Angol nyelvmegújítás

Bár nem érzem feladatomnak javítani más nyelvek logikátlanságait, azért sajnos régóta bosszantanak az angol nyelv kiejtése és írott formája között lévő ordító különbségek, következetlenségek. Érdekes módon, amint elkezdtem ezzel a témával kicsit mélyebben foglalkozni, hamarosan kiderült, hogy régóta létezik igény és egy elég komoly mozgalom az angol nyelv megreformálására. Miről is van szó? Nos arról, hogy az angol nyelvben az egyes hangok kiejtése és leírása teljesen eltérő, sőt káoszos elképesztően zűrzavaros, rendezetlen jelenleg, ami nagyon megnehezíti a tanulását (különösen nekünk magyaroknak). Míg a magyar nyelv rendkívül következetes, tehát mindent úgy ejt ki ahogy le van írva, addig általánosságban jellemző, hogy az idegen nyelvek nem úgy ejtik ki a szavakat ahogy leírják, hanem valamiféle sajátos elv alapján fejlődtek ki a hangalakok és a hozzájuk kapcsolt írott formaiság. A francia nyelv ebből a szempontból kiemelkedő (negatív értelemben), ahol aztán tényleg semmit nem úgy ejtenek ahogy leírják, mint például je’taime = zsötem. Az angol se marad le túlságosan az ésszerűtlenségben, és mivel ezt tekintik világnyelvnek jelenleg, úgy gondoltam érdemes rááldozni néhány gondolatot. Sejtem, hogy nem ezen cikk alapján fog megindul valamiféle megújulás az angol nyelvterületen, de nem baj ha tudjuk ezeket a dolgokat.

(a képen látható példa kiválóan érzékelteti az angol kiejtés esztelenségét, miszerint például a fish (hal) szó akár leírható lehetne úgy is hogy ghoti, mivel más angol szavakban ebben a formában jelennek meg az 'f' - 'i' - 's' hangok: gh - o - ti ...)

Tudom sok értelme nincsen, de erősen megérett bennem a vágy, hogy szeretném a magyar logika alapján rendbe tenni ezt a világnyelvet, bemutatni azt a sok logikai hibát, és megmutatni hogyan lehetne jobbá tenni, kijavítani. Jó nagy fába vágtam... A kiejtés és leírás közötti fájó különbségek és rettenetes következetlenségek rendkívül zavaróak, főleg a kezdő angolosoknak, azaz hogy ugyanazt a betűt az egyik szóban így ejtik, a másikban meg amúgy, tehát pl. az írott 'e' betűt hol í-nek, hol ő-nek, hol e-nek ejtik, borzalom. Szóval csak úgy tudod megtanulni ezt a nyelvet, ha megtanulsz minden egyes szót külön-külön, (fű-szerkezet!) nem hagyatkozhatsz az átlátó logikai képességekre, az ismétlődésből eredő tanulhatóságra (ism-étlés = ism-eret/tudás). Felsorolok néhány példát, amivel javítható lenne ez a baki:

- A time (idő) szót egyszerűen lehetne úgy is írni: tim (tudom ez egy név is, de nem érdekel) ott van a t az i (áj) és az m, felesleges az 'e' a végére. És így tovább: lik, driv. stb. De akkor innentől az -i- betűt MINDIG az -áj- hangnak használják! Pl. a big mostantól ne így legyen írva (hiszen nem bájg-nak ejtjük), hanem így: beg. És akkor az -e- betű mindig az -í- hangnak feleljen meg.... és így tovább.

- Vagy amit már a szleng is használ (ésszerűsít): pl. enuff az enough helyett. tök jó, végre használják az eszüket, csak akkor miért nem mennek tovább? Tehát ha az -u- betű nekik az -á- hang (baromság, de jó, elfogadom), akkor MINDIG ÍGY LEGYEN! Mint pl. somebody helyett sumbudy. :) (mert itt is látni, a somebody-nál az -á- hang most épp -o- betű helyesírásilag, tök logikátlanul). Rögtön nem kellene fonetikus írással baszódni (mint ahogy a magyarnak sincs szüksége rá) 

- Érthetetlen, hogy a women (=nők) kiejtése miért 'vimin', akkor miért nem úgy írják le, hogy wemen vagy wimin? 

- Az összes magánhangzóra jellemző tehát, hogy hol így hol úgy ejtik ki, teljesen ésszerűtlenül, nehezen megjegyezhetően.

- stb.

Nyílván lehetnek egyéb szempontok is egy nyelv kialakulásakor, és fejlődésekor, amit én a magyar eszemmel nehezen fogok fel, fogadok el, ilyenek lehetnek pl. hogy egy-egy szó kiejtésénél nem feltétlenül a leírt betű számít önmagában, hanem hogy milyen betűk következnek utána. Ilyen szempontból a fenti példáimat lehet úgy is értelmezni, hogy minden szó amiben benne van az 'i-e' betűkapcsolat, azt mindenképpen 'áj'-nak kell ejteni. Ilyen például a time, bike, drive, like, Mike, Nike stb.. A hosszú 'í' hangnak is mintha meglenne az állandó leírata, ez pedig a dupla e, azaz ee, mint pl. been (csak akkor a team =csapat- miért nem teem? ááá.. hagyjuk..). De ettől a néhány szabálytól eltekintve a többi elképesztően zavaros. Pl. az 'ea' betűkapcsolat hol 'e'-nek van ejtve (head), hol 'í'-nek (heat, lead), hol meg tök másnak. A leírt 'u' betű hol 'á' (number), hol 'u' (sustain), hol meg 'i' (busy) sőt van hogy egy szón belül 'jú'-nak és 'ő'-nek is ejtik (future =fjúcsőr) - teljesen érthetetlen, következetlen. És akkor még nem beszéltünk a rendhagyó igék különböző, teljesen összezavart alakjairól. Meg lehetne ezt oldani, csak ehhez durva beavatkozásra lenne szükség, ami vagy az írást alakítaná át, vagy a kiejtést. Nehéz eldönteni, melyik a fontosabb, melyik vésődött be jobban az angol nyelvet beszélőknél, talán a kiejtést tudnák nehezebben megváltoztatni, az írásmód megváltoztatásával szerintem könnyebben megbékélnének. Tehát például ha az 'u' betűt végérvényesen kineveznénk 'á' hangnak, akkor az előbb említett future szót le lehetne úgy is írni, hogy fouchear - ahol az ou a 'jú' hang (mint a you esetében), a ch a 'cs' hang (mint pl. touch, ami az "én új szabályom" szerint tuch lenne..), az ea pedig legyen az 'ö' hang (mint pl. early) (mivel náluk nincs 'ö' hang önmagában... persze akkor a head (fej) már nem jó mert nem höd-nek ejtjük hanem hed-nek, de akkor legyen egyszerűen csak így leírva: had... ez persze megint nem jó, mert a had az a have múlt ideje, tehát már "foglalt", de ezt meg meg lehetne oldani úgy, hogy hade vagy ilyesmi.. és így tovább). Ez csak egy példa, lehet nem túl jó, de talán a lényeg, az irány érthető, hogyan lehetne ésszerűen, következetesebbé tenni az angolt.  

