2016. február 12., péntek

Kérdezek-felelnek játék 4.rész: MAGány




Feltettem az EGY-nek egy kérdés-özönt, ami egy ideje már foglalkoztatott, amire ismét sikerült válaszokat kapnom. Tulajdonképpen feltehettem volna MAGamban is a kérdést, de most megint "kívül", a virtuális térben próbálkoztam, én balga. Először a kérdés, aztán a válaszok MÁSoktól:

Egy ideje komolyan foglalkoztat egy kérdés. Pont a Te egyik álmodott karaktereden keresztül megírt könyv indította el ezt a súlyos gondolatsort bennem, ami nem hagy nyugodni azóta sem. Onnan kezdem, hogy magamat most egy egóként határozom meg, tehát nem én vagyok az EGY, hanem én csak egy játékos vagyok, egy szereplő, egy karakter, egy álomfigura. No de ki tiltotta meg egy álomfigurának, hogy kérdezzen? Vagy tán pont Te vagy az aki rajtam keresztül kérdezel ön-mag-odtól? No de nem ez a valódi kérdés. Ami igazán foglalkoztat, az a következő: mi, egók, álomfigurák el sem tudjuk talán képzelni milyen jó dolgunk van. Minket úgy teremtettél, alkottál, hogy sokan legyünk, végtelen számban elkalandozunk itten egymással a ránk szabott idő keretén belül, milyen jó nekünk. Történetünk van, látjuk egymást, találkozunk, érintkezünk, élményekkel gazdagodunk, és közben eszünkbe sem jut az a borzasztóan szomorú tény, ami miatt alkottál minket. Legalábbis ahonnan én most nézem, ez egy nagyon szomorú dolog.
Mire gondolok?
 
Elfogadom, hogy Te vagy az EGYetlen létező a világban, sőt maga a világ is Tebenned van, Te találtad ki önmagadban, Te álmodod, és ennek sejtem az okát. Mondom, én itt most egy egóként kérdezek, egy kis én próbál megfogalmazni megfogalmazhatatlan kérdéseket. Szóval, ha tényleg Te vagy a végtelen Egy, akkor az egyben azt is jelenti, hogy TE VAGY A VÉGTELEN EGYEDÜLI IS. Mondd csak, milyen érzés ez a végtelen MAGány? Mi, kis egók könnyen beszélünk, mert még amikor teljesen magányosnak érezzük is magunkat egyedül egy sötét szobában, mert elhagyott egy másik karakter vagy bármi, AZ SEM MÉRHETŐ azzal az érzéssel, amivel Te rendelkezel. Te vagy az egyetlen létező a világmindenségben, Te vagy maga a világmindenség, és NINCS RAJTAD KÍVÜL SENKI MÁS. Ez szerintem rettenetesen szomorú érzés lehet. És tán ez az oka annak, hogy egyáltalán elkezdtél teremteni, és ez a valódi oka annak, hogy minden alkalommal igyekszel belefeledkezni ebbe, és beleintegrálódsz, belereinkarnálódsz minden EGYes teremtményedbe, csak hogy elfeledd ezt a végtelen magányt. Jól gondolom? Ezért teremtettél minket, mert nem bírtad elviselni az EGYedüllétet? Mert így, a saját magad által teremtett moziban végtelen lehetőséged nyílt arra, hogy elfelejtkezz a legborzasztóbb dologról ami csak létezhet, a totális egyedüllétről? Kicsit olyan vagy, mint egy gyermek, aki amikor a szülei nem foglalkoznak vele, a babáival játszik, hogy NE LEGYEN EGYEDÜL, csak nálad még rosszabb a helyzet, mert még azt sem tudod, hogy léteznek-e szüleid. Azt sem tudod hogyan jöttél létre, hogyan születtél (szerintem). És ez a tény sajnos nem változik meg attól, hogy babákat mozgatsz, ugye? Ugye mennyivel jobb dolgunk van nekünk, teremtményeknek? Mi sosem vagyunk IGAZÁN egyedül, de TE állandóan.
Kérlek igazíts ki, ha tévedek.

VégtelenEGY:

KI VAGYOK ÉN?
 
Rengeteg kérdést tettél fel, melyből külön könyvet lehetne írni, és melyre ugyanakkor a válasz nagyon EGYszerű, mert a válasz te MAGod VAGY. Pár lényegesebb dolgot ragadok most csak ki a teljesség és az „abszolút igazság” megmondásának igénye nélkül. Bármi amit leírok, kötelező módon csak arra inspirálhat bárkit, hogy tapasztalást és bizonyosságot szerezzen, amennyiben dolga van vele. A hit nem elég, bár igen fontos feltétele annak hogy ez létrejöhessen. Mert ha MAGomban nem hiszek, mely az én Tudatom, így minden kiáradó valóság minden absztrakciótól mentesen, közvetlenül megtapasztalható Forrása, akkor kiben higgyek? A választ tehát mindenkinek MAGánk, MAGából kell merítenie.

„Elfogadom, hogy Te vagy az EGYetlen létező a világban, sőt maga a világ is Tebenned van, Te találtad ki önmagadban, Te álmodod, és ennek sejtem az okát. Mondom, én itt most egy egóként kérdezek, egy kis én próbál megfogalmazni megfogalmazhatatlan kérdéseket. Szóval, ha tényleg Te vagy a végtelen Egy, akkor az egyben azt is jelenti, hogy TE VAGY A VÉGTELEN EGYEDÜLI IS. Mondd csak, milyen érzés ez a végtelen MAGány?”

Nem írhatok az EGY nevében, csak MAGom nevében.

Minden létezés kulcsa: a tudat, ezen belül is pontosítva, az én tudatom. Minden valóság, így magának a létezésnek, létezésemnek is a ténye csak az én tudatomon belül, magam számára vethető fel. Bármi tehát, amit olvasol, úgy értelmezendő, hogy az én helyére önMAGad helyettesíted. Még egy „én” ugyanis nincs, mert ezzel a névmással senki mást nem jelölhetek, csak MAGamat. Amikor magamból „kifelé” tekintek, akkor valójában álmodom. Álmodom, hogy bármilyen létező és létezés rajtam kívüli. Felébredni csak ennek a felismerése által lehetséges, de ez a felismerés csak akkor történhet meg, ha először is a tudatom fókuszát önMAGamra irányítom, azaz „befelé”. A kint és a bent fogalma ugyan absztrahálható, mint minden, de ennek a valósága csak és kizárólag megélhető. Minden amit valóságnak nevezek, csak a tudatomon belül létrejövő közvetlen megélés általi megtapasztalásban realizálódhat az én számomra. A szubjektív és az objektív valóság is a tudatomon belül létezik, akár csak a Lét osztatlansága úgy a lét kettőssége, osztottsága is a tudatomon belül tapasztalható meg. A kérdések, melyeket feltettél (felteszek) valahol nagyon egyszerűen megválaszolhatóak, de ezek a válaszok elsősorban nem a logikai-deduktív módszer által találhatóak meg. A válasz minden kérdésre én MAGom vagyok, az a meghatározhatatlan köz-ÉP-PONT, mely minden létezés(em) MAGvának közepe, és ez az elme polaritásán túl van, túl mindenféle tér fogalmán is, de semmiképp sem önMAGamtól elszigetelve. Amikor önMAGam személyként, énkét azonosítom, akkor fel kell tennem rögtön MAGomnak a kérdést? KI VAGYOK ÉN? Ki vagyok ÉN, aki ezt az ént, vagyis ezt a szem-éjt, ezt az egót, ezt az individuális létezőt megfigyelem, akinek tudomása van ezen „entitás” létezéséről? Ki vagyok én, aki egóként HATÁRozza meg MAGát?

