2014. április 28., hétfő

2014. április 25., péntek

Beszéljünk az időjárásról!




Szinte nincs olyan emberi beszélgetés, ami ne ezzel kezdődne. Olyan ez mint egy bemelegítés: ez a beugró: panaszkodjunk az időjárásra. Aztán jöhetnek az egészségügyi gondok, aztán a mindenkiérthozzá foci/politika, majd a pletykák "hallottad, hogy...". És ha ezen a felszínen is túljutottunk valakivel, akkor ezután lehet mélyebbre menni a valóság felé, és valódi beszélgetéseket folytatni. Sokan idáig nem jutnak el egy személyes beszélgetés során, megrekednek a pletyka szinten. No de az biztos, hogy az időjárásig eljut mindenki! :) Nem is csoda, hisz eléggé megbolondult "az ég" (?) az utóbbi időkben. Korszakváltáskor (?) ez talán magától értetődő is... De az is lehet, hogy régebben is bolond volt, és régebben is ugyanúgy sokat beszéltek az emberek az időjárásról. A paraszt künn a tanyán biztos, mert az Égiektől függött az aznapi tevékenysége, és nem tudta befolyásolni - hiába imádkozott esőért, vagy napos időért, az Égieket ez bizony nem hatotta meg túlságosan. Mindössze két embertípus tudta eddig a történelemben befolyásolni az időjárást: az indián, meg a Haarp-technikus. :)

2014. április 23., szerda

Lazuljunk: Ray Kelly atya elviszi a show-t


Lehet így is... :)



Lúdbőr...

Mer érted?
A papoknak "hivatalból" tudniuk kell énekelni, de ez nem jelenti azt, hogy tudnak is (tisztelet a kivételnek), és persze lehangolóan énekelni sem kötelező, bár ez a gyakorlat (nálunk) .
"Ez" az ír pap(a) viszont mindent visz, elképesztő hangja van. Állítólag már CD-ket is adott ki. Egy templomban amúgy is általában jó az akusztika, hátha még valaki ki is tudja ereszteni a hangját úgy "istenigazából" - csak hogy maradjunk "házon belül" a szakkifejezésekkel! :)

2014. április 18., péntek

Húsvét margójára: a Programfüzet újragombolása


 

HÚS - VÉT

A hagyomány szerint ekkor lehet húst vételezni a böjt után. De valahogy nekem azt nem sikerült megállapítanom egyértelműen Jézus tanításaiból, hogy az Ő feltámadását, amikor ugyanabban a testben az akkoriak orra előtt felemelkedett magasabb rezgésszintű tartományokba, azt miért kell egy hatalmas hús-zabálással megünnepelni? Amikor ez pont nem a hús diadala, hanem a léleké, vagyis a húst (3D testi létezés minden formáját) már elengedni tudó Létező (Tudat-rész) kvantumugrása, dimenzióváltása. A hús-vét -nak nem véletlenül arról kellene szólnia, hogy a "húst" el is lehet vetni, azaz meg lehet haladni, felül lehet emelkedni a húsruci-létezésen? De akkor miért zabáljuk és isszuk tele magunkat ezen az ünnepen, hát hülyék vagyunk mi, vagy csak megtévesztett bárányok? Miért kell a megfeszített, odaszögelt, halottnak hitt test előtt hajbókolni szemlesütve, miért nem a felemelkedett mester előtt ünneplünk felemelt fejjel és karokkal, hogy "Ím, ez lehetséges mindannyiunknak" ?   "Én vagyok az út"-mutató - nem kéne már ezt felfogni végre?

