2016. november 10., csütörtök

Furcsa Doki kalandja a Teremtővel

Többek közt az a jó a filmelemzésekben – és úgy általában az összes művészeti alkotás elemezgetésében - , hogy az ember szabadjára engedheti a fantáziáját, és kifejtheti, hogy az adott mű mit mutat neki, számára mit jelent. A hívatalos filmkritika világa ettől nyílván eltér, hiszen annak vannak szabályai, mint például hogy érdemes elfogulatlanul és persze spoiler (rontóc) nélkül írni a látottakról. Szerencsére engem nem kötnek ilyen szabályok (sem), ezért bátran írhatok bármiről, amit csak akarok. Így volt ez a Hollywood háborúi cikkemnél, vagy az i.e. 10.000, vagy a Lego Batman filmelemzésemnél is, (melyeket a visszajelzések alapján eléggé kedvelték az olvasók). Így hát az aki még nem látta a Doktor Strange című filmet, és meg szeretné nézni, annak melegen ajánlom hogy ne olvasson tovább, mert spoileresen tudom csak leírni azt amit szeretnék.

 a szokásos egyszem-plakát

Szóval régóta vártam már ezt a filmet, mert egyrészt nagyon látványosnak ígérkezett, másrészt az ilyen nagyszabású mozikban mindig van egy rakás elrejtett, vagy akár nyílt szimbolika, jelek, utalások küldözgetése az arra érett nézők felé. Nincs ez másképp a Doctor Strange című filmnél sem, amelyben a látványos felszín alatt bizony sok-sok érdekesség található, no persze nem mindenki számára egyértelműen szájbarágva. Ezért én most bátorkodom feltárni egy kicsit ennek a filmnek a – szerintem – valódi mondanivalóját, ami persze lehet hogy nem igaz, vagy nem is ezt és így szánták a közönségnek az alkotók ahogy én gondolom, ám engem ez a része nem érdekel, csakis az, hogy nekem mit mutatott a film. A vakolásban igen nagy gyakorlatot szerzett tengerentúli mesterek egyik kedvenc módszere a igazságba csomagolt hazugságok terjesztése. Nincs ezzel semmi baj, az emberek többsége megeszi az ajándékot, de nyílván van egy szűk réteg, amelyik észreveszi, hogy a szépen becsomagolt sütibe egy apró, de annál jelentősebb egérkaki került. És EZ az a kis kakipiszok, ami az én torkomon már nem ment le, így az egész alkotás eredeti célja nálam nem lett eredményes. Kilóg a lóláb! És még csak nem is az olyan szokásos multikulti erőltetésen akadok ki, hogy a fehér főhős mellé törvényszerűen egy fekete segítő kell, mert ez, hogy úgy mondjam, már nem mozgat meg. Egész más jellegű baj van ezzel a történettel. Mielőtt ezt kifejtem azért el kell ismerjem, hogy mindezektől függetlenül nagyon élveztem a filmet, tényleg szuper, csak ajánlani tudom mindenkinek, mert a „kis” piszok ellenére rengeteg tanítás van benne, csak érdemes esetleg a megnézés után elolvasni ezt a mélyelemzést, hátha más is arra a következtetésre jut mint én, és akkor valamelyest a gyanú meggyőződéssé alakul(hat). Ha így lesz, hát lehet örömködni, mert mi magyarok már csak ilyen örömködősek vagyunk, ha kiderül az igazság, de úgy Istenigazából.

