2015. szeptember 27., vasárnap

Kérdezek-felelnek Játék 2. rész: a titokzatos energiaforrás

Az előző játékunkban elég részletesen körüljártuk a "jó" fogalmát, ezek után a mostani adásunkban átevezünk az érzelmek világába, azon belül is a legfontosabbat kitárgyalva. Köszöntöm mai vendégeinket, akikről ugyan nem tudni pontosan honnan utaztak ide, de itt és most segítenek majd kibogozni ezt a rendkívül bonyolultnak tűnő kérdést, előre is megköszönve ezt nekik. Következzen tehát a második kérdéscsomag - még mindig csak a bemelegítés (kerülgetem/kavargatom a forró kását, de már látni a lábasban egy szép fodrozódást, amiből akár még egy örvény is lehet) :

1. kérdés: van egy bizonyos emberi - na jó, ne alacsonyítsuk le, legyen inkább univerzális - érzés, amely egy szempontból egyedülálló. Különlegessége abból áll, hogy amikor ez az érzés valahonnan (!) felbukkan az emberben, akkor az észlelő sehogyan sem tudja megmagyarázni, szavakba önteni annak az okát. Minden más érzelmünk esetében meg tudjuk magyarázni, fel tudjuk sorolni mik a kiváltó okok, de ennél az egynél nem, egyszer csak jön és leterít. Ugyanis, amint fel tudunk racionális okokat sorolni, hogy ezért meg azért, szóval hogy miért érezzük a másik iránt ezt a valamit, akkor az már biztos hogy nem az a bizonyos érzés! Tudod-e melyik ez? Kérlek ne nevesítsd még, egyelőre csak igennel vagy nemmel felelj.

Overlandaid: Igen.

Viator: Igen.

Zplus: Igen.


Shaula:
Röviden: Igen, tudom. Hosszabban: Kicsit manipulatívnak érzem a kérdésfeltevést, mert eléggé úgy van megfogalmazva, hogy eleve beszűkíti a lehetséges válaszokat. Mintha kijelentések sorozata  lenne, ami a te véleményed tükrözi, aztán a végére oda lenne téve: - ugye? :D Valamint 
1.: szerintem meg lehet magyarázni és szavakba is lehet önteni. (a művészet és irodalom nyelvén elég sokan meg is tették J) 
2. Azzal sem értek egyet, hogy minden más érzelmünk esetében meg tudjuk magyarázni a kiváltó okot. Vannak egyéb – éppen - megmagyarázhatatlannak tűnő érzelmek is és szvsz van az is, amikor a kiváltó ok, egyáltalán nem a valódi  ok, csak egy olyan alap, amire esetleg jól hangzó és/vagy tanult értelmezéseket lehet rápakolni. Sőt, majdnem minden látszólag ok nélkül érkező érzés „le tud teríteni”, mert pont a megmagyarázhatatlansága miatt képes ezt a hatást kiváltani.
3. Igazából nem nevezném érzelemnek sem. Inkább egyfajta létállapotnak vagy tudatállapotnak, ami egy nagy érzelem- és érzéscsomaggal is társul. Talán ezért is nem tudja egy érzés leírni, mert ez nem egy érzés. (már ha egyáltalán ugyanarról beszélünk, mivel az nem lett nevesítve)



2. kérdés: Ha tudod az első kérdésre a választ megkérdezem, hogy érezted e már valaha ezt a különleges, semmihez nem hasonlítható érzést, úgy istenigazából? Milyen "tünetekkel" járt? (Még mindig ne nevesítsd légyszi)

O: 
Nagyon sokszor. Milyen tünetekkel? Erre most így nem tudok válaszolni. Én vagyok, aki állandóan arra buzdít mindenkit, találja meg a normális hangot, azaz ne legyen se közönséges, de ne is bohóckodja el a fontos dolgokat a szánalmas „túlszentségesítéssel”, merjen viccelődni és ezzel okosan a helyére tenni az ember alkotta „szentségeket”; ám, ha valamit, ezt biztos nem akarnám profanizálni azzal, hogy holmi fizikai tünetekbe rendezgetem.

V: Igen. 

Z: igen, bővebben: védettséget ad, mivel blokkolja a racionális-"normális"-bal agyféltekés-tonál(hétköznapi figyelem)-gondolkodást és ez helyett irracionális-nem normális-naguál(tudatalatti)-érzés lép helyébe, valódi energia a szabadság-boldogság kör által- amíg tart az új gyűjtőponti helyzet által adott energia. Amint kimeríted- unalom. 

S:
Ok, bár az itt feltett kérdésedre meg  félig már saját magad válaszoltál a 3. kérdésed közben :D „Tünetek”: egységélmény, közös tér érzete, lebegő állapot, én-nélküliség, a fontos-nem fontos dolgok teljes átrendeződése, új látásmód, prioritások átalakulása, folyamatos biztonsági állapot és érzés, bizalom, tágasság élmény, öröm, izgatottság, a határok elmosódása, (sokféle) vágy, stb. Amik az általad is említett kémiai, energetikai, stb. változásokat is generálják.


3. kérdés: Ha a kettesre is igen a válasz, akkor egyetértesz e azzal, hogy ez az egyetlen olyan érzés, ami fittyet hány az anyagmegmaradási és az energiamegmaradási törvényekre? Hogy amikor ez megjelenik bennünk, akkor képes többlet-energiát létrehozni a semmiből? Hogy képes megváltoztatni a fizikai, kémiai, energetikai és személyiségi jellemzőinket (ha csak egy rövid időszakra is)? Hogy nem tudsz aludni, nem vagy éhes, nem vagy fáradt, tele vagy energiával, szinte megszűnik az idő, mintha ébren álmodnál, megszűnnek a problémák, megszelídülsz, nincs ki felbosszantson, s folyamatosan emelkedett hangulatban, egy másik állapotban vagy, stb.?
Ha mindezekkel egyetértesz, kérlek fejtsd ki mégis honnan jön ez a fizikai törvényekre fittyet hányó, megmagyarázhatatlan érzés, mi a forrása? Na most lehet nevesíteni, és kibontakozni, mégis mi a nyavalya ez?! :)


O: 
Hát erre nem tudom a választ, amit leírtál a szerelemérzésre jellemző, sosem gondolkodtam az érzések kapcsán anyagmegmaradásra vagy energiamegmaradásra, sőt sebességre, gyorsulásra és áramerősségre sem. :D De félreértve a tréfát, persze, ez nem egyéb, mint az egységélmény, aminek a mélyén az ősi dualitás feszül (vagyok-nem vagyok), ami hatalmas energiaforrás. Arthur C. Clarke példájával élve a helyzet a következő:

„Képzelje azt, hogy az emberek elméje mind-mind egy-egy sziget a határtalan óceánban. Magányosnak látszik valamennyi, holott összekapcsolja őket az a tengerfenék, melyből mindnyájan kiemelkedtek. Ha eltűnne az óceán, az a szigetek végét jelentené. Egyetlen kontinens részeivé válnának, de egyéni jellegük megszűnne.”

Hozzáteszem, hogy érthetőbb legyen, ott lent a mélyben egyetlen dolog a + és a – pólus. Ha fogsz egy rugalmas anyaglapot, olyat, mint egy írólap, és belenyomsz az öklöddel egy hegyet, ami immár kiemelkedik a lap síkjából, ha megfordítod a lapod, a hegy alja egy hegynagyságú verem, lyuk lesz. A kettő dinamikája együtt adja a térélményt – és innen már tovább tudod gondolni magad is a dolgot...

A világmindenséget tehát egyetlen energia mozgatja, nincs sokféle energia, ez csak a látszat. És amikor az ember lemerül olyan mélyre magában, hogy ki tudja tapogatni ezt a tengerfeneket, rákapcsolódik úgymond erre az egy, egyszerre dinamikus és statikus energiára. Ami amúgy csak a logosz maga, a mondat, hogy „Én vagyok.” Ez hozta mozgásba a mindenséget, önmagából fakad és soha ki nem húny. Minél közelebb kerülsz ehhez a pőre, már-már semmitmondó kijelentéshez, annál közelebb kerülsz a szeretet forrásához is, aminek megélései különböző szinteken történnek. Földi szemmel a legintenzívebb formája a szerelem, aminek szintén vannak még további mélységei.

Amúgy ha hallottál valaha az orgon energiáról és Wilhelm Reich munkásságáról, akkor az is jó kiindulópont lehet a kérdés megválaszolásában.



V: Határozott igen.

A felvetett kérdés kibontása nem egyszerű feladat. “Nincsenek válaszok, csak választások.” - mondta egyszer valaki. Még a történelem legnagyobb koponyáinak is feladta a leckét. Talán néhány szempont felvetésével jó irányba terelhetjük a figyelmünket. Először is azt kellene tisztázni, hogy mit válaszol a mai ember arra a kérdésre, hogy "mi a »valami« ellentéte?" A válasz borítékolhatóan a "semmi" lesz.