S nekem úgy tűnik kezd meggyengülni a Programfüzet ereje is. Nosza, adjunk neki egy kis reklámot! :)

Noé


Isten fia


(és a "kedvencem",  Havas Jonnal az élen)
Pompei


Nem láttam egyik filmet sem, de jó nagy baromságnak tűnik mind. Illetve nem is baromság, hanem pont megint egy okos félrevezetés, félremagyarázása a történteknek. Megint a haragvó, bosszúálló "isten", megint Jézus mint hús-vér ember (nem avatár...), megint a materializmus... Már miért lenne bosszúálló az Isten, aki olyan világot teremtett, amiben ha adsz egy pofont valakinek, az holt biztos, hogy visszakapod, lehet valaki mástól? :) Á, hagyjuk is. 

Boldog hús.... hétvégét mindenkinek! 

Kapcsolódó régebbi okfejtések:

2014. április 16., szerda

Lazuljunk: Changes

Tényleg felvirradt az Aranykor hajnala?
Ha az új generációk már csak így hajlandóak egymással harcolni, akkor szerintem minden a legnagyobb rendben van.  :)


Faul & Wad Ad vs. Pnau - Changes




Baby, I don't know
Just why I love you so
Maybe it's just the way
That God made me this day


(Szerelmem, nem is tudom
Miért szeretlek annyira
Talán csak erre az útra
Terelt engem az Isten ma)

2014. április 12., szombat

Félelem nélkül


avagy, egy jó kezdés után csúnya bukás...



"Nemrég jelent meg Láma Ole Nydahl Félelem nélküli halál című könyve. Az emberi félelmekről, a materializmusról és személyes halálközeli élményeiről kérdeztük.

Miért félnek az emberek a haláltól?
A válasz egyszerű: mert nem tudjuk, hogy mi következik utána. Olyan, mint egy fekete lyuk, azt gondoljuk, hogy minden értékünk, minden, ami boldogságot jelentett az életben, eltűnik. A másik oka, hogy vannak olyan vallások, amelyeknek mérges isteneik vannak, akik azt mondják, ha nem voltál jó az életben, a pokolra jutsz, vagy valami nagyon rossz tapasztalatod lesz. Félelem az ismeretlentől és félelem attól, hogy mindent elveszítünk. Csakhogy ez egy tévedés. A test valóban megöregedhet és meghalhat, a gondolatok és az érzések amúgy is folyamatosan változnak, viszont a tudatosság soha nem múlik el, az állandó. Mindig azt szoktam mondani, hogy a képek mögött, amit a tükörben látunk, ott van maga a tükör, a tenger sem a hullámokból áll, hanem az alatta levő vízből. Vagyis a tapasztaló nem egyenlő a tapasztalattal.

A nem vallásos emberek szerint a tudatot az agy hozza létre. Van valami bizonyíték az ellenkezőjére?
A modern tudomány egyre inkább eltávolodik attól a materialista gondolkodástól, hogy az agy hozza létre a tudatot. Főleg a halálközeli éményekkel foglalkozó kutatások eredményei igazolják, hogy az agyműködés leállása után is jelennek meg tapasztalatok. Éppen ezért egyre elterejedetebb az a nézet, ami szerint a tudatosság nem korlátozódik az agyra. Sokkal inkább úgy vélik, hogy a tudat egy időtlen valami, ami olyan, mint a tér, nincs eleje, nincs vége, mindig ott van mindenhol, nem rakta össze senki, ezért nem is lehet elpusztítani.

Megszűntethető a halálfélelem anélkül, hogy valaki azonosulna a buddhista tanításokkal?
Attól függ, milyen istenben hisz az ember. Ha mérges istenben, akkor amúgy is mindentől félsz, főleg a haláltól. Ha megbocsátó, jóságos istened van, akkor talán. Nyitottság mindenképpen kell, ellenkező esetben a leírtakkal nem tud mit kezdeni az olvasó. A könyvben megfogalmazott tanítások alapja, hogy megértsük, vagy törekedjünk arra, hogy megértsük a személyen túli valóságot, hogy az, amit gondolatokként érzékelünk, az nem egyenlő a tudatunkkal, hogy a testünk sem egyenlő a tudatunkkal.

