2016. április 20., szerda

Tanít Tan Ék

Írok már erről is néhány gondolatot, mert kikívánkozik az istenadta!
Régóta követem figyelemmel az oktatás helyzetét (pl. itt is meg lett említve pár dolog), tekintve, hogy elsőszülött lányom révén élesben is érintett vagyok a témában. A jelenleg zajló zavargások rendkívül megosztották a társadalmat, és nehéz úgy véleményt formálni a témában, hogy ne sértsen az ember valakit meg. Mert tény, hogy a kormány nagyon arrogánsan* önhitten és cinikusan érzéketlenül bevezetett egy nem működő államvezérelt rendszert (Klik), valamint ráerőltetett az ágazatra egy szakma által ellenőrizetlen, jóváhagyatlan, sok hibát tartalmazó tananyagot. Tény az is, hogy a korábbi rendszer is nagyon sok sebből vérzett. Tény az is, hogy a tanárok sem mind mintapéldányok, vannak köztük ilyenek és olyanok is. Tény, hogy a gyerekeket a mai rendkívül vizuális, csilli-villi, csábító médiavilágban nagyon nehéz száraz tananyag elsajátítására bírni, vagy egyszerűen csak rávenni, hogy olvasson már el néhány oldal nyomatott betűt. Szóval látszik, hogy sokrétű a probléma, ami nem áll meg az oktatási rendszer határán, hanem jóval túlnyúlik azon, globális átfogó, földkerekségre kiterjedő, társadalmi szintű anomáliával rendellenességgel állunk szemben (vagyis egy nagy változás küszöbén, és ugye minden változás viharral kezdődik).

Sok érdekes tanulmányt olvastam már a témában, amelyek megpróbálták kielemezni a jelenlegi oktatási rendszer hibáit, és megjelölni megoldási irányokat. Ezen tanulmányok nagyjából egy közös pontban egyeznek meg: ami most van az úgy szar ahogy van. A megoldás irányai már természetesen eltérnek, árnyalódnak, de nagyjából azért mindegyik afelé kapirgál, hogy a múlt században beragadt "poroszos", rideg oktatási rendszert fel kellene váltani egy jóval rugalmasabb, interaktívabb együttműködő, motiváltabb ösztönzőbb módszertanra, igazodva a kor követelményeihez. Ilyenkor persze óhatatlanul is eszembe jutnak a megboldogult Carlin apánk óva intő, pesszimista borúlátó, de hajszálpontosan megfogalmazott szavai, érdemes felidézni:


Nos, ennek ellenére - mármint hogy a függönyök mögötti, valódi döntéshozóknak nem érdekük jól informált, kritikus vizsgálódó gondolkodású embereket kinevelni az oktatásban - azért én látok pozitív példákat, ötleteket, gondolatokat. Például a pedagógusok által összeállított 25 pont tartalmával szerintem minden józanul gondolkodó ember nagyjából egyetért. Ezen belül kiemelném a gyerekek túlzott leterheltségét, amin sürgősen változtatni kellene. És nem arról van szó, hogy amit mi anno kibírtunk, azt nekik is ki kell bírniuk, hanem hogy az új alaptantervbe rendkívül sok lexikális tudást halmoztak fel, amelyek nagy részére egyáltalán  nem lenne szükség, legfeljebb érdekességszinten megemlítve (és majd később elővenni részletesen, amikor a) megértek rá, b) szakmájukba vág). Olyan érzésem van, mintha a tankönyvek írói vérszemet kaptak volna, most hogy mivel lehetőségük nyílt megcsillantani a saját szakmájukban elért eddigi eredményeket és tudást, ezt "most aztán mindent bele" alapon belesűrítették a tankönyveikbe. Szarnak rá, hogy gyerek fejjel egyáltalán nem emészthető nyelven van megfogalmazva, szarnak rá, hogy ezen tudásbázis teljeskörű leadása amúgy bele se fér a tanév kereteibe, és szarnak arra is, hogy ezen "tudás" nagy részére soha a büdös életbe nem lesz szüksége a gyereknek. Elképesztően "tudományos" irányba mozdult el a tananyag ismertetése (pl. második osztályban már tanítják a halmazállapotokat, tápanyagok fajtáit, fehérjék, zsírok, szénhidrátok, stb.), mintha kisnövésű professzorokat akarnánk képezni, oda se figyelve, hogy ezek nem kisnövésűek, hanem gyerekek baz..! Egyébként is nagyon úgy tűnik, hogy magasszintű, globális döntéshozói érdek, hogy a társadalom minél jobban széttagolt legyen, "specializált", tehát csak egy adott dolog (szakma, ágazat, stb.) egy adott apró részletéhez értsen, csak a piramis adott szintjén lévő ismereteket kapja meg a rabszolga, ne érdekelje egyetemes tudás, fentebbi szintek átfogóbb ismeretanyaga, neadjisten rendszert-meghaladó képességek elsajátítása.

