Elismerem elég hiányos lett az "infografika". :) Pl. hiányoznak róla azok a létezők, akik öntudatra ébredtek, és ugyan elindulnak az úton, de visszafordulnak. Például a magánypontnál. De az is lehet, hogy nincs ilyen létező, mindössze olyan van, aki visszalép egyet, hogy aztán kettőt előrelépjen. Talán mindenki aki egyszer nekiveselkedik és elindul, az eljut a felső mezőbe. Talán nem tudom...
Csak rajzolgatok, S színezgetek, Találgatok Mint egy gyerek
Nagyon jó lett ez az ábra! Ez a szűkülő és kinyíló tölcsér hasonlatra még nem gondoltam, de ez nagyon jól jelképezi azt a folyamatot, amit az ember megél. A legérdekesebb tényleg a magánypont, ott azért egy kis belehalás sem ritka, bár azért közben „élve” marad az ember. Visszalépés a lelki úton, mint olyasmi, talán nem is létezik, mert a megszerzett (vagy kibontott) tudás el nem veszíthető, ha ilyesmi látszólag történik (nagy mesterekkel is bizony előfordul) de az visszaesés nem lehet, esetleg csak olyan kis hiba, hogy az illető nem volt ott azon a helyen, amiről mesélt. Stagnálás vagy esetleg megtorpanás inkább lehetséges. Biztosan mindenki, ha már elindult, el is jut a legfelsőbb mezőbe :)
Igazából miután lerajzoltam, akkor jöttem rá, hogy ez csak egy vetülete a valóságnak, ez csak egy sík értelmezése. A valóságban ez a szűkülés és tágulás spirális alakban megy. Nyomatjuk a "szokásos" köreinket, de valami mégis változik, folyamatosan, egy kicsit szűkül, de eközben kicsit emelkedik is. Legalábbis a Magánypontig. Azután meg tágul az "egyszemélyes" univerzum, és így lehet eljutni az Átlépésig.
"Tehát csupán a magam élményei alapján azt mondhatom, a folyamatot segítő létezők egy energikus, humoros, könnyed, szigorú, téged a hibáiddal együtt tisztán látó, de el nem ítélő; a szabad akaratodat egy pillanatig sem megkérdőjelező, gyönyörű, erős, gyors, vitális és nagyon őszinte energetikai felhővel rendelkező egységtudattal bíró (aminek a szemükben te is része vagy) csoportot alkotnak. Ha azt érzed a fájdalmas sodródás során, hogy a közeledben vannak, akkor meglásd, múlni fog a félelem, és nagyon könnyen, tiszta szívvel átadod magad nekik. És nem fogsz bennük csalódni: lazán, vidáman átsegítenek majd a küszöbön, és nagyon fognak örülni neked, s ez az öröm átragad majd rád is, ami segít az átmeneti nehézségeken már nagyon könnyedén túllépni. Azután már szép lassan egyre inkább az ő valóságuk lesz a te valóságod is, méghozzá kézzelfoghatóan és tapinthatóan – ahogy ebben minden misztikus maszlag ellenére végig hittem is. Azonban ehhez ki kell bújni a vászon mögé és ez igazán emberpróbáló, magányos és fájdalmas élmény, de megéri: leírhatatlan a különbség a két állapot között, még ha látszólag egyelőre nem is történt semmi extra. A csecsemő a csecsemőosztályon ugyanúgy néz ki, mint pár órával ezelőtt az anyaméhben. Csakhogy ő már kint van és ezt először nem is ő, hanem az őt körülvevők fogják fel, amiből az újszülött egyelőre semmi mást, csak a felé áramló örömöt érzi, miközben el van foglalva azzal, hogy nyalogatja a sebeit és próbálja az átmenetet a maga módján feldolgozni."
Mivel direkt nem írtál semmit Mazsola, így jön az íráskényszer… remélem a többieknél is :))) A magánypont lehet, más néven nevezve a senkivé válás kezdete, amiről Keroin mindig beszél. Amikor azt éli meg az ember, hogy magányos, mindenhol a zárt világ van körülötte, falak, korlátok, megnemértés, vagyis mindannak a hiánya, amire ő igazából vágyik. Olyan mintha mindenki élne, csak ő a halott hal az akváriumban, ahol mindenki nagyjából önfeledten lubickol vagy mindent elkövet azért, mert szeretne önfeledten lubickolni. Valahogy meg kell halni, és egy másikfajta létezési módban elkezdeni működni, bár onnantól a világ valószínűleg halottként, senkiként látja az embert, pedig ez az út, hogy utána szabadon tudjon távozni az élők sorába. De ugye ezt egyedül nem tudja megtenni, csakis ha a táguló tudatosságával másokat is magával „visz” vagy mások „viszik”magukkal…. mert a kettő ugyanaz lesz kifelé haladva a kinyíló tölcsérben.:)
Látom ez a magánypont megfogott. Engem is. Ez azért van, mert akörül körözök egy ideje - mintha az életspirálom nem tudna átlendülni ezen a ponton és időnként belelátok a "fenti" tölcsérbe is, majd visszakanyarodok a magánypont "alá". A kulcs minden bizonnyal itt is az elengedés. El kell engedni azokat, akik még nem ott tartanak ahol én. El kell engednem azt az illúziót, hogy nekem bárkit is meg kellene tanítsak bármire is. Szűkülő környezet? Rendben - elfogadom. Vagy valahogy így. :)
"Olyan mintha mindenki élne, csak ő a halott hal az akváriumban, ahol mindenki nagyjából önfeledten lubickol vagy mindent elkövet azért, mert szeretne önfeledten lubickolni."
