Bújjék!

Nekem lassan semmit nem jelent a december 31-éről január elsejére virradó éj, nem készültem sem rakétával, sem pezsgővel, és igazából nem érdekel a mai tv-műsor sem. "Újév" - mondják. Számomra nincs túl sok jelentősége ennek a napnak, nem ezt a napot tartom fordulópontnak. Írtam erről pont egy éve, naptári értekezésemben - "Mert kérdezem én, kozmikus, lunáris, szoláris vagy földi szempontból van-e bármilyen jelentése/jelentősége a december 31-i napnak?? Van-e értelme az évet egy olyan nappal kezdeni, ami semmit nem jelent az ciklikus Évkörben?" Ha nagyon választani kellene, akkor inkább a december 21-i napfordulót, vagy még inkább a tavaszi nap-éj-egyenlőség napját választanám évkezdő időpontnak, a magyar ember amúgy is tavasszal kezdi el a nagy melót - a kertben.... :).

Természetesen azt is megértem, ha valakinek ez egy fontos dátum, és úgy gondolja ilyenkor időszerű számot vetnie önmagával, az elmúlt év történéseivel. És végül is az sem zavar, ha valaki az évet egy írtózatos nagy zabálással és dorbézolással kívánja elbúcsúztatni, nekem az is tök okés, csak csinálja. Mint ahogy nyílván senkit sem érdekel az sem, hogy engem mennyire nem érdekel már ez a "kitüntetett" nap... :)

De azért bújjék mindenkinek - olyan, amilyet elgondolt magának! :P

Boldog Karácsonyt a kedves Ébredezőknek!

A világ olyan, mint egy tükör: megmutatja milyen vagyok.
De csak ha összetöröm tükrömet, melyen át világomat szemlélem, találhatom meg valódi önmagam.

Napforduló

Nem tudom máshol mi a helyzet, de nálunk, több napnyi homály után végre kisütött a Nap. Persze eddig is "ott" volt, és sütögetett, csak mi nem láttuk azoktól a fránya természetes (?) felhőktől. Na mindegy, a lényeg, hogy most - az év legrövidebb, legsötétebb napján - ragyogóan süt, amit akár úgy is felfoghatunk, hogy ismét megszületik a fény, és innentől már minden nap egyre világosabb lesz. Ha valakinél nem sütne a Nap, akkor javaslom, hogy ma mindenképpen gyújtson egy gyertyát. Nagy szükség van ezen a napon a fényre. Ismerek olyan társaságokat, akik ilyenkor komoly tábortüzeket gyújtanak, köré gyűlnek, és élvezik a fényt, a belőle áradó meleget, és egymás társaságát. Egyik olvasóm gondolatát idézve: 

"Nagyon szép Napfordulót kívánok neked és mindannyiunknak, hogy az illúzió falán minél nagyobb rést ütve, beáramoljon a fény az életünkbe és itt ebben a kivetülésben megfordulva, a tudás fénye segítségével mihamarabb belenézzünk közös önmagunk szemébe! :)"

És ha addig nem találkoznánk itt a virtuális szellemi térben, akkor mindenkinek Békés Karácsonyt kívánok! :)

Lazuljunk: A világ az ablakomon kívül

A világ az ablakomon kívül címmel adott ki új videót a NASA a nemzetközi űrállomás fedélzetéről készült felvételeket felhasználva. A videó a szokásos hd minőségnél is egy nagyságrenddel jobb 4K felbontásban is elérhető a YouTube-on, akinek bírja a gépe és a monitora, annak mindenképpen érdemes bekapcsolni az Original HD opciót, és teljes képernyőn megnézni a filmet.

(Forrás: Index)

Az én gépem nyekkent kettőt, majd kék halállal bedobta a törülközőt. Újraindítás után úgy döntöttem elég lesz a "normál" minőség is, elvégre teljesen mindegy mekkora felbontásban nézzük ugyanazt az illúziót... :)