Szóval sok gond van, felsorolni is nehéz lenne, nagyon mélyen (pontosabban magasan, szellemi szinten) gyökerezik, de egy biztos: a bebetonozott formákat fel kell bontani. A kor szellemiségéhez már nem nagyon igazodik az, hogy a gyerekek óránként más-más tananyaggal küzdenek, miközben semmilyen összefüggést nem látnak mindezekből, nem kapnak átfogó ismereteket, szerves - saját környezetükben akár azonnal alkalmazható - tudást. Nincsenek interaktív órák, ahol a gyerekek megvillanthatnák képzelőerejüket, játékosságukat, és bimbózó értelműket. Nem tanulnak meg átfogóan, egyetemesen gondolkodni, nem tanulnak probléma-megoldást, nem tanulnak gyakorlati alkalmazásokat, nem tanulnak szerves, mindennapi élethez szükséges tudást, vagy hogy mit hogyan, hol érdemes kutatni, stb. Van a fáradt tanár, akinek kötelező leadnia egy bonyolult, száraz, tudományos szellemiségű elméleti (!) anyagot, és van a fáradt gyerek, akinek kötelező bemagolnia egy olyan tudást, amivel nem megy semmire a saját korában, a gyakorlatban (!) . Ezen kívül nem veszik figyelembe a különbözőségeket, a gyerekek korában például egy év korkülönbség rendkívül nagy szellemi különbségeket okozhat egy osztályon belül, de a tanterv ezen szigorúan átlép (baszik rá). Tanár legyen a talpán aki ebből az iszonyatosan sűrű tananyagból minden tanítványának érthetően át tud adni valami értelmeset (úgy hogy azért ne hagyjon ki semmit), ami meg is marad. 

Nagyon érdekes cikkre bukkantam ma, ami pont idevág. Sokat hallottunk eddig arról, hogy a tanárok szerint mi a helyzet, vagy mit mond a politika, de keveset arról, hogy maguk az oktatás alanyai, a tanulók hogyan látják a helyzetet. Ezt próbálta meg közzétenni gimnazisták egy csoportja, akik fél éves munkával összeállítottak egy tanulmányt az oktatási rendszer hibáiról és megoldási javaslatokról. Olyannyira szépen és pontosan megfogalmazták mindezeket, hogy érdemes a teljes cikket elolvasni, én most csak néhány részletét emelem ki:

"A Tanközlönynek szerénytelenül azt az alcímet adták, hogy Tankönyv mindenkinek. És valóban, oktatási szakembereket és minden gyerekes szülőt érdekelhetnek az olyan alapvető felvetések, mint hogy "örülnék, ha a rendszer lenne az egyénért, és nem fordítva."

Az oktatási rendszerről megfogalmazott kritikáik között nem egyszer fordul elő, hogy túl életidegennek tartják azt, ami az iskolákban zajlik. Miközben mindent be kell magolniuk szöveghűen, fogalmuk sincs, hogyan kell befizetni egy számlát, mi vár rájuk egy állásinterjún, vagy hogyan kellene együttműködniük, dolgozniuk másokkal. 

Ráadásul szerintük az iskola nem tanít meg gondolkodni, átlátni a világ működését: mindent, amit lehet, a fejünkbe vernek, csak épp gondolkodni nem tudunk. A logikus gondolkodás, összefüggések keresése és következtetések levonása nem olyan dolgok, amelyek a magyar oktatásban szerepet kapnának. A tantárgyak közötti átfedést nem éreztetik, sosem áll össze a nagy egész. Bemagolod Rousseau elveit törin, majd ha szerencséd van, később irodalomra készülés közben ráeszmélsz, hogy ugyanezen felvilágosult elvek nevében alkotott később Csokonai Vitéz Mihály. Ha nem, akkor meg nem. Kit érdekel? 

És hogy mit szeretnének ehelyett? Olyan élményalapú oktatást, amiben nem elég valamiről olvasni, hanem megismerni, látni, hallani, megélni kell. Rég nem álmodozom róla, hogy valaha egy történelmen vett csatát földrajzi szempontból is megnézzünk, vagy olyan interaktív feladatokat oldjunk meg, amelyek megmutatják a matematika természetben való megjelenési formáit.
A magyar iskolarendszerben eltöltött 10-11 év után a most 16-18 éves diákok úgy vélik, hogy az iskola nem az élet iskolája, nem az életre készíti fel őket, hanem bólogató Jánost vagy még rosszabb esetben robotokat csinál belőlük: Amit ebből az iskolarendszerből látok, az az, hogy a sulik becuppantják a világra nyitott, kreatív kisgyerekeket, majd 12 év múlva kinyomják magukból a görcsös jövőképpel rendelkező, túlhajszolt, ambiciózus robotokat.
Úgy vélik, hogy ebben a rendszerben nem az egyén a fontos, nem az egyének kiteljesedése a lényeg – miközben arra akarják őket rávenni, hogy alapítsanak boldog családokat, neveljenek legalább három gyereket, és végezzenek a társadalom számára hasznos munkát. De szerintük ehhez nem kéne torz, robotszerű embereket nevelni, akik csak „tudnak”, de nem gondolkodnak, nincs véleményük, és az érzelmi intelligenciájuk még a sinus 45 foknál is kisebb.

...sokat panaszkodnak a diákok túlterheltségéről is: míg egy hétköznapi felnőtt ember 8 órát dolgozik, addig nekik, gyerekeknek minimum 9-10 órában kell helytálljanak, és ez kibírhatatlanul sokat vesz el az életből. Nekem heti kétszer 8, háromszor 7 órám van. Aztán mehetek haza tanulni, szóval napi 9-10 órát mondanék, amit az iskolára szánok.
Ráadásul tudják, ez nem a tanáraikon múlik, hogy az órák számát, a leckék mennyiségét nem ők találják ki. Hogy ők pont ugyanolyan kiszolgáltatottjai ennek az elhibázott rendszernek, mint a diákok: A sokak által leszólt tanárságnak sem egyszerű ám. ... nekik is meg vannak szabva az óraszámok, a leadandó anyagmennyiségek. Ők is elfáradhatnak 6-7 óra letanítása után, hogyha egész nap a hangos, passzív vagy totál demotivált diákságot próbálják koncentrálásra rávenni kevés pénzért és még kevesebb megbecsülésért.
És hogy ennek mi az eredménye? Gyomorgörcsöt kapok, valahányszor az iskolára gondolok, és ez így szerintem nincs rendjén. Az iskola leginkább abból áll, hogy reggel bemegyek fáradtan, a tanárok is fáradtak, a többiek is fáradtak, és akkor mi, együtt fáradtan próbálunk csinálni valamit, amiből általában semmi jó nem sül ki."