Egyébként a legjobban úgy járnának, ha átvennék a magyar magánhangzókat egy az egyben, és kicserélnék felük az összes szavukat. Mindjárt helyreigazodna az egész helyesírásuk, és következetesen mindenhol 'ö' lenne az 'ö', ahol kell, mint a fjúcsör, a námbör, meg a néjsön (u, e, és o helyett). Onnantól a women wimin lenne, a time meg tájm, és kész. :)) 

Úgy vélem - és nem akarok nagyon hosszútávú következtetéseket levonni, csak úgy pár ezer évet :) - az ilyen nyelvek, mint a francia vagy az angol, nem maradnak meg hosszútávon, a magyar nyelvvel ellentétben nincsenek jó alapjaik, következetlenek, sőt az angolt még folyamatosan fertőzi a világnyelvi szerepéből eredő "mindenki hozzátesz valamit" hatás is (és nem effektus...), ezáltal teljesen szét fog morzsolódni, míg a magyar olyan, mint egy kőszikla. Sőt valaki egyszer úgy jellemezte, hogy olyan mint egy érintetlen őserdő. És tényleg! :) 

Egy 102 éves angol nyelvész (?) öregúr egy egyszerű táblán, másfél perc alatt megmutatja az angol nyelv ostobaságát:


 
Úgy bírom az ilyen 1,5 perces, nulla költségvetésű kis videókat, amivel egy ilyen fajsúlyú kérdést, mint az istenített angol világnyelvet porig lehet alázni. :) Nem kell hozzá milliárdokért megrendelt Századvég tanulmány.... :))

És igen, másoknak is feltűnt ez a nagy zűr, itt van alább két link, melyek ezzel foglalkoznak (köszi Shaula!).

https://en.wikipedia.org/wiki/Ghoti

https://en.wikipedia.org/wiki/English-language_spelling_reform

Született egy versike is a témában - a "The Chaos" (A Káosz) címmel, amelyik mintegy 800 példán keresztül szemlélteti az angol nyelv kiejtése és helyesírása között lévő rendellenességeket és szabálytalanságokat. Íme egy részlet a versből, nem fordítom le, mert nincs értelme, ezt csak angolul tudók tudják értelmezni, mivel a kiejtés zűrzavarára hívja fel a figyelmet:

The Chaos 

Dearest creature in creation,
Study English pronunciation.
I will teach you in my verse
Sounds like corpse, corps, horse, and worse.
I will keep you, Susy, busy,
Make your head with heat grow dizzy.  
Tear in eye, your dress will tear.
So shall I! Oh hear my prayer.


Pray, console your loving poet,
Make my coat look new, dear, sew it!
Just compare heart, beard, and heard,  
Dies and diet, lord and word,  
Sword and sward, retain and Britain.
(Mind the latter, how it's written.)  
Made has not the sound of bade,  
Say-said, pay-paid, laid, but plaid.


Now I surely will not plague you
With such words as vague and ague.
But be careful how you speak:
Say break and steak, but bleak and streak;  
Previous, precious, fuchsia, via; 
Cloven, oven, how and low,
Script, receipt, show, poem, and toe.

https://en.wikipedia.org/wiki/The_Chaos

Az angol nyelv, remélem meggyőztelek barátom,

Külön leges-legfurább nyelv kerek e nagy világon... 

:)

MAGokról, MAGomról, MAGunkról

Erős kezdés majd egy csúnya visszaesés után ismét itt a tavasz ígérete, kezdenek érni a termények és mellé a gondolatok is. A palánták már két hete kint vannak a teraszon, védett helyen, arra várva, hogy végre ki lehessen ültetni őket. Tavaly csúnyán megjártam, mert bedőltem az első márciusi szép időnek, és kiraktam őket a kertbe, aztán menetrend szerint jött az áprilisi fagy, ami igen komolyan visszahúzta a fejlődésben szerencsétlen palántákat, még úgy is hogy lefóliáztam őket. Idén már okosabb voltam, megvártam a fagyos-szenteket, és naposabb napokon csak nappalra tettem ki őket, hadd szokják a kinti levegőt, éjjelre bevittem őket a házba - no de két hete úgy döntöttem, lesz ami lesz most már kint maradnak, igaz még nem a földben, hanem asztalon, fedett helyen. Remélhetőleg hétvégére javul annyira az idő hogy ki lehessen ültetni a kis drágáimat az Anyaföldbe, mert már nagyon anyátlanok így az alul kilyuggatott tejfölös kupákban, közvetlenül nem érintkezve a természet - napfény, talajfolyamatok, szél, eső, bogarak, csúszómászók és megannyi más élőlény képében megjelenő - áramlataival, energiáival, tápanyagaival. Eddig minden évben minden egyes palántához külön támaszkarót vertem le a földbe, idén úgy döntöttem kipróbálok egy új módszert: minden sorban csak néhány méterenként ütök le izmosabb karót, és ezeket összekötöm madzaggal, vagy dróttal több vízszintes sorban, majd ezekhez fogom kötni a palántákat. Meglátjuk mennyire működőképes az új ötlet, érdemes időnként változtatni, új gondolatokat megvalósítani, még ha apróságokról is van szó, ettől megy előre az élet. 

Mindeközben kivitelezési szakaszba érkezett a terasz lefedése is. Amikor a házat terveztük annak idején, egy tervező barátom sokat sejtetően megjegyezte, hogy néhány év múlva teljesen le fogjátok fedni a teraszt. Igaza lett. Eljutottunk idáig is, mert tényleg jó ha van egy hely, ahová ki lehet ülni tavasztól őszig anélkül, hogy az ember szénné égne a napon. A régi parasztházak ilyen szempontból is nagyon jól voltak kitalálva, oszlopos hosszú teraszok (gangok?) épültek szinte végig az épület hosszanti oldala mentén, jó nagy kinyúló tetővel, így ott mindig volt hely és lehetőség árnyékban heverészni vagy ebédelni nyáron, míg télen az alacsony szögben érkező napsugarak már bebújtak a tető alá, így melengetve az ott ülőket, amikor erre szükség volt. No, kicsit megkésve bár, de mi is valami hasonlót szeretnénk építeni, természetesen teljesen saját, kétkezi kivitelezéssel (DIY, ahogy mondja az angol). 

Minden építési vagy hasonló megvalósítás négy jól elkülöníthető szakaszból áll:

1. ElKÉPzelés: Itt születik meg az ötlet, abszolút szellemi sík, a KÉPzelet birodalma, a minden keletkezési helye, még semmi konkrétum kézzelfogható nincs, csak a gondolat, a mag, amiből ki fog kelni a KÉPződmény. 

2. TERvezés: Itt lép a gondolat tényleges megvalósíthatósági szakaszba, a pontszerű gondolat itt válik kétirányú kiterjedésűvé, egy síklap felületén; az ember megrajzolja, megtervezi az ötletet. Csodálatos szakasz, imádom ezt a részt, ilyenkor érzi az ember, hogy "flowban" van, azaz viszi magával a lendület, az ötlet, a mag már kikelt, kikívánkozik, növekedni akar, majd szétfeszít belülről, hogy megnyílvánulhasson végre. Ilyenkor rengeteg energia is érkezik a gondolat mellé, ki tudja honnan :), és visz és visz előre, akár éjjelente is, mert annyira be akar lépni a "semmiből" a "valóságba".  

3. BeSZERzés: ebben a szakaszban szembesül az ember a tervének hiányaival, vagy hibáival. Mert szép a gondolat, még szebb a lerajzolt terv, de ha nem lehet megcsinálni, nem lehet olyan, akkora méretű, stb. elemeket beszerezni, legyen az bármi, akkor újra kell tervezni, gondolni sok mindent. Önmagában ez is egy szép szakasz, mivel rádöbbent, hogy az ideák világától azért még messze van a megvalósult világ, vagy legalábbis nagyon, nagyon sokba kerül ha az ember egy az egyben próbálja meg megvalósítani a tervét, egyedi gyártással, stb. Egyéb esetben inkább alkalmazkodik az ember, megváltoztatja a tervét, finomítja, áthangolja amennyire szükséges, és végül összeáll a SZERkezet anyaglistája, lehet kezdeni.

