugyák a málna azé van megkajálja a Embernek gyereke. És nem azé' fényképezgesse, oszt jól feltegye fo... valami közönségesódalra, és/vagy blogra. ;)

      Törlés
  2. FIGYELEM ! ....Ha szilva, ...akkor továbbítom a lenti almamentési akciót:

    Az orosz embargó miatt ki akarnak vágni egy almafa-ültetvényt
    Ráckevén. Az almák megvásárlásával meg lehetne menteni az ültetvényt.

    Az alábbi almafélékből lehet rendelni:
    Akane, Royal Gala, Lys Golden, Galaxy, Gala Must, Red Prince jonagold,
    Early gold, Red winter, Imperial Gala, Téli aranyparmen, Fertődi téli,
    Batul, Londoni Pepin, Húsvéti Rozmaring, Idared, Mutsu, Ace,
    Jonagold.

    Ráckevén átvéve 70.-Ft/kg, de hoznak majd Budapestre is.
    Nemcsak almát, almalevet is lehet vásárolni.

    Részletek: Karay Zsófiától 06-1-3750-478

    News

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csupa ősi magyar fajta...

      Lesz még hozadéka ennek az embargónak, figyeljétek meg.

      Törlés
  3. (nem is tudtam, hogy az a málna ennyire nagy cucc.. én is ettem egy hete a havernál a szomszédból átlógó bokorról)
    Három kg fügén vagyunk már túl- tegnap egyszerre szedtem egy kilónyit (és egy falat se jutott belőle.. úgy jártam, mint a brácsás: járni járt volna, de nem jutott.. :P )
    *****
    (nekem a részletből mintha az gondolatom támadt- jött volna le, hogy mi vagyunk a középföldiek-erdeiek, oszt megin sz*póág lesz a vége.. :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nagyon úgy néz ki tényleg ez a helyzet, annyi változással, hogy most a keleti, sötétnek beállított Szauron és a nyugati, fehérnek beállított Szarumán - megjelenítési szinten - csap össze pont a fejünk felett, Középföldén.

      Kis kacsa fürdik,
      Fekete tóba,
      Anyjához készül,
      (gyorsreagálású) Lengyelországba

      Törlés
  4. Talán, ahogy az ember „ébredezik” valamiféle kettősséget is fog tapasztalni.
    Lehet, a káosz kint a világban növekszik, de annak arányában őbenne meg a nyugalom és a felülemelkedés azon. Mindegy lesz, hogy a világban szétszedik egymást mások, vagy épp összeborulnak, természeti katasztrófák jönnek és mennek, azt meg kell próbálni nyugalommal és elfogadással tudomásul venni, semmiképpen nem tiltakozni, harcolni az ellen.
    A jelek így tényleg mindenkinek mást mutathatnak, attól függően, hogy a jelre rátekintő tudatállapota milyen.
    Másik kérdés ugye hogy az egyén a létét, a tudatát leválasztva érzékeli-e a világtól, vagy azokkal szoros összefüggésben, ebben is tud választani különböző fajta szemüvegeket.
    Háborút látni, pláne abban benne lenni, az nem egy kellemes megélés, de miért is ne lehetne egyfajta háttér „álomstruktúrának” a felbomlását látni abban is, ahogy szilvavirág jelében meg, megnyilvánulását valami természeti rendtől, független mindenen felülálló erőnek?
    :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek, sőt megtoldom annyival, hogy ezek a jelek nem valami "előzmények", vagy jelzések, hanem pont hogy okozatok, melyek az adott egyén belső rezgésszintjének megfelelő, közvetlen környezetére jutó hatás-hullámai miatt jönnek létre. Ahogy minden mindennel összefügg és kapcsolatban áll, úgy igaz ez a saját környezetünkre gyakorolt hatásunkra is. Nyílván amire fókuszálunk, azt erősítjük. Pl. mostanság szándékosan nem írtam semmit a függönyösök Nagy Készülődő Háborújáról, mert nem akarom támogatni őket az energiáimmal. Inkább nézegetem a virágaimat, meg a gyerekem leckéit. Háborgok azon épp eleget, nem kell még egy világméretű álomstruktúrát is bevonzanom... :)

      Törlés
    2. :) A „megtoldásoddal” maximálisan egyetértek… nagyon jó kifejezés „az álomstruktúrák bevonzása” a moziba .
      (Bár sokan ezzel a szemlélettel nem biztos, hogy azonosulni tudnak, de én azért mégiscsak ebbe az illúzióba ringatom magam talán még egy darabig, aztán meg bizonyára jól fog esni felébredni belőle)
      :))

      Törlés