Különösen tetszik a narrátor tájszólása. Szerintem ez nagyszerű örökségünk. Én is így beszélök szűkebb körben. Ez is a hagyományőrzés egyik formája.
Egyszer egy angolszász figura megjegyezte, hogy milyen barbár nép ez a magyar, mivel népmeséi és népdalai tele vannak pornográfiával. Külön botrány, hogy ezeket a gyerekek is éneklik. És beidézte:
"Bújj,bújj,zöld ág, Zöld levelecske... Nyitva van az aranykapu, Csak bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám Kapudat,kapudat, ..."
Ti emlékeztek arra, hogy bármelyikőtök szexuális fejlődését eltorzította volna ez a dalocska? Aligha. Angol barátunk viszont - nagyon úgy tűnik - a szexualitásnak csak a "cuppogós" oldalát ismeri, ami egy óriási szegénységi bizonyítvány részéről.
Ez a dalocska is, mint minden népmese, népdal, több síkon értelmezhető. Igen van egy szexuális oldala, és van egy "átlépés" oldala is, és na vajon hová lehet átlépni az aranykapun. És van egy a kettőt összekapcsoló értelmezés: szex+átlépés = teremtés, egységélmény. Ezt feszegettük a szerelem energiájánál.
Persze a "cuppogós" aspektus sem lebecsülendő, sőt... De ha nincs benne "égi" besugárzottság, akkor nem ad többet, mint egy tál zúzapörkölt nokedlivel. :-)
Fel. Valószínűleg azért, mert szintén zenész. Mármint nem úgy, csak egészen világosan emlékszem arra, amikor kiskoromban ez a mese ment és hát én is pislogtam nagyokat ám.... :))))))) Üdv, Niki
Egyébként meg gondolom a népmese napjára gondolsz. De egyébként még ennyire sok minden van ma: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeptember_30. :) Üdv, Niki
Hali. Mi van ma nekem szerda, de erre a mesére emlékezem mikor a 70 és 80 évjáratuaknak ment a TV-ben esti meseként...mig én mosogattam, és oda oda pillogtam. Hegel.
"Mátyás 80.000-ért megvette a koronát. Visegrádon őrizte az alagsorban Drakulát. Míg a hollós nindzsák délre mentek büntetni a muzulmánt, A Gyevi bíró kőkeményen beszopta az álruhát."
köszönöm a mesét...azért ezek nagyon hangulatosan megvannak rajzolva... és még mindig üt! Üdv:Shíva
A mesék szimbolikájával kapcsolatban Szántainak van egy viszonylag korai írása. Minden idők egyik legjobb szimbológiai alapvetése. Későbbi elemzései már meg sem közelítik a "Halhatatlanság országát"
http://oshagyomany.vidya.hu/OH03/OH0306.html
Sőt, javasolt mindjárt letölteni is: http://oshagyomany.vidya.hu/OH03/OH0306.zip
Köszi, nem ismertem ezt a munkáját. Nekem sokszor túlzó amit Pap Gábor és Szántai "belelát" egy-egy mesébe, szimbólumba, vagy falfreskóba, ugyanakkor elismerem, hogy el lehet menni ebbe az irányba is a végtelenig. :) Mind-egy.
Igen. Éppen itt van probléma. A halhatatlanság országa még fel tudja mutatni az abszolút Középpontot, de később - miután Pap Gábor hatása alá került a szerző - már egy "csillagmítoszi" keretrendszerben vergődnek ezek az elemzések, amelyek ugyan rendkívül népszerűek (és sok mindenben helytállóak), de megragadnak a protestáns dualizmus valóságértelmezési keretei között. Innen pedig csak idő kérdése, hogy mikor alakul ki az újkori magyar ellenjúdeo-messianizmus.
A protestáns vonal itt jelentőséggel bír, mert érdekes módon ebből a csapatból szinte mindenki ebből a hagyománykörből érkezik. És ez bizony nyomot hagy a doktrínáikon is. Jellemző példa a speciálisan újraértelmezett "mag-héj" elméletük (de ide venném a differenciálatlan Habsburg ellenességet is), ami nem több, mint egy gnosztikus gyökerű gyógyíthatatlan dualizmus, annak minden gyakorlati következményével együtt.
Egy szó mint száz, mindenkitől lehet tanulni, de a szűrő szemüvegünket senki esetében nem szabad letenni, akármekkora "sztár". :) Fura mód az empirikus tudású Szántai előadásaiban én pont nem a tárgyilagosságát, és hihetetlen tudásanyagát élveztem leginkább, hanem az előadás módját és hangulatát. Kimondatlanul is megtudja olyan pontosan határozni az "ellenfelet" és lehellet-finom intelligenciával, polkorrekten elküldeni a kurva anyjába, hogy azt tanítani kellene! :))
A zsidó-keresztény-bibliások a kezdetektől utálják a "gnosztikát" mert zavarja a 6almi köreiket. Az un. - Jézus korabeli - "esszénus bibliáról" már nem is beszélve. Nekik az eredeti "apostoli" magyar kereszténység nem jó, csak a "jujdejó-sított" a jó. Galíciai módi az is hogy Haynau "nemzeti hős", Ferenc-Jóska meg a magyarok iránti jóság Habsburg netovábbja. A valódi magyar tipikusan nem végidei ellen-menetelő, tehát most nem lehet "ellenjudeo" sem. Az csak egy jude lehet mert az az örökös ellen-menetelő - pláne a végidőben. Minduntalan önmaga ellen is megy - sokszor álcázottan, kaméleonmódra. Ha a magyar ellen-menetelő lenne már régen kiűzte volna a rajta 6almaskodó zsidót a Kárpát-medencéből - vagy legalábbis megpróbálta volna. Ellenben a magyar a zsidón felül-emelkedő, azt meghaladó, mint ahogyan most is látjuk. Megy a zsidó-ál-magyar perpatvar, hajcihő - a magyar meg "síri" csendben van. A messi-ás egy ősi magyar összetétel. Jelentése: mess/z/i-re ás-ó - az az ember aki mélyen a tudatalattijában MESSzIreÁS - vagyis aki képes az un. 3. szeme kinyitására. A Tórában használt "zsidó" prófétanevek jó része ennek megfelelően "ÁS"-végződésű. Az eredetileg magyar-szabir-israelita szavakból-gyökökből kreált pl.: JereMiÁs = Gyere Mi ÁS-unk is. Tehát Babilonban "valakik" megfelelő neveket kreáltak az ősszkíta/sumér történetekhez, melyeket aztán sajátjukként adtak elő pl. a Tórában. Az ótestamentumi "ÉL" végződésű "magyaros" prófétanevek az ugyanabban a testben feltámadott/újjászületett emberre utalnak. Például: Ezékiél = EZÉ KI ÉL - EZÉ az emberé aKI újra ÉL. Imanuél = ÍM ANU ÉL - jelentése: ÍMe az ember akiben ANU ÉL. Hogy Anu, meg aztán Anubisz kicsoda mindenki tudja. Az Imanuél/Emanuél összetétel Jézusra is használatos, pl. a hitgyülisek által. A zsidóknak nem sok közük van az ilyen "mágikus" tevékenységhez - zsidó /meg/táltoso/dotta/król nem igazán hallani. Tehát a "valakiság" igénye miatt mindezt át kellett venni, el kellett lopni a már meglévő magas-kultúrától. Nem véletlen hogy a Messiás magyar elnevezést is "Felkent" majd "Megváltó" jelentéssel használták, amiben persze van igazságtartalom is. Hiszen a Messiás valóban egy különleges - nyilas/kentaur/centaur/10-es magyar úr/nő - "kiválasztott/felkent" ember aki önmaga megváltására képes. Másoknak pedig példát mutatva segít önMAGuk megváltásában - mint anno Jézus is tette.
Kedves Kerion. Jó, hogy felhoztad a gnózis kérdését, mivel egy meglehetősen fontos téma. Bobkó Csaba például - mint egyik véglet - teljes mértékben elutasítja, mások kritikátlanul elfogadják, és olykor szellemi, spirituális bosszú eszközeként felhasználva egy jelképes döfést intéznek a kereszténységre áttért magyar géniusz irányába. Az, hogy a magyarok miért váltottak a sztyeppei "térkultuszról" a letelepedett "időkultuszra" (vagy ami ugyanazt jelenti: miért cserélték le a szabadságot a biztonságra) és hogy szellemei referenciapontként miért éppen a jódeo-kereszténységet tették meg - megítélésem szerint - meglehetősen komplex kérdés, nem hiszen, hogy egyszerű, érzelmi indíttatású válaszokkal el lehetne intézni ezt az ügyet.
A gnózist nem szabad önmagában értelmezni, kiváltképpen nem szabad abszolút célként meghatározni. A jelek szerint éppen ezt teszik sokan. Kritikusai és pártolói egyaránt. A gnózis a transzcendens tapasztaláson alapuló tudás, és mint eszköz minden adekvát törekvés része, vagy másképpen fogalmazva, a gnosztikus attitűd nélkül nincs valódi felemelkedés. Problémák akkor adódnak, ha ez gnoszticizmussá alakul, tehát egyfajta tudati végponttá (mint status absolutus), mert ekkor már beleragad a dualizmus csapdájába, és napvilágot látnak olyan tézisek, mint a "jó és a rossz örök harca", vagy a teremtett természet iránt érzett zsigeri averzió, amelyeket - valljuk be - végső valóságként, állapotként tételezni nem túl szerencsés dolog.