Le kell szögezni az elején, hogy nem ismerem teljes mélységében Doktor Strange eredettörténetét, nem olvastam a képregényeket, amúgy sem vagyok valami nagy Marvel-rajongó, így az ilyen köpenyes – szuperhősös filmek általában nem csigáznak fel (olyan 12 éves korom óta), és ha meg is nézem őket, akkor is csak azért, hogy találok-e bennük valami számomra fontos utalást.  Szóval mivel nem ismerem a teljes Marvel-univerzumot, így lehet, hogy nem tudok mindent pontosan, hűen visszaadni, de ez nem is szándékom, és talán még jobb is, hogy kívülállóként, nem rajongóként ismeretlenül vágok bele ebbe az elemzésbe, mert így nem viszi el a gondolataimat a – nem létező – háttér”tudás”, és szabadon, nyersen, friss fejjel tudok hozzáállni a filmben látottakhoz és hallottakhoz, ahogy engem első találkozásunk alkalmával megérintett ez a történet. Amely történet egyébként egészen jó és egyedi. Egy gazdag, jó képességű idegsebészről szól, aki rendkívül emelt szintű ismeretekkel és tudással, tapasztalattal rendelkezik a saját szakterületén, ami magában hordozza azt is, hogy hősünk igen nagyképű, egoista ember. És mint minden tanító történetben, a hősnek el kell veszítsen mindent ami fontos volt neki, annak érdekében, hogy egy olyan új úton induljon el, ami a teljes padlóra kerülés nélkül elképzelhetetlen. Magyarán a nagypofájút jól pofán kell baszni – no persze szigorúan tanító célzattal. Nos, ezt a pokoljárást emberünk meg is kapja, a pofon egy autóbaleset során történik meg, amely során a kenyérkereső kezei teljesen tönkremennek. És itt jön el a padlóra kerülés szakasza, hősünk teljesen elveszíti a hitét, nem képes dolgozni, szerinte mindennek vége, mivel csak az operáláshoz ért, de ezek után nincs értelme a életének, és ahogy ilyenkor lenni szokott – még az egó uralma alatt – elmar maga mellől mindenkit. Az orvostársak is feladják, szerintük menthetetlen a doktor keze.


A reménysugár egy szintén balesetet szenvedett embertől érkezik, aki egy távolkeleti mestertől azt a tanítást kapta, hogy a testet a tudat irányítja, így a test sejtjei „meggyőzhetők” a tudat által az öngyógyulásra. Strange, aki egyébként csont materialista, nem hisz neki, de ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodva szintén elutazik keletre felkeresni ezt a tanítót. Meg is találja, és itt szembesül vele, hogy valójában az egész életében szerzett tudása semmit sem ér, és hogy nem csak anyag létezik a világegyetemben, és ő maga sem csupán hús és csont. Nem akarom az egész történetet elmesélni, a lényeg az, hogy hősünk évek alatt megkapja a szükséges tanítást, megtanulja használni a saját tudatát, új képességekre tesz szert, dimenziókapukat tud nyitni, fegyvereket, pajzsokat képes pusztán energiából létrehozni, stb.. A filmben rengeteg fontos mondat elhangzik arról, hogy milyen is a világ valójában, hogy a tudat irányítja a valóságot, alakítja az anyagot, a teret, sőt az időt is. Mindezen képességek persze csak azután érhetők el, amikor a padlót fogott ember leépíti a saját egóját, elengedi az addigi „tudását”, és teljesen új, tiszta tudatossággal építi fel (ismeri fel) önmagát. A doki tanítóját Tilda Swinton alakítja, meglehetős meggyőző erővel, a mozdulatai, az arcmimikája, a mondanivalója, minden teljesen rendben van, hiteles.


Doktor Strange kifejezetten jó tanulónak bizonyul, hamar elsajátítja a megfelelő technikákat, de kell is, mert a dramaturgiailag megfelelő pillanatban megjelennek a „gonoszok”, akik egy még gonoszabb „Főgonosz” szolgálatában tevékenykednek, és persze (I) most is a Föld teljes elpusztítása a céljuk. És persze (II) mindezt hősünknek kell megakadályozni, amely küzdelem során persze (III) kiderül, hogy a tanítója sem egészen az, akinek látjuk… szóval van itt némi csavar is, de nem olyan meglepő azért.  A történet persze (IIII) jól végződik, happyend, sikerül megmenteni a Földet, a gonoszok eltűnnek, a főgonosz sem zavarja többé a vizeinket. Szóval egy átlag néző számára minden úgy jó ahogy van, elfogadjuk, hogy ismét a jók győztek a gonoszok felett, lehet kicsoszogni a moziból, és természetesen otthagyni a félig kievett és kiborított pattogatott-kukoricás dobozt, a kilötykölt kólásüveget, és a székre kent csípőst szószt, amivel a chipszet zabálták. Szóval minden rendben. Csak hogy van itt egy kis bibi. És most jön az a „kis” kaki, ami az én nyelőcsövemen már nem ment le.

