2012. június 15., péntek

Befogadás, megismerés, egyesülés


- Avagy a transzmutáció mikrokozmosza egy blogon -
A következőkben "Pacal" barátunk gondolatait tárom a nagyvilág elé, mindenkinek ajánlom a benne rejlő tanítást megszívlelni.

 
  Létezésünk értelmét sokan kutatták az idők végtelen körforgásában, köztük jómagam is. Idestova tíz éve keresem valódi feladatomat a Földön. Rengeteg ideológia megismerése és számtalan tapasztalat után arra a meggyőződésre jutottam, hogy létünk célja és egyben a mindenség mozgatórugója nem más, mint a tapasztalás és ezáltal a tanulás. Önmagunk fejlesztése a harmóniára és az egységre törekedve. Az elmélet már a birtokomban volt, de a valódi mondanivalót mégis az elmúlt napok hirtelen jött káoszában értettem meg csak igazán. Ekkor tudatosult bennem, hogy szavaink ereje valójában a mögöttük álló elkötelezettségből és rendíthetetlen hitből fakad. Úgy érzem mindenképpen hasznomra váltak az ez idő alatt szerzett élmények, amiket szeretnék megosztani veletek.
Az egyik általam gyakran látogatott blogra, új hírek érkeztek. A magam nevében szólva egészen hozzászoktam, hogy bár a hozzászólásokban vannak ugyan nézőpontütközések, de pattanásig feszült, kiéleződött ellentétekre eddig nem igen láttam példát. Most azonban egy egészen új próbatétel elé állított minket a sors. Egy olyan ember véleményezte a dolgot, aki látszólag szöges ellentétben áll mindazzal, amit ez a blog, és mi, az olvasói képviselünk. Nyíltan vallotta, hogy világnézete sok dologban ütközik a miénkkel, és ki is állt emellett. A közérthetőség kedvéért elmondom, a kiindulópont az Új világrend kialakulásának apropója volt. Mi a gazdasági rabszolgaságot, önző érdekeket és az ember élethez való jogának sárba tiprását látjuk benne, ő viszont a jövőt (egyfajta elkerülhetetlen, és egyetlen túlélési megoldást biztosító „globális geomérnöki projektet”). Megkezdődött tehát a vita. Sokan azt gondolják az embereknek nem érdemes vitázni, mondván ez úgysem vezet soha sehová. Szerintem azonban, ha a két fél kultúráltan, emberi módon tudnak érvelni saját álláspontjuk mellett, az mindkettőjüknek csak a hasznára válhat. Mindamellett ne felejtsük el, hogy egy ilyen eszmecserében elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, hiszen anélkül eleve elutasítjuk  mondanivalója értelmét. Sajnos ez azonban nem teljesen így alakult.

    Az újonc meglepő szívóssággal állt ellen tucatnyi cáfolójának. Mint egy szilárd bástya, állt a szavak kereszttüzében, s az ellene felhozott érvek gyenge nyílvesszőként pattogtak le erős kőfaláról. Meglepődésünkre a bástya íjászokat rejtett, akik legalább olyan pontosan céloztak, mint támadói. Ezekben a feszült pillanatokban lépett elő az árnyékból az örök felbujtó, az Ego. Többen engedtek az édesen sötét, mégis ellenállhatatlannak ható kísértésének – még olyanok is, akik egyébként minden nap keleti tanítómestereket is megszégyenítő bölcsességgel papolnak a szeretet fontosságáról. Hamarosan a konfliktus elmérgesedett, és hatalmas démonok – gúny, agresszió, elutasítás és düh - játszóterévé változott. Körülbelül ekkor érkeztem meg én is. Nem igazán tudtam mire vélni e borús eseményt, látva, hogy a felek önnön lelküket kínálják véráldozatként e borzasztó lidérceknek, felajánlva nekik az alantas indulatok kétélű fegyverarzenálját. Szerencsére többek megőrizték hidegvérüket, és tudatosan vagy anélkül, de idővel megtörték a fenevadak hatalmát. Én mindeközben vártam. Olvasgattam a hozzászólásokat elejétől a végéig, és közben azon gondolkoztam, mi is a legésszerűbb dolog, amit most reagálhatnék. Higgadtságom meghozta gyümölcsét. Rabigába hajtottam démonaimat, jóllehet ez csak utána tudatosult bennem. Csak a saját árnyaim feletti győzelem után éreztem, hogy képes vagyok olyan hozzászólást megfogalmazni, amivel érdemben megfelelhetek belső önértékelésemnek.

    A csata utáni romokban megbújtak még a konfrontáció sötét asztrális túlélői, egyebek közt az elutasítás, és az ítélkezés. Szerencsére legyőzött, sebzett alakjuk immár nem jelentett komolyabb fenyegetést senkire, és így nekem is kihagyhatatlan lehetőségem nyílt hozzászólásaimon át a tanulmányozásukra, és mélyebb megértésükre. Most itt nem térnék ki csapatunk újdonsült, tőlünk kissé eltérő személyiségének megismerésére, de a későbbiekben visszatérek majd rá.

    A legfontosabb, amit közben tapasztaltam, hogy az emberek, sokszor hajlamosak olyan eszméket hirdetni –sőt, másokat kioktatni-, amikben vagy maguk sem hisznek, vagy egész egyszerűen képtelenek azonosulni velük. Nagyon jó példája volt ennek a hatalmas veszekedés. Olyan emberek hajtottak fejet a sötétség fenevadjainak, akik egészen eddig értelemről, szeretetről és megértésről prédikáltak. Ekkor vetődött fel bennem a kérdés: Vajon ugyanazt mutatom-e kifelé, mint ami bennem van?... Ha tényleg az örök igazságot keresem és a felemelkedést, jogos-e kirekesztés vagy az elutasítás? Ha átgondoljuk, rájövünk, hogy hiába mutogatunk másra, hiszen démonaink bennünk vannak, és a mi saját belső zűrzavarunk élteti őket. Nem a másik ember a felelős, ő csak rámutat a hibákra, ezáltal tanulási lehetőséget hordoz magában a sors eszközeként. Megpróbálhatjuk elhitetni magunkkal, hogy a megoldás rajtunk kívül keresendő, de csak akkor arathatunk igazi győzelmet, ha befelé fordulunk, és félelmeinkkel bátran szembenézve oszlatjuk el a sötétséget. Így láthatjuk csak meg létezésük valódi értelmét. Ez magának a megismerésnek és tapasztalásnak a misztériuma. Fontos, hogy ha nem akarunk üres, érdemtelen szavakat hirdetni, számot kell tudni vetni saját magunkkal is. Méghozzá szigorúan, és következetesen. Csak így vehetjük észre, mennyire értelmetlen magunkat hasonlítani másokhoz, mennyire felesleges dolog az ítélkezés, avagy saját ego-nk fényezése. Minden olyan tettünk előtt, ahol kicsit is kételkedünk abban, jól döntünk-e - lehet ez bármilyen hétköznapi dolog, egy munkahelyi késéstől egészen egy kocsmai verekedésig -, érdemes előbb magunkba tekinteni, és aszerint cselekedni, amit elméletben már igaznak ítéltünk. Ha pedig az ideát gyakorlattá transzmutáljuk, igazi beteljesülést élhetünk át, ami körvonalazza az előttünk lévő út egy részét, és hatalmas hitet ad a következő akadály legyőzésére. Amíg rendszertelen sötétség uralkodik bennünk, addig környezetünket és legfőképp magunkat is mély illúzióba ringatjuk. Ha igazán segítőkezet szeretnénk nyújtani másoknak tanácsainkon keresztül, az példamutatással kezdődik. Hogy is várhatjuk el, hogy figyeljenek ránk és kövessenek e rögös úton, ha azt látják, hogy még mi magunk sem tartjuk be saját szabályainkat. Minden este elalvás előtt érdemes átgondolni az aznapi eseményeket, és elszámolni tetteinkkel, vajon saját értékrendünk szerint helyesen cselekedtünk-e. Így aztán napról napra mi magunk láthatjuk hol is tartunk. Természetesen ez csak akkor működik, ha teljesen őszinték és szigorúak vagyunk magunkhoz, máskülönben torz képet kapunk. Ilyenkor nincs helye semmilyen kifogásnak, mert csak magunkat csapjuk be vele.

    Mindeközben persze figyelmet fordítottam újoncunk megismerésére. Kicsit talán a régi önmagamra emlékeztetett, amikor én is elvesztem a nihilben. Másrészt világképét tekintve hasonlít egy kedves barátomra, aki szintén valamelyest hasonló elveket vall, mint ő, de ennek ellenére szívesen ismerem meg az ő nézőpontját is. Politológiát tanul, és ahhoz képest, hogy a mai hatalmi rendszerre alapoz, meglehetősen okos gondolatai vannak, jóllehet némelyik nem épp az erkölcsösségéről válna híressé. Dacára annak, hogy két szinte teljesen eltérő álláspontot képviselünk, vitáink mindig a kölcsönös tiszteletre épülnek. Elvégre hogy is várhatnánk el a világtól, hogy változzon, ha már egy másik perspektíva hallatán gyűlölködünk? Sok dolgot tanultunk így mindketten a másiktól, mert elfogadjuk azt, hogy minden embernek joga van a saját véleményhez, és joga van annak megéléséhez is, ha ezzel nem árt másoknak. A gyakorlati érvényesítéstől pedig nem kell tartani. Egyrészről ha megvan a tisztelet a felek között, ott a gonosznak igen nehéz érvényt nyernie, másrészről egy alapjaiban negatív dolog beható ismerete magában hordozza a vakcináját is.