Nem hiszem, hogy bárki is "nemzeti hősnek" titulálta volna Haynaut. Történetesen meglehetősen jól ismerem ennek a (generált) vitának a hátterét. László András egy bizonyos összefüggésben pozitív szerepet tulajdonított neki, és, hogy miért, azt érdemes igen alaposan megvizsgálni, és utána eldönteni, hogy helyes-e a megállapítása, vagy sem. Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy éppen nem "galíciai módi" Haynau, vagy Ferenc Jóska pozitív megítélése. Miért állítanák be a galíciaiak pozitívként Haynaut, hiszen ő éppen annak a forradalomnak a leverésében segédkezett, amely forradalomnak a galíciaiak a saját emancipációjukat köszönhetik. Az egykori SZDSZ tematizáló tevékenységét alaposabban tanulmányozva ezzel kapcsolatban (is) sok értékes meglátással gyarapodhatunk.
"Megy a zsidó-ál-magyar perpatvar, hajcihő - a magyar meg "síri" csendben van. " Nagy kataklizmák közepette csak két embertípus van "síri" csendben: a tudatilag tompa és az éber. Az első az, aki már elemi szinten sem képes reflektálni önmagára és a világra, az utóbbi aki minden konfliktust a kettősségeket meghaladó magasságból szemlél, aki már a csatazajban is képes meghallani az isteni harmóniát. Adja Isten, hogy a minél több magyar tartozzon az utóbbiak közé.
Még néhány gondolat a mag és héj viszonyáról. Egészen elképesztő, és érthetetlen ahogyan a Pap Gábor vonal ezt a - kétségtelenül fontos - viszonyrendszert 90 fokkal elfordítja. A mag-héj (centrum-periféria) viszony ugyanis alapvetően nem rasszok, hanem kasztok között áll(t) fenn. Tehát a közösség rendi tagozódásában, azaz egy létrendi függőleges tengely mentén. Ha mindenáron rasszokra akarjuk vetíteni, akkor ezt nem kelet-nyugat (és még csak nem is sztyeppei-letelepedett) között kell tételezni, hanem észak és dél viszonylatában. A boreális (északi) rasszok elvileg valóban nagyon eséllyel tudják a centrális MAGerőket hordozni, mint a tropikális (egyenlítői, negroid) rasszok. Ez a távolság azonban jóval kisebb, mint egy rendi szerveződésben a király és a "proli" közötti távolság.
Használható még ez a viszony az ezotéria-exotéria, spirituális-szakrális, de a tradíció-vallás viszonyra is, de ezekből is az világlik ki, hogy nem a rasszok viszonyára hegyeződik ki a kérdés.
Pap Gáborék megítélésem két olyan dolgot akarnak mag-héj viszonnyá tenni, amelyek alapvetően másról szólnak. Az egyik a rasszok történelmi időben megnyilvánuló eltérő szellemi karaktere, a másik pedig a letelepedett (urbánus) létmód romlandó mivolta (kiszolgáltatottsága a kalmárszellemnek). A romlott városiasságban ugyanis az eszmei idő könnyebben elveszíti független, ciklikus természetét és "hozzáragad" a történelmi időhöz, amely magával sodorja, ezáltal szakrálisan lesüllyeszti a várost. Úgy tűnik a sztyeppei kultúrának volt még egy kb 500 éves tartaléka etéren, ezért léphetett fel Atilla király "Isten ostoraként" a romlott nyugattal szemben. Hamlethez hasonlóan ő is a kizökkent időt próbálta helyreállítani. A szkítáknak egészen az első Milleniumig meg volt ez a képessége, de utána (államalapítás) ez a lehetőség már számukra is bezárult.
Száz szónak is egy a vége, az utóbbiból sem egy mag-héj viszony, sokkal inkább a külső, időbeli folyamatokra történő eltérő válaszok rajzolódnak ki. Elnézést, hogy ennyire megnyújtottam a hozzászólás ablak hosszát, de talán érdemes végiggondolni a problémakört a fenti szempontok alapján is.
Az hogy a magyarok miért is vették fel egyáltalán az eredeti Jézus-i kereszténységet - lettek, ha úgy tetszik "gnosztikus-maniheisták" - majd tagozódtak be a már "apostoli" kereszténységükkel a "jujdejóba" - nem olyan bonyolult kérdés. Egyszerűen magáról a "körforgásos időről" van szó. Arról hogy a fél-precesszió 13 ezer évének utolsó 2 ezer évében az újbóli feltámadáshoz poklot kell járni. A vaskor legvégén értelemszerűen az anyagba való feszt beágyazottság a "cion" uralkodik. Vagyis C-ion-ista/666-os "szén-atom-ionszámú" létezők vannak 6almon. Nem csak a zsidónak de a magyarnak is meg kell járnia ezt a poklot. A különbség az hogy mialatt a magyar tudatosan járja a Golgotát a zsidó tudattalanul élvezi a 6almát. A C-ion-ból ekkor a szeretetelvűség útján Si-ion lesz, szilícium-alapúan létező - tehát 141414-es ami már egy finomabb anyagi struktúra. Ebből egyenesen következik az Or-ion alapúan való létezés vagyis már az "aranykori" lét. Ez a magyar út a körforgáson belül, annak a legvégén. Az or-ionos lét következő állomása már a 7. dimenziónak megfelelő rezgés-kiterjedés fény-metamorfózisa. Ezzel - voltaképp cakkumpakk fénnyé válva - lehet "gondolati" sebességgel közlekedni az univerzumban és persze bárhol, bármilyen formában materializálódni is ha úgy tetszik - vice-versa. Ez már teljes körű "asztrál-projekció" ahol nem csak a lélek szárnyal de vele együtt az anyag is.
Nincs is annál jobb, megnyugtatóbb mint a csillagok között repülni és gondolati sebességgel odaérni bárhová. Például egy "fátyol" mögül hirtelen előbukkanó olyan csodabolygóra ahol sohasem megy le a NAP mert éppenséggel 3 van fent az Égen. Nem semmi "Földet" érni egy végeláthatatlan döngölt-homokos pálmafás tengerparton ahol lágyan nyaldosva ér partot a csillogó óceán. Sehol senki, de hirtelen a messzi távolból közeledni látszik valaki. Egy meseszép Tündérkirály/nő/ aki csak némán átölel...nos nem ragozom tovább, de van ilyen "Boney M". Apropó, a 7 teve meg, amit bevezettek a SZER-es Máté Imre-féle jóslatban - a 7 TÉVÉ, ami először persze csak 1 teve volt a Kádár érában. Az meg evidens hogy a tevék, pardon a tévék "hajcsárai" - fideszes-maszopos "kiválasztott" médiaguruk - minduntalan összevesznek. A /hír/tévékkel aztán "lőnek" Európára is - Szíjjártó - ahonnan meg persze visszalőnek - Juncker. Cionista hacc-a-céré - DE drágám, ne légy másé...
"ő is a kizökkent időt próbálta helyreállítani. A szkítáknak egészen az első Milleniumig meg volt ez a képessége, de utána (államalapítás) ez a lehetőség már számukra is bezárult.
Viátor! Az idő a 4. dimenzió? És az ÁLL-am visszalépés a 3 dimenzió keretei közé? És innen mi léptet vissza a digitális kánaánba?
Elnézést Szer Elem, hogy későn válaszolok, de most bírtam gép elé ülni. Arra, hogy a 4. dimenzió-e az idő, nagyon nehéz válaszolni, mert nem igazán tisztázott, hogy mi is a dimenzió. Ha a leghétköznapibb értelmét nézzük a szónak - mint térbeli kiterjedés "konténere" - akkor az idő nem a 4. dimenzió. Ha létsíkok tagozataiként fogjuk fel, akkor is bajban vagyunk, mert tisztán érezzük, hogy az idő radikálisan különbözik a térkiterjedéstől, mint tapasztalattól. A térjellemzőkhöz hozzáragasztani az időt inkább egy bűvészmutatvány, semmint szellemileg helyesnek mondható törekvés.
Ráadásul a tér és az idő között nem túl baráti a viszony. A két alapelv egymás ellen dolgozik. A fokozódó (gyorsuló) idő például zsugorítja a teret. A felgyorsult modern kor tipikus mondata "kicsi a világ". Általános tapasztalat, hogy fogy a tér az ember körül. Szóval én nem nevezném a 4. dimenziónak az időt.
A tér és az idő mindig szubjektív tapasztalásban mutatkozik meg. A kettőben az a közös, hogy az embernek a saját Lényegétől való eltávolodottságát mutatják. Az "itt"-től" és a "most"-tól, tehát saját esszenciájától a tér és az idő választja el. Azért van tér és az idő, mert van változás, van átmenetiség. A változás és változékonyság eredendő negativitása abban rejlik, hogy megakadályozza a dolgok és lények önmagukkal való AZONOSSÁGÁT, illetve más megközelítésből kifejezi ennek az azonosságnak a hiányát. A tér és az idő folyamatosan azt mutatja fel, hogy "mi nem vagyok én". A szellemi út lényege nem a "jó emberré VÁLÁS", hanem, hogy hozzuk helyzetbe a bennünk lévő "nem változót", az örök Lényeget.