De hogyan válaszolna a régiség (értsd a szellemi józanság) embere? Azt mondaná, hogy a "valami" ellentéte a "nem valami". E két válasz között fényévnyi a különbség. A modern ember számára a "valamik" (formák, lények, megnyilvánulások) az elenyészésük, pusztulásuk után semmivé válnak. Nix, nuku, nincs tovább. Ennek az embernek csak az "van", ami formával, állaggal, körülhatároltsággal rendelkezik, egyébként semmi sincs számára.

Az archaikus ember ezzel szemben azt vallotta, hogy a "valami" a "nem valamiból" bukkan elő, mint a tengerből a hullám, vagy a kék égből egy tünemény felhő, majd kifejlésük végeztével oda is térnek vissza. Számára annak van nagyobb "vansága", aminek nagyobb az állandósága. Tudták azt, hogy a "nem valami", amely ugyan nem tapasztalható érzékszervekkel, de megélhető belső bizonyossággal, valójában a határtalan lehetőségek teljes óceánja, amely végtelenül potenciális, maga a határtalan értelem és beteljesedettség. Nincs alakja, mert minden alak belőle kristályosodik ki, nincs neve, mert minden név csak az "Ő" egyik részleges arca. Nincs valahol és nincs sehol, mert minden ami "van" csak benne van és benne nyerhet értelmet.

Ez utóbbi szemlélet tehát merőben máshogy tekint a "nem valamire", talán ezért lehetett az, hogy másképpen viszonyult a halál, a harc, az elmúlás problémájához is. Az ember nem tud "semmivé" válni, csak visszatérni saját Forrásához. Előbb utóbb minden visszatér a megnyilvánulatlanba. Az embernek miért van akkor ilyen kiemelt jelentősége? Azért, mert az ember képes tudatosan, önmaga végtelenbe tágításával megélni ezt a visszatérést.

Fritjhof Schuon mondja:
"  A világ szétszór, az ego összezsugorít. Isten összeszedetté tesz, miközben kitágít, és békét teremt bennünk, miközben megszabadít."

Ismét Weöres:
"Nincsen két világ, csak egy, mely külső érzékelő képességünk felé a változó tünemény-sort, belső felismerő képességünk felé az állandó lényeget mutatja."

Amikor a kérdéses állapot megnyilvánul, akkor ez a belső felismerő képesség veszi át a vezető szerepet, amely kaput nyit a Végtelenre. Az érzékszervek, tapasztalások ilyenkor alázatosan visszahúzódnak. Nevét ne keresd, mert nincs, de mérhetetlenül több és valóságosabb, mint bármely fizikai, kozmikus, időbeli törvény. Lényegében ez az ember eredeti állapota. Hogy milyen "tünetekkel" jár mindez?? Ahhoz én kevés vagyok, hogy ilyenről írjak.

Néhány gondolat másoktól:

"Az ébren levőknek egy és közös a világuk" - Herakleitosz

"A csend által kap értéket a hangzás, a hangzás által kap lehetőséget a lélek. A harmonikus lélek adja az élet értelmének élményét." - Dr. Konta Ildikó

„A differenciált ember az, amely személyiségként képes inkább aktív mintsem passzív magatartást tanúsítani mindazzal szemben, ami benne ösztönösség, impulzus, érzelmi jelleg, természet. Ő az, akiben legalábbis részben, megvan az ókori filozófia által belső uralkodónak nevezett princípium.” - Julius Evola

Z: 
 a "fizikai" törvényeket azért kell ismerni, hogy felül tudd írni ha kell vagy meg tudd kerülni- avagy a hit hegyeket mozgat :P - repüljünk.

A kérdezést (Neked is) gyakorolnod kell, mert nem vagy eléggé konkrét.
Amiről írtál, -szerintem- a szerelem/szeretet. 

Ezt értettem meg- nem minden világos még, de durva cucc- az energiáról, a hétköznapi "ribizli"-létről, a harcos útjáról:
http://squingers-hunter.blogspot.hu/
Külön ajánlom a figyelmedbe a vágy, szerelem, szeretet és az álmodás szócikkeket, de ha az egészet megérted, akkor elkezdheted átalakitani az életedet. Ez is egy Út. 

"A szeretet az energiatestek energiacseréjének későbbi, a szerelem után következő kiegyensúlyozottabb érzése. Minél nagyobb az energiacsere, annál nagyobb a szeretet. A szeretet már mentes az elvárásoktól, a kétségtől és a félelemtől (a NAP nem azért süt, mert elvárja valaki): ha elmegyek és megbaszok valakit, mert éppen úgy állt fel -vágy, az is belefér a szeretetbe- ezt nem képesek megérteni az emberek (emberek-ribizlik-akik nem harcosok). Természetesen ez visszafelé is igaznak kell hogy legyen- szóval az asszony is bármikor megtehetné, ha szeretné- nincs "birtokos eset". A szerelem kizárólagos- a szeretet mindent felölelő. Amit eltaszitasz magadtól, a következő körben nagyobb pofonként kapod vissza, mig meg nem oldod.
A szabad ember alapvető érzése volt a környezetével szemben.
A szeretet érzése a Ribizliben a boldogság-szabadság kört tartja mozgásban. Mivel a szeretet egy bizonyos energiaszintje már csak az álmodási figyelemmel érzékelhető, ezért sok Ribizli ezt már nem tudja átélni.
Nagyszerű Lélekmérnökségünknek természetesen sikerült a szeretetet is elsquingesítenie: a Ribizli az iránt és akkor érez „szeretetet”, aki és amikor neki elismerést vagy sajnálatot ad, vagyis részt vesz a műkaja termelő köreinek pörgetésében."

Itt jön vissza az, hogy érdek nélkül szeretem, mert szeretem, vagy azért mert jó a pinája, jól főz, megszoktam, félek egyedül, etc.

A szeretet nem függ semmitől. Van. "Isten-szeretet".
Ha elásod a vágyaidat magadba-mélyre, attól még nem szűnnek meg, hanem úgy viselkednek, amint a homokszem a kagylóban, csak ebből nem gyöngy lesz, hanem gránitkemény szarkupac.

S:
Nem tudom mennyire hány fittyet ezekre a megmaradási törvényekre és nem hiszem, hogy a semmiből hoz létre többlet energiát, hiszen bennünk éppen, hogy nem semmiként jelenik meg, hanem nagyon is van és átélhető. (bár a semmi is, csak az átélésként jó szar :p) Valamint ahogy te is írtad, valami vagy valaki váltja ezt ki. Ha a semmiből jönne, ok nélkül és megmagyarázhatatlanul, akkor kb. a budin ülve és elmélkedve is belénk csaphatna az a bizonyos villám, mégsem találkoztam még ilyen esettel. :D Vagy akkor ilyen alapon minden a semmiből jön (=ami számunkra nem érzékelhető), akár a kollegád a szomszéd szobából is, hiszen amikor nem látod, nem hallod, semmiféle észleleted nincs róla, akkor honnan tudod, hogy ott van? Csak azt gondolod, hogy ott van, mert ezt szoktad (szoktuk) meg és azt mondod magadnak, attól, hogy nem látom, hallom, még ott ül a saját asztalánál és dolgozik, ahogy általában minden szerda délelőtt pl. De ez csak egy feltételezés ebből a nézőpontból.

(persze ezt meg is lehet fordítani, attól, hogy nem érzékeled, még tudod, hogy ott van mert számtalanszor megtapasztaltad ezt korábban is. Viszont akkor ez igaz azon „kollegák” esetében is, akik régen jártak a szobádban mondjuk :p)

Lehet ilyen a semmiből létrejött többlet energia is. Igazából nem a semmiből jött, hanem valamiből/valahonnan, amivel nem vagyunk állandó, éber és tudatos kapcsolatban. Nem érzékeljük folyamatosan, ezért hol előtűnik a semmiből hol eltűnik abban, annak függvényében, hogy mi éppen milyen állapotban vagyunk.

A jelenlegi fizikai törvényekre szerintem a legtöbb érzés fittyet hány, nem csak a szerelem :D (bár nulla vagyok fizikából) És mivel nem értettem mindennel egyet, ezért hosszabban itt már ki sem fejteném. Ez valszeg nem a legjobb leírása a dolognak, de valamiért akkor is úgy érzem, hogy ez a „nyavalya” és forrása egy nagyon mélyről/régről fakadó emlékezés az egységre, önmagunkra. Lehet, hogy furcsa párosítás, számomra a szerelem és az emlékezés mégis rokon fogalmak.

