A Forradalmak Kora

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmával talán érdemes egy kis történelmi áttekintést tennünk az ünneplést és emlékezést kiváltó esemény elhelyezkedéséről a történelmi ívben. Régebben sokat foglalkoztam ezzel a témával, és néhány szemelvényt megosztok most. Kezdhetném régebbről is a sztorit, de ízelítőnek talán ennyi elég is lesz:

Öt évszázaddal ezelőtt valami nagyon különös és fontos dolog történt. Több nagyon lényeges beavatkozás történt az emberi történelem kerekébe az 1500-as év környékén. 

Az egyik az, hogy egy Kolumbusz Kristóf nevű embert valaki, vagy valakik meggyőztek arról, hogy a „Szentföld felszabadítása” érdekében az Ő életének legfőbb feladata Európa tekintetét keletről nyugatra fordítani. Ez az esemény olyan láncreakciót indított be, aminek következtében a vérszomjas, de már beszűkült és járványokkal sújtott Európa megtriplázta gyarmati területeit, az amerikai földrészről hazaszállított arany által hihetetlen gazdagságra tett szert, de ennek folyományaként majdnem az összes indián civilizációt kiirtották – néhány évszázad alatt összesen negyven millió indiánt öltek meg... 

A másik nagyon lényeges dolog, hogy Európa keleti védőbástyáját (szándékosan magára hagyva!) leigázták, a független szakrális keresztény Magyar Királyság megszűnt létezni, a magyar népet majdnem kiirtották, egy időben az indián holokauszttal. Ez nem véletlen párhuzam!

A harmadik történés – erről tudunk a legkevesebbet – pedig az, hogy a bankárházak olyan mértékű gazdagodása és hatalomszerzése következett be a XVI. században, ami elsősorban felelős az ezután következő öt évszázad borzalmaiért, hiszen finanszírozóként ők álltak minden fontosabb esemény hátterében. Az ekkoriban szárnyait bontogató Fugger-ház kezébe került a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede. A gazdasági befolyáshoz növekvő mértékű politikai befolyás társult. A 15-16. századi Európában sem pápa, sem császárválasztás az ő megkerülésükkel nem történhetett (az általuk biztosított kölcsönnek köszönhetően foglalhatta el a császári trónt V. (Habsburg) Károly). A Fuggerek tevékenysége is okolható a Németországban a 16. század eleje után egyre-másra kirobbanó társadalmi konfliktusokért. Az árakat manipuláló - mesterséges áruhiányt előidéző és monopolhelyzetet kialakító – spekulánsok alapozták meg a kapitalizmus - a kamatmechanizmussal működtetett kizsákmányoló rendszer – kialakulását. 

A csírázó kapitalizmus ekkoriban két akadállyal találta szembe magát: az egyik az erőforrás hiánya: szinte  vákuumba kerültek a nyugati világ irányítói, amit gyorsan kellett orvosolni, valamint a kiépítendő világuralomnak útban voltak a szakrális, független nemzetállamok és népek. Ezek után természetesen két dolog hiányzott még a teljes örömhöz: 

1. A Kárpát-medencei és az amerikai kontinens aranykészlete 

2. A szakrális talapzattal rendelkező, természeti mintában élő népek kiírtása, vagy átalakítása.

 

Nézzük időrendben a lényeges kezdeti eseményeket!

- 1478-ban megalakítják a spanyol inkvizíciót, „hogy megvédjék a megtérteket, az új keresztényeket”. (1561 előtt a spanyol bebörtönzöttek teljes vagyona az inkvizíció korlátlan felügyelete alá került.). A későbbiek folyamán az inkvizíció kiterjesztette saját hatáskörét a boszorkányságra, a sátánizmusra, a tudomány másként gondolkodóira és az ateizmusra is, sőt az eretnekmozgalmak csitulásával ez lett a fő területe. Szellemi háború.

-    1490-ben megmérgezik a kor szellemi óriását: Hunyadi Mátyás királyt...