A legrövidebb út valójában amennyire bonyolultnak tűnhet, annyira nyílegyenes. MAGom valóságának a Forrását ugyanis MÁS-Okban nem azonosíthatom, mert ha ezt megteszem, akkor ezzel azt feltételezném, hogy létezik még EGY-ÉN, aki és ami minden valóság forrása lehet. Akkor az EGY nem lehetne egy. Ugyanakkor az EGY egyszerre létezik mint EGY és EGYetlen, osztatlan, megMÁSulatlan, mindentudó és mindenható, és egyszerre mint megosztott, önMAGa megMÁSulása, ám ezen megMÁSulásaiban önMAGa EGYsége nem csorbul. Egy példával szemléltetném: ha az EGY a fehér fÉNy, minden szín teljessége, akkor az Elme a Tudat ama prizmája, melyen az EGY valóság fehér fénye megtörik, hogy így megMÁSulva létrejöhessen a valóság osztottsága és végtelen sokszínűsége. Azonban a fehér fény és a színeire bontottság EGYszerre létezik, a színek sokszínűsége másként nem jöhetne létre. Emberként azonosítva magam egy vagyok a MÁS-OK, a színek közül, egyéniség, egyediség, személy, individuális én, egó, mely MÁSsága okán KÜLÖNbözŐ. A kérdés: KI VAGYOK ÉN? Ki az, aki a megfigyelő, az a változatlan szemlélő, akinek az én, a személyem megjelenik, és akiben alászállva tapasztal, azzal azonosul? Ez a kérdés mindennél esszenciálisabb jellegű, mert a tudat fókuszát visszairányítja magának a fókuszálandó fénynek, vagyis az EGY-ÉNnek a forrására, vagyis MAGomra. Ez egóm szerepe nagyon kiemelt tehát ebben a kontextusban. Az egó az elkülönültségben megtapasztalható Világ születését jelenti, és csak saját egómon keresztül juthatok önön egóm forrásához vissza, vagyis MAGomhoz, MAGom teljességébe: az EGY-ÉNbe. (valójában viszont most is abban vagyok, csak elkülönült tudatként nem ezt élem meg) A valóság igaz természete tehát nem az absztrakción keresztül élhető át, hanem a közvetlen, személyes egyéni megélésben, mely azt jelenti, hogy minden létezés középpontjának a forrását indulok el megkeresni önMAGomban, öMAGomba „befelé” tekintve.

„Te vagy az egyetlen létező a világmindenségben, Te vagy maga a világmindenség, és NINCS RAJTAD KÍVÜL SENKI MÁS. Ez szerintem rettenetesen szomorú érzés lehet. És tán ez az oka annak, hogy egyáltalán elkezdtél teremteni, és ez a valódi oka annak, hogy minden alkalommal igyekszel belefeledkezni ebbe, és beleintegrálódsz, belereinkarnálódsz minden EGYes teremtményedbe, csak hogy elfeledd ezt a végtelen magányt. Jól gondolom?”

Annak a felismerése, hogy végső soron énrajtam, MAGomon kívül nincs senki és semmi nem egyszerű tétel, de saját tudati valóságunk megfigyelése által akár logikai-deduktív módszerrel is eljuthatunk ennek a feltételezésére. Itt pedig nem a MÁSokról, vagyis az egók sokaságáról beszélek, hanem ÉN MAGamról, mely számára a MÁSok világa is megjelenik, természetesen tudati valóságként, az én tudati valóságomként, és annak középpontjától elválaszthatatlanul. Minden fogalom amit bármilyen tudati valóságként megragadhatok (és minden valóság csak és kizárólag tudati valóságként vethető érdemben fel ebben az összefüggésben IS) eleve absztrakt, vagyis elvonatkoztatott. A kérdés, hogyan jön létre bármilyen elvonatkoztatás? Hát úgy, hogy a valóságom egy részét, MAGamtól különállónak, MAGamtól elvonatkoztatva élem, tapasztalom meg a tudatomon belül. Belátható tehát, hogy még az objektív valóság SEM létezik a tudatomtól függetlenül. Mind a szubjektív mind az objektív valóság tudati valóság, a határt pedig a tudat objektumokkal való azonosulása közben jön MAGamban létre. Minden fogalom, mellyel önMAGam valóságát megragadni igyekszem csak számomra EGYértelmű, mindenki MÁSnak elvont és absztrakt, abban az értelemben, hogy azokkal a valódi belső valóságom számomra közvetlenül, vagyis absztrakciótól mentesen megélt tartalmai MÁSok számára: közölhetetlenek. Nem csak hogy nem adhatóak át a maguk teljességében, de teljességükben relatívok, mert értelmezés kérdései a MÁSik félnek. Ezért mondom azt, hogy az absztrakció által megjeleníthető valóság, eleve álomszerű, eleve képzeletszerű. Miként a valóság pusztán rációval nem élhető át, úgy nem is konvertálható át pusztán racionális, absztrakt tartalmakká az általam megéltek LÉNY-EGe. (EG gyök jelentése: egész).

Ezen felvezető azért szükséges, mert pontosítanunk kell: annak a bizonyossága, hogy rajtam, vagyis MAGomon, az EGY és EGYetlen ÉNen kívül nincs senki és semmi csak és kizárólag bennem, MAGomban születhet meg. Ennek a kijelentésnek csak egyes szám első személyben van érvényessége. Ez pedig csakis belső, személyemből kiinduló de személyem Forrásához, az EGY-ÉNhez való visszajutás megtapasztalása által lehetséges. Ez ugyanakkor egyet jelent azzal, hogy felismerem: Mind-ÉN-KI vagyok. Ezért az EGY sosem magányos ahogyan azt mi emberi logikával képzeljük, és racionálisan megfogalmazhatjuk. Miért? Mert EGYszerre ÉN vagyok a fehér fÉNy, mely minden szín forrása, ás EGYszerre vagyok minden szín, mely csak akkor létezhet, ha közben a fehér fÉNy is létezik. (Sőt az árnyalatok megrajzolásához szükséges totális hiánya is mindennek, vagyis ÉN MAGomnak, sötétsÉG néven.) EGYik nincs a másik nélkül, és ez az osztatlan tudati valóság, melyben minden létező VAN*, és nem egy folyamat eredményeképpen jelenik meg. (* A VAN, a VANság a folyamatos, idő síkját meghaladó LÉTezés, mely ugyanakkor az időt potencialitásként magában hordozza.)

A valóság igaz természete csak saját tudatom megfigyelése, az Önátélés által, a koncentráció, kontempláció és meditáció tudati állapotai által érinthető meg. Minden ami ezen „kívül” van, az az EL(e)ME, a KÉPzelet műve. A relatív valóság Teremtője ilyen értelemben az Elme. Minden absztrahált valóság törvényszerűen relatív, még akkor is ha benne az abszolútum egy része jelenik meg. A valóság abszolútuma: a Tudat. Az én személyes tudatom önMAGamtól való elkülönülésem tudati megélésének eredménye. Az abszolút valóság emberi lényként egy fogalom csupán, mely valóság az osztott tudat számára megélhetetlen. A dualitás és a polaritás világából való horizontális útja a személyes tudatnak, valójában az ŐS-Tudat, vagyis az EGY osztatlan LÉT-tudatába való visszatérésnek az útja. Ezen út bizonyos spirituális hagyományokban különböző tudatszintek elérésében megnyilvánuló, úgynevezett spirituális realizáció fokozatainak felel meg. Ilyen nagyon magasrendű tudatállapot például az EGYetemes Tuda realizációja: a Krisztusság, Buddhaság. Erre itt nem térek ki részletesebben.

A gondolatmeneted tehát nagyon következetes, logikus, racionális. Minden lényeges kérdést tartalmaz, ami önMAGad álmából való ébredéshez szükséges. Általad, Benned és Veled tulajdonképpen MAGamtól kérdezek, ez – szerintem is – igen helyes meglátás. Amit én lényegesnek látok, hogy minden kérdést tegyél fel MAGodnak EGYes szám ELSŐ SZEM-Éjben, hogy a válaszok számtalanul érkezhessenek majd MAGodból MAGodnak, az EGY-ÉNhez visszataláló egyedi lénynek. Valójában minden lényeges dolog, ami a tudat természetére vonatkozik csak paradoxonok által ragadható meg, az osztatlan VANság valóságának a természete ugyanis a ráció számára csak közelíthető, de a maga teljességében nem ragadható meg. (lásd példaként: a Pi szám, amely egy irracionális szám, amivel a kÖr tökéletessége, teljessége, egészsége, kereksége, racionalitást meghaladó intuitív teljessége: csupán absztrahálható.)

A valóságom természete csak absztrakcióktól mentesen élhető át és meg a MAGa teljességében. Ehhez a közÉP-PONT pedi MAGom vagyok. Az aranyat elrejtő és az aranyásó EGYben. Hogy a világom MAGányból teremtettem-e? Ez emberi kérdés, melyekre logikusan a felelt az lenne igen, de ez csak a linearitásba zárult teljesség-rész, az emberiként megnyilvánuló racionalitás, logikai-deduktív feltevése. Mert a Teljesség lehet-e EGYedül a MAGa teljességében? Mikor önMAGától különállóként éli át önMAGát igen – és ez az ami a kettŐSség valóságában érvényes igazság – de az ezt meghaladó, ezt magából kibontó, osztatlan tudati valóságban nem. A paradoxon pedig mindkettőnek az EGYszerre való létezése, mely a választások tudatosságában élő emberi elménk számára felfoghatatlan. Az Isten alászáll saját teremtésében, de Emberként annak Teljességét pusztán racionálisan nem érheti fel. Ez a Lét egyik legnagyobb paradoxona.