***

Fantasztikus! Komolyan, tökre örülök neki, hogy 15-16 éves diákok már milyen magas szinten átlátják a rendszer (szándékosan betervezett) hiányosságait és hibáit. Azért itt megcsillant valami... nnna, ha ez a generáció ki tud nevelni magából néhány százaléknyi ilyen gondolkodót, akkor nincs még veszve minden... ezek szerint nem tudták még teljesen kiiktatni a kritikus gondolkodást, és az átfogó jellegű felismerés képességét a gyerekekből, pedig bedobtak mindent mi szem szájnak ingere: okostelefon, fészbuk, youtube, virtuális valóság, internetelérés már a wc-n is, látvány-látvány-látvány mindenütt, stb., stb..  ezek szerint van még remény, ébredezik az aranykori generáció nemzedék. Nem sikerült mindenhová, például a tanár és tanuló közé éket verni, vannak akik még szeretnének valóban tanítani, és vannak akik szeretnének tanulni. A tudatosodást nem lehet már megállítani vaskori módszerekkel, ez világosan látszik, hiszen "hajnalodik". 

(* elnézést a szövegben alkalmazott sok áthúzott szóért, elhiszem ha valakit esetleg már zavar olvasás közben, de én magam is megdöbbentem, hogy mennyire automatikusan önműködően, gondolkodás nélkül ugranak be a nem magyar szavak sajnos elsőre, és sajnos gondolkodnom kell a magyar megfelelőjükön - ezért magam számára és talán mások számára is tanító jellegű ez a fajta új módszerem)


35 megjegyzés:

  1. "(pl. második osztályban már tanítják a halmazállapotokat"
    Kedves Mazsola!
    A 82-es születésű gyerekem középső csoportos ovis volt, amikor egyszer a buszon hazafelé nagy titokzatosan mondja: "Mama, van egy találós kérdésem: ha sok-sok kiskacsa úszkál egy tóban, az miaz?" Kapásból rávágtam, hogy kacsa usztató. "Neeeem. Szabad a gazda?"
    Hát az a kacsák halmaza Mama".
    Azt hittem lenyelem a szemüvegem.
    1987-ben volt kb.
    Az óvodai "műveket" a szenzon végén kiadták, - ma is meg vannak - tele van a dosszié előre nyomtatott rajzos tesztlapokkal. Ez a kacsás is köztük van.
    Mária


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem azt mondom, hogy néhány gyerek esetleg képes és megérett rá, hogy ilyesmiket tanuljon, hanem az itt a baj, hogy az alapokkal sincsenek tisztában, nem megy megfelelően az írás-olvasás, összeadás-kivonás, de nincs idő, már rohannak tovább, mert ott a többi brutális mennyiségű ismeretanyag amin át kell rágni magukat. Aztán csodálkozunk hogy inkább a tabletjét nyomkodja, meg szarik az egészre a gyerek, aki elvesztette a fonalat már második osztályos korában.

      Törlés
    2. Elrettentő példának írtam, hogy ezek a túlkapások már a "rendszerváltás" előtt elkezdődtek.
      Az ovodában nem szabad - elvileg - iskolást játszani. Sajnos nem volt elég eszünk, hogy tiltakozzunk, jót mosolyogtunk a dolgon.
      Aztán mikor iskolába került a gyermek, lefagyott az arcunkról a mosoly.
      Azóta csak romlott a helyzet, látom az unokáimon /közép, és felsőfok/, meg a környezetemben élő kisiskolás gyerekeken.

      Emlékszel a Szász Marci nevezetű "csodagyerekre"?
      Nem átlagos értelmi képességekkel, érdeklődési körrel rendelkező édes, nyíltszívű, 9-10 év körüli kisfiú volt, amikor a média rátalált.
      Nem rég láttam vele egy riportot. Kicsit keserű, 30 év körüli fiatalember, közepesen sikeres programozó lett, nem győzi ledolgozni a "csodagyerek" komplexust, amivel megnyomorították.
      Mária

      Törlés
  2. Kedves Mazsi!
    Nem értem miről beszélsz. Minket is így tanítottak.
    TE nem láttad mindezt annó, amit ezek a gyerekek megírtak?
    Mi ugyanúgy láttuk ezeket, sokszor a tanárokkal is megbeszéltük, akik persze széttárták a kezüket.
    Mi mindebben az újdonság?
    Üdv,
    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az újdonság most abban van, hogy - ellentétben a mi időnkkel -, most a Teremtésügyi Hivatal támogatása miatt van lehetőség a változtatásra, tekintve, hogy a jelenlegi rendszer recseg-ropog. Ez az új hullám, teremtői energia jelent meg ezekben a gyerekekben is, ezért most tényleg tudnak tenni valamit.

      Törlés
    2. Mazsola, szerinted a gyereknek kell megreformálnia azt a rendszert, amivel elvileg Őt kéne felkészíteni az életre?
      Több olyan szabadfoglalkozású értelmiségi szülőről tudok, aki kivette a gyerekeit a rendszerből és otthon tanítja őket magántanulóként.
      Minden tiszteletem a bátraké.
      Vagy az alapitványi iskola, csak az meg fizetős.
      Némelyik egyházi oskolának is jó híre van.
      Ha most kéne ezzel a kérdéssel megbírkóznom, ezek közül a lehetőségek közül választanák.
      Középfoknál már nem biztos, hogy működik.
      Mária

      Törlés
    3. "a gyereknek kell megreformálnia azt a rendszert, amivel elvileg Őt kéne felkészíteni az életre?"

