2015. szeptember 19., szombat

Kérdezek-felelnek Játék 1. rész: jó, jobb


Egy kedves, távoli barátom ajánlott egy új játékot, ami arról szól, hogy felteszek számomra fontos kérdéseket olyan entitásoknak, akik vélhetően már nem az átlagember szintjén vannak, vagy sosem voltak igazán idevalósiak, s akiknek tudása láthatóan nem csak könyvekből ered. Éppen ezért nyílvánvalóan nem "tankönyvi" magyarázatokra, feleletekre számítok, és ezeket a válaszokat a jóváhagyásukkal szándékozom közzé tenni itt a blogon. Célom mindezzel az, hogy megértsük: ugyanazt a valamit több nézőpontból is meg lehet vizsgálni, ezzel tágítva a saját perspektívánkat, és hogy ez milyen jó móka már! Valamint hogy megpróbáljuk az alapokat rendbe tenni, mert úgy látom nagy gondok vannak már az alapoknál is, és amíg azt nem igazítjuk helyre, addig nem tudunk jó felépítményt építeni. Minden kérdés-válasz csomagban egy adott témát járnánk körbe, a válaszadók gondolataiból kiindulva, de természetesen a hozzászólásokban bárki csatlakozhat, kifejtve bővebben a témát. Ebben az egyre  fokozódó virtuális őrületben talán nem is baj ha mi, akik eléggé hasonlóan gondolkodunk elkezdünk játszani végre, és talán átforgatjuk egy kicsit a környezetünket a helyes irányba, szemfelnyitogató témákkal elfordítva magunkat és másokat a "képernyők", a "hírek" elől. Olyan jó ötletnek tűnt, hogy rögtön ki is küldtem az első kérdéscsomagot az "ufóknak", kicsit egósan kezdve, aztán szépen haladva a transzcendens irányába. Kezdjük!


1. Kérdés: jobb lett-e a világ az én (Mazsola) létezésemmel? 

Válaszok:

Shaula:  
Igen.

Viator:  
Ha a kérdést így tesszük fel, akkor egyáltalán nem adható egyértelmű a válasz. Mert a feleségem és a gyerekeim szemszögéből nézve jobb lett, de mondjuk egy ellenérdekelt munkatársam szerint nem, az adóhatóság szerint akkor teszem jobbá a világot, ha sokat és pontosan adózok, egy román soviniszta szerint pedig tök mindegy milyen ember vagyok, akkor is egy barbár ázsiai maradok, akinek ősei brutálisan felforgatták a békés dákórománok életét az egykori Kárpát-medencében. Most akkor jobb, vagy rosszabb lett általam a világ? Ha a kérdést úgy közelítjük meg: Biztos, hogy én vagyok a világban, nem lehet az, hogy valójában világ van énbennem észleletként? Nos, így már merőben más eredményre juthatunk. 

Overlandaid:  
Most ezt tőlem kérded? :)
A kérdés szerintem azért tűnik elsőre butának, mert olyan fogalmakkal operál, amik így nem értelmezhetőek. Kb. úgy, mintha azt a kérdést tenném fel, hogy „szerinted finomak az ételek?”

A dolgok sosem állnak önmagukban, ez a legeslegnagyobb emberi tévedés szerintem. Az ember hajlamos két dologra: egyrészt nem meglátni az egészet és elveszni a részletekben, vagy nem meglátni az egészet kitevő részleteket, ehelyett beleveszni valami ködös általánosításba. Olyan, hogy „világ” nem létezik önmagában. Pontosabban létezik, de számodra biztos nem, ez a fogalom nem megragadható onnan, ahonnan mi tekintünk rá. Úgy is fogalmazhatnék, egy borsószem számára nem létező fogalom a tál borsó, vagy egy tégla számára maga a ház, nem tud vele semmit sem kezdeni, még gondolatban sem, éppen azért, mert belülről tekint rá, és nem kívülről. Pont, ahogyan te is érzed, mennyire megfoghatatlan fogalom pl. az étel. Te, Mazsi, együnk holnap egy ételt! Már ez is furcsán hangzik, de amikor eljön az étkezés ideje, te biztos nem „ételt” fogsz enni, hanem borjúragut vagy cézársalátát. Ami persze étel, de mégsem az, mert ilyen, hogy étel önmagában nem létezik, az csak a sültkrumpli és a palacsinta gyűjtőfogalma, de te ételt nem tudsz kérni a boltban.

Szóval a „világot” te nem fogod jobbá tenni, ez már Jézusnak és Buddhának sem sikerült, mert hát hiába voltak ők hatalmas avatárok, van bizony olyan ember, akinek pl. Jézus épphogy rosszabbá tette az életét, mert a fia nem áll szóba vele a jézusi tanokat félreértelmezendő, és van olyan ember, aki konkrétan tojik Jézusra, mert más vallás híve, és olyan is van, aki életében nem hallott még Jézusról és nem is fog. Remélem, ebben egyet tudunk érteni, és persze, lehet azt mondani, hogy Jézus áttételesen igenis jobbá tette a világot, mert blablabla, de hát ez már akkor így valami megfoghatatlan, homályos fogalmakkal játszó diskurzus lesz, és azt hiszem, a kérdésed ennél jóval konkrétabb volt. Szóval Liamnak, a szomszédomban lakó 5 éves kissrácnak biztos nem tetted jobbá az életét, mert tesz ő rád nagyívben, azt sem tudja, hogy létezel, és van egy olyan halvány gyanúm, e tudás híján is fog eltávozni egy szép napon innen. És biztos van olyan, akinek meg épp elbaltáztad az életét, tán már nem is emlékszel az illetőre, ő meg azóta minden nap átkokat szór rád. Nem tudsz a világon belül egyetlen egy olyan dolgot sem mondani, aminek a hatása egyértelműen az emberek által definiált jó vagy a rossz oldalra tevődik és ráadásul általánosan minden egyes elemére ennek a világnak – azaz e dolgokból kirakott nagy egészre – belülről kihat.

És akkor itt el is érkeztünk a második ponthoz, de még előtte annyit mondanék: ha így gondolkozol, sosem leszel elégedett. Nem lehet a nagyot mozgatni, csak a kicsit, és azt is inkább belülről, az apró lépesekben kvázi elveszve. Hisz az autót is belülről vezeted, nem pedig tolod, nem? Valahogy úgy néz ki a képlet: meglátom egyben a finom vacsorát, azaz kívülről rátekintek egyben, ezt az ideát leképezem a magam síkjára (ld. recept, tervrajz stb), azaz lépésekre bontom a megvalósítást, majd belemerülök ebbe az alsóbb nézőpontba, és ott megpucolom a krumplit, megdinsztelem a hagymát, ekkor elveszítvén egy kisidőre a globális látásmódomat, majd amikor kész a vacsora, ott lesz előttem az idea manifesztációja egyben a kidolgozott részletek által, ami azonnal visszarántja a perspektívámat abba pontba, ahonnan megint az egészre látok rá. De ha te magát a vacsorát akarod létrehozni egyben a részletek kidolgozása nélkül, az nem fog menni. Tedd jobbá a kislányod életét, a magadét, a cicáét a parkban. Fess le egy régi bútort és ezzel mentsd meg a kidobástól, nevettess meg egy szomorú embert, aki az utadba kerül, alkoss magadban, csak úgy, taps és vállveregetés nélkül, légy mindennap egy kicsit több-jobb önmagadhoz képest. És akkor – hogy, hogyhogy nem –, egy szép napon arra ébredsz, kész a vacsora, ott lesz előtted a „jobb” világ. Addig is tedd jobbá inkább magadat, nyilván ez nem annyira tetszetős dolog, mint megváltani a világot, mégis az ahhoz vezető egyetlen és legfontosabb lépés.



