Lazuljunk: Supernem - Tudományos-Fantasztikus Pop

Több rétegű üzenet a magunkfajtáknak nagyon sok üzenetmorzsával...

Tudományos-fantasztikus pop
Hatalmas, bombasztikus sokk
A teremtő ismét alkotott
Tudományos-fantasztikus
Torzít egy jel, amit kapok

Szóljon, aztán csillagként hulljon
Egy dallam, végig száguld a bolygón

Tévelygés a spiritualitásban

Sokszor kritizáltam már a materialista érem két oldalát, a tudományt és a vallást, melyek látszólag ellentétei egymásnak, mégis véleményem szerint mind a kettő ugyanabból a gyökérből ered, és ugyanúgy képes magába szippantani és nem ereszteni a megtéveszthetőket. Egy tudományos paradigma is képes vakhitté válni, mint ahogy egy vallás is képes szemellenzősen rögzítetté alakulni, akár egy vizsgálati betonkocka. Most e virtuális érménk "harmadik oldalát", a spiritualizmust vegyük virtuális mikroszkópunk kereszt-tüzébe, - mely egyébként pont a híd szerepét kellene betöltse az érem két oldala, a tudomány és hit között (ha valaki esetleg nem tudja elképzelni milyen egy híd egy érem két oldala között, akkor fúrjon egy pici lyukat az érem közepébe, és lőn...). És hogy miért kell a spiritualitást, mint szerintem alapvető útmutatót is kicsit megráncigálni? Nos, egyszerű: mert úgy tűnik ott sem fenékig tejfel minden. A magam részéről egyébként kezdek egyfajta állandó, de visszafogott derű állapotába kerülni, és öröm olvasni a magaméhoz hasonló hangulatú gondolatokat. Íme egy újabb gyöngyszem, egy lyuk az érem közepén:

"A fantázianevén nyomatja a kvantum mágust, a valódi nevén meg utálja a szomszédot"

"Kvantum mágus. Angyalmédium. Sorselemző. Tisztánlátó. Jósnő. Rontáslevétel. Szellemgyógyász. Nem is tudom miket lehetne még sorolni, annyi minden van. Manapság egyre több ilyen olyan képességgel rendelkező emberrel találkozni. Mindenhol hirdetik a szeretetet, elfogadást, felemelkedést, tisztulást, dimenzióváltást, áthangoló / csatornákat megnyitó energiaáramlásokat, 12 szálú DNS-t, és még lehetne sorolni hogy mit. Na de ezek mennyire valós dolgok, és mi az, amit csak beledumálunk?

Az ember az egy érdekes teremtés. Valamiért mindig elmenekül valamibe a valóság elől. Drog, alkohol, túlzott szex, szerencsejáték, különböző pótcselekvések, és. Spiritualitás. Igen. Úgy veszem észre, hogy a mai világban a spiritualitás az, amibe nagyon sok ember elmenekül. Az ember valamiért sosem önmagától várja a megoldást, hanem mindig valamilyen külső erőtől, vagy akkor fogalmazzunk úgy, hogy egy magasabb erőtől. Mint feljebb írtam, emlegetünk nagyon sok mindent, várunk sok helyről megoldást, na de egyetlen egy dolgot nem nagyon szoktam hallani. Önismeret.

Lehet unalmasan hangzik már, de most komolyan, mi más dolgunk van a Földön? Vajon mennyire fontos, hogy ilyen olyan mesterek, tanítók, médiumok, mágusok, jósok nem tudom mik legyünk? Tényleges önismeret nélkül ezek hogyan tudnak megvalósulni? Hogy szeressem a másikat, hogy fogadjam el a másikat, ha ezeket magammal szemben nem élem, mert olyan blokkok vannak bennem mélyen? Hogy emelkedjek, ha nem tudom hova emelkedek? Hogy tisztuljak, ha azt sem tudom mit kell tisztítani valójában? Vajon ez az önismeret, a spiritualitás, hogy valami fantázianéven futó médiummá, gyógyítóvá, nagymesterré váljunk? Nem hiszem.

Hajlamosak vagyunk különböző dolgokba belemagyarázni ezt azt, vagy olyan dolgokkal foglalkozni, ami szerintem tök felesleges. Íme pár példa. Indigó gyerek. Tök szép és jó, na de mi változik? Nem lesz ettől még felemelkedett mester a gyerekünk.
12 szálú DNS. Na most ez mennyire fontos, mi fog megváltozni annak tudatában, hogy majd egyszer valamikor lehet lesz 12 szálú DNS-ünk? Ilyen olyan áthangoló / csatornákat megnyitó energiák. Június elején miért érdekes az, hogy augusztusban milyen energiák érik a Földet? Tudat alatt arra készülünk így, nem a júniusban élünk. Csillagküldöttek, pl. Plejád, Szíriusz. Min változtat az a tudat, hogy mondjuk a Szíriuszról jöttem? Holnap jön a csekk, éhes vagyok, dühös vagyok továbbra is. Ezek úgy gondolom olyan dolgok, amik nem fontosak most számunkra. Maximum az életfeladatunkban segítenek majd. Na de hogy van életfeladat önismeret nélkül?

Bár nem vagyok az idézetek híve, de hagy idézzek egy filmből: "Yoda: Mindig elkalandozott a tekintete a jövőbe, az ismeretlenbe. Soha se azt nézte, ami előtte áll. Mert mit keresett? Kalandot. Veszélyeket. A Jedinek nem ez a fontos. Te nem leled a helyed." Szóval igen, Yoda is megmondta a Star Warsban, hogy mindenfelé kalandozunk, csak azt nem nézzük, ami előttünk áll. Nem, nem a 12 szálú DNS áll előttünk, de nem is a dimenzióváltás. (Ez is úgy gondolom már egy kicsit fel van fújva). Hanem pl. az, hogy megoldjuk szüleinkkel a kapcsolatot, vagy rendezzük a félelmeinket. Teljesen feleslegesen foglalkozunk olyan dolgokkal, amik vagy nincsenek jelen, vagy egyáltalán nem tudunk velük mit kezdeni. Mint indigó gyerek, plejád, DNS, stb.
Nem leljük a helyünket.

Mint írtam, nem szabad elfelejteni, hogy hol vagyunk, és kik vagyunk. Jelen pillanatban még mindig a Föld nevű bolygón, mint emberek. Ebben a testben, ebben az inkarnációban nem vagyunk angyalok, nem vagyunk Szíriuszi lakosok, nem vagyunk felemelkedett mesterek, hiába akarunk azok lenni. Ha azok lennénk, akkor nem a harmadik dimenzióba születtünk volna le emberként. Ez nem egyenlő azzal, hogy ne tudnánk ilyen energiákkal kapcsolatba lépni, vagy hogy valamilyen szinten ne hordoznánk esetleg ilyesmi energiákat magunkban.
Viszont ez nem jogosít fel arra, hogy a földi életünket ellökjük magunktól, és úgy legyünk jelen, mintha nem is emberek lennénk, és nem is itt élnénk, hanem valahol máshol.