      Nem, én azt gondolom, hogy teljesen új rendszert kellene felépíteni, a régi (nagyon régi) alapokon, de igazodva a mai korszellemhez is, tehát ilyen aranyközép utat. És ebben a megújulásban az alanyok, a gyerekek (akik még nincsenek túlságosan eltérítve, s jobban kapcsolódnak a Forráshoz) játszhatják most a legnagyobb szerepet.

      Törlés
    4. Ezzel nagyon egyetértek! Igen. A gyerek egyfelől alacsonyabb, másfelől magasabb szinten áll, mint egy felnőtt. Magasabb annyiban, hogy még közelebb van az eredethez, alacsonyabb pedig annyiban, hogy még nem foglalta el teljesen a számára kijelölt létformát. Tehát kulcsfontosságú, hogy egy gyerek mit tanul.

      Ha megengeded felvetnék ezzel kapcsolatban néhány szempontot megfontolásra.

      1. Bogár Lászlót idézve először tegyük fel a kérdést: "Mi a tudás?" Miről és hogyan kell egy gyereknek tudni?

      2. Ki dönti el, hogy mi a tudás? Hamvas írja:
      „A modern államnak az embert szubnormálissá kell tennie, hogy egyáltalán tudjon vele mit kezdeni. A politikai tehetetlenség épelméjű embert nem tud kormányozni.” Tehát első tézis: az oktatás mikéntje ALAPVETŐEN hatalmi és nem szakmai pedagógiai kérdés.

      3. Ki határozza meg az oktatás alapelveit? Mondjuk egy "pedagógiai kerekasztal", vagy valami hasonló. Minden tiszteletem a lelkiismeretes pedagógusoké, de legyen szabad megjegyeznem, hogy a mai tanárok többsége is ugyanabból a marxista (vagy posztmarxista) emlőből szívták a tudást, amelyből kádár-kori elődeik. Második tézis: A hatalomban nincs olyan ember, aki megtudná határozni az adekvát (helyreállított) tudás princípiumait. Aki esetleg tudná, annak esélye sincs a hatalom közelébe kerülni.

      3. Az, hogy egy mai történelem könyvben más betűvel szedik a fejezetcímeket és máshol emelik ki a szöveget, attól még nem lesz az oktatásban "rendszerváltás". Az Akkreditációs Testületről nem is beszélve. Ugyanazok az "urbánus" arcok ülnek ott majd' 70 éve. Ha valakinek kétsége van a fentiekről csak nézzen meg egy mai történelem könyvet. Az úgynevezett Nagy Francia Forradalom nevezetű sötét és barbár felforgatás mind a mai napig piros betűs fejezet a tankönyvekben. Egyéb történelmi eseményeket már meg sem merek említeni. Harmadik tézis: A tanagyag gerincét képező események narratívája egy konstans nemzeti szabadkőművese összeesküvés brutális kontrollja alatt áll már lassan 70 éve.

      4. Az oktatás világnézeti alapjának kérdése. A szekularizált államban (értsd: az az államra emlékeztető szabadkőműves magánvállalkozásban) világnézeti semlegességnek kell uralkodnia (értsd: Istent és a szellemet száműzni és helyébe a materializmust állítani) Észre kell venni, hogy ha egy alacsony és egy magasrendű szempont között egy semleges álláspontot foglalok el, akkor MINDIG AZ ALACSONYABB RENDŰ FOG ÉRVÉNYESÜLNI. Ez a Grasham-törvény, ami mi sajnos nem ismerünk, de a hatalom valódi urai nagyon is. Ez az világnézet pedig a materializmus valamilyen formája. A materializmus a történelemben valaha létezett legprimitívebb és legméltatlanabb világszemlélet, lényegében nem több, mint egy "OLIGOFRÉN ABSZTRAKCIÓ". Erről a világnézeti alapról kibontakoztatni egy magasrendű emberi személyiséget gyakorlatilag képtelenség. Negyedik tézis: Az oktatás egy rendkívül nyomasztó és szövevényes nemzetközi világnézeti összeesküvés súlya alatt nyög, amiből súlyos retorziók kockázata nélkül nem lehet kibújni.

      Lehetne még hosszan folytatni, de talán innen kell kiindulni, ha az oktatás alapvető problémáit akarjuk górcső alá venni.

      Törlés
    5. A pedagógus pályát szigoruan alkalmassági vizsgához kötném.
      Az első négy évben csak írni, olvasni, számolni tanitanám a gyerkőcöket, hogy biztonságos alapokat kapjanak a későbbiekhez. Sok játékos testmozgással igen is minden nap, az éneklés, a zenei alapok lerakása is nagyon fontos ebben az életkorban.
      A népdalok, táncok, a formavilág megismertetése és ezeken keresztül a viselkedés kultúra.
      Nagyon elhivatott és megbecsült igazi tanitókkal.
      Meg vagyok győződve róla, hogy ez nem pénzkérdés.
      Jó lenne hinni abban, hogy lesz olyan oktatásért felelős személy a közel jövőben, aki belátja végre, hogy a jövőbe való legjobb befektetés a gondos, szeretetteljes gyereknevelés az alapoktól.
      Mária

      Törlés
    6. Viator, jó újra látni itt a szobában! :)