Remek példa. Az önfeledt lubickolók és Te közötted annyi a különbség, hogy ők még nem tudják, hogy akváriumban élnek. Nem is tudnak az akvárium létezéséről, sőt a vízről sem, ami létközegük. Te viszont már tudod, látod a határokat, és halványan, homályosan látsz valami mocorgást az "üvegen túl". Na oda tartasz. Ahogy én is. :) És mindezt úgy felismerve, hogy az akvárium és a homályos üvegen túli világ tulajdonképpen "ugyanabban a szobában van", ezért valójában nem kell elutaznod sehová sem az Átlépéshez. :)
Még ha az ember azt éli meg kis időszakokra, hogy „visszaesik” vagy visszakanyarodik a spirálon, remélhetőleg nem történik azért ilyesmi. Amikor régebben olvastam keleti megközelítéseket, ez a tétel volt számomra valamiért szinte elfogadhatatlan. Amennyiben esetleg életeket veszünk sorba, hogy történhet meg magasabbról „alacsonyabb” testi forma, kevésbé részletezett tudattal? Amikorra is „kitapos” egy tudatszintet magának az ember, de valamit „vét”, jön a következő élet, és zsupsz, állati életformában találja magát. (ahol bizonyára el is tud gondolkozni azon tanulságként, hogy ebben az életében igyekezni fog rendesen kapirgálni, más tyúknak a szemét nem üti ki stb.) Talán visszalépés, ugyanúgy nem fordulhat elő, ha egy életet veszünk. Bár lassúnak folyamatnak éli meg az ember, de a haladás biztos, hogy előremutató és folyamatos. Lehet, néha inkább az érzelmeket tévesztjük össze a „vissza” érzéssel.
„… akvárium, szoba és a nem utazás”… nekem is inkább ez a megközelítés a szimpatikusabb, szóval a tudat-függ-vény is, az összes berendezéssel együtt (még a döglött hallal is) lehet, csak egy szobában van valahol, vagy ott sem :)))
Ha már sokat beszéltünk a magányról, ezen az ábrán kicsit tovább gondolkozva, akkor képzeletben késsé túllépve akkor azon a bizonyos magányponton.:)) Arra gondolok, ott a piros szaggatott vonalon túl, az érzékelt valóság fokozatosan ketté fog válni. Fut a vetített kép valósága, de világosodik az a hely ahonnan a vetítés folyik. A vettetett valóságból ugyanis nem tud kinyílni új valóság, nem ott van folytatás, nem is ott kell keresni. Ennek következtében nem lesznek már olyan kérdések, hogy merre és hogyan tovább, mert már nem lesz hihető a történet valódisága. Csak 2 kérdés marad: kikkel vagyok valójában egy valóságban és honnan jön a vetítés? A magány szó teljesen érelmét veszti majd, hisz lassan elkezdi érzékelni azt ember, hogy kik azok, akikkel egy valóságban van a vászon előtt. A fenti pirosas-sárgás sáv, meg talán kicsit messzebb prognosztizálható, az alatta elhelyezkedő menetek egyre magasabb szinteken folyó ismétlődése után.:)))
:)) ahogy, Shaula is írta, nem igazán lehet ezt lerajzolni síkban. Térben is lehetetlen, de talán ez az ábra ismétlődik, mint egy spirálisan mozgó, egyre nagyobb íveken, egyre részletezettebb, magasabb lelki szinteken kibomló fraktál mintázat. Aztán az egész önmagába visszafordulva, egészben egy gyönyörű Isteni mintázatot kiad... aminek mindannyian a részesei vagyunk, mi benne és az egész mibennünk..... Elméleti ábrándozáson túl, a nagy odajutás előtt, bizonyára lesz ez lesz egy kis meló, így tán jobb is, ha ma kapálással töltöm a napot :)))
Upsz, ezt nem tudtam :(… de valahogy az esőben kapálás nem az erősségem (következő napok) Különben meg, ki mondja meg, mit szabad ma, meg mit nem? A Napiszer info szerint (Munkás Szent József napja a mai) ezek szerint akkor nem is munkáspárt, hanem a katolikus egyház keze van a dologban.:))
Há ja,ünnepeljünk-ünnepeljünk.Ja,hogy mit is? Vagy ezt: http://legendavadasz.hu/tortenelem/majus-1.az-illuminatus-rend-megalakulasanak-unnepe
Egyébkét én pl a piros és kék közötti szaggatott piros nullponton dekkolok egy jó ideje.Engem ez a szinusz hullámra emlékeztet, valami fent is lent meg lent is lent,vagy fent? De ha az elektromosságból indulok ki,és pl induktív vagy kapacitív a "terhelés",akkor fázisban bár kések,vagy sietek.Vagyis nem találkozok,de egyik a másikat generálja. Na mind 1,csak eszembe jutott. a.n