    Világunk az egységre, a harmóniára teremtetett, amiből nekünk is illik kivenni a részünket. Csak úgy teremthetjük meg a belső és külső egyensúlyt, ha nyitottak vagyunk bármiféle impulzusra, hiszen csak így kaphatunk átfogó képet. Csak az juthat el az örök igazság szentélyébe, aki képes magába olvasztani a lét minden aspektusát. Ne engedjünk szabad utat saját ellenszenvünknek! A helyszín, az időpont, a közlés módja, sőt még maga a személy is pusztán körülmény, ami arra hivatott, hogy előidézzen életünkben egy olyan helyzetet, amiből leszűrve a konzekvenciát, tanulhatunk. Pont az ilyen remek alkalmakat nem szabad elutasítani, mert sosem tudhatjuk, hogy egy elsőre ellenszenves ember milyen lehetőségeket hoz magával. Ha alázattal fordulunk felé, megismerhetjük minden benne –és így bennünk- szunnyadó dolog valódi természetét. Sokszor a támadás egyenlő védekezéssel, a nagyképűség mögött pedig kishitűség rejtőzik. Ha meg sem próbálunk mélyen a dolgok mögé nézni, akkor az élet bármely területein is könnyen elakadhatunk a felszínt kapirgálva. Valahol mélyen minden emberben élnek az ősi egyetemes törvények, valaki rögtön képes meríteni ezekből, és van olyan, akinek egy élet is kevés hozzá. De minden egy pontba fut össze a végén, mind ugyanazt szeretnénk legbelül, csak más irányból közelítünk, és más tempóval. Legyünk türelemmel a kallódóak felé, és ne elutasítással reagáljunk, mert minden okkal történik. Ugyanígy a blogra sem keveredett volna furcsa barátunk, ha nem ez szolgálta volna legjobban az ő hasznát (és természetesen a miénket is). A lényeg, hogy ha mindenben a bukást, és a csapdát látjuk, nem pedig a lehetőséget, akkor a félelem könnyen bilincset verhet kezeinkre a cél előtt.

    Meglepő módon, egyáltalán nem egy vérszomjas pszichopatával volt dolgunk, hanem egy legbelül jó szándékú embert ismertem meg – kissé Darth Vader-es beütéssel :) -, akit csalódásai egészen más utakra tereltek. A kiábrándulás az első lépés az ösvény elején, hiszen ez adja a késztetés az igazság felkutatására. A végén a sors humorának éreztem a felismerést, hogy egy segítségre szoruló embert küldött elénk, de ezt csak az láthatta, aki kiállta az igazi próbát… a szeretet és befogadás próbáját.

Pacal

---

Én csak annyit fűzök e remek íráshoz, hogy sokszor azoktól is tanulunk, akiket gyűlölünk, és előbb-utóbb minden csepp megtalálja a tengert. Kár eltaposni a másikat, csak mert ő másik úton, másik patakban tart ugyanoda.

42 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Erről a világ helyzete blogon illumináti esete jut eszembe. (oda én nem írok)
    Engem is meglepett, hogy az elmélet és a gyakorlat között néha milyen hatalmas szakadék tátong...
    Talán ez is közrejátszott abban, hogy a legutóbb Ö.T. trenírozós "értetlenségére" az utolsó válaszomat kitöröltem, és elmentem inkább az oviba a gyerekekért. :-)))
    Aztán valamiért Mazsola megmentett... :-)

    Szép Napot!

    VálaszTörlés
  2. "Erről a világ helyzete blogon illumináti esete jut eszembe"

    Szerinted miről íródott? :))

    Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, nem szégyen beismerni a korábbi kirohanásainkat, akár meg is ismételhetőek. Viszont tényleg érdemes odafigyelni a belső érzéseinkre, különösen, amikor valaki haragot váltott ki belőlünk. Mert ez a harag is energia, és használható másra is, mint támadásra.

    http://nyusziacilinderben.blogspot.hu/2012/06/jelmagyarazat-haragrol.html#more

    VálaszTörlés
  3. Igazából sejtettem, hogy illu-ról van szó...:-)

    Nyuszi gondolataival nem igazán tudok együtt rezegni, többször megpróbáltam már, de nem megy...
    A szeretetről, meg az elengedésről is amit összehord...hát... nekem egy megkeseredett útkeresőről szól, aki úgy érzi, hogy a megvilágosodás határára érkezett. (ő tudja, hiszen az ő útja...) Az írása masculin, és az elmélkedései mintha mellőznék a gyakorlatot. (Vannak gyermekei?)
    Képletesen küldöm neki ezt a csatornázást Saint Germain-tól:
    http://www.foldicsillagok.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=362:2012-fenyerejenek-es-nagyszersegenek-tuekroezdes-a-boelcsesseg-szemein-keresztuel&catid=48:2012&Itemid=77

    A szeretet és a harag energiájával egyet értek, és azzal is, hogy a harag energiája nem csak negatív, hanem pozitív is lehet. (mint ahogy a szereteté is...)

    Szép Napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszett ez az állítólagos Saint Germain csatornázás, volt benne néhány szösz-mösz, meg színpadiasság, de azért éreztem benne hasznosat és újat is.

      Kíváncsi lennék rá, hogy Nyuszi Adamus Saint Germaine-je ugyanez a szellem-e? Hasonló volt a mondanivalója, csak ez az angol csatorna nem tudta szerintem szépen levenni a gondolatokat. Nyuszi viszont kristály-tisztán veszi az adást, és amit közzétesz számomra sokkal közelebb áll, érthetőbb. Nem mindenkor, és nem minden, de a lényeg igen.

      Törlés
    2. A Nagy Szellem mindkettőnek ugyan azokat a hozzáférési kódokat adta. Tetszik a téma ilyen irányú megközelítése.:-)
      Nyuszi össze-hasonlíthatatlanul szebben és gördülékenyebben ír, mint a csatornázások, amiket a zavart vétel mellett még a sebtiben készült fordítások is gyakran tovább terhelnek. Ami talán közös, hogy az adást mindannyian saját személyiségükön áteresztve tudják csak továbbítani. Egy csatornázó annál jobb, minél kevesebb a zörej a csatornázásaiban, egy művész pedig attól lesz jó, ha a kapott adásba a személyiségét bele szövi. Nálam nyuszi inkább a művész kategória, azon belül is egy elméleti művész.

      Szép Napot!

      Törlés
    3. Névtelen, nem illik mások nevét ilyen nyíltan kiteregetni a neten. Amit leírtál azt mind én is tudom, de nem írom ki nyíltan.

      Törlés
    4. ?

      Ezt most nem értem...

      Szép Napot!

      Törlés
    5. Volt itt korábban egy bejegyzés egy Névtelentől, amelyben személyes adatokat közölt egy másik blogszerkesztőről. Én nem szeretem az ilyet, és spam tárolóba tettem ezt a hozzászólást. A vélemény szabad, de a személyes adat az más tészta.

      Törlés
  4. Tudom, ez nem kapcsolódik ehhez a poszthoz, legfeljebb annyiban, hogy némileg ez is egy eltérő vélemény akar lenni, de nem szembe helyezkedve, csak más megközelítése ugyanannak a témának.

    Nevezetesen arról van szó, hogy mindenhol azt olvasom, hallom, miszerint létezne egy "felettes én" már a születés előtt, aki eldönti, melyik családban akarna megszületni, hol tanulhat a legtöbbet, karma, stb... Aztán mikor eltávozik, akkor összegzi a tanultakat, tapasztalatokat és annak függvényében dönt a következőről (ha még szüksége van rá, stb...).

    Ezt én másképpen látom (erre persze lehet azt mondani, hogy csak rajta, hiszen mindenkinek joga van a saját véleményéhez, látásmódjához), de számomra nem csak hit kérdése ez, hanem sem logikusnak, sem értelmesnek nem tartom a fenti megközelítést, ráadásul a már ismert természeti törvények sem támasztják alá (nem a darwinizmusra és hasonló tévutakra gondolok, hanem amik tények és senki nem kérdőjelezi meg őket). Egyrészt műszaki ember vagyok és talán konyítok is valamit a részecskefizikához is és amit sok ilyen "tanító" elmond, leír, stb... ennek az egésznek az értelméről, céljáról, ahhoz teljesen felesleges ilyen elképesztő bonyolult dolgokat "teremteni" (kigondolni? megálmodni?).

    Nekem meggyőződésem, hogy a "forrás" (tudat?, Isten?) nem rendelkezett pl. az ember előállításának módjával, ilyen módon nem lett megtervezve, amit aztán a "lélek" (tudatrész?) birtokba vehet, mihelyt elkészült. Az egyedüli "szabály" az lehetett, hogy mi az a "minta", ami úgy biztosítja a fejlődést, hogy közben a legnagyobb változatosságnak is teret ad, ami csak "kigondolható".
    Például ilyen lehet az egyes megközelítésekben "aranymetszésnek" vagy másokban Fibonacci-nak, ezen továbbmenve fraktáloknak és még ezt is meghaladva a hologram képzésének a szabályai.

    De ezen kívül szerintem nincs semmi, csak a tudatmező, azaz a "semmi" (anyagi értelemben) és néhány alapszabály. Maga az anyag is ennek a semminek a szétdarabolásából keletkezett illúziója a tudatnak. Ahogy már ismerjük az anyag-antianyag alapján (-1) + 1 = 0, tehát a semmi.