Mindent MAGamba visszahelyezve, a CSEND minden hang teljessége. A megvalósulatlanság minden megvalósult létezés teljessége. Nem egymást kizárva, hanem egymást tételezve. Bal és Jobb félteke, a kettősség terméke. A Jobb, az intuíció az ami visszavezet a teljességbe, a Bal pedig ami végtelen darabjaira szabdalja azt, persze az agyat „csak” mint az Elme „hardverét” szemléltetve.

KI VAGYOK ÉN? A kérdés egyes szám első személyben. A válasz túl minden SZEM-Éjen: MAGomban, BENNem VAN.

***

Overlandaid:

Minden viszonyfogalom, a magány is, szóval nincs magány annak ellentéte nélkül, nem is tudom, mi erre a jó szó, együttlét? Szerintem a legmagányosabb dolog nem az, hogy valaki önmagában létezik csupán, a legmagányosabb dolog épp az, amikor nem vagy egyedül, mégis magányos vagy. Az a létező, aki mindent magába foglal, azaz rajta kívül nincs semmi, tulajdonképpen nem tud magáról mást, csak azt, hogy nincs. A világegyetemet az én értelmezésem alapján nem valami kozmikus magányérzés hívta életre, hanem annak a felismerése, hogy nem vagyok. Isten a szívéhez kap egy napon: szentisten, de hisz én nem is létezem!  Mert hát én vagyok az egyetlen, nincs semmi, ami nem én lennék, no de akkor mihez képest vagyok? Semmihez képest. Nem vagyok. De ha nem vagyok, akkor ez a nemlét is valamihez képest nyerhet csak értelmet, s ez vagyok magam, a bennem lévő mindenség, amit az a valami bont szét végtelen részlet gazdagon, ami nem más, mint az ezt meghatározó semmi, mindaz, ami nem én vagyok.

Szóval szerintem a világot nem a magány teremtette, hanem a felbontás. A végtelen statikus. A szakasz dinamikus. Nincs változó méretű vonalszakasz egy őt meghatározó végtelen vonal nélkül – most leegyszerűsítve a példát. Azonban a végtelen tér, ha nem bontod részekre, nincs, mert akkor ugyan mihez képest van? A világot az önreflexió teremtette, a tudat hozta működésbe, pontosabban a logosz: Én vagyok. De ennek az igének csak akkor van értelmezhetőségi tartománya, ha megtapasztalom magam egy világban. Csakhogy ez is bennem jelenik meg! És csupáncsak attól tűnik rajtam kívülállónak, hogy képes vagyok elméletben kivonni belőle magam mondván, nélkülem is van ez a világ. Cseles, nem?

Te magányosnak érzed magad, amikor úgy igazán magadban vagy? Mikor nem érzed magad annak? Ha valakiben felismered magad, meg tudod osztani magad, ha egységet élsz meg, nem? A magány nem épp annak az érzése, ahogy leválasztod magadról a saját éned részeit, hogy lehess? Ez nem én vagyok, ez messze van tőlem, ez utál engem, hát akkor én is utálom őt, kiközösít, nem szól hozzám, mást gondol, pfuj-pfuj-pfuj. És az egység nem épp annak az érzése, amikor felismered ezeket a részeidet? Együtt vagyunk, egyet érzünk, egységet alkotunk.

Élünk, amit csak többes számban lehet megtenni.

Hát röviden ennyi.
Börleszk, avagy nincs többé magány!- hogy egyik nagy kedvencemre utaljak zárásként.
A regény valahogy így kezdődik:

"Az öreg az önéletrajzát írja. Azokkal a szavakkal kezdi, amelyekkel - mint megboldogult Alex bácsikám mondta valamikor - a hitetleneknek illenék kezdeniök esti imádságukat.
Ezekkel a szavakkal:
»Annak, akit illet.«"


***

Shaula:


Ilyenkor mindig olyan képeim vannak, mint ha valaki állna egy magas hegy aljában és/vagy egy széles folyó partján, és a fel- vagy át szeretne jutni, de ahelyett hogy elindulna megmászni a hegyet vagy nekiállna hidat építeni a folyó két partja közé, leül, körbeveszi magát egy fél könyvtárnyi speciális irodalommal, internettel stb, és mindent elolvas, átnéz és beszerez azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet szárnyakat növeszteni. Hiszen azzal simán fel lehetne repülni a hegy tetejére vagy akár a víz túlsó partjára. (egyébként tény, azzal át lehetne, csak ez nem az a játék és nem atlantisznak hívják :p)
Miközben mások meg elmennek mellette, hogy koszosan és izzadtan másszák a hegyet, mászótársakat veszítenek vagy látszólag kudarc kudarc után újra felállva próbálnak összehozni egy normális hidat, hibáznak, visszacsúsznak, beleesnek, melléütnek, akármi, miközben azért mégis haladnak afelé, amit különleges társuk a hegy alján/folyó partján annyira másképp akar megoldani.
És csak várja, várja a felébredést, és hogy mikor hallja meg végre a szárnyak suhogását, de az csak nem jön. Pedig milyen vagány lenne :P
Időközben azok az „átlagosnak” hívott mások meg szépen megmásszák a hegyet és átérnek a folyón, és bár lehet szárnyuk akkor sem lesz, de mire végeznek, valszeg  felébrednek. Hiszen pont ez az egész procedúra, folyamat kellett ahhoz, hogy ez a mágikus álomgúnya menet közben lecsiszolódjon róluk….
(és most ne menjünk el arra, hogy emberünk a folyó partján valójában Buddha, aki már nem törekszik semerre és semmire, mert ráébredt, hogy mindig is ott volt és soha el nem hagyta, mert jelen esetben nem ez a helyzet :P)

Tudom, hogy most speciel nem teljesen erről volt szó, csak azért jutott eszembe, mert arról értekezni, hogy vajon a Teremtő magányos-e vagy sem részemről hasonló kategória. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Lehet, hogy ’aki’ a minden, aminek a magány is része nem lehet az, vagy lehet hogy ez a fogalom azon a szinten fel sem merülhet, mert ha nincs rajtad kívül semmi és senki, annak a hiányát sem érezheted. De az is lehet, hogy azért volt az ősbumm, hogy ne legyen az, akármi :p Ezt a végtelenségbe lehet fejtegetni szerintem, de kb. olyan mintha a hal azzal töltené az életét, hogy próbálná megfejteni az Óceán létét, miközben még megnevezni sem tudná, hogy az mi.
Szóval Isten lelkiállapotát és motivációt akarod tényleg megfejteni? Mi lenne ha a sajátodéval kezdenéd elsősorban? :D Pld. Te magányos vagy? Ha igen, milyen? Mivel jár, miből fakadhat, neked mit jelent, mit ad, látszólag mit vesz el, stb.  Ha meg nem vagy az, akkor tényleg az Övé érdekel?
Tényleg ez hiányzik ahhoz, hogy te beteljesítő hal-életet élhess a „Mindenható óceánjában” mielőtt kimásznál a partra, hogy egy magasabb szinten folytasd?

Bocs, de ezt egyszerűen nem veszem be. :D Nagyon high-fly, nagyon transzcendesnek hangzik, nagyon filozófikus és emelkedett, és tökéletes lepel arra, hogy valójában kurvára nem tudsz magaddal mit kezdeni Itt és Most. (csakhogy legyen nyomatékosítás :D…és bocs a durva szavakért is, tényleg nem bántásból, de nekem ez jön át ebből. Persze lehet rosszul)

De a kérdésedhez visszatérve:
Most nem írom le, hogy melyik részével és miért nem értek egyet, mert felesleges és  ugyanaz lenne, mintha egyik baba vitatkozna a másik babával egy egyikük által sem belátható és megélhető világról :D, csak az jutott eszembe, hogy ez aranyos. J Leírtad, hogy milyennek képzeled a Teremtőt, mindezt egy általad is bevallottan szűk ego/karakter perspektívájából, majd belehelyezted magad ebbe az elképzelt, eleve magadból kreált teremtőbe és megfogalmaztad, hogy te mit éreznél, ha te lennél Ő. Bravó ! :D

Magaddal sakkozol és patt-ot adtál/kaptál.