Mese a meseszobáról V.rész: az Idő bűvkörében

Vajon az idő fogságában vagyunk? Szorít minket az idő? Sosem érek rá semmire? Mások is feltettek már ilyesmi kérdéseket? Nos, én az utóbbi néhány hétben tényleg idő szűkében voltam (állandó határidők, elintéznivalók, családi ügyek, stb.), és talán ez is az oka annak, hogy elkezdtem megint foglalkozni mélyebben az IDŐ kérdéskörével. A fizikai ámokfutásomnál már egyszer szóba került az idő illúzió mivolta, és ahol arra a következtetésre jutottam, hogy az idő valójában csak az emberek számára fontos segédfogalom, mert valójában csak mozgás van, de most egy egészen másik megközelítésből járjuk körbe a témát, illetve csapunk a közepébe - a szokott párbeszédes módon Shaula doktornő segítségével, aki ismét bebizonyította, hogy még mindég mennyire szükségem van rá, hogy a saját hülyeségeimet kicsit terelgessék, vadhajtásaimat lenyesegessék. Extraként kedves Ildi olvasóm felajánlotta szép rajzait, amit felhasználok a téma illusztrációjaként.

Na csapjunk a lovak közé, nem érünk rá egész nap bevezetőt írni! :)

Lazuljunk: CHVRCHES - Gun

Csak úgy... Mert tetszik.

Ha Zplus lennék azt mondanám: She közeleg, és kicsit morcos az albérlőre... :)

CHVRCHES - Gun                                      CHVRCHES - Fegyver

You had better run from me	Jobb ha futsz előlem
with everything you own	Mindeneddel együtt
cause I am gonna come for you	Mert én eljövök érted
with all that I have	Mindenemmel amim van
I am gonna break you down	Össze foglak törni
to tiny, tiny parts	Kicsi, kicsi részekre
I never believed, but I see it now	Sosem hittem, de most már látom
I'm learning your lesson, Im learning your lesson	Megtanultam a leckéd, megtanultam a leckéd

(a többit most lusta vagyok lefordítani)

A Kólás dilemma újratöltve

Kbszttl utlm ezt a krva Kólást!

Hogy miért? Mert óriási dilemmát okoz nekem a "létezésének" egyáltalán a fenntartása is minden évben. Mert nem tudom eldönteni, hogy mivel járok jobban: ha össz-családilag hallgatunk róla (szarunk rá), vagy ha betagozódunk a társadalom eme kiválóan felpropagált szövetébe minden egyes évben? Nem kicsit elszomorít ez az egész ügy, mert ugye már megint helyben vagyunk a dilemmánál, hogy igen itt a Mikólás, meg a Karácsony, de "én" már nem igazán szeretném ezt ünnepelni a sok birkával. Próbálnék szakítani ezekkel a "hagyományokkal", főleg az ajándékozás elemével, de a gyereknek meg ugye csak jól esik, mert megszokta, és emlékeim szerint nekem is jól esett. Szóval lehet hagyni kéne a fránya gondolatokat, és csak tenni amit kell, belül meg elintézni annyival, hogy jó, ok, ezt még megcsinálom, de csakis a gyerkőcök miatt. Persze az is lehet, hogy ha nem volna részünkről kitüntetve az esemény, akkor nem is lenne rá igény. Csak hát ugye ott vannak a szomszédok, meg az ovistársak, meg azok a fránya óvónők, akik erre készülnek már hetek óta, szolgai módon asszisztálva ehhez a marhasághoz, szóval elég nehéz kihúzni magunkat a társadalom sodrásából. Basszameg.

Az asszony persze hajthatatlan: Ezt ünnepelni kell! Te is örültél neki gyerekként, nem?

Tegnap este a gyerkőcök lefektetése után gondoltuk, elkészítjük azt, amit annak a nyavalyás szakállas szemfényvesztő öreg csalónak kellene, és ahogy ilyenkor lenni szokott, rájöttünk, hogy túl sok a cucc. Kaptunk a munkahelyről mikólás csomagot, kaptunk a papától, meg innen-onnan, meg ugye mi is vegyünk már nekik valamit, mert nehogy már ne, és amúgy is akciós volt ez meg az, és a vége az lett, hogy a gyerek méretű csizmákba az egész cucc kb. 10%-a fért csak bele, ezért három kibaszott nagy bevásárlótáskát kellett még odatenni a csizmák mellé, hogy elférjen a sok szar. Na, nálam ekkor szakadt el a cérna, és összeszedtem egy lapáttal az egész rakást, visszaadtam az asszonynak, hogy tüntesse el, tegyen vele amit akar, és csak annyit hagytam ott, ami a csizmákban elfért. Éppen elég az is. Mert nem a mennyiség a lényeg! A mértékletesség a lényeg! A hangulat, a meglepetés, és a várakozás a lényeg (még ami eszmeiség megmaradt ebben az egész kikúrt bizniszben...). És ehhez nem kell három táskányi termék! Melyek ráadásul szinte mind élelmiszeripari szegmensből származnak, és meg kell mondjam hogy nem nézem túl jó szemmel ezt sem. Szóval érted? - tényleg mosolyogva nézzem végig, ahogy a gyerkőc kétpofára tömi az abortált embrionális szövetből kitenyésztett "ízfokozóval" (HEK293) legyártott Milka csokit?