(Mazsola  
(kicsit skizo, de én is megpróbálok válaszolni a saját kérdéseimre a magam egyszerű, kezdetleges módján): én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, ámbár úgy se nagyon, mert még ismerkedek magommal. :) Sőt, igazából nem is tudom mi a jobb, ha "mások" ítélnek meg, vagy ha én magam magamat. Másokban kialakulhat egy "kép" rólam, de az sosem lesz valós, mert az az ő képe rólam, ami természetszerűleg nem lehet azonos a saját magamról alkotott képemről. Ejj de zavaros... De ettől eltekintve az például biztos, hogy ha a közösségi színteret nézzük, akkor jó sok baromságot belehordtam a morfogenetikus mezőbe az utóbbi években "tanulás és tanítás" címszóval, abban a hazugságban élve, hogy mindezzel valamiféle felsőbbrendű jót szolgálok. Határozott "küldetés-tudattal" vágtam bele ebbe a munkába, és szentül hittem, hogy ha - hitem szerint - másokat is megpróbálok felemelni (micsoda önámítás!), akkor jobb lesz a világ. Ma már nem vagyok ebben olyan biztos, bár tény, hogy mindez a tanulásomat szolgálta, így ha nem is feltétlenül volt, talán a "hasznos" és "szükséges" mértéket megütötte. Mert miért lenne jó "felemelni" másokat egy olyan világban amit alapvetően nem lehet és nem is kell jobbá tenni? Lásd 2. pont. Az én tevékenységem ha kis mértékben is, de hatással volt a világra, tekintve hogy nem egy lakatlan szigeten nőttem fel egyedül, mindenkitől elzárva - ilyen szempontból mindenki hatással van mindenkire, de hogy ezt meg lehet-e a "jobb lett?" mérőszalagjával mérni? Kétségem van.. Egyáltalán honnan veszem hogy sikerült-e bárkit is "feljebb" tornásznom? S hogy ez egyáltalán feladatom volt-e? Sőt, egyáltalán mi az a "feljebb"? S hogy mi a jó egyáltalán? Lásd 3. pont. Tényleg hülye kérdés, menjünk gyorsan tovább! :)

***

2. Kérdés: jobbá tehető-e egyáltalán világunk, a Földi játszóterünk, van-e ennek értelme? 

Válaszok:

S:  
Erre egyrészt nem tudok egyöntetűen igent vagy nemet mondani, mert azt látom, hogy igen is meg nem is. :p Most azon a véleményen vagyok, hogy a szűk környezetemben, ahol nagyobb ráhatással rendelkezem bizonyos fokig, igen. Ugyanakkor, ha azt nézem, mennyiben változtat ez a forgatókönyv egészén és annak végkifejletén, akkor azt látom, nem. :P (ahhoz tényleg kellene egy mennyiségi átfordulás, viszont ha elég sekélyes történelmi és mitológiai tudásom veszem alapul, akkor valahogy soha nem azt történt, hogy egy tudatosabb kisebbség átformálta a többség gondolkodásmódját, hanem ezen „kisebbség” tűnt el/lépett ki. Lsd. mayák, indiánok, maga szinten transzcendens kultúrák, népcsoportok, stb.)
Másrészt hajlok arra is, hogy igen, jobbá tehető, de az legtöbbször már csak „utánunk” történik meg. Tudom, hogy közhely a „majd csak az utókor fogja értékelni” mondás, de sokszor ezt látom, kicsiben és nagyban is. Mintha valaminek a – hirtelen - hiánya sokszor jobban ébresztene, mint a megléte. Mert amíg van, addig olyan természetes, hogy sokan talán bele sem gondolnak honnan, hogyan, kik/mik által van az a van. Viszont a nem-léte (egy már „meg lét” után), az baromira feltűnik. :D
ez érdekes mód összefügghet az első résszel, ahol szintén az eltűnés/nem látszódás jutott eszembe mint kultúrák, népcsoportok. Valszeg nem véletlen, de ezt most nem viszem tovább.
Tehát értelme mindenképp van - ha más nem, akkor a jobbá tétel közben szerzett tapasztalatokból levont belső konklúzió. :D Az eredményt illetően vannak kétségeim.

V:  
Jobbá nem a világ, (mivel a világ objektumai megfagyott szellemi formák) hanem a szellemi lélek tehető, amely viszonyt alakít ki ezekkel a dolgokkal. Képes-e úgy működni a világ dolgai között, hogy minden tette kultusz, egyfajta imádság legyen és ezáltal a megfagyott formák feltárhassák és megmutassák azt a Forrást, ahonnan egykoron kihullottak. Így tekintve a világra nem a külső folyamatok iránya, súlya, stb fog megváltozni, hanem azok értelme. Valamit érteni és tudni annyit jelent, mint visszavezetni saját princípiumához, önmagamba, önnön uralmam alá. Ezáltal emelhető fel a világ, amely végső állapotában már megszűnik "külső" lenni, hiszen a "külső" mindaz, ami nem ismert, kényszerítően, fenyegetően hat rám, azaz, ami fölött nincs uralmam.


O
Röviden válaszolva, szerintem igen. De itt is az a kulcs, hogy magadban kell ezt elvégezned. Most a „jobb”-ot én leginkább úgy értelmezem, hogy színvonalasabb, fejlettebb, magasabb nívójú. Remélem, ezzel így egyet tudsz érteni, és így kikerüljük ezt a szubjektív jó és rossz csapdát.

Az egész világmindenség egy pontban áll egy mozdulatlan időpillanatban. Pontosabban pont sincs, de ezt földi aggyal elég nehéz elképzelni, ezért legyen inkább egy pont. (Aki mégis megpróbálja, képzelje el az abszolút mindent, azt, amiben minden benne van, ami csak létezni tud. Minden, az is, amit most elképzelni sem tudunk, minden lehetséges lény, érzés, szó, éntudat, tényleg MINDEN. Ha jól belegondolsz, ez maga a semmi. Mert ami mindent magában foglal, azon kívül – értelemszerűen – nem állhat már semmi. Ám ha nincs rajta kívül semmi, akkor mi határozza meg ennek a hatalmas mindenségnek a létét? Csakis önmaga. Létezik az, ami csak önnön relációjában létezik? Igen és nem egyszerre.)