Az embereket nemcsak a saját haláluk izgatja, hanem a hozzátartozóik elveszítését is nagyon nehezen viselik el. Hogyan érdemes kezelni a gyászt?
Ha egy olyan hozzátartozónktól kellett elbúcsúzni, aki sok jót tett az életben, akkor nem kell aggódni, akkor vele nem történt semmi rossz, biztosan jó helyre kerül, nevezhetjük ezt mennyországnak vagy egy jó újraszületésnek is. Ráadásul arra is gondolni kell, hogy ezt a sok jót most másokkal is megteheti, másoknak okoz majd boldog perceket, másokat fog védelmezni. Ha így tekintük erre az időszakra, akkor nem szomorkodni kell, hanem ünnepelni. Mindig arra kell gondolni, hogy a tudat elpusztíthatatlan tiszta tér, ami nem született, és nem halhat meg. Ha így tekintünk erre a folyamatra, akkor soha senki nem hal meg, egyszerűen új formák, új együttállások jönnek létre.

Hogyan tudunk segíteni egy haldokló embernek?
Megpróbálhatjuk elmondani neki, hogy a tudata soha nem tűnik el, de persze csak akkor, ha van benne nyitottság. Ha nincs, akkor egyszerűen mondjuk neki azt, hogy gondoljon valami nagyon kellemes helyre, alakzatra, ezt képezelje el a feje felett, és koncentráljon arra, hogy oda akar menni. Ez nagyon hasznos.

Ole2.jpg
Fotó: Milassin Csaba

Mikor és miért döntött úgy, hogy megírja a halállal foglalkozó könyvet?
Azért írtam, mert segíteni szeretnék az embereknek. Azt szeretném, hogy könnyebben éljenek, könnyebben haljanak meg, és jobb újraszületésük legyen. Ha megszabadulunk a félelmektől, sokkal többet tudunk tenni másokért. Hogy mikor döntöttem el? Ez egy hosszú történet. A feleségemmel 1968 és 1972 közötti időszakot Indiában töltöttük, ahol nagyon sok tanítóval ismerkedtünk meg, ekkor találkoztunk a legnagyobb tanítóval is, a 16. Karmapával. Ő tanácsolta, hogy menjünk el Dél-Indiába, ahol sok tibeti jógi tartózkodott egy menekülttáborban, Tibet kínai megszállása miatt kellett odamenekülniük. Ebben a menekülttáborban egy jógitól megkaptam a tudatos halál (phova) gyakorlatának az átadását. Egészen 1987-ig csak gyakoroltam a phovát, de nem tanítottam. Akkor a lámánk azt mondta, hogy ha megtanultam, és ilyen jó eredményeket értem el vele, akkor tanítanom is kell. Azóta évente 10-12 phovakurzust tartok. Volt amikor még csak kilencen voltunk, ha jól emlékszem, Új-Zélandon a kilencvenes években, azóta egy-egy kurzuson több ezren vannak.

Mit jelent a phova? Hogyan működik?
Egy kurzus általában egy hétig tart, ami alatt nagyon sok közös meditáció zajik. A hét végére a legtöbb embernek egy kicsi piros pont jelenik meg a feje tetején. Ez a pont a testünk közepén húzódó, nem karmikus energiatengely megnyitásának következtében jelenik meg, és lehetőséget ad, hogy halálunk pillanatában azonnal belépjünk egy buddha erőterébe.

Mi volt a legmeghatározóbb, halállal kapcsolatos élménye?
A 88. ejtőernyős ugrásom nem sikerült a legjobban. Megpróbáltam ugrás közben meditálni, és amikor az ember meditál, nem nézi az óráját, így elfelejtettem kinyitni az ernyőt. Össze-vissza törtem magam, és élet-halál között voltam. Miközben haldokoltam, és az orvosok megpróbáltak összerakni valahogy, egy barátom is meghalt, akinek korábban megtanítottam a phova gyakorlatát. Segítettem neki átjutni, és mindketten ott voltunk abban a csodálatos tudatállapotban, amit nem lehet megfogalmazni, leírni. Nem tudom, mennyi idő telt el, de egyszer csak azt kezdtem érezni, hogy ha most nem jövök vissza, akkor soha nem fogok, ezért visszatértem.