A film főgonoszát, és a köré épített ideológiát a következőképpen lehet összefoglalni – és most tessék nagyon figyelni:
-    - Ő egy időn túli halhatatlan létező, mérhetetlen hatalommal, aki mindent el akar nyelni, magába akar foglalni.
-    - Az idő = halál
-   - A „főgonoszhoz” hű emberek számára megszűnik az idő, visszatérhetnek hozzá, felolvadnak az Egyben, az öröklétben.
-   - A Fő G-től tanulók megismerhetik a tér és idő alakításának művészetét, ki be járhatnak dimenziókon, időn keresztül kasul.
-   - A Fő G. most épp a Földre pályázik, szeretné magába olvasztani a bolygónkat, és rajta minden élőt, mert az milyen már.
Nem tudom ki mit lát ebben, Kire illik ez a „keretrendszer”, de engem ez az egész kísértetiesen emlékeztet arra, amit én eddig a Teremtő Istenről elképzeltem. No most kell elolvasni még egyszer a fenti felsorolást.

És ezzel szemben a „jók” a következőkkel felvérteződve szállnak harcba:
-       - Van egy magas intellektusú ember (a doki), aki leginkább az intelligenciájával (!) küzd a Fő G. ellen.
-        - Hősünk legfőbb fegyvere egy nyaklánc, aminek a medálja egy szemet ábrázol. Egyszem.
-        - A mester és tanítványa a „sötét dimenzióból” nyert energia segítségével harcolnak.
-        - A „jó” oldalon állók nem akarnak felolvadni az Egyben, mert ők ragaszkodnak a saját (elkülönült) énükhöz, életükhöz.
Nos, valóban ők lennének a jók??

Mindezt persze nem könnyű leszűrni, mert egyrészt a „gonoszok” gonosz dolgokat művelnek, másrészt a film látványvilága, a poénok, a történet vezetése, stb. eltakarja előlünk a fenti mondanivalót, így az aki nem figyel, nem elég tudatos, csak annyit lát, hogy van egy főgenyó, aki el akar minket pusztítani, de szerencsére a szuperhősök megmentik a Földet. Hurrá, hajrá bosszúállók, minden fasza!

Persze lehet, hogy csak én látom ilyen fehéren-feketén a világot... de az én olvasatomban viszont így néz ki a dolog: van egy filmstúdió, amelyik masszívan tagozódik a Földet uraló háttérhatalmi erők szövetébe, és amely stúdiónak kutya kötelessége a valódi Teremtő, a valódi Isten elleni ideológiákat terjeszteni, sugalmazni a nagyközönség számára. Ez a film egész pontosan egy erőteljesen Istenellenes propaganda, a szokásos fordított megjelenítősdível (a jó=rossz, a rossz=jó), ami jelzi, hogy már nagyon a végüket érzik. A filmbe beágyazott gondolatok és tudat alatti utalások mind arra vannak, arra vezetnek, hogy az Istennel, az Egy-el való összeolvadás rossz, de a sok tanulással, az intellektussal (a „magasra” felépített egóval) mindez elkerülhető, tehát továbbra is haladjunk ezen az egóista úton, mert a Földet irányítóknak bábokra, elmékbe zárt lelkekre van szükségük a működésükhöz. És ugyan megismerhetők anyagon, téren és időn túli technikák, képességek, és tényleg el is hangzanak a filmben nagyon hasznos tanítások, de mindez csupán arra szolgál, hogy elhitesse velünk, hogy ők, mármint az ideológiai agytrösztök mutatják az egyedüli jó utat, és ne akarjunk mi egy végtelen hatalmú „akárkivel” csak úgy „összeállni”, maradjunk csak a seggünkön, mert az nagyon jó (nekik). Hiába hát minden tanítás, igazságmorzsa, akkor is teljesen eltérő világszemléletek csapnak tehát itt össze, és mindenki eldöntheti, hogy melyik „oldalhoz” áll, hová tartozik: a Földet látszólag megmentő, de az embereket továbbra is egó-szolgaságban tartó "szuperhősök" oldalához, vagy a minket felemelni, magába olvasztani kívánó, tanító, az üdvösséghez elvezető Jóistenhez. De hiába minden igyekezetük; a polkorrektség jegyébe ágyazott véleményterror, a materializmus felsőbbrendűségének hírdetése, világraszóló hazugságvárak építése, a földi élvezetek kimaxolása, az egó túltolása ("a siker útja"), egyszóval az életellenesség, vagy istelennelesség - a paradigmaváltás zajlik, ezt bizonyítja az amerikai elnökválasztás is, és egy rakás kicsi és nagy folyamat, ami "bent" és "kint" zajlik egyszerre, egymásba ágyazottan, egymástól függően, összehangoltan. Aki ezt nem érzi, az lemarad erről a hullámról, és azt kell mondjam nem kár érte.