Az állam (Státusz) a közösség életében éppen ezt a tér és idő felett álló örök ideát mutatja fel. Az idő (Kronosz) hatalmát úgy mérsékli, hogy ciklusba zárja és cirkuláltatja az örök középpont, a Kairosz körül. A tér hatalmát pedig úgy, hogy mindennek van tengelye (axis). Az embereknek a király, a családnak az apa, a falunak a templom, a templomnak az oltár, a háznak a kemence, stb. Mindenütt középpont és tengely. Az igazi államiság tehát ennek a "nemváltozónak" az folyamatos megidézése és létben tartása. Álnaív kérdés: a mai New Yorknak hol van a központja? Hát a Wall Streeten! Csapunk a homlokunkra. Ezzel csak az a baj, hogy itt minden található, csak állandóság nem. Éppen a folyamatosan változóval kalmárkodnak. Milyen "állam" az amelynek a periféria van a középpontjában?
Mi az a "digitális kánnaán"? Pontosabban miért digitális?
Asztrológiai összefüggésekkel is megközelíthető a tér és az idő viszonya, de ehhez nem igazán értek, Hegel Mucika tudná ezt jobban kibontani. Az már nekem is feltűnt, hogy Jupiterhez (Jus Pater, azaz a mi Atyánk, a teremtő Isten) az extenzitás, a kiterjedés, a szintézis, tehát a tér princípiuma köthető, míg a Szaturnuszhoz az intenzitás, lezáródás, pontszerűvé válás, tehát az idő minőség kapcsolható.
Ha ebben az összefüggésben közelítjük meg a dolgot, akkor a teremtés kezdetén a tér uralkodik az idő felett, míg a a végidőkben pedig fordítva: az idő hatalma a tér felett állapítható meg. Az apokalipszisben az idő "felfalja" a teret, majd ezáltal önmagát is felszámolja.
Nem a kombucha napra akarok invitálni senkit ezzel a felvétellel, meg most engem nem is annyira ez az időben és térben való ugrálás vonz. Majd ennek is eljön az ideje. Ahogy a videóban is elmondja Dino lehet választani ezt az ugrabugrálást is aki ezt élvezi és lehet választani a fizikai átalakítását is. Én az utóbbi lassabb, építkezős változat mellett döntöttem. Engem ez jobban vonz. De szabad a pálya mindenkinek.
Tér-idő A tér úgy feltételezi a tudatot, mint a nemlét a létet. Tér nélkül nincs tudat, mert ha nincs ami körülvegyen, nincs megélhető énhatár sem. A tudat nyilván nem egyenlő ego, az más tészta.
Az idő a tapasztalás "érzékszerve", ergo tapasztalni csak időben lehet. Az idő úgy viszonyul a tudathoz, a megélt léthez, mint a nulla a végtelenhez. Magyarán az idő és a tér tulajdonképpen azonos tudati minőségek, csak más módon határozzák meg a mindenkori észlelőt. Vegyük a matrjoskababa példát, hisz a lét holografikus. A tér a sok (amúgy végtelen, de ezt nem tudja az ember elképzelni jól) baba egymásban. Az idő ennek megtapasztalási módja. Ahogy a teret a dolgok közti távolság, azaz "nem tér" alkotja, úgy az időt is a "nem idő", azaz a jelen, a múlt és jövő közti időhiány, azaz a most. A dimenziók téridő potenciálok. A negyedik d. olyan, mint amikor a teret nem azáltal érzékeled, hogy körbejárod, vagy a kezedben megforgatod, mint most, hanem egyidejűleg érzékeled. Az Interstellar vége ezt egész jól elkapta.
Mindig lesz idő és tér, amíg tudsz magadról, ez nem is lehetne másképp. Ha nem leszel sehol, és nem lesz idő ( nem feltétlenül lineáris nyilván), ami által megtapasztalod önmagad, a lét önmagába roskad és elnyeli a semmi. De ez ugye logikailag lehetetlen. :)
No igen, szegény T gróf is egyszer kikerült a nagy büdös semmibe, és majdnem fel is oldódott ott, téren is időn kívül, oszt épp hogy csak sikerült neki visszajönnie, tudatosan a saját gondolataira, énképére koncentrálva. Na, és onnantól lett igazán ügyi játékos... :)
A TéR igen érdekes ősgyök a magyarban ám. Szinte minden magánhangzóval értelmes szót alkot, aminek ráadásul köze van a TéRhez, TeRemtéshez.
TaR(ló) TáR TeR(-em) TeR(-emtés) TeR(més) TeR(mészet) TéR ToR TőR TűR RéT ...
Pontosan, ott Pelevin a teremtés aktusát modellezte. A Mindenség önreflexiója teret szül, amit időben tud megtapasztalni. A tér és idő nemhogy nem az ellenségeink, hanem a mindenség létének alapjai, elvont minőségek, tudati tartalmak, ugyanannak az egy teremtő gondolatnak, a logosznak az egyenes következményei. Sokféle tér és idő létezik, itt ugye megint az a bibi, hogy az ember a saját fejét a piciny popójába dugva (már bocs, de hát ez van, mit szépítsük), képtelen túllátni önmagán, ezért számára az idő egyenlő a linearitással, a tér meg a három dimenzióval. De ha még így is lenne, akkor sem mondhatnánk egy létmeghatározási módra, hogy az azt mutatja meg, hogy mi nem vagyok, pontosabban, tulajdonképpen, de, azt mutatja meg, no de épp ez az, aminek a létező a létét köszönheti! Állandóság = nemlét. Változás = lét. Egy magasabb síkon a 3D és a linearitás meghaladott minőségek, de mindig bejárhatóak, ahogy most is képes vagy egy lapra pálcikafigurát rajzolni, de ettől még nem vagy e lapba zárva.
Nem lehet a pulcsiból egy kötésszemként megállapítani annak mintáját, mert abból csak valami őrületesen kusza értelmetlenség bontakozik ki, apró igazságmorzsákkal és annál nagyobb mentális öngubanccal. Kell a tudás is, de amíg ez a hatalmas ÉN uralkodik, minden kusza marad. Épp tegnap láttam régi földönkívüli ábrázolásokat a zindexen, betegre röhögtem magam, hogy az ember mennyire csak önmagából kiindulva tud bármit is elképzelni.
A TERemtő TERmészetesen TÉRfogatot adott önmagának, ez lett a TERemburája, amibe TÉRképet is rakott, hogy TEReld önmagadat egy magasabb TERjedelembe, s ne TÉRítők TERjengős TEReferéjét hallgasd TÉRdreborulván, mint egy TERrier, a TERingettét! Hanem TERvszerűen haladj magasabb TERmészeted felé, lerakva TERmelő TERheidet, legyőzve TERjedő TÉRiszonyodat, előhívva TÉRlátásodat, TERmékenyen TERjeszkedj az 5D-s TERaszra. TÉRülj-fordulj, és már meg is TÉRtél önmagadhoz, te kis TERmesz. :DDDD
(Ez csak móka a szavakkal, én speciel nem vagyok az ilyen nyelvzsonglőrködés híve, játéknak jó, ám az igazság szerintem a nyúlon túl van, de biztos kimosta az agyamat a nyelvész szak. :D)
Hú, de jó gondolatok Overlandaid! Ha már Pelevin megidézetett, szerintem egyike volt azoknak, aki - meglehetősen lapidárisan - meg tudta világítani a "Lényeg" és a "periféria" viszonyát, éppen a pottyantós WC kapcsán. A budi lényege a lyuk - mondja - mégsem lesz soha mocskos.
Nagyon jó a dimenzió meghatározásod, mint tér-idő potencialitások. Tehát megnyilvánulási lehetőségek egy-egy csoportja. Ezek alapján meghatározatlan ("n" számú) dimenzió lehetséges.
A matrjoska baba (vagy a hagymahéj) hasonlat nagyon jó(nak tűnik) a létszintek hierarchikus viszonyának érzékeltetésére, magam is használom, azonban észrevettem két nyugtalanító (és a lényegtől eltérítő) logikai hibát ezekben a hasonlatokban.
A baba esetében - ugye - a legnagyobb magába foglalja az összes többit. A hasonlat első hibája, hogy ez a legnagyobb "baba" egy az egyben ugyanolyan, mint a legkisebbik, tehát formája, meghatározottsága, körülhatároltsága van, csak méretben különbözik. Ez viszont súlyosan ellentmond az Abszolútummal kapcsolatos hagyománynak, mely szerint a Végsőnek se határa, se formája, se állaga nincs, tehát semmi olyan tulajdonsága, amelyeket emberi szóval leírható lenne. Minden forma, név, valamilyenség valójában benne van, és belőle bukkan elő, mégsem azonos ezekkel.
A másik probléma a legnagyobb baba és a benne lévő többi viszonya. A matrjoska baba lényege, hogy a legnagyobb magán belül tartalmazza az összes többit. Ettől az, ami. Mi van akkor, ha kivesszük kisebbeket, és csak a legnagyobb marad? A "külső burok" nem változik, de belül már hiány lép fel. Elveszíti "matrjoskaságát". Ez megint ellentmond az Egész-rész viszonyának, mivel a metafizikai Teljességben bármi történik, az sem gyarapodást sem csökkenést nem okoz benne. marad tökéletesen teljes és változatlan. A benne felmerülő változások csak az individuális nézőpont szerint valóságosak, abszolút nézőpontból nézve illuzórikusak.