4. Ki-vitel-ezés. Na itt válik a mag erős terménnyé, sok-sok verejték után, öröm és ború mentén, végül megvalósul az álom. Precízen Aprólékosan kimérem az oszlopok helyét, bejelölöm a furatokat, betonba kell csavarozni, fasza, nem baj, hajrá, fúrom, fúrom, fúrooooommmmmmm, megvan, nagyon jó, mehet be az első csavar, jöhet a második furat, fúrom, fúrom, megvan, nagyon jó, nézzük: nem jó, félrement, nem vagyok méreten baszki! kavics lehetett, basszameg! arrébb fúrók, jó lesz ott is, fúrom, fúrom, fúrooooommmmmmmnyikornyikornyikorog, vasat találtam a k.életbe! nem baj, jó lesz, elég mélyen van, haladjunk, és így tovább és így tovább, megannyi változtatás, kiegyezés, alkalmazkodás mentén. 

És amikor majd, hetek múlva elkészül a nagy mű, ami másoknak, mondjuk egy ács-brigádnak egy napos melójába került volna, akkor örömmel szemlélem a végeredményt, megbecsülve minden elemét, minden apró részletére emlékezve, büszkén, mert tudom hogy a két kezem munkájával raktam össze az egészet. A semmiből teremtettem valamit. Megnyílvánult valami, ami előtte nem volt ott. Csodálatos érzés. 

S amikor az ember épp nem a fentiekkel szórakozik (mert ez az, nem?), vagy épp nem a családdal van, akkor sétálgat a kertben, nézegeti a szépen érő gyümölcsöket, és gondolkodik, felfedez, álmodozik. És legfőképpen kérdez: miért? Istenem, miért van az, hogy ennyi szép epret teremtettél idén, miközben a sok esőtől rengeteg csigát is nemzettél, amik lezabálják az összes epret mielőtt beérhetne és megehetnénk? Miért van az, hogy a nyári fontos alma idén végre igazán termőre fordult, az egész fa virágba borult április elejére, majd jött a fagy és elvitte az összeset, tán három alma maradt rajta? Miért van egyik évben sok termés valamiből, másik évben semmi (pihentetésből?)? Miért teszel ilyeneket? Miért írod így ezt a történetet? Szoktam mondogatni leginkább magamnak, hogy Isten nem akkor tesz próbára, amikor felkészült vagy rá. És azt is emlegetem időnként, hogy amint bent úgy kint. No de akkor sem értem miért van az, hogy végre a szilvafa is eljut a virágzásból a termés szakaszába, rengeteg szilva himbálózik a fán, majd közelebbről megnézve látom, hogy mindegyikbe beleköpött a légy?! Most szórakozol velem? (Are you kidding me? - ahogy mondják angolföldön). Miért a légynek dolgozok, miért a csigának dolgozok, őket tartom el? Én hívtam őket, ez van bennem, ami kint megnyílvánul? De hogy? És miért? Szándékosan nem gyilkolom a természetet, már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy "bio" kertészkedést fogok folytatni, nem mérgezem, nem permetezem, nem gyomírtózom a kertet, hagyom a természetes folyamatokat folyni. De akkor miért nem jön már az a természetes ellenség? Miért nem eszi a madár a csigát, legyet? Hol vagytok kiegyenlítők?? Bár szó se róla, időnként megjelenik feketerigó, fecske, és még valamilyen apró, kattogós madár a kertben lakmározni, de nekik viszont a kutya a természetes ellensége, és  hiába beszélek neki, rágom a fülét, csak megkergeti a madarakat ez a nyavalyás! Az ember tényleg próbál minél természetesebben élni, nem bántani semmilyen más élőlényt, de be kell lássam, hogy ez így, itt nem megy, ez nem az a létsík. Ezért fogtam egy mély műanyag dobozt, félig öntöttem lejárt szavatosságú sörrel, és kiraktam a konyhakertbe. Másnapra tele lett csigával. Imádják, jó haláluk volt. Olvastam még sóról, meg hamuról, de a sót még véletlenül se szórnám ki a kertbe (Hannibáléknál sem vált be anno), a hamuval meg az a baj, hogy az első eső elmossa. Van még a tojáshéj-módszer, de annyi azért nincs, hogy körbekerítsem a teljes kertet, és ezt is bemossa az eső a földbe. Tudom, kemény kényszerhelyzet ez, el kell döntenem: a humánus, állatbarát énem kerekedik felül, akkor nem marad semmi a terményből, vagy felülemelkedek ezen a programon, és azt mondom: én vagyok itt a gazda, így az én dolgom a gazolás is, mely reményeim szerint nem Istenellenes cselekedet, hiszen Ő van a csigában is, a doboz anyagában is, a sör alkotóelemeiben is, és a kéz energiájában is, ami mozgatta ezt a csapdát. És fontos, hogy nem gyökerestül, írmagostúl írtom ki a csigákat, teljes családfát, hanem csak ritkítom az állományt. Talán ez még megbocsájtható bűn. 

Kitágítva a gondolatkört az emberi világra, be kell látni azt is, hogy ez nem az a létsík, ahol az emberek jól kijönnek egymással, itt a túlélésért megy a harc. És aki mást állít, az vagy idealista álmodozó, vagy beépített ügynök valamilyen érdekeltségből. Korunk népvándoroltatása is pont ide tartozik. A híradóban csak a tünetét látjuk az eseménynek, mint hogy például egy befogadóállomáson két "menekült" egymásnak ugrott, késelés lett a dologból - eddig a tünet, a végeredmény, de az már nincs kifejtve a híradóban, hogy hogyan jutottunk el idáig. Hogy az a szerencsétlen hogy került ebbe a táborba egyáltalán, honnan jött, miért kellett elhagynia az otthonát, mit ígértek neki, kik fizették az ideútját, mi történt odahaza, miért van ott háború, kik robbantották ki, kiknek az érdekében történik mindez, stb., stb., - ezek megválaszolatlanok maradnak, mi csak azt látjuk, hogy két vadember egymásnak esett, és jaj szegényeknek milyen rossz sorsuk van. Csakhogy itt most félre kell tenni a humánus gondolkodást, itt a túlélésért megy a küzdelem, vagy mi, vagy ők. Ez a földrész nem bír el több százmilliós vagy még nagyobb számú, teljesen más közegből, programokkal érkező embert, az élettér korlátolt, így sajnos a benne élők létszáma is az. Természetesen sajnálom azokat akik mondjuk a Földközi-tengerbe fulladnak idefelé jövet... és ugyanígy sajnálom azt a néhány csigát, amelyik belefullad a sörbe, de ha nem teszem ki azt a dobozt, akkor felborul az egyensúly, mindent ők visznek, és nekem és a családomnak nem marad semmi. Ezt kell szem előtt tartani amikor az ember humánus érvekkel találkozik. A fennkölt, és általában think-thank gondolatgyárakban kitalált liberális, humánus elvek csak a mázat alkotják, mögöttük iszonyatos érdekek húzódnak, és a természet farkastörvényei. Csak vedd el az elektromos áramot a humánus nyugat-európaiaktól két hétre, és nézd meg milyen állattá válnak az emberek pillanatok alatt. Ösztönlények vagyunk, programozott természet-robotok, minden ránk rakódott civilizáltság csak egy külső máz, ami szempillantás alatt le tud olvadni, ha a helyzet megkívánja, és alóla kibukkan a valódi lény, az amelyik immár túlélte az elmúlt néhány százezer évet, és nyílván eközben nem válogatott az eszközökben és a módszerekben. 