Az is érdekes mondjuk, hogyha mindig „emlékeznénk” erre, akkor mindig a szerelem állapotában lennénk? Az itt, ebben a közegben lehetséges egyáltalán? (mert ilyet sem igazán láttam még két ember között. ami persze nem bizonyíték arra, hogy akkor ez egyáltalán nincs is, de gyanúsan kevés lehet). Vagy ez csak „ember-feletti” szinten lehetséges? Na mindegy,  ezek már nem voltak válaszok. J

Más: Mit szólnál ha a következő körben azt a kérdést is feltennéd, hogy : Miért olyan nehéz jól kérdezni? :D (megint csak vicceskedek)     

 


Köszönöm a válaszokat!

Kedves Overlandaid, kérlek tisztázzunk még néhány dolgot:
1. Ha jól értem, akkor ez az érzés közvetlenül abból a bizonyos Egyetlen Energiából merítkezik ami létezik. Így akkor felvetődik a kérdés, hogy hogyan vesz részt ez az érzelem a folyamatos teremtésben szerinted? Úgy értem, ha itt csupán poláris párokról lenne szó, az még önmagában nullát ad ki összesített értékben (hiszen +1 -1 = 0) , de vajon mitől lesz plusz a rendszerben a szerelem által? Nem lehet hogy a szerelem a teremtő energia közvetlen megnyílvánulása?

O: Túlbonyolítod, Bélám. :D Figyelj, van egy egész, ami önmagát osztja részekre, hogy ezáltal létezzen, és ne semmi legyen. És ez kb. olyan, mint amikor te, mondjuk, levágod a kezed, most azért mondok ennyire hülye példát, mert nem jut eszembe jobb, de az érzés érzékeltetése végett talán jó, még ha millió sebből vérzik is. Szóval levágod a kezed és ez fáj. És most képzeld el ezt visszafelé: visszavarázsolódik a kezed. Nos, milyen érzés lehet?

A fájdalom és a gyönyör kb. egy tőről fakad. Biztos érezted már ezt, amikor nagyon mélyen szomorú voltál, tán sírtál, na az valahol a boldogsággal rokon érzés. Azt kell megértened, minden egy időben és egyben van, mégis mozog, de csak önnön részeihez képest. Plusz-mínusz csak viszonyfogalmak, ha pl. a fraktálra gondolsz, most az nő vagy csökken? Egyszerre a kettő, nem? Osztódással szaporodik, mondhatnánk. A szerelem szerintem nem a teremtő energia közvetlen megnyilvánulása, annak inkább emléke.
Nem tudom, válaszoltam-e, bevallom, most nem igazán értettem a kérdést.

2. S akkor ezek szerint az Egy ketté, duális párrá osztódott, ahol az egyik önmaga szerelmes lett a másik önmagába, vagy hogy kell ezt érteni? És hogyan fordítható le ez emberi szintre? Ha én szerelmes vagyok egy lányba, akkor úgy működünk mint valami mágneses tér? (és ha nem viszonozza?? :)

O: Szerintem ezt ne fordítsd le emberi szintre, sőt, ha lehet, semmit se fordíts le emberi szintre. :D Amit szétvágsz, az attól még egy egész, csak a részek már képesek egy sajátos öndefinícióra is. Gondolj az Existenz-re, vagy az Eredetre, vagy a 13. szobára: minél mélyebb egy álom, minél mélyebb szintjein vagy az illúziónak, ott annál áttételesebbek a dolgok, képtelenség a 13. emeletről következtetni arra, hogy a hang, amit ott hallasz, minek felel meg a 31. szinten. Arra koncentrálj, mire emlékeztet, hát biztos nem Juliskára. :)

3. Ide kapcsolódik a következő is: a harmadik kérdésnél tévedtem, nem ez az egyetlen érzés ami többletet termel: van ennek egy ellenpólusa is. Ez a gyűlölet. Érdekes módon ez az érzés is rendelkezik különleges képességgel, ez is képes többlet energiát vinni a rendszerbe, ám pont az ellenkezőjét, "negatív energiát" tol belénk, ami aztán pusztító is lehet magunkra és a környezetünkre nézve. Egy gyűlölködő, bosszúvágyas ember a végletekig képes elmenni. A kérdésem pedig az: hogyan lehet ezt a szintén különleges energiaforrást megcsapolni és átforgatni építő energiává?

O: A düh az egyik legépítőbb, legelőrevivőbb érzés. Én pl. amikor dühös vagyok, irgalmatlan tetteket tudok végrehajtani, nálunk mindig úgy lesz katonás rend itthon, hogy tűröm-tűröm ahogy terjed az entrópia, majd kitörök, mint egy vulkán és láss csodát, a családom minden tagja úgy rendbe vágja a maga kis birodalmát, hogy öröm nézni. És ilyenkor egyáltalán nem vagyok kedvesnek mondható. Ilyenkor szoktak befejeződni a félkész polcok, fel nem rakott rolók, félbehagyott kerítések, de a meg nem írt dolgozatok, kéziratok stb. Volt már olyan, hogy egy tanár beszólt nekem, erre dühömben bemagoltam az egész nyolcadikos törikönyvet év elején „csakazértisdögöljmeg” alapon, aztán szegény pára csak úgy pislogott, most mit csináljon velem, mert tényleg mindent tudtam. De dühből sikerült az egyetemi felvételim is - ó, sokat tudnék én erről mesélni, én ugyanis tudok tényleg nagyon dühös lenni. :D Jézus és a kufárok megvan, ugye?
A gyűlölet sem negatív, miért lenne az? Attól függ, honnan nézed. Miért nézel mindig mindent a magad szemével? Nézd meg föntről, csak azt tudod gyűlölni, amit meghaladtál, amit épp eltolsz magadtól, ami már nem te vagy. Én hallgatni szoktam erre a hangra, segít megtalálni a helyes irányt. Szívből gyűlöltem otthon a szomszédaimat, mert nem lehetett tőlük létezni, ma meg egyenesen imádom őket, mert ha ők nincsenek, én nem kerültem volna ide, ahol most élek. Az, hogy valaki levágja a szomszéd fejét, míg a másik meg hagyja magát flippergolyóként kiröpíteni akár 3000 km távolságba, tulajdonképpen az adott entitás érettségi fokától függ. A malac nem tud az asztalnál késsel-villával enni, ő sárban hempereg, és fellöki a társát, ha az útjában van. Ettől malac. És ő mást fog kezdeni egy 1488-as eredeti Bosch festménnyel, mint mondjuk a Louvre igazgatója, pedig a festmény ugyanaz. Szóval, gyűlölj, told csak el magad, légy dühös, és csapj az asztalra, írtam neked, de leírom ide is: a gyűlölet önmagában nem pusztító energia, ez butaság. Az energiának sosincs önmagában előjele, ezt nagyon jegyezd meg. Irányt csak az ad neki, aki használja! Gondolj csak a hajócsavarra milyen pusztító mozgást végez veled, ha a hajó mögé kerülsz, ám nélküle nem menne előre a hajó, jobb tehát inkább beleülni, nem? Az a baj, hogy amíg a földi keretrendszeren belül nézed a dolgokat, nem kapnak távlatot, és így nézve őket ebben a kurta perspektívában, kivágva a háttérből, teljesen másoknak tűnnek, mint valójában. 
(És még egy aprócska gondolat: rém gőgös az ember, ha azt hiszi, ebben a teremtésben ő bármit el tud pusztítani. Mindig megmosolygom azokat a gondolatokat, amelyek aggódva szemlélik, jaj, tönkretesszük a bolygót! Mint a kisgyerek, aki azt hiszi, most azzal, hogy magára öntötte a kakaót, tönkretette apuci és anyuci konyháját, mi több, az egész házát. Vagy rosszat kívánt a szomszédjának, mire az másnap leesett a létráról. Van a gyermeki szemléletnek egy ilyen fázisa, amikor azt hiszi, most azt mondtam a maminak, hogy utálom, hozzávágtam a rongytevémet és most, jaj, a mami meg fog halni. Nem, ez nem így működik, jó lenne azt hinni, hogy így van, de én biztos vagyok benne, hogy Raszkolnyikov nem képes tönkretenni a Bűn és bűnhődést. De ettől függetlenül a konstruktivitás hasznos dolog, mert azzal előrehaladsz, a destrukcióval meg hátrálsz, magadnak teszel elsősorban egy szívességet, ha képes vagy az energiákat megfelelő irányba terelni, motorként használni, nem pedig (ön)pusztító erőként.)

Köszönöm. 