A lét hierarchikus szinteken keresztül bomlik ki a lét centrumából, de ezek az alá-fölé rendeltségeket nem lehet megragadni egy ház emeleteinek, vagy hagymahéj és egyebek hasonlatával, mert ezek csak mennyiségi, vagy intenzitásbeli, de nem lényegi viszonyokra mutatnak rá. Valójában minden létszint integrális módon magában foglalja minden egyes alatta lévő létszint kvalitásait. Egy létszint a felette lévőnek csak egy részleges kifejeződése, annak egy lehatárolt arculata. Ezért lehet az, hogy ha az ember egy szellemi út során meghaladja körülhatároltságát, egyéniségét (lényegében emberi mivoltát), akkor nem csökkenést él át, hanem mérhetetlen gyarapodást.
A magzati ultrahangot divatos manapság 4d-s ultrahangként eladni. A 3d-s-nek hívott mozgó képet valószínűleg az idő (a megörökített mozgás) miatt hívják 4d-s-nek. A megfigyelés bár külső pontból történik, ez mégsem 4d, mert a megfigyelő azonos időben nem azonos a megfigyelttel.
A fizika tanárom annak idején azt tanította a 4. dimenzióról, hogy azt úgy kell elképzelni, mintha egy külső pontból látnám a világot. Akkor ezt még nem nagyon értettem, csak felfogtam. Ma már értem/tudom, hogy a lélek képes visszavonni az érzékszerveket, képes elhagyni a testet, vagyis képes kívülről, egy külső pontból szemlélni akár önmagát, akár a világ más részeit ("hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok"), szinte azonos időben („táltos lovam úgy szárnyalj, mint a gondolat”).
Ezt kitágítva… Mikor a lélek elkezd tudatosabban létezni a földi körülmények között, (mondhatjuk, hogy ismét alászáll a világba (ez egyfajta alászálláson belüli alászállás)), a létező az ego-s léten felülemelkedve elkezdi másként érzékelni a világot. Kialakul egy másik, a különféle nézőpontokat egyszerre befogadó emelkedettebb nézőpont az eseményekkel/tapasztalásokkal kapcsolatban. Ezt a „külső”, tisztább, emelkedett tudatállapotot/nézőpontot analogikusan hívhatjuk 4d-s tudatállapotnak.
(A tér és idő egymás nélkül nincsenek, egymás következményei a forrásból történő kiáramlás által. Mivel minden EGY/mindEGY, ezért „Az idő úgy nincs, hogy van, és úgy van, hogy nincs”. A mindenségnek/teremtett világnak ezért a legjobb szimbóluma a kör közepén a ponttal, aminek továbbfejlesztett formája a körkereszt.)
Ugyan, én csak egy idétlen hülye p..a vagyok, mit tudhatok én az Életről! Jobban tudják azt a neves előadók, meg híres tollforgatók, misztikus látnokok, akik aranytojást szarnak, vagy kezüket évtizedekig égbe tartva bohóckodnak és tapsra hajlonganak, Nagy Nevük van és sok követőjük.
Az a baj, Viator, hogy nem vagy képes NEM emberi fejjel gondolkodni. Elképzelsz egy legnagyobb matrjoskababát és akkor az ilyen földi szemmel legnagyobb, mert te ezt úgy képzeled el, hogy ez a legnagyobb is van valahol és ebben vannak a kicsik és a legkisebb ott csücsül ennek a rúdnak az alján. :))) Csakhogy ez nem rúd, hanem térgörbület. a legnagyobb a legkisebb. a kettő ugyanaz, mert a végtelen ezt jelenti, nem azt hogy egy egyenest nyújtasz ki a végtelenbe, mert ennek, ha belegondolsz, semmi értelme nincs. A végtelen az attól végtelen, hogy nincs legnagyobb!!! :DDDD Belegondolsz, milyen butaság lenne az úgy? Hogy lehet egy végtelen rendszerben elképzelni egy abszolút nagyot? Az nem a legnagyobb, hanem maga a minden, de ha azon kívül nincs semmi, mert ő a minden, akkor az önmaga csupán, ergo a legkisebb. Gondolj a fraktálra, a legvége a legeleje, nem? :D
Erre mondtam Mazsinak, hogy a milliomos kérdés az az: Hol van Isten? Aki tudja erre a választ, mert érti és látja, bingó, megnyerte a főnyereményt, ugye Vágó úr? :))
Nyugi, jó az a matrjoskababa példa, nagyon is jó, csak görbítsd meg az egyenest és hajlítsd vissza önmagába a babarendszert, de úgy, hogy egymásban maradjanak a babák, mind! El lehet vele bíbelődni egy kicsit.
Az 5D-s vállalkozás nekem olyan oximoron, mint a valódi álszakáll, netán az egészséges beteg és a merev rágógumi. Azt hiszem az 5D-ben, amit legalábbis kis 2D-s animafiguraként tudok róla, nincsenek ilyen vásári tetriszárusok. De lehet, hogy ebben is tévedek, mert nekem nincs három fülcimpám, pilis alakú anyajegy az orrcimpámon, és nem állítom, hogy esténként levitálok a mosdókagyló fölött, hanem csak egy árnyékot vetek a lapra, ami talán annyira nem is feltűnő, mint a sok színes ceruzarajz. De persze csak viccelek, mert én mindig csak viccelek. :DDD
Kedves Ovarlandaid. Nem tudom mit írtam, ami ilyen indulatokat váltott ki belőled, nem állt szándékomban semmi ilyen. Véleményed tiszteletben tartom, talán én árnyalnám a sajátomat. A matrjoska baba hasonlat nem helytelen, csak elégtelen, megítélésem szerint. Mert valóban megmutatja a létszintek egymásra rétegződését, egymásba foglaltságát, de ezek mikéntjéről nem mond semmit. Ez pedig nagyon fontos, mivel itt több intellektuális akna is el van ásva, amelyek könnyen félrevezethetnek bennünket. A létszintek ugyanis nemcsak egyszerűen egymásban vannak, hanem az alul lévő speciális módon részesedik is a felette lévőből, vagy másként mondva az alul lévő a felette állónak egyfajta létmódusza, sőt kizárólag a felette álló által létezik egyáltalán. Talán a matrjoska baba és a tenger-hullám hasonlat együttese adná azt a modellt, amire itt ki akarok lyukadni.
A terek hagymahéj szerű elrendezésével kapcsolatban én inkább Alexandriai Kelemen elméletét tartom elfogadhatóbbnak, aki szerint a "A világegyetem szívéből, Istenből indul ki a hat határozatlan kiterjedésű térirány, egyszerre e hat egyenlő kiterjedésű irányba fordítva a figyelmét teremti a világot. Ő a kezdet és a vég, Benne készül a hat korszak, amelyek határozatlan terjedelmüket Tőle kapják, hetes szám titka ím ebben áll."
A térnek tehát hat iránya és három dimenziója létezik (XYZ), a Pont pedig a forrása. A pont az egység szimbóluma, a térbeliség alapelve. A tér csak a pont kisugárzása révén létezik (az előzetes “üresség” nem lévén semmi, csak pusztán virtualitás), de ami csak akkor válik felfoghatóvá, amikor az ember belehelyezi magát a térbe, aminek az alany a középpontja. A fény kiáradása, ami a teret valóságossá teszi, azáltal, hogy az “ürességből formálja a valamit, tehát azt ami van, abból ami nincs”. Ennek fényében én nem a teret, hanem a benne megnyilvánuló léttagozatokat képzelem el hagymahéj (és tenger+hullám) szerűen, ahhoz a ponthoz képest, ami megnyilvánulatlan egység szimbóluma.
És, hogy ki húzzam írásod első bekezdésében tetten érhető méregfogat, csak annyit teszek hozzá, hogy a fentebb írtakkal egyáltalán nem kell egyetérteni, ezek a saját meglátásaim, amit megosztok, mint ahogy azt mások is teszik a sajátjukkal :-)))
Eztet a népmesét ügyesen beleszőtték a Vikings című sorozatba is. Bizony. Bár... hogy a skandináv mondavilágban benne van-é, vagy csak a sorozat készítői látták valahol... Vagy a tyúk, vagy a tojás... Szösz tugya. ;)
Másik kedvencem:
VálaszTörlésA királykisasszony jegyei
https://www.youtube.com/watch?v=AgpywgB4gQQ
Különösen tetszik a narrátor tájszólása. Szerintem ez nagyszerű örökségünk. Én is így beszélök szűkebb körben. Ez is a hagyományőrzés egyik formája.
TörlésEgyszer egy angolszász figura megjegyezte, hogy milyen barbár nép ez a magyar, mivel népmeséi és népdalai tele vannak pornográfiával. Külön botrány, hogy ezeket a gyerekek is éneklik. És beidézte:
"Bújj,bújj,zöld ág,
Zöld levelecske...
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám
Kapudat,kapudat,
..."
Ti emlékeztek arra, hogy bármelyikőtök szexuális fejlődését eltorzította volna ez a dalocska? Aligha. Angol barátunk viszont - nagyon úgy tűnik - a szexualitásnak csak a "cuppogós" oldalát ismeri, ami egy óriási szegénységi bizonyítvány részéről.
Hehe! :)
TörlésEz a dalocska is, mint minden népmese, népdal, több síkon értelmezhető. Igen van egy szexuális oldala, és van egy "átlépés" oldala is, és na vajon hová lehet átlépni az aranykapun. És van egy a kettőt összekapcsoló értelmezés: szex+átlépés = teremtés, egységélmény. Ezt feszegettük a szerelem energiájánál.