Azt mondják az okosok, hogy ez egy fakultatív őrület, és eldöntheted, hogy részt veszel-e benne. De mint írtam az elején, a dilemma fennáll: ha kivonulsz belőle, lehet többet ártasz vele, mert másoktól úgy is eljut a hír, és akkor jöhet a magyarázkodás. Lehet, hogy kénytelen az ember végigmenni ezen a kényszerpályán addig, amíg el nem érik a gyerekek a megfelelő kort, amikor már el lehet velük beszélgetni erről az egészről úgy mélyebben. Persze akkor is még ott lesz a szokás, ami nagy úr ugyebár. De megmondom őszintén, én már hányok attól, hogy november végén már minden kibaszott üzlet csillog villog, minden újgazdag háza csillog-villog az ezernyi LED lámpától. Mi a fasznak? Kinek mutogatják magukat kifelé? Nem inkább befelé, a család felé kéne ilyenkor "év végén" már fordulni?

Na, ez az egész egy jóval nagyobb lélekzetvételű dolog lenne, ölég fáradt is vagyok, de remélem a lényeg átment. :) Bővebben az előző évi morgolódásom foglalkozik e témával:

Nálatok is sok a Téli Kólás területi képviselő?

Napiszer 2013. december

És akkor itt a decemberi dühöngő... ööööö... akarom mondani klubszoba. Az osztálytermet továbbra is kéretik tisztán tartani, minden oda nem illő jöhet ide. Újaknak: ezért. Hajrá, hajrá! :)

Lazuljunk: Avicii - Wake Me Up

A zene hatásairól többször értekeztünk már. Mostanában talán feltűnt egyeseknek, hogy a Tudat minden fronton gőzerővel tolja az arcunkba a dolgunkat, legalábbis azoknak, akik elképzelik a folytatást... Illetve nem is tudom pontosan ki is az aki az arcunkba tol ilyeneket, de az tény, hogy a Föld bolygón az egy főre jutó zeneszerzemény aránya az utóbbi években már meghaladt minden képzeletet és rekordot. Mennyiség az van, mértékletesség az nincs. Ömlik, özönlik, zúdulnak ránk a technikailag kiválóbbnál kiválóbb zenék, fülbemászó dallamokkal, divatos ébresztő témákkal (wake me up), hihetetlen, mérnöki módszerekkel megkreált hanganyagi energiatöltéssel megpakolva, mely energiát itt a dualitásban ugyebár két irányban lehet hasznosítani. Én látom mind a két változatát ennek, ki is fejtem mind a kettőt mindjárt, de előbb hallgassunk zenét:

Avicii - Wake Me Up

SZÖVEG

Avicii – Wake me up Feeling my way      through the darkness Guided by a beating heart. I can't tell where the journey      will end But I know where to start. They tell me I'm too young      to understand They say I'm caught      up in a dream. Life will pass me by       if I don't open up my eyes Well that's fine by me. So wake me up when it's all over When I'm wiser and I'm older. All this time I was finding myself And I didn't know I was lost. [x2]   I tried carrying the weight of the world But I only have two hands. I hope I get the chance to travel the world But I don't have any plans. Wish that I could stay      forever this young Not afraid      to close my eyes. Life's a game made for everyone And love is the prize. So wake me up when it's all over When I'm wiser and I'm older. All this time I was finding myself And I didn't know I was lost. [x2]   I didn't know I was lost. I didn't know I was lost. I didn't know I was lost. I didn't know I was lost.