Viatortól kérdezem, hogy ha jól értem, akkor szerinted Jancsi valójában nem Juliskába szerelmes, hanem a duális párjába, azaz a "másik önmagába", mert a Forrás vonzza mint valami kettétört mágnes egymást, hogy egyesüljenek? Jól értem, szerinted ez a szerelem, egy egyesítő energia?  Egy "visszatérés"?
De miért van az, hogy csak bizonyos esetekben érezzük ezt meg? Nem lehetünk szerelmesek mindenkibe, amikor ez felbukkan annak különleges oka van, mi lehet ez? Ha elkezdem magyarázni, hogy miért vagyok szerelmes Juliskába; "mert csinos", "mert jól főz", "mert vicces", akkor ezekkel csak racionális érveket találtam, de nem a valódi okai a kialakult szerelemnek. Szóval a kérdés lényege: miért csak bizonyos emberpároknál jön össze ez a szerelem dolog? Miért csak ezeknél a pároknál jelentkezik a "visszatérés egybe" vágy?  

V:
Jól érted. Az újraegyesítés akarata az, amely a nemeket egymás felé irányítja. A férfi valójában nem Juliskába, vagy Ilonkába szerelmes, hanem az önmagában hordozott, megnyilvánulatlan belső nőbe, női ideálba, önmaga széthasított másik felébe. Ő a mesék Tündér Ilonája, de ő az öreg (örök) király lánya is, akinek ha elnyeri a kezét, visszaviszi őt a király országába. (tehát az újraegyesített androgünosz visszatér Isten országába). Szellemi, lelki feltételek komplex együttléte szükséges ahhoz, hogy ezt a belső nőt képes legyen egy külvilági személyre is rávetíteni. Az, hogy ez mikor jöhet létre összefüggésben van a megnyilvánulásba lépés általános kritériumaival. A szerelem kulcsa az ember karakterében van, tehát a mulandó személyiségének vázában, amely a születés után épül fel és a halálban lebomlik, és amely felelős azért, hogy az adott személy életéből kiszűrjön, vagy beengedjen dolgokat. A szerelem érzése az egységesítéshez szükséges, de kiszűrt "dolgok" iránt megnyilvánuló hiányérzet. A férfi a nőben tehát pontosan azokat a tulajdonságokat keresi és a nőnek azok a külső és belső jellemvonásai vonzzák a legerősebben, amelyek a saját karakteréből hiányoznak, illetőleg amelyek a karakterének a szükséges kiegészítései. A szerelem nézőpontja pedig mindig a karakter hiányosságainak a függvénye, következménye.

Köszönöm.

Nos úgy tűnik szinte mindannyian az egységélmény emlékének tartjátok a szerelmet, ezért óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ez az emlékezés miért csupán az ember kb. első 30 évében jelentkezik, mint valami pont "jó helyen és jó időben" életbelépő "párkereső program"? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy e kor fölött már nem lehet szerelmes az ember - de nem lehet, hogy ez az egész "csak" arra van kitalálva, hogy még aktív, "párzási" korban megtaláljuk a párunkat a puszta fajfenntartás miatt? Mert végeredményben a szerelem egyik "vektora" pont a szaporodáshoz vezet... 
És vajon hol "fut" ez a program? A génjeinkben, a szívünkben, a lelkünkben? Shaula, szerinted hogy van ez?

S:

Huh, érdekes módon, amikor válaszoltam az első levélre az „irányultság”, mint fogalom nekem is beugrott (vektor), de aztán el is tűnt. Erre a kérdésre csak baromi szubjektíven  tudok válaszolni, mert az egyéni életutam eléggé ellentmond ennek. (olyat, hogy ez az emlékezés 30 éves kor után kevésbé jelentkezik  nem figyeltem meg, mondjuk ilyenformán nem is nagyon gondolkodtam rajta)
Őszintén szólva, amikor elolvastam a kérdést eléggé taszított a felvetett gondolat, mert hirtelen egy olyan kép jelent meg bennem, mintha mi csak  fejlettebb állatok lennénk, akikben mindössze szofisztikáltabban működik a ’tüzelési’ periódus, mint más emlősökben. :P Mint valami öncélú reprodukció.
Ugyanakkor nekem nincs gyerekem, és valahogy soha nem is vágytam rá különösebben, miközben látom és tudom, hogy sok helyen ez mekkora áldás és öröm forrása a nehézségei ellenére is, de bennem ez nem jelentkezik hiányként. Emellett az is benne van, hogy egy elég szeretetlen közegben nőttem fel, soha nem éreztem magam odatartozónak, lehet egy pszichomókus azt mondaná, bennem ugyanúgy fut ez a program, csak ellenkező előjellel.
Ez alatt pedig van egy olyan érzés is, hogy ha tetszik, ha nem, részemről zárom ezt a „biológiai ágat”, amúgy is elég terhelt.  Ami paradox módon kicsit úgy hangzik, mintha legalábbis valami ’”ösztönös fajnemesítési” dolgot végeznék (jézusom, ez de gázul hangzik :D), miközben ugye a kérdés által felvázolt opció meg első blikkre elutasítást váltott ki belőlem.
Plusz nagyon fiatalon sem a szaporodás/fajfenntartás vágya kerestette velem a szerelmet (vagy legalábbis nem tudtam róla), hanem inkább a magány. Nem akartam kicsi kunyhót, meleg kályhát, jegygyűrűt és vidám gyerekzsivajt, csak valakit, aki olyan mint én (persze inverzként, férfi testben). Akivel csak megfogjuk egymás kezét és mint két ’galaktikus gézengúz’ elhúzunk innen a francba. :P

Lehet ez most súlyosan vagy éppen komikusan hangzott, de nem tudom jobban leírni. Az azért szeretném hozzátenni, hogy sokszor számomra is az tűnik természetesebbnek, ahogy ezt a magam körül  látom és nem az „én utam” ezen a részen. Szóval nem igazán tudom ezt átfogóan, nagyobb általánosságban értelmezni csak ilyen szubjektíven, ahogy jeleztem is.

Ha a fentebb összehordott dolgokat nézem, akkor azt mondanám, a génjeinkben fut. Mindemellett azt is gondolom, a szerelem azért jóval több kell legyen ennél (de aztán lehet, hogy csak szeretném ezt hinni), valami ami önmagunk vagy a teremtés megpillantása egy magasabbrendű módon. Ez viszont akkor valszeg a szívemben fut és az említett egység felé húz.
Mert a szaporodás egy teremtési aktus is - az hogy ez hol és mennyire tudatosan működik, az szerintem más kérdés. Mondjuk két, páros Nap nászából születő csillagrendszer is szaporodás ha így nézem, mégis egy komplett világot teremt, ami életet ad és ami élettérként működhet csomó egyéb létezési formának is.

Huh... Ez most nagyon megérintett.... Bevallom nem voltam biztos benne, hogy közzétegyem-e. A kérdésre tulajdonképpen válaszol, de tényleg eléggé személyes. Illetve talán több is annál, hiszen mások is vannak ilyen cipőben, akár itt a blogon is - akik szintén nem vállaltak gyereket, tudatosan.
Szóval lehet hogy mégis csak van helye a meseszobában a Te megvilágításodnak is, függetlenül a szubjektív oldalától, mert talán így lesz igazán "beteljesült" a válasz..

Köszönöm szépen hogy megosztottad mindezt!


Zplus-hoz lenne még egy utolsó kérdésem ezzel a témával kapcsolatban, mert az a tapasztalatom, hogy a sarokban csendesen egyedül játszót mindig meg kell kérdezni: 
Mit iszol? Kérek belőle.. :)



***

Kedves Nézőink, úgy gondolom, különleges gondolatok hangzottak el különleges emberektől. És ezzel véget is ért mai műsorunk, vendégeinknek köszönjük a kimerítő válaszokat, jövő héten ismét találkozunk! Önök a Kérdezek-felelnek Játék című kísérleti műsor második részét látták/hallották, természetesen bárki hozzáteheti hogy mit gondol erről, kérjük írják meg véleményüket a képernyő alján látható címre. A viszontlátásra! :)


43 megjegyzés:

  1. Szia!
    Lehet egy kérdésem, Overlandaid ugyanaz a személy, aki a Nyuszi a cilinderben című blog szerzője?


    VálaszTörlés
  2. Nemtudom jól válaszolok e IGEN-t irtam volna és baj van annál az embernél aki soha nem érezte....
    Van ilyen, nem merte vagy mert önmagát sem fogadta el igy a másikat sem vagy a régi világ prüdsége miatt.

    Asztrológusként tudom még értelmezni az ha a szülőtt 12 házába lévő bolygót vagy fényszögeléseket érinti a másik nemü vagy azonos ia akár előző életbeli kapcsolatokra utal, és megoldandó közös feladatokra.
    Természetesen ezek párkapcsolati szülő gyermek szomszéd barát ellenség..szóval a repertoár igen nagy a feladatot viszont jól kéne megoldani az elvaratlan szálakat elkötni stb.

    És ezt is követi egyfajta nehezen megmagyarázható érzés ami olyan mint mikor egy hatalmas hitelt kiegyenlitett az ember 0 ra!