Az ember az ilyen. Ha megtetszik neki valami, akkor azt egyből magáénak tudja. Még jó hogy, ki ne akarna csodás helyeken élni, vagy magasabb dimenziós, szeretettel teli lények között lenni? De sajnos nem ez van. Itt vagyunk a Földön, emberek között. Ez kb. olyan, mintha állandóan belőnénk magunkat, és utaznánk mindenféle magasabb dimenzióba, és ott éreznénk jól magunkat. De ha ott érezzük jól magunkat, és a valós lakhelyünkön, a Földön nem, akkor mennyire élünk Földi életet? Nem kéne rendbe rakni a dolgokat, hogy jól érezzük magunkat a Földön?
És akkor nem akarnánk a Szíriuszon lakni.

Sokan nyomulnak fantázianévvel, de nem tudom miért. Egyes nevek úgy hangzanak, mintha minimum a Star Warsból, vagy egy másik sci-fi, fantasy világból jöttek volna. Képzeljük csak el, Han Solo, kvantum mágus. Darth Vader, sorselemző. Leia Organa, angyalmédium. Spock, tisztánlátó. Vajon miért jó az, hogy más nevet veszünk fel, mint ami a valós nevünk? Ez olyan, mintha Béla helyett azt mondanám, hogy Balázs vagyok, miközben nem. Mintha letagadnák saját magukat ezzel. Vagy mintha két énjük lenne. A fantázianevén nyomatja a kvantum mágust, a valódi nevén meg utálja a szomszédot. Úgy gondolom az utóbbi az sokkal valósabb tud lenni, mint a kvantum mágus.
Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy a szomszéd utálat az ugyanúgy részese, mint a kvantum mágus.

Úgy gondolom egy kicsit elszálltunk a spiritualitással, rosszul értelmezzük az egészet. Én is rosszul értelmeztem sokáig. Egy jó darabig nyomattam a szertartásokat, örömködéseket, meditációt meditáció hátán, tisztítást tisztítás hátán, stb. De valamiért csak nem akart az életem egyenesbe jönni. Pont azért, mert mindent csináltam, csak önmagam mélységével nem foglalkoztam, hanem úsztam a felszínen, és varázsoltam össze vissza. Valami történt, nem azt mondom hogy hiába való volt a dolog, csak elsősorban nem ez lett volna a dolgom. A spiritualitás nálam nem azt jelenti, hogy akkor most örömködünk, minden percben boldogok vagyunk, hirdetjük a szeretetet éjjel nappal, tanfolyamról tanfolyamra járunk, nyomatjuk a Facebookon a hatalmas bölcseleteket, idézeteket (mint most azt szokás), közben meg nem tudjuk megoldani a kapcsolatot a szüleinkkel, utáljuk a fél rokonságot, stb. Erre egy két spirituális ember azt mondaná, hogy "Nem vagyunk egy szinten, ők alacsonyabb szinten vannak, mint én." Na ne már. :)

Szóval nálam a spiritualitás a mindennapokban rejlik, az apró kis eseményekben. Nem az 5 dimenziót felemelő szertartásban, a fél hétvégés tanfolyamban, a bölcseletek másolgatásában.
Hanem pl. abban, hogyha odajön hozzánk a hajléktalan, akkor mit reagálunk? Rá se nézünk, mert "nem vagyunk egy szinten"?
Vagy adunk neki pénzt, annyit amennyit? Ő is tanít minket, nem csak a nagymágus a katedrán, 100.000 Ft-ért.
Például arra, hogy áramoltassuk a pénzt, mert ugye az is energia. Vagy hogy annak is segítsünk, aki nem egy gondolkodású velünk, esetleg kicsit alacsonyabb szintű életet él, mint mi.
Lehet elkölti pár száz forintos töményre. És? Az az ő dolga már.

Több embernél azt vettem észre, hogy ellökik maguktól a materialista dolgokat. Kaja, pia, szex, cigi, buli, stb.
Tehát ha ezt és ezt csinálom, akkor mégis milyen ember vagyok, nem tiszta cselekedet. Valahol én is ilyen vagyok még egy két témakörben sajnos, de dolgozom rajta, legalábbis felismertem. Nálam inkább dilemmaként jelenik meg.
Ha ezt csinálom, akkor nem vagyok eléggé spirituális, ha meg ezt csinálom, akkor meg nem vagyok eléggé materialista.
Meg kell találni a kettő között az arany középutat, mert a szex, az alkohol, az evés, a szórakozás, a dohányzás is lehet spirituális. Lehet élni nélkülük, de szerintem az már nagyon szerzetesi élet, vagy "nem akarok a Földön élni" effekt.

Kb ez most a filozófia a Földön: "Jön a dimenzióváltás, jesszoké, akkor az majd megold mindent, végre jön az aranykor. De ne felejtsétek gyerekek, minden percben gondoljatok a szeretetre, mert szeretni jó dolog!" Összefoglalva, csalódtunk a materialista, Földi életben. Nem csoda, sok aljas dolgot csináltunk az évezredek során. Megértem azokat, akik várják az aranykort, szebb jövőt. Viszont a túlzott spiritualitás sem megoldás, az abba való menekülés sem a kiút. Úgy érzem, hogy még mindig valamilyen külső, megmentő, felemelő erőre várunk, ami majd helyettünk megold mindent. Ilyen olyan csillagnemzettségekre, földön kívüliekre, angyalokra, felemelkedett mesterekre, totemállatra, nem tudom mire. Mi lenne, ha felgyorsítanánk a folyamatot azzal, hogy elindulunk önmagunk mélységébe? Hogy tényleg spirituális életet élhessünk, ne csak valami Disney mesét.

A döntés a miénk, vagy örömködünk, vagy zúzunk a mélységbe. Mert minél mélyebbre haladunk, annál feljebb kerülünk."

Forrás: http://dalzso.freeblog.hu/archives/2012/08/09/Tevelyges_a_spiritualitasban/

(ősforrás: lelekafoldon.blog.hu - már nem elérhető (?))

Mese: Tom és Jerry

The End ???

(hanyadjára? szokjunk a gondolathoz? a genetikai program nem enged mást?)

"I know not with what weapons World War III will be fought, but World War IV will be fought with sticks and stones." 

(Albert Einstein)

Nem kell

Van új pápánk - már a neve is hamis. Nem tudom és nem is érdekel honnan ered ez a pápa-névválasztás ötlet, de az tény, hogy a világ első számú vallási vezetőjének, Isten valakik (?) által kinevezett földi helytartójának még a neve sem igazi. Másképpen fogalmazva hamis. Álnév. No meg az a tetszetős kis fordított kereszt is fincsi ott a széken. Ennyit erről. 

Egy barátom ajánlotta ezt az írást, igazán ideillik. Ide, itt és most.

"Az Antikrisztus

Több médiumi jóslat szerint eljön egyszer az idő, amikor az Antikrisztus – szerintem mint minőség, mint jellemző energiaminta – veszi át az irányítást a Föld nevű bolygón és mindenféle negatív eseményeket gerjeszt az emberek között, a halál és a pusztítás jegyében. Nos, aki erre vár, azt ki kell ábrándítanom, nem kell már várni rá, mert régóta itt van közöttünk ez a fajta szellemi minőség, sőt elég sokan ismerik, csak nem tudják azonosítani. Az Antikrisztus legfőbb ismérvei közé tartozik, hogy Krisztusnak állítja be magát és megtéveszti az embereket ezzel, de a cselekvései, motivációi, módszerei elárulják, valójában ki ő, azoknak, akik mernek önállóan gondolkodni, hisznek a lelkiismeretük által közvetített érzéseiknek, szemüknek, fülüknek.
...