Persze a "cuppogós" aspektus sem lebecsülendő, sőt... De ha nincs benne "égi" besugárzottság, akkor nem ad többet, mint egy tál zúzapörkölt nokedlivel. :-)
TörlésAmi szexuálisan birizgált mikor kicsi voltál, ugye?
VálaszTörlés:)))))
Üdv,
Niki
Feltűnt, hogy a pucércsajos népmesék a kedvenceim? :))
TörlésFel. Valószínűleg azért, mert szintén zenész.
TörlésMármint nem úgy, csak egészen világosan emlékszem arra, amikor kiskoromban ez a mese ment és hát én is pislogtam nagyokat ám....
:)))))))
Üdv,
Niki
Egyébként meg gondolom a népmese napjára gondolsz.
VálaszTörlésDe egyébként még ennyire sok minden van ma: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeptember_30.
:)
Üdv,
Niki
Hali. Mi van ma nekem szerda, de erre a mesére emlékezem mikor a 70 és 80 évjáratuaknak ment a TV-ben esti meseként...mig én mosogattam, és oda oda pillogtam.
VálaszTörlésHegel.
Mátyás a szinészet király :)
VálaszTörlés"Mátyás 80.000-ért megvette a koronát.
Visegrádon őrizte az alagsorban Drakulát.
Míg a hollós nindzsák délre mentek büntetni a muzulmánt,
A Gyevi bíró kőkeményen beszopta az álruhát."
köszönöm a mesét...azért ezek nagyon hangulatosan megvannak rajzolva... és még mindig üt!
Üdv:Shíva
Na és ma mi van? ;-)
VálaszTörlésCsütörtök, vigyen el a kisördőg :)
VálaszTörlés60 évek beli mondóka.
A mesék szimbolikájával kapcsolatban Szántainak van egy viszonylag korai írása. Minden idők egyik legjobb szimbológiai alapvetése. Későbbi elemzései már meg sem közelítik a "Halhatatlanság országát"
VálaszTörléshttp://oshagyomany.vidya.hu/OH03/OH0306.html
Sőt, javasolt mindjárt letölteni is:
http://oshagyomany.vidya.hu/OH03/OH0306.zip
Köszi, nem ismertem ezt a munkáját. Nekem sokszor túlzó amit Pap Gábor és Szántai "belelát" egy-egy mesébe, szimbólumba, vagy falfreskóba, ugyanakkor elismerem, hogy el lehet menni ebbe az irányba is a végtelenig. :) Mind-egy.
TörlésIgen. Éppen itt van probléma. A halhatatlanság országa még fel tudja mutatni az abszolút Középpontot, de később - miután Pap Gábor hatása alá került a szerző - már egy "csillagmítoszi" keretrendszerben vergődnek ezek az elemzések, amelyek ugyan rendkívül népszerűek (és sok mindenben helytállóak), de megragadnak a protestáns dualizmus valóságértelmezési keretei között. Innen pedig csak idő kérdése, hogy mikor alakul ki az újkori magyar ellenjúdeo-messianizmus.
TörlésA protestáns vonal itt jelentőséggel bír, mert érdekes módon ebből a csapatból szinte mindenki ebből a hagyománykörből érkezik. És ez bizony nyomot hagy a doktrínáikon is. Jellemző példa a speciálisan újraértelmezett "mag-héj" elméletük (de ide venném a differenciálatlan Habsburg ellenességet is), ami nem több, mint egy gnosztikus gyökerű gyógyíthatatlan dualizmus, annak minden gyakorlati következményével együtt.
Egy szó mint száz, mindenkitől lehet tanulni, de a szűrő szemüvegünket senki esetében nem szabad letenni, akármekkora "sztár". :)
TörlésFura mód az empirikus tudású Szántai előadásaiban én pont nem a tárgyilagosságát, és hihetetlen tudásanyagát élveztem leginkább, hanem az előadás módját és hangulatát. Kimondatlanul is megtudja olyan pontosan határozni az "ellenfelet" és lehellet-finom intelligenciával, polkorrekten elküldeni a kurva anyjába, hogy azt tanítani kellene! :))
A zsidó-keresztény-bibliások a kezdetektől utálják a "gnosztikát" mert zavarja a 6almi köreiket. Az un. - Jézus korabeli - "esszénus bibliáról" már nem is beszélve. Nekik az eredeti "apostoli" magyar kereszténység nem jó, csak a "jujdejó-sított" a jó. Galíciai módi az is hogy Haynau "nemzeti hős", Ferenc-Jóska meg a magyarok iránti jóság Habsburg netovábbja.
TörlésA valódi magyar tipikusan nem végidei ellen-menetelő, tehát most nem lehet "ellenjudeo" sem. Az csak egy jude lehet mert az az örökös ellen-menetelő - pláne a végidőben. Minduntalan önmaga ellen is megy - sokszor álcázottan, kaméleonmódra. Ha a magyar ellen-menetelő lenne már régen kiűzte volna a rajta 6almaskodó zsidót a Kárpát-medencéből - vagy legalábbis megpróbálta volna. Ellenben a magyar a zsidón felül-emelkedő, azt meghaladó, mint ahogyan most is látjuk. Megy a zsidó-ál-magyar perpatvar, hajcihő - a magyar meg "síri" csendben van.
A messi-ás egy ősi magyar összetétel. Jelentése: mess/z/i-re ás-ó - az az ember aki mélyen a tudatalattijában MESSzIreÁS - vagyis aki képes az un. 3. szeme kinyitására. A Tórában használt "zsidó" prófétanevek jó része ennek megfelelően "ÁS"-végződésű. Az eredetileg magyar-szabir-israelita szavakból-gyökökből kreált pl.: JereMiÁs = Gyere Mi ÁS-unk is. Tehát Babilonban "valakik" megfelelő neveket kreáltak az ősszkíta/sumér történetekhez, melyeket aztán sajátjukként adtak elő pl. a Tórában. Az ótestamentumi "ÉL" végződésű "magyaros" prófétanevek az ugyanabban a testben feltámadott/újjászületett emberre utalnak. Például: Ezékiél = EZÉ KI ÉL - EZÉ az emberé aKI újra ÉL. Imanuél = ÍM ANU ÉL - jelentése: ÍMe az ember akiben ANU ÉL. Hogy Anu, meg aztán Anubisz kicsoda mindenki tudja. Az Imanuél/Emanuél összetétel Jézusra is használatos, pl. a hitgyülisek által. A zsidóknak nem sok közük van az ilyen "mágikus" tevékenységhez - zsidó /meg/táltoso/dotta/król nem igazán hallani. Tehát a "valakiság" igénye miatt mindezt át kellett venni, el kellett lopni a már meglévő magas-kultúrától. Nem véletlen hogy a Messiás magyar elnevezést is "Felkent" majd "Megváltó" jelentéssel használták, amiben persze van igazságtartalom is. Hiszen a Messiás valóban egy különleges - nyilas/kentaur/centaur/10-es magyar úr/nő - "kiválasztott/felkent" ember aki önmaga megváltására képes. Másoknak pedig példát mutatva segít önMAGuk megváltásában - mint anno Jézus is tette.
Kedves Kerion. Jó, hogy felhoztad a gnózis kérdését, mivel egy meglehetősen fontos téma. Bobkó Csaba például - mint egyik véglet - teljes mértékben elutasítja, mások kritikátlanul elfogadják, és olykor szellemi, spirituális bosszú eszközeként felhasználva egy jelképes döfést intéznek a kereszténységre áttért magyar géniusz irányába. Az, hogy a magyarok miért váltottak a sztyeppei "térkultuszról" a letelepedett "időkultuszra" (vagy ami ugyanazt jelenti: miért cserélték le a szabadságot a biztonságra) és hogy szellemei referenciapontként miért éppen a jódeo-kereszténységet tették meg - megítélésem szerint - meglehetősen komplex kérdés, nem hiszen, hogy egyszerű, érzelmi indíttatású válaszokkal el lehetne intézni ezt az ügyet.
TörlésA gnózist nem szabad önmagában értelmezni, kiváltképpen nem szabad abszolút célként meghatározni. A jelek szerint éppen ezt teszik sokan. Kritikusai és pártolói egyaránt. A gnózis a transzcendens tapasztaláson alapuló tudás, és mint eszköz minden adekvát törekvés része, vagy másképpen fogalmazva, a gnosztikus attitűd nélkül nincs valódi felemelkedés. Problémák akkor adódnak, ha ez gnoszticizmussá alakul, tehát egyfajta tudati végponttá (mint status absolutus), mert ekkor már beleragad a dualizmus csapdájába, és napvilágot látnak olyan tézisek, mint a "jó és a rossz örök harca", vagy a teremtett természet iránt érzett zsigeri averzió, amelyeket - valljuk be - végső valóságként, állapotként tételezni nem túl szerencsés dolog.
Nem hiszem, hogy bárki is "nemzeti hősnek" titulálta volna Haynaut. Történetesen meglehetősen jól ismerem ennek a (generált) vitának a hátterét. László András egy bizonyos összefüggésben pozitív szerepet tulajdonított neki, és, hogy miért, azt érdemes igen alaposan megvizsgálni, és utána eldönteni, hogy helyes-e a megállapítása, vagy sem. Csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy éppen nem "galíciai módi" Haynau, vagy Ferenc Jóska pozitív megítélése. Miért állítanák be a galíciaiak pozitívként Haynaut, hiszen ő éppen annak a forradalomnak a leverésében segédkezett, amely forradalomnak a galíciaiak a saját emancipációjukat köszönhetik. Az egykori SZDSZ tematizáló tevékenységét alaposabban tanulmányozva ezzel kapcsolatban (is) sok értékes meglátással gyarapodhatunk.