Hát így néz ki az én olvasatomban a Doktor Strange története.

10 megjegyzés:

  1. "15. Minden csak tudat

    A tudatban felmerülő képek egyike sem valós, így mind az enyészeté.
    A szamszára és a nirvána összes tényleges és lehetséges világa egyedül az önmagát gondoló tudat látomása.
    Sokszor az a benyomásunk, mintha külső változás menne végbe, holott csak a tudatállapotunk változik meg.
    Minden az elme látomása tehát.
    A hatféle élőlény mind a saját látomását tapasztalja.
    A nem-buddhák az állandóság és megszűnés kettősségét tapasztalják.
    A kilenc ösvény követői is mind a saját nézetük szerint látják a világot.
    Mindenki mást lát, ezért mindenkinek más világa van.
    Mindenki másként fogja fel a világot, és mindenkit a saját ragaszkodása téveszt meg.
    Aki tudja, hogy minden kép a tudatban van, az megvilágosodott (buddha), aki egyetlen látott képhez sem ragaszkodik.
    A tapasztalás nem tévedés, csak a megragadás teszi azzá.
    A megragadó gondolkodás a tudat természetének felismerésével felszabadul magától.

    Minden tapasztalás tudati tapasztalás, minden kép a tudatban jelenik meg.
    A látszólag anyagi, élettelen világ is tudat.
    A látszólag élő, hat létforma képe is tudat.
    A magasabb létformák, az istenek és emberek látszólagos öröme is tudat.
    A három alacsonyabb létforma látszólagos szenvedése is tudat.
    A nem-tudás, az öt mérgező érzelem látszólagos tapasztalása is tudat.
    Az önmagától felmerülő tudatosság, az értelem tapasztalása is tudat.
    A nirvána látszólagos kellemes képzete is tudat.
    Az ördögök és démonok látszólagos akadékoskodása is tudat.
    Az istenségek és a különleges képességek látszólagos megszerzése is tudat.
    A tudati tisztaság megtapasztalása is tudat.
    A képzetmentes, összeszedett elmélyülés is tudat.
    A színpompás, tárgyi világ látszata is tudat.
    A semleges, fogalommentes állapot átélése is tudat.
    Az egy és sok látszólagos elválaszthatatlansága is tudat.
    A lét és nemlét látszólagos valótlansága is tudat.

    A tudaton kívül semmi sem létezik.
    Az önmagát gondoló értelem szüntelenül ontja magából a képeket, mint a tenger a hullámokat, ám azok nem különböznek tőle, hanem felszabadulnak a tudatban.
    A felmerülő képekre különféle neveket aggatunk, pedig valójában semmi sincs az egy tudaton kívül.
    Ám az egy is talajtalan, gyökértelen, és sehol sem találhat:
    Nem látható tárgyként, nem azonosítható semmivel.
    Nem látható ürességként, lévén értelem és világosság sugárzása.
    Nem látható külön-külön, lévén világosság és üresség elválaszthatatlansága.
    Most is a saját tudatunk eleven világossága tesz lehetővé mindent, de ezt nem tudja önmagáról.
    Bár nincs saját természete, mégis tapasztalható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 16. A felismerés jelentősége