A könyv végén vannak meditációk. Ezeket bárki szabadon kipróbálhatja?
Természetesen kipróbálhatja bárki, de akkor működik igazán, ha valaki megérti a tanítások alapját, és megpróbál azonosulni azokkal. A buddhizmusban nagyon fontos szerepe van a közösségnek. Nem hoz jó eredményt, ha valaki úgy dönt, otthon, magányosan elkezd meditálni. Minden meditációnál fontos, hogy egy tapasztalt tanító adja át a tapasztalatait. A világon közel hétszáz meditációs központunk van, Magyarországon is minden nagyobb városban van központunk, aki érdeklődik, a legjobban teszi, ha felkeres egyet."



***

Nos, alapvetően egyetértek a fentiekkel, a végét kivéve. Ott megbukott nálam az öreg. Ezt mondja:
"Nem hoz jó eredményt, ha valaki úgy dönt, otthon, magányosan elkezd meditálni."
Na most, ha a tudat mindenhol ott van - ahogy nagyon helyesen felismeri - , akkor miért ne lehetne "EGY-edül" meditálni? Mikor pont az a lényege a meditációnak, hogy elcsendesedj, kiürítsd a fejed a gondolatoktól, és a jelen pillanatában sütkérezz, rácsatlakozva a Tudatra - ez hogy megy másképp mint egyedül?? 

Meg aztán itt van ez is:
"A világon közel hétszáz meditációs központunk van, Magyarországon is minden nagyobb városban van központunk, aki érdeklődik, a legjobban teszi, ha felkeres egyet."
Hát persze, a legjobban teszem ha felkeresem őket és fizetek azért, amit egyébként egyedül is meg tudnék csinálni - akármikor.  :)

Szóval hiába a nagyszerű meglátások, azért valahogy mindig pénz-keresésbe megy át a dolog...

2014. április 7., hétfő

Lazuljunk: Balkan Fanatik Feljött a nap

Akárhogy is alakult a "Választás", azért még feljött a Nap. (tán)

((ha csak el nem lopják azt is a fiatal demokraták - mondván: a narancs szín már foglalt! :))



2014. április 3., csütörtök

Game of votes




Április 6-án az ország a TV előtt fog ülni.
Az egyik fele a választási műsort nézi.
A másik fele meg a Trónok harca sorozat 4. évadjának első részét.




Hm. Valójában a tévézők mindannyian ugyanazt fogják nézni aznap... "trónok" ""harcát""... 
Amúgy meg érdemes figyelni, 1:22 - 1:27.


***

Addig is, csak hogy tudjuk kire savazzunk - Juan "El Risitas" Joya szakértő elmagyarázza mi a véleménye az elmúltnégyévről:

 
 
















***

Komolyra fordítva a szót, itt egy 2007-es írás, akit érdekel:

"(...)


Föl kell ocsúdni.