Tegnap olvastam egy jó cikket az éghaljatváltozásról, és arról, hogy mennyire nincs igaza egyik oldalnak sem, annak sem aki mindezt az ember nyakába varrná, és annak sem, aki mindezt természetes folyamatnak állítja be, mert valahol a kettő közt van az igazság. Egyben természetes folyamat ÉS az ember belebarmolása gyorsítóként hat. Így a végére idézek egy számomra nagyon érdekes megközelítést a hozzászólások közül:

"Azon lehet vitatkozni, hogy a felmelegedés mennyire az ember tevékenységének következménye. Ha természetes jelenség is, akkor is nagyon oda fog b@szni az emberiségnek. Megindul a népvándorlás a biztonságos mérsékeltebb éghajlatú övezetek felé és a jelenlegi népesedési adatok alapján nem a fehér rassz fog győztesen kikerülni a túlélésért folytatott küzdelemből. Tavaly világossá vált, hogy nem tudjuk megakadályozni azt se, hogy egymillió ember fegyverek nélkül átgázoljon rajtunk.

A klímaváltozás ellen lehet harcolni, akár természetes, akár mesterséges folyamatnaktekintjük, ki-ki meggyőződése szerint vehet elektromos autót, mehet át full vegánba, szereltethet napkollektorokat a háza tetejére. Ez mind nem számít. Az ember tud alkalmazkodni, ha béke van, működik a technológiai fejlődés, tudomány stb. Csakhogy egy éghajlatváltozás esetén semmi se fog működni, ha a társadalmi rendszerek összeomlanak. Hiába szerelsz naperőműveket az észak-afrikai sivatagokba, ha ott a mohamedán vademberek lefejezik egymást és a nyugati mérnököket.
Hiába lesz minden német házon napkollektor, napelem, minden dán és holland partszakaszon szélerőmű, ár-apály erőmű, ha a nyugati országokat elárasztják az alacsony IQ-jú vadak.

Azt se mondhatjátok, hogy ilyesmi sose történt még meg. A pestisjárványok is éghajlatváltozás miatt indultak el Ázsiából, ahogy a nagy francia forradalom is egy éghajlatváltozás (lehűlés) miatti rossz termés által előidézett éhínség miatt tört ki.

A mostani Arab Tavasz és a mohamedán országokban kirobbant balhék is jórészt éghajlatváltozási okokra vezethetők vissza. Meg persze a túlnépesedésre.

Az éghajlatváltozás jön. Hogy az ember okozta-e, vagy természetes ciklusokról van szó, azt nem tudjuk biztosan. Volt már hasonló változás a világtörténelemben és akkor brutális dolgok történtek miatta.
Az emberiség egy része el fog veszni. Mi a teendő? Megakadályozni, hogy mi legyünk a vesztesek, hogy lerohanjanak minket. Fegyverkezés, kerítésépítés, humanitárius jogszabályok eltörlése. A nyugati világ sebezhetővé tette magát, vagy valakik sebezhetővé tették szándékoksan az utóbbi évtizedekben. Történelmi léptékkel nézve nem fognak Nobel békedíjakat osztogatni a puhányoknak, a veszteseknek. Afrika le fogja rohanni Európát, minden erkölcsi gátlás nélkül. Mert ők még a teljesen célszerű és természetes ösztönökön alapuló túlélést és a fajfenntartást, szaporodást tekintik elsődleges feladatuknak, nem pedig az emberi jogi finomkodást.

A Föld nem fog előpusztulni. Csak az emberek egy jelentős része fog elveszni. Jelenleg úgy tűnik, hogy Európa lesz a vesztes."

Lehet kérdezgetni Istent, hogy miért köpi tele a légy a szilvát a saját magjával, hogy miért van ennyi csiga amelyik lezabálja a terményt, és miért van éghajlatváltozás, miért van háború, miért van ennyi szenvedés, miért születik Dél-Ázsiában és Afrikában minden családba 8-10 gyerek, és miért indul el egymilliárd ember évtízedeken belül felénk... hiába, nincs válasz, kicsi vagyok ahhoz hogy átfogóan átlássam. Így van és kész. Csak. Alkalmazkodj. Vagy lépj túl ezen, járd ki az óvodát. MAGadtól, MAGod felé.   

NapiSzer - 2016 Ígéret hava

Felhívás

Kedvesek!

Idén úgy döntöttünk a kiscsaláddal, hogy valami olyasmi helyre szeretnénk elmenni kikapcsolódni, ahol leginkább önellátó falusi/tanyasi körülmények között tölthetünk el néhány napot, ahol reggel frissen fejt tejjel és frissen sütött kenyérrel ébreszt a háziasszony, ahol a gyerekek egész nap békés háziállatok között lehetnek friss levegőn, esetleg lovagolási lehetőséggel, és lehetőleg közeli kirándulóhelyekkel, esetleg közeli strandolási lehetőséggel, vízparttal. Ha tudtok ilyen szupi helyet, amit szívesen ajánlanátok, kérem írjátok meg. Köszönöm előre is! :)

Kevert valóság

Csak idő kérdése volt, hogy kitalálják hogyan lehetne végképp meghülyíteni és átverni az emberi agyat. Nem volt elég, hogy a mindennapjaink nagy részét már így is képernyők előtt (monitorok, telefonok, tabletek, tv-k...) töltjük (tisztelet a kivételnek!), és nem, nem volt elég még abból, hogy valós élmények/tapasztalatok (értsd: mozdulj ki a szobából baz..) begyűjtése helyett képernyőkön nézzünk állatokat, sportot, embereket, vagy bármit ami érdekel. A virtuális valóság egy olyan formáját szándékoznak mostanában összehozni - iszonyatos pénzeket beleölve a projektbe -, amelyik ötvözi a valóságot a mesterséges elemekkel, egyfajta kevert valóságot létrehozva, teljesen megszédítve az emberi agyat. Nem volt elég az, hogy már eddig is piszok nehéz volt leültetni a gyerekeket egy valós könyv elé, eztán még embert-próbáló feladat lesz. Nem mondom, hogy ne haladjunk a korral, és látszanak a fejlesztésnek előnyei is, de alapvetően ezt az egészet olyan "Blue Beam Project" iránynak érzem, annak érdekében hogy még jobban belegabalyodjon a halandó ebbe a mesterséges, csúnya bácsik által alkotott illúzió az illúzióban világba. Nem elég nekünk Isten csodálatosan megtervezett és megteremtett élővilága a maga természetes, folyamatosan változó, fantasztikus és fejlődésre ösztönző módján, nem, csináljunk egy sajátot, saját törvényekkel, ahová tereljünk be mindenkit, és ahol végre ténylegesen mi uralkodhatunk - gondolják egyesek. Ölik is bele a dollármilliárdokat, olyan ígéretesnek tűnik a projekt... És pont az a bajom ezzel az egésszel, hogy már megint nem a valós vagy eltemetett képességeinket próbálják meg kibontakoztatni, hanem mesterséges módon létrehozott látványelemekkel még mélyebbre süllyesztik az emberi lényt, mint ahogyan nyilatkoznak is róla: "A Magic Leap a toll és a papír, az írógép, a vászon és az ecset ahhoz az erőhöz, ami az ember agyában ott van, amióta csak létezik ember". 