Avicii – Kelts fel Úgy érzem utamat,      mely a sötéten átvezet Egy dobogó szív irányítja. Nem tudom, hogy az utazásnak hol      lesz vége, De azt tudom, hol kezdődött. Azt mondják, túl fiatal vagyok ahhoz,      hogy megértsem, Azt mondják, csak egy álom,      amibe kapaszkodom. Az idő elszáll mellettem,      ha nem tartom nyitva szemem De ez rendben van nekem.   Ébressz hát fel, mikor mindennek vége, Mikor már bölcsebb és idősebb vagyok. Egész idő alatt magamat kerestem, És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. [x2]   Megpróbáltam magamra venni a világ súlyát, De csak a két kezem volt. Remélem még körbeutazhatom a világot, De nincsenek más terveim. Így azt kívánom, bárcsak       örökké ilyen fiatal lehetnék, És nem kéne félnem attól,      hogy lehunyom szememet. Az élet egy játék, mindenkinek És a fizetség a szeretet.   Ébressz hát fel, mikor mindennek vége, Mikor már bölcsebb és idősebb vagyok. Egész idő alatt magamat kerestem, És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. [x2] És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. És az sem tudtam, hogy elveszett voltam. És az sem tudtam, hogy elveszett voltam.

(forrás: http://topszotar.hu/alkalmazasok/topzene/72/Avicii%20%E2%80%93%20Wake%20me%20up )

Gyönyörű gondolatok, nemde?
(Még Ángyán Jóska bácsi is belekerült a gyári klipbe, na ki találja meg hol? :)  )

 

Szóval mi is a Zene? Fizikáját tekintve rezgés. S mint rezgés, képes hatni másik rezgő "valamikre", példának okáért a testünkre - és a testünket alkotó vízre, mely felveszi a rezgéseket, és terjeszti (hullámozza) szét az egész testi felépítésben. Aki volt már diszkóban / koncerten, mondjuk közel valamelyik mélynyomóhoz, tudja miről beszélek. Ez a fizikája az átadásnak. Szellemi értelemben véve a zene az viszont dallam, azaz egy intelligencia "terméke", hiszen kellett hozzá egy ihlet, egy ötlet, ami alapján megszületett, manifesztálódott, magyarán: forrása van! Összesítve tehát a zene az egy olyan intelligens rezgés, ami a Forrásból jön. 

Na most! Akik tudatában vannak ennek, ismerik ennek a fizikáját, sőt tudatosan használják is, azok a zene segítségével igen nagy hatást tudnak elérni az embereknél, embertömegeknél. Ilyen tehetség ez az Avicii fedőnevű srác is, aki nagyon is tudatosan használja a zeneszerzés minden modern elemét (hangszínek, váltások, dallamok, tempó, ritmus, stb.) éppen ezért baromi sikeres a tömegek szemében, és ez bizony már hatalom, legfeljebb a tömegek számára nem annyira szembeötlő. Ezt a hatalmat két irányban lehet felhasználni: az egyik a felemelés (felszabadító energiákkal), ez a közönségnek jót tesz, a másik irány a megcsapolás (energia-vámpírkodás), ami a közönségtől energiát vesz el. Na most, kérem mindenki döntse el, hogy egy ilyen koncert után felszabadult-e, vagy fáradtan kullog haza...

És most gondoljunk bele, hogy egy koncerten, ahol több ezer ember őrjöng, milyen hihetetlen energiákat lehet bezsebelni... És ilyenkor, amikor a tömeg euforikus állapotban van, elég néhány szimbólumot, vagy szót felvillantani, ami beleég a retina mögé és akár meg is változtathatja ezrek életét. 

De ettől még ugyan senki nem fog felébredni, sőt...


Avicii munkásságáról már megemlékeztünk korábban is. Mondjuk azért érdemes lenne elidőzni a százmilliók életére hatással lévő srác "művésznevén" is egy kicsit:

Kódfejtők? Gondolkodjunk "római" ésszel, Béláim, akkor talán lesz megoldás...

Megaztán itt van a "jele" is a gyereknek, amit előszeretettel tetoválnak (billogoznak) magukra a fiatalok. A művésznevének első két betűjéből áll össze ez az "AV" (Áve, cézár?):

Ami első ránézésre még akár a dualizmust is eszünkbe juttathatja, vagy a Két Út jelölését (anyagi lefelé, szellemi felfelé), ám én bátorkodtam összetolni a két jelet egybe, ez jött ki:

.

.

.

.

.

.

.

Hehe, ugye, hogy nincs új a Nap alatt? :) Figyeljünk oda, kit választunk magunknak ébresztőnek! Ez még mindig ugyanaz a dualitás világa, sehová nem vezet, zsákutca.