    Az én meglátásom szerint, az anyag megfelelő szerveződése esetén, mint pl. egy fogantatás és egy új "élet" keletkezése, ez tulajdonképpen egy tudati "örvényt" kelt a tudat nem materializálódott részében a "tudatmezőben" és ez válik az ember "lelkévé", előtte ez nem létezett. Ahogy egy vízcsepp is beleesve egy tóba, ott örvényt kelt maga körül, pedig ő is csak vízből van, és ha ennek nem ébred tudatára, akkor elenyészik lassan és feloldódik a "tudattengerben". Tehát ez az oka annak, hogy pl. Jézus megmondta, hogy "Nem mindenki üdvözül", mert aki meghal, azzal semmi "automatizmus" nem történik, az ellentmondana a szabad akarat törvényének. A vallások sajnos elhitetik sok emberrel, hogy ha meghal, akkor a "túlvilágra" kerül és majd akkor ott eldöntik mi történik vele, neki semmit nem kell csinálnia, tulajdonképpen egy "passzív" elszenvedője a történéseknek, aztán ide kerül vagy oda. Ez szerintem teljesen téves elgondolás.
    Ez is, mint minden más azon múlik, hogy az illető mit akar, képes-e rá (sikerült-e eljutnia arra a szintre életében) vagy nem. Ha nem akkor "feloldódik", ha igen, akkor képes ezt a gerjesztett "örvényt" fenntartania tetszőleges ideig (az örökkévalóságig) és akkor akár valóban dönthet úgy, hogy mint tudati entitás, összeolvad egy új gerjesztett "lélekkel" még kialakulásakor és ezáltal úgymond "inkarnálódik".

    folytatás lent:

    VálaszTörlés
  5. Ezt az is alátámasztja, hogy egy személy tudatát különböző technikákkal fel lehet darabolni és az illetőnek valóban több személyisége lesz, több tudattal (több gerjesztett entitással, amit a folyamat traumája gerjeszt menekülési útvonalként), akik nem tudnak semmit egymásról és párhuzamosan léteznek.
    Továbbá, ha nem így lenne, honnan jönnek elő az egyre több és több "lelkek"? Azért mégiscsak 7 milliárdan vagyunk, eddig hol "hédereltek" többmilliárdnyian? :)). Véleményem szerint ezek a "lelkek" éppen ilyen módon gerjesztődnek és ehhez kell, az anyagi "valóság" (legalábbis amit annak érzékelünk).
    Természetesen ez az összes többi élőlényre is igaz volna ebben az esetben, csak ott a szerveződés szintje nem olyan fejlett, ezért csak egy kisebb tudatörvényt gerjesztenek és ugye ahogy aprózzuk a "hologramot", ami mindig tartalmazza az egészet, az egyre halványabban tartalmazza (kevésbé részletezetten, ezért kevésbé kifinomultan).

    Tehát rövidre zárva a bő lére eresztett mondókámat (előre is elnézést érte :)), véleményem szerint az életünk célja az lehet, hogy megértsük annak mibenlétét, minél többet tapasztaljunk és halálunk után képesek legyünk ezt a "tudati" örvényt megtartani. Aki nem vált képessé rá, az újra nekifuthat, persze már nem mint Gipsz Jakab, hanem csak a közös tudatból gerjesztődve, ő már többet nem fog létezni, mint önálló entitás az előző életében, tehát ha úgy tetszik valóban Gipsz Jakab meghal.
    Az egész dolog pedig talán arra mehet ki, amit már mások is leírtak, hogy a részben személyiséggel rendelkező tudatörvények újra visszaolvadása (de nem feloldódása!), az több, mert az már a "mi" (minden tapasztalások összességével), mint az eredeti "én", amikor még csak "én" volt egyedül tapasztalás nélkül. Tehát mindenki "egy" de valójában már nem "én"-ként, hanem "mi"-ként, ha eléri célját. Tehát az én meglátásom szerint, aki "élni" akar a halála után is, az dolgozzon rajta, mert különben (automatikusan) nem fog. (csak rövid ideig, aztán nem értve semmit elenyészik). Ezt nevezhetnénk tulajdonképpen a tudat evolúciójának, ami tele van zsákutcákkal (elhalt/beolvadt lelkekkel a tudatmezőben).

    A fent leírtak egyrészt sok más információra is építkeznek, amik itt pár sorban nyilván nem tárgyalhatóak, de ami a legfontosabb, saját tapasztalatok is vannak legalábbis ezek egy részével kapcsolatban.

    Természetesen tiszteletben tartom, ha más véleményen van valaki, nem is akarom ráerőltetni senkire, csak én így látom és számomra így kerek.

    Köszönöm, ha elolvastad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Urantia könyv 1:3.7
      "Az ember benső tapasztalásában az elme az anyaghoz kötődik. Az anyagihoz kapcsolódott efféle elmék nem élhetik túl a halandói halált. A túlélés módszerére az ember úgy tehet szert, hogy akaratát úgy igazítja és halandói elméjét úgy alakítja, hogy ezen Isten-tudatos értelem fokozatosan szellem-tanította, majd pedig szellem vezette értelemmé váljon. Az emberi elmének az anyagi kapcsolódásból a szellem-egyesüléshez vezető fejlődése eredményezi a halandói elme magvában szellemi jellegű szakaszainak a halhatatlan lélek morontia valóságaivá való átalakulását. Az anyagnak alávetett halandói elme sorsa az, hogy egyre inkább anyagivá váljon, majd pedig a személyiség kihunyását szenvedje el; a szellemnek engedő elme sorsa az, hogy egyre inkább szellemivé váljon és legvégül a túlélő és irányító isteni szellemmel eggyé kapcsolódjon, s így személyiség-létben érje el a túlélést és az örökkévalóságot."

      Szép Napot!

      Törlés
    2. Nem semmi SZN, ez honnan van ???

      Ö.T.

      Törlés
    3. forrás:
      http://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/elolvasom

      Szép Napot!

      Törlés
    4. Köszönöm SZN.
      Akkor most talán foglaljuk össze egy kicsit az eddigi ismereteinket és szépen ki is fog jönni a megoldás!!! ... :)))

      Mint már Bastiannak írtam róla, minden visszavezethető a rezgésre, a [-1 0 +1] alapvető felállásra, tekintve hogy minden a rezgésnek valamilyen formája (4-mája - de ez már egy kicsit magasabb level ... :))) ), a megértéshez azonban érdemes mindent az egyszerűbb szemszögéből vizsgálni, mivel úgy könnyebben érthető. (számunkra)

      Beleolvastam ebbe az "Urantia" elméletbe vagy vallásba és megállapításom szerint nagyon sokban hasonlít a Bibliai szövegekre, annak ellenére, hogy a két írás keletkezése között időben hatalmas a távolság.

      Na de akkor csapjunk a lovak közé és vizsgáljuk az egészet az atomi szintről! Az atom ugye három fő részből áll, úgy mint negatív elektronokból, semleges atommagból és pozitív pozitronból.

      Durva bontásban ez társadalmi szinten megfelel mondjuk a sátánista háttérhatalomnak, a semleges népnek és az igehirdető egyházaknak.

      Mivel azonban minden a rezgésre vezethető vissza, így a sátánistákban is jelen van a pozitív, mint ahogy az egyházakban is jelen van a negatív.

      A yin és a yang is ezt ábrázolja. ... :)))

      De maradjunk csak továbbra is az atomi szinten!

      A semleges neutron és a pozitív pozitron ugye atommagként középen foglalnak helyet viszonylagos nyugalomban, míg a negatív elektronok veszettül
      kevircölnek a külső pályákon, mert ez a dolguk és mást nem is tudnak csinálni.

      Hát nem ilyen a társadalom is ???

      Ha ugyanezt magasabb szintre vetítjük, akkor megkapjuk a Földet, ami viszonylag állandó, a tetején meg futkozunk mi emberek - mint elektronok - és állandóan változásokat generálunk, "nyughatatlan" szorgalommal. ... :)))

      Na, dereng valami ???

      Törlés
    5. folytatás

      A problémánk csak ott van, hogy a nagy rezgésünk közben rendszeresen kinyírjuk magunkat - ami ugye eléggé értelmetlen cselekedet - ennek pedig nem más az oka, mint hogy még nem sikerült belépni a 4. dimenzióba.

      Hm ... 4. dimenzió, vajon mi a franc lehet ez ??? Olyan tudományosan hangzik. Nos, a 4. dimenzió nem más, mint az értelem. ÉRT - ELEM.

      Ez kb. annyit jelent, hogy a nagy rezgésünknek adunk valamilyen értelmet is. Pl. amit nagyon tudnék ajánlani, az a túlélés. ... :)))

      A probléma ugyanis ott van, hogy nagy rezgésünk közben megtettünk egy egész ciklust, és a felismerés, valamint az értelem hiányában már megint a Derinkuyu fázisnál tartunk.
      Sátánistáink szorgalmasan készülnek a modern bunkereikbe, hogy túléljék a saját maguk által generált faszságot.

      Hát nem nonszensz ez egy kicsit ???

      Hát dehogynem. És nyugodtan kijelenthetjük, hogy ENNEK SEMMI ÉRTELME. Talán nem árt, ha tudatosítjuk magunkban, hogy már évezredek óta ezt csináljuk, rendíthetetlen szorgalommal.

      Hogy miért van ez így???

      Hát azért, mert az egész rezgésünkből hiányzik az értelem, azaz a 4. dimenzió. Nem hisszük ???