Szóval van ez a mindent magában foglaló statikus semmi (hiszen, ha nincs rajta kívül semmi, mozogni se tud, mert nincs hol mozogjon), vagy legyen a példa miatt egy pont. És hogy még érthetőbb legyen, képzeld ezt el úgy, mint azt a régi kempingpoharat, ami gyűrűkből állt és össze lehetett csukni. Vagy egy matrjoska babát, vagy egy olyan távcsövet, mint amilyen a Kockásfülű nyúlnak volt. Na és látható, hogy minden gyűrű/baba nagyobb az előtte lévőnél, hogy beleférjen a többi és így van egyben, miközben lineárisan is kibontható. Így van ez az illúziórétegekkel is. És minél nagyobb egy kép, egy holografikus vetülete a mindenségnek, annál több részletet tartalmaz, azaz annál nívósabb valóság – ha fogalmazhatok így. Ha egy képelem ebben a kép a kép rendszerben képes kitágítani önnön határait, hogy megtapasztalhassa a fölötte lévő gyűrű határait is, akkor az a világ ettől „jobb” lett.  Minden „jobb” világ azonban magában hordozza (ahogy a példa is mutatja) a „rosszabb” azaz kisebb képelemeket azok széleivel, ami azonban nem azonos vele: gondolj megint arra az összecsukható pohárra vagy a matrjoska babára. Ezt a földi játszóteret úgy lehet jobbá tenni, ha kimész a széléig, majd annál is tovább, hogy meglásd azokat a lehetőségeket, amikkel ez a játszótér nem rendelkezik egyelőre. Ez mindig is így volt, nemde? Ma itt az internet, 500 éve ez hihetetlennek tűnt. De az internettel maga a valóság is átalakult, jobb lett – még ha földi erkölcsi értelemben el lehet ezen moralizálni, de most én a jobbat a fejlettebbel helyettesítettem be, elkerülvén a jó fogalomhoz kötődő szubjektív felhangot. Az internet lehetősége ott volt akkor is, amikor az 500 évvel ezelőtti ember még nem volt képes tudatilag addig kinyúlni, ahol ezt el is érhette volna. Egyetlen térben vagy az összes létezővel, ám hogy számodra mi a tér és kik népesítik be, a mindenkori tudatállapotodtól függ. Ez lefelé bármikor simán átjárható, lemehetsz akár a papucsállatkáig, ám felfele sajnos csak addig mehetsz, ameddig magadban eljutottál. Tágítsd ki a tudatodat és egy jobb világ részévé válsz, amiben ez a mostani földi játszótér ugyanolyan emlék lesz csupán, mint számodra ma a 100 éves háború. (Amúgy, ha belegondolsz, a fejlődés nem más, mint haladás az időben. A jobb világ az a te jövőd, ahonnan most visszanézel erre a „rosszabbra”, hogy egy pillanatra még lásd és jól eszedbe vésd, honnan jöttél el.)

Nem erre a válaszra vártál, azt hiszem, de azt tudnod kell, ami van, az csak úgy lehet, ahogy van, nagy becsapás azt hinni, hogy „lehetett volna máshogy” vagy lehetne máshogy. Nem, a kép statikus, ez a nagy MINDEN és te mozogsz rajta, de azon te semmit nem tudsz megváltoztatni. Nem mindegy, mit lát a kamera egy parkban, a kergetőző gyerekeket, vagy a beszélgető öregeket a padon, netán a mókusokat. És ahogy mozog a felvevőgép, gondolhatja a gyanútlan szemlélő, aki mondjuk áll egy nagy képernyő előtt kezében egy karral, amivel a képet mozgatja, hogy amit ő nem lát, az lehet így is meg úgy is, de nem, minden pont úgy van, ahogy van, máshogy nem lehet, erre épp az a bizonyíték, hogy úgy van és nem máshogy. Gondolj csak Schrödinger macskájára! 

Miért akarsz hatni a világra, minek akarnál belemaszatolni egy Leonardo képbe a vastag zsírkrétáddal, mondd? Nézd meg innen is, onnan is, mindig másmilyennek fogod látni, és ha képes vagy egyszerre már nagyobb egységet szemlélni, azonnal „jobbá tetted” a képet.
Elmélkedj el azon, jobbá tudja-e tenni egy filmszereplő a filmet a filmből! Ki tudja a filmet jobbá tenni?


(M
Szerintem nem tehető jobbá a világ (a Föld), és erre igazából nincs is szükség. Mert habár jó ötletnek tűnhet, hogy ebből a 3D-ből is ki lehetne hozni egy sokkal jobbat is, békésebbet, harmonikusabbat, fejlettebbet, természetközelibbet, stb. ám ezek legfeljebb múló időszakok, felvillanások lennének csupán (rövid aranykorok), utána minden visszazökkenne a régi kerékvágásba, a genetikai kód diktálta világba. A "világbékéről" szóló álmodozásaim merő időpocsékolások. Az ezen a létsíkon élő közösség, az emberiség nagy része egyszerűen nem akarja ezt! Az most mindegy hogy szándékosan vagy magától butult le ennyire, de az emberiség nagy része henyélni, zabálni, vedelni, kefélni, szórakozni és verekedni/versengeni akar, és ilyen hasonló anyagi szükségleteket kielégíteni. 
A "világot jobbá tenni" csak egy nagyon szűk réteg kívánalma, csak egy nagyon szűk réteg tud ezzel azonosulni, és ez a szűk réteg ezt nem tudja megvalósítani a jelenlegi közegben.
És talán nem is kell.
Maradjon csak meg ez a létközeg olyan, amilyen, hiszen ez tökéletes hely az ezen a létszinten élők nagy részének létszükségleteik kielégítésére. Miért? Mert ezek a teremtmények még erre vágynak.
Miért akarjuk, hogy a kutyánk beszélni tanuljon?
Miért akarunk állandóan arrogánsan és persze kurvára természetellenesen beavatkozni mindenbe?
Miért akarnánk az óvódásoktól elvárni hogy iskolásokként gondolkodjanak? Maradjon csak az óvoda (ez a 3D-s anyagias, szükséges létközeg) a helyén, ahol van, és aki már kijárta az fáradjon át egy másik épületbe, amit másként is hívunk és másképp is kell benne létezni. Ne akarjuk az első emeletből második emeletet csinálni, mert arra találta ki a Jóisten a létrát és a lépcsőt, hogy aki megteheti és kíváncsi, az majd feljebb megy ha akar, illetve ha tud. Ez a létsík úgy jó ahogy van, pont erre van kitalálva, hogy az ilyen kezdő amatőrök mint pl. én, itt tanulhassuk meg előbb a dualitás keretrendszerét, a viszonyítási alapokat, majd azt hogy hogyan lehet mindezen felülemelkedni (már aki akar). Erre csak ez az óvoda képes, ahol semmi sem valódi, és ami kihagyhatatlan állomás szerintem. :D )

***

3. Kérdés: nem megkötve hogy duális vagy abszolút értékben (keretben) értelmezzük-e, kérlek mondd el mit jelentenek ezek a kifejezések: jó, jobb. 

Válaszok: 

S:
Huh, na bevallom, ezt a kérdést nem teljesen értem, de megpróbálok rá válaszolni. Ez így mondjuk érdekes lesz.
Tudom, nincs megkötve de én most kettéválasztom: Duálisan a jó számomra az, ami teljes, kerek, harmonikus, hasznos és úgy a helyén van, a jobb pedig ennek arányos kitágítása oly módon, hogy az nem nyírbálja se nem korlátozza azt, amit a „jó” is már magában foglalt eleve.
Bugyuta (de aktuális :p) pld., sajnos ennél jobban (!, hehe)) nem tudom elmagyarázni: Szeretek konyhakertet csinálni, termelek többletet, amivel én piacozni nem fogok, mert nem érdekel, és van egy mennyiség amit eltenni sem fogok. Ez jó, mert van miből adni. Hozzáteszem össze-vissza szétszórni/tukmálni sem fogom, mert nem azért dolgozom vele, hogy kibontás/felhasználás nélkül landoljon valaki kukájában.
Viszont van valaki, akinek tehenei vannak és a plusz zöldségeimért ad házi tejet. Ez még jobb. :D De ha ő mondjuk kitalálja, hogy neki nem jó a tejért padlizsán, mert nem szereti (én igen, ezért sokat is ültetek) és adjak inkább karalábét (amit viszont nem szeretek, ezért ültetni sem fogok), akkor a jobb átbillen rosszabba, ami nemhogy a jobbnál de a jónál sem jobb, sőt.
Mivel látszólag „rákényszerít” valamire, amit magamtól/magamnak eleve nem csinálnék , csak hogy „jobb” legyen.
Szóval visszatérek inkább a simán jó-ba, az egyensúlyba és nem érdekel a jobb a bal áráért. :D (kicsit hadd vicceskedjek )
Abszolút értelemben nem tudom értelmezni, mert szerintem ott/abban nincs fokozás, sem keret. Az abszolútban számomra nincs olyan, hogy „abszolútabb” (jobb), mert az is az abszolút része eleve.  Mert attól az ami, hogy mindent magában foglal még a semmit is. Ami több lehet, mint ami az abszolút, akkor az rajta kívül van, viszont akkor ezt tévesen neveztünk abszolútumnak, hiszen nem az, mivel nem foglal mindent magába  (=van rajta túl is)
Lol, na jó, ez egyre zűrzavarosabb, ezt is befejezem itt.