    Érdekes mostanság akár az én esetemben akár másoknál sürün észleltem ezt a 0 ra való kifutását a tartozásoknak!.

    VálaszTörlés
  3. Mar irtam, megint le kell irnom.A szeretet nemcsinal semmit, csak van mint a homokszemek.A szerelem nagyon jo dolog tenyleg a legjobb erzes a vilagon, csak az rolunk szol nem a masik szemelyrol.Ugyan is felruhazzuk a masik szemelyt olyan tulajdonsagokkal amibe bele szerethetunk, holott koze sincs hozza.Ezert monjuk hogy a szerelem vak.Ha netan nem igy van es amasik rendelkezik nemi jo tulajdonsaggal tenyleg, akkor az nem "igaz"szerelem am abbol jo hazassag lehet.Viszont a langolo szerelembol soha , arra nem lehet csaladot alapozni.Aki kettonel tobbszor volt szerelmes eleteben(nem 20 ev alatt :) ) az nem tudja mirol beszelek.Persze az is lehet hogy en nem tudom mit beszelek, pedig isten bizony nem ittam, szedtem semmit igaz egyedul vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy másik megvilágításban...kérdések és válaszok keretében.....47:50-től a szerelemről és hogy miben is áll a lényege?! ...melyben az egyik ember csak egy kellék, a másik ember élvezeteinek a kiszolgálója, ezt félti a "szerelmes" (féltékenység) veszteségként éli meg, ha elhagyják, vagy megcsalják, ami ugyan az végül is , mert a saját élvezetét félti, ill. éli meg hormon vezérelten spontán módon. Ahogy Oshónál is olvashatjuk, hogy tulképpen nincs is megcsalás, mert saját vágyait éli meg az egyén. Még Szendinél is olvasható, hogy a monogámia nem valós, a gazdasági-vállalkozás-szerződés -házasságkötés- miatt jött létre....így legalább jó téma az film-szinház iparágnak, de a pszicho-orvoslásban is, meg egyáltalán minden szintjén az életünknek, szerepek, elvárások.

      http://buddha-tar.hu/hu/letoltheto_tanitasok/2015-06-07-lama-csopel-tudatepites-2-tanitas-2015-06-07-000000

      Tibor




      Törlés
  4. Minden érzés az egyén meglevő energiájának felkavarodása. Nem szerzünk vele többlet energiát kívülről, de az energia felkavarodottsága adhat ilyen "érzést".

    Olivér, de hívhatsz Olcsinak is.

    VálaszTörlés
  5. Egy lélek állt...


    Egy lélek állt az Isten közelébe'
    S az örök napsugárban reszketett
    És fázva félt,
    Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
    És keserűn kelt ajkán a "miért",
    Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

    Valaki ott lenn meg akar születni,
    Neked szőtték e színes porhüvelyt:
    Pici kezeket, pici lábakat;
    És most hiába, le kell szállanod,
    Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
    Hogy e testet betöltsd,
    Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
    Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

    S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
    Én boldog vagyok Veled, Istenem;
    Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
    Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
    S elhagynom búsan és reménytelen
    Az angyalokat, testvéreimet?
    Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
    S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

    A meghasonlás örök köntösét,
    A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
    Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
    S láng, mely üveg alól is égig ér:
    Mit vétettem, hogy bezársz engemet
    Kehelybe, amely megrozsdásodik,
    S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

    És szólt az Isten szigorún: "Elég!
    A törvény ellen nincsen lázadás!
    Ha milliók mentek panasztalan,
    Talán te légy kivétel?
    Mint a fiókát az atyamadár:
    Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
    S jobban becsülni meg az örök fészket!"

    S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
    Szomorún indult a kapu felé,
    De onnan visszafordult: "Ó Uram,
    Egy vágyam, egy utolsó volna még;
    Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
    Szerettük egymást véghetetlenül,
    Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
    Szeretném viszontlátni odalenn,
    Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
    S felelt az Úr:
    "Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."


    Reményik Sándor

    VálaszTörlés
  6. Levendulateát, esetleg még üröm- vagy macskagyökérteát.
    *****
    "Ezt értettem meg- nem minden világos még, de durva cucc- az energiáról, a hétköznapi "ribizli"-létről, a harcos útjáról"- más dolog elmével megérteni és más dolog megélni.
    Döntöttem: "hajlitani fogom" az életem, az helyett, hogy "törném" egy hirtelen mozdulattal.
    *****
    A szokások cserkészése: főzés mellé mindig söröztem. Miért? Jól esik? Megszokás? Alkoholizmus kezdete? Miért iszok egyedül?
    Vettem két dobozos sört, betettem a frizsibe és hozzáfogtam a főzéshez- azt figyeltem, hányszor és milyen körülmények között bukkan fel a gondolataim között a sör- elég sokszor. Megfőtt az estebéd, ettünk, utána megittam az egyiket.
    Nem esett jól.
    A másikkal folytatódik a cserkészés. :)

    VálaszTörlés
  7. A szerelem. A Szer-elem. Sokak véleményével ellenében,az én véleményem,hogy ez az egyetlen elem mely nélkül a többi sem tölthetné be a funkcióját. Sőt, ez tartja mozgásban az életet,e nélkül élet sem lehetne.
    A legnagyobb hiba,hogy automatikusan összekapcsolják az emberek a szerelmet a testi érintkezéssel. Pedig a szerelem sokkal magasabb,lelki szinten kapcsol össze mindent mindennel. Ezért lehetséges,hogy szerelmes lehetsz a gyermekedbe --"gyönyörködöm szerelmetes fiamban..." , a szülő földedbe, a hazádba.
    Még magasztos eszmékbe is,hogy szerelmes lehetsz a Teremtődbe,vagy akár Jézusba is.Holott ezekben az esetekben a testi kapcsolatnak a gondolata is abszurd.
    Ezekért a szerelmekért áldozatokra is képesek vagyunk,sok esetben életre szólóan. Sőt akár az életünk feláldozásávai is,-mint a haza védelméért- a gyermekeinkért-

    Az igaz szerelem nem hivalkodó. Csendes,megbúvó,viszont,ha a szükség megkívánja önfeláldozó,önzetlen,ellenszolgáltatás elvárás nélküli.
    Viszont irtózatos erő is. Képes egy nemzetet késztetni,hogy szívük, akár ha egy szív lenne,,,,és egyszerre dobban.
    Én így érzem. Ez az én véleményem.T.

    VálaszTörlés
  8. A szerelem. A Szer-elem. Sokak véleményével ellenében,az én véleményem,hogy ez az egyetlen elem mely nélkül a többi sem tölthetné be a funkcióját. Sőt, ez tartja mozgásban az életet,e nélkül élet sem lehetne.
    A legnagyobb hiba,hogy automatikusan összekapcsolják az emberek a szerelmet a testi érintkezéssel. Pedig a szerelem sokkal magasabb,lelki szinten kapcsol össze mindent mindennel. Ezért lehetséges,hogy szerelmes lehetsz a gyermekedbe --"gyönyörködöm szerelmetes fiamban..." , a szülő földedbe, a hazádba.
    Még magasztos eszmékbe is,hogy szerelmes lehetsz a Teremtődbe,vagy akár Jézusba is.Holott ezekben az esetekben a testi kapcsolatnak a gondolata is abszurd.
    Ezekért a szerelmekért áldozatokra is képesek vagyunk,sok esetben életre szólóan. Sőt akár az életünk feláldozásávai is,-mint a haza védelméért- a gyermekeinkért-

    Az igaz szerelem nem hivalkodó. Csendes,megbúvó,viszont,ha a szükség megkívánja önfeláldozó,önzetlen,ellenszolgáltatás elvárás nélküli.
    Viszont irtózatos erő is. Képes egy nemzetet késztetni,hogy szívük, akár ha egy szív lenne,,,,és egyszerre dobban.
    Én így érzem. Ez az én véleményem.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szépen írtad, tetszik, köszi.

      Valahol az is szerelem ahogy a Nap (apa) sugaraival megtermékenyíti a Földanya testét, életet lehelve belé, nem? A tűz a vízbe hatol létrehozva az életet...

      Törlés
  9. A - gyakran - ifjabb korban átélt, ego vezérelte, sokféle zavaros érzésnek helyt adó, szerelemnek hívott izzás nem igazi szerelem, akkor sem, ha jelentős többlet energiákat képes megmozgatni. Ezért (általában) annak rendje és módja szerint kihűl és elmúlik.
    Az igazi szerelmet kapjuk, ami belül legalább olyan magas hőfokon Ég. Nincs benne zavar, nincs benne akarnokság, nincs benne sóvárgás, nincs benne megszállottság, nincs benne semmi démoni. Nagyon tiszta energia/érz-elem/elem. Érezzük vele Isten szer-etetét, általa mi is tisztán viszont szerethetünk, tiszta érzel(e)meket adunk és kapunk, tisztább tudatszinten létezünk.