      Hajszálpontosan belőtted a helyzetet, én is egyetértek azzal amiket leírtál, egy dolgot kivéve: próbáljunk meg magyarul írni, van rá mód, csak akarni kell. Csak nézd meg milyen sok idegen szót használtál egyetlen hozzászólásban (ismétlem, ezzel sajnos én is így vagyok, mert ezt kódolták belénk) és nézd meg milyen gyönyörű magyar szavakat lehetne használni, milyen szép logikai összefüggésekkel:

      tézis: tétel, felvetés (fel-vet)
      adekvát: megfelelő, helyén való (meg-felel)
      princípium: alapelv, vezérelv
      narratíva: elbeszélő, eseménymagyarázó
      konstans: állandó, változatlan
      kontroll: ellenőrzés, felügyelet (ellen-őr, fel-ügyel)
      szekuralizált: elvilágiasodott
      materializmus: anyagelvűség, anyaghitűség
      oligofrén: veleszületett, örökölt gyengeelméjűség
      absztrakció: elvonatkoztatás (el-von-t)
      primitív: kezdeti, kezdetleges, természeti (nép, vallás), vad; ősi, eredeti, hajdani, fejletlen, elmaradott, igénytelen, hevenyészett, lapos, silány, csiszolatlan, faragatlan, kiforratlan; tanulatlan, műveletlen, modortalan, neveletlen, udvariatlan, bunkó, buta, tahó (tessék, van választék!!!)

      :)

      Használd segítségül te is, javaslom böngészni:

      http://fox.klte.hu/~keresofi/mke/mke.html

      (Ezzel nem azt akarom feltételezni, hogy nem ismernéd ezen idegen szavak jelentését, hanem csak felhívom a figyelmet, hogy ha van magyar megfelelő (és általában mindig van), akkor használjuk azt, mert SOKKAL érthetőbb lesz a mondanivaló. Ettől nem leszünk "nagyobb magyarok", de egy kicsit mégis... tudatosabbá tesz minket, ráadásul a magyar szavak használata egyenesági kapcsolódást alkot az ésszerűséggel, sőt táplálja, erősíti, továbbviszi a nyelvünkből eredő szerves gondolkodást)

      Törlés
    7. Mária,
      Igen, ez így tökéletes lenne, az általános iskola első fele csak ezekről kellene szóljon, játékosan, elevenen, cselekvően (nem egy ülő robotként).

      Törlés
    8. Rendben Mazsola, egyetértek. Igyekszem kigyomlálni az idegen szavakat.

      A múlt héten voltam bent a kisebbik lányom (első osztályos) matek és nyelvtan óráján. A nyelvtannal nem is volt különösebb bajom. Sokoldalú, játékkal ötvözött tanórát láttam, a gyerekek élvezték, úgy tűnt nem fárasztja őket. Az osztály szövegértése is csodálatos volt.

      A matekkal már más volt a helyzet. Volt olyan feladat, ahol percekig nem voltam képes felfogni vajon mit is kellene a táblánál csinálni. Sajnos a gyerekeknek se nagyon. Tucatnyi szám egymáshoz való viszonyát kívánják átláttatni velük, gyors fejszámolást és még gyorsabb válaszokat várva tőlük (furcsa volt, hogy sok ilyen feladatot időre kellet megoldani). Elsőben még nem kellene ilyen soklépcsős logikai műveletekkel fárasztani a gyerkőcök agyát (lelkét), ja és nem kellene erőltetni a versenyszellemet sem ennyire. Itt a megértés sokkal fontosabb lenne. És még csak az első osztályban járunk. Mi lesz feljebb?

      Törlés
  3. A teremtői energiák most a gyerekeken keresztül nyilvánulnak meg leghatékonyabban (látom a sajátjaimon, elképesztő formáló és tanitó erőket mozgatnak). Nem véletlen próbálják blokkolni, eltéríteni őket mindenféle álvalóság felé a technikai kütyüikkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kütyük: a számitógépük tápkábelét elvettem, péntektől vasárnapig visszaadom..

      ezt meg csak úgy(?)-
      “Minden gyerek művésznek születik. A probléma művésznek maradni, miközben felnövünk.” - P.Picasso:
      http://librarius.hu/2016/02/19/igy-valtoztak-picasso-onarckepei-15-eves-koratol-90-eves-koraig-fotok/

      telihold van, lebontás indul :)

      Törlés
    2. Hát te meg merre kujtorogtál eddig?? :)
      Nem találtad meg a tenmagad által eldugott TÁPKÁBELT??? :))