      Na akkor figyeljünk egy kicsit!!!!

      1. Az ember alapvető kérdéseinek egyike az, hogy mi az élet ÉRTELME. Azaz még mindig nem tudja. ... :))))

      2. A zsidó Menóra ( ami eredetileg 7 ágú) 4. gyertyatartója középen helyezkedik el, ami az Istennel való találkozást szimbolizálja, az utána következő három gyertyatartó pedig azt jelenti, hogy magasab szintre léptünk és a cselekedeteinkben megjelenik egy magasabb értelem is.

      3. Maga a lakóhelyünk - a Föld - elnevezése is arra utal, hogy a háromdimenziós bontás eléggé értelmetlen, mivel vagy azt kapjuk, hogy FÖL, vagy azt, hogy ÖLD, ami ugye eléggé jellemzi a létezésünk szintjét. Négydimenziós változatban a FÖLD azt jelenti, hogy az eddigi rendszer egy magasab szintre lép, vagy a félemberek egésszé válnak, vagy az anyagi (materiális szint) magasabb értelmet nyer, stb.

      4. Ázsiai területen, (pl.Kínában) a 4-es szám szerencsétlen számnak számít, méghozzá olyannyira, hogy az emeletek számozásánál nem is használják.

      Mint már említettem, az ember egész eddigi nyüzsgése mindig is szarni ment, a birodalmai széthullottak és utolsó fázisként mindig a pusztulásnál kötött ki.
      Ez még a Bibliában is le van írva, ahol azt írják, hogy gyün a nagy Armageddon és minden elég a nagy tűzben.

      Namost mi van akkor, ha végre kilépnénk ebből a 3-dimenziós baromságból és megértenénk végre, hogy az ELÉG-nek van egy magasab szintű értelmezése is, miszerint megtanuljuk, hogy mi az az ELÉG és abbahagynánk végre ezt az értelmetlen habzsolást ???? Ehez azonban szükségünk lenne egy egészséges MÉRTÉKRE is, ami egyensúlyban tartja a kilengéseinket.

      Hm ... talán ennyi elég is lenne mára gondolatindítónak.

      Ö.T.

      Törlés
  6. Szia Bastian!

    Örömmel olvastam írásodat, köszönöm hogy gondolataidat megosztottad e blogon! Igen érdekesnek és újszerűnek találtam ezt a megközelítést, és a lényegével úgy érzem egyet kell értenem, nem tudok logikusabb ellenérvet. Azonban úgy vélem, hogy az előre megtervezett inkarnáció és a Te tudatossá válás elméleted nem üti egymást, csak egyik következik a másikból. A kezdeti lépés tényleg úgy lehet, ahogy írod, hogy csak az öntudatra ébredt lények tudnak továbbfejlődni, testi halált követően új utakat keresni. (Az öntudat alatt nem azt értem, hogy elkülöníti magát a világtól az egója révén, hanem megérti a saját pozícióját az Egészben és elindul egy fejlődési pályán) Majd miután öntudatra ébred "valaki" onnantól keresi a szerepét az egészben. És innentől már csak egy lépés, hogy az öntudatos lélek újra és újra inkarnálódni akarjon testben (illúzióban), újabb tapasztalatokra szert tenni, olyanokra amelyeket szükségesnek vél saját lényege csiszolása érdekében.

    A többiek, akiknek az első lépés nem sikerül, azok valószínűleg mennek vissza "humusznak", ahogy már többször említettem, ami alatt pontosan azt értettem, amit Te is, hogy feloldódnak az alapeszenciában.

    Üdv a blogon! Szívesen látom sűrűn hozzászólásod. :)

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm, hogy elolvastál és a biztató soraidat is :)).

    Egyet értek Veled, amint írtam, nem a reinkarnáció lehetőségét vetem el, csak annak törvényszerűségét, automatikus végtelen ciklusban megvalósulását tekintem egy kicsit "sánta" értelmezésnek.
    Sokan beszélnek úgy a kissé (véleményük szerint) félresiklott életükkel kapcsolatban, hogy nem baj, majd a következő életükben másképpen (jobban) csinálják, ezáltal a felelősséget és az egész jelentőségét bagatellizálják, ezzel tovább erodálják a kitartásukat, erőfeszítéseiket és megnyugodva mondják, hogy "na majd legközelebb, ezt már a fene megette", persze ez a szimpatikus számukra, mert ez volna a könnyebb út. Szerintem nincs könnyű út, könnyen ezt nem lehet elérni, megvalósítani és ezzel a hozzáállással éppen annak a lehetőségét veszítik el, hogy legyen "újabb" további fejlődési lehetőség. Ha könnyű lenne, értelme sem volna, mert akkor aki "abszolválja", nem lehetne több, mint előtte volt és ha mindenki 0 energiaráfordítással elérhetné, akkor a tudat képtelen volna fejlődni. A tapasztaláshoz kell a hatás-ellenállás megléte (ezért nem tudunk átmenni a falon ebben a valóságban), mert ha ellenállás nélkül átmehetnénk mindenen (értsd, erőfeszítés nélkül minden problémát elháríthatnánk, megoldhatnánk), akkor nem lehetne tapasztalásokra szert tenni és értelme sem volna az egésznek.

    Ha valaki arra hivatkozik, hogy neki vannak "élményei" azzal kapcsolatban, hogy előző életében mondjuk keresztes lovag volt, arra az a válaszom, hogy két eset lehetséges (már amennyiben az élményét valósnak tételezzük fel). Az egyik, hogy valóban így volt és ő úgy döntött, hogy inkarnálódik és most is ennek a folyamatnak a része. A másik lehetőség, hogy nem volt előtte "semmi", csak ahogy ébredezik a tudata, hozzáfér a tudatmező óriási (végtelen) információ tengerében, ha még ebben az állapotában csak érintőlegesen is bizonyos információkhoz, amik lehetnek a közös tudat információi (ami mindent tartalmaz) és ezt más értelmezés hiányában sajátjaként értelmezi.

    Ezért van az, hogy azt az értelmezést, miszerint valaki valamikor egy kődarab volt, aztán orrszarvú, később a bostoni fojtogató, most pedig szülész-nőgyógyász a II.sz szülészeti klinikán egy végtelen körforgásban és ezzel MINDEN ember így van, én csak úgy tudom értelmezni, hogy mint az egy és közös tudat általános részeként ez igaz lehet, de mint Dr. Gipsz Jakab, ez számomra nem valóságos és hihető.

    Továbbra is figyelem a blogodat és ha úgy érzem van közlendőm, azt nem tartom magamban :)):

    VálaszTörlés
  8. És szerinted mi van azokkal a szellemekkel akik itt bolyonganak a Földön a halál után is? Ők lennének azok a tudatelemek, akik úgy istenigazából nem ébredtek öntudatra, de ahhoz eléggé erősek és egyediek, hogy sokáig ragaszkodjanak a Földi létsíkhoz, befejezett Gipsz Jakab életükhöz? Mint egy örvénynek a szélső, és előbb-utóbb elhaló (feloldódó) karjai...

    Tényleg érdekes ez a téma, igazából a spirálos cikkbe illene bele... :)

    Az eddigi fejtegetés alapján én sem hiszem, hogy minden ember több előző élettel rendelkezik itt a Földön. Láthatóan vannak igen tapasztalt visszajárók, de vannak nagyon tudatlanok is. Nem hinném, hogy egy sokat megélt lélek úgy születik le, hogy idióta kocsmatöltelék lesz belőle, csak mert ezt akarja megtapasztalni.

    Bastian volna kedved egy kicsit részletesebben megírni egy cikkben a mondandódat? Akár lehet egészen tudományos jellegű is, összehasonlítva az emberi életpályát a fraktálokkal, stb., stb. Szívesen kirakom.

    VálaszTörlés
  9. Véleményem szerint több lehetőség is van.

    Az egyik, hogy ilyenek nincsenek :))
    A másik, hogy vannak, de csak rövid ideig, ők nem értenek semmit az egészből, sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy meghaltak.
    Aztán azok is lehetnek, akik ugyan értik a dolgokat, de még nem döntötték el, hogy mit tegyenek, tovább menjenek vagy inkarnálódjanak vagy még egyiket sem tudják hogyan kell (ez nem valamiféle automatizmus véleményem szerint) és információt gyűjtenek.
    Nekem úgy tűnik, hogy ott sem tud mindenki mindent és még sok szint lehet, nem csak egy itt, egy meg "ott".
    Volt olyan élményem, hogy találkoztam ilyenekkel, de igazából nem tudtam kideríteni semmit ezzel kapcsolatban, mert más céllal voltam "ott" :)) és rendkívül nehéz ott megmaradni, sokszor az itteni érzékelés alapján csak percekig, de van hogy csak másodpercekig és nem lehet "vacillálni" hogy mi is legyen, mert azonnal "vége", ezért a legjobb az előre eltervezett célra koncentrálni.
    Mindenesetre egyesek csak néznek ki a fejükből és láthatólag nem is érzékeltek engem, egyesek pedig egyértelműen érzékeltek, mert követtek a szemükkel és a fejük is utánam fordult tehát egyértelműen tudatában voltak a jelenlétemnek. Persze azt sem tudom, ők egymást "látták-e". Mindenesetre nem mondtak semmit én meg nagy rohanásban voltam, mert kerestem valamit :)).
    Lehet persze ezen röhögni, de az ég világon semmi okom nincs hazudozni, hiszen semmi előnyöm nem származna belőle, sőt, szimplán hülyét csinálok magamból, de az sem jó semmire :)).

