Ötöcködjünk rétegesen mer ráfázunk!

Mindenki tudja mi történt, nem vezetem fel, csak leírom a véleményem a kialakult helyzetről - néhány gondolatom biztos nem lesz túl népszerű. 

Kezdem is a népszerűtlennel. Egyszerűen hihetetlenek az emberek - pontosabban az emberi butaság! Egy hete attól hangos a média, hogy jön a sarki hideg, hóval, faggyal, szar idővel, és minden vele járó finomsággal. Erre mit csinál a tömeg? Elindul hosszúhétvégézni bazdmeg. Ez azért nem egészen olyan, mint amikor fáj a marharépa torka, és azt a tanácsot kapja, hogy egyen rá jégkrémet, mert az jót tesz... Na szóval! Bizonyára kurva szar dolog elakadni az úton élelem, folyadék és takaró nélkül ebben a hidegben, nem kívánom senkinek, de könyörgöm, tudta mindenki, hogy jön a szutyok idő! Miért kellett autóba ülni? Vagy ha már muszáj volt, legalább vittek volna magukkal extra élelmet, innivalót! Én, ha csak néhány várossal arrébb megyek üzleti útra, akkor sem indulok el egy napi élelem és folyadék nélkül, mert bármi történhet. Legyünk már egy kissé felkészültebbek és tudatosabbak!

Na és most nézzük a másik oldalt! Az illetékes hatóságok felkészültsége még a fent ostobasággal vádolt pórnép szintjénél is botrányosabb volt. Nálunk, az Alföldön ugyan nem volt túl nagy gáz, azt a 10 cm-es havat gyorsan el lehetett lapátolni, még arra is jutott energia, hogy a szomszédokkal egy kellemes pálinkázgatás alkalmával ellapátoljuk az utcát (kb. 50 m zsákutca szakasz). És ekkor érkezik az elhíresült SMS, be is másolom ide, mert ezt meg kell örökíteni: „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe! Belügyminisztérium”. Elképesztő szakmai dilettantizmusra utalnak e sorok! Több kérdés is felmerül itt azért. Az egyik rögtön az, hogy honnan tudták a telefonszámom? Jó, persze ezen az ember hamar túlteszi magát, a mai elektronikus világban már akármiről szerez információt egy ügyes belügyes. Először nem is értettem az SMS-t, azt hittem valami spamot kaptam, vagy mifene. Hogyan hagyhatnám el a gépjárművem, amikor be se ültem?? Milyen másik gépjárműbe üljek át? Lehet, hogy a belügyesek hozzá vannak szokva a több autóhoz, de nálunk ez nem divat - gondoltam. Na, elégazhozzá, hogy később megértettem ezt a rendkívül értelmesen és tömören megfogalmazott üzenetet, hogy mit akartak közölni, azokkal akik ott rekedtek a fagyban. Le a kalappal! De tényleg! Nem tudom mennyibe került kiküldeni majd 12 millió SMS-t, de az biztos, hogy e helyett talán mégis csak hasznosabb lett volna járó motorokkal várni a havat az illetékeseknek. Persze lehet, hogy én látom rosszul.