Nem mondhatom meg, hogy ki ez a gyerek, vagy, hogy ki irányítja, csak annyit fűzök hozzá, hogy lehet politikai vonalon "vártuk", vagy hadvezérként, de ennél ravaszabb ez a szellemi minőség, amelyik akár egy DJ képében is színre léphet, és az a dolga, hogy egyre nehezebb teszteket adjon... :)

Képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe

Úgy tűnik a woodoo mesterei minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy minél több lelket itt tartsanak a 3D-s illúzió élvezetei között, és hogy minden érzéki vágyat megpróbáljanak kielégíteni - a vásznon. "Ne álmodozz!" - hírdetik. "Kezdj élni" - továbbra is a mi játékszabályaink szerint. Mindenki viszi az "övéit"? Ugyan ki ne érezte volna még életében legalább egyszer, hogy unalmas, szürke, és de jó lenne ha történne végre valami izgalmas? Ha valóra válthatná álmait? Az irodákban dolgozó embermilliók biztosan éreztek ilyesmit. Többek között nekik (is) szól(hat) ez a film: 

Walter Mitty titkos élete

(No de mi van, ha a helyszínváltás ellenére továbbra is az álomban maradsz? Hangulatos kis bemutató, rengeteg üzenet három percben. Többször is leírtam már mit gondolok az illúzióról, a benne töltött unalomról, a mintákról és a jelenlegi rendszerről, ezért itt most nem ismétlem.)

Ebben a filmben azt hírdetik, hogy ne képzelődj, hanem indulj el, dobd be magad a mély vízbe, és kezdj élni, mássz hegyet, gyűjts élményeket, stb.., de ne képzelődj tovább. Ezzel szemben van egy idézetem Weöres Sándortól:

"A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér
ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-
agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre
semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az,
amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt
képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és
nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-
völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből
képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a
fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen
maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint
működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és
igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik;
csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből
húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a
sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek,
képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó
megnyilvánulások mögötti változatlan létezés."

Mindenki el tudja dönteni melyik utat érzi igaznak, és talán az is egyértelmű, hogy egyetértek-e a film fő üzenetével... A hal számára az akváriumból nem létezik fizikai kijárat. Nagyon fontos tudni, hogy hová helyezed a valóságot magadban. Például a jelenlegi halatom azt szeretné elhitetni velünk, hogy évezredek óta itt van, és legyőzhetetlen, de ez egy kamu. Egy blöff. A hatalom ott van, ahol az emberek hiszik, hogy van. Ez egy trükk. Árnyék a falon. Semmi több.

Persze az is igaz, hogy az árnyék is csak a Fény szolgája, és a legragyogóbb fény veti a legsötétebb árnyékokat...

Mese a meseszobáról IV.rész: Bezárul a káprázat, kibontakozik a valóság

A szerteágazó előzmények után folytassuk egy kicsit a meseszoba elemzését - ismét Shaula doktornővel, és ismételten kitűnő szinkronicitásról téve tanúbizonyságot. (Emlékeztetőül: a "meseszoba" alatt nem feltétlenül ezt a blogot kell érteni...) Ígérem ez most sokkal rövidebb és tömörebb lesz, mint a korábbiak! A mostani cikk megírásához a következő mottó vezetett:

Halálos unalom tört rám! :)

M:

Nem érdekelnek a hírek.

Nem érdekelnek a szenzációk.
Nem érdekelnek az ilyen-olyan ünnepek.
Nem érdekel ki mikor kinek mit mondott...
Nem érdekelnek az ilyen-olyan gyűlések, tüntetések.

Nem érdekelnek az Enigma tv fejtegetései az ISON-ról.
Nem érdekel mit jósolnak a jövő hétre, jövőre, vagy a jövő évszázadra.
Nem érdekel kinek milyen bulija volt, mit olvasott, mit nézett.
Nem érdekelnek a felszínes beszélgetések a munkatársakkal.  

Nem érdekelnek a hozzászólások a blogokon.

Nem érdekel merre áll Hórusz szeme!
Nem érdekel már ki kivel akarja...

Nem köt le semmi, mert:
A semmi vagyok maga.
Nézem, olvasgatom a portálokat, de nem fog meg, nem jön át, nem érzek semmit a betűk iránt. 
Keresek még, de nem tudom mit. 
Hiányérzetem van, de hiába keresek, nem találok odakint semmit már, ami érdekelne.