V
A végső Jó csakis Istennél van. A Jó a végtelen, az abszolút egyik arculata. A Jónak nincs duális párja. Olyan mint az égi, abszolút Fény, amely sosem vet árnyékot. A földi jó, az égi Jó földi lenyomata. Mindig együtt jár a rosszal. A jó tulajdonképpen a visszatérés útjelzője (morál) az ember tudati terében. A jó fokozatai a rosszal való vegyültség fokát mutatják.

O:
Ha maradunk a szó eredeti jelentésénél, azaz egy szubjektív érzelmi vagy esztétikai fogalomnál, akkor én úgy fogalmaznám meg, hogy az, ami most rezonál rám. A jobb már egy új állapot, egy éppen elért vagy észlelt magasabb nívó, ami alatt egy valaha , ám a jobb szempontjából most már rossz minőség lakik. Most pont jó a polc a szobámban: ez egy pillanatnyi, statikus helyzet, most nem látom, hogy hogyan lehetne ez „jobb”. Most erre rezonálok, a polc megmutatja, a sok nem jó polc éppen most érvényben lévő ellentétét, azt, hogy milyen ezzel szemben számomra a jó polc. Meglátok egy jobbat (vagy leesik egy könyv a fejemre és elképzelek egy jobbat). Nos, ez lesz a következő , ami most még csak a jobb, amihez képest a valaha volt jó polc már nem annyira jó, majd idővel rossz lesz és így a jobb lesz az új . Tudsz még követni? :D


Úgy hívják ezt a folyamatot amúgy, hogy haladás, mert nem kell ehhez a „jó” fogalmat használni, elég egy számegyenes: a jó az 1, a jobb a 2, a még jobb a 3 – és így tovább.

Amúgy a három kérdés tulajdonképpen egy volt: jó, okos kérdések voltak a látszólagos butaságuk ellenére. Grat. :)



(M
számomra ez a duális jó / rossz keretrendszer nagyon kezd összeborulni. Amit valaha rossznak gondoltam (pl. egy kiadós lebaszást), arról idővel kiderül hogy jó és szükséges volt, mert sokat tanultam belőle magamról. Amiről meg azt gondoltam jó (pl. rászokni valamire) arról meg kiderül hogy egy rossz szokássá válik. És most ezzel nem is azt akarom mondani, hogy a jó és rossz megítélése csak és kizárólag az idő viszonyában lehetséges, hanem hogy ez a kérdés kifejezetten relatív, idő- és térbeli nézőpont kérdése. Szóval számomra a "jó" már csak egy könnyedén szinte bármikor felülírható fogalom. Pl. "jó" hogy két gyönyörű gyereket nemzettem, de ki tudja nekik milyen időkben kell majd élniük?, lehet számukra nem lesz az túlságosan "jó", vagy az is lehet sokkal jobb lesz a miénknél.) 


***

Ennyi lenne első körben kedves Olvasók, egymástól látszólag eltérő, különböző nézőpontú válaszokat láthattunk nagyszerű "emberektől", akik nem láthatták egymás válaszait, így nem volt módjuk reakcióba lépni, befolyásolódni a másik válaszaitól. S hogy mit is akarunk ezzel? Talán az a feladat, hogy megtaláljuk bennük a közös nevezőt. Vagy talán csak annyi, hogy megértsük mennyi irányból rá lehet kamerázni ugyanarra a kérdéskörre. Vagy az is lehet, hogy semmi dolgunk nincs ezzel az egésszel. Amúgy nem kell aggódni, ez csak a bemelegítés volt, egy új korszak kezdete, sorozatnak tervezzük. :)



41 megjegyzés:

  1. Megjegyezném Viatornak dákórománok még a apjuk kéjes gondolataiban sem léteztek mikor a kárpátmedencében ez a faju nép élt ami mostanság van nagyjából, és a többizben vagy több alkalommal hazatérők csupán saját nemzettársaikhoz tértek ide vissza segiteni őket katonailag. (Atilla Árpád) Nem én mondom hanem a genetika!

    Egyébként minden ember tett olyant ami a környezetében hasznot hozott tudásban vagy anyagilag. És majd mindenkinek van irigye ellensége is mégha nem is tud róla!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel tökéletesen egyetértek. A leírt mondat természetesen nem az én, hanem egy feltételezett román soviniszta véleményét tükrözi. :-)

      Törlés
  2. Lujza nézőpontja szerint jó az, ami mindenkinek jó.:)
    A teremtettnek maga a létezés a jó. A jó fokozása már az egyéni tudatszint kiszélesedése, tágulása, kibontása.
    A teremtés Isteni adomány, melyben a tudat kifejlődhet, megtermékenyülhet és azzá válhat, AKI. Lujza persze sohase lesz AKI, de része lehet ANNAK.

    1. Kérdés: jobb lett-e a világ az én (Mazsola) létezésemmel?
    Fentekből adódóan a jobb-ság csak Mazsolának lehet jobb, ha felismeri a lehetőségeit, s azokkal él is. A világ számára Mazsola egy új színfolt, egy új hangzás, mely felvillan és elalszik, felcsendül és elhallgat.

    2. Kérdés: jobbá tehető-e egyáltalán világunk, a Földi játszóterünk, van-e ennek értelme?

    Jobbá nem tehetőbb, erre egy teremtett sem képes, de egyénileg tehet azért, hogy a világban létezők tudatszintje emelkedhessen, tágulhasson. Ezt csak úgy érheti el, ha Önmagát adja, Önmagát halasztja meg. Minden más próbálkozás tévút.

    A 3. kérdésre már a fentiek megadták a választ.

    Amit írtam, a játék részét képezi, ezért csupán játékra való.:)

    Lujza

    VálaszTörlés
  3. 1. Mazsola létezésével jobb lett a világ. E vélemény szubjektív, de megtapasztaláson alapszik.
    2. A mai világ az ember szempontjából, az embernek is köszönhetően "rossz", tehát nem tehető jobbá. Legfeljebb kevésbé rosszá lehetne tehető, de már az sem megy. A mai világ tehát ha nem is jobbá, de jóvá azért még tehető. Azaz egyfajta emberi testi-lelki metamorfózis útján 100%-os arányban átalakítható. Egyszerűen azért mert mert már volt jó is a földi világ. Ért-elme ennek természetesen van, mert akkor a körforgásos "játék" is tovább folytatódhat - ráadásul egy magasabb illuzórikus szinten. Egyébként "megölne" minket az unalom.
    3. A jobb csak a jó nyomatékosítása. Az egyetemes normalitás, az "Isteni" eredendőség, a valamikor-voltság az ami jó. Ha valaki jobbra lép az jelképesen a jóra lép. Lásd például Szeged város címerén a Bárányt, amint a Koronán áll és a jobb lábával jobbra, tehát a jóra lép.