    Egyelőre vannak még tisztázatlan részek számomra és amíg ezeket nem tudom tisztába tenni, addig "cikk" szinten nem akarnám megjeleníteni, mert úgy érezném, hogy a még homályos részeket kénytelen lennék az "intellektuális intuíció" :)) módszerével kitölteni, amit nem tartok tudományos megközelítésnek.

    Még olyan emberek is, mint Henry Stapp, aki jelenleg is mainstream részecskefizikus a Berkeley-n, eléggé kereste a szavakat, amikor 2008-ban az ENSZ egyik konferenciáján tartott előadást erről a témáról (a tudattal kapcsolatosan, hogy a valószínűségi hullámfüggvény "összeomlasztása" (kiszámolása) nem lehetséges anyagi módon, mert akkor csak két hullámfüggvény szorzatát kaphatjuk, de a függvény változói attól még nem kapnak konkrét értéket, ezt csak az anyagon kívüli, a tudat lehet képes megtenni). Láthatóan tartott attól, hogy kizavarják a teremből, de egész érdekes módon értelmes kérdéseket tettek fel neki. :))

    Ettől függetlenül, ha készül valamiféle írás, azt szívesen elküldöm, de nem biztos, hogy felteszed, mert nem feltétlenül illeszkedik a jelenlegi ezoterikus "mainstream"-be. :))

    VálaszTörlés
  10. ""cikk" szinten nem akarnám megjeleníteni, mert úgy érezném, hogy a még homályos részeket kénytelen lennék az "intellektuális intuíció" :)) módszerével kitölteni, amit nem tartok tudományos megközelítésnek. "

    Sokszor a megérzések többet érnek bármilyen képletnél. Nem kell feltétlenül tisztán racionális alapon közelíteni a dolgokhoz, mert sokkal több minden van, amit nem tudunk még annál amit tudunk.

    "Az igazi tudás a nem tudás tudása"

    A jelenlegi ezoterikus mainstreammel sokszor az a bajom, hogy ugyanúgy a mátrixon belül gondolkodik, mint a csont materialista tudomány prominens képviselői. Azért írj csak nyugodtan, szerintem simán bele fog férni a blog arculatába.

    VálaszTörlés
  11. @ Bastian

    " ... az anyag megfelelő szerveződése esetén, mint pl. egy fogantatás és egy új "élet" keletkezése, ez tulajdonképpen egy tudati "örvényt" kelt a tudat nem materializálódott részében a "tudatmezőben" és ez válik az ember "lelkévé", előtte ez nem létezett."

    Talán elkerülte a figyelmedet Bastian, de a fentebb vázolt folyamat - fogantatás és egy új élet keletkezése - ugyanúgy jellemző a pocokra is, mint a hiénára, tehát nem kizárólag az ember sajátja. ... :)))

    Más.

    Utánanéztem az általad említett "fraktál" kifejezésnek és roppant érdekesnek találom, hogy a tulajdonképpen már régen elvetett definíció ellenére a "tudomány" még mindig szorgalmasan használja ezt a megnevezést.

    (A fraktálok definíciójáról egyelőre nincs végleges megállapodás a szakirodalomban, az eredeti definíciót, miszerint fraktálnak nevezünk egy geometriai alakzatot akkor, ha „induktív” dimenziója nem esik egybe (szigorúan kisebb) a Hausdorrff-féle dimenziójával, elgondolásainak változása eredményeképp a fogalom keresztapja, maga Mandelbrot is elvetette (minden más definícióval együtt). E kérdés egyelőre nem tekinthető lezártnak.)

    Ha mindezt leegyszerűsítem, akkor a fraktál = a nem létező létező, vagy a meghatározatlan meghatározott.

    Hehehe ..., igazán jó kis szellemi torna, nemde ???

    A látszólagos ellentmondás azonban viszonylag könnyen feloldható, ha abból indulunk ki, hogy minden létezőre a fizikai síkban érvényes a rezgés.

    Ez a kifejezés - annak ellenére, hogy viszonylag egyszerű - alapvető meghatározója a fizikai síknak, ahol a "nemlétező létező" mindössze a rezgés két végpontja. ... :)))

    Más.

    A nulla csak (téves) matematikai értelmezésben egyenlő a semmivel, ugyanis ha ezt a pontot egy metronóm esetében értelmezzük, akkor ott a közép is jelentést nyer, mivel a két végpont között ingázó mutató minden mozgási fázisban értelmezhető.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  12. @ Bastian

    Talán még annyit a témához, hogy a rezgés több alakban és különböző időintervallumokban, de állandóan jelen van valamilyen formában, így az ún. nulla is.

    Vannak rezgések, melyeknek az ideje a másodpercnek csupán töredéke, és vannak olyanok is, melyek annyira lassúak, hogy föl sem tűnnek, pontosabban fogalmazva az érzékelésünkön kívül esnek, mivel az időtartamuk csak évtizedekben, évszázadokban, vagy évezredekben mérhető.

    Ami az ember számára talán kifejezetten ajánlatos lenne, ha a kilengéseit (rezgéseit) a még élhető keretek között igyekezne tartani. Ha ugyanis extrém módon valamelyik irányban túlfeszítjük a húrt, akkor abból csak nyöszörgés lesz, mikor elkezd a másik irányba mozogni.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  13. Ö.T, ezt a gondolatsort tovább boncolgatva eljuthatunk (ismét) a felismeréshez miszerint minden út Ró... izé akarom mondani a Forráshoz vezet. :)

    A jó pap holtig tanul, de nem mindenki jó pap. Az ő sorsuk elképzelhető, hogy az azonnali feloldódás a közös tudatmezőbe. Azok viszont, akik képesek voltak tovább formálni a Teremtőtől kapott adottságaikat, továbbgyűrűzik az örvényüket, nos ők lehet hogy igen komoly "karrierre" számíthatnak, hiszen a szellemi fejlődés előtt nyitva áll az Út. Az ilyen szellemiségek eljuthatnak akár hatalmas tudatbirodalmakig (szerintem ilyen a "sátán" is), de az - emberi mértékkel nézve - végtelen életpályájuk nekik is előbb-utóbb ugyanaz: feloldódni az Egységbe. Csak míg a "hanyag papokkal" ez tudatlanul megtörténik, addig a magas szintre jutott lelkek (szellemlények) dolguk végeztével visszakéredzkednek a Forrásba.

    Örökké ugyanis nem lehet letagadni a léteztető Teremtőt, és idővel minden lélek visszavágyik majd oda.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Róma neve egyúttal kiadja a sorsát is Mazsola.
      RÓ - MA, azaz lesz nekik némi megrovás. ... :)))

      Ha más nem is, akkor az, hogy fölöslegessé válnak, ugyanis Isten jelenléte fölöslegessé teszi a "földi helytartókat". ... :)))

      Nagy szívás, nem ???

      Ö.T.

      Törlés
  14. Ö.T-nek.
    Az írásomban szerepelt, hogy más élőlények is keltenek "tudati örvényt" csak mivel az anyagi szervezettségük nem olyan "kifinomult" ezért nem képesek olyan módon értelmezni az "információt" (a lenyomatát az agyban, ha van nekik ilyen :)), mint az ember.
    Nem vetem el egyébként azt a verziót, hogy más "entitások" tették ezt lehetővé számunkra, mert az is lehet, hogy soha vagy csak sokkal később lettünk volna erre képesek, talán ezért is van bennünk ez a kettősség az ösztönlény - tudati lény vonatkozásában. Ez persze csak merő spekuláció.

    Az "időnek" csak a mozgás viszonylatában van értelme, különben nem létezik. Ha minden hirtelen leállna és nem mozdulna (még a szubatomi részek rezgése is), akkor az idő nem értelmezhető. Ha most hirtelen minden megállna, akkor semmi nem változna egészen addig, amíg újra meg nem mozdul, nincs sejt szinten sem mozgás, sem folyamatok, semmi, tehát öregedés sincs, de halál sincs, persze ebben az értelemben anyagi élet sem. Ha utána hirtelen minden megint "beindulna", mondjuk a jelen időérzékelésünk szerint tekintve, mondjuk 1000 év múlva, akkor olyan lenne, mintha mi sem történt volna, senki észre sem venné, tulajdonképpen "kiesett" az idő és ebben az értelemben mindegy, hogy 1000 vagy 100000 év telt volna el (azaz éppen hogy nem telt el, mert nem létezett idő :)).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. @ Bastian

      " ... más élőlények is keltenek "tudati örvényt" csak mivel az anyagi szervezettségük nem olyan "kifinomult" ezért nem képesek olyan módon értelmezni az "információt" (a lenyomatát az agyban, ha van nekik ilyen :)), mint az ember. "

      Szerintem fölösleges az embernek elragadtatásba esni saját magától, mivel a szellemi szintje a mai napig nem volt képes felfogni a Teremtés rendjét, tekintve hogy éppen az ellenkező irányban halad.

      Aztán ha megnézzük az elnevezését, az is arról árulkodik.
      Ember -> M-Bär, Isten mackója, ami kb. a medve szellemi szintjére utal.

      Persze nem kötelező ezt elhinni, de az mindenesetre tény, hogy az M-Bär-re is jellemző a kannibalizmus és ezt nem kizárólag fizikai síkon kell értelmezni, mivel a gazdasági jellegű "egymás felfalása" végül is ugyanez, csak más formában.