"Megy a zsidó-ál-magyar perpatvar, hajcihő - a magyar meg "síri" csendben van. " Nagy kataklizmák közepette csak két embertípus van "síri" csendben: a tudatilag tompa és az éber. Az első az, aki már elemi szinten sem képes reflektálni önmagára és a világra, az utóbbi aki minden konfliktust a kettősségeket meghaladó magasságból szemlél, aki már a csatazajban is képes meghallani az isteni harmóniát. Adja Isten, hogy a minél több magyar tartozzon az utóbbiak közé.
Még néhány gondolat a mag és héj viszonyáról. Egészen elképesztő, és érthetetlen ahogyan a Pap Gábor vonal ezt a - kétségtelenül fontos - viszonyrendszert 90 fokkal elfordítja. A mag-héj (centrum-periféria) viszony ugyanis alapvetően nem rasszok, hanem kasztok között áll(t) fenn. Tehát a közösség rendi tagozódásában, azaz egy létrendi függőleges tengely mentén. Ha mindenáron rasszokra akarjuk vetíteni, akkor ezt nem kelet-nyugat (és még csak nem is sztyeppei-letelepedett) között kell tételezni, hanem észak és dél viszonylatában. A boreális (északi) rasszok elvileg valóban nagyon eséllyel tudják a centrális MAGerőket hordozni, mint a tropikális (egyenlítői, negroid) rasszok. Ez a távolság azonban jóval kisebb, mint egy rendi szerveződésben a király és a "proli" közötti távolság.
TörlésHasználható még ez a viszony az ezotéria-exotéria, spirituális-szakrális, de a tradíció-vallás viszonyra is, de ezekből is az világlik ki, hogy nem a rasszok viszonyára hegyeződik ki a kérdés.
Pap Gáborék megítélésem két olyan dolgot akarnak mag-héj viszonnyá tenni, amelyek alapvetően másról szólnak. Az egyik a rasszok történelmi időben megnyilvánuló eltérő szellemi karaktere, a másik pedig a letelepedett (urbánus) létmód romlandó mivolta (kiszolgáltatottsága a kalmárszellemnek). A romlott városiasságban ugyanis az eszmei idő könnyebben elveszíti független, ciklikus természetét és "hozzáragad" a történelmi időhöz, amely magával sodorja, ezáltal szakrálisan lesüllyeszti a várost. Úgy tűnik a sztyeppei kultúrának volt még egy kb 500 éves tartaléka etéren, ezért léphetett fel Atilla király "Isten ostoraként" a romlott nyugattal szemben. Hamlethez hasonlóan ő is a kizökkent időt próbálta helyreállítani. A szkítáknak egészen az első Milleniumig meg volt ez a képessége, de utána (államalapítás) ez a lehetőség már számukra is bezárult.
Száz szónak is egy a vége, az utóbbiból sem egy mag-héj viszony, sokkal inkább a külső, időbeli folyamatokra történő eltérő válaszok rajzolódnak ki. Elnézést, hogy ennyire megnyújtottam a hozzászólás ablak hosszát, de talán érdemes végiggondolni a problémakört a fenti szempontok alapján is.
Az hogy a magyarok miért is vették fel egyáltalán az eredeti Jézus-i kereszténységet - lettek, ha úgy tetszik "gnosztikus-maniheisták" - majd tagozódtak be a már "apostoli" kereszténységükkel a "jujdejóba" - nem olyan bonyolult kérdés. Egyszerűen magáról a "körforgásos időről" van szó. Arról hogy a fél-precesszió 13 ezer évének utolsó 2 ezer évében az újbóli feltámadáshoz poklot kell járni.
TörlésA vaskor legvégén értelemszerűen az anyagba való feszt beágyazottság a "cion" uralkodik. Vagyis C-ion-ista/666-os "szén-atom-ionszámú" létezők vannak 6almon. Nem csak a zsidónak de a magyarnak is meg kell járnia ezt a poklot. A különbség az hogy mialatt a magyar tudatosan járja a Golgotát a zsidó tudattalanul élvezi a 6almát. A C-ion-ból ekkor a szeretetelvűség útján Si-ion lesz, szilícium-alapúan létező - tehát 141414-es ami már egy finomabb anyagi struktúra. Ebből egyenesen következik az Or-ion alapúan való létezés vagyis már az "aranykori" lét. Ez a magyar út a körforgáson belül, annak a legvégén. Az or-ionos lét következő állomása már a 7. dimenziónak megfelelő rezgés-kiterjedés fény-metamorfózisa. Ezzel - voltaképp cakkumpakk fénnyé válva - lehet "gondolati" sebességgel közlekedni az univerzumban és persze bárhol, bármilyen formában materializálódni is ha úgy tetszik - vice-versa. Ez már teljes körű "asztrál-projekció" ahol nem csak a lélek szárnyal de vele együtt az anyag is.
MINDig is arra vÁGYtam, hogy cikÁZZAK az uniVERzumban, s bÁRhol megJELenheSSek, bármilyen tESTben.
TörlésÉn vAGYok a fÉNy,
És nincs kANÁL.
Nincs is annál jobb, megnyugtatóbb mint a csillagok között repülni és gondolati sebességgel odaérni bárhová. Például egy "fátyol" mögül hirtelen előbukkanó olyan csodabolygóra ahol sohasem megy le a NAP mert éppenséggel 3 van fent az Égen. Nem semmi "Földet" érni egy végeláthatatlan döngölt-homokos pálmafás tengerparton ahol lágyan nyaldosva ér partot a csillogó óceán. Sehol senki, de hirtelen a messzi távolból közeledni látszik valaki. Egy meseszép Tündérkirály/nő/ aki csak némán átölel...nos nem ragozom tovább, de van ilyen "Boney M".
TörlésApropó, a 7 teve meg, amit bevezettek a SZER-es Máté Imre-féle jóslatban - a 7 TÉVÉ, ami először persze csak 1 teve volt a Kádár érában. Az meg evidens hogy a tevék, pardon a tévék "hajcsárai" - fideszes-maszopos "kiválasztott" médiaguruk - minduntalan összevesznek. A /hír/tévékkel aztán "lőnek" Európára is - Szíjjártó - ahonnan meg persze visszalőnek - Juncker. Cionista hacc-a-céré - DE drágám, ne légy másé...
Ez tETtszik!
Törlés"ő is a kizökkent időt próbálta helyreállítani. A szkítáknak egészen az első Milleniumig meg volt ez a képessége, de utána (államalapítás) ez a lehetőség már számukra is bezárult.
TörlésViátor!
Az idő a 4. dimenzió? És az ÁLL-am visszalépés a 3 dimenzió keretei közé? És innen mi léptet vissza a digitális kánaánba?
Elnézést Szer Elem, hogy későn válaszolok, de most bírtam gép elé ülni.
TörlésArra, hogy a 4. dimenzió-e az idő, nagyon nehéz válaszolni, mert nem igazán tisztázott, hogy mi is a dimenzió. Ha a leghétköznapibb értelmét nézzük a szónak - mint térbeli kiterjedés "konténere" - akkor az idő nem a 4. dimenzió. Ha létsíkok tagozataiként fogjuk fel, akkor is bajban vagyunk, mert tisztán érezzük, hogy az idő radikálisan különbözik a térkiterjedéstől, mint tapasztalattól. A térjellemzőkhöz hozzáragasztani az időt inkább egy bűvészmutatvány, semmint szellemileg helyesnek mondható törekvés.
Ráadásul a tér és az idő között nem túl baráti a viszony. A két alapelv egymás ellen dolgozik. A fokozódó (gyorsuló) idő például zsugorítja a teret. A felgyorsult modern kor tipikus mondata "kicsi a világ". Általános tapasztalat, hogy fogy a tér az ember körül. Szóval én nem nevezném a 4. dimenziónak az időt.
A tér és az idő mindig szubjektív tapasztalásban mutatkozik meg. A kettőben az a közös, hogy az embernek a saját Lényegétől való eltávolodottságát mutatják. Az "itt"-től" és a "most"-tól, tehát saját esszenciájától a tér és az idő választja el. Azért van tér és az idő, mert van változás, van átmenetiség. A változás és változékonyság eredendő negativitása abban rejlik, hogy megakadályozza a dolgok és lények önmagukkal való AZONOSSÁGÁT, illetve más megközelítésből kifejezi ennek az azonosságnak a hiányát. A tér és az idő folyamatosan azt mutatja fel, hogy "mi nem vagyok én". A szellemi út lényege nem a "jó emberré VÁLÁS", hanem, hogy hozzuk helyzetbe a bennünk lévő "nem változót", az örök Lényeget.
Az állam (Státusz) a közösség életében éppen ezt a tér és idő felett álló örök ideát mutatja fel. Az idő (Kronosz) hatalmát úgy mérsékli, hogy ciklusba zárja és cirkuláltatja az örök középpont, a Kairosz körül. A tér hatalmát pedig úgy, hogy mindennek van tengelye (axis). Az embereknek a király, a családnak az apa, a falunak a templom, a templomnak az oltár, a háznak a kemence, stb. Mindenütt középpont és tengely. Az igazi államiság tehát ennek a "nemváltozónak" az folyamatos megidézése és létben tartása. Álnaív kérdés: a mai New Yorknak hol van a központja? Hát a Wall Streeten! Csapunk a homlokunkra. Ezzel csak az a baj, hogy itt minden található, csak állandóság nem. Éppen a folyamatosan változóval kalmárkodnak. Milyen "állam" az amelynek a periféria van a középpontjában?