Összességében elmondható hát, hogy az ország helyzete kétségbeejtő. A kommunizmus összeomlásával nyíló lehetőség mindmáig elsikkadt. Egy többpártinak álcázott, de alkotóelemei szembenállásának szorgalmas tettetése ellenére összehangoltan együttműködő szűk, áldemokratikus csoport ül a nyakán: a Sárkány uralkodik. A képviseleti demokráciának álcázott csapda jól zár. Nem csak az ál-többpártiság terén. Bár a demokrácia formális intézményei számára még azokhoz nem illő, szervilis ízű tiszteletet is igyekeznek meghonosítani, e rendszer szellemét és lényegi vonásait nem képviselik, eltorzítják, elhallgatják. A nép az összefüggések pontos megértése nélkül, de a bajt, amiben van, azért jól érzékelve, a kiábrándítónak talált demokráciától fordul el – attól, amit annak hisz – anélkül, hogy tudná, merre fordul. Zavartság, rossz közérzet uralkodik. A rossz sínre vitt társadalom már-már szétesőben van. Örvényszerűen húz lefelé az álkérdésekkel foglalkozás befelé tartó spirálja. Sehova sem vezet az elterjedt bűnbakkereső vádaskodások sora, csak hogy aki emögé bújik, annak saját sejtett, de be nem vallott felelősségével ne kelljen szembenéznie. Az adott mechanizmusok működése csak összeomláshoz vezethet. Máshol, ha a politika hasonlóan zsákutcába jut, előfordul, hogy a hadsereg beavatkozása menti meg a helyzetet. Néha a parlamentáris rendszer fölfüggesztése, az aktív politikai tevékenység betiltása, a pártok föloszlatása jelent átmenetileg megoldást, amíg pár évvel később azután mindent új alapokról lehet kezdeni. Magyarországon azonban, a múlt rendszer örökségeként, minden összefonódik. Nincs független belső erő, mely akárhogyan is, de meg tudná állítani az országot a lejtőn. Az egyházak sem rendelkeznek olyan tekintéllyel, hogy tőlük lehetne várni vezetést. Külső erőtől sincs mit remélni. Az Európai Unió kevés készséget mutat, hogy a demokratikus értékek hatékony őre legyen, és eszközei is korlátozottak.


Nem késő. A megoldás: önbizalom

Máshoz mint önmagához – ha tizenhét évig nem volt világos, mára azzá kellett, hogy váljon – nem fordulhat a nép. Ha semmi más nem is marad, önmagában bízhat. Nem tűnt el, akármennyire is félrehasználták eddig, a 80-as évek végén megjelent történelmi esély. Még minden megmenthető. Ha a dolgok rossz vágányra kerülése akadályozza is a tisztánlátást, a külső körülmények nem változtak hátrányunkra. Annyi bizonyos, hogy a kiúttalan áldemokratikus rendszer minden további perce csak káros lehet az országnak. Szerencsére a viszonyok olyanok, hogy megszüntetését könnyen és békésen el lehet érni.

Hamis az az unos-untalanul ismételgetett állítás, mely szerint a demokráciát leginkább a választáson való részvétellel lehet támogatni. Ez – így – nem igaz. A demokrácia lényege az önrendelkezés joga, illetve annak gyakorlása. Ha olyan körülmények állnak elő, hogy szavazás ezt nem tudja szolgálni, akkor a nem szavazás marad az eszköz mellyel e jogot érvényesíteni lehet. Annyi igaz, hogy demokráciákban a kérdés nem szokott így fölmerülni, de – pontosan erről szól ez az írás – Magyarországon olyan viszonyokat alakítottak ki a választás tartását értelmétől megfosztó, azt csak uralmuk állandósítására használó áldemokraták, amikor ez az egyetlen demokratikus út maradt az önrendelkezés jogának érvényesítésére. Biztosra vehető, hogy követése nem is volna hatástalan.