-  1492-ben kiűzik a zsidókat Spanyolországból. Vagy mégsem? Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd aláírják azt a rendeletet, mellyel kitiltják a zsidókat Spanyolországból, hacsak át nem térnek a római katolikus hitre. (köpönyeg-csere?) Hová mentek ezután…? A korabeli amerikai sírokban sok zsidó fülbevalót találtak…

-   1492. Kolumbusz elhajózik a Karib-tengerekig, majd ezután „Isten nevében” megkezdődik az Új Világ leigázása, mely biztosítja az „indoeurópai” vezetésű Európa számára a szükséges erőforrásokat még további 500 évnyi háborúzáshoz és öldökléshez. Egyesek szerint a kapitalizmus ezáltal kezdett virágozni.

-   1513. A Római Katolikus Egyház elvilágiasodása ugyan már korábban megkezdődött, de a teljes romlás időszaka egyértelműen akkorra tehető, amikor a bankár Medici-családból választottak pápát. A 16. században három pápa is a Medici családból került ki (X. Leó, VII. Kelemen és IV. Pius). A Fuggerek politikai befolyása egyre erősebb.

-  1521 – 1533 spanyol hódítók leigázzák az Azték Birodalmat Közép-Amerikában és az Inka Birodalmat Dél-Amerikában, pont amikor egy sémi Habsburg uralkodik Spanyolországban. A hódítások lerombolták Közép- és Dél-Amerika ősi civilizációit, tízmillió aztékot ölnek meg!

-   1526 Észak indiában a panipati csatával megkezdődik a hun-származék népek szemiták (arabok) általi leigázása.

-    1526 Mohács. A Török Birodalom többszöri megkeresése ellenére a Habsburg irányítás alatt lévő magyar „vezetés” nem hajlandó tárgyalni a "testvéri" törökökkel. Az Oszmán Birodalmat Spanyolországból elüldözött szefárd zsidó családok organizálják pénzügyileg és diplomáciailag, a törököt a franciák pénzügyileg támogatják, olasz fegyverekkel küzdenek, német tüzéreket alkalmaznak, miközben a magyarok a testüket áldozzák fel Európa védelméért. A "kereszténység igazi bástyája", a szakrális, de éppen emiatt jóhiszemű és becsapható Magyar Királyság - életében először - elbukik. Ettől kezdve napjainkig a Kárpát-medence folyamatos megszállás alatt van különböző birodalmak által, és bizonyos körök a háttérből gondoskodnak róla, hogy ez ne változzon.

-    1562-ben Diego de Landa spanyol pap úgy dönt, hogy mind az ötezer megtalált és összegyűjtött maja könyvet, mint „az ördög alkotásait” elégetik. Három darab maradt meg.

Fentiek közül talán a legfontosabb három az amerikai hódítás, a magyarok veszte, és a bankár befolyás bebetonozása. Ez a Három Csapás kiemelt jelentőségű, alapjaiban rázza meg az emberi kultúra fejlődését, és az egész civilizációnkat. Az indoeurópai hibás kód és pusztító téveszme mindenhol teret hódít – eltörli a föld színéről a természet-mintában élő indián kultúrákat. Leigázzák a természet mintában élő szkíták utolsó sarját, a szakrális magyar népet, és az Ázsiában élő rokon hun népeket. A pénzistent szolgáló bankárok végleg átveszik a hatalmat az egyetemes egyház, a gazdaság és a politika fölött. Ez az egész kezd hasonlítani egy hadművelet három egy időben történő, összehangolt, jól felépített támadásához. Egy hadműveleté, melynek végső célja: INVÁZIÓ…

Ezek után a "Nyugat" olyan mértékű erőforráshoz jut, mely elegendő lesz számára fél évezrednyi uralom kiépítéséhez. Ekkor jön el az ideje beindítani a kitervelt programokat, a még nyomokban meglévő, élhető modellek - mint pl. nemzetek, közösségek, családok - szét(h)bomlasztásának, a lelkek megszerzésének. , elérkezünk a Forradalmak Korához. Először is tisztán kell látni, hogy az istenadta nép nem képes forradalmakat kirobbantani, ehhez hiányzik belőle a szervező erő és képesség, hiányzik a tőke, valamint megfelelő felvezetett indok nélkül nincs az a hülye, aki fegyvert rántva elhagyja otthonát. Segítségül hívom

Bunyevácz Zsuzsa - Az új világrend tízparancsolata c. könyvét, ebből fogok sokat idézni.