      Törlés
  4. Saját történet, megpróbálom röviden. Alternatív iskolába jártak gyerkőceim sok évig. Költöztünk messzire, váltani kellett. Gondoltam kis falusi iskola nem sokkal lesz másabb.Saját régi tapasztalataim alapján készítgettem fel utódaimat az állami oktatásra. Tanév megkezdődött, döbbenetből döbbenetbe estem. Pl: a nyolcadikos biológia magasabb szintű volt némely tananyagban, mint az egészségügyi szakközépiskolás anatómia könyvem. És a legszörnyűbb az, hogy meg sem voltak magyarázva a dolgok. Tehát a gyerek egyetlen lehetősége, hogy bemagolja, de a tankönyvből megérteni sosem fogja. Ötödik osztályos technika füzetben cím: "Az élelmiszerek beszerzése", alatta a boltláncok formái. A nagy fiam két hónap után mondta, hogy ezt nem csinálja tovább, a lányom a félévit megvárta (bár akkor már a stressztől komoly fizikai tüneteket produkált.) Mindezt egy gyerekellenes, rendszerközpontú iskolában. Magántanulók lettek. Baromi jó volt! Napi néhány óra tanulás elég volt. Amennyire tudtam, élményeken és tapasztalatokon keresztül adtam át mindent. Aztán a fiam középiskolába került, (de nem a "normálisba", ahol heti 16 órában van idegennyelv, magyar meg csak 1) két hét múlva érettségizik. A lányomnak nagyon hiányzott a vele egykorúak társasága, ezért más megoldást kellett találni. Sikerült. Egy olyan sulit, amit sok éve szimpla szülők csoportja alapított, akik időközben lediplomáztak és ők is tanítanak. Szuper jó. Bár állami tananyagot tanítanak, de amennyire csak lehet, megreformálva. Meg mellette a suli kertjében kapirgálnak, lovagolni tanítanak (piti pénzért, tesi óra keretében), és mindezt hatalmas nagy szeretettel. Tehát még mindig vannak kibúvók a birkásítás alól. És azt tanácsolom, aki csak megteheti, próbáljon meg élni is vele. És ne féljetek attól, hogy ti tanítjátok a gyerekeiteket, mert hatalmas élmény.
    Ancsapancsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fú, de jó ilyenekről tudomást szerezni! Annyira jól csináljátok, komolyan...
      De ez úgy nem megy, ha mindkét szülő dolgozik, mert azért a magántanár sem akar egész nap gyermekfelügyelő lenni. Szóval nehéz kérdés és döntés ez: dolgozol, vagy tanítasz otthon, bár biztos van elfogadható középút, pl. félállás, vagy ilyesmi.

      Törlés
    2. Szerencsés vagyok, mert nem kell napi 8, vagy több órában mások rabszolgáinak lennem. Az én dolgom a táplálék megteremtése. (A Jóisten napszámosa vagyok.) Ez persze a családtól anyagi téren lemondásokkal jár. Bár pénzünk nem sok van, de nem mondanám magunkat szegénynek. Ezzel az életformával szerintem kevesebben élnek, mint ahányan élhetnének. Pedig járható út.
      Ancsapancsa

      Törlés
    3. Mazsola, bogár a fülben, beszippantott a téma.
      Már több blogot találtam az otthon oktatás témakörében, de ezt találom eddig a legjobbnak:
      https://almameter.wordpress.com/2015/10/26/gimnazista-magantanulo/
      Ha visszatekerhetném az időt, belevágnék magam is....
      Mária

      Törlés
  5. A pedagógus pályát ahhoz kötném hogy az illetőnek van-e egyáltalán kapcsolata a Teremtéssel. Melynek egyik eklatáns alapja ugye a minden feltétel nélküli ember-/gyermek-szeretet. Plusz a matériánál magasabb dolgok meglátása és egyfajta polihisztori képesség/általános műveltség. Az előadói készség másodlagos, mert az mindig megjön az oktatásra alkalmasnál. Mindez könnyen letesztelhető bárkinél. Aki ebben a túlmaterializált világban "szakrálisan" alkalmatlan ne neveljen, ne próbáljon oktatni senkit. Az anyagi dolgokat össze kell tudni egyeztetni a spirituális dolgokkal. Méghozzá úgy hogy az eredmény a "felold(oz)ás-megoldás" legyen. Egy eklatáns példa: a szív-szeretet-szerelem/szív-"orgazmus" összekapcsolódása a húsvér/testi szeretettel-szerelemmel/nemi-"orgazmussal". Ha valaki ezt nem tudja önMAGában megoldani akkor csak fél-ember lesz. Tehát ha valaki nem tudja egy-szer-re szeretni - önmagában/a "belvilágban" a király/nő/t és a "külvilágban" pedig annak a számára való "kivetítettségét"/földi szerelmét, szóval annak még tanulnia kell - sokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van, de én még ahhoz is kötném, hogy a pedagógusnak legyen saját gyereke. Sok olyan pedagógussal találkoztam, aki gyerektelen volt és gőze sem volt róla, hogy működik a gyerek. Persze, biztosan vannak kivételek, de ők valszeg a te kritériumaidnak maximumon túl felelnek meg.
      Ancsapancsa

      Törlés
  6. Van nekem olyan tanítónő barátnőm, aki gyermektelen, mégis a Jóisten vezérelte a pályára, kiváló pedagógus. Nyugdíjasként is nyüzsögnek a gyerekek körülötte, valahogy mindig úgy adódik :-))
    Erre is születni kell, mint a gyógyításra.
    Mária

    VálaszTörlés
  7. És ha már itt tartunk, friss hír, hogy ki akarják vezetni a földrajzot az oktatásból. Fincsi mi? Ne tudja magát és környezetét elhelyezni a világban a gyerek, ne lássa a Kárpát-medence domborzatát (nehogy véletlenül elvonatkoztasson..), ne ismerje a folyóinkat, ne ismerje hol milyen ásványok találhatók Magyarországon, hol milyen a talaj, hol van víz, ezekre nincs szüksége egy robotnak, elegendő ha a számokat tudja, ha közgazdásznak tanul, vagy gépkezelőnek, az kell a RENDSZERnek, az ásványokkal majd foglalkozzanak csak a külföldi bányász multik, az ivóvízzel meg a vízszolgáltató piócák.

    http://pangea.blog.hu/2016/04/22/vitaposzt_van-e_szukseg_foldrajzoktatasra_a_szakiskolakban

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony. De az is fontos kérdés, hogy mit raknának a helyére. Amerikában azt tervezik (ha ugyan be nem vezették már), hogy a kézírást se kelljen megtanulni, hiszen "úgyis mindenki billentyűzeten ír mindent. Csak időpocsékolás lenne a kézírás tanítása".