    Szép Napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ej be szép ez is, köszi!

      Úgy látszik itt mindenki szavakba tudta önteni, csak én nem. :)
      Na de pont ezért játsszuk ezt a kérdés-felelek-et.

      Törlés
  10. A szerelem úgy is felfogható mint: olyan felfokozott szeretet amely minden feltétel nélküli. Tulajdonképpen annak az létezés-állapotnak a szellem-tudati bemutatása a Földön, amit egy jóval magasabb hullámrezgésszinten már minden létező iránt érzünk - méghozzá folyamatosan. Tehát egy "rejtett tudat-ős" predesztinálásról van szó - egyelőre csak időlegesen - egy olyan ember esetében aki a: "szerelem tárgya".
    A "szerelem" azt is jelenti hogy valamit összeállítok vagy "jóvá teszek" - például /meg/szerelem az autót. Jellemzően nem azt jelenti a "megszerelem" mint a "megszexelem". Tehát a szerelem nem a pusztán testi kapcsolódás. Vagyis a szerelem nem a nemi szervekkel hanem a szívekkel kapcsolatos. Adott esetben, pl. a feltámadáskor - a testinél jóval magasabb szinten és érzés-komplexitásban - az un. orgazmus is a szívben jön létre. Megállapítható tehát hogy a szerelem a szívvel-lélekkel, míg a szexelem csak a testtel kapcsolatos. A földi létezésben persze az az ideális amikor a szerelem-szexelem mintegy "ölelkezve", együtt jelentkezve "lefedi" egymást.
    A szer elem /=5. elem/ - volt egy ilyen film is - tulajdonképpen a 4 elem koordinátora, működtetője. Nélküle nincs teremtés. Mint ilyen az áldáshoz hasonlatos - áldás is. A 7. nap a Teremtő nem megpihent hanem "szer-elmésen" megáldotta/működésbe hozta az általa teremtett világot. Mintegy lelket lehelt belé. A szer elem az elméhez, a szellem-tudathoz köthető. Ha valaki "szer-elmés" akkor a lélek az "Isteni szikrára" ráköttetett. A szer tartás eredetileg ezen - az Isten-i "csatornára" való rákötött - állapot megtartását jelentette és nem a különféle rituálékat. Amelyek aztán persze sokszor eszementen el is fajultak, például a különböző szekták, vallások esetében.
    A földi szerelemből mennyei szerelem a szivárvány/a szív árván-lévősége segítségével - egyfajta földi pokoljárás útján - lehetséges. A menny jelentése eredetileg mén/táltosparipa/táltos-ember. A "mennyben-lévőség" az ember táltosságban, a megtáltosodás állapotában való lévőségét jelentette. Ahogyan a poklot, úgy a mennyet is át kell értékelni ugyanis egyik a másikból fakad, mégpedig vice-versa a körforgásban. MOst éppenséggel a legmélyebb pokolból a magos mennybe jutás köztes állapotában vagyunk. Remélhetőleg nem rekedünk meg valahol az átalakulási folyamat közepette és Isten segedelmével mindenkinek sikerül a mén/ny/-be jutnia...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hej, Kerion!:) Délután pont azon monfordíroztam, hogy ha leírom ezt a szót szerelem, akkor mindenkinek az ezzel kapcsolatos érzelmek, érzések jutnak eszébe, pedig ez a szó az is jelenti, hogy javítom, a Te általad megfogalmazottak szerint "jóvá teszem".

      Lujza

      Törlés
    2. Minden alkalommal túlzottnak tartottam az optimizmusod. Most leírtad,Remélhetőleg....
      Szóval nem lesz ez egyszerű,gyaloggalopp.
      A rendteremtést,nem a galamblelkűekre bízzák...persze ezt is csak óvatosan,nehogy igazán rend-legyen itt teremtve. Az Úrnő mindent megtesz,hogy segítsen,de az Ő hatalma is véges. Nekünk meg jelenleg az égadta világon semmi hatalmunk nincs.T.

      Tehát csak reménykedhetünk.
      .


      Törlés
    3. Az ÚR-NŐ 1/EGY az ÚR-ral, még akkor is ha - a földi dualitásnak megfelelően - mindig a "2 s ÉG" az ami érzékelhető. Szóval az ÚRNŐ úrsága - nem 6alma - végtelen és örökké tartó. Amolyan OM-ŐS létező a legmagasabb szinten. Mondani sem kell hogy az Úrnő és az Úr szerelmes, szer-elmés belénk. A bennünk /fel/ébresztett szer-elem irántuk az ami maga a csoda - vagyis a mennyei-méni-táltosi képesség. Tehát nincs olyan hogy a "Menny-ei Pár-Ős" ne tudna - velünk magyarokkal - valamit megoldani. Pontosan akkor amikor kell és szükséges. A "végtelen történet" úgy zajlik hogy először annak kell megpróbálnia helyrehoznia a dolgokat aki kisiklatta a Teremtés egyensúlyát. Ez általában - sajnos - nem szokott sikerülni. Például most is úgy "terjesztenék" a szeretetet a 6almasok hogy mások, a mostani befogadók azért később belepusztuljanak - lásd migránsinvázió. Tehát mindig van valami hátsó szándék náluk ami pl. az un. feltétel nélküli szeretetet negligálja. Ekkor nincs más megoldás mint hogy: jönnek a magyar táltos-avatár kentaurok. Ettől aztán meg rendesen félnek és még jobban gyűlölködnek 6almasék. Mint például az olasz miniszterelnök Matteo Renzi is, aki szerint Magyarország - és persze a magyar az - aki a legnagyobb veszély Európára, a világra. Na persze azért mert a Tu/l/rul jött madár-madar-magyar az aki képes megfékezni a C-ion-ista fenevadat a Földön - és senki más. A 6alom semmire sem jó, míg az úrság mindenre jó.

      Törlés
  11. Létezik,létezhet egy világ,ahol nem szükséges,hogy szabad legyek ahhoz, hogy az igazságról alkotott fogalmamat olyan módon változtassam meg, ahogy én jónak látom?,, Vagy sokkal inkább szükségem volna egy olyan igazságra, amely engem magamat tehetne szabaddá?
    Szabadság, szerelem,e kettő kell nekem.

    VálaszTörlés
  12. ...meg a T.....megint...

    VálaszTörlés
  13. Szer elem.

    Hm érzem kerion okfejtését...kibőviteném ha lehet életpéldával..

    Sok embert hallgattam meg akik hozzám jöttek.Jó családban nöttek fel és anyagi gondjaik sem voltak mégis tele voltak tüskékkel testvér szülők iránt férjek társak iránt....

    Mégis bár sokkal szerényebb élet jutott most nekem éreztem hogy az én életbéli csomagomat szorosabbra kötöttem őssze és magamhoz szoritottam - mondhatom azt szer elmes lettem a saját életembe ami nekem adatott.
    Bármilyen nehéznek is tünt mégis rám volt faragva ez a szer-szám amit ebben az életemben cipelnem kellett eddig.

    Szer-elmes vagyok abba a felettem lévő lénybe aki teremtette a lelkem testem amivel nap mint nap dönteni tudtam eddig, és hálás vagyok a vezetéséért...

    Nem önimádat hanem annak a fénylénynek a szeretete aki alkotott emberi formára.
    Ennek a fensőbb lényünknek azaz mi vagyunk az ővé az ő szállitó és cselekvő eszköze végtagja, és ennek kell az akaratunkat alárendelni aminem éppen ególebontás hanem alárendelés.
    Mert eme lényünk(közösségünk része) él a fensőbb világokban is az időtlenségben is ahol nincs múlt jővő csak folytonos jelen.

    Igazából amikor a földi lényem szerelmes akkor azokat a képzeteket vetitem rá a másik emberre mint egy fehér vászonra ami bennem van.
    Azt a szépséget jóságot és ha pipa vagyok valamiért akkor azt a rosszat is..mert az is bennem van. Ettől vak a szerelem mert csak a saját filmjét látja addig amig a film tart.

    Ezért mondjuk azt ha valaki nem szereti önmagát hogyan szerethetne bárki mást, vagy hogyan várhatja el azt hogy bárki szeresse azt akit Ő sem szeret?

    Innentől tudomásunk van valós valóságunkról nem a test vagyunk nem az érzéseink, gondolataink (ezek finomanyagi testeink reakciói mint a fizikainak a csipés) hanem egy magasabb valami amik vagyunk lényegében.
    Azt szeretjük abba vagyunk szer elmések:)))

    VálaszTörlés
  14. Lám a kezdő képen is a szív tájékán a fény...valójában tényleg ott lakik.