Adj békét, Uram

Jönnek itten a híresztelések a háttérben folyó hadműveletekről. Nem akarok nagyon belefolyni ebbe a félelemgeneráló témába, de talán néhány gondolatot megér az ügy. Először is azon gondolkoztam, hogy vajon mit tudhat Észak-Korea, hogy egyre fontosabbá vált kiiktatni? Több dolog is felmerülhet.

A hivatalos verzió ugye az, hogy a kis zsebdiktátor folytatja "nagy" elődje világtól elzárkózott politikáját, és ezerrel fegyverkezik, miközben a népet ántidemokratikusan vegzálja. És ez ugye csípi minden valamire való nyugati demokrata polgár szemét. És ha ez nem lenne elég, még az atomenergiát is próbálják bevetni ezek az elvetemültek.

Aztán felmerül egy olyan verzió is, - és ez már ugye nem témája a híradásoknak - hogy Észak-Korea azon kevés országok közé tartozik, melyeket nem sikerült még bedarálnia a nagy globalista kígyónak, és ebből a szempontból ez a gerillaharc az egész világ ellen nem más, mint egy függetlenség-megőrző ideológiai és pszichikai háború (lassan fegyveres konfliktussá válva). A zsebdiktátor saját népe ellen irányuló méhkaptárt is megszégyenítő szigorára persze mindez nem szolgál túl meggyőző magyarázattal, ám nem szabad azt sem elfelejteni, hogy minden hír és információ, ami eljut hozzánk a kis "sárga ördögökről" az a globális hírügynökségek áldásos szűrőin mennek át, a photoshop-os fényképeikkel...

Végezetül azt a verziót sem szabad elfelejteni, hogy ez a piciny ország nem önmagában áll ellen a nyugati imperialista törekvéseknek, hanem ezen szerencsétlenek országa valójában birodalmak közötti konfliktus helyszíne - Kína + Orosz Birodalom a NATO + USA-val szemben. A két nagy tömb ugyebár. És ne legyünk naívak, hogy e két tömb között mindössze gazdasági verseny áll fenn... Erre utalhat az a figyelmeztető földrengés-lövés, amit hogy-hogy nem, pont az Orosz-Kínai határ közelében sütöttek el a - többek között -  időjárásért felelős illetékesek...

A történelem ismétlődő körökből áll. Például erős a gyanú, hogy a vietnámi háborút sem megnyerni akarták, hanem minél tovább fenntartani. A háborúkat a kormányok fizetik, őket meg az adófizetők. De a hasznot minden esetben a katonai érdekeltségek aratják és a mögöttük álló bankok. A '60-as évek teljesen felesleges küzdelme egyértelműen az amerikai fegyvergyárak és vegyszergyárak (pl. a MONSANTO!) érdekérvényesítése, erős lobbi tevékenysége miatt húzódott olyan sokáig. Az amerikai hadseregnek olyan érthetetlen parancsokat kellett betartaniuk (pl. bizonyos területeket nem támadhattak), melyek miatt lehetetlenné vált a győzelem. Aztán amikor már erős (adófizetői) politikai nyomás alá került az ügy, kivonultak (miután kiépült a megfelelő szervezeti háló...). Ráadásul mivel a történelem állandóan ismétli önmagát gyanús, hogy az egész vietnámi konfliktus orosz és amerikai ellentétek hátterét sejteti, ahol a hidegháborús időszak „meleg” háborúvá fajult egy területre koncentrálva, de még bizonyosabb az, hogy a háború elhúzódása mindkét (egy-gyökerű) félnek érdeke volt, legalábbis a fegyverszállítmányok, és az új háborús technológiák kísérleti lehetőségeinek vonatkozásában. Tisztázandó az is, hogy pontosan milyen amerikai fegyvergyáraknak, vegyigyáraknak volt érdeke a háború elhúzódása, valamint az is, hogy a CIA mit profitált a hadsereg által kiépült drogkereskedelemből…miközben szép hazafias eszmékkel sorozták be az amerikaiakat is katonának, akiknek fogalmuk sem volt a valódi célokról, de a „haza védelmében” jó messze kellett gyilkolászniuk. 

És ahogy a történelem ismétli önmagát, teljesen hasonló konfliktusba botlunk a Palesztin helyzetnél is, ahol ne legyenek kétségeink, hogy az izraeli fegyverarzenál nem tudná két nap alatt lerendezni az egész ügyet, ha ez állna érdekében. De mint minden előző esetnél nem a háború megnyerése a fő cél, hanem a fenntartás amíg lehet. Minek is? A félelemnek, a harcnak, a vérengzésnek. Mert gondolom ez éltet bizonyos köröket anyagi, energetikai és sajnos szellemi értelemben is... Nos, ez már csak így megy ezen a bolygón - egyelőre...

Szóval a kérdés továbbra is az, mit tud Észak-Korea, amiért éppen ő került terítékre ma?

Mivel ezt nem tudom, már csak egy dolgot fűznék ehhez az egészhez:

Könyvajánló: Arthur C. Clarke - A gyermekkor vége

Arthur C. Clarke neve többek között a tudományosan megalapozott fantasztikus regényei és novellái miatt lett híres. No persze, egy olyan írótól, aki fizikából és matematikából doktorál, és mellesleg a - ma már visszagondolva kissé megmosolyogtató nevű - Brit Bolygóközi Társaság elnöke volt, nem is várható el nagyon más. (miért megmosolyogtató? nos csak azért mert ez a társaság már jóval az első hivatalos űrutazások megtétele előtt nevezte el így magát, a gyarmattartó brit politika csúcspontján, ami arra utal, hogy nem elég nekik a fél Föld, már más bolygókra is szemet vetettek...). Mindenesetre Clarke ennek az intézménynek lett tagja majd később elnöke, amely társaság úttörő szerepet játszott nemcsak Nagy-Britanniában, de az egész világon az űrkutatás és az űrhajózás népszerűsítésében. Azonban még az ilyen emberek is "hibázhatnak" olykor, és elkalandozhatnak a hivatalos tudomány által nem túl szívélyesen fogadott határtudományok felé, úgy mint például a parajelenségek világába. Így szokták nevezni a "természetfeletti", "megmagyarázhatatlan" eseményeket és jelenségeket, melyek azért kapták ezeket a címkéket, mert egész egyszerűen nem illeszkednek bele az aktuálisan elfogadott tudományos paradigmába, azaz az "általunk" leírt természeti törvények és rendszerek képébe. Holott igazából az ilyen események - a csalásokat leszámítva - tökéletesen természetesek, legfeljebb nem értjük a működésüket még. És egy ilyen, a közeljövőben nagyon is várható jelenség/esemény fogalmazódik meg A gyermekkor vége c. regényben. 