Most már azért egész szépen összeáll milyen recept szerint dolgoznak a szürkék az ember nevű főzeléken, íme az összetevők, nem elaprózva:

+ KEVERT LAKOSSÁG (multikulti)
+ KEVERT EMBER (biotech)
+ KEVERT VALÓSÁG 
=
TELJES IRÁNYÍTÁS
  
Nos, hajrá gyerekek, fejlesszetek csak, ez tényleg egy igazi negatív nagyágyúnak tűnik, kíváncsi vagyok mikor, hány év múlva fog beszivárogni a mindennapi életünkbe, és hogy hogyan tudjuk majd a magunk (életben-gondolkodó) módján úgy hasznosítani, hogy ne záródjon be teljesen ez a mesterséges doboz a fejünk felett...  

Innentől idézve az index cikkét:

"A Szilícium-völgy és a Wall Street nagymenő befektetői úgy öntik a pénzt egy újfajta virtuális valósággal foglalkozó rejtélyes startupba, mintha nem lenne holnap. A Magic Leap még semmi kézzel foghatót nem mutatott, de már 5 milliárd dollárt ér. Viszont ha tényleg megvalósítják, amit ígérnek, az durvább lesz, mint a Mátrix.

Levegőből előállított ivóvíz

És íme, itt egy újabb példa az aranykori gondolkodásra:

Elsősorban biciklistáknak fejlesztettek ki egy rendkívül ötletes eszközt, ami a levegő páratartalmából állít elő ivóvízet, amihez "csak" annyit kell tenni, hogy a levegőben lévő párát lehűlő, harmatponti hőmérsékletű felületre engedni, ahol önmagától lecsapódik, és íme, kis is nyertük a zoxigént az ivóvízet a levegőből. Mekkora ötlet már! Ezt nevezem aranykori gondolkodásnak! Egy nagyon régóta ismert fizikai jelenséget hasznosít, úgy hogy közben semmit nem szennyez, nem pazarol, senkinek sem árt (legfeljebb az ásványvíz gyártóknak), és képes a folyamatos újratermelődésre.

A fejlesztők dolgoznak még önálló változaton is, ahol egy kis napelem hajtotta motor állítja elő a szükséges légáramlatot (amit a biciklis változatnál maga a tekerés old meg), így gyalogtúrák esetében is kiválóan használható (lesz, ha valaha is engedik ezt a találmányt elterjedni).

És nyílván nem csak kényelmi eszköz ez, hanem sokkal nagyobb távlatokban is ki tud bontakozni, például ezzel a találmánnyal gyakorlatilag visszaszorítható lenne az ivóvízhiány világszerte. Nem tudom ezt engedik-e majd azok akik eddig csak a levegőből előállított pénzben voltak érdekeltek... De még ha nem is engedik, már mindegy, kiszabadult a szellem a palackból, mehet a garázs-gyártás...

Íme, mehet a taps a feltalálónak, remek munkát végzett:

Forrás: 

http://index.hu/tudomany/2016/04/18/a_levegobol_veszi_ki_az_ivovizet/

http://www.livescience.com/53401-fontus-converts-humidity-into-water.html

Tanít Tan Ék

Írok már erről is néhány gondolatot, mert kikívánkozik az istenadta!

Régóta követem figyelemmel az oktatás helyzetét (pl. itt is meg lett említve pár dolog), tekintve, hogy elsőszülött lányom révén élesben is érintett vagyok a témában. A jelenleg zajló zavargások rendkívül megosztották a társadalmat, és nehéz úgy véleményt formálni a témában, hogy ne sértsen az ember valakit meg. Mert tény, hogy a kormány nagyon arrogánsan* önhitten és cinikusan érzéketlenül bevezetett egy nem működő államvezérelt rendszert (Klik), valamint ráerőltetett az ágazatra egy szakma által ellenőrizetlen, jóváhagyatlan, sok hibát tartalmazó tananyagot. Tény az is, hogy a korábbi rendszer is nagyon sok sebből vérzett. Tény az is, hogy a tanárok sem mind mintapéldányok, vannak köztük ilyenek és olyanok is. Tény, hogy a gyerekeket a mai rendkívül vizuális, csilli-villi, csábító médiavilágban nagyon nehéz száraz tananyag elsajátítására bírni, vagy egyszerűen csak rávenni, hogy olvasson már el néhány oldal nyomatott betűt. Szóval látszik, hogy sokrétű a probléma, ami nem áll meg az oktatási rendszer határán, hanem jóval túlnyúlik azon, globális átfogó, földkerekségre kiterjedő, társadalmi szintű anomáliával rendellenességgel állunk szemben (vagyis egy nagy változás küszöbén, és ugye minden változás viharral kezdődik).

Sok érdekes tanulmányt olvastam már a témában, amelyek megpróbálták kielemezni a jelenlegi oktatási rendszer hibáit, és megjelölni megoldási irányokat. Ezen tanulmányok nagyjából egy közös pontban egyeznek meg: ami most van az úgy szar ahogy van. A megoldás irányai már természetesen eltérnek, árnyalódnak, de nagyjából azért mindegyik afelé kapirgál, hogy a múlt században beragadt "poroszos", rideg oktatási rendszert fel kellene váltani egy jóval rugalmasabb, interaktívabb együttműködő, motiváltabb ösztönzőbb módszertanra, igazodva a kor követelményeihez. Ilyenkor persze óhatatlanul is eszembe jutnak a megboldogult Carlin apánk óva intő, pesszimista borúlátó, de hajszálpontosan megfogalmazott szavai, érdemes felidézni:

Nos, ennek ellenére - mármint hogy a függönyök mögötti, valódi döntéshozóknak nem érdekük jól informált, kritikus vizsgálódó gondolkodású embereket kinevelni az oktatásban - azért én látok pozitív példákat, ötleteket, gondolatokat. Például a pedagógusok által összeállított 25 pont tartalmával szerintem minden józanul gondolkodó ember nagyjából egyetért. Ezen belül kiemelném a gyerekek túlzott leterheltségét, amin sürgősen változtatni kellene. És nem arról van szó, hogy amit mi anno kibírtunk, azt nekik is ki kell bírniuk, hanem hogy az új alaptantervbe rendkívül sok lexikális tudást halmoztak fel, amelyek nagy részére egyáltalán  nem lenne szükség, legfeljebb érdekességszinten megemlítve (és majd később elővenni részletesen, amikor a) megértek rá, b) szakmájukba vág). Olyan érzésem van, mintha a tankönyvek írói vérszemet kaptak volna, most hogy mivel lehetőségük nyílt megcsillantani a saját szakmájukban elért eddigi eredményeket és tudást, ezt "most aztán mindent bele" alapon belesűrítették a tankönyveikbe. Szarnak rá, hogy gyerek fejjel egyáltalán nem emészthető nyelven van megfogalmazva, szarnak rá, hogy ezen tudásbázis teljeskörű leadása amúgy bele se fér a tanév kereteibe, és szarnak arra is, hogy ezen "tudás" nagy részére soha a büdös életbe nem lesz szüksége a gyereknek. Elképesztően "tudományos" irányba mozdult el a tananyag ismertetése (pl. második osztályban már tanítják a halmazállapotokat, tápanyagok fajtáit, fehérjék, zsírok, szénhidrátok, stb.), mintha kisnövésű professzorokat akarnánk képezni, oda se figyelve, hogy ezek nem kisnövésűek, hanem gyerekek baz..! Egyébként is nagyon úgy tűnik, hogy magasszintű, globális döntéshozói érdek, hogy a társadalom minél jobban széttagolt legyen, "specializált", tehát csak egy adott dolog (szakma, ágazat, stb.) egy adott apró részletéhez értsen, csak a piramis adott szintjén lévő ismereteket kapja meg a rabszolga, ne érdekelje egyetemes tudás, fentebbi szintek átfogóbb ismeretanyaga, neadjisten rendszert-meghaladó képességek elsajátítása.