      Törlés
    2. Offolok egyet : Erről 'érdemes' tudni ( hírekből
      kimaradt ) ha az integráció szó említésre kerül .
      2016. 04. 14 - Parizs
      https://www.youtube.com/watch?v=a0Hsqe6g_4U

      Törlés
    3. A föld-rajz a Földön az egyik legfontosabb "tantárgy", mert nem csak az hogy mi-merre-hol-hányméter, meg hogy Angola fővárosa Luanda. Hanem ott van biza a földrajzban az egész földi létezés maga, annak általános műveltsége: a hegy, a folyó, a tó, a vízesés, a mező, a város, az élőlények/emberek, az ásványok, az állatok-növények, a gazda/g/ság. A földrajz a mindennemű általános tájékozódás alapja - nem véletlen akarják kiiktatni-megszüntetni. Megette a fene azt az "aranyat" amiről még azt sem tudjuk hogy hol található !

      Törlés
    4. Így van. A négy(+1) őselem legközvetlenebb, legkülsőbb megjelenése és sokrétű jelképrendszere. Számtalan társult tudomány támasza (történelem, gazdaságtan, néprajz). Sőt értő szemek előtt a lélek belső folyamatainak tükre is lehet. Pl. a Gangesz Síva lábánál ered, onnan ereszkedik le az anyagi világba, a Jordán folyó elválasztó jelentősége, vagy a maga ez a kifejezés: "Dunaisten keresztfia", vagy hogy a hegyek az istenek lakhelyei. Ezek jóval mélyebben tárják fel a földi környezet jelentőségét, mint mondjuk ha a kőzetek vegyi összetételét vizsgálnánk.

      Törlés
    5. Így bizony. És akkor hozzá.. ma van Sárkányölő Szent György napja.
      Magyarországi Szent György-vonalak:
      Majki remeteség ( dupla Szent György vonal kereszteződés, azaz csillag alakzat a lebontott templom helyén.)
      Pilisszentkereszttől nyugatra a cisztercita kolostor romja
      Pilisszentiváni Ördög-szikla
      Dömös mellett a Vadálló-kő
      Csodafa kápolna Dömös mellett.

      Micsoda élmény lesz ilyen mélységekig tanulni, hogy mit is rejt valójában ez a föld. Milyen erők és főként kicsatolandó információk fölött is
      járkálunk.

      Éva

      Törlés
  8. Van itt még egy olyan kérdés, amit tudomásom szerint még senki sem tisztázott megnyugtatóan. Pedig enélkül szerintem az oktatás, a jog, de még az törvényes állam alapelvei sem fektethetők le. Ez pedig az egyén és a közösség viszonyának alapelvei.

    Ha a "rendszerváltók" igazán következetesek és jóhiszeműek lettek volna, akkor nem rendszert "váltanak" annak idején, hanem rendszert HELYREÁLLÍTANAK. A bolsevista megszállás és felforgatás után vissza kellet volna menniük a törvényesség utolsó időpontjáig, majd innen folytatni az új (valójában helyreállított) államiságot. Ez nem így történt. Hogy miért nem, annak számos - és meglehetősen összetett - oka van.

    1945-ig az egyén és a közösség viszonya többé-kevésbé rendezettnek volt tekinthető, köszönhetően az évezredes gyökerekkel rendelkező szerves és érdemelvű társadalmi tagozódásnak. Már a "felvilágosodást" követően megjelentek azonban azok az erők, amelyek elsődleges célja volt szétzilálni ezt az ősi viszonyrendszert. Ez a törekvésük nyugaton sokkal hamarabb sikerrel járt, Közép-Európa azonban ellenállóbbnak bizonyult (köszönhetően többek között a magyar rendiség ellenálló képességének). A felforgatás veszélyét a tengelyhatalmak diplomatái hamar felismerték (már a XIX. század elején), tulajdonképpen emiatt alapították meg a Szent Szövetséget. Ez a szövetség és a mögötte kibontakozó diplomácia olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy még a XX. század elején is tudta érvényesíteni hatását. Ez nagyon bőszítette az új világ rejtett vezetőit, ezért kirobbantották az I. világháborút. Tudták, hogy addig, amíg az egyén egy ősi, szakrális rendben van elhelyezve, addig esélyük sem lesz a liberális agymosásra és az engedelmes fogyasztóvá nevelésre.

    Kelet-Európában azonban két világháború sem volt elég céljuk eléréséhez, ezért a felforgatás erői elárasztották bolsevizmussal ezt a térséget. Rövid időn belül a rendiség maradékát is felszámolták. A nemeseket egyszerűen elüldözték vagy megölték, a polgárságot államosítással hozták lehetetlen helyzetbe, a hagyományokhoz konokul ragaszkodó nyakas magyar parasztot pedig veréssel és téeszesítéssel. 1960-as évekre lazítottak a gyeplőn, mivel addigra senki nem volt a helyén, az egyén már egy internacionalista semmiben vegetált. Ekkor már esélye sem volt normalitás helyreállításnak.

    Így másztunk bele a "rendszerváltás" időszakába, ahol már nem a közösség, hanem az egyén leépítése lett a fő céljuk. Ha az egyén nem találja meg az istenadta helyét a közösséghez képest, akkor a természethez és Istenhez képest sem fogja tudni. Enélkül előbb vagy utóbb nem élni, hanem csak vegetálni fog. Ezt látjuk napjainkban.

