Lazuljunk: nem könnyű a hangmérnökök élete :)

A Ford Fairlane-ben is megmondta a lemezgyáros: abból csinálnak popszart akiből akarnak...

(időközben eltűnt a YT-ról, de pl. itt vagy itt elérhető)

Nagyot alakít a hangmérnök gyerek, ez kétségtelen - egy az egyben a stúdiós haveromat látom; a keverőpult felett szakértő gyors mozdulataiban, a fars hangot kegyetlen nehezen viselő mimikájában, s főleg ahogy lerázza a producer kezét, mert épp nagyon kemény a meló...! :) Túl van persze játszva, de ez tényleg nem vicc! Amikor nekem, zsákutca-szerte ismert mezei zenésznek is rendelkezésemre állnak olyan programok, melyek segítségével a felvett éneket hangjegyenként be lehet állítani, hangnemre tenni, ütemre igazítani, szükséges hajlításokat belőni - akkor el lehet képzelni, hogy egy több milliós stúdióban miféle technika áll rendelkezésre. Jóféle. Az a helyzet, hogy mint ahogy a modern médiaszerkesztő programoknak köszönhetően a bíróságokon a fényképek és a videók (!) bizonyító ereje halványulni látszik, úgy a zenei iparban a "de kellemes hangja van ennek a lánynak" típusú megközelítés is kezd veszíteni a hitelességéből. Vagy legalábbis könnyen tévedés kategóriába sorolható, ugyanis szinte nincs az a fars, kezeletlen hang, amiből nem tudnak kihozni valami eladhatót. A sztár-gyár nem ismer lehetetlent. Hát ez van. Manapság egy felvett éneksávot akkor kezelnek szakmailag helyesen, ha hangszerként/hangsávként bánnak vele, azaz először elvégzik a szükséges hangnemi korrekciókat, a sáv megkapja az autotune-t,  a quantize-t (ütemre pontosítást), az equalizer-t (levágják a mély tartományokat, kiemelik a magast), ezután ráengedik a compressor-t (préselik, hogy ne legyen se kiugró se túl halk rész), majd jön egy kis vagdosás (ami jól sikerült szó azt többször felhasználják), a precízebbek még beállítják a trasholdot, a dinamikát, a szűrőket, és normalizálják, majd kap a sáv egy csipetnyi effektezést és igény esetén vokálgépet (mesterséges vokál) - noha nem feltétlenül ebben a sorrendben - , és végül "megmasterelik" (végső simítás) és már kész is a gyönyörű, hibátlan éneksáv, aminek többé-kevésbé semmi köze sincs már a szerencsétlen énekes eredetileg felküszködött felvételéhez. No de ezek igazi műhelytitkok, semmi közünk hozzá... vagy mégis? El kell menni élő koncertre (ahol két percen belül kiderül, hogy élő vagy plébekk), és ha még ott is faszájosan szól énekesünk hangja, és nem hibázik túl sokat, viszonylag pontosan ütemre énekel, akkor van esélye a bizalmunkra. A rádióban, klipben nem.