Olyan vagyok mint egy motor, amelyiket leállították, és még néhány pillanatig járnak alkatrészei, de motiváció nélkül.
Olyan vagyok mint egy vákuumkamra, aminek bejáratát kinyitották a szabad levegőre; szívnám be az ismeretanyagokat, de hiába jönnek, már nem érnek fabatkát sem, mert a kamra megtelt. Telítődtem.

Olyan vagyok mint egy levél az avarban, már alig látszom ki a környezetből.
Semmi egyéniség, semmi kiugró teljesítmény, semmi vicces, emlékezetes alakítás.
Senki vagyok.

Kád vagyok, mely a saját lefolyóján keresztül szemléli önmagát.

Ewan McGregor vagyok, amint benarkózva süllyed el a saját szőnyegében.

Nem akarok senkinek semmit bizonyítani.
Nem vágyok az izgalmakra.

Nem keresem a balhét.

Nem járok bulizni.

Nem tévézek.
Nem tudok már semmit.
Kifelé nézek, de befelé látok.

Beszélek, de semmit nem mondok.
Eszem, de csak mint egy automata.
Mosolygok, de csak mint egy színész.
Cselekszem még, de egyre kevesebbet.

Gondolkodom még, de egyre kevesebbet.

Bezárulni látszik a kinti ál-végtelen, és kitárulkozni látszik az Üresség...

Bezárul a káprázat, kibontakozik a valóság.

Ez az amit érzek. Itt tartok.  

S:

Az első kilenc eddig sem érdekelt :D 

Kiteszem azt, ami bennem van és nem érdekel, hogy ’mik lehetnek a következményei’.

Nincs a mélyében félelem, legalábbis sokkal kevesebb mint régebben.

Nem érdekel ki mit mond. :)

Nem érdekelnek a kéretlen „jótanácsok” és nem érdekelnek mások spirituális kinyilatkoztatásai persze velem és a hogyan kellene élnem az életemmel kapcsolatban.

Nem érdekel ki jön és ki megy.

Nem érdekel, hogy mi volt a születésem előtt és mi lesz a halálom után, mert nincsenek róla saját emlékeim és azoknak sem, akik olyan baromi biztosan állítják ezt vagy azt erről. Mert ha mindig most van, akkor minden pillanat születés és halál egyben, mint a gomb és a gomblyuk.

Nem érdekel hol kellene lennem, ki kellene hogy legyek és mit kellene, hogy csináljak. Itt vagyok, vagyok és csinálom, amit éppen tudok. Ha így kell, akkor ok, ha másképp kellene, akkor az máshol lesz, nem nálam.

A világ csak azt tudja megmondani, hogyan legyek valaki, azt nem, hogyan legyek senki.

Azt érzem, hogy tombol a vihar és állok a közepén mint a cövek, és még csak meg sem bicsaklok. Hogy azért érzem azt, hogy karcolás sem eshet rajtam, mert annyira a közepén vagyok (magamban), hogy szinte kívül vagyok az egészen. Mozdulatlanul és nyitott szemmel.

(tessék, egy magyar királynő születik éppen, kérem szépen!)


(és akik még mindig figyelik a híreket, a szenzációkat, az eget, az infógrafikákat, a százalékokat, a változásokat az adórendszerben, a jövendöléseket, vagy hogy melyik öltönyös épp kiről mit mondott, azoknak ajánlom a következő idézetet megszívlelni):

Weöres Sándor: Az élet megértése

 
Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más
és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó
sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek
folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai,
vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a
történelemben, a jelenkorban és saját hétköznapjaidban a jószándék,
szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit
magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává
szövődik, mint a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.
Az életet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha el tudsz
vonatkozni mindattól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az
élet dolgai, egyenként, egyéniségednek jelentenek: felismered a közös
szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események
váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind
más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak ne a szerepét és
hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát: csak ezen az úton
értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.



Előzmények:

Mese a meseszobáról I. rész: elengedve emelkedve

Mese a meseszobáról II. rész: veszítenem kell, hogy nyerhessek

Mese a meseszobáról III.rész - szimuláció élőkkel és bábokkal

Bonanza Banzai - Nem érdekel