„A mainstream (fősodratú) történetírás szerint a feudalizmusban a gaz, zsarnok uralkodók kíméletlenül sanyargatták a népet Európa több országában is. A klérus, a megmerevedett társadalmi szerkezet elviselhetetlenné tette az életet. Mindezek megszűntetése céljából sorra robbantak ki a forradalmak, amelyek véget vetettek az egyeduralkodók hatalmának.”

Itt érdemes egy pillanatra megállni! A „liberális történetírás” elsősorban a vérségi, származási, születési előjogokat kritizálja az uralkodóházak tekintetében, mely szerint bármilyen „hülye” lehetett uralkodó és népelnyomó. Ebben van igazság, de ebből a szempontból vajon van-e különbség a feudalizmus korabeli „született” nemesek, királyok valamint a napjainkban bankár elit-családban született új „uralkodók” között? Nem, nincs. Az igazán nagy különbség a szakrális uralkodók és a felfutatott és háttérből rángatott nyugati királyok között van...

Visszatérve a forradalmak korára:

„Ha megvizsgáljuk az eseményeket számos ellentmondásra bukkanunk. Pl. ha a nép nyomorog, éhezik stb., akkor vajon mi az elsődleges célja? Vajon jól akar-e lakni, vagy világuralomra tör? A Kommunista Kiáltvány megjelenésekor sanyarú körülmények között tengődött éhes bajor proletárnak például mi lehetett az érdeke? Az, hogy több pénzt keressen, javuljanak a munkakörülményei, vagy az, hogy egyesüljön a világ proletárjaival, és ezért mondjuk Angliába siessen, hogy segítsen kiirtani az ottani burzsoáziát? Feltűnő továbbá, hogy nem egy forradalom a győzelme után kiirtja saját fiait. Vajon miért akarja a sanyarú sorsú nép, hogy miután végre elűzte a zsarnokokat, a saját társait megölni, papok ezreit kivégezni, az értelmiséget megsemmisíteni, stb.? Miért nem örül annak, hogy végre szabad, miért rendez nagyobb vérengzéseket, mint amilyeneket az egyeduralkodók valaha is tettek? Nem egy esetben a nép szinte istenként tekint az uralkodójára, gondoljunk csak az orosz „cár atyuskára”! Nehezen hihető, hogy a nép akart volna végezni az egész cári családdal, akarta volna kiirtani még a csemetéket is.”

Nem. Itt kőkemény háttérérdekek húzódnak, méghozzá olyan körökből, melyeknek egyértelműen útban voltak a korabeli uralkodó családok, és hierarchikus berendezkedések, a nemzetállamok, az egyházak, stb. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek a háttérerők ugyanazok, akiknek a globalizációt, a családi/közösségi kötelékek szétbomlasztását, a „tőke szabad áramlását” vagy éppen a parlamentáris demokráciát köszönhetjük, melynél nevetségesebb színjátékot, korruptabb rendszert talán még nem hordott hátán a Föld. A forradalmakhoz pénz kell. Honnan szerzik? A szegény nyomorgó néptől nem lehet…

A következőkben megpróbálunk választ találni arra, hogy az elmúlt évszázadok eseményeinek hátterében megfigyelhető-e valami közös. Lássuk a forradalmakat! Általánosságban elmondható, hogy a forradalmakat sosem azok vívták, akiknek igazából érdekükben állt. A piszkos munkát mindig is a felhergelt munkásosztály, vagy egyéb alacsonyabb társadalmi rétegekkel végeztették el az adott korok ideológia-mesterei – saját politikai-gazdasági vagy egyéb céljaik elérése érdekében.