Arthur C. Clarke látnoki képességeiről a könyveiben leírt és az azóta már megvalósult "találmányai" adnak némi bemutatót. Clarke volt az, aki 1945-ben felvázolta a geostacionárius pálya alkalmazását a távközlésben. Huszonöt évvel később elképzelése megvalósult, azóta műholdakkal biztosítják a tengerhajózás, a légi közlekedés navigációját, telefonok, internet, személyhívók, tv-műsorszórás globális működését. Hosszú éveken át együtt dolgozott amerikai kutatókkal és mérnökökkel műholdak és földi állomások kiépítésén. Aztán például a jelen ajánló tárgyát képező regényben, mely 1953-ban jelent meg, előre vizionálta a hologram alkalmazását, melyet ugyan 1947-ben talált fel Gábor Dénes, de csak évtizedek múlva lehetett beszélni gyakorlati alkalmazásról. Ennyit a közös tudatmezőről egyébként... Leghíresebb regénysorozatában, mely a 2001 Űrodisszeia könyvvel kezdődött szintén sok ötlet felmerült, mely azóta valósággá vált, sőt néhány regénye kapcsán még NASA mérnökökkel is dolgozott együtt. Neki köszönhetjük például az olyan törvényszerűségek felismerését, mint például:  

"A kellően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslástól"

Szóval egy ilyen pályafutású embertől nem várt, vagy talán eléggé meglepő, pontosabban "szaktársai" által eléggé elítélendő, amikor "határokon túlra" merészkedik és például metafizikai témákhoz nyúl. A gyermekkor vége c. regényben pedig pontosan ezt tette, olvasói nagy örömére. Örömére, ugyanis az olvasók, a közönség nem feltétlenül hülyék gyülekezete, és még ha az ilyen témaköröket - a száraz tudományos eszmefuttatásokkal ellentétben - mindig is körüllengi a "jobb eladhatóság szaga", akkor is a többséghez azért állhatnak közelebb e határfeszegetések, mert pontosan tudják/tudjuk, hogy a valóságban nincsenek határok, még ha ez olykor fáj is az akadémiák hegycsúcsain. No persze azért nem kell elmenni - még ha néha jól is esik - a hülyeség irányába, de szerencsére Clarke esetében szó sincs ilyesmiről. A gyermekkor vége tökéletes példája a "van annyira vad elképzelés, hogy még akár igaz is legyen" típusú eszmefuttatásoknak, mely minden felvetésében megőrzi hitelességét, és a tudományos körökben két lábbal álló író ismérvét, akinek úgy tűnik mintha ennél a regénynél túlságosan tudatosan elszállt volna a fantáziája - viszont mégis pont ezért tűnik (legalábbis nekem) olyannyira hihetőnek amit leírt. Sorai olvasásakor belenyilall az emberbe a kérdőjel, hogy az író ezt most előre látta, vagy már eleve tudta? Nem mindegy ugyanis, hogy valaki fantáziálgat egy bizonyos jövőkép vonatkozásában, vagy konkrét tudással bír a felől, hogy amennyiben így mennek a dolgok tovább ahogy most, akkor ezek és ezek fognak bekövetkezni.

Nem akarok túl sokat spoilerezni (elárulni a könyv csattanóit), de azért néhány érdekességet mindenképp érdemes megrágni. Először is már maga a könyv felütése is rendkívül érdekes - ami arról szól, hogy a Föld nagyvárosai felett egyszer csak hatalmas méretű űrhajók jelennek meg (ismerős?), és... és hat napig nem történik semmi. S hogy miért a Bibliai utalással egyenértékű hetedik napon kezdődik csak valami, ez nem derül ki, azonban az rögtön kiderül, hogy a földönkívüliek érkezése nem ellenséges, hanem egyértelműen segítő szándékú. Nos, meg kell mondjam nem tudom pontosan összefoglalni mi is történt az ötvenes évek nagy UFO-őrülete óta, de azt biztos, hogy míg a Clarke vízió segítségről és felemelésről szól, az azóta megjelent szinte minden földönkívüliekkel foglalkozó történet alapvetően ellenséges idegenekről szól..., hogy miért...? Tán csak nem minket is UFÓ-k irányítanak, akik úgy döntöttek, hogy további konkurenciának nincs helye - s ezért propagálják, hogy már tudat alatt is utáljuk az idegeneket, még ha azok esetleg jószándékkal közelednének is...? Most nem kívánok ebbe az irányba továbbmenni, inkább nézzük ismét a történetet: a betoppanó látogatók felügyelőknek nevezik magukat (az emberek meg főkormányzóknak), akiket ideküldtek rendet tenni. Épp jókor, hiszen - mint kiderül - a legfőbb Értelemnek (!) is feltűnt, hogy az emberiség a szakadék felé rohan. És ez a szakadék nem csupán a harci arzenálunk egyre növekvő mérete és bolygóméretű pusztításunk miatt közeledik vészesen, hanem a teljesen hibás szellemi irányultságunk miatt is. Clarke nagyon jól érzékelteti ezt, és már az ötvenes években olyan társadalmi összképeket látott előre, melyek azóta - mivel nem avatkoztak be (?) jóságos idegenek, vagy mert pont hogy beavatkoztak - csak még rosszabbak lettek.

Szerencsére a regény felkínál egy eléggé vissza nem utasítható lehetőséget az emberi faj számára, és az idegen felügyelők irányításával átszervezik az egész bolygó életét egy háborúktól, szenvedésektől, éhínségtől, bűnözéstől mentes utópia és egy Világállam irányába, és ez csak a kezdet! Itt most joggal szólalhat meg egyesekben a vészcsengő, mivel jelen világunk is egy világállam irányába megy csak sajnos egyáltalán nem a regényben megvalósított békés utópia ismérveivel... Na, mindenesetre talán elhamarkodottság lenne Clarkot holmi illuminátussággal vádolni, hiszen a világbéke, mint vízió számtalan csatornán megjelent már az emberiség történelmében, csak jelen regényben ehhez egy külső segítséget is kap ez a humán közösség - ami, elnézve jelen helyzetünket, valljuk be őszintén, nem is tűnik túl nagy badarságnak, tekintve, hogy saját magunk, egymagunk egyre nehezebben tudunk kimászni ebből a kátyúból. (pláne akkor nem ha eleve külsős "segítség" miatt kerültünk ebbe bele, ugyebár). No, visszatérve a regényre: az emberiség válaszút elé kerül, pontosabban két felé tart az útja (ez a kettészakadás ismerős ugyebár!). Az egyik marad, aki volt, háromdimenziós ember, addig amíg ebben a létdimenzióban a Föld létezik (nem sokáig), a másik része az emberiségnek egy spirituálisan, szellemi energiák tekintetében valami sokkal fejlettebb, egóját teljesen leépítő egységes entitássá alakul, a Főértelem (Isten) igazgatása alatt, kilép/felemelkedik ebből a létsíkból (ismerős??). A történetből kiderül, hogy a hatalmas űrhajókon érkező felügyelők szintén háromdimenziós lények, szintén a Főértelem irányítása alatt, viszont bennük nincs meg az a spirituális erő és képesség (ismerős?) ennek az ugrásnak a megtételéhez, ezért ők csak az őrzői azoknak a fajoknak szerte a galaxisban, amelyeknek megadatott ez a lehetőség, viszont fejlődésük egy kritikus szakaszában akár még el is pusztíthatják magukat ezen erők nem megfelelő alkalmazásával (ismerős??). A emberi faj (és más fajok) ezen korszakát nevezzük gyermekkornak, és amikor ez lezárul, és vége az egymás kővel/ideológiákkal/atombombával való hajigálásának, akkor - saját kis életünk példájából élve - sok mindent magunk mögött hagyunk, ami talán olykor hiányzik és fáj, de annál több minden újdonsággal találkozunk, új tapasztalatokra és képességekre tehetünk szert. Régi korlátaink levetése, és ezen új tulajdonságok nélkül nem is lennénk alkalmasak egy csillagközi civilizáció kiépítésére - ahogy a könyv is utal erre: "A csillagok nem az emberért vannak". Nem a jelenlegi emberért, amelyik legtöbb esetben anyagi érdekek miatt képes agyonverni bármit még önmagát is, hanem egy fejlettebb élőlényért. A sci-fi történet csak egy keretet ad neki, de a fő mondanivalója ennek a regénynek az amikor az ember megszűnik ember lenni, és valami mássá alakul - Clarke itt már feszegeti a közös tudat kérdéskörét is. Idevág egy másik könyvajánlóból kölcsönözve néhány gondolat:

"A gyermekkor vége mestermunka. A következő néhány sorban csak a címmel foglalkozom, bár óhatatlanul érintenem kell egyéb témákat is ennek ürügyén. Ez a regény biztosan szerepelne A Világirodalom Tíz Legszebb Címe nevet viselő teljesen szubjektív listámon, ha valaha is eszembe jutna írni egy ilyet. Nem elég, hogy a visszavonhatatlanság érzését kelti az emberben, de valami értékvesztést is megidéz. Mindezt tovább mélyíti a cím értelmezése, melyre természetesen több lehetőség is van. (A németeknek sikerült Die letzte Generation [Az utolós generáció] cím alatt kiadni a regényt – van ebben valami önsorsrontó).

Legalább négy különböző regénybeli motívumra vonatkozhat a cím az én olvasatomban és persze ezek szépen egymásra rakódnak, egyik a másikra épül. A „főkormányzók” megérkezése az első ilyen réteg. Az emberiség gyermekkora akkor ér véget, mikor megtapasztalja, hogy nincs egyedül a világegyetemben értelmes fajként.

A „főkormányzók” olyan tudományos fölénnyel rendelkeznek, hogy hozzájuk képest kisgyermekek vagyunk – a szöveg alá is húzza ezt a viszonyt, hiszen többször említi, hogy olyan elnézően és türelmesen viselkednek az emberiséggel, ahogyan egy gyermekkel szokás. Mindazonáltal megosztják ezt a tudást, kitanítják az emberiséget, terelgetik őket a fejlődés útján. Ám határokat is szabnak: bizonyos kutatási irányokat elzárnak. Ilyen a nukleáris energia fegyverként való felhasználásának útja, illetve az űrkutatás. Mindezt azért, hogy az ember ne okozzon önmagában kárt.

Ez el is vezet minket a cím következő értelmezési lehetőségéhez: a gyermekkor akkor ér véget az ember számára, amikor már szükségtelen egy idegen fajnak őrködnie felette – a cselekmény előrehaladtával több karakter is ezen véleményének ad hangot, tovább erősítve a cím effajta interpretációját.

A tudományok fantasztikus ütemű fejlődésének következményeképp megszűnnek a vallások a földön. Az emberiség „felvilágosodik”, kilábal saját maga okozta kiskorúságából – kínálná magát a párhuzam. Clarke zsenialitása érzésem szerint ezen a ponton megbicsaklik, mégpedig azért, mert észrevehetően nem ismeri a hit pszichológiáját. Ez azért is érdekes, mert részletekbe menően foglalkozik a szöveg a parapszichológiai jelenségekkel és azok természetes magyarázatával, melyet az emberi psziché bizonyos működési szabályszerűségeihez köt. Egy effajta spekuláció viszont kiterjedt pszichológiai ismereteket feltételez.

A (para)pszichológia egyébként is központi témája a szövegnek, ahogyan a közös tudat lehetősége is. A „főkormányzók” érkezése után 100 évvel születnek meg azok a gyerekek, akik már olyan pszichikai erőkkel rendelkeznek, melyek megengedik a fúziót az elmék között. Az emberi faj változik itt meg – mondhatni végetér a gyermekkora. Éppen akkor, amikor az emberek utolsó generációja átlépi a gyermekkor határát és megszűnik embernek lenni."

Forrás: http://prozanostra.com/2011end

Na tényleg nem akarok mindent lelőni a könyvből, azok számára akik még nem olvasták, de számomra elképesztő felismeréseket és ismerős húrokat pendített meg ez a történet - és ha belegondolok, hogy mindez még az "ezotéria-korát" jócskán megelőző 1950-es évekből származik, akkor tényleg itt megáll az ész és a tudomány. :) Nem is elemzem tovább, ajánlom minden kedves olvasónak beszerezni ezt a könyvet, a bővített kiadás 2008-ban jelent meg a Galaktika Fantasztikus Könyvek jóvoltából (ebben a történet időkeretét maga az író áthelyezi a jövőbe). 

Én azt hiszem, hogy az emberiség (ismét?) eléri lassan gyermekkorának végét, ehhez persze nagyon sok berögződést le kell még építenie - segítséggel vagy magától. Ilyenek például a vallási dogmatikák, az egók/elmetartalmak harca, a kizárólag materialista anyagelvű életszemlélet, a háborúskodás, az irigység, a fiókozás/címkézés/ítélkezés hibái, és még sorolhatnám. Szóval igen sok leckénk van még, de én bizakodó vagyok e tekintetben. Na nem mintha hiú reményeim lennének, hogy erre a váltása mindenki képes lenne, viszont erősen remélem, hogy egy - most még háttérben lévő, de már igen keményen dolgozó - kisebbség igenis képes lesz megcsinálni, és akkor talán nem kell azon aggódnunk a szakadék széle és az alja között félúton - abban a néhány másodpercben - , hogy hol rontottuk el...  

Ajánló: 

A science fiction látnokai: Arthur C. Clarke

Szabad-e végre locsolni?

Zöld erdőben jártam

Havas tájat láttam

Nem akart elolvadni

A tél nem akart elbújni

A tavasz nem akart előbújni

Mikor szabad végre locsolni?

Winter is coming - mondogatja sűrűn Eddard Stark a Trónok harcában (ma van a 3. évad premierje a zédzsbíjón). Ma - a feltámadást követő reggelen - erős havazásra ébredtünk, így e mondás némileg másképp mutatkozik nálunk: winter isn't going. És ez még csak nem is áprilisi tréfa bakker! Faluhelyen még trendi ilyenkor előkotorni a szódásüveget, útnak indulni, és elkapni az összes lyányt, aki ilyenkor kimerészkedik az utcára - hát ma ez gondolom elmaradt. Nem tudom pontosan milyen üzenetértéke van a feltámadás másnapján hókristályok Égből jövő megjelenésének, de azért lehetnek sejtéseink... Mindenesetre a tavasznak szerintem lőttek, mert ahogy sejtem, egy ilyen ragaszkodó tél után talán jó ha egy hetes átmenet után gőzerővel beköszönt a nyár, és onnantól szabad lesz locsolni - ki mit óhajt. De ne legyen igazam! Hát mikor hordjuk a jó kis átmeneti ruháinkat, mint például a jó öreg kopott farmerkabátot? Hát hogyan lehet ilyen gyorsan, átmenet nélkül ébredni? Vagy kaptunk rá időt, csak nem figyeltünk...?