    VálaszTörlés
  4. Speciel én indőnként elég sürün elgondolkodom hogy mit hogyan csináltam..és háát van mikor azt mondom gizus ezt nem kellett volna vagy nem igy kellett volna ha mégis...szóval önellenőrzés röviden önmeo. (régen a gyártásnál a terméket le meozták valós szakemberek)

    Viszont ezt ahogy megláttam és olvasni kezdtem ti jutottatok eszembe.

    http://boldognapot.hu/blog/a-magyarok-ur-istene-es-a-vilagugyelo-fiu/

    Bár szeretem Tulok portált és tagjait is de ez nem lenne ott egészen ON. Offolni meg enélkül is eleget szokunk időnként.Báár pihenésképpen oda se ártana....gondolom most itt.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm barátaim. :)
    Ki akar még játszani?

    VálaszTörlés
  6. Jó:
    "Isten nem maga az értelem, hanem ő az oka az értelem létezésének; nem éltető erő, hanem oka az életerő létezésének; nem a fény, hanem oka a fény létezésének. Nincs egy sem az isteneknek nevezettek közül, sem az emberek, sem a daimónok közül, aki bármilyen mértékben jó tudna lenni, csak az Isten. Ő egyedül a jó és semmi más. Mert minden más képtelen önmagába fogadni a Jó természetét: ugyanis test és lélek mind, ezért nincs helye, hogy magába fogadja a jót.
    Tehát akkora a Jónak a nagysága, amekkora az összes létezőnek valóságos létezése, mind a testi, mind a testetlen létezőké; akár az érzékelhetőké, akár az értelemmel felfoghatóké. Ez a Jó, ez Isten.
    Szóban ugyan mindenki beszél a Jóról, de nem mindenki érti, mit is jelent ez. Ezért Istent sem ismeri mindenki, hanem tudatosságból az isteneket és néhány embert tartanak jónak, holott azok sohasem lehetnek jók, és nem válhatnak jóvá. A Jó ugyanis Istentől elidegeníthetetlen és az ő elválaszthatatlan sajátja, éppen azért, mert ő Isten. Az összes többi hallhatatlan istenség pedig tiszteletből kapta az isten nevet: Isten azonban nem tisztelete, hanem természete révén a Jó. Istennek ugyanis az a természete, hogy jó, mert Jó az, ami mindent ad, de nem vesz el semmit. Tehát Isten a Jó, és a Jó az Isten."

    1. Tehát Jó nem lehet, nekem a saját síkomon összességében mégis "jó" volt... (ha ez számít valamit...(csak mert "jobban" a korlátolt elmémmel nehéz megfogalmazni ;)...))
    A kérdést viszont nem érzem helyén valónak, mert kiválóan alkalmas a belső sárkány etetésére/felbőszítésére (még, ha nem is ez volt a cél...)
    https://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk&feature=youtu.be&t=102

    2. Határozott IGEN! Máson sem kéne munkálkodnunk bármilyen nehéz is a szolgálat... (kívül és ezáltal belül is...)
    "gyógyítani jöttem, közben magam is gyógyulok, mássá válok..."
    Hozzá egy kis muzsika:
    http://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/toto-africa-africa-toto-iv
    https://www.youtube.com/watch?v=FTQbiNvZqaY

    Anya-hita és Mazda (nagyon szép ima és hit vallás):
    https://www.youtube.com/watch?v=-KYuVJxmp3k&index=6&list=PLUZmY-7kJOAodVrjNhyAyHRlpf4VL8rF6

    3. A legelső idézetben meg lett válaszolva...

    u.i..:
    Mikor még dohányoztam az akkori főnököm mesélt a házi orvosáról...
    Egyszer megkérdezték a háziorvostól, hogy miért dohányzik, mikor tudja, hogy káros. Egyszerűen csak annyit válaszolt, "Mert jó dohányozni"
    Évekkel később, mikor már leszokott a dohányzásról, megkérdezték tőle: "Miért szokott le a dohányzásról, ha jó dohányozni?"
    Rövid gondolkodás után azt válaszolta: "Igaz, hogy dohányozni jó, de még jobb nem dohányozni..."
    Azóta ezt "én" is megtapasztaltam... ;)

    Szép Napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocs SZN most vettem csak észre, hogy ez a hozzászólásod a spamtárolóban kötött ki, gőzöm sincs miért...

      Törlés
  7. Mivel most kissé mentálisan alultáplált vagyok, csak röviden löknék a játékon.

    1. Ha nem lennél (lennék) lenne világod (világom)?
    2. A Te világod/Főded a Én világom/Fődem? Számít, hogy a tiedé jobb, vagy az enyimé?
    3. Tán nincsen jó/jobb, csak hasznos. Számodra. Mégha nyüszögsz is miatta.

    ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig van egy új szavad számomra!

      "nyüszögsz" :))

      Törlés
  8. Fel-fordulóban vagyok, úgyhogy csak ennyit tudok hozzá tenni:
    Hát nem mind Egy?
    Értse ki így, ki úgy.
    :)
    Üdv,
    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én meg befordulóban. Te, nem találkoztunk mi már valahol máshol? :)

      Törlés
  9. Ha röviden akarnék válaszolni azt mondanám amit az orákulum Neónak: Már tudod a választ :)

    1. Inkább arra válaszolok, hogy az én létezésemtől jobb lett-e a világ, mert szerintem ugyanazt mondanám a tiedre is :) Nagyon szomorú felismerés, de az ébredezés egyik fontos állomása amikor rájöttem, hogy nélkülözhető vagyok, a világ nélkülem is működne. Lehet hogy valakiknek esetleg segítettem jobbá tenni az életét, vagy legalább is adtam egy kis lökést hozzá, de ha én nem vagyok, akkor az üzenet máshogyan eljutott volna hozzá. Ha össze is hoztam embereket, ők valószinűleg nélkülem is egymásra találtak volna valahogy. Az tény hogy a világ más lenne nélkülem, de se nem rosszabb, se nem jobb.

    2. Volt amikor azt hittem igen. Örültem ahogy megjelennek a különböző közösségi megosztáson alapuló rendszerek, amit nyilván az a mélyen bennünk lévő vágyunk hívott elő, hogy lehet jobb a gazdaságon alapuló társadalmunknál, ahol már nem az egó mérhetetlen táplálása a célunk, hanem beadjuk a közösbe amink van és kivesszük azt ami éppen kell. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez így nem fog működni, csak újabb rendszereket építünk, ahol a felhasználók és a készítők ugyanazok az emberek akik működtetik a gazdaságot, mindenkinek a maga haszna a legfontosabb. Szóval rájöttem, hogy itt a 3D-ben jó nem lesz soha, maximum jobb.

    3. Szerintem, ha sorrendet akarnánk felállítani, akkor jobb és utána jön a jó. Mert, ha valami szar az lehet jobb, sokkal jobb, de jó az sose lesz.

    Köszönöm a játékot,
    tapir

    VálaszTörlés
  10. Kedves Mazsola!
    Az első feltett kérdésnél – eléggé el nem ítélhető módon – kénytelen vagyok visszakérdezni:
    Mi a világ?
    2. Jobbá tehető e a világ?
    Elkerülhetetlen a visszacsatolás az első kérdésre:
    Amennyiben Te magad vagy a világ, akkor feltétlenül.
    Másra nincs is nagyon lehetőséged :-))
    3. Jó az, amikor, harmóniában vagy önmagaddal, és meg tudod élni, hogy a helyeden vagy.
    A jobb szerintem az, amikor nincs benned félelem, hogy elveszítheted ezt a helyzetet, mert már tudod, hogy bármikor létre tudod hozni magadban a belső rendet a külső körülményektől függetlenül.
    Üdv.
    M./veréb/

    VálaszTörlés
  11. Ezek a válaszok is tetszenek, köszi tapír, M/veréb/ .