Innentől csak nagy vonalakban nézzük az események láncolatát:

Az angol polgári forradalom

Az angol volt az első a később sorra kerülő, előre megtervezett forradalmak sorában. Számos hasonlóság van az angol és a későbbi francia forradalom között. Ezek közül kiemelkedik a kor médiája, 1640-1660 között ezrével jelentek meg a király ellen uszító pamfletek, melyeket Hollandiában nyomtattak. A média uszítása a forradalmak és a háborúk előtt rendre visszatérő motívum lesz a továbbiakban is. H.M. Ramsay - A névtelen háború című alkotásában feltár egy figyelemre méltó, az angol forradalomtól a második világháborúig húzódó szálat, mely szerint az angliaitól kezdődően a forradalmak és a háborúk elsődleges célja a pénzemberek berendezkedése, és a pénzhatalmi rendszer kiépítése volt. A nemzeti adósság rendszerének és a jegybank működésének alapjai a Bank of England alapításával jelentek meg. A bank kezdetben államkölcsönt adott, majd fokozatosan az ő monopóliuma lett a bankjegykibocsátás.

De elkezdődött egy másik folyamat is. Európában ekkor a feudalizmus volt, a föld az alapja a gazdaságnak. Az uralkodóknak, az embereknek földjük volt, ugyanakkor a bankárházak rendelkeztek arany és ezüstkészletekkel. És míg a földeken egész évben keményen kellett dolgozni, addig a bankárok egy mozdulattal (hitelkiadással) 30%-al gazdagodtak, így csak idő kérdése volt, hogy a hitelezők hihetetlen vagyonokat gyűjtsenek, míg a földjeiken dolgozók elszegényedjenek. Azok, akik arra törekedtek, hogy a föld helyett az aranyban való gondolkodás lépjen - ami nyílván azok érdekét szolgálta, akiknek aranyuk volt - minden eszközt felhasználtak. Létrehoztak látszólag egymással szemben álló feleket, pártokat, stb. majd ezek csatáit finanszírozva folyamatosan gazdagodtak és szőtték meg uralmi hálójukat. Mivel a pénz a bankároknál volt, így le lehetett fizetni képviselőket, forradalmakat és háborúkat pénzelni, médiát irányítani, újságokat kiadni, melyek az ő érdekeik felé fordították a közvéleményt.
Bővebben a 103. oldaltól. 

A „függetlenségi” háború

Az angolok 1754-1763 között háborúztak a franciákkal. Ez persze pénzbe került, amihez kölcsönöket vett fel az állam. Az államadósságot a gyarmatokra próbálták hárítani, így magas adókat vetettek ki rájuk. Az 1750-es évektől fokozatosan növekedett a feszültség az újabb adók miatt, majd 1775-től véres harccá alakult, elkezdődött a függetlenségi háború. Szerepet kapott az is, hogy a gyarmatoknak nem engedélyezték saját, kamatoktól mentes pénz kibocsájtását. 1776. július 4-én a philadelphiai kongresszus elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot, a függetlenségi háború 1783-ban zárult, s megszületett az Amerikai Egyesült Államok. Az ország megszületésének szinte már az első percétől megmutatkozott néhányak azon szándéka, hogy központi bankot hozzanak létre... "Majdnem függetlenül" ...
Bővebben a 107. oldaltól.