      Mindenki megszabadul, aki megtapasztalja, és az ember szellemi képességeitől függetlenül is felismerhető. A vaj benne van a tejben, az olaj a szezámmagban, de csak akkor válik ki, ha kiköpülik, vagy kisajtolják belőle. Ugyanígy, minden lénynek buddha-természete van, de tapasztalatot kell szereznie ahhoz, hogy megvilágosodjon. Így még akár egy pásztorlegény is elérheti a megvilágosodást, aki mit sem tud az elméletről, de közvetlenül tapasztalja a valóságot. Aki a szájában érzi a melasz ízét, annak nem kell, hogy mások meséljenek róla. Még egy vallástudós is tévedésbe eshet, ha ezzel az eggyel nincs tisztában. Kiválóan érthet mind a kilenc ösv
      ény magyarázatához, de mintha csak egy régi legendát mesélne, amiről nincs saját élménye. A buddhasághoz egy csöppet sem jut k
      özelebb. Aki ezt az egyet felismeri, azon nyomban megszabadul minden bűnétől és erényétől. Aki viszont nem érti meg, az cselekedjen akármilyen erényt vagy bűnt, csak az alsóbb és felsőbb világok közt kering.

      Amint az önmagát gondoló tudat üres megismerésként ismeri fel
      önmagát, minden bűn, erény és haszon megszűnik létezni. Az ürességben sem jónak, sem rossznak nincs helye, mint ahogy nem eredhet forrásvíz a levegőből.

      E 'Leplezetlen megpillantás által megszabadító' felettébb mélys
      éges útmutatás a bennetek lakozó értelem közvetlen, leplezetlen meglátására. Ismerkedjetek hát ezzel a természetes értelemmel!

      TITKOS PECSÉT

      EMA!
      E rövidke szöveg, a 'Szembesülés az értelemmel, melynek leplezetlen megpillantása elegendő a megszabaduláshoz', majdani, elkorcsosult nemzedékek számára íródott, és az összes tantrikus tanítás lényegét magába sűríti. Most hirdetem ki, de titkos kincsként földbe rejtem. Találják meg a szerencsések!

      SZAMAJA GYA GYA GYA
      E 'Leplezetlen megpillantás által megszabadító'-nak nevezett szöveget, amely közvetlenül szembesít az értelemmel, Padmaszambhava, az oddijánai tanítómester szerezte. Ne vesszen el, amíg a szamszára ki nem ürül!"

      /"Self-Liberation through Seeing with Naked Awareness by John Myrdhin Reynolds, 1989 and 2000." (Rig-pa ngo-sprod gcer-mthong rang-grol),"Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve"/

      Törlés
    2. /nem, nem olvastam az egész könyvet, egy beszélgetésben jött velem szemben :) - a beszélgetésben később..:/
      "a megvilágosodás tulajdonképp semmi, egy küszöb. sok sok évnyi olvasgatás és hasztalan meditáció után egyszercsak, mikor felháborodva a szemétbe vágod ezt a sok vallási szarságot, gurukat, mantrákat, fogadalmakat, mindent - merthogy rájösz hogy semmit nem lehet "tenni" - bekattan valami és összeáll a kép, hirtelen megérted hogy az összes beavató dzogcsen meg advaita meg zen szöveg ugyanezt a megfogalmazhatatlan valóságot próbálta elmakogni, hogy nincs személy és nincs világ, hanem minden csupán a tudat "áramlása", a tudat pedig Isten.
      a világ objektumainak elnevezése, a kategorizálások stb. mind csupán az elme hóbortja. ha hirtelen eldobsz mindent de tényleg MINDENT amit tudsz vagy gondolsz, nem marad semmi csak a tudat és az abban megjelenő folyamatosan kavargó jelenségek.
      erre az állapotra könnyű rákapni mert tényleg "ánanda", egyfajta boldog-békés beérkezettség-érzés hatja át.
      igen ám, aztán megcsörren a telefon vagy hozzád szól valaki és azonnal rájösz hogy a személyiséged sokévnyi kondicionáltsága nem múlt el, sőt teljesen automatán bármikor visszaveszi az irányítást.
      még ez sem lenne baj ha ilyenkor megmaradnál a pártatlan budda szemléletmódban figyelve a személyiséged ténykedéseit, de hidd el, nem tudsz, mert a személyiség szokásai továbbra is ugyanúgy dróton rángatnak mint eddig te pedig azonnal azonosulsz vele és a világ újra "kint" van nem pedig "benned".
      szóval ezután jön csak a munka nagyrésze: a test-elme teljes újraprogramozása az "új" szemléletmódod vagyis a budda tudatosság szerint. ez pedig éveket is igénybe vehet.
      vagyis megvilágosodott és megvilágosodott közt elvileg nincs különbség, hisz mindketten megértették hogy nem személyek hanem az EGY valóság, gyakorlatban viszont hatalmas különbség van köztük a budda-tudatállapotban való megszilárdultságban való előrehaladottság szerint (deszép mondat lett, vagyis hogy hány százalékon áll az újraprogramozás " /Vrabik Zoltán/