Kétségtelen, hogy az emberek szavazatai nélkül, ha választáskor, amikor nincs kik közül választani, otthon maradnak, az áldemokratikus rendszer elveszti legitimitását, magától fölgöngyölődik. Téves az az elképzelés, hogy bármilyen kevés leadott szavazat alapján is lehet a meglévő pártok valamelyikének kormányt alakítani. Emellett függetlenül attól, hogy papíron mi történhetne és mi nem, ilyen esetben mindenki tisztában lenne a kellő támogatottság nélkül alakult – a szavazatok hiányát sejthetően nagykoalíció kötésével mérsékelni próbáló – kormány erőtlenségével, mely önbizalom híján a senki által nem kifogásolt legalapvetőbb funkciók ellátására volna csak képes. Ennyi szükséges is az ilyenkor mintegy törvényszerűen meginduló belső erjedés átmeneti időszakára. A választástól való nagyarányú távolmaradás eközben egy csapásra számolná föl a mostani megosztottságot. Amint nyilvánosságra kerülne, hogy a lakosság (mondjuk) kilencven százaléka nem szavazott, elkezdenének másképpen nézni egymásra az emberek. Az  összetartozásnak a pszichikai válaszfalak leomlásával együttjáró fölismerése várhatóan  katarktikusan hatna, és a nép önbecsülésre ébredését hozná. A zsákutcából csak ez jelenthet kiutat. Ettől hárulhat el az a mindössze pszichológiai akadály, mely a nép saját ereje fölismerésének az útjában áll. A már szinte mindenki által óhajtott megújulásnak nem utolsó sorban lelkinek kell lennie. Egyidejűleg arról sem lehet kétség, hogy a rég elvesztett önbizalmát megtaláló társadalom maga dobná hamarosan a fölszínre azokat az új embereket és erőket, akik maguk sincsenek egyelőre tudatában a rájuk a jövőben váró szerepnek. Nincs értelme a csak a bénult tehetetlenség igazolására törekvő eleve rossz kérdésnek „És akkor kik vennék át a vezetést?” Nem lehet előre megmondani, hogy kik, értelmetlen és káros ilyesmin töprengeni. Éppen az a cél, hogy a társadalom megkapja, pontosabban önmagának megadja az esélyt arra, hogy ismeretlen, de kétségkívül létező tartalékai a fölszínre kerüljenek. Éppen az a probléma, hogy az évtizedek óta a saját érdekében országló, a hatalmat magának kicsalt, azt azóta együttesen bitorló elit elveszi a levegőt minden tőle független erő vagy személy megjelenésétől. A mostani viszonyok között már tisztességes embernek eszébe sem jut Magyarországon az undorral kezelt, nem a közös kérdések megoldásával, hanem a korrupcióval asszociált politika közelébe menni.


Lehet kételkedni abban, hogy a magyar nép fordul-e majd demokratikus jogainak nem szavazáson át történő, mozgalomszerű tömeges érvényesítéséhez, de annyi kétségtelen, hogy a jelenlegi zsákutcás áldemokráciának egy valóban demokratikus rendszerrel történő behelyettesítésére ez járható, és békés jellegét tekintve, ideális út.


A mindentudó „élcsapat” fogalomkörében mozgó kommunista gondolkodás terhes öröksége az a téves elképzelés, hogy valakinek a jövőt előre meg kell terveznie, mintegy koreografálnia kell. Szó sincs róla. Ennek csak az ellenkezőjétől remélhető jó eredmény. Értelmetlen minden csodavárás is, ami pedig nagyon mélyen és bénítóan hatja át máig a közgondolkodást. Értelmetlenség volt egyesek naiv reménye, hogy Habsburg Ottót kellene elnöknek választani, „majd ő hoz pénzt.” Értelmetlenség volt abban bízni, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás majd magától megoldja a problémákat, és ugyanilyen értelmetlenség az euro bevezetésének majdani áldásos hatásától is bármit remélni. A múltban keresett dicsőség felé fordulástól sem lehet a helyzet semmiféle javulását várni, és nem segít az sem, ha az átlag magyar abban az önáltatásban keres vigaszt, hogy „mindenhol ilyen a politika”. Ez nincs így, de ha lenne, akkor sem következne belőle semmi. Hiba lenne ettől az írástól is a járandó út ennél pontosabb kijelölését, afféle mindenható formula részletes előre megtervezését elvárni. Csak a valóban demokratikus keretek kialakítása a fontos, a többi spontán erők majdani megjelenésén múlik. Bénító kishitűségen túl, abszurditás is azt föltételezni, hogy egy tízmilliós, a civilizáció csúcsán lévő, rétegezett társadalommal rendelkező államban nincs személyi alternatívája néhány, a hatalomba magát odatrükközött áldemokratikus csoport uralmának. Csak az esélyt kell megkapnia a társadalomnak az egészséges kibontakozásra. Ebben kell bízni, a magyar nép erejében és képességeiben, nem valamiféle, ahogy egyesek elképzelik, mindent egy csapásra megoldó személyi importban, vagy ahogyan mások teszik, a Szent Korona oltalmában. 