    Igen ám, de itt egy újabb probléma jön elő. Hogyan lehet az egyént visszavezetni abba a természetes rendbe, amelynek a vázszerkezetét a világösszeesküvők az elmúlt száz évben már felszámoltak. Itt lép be a képbe egy érdekes gondolat, amely több, mint megfontolásra érdemes. Othmar Spann ugyanis lefektette (még az 1930-as években) a társadalmi igazságosság azon alapelveit, amelyek a rendi tagozódás nélkül is érvényesülhetnek valamennyire.

    http://arsnaturae.hu/folyoirat_3-4/spann_tarsadalmi_igazsagossag

    Prüszköl is a másik oldal rendesen, ha Othmar Spann nevét meghallja. Lehordják mindennek, ami csak képzeletükből telik.
    Én azt mondom, hogy érdemes megfontolni a gondolatait, mivel ha nem tisztázzuk végre hitelt érdemlően az egyén és a közösség viszonyát, igazából azt sem fogjuk tudni eldönteni, hogy egyáltalán mit és hogyan tanítsunk az iskolákban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az elme újabb furcsa játéka, ha a felősségét vesztett, majd leromlott, ezért idővel lebontott rendiség megszűnéséhez kötjük a „társadalmi igazságosság” vesztét. A valódi igazság már jóval a rendiség megszűnése előtt, Mátyás halála után elveszett. Szakralitás (tiszta lelki/szellemi kapcsolat/vezérlet) nélkül igazság nem létezik, igazság nélkül a felelősség kiüresedik, valódi felelősség nélkül pedig a rend megszűnik, amivel a rendiség és a valódi rend-szer is az enyészeté lesz. (Nálunk ezt a folyamatot a Szent Korona eszme késleltette.)
      Majd ha eljön az ideje egy magasabb rendű rendező erő gondoskodni fog mindenről (akár rendrakással/akár „pusztítva újra teremtéssel”).
      Az elmélkedés valójában üres léggömb, mert az útján a rend, az igazság, és a tiszta lelki/szellemi kapcsolat is megközelíthetetlen.
      (Persze „filozofálgatással” bármit „jól” hangzóan le lehet vezetni…)

      Szép Napot!

      Törlés
    2. Hiába minden ármánykodás (vagy felsőbb szintről nézve lehet inkább ugrás előtti takarítás volt ez), a magyar szerves szellemiséget nem lehetett kitörölni. Még bizonygatni sem kell, elég szétnézni a világhálón, élőben közvetítik a blogok mi a véleményünk a régi világrend urairól és tevékenységükről (egy ideje már tudatosan nem nevezem őket új világrendinek, mert amit csinálnak az egyáltalán nem új, ráadásul épp bukóban van, megindult a természetes visszarendeződés..). :)

      Törlés
    3. …folytatva az elmélkedést:)

      Otmar Spann rend-szerének két eleméből hiányzik a fontosabbik; a tiszta szer….annál több benne a kény-szer. Talán pont ez a szertelenség „engedte” meg neki azt is, hogy belépjen a nemzetiszocialista pártba.

      Lélek vezet, szellem követ. Szerintem a valód-I „helyreállítás” iránya a legnagyobb legkisebb (egyÉn-i lélek) (be)felől mutat kifelé, felfelé, nem pedig fordítva; egy „KÜL-földi szellem” nem fogja tudni megmutatni a BEL-földi léleknek a helyes utat, (jómagam sokáig tartottam utóbbi tévhitben)…

      … akad viszont belföldön olyan, aki szeretettel tart útjelzőt a magyar léleknek úgy, ahogyan csak kevesen képesek! Egyikbe-másikba belenézve -számomra- szépen körvonalazódik az a MAGaTARTÁS is, ami a bennem – tartósnak szánt - helyreállítandó rend-szer szilárd alapjául szolgálhat. A helyes alapozást követően talán már magától mutatkozik az EGY-ÉN és a közŐSsÉG viszonya IS.

      http://staub-site.honlapepito.hu/tarhely/staub-site/dokumentumok/letoltesek/konyvpdfmegtek/fekete_istvan_zsellerek.pdf

      A fenti tiltólistás (teljes) szerzemény a rendszerváltást követően is évekig csak bizonyos részek kihagyásával jelenhetett meg… ezt még kedvcsinálónak..:)

      Törlés
  9. Khm... nem enyim vonal a népeknek okosítása, vagy névelése, de...

    Ha, vagyon Fényeskedés, meg átmenet/Változás, és/vagy a Ősten rendez, akkó mirefel a aggódás?
    A kölkök (is) kreatív bigyók. Amire szükségük vagyon azt magukba szíjják vagy így, vagy úgy. Azhogy a Rencer mit, meg hogyan akar maga alá gyűrni nemigen számít (max. a benne érdekelteknek).

    Megoszt... köllenek a példák is, hogy mihez ne piszkáljon a humán, ha nem akar még pár kört szaladni a homokozóban.

    Meghát... A'szongyák; csak az a Gond, amit csinyálsz magadnak. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na most azt tény, hogy én sem az iskolában szedtem össze mindazt a "tudást" amit itt össze vissza hordok. :)

      Törlés
  10. SZN .

    Ez tömör volt : Like ; Talán annyit hozzá, hogy természete -
    sen a lelkiség ( elmélkedés az útkereséshez - jó döntések -
    hez ) fontos, de cselekedet nélkül a Hit is holt. Vagy ahogy
    írtad "üres léggömb" .

    SZN : " akár rendrakással/akár pusztítva újra teremtéssel "
    Mazsola ; " megindult a természetes visszarendeződés "
    Írás szerint : Üzenet is ; Vagy - vagy { Az embereken múlik }

    VálaszTörlés