Szóval sok gond van, felsorolni is nehéz lenne, nagyon mélyen (pontosabban magasan, szellemi szinten) gyökerezik, de egy biztos: a bebetonozott formákat fel kell bontani. A kor szellemiségéhez már nem nagyon igazodik az, hogy a gyerekek óránként más-más tananyaggal küzdenek, miközben semmilyen összefüggést nem látnak mindezekből, nem kapnak átfogó ismereteket, szerves - saját környezetükben akár azonnal alkalmazható - tudást. Nincsenek interaktív órák, ahol a gyerekek megvillanthatnák képzelőerejüket, játékosságukat, és bimbózó értelműket. Nem tanulnak meg átfogóan, egyetemesen gondolkodni, nem tanulnak probléma-megoldást, nem tanulnak gyakorlati alkalmazásokat, nem tanulnak szerves, mindennapi élethez szükséges tudást, vagy hogy mit hogyan, hol érdemes kutatni, stb. Van a fáradt tanár, akinek kötelező leadnia egy bonyolult, száraz, tudományos szellemiségű elméleti (!) anyagot, és van a fáradt gyerek, akinek kötelező bemagolnia egy olyan tudást, amivel nem megy semmire a saját korában, a gyakorlatban (!) . Ezen kívül nem veszik figyelembe a különbözőségeket, a gyerekek korában például egy év korkülönbség rendkívül nagy szellemi különbségeket okozhat egy osztályon belül, de a tanterv ezen szigorúan átlép (baszik rá). Tanár legyen a talpán aki ebből az iszonyatosan sűrű tananyagból minden tanítványának érthetően át tud adni valami értelmeset (úgy hogy azért ne hagyjon ki semmit), ami meg is marad. 

Nagyon érdekes cikkre bukkantam ma, ami pont idevág. Sokat hallottunk eddig arról, hogy a tanárok szerint mi a helyzet, vagy mit mond a politika, de keveset arról, hogy maguk az oktatás alanyai, a tanulók hogyan látják a helyzetet. Ezt próbálta meg közzétenni gimnazisták egy csoportja, akik fél éves munkával összeállítottak egy tanulmányt az oktatási rendszer hibáiról és megoldási javaslatokról. Olyannyira szépen és pontosan megfogalmazták mindezeket, hogy érdemes a teljes cikket elolvasni, én most csak néhány részletét emelem ki:

"A Tanközlönynek szerénytelenül azt az alcímet adták, hogy Tankönyv mindenkinek. És valóban, oktatási szakembereket és minden gyerekes szülőt érdekelhetnek az olyan alapvető felvetések, mint hogy "örülnék, ha a rendszer lenne az egyénért, és nem fordítva."

Az oktatási rendszerről megfogalmazott kritikáik között nem egyszer fordul elő, hogy túl életidegennek tartják azt, ami az iskolákban zajlik. Miközben mindent be kell magolniuk szöveghűen, fogalmuk sincs, hogyan kell befizetni egy számlát, mi vár rájuk egy állásinterjún, vagy hogyan kellene együttműködniük, dolgozniuk másokkal. 

Ráadásul szerintük az iskola nem tanít meg gondolkodni, átlátni a világ működését: mindent, amit lehet, a fejünkbe vernek, csak épp gondolkodni nem tudunk. A logikus gondolkodás, összefüggések keresése és következtetések levonása nem olyan dolgok, amelyek a magyar oktatásban szerepet kapnának. A tantárgyak közötti átfedést nem éreztetik, sosem áll össze a nagy egész. Bemagolod Rousseau elveit törin, majd ha szerencséd van, később irodalomra készülés közben ráeszmélsz, hogy ugyanezen felvilágosult elvek nevében alkotott később Csokonai Vitéz Mihály. Ha nem, akkor meg nem. Kit érdekel? 

És hogy mit szeretnének ehelyett? Olyan élményalapú oktatást, amiben nem elég valamiről olvasni, hanem megismerni, látni, hallani, megélni kell. Rég nem álmodozom róla, hogy valaha egy történelmen vett csatát földrajzi szempontból is megnézzünk, vagy olyan interaktív feladatokat oldjunk meg, amelyek megmutatják a matematika természetben való megjelenési formáit.

A magyar iskolarendszerben eltöltött 10-11 év után a most 16-18 éves diákok úgy vélik, hogy az iskola nem az élet iskolája, nem az életre készíti fel őket, hanem bólogató Jánost vagy még rosszabb esetben robotokat csinál belőlük: Amit ebből az iskolarendszerből látok, az az, hogy a sulik becuppantják a világra nyitott, kreatív kisgyerekeket, majd 12 év múlva kinyomják magukból a görcsös jövőképpel rendelkező, túlhajszolt, ambiciózus robotokat.

Úgy vélik, hogy ebben a rendszerben nem az egyén a fontos, nem az egyének kiteljesedése a lényeg – miközben arra akarják őket rávenni, hogy alapítsanak boldog családokat, neveljenek legalább három gyereket, és végezzenek a társadalom számára hasznos munkát. De szerintük ehhez nem kéne torz, robotszerű embereket nevelni, akik csak „tudnak”, de nem gondolkodnak, nincs véleményük, és az érzelmi intelligenciájuk még a sinus 45 foknál is kisebb.

...sokat panaszkodnak a diákok túlterheltségéről is: míg egy hétköznapi felnőtt ember 8 órát dolgozik, addig nekik, gyerekeknek minimum 9-10 órában kell helytálljanak, és ez kibírhatatlanul sokat vesz el az életből. Nekem heti kétszer 8, háromszor 7 órám van. Aztán mehetek haza tanulni, szóval napi 9-10 órát mondanék, amit az iskolára szánok.

Ráadásul tudják, ez nem a tanáraikon múlik, hogy az órák számát, a leckék mennyiségét nem ők találják ki. Hogy ők pont ugyanolyan kiszolgáltatottjai ennek az elhibázott rendszernek, mint a diákok: A sokak által leszólt tanárságnak sem egyszerű ám. ... nekik is meg vannak szabva az óraszámok, a leadandó anyagmennyiségek. Ők is elfáradhatnak 6-7 óra letanítása után, hogyha egész nap a hangos, passzív vagy totál demotivált diákságot próbálják koncentrálásra rávenni kevés pénzért és még kevesebb megbecsülésért.

És hogy ennek mi az eredménye? Gyomorgörcsöt kapok, valahányszor az iskolára gondolok, és ez így szerintem nincs rendjén. Az iskola leginkább abból áll, hogy reggel bemegyek fáradtan, a tanárok is fáradtak, a többiek is fáradtak, és akkor mi, együtt fáradtan próbálunk csinálni valamit, amiből általában semmi jó nem sül ki."

Forrás: http://index.hu/belfold/2016/04/20/sztrajk_diakok_oktatas_tankozlony

***

Fantasztikus! Komolyan, tökre örülök neki, hogy 15-16 éves diákok már milyen magas szinten átlátják a rendszer (szándékosan betervezett) hiányosságait és hibáit. Azért itt megcsillant valami... nnna, ha ez a generáció ki tud nevelni magából néhány százaléknyi ilyen gondolkodót, akkor nincs még veszve minden... ezek szerint nem tudták még teljesen kiiktatni a kritikus gondolkodást, és az átfogó jellegű felismerés képességét a gyerekekből, pedig bedobtak mindent mi szem szájnak ingere: okostelefon, fészbuk, youtube, virtuális valóság, internetelérés már a wc-n is, látvány-látvány-látvány mindenütt, stb., stb..  ezek szerint van még remény, ébredezik az aranykori generáció nemzedék. Nem sikerült mindenhová, például a tanár és tanuló közé éket verni, vannak akik még szeretnének valóban tanítani, és vannak akik szeretnének tanulni. A tudatosodást nem lehet már megállítani vaskori módszerekkel, ez világosan látszik, hiszen "hajnalodik". 