Ideje, a legfőbb ideje, mindnyájunknak nagyon mélyen elgondolkozni. "

Forrás, és teljes írás: http://www.kibulizottorszag.net/

***

Három gondolat még a végére:

1. A savazósdi rendszerről sokat elárul, hogy a szavazatokat egy urnában kell leadni (Lujza)
2. Mifelénk az egyetértés, a "rendben" jele a pipa. Az X általában a "rossz", "hibás", "törlendő" és "nem egyetértés" jele... Erre majd emlékezz, amikor ott állsz egyedül a függöny mögött, előtted a papír, kezedben a toll. Nem akarok ötleteket adni, de akár ki-X-elheted az összes rendelkezésre álló rubrikát - a "nem támogatom egyiket sem" biztos jeleként... :)
3. Azért ha mégis elmennék ikszelni a Trónok harca előtt, az biztos, hogy csak a nemzet
+1: Ha rám hallgattok, mindenki azt csinál amit akar.:)


Zárszóként, aki egy film helyett egy igazi tragikomédiát akar nézni, tegye akár ezzel:

https://www.youtube.com/watch?v=2AFIWG7wuE0

(mulatságos így utólag megnézni a két személyiségzavaros pszichopata báb karizmatikus államférfi "párbaját", összevetve az elhangzottakat az azóta eltelt időszak történéseivel, hehe...)

2014. április 1., kedd

Napiszer - 2014. április

Megérkezett a Szelek Hava. Vajh milyen szelet és merről hoz ez a hónap? Bolondokból bolond szél fú, szeles vagyok én is, vagy miket is beszélek! Dumálok itt össznye-vissznya.
Viktor Pelevin nyomán:

1. Az élet aggodalom
2. Az aggodalom alapja a duma *
3. A dumát nem lehet végiggondolni, hanem csak feloszlatni lehet.
4. A duma feloszlatásához pedig az uralkodóra van szükség.

* duma = az a hely ahol sokat dumálnak (pl. az orosz öltönyösök), de úgy is fordíthatjuk, hogy gondolat, vagy elme.

Szóval kedves Olvasó(k)!!!
Aki sokat dumál, gondolkodik, és agyal, az sosem fogja megtalálni magában az Olvasót - a Figyelőt, az Alanyt, az Istent, a Tudatot - és Egyé válni Vele. Úgyhogy a tavaszi bezsongás mellett érdemes néha elcsendesedni, és rápillantani az "elmére" - de ehhez "az uralkodóra" van szükség, uralni az elmét. És abban a pillanatban, amint ránéztünk az elmére, az rögtön eltűnik (feloszlik a duma), mivel sosem létezett, és "bejön" helyére a Jelen Pillanatába Összpontosított Teljes Tudatosság, azaz az Olvasó, azaz Te. 
Azaz Én. 
Ezt még tudták Egy-koron, ma már sokat kell ismételni... 


A bal agyféltekét dominálók tekintsék a fenti sorokat áprilisi tréfának!

S azért hűen a "hagyományainkhoz" ez itt egyben a tavaszi (be)zsongás helye is, tessék, lehet beporozni (aki még a duma fázisában jár - mint például én).




Festmény forrása:
http://www.harmadikszem.eoldal.hu/fenykepek/festeszet/szelek-hava--aprilis--kos.html