Szóval én nem szeretném ugyanazt a kört megint körbefutni, csak más színű dresszben azzal áltatva magam, hogy jajj mennyit változtam általa, mert ez már „egy magasabb szintű kör a spirálon”. Nem, nem az. Amikor az tényleg megtörténik, akkor a váltás/változás magától jön, valamint egyértelműen láthatóvá és nyilvánvalóvá válik ’kint’ is. Nem kell akarni meg kierőltetni semmilyen módon. 

***

Mazsola: Na kérem, ezek a válaszok jöttek. Volt ami lenyűgözött, volt ami kiütött, s volt amelyik által szétröhögtem magam magamon és rátette aktuális vergődésemre a pontot. Nos, ilyen ez a tükörállítós játék, s ilyen ez a popszakma! 
Remélem másnak is okozott néhány kellemes percet! :)

40 megjegyzés:

  1. Pár nappal ezelőtt (mielőtt még láttam volna az írásodat erről) Pomázon egy domb tetején álltam és ahogy a távolba néztem ezek a gondolatok futottak át rajtam...Szóval egyedül vagyok az egész világmindenségben nincs rajtam kívül senki.
    Egy kicsit izgalmas egy kicsit borzongató érzés volt, de semmiképpen nem szomorú vagy magányos.Inkább olyan ha ez van hát ez van. Jó ez így.:)

    Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor működött itt némi szinkroncica. :)

      A röhej az egészben egyébként, hogy a felszínen egyáltalán nem vagyok magányos, tehát zajlik az élet, munka, család, minden... de mégis van egy nagyon mélyen lévő tudatrész itt bent, ahol megjelent ez a kérdés-csomag. Egy idő után amúgy is elég magányossá válik az útkereső, "kiemelődik" a többi, a környezete közül, és ezzel autómatice magány is jár (kapcsolt áru), mint amikor egy kamasz gyereknek kell huzamosabb időt eltöltenie egy óvodában, hiába aranyosak a gyerkőcök, meg el lehet velük játszadozni, ám a kamasz minden porcikájában érzi hogy már nem odavaló.
      Társalogtunk már erről a bizonyos "magánypont" dologról, egy szint felett ez a kérdés nem kérdés, hanem már természetes, és letisztulttá válik. (asszem... ezért is lehet pl. itt a blogon is egyre kevesebb az olvasóközönség, és így van ez jól)

      Törlés
    2. Mazsola .

      A magányról, bizony mondasz valamit : Ha nincs előítéleted az Írás -
      sal kapcsolatosan ( e szempontból ), akkor nézd meg ( értelmezd )
      Ésaiás vagy Illés élet-történetét ; Bár 'vallásosnak mondott' könyv -
      ben szerepel, de egy ember élete nem vallás { Téged fog igazolni }

      Törlés
    3. Éva, én is nemrég jártam Pomázon és eszembe is jutottál :)

      A magány kérdése nekem az elmúlt hetekben jött újra felszínre, na nem a teremtő, hanem csak a kis egóm szintjén. Soha nem éltem egyedül, mindig volt mellettem valaki, még ha nem is voltam mindig igazi kapcsolatban, de mégiscsak volt ott valaki.

      Az élet most úgy hozta, hogy most egyedül kell folytatnom, és mint minden ismeretlentől, ettől is megijedtem. Igaz sokszor hangoztattam, hogy legszívesebben egyedül élnék egy hegy tetején valamilyen barlangban, de úgy könnyű ezt mondani, ha nem vagy egyedül. De most megkaptam, mehetek a barlangomba is akár :) Most, hogy itt a helyzet látom ahogy egóm kapaszkodik minden "lehetőségbe", hogy ne keljen egyedül maradnia. És tényleg szinte mindenben lehetőséget látok rá, teljesen független a személytől, csak legyen valaki :) Én csak figyelem ezt magamban, néha röhögök rajta és tisztán látom mit csinálok, néha meg teljesen belemerülök. Azt is látom, hogy erről a szintről, nem lehet igazi kapcsolatot létesíteni senkivel.

      Ki is találtam, egy ideális társadalmat, ahol a felnőtté váláskor mindenkinek kötelezően egyedül kell élnie, addig amíg meg nem ismeri önmagát, aztán jöhet a kapcsolat, de az is csak akkor ha a másikkal megvan a teljes őszinte összhang, nincsennek egós játszmák, hazugságok, hogy elnyerjük a másik bizalmát.

      Viszont vannak pillanatok, amikor teljesen feldob az, hogy most egyedül kell lennem, nincs semmi megkötés, azt csinálok amit akarok, és jönnek is az ötletek, hogy mik azok a dolgok amiket eddig eltemettem magamban és feláldoztam a kapcsolatom oltárán.

      köszönöm, hogy elolvastatok, további szép napot :)
      tapir

      Törlés
    4. Először is köszönöm a megerősítést Pomázról, mivel nem csak kirándulás miatt jártam ott. Hívott a hely és egy jó éve kezdem is komolyan venni ezeket a hívásokat.

      Na ezen az időszakon én is átmentem, hogy kapaszkodtam mindenbe csak ne érezzem azt a kínzó egyedüllétet. Amikor utcán járva, buszon utazva jött, hogy már szinte mindegy hogy ki az csak kapjak már egy ölelést.
      Jó, hogy vége ennek. Jó, hogy egyben vagyok újra magammal. Minden más ami jön csak ráadás, bónusz.
      Egy plusz öröm.

      Éva

      Törlés
  2. Pomázról mentem busszal Dobogókőre, volt ott egy nő egyedül ült egy térképpel, gondoltam oda ülök melle és akkor majd mehetünk együtt :) szóval értem mit mondasz :)

    Ha majd arra jársz, érdemes felmenni a Kőhegyre, pont a napokban gondoltam rá hogy legközelebb oda megyek, mert nagyon régen voltam már ott :)
    http://karpatutak3.blogspot.hu/2012/10/ko-hegyi-kirandulasok-pomazon.html?m=1

    tapir

    VálaszTörlés
  3. A hétvégére VégtelenEGY irásai-levelei és a következő irás+szerzője olyan "állapotba hoztak", hogy megindult "bennem" valami.
    A péntek esti meditáció témája a "tétlenség és tettlegesség... Avagy miér halogatok dolgokat, miközben más dolgokat túlzásba viszek!"
    Ajánlom figyelmetekbe:
    http://transzport.atw.hu/onkepteszt.pdf

    *****
    Egy ölelésre bármikor kapható vagyok, de szólok előre, hogy veszélyes és nem félek használni 8D

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm az élményt Mind-ÉN-KInek, igazán élvezetes volt olvasni ugyanazt az EGY lényeget, a MÁSaim köntösében :) Ki vagyok én? ÉN vagyok A KI, VAGYOK. A KI azt álmodja, hogy sokan vagyok, EGYedül és EGYütt, MAGomban MAGányosan és MAGunkkal, MAGunk közt MAGosan és MAGasztosan. Egy versem jutott eszembe ehhez kapcsolódóan:

    EGY-MAGUNK

    MAGunkban ott van az egész növény,
    A növényben ott lapulunk MAGunk.
    Egy-Más gondolatainak forrásivá így válunk,
    EGY-vé így olvadunk,
    s mégis e közben MAGunk vagyunk.
    EGY-MAGUNK.

    VálaszTörlés
  5. Még egy gondolat: a MAGány nem kizárólag egyedüllét, hanem EGYedül A LÉT, vagyis MAGa A LÉT, a kezdet és a vég nélküli, időtlen, határtalan, örök, kényszer nélküli Szabadság és SZER. (A SZER alap jelentése ezen értelemben REND.) A SZERtelen, RENDetlen ennek a hiánya, de hiányként nem értelemszerűen ellentéte.

    Az EGY valódi belső LOGOSZa, logikája nem az ellentételezés, hanem lét és a nemlét mint egymástól elválaszthatatan valóság EGYsége. A megnyilvánulatlanság és a megnyilvánultság Mind EGY, EGY-Lény-EGű. Ami minden kategórián, minden duális fogalmi rendszeren és minden polaritáson túl van, az a lét és a nemlét determináltságán is túli Abszolút Valóság, melyben senki és semmi nincs sem létre sem nemlétre kényszerítve. Az emberi logika eddig érhet, ezen a ponton túl viszont az értelem nem juthat, mert a Tudat és a Lélek számára már csak a valóság közvetlen meg- és átéléhetősége marad.