(* elnézést a szövegben alkalmazott sok áthúzott szóért, elhiszem ha valakit esetleg már zavar olvasás közben, de én magam is megdöbbentem, hogy mennyire automatikusan önműködően, gondolkodás nélkül ugranak be a nem magyar szavak sajnos elsőre, és sajnos gondolkodnom kell a magyar megfelelőjükön - ezért magam számára és talán mások számára is tanító jellegű ez a fajta új módszerem)

Gondviselés, Isten a neved

Rájöttem, hogy Isten számtalan álnéven publikál teszi közzé gondolatait, egyperceseit, novelláit és komoly életrajzi műveit. Az egyik ilyen álnév bizonyosan a Tréfamester. A másik a Naugye. És bizony ír még Gondviselés álnéven is, ebben biztos vagyok. Ez utóbbi számomra egy aktuális eset képében nyílvánult meg, amit röviden meg is osztok. 

Rögtön a közepébe vágok: tegnap csúnyán megbűntetett a rendnek őre. Az egész onnan indult, hogy tegnap volt a nagyobbik lányunk tánc-fellépése délután ötkor, ezért egy kicsit hamarabb jöttem el a munkahelyemről, és tűztem az autóval az iskolába hogy még elcsípjem a produkciót az előadást ... no még mielőtt bárki is gyorshajtásra gondol, gyorsan jelzem; nem ez volt a baj. Állok a kereszteződésnél, jár a motor, nézem az órát, váltsál már, haladj már. Ilyenkor, amikor haladna az ember, nagyon rövid időtartam is iszonyatosan hosszú időnek tűnik - valószínűleg ilyenkor a "valóságérzékelésünk" magasabb rezgésszinten pörög, több információt tudunk befogadni adott idő alatt. Mindegy, zöldre vált a lámpa, indulunk végre, mikor meghallom az autósok rémálmában fogant hangját: puity-puity. Mögöttem villog a nagy zöld-kék terepjáró (volt miből, gondolom..), gondoltam félrehúzódok, biztos csak el akar menni, bűnözőket üldözni, nekem ehhez mi közöm, tessék-csak-tessék, elengedem a biztos urakat. De csalódnom kellett, nem a bűnözők után mentek a srácok, hanem engem szúrtak ki. Jellemző. Amikor az ember sietne, akkor baszódik be valami....

Félrehúzódtam egy kis utcába, hogy ne zavarjuk a forgalmat, hadd hömpölyögjön zavartalanul kedvére - tovább - nélkülem. Kiszállok, jónapot - jónapot, forgalmi ellenőrzés, jogosítvány, forgalmi engedély, stb. Jellemző - morgom ekkor még a bajszom alatt, egy kínos vigyor társaságában. Végigszaladt bennem a lehetséges hibák listája,   övem bekötve, indexeltem irányjelzőztem ahol kell, nem is mentem gyorsan, a fényszóróhoz korán van még, mi a fasz lehet a baj? Ezután jött a hidegzuhany: 
- Önnek lejárt a műszaki engedélye, ezért állítottuk meg.
- Ó... tényleg? 
- Bizony, tavaly novemberben. 
- ... 

- Ez bizony 25 ezer lesz, helyszíni, ha ezt nem fogadja el, szabálysértési eljárást indítunk ön ellen, ami a duplája lehet. 
Ilyen helyzetben az embernek nincs választása. Fizetsz, vagy csúnyábban fizetsz. Na, elő is kaptam a pénztárcát, és elkezdtem kutakodni benne, annak tökéletes tudatában, hogy ennyi készpénz biztosan nincs nálam... szerencsére mielőtt még teljesen hülyét csináltam volna magamból, rámszólt a rendőr, hogy nem most, nem nekik kell fizetni, hanem adnak egy csekket. Hát persze! csaptam a homlokomra, manapság már nem lehet lefizetni a rendőröket! Ööööö, várj csak.... 

Na mindegy, ezt beszoptam, csúnyán, fogalmam sincs hogy a francba tudtam elfelejteni a műszakit, de ráadásul ennyire durván, öt hónappal!  Ott álltam leforrázva, ilyenkor mi a picsát lehet mondani, "sajnálom"? Semmit, állsz bambán, és várod amíg az egyik kitölti a papírokat, a másik meg leellenőrzi, hogy nem állok-e körözés alatt, migráncs vagyok-e, biztosítás rendben van-e, van-e lyukas fogam, stb. a szokásos rutin. Egyéb probléma nem lévén, elengedtek, de mielőtt még elmentek volna más, hasonló borzalmas léptékű bűnelkövetőket felhajtani, azért megkérdeztem, hogy:
- Öööö... most van délután öt, nyílván ma már nem jutok el műszaki vizsgára, szóval... izé... ha holnap reggel első dolgom az lesz, hogy elguruljak egy műhelybe, és útközben az egyik kollégájuk megint elcsíp, akkor megint megbűntet, vagy ez a papír ad valamilyen védelmet? 
A válasz tovább fokozta a vérnyomásom:
- Nem, nem ad védelmet, ugyanúgy megfogják bűntetni. Két dolgot tehet, az egyik, hogy elsétál egy műszaki állomásra, kér egy ideiglenes útvonal-engedélyt, amivel el tudja juttatni a gépjárművet (ezek sosem mondanak autót, kocsit...?), a másik, hogy megkockáztatja az utat. Minden jót.
- Szlát. 
Eltűztek. Én is.

Utólag jutott eszembe, hogy ennyi erővel megtehették volna, hogy tesznek egy kört, majd újra megállítanak, - pot kivánok, forgalmi ellenőrzés - , vagy akár (mivel a modern technikai eszközöknek köszönhetően már tudják a címem, a kutyám nevét, rossz fogainak számát, a segglyukam pontos elhelyezkedését a hátsómon) szóval akár reggel hétkor meg is állhatnak a házunktól nem messze, és amikor elindulok ők ismét beindítják a behajtást. Mert ki kell mondani ebből élnek, nem? Az autós társadalom tartja el a rendőrséget, ha van még valaki akikről lehet további bőröket lenyúzni, akkor azok az autósok. Tőlünk még van mit elvenni. És nem olyan hülyék ám, mint azt sokan gondolják! Nem, a bevételt okos módon fejlesztésekre költik. Hogy mire? Még több kamerára, még több kütyüre. Miért? Hogy még több bevételt szerezzenek! Komolyan, mint egy profitorientált Zrt. A valódi bűnözökhöz nem mernek nyúlni, a politikusok érinthetetlenek, hát maradnak az adófizető birkák, akiknek semmilyen eszközünk nincsen ez ellen. OK, én hibáztam, elismerem, no de egyből ekkora összeggel indulunk? Majdnem a minimálbér felével? Nem erős ez egy kicsit? Jó, ne ússza meg a hozzám hasonló faszkalap egy ejnye-bejnyével, de azért... na... 