Fekete István mester így ír a tavasz ébredéséről:

"Amikor még Február fagyos csizmái kopognak a hegyeken, s az öregedő tél önmagáról dúdol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szélhordta avar, és a mezőkön bogarászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet.
Mert ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök, és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe.
Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehel föld, amelytől megreszketnek az alvó lepkék bábbölcsőjükben, és álmosan fintorog a mókus meleg téli fészkében.
S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt, s egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer, fehér csillagszemét a hóvirág.
Hideg van még ilyenkor, s a hidegnek nincs más színe, csak a fehér. Utána jön a sárga, a kék, a lila, a rózsaszín és legvégül a nyár ragyogásában a pipacs égőpiros lángolása. De ez messze van még. Az erdő, a nap most még nem tud kis cselédeinek sem színt ,sem illatot adni.
De nem is kell. A természet éledése lassú és lágy, mint a simogató anyai kéz. Nem melegedik fel egyszerre, mert ez elpusztítana mindent, hiszen a fák magukban hordják még a téli dermedést, az állatok magukon a téli bundát, és tehetnek molyzsákba, mint az emberek.
Rendre, rendre: sorjában.A fehér szín után jön a sárga, a hóvirág után a déli domboldalakon, mintha maga a kén virágzott volna ki, szinte nevetnek a sombokrok sárga csokrai, alattuk pedig a tavaszi kankalin majdnem ugyanolyan színű kis virágai.
És ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd az első vándor, távoli tájak fészekrakó üzenetét hirdetve: búgni kezd a vadgalamb.
Lágy ez a hang; nem kiált, nem harsog, nem rikolt, csak szétfolyik, mint a sóhajtás, és meghallja mindenki.
A mókusok kidörgölik szemükből az álmot, a harkály elhallgat értelmetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán, a patak száradó partján vidáman futkos a barázdabillegető – aki szintén most érkezett külországi útjáról –, a földben megmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek, a hangyabolyban akkora a sürgés-forgás, mintha vásárra készülnének, a tavak hideg téli kékje meleg barnára válik, s a halak megmozdulnak iszapágyukban, ahová még októberben feküdtek; a napsütötte erdő felett reszketni kezd a levegő, melynek érintésétől elindulnak a nedvek a fákban, és az alvó rügyek duzzadtan lesznek, mint az élet ígérete.
És ekkor megjelenik a harmadik szín az erdőn: a kék. Még csak itt-ott elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt, de körülötte édes illat omlik a földre, és szerényen szétnéz kék szemével a tavaszodó világban: az ibolya. Illatát aztán elkapja a szél, játszik vele, meghordozza a csalitokban, az öregerdőben, hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig, de most a meleg illattól megzendül az odú, és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek.
Búg galamb, dongnak a méhek, esténként óvatosan megszólal már a feketerigó, és fuvolájára kipattan a füzek ezüst barkája; de meghallják a denevérek is, s amikor vadászházak kéményéből, öreg odvakból apró árnyak szállnak ki némán, mint a titkos gondolat, hogy van-e már élelem odakint, repkednek-e az éji bogarak. Hát bizony nemigen repkednek még, de helyettük ugyanolyan lágy szárnyalással pisszegve-kurrogva nászrepülésben van a szalonkák népe.
Hallgat az erdő – hiszen fel sem ébredt még igazán -, csak a szalonkák űzik egymást vak szerelemben, és az erdők lila árnyékából lángpenge vág az ég felé, dörren a puska, s a vándor lovagok vére rácseppen a hóvirágok fehér arcára.
Aztán elhallgat minden, csak a bagoly jár nesztelen szárnyalással, felemel egy-egy egérkét, és viszi haza az odvába, mert neki ilyenkor már tojásai vannak, s az asszonynak is kell valamit enni, ugyebár.
Eközben múlnak a napok.
Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái helyett leveleit suhogtatja már a szél, és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező vándorok. A dél végtelen ege elküldi a pintyet, a csízt, az éneklő rigót, és mindenki hozza magával a kis hangszerszámát, ki a fuvoláját, ki a citeráját. Minden reggel fényesebb a nap, és minden reggel jobban tele van muzsikával az erdő.
A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fű, a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán, és száll a dal, mámorba hanyatlik a szerelem, készülnek a fészkek, millió új élet lüktet a csírák és szívek mélyén, és egy reggelen fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák.
Az öreg tölgyek, vén bükkök, szijas szilfák és mogorva körtefák nehezen öltöznek, nehezen ébrednek, de az esküvőről, a nász ébredéséről elmaradni nem illik.
Felsült a nap, vadcseresznyefák virágkoronája kitárja millió kelyhét az áldó nap felé, és a méhek lakodalmas népe zengeni kezd a szerelem, az élet, a tavasz orgonáján.
Csupa napfény az erdő, csupa égig szálló dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatódzni, bár ők nem hivatalosak a lakodalomba.
A gyalogúton öreg róka ballag. Kopott vén szuka; szájában nagy liba, mely eddig az erdész tulajdonának vallotta magát. A róka leteszi a nehéz libát, és mérgesen rázza ki füléből a lakodalmi lármát.
„Megbolondultak ezek? – gondolja. – Majd megbánják! Én is vén fejemmel… nyolc kölyök, én is így kezdtem, aztán most nekem jut majd legkevesebb ebből a szép libából!”
Sóhajt még egyet, és ballag tovább. De odafent senki nem vette észre a rókát. Áll a nász, az erdő felébredt."

Hát rajta erdő, ébredj végre!!!

ÉLOI, ÉLOI! LAMMA SZABAKTÁNI

"Körülbelül 10-11 éves lehettem, amikor apám hazahozta azt az 1842-es kőszegi kiadású bőrkötéses Bibliát, amelyet még apai dédnagyapám talált a szőlőskertjében. Belelapoztam, és megdöbbenve fedeztem fel Márk evangéliumában Jézus nagybetűkkel kiemelt kiáltását, melyet félig-meddig megértettem: "ÉLOI, ÉLOI! LAMMA SZABAKTÁNI?" (15,34.) Ezt Márk így magyarázza: "Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?" Magyarul viszont az él (élő) szó ismerős, és a szabaktáni, ami nagyon hasonlít a szabadítanira. Már az is sokatmondó, hogy Jézus nem Jahvét, a zsidó Istent, hanem Él-t, az ősi kánaáni- izraeli Istent, az Ég urát, a mennyei Atyát hívta, akinek a nevével egyeznek a mi él, élő szavaink. Csak Él-t tekintették örökké élőnek! (6) Mind az Ó-, mind az Újszövetségben gyakran előfordul az "élő Isten" kifejezés. Ebben az az érdekes, hogy élőnek csak Él istent nevezték, Jahvét (az "Ur"-at) nem. Tehát a magyar nyelv megőrizte, hogy Él az élő Isten, az életadó. A Bibliai élő Isten kifejezés tulajdonképpen a magyar istennév értelmét magyarázza a nem magyaroknak, megduplázva a nevet ("élő Él"). (Lásd még például Máté 16,16.: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia." és Ján. 5,21.: "Az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti őket", vagy l. Tim. 6,13.: "Isten ... életet ad mindennek.") 