    VálaszTörlés
  15. Hát bizony benned sok minden van,ha a vásznadra ily sokat tudsz vetíteni. Persze,hogy nem önimádat,mikor imádod önmagad..... Ugyan már,nem mindenki hülye aki szembe jön veled,lehet,hogy szembemész a menetiránnyal????
    Mucika,neked remek anyagod lehet,mi a fenét szívsz,hogy ekkora baromságokat vetsz ide nekünk?Vagy beittál? És voltak kik hozzád fordultak segítségért? Ritka elmebaj. Postát ismered, fordulj hozzá bizalommal,talán segíthet. Vagy nem véletlenül koptál onnan is ki?
    Az ember olvas sok baromságot,de eddig ez a csúcs.
    Hajrá Mucika,hajrá..Pa.

    VálaszTörlés
  16. "Vagy sokkal inkább szükségem volna egy olyan igazságra, amely engem magamat tehetne szabaddá?"

    Hát persze! Meg is kérdezném Keriont, hogy szerinte Atlantisz sötét mágusai kihaltak-e vagy sem, itt vannak-e a Földön avagy sem?

    Lujza

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A volt atlantiszi "fekete-fehér" mágusok szellemei most is itt vannak - de a valahai képességeik már nem. Csak "betársulni" tudnak valakihez hogy az illetőt predesztinálják valamilyen - leegyszerűsítve szer-elemes vagy szex-elemes - irányban. Azonban mindig a 3 D-ben megtestesült ember/EgyÉn lelki, szellem-tudati hozzáállása a döntő. Neki kell a belső rezgését valamely irányba terelni - mégpedig mindig az egyensúlyának megfelelően. A magyar a tudása miatt "szerencsés mérlegelő". Tudja hogy pontosan a végidőre kell egyensúlyban lennie, méghozzá úgy hogy éppen ekkorra kell megnövelnie a belső rezgés-intenzitását. Ezzel megy át lelkestül-testestül az "aranykapun" és jut a táltosi képességek birtokába. A végidei alacsony belső rezgéssel - például 6almaskodással - indukált, elért belső egyensúly nem jó az "aranykapuhoz" és nem is produkál mágikus képességeket. Azzal tehát nem lehet kilépni a mátrix ezen illúziójából - nem lehet azt érdemben meghaladni.

      Törlés
    2. Köszönöm a válaszod, Kerion. Hát bizony szer-én-csi-snek kell lenni, mint azoknak a virágoknak is, melyek termést hoznak. A gyümölcsfa rengeteg virága kinyílik, mégis csak töredékük hoz termést. Remélem sok ember kap Jokert, (Jó-kört), mert az ember eredendően Jó!

      Lujza

      Törlés
  17. Névtelen miért nem vállalod a neved?

    Hja igy könnyü gondolod..NEM sajnálom sokkal nehezebb lesz! Nem iszom és nem füvezem hacsak a tyúkhúr tea éhgyomorra nem jelentené neked azt.

    Tanulj, amit tanultál gyakorold, tapasztald meg a gyakorlatokból az univerzum igazságaiból ami az emberre is igaz akár nagyjából mert a teljességhez egy élet nem alég nemhogy 20-30 év aztán majd tán találkozunk egyszer. És nem haragszom rád.
    Nem sajnállak mert valamikor tán én is igy kezdtem. Mára halvány emlék a 20 éves korom....

    VálaszTörlés
  18. Ja és úgy tünik jó úton járok, köszi a helyzetelemzést :))

    VálaszTörlés
  19. http://embers-eg.webnode.hu/news/p-vizontofele-a-magyarsag-/ javaslom átelmélkedni...

    VálaszTörlés
  20. Lazuljunk olyanok nézegetésével, akik önmagukba szerelmetesek...

    BOGGIE: CAMOUFLAGE
    https://www.youtube.com/watch?t=198&v=fHorrpuvs7U

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lássuk mit mond A Nagy Ribizli Lexikon:

      Selfi:

      Lélekmérnökségünk fáradhatatlan munkájának eredményeként a Litánia „fontosság-elismerés” köre egy, a műkaja termelésének felgyorsítására szolgáló alrendszerrel bővült, melynek meghatározó eleme a; fontos vagyok, elismerem és elismertetem magam részkör. Ez az alrendszer kiválóan kombinálható a közösségi oldal intézményével, mely mint tudjuk a fontosság számszerűsítését szolgálja.

      A Selfi a Ribizlik programozott törekvésének eszköze, melynek segítségével alanyaink a kijelölt MÉK -hely hagyományos energiaköreiből (sajnálat-önsajnálat, fontosság-elismerés) kipörgetett műkaja lineárisan csökkenő mennyiségét – a MÉK hely csekély elmozdításával - egy exponenciális ívet mutató energiatöbblettel képesek pótolni.

      Tenyészetünk szempontjából a fenti alrendszer hatékony működtetésének ideális Ribizli típusa az úgynevezett Narcisztikus, vagy erre hajlamos. A célzási törvény betartásával a MÉK-hely rögzítése akár hosszabb időre is garantálható (említett intézmények bevonásával a legelő rögzítésének ideje látványosan kitolható; Facebook, Twitter etc). Lélekmérnökségünk további zsenialitását dicséri az a tény, hogy a Ribizli saját életének mozdulatlan képekbe fagyasztásával - önön magát saját képességétől, ébredező harmadik figyelemétől megfosztva - a Squingersek nemes fajának végső céljára, a Szent mozdulatlanságra kondicionálja magát és társait.



      VHF: +11



      Kártékony Lánglény: Boldogok a lelki szegények mert övék a mennyek országa!

      Törlés
    2. Teljes gáz... vagy csak én vagyok alultáplált.

      Ellenben eper termett a kertünkben, ez is valami... :)

      Törlés
    3. "Mekkorát néztem"? 8I <--ekkorát 8D
      Aztán leesett: "önön magát saját képességétől, ébredező harmadik figyelemétől megfosztva" - másodlagossal helyettesitendő és a VHF skála -10/+10-ig van.

      Közösségi oldal:
      https://www.facebook.com/The-Squingers-Counter-111821752224583/timeline/

      Törlés
    4. Túltolod... én szóltam...

      Törlés
  21. Nagyon szép hangja van Bogginak. De ez sem kutya és 11 éves itt.
    https://www.youtube.com/watch?v=ZF3w5Ighz9k&list=PLvpMPH8DVVx4PhMIrFzGuHIoQteFaaGa4

    És nem önmagukba hanem abba a szellemi részbe ami a testükben lakik aki teremtette finomanyagi és fizikai testüket cselekvésre!
    Ez önelemzéssel meditációval megismerhető. Hiszen az egót nem lebontani kell (sátortartórúd az) hanem ennek a szellemi teremtőnek akivel megismerkedtünk alárendelni az akaratunkat(egó= akarat)

    Lehet skizón hangzik de valójában ez egy feloldott paradonxon.

    Aki pszichológiával pszichiátriával és a lélek megismerésével kezd el foglalkozni az azért van mert valami baj van de nemtudja az ember mi is az. Aztán keres kutat.
    Mondjuk én a szülőknélküli létezés miértjét kerestem meg a sok nehézséget MIÉRT és MIÉRT pont én szivok.

    Aztán rájön az ember nem csak Ő sziv hanem mindenki. És mindenki akkorra terhet kap amekkorát elbir. Még akkoris igy van ez ha pont akkor nyögünk siránkozunk és rohadtúl fájunk...ugy érezzük az isten is elhagyott....aztán rájövünk ez az időszak a küszöb alatti átpréselés....hogyan viszonyulunk a szálkákhoz.

    A viszonyulás mutatja meg testeinkkel való munka eredményét és megismerését. (Ami 3 az 1 ben Ismerős? :) )