    VálaszTörlés
  12. A világ "jóságával" kapcsolatban had tegyek még egy rövid megjegyzést. Amíg a világ külső folyamataival sodródsz, amíg a "világból való" vagy fel sem tűnik, hogy bármit is jobbá kellene tenni rajta. Csak ha megállítod magad a sodrásban, akkor veszed észre, hogy valami nincs rendjén. Ha pedig a sodrással szemben elindulsz a forrás felé, mint a pisztrángok, akkor már úgy látod, hogy az egész külső világ az enyészet felé rohan. Weöres Sándor ezt csodálatosan fogalmazta meg:

    "Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól
    a különb felé halad, az emberiség élete pedig a különbtől a
    gyarlóbb felé. Mert mindig csak az egy-ember emelkedik az
    életbeli állapot fölé; az emberiség egésze alaktalan tömeg,
    mely elsötétül."

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen érdekes, hogy az általunk látott "külső" áramlás nem valódi (holografikus felhők jönnek, mennek), a láthatatlan "belső" áramlás meg valódi (világot mozgató energia), és hogy felismerjem s megtapasztaljam a valódi belső áramlást, ahhoz el kell fordulni a külső áramlástól ( le kell húzódni az őrület autópályájáról és megállni az állandóságot képviselő mezőn, hallgatni a tücsköt/madarat, akkor értem csak meg igazán miről van szó). :)

      Törlés
    2. Pontosan. Ezzel kapcsolatban nem tudom nem idézni újfent a magyar irodalom legnagyobb géniuszát:

      "Érzéki tapasztalat csak a változóról, szilárd tudás csak az állandóról lehetséges. A lényegről nincs semmi érzéki tapasztalat, csak belső felismerésen alapuló tudás; a tüneményekről nincs semmi szilárd tudás, csak ideiglenes ismeret."

      Egyszerűen káprázatos megfogalmazás.

      Törlés
  13. Kedves Mazsola!
    A népmeséink, népdalaink őrzik a régiek bölcsességét, hogy tökéletesen tisztában voltak az Univerzum működésével, pedig azokban a korokban elképzelhető, hogy leélte valaki az egész életet anélkül, hogy elhagyta volna a faluja határát.
    A földtől, a természeti törvényekhez való alkalmazkodástól függött a létezésük, betartották és tisztelték.
    (Az én Anyósom kevés iskolát végzett egyszerű parasztasszony volt, Tőle hallottam, hogy minden baj akkor kezdődött a „világban”.:-)), amikor az emberek az emeletes házakba költöztek………
    Ha belegondolsz, tényleg a városiasodással, az iparosodással kezdődött az a „fejlődés”, ami a mostani lehetetlen, fenntarthatatlan állapotokhoz, a végső hanyatláshoz vezettek.
    M/veréb/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is gondolkodtam már rajta, hogy hogyan nőhettek ki a "senki földjéről" olyan szellemi nagyságok annak idején internet meg média nélkül, mindössze egy falunyi "ismerettel" felvértezve. Hát valószínűleg úgy, hogy nem a "külvilágtól" kapták az infókat.
      A "hagyomány" emberének még közvetlen kapcsolata lehetett a Forrással. Illetve talán jobban tudta használni az "optikai kábeljét", mint a mai, mert nekünk is megvan ez a kábel, de lehet a rendszer újraindítására lenne szükség hogy helyreálljon a kapcsolat. Erről a "pokoljárásról" beszél Kerion sokszor.

      Törlés
  14. Persze hogy jobb lett a világ!!!! Hisz ismeretlenül is megmosolyogtattál mikor rákérdeztem hogy miféle meseszereplő lépett színre. A mosolygás meg egy nagyon kellemes dolog, ismeretlenül tudtad feledtetni a rosszabbik világot ha csak percekre is.
    A világ...a rohanó felpörgött érzéketlen senkire és semmire figyelő, tekintet nélkül a pusztulásába rohanó világ.... Azért sajnálom.. Hiába éli meg az ember azt hogy jól érzi magát egyedül, furcsa fintora a sorsnak hogy talán ezen utolsó életek utolsójában villannak be elmúlt életek, ekkor már érződik hogy jó lenne hazamenni... Oda ahonnan legelőször jött...
    És mégis feltetted a kérdést: hát ha villanásnyira is, de mosolyt csaltál az embernek: jó hogy vagy

    VálaszTörlés
  15. 1. Mit tudom én!
    2. Ember által nem. Esélytelen. (A földi ember jelenleg mind rab, elkobzott/levágott szárnyú, megbilincselt kezű "angyal", "hadifogoly".) Hatalmasabb lények által igen.
    3. Jó: Amely célra teremtettünk, aszerint funkcionálni, maradéktalanul, egyetlen képességet sem mellőzve. Ez most nem jut elég pontosan az eszembe, pedig az előbb már a nyelvem hegyén volt. Kicsit mátrixos, virtuális szókészlettel: a belénk telepített eredeti szoftverek futnak az erre a célra létrehozott eredeti hardveren (rajtunk, idegpályáinkon), és nincs hiányérzet, nincs hiány; minden ki- és beteljesedik. Jelenleg 'access denied' van számos képességünkhöz.
    Jobb: a jelenlegi állapotnál közelebb lenni a jó-hoz.
    P.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha a 2.kérdésre ez a válaszod, akkor gyorsan ébredj föl. Mert egy alvó, kába kis ember látja ezt csak így.
      ( Persze jogodban áll aludni vagy visszaaludni.)
      Onnan tényleg az van amit írsz, hogy "Ember által nem. Esélytelen. A földi ember jelenleg mind rab, elkobzott/levágott szárnyú, megbilincselt kezű "angyal", "hadifogoly". Hatalmasabb lények által igen."

      A felébredt embernél nincs hatalmasabb lény!
      Aki ezt tagadja, a benne lévő istenit tagadja meg.
      Még olvasni is borzalmas, hogy a földi ember mind rab, levágott szárnyú, hadifogoly...stb.
      Az álszerénység, hogy én csak egy kicsi senki tehetetlen valaki vagyok, ugyanúgy akadálya a megvalósításnak, mint amikor felfuvalkodottá tesz valakit a megszerzett tudás, azaz, hogy ő és az isteni lényegileg egy.
      Ezt fokozatosan el kell kezdeni felvállalni, és minden allűr nélkül természetesen működtetni.

      Éva


      Törlés
    2. Isten mestersége:

      "A két pap lement a forráshoz, megmosdottak a jó hideg vízben s mire visszatértek a kunyhóhoz, az öreg már ott ült a felszított tűznél. Valahol a távolban kondult valami: bong... bong... bong...- Ferkő döngeti a hírfát odafönt - válaszolta meg az öreg a ki nem mondott kérdést -, három balta-ütés azt jelenti, hogy jöhet, akinek gondja-baja van. Két balta-ütés veszedelem. Egy: valaki meghótt, imádkozni kell. Itt van, ni:málékenyér meg jóféle túró. Lássatok hozzá. Ültek a tűz mellett, ették a túrót meg az édeskés málékenyeret s hallgatták az odvas fa döngését odafönt valahol: bong... bong... bong... aztán újra meg újra: bong... bong... bong... Míg végül is elveszett a hang, elnyelte az erdő meg a csönd.