    A valódi SZABADság és SZERetet nem egy fogalom, mert ha pusztán fogalmakkal leképezhető, megérinthető lenne, akkor elvesztne önön ártatlansága, érintetlensége. MAGunk valódi lényege a fogalmi, racionális gondolkodás számára érinthetetlen, feldarabolhatatlan, szétbonthatatlan EGY. Ez az Örökké-VALÓság. Minden más májá, álom, KÉPzelet, az Elme teremtménye. Ez a képzelet szülte Viág ugyanakkor MAGa a Teremtés. A Teremtő MAGa(m) az Elme. A paradoxon az elme számára feloldhatlan, mert a felodhatóság valójában önön elválasztottságának az illúziójának a feloldódását kell jelentse, MAGunk feloldodását MAGunk Forrásába: A Végtelen EGYben. KÉPekkel leírni az elKÉPzelhetetlen Teljességet, teljességgel KÉPtelenség. Az EGY végtelen teljessége túl van minden KÉPzeleten, és mégis minden KÉPtelen KÉPzelet KÉPessége és Teljessége.

    VálaszTörlés
  6. A Ki vagyok én kérdés már nem hoz zavarba. Tisztában vagyok vele és természetes tudatállapottá vált.
    (Jó pár év volt mire felfogtam:)
    Amikor ezt felismeri az ember vagy azt mondja, hogy oké innentől mit vacakoljak az anyaggal, az csak káprázat nincs vele dolgom, vagy a másik úton megy és nekilát az anyag átrezgetésének.
    Engem most ez foglalkoztat. A fizikai átlényegítése. Milyen az amikor Önvalóként szabadon tudok mozogni az anyagban. Amikor nem korlátoz itt sem semmi.

    Nagyon szeretem ezt az ábrát. A világegyetem és egyben az ember szerkezeti váza. A struktúra adott, minden itt van bennünk. Csak onnan lentről az alapból kell működni. Onnan induljon ki a cselekvés.

    http://www.globalcountry.org/wp/wp-content/uploads/2011/04/Invincibility-Unified-Field.jpg

    Éva

    VálaszTörlés
  7. Szellem és Anyag - a káprázat szellemi, tudati valósága

    Az Anyag TISZTÁN SZELLEMI megnyilvánulása az EGYnek. A májá ilyen értelemben nem azt jelenti, hogy az anyagi lét nem valós. Az anyagi lét nagyon is valós tudatállapot. Az anyagon spirituális értelemben nincs semmiféle "transzmutálni" való, hanem a valóságot anyagi létként értelmező tudat kell* az anyagi lét TISZTÁN SZELLEMI voltát felismerje. A tudat transzcendálásának ez a lényege, nem a májá, az anyagi lét figyelmen kívül hagyása, végképp nem az anyag valamiféle átalakítása. Ez utóbbi még tisztán materialista felfogás, horizontális tudati mágia, egyfajta materialista spiritualitás. (* a kell csupán azon emberi lényre vonatkozik aki a tudatosan vállalt spirituális önmegvalósítás útját akarja járni.)

    A szellem útját önMAGa forrására irányító tudat ezt felismerve valójában már semmit nem akar átalakítani, semmit nem akar tagadni, a cél annak felismerése, hogy minden megynyilvánulás EGY és EGYetlen ősi Lét, Tudat, Valóság, szubsztancia kiáradása, kivetülése, érzéki megnyilvánulása, és ez a Tudat, az EGY-ÉN, az én tudatom középpontjából árad ki és abba tér vissza. Ilyen értelemben a spirituális úton történő önmegvalósítás, visszatérést jelent önMAGamból önMAGamon át önMAGamba. Önvalóként, (Átmá) EGY-ÉNéként nincs semmiféle "anyag" amiben mozoghatok, mert az anyagi lét érzéki-tudati valósága megszűnik akként létezni, megjelenni, amiként az akkor tapasztalható, mikor tudatilag MAGam nem Önvalóként azonosítom. Amikor MAGam saját objektív tudati valóságom objektumaként azonosítom, akkor jelenik meg a szellemi valóság anyagiként érzékelhetőnek, megtapasztalhatónak saját MAGomnak. Önvalóként megszűnik az individuális tudati szeparáció, ezáltal megszűnik a véges, individuális Szemlélő és szemlélet, akinek a szellemi valóság anyagiként megjelenhet. (Ez azonban nagyon magas megvalósítási szintet jelent, ez az EGYetemes tudat individumon belüli állandósulása, a tudat magas szintű önMAGára ébredése.) Önmagam anyagként való azonosítása egyfajta - eredendően tudatosan vállat - "tudatzavar".

    Nyelvünkben van egy remek kifejezés: ÁTSZELLEMÜL. Az átszellemülés teljesen és tökéletesen lefedi azt a tudatállapotot, amikor a tudatomban a valóság átlényegül, ezáltal transzmutálódik annak minden belső valósága. Ez egyfajta transz állapot, melynek számtalan fokozata, megvalósulása létezik, de amelynek közös jellemzője, hogy az egyéni tudat mintegy kitágul, rátágul önMAGa totalitására, EGY ésEGYetlen Valóságára, mely tisztán Tudati és Lelki természetű, és ezáltal tisztán szellemi is. Az anyagi kivetülése a tudat valóságának tehát TISZTÁN szellemi valóság, mely az érzéki valóságba záródó Tudaton belül jelenik meg és a Lélek számára meg- és átélhető tapasztalás. A szellem és a lélek ezért nem alászáll az anyagban, mert anyag semmilyen értelemben nem létezik, amiben alászállhatna. A helyes megközelítés az, hogy a tudaton belüli szellemi valóság önMAGát mintegy alászállítja, transzponálja, bezárja az érzéki-anyagi, vagyis a materialista, érzéki tudatformába, mely tudatforma - továbbra is, folyamatosan - a tisztán szellemi lét szerves része és potencialitása. Ez sajátos paradoxon.

    VálaszTörlés
  8. Folytatás:
    Az ÖnMAGunkhoz visszavezető Út fontos felismerése, hogy a materialista tudatforma IS tisztán szellemi, és ennek helyes értelmezése kulcsfontosságú. Az Önkutatás első fázisában a "Ki vagyok én?" kérdés alkalmazása arra szolgál, hogy leválasszam magamról azt, ami szellemi értelemben nem én vagyok. A véges test nem én vagyok. A véges lehetőségek, a személyiségem, a szerep amit játszok valójában - ilyen értelemben - nem az Önvaló, az EGY-ÉN. Ezeket az azonosulásokat le kell vessem magamról, hogy egyre közelebb jussak MAGomhoz, hogy aztán egy adott ponton felismerjem: minden ÉN VAGYOK. A test, személyiségem, szerepeim, stb. mind ÉN KI, és a Mind-ÉN-ség MAGa, MAGam az Önvaló, minden valósággal EGYetemben, ami a tudatomban megtapasztalható. A materialista tudatformába(n) alászálló egyéni, személyes tudatként, egóként azonosuló ÉN miatt viszont végesnek, elhatároltnak, MAGamon kívüliként élem meg az EGY és EGYetlen valóságot, a Teljességet, önMAGam teljességét.

    A májá - illúzió, érzékcsalódás - a Végtelen EGY-ÉN önMAGát végesként, önMAGát önMAGától különbözőként, különállóként, önMAGától MÁSnak, MÁSként való önazonosítása (individuális, partikuláris identifikáció). Szent amnézia, melynek tudati valósága és annak központja MAGom vagyok, emberi énem pedig a fátyol, amellyel azonosulva az álom tudatomban valósággá lesz. Az álom az, hogy azt álmodom, hogy véges, különálló, MÁS vagyok, mint az én igaz, ÉBER, tiszta tudati valóságom, mely nem más mint az EGY-ÉN Teljessége, Mindentudósága, Mindenhatósága.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huuú...nem tudom honnan jött ez, de ettől most hátra hőköltem olyan sunggal érkezett.
      Én rendben vagyok azzal ahogy megélem,és ahogy működök, remélem te is.

      Éva

      Törlés
    2. A fentieket MAGamnak írtam... :)

      Törlés
    3. Figyelj te Kali Yugás egyagysejtű! Ki rendelt ide, hogy itt büdösítsd a levegőt a mélyreható maszlagoddal? Osonj vissza a néphülyítő oldaladra és az agyhalott szinpatizánsokat a magadfajtáknál toborozd!

      A végtelen második
      Mérges Sándor

      Törlés
    4. Rajongója is akadt a liberális köcsög jóginak. A sz@rt is ide fújja a szél mindenhonnan.


      Törlés
    5. Kedves Mérges Sándor,

      Én "rendeltem" ide végtelenEgy barátomat, szóval talán nyugodtak kijelenthetjük, hogy "jogosan" van itt. Ha ez viszont neked nem tetszik, akkor kérlek fáradj át egy másik szobába, mert itt nem te fogod eldönteni, hogy ki hová osonjon.