Hanem aztán van itt még érdekesség. Talán az egész esetből Sanyi bátyánk TV-s nyilatkozata volt a leginkább bicskanyitogató. Nem kívánom megismételni, és értem én, hogy egy ilyen beosztású embernek már csak PR-ból sem szabad mást mondania, hogy a helyzet magaslatán állnak, no de kérem, azért a zemberektől valahogy egész másfajta kép szivárgott vissza innen onnan... És most még csak nem is arra gondolok, ahogy az MSZP által pénzelt Retek klub hogyan állította be az ezzel kapcsolatos hírösszefoglalóját, mert az is megérne egy misét, szinte már szántam a szerencsétlen új bemondó gyereket, amiért azokat a szánalmas mondatokat a szájába adták - ki is emelném az egyiket: "A Belügyminisztérium szerint a hatóságok időben reagáltak, az ellenzék viszont másképp látja. Az MSZP szerint...". A másik vicc az volt, amikor bemondták, hogy a média nem kapott hírt a katasztrófahelyzetről... No itt kapcsoltam ki a tévét. S bármennyire is esetleg úgy tűnik most, hogy a média és a politikai elit kezd elválni egymástól, s bármennyire is pártfinanszírozottak a kereskedelmi csatornák, azért ne felejtsük, hogy a jó öreg ellentétek szításához továbbra is kiválóan értenek, valamint azt is érdemes észben tartani, hogy valahol fent toronymagasan, a tulajdonosi emeleten a szálak összeérnek, politika, végrehajtó hatalom, média, satöbbi. Érti, aki érti. Na mindegy, visszatérve a katasztrófa elhárítás szerepléséhez azért elgondolkodtató, hogy egy Magyar Gárda vonulás alkalmával, vagy ha példának okádék egy zsidó temető rongálásról kapnak bejelentést, azonnal iszonyatos létszámban és technikai felszereléssel tudnak felvonulni a kontra-szelektált verőlegények, de amikor tényleg vészhelyzet van, akkor hol a tökömben vannak? 

Aztán ami már végképp kiverte a biztosítékot, az volt amikor a Petőfi is bemondta, hogy országosan trafipaxoznak a fakabátok. Én úgy gondolom nem tévedek nagyot azzal, ha úgy vélem ezzel talán már néhány rendőr sem értett teljes mértékben egyet, és szerintem nem is kell kommentálnom miért. Talán nem túl nagy adófizetői igény, hogy amikor ilyen több megyére kiterjedő vis major van, akkor ne a kibaszott sebességmérőjébe kapaszkodjon már a sok pufajka utód, hanem a lapátba. Vagy sokat kérünk??

Na mindegy. Azért a sok negatívumon kívül ez az esemény is - mint minden - tartalmazott pozitívumokat is. Először is - ahogy Szelei Magdolna Mária fogalmazott - ebben az időben legalább egyik magyarnak sem jutott eszébe a másik magyart püfölni, csak mert másik ideológiai gondolat-gyár termékét szopta be. A másik pozitívum maga a hó, amit most biztos sokan átoknak éreznek, és tényleg nem hiányzott ez már márciusban senkinek (én is eldugdostam a kertbe, amit kellett, nem tudom túlélik-e?), de azért ne felejtsük, hogy a hó az az életet adó víz kikristályosodott formája, és mivel vízből van, így annak alaptulajdonságával rendelkezik: épít és pusztít, mikor mire van szükség. Ne felejtsük azt sem, hogy a legfőbb információ hordozó anyag a víz, így megkozkáztatok egy spirituális összefüggést is: ezt a havat nem véletlenül kapta Európa. No nem akarom elháárpolni a témát, viszont érdemes talán kicsit átgondolni a spirituális vonatkozásokat is. Egy biztos! "Nekünk Mohács kell!" És ez most is kiválóan bebizonyosodott azáltal, hogy miközben a hatóságok - a hóban rekedtekkel szolidaritást vállalva - totálisan lefagytak, addig a magyar emberek bebizonyították, hogy minden eddigi elidegenítés és uszítás ellenére maradt még bennük valami Isten szeretetéből. A hírek és fórumok tanúbizonysága szerint példátlan segítségnyújtás folyt a nehezen megközelíthető helyeken, a helyi önkéntesek vitték az élelmet, takarót, és a reményt. Ez mindenképpen biztató azt hiszem. Kapjuk, kapjuk a pofonokat (szerintem ezek inkább feladatok és próbák), és lassan azon kapjuk magunkat, hogy még a végén nem figyelünk eléggé, és összefog a magyar.

S amennyiben nem volt még elég, kapni fogjuk a próbákat, ebben biztos vagyok. És természetesen lehet ebből az esetből is poént faragni (úgy szép, ha nem vesszük túl komolyan ezt a játékot, amit Életnek hívunk), de azért szerintem mindenképpen megvan a tanulsága ennek is. Hál' Istennek.