    VálaszTörlés
  22. Mikor a legbiztosabb a magyarság felemelkedése ? Amikor már az élet minden területére kiterjedően folyamatosan szidják, szapulják. Vagy a magát magyart vagy az országát, Magyarországot. Örülhet a lelkünk amikor olyasmiket olvas6unk hogy: "a PISA szerint Magyarország az utolsó Európában", vagy "Magyarország az ami igazán veszélyes Európára, a világra - Matteo Renzi" vagy "magyar férfi kamionjában halt meg az iraki migráns Calais-nál" vagy "nem adunk el több nato-drótot a magyaroknak mert gonoszságra használják - nyugati cég", vagy "szabadon távozhat - az a magyar - akinek nem tetszik a kerítés - hídfőnet", vagy "barbár rabszolgatartó volt a londoni magyar futtató-banda". Ez csak néhány "morzsa" mert milliónyi velünk kapcsolatos negatív hír kering a médiában - itthon és külföldön egyaránt. A hazugság, a csúsztatás abban van hogy az országfoglaló zsidó, a cigány és más magyarországi idegen - direkte tévesen - mindig feszt magyarnak van mondva. Az meg külön röhej amikor a "hír" szerint Magyarország ilyen és olyan "gonosz" - mintha valamilyen megfogható személy lenne. Mindezt persze azért művelik velünk a szekta-orientált "illetékesek" mert félnek. Tőlünk, a megtáltosodásra képes magyartól félnek, holott önmaguktól kellene. Azt mindenesetre tudják hogy az idejük lejárt. Átmenteni meg már tudják magukat - még utolsóként sem - mert erre valójában nem is hajlandóak. A "senkivé" válás helyett tehát marad az önmagát sarokba szorító immár "el-veszett fenevad" karmolászása-ordítozása. Pedig tudhatnák hogy minél jobban gyűlölik és "feketítik" a magyart az valójában annál jobban szeret és "fehéredik". Amikor már minden csak rólunk fog visszhangozni - a "gonosz" magyarról és Magyarországról - akkor fog a "JÓ" magyar és Egész Magyarország is feltámadni. Tehát az "elő-adás" végét a magyarság elleni legkirívóbb sárdobálás és éktelenül gyűlölködő pocskondiázás fennakadó prolongált harangzúgása hozza majd el. Utána viszont nagy csönd lesz és eszmél-etlen pofára-esés. Főként azon álom-kór-osak esetében akik még mindig hittek az elviselhetetlenül ricsajozók/ban/nak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy újabb adalék Kerion "elméletéhez" :

      "Bank of America: A magyarok szívják meg a legjobban a VW-botrányt"

      Törlés
  23. Hát, ekkora pofára esésem még nem volt ezen a blogon.
    És most egészen fogyatékosnak érzem magam.
    Ugyanis én nem a szerelemre gondoltam. Pedig arra kellett volna, mert az a kézenfekvő, csak gondoltam, hogy nem feltétlenül gondolsz kézenfekvő dologra.
    No, mindegy. :)
    Üdv,
    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát mire gondoltál? Kifejthetnéd..

      Amúgy tényleg, mind-egy. :))

      Törlés
  24. Mindenki hülyének fog itt nézni, de legyen.
    Hosszú lesz, mert a "szerelemmel" ellentétben ennek nincs neve.
    Huhh.
    Na, szóval valami olyasmi szokott nekem lenni, hogy
    - hirtelen megérzek valamit, valami nem tudom mit
    - kitágul a pupillám
    - a fejem hátsó részén olyan érzet van, mintha picit megemelkedne az agyam (tudom-tudom...)
    - van benne egy icipici, halványan megszédülős pánikrohamszerűség, ami viszont kellemes. Ehhez olyan azt a gondolatot tudnám társítani, hogy "mindjárt átcsúszok egy párhuzamos dimenzióba"
    - még egy érzet: "Uh. átzuhant rajtam valami" - a valamiről egy időben valamiért azt gondoltam, hogy az bizony egy neutrínó volt, de mivel később olvastam valahol, hogy egy időben többszáz millió neutrínó repked körülöttünk, ezt elvetettem. Úgyhogy továbbra sem tudom, mi zuhan át rajtam.
    - ki kell, hogy húzzam magam, viszont a fejem meg kissé hátrafele mozdul, mint a jógában
    - pár percig szokott tartani
    - egyszer tartott sokáig, mikor családállításon voltam, akkor úgyszólván végig ilyen állapotban voltam, 5-6 órán keresztül. Úgyhogy azóta nem neutrínózok, hanem morfogenetikus mezőzők....
    - "valahol nyitva maradt egy ajtó" érzet. Nyilván ezt nem fizikai síkra értem... :)
    - extraéberséggel jár, szinte egyszerre érzékelek mindent, de nem tudom pontosan megmagyarázni
    Azt hiszem nem hagytam ki semmit.

    Mindent egybe véve különleges és nagyon kellemes érzet és extra energiát ad, mikor abbamarad, mindig érzem, hogy kaptam valamit.
    Azt hittem, hogy erről beszélsz, mikor olvastam a bejegyzést és végig gyönyörűségtől sikoltozott a lelkem, hogy uh, nem vagyok egyedül, hát nekik is, itt is és hurrá. Erre kiderült, hogy a szerelemről van szó, nem pedig erről.
    Mindenképpen tanulságos volt.

    Viszont dírva könyörgöm minden jó szándékú embernek, aki ezt itt elolvasta és orvos, ha most úgy látja, hogy agyrákom van, vagy bármilyen súlyos betegségem és ezek annak a tünetei, kérem, hogy NE MONDJA EL!!!!
    (Azért se, mert 20 éve remekül el vagyok ezzel a dologgal, főleg, hogy ritkán jelentkezik.)
    Köszönöm.

    Üdv,
    Niki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy egyedül ezzel (sem).
      Nekem is vannak ilyen "fejtetőn kinyílok" állapotaim.
      Ilyenkor vagyok teljesen jelenlétben, "készenlétben", és biza, ilyenkor jön sokszor ihlet, csatorna vagyok, és fogok tollat. (na jó, billentyűt)

      Ha jól emlékszem itt írtam először erről az érzésről:

      http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/09/a-felejtes-jateka.html

      "Talán vannak, akik egyetértenek azzal, hogy a sokszor kívülről betöltődő gondolatok minél tartalmasabb befogadásához egyfajta nyitott, fogadóképes tudatállapotban kell lenni, megfelelő rádióvevő kell, feltöltött elem kell bele, legjobb egyedül lenni, lehetőleg csendben, szóval csupa olyan dologra van szükség, ami az átszellemült állapotot segíti. Nehéz szavakkal leírni, de nálam ez úgy szokott működni, mintha a tudatom egy V alakban kinyílna felfelé, és ekkor iszonyatos dózisként érkeznek a gondolatok, alig bírom jegyzetelni. Tényleg olyan mintha szétfeszítené a koponyámat ez a fokozott üzemelés, az agyam, az én kis rádióvevőm, a rezgő antennáival meg szinte felmelegszik az erőteljes használat következtében. Egyesek talán ezt valami betegség jelekként értelmezhetik, de én úgy vélem, hogy jó úton járok, ha továbbra is megpróbálom dekódolni a közös tudatmezőből származó információkat. Ez persze nem mindig pontos, nagyon függ az egyén rádiójának értelmezőképességétől, és nyílvánvalóan lehet tévedni - emberi dolog, azonban tudományos bizonyítékok ellenére is személyes megtapasztalásom és meggyőződésem, hogy ez a fajta Adás-Vétel igenis működik. "

      ...

      "Szóval ha elfogadjuk, hogy Egyetlen Egy létezik, akkor azt sem nehéz belátni, hogy valójában az Egy Élőlény az, aki eljátssza a Felejtés Játékát egyszerre általunk, velünk, és bennünk! Minden ami itt van (fizikai élet/inkarnációk) egy nagyon bonyolult és ügyesen megtervezett Játék, amely által az Egy Végtelen Teremtő eljátssza a feledés játékát, teremtményeiben elfeledve ki is Ő, hogy újra megtanuljon visszaemlékezni, és ezt megtéve Teremtőként tapasztalja és ismerje meg önmagát. Egészen le hozzánk, a minden ami Van kis egyéni szikrájáig. A színpadon kívül (nulla-pont idő) és az "életek" között melyben megtestesült emberi lényekként jelenünk meg, mi mindannyian egyek vagyunk. Azt mondja a parapszichológus Paulinyi Tamás is, hogy nem a tudat van bennünk, hanem mi vagyunk BENNE a tudatban, a közös tudatmezőben öltünk "testet", különböző felfogó képességekkel."

      Törlés
    2. Csak tudnám hogy lehet az, hogy amit 2012-ben még értettem, és így meg tudtam fogalmazni, az most miért nem megy?

      (ez is csak azt bizonyítja, hogy csatornaként sokszor - még a "megérési" idő előtt kaptam információkat, amiket közöltem, de igazából nem fogtam fel)

      Törlés
    3. Niki:) Egyáltalán nem hülyültél meg, csupán a fenső éned diktál sokszor..mikor visszaolvasod az irásod magad is csodálkozol...jééé ezt én irtam..honnan vagy???

      Az a bizergető jó érzés is onnan, és a neutrinók valóban ugrálnak mindenhol sőt belénk és belölünk is állandóan.
      Ettől vagyunk hullámtermészetüek és ettől élünk egymás hullámtereiben!

      Innen van az amit Jézus mondott (vagy a szájába adják) Én az Atyában vagyok és Ő énbennem, Ti Énbennem vagytok és Én tibennetek...mert tudta az egész létezés egy az atyától kiinduló téridőhullám ami kiárad és vissza hozzá.

      Ilyenkor részben a saját szellemed tudását érzékeled vagy másoktól a hullámtérből veszel olyan adást amire később rácsodálkozol.

      Ma sem ittam eddig csak tyúkhúrteát :))

      H.

      Törlés