Hogy Jézus idézett kiáltásának a magyar értelmezése a helyes, és nem az arámi, maga Márk evangéliuma bizonyítja, ugyanis a szöveg így folytatódik: "Az ott állók közül néhányan hallották és megjegyezték: ,Illést hívja'. Valaki odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki. ,Hadd lássuk - mondta - eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!'." (Márk 15, 3536.) Jézus utolsó szavait magyarul értelmezve így lehetne visszaadni: "Éli eljön [v.: jő el] me(g)szabadítani!" - Mekkora a különbség a félreértelmezés és a helyes megoldás között! Hogyan kételkedhetett volna a sorsát előre ismerő Istenfia a mennyei Atyában, hogyan hihette volna, hogy elhagyta őt? Azért kiáltott az Élő Istenhez, hogy szabadítsa meg e gonosz világ fogságából, a földi pokol fájdalmából! Megmondta, hogy az ő országa nem e világból való és hogy vissza fog térni a mennyei Atyához, aki őt küldte. A. G. Gilbert írja: "Jelképesen és minden értelemben lemond Jézus a bolygók világának minden kísértéséről. Gnózisa ebből fakadóan felülmúlhatatlan. Át tudja törni a kristályszférákat, amint minden hermetikus filozófus szeretné, hogy elfoglalja helyét az Atyaisten jobbján, akinek trónja a bolygók kis királyságaiból álló jelentéktelen naprendszerünkön túl található."

Részlet  Bíró Lajos: A magyar Jézus, és Izrael "elveszett" törzsei c. könyvéből

További merengés múltunkról:

http://www.azigazijezus.hu/php/page.php?2

Ajánló:

Molnár V. József néplélekkutató: Húsvét 

http://www.magyarvagyok.com/videok/29-Oktato/15558-Molnar-V-Jozsef-Husvet.html

( alternatív link )

Ugyan rendkívül kellemes hangú és modorú Józsi bácsi kissé más megközelítésből mesél Jézusról és a Húsvétról, mint például Bíró Lajos, de mindkét forrásból érdemes a közös nevezőket megtalálni. Igazából nem is az a lényeg, hogy Jézus milyen testben született le hozzánk, meg hogy pártus herceg volt-e, vagy egy zsidó ács fia, mert ez lényegtelen, materialista szemléletmód. Amit viszont már életbevágóan fontos tudni, az az egyetemes, példa- és útmutató üdv-hírdetés, amely leginkább az "én világom nem e világból való" tanítás részletben jelenik meg, s amely szó szerint utal jelen Földi életünk színházi illúzió mivoltára, valamint arra, hogy van egy ennél sokkal valóságosabb és élhetőbb világszféra - a krisztusi tudatszintet, tudatminőséget elérő entitások számára. Számomra egy elég jelentős "szemfelnyitás" volt jelen illúzió életemben az is, amikor olvastam Bíró Lajos könyvét, és benne azt a részt, amikor kifejti, hogy Jézus a keresztfán nem csalódottságát fejezte ki Isten felé, hanem pont arra kérte, hogy szabadítsa meg végre innen. Nos, én meg tudom érteni, ha valaki egy Kálvária után úgy véli, talán elég volt ebből az embernek csak rettentő nagy jóindulattal nevezhető szadista intelligens állatfajból, és az általa felépített szinte csak horror-drámát játszó színházból... Persze nem vagyunk egyformák. Van akit képtelenség tanítani, és van akinek elég egy szó, hogy elinduljon az "út, az igazság, és az élet" felé vezető ösvényen.

Boldog és áldott Húsvétot kívánok mindenkinek!
 

Megelőzték Szélest! Itt a krupmli-elem!

Egy új Edison kiscsávó emberhosszal megelőzte az energiakonszerneket "ingyenenergia az éterből" szöveggel riogató és a közvéleményt ígéretekkel felcsigázó Széles Gábort. :) Ímé, a krumpli-elem:

FIGYELEM! Kérlek ne kísérletezz ezzel otthon, hacsak nem vagy felnőtt felügyelete alatt! A krumpli rettentően veszélyes, amikor elektromos eszközökhöz csatlakozik! A burgonya nem rendeltetésszerű használata előre nem látható következményekkel járhat!

Kezdjetek el élni

(és a szövegre nagyon odafigyelni)

(Hehe, ennél a portálkapunál már a Henna is járt! :) Egyébként az a hír járja, hogy élvonalbeli zenekarok is jelezték Annáéknak, hogy szeretnék játszani ezt a dalt... azért ez beszédes, mármint, hogy egy alig ismert csapat egy dallal milyen hirtelen áttörést képes véghez vinni. Hm. Ennek biztos megvan az oka. A dal dallama, és szövege tényleg figyelemre méltó. Szóval kezdjetek el élni, az utolsó órában. :) )

Világbéke, Szíriusz, UFO-k, miazmás

FRISSÍTÉS:

Még egy áprilisi tréfa: a Földet megtámadták földönkívüli aljadékok (mikor jön már egy barátságos idegen hálivúdba forgatókönyvet írni??). Szóval volt (lesz) itt egy kis csetepaté, s győztünk ugyan, de gallyra vágtuk a bolygót, sikerült a Holdat is felrobbantani, ezáltal el kellett innen menni (szokjunk a gondolathoz? mint a Felhőatlaszban?). Éljen a csillagháborús jövő-projekció! Éljen a múltat végképp eltörölni!

OBLIVION - FELEDÉS

---------------------------------------------------------------------

Mozgalmas áprilisnak nézünk elébe! Bár a tavasz indítása a nap-éj-egyenlőség napján érdeklődés hiányában és a nyakunkba kapott hó miatt elmaradt, eltolódott, azért nem kell elkeseredni, mert ilyenkor úgy szokott lenni, hogy egyik napról a másikra - mindenféle előzetes bejelentés nélkül - beköszönt a nyár, ugyebár. (bár ahogy kinézek az ablakon erre jelenleg egyre kisebb az esély..) Mindenesetre én már nagyon várom a mele... akarom mondani jó időt! És úgy néz ki nem csak nekünk - az istenadta népnek - lesz melegünk, hanem az állítólagos vezetőinknek is. Két olyan eseményről szeretnék beszámolni, melyek akár még alapjaiban is javíthatnak bolygónk jelenlegi helyzetén.

Az egyik esemény tulajdonképpen már be is következett volna elvileg, de valamiért mégsem így történt (legalábbis nem tudni róla). A Keshe Alapítvány 2013.01.21-én közleményben tudatta, hogy idén március 21-én Világbéke Konferenciát szervez, a helyszínt az emberiségre bízza. :) Szerintük az emberi fajnak most már kezében van a technológia amivel kiharcolhatja a világbékét, és az emberben meg is van a kollektív elhatározás, hogy ezt véghezvigye. A meghírdetett eseményről és kezdeményezésről itt lehet bővebben olvasni magyarul: 

http://kristalyhang.wordpress.com/2013/01/29/keshe-vilagbeke-egyezmeny-2013-03-21/

Azonban nem tudni mi történt, de úgy tűnik ez a példamutató és világraszóló esemény nem következett be, vagy legalábbis csúszik. Talán az emberek nem akarnak még világbékét, vagy nem érdeklik őket az olyan kis kedvességek, mint ingyen energia, ezeknél sokkal fontosabb a médiában aktuálisan futó akármi. Bármi. :(

Mindenesetre itt egy kis ízelítő a Keshe Alapítvány alapítójának, az iráni atommérnök, Mehran T. Keshe tudományából:

Persze nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: bármilyen frissítően üdítő ilyen új technológiákról beszélni, ez még mindig csak a materialista szint. Hm... a problémát elég nehéz megoldanunk abban a közegben ahol generáltuk, és azokkal az eszközökkel amikkel generáltuk, no mindegy...

