A lovasíjász

FRISSÍTÉS:

Na végre eljutottam én is, megnéztem a moziban A lovasíjászt.

Először a körülményekről röviden:
Az első vetítés napján - múlt hét csütörtökön - vettem meg a jegyeket, pénztárnyitáskor már ott álltam. Gondoltam, nem árt az óvatosság és a figyelmesség, miután kiderült, hogy csak egy moziban játsszák Szegeden, ott is csak egy kisteremben, és természetesen így is alig volt jegy nyitáskor (!). Két napra rá, szombatra és akkorra is csak az első sorba kaptunk jegyet, de hát gondoltam, egyszer ki lehet bírni. Nagyobbik lányommal és egy cimborámmal mentünk megnézni. A moziban kezdés előtt szóltak, hogy nem ott lesz a vetítés ahová a jegy szól, hanem egy másik teremben, mert elromlott a gép. No nem baj, ha másik, hát másik, túléltünk már nagyon szívatást is. Persze, ahogy az lenni szokott ilyenkor, a helyemen már ült valaki. Egy kedves néni pislogott rám ártatlan szemekkel, és közölte, hogy nem ülhetek az ölébe... majd miután jól megnéztük egymás jegyét, és megállapítottuk, hogy itt bizony egyikünk sem hülye, hanem a mozi kúrta el. Szóltam a jegykezelőnek (vagy hogyishíjják), aki azt javasolta a néninek, hogy a családjával tessék egyel arrébb ülni, és akkor én is beférek, erre közölte a néni, hogy "jaj de kedves". Mármint én. De mindezt olyan szájízzel, mintha én tehetnék erről az egészről. Nos, arrébb szedelőcködtek, így persze egy másik - később érkező - néninek nem lett helye, de az ekkorra már felkészült jegykezelő résen volt, és hoztak egy pótszéket... és mindezen kavarás természetesen az első sorban történik, hogy mindenki lássa, aki a moziban ül. Na így indult, megvolt az alap hangulat, sikerült leülni. Ekkor döbbentem rá, hogy ez az első soros mozizás nem vicces. A film első kockáinál elkezdtem szédülni a vízszintesen két méterre, függőlegesen kb három méter magasan lévő vászon és az ebből eredő hülye békaperspektíva miatt, és ez permanensen kitartott végig. Szegény lányom még szarabb helyzetben volt, mert én még meg tudtam támasztani a fejem a szék tetején, de ő - mivel nem érte fel a szék tetejét a nyakával - kénytelen volt kifeszített nyakkal ülni, hogy lásson is valamit - természetesen sikertelenül, feküdt össze-vissza, jobbra-balra dőlt, és hogyne, ő is szédült. És nem bírom megállni, hogy ne szóljak oda: a kurva anyját annak, aki egy ilyen nagy érdeklődést kiváltó filmet egy nagyvárosban egyetlen időpontban egyetlen mozi kistermében gondol levetíteni. Miközben a Pál fia finoman szólva is túl van "hájpolva"... több mozi, több időpont, erős hátszél stb.., de hát mit lehet tenni, ez a szakma is felül van reprezentálva szidókkal, nem csoda az irányítottság. Méltatlanul kevés támogatást és hátszelet kapott ez a film, de nem baj, mert az ilyen alkotásoknak az a sorsuk, hogy magukat adják el, méghozzá nem kevés sikerrel - ahogy nézem a honlapjukat, már nincs olyan földrész ahonnan ne érdeklődnének iránta.

Na de, mindezen kellemetlen körülmények és előzmények ellenére azt mondom nagyon is megérte megnézni moziban. Ez a film odavaló. És végre egy igazán magyar film magyaroktól magyarokról magyaroknak. Most nem fogok ömlengeni a tanításokról amik elhangzanak benne, a fantasztikus képi megvalósításról (tényleg a kor minden technikai elemét bevetették), vagy a rendkívül hangulatos és vérpezsdítő zenéről, mert aki már látta, az úgy is átélte az élményt, aki meg nem, az nézze meg. Túl nagy kritikát sem akarok ebből keríteni, inkább csak néhány dologra hívom fel a figyelmet. A zsindexen ilyen "vicces" címmel jelent meg a filmkritika:


 

"A lovasíjásztól ments meg Urunk minket"

A magyaroktól rettegő nyugatiak elhíresült történelmi szólására utaló cím nyílván nem véletlen, és már eleve negatív környezetbe helyezi a művet (és minket is persze). Ez természetesen érthető, ha ismerjük a szerző identitását és kultúrkörnyezetét, de nem is ezen akarok lovagolni (!), hanem azon az alapvető szakmai hibán, amit akkor követett el az író, amikor ezt az alkotást dokumentumfilmként elemezte:

"Kassai egy lenyűgöző jelenség, mert tényleg képes nagy hatással lenni emberekre, tényleg a semmiből küzdötte fel magát, és tényleg egy nagyon obskurus dologgal tudott sikeres üzletember, és - egy bizonyos közösségben – vezető lenni. Nagyon szívesen néznék róla egy dokumentumfilmet, amiben megtudom róla, hogyan lett egy munkásszállóban lakó tiniből a leggyorsabb íjazás Guinness-rekordtartója. Ezt nem A lovasíjász című filmből fogom megtudni.