      Mindettől függetlenül a medve talán még valamivel magasabb szinten is áll tőlünk, mivel valamennyire ismeri a mértéktartást, ami számunkra teljesen idegen. ... :)))
      (Ami tulajdonképpen egyúttal a problémáink kiindulóforrása is.)

      Ö.T.

      Törlés
    2. Erre nem tudok reagálni érdemben, mert nem tudom értelmezni az "ember" magyar szónak a külföldi nyelveken egybehangzó ám teljesen más jelentésű szavaikból levont következtetéseket.

      Az embernek nem feltétlenül ez a "csúcspontja", ami most van. Véleményem szerint szándékosan előidézett lecsúszási folyamatban vagyunk, mentálisan, tudatilag mindenképp és főleg a többség, köszönhetően a különféle szereknek, amiket a gyógyszerekbe, vakcinákba, élelmiszerekbe, vízbe, stb... tesznek.

      Véleményem és saját tapasztalataim szerint, a "lélek" az nem egy különálló valami, ami "valahol van", hanem itt van mindenhol, bennünk, körülöttünk, mindenhol. Ezért van az, hogyha valaki képes minden érzékszervét kikapcsolni, még a gondolatait is, akkor (sok gyakorlással, mint a meditáció) képes máshová fókuszálni ezt a tudatot és képes más információkat feldolgozni és az agyában ebből immár anyagi (holografikus) lenyomatot készíteni arról a részéről, amit az agy értelmezni képes és utána emlékezni rá.
      Ha már a példánál maradunk, egy medve példásul azért nem képes erre, mert az agya nem alkalmas (legalábbis jelenleg) ezeknek az információknak az értelmezésére és ezáltal ezeknek a felhasználására (valamennyit nyilván tud, mert a kutya is álmodik, mint tudjuk, ami nagyon hasonló folyamat, csak az a tudatalattiból manifesztálódik).
      Ehhez elsősorban az "öntudatra" van szükség, az állatoknak nincs "ÖNtudatuk", nem tudják felfogni, hogy ő lepke, mi meg emberek vagyunk.
      Öntudatot tudomásom szerint 3 állatfajtánál figyeltek meg eddig, a csimpánznál, a gorillánál és a delfinnél. Tudniillik amikor tükörbe néznek, akkor rájönnek, hogy saját magukat látják benne és amikor változtatni akarnak a látott képen, akkor magukat mozgatják és igazgatják, nem a "képet". Amelyik állatnak nincs öntudata, azok azt hiszik, hogy valaki mást látnak a tükörben és ahhoz nekik semmi közük nincs, az nem "ő", mert nem tudja mi az. 1-3 éves korig egyébként a gyerekek sem tudják, utána ébrednek csak "öntudatra".

      Törlés
  15. Na csak eljutunk az én sokszor hangoztatott, őrült elméletemhez, miszerint nincs olyan, hogy anyag és nincs idő sem. A "nincs" fogalmát meg fent pontosítottuk. Tehát ez az a kifürkészhetetlen talány, miszerint minden ami van az nincs, de mégis Van. :))))

    VálaszTörlés
  16. A fraktálokat olyan értelemben használtam, hogy azonos mintázatok végtelen egymásba ágyazása képes olyan magasabb szintű mintázatok előállítására, amiben "makroszinten" nem is látható az eredeti mintázat, mint alapelem.

    Hasonlóak az un. Elliot hullámok is, amiket elsősorban a tözsdei árfolyamok fluktuációja kapcsán vezettek be (3 aktív hullám - 2 korrekciós hullám, ez biztosítja a növekedést is és közben a legnagyobb változatosságot és persze minden egyes hullám maga is egy 3-2-es hullámból áll egymásba ágyazva a különböző idősíkokon).
    Ez később felhasználták az élet fejlődésének leírására, sőt, ma már a társadalmi fejlődések ciklusaira is. E szerint a különböző idősíkokon elnevezték őket "supercycle", "grand supercycle" nevekkel is, ahol már egy ciklus évezredekben mérhető. Ez alapján jelenleg még várható egy 5. hullám, ami újra egy fellendülést hoz, de csak átmenetileg és utána óriási korrekció jön és a "kapitalizmus" megszűnik, összeomlik, egy teljesen más világ és életszerveződési paradigma köszönt be. Persze nem kívülről, tőlünk függetlenül, hanem mi hozzuk létre, mert a jelenlegi paradigmában nem élhetünk tovább, mert elpusztulunk, az élet pedig élni akar :)).

    VálaszTörlés
  17. Ajaj, úgy látom igen fel kell kötnöm a gatyát, ha tartani akarom a színvonalat a következő "A tudomány felfedezi a Teremtőt: fizika" c. írásomban!!! :))

    VálaszTörlés
  18. A 0, azaz a semmi, az én értelmezésemben logikai, nem feltétlenül matematikai.
    Ma már tudjuk, hogy az un. "quantum foam" tulajdonképpen ezt az aktív "semmit" testesíti meg. Ez alapján mondhatjuk, hogy a tér a "statisztikai" semmi. Már rájöttek, hogy a vákuum, amiről azt gondolták, hogy a "semmi" valójában csak statisztikai semmi, tehát folyamatosan keletkeznek a "semmiből" szubatomi részecskék és ezek anti- párjai, tehát mondjuk egy elektron-pozitron pár, proton-antiproton, persze csak a másodperc töredékére, leginkább a nanoszekundumos tartományban, ezért mondják rá, hogy "hab", mert olyan, mintha a vákuum "habzana" folyamatos forrásban van, csak ha nincs semmi olyan jellegű hatás (szerintem tudati), akkor nem képződik belőle semmi, hanem azonnal elenyészik (egyesül a párjával és megsemmisül). Ez ma már tudományos tény, egyetemen tanítják. (persze a tudattal nem hozzák összefüggésbe). Ezt nevezik a 0 ponti energiának (amiért annak idején szegény Egely-t kirúgták a KFKI-ból :)). Ma meg tény. Az egy más kérdés, hogy egyelőre fogalmuk sincs, hogyan csapolják meg ezt az energiát, egyesek szerint nem is lehet, mert többet kellene befektetni, mint amennyit ki lehetne nyerni. (két atomnyi vékonyságú lemezt párhuzamosan egyensúlyban súrlódásmentesen vákuumban elhelyezve, a keletkező részecskepárok gravitációja miatt egymáshoz vonzza a két lemezt és ezt lehetne kihasználni, csak az a probléma, hogy egy idő után összeérnek és akkor újra el kell őket távolítani egymástól, amihez energia befektetés szükséges).

    Abban az értelemben az anyag "semmi", mert nem anyagból keletkezett, hiszen az nem volt előtte, semmiből pedig nem lehet semmi, azaz lehet, de csak egy illúziója valaminek.

    Érdekes módon a nagy tudósok felfedezéseit csak addig a pontig tanítják, amíg "számolni" lehet velük és ilyen módon számon lehet kérni a vizsgákon. De az ÖSSZES nagy tudós élete második felében tulajdonképpen "filozófiai" kérdésekkel foglalkozott és a fenti "semmi" illúziójával foglalkozott, legyen az Wigner Jenő, Neumann, Bohm, Penrose és részben Einstein is, bár vele sok vita volt és végül, mint utólag kiderült, tulajdonképpen úgy halt meg, hogy nem volt igaza :)). Ezt még Hawking is alátámasztotta. Egyben egyet értettek, az anyag illúzió és valójában nem létezik és nem is áll külön tőlünk, csak a tudat teszi szeparálttá és érzékelhetővé. Az pedig nagyon érdekes, hogy az elmúlt pár évben Hawking teljesen ellentétesen nyilatkozik a korábbiakhoz képest, nekem gyanús, hogy kihasználva a "hátrányos helyzetét" olyan szavakat adnak a szájába, amiket sosem mondott korábban, mint annak idején a hamisított Teller levél esetében. (vagy csak szimplán meghülyült, ezt nem tudom megítélni :)).

    VálaszTörlés
  19. Berakok néhány írást amit korábban egy fizikus sráccal leveleztem, szerintem van helye ezek között :))

    Mivel nemrég az iTunes U-t megnyitották a nagyközönség előtt (és bevezetik az egyetemi oktatásban), nagyon sok érdekes egyetemi előadást tettek fel és egyre több lesz. Az is jó benne, hogy a legnevesebb egyetemek előadásait teszik fel és professzorok tartják, én kiválasztottam a Stanfordnak egy kurzusát a “Modern részecskefizikáról” és nagyon jól érthető volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki érdeklődik a téma iránt!

    Namármost a prof valójában azt tartotta a “legérdekesebb” különbségnek a klasszikus fizika és a kvantumfizika között, hogy míg a klasszikus fizika esetén, ha a természeti törvényeket megszorozzuk (-1)-el (elméletben) és egy esemény végállapotából visszafelé alkalmazzuk, akkor mindig az eredeti állapotba jutunk. Ezzel teljesül a kauzalitás és reverzibilitás elve, a természeti törvények ilyen elméleti módon szimmetrikusak.
    A kvantumfizikában viszont nem így van, ha visszafelé alkalmaznánk őket, akkor nem a kiindulási állapotba jutnánk, hanem egy egészen más állapotba. Azzal szemléltette, hogyha pl. részecskeként jut át a résen az elektron, ami merőlegesen érkezett a réshez, akkor tegyük fel, hogy a résbe érve annak a szélén “megpattan” és egy bizonyos szögben eltérve az eredeti iránytól csapódik az ernyőbe. Viszont ha ugyanígy visszafelé alkalmazzuk ezt, akkor ahelyett, hogy “megpattanna” a résben, ehelyett a résből nyílegyenesen visszamegy a kibocsájtó elektronágyúba, holott az elv alkalmazása alapján valamilyen szögben kitérve kellene neki a rés első oldalához képest továbbhaladnia. Tehát a két irány oda-vissza nem egyezik meg, ami ellentmond a “szimmetriának”, azaz a törvényeket visszafelé alkalmazva sosem tudnánk kiszámolni, honnan jött a részecske (nyilván most nem okoz gondot, mert tudjuk, hogy mi lőttük ki az elektronágyúból, de jöhetett volna máshonnan is).