A másik esemény pedig egy olyan film világpremierje, amelyiket érthető okokból nem nagyon reklámoznak a fősodratúban.

SIRIUS-FILM világpremier / 2013. 04. 22.

Végre eljött az idő! Dr.Steven Greer (Disclosure Project/ CSETI/Orion Project…) és csapata 2013. április 22-re tűzte ki a SIRIUS Disclosure film világpremierjét. A SIRIUS Disclosure filmben szó esik a földönkívüli civilizációkról – kapcsolatfelvételi tapasztalatok a földöntúli látogatókkal –új és ingyenes energiatechnológiák, amiket eddig titokban tartottak vagy elnyomtak – és még sok más téma. A SIRIUS film elsőként fűzi össze az emberiség történelmét.

A SIRIUS csapat szerint a Földet régóta látogatják fejlett Inter-stelláris (Csillagközi) civilizációk, akik képesek dimenziókon keresztül utazni, a fénysebességnél gyorsabban. Olyan energiameghajtó rendszereket használnak, melyek egy új korszakot hozhatnak el számunkra. Emberek is kidolgoztak már hasonló rendszereket, de hatalmon lévők elnyomták ezeket a próbálkozásokat annak érdekében, hogy továbbra is a fosszílis energiákat használjuk. Eljött az ideje, hogy megismerkedjünk velük.  

Forrás: http://siriusdisclosure.com/

Igen.

És most e beharangozók után engedtessék meg nekem, hogy visszatérjek a jól bevált szkeptikus hangvételhez! Szóval meg kell mondjam, elég nagy baromságnak tűnik ez az egész! Kezdjük azzal, hogy egy (vagy több) földönkívüli civilizáció egy filmen akarja átadni tudását, ahelyett, hogy idejönne és letenné az asztalra, ez nem tűnik túl logikusnak. Nem, ez megint olyan "most ezzel a témával lehet sok pénzt keresni" szagú történet, de nem is kicsit. Na jó, talán biztos annyira rusnyák ezek a zufók, hogy úgy gondolták jó előre beadagolják a közvéleménybe, hogy ők biz' jót akarnak tenni, a probléma ezzel csupán az, hogy az utóbbi évtizedek ufós/alienes filmjei szinte kivétel nélkül ellenük hangolták a közvéleményt. Ez persze utalhat arra is, hogy a mi világunk irányítói nem túlságosan komálják az energetikai függetlenséget biztosító kütyükkel házalni szándékozó földönkívülieket, magyarán a mi elitünk valahogy így van ezzel a dologgal: "Hé balfaszok! Mi voltunk itt előbb, ez a mi birkanyájunk, húzzatok innen máshová, van épp elég legelő még!". Hm...

Amúgy mindennel egyetértek, ami a beharangozó bemutatóban van, hiszen a nyitott szemmel járó halandó sejti már azért, hogy e világunk vezetőinek súlyos vaj van a fejükön, és súlyos, sötét titok-kupacokon csücsülnek, és hogy a mostani mocorgás is csak annak köszönhető, hogy kezd kényelmetlenül nagy és büdis lenni az a bizonyos kupac. No de hogy ezt a szarkupacot nem lehet egy premier filmmel eltüntetni az hétszentség, bárhogy is erőlködnek. Miért nem egy olyan filmet csinálnak, amelynek az a mondanivalója, hogy "Nézzétek! Töredelmesen bevalljuk, 13000 évig mi voltunk itt a rosszfiúk, minden szarságot mi irányítottunk a háttérből, minden elképzelhető anyagi és humán erőforrást megszereztünk, mindezt úgy, hogy még csak nem is láttátok a bűvészt, csak a kezeit, de ennek vége! Egy éven belül átadjuk az irányítást nektek emberek, mostantól úgy boldogultok, ahogy tetszik, mi pedig egy szerény jutalék ellenében (értsd: 144000 ember + némi igavonó génállomány) el is húzzuk inet a csíkot, rendben?" - ez olyan korrekt lenne szerintem. Vagy mégsem? Mindenesetre korrektebb lenne ennél a vergődésnél. Hát nem tűnt még föl kedvesek? Vége a régi játéknak, ÚJ KÖR kezdődött és ti kiestetek ebből a körből... No meglátjuk hogyan fog debütálni a SIRIUS. Azért erős a gyanúm, hogy az alkotóknak köze nincs a valódi Szíriusziakhoz. :)

Ajánló

Fenti témához szorosan kapcsolódik egy sorozat is, ami a V, mint veszélyes névre lett keresztelve itthon, és a Cool TV adja mostanság. Az írás szerint idegenek érkeznek a Földre, hatalmas űrhajókkal, melyek egy-egy nagyváros felett lebegnek. Vizet és egyéb erőforrásokat szeretnének, cserébe békét és technológiai vívmányaikat ajánlják fel. Az emberekből különféle reakciókat váltanak ki a történések, egyesek a reményt látják érkezésükben, hogy megromlott Földünk egy jobb világba léphet általa, mások istenek küldötteinek tartják őket, megint mások pedig szkeptikus módon úgy érzik, hogy a szívélyesség az idegenek viselkedésében csak álca, már korábban a Földre érkeztek, elvegyültek, és összességében más, manipulatív, emberellenes célja van eljövetelüknek. A sorozatban az emberekhez külsőleg megszólalásig hasonlító idegenek a kamerák előtt mindig nyájasak, békével jönnek, kék energiát ajánlanak fel, gyógyíthatatlan agybetegségeket gyógyítanak secperc alatt, miközben mi - a nézők - látjuk, hogy készítik elő a háttérben az inváziót. Mondom én hogy nincs új a nap alatt! :)

http://www.filmkatalogus.hu/V-mint-veszelyes--f26317#top

Szóval bár én magam is ajánlom ezeket az eseményeket, híreket, forrásokat megismerni, azért túl nagy reményeket nem biztos, hogy táplálni kell irántuk, és nem kell nagyon bedőlni, mert azért fennáll a gyanú, hogy ezeket is ugyanazok a körök irányítják, mint eddig mindent, csak most új, űrtechnológia és bolygó-megmentő köntösben. Majd ha látok a legközelebbi Praktiker-ben egy labda méretű fűzöld színű Keshe eszközt, amin azt hírdetik, hogy 10 kw-os házi generátor, bruttó 39.990,- Ft-ért, valamint a TESCO-ban a sor elején találok egy SIRIUS feliratú inter-stelláris utazásra alkalmas mini-ufo-t 49.990,- Ft-ért , akkor talán el kezdem komolyan venni ezeket. :)

Hogyan neveljünk meleget?

Nagyon egyszerűen: tudat alatt.