      - Ha nem bántom meg a kérdéssel - szólalt meg Gergely egy idő múlva -, azt mondta tegnap, hogy tanítványa ez a gyerek. Miféle mesterséget tanít néki?

      - Az igaz valóság tudásának a mesterségét - felelte az öreg és keze kinyúlt a vizes korsóért -, amit én is így tanoltam volt valaki mástól, süvölvénykoromban.

      - S miféle valóság az? - tette föl a kérdést a sovány kis gyéresi pap, felhúzott szemöldökkel.

      Az öreg elébb ivott a korsóból, letette, keze fejével megtörölte bozontos bajszát s csak akkor felelt a kérdésre.

      - Hogy miféle?

      Hát az egyetlen igaz valóság. Isten valósága.

      A két pap összenézett egy szempillantásra.- Nem szándékom megbántani - mondta halkan Gergely, a ferences -, de elmagyarázná kissé, hogy mit ért Isten valósága alatt? Mert hogy... Isten dolga valamennyire az én dolgom is...

      - Én is szívesen hallanám - toldotta meg Nagy János -, hiszen teológiát végeztem, de ezt a kifejezést, hogy "Isten valósága" még nem hallottam eddig.

      Nem gúnyolódom, a világért sem - tette hozzá sietve -, valóban érdekel. Megfigyeltem tegnap... valami különös, megmagyarázhatatlan erőt érzek magából kisugározni... nevét se tudom... és mindez csak érzés... de...Elvörösödött, elakadt a szava.

      Törlés
    3. Aztán lehajtotta a fejét és vállat vont.

      - Nem tudom, mit mondjak egyebet - motyogta zavartan.

      - Nem kell mondanod semmit, Nagy János - felelte az öreg, halk, dörmögő hangon -, megértem én.

      Arra tanítottak, hogy Isten szolgája légy és mégis elakad a szavad, mintha restelkednél, amikor Isten nevét hallod.

      Tudod,miért van ez így? Mert csak a szolgaság mesterségét tanították meg neked,az Úristen mesterségét nem.

      Tudom, tudom - emelte föl a kezét, amikor a pap ajka megmozdult, mintha szólni kívánt volna -, fejedbe kalapáltak
      minden szót, amit az apostolok leírtak s azt is, amit őelőttük vén zsidók tettek és mondottak.

      Mindent megtanítottak neked, csak Istent nem.

      Elhitették veled, hogy Jézus Urunk meg a tanítványai csodákat míveltek, amikor feltámasztották a holtakat, meggyógyították a betegeket és kenyérrel látták el az éhezőket.

      Meg amikor a zsidó próféták néhai időkben túlélték a katlanok tüzét, oroszlánok barlangját s kettéválasztották a vizeket. Csodákat míveltek! Pedig mindez nem volt csoda, dehogy is volt az. Mindössze az Úrvalóságának ismeretéből fakadó cselekedet volt.

      Isten mestersége.

      Nem tanította-e Jézus, hogy mindnyájan az Atya Úr gyermekei vagyunk?

      S hogy amit az Atya Ur mivel, azt mívelhetik a gyermekei is, mert hogy az Atya megtanítja gyermekeit a maga mesterségére?

      Erről nem esett szó ott az oskolában, ugye?

      Pedig Isten valóságának ismeretéhez nem kell ám ész. Szív kell csupán, meg lélek. Hogy is mondja az Írás? Ismerjétek meg az igazvalóságot s az igaz valóság szabadokká tészen!

      Mitől szabadít meg?

      Hát a tudatlanságból eredő bajoktól meg nyomorúságoktól...

      Törlés
    4. Szellő kúszott alá a napfényben ragyogó erdő-oldalból s magával hozta a reggel illatát. A két rongyos, vert pap maga elé meredve hallgatta a különös vénember beszédét, aki mély lélegzetet vett s úgy folytatta:- Nahát. Hadd mondjak még valamit néktek most mindjárt, az elején. Nem véletlenségből tévedtem én oda tegnap éccaka a csűr közelibe, ahol a rományok őriztek benneteket. Az Ur küldött oda. No, nem úgy, ahogy a régi zsidó könyvek mondják, hogy az Úr odakurjantott volt Mózesnek vagy Ézsaiásnak hogy "hé! tedd ezt vagy amazt" s utána megbeszélték a dolgot ügyesen, az Úristen meg a vén zsidó. Nem úgy történik ez, ahogy a könyvben van.

      A könyv azoknak való, akik másképpen nem értenék meg. Mert az Úr nem a hegyek tetején ül s nem is valamelyik bokorban bujkál, mint ahogy a könyv mondja, hanem bennünk él és bennünk dolgozik.

      Isten a mi életünk, és érzéseinken, gondolatainkon keresztül szól hozzánk.- Mint most is... itt ültem ennél a kis tűznél, három éjszakával ezelőtt és egyszerre csak tudtam, hogy mennem kell valahova.

      Megvártam a reggelt s azt mondtam Ferkőnek: "maradj itt, s várd meg, míg visszatérek." Mondtam neki egyebet is, emlékszem. Hogy menjen le a faluba egy bizonyos házhoz s vigyen gyógyulást annak, aki beteg. Mondtam azt is, hogy gondoskodjék ennivalóról, mert nem magamban térek majd vissza. Aztán csak tettem valami falnivalót a tarisznyámba s mentem.

      Csúnya idő volt, de estére oda értem, ahova mennem kellett.- Maga gyújtotta föl a csendőrök házát? - kérdezte Nagy János.- Egy veres hajú csendőrlegény tette azt - felelte az öreg -, Besszarábiából való. Pincébe küldték le borért s kicsúszott markából a mécses. Az Úr csodásan dolgozik - tette hozzá - s lám, így kerültetek tik ide.- Mért nem mentette ki a többit is? - kérdezte újra a gyéresi lelkész. – Derék magyarok mind. Megérdemelték volna. Az öreg nagyokat sóhajtott.

      - Magyaroknak magyarok - felelte csöndesen -, s alighanem derék emberek. De hogy megérdemelték-e?

      Hányan mozdultak meg a szavamra,amikor kifeszítettem azt a két deckát? He? Tük ketten. Más senki. Aki nem mer cselekedni, mert fél attól, hogy mi lesz, ha elfogják újra, az olyan ember nem bízik sem az Úristenben, sem önmagában. S az ilyen számára nincs szabadság.

      Elfogják újra. Még jobban meggyötrik. Meg is ölik talán.

      A vékonyhitű ember számára vékonyan jut hely Isten világában.

      Törlés
    5. Ti ketten? Tibennetek ott él a jövendő magja, csak elő kell hámozni a sok helytelen tudás alól, amit reátok rakott az a hamis emberi világ, ami olyan, mint a köd: ma itt van,holnap nincs.

      De amíg itt van, bétakar mindent, amit Isten teremtett, hogy ne lássatok tisztán.- Isten teremtette a ködöt is - szólt bele Nagy János -, Ő teremtett mindent,ami van. Rosszat is, jót is... mindent!- Na látod! - emelte föl ujját az öreg. - Itt van veletek a baj! Mert az igaz, hogy Isten teremtett mindent és egy percre abba nem hagyja a teremtés munkáját.