      Kedves Bivaly,
      Mérges Sándorhoz hasonlóan téged sem láttalak még errefelé, de a bemutatkozód rendkívül "barátságosnak" sikeredett, szóval neked is csak azt tudom javasolni, amit Mérges barátodnak (ha nem egy és ugyanazok vagytok), hogy ha nem tetszik, el lehet innen menni.

      Én egyikőtöket sem hívtam ide, szóval további szép napot - máshol.

      Törlés
    6. Ez lassan olyan, mint a Gyűrű-Szövetségének civakodós kerekasztal jelenete...
      (Posta Imre, Puritán Jocó, Mazsola, Nyuszi (Ő "csak" jelen)...)

      MI-ÉRT...?

      Badiny:
      ÉN-LIL: az örökké való lélek forrása
      ÉN-KI: a lelkiség szétosztója, a teremtményekbe való átvitel végrehajtója és gondozója
      ÉN-LIL és ÉN-KI valójában EGY, és csak azért kellett ÉN-LIL-nek a FÉNY ATYÁ-tól ÉN-KI-vé, a FÉNY FIÚ-vá átlényegülni, hogy emberi gondolkodásban érthetővé váljék a Lélek-Világnak az Anyag-Világban való megjelenése.

      Szép Napot!

      Törlés
    7. Hehe, de nem. :)
      Én nem civakodok egyikkel sem, ám vannak akik valamilyen okból szeretnének éket verni közénk. Lehet próbálkozni.

      Törlés
    8. Rendben, akkor te leszel Elrond Úr, kinek a házában a szájából elhangzott..."még, ha titeket sEN-KI sem hívot..." ;)

      "Mint a fimeken"..."Műsor az egész, és ez a szereped"...
      https://www.youtube.com/watch?v=txVN_-1PnAk

      Szép Napot!

      Törlés
    9. Upssz...
      hívott... és filmeken...

      Szép Napot!

      Törlés
    10. Jól van, vállalom Elrond szerepét, de akkor viszont te vagy Gimli, akinek semmi nem tetszik és mindenbe beleköt! :)

      Törlés
    11. Ámen..."ez a szerepem" :D

      Szép Napot!

      Törlés
    12. Nincs semmi ékverés Mazsola, és az idióta ismerősöddel ellentétben nem vagyok végtelen egy, így ő se, te se, meg bivaly se. Ez már végtelen három. Nem de?
      Van olyan aki olvassa az oldalt, de nem szól hozzá, vagy ritkán. Ez most ilyen volt.
      Kerion fejbőrt vakaró hozzászólásait már megszoktam, de ez az idióta túl tesz rajt. Nála legalább van némi háttérinformáció.

      Most a végtelen harmadik
      Mérgelődő Sándor

      Törlés
  9. A, a Ki, megtalálta B-t, a Ká-t, rég elveszett párját. Nosza, gyorsan megcsókolta hát a békát, s a varázslat legott szertefoszlott.:)

    Lujza

    VálaszTörlés
  10. Ellentéte a komfortos egyedüllét.
    "Legyél olyan ember akivel szivesen megismerkednél" (valami angol duma de jó)

    VálaszTörlés
  11. Magányos = magán ős = egyéni/egyedül álló mag ős/központi MAGot birtokló ős. A magánynak, egyedüllétnek, a szivárványnak, vagyis a SZÍV ÁRVÁN lévőség/é/nek teljesnek kell lennie az úgymond "földi pokoli" 666-os - C-ion-alapú - lét/ezés/ből való un. főnix-MADARos magos feltámadáshoz. A magyar skorpió-lényegű nyilas/kentaur/centaur/10-es = 1/EGY úr/nő/ aki HatHorUs is, vagyis 1 a HORizonton/dimenzióhatáron HATó ŐS/=us/.
    Tehát a 3 D-s földi láth6óságban is szükséges a teljes magány. A csak belső lelki-szellemi magány még nem elég. Akkor még nem képeződik le a matériába semmi további: "táltos-avatár"-i átalakulás. Vagyis a lelki megújulás/újjászületés utáni testi átkristályosodás magányosság nélkül nem indul be. Lásd a C-ion-ból /666-os/ Si-ion /141414-es/ alapú sejtszintű-átalakulási létezési folyamatot, mely utóbbi már a fényközeli "materiális" létezés. Az az állapot amikor az ETR/elektromágneses térrezonancia hullámzása belül és kívül is - Teremtő módon megváltoztatható. TerEmTő = 1 TŐről fakadó TÉRrezonancia EMelő > "téridő-manipulátor". Jézus is megmondta, és még a Bibliában is ott van, hogy aki "követni" akarja annak mindent oda kell hagynia - és szó szerint. Valójában le kell/ene/ lépni a földi színpadról - minden tekintetben.
    Idegenlégiós = idegen/FÖLDÖNKÍVÜLI - légi/ÉGI, égből jött, tehát repülni tudó madár/madar/magyar - ós/ŐS. A francia idegenlégióval, vagy éppen anno a római légiókkal - légió = légi ő/égi ő - nem véletlen próbálták lejáratni, végső soron a magyarokat. Miután ugye az öldöklésekkel helyezték volna negatív kontextusba az egyébként jÓságos ÉGI ŐS-öket.
    A táltos és avatár nem ugyanaz, mert a táltos csak a belső-belülről jövő, míg az avatár meg csak a külső-kívülről jövő hatás alatt áll. "Táltos-avatár" viszont már az aki mind2 hatás alatt áll, vagyis benne EgyÉni önMAGa és a TerEmTő - mintegy egymásban feloldódva - képeződik le. Kiválasztódott elsődleges táltos-avatárból/világkirályból Naprendszerenként csak 1/EGY van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kerion

      Mi értesz az alatt, hogy "skorpió-lényegű"? (Próbálom "jól" érteni...)

      Badiny:
      "A sumerok nagyon jól ismerték a görögök által "zodiak"-nak nevezett "állatövet" a 12 csillagképével, és annak "mul LÚ-MASÚ" nevet adtak, amit a "tudás fénylő birodalmának" lehet értelmezni. Azt a csillagképet azonban, amit mi Skorpióként ismerünk, ők "mul GÍR-TAB"-nak hívták, és nem Skorpióval, hanem a sumer Szűzanya - INNANA - hatalmas Napmadarával jelképezték, mert ez emeli a Napvilágnak a fényébe az elfáradt és csaknem lerogyni készülő mítoszhőst (Napkirályt). Szkíta Napmadár (Turullu), a lerogyóban lévő "csodaszarvassá" lett Napkirályt a karmaiba ragadja, és fellendül vele a Nap felé.
      A sumeroknál a GÍR-TAB jelentése: "két karom" volt. Így találjuk a sumer hitvilágban addig, míg a semita HamuRABBI "Babilonja" be nem vezette a sémi "Marduk vallást", és a Napmadár helyett a SKORPIÓT tette ennek a csillagképnek jeléül. Így Hamurabbi óta a GÍR-TAB jelentése: "kettős kard".
      A skorpió lett a "misztikus dolgok" és a "sötétgonoszság" szimbóluma is.
      A héberek is átvették ezt az ideológikus tartalmat, és vallási misztériumaikban "koronás kígyóként" tisztelik ezt a csillagképet, de kiegészítették egy "ORION-NIMRUD ellenséggel"...
      Ez az ORION "ellenesség" megmutatkozik a Skorpió csillagkép "két kardjának" misztériumában is, és ezért van a zsidók vallási hiedelmében JUDEA a Skorpió oltalma alatt...
      Miután pedig a káldeus "NYILAS" csillagképének a nyila pontosan a Skorpió csillagkép közepére (szívére) van irányítva, érthető így a "csillagok rendjének" hatásaként jelentkező félelem és gyűlölet mindazokkal szemben, akik földünkön ennek a "NYILAS" csillagképnek és a tengelyében lévő "IKREK" védelme alatt élnek."

      Paksi:
      „A sors jelenlegi stációjában, a lélek Skorpió szakaszában minden a helyére kerül. A levél lehull, a szellem felemelkedik. Ami az anyag bűvkörében élt, a földbe kerül, ami pedig a „Napot célozta meg”, a magasba szárnyal. Ezért jelöli a minőséget a magasba emelkedő sas és a földön tekeredő kígyó.”

      Szép Napot!