A francia polgári forradalom

A francia polgári forralaommal kapcsolatban már a kezdeteinél számos kérdés felmerül. A tanítás szerint ugyanis a nyomorgó nép nem tudta tovább elviselni a sanyarú sorsát, felkelt hát a zsarnok király ellen, és 1789. július 4-én (már megint ez a dátum!!) megrohamozta a Bastille-t. Van azonban ezzel egy kis gond. Csupán 7, azaz hét fogoly tartózkodott a börtönben a roham idején, ők is piti kis csalók vagy elmebetegek voltak. Az épületet nem is használták börtön céljára. Nem arról volt tehát szó, hogy százával raboskodtak azok, akik a zsarnokság ellen harcoltak. De hát akkor kik voltak az ostromlók, és miért mentek a Bastille-hoz? Ugyanaz a recept mint korábbiakban: média által gerjesztett hergelés (a király ellen uszító pamfletek jelentek meg), finanszírozás, szervezés, majd véres konfliktus. A jakobinus diktatúrát nem a népakarat hozta létre, olyan vérfürdőt rendeztek, amilyenről a nép álmodni sem mert volna korábban. A lényeg itt is a véráldozat volt - mely megfigyelhető a háttérerők összes irányított megmozdulása esetén. Vajon mire kell nekik a vér? Megfigyelhető egyébiránt egy ideológiai folytonosság a jakubinusok-bolsevikek-globalisták között…És vajon miért akarta a forradalom a nemzeti lét alapjait is megsemmisíteni? Megváltoztatták a lobogót, a naptárt, stb. még a települések neveit is. Ettől jobb lett az embereknek? Vajon a nép akarta, hogy a jakobinusok 1794-ben betörjenek Spanyolországba és a Németalföldre? Minek akartak háborúzni, miért nem örültek annak, hogy végre megdöntötték a a zsarnokságot? Újfent gyaníthatjuk egy "erő" meglétét, amely a nép akarata (tudatosan izgatott tömeg) miatt kitört forradalmat eltérítette, majd végül olyan változások történtek, amelyeknek már semmi közük nem volt a nép sorsának jobbításához. Kik állhattak a háttérben? Tény, hogy 1800-ban megalakult a Banque de France, amely fokozatosan pénzkibocsájtási jogot kapott... "Könyörtelenül" 

Bővebben a 110. oldaltól.

Az 1848-49-es forradalom

A történelemkönyvek szinte kivétel nélkül a "tárgyilagosság" látszatát igyekeznek mutatni minden forradalom esetében, ami tulajdonképpen abban merül ki, hogy felsorolják percre pontosan ki mikor és hányszor csatázott, lexikális tudásanyaggal árasztják el az olvasót, azonban a valódi okokról egyáltalán nem esik szó. Drábik János munkássága számomra kétarcú, de meg kell hagyni, hogy a kutatómunkája páratlan a témában, itt egy kis ízelítő annak aki nem ismerné az 1848-as szabadságharcunk valódi (materialista) okait (a spirituális okok egyértelműek: eltüntetni a szakralitást a Földről): 

Amikor 1848-ban Kossuth lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.

A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.

Bővebben:

http://ujvilagrend.wordpress.com/2008/09/20/magyarorszag-folyamatos-fosztogatasa-elso-resz/#more-130

És máshol a 299. oldaltól

A bolsevik forradalom

Ugyanaz a recept. Hergelés, finanszírozás, háttérerők, népakarat eltérítése, hierarchiák átalakítása nemzetiből nemzetközivé. A múltat végképp eltörölni, internacionálé, és társai.
Bővebben a 125. oldaltól  

Világháborúk
Kiteljesedik a szervezettség. A világ nagy léptékű átrendezése.
Bővebben a 128. oldaltól



Én úgy hiszem egyértelműen látható egy háttérből szervezett és tervezett ív a történelem utóbbi fél évezredét illetően, mely végül elvezetett a mára kialakult világbirodalomhoz, mely szervezeti struktúráját tekintve a civilizáció minden rétegét behálózta, minden létező erőforrás (humán, politika, gazdaság, nyersanyagkészlet, média, jog, stb.) felett rendelkezik és irányít. Legalábbis ez volt a célja ennek a sok évszázados szorgoskodásnak. De azért ne keseredjünk el, hiszen mindez, amit felsoroltam és a hivatkozott irodalomban megtalálható csupán a felszín, a materialista felszín, és érezhető, hogy az egész hóbelevanc összeomlóban van, tekintettel arra, hogy az egész alatt nincs spirituális, szakrális alapzat. Hát igen, akik háborút üzentek Istennek, azok csak azt kapják amire vágytak. 

Nos, aki ebből nem kíván többet kapni, annak is van nyitva lehetőség. De ez már egy másik történet... 

---
Ajánló: a forradalmak korának ívéről, és az okokról Bogár László úr is ad egy egész jó áttekintő képet, mely már mélyebb összefüggésekbe is betekintést enged. 

Hisztérikus rettegés a magyaroktól - 1. rész 

Hisztérikus rettegés a magyaroktól - 2. rész 

Hisztérikus rettegés a magyaroktól - 3. rész