    A másik érdekesség szerintem, hogy van itt még valami, mégpedig az energiaszint, ami ezt felül tudja írni. Nevezetesen az abszolút 0 fok környezetében és a fölött másképp működnek ezek a jelenségek. Ha valaki áttanulmányozza a Bose-Einstein kondenzátum jelenségét (ami már a múlt század 20-as éveiben dolgoztak ki, de csak 1995-ben tudták megvalósítani technikai nehézségek miatt), akkor tudhatja, hogy csak néhány nanokelvinnel magasabb hőmérsékleten, mint az abszolút 0, az atomok tulajdonképpen “megállnak” és az atomok valószínűségi hullámfüggvénye “összeolvad”, tehát nem az egyes atomok hullámfüggvényeinek szuperpozíciója adja ki az atomhalmaz (pár száz atomig jutottak eddig és pár száz molekuláig) közös hullámfüggvényét, hanem konkrétan 1! Tehát úgy viselkedik az atomok halmaza, mintha 1 atom hullámfüggvénye lenne az egész, meg sem lehet különböztetni “szeparált” atomokat benne.
    Ha persze ezt összevetjük azzal, hogy az űrben sincs ilyen alacsony hőmérséklet sehol (tudásunk szerint olyan -200-240K körül van), ez azt feltételezi, hogy azért van “anyag” mert magasabb a hőmérséklet, mint az abszolút 0 (ezért a hullámfüggvény egyre rövidebbé válik, aztán szétválik egyedi hullámfüggyényekre és végül megjelenik az anyag, ahogy nő a tárolt energia (rezgés) a növekvő hőmérséklet függvényében és ezt a kísérlet vissza is igazolja!).
    Ezt végigkövetve, ha az univerzum egyszer a tágulás következtében kihűl (vélhetően abszolút 0 fokra, mert semmilyen anyagi mozgás már nem lesz), akkor eszerint az egész univerzum egyetlen hullámfüggvénnyé válik (vagy az is megszűnik?). azaz a “semmi” lesz csak. Innen már csak egy lépés, hogy akkor mi van? Mi okozza azt a hőmérséklet emelkedést, ami által megjelenik az anyag? Nyilván az ősrobbanás. Na és azt? :) )

    folyt. alant:

    VálaszTörlés
  20. Ez valójában ott kapcsolódik a poszthoz, hogy az abszolút 0-án a “megfigyelő” nem tudja összeomlasztani a részecskék hullámfüggvényét, mert egyrészt már nincsenek, másrészt azt az egyet, ami van, azt pedig a kísérletek szerint nem omlasztja össze, mivel kb. 300 atomnál egy kb. 3-4mm átmérőjű “felhő” keletkezik (egy mágneses csapdában tartják) a képen, ez látható is, de ha összeomlana, akkor valójában nem látnánk semmit mert akkor egy kis láthatatlan pontban lenne az 1db részecske.

    Remélem sikerült még egy kis “gondolatébresztést” hozzátennem a témához. :) )

    VálaszTörlés
  21. Van még egy “érdekes” elmélet, Peter Russell egyik előadásában láttam (ő is korábban fizikus volt (Cambridge), most “tudat” tudományokkal foglalkozik), a logikája mindenképpen figyelemreméltó.

    A fénysebességgel kapcsolatban nem tudom miért gondolják, hogy mindig ugyanakkora volt az “Ősrobbanás” óta, hiszen már azt is tulajdonképpen indirekt módon bebizonyították, hogy a gravitáció az Univerzum kezdetén sokkal erősebb volt, mint manapság, tehát fokozatosan gyengült a jelenlegi szintre. Lehet, hogy a fény pedig fokozatosan (nagyon lassan) gyorsul?

    Ő a következő gondolatkísérletet javasolja:
    Van egy a fénysebességhez képest álló megfigyelő (A) és egy mozgó megfigyelő (B).
    1. A-hoz képest egy fénysugár elindul és 300000km-t tesz meg egy másodperc alatt.
    2. B elindul párhuzamosan a fénysugárral és egyre gyorsul ezáltal az ő órája egyre lassabban jár A órájához képest.
    3. B eléri a fénysebesség 87%-t, ekkor az órája fele olyan sebességgel jár, mint A-nak, ezáltal 0,5mp-et megy A órájának 1 mp-e alatt, így csak 150000km tesz meg.
    4. B eléri a fénysebesség 99,5%-át, ekkor már órája 0,1mp-et mutat A órájának 1mp-e alatt, ezért csak 30000km-t tesz meg.
    5. Így folytatva, eléri a fénysebességet (tegyük most fel, hogy B-nek nincs tömege), ezáltal amit “lát”, az ugyanaz, mint amit a foton “láthat”. Tehát a foton nézőpontjából tudjuk érzékelni a valóságot.

    Mit lát a foton?
    1. Azt, hogy megállt az idő, ahogy elérte a fénysebességet (0,5mp, 0,1mp,…0mp)
    2. Azt, hogy nincs tér, ahogy elérte a fénysebességet (150000km, 30000km,….0km)
    Tehát a foton a nem tér és nem időben létezik! Ami a téridőn kívül létezik, azt felfoghatjuk úgy, hogy az az univerzális “tudat” (a fotonok hordozzák az információt).

    Azt tudjuk, hogy a fénysebességhez közelítve a “látókör” (horizont) beszűkül, azaz ha a fénysebességhez képest lassulunk, ahogy a fenti kísérletben láthattuk a tér egyre jobban kinyílik (megjelenik) és az idő felgyorsul (megjelenik). Azaz a téridőt a fénynél lassabb anyag (ami mindig teljesül) hozza létre és tágítja egyre jobban, ahogy egyre lassabb.

    Úgy is felfoghatjuk, hogyha egy fénysugárt látunk egy A pontból egy B pontba haladni és feltételezzük a fenti elmélet helyességét, akkor valójában a “fény” nem ment sehová, hanem csak az anyagi téridő “nyílt meg” és ezért látjuk azt az illúziót, hogy a fény megy valahonnan valahova, ez az illúzió pedig a nem más, mint maga a tudat “manifesztációja” a téridőben.

    Ezáltal feltételezhetjük, hogy a fénysebesség is változik az idő kezdete óta, ami valójában azt jelenti, hogy mi lassulunk a fényhez képest folyamatosan és ez okozza az univerzum tágulását és a vöröseltolódást az érzékelt fényben? Ráadásul egyre nagyobb mértékben lassulunk, mivel a mérések az univerzum egyre gyorsuló tágulását mutatják.

    Tehát elképzelhető, hogy a mért fénysebesség egyszerűen azért nagyobb, mert ha nagyon lassan is (most változott annyit, hogy már ki tudtuk mutatni?), de lassulunk a fényhez képest, mivel egyre nagyobb teret nyitunk, és egyre gyorsítjuk az időt, ezáltal egyre nagyobb távolságot tesz meg egyre rövidebb idő alatt a fény, ezért érzékeljük, hogy egyre gyorsabb?

    VálaszTörlés
  22. Pacal, fogadd elismerésem, a morfogenetikus mező( közŐS tudat, EGYség tudat) működésének újabb bizonyítékát látom profin megfogalmazott gondolataidban.
    Sajnos én is kissé késve tudtam bekapcsolódni az Illuval folytatott eszmecserébe, nekem kimondottan tetszett az intelligenciája, ami a megértés alapja, és bizony sokan elvéreztek a "másik" oldalon.
    Azt pedig kimondottan sajnálom, hogy eltűnt, mielőtt sikerült volna teljes harmóniába kerülni vele, meggyőződésem hogy csak idő kérdése lett volna.
    Remélem most az őt ért impulzusokat dolgozza fel, ugyanúgy, ahogy mindannyiunknak ezt kell tennünk, ha jutni szeretnénk valahová... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te meg merre kujtorogtál bátyám? :) Írtam a livejournal címedre, de valami hibaüzenettel visszadobott.

      Törlés
    2. A természetben voltunk, ahol nincs internet, csak REND.
      Mióta új gépem van, még a saját postafiókomat sem találom.:)

      Törlés
  23. Bastian, ha ezek után még egyszer azt írod, hogy nem tudnál megírni egy teljes értékű cikket, akkor kénytelen leszek hangosan felröhögni! :))

    VálaszTörlés
  24. @ Bastian

    Az írásaidban végülis ugyanazt látom - tudományos változatban - mint amiről én írtam egyszerűbb formában. A különbség talán annyi, hogy a hivatalos tudomány egyszerre akarja kitépni a mamutfenyőt és a megoldást a bonyolult formákban és képletekben keresi, én meg inkább a leegyszerűsítést kedvelem és azt állítom, hogy nincs is szükség a mammutfenyő kitépésére.

    Ez kb. olyan, mint amikor pl. tejre van szükségem és felpattanok a bicajra és elhajtok a boltba. Két irányban indulhatok el. Vagy a bolt felé, vagy a teljesen ellentétes irányba és megkerülöm a Földet.