      De csak azt teremt, ami van. Sohasem azt, ami nincs. Rossz pedig nincs,mert az Isten jó s a jó nem teremthet rosszat. Csak jó van. Minden, ami van,Isten gondolata. Ami nem Isten gondolata, az nincs. Tik Isten gondolatai vagytok. A fák is Isten gondolatai. A hegyek. A csillagok. A harmat meg a fűszál. De a gonoszság nem Isten gondolata. A betegség nem Isten gondolata. A beteg ember, a gonosz ember, a bűnt cselekvő ember nem egyéb, mint egy elrontott gondolat. Nem Isten gondolata romlott el, értsük meg, mert Isten gondolata nem romlandó. Bennünk, emberekben romlott meg a látás, amivel Isten gondolatait nézzük. Ha sikerül megtisztítanunk azt a belső pápaszemet, amin keresztül Isten világát nézzük: eltűnik a rossz, a betegség, a gonoszság, a bűn... Eltűnik, mert valójában ott se volt soha."

      http://jaszberenyirovok.glap.hu/wassalbert_hagyatek.pdf

      Törlés
    6. "Ezt fokozatosan el kell kezdeni felvállalni, és minden allűr nélkül természetesen működtetni."
      Éva, Te képes vagy a hiperugrásra, bilokációra, és a dimenziók közti közlekedésre? Képes vagy hozzáférni a mindentudáshoz? Képes vagy örökké élni ebben a testedben, vagy kiszabadulni belőle és visszatérni a 14 dimenziós otthonodba?
      Mondjuk most, 23:30-kor?
      És valóban azt hiszed, hogy ezeket a képességeidet önszántadból veszítetted el és önerőből vissza tudod szerezni most 23:30-kor?
      Mert akkor én is szeretnék ott lenni, amikor ezeket műveled.:)
      P.

      Törlés
  16. Pityesz: ismét adtál valamit, köszönöm.
    Szeretném, ha felvennénk a kapcsolatot privátban - Mazsolán keresztül legkönnyebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amint magunktól képesek leszünk belátni, hogy a lelkünkben tátongó Űr betöltéséhez az ég világán kívül nincs másra szükségünk, nyomban felvesszük egymással „privátban” is a kapcsolatot!


      Az elme folyamatosan éhes…. megint zabálni akar! Nesze bazd+ adok még, de most lesz benne „méreg” is, émelyegjél csak, talán a gyomrodat is elrontod:

      Amikor itt a monitor előtt vesztegetjük az „időt”, Őtőle vesszük azt el! Amit itt egymástól akarunk „megszerezni”, attól önként fosztjuk meg önmagunkat!! Érted?? Tobzódik az elme, mert napról-napra egyre „érdekesebb” impulzusok érik a megnyíló, beáramló „új” érzéseknek köszönhetően és így pont az azok megtartásához/felerősítéséhez szükséges figyelmet vonja el azzal, hogy szüntelenül GONDolkozni AKAR róluk! Na ez a saját farkába harapó kígyó! Ez a köd amiről az öreg beszél! Ez a piszok a belső pápaszemen! Ez Maya fátyla! Csak ez választ el Istentől semmi más!

      Kegyelem!!
      Kaptam, adom: https://www.youtube.com/watch?v=7Cagh23F48M

      Törlés
    2. Most nem mint elme az elmének, hanem mint Én az Énnek írom: ez kurva jó volt!

      Törlés
    3. "A MÉK bezártságának és kitüntetettségének az érzése az ego. A szabadon mozgó MÉK számára minden „legelő” (MÉK-hely) egyformán fontos. Energiatermelő helyek, amelyeken a kozmosz más-más energiaszálai futnak át, tehát a MÉK más-más „valóságként”, „világként” interpretálja ezeket. Ebben a tekintetben különbözőek, de energiatermelő lényegükben egyformák, így egyik sem fontosabb a másiknál.

      Az általunk kijelölt „legelőt”, az MÉK értelem-helyzetét a műkaja termelésével tesszük kizárólagosan fontossá a Ribizli számára, és „sövénnyel” vesszük körül, aminek az áttörése félelemérzéssel jár.

      A harcos-gyűjtögetők felismerik a bezárt MÉK-et, egóként azonosítják, és küzdenek ellene. Még több energia és ezáltal még nagyobb tudatosság kell ahhoz, hogy ráébredjenek, valójában nem az egójuk ellen kell harcolniuk, hanem ellenünk. Így érthetővé válik számukra, hogy az egójuk „sikoltozása” valójában a mi kínszenvedésünk, ahogy megfosztanak minket az energiaforrásunktól."

      http://squingers-hunter.blogspot.rs/
      *****
      filmek a hétköznapi figyelemnek és hangok az álmodási figyelemnek:
      http://zplusthelonewanderer.blogspot.rs/2015/09/figyelem.html

      Törlés
    4. Lehet hogy kicsit túltoltad ribizliéket...?

      Törlés
    5. "http://squingers-hunter.blogspot.rs/"

      Köszi Zé! Csak épp beleolvastm, de egyből bejött az a szó, amit Pityesznek szerettem volna átadni már korábban is, de nem találtam meg. Ez nem más, mint a; Túlfűtöttség. Azt kezd vele, amit akar,kukába is teheti, de belőlem ki kellett, hogy jöjjön.:)

      Lujza

      Törlés
  17. Kerion szavait ide citálva. Wass Albert is egy valaki a mai világunkba,aki nem írhatná azt amit nem szeretnék valakik,hogy valakik ezt ne idézhessék,és valakik ne olvashassák.
    Sok-sok éve olvastam ezt tőle. Elgondolkoztatott,mint akkor,de már másképpen.
    Az írás,persze jó,mint oly sok mely arra hivatott,hogy becsapjon,megvezessen,vagy inkább félrevezessen.
    Isten ments,hogy azt mondjam,hogy nem jó.
    Dehogynem!
    Tökéletes,de nem biztos,hogy nekünk van címezve.

    Az évek telnek,a projekt fut a meghatározott program szerint.T.

    http://videa.hu/videok/film-animacio/onzetlensegi-egyutthato-juilan-virgin-2012-5thhuUDbmVNeGzoM


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felnőttként is az van, mint gyermekként.
      https://www.youtube.com/watch?v=BWKHzMPd2fY

      Amíg nem találunk rá a saját fényünkre, addig jó esetben a külső fényben bolyongunk, sütkérezünk. Amikor meg a külső fényben meglátjuk az árnyékunkat, megijedünk attól.
      Mivel fényre vágyunk, az vonz minket, mint a bogarakat...Idővel majd a saját fényünk is látszódni fog... Nincs ezzel semmi baj... :)
      (Ahogy minden mást, úgy a nem saját fényt is kívülről kapjuk...)

      Szép Napot!

      Törlés
    2. Kívülről...?
      Mivel belülről látjuk és ismerjük fel, ezért inkább "csak" kapjuk...

      Szép Napot!

      Törlés
  18. Kerion szavait ide citálva. Manapság,nem írhat valaki olyat,amit nem szeretnék valakik,hogy valakik ne olvashassák.
    Persze nem mondom,hogy az írás rossz.
    Sőt,remek!
    De nem biztos,hogy nekünk szól.
    Mindenki másként éli meg ezt a kísérletet. Van aki megnyomja,van aki a világ minden kincséért sem nyomná meg.

    http://videa.hu/videok/film-animacio/onzetlensegi-egyutthato-juilan-virgin-2012-5thhuUDbmVNeGzoM

    ..a karaván halad tovább...



    VálaszTörlés
  19. A játék a játékban... nem jelent meg,majd újra írás után megjelent. Most már kétszer ugyan az.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Spam tárolóban volt, nem tudni miért, kivettem onnan.
      Elfér kétszer is.

      Törlés