Na, ilyen jó kis gondolatokkal és hangulatban érkeztem meg az iskolába, a kiccsalád már ott volt, örömmel fogadtak, persze az arcomra volt írva hogy nem az otthon felejtett kamera miatt ekkora a fejem. A nejem arca is hamar összetört amikor két félmondattal elmeséltem mi van - és ekkor érkezett meg Tréfamester menetrend szerinti első poénja: közölte velem az asszony, hogy átszervezték a programot, a mi lányunk csak a végén fog fellépni, kb. egy óra múlva....
Pffff.......
Ezért kellett rohanni. 
Ha tudom hogy nem kell sietni, ha csak 5 perccel, ha csak 20 másodperccel később indulok az irodából, mindez nem történik meg, hiszen nem mögém állnak be a k. életbe! Az egó ilyenkor még nem ismeri fel a történet egész ívét, mert még korántsem ismeri a végét, de azért a tudatosság, a belső hang ilyenkor is segít továbblendülni. 
Jól van, higgadj le, dűhöt félrerakni, negatív hullámokat lecsendesíteni, mindjárt táncol a lány, ne kúrd el az ő napját is. 
És jön a mosoly, jön a kézszorítás, mehetsz, ügyes legyél! 
Jól sikerült, szépen táncolt a lánycsoport. (elgondolkodott már valaki azon, miért érezzük szükségét annak, hogy képességeinket kínok között kiállva, megmutassuk "másoknak" is, és "mások" miért érzik szükségét, hogy mások kínszenvedését, előadását nézegessék előszeretettel?? - miért van bennünk ez a kényszer, ez a program? - miért szeret az Egy szenvedni a színpadon, és ugyanakkor önmagát végignézni a nézőtérről? - ez egy külön bejegyzést érdemelne... ) 

Vége lett a műsornak, hazamentünk. Utána persze indult az őrült szervezés nejem és én köztem: hogy jutok el reggel a legközelebbi műszaki vizsgáshoz? Mikor nyit reggel? Fasztuggya... Hívd fel! Ilyenkor? Hátha..., Bocs hogy ilyen későn hívlak, de..., Tényleg? 7-kor nyittok?Fasza, megyek! ... Mi, hogy csak délután 4-ig vagytok nyitva? ó.... na mindegy, valahogy megoldom, köszi, visszhall! És a kicsi? Hogy viszed el az oviba? Bmeg tényleg. Semmi gond drágám, megoldjuk... És hogy hozod el délután? Bmeg, egyszerre csak egy dolgot oldjunk meg!   
... és ez így ment még egy darabig, végül is sikerült minden gördülékenyen megoldani, van immár műszaki az autón, a gyereket is bejuttattam, én is beértem, minden rendben volt. De akkor miért nem ér már véget ez a történet? 

Mert most jön a lényeg. 

Tréfamester tartogatott még néhány meglepetést ugyanis. Eddig csak a történet első felét ismerhettük meg, magát az eseményt, a megnyílvánult történést (és hogy ez milyen kezdeti hatással volt rám, mennyire haragudtam a rendőrökre, pedig...), viszont ekkor azt még nem tudtam hogy mi vezetett idáig, és miért történt mindez velem. Mert mindennek oka van, és ezt szerintem mindenki nagyon jól tudja, aki valaha is, vagy egy kicsit is megpróbálta áttekinteni az életében történő események láncolatát. A kicsiket, vagy a nagyobb horderejűeket tökmindegy, mindegyiknek közös nevezője, hogy milyen szép logikus sorrendben és időrendben, ok-okozati összefüggésben jelenik meg minden változás, történés, hatás, gond, öröm, jelzés, súgás stb. egyszóval tanítás. Amikor ilyen esemény történik, elsőre kapásból rendszerint valamilyen rossz dolognak, negatív történésnek fogjuk fel ami velünk történt (miért pont velem?) - mivel még nem látjuk át az egészet, nem ismerjük a teljes történetet, mintha egy festményt túl közelről vizsgálnánk, így csak egy részletét látnánk, az is egy nem túl előnyös, csúnya, repedezett, dudoros felismerhetetlen valami... No de amikor hátrébb lépünk, és összeáll a teljes kép.. az olyan szép, leírhatatlan, látni kell. Átélni. Tapasztalni...

De mesélem is tovább. Talán mindenki hallott már róla, hogy e hónap elejétől beélesítették az automata kamerás megfigyelő rendszert az utakon (pontosabban az utak felett elhelyezett állványokon). Ezek a kiváló eszközök élő munkaerő nélkül is rögzítik a nap minden órájában az alattuk elhaladó autók adatait, sebességet, rendszámot, műszaki engedélyt, biztonsági övet, telefonálást, mindent. A nejemnek van két rendőr ismerőse is, hogy-hogy nem sikerült is velük beszélni ma, akik először még egészen felvidítottak: szerintük igen enyhe büntivel úsztuk meg, ennél sokkal durvábban is eljárhattak volna, sokkal nagyobb bírsággal, vagy akár autó elkobozásával, vagy egyszerűen csak rendszám leszerelésével, álljon félre, ezzel a gépjárművel nem közlekedhet tovább, stb.. A még rosszabb lehetőség elkerülése valahogyan megszépíti a már valós, bevasalt, de vitathatatlanul kisebb mértékű bűntetés megítélését. Ó, tehát még egész jól jártunk? Igen.

Tréfamester azonban még nem pihent le. A rendőr ismerősök közölték, hogy ez a kamerás rendszer úgy működik, hogy ahányszor csak elmész alatta, annyiszor bűntet. Mi van???! Bizony, bizony. Én nagyjából 7-8 napja suhanok el ezen kamerák alatt mit sem sejtve, hogy minden nap egy csúnya összeg gyűlik és göngyölődik valahol nagyon-nagyon messze egy szerveren a kocsink rendszámához rendelve. És akkor most mi lesz, minden napra megbüntetnek? Kérdeztük. Nos, elméletileg igen, 30 nap múlva megjön az első csekk...  - jött a szakszerű válasz. És ti nem tudtok valamit tenni, segíteni? - kérdezte a reménykedő elme. Nem, tőlünk tök függetlenül működik a rendszer, nincs ráhatásunk. Fasza, hol vágjam fel az ereimet...? 8 nap beszorozva 25 ezerrel nem kis összeg a mi szintünkön - már ha az automata is olyan kegyes lesz mint a rendőr volt... 
Szép kis rendszer ez, mi, szép kis ország? Egy felejtésből, egy hibából exponenciálisan növekvő probléma bontakozik ki. Szóval érted, mi lett volna, ha történetesen nem állít meg a rendőr, meddig nőhetett volna még ez a probléma...?

Várjunk csak...

És ekkor végül leesett a tantusz, összeállt a teljes kép. Néhány nappal ezelőtt volt egy furcsa érzésem, szó szerint valami azt súgta belül, hogy valamelyik iratommal gond van - de miután végiggondoltam, személyi, jogsi biztos rendben, elhessegettem a "zavaró" gondolatot. Pedig ez a belső "piszkálódás" kb. azidőtájt lehetett, amikor beélesedett a kamerarendszer. Nem hallgattam rá, így hát átvette az írói tollat a Gondviselés. Két rendőr és egy bosszús nap képében megmentett egy nagyon csúnyán is végződhető kalandtól. Lehet hogy ki kell végül fizessem a 8 napra szóló bűntetést, és ki kell fizessem a helyszíni bírságot is, de ha tegnap nem állítanak meg a rendőrök, akkor úgy 30 nap múlva az első csekk befutásakor értesültem volna a dologról, és akkor még csak fel sem fogtam volna, hogy további 29 nap - vagy még több, ha nem jövök rá azonnal mi történik - bűntetés vár rám. És még azt mondják nincs Gondviselés.

Naugye.