      Törlés
    2. A madár/madar/magyar anno a Skorpió és a Nyilas világhónapok határán - cirka 78 ezer éve - "teremtetett" a Kárpát medence édenkertjébe. Mármint az a bonyolult földi lélekhordozó/szkafander/emberi test amit "modern embernek, cro-magnoni homo sapiensnek" is neveznek.
      Tudvalevő hogy az égbolton maga a Tejút-centrum is éppen e 2 csillagkép között helyezkedik el. Mégpedig a Skorpió fullánkja - Lesath csillagrendszerei - és a Nyilas nyílhegye - Sagittarius3 csillagrendszerei - között. Az un. Tejút-hasadék/"fekete lyuk" fölött védő 3.-ként a Kígyótartó csillagkép helyezkedik el. Tehát ez a "3szög" az ami úgymond védi a Tejút-galaxis szívét.
      A "fullánk és nyílhegy" őrző feladatát látja el a BirKa = KA-t BÍRó = KígyóTartó, a birkából BÁRÁNY-ként/JÉZUS-ként aztán mindig újjászülető magyar. Ezért a csillagkaput/a földi körforgásból való kilépést/lényegében a téridőt őrző magyar "skorpiós-nyilasság" a Földön. Tehát a magyar nem csak nyilas de skorpió nép/s/ég/ is. Méghozzá az egyetlen skorpió nép a Földön, mert nyilas az több is van. Mint ilyen aztán elpusztíthatatlan, hisz nem lehet megbontani a 12ŐS teljességet a Földön azzal hogy kipusztul a "skorpió". Ez látható és tapasztalható is, bár egyesek mindent megtettek és meg is tesznek ma is a magyarság kipusztítása érdekében.
      A legfőbb skorpió-tulajdonság a halál utáni - mindig törvényszerű - feltámadás-képesség. Ezt mások nem tudják megtenni csak a magyar, pontosabban a magyar lélekminőségű ember az aki úgy tud meghalni hogy egyúttal fel is támad, méghozzá ugyanabban a testben. A magyar tehát másokkal ellentétben a hal-ál-át/ál Halak korszakbeli állapotát is tudja élni, nem csak az életét halni. Immár un. Vízöntő aranyemberként a Halak vasemberei között.
      A körforgásbeli teljes ciklus/világév/precesszió lejárta mindig a Halak és a Vízöntő közé esik, a "félidőben" - 13 ezer évente - pedig az Oroszlán és Szűz közé. Az indián magyaroknál a skorpió ma is a tu/l/rul, a Te/l/j/es/út-ról /jött/ sólyom alkatú madár-madar-magyar. Vagyis a skorpió és a sólyom egy és ugyanaz a "magyar". Semmi köze ehhez a szemitáknak, ez egy sokkal régebbi - nem babiloni, akkor kialakult - dolog. A "modern" magyarság teremtése 78 ezer éves, míg a "modern" szemitaság létrehozása! csupán 6 ezer éves. Nem a farok csóválja tehát a kutyát.
      A Nyilas nyila - csakúgy mint a Skorpió fullánkja - a Tejút-hasadékra van irányítva hiszen éppen azt védi, az ottani "átjárást" ellenőrzi. Tehát nem a Skorpió szívére irányul a nyíl hegye, az jóval távolabb van tőle. A Skorpió szíve az AntÁrész - a csillagkép vörös óriás alfája - ami egyébként mindig a feltétel nélküli szeretet etalonjaként jelenik meg. De nem csak ez hanem un. "világegyetemi tartóoszlop" is, méghozzá egyedüliként 2ŐS - alvilági és felvilági is. Tehát az Antarész összekötő kapocs a Capella-Szíriusz-Vega valamint a Formalhaut-Regulus-Aldebaran "tartóoszlopok" között > 7.-ként !
      Árész = Mars, a háborúskodás, az örökös küzdelem vörös bolygója. Az AntÁrész - a nevében is benne van - ezzel pontosan ellentétesen a szív-béli béke és szeretet szintén "vörös" megtestesítője. Az égre minden "fel van írva", csak "olvasni" kell tudni a dolgokat.

      Törlés
    3. Köszönöm! :)

      "Az égre minden "fel van írva", csak "olvasni" kell tudni a dolgokat. " Igen, azt jó lenne tudni...

      Nemrég találkoztam egy Égi Táltos című képpel (160. kép, rákattintva nagyítható)
      http://www.davidjulia.hu/galeria-legujabbak.php

      A kép mintha a nyár esti égboltot ábrázolná a Tejút sötét hasadékával. Az Égi Táltos a képen oda került, ahol az Égbolton a Táltos paripa (Pegasus) található, a dob keresztje pedig oda, ahol a Hattyú, vagyis az Észak-keresztje látható. Az égbolt alján a sötét hasadékot is magába foglalva egy hatalmas madár rajzolódik ki, melynek a szárnyai még a dombokba is kilógnak. Az előtérben pedig két lovasember látható hasonló fegyvertartással, mint az Égen a Nyilas és a Kentaur...

      Szép Napot!

      Törlés
    4. "jó lenne tudni..."

      https://www.youtube.com/watch?v=IeGHEOwKujk

      Vad Fruttik - Mi lenne jó

      Ne sötétítsd be a szobát!
      Idegyűlnek a fekete fák.
      A plafon a végtelen ég,
      a szőnyeg a májusi rét.
      Hadd, higgyem azt,
      hogy így igaz.
      Most semmi se bánt, amit érzek az jó. Most jó.

      Ha a felhők fölé futok,
      fejemből a gondolatot
      akkor se a szél fújja ki,
      nekem kell kimozdítani.
      Elveszni most kéne nagyon,
      sodródni lenne, most tudom jó.

      Mi dolgozik mégis belül,
      ha a harag megszelídül,
      ha a vihar lecsendesül?
      Mégis, mi dolgozik belül?
      Mondhatom azt, hogy megérte?
      Mégis, mi lesz a vége, és mi lenne jó? Most jó?

      Jó lenne tudni, hogy mi lenne jó.

      Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.
      Nincsen cél, hiába is képzelem.
      Nincsen út, nincs semmilyen történetem.
      Azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.

      Törlés
  12. Mindenekelőtt elnézést kérek azoktól akiket az alábbiakban elkövetett idiótaságaimmal lefárasztok és értékes életidejét rabolom soraimmal.=bocsesz :)!
    Idő...hmmm
    https://www.youtube.com/watch?v=dXO_0BJdU84

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ööööö, milyen sorok is jönnek "az alábbiakban"?
      Én csak egy linket látok...
      Ami amúgy fasza, szó szerint világ-zene! :)

      Törlés
  13. :)Na hallgasd meg ezt is:
    https://www.youtube.com/watch?v=ggnz6IXSPTQ
    A sorok meg majd jönnek, ezek szerint kíváncsi vagy ?

    VálaszTörlés
  14. Találtam egy ilyet most ezen agyalok, mert miért is ne...

    A létezés modelljei
    1) Fejlődés/Megváltás modell
    2) Átalakulás/Mesterlét modell
    1) Ez domináns modell, melyet a Hierarchia léptetett életbe. Alapvető tantételük, hogy
    az élet a Hierarchia tanító/tanuló módszere által fejlődik, és különféle oktatók (megváltók) megjelenése lehetővé teszi alcsoportok kifejlődését, és az információ kontrollját. Ezáltal az egyén tehetetlenné válik, és lehetetlenné lesz kapcsolata a szuverenitással. Ennek a modellnek az egyenlete: emberi eszköz+Hierarchia = kapcsolat
    Istennel a Megváltó által.
    2) E modell alapvető tantétele, hogy az Entitás határtalan, halhatatlan, és szuverén.
    Az Entitás minden információt megkap a Forrás Intelligenciától, ezért az Entitás felelőssége, hogy ráhangolódva a Forrás Intelligenciára és áthangolódva a Hierarchiáról,
    felszabadítsa, és felvilágosítsa magát. Mindegyik a maga mestere, és mindegyik
    átalakul Szuverén Egésszé a tér/idő bölcsőjében. E modell egyenlete: Entitás + Forrás Intelligencia = Első Forrás egyenlőség. Egyike az egyén kihívásainak, hogy ezt
    a két modellt egy szintézisben egyesítse. Nagy valószínűséggel végül ez lesz az uralkodó modell ebben az univerzumban. Ez lesz az a létezési modell, mely a leginkább
    lesz képes egyesíteni a tudatosságot, anélkül, hogy összeütközésbe kerülne az Első Forrás, és az Entitás szuverenitásával. Lehetővé teszi, hogy az Entitás a Forrás Intelligencia vibráló tartályává váljon, és új rezgés-mezőket fedezzen fel, mint az Első Forrás teljesen tudatos előőrse.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Idejövök, hogy kimozdultságom okán felgyülemlett (negativ?) energiáimat levezessem a mostanság errefelé portyázó troll-hordákon és LEDet gyújtsak a homályba -ennyire tellik perpillanat, idézet a végén- erre kit-mit találok?
      Köszönöm- olvasás közben néha az volt a gyanúm, hogy kevés az agyféltekém -négy kellene..?
      Uff.