Mi az a "digitális kánnaán"? Pontosabban miért digitális?
Asztrológiai összefüggésekkel is megközelíthető a tér és az idő viszonya, de ehhez nem igazán értek, Hegel Mucika tudná ezt jobban kibontani.
TörlésAz már nekem is feltűnt, hogy Jupiterhez (Jus Pater, azaz a mi Atyánk, a teremtő Isten) az extenzitás, a kiterjedés, a szintézis, tehát a tér princípiuma köthető, míg a Szaturnuszhoz az intenzitás, lezáródás, pontszerűvé válás, tehát az idő minőség kapcsolható.
Ha ebben az összefüggésben közelítjük meg a dolgot, akkor a teremtés kezdetén a tér uralkodik az idő felett, míg a a végidőkben pedig fordítva: az idő hatalma a tér felett állapítható meg. Az apokalipszisben az idő "felfalja" a teret, majd ezáltal önmagát is felszámolja.
Nem a kombucha napra akarok invitálni senkit ezzel a felvétellel, meg most engem nem is annyira ez az időben és térben való ugrálás vonz. Majd ennek is eljön az ideje.
TörlésAhogy a videóban is elmondja Dino lehet választani ezt az ugrabugrálást is aki ezt élvezi és lehet választani a fizikai átalakítását is.
Én az utóbbi lassabb, építkezős változat mellett döntöttem.
Engem ez jobban vonz.
De szabad a pálya mindenkinek.
https://www.youtube.com/watch?v=WTy4WJ6ArA8
Éva
Tér-idő
TörlésA tér úgy feltételezi a tudatot, mint a nemlét a létet. Tér nélkül nincs tudat, mert ha nincs ami körülvegyen, nincs megélhető énhatár sem. A tudat nyilván nem egyenlő ego, az más tészta.
Az idő a tapasztalás "érzékszerve", ergo tapasztalni csak időben lehet. Az idő úgy viszonyul a tudathoz, a megélt léthez, mint a nulla a végtelenhez. Magyarán az idő és a tér tulajdonképpen azonos tudati minőségek, csak más módon határozzák meg a mindenkori észlelőt. Vegyük a matrjoskababa példát, hisz a lét holografikus. A tér a sok (amúgy végtelen, de ezt nem tudja az ember elképzelni jól) baba egymásban. Az idő ennek megtapasztalási módja. Ahogy a teret a dolgok közti távolság, azaz "nem tér" alkotja, úgy az időt is a "nem idő", azaz a jelen, a múlt és jövő közti időhiány, azaz a most. A dimenziók téridő potenciálok. A negyedik d. olyan, mint amikor a teret nem azáltal érzékeled, hogy körbejárod, vagy a kezedben megforgatod, mint most, hanem egyidejűleg érzékeled. Az Interstellar vége ezt egész jól elkapta.
Mindig lesz idő és tér, amíg tudsz magadról, ez nem is lehetne másképp. Ha nem leszel sehol, és nem lesz idő ( nem feltétlenül lineáris nyilván), ami által megtapasztalod önmagad, a lét önmagába roskad és elnyeli a semmi. De ez ugye logikailag lehetetlen. :)
Én legalábbis így tudom ezt a tér- idő dolgot.
No igen, szegény T gróf is egyszer kikerült a nagy büdös semmibe, és majdnem fel is oldódott ott, téren is időn kívül, oszt épp hogy csak sikerült neki visszajönnie, tudatosan a saját gondolataira, énképére koncentrálva.
TörlésNa, és onnantól lett igazán ügyi játékos... :)
A TéR igen érdekes ősgyök a magyarban ám. Szinte minden magánhangzóval értelmes szót alkot, aminek ráadásul köze van a TéRhez, TeRemtéshez.
TaR(ló)
TáR
TeR(-em)
TeR(-emtés)
TeR(més)
TeR(mészet)
TéR
ToR
TőR
TűR
RéT
...
Pontosan, ott Pelevin a teremtés aktusát modellezte. A Mindenség önreflexiója teret szül, amit időben tud megtapasztalni. A tér és idő nemhogy nem az ellenségeink, hanem a mindenség létének alapjai, elvont minőségek, tudati tartalmak, ugyanannak az egy teremtő gondolatnak, a logosznak az egyenes következményei. Sokféle tér és idő létezik, itt ugye megint az a bibi, hogy az ember a saját fejét a piciny popójába dugva (már bocs, de hát ez van, mit szépítsük), képtelen túllátni önmagán, ezért számára az idő egyenlő a linearitással, a tér meg a három dimenzióval. De ha még így is lenne, akkor sem mondhatnánk egy létmeghatározási módra, hogy az azt mutatja meg, hogy mi nem vagyok, pontosabban, tulajdonképpen, de, azt mutatja meg, no de épp ez az, aminek a létező a létét köszönheti! Állandóság = nemlét. Változás = lét. Egy magasabb síkon a 3D és a linearitás meghaladott minőségek, de mindig bejárhatóak, ahogy most is képes vagy egy lapra pálcikafigurát rajzolni, de ettől még nem vagy e lapba zárva.
TörlésNem lehet a pulcsiból egy kötésszemként megállapítani annak mintáját, mert abból csak valami őrületesen kusza értelmetlenség bontakozik ki, apró igazságmorzsákkal és annál nagyobb mentális öngubanccal. Kell a tudás is, de amíg ez a hatalmas ÉN uralkodik, minden kusza marad. Épp tegnap láttam régi földönkívüli ábrázolásokat a zindexen, betegre röhögtem magam, hogy az ember mennyire csak önmagából kiindulva tud bármit is elképzelni.
A TERemtő TERmészetesen TÉRfogatot adott önmagának, ez lett a TERemburája, amibe TÉRképet is rakott, hogy TEReld önmagadat egy magasabb TERjedelembe, s ne TÉRítők TERjengős TEReferéjét hallgasd TÉRdreborulván, mint egy TERrier, a TERingettét! Hanem TERvszerűen haladj magasabb TERmészeted felé, lerakva TERmelő TERheidet, legyőzve TERjedő TÉRiszonyodat, előhívva TÉRlátásodat, TERmékenyen TERjeszkedj az 5D-s TERaszra. TÉRülj-fordulj, és már meg is TÉRtél önmagadhoz, te kis TERmesz.
:DDDD
(Ez csak móka a szavakkal, én speciel nem vagyok az ilyen nyelvzsonglőrködés híve, játéknak jó, ám az igazság szerintem a nyúlon túl van, de biztos kimosta az agyamat a nyelvész szak. :D)
:)
TörlésSzép kis mondat!
A TÉR-FOG-AT-NÖ-VELŐ nem vicc kérem! :)
Megmondta már Besenyő Pista bácsi is:
https://www.youtube.com/watch?v=SFGDzHAeTrE
Nem is annyira nyelvzsonglőrködés ez, hiszen próbáld meg ezt megcsinálni másik nyelvvel. :)
A fácán fogoly
Most még fogoly
Rácsok között fogva
Kalitkája fogda
Zárkája, mint fog
Egyszer nyílni fog
Ajkad nevet, oly szép a fog
A kacaj megragad, megfog
Hol ketten vagyunk, jóban
Ott majdan új fény fogan
Jó lesz ha lassan felfogod
Miközben az ütéseket felfogod
Hogy a ceruza hegye bizony fog
S szádban a fog fog és fogni is fog
Hú, de jó gondolatok Overlandaid! Ha már Pelevin megidézetett, szerintem egyike volt azoknak, aki - meglehetősen lapidárisan - meg tudta világítani a "Lényeg" és a "periféria" viszonyát, éppen a pottyantós WC kapcsán. A budi lényege a lyuk - mondja - mégsem lesz soha mocskos.
TörlésNagyon jó a dimenzió meghatározásod, mint tér-idő potencialitások. Tehát megnyilvánulási lehetőségek egy-egy csoportja. Ezek alapján meghatározatlan ("n" számú) dimenzió lehetséges.
A matrjoska baba (vagy a hagymahéj) hasonlat nagyon jó(nak tűnik) a létszintek hierarchikus viszonyának érzékeltetésére, magam is használom, azonban észrevettem két nyugtalanító (és a lényegtől eltérítő) logikai hibát ezekben a hasonlatokban.
A baba esetében - ugye - a legnagyobb magába foglalja az összes többit. A hasonlat első hibája, hogy ez a legnagyobb "baba" egy az egyben ugyanolyan, mint a legkisebbik, tehát formája, meghatározottsága, körülhatároltsága van, csak méretben különbözik. Ez viszont súlyosan ellentmond az Abszolútummal kapcsolatos hagyománynak, mely szerint a Végsőnek se határa, se formája, se állaga nincs, tehát semmi olyan tulajdonsága, amelyeket emberi szóval leírható lenne. Minden forma, név, valamilyenség valójában benne van, és belőle bukkan elő, mégsem azonos ezekkel.