      Törlés
    3. Igen, a sok meditalas es olvasas utani alapot , amit irsz ismeros es igen utana tortent is valami csak hogy engem legyozott a harcosok harom ellensegebol a masodik.(Bar a harmadik is idoszeru mar :).)

      Törlés
    4. No és a filmet láttátok-é?

      Törlés
    5. Az aki a fenti kérdésre vár választ végső soron pont ugyanaz a „sötét erő”, mint amelyik a filmben megfordítja a szerepeket, csak azért hogy minél tovább maradhasson. Nagyon ravasz, mert ezt a technikát nemcsak azon a filmvásznon alkalmazza, hanem kihozza a „kinti” vetítésbe is. Elhiteti magáról, hogy ő a „jó” aki segít leleplezni a „rosszat”, hisz tárgyi és érzelmi intelligenciájánál fogva megláttatja a „gazdával” ezt a teljesen kézenfekvő átverést, Istennel szemben elkövetett lejáratást! Ennél egy fokkal nagyobb átbaszó az, aki elhiteti a többi „kis” átbaszóval, hogy ő már látja az egész átbaszás lényegét és mikéntjét…..és ez így megy a sötét végtelenségig.

      Nem az a kérdés, hogy mi az igaz és mi az átbaszás…
      Hanem az hogy „mi ez”?
      Nézel ki a fejedből, látsz amit látsz, érzel amit érzel….
      …de miközben így teszel próbáld a gyökerénél megfogni!
      Mi ez?

      Törlés
    6. https://www.youtube.com/watch?v=LYZD4kX6uFc

      Törlés
    7. https://www.youtube.com/watch?v=-5dDX1FwiQc

      Törlés
  2. Azé' vannak még különbségek minkközöttünk uracsok.
    Bizony.
    Pl. a magam résziről biz' nem szaladtam neki ennek a alkotásnak ilyen magasrötü mód. Mi több, a finom, meg nem finom utalásokat is jól nemnagyon vettem észre/érdekeltek. Amíg rá nem mutatott a maga lesőpontyára bloggazdi uram.
    De.
    Hogy mit is sugallt nékem a film?
    Szösz tugya. Tán, hogy a akarás az fontos valami.
    Az mongyunk lehet érdekelne ideig-óráig, hogy a kelta ősvarázsló néni által bemutatott csillámlós pecsétek a "látványtervezők" agyából pattanttak ki (csakmer' defaszán néznek ki), vagy valamely hagyományban fellelhető-é? Oszt ha igen, akkó vajh mire jók? ;)
    Deoszt... ha jó belegondolok - így útólag - a herr doktor által azé' bele lett tolva a népek arcába a "két kacsó" többször is. Látványosan, meg remegősen, meg... Tecciktu'ni... a Jobb Kéz útja, meg a Bal Kéz útja.

    Az viszont mán erősen mélyfilozófia, a nagyérdemú jó nagy része számára, hogyhát... Melyik vonal is az üdvös? Úgyértem. A Egó szempontjából, a Változás, meg annak irányítására való hajlam valamelyest megérthető. Mintahogy az is, hogy nem szívesen adná át a gyeplőt a Egynek. Nagy eséllyel azé' mer' nem tanálná magát a Változatlanban. (Meg kissé megenné a penész.)
    A Egy szempontyából meg... Minek köll feszt izgulni, gyönni-menni, hebrencskedni, mikor minden úgy jó ahogy Most van?

    Megoszt... Ahogy okos csókák mán párszor megérdeklődték tisztelettel; ha Magadat nem ösmered, akkó a Nagyot/Kicsit hogy a szöszbe akarod megérteni? ;)

    VálaszTörlés
  3. https://www.youtube.com/watch?v=SY4_HO1pNyA

    VálaszTörlés