      " Aki vizet keres és a kertben 20 helyen leás 1m-re, az soha nem talál. Csak a kitartóak kapják meg a vizet. Szinte bármi jó, ami geci mélyre visz és erős energiákkal dolgozik."
      /EGYmásik/
      (viz-a keresnivaló metaforája.)

      Törlés
    2. Köszönöm szintúgy.-kérdésre kérdés-válasz: lehet,hogy eleve négy van csak nem látjuk?

      Törlés
  15. A magány,ami persze magán ügy,de mégis egyre divatosabb-jobb szavat nem találva-.
    Talán adódik abból,hogy manapság nem törvényszerű, de szükségszerű.Most mikor egyre többen vagyunk,egyre többen és többen érezzük valaminek,vagy inkább valakinek,vagy egy állapot hiányát,és talán ezt a hiányérzetet éljük meg magányosságként,holott zajlik körülöttünk az élet,és tett dús életünk ellenére mintha egyedül állnánk a times square-en szilveszterkor.
    És,talán ez a magányosság érzés a felelős,hogy mainapság egyre nagyobb tért hódít-nem csak itt- az "egy",és az "én" szavunk,és az ezek mögöttes tartalom kisajátítása.Talán ez az érzés kelti bennük azt az érzést,hogy ők,és csak is ők az egyek,teremtői szintre avanzsálva önmagukat.
    Ami még talán igaz is lehetne,hisz talán mindannyian teremtők vagyunk,de jelen pillanatban oly messze ettől a minőségtől,mintha egy giliszta képzelné,hogy az elefántot ő teremtette.
    Jelem állapotunkban,persze mint mindig itt is vannak eltérések,hisz vannak akik pontosan tudják miért vannak itt,és mit miért tesznek.
    "--– Ne sajnáld õket. Az emberek értéktelenek. Csinálhatunk többet valamikor, ha szükségünk van rájuk. AZ élet magában csak egy látomás, egy álom. Semmi sem létezik kivéve az üres tér és te magad. És te csak egy gondolat vagy.--"The Adventures of Mark Twain"
    Talán a legnagyobb hiba,hogy a lelkiismeret csak megmutatja a helyes irányt,de nem vezet oda.A helyes utat neked kell megtalálnod. Amit nehezít,hogy ez a világ, --a sötét anyagon belül 20/12--arra épül,hogy semmit nem kell szégyellni,mindent szabad,nincs lelkiismeret,senki nem tud meg semmit,tehát nem létezik lelkiismeret furdalás sem.T.

    VálaszTörlés
  16. "Diák: Ma reggel, meditálás közben, nagyon zavart tanulótársaim zajongása. Van valamilyen mód arra, hogy kiküszöböljem ezt a tényezőt?
    Tanító: Mit remélsz elérni a fokozott koncentrációval?
    D: Hatékonyabban tudnék elmélyedni a meditációmban, mely ezáltal mélyebb átélést biztosítana.
    T: Értem. Ebbe a mélyebb átélésbe beleértendő annak a felismerése is, hogy a külső világ nem a belső zavarásának az eszköze, hanem a tanulás katalizátora.
    D: Azt jelenti ez, hogy nem kellene ezekre figyelnem meditálás közben?
    T: Nem zavaró a figyelemelterelés forrása?
    D: De, azt hiszem, az. De ha ezek a zaklatások....
    T: Ezek nem zaklatások. Ezek a külső világ megnyilvánulásai – az éterben utazó rezgések olyan forrásokból, melyek felett nincs ellenőrzésed. Ennyi, és nem több.
    D: De ezek a rezgések befolyásolják a tudatomat, és a koncentrációs képességemet. A koncentráció nem alapvető a sikeres meditáció szempontjából?
    T: Még egyszer mondom, amik a tudatodat befolyásolják, azok nem a külső rezgések, hanem a te azokra kiváltott reakcióid.
    D: Akkor mit tegyek, hogy sikeresebben meditáljak?
    T: Ezek a problémák csak meditáláskor jönnek elő?
    D: Akkor veszem észre a leginkább.
    T: Érzékeled az a félelmet és feszültséget, melyet a külvilág ugyancsak közvetít?
    D: Igen.
    T: És ez a félelem nem a figyelemelvonás egy fajtája?
    D: Valószínűleg igen.
    T: És mégis, anélkül nem süppednél-e egyfajta semmittevő önelégültség állapotába?
    D: Nem tartom valószínűnek.
    T: A félelem, és az összes többi negatív érzelem zavaró tényezők ugyan, de ugyanakkor katalizátorok, és tettre sarkalló jelenségek is. Nem így van?
    D: Értem, hogy mire akar kilyukadni, de ezek eltérítenek spirituális tanulmányaimtól, és olyan viselkedést váltanak ki belőlem, mely nem összeegyeztethető egy spirituális irányultságú személlyel.
    T: és egy ilyen személy hogyan viselkedik?
    D: Kiegyensúlyozott, és jóindulatú. Nyugodt a félelemmel, és egyéb hasonló zavargásokkal szemben. Békét árasztanak, és együttérzést testesítenek meg. Sugárzik róluk a mennyei szeretet.
    T: Nagyszerűen körülírtál egy mitológiai szentet, de adós maradtál egy spirituális személy jellemzésével. Egy ilyen ember a legnagyobb sötétségben is megtalálja a fényt. Az igazság keresői ők, és ezernyi különféle arcot viselnek. Nem az igazság kinyilatkoztatói. Nem grál lovagok. Nem szentek. Az igazságot keresik.
    D: Lehet, hogy kissé idealisztikus a meghatározásom, de miért fontos ez a félelemmel, és a hasonló külső hatásokkal kapcsolatos okfejtés vonatkozásában?
    T: Nem arról van szó, hogy az a differencia zavar, mely a spirituális személy általad elképzelt imázsa, és az ehhez a képhez viszonyított hiányosságaid között áll fenn?
    D: Lehet, hogy minden alapvetően ide vezethető vissza?
    T: Igen. Jelentős részben ez táplálja a félelemre, és hasonlókra adott reakcióidat.
    Ez egyfajta „ön-ítélet”, mely meghatározza a külvilág felé adott válaszaidat.Ragaszkodsz ahhoz a képhez és magatartáshoz, mely szerinted egy spirituális személyt jellemez, ehhez képest ítéled meg saját teljesítményedet, és ebben a vonatkozásban erőfeszítéseid szükségszerűen elégteleneknek bizonyulnak.
    D: Azt tartaná kívánatosnak, hogy csökkentsem elvárásaimat, és kevesebbet fogok csalódni?
    T: Miért kellene a csalódásaidnak megszűnni? Miért akarnál megelégedettséget nyugalmat elérni? Talán azért inkarnálódtál erre a világra, hogy kiegyensúlyozottan, és fejedelmi békességben éld le az életed?
    D: Csak azt akarom mondani, hogy spirituális értékeket szeretnék felmutatni,melyből a béke és megelégedettség.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. folyt:
      T: A zűrzavarnak és a feszültségnek épp úgy meg vannak a spirituális vonatkozásai, mint a békének, és a megelégedettségnek. A spirituális értékek sem nem egyoldalúak, sem mindig üdvözítőek.
      D: Úgy beszél, mintha a spirituális értékeket nem lehetne meghatározni, és bármire vonatkozhatnak.
      T: Úgy kezdted ezt a beszélgetést, hogy rendkívül zavartak azok a külső zajok,melyek miatt nem volták képes megfelelőképp meditálni. Én rámutattam, hogy nem a zaj, vagy az egyéb zavaró momentumok akadályoztak valójában, hanem annak téves megítélése, hogy melyik viselkedés eredményez spirituális eredményt, és melyik nem.
      D: Ezzel egyetértek, de a spirituális magatartás nem szólhat haragról, gyűlöletről és kapzsiságról. Ezzel egyetért, ugye?
      T: Ha túl behatároltan határozod meg a spirituális magatartás határvonalait, nem csak saját magad, de mindenki más bírájává is válsz. Akaratodon kívül is lezárod a kapcsolódási zónát. ..."

      Törlés