A másik probléma a legnagyobb baba és a benne lévő többi viszonya. A matrjoska baba lényege, hogy a legnagyobb magán belül tartalmazza az összes többit. Ettől az, ami. Mi van akkor, ha kivesszük kisebbeket, és csak a legnagyobb marad? A "külső burok" nem változik, de belül már hiány lép fel. Elveszíti "matrjoskaságát". Ez megint ellentmond az Egész-rész viszonyának, mivel a metafizikai Teljességben bármi történik, az sem gyarapodást sem csökkenést nem okoz benne. marad tökéletesen teljes és változatlan. A benne felmerülő változások csak az individuális nézőpont szerint valóságosak, abszolút nézőpontból nézve illuzórikusak.
A lét hierarchikus szinteken keresztül bomlik ki a lét centrumából, de ezek az alá-fölé rendeltségeket nem lehet megragadni egy ház emeleteinek, vagy hagymahéj és egyebek hasonlatával, mert ezek csak mennyiségi, vagy intenzitásbeli, de nem lényegi viszonyokra mutatnak rá. Valójában minden létszint integrális módon magában foglalja minden egyes alatta lévő létszint kvalitásait. Egy létszint a felette lévőnek csak egy részleges kifejeződése, annak egy lehatárolt arculata. Ezért lehet az, hogy ha az ember egy szellemi út során meghaladja körülhatároltságát, egyéniségét (lényegében emberi mivoltát), akkor nem csökkenést él át, hanem mérhetetlen gyarapodást.
A magzati ultrahangot divatos manapság 4d-s ultrahangként eladni. A 3d-s-nek hívott mozgó képet valószínűleg az idő (a megörökített mozgás) miatt hívják 4d-s-nek. A megfigyelés bár külső pontból történik, ez mégsem 4d, mert a megfigyelő azonos időben nem azonos a megfigyelttel.
TörlésA fizika tanárom annak idején azt tanította a 4. dimenzióról, hogy azt úgy kell elképzelni, mintha egy külső pontból látnám a világot. Akkor ezt még nem nagyon értettem, csak felfogtam. Ma már értem/tudom, hogy a lélek képes visszavonni az érzékszerveket, képes elhagyni a testet, vagyis képes kívülről, egy külső pontból szemlélni akár önmagát, akár a világ más részeit ("hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok"), szinte azonos időben („táltos lovam úgy szárnyalj, mint a gondolat”).
Ezt kitágítva… Mikor a lélek elkezd tudatosabban létezni a földi körülmények között, (mondhatjuk, hogy ismét alászáll a világba (ez egyfajta alászálláson belüli alászállás)), a létező az ego-s léten felülemelkedve elkezdi másként érzékelni a világot. Kialakul egy másik, a különféle nézőpontokat egyszerre befogadó emelkedettebb nézőpont az eseményekkel/tapasztalásokkal kapcsolatban. Ezt a „külső”, tisztább, emelkedett tudatállapotot/nézőpontot analogikusan hívhatjuk 4d-s tudatállapotnak.
(A tér és idő egymás nélkül nincsenek, egymás következményei a forrásból történő kiáramlás által. Mivel minden EGY/mindEGY, ezért „Az idő úgy nincs, hogy van, és úgy van, hogy nincs”. A mindenségnek/teremtett világnak ezért a legjobb szimbóluma a kör közepén a ponttal, aminek továbbfejlesztett formája a körkereszt.)
Szép Napot!
Egyik ismerősöm épp most nyit 5D-s vállalkozást... :))
TörlésVéletlenül nem Nikon 5D-vel fog fotókat készíteni? :-)
TörlésUgyan, én csak egy idétlen hülye p..a vagyok, mit tudhatok én az Életről! Jobban tudják azt a neves előadók, meg híres tollforgatók, misztikus látnokok, akik aranytojást szarnak, vagy kezüket évtizedekig égbe tartva bohóckodnak és tapsra hajlonganak, Nagy Nevük van és sok követőjük.
TörlésAz a baj, Viator, hogy nem vagy képes NEM emberi fejjel gondolkodni. Elképzelsz egy legnagyobb matrjoskababát és akkor az ilyen földi szemmel legnagyobb, mert te ezt úgy képzeled el, hogy ez a legnagyobb is van valahol és ebben vannak a kicsik és a legkisebb ott csücsül ennek a rúdnak az alján. :))) Csakhogy ez nem rúd, hanem térgörbület. a legnagyobb a legkisebb. a kettő ugyanaz, mert a végtelen ezt jelenti, nem azt hogy egy egyenest nyújtasz ki a végtelenbe, mert ennek, ha belegondolsz, semmi értelme nincs. A végtelen az attól végtelen, hogy nincs legnagyobb!!! :DDDD Belegondolsz, milyen butaság lenne az úgy? Hogy lehet egy végtelen rendszerben elképzelni egy abszolút nagyot? Az nem a legnagyobb, hanem maga a minden, de ha azon kívül nincs semmi, mert ő a minden, akkor az önmaga csupán, ergo a legkisebb. Gondolj a fraktálra, a legvége a legeleje, nem? :D
Erre mondtam Mazsinak, hogy a milliomos kérdés az az: Hol van Isten? Aki tudja erre a választ, mert érti és látja, bingó, megnyerte a főnyereményt, ugye Vágó úr? :))
Nyugi, jó az a matrjoskababa példa, nagyon is jó, csak görbítsd meg az egyenest és hajlítsd vissza önmagába a babarendszert, de úgy, hogy egymásban maradjanak a babák, mind! El lehet vele bíbelődni egy kicsit.
Az 5D-s vállalkozás nekem olyan oximoron, mint a valódi álszakáll, netán az egészséges beteg és a merev rágógumi. Azt hiszem az 5D-ben, amit legalábbis kis 2D-s animafiguraként tudok róla, nincsenek ilyen vásári tetriszárusok. De lehet, hogy ebben is tévedek, mert nekem nincs három fülcimpám, pilis alakú anyajegy az orrcimpámon, és nem állítom, hogy esténként levitálok a mosdókagyló fölött, hanem csak egy árnyékot vetek a lapra, ami talán annyira nem is feltűnő, mint a sok színes ceruzarajz. De persze csak viccelek, mert én mindig csak viccelek. :DDD
Kár, kár, ja de kár.
TörlésKár, hogy ez a társalgás nem a következő kérdez-feleleknél zajlik..
No nem baj, majd átpakolom. :))
Kedves Ovarlandaid. Nem tudom mit írtam, ami ilyen indulatokat váltott ki belőled, nem állt szándékomban semmi ilyen. Véleményed tiszteletben tartom, talán én árnyalnám a sajátomat. A matrjoska baba hasonlat nem helytelen, csak elégtelen, megítélésem szerint. Mert valóban megmutatja a létszintek egymásra rétegződését, egymásba foglaltságát, de ezek mikéntjéről nem mond semmit. Ez pedig nagyon fontos, mivel itt több intellektuális akna is el van ásva, amelyek könnyen félrevezethetnek bennünket. A létszintek ugyanis nemcsak egyszerűen egymásban vannak, hanem az alul lévő speciális módon részesedik is a felette lévőből, vagy másként mondva az alul lévő a felette állónak egyfajta létmódusza, sőt kizárólag a felette álló által létezik egyáltalán. Talán a matrjoska baba és a tenger-hullám hasonlat együttese adná azt a modellt, amire itt ki akarok lyukadni.
TörlésA terek hagymahéj szerű elrendezésével kapcsolatban én inkább Alexandriai Kelemen elméletét tartom elfogadhatóbbnak, aki szerint a "A világegyetem szívéből, Istenből indul ki a hat határozatlan kiterjedésű térirány, egyszerre e hat egyenlő kiterjedésű irányba fordítva a figyelmét teremti a világot. Ő a kezdet és a vég, Benne készül a hat korszak, amelyek határozatlan terjedelmüket Tőle kapják, hetes szám titka ím ebben áll."
A térnek tehát hat iránya és három dimenziója létezik (XYZ), a Pont pedig a forrása. A pont az egység szimbóluma, a térbeliség alapelve. A tér csak a pont kisugárzása révén létezik (az előzetes “üresség” nem lévén semmi, csak pusztán virtualitás), de ami csak akkor válik felfoghatóvá, amikor az ember belehelyezi magát a térbe, aminek az alany a középpontja. A fény kiáradása, ami a teret valóságossá teszi, azáltal, hogy az “ürességből formálja a valamit, tehát azt ami van, abból ami nincs”. Ennek fényében én nem a teret, hanem a benne megnyilvánuló léttagozatokat képzelem el hagymahéj (és tenger+hullám) szerűen, ahhoz a ponthoz képest, ami megnyilvánulatlan egység szimbóluma.
És, hogy ki húzzam írásod első bekezdésében tetten érhető méregfogat, csak annyit teszek hozzá, hogy a fentebb írtakkal egyáltalán nem kell egyetérteni, ezek a saját meglátásaim, amit megosztok, mint ahogy azt mások is teszik a sajátjukkal :-)))
üdv
viator
Eztet a népmesét ügyesen beleszőtték a Vikings című sorozatba is. Bizony.
VálaszTörlésBár... hogy a skandináv mondavilágban benne van-é, vagy csak a sorozat készítői látták valahol...
Vagy a tyúk, vagy a tojás...
Szösz tugya. ;)
Nálam egy évadot bírt ki ez a sorozat, aztán elkaszáltam. Túl hálivúdira sikerült, ha érted mire gondolok.
Törléshttp://www.patriotaeuropa.hu/?p=45312
VálaszTörlés