Akármennyire is megosztó Kassai figurája, sokkal, de sokkal jobb filmet érdemelt volna annál, amit Kaszás Géza körétákolt, látszólag mindenféle szerkezet és koncepció nélkül. Kaszás, mintha még sosem látott volna dokumentumfilmet, nem tesz fel kérdéseket a filmje alanyának, korábbi előadásaiból, vagy a diákjainak tett beszédeiből vágja össze a mondandóját. Amikor a fiatalkoráról beszél a tábortűznél, valami teljesen sültbolond módszerrel a rendező odaültetett egy kisfiút a tűz mellé, hogy inkább neki mondja a történeteit. És tudják, hogy mi ebben az igazán idegesítő? Hogy a Youtube tele van különböző, Kassaival készült interjúkkal. Bármelyikbe belekattintok, többet tudok meg róla, mint A lovasíjászból."   

Csakhogy ez nem dokumentumfílm, kedves kritikus. Ez egy életérzés-film. Nem véletlenül hasonlítják máshol is a Baraka vagy Samsara c. alkotásokhoz, amelyek szintén nem a hagyományos dokumentumfilmekre jellemző szerkezettel és elvárásokkal készültek, hanem rendkívüli emberek rendkívüli helyszíneken rendkívüli emberekről és eseményekből rögzített képeiből. Ilyen A lovasíjász is: nem ad túl sok információt, nincs dokumentum jellege, nem egy időrendben követhető sorrendben, vázlatszerűen, logikusan magyaráz valamiről, hanem egy életérzést mutat be, erőt ad, elgondolkodtat, és feltüzel vagy éppen elringat amikor kell. Nem érdemes elemezni a vágások furcsaságát, mert igen, néha ésszerűtlennek tűnnek a hirtelen váltások, de ezen túl kell lépni, és hagyni, hogy átáramoljon belénk az az ősi erő, amely olyan gyökerekből jött most elő, melyről sokan tán nem is tudtuk hogy létezik. Éppen ezért nem meglepő, ha egy ilyen zsindexes lehúzó magyarellenes kritikát rendkívül heves támadás ér - lásd hozzászólások. Én egyébként ezt is elítélem valahol, mert a másik pólus emberei "nem tudják mit cselekszenek" és "nem adhatnak mást csak mi lényegük".

Más kritikák - amiben azért vannak említések melyekkel egyetértek - támadták a mongol-hun történelmi gyökereket bemutató részt is - nekem ezzel sem volt semmi bajom, kellett egy kis kikacsintás az "alternatív" történelem szakmai műhelyéből, kellett már, hogy végre egy nagyon sok emberhez eljutó filmben is megjelenjenek olyan állítások, melyek megkérdőjelezik a hivatalos dogmákat. És igen, miért ne éppen egy ilyen karakteres ember, egy lovasíjász tenné fel ezeket a jogos kérdéseket, aki bejárta a világot, és azt tapasztalta, hogy szinte már sehol nem képviselik a "magyar" "tudományos" akadémia finnugrista álláspontját a magyarok eredetével kapcsolatban? Persze hozzá kell tennem, hogy a filmben bemutatott keleti hun és mongol rokonság még mindig csak a felszín, kapargatva a kirajzási helyszíneket, a kultúrális terjeszkedés nyomain járva. Azonban nem keleten van az eredet. Amikor majd eljut a széles tömegekhez, hogy a magyarok őseredete pontosan ott van a talpuk alatt, ahol most is élnek többnyire, akkor lesz itt igazi felébredés. :)

Összefoglalva nagyszerű hogy elkészült ez az alkotás, tényleg elképesztő energiák jöttek le vele, nagyon kellett ez már, a hibáival együtt is nagyon szerethető. De úgy is fogalmazhatnánk, pont időben jött, és ez nem is lehetne másképp. :)
Ugyanakkor egyetértek azzal az intelemmel is, hogy ne a "valakiség" miatt akarjuk követni azt az utat, amit az őseink követtek. Ne kápráztasson senkit el az amit Kassai az anyagiak terén elért, mert nem ez a lényeg.

***

A lovasíjász

Példamutató életmód:

Kassai Lajos világbajnok lovasíjász otthona és életszemlélete:

Tartsd a jószágot természete szerint

Ajánló:
http://www.lovasok.hu/index.php?i=100052&utm_source=rss&utm_medium=HIRpromo&utm_campaign=100052