    Az első esetben ugye nyílván hamarabb elérem a célomat, a második módszerrel viszont több tapasztalatra teszek szert és csak a végén fogok tejet inni. ... :)))

    De említhetek egy Bibliai példát is, ahol egyes napszámosok már az első órában kimennek a mezőre dolgozni, mások viszont csak az utolsó órában, mégis mindegyik ugyanazt a bért kapja. ... :)))

    No de maradjunk még egy kicsit a rezgésnél, ugyanis az emberi felismerés egy kissé lassú. A rezgésnek ugyanis különböző formái lehetségesek, aminek talán a legegyszerűbb képlete a már általad is említett [ -1 0 + 1 ] verzió és a síkban történik. A metronóm ugyanerről szól, csak éppen íves változatban. A 6-os illetve 666 -os változat már egy spirál mentén történik, amit röviden az explózió kontra implózió megnevezéssel jellemezhetünk és itt bizony már marhanagy titkolózásba botlunk, aztán van még a rezgésnek a centrikus változata, ami kb. egyenlő az összehúzódás kontra kitágulás variációval, vagy más néven pulzálással. (pl. emberi szív)

    Van azonban ezeken kívül is még egy változat, ez pedig a spirál, aminek a rövidített variánsa a nyolcas,(8), amit síkban ábrázolva kb. a DNS-spirált kapjuk.

    Ez mind rezgés, csak más formában. ... :)))

    De ugyanez megjelenik atomi szinten is, ahol a negatív töltésű elektronok nyüzsögnek az atommag körül, amit egyrészt a pozitív töltésű proton és a semleges töltésű neutron képvisel.

    Namost ezek a rezgésformák jelen vannak az emberi tudatban is, mivel mi is az egésznek vagyunk a részei, ha akarjuk, ha nem, és ezek a rezgések meghatározzák a cselekvésünket is.

    Pl. a globalisták által képviselt és a Georgia Guidestones "emlékművön" megörökített nagyméretű kinyírási akció is a rezgésre vezethető vissza, ahol a két végpont az állítólagos tűlszaporodás
    kontra népességcsökkentés.

    Mindebből nem nehéz észrevenni, hogy a rezgés - valamilyen formában - az emberi társadalmakban is megjelenik, akkor is, ha nem akarjuk.

    Ha már az implózió vagy a 666 esetében ekkora marhanagy titkolózás folyik, akkor nem nehéz rájönni, hogy az emberi felismeréseket valakik szándékosan akadályozzák.

    Mindettől függetlenül azonban a változások már megkezdődtek és ezt már a "nagyvezérek" sem tudják visszacsinálni. (bolygóegyüttállás, napkitörés, stb) Vagyis a "mátrix" olyan szinten változik, amibe az embernek már nincs beleszólása.

    A vallásban ez kb. egyenlő az Isten megjelenésével. ... :)))

    Ö.T.

    VálaszTörlés
  25. Ezzel kapcsolatban volt egy írásom, annak egy részét idemásolom válaszként:

    "szerintem két megközelítés lehetséges az élet “esszenciájának” megértéséhez, az egyik a tudomány, ezen belül is a részecskefizika, a másik a vallás. A vallás persze nem magyaráz semmit, hanem azonnal megpróbál “célba ugrani”, átugorva minden racionális megközelítést, bizonyítást, egyszerűen megkerüli a problémákat és kinyilatkoztat, annyi félét, ahány vallás csak van. Véleményem szerint ez azoknak szól, akiknek valószínűleg úgysem volnának meg a képességeik a lépésről-lépésre való tudományos megismeréshez, ezért nekik készült egy “egyszerűbb” változat :) ).
    A tudomány oldaláról is mint már korábban értekeztünk róla, vannak “hitek”, de azért ott van esély a megdőlésükre vagy éppen a visszaigazolásukra, még ha kell is hozzá több-kevesebb idő. Ezért számomra ez lehet a járhatóbb út, de nem kizárva, hogy a két megközelítés valahol a jövőben esetleg találkozni fog, ha nem is úgy, ahogy esetleg most képzeljük (vagy elvetjük). Ezért én inkább tanulok, mint templomba járok :) )."

    Természetesen nem tudok és nem is akarok igazságot tenni a hit vs. tudás vitájában, nekem egyszerűen fontos és lényeges, hogy lépésről-lépésre építkezzek, legyen bizonyos visszaigazolásom és ne kerüljek állandóan ellentmondásba önmagammal, ehhez pedig kell szerintem egy "szisztéma", ebben az esetben a tudományos megközelítés. Természetesen a "mainstream" szereti elvinni az embereket a bozótosba, de ez a résztvevők hibája/szándéka, nem a módszeré szerintem. Tehát a résztvevőket el lehet vetni, de a módszer maga számomra elfogadható.
    Az én megközelítésem és az általában elfogadott "ezo" megközelítés között az a különbség, hogy számomra ez nem "misztikus", nem mesébe illő "szellemekről" szól, nem "archaikus" legendákról, hanem ugyan olyan vizsgálható és megtapasztalható dolgokról, mint amivel a jelenlegi tudomány is foglalkozik, csak ezzel bizonyos okok miatt nem akar (hivatalosan). Tehát ebből a nézőpontból tekintve rá, semmi "természetfeletti" nincs benne, ez is a természet része, ha nem feltétlenül csak anyagi szempontból tekintünk rá.

    Azzal kapcsolatban, hogy miért lehet érdekük "egyeseknek" ezt a területet "elhanyagolni" ill. tévutakra vezetni az átlagembert szerintem nem nehéz kitalálni. Akik ezt az anyagi valóságot a Földön "uralják" azok tökéletesen tisztában vannak az abszolút értelemben vett "valósággal", sokan ismerik is már őket, ők a "megvilágosodottak" azaz az Illuminátusok. Persze ez a téma mára már jól szervezetten le van járatva és nevetségessé lett téve, "jobb körökben" aki ezzel előhozakodik, azt körberöhögik és kirekesztik a társaságból. Ez a módszerük, mert eltitkolni már nem lehet, de a nevetségessé tevés még jól működik.

    Tehát, ha mindenki tisztában lenne azzal, hogy a halál után nem a "semmi" van/lehet, akkor megszűnne a félelem, megszűnne a bármi áron kaparás valami anyagi dolog iránt (merthogy csak ez az egy esély van és amit nem szereztünk meg, az örökre elveszett és mindenkinek az értéke annyi, amennyije van ideológiája).
    Az emberek megszűnnének együttműködni és félelem hiányában pillanatok alatt kisepernék a parlamentekből a gazembereket, azzal sem törődve, hogy lőnek rájuk. Tehát az uralkodók egyedüli "fegyvere" a tudatlanságban tartása a tömegeknek és ezért mindent meg is tesznek, láthatóan sikeresen. Azért akarnak mindenképpen balhét és minden állampolgárt személyesen ellenőrzés alatt tartani, mert így "mi" leszünk az elsők, akiket jégre tesznek. Ezzel jó, ha mindenki tésztában van, amikor a "világdiktatúra" megvalósul. De ezek már ismert dolgok az erre érzékeny közönség soraiban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Akik ezt az anyagi valóságot a Földön "uralják" azok tökéletesen tisztában vannak az abszolút értelemben vett "valósággal", sokan ismerik is már őket, ők a "megvilágosodottak" azaz az Illuminátusok."

      Nem árt, ha a megvilágosodott "illuminátusok" tanulnak némi alázatosságot Bastian, mivel az eddigi teljesítményük csupán az emberiség önmegsemmisítéséhez lesz elég.

      Ö.T.

      Törlés
  26. Bastian írtad, hogy "ha az univerzum egyszer a tágulás következtében kihűl (vélhetően abszolút 0 fokra, mert semmilyen anyagi mozgás már nem lesz), akkor eszerint az egész univerzum egyetlen hullámfüggvénnyé válik (vagy az is megszűnik?). azaz a “semmi” lesz csak. Innen már csak egy lépés, hogy akkor mi van?"

    Mi van akkor, amikor fázol? Megmondom: összehúzod magad. Nnna, az Univerzum ugyanezt fogja tenni, amikor elérte tágulásának maximumát, és "kihűl": elkezd összehúzódni, egészen addig amíg eléri a zsugorodás maximumát, azaz a minimumot. Ez a legnagyobb "idő"léptékű pulzálás a világban. Erről beszélnek a Védák is: a Teremtő lélegzet vétele.

    Ezt is írtad:
    "A fénysebességgel kapcsolatban nem tudom miért gondolják, hogy mindig ugyanakkora volt az “Ősrobbanás” óta,"

    A fénnyel kapcsolatban a fizikusok számára az a legérthetetlenebb, hogy a sebessége a megfigyelő mozgásától FÜGGETLENÜL állandó! Tehát hiába közelítesz, vagy távolodsz egy fényforrástól (teljesen mindegy milyen sebességgel), akkor is ugyanannyi lesz a fényfotonok hozzád eljutó sebessége. A kvantumfizikát nem értem, de azt viszont értem, hogyha a fény az anyagi világunk eseményeitől független állandó, akkor azt csak úgy lehet elképzelni, hogy a fizikai világtól erősebb (függetlenebb) törvény alapján működik, úgy is mondhatnám, hogy a "fátylon", az illúzión túli létező akaratából.

    Ha fentiekkel tisztában vagyunk, akkor ezek után nincs mitől tartani, még a kiépülőben lévő világdiktatúrától sem.

    VálaszTörlés