A május elsejei gyomlálás természetesen nem munka hanem a "gazok" kiszedése a földből. És ebben persze benne van az összegyűjtésük és elszállításuk is magáról a Ter/e/m/t/ő-Föld/jé/ről a komposztálóba. 2 x 888 = 1776 május 1 = 13 maj/a/ ős 1/EGY Máj/Maj-a - Us/Ős pl.: USA = ŐS A, ŐS Alfa/Kezdet - illumináti "titkosításként". 888 = a 8-as 3-assága > a 8. stáció a Naprendszerben a Vénusz/Aphrodité/Tündérkirálynő. 88 = EstHajnal-csillag, tehát 2Ős/s/Ég + a 3. 8-assal 888 már a 3-asság amiből mindig az 1/EGYség fakad újra - 1 > 2 > 3 > 1 = 7 - a Teremtés-i misztika leutánzása. Az illuminátusok tehát nem véletlen alapították 2x888=1776-ban pont május 1-én a szervezetüket és persze 1776 július 4,-én meg az USA-t/ŐS A-t/Alfát/Kezdetet - mintegy rájátszásként az egyébként Teremtés-i folyamatokra. A lerobbantott 2 WTC torony + a még 1 közelben leomlott felhőkarcoló - tehát 3 ! épület - helyén "véletlenül" 1/EGY 2x888=1776 láb magas tornyot húztak fel 2001-hez képest 13 évre 2014-es végső átadással. Istent játszanak immár hivatalosan is 238 éve - 2014-1776=238=13 !!! - na ugye hogy ugye...13 család - a kerekasztal 13 lovagja - 13-an az utolsó vacsoránál /Jézus és a tanítványok/ - 13 holdciklus - 13 baktun egy maja nagykorszak /13x144000nap=5126 év/. És hogy 12x12000=144000 a zsidó "kiválasztottak" száma is a Bibliában - hát persze hogy igen.
Ha megnézzük, 4 féle létállapot van az ábrán, és közöttük 3 átlépési pont. Ezek a pontok fontos kvantumugrások a tudatrészben. Az első ilyen kvantumugrás az Öntudatra Ébredés, amikor elszakad, elválik a tudat a tömegmasszától, az egótengerből. Erről írtam ezt korábban:
"Az öntudatra ébredéssel (én vagyok) kezdetét veszi a fejlődés (az út) a megvilágosodás (az igazság), és a valóság (az élet) felé. "
Innen már "egyenes" út vezet végig a tölcsér szűkülő majd táguló szakaszán. Legalábbis szerintem. :)
A Magánypont szintén kvantumugrás, mely felfogható halálnak is. A hal halála, a pokoljárás. Szerintem ez az állapot a személyiség, az egó halála. Ettől tart a felépített elme állandóan, hogy "neki" meg kell halnia. Pedig meg kell, mert enélkül nincs továbblépés. Erről a kvantumlépésről ír Weöres sokat. Az ezután következő rész ismét a felfedezés örömével telik.
Az Átlépés pedig az lehet, amiről Kerion azt írja, hogy "főnixmadárként" feltámad valaki, ugyanabban a testben (?), Teljes Tudatú létezőként folytatja - immár üdvözülten, hallhatatlanul, aranykorban élve, a homályon, a fátylon, a tükrön túl.
(azt mondták, amikor csak lehet ki kell fejezni azt, amit szeretnénk, szóval szeretlek benneteket :)
Ildi: "Olyan mintha mindenki élne, csak ő a halott hal az akváriumban, ahol mindenki nagyjából önfeledten lubickol vagy mindent elkövet azért, mert szeretne önfeledten lubickolni." - valójában mind halottak (vagyunk), csak még nem tudnak/tudunk róla- mig fel nem ébredünk az Életre.
Remélem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, MI ITT MOST mindannyian a magánypont körül vergődünk..
"szóval szeretlek benneteket :) " Zplus én is hasonlóan érzek :)) Ez valami olyasmi lehet, mint múltkor nálunk a „kultúrban”, az EU-s projectrendezvényre kivezényelték a nyugdíjas klubbot tömegnek, lévén fotó dokumentáció is kell. Lezajlott rendben az egész rendezvény, de ha már eljöttek a nyugdíjasok és szép nyilvánosság is volt, a végén felköszöntötték szülinapja alkalmából az egyik nyugdíjast. Ekkor egy néni spontán magához ragadta a mikrofont és elénekelte a „Szeressük egymást gyerekek…… sír magába zár stb” , ezzel egy kis szürrealista véget adva az EU-s projekt lezárásának.:))) Normálisan, ha Aradszky énekelné, ez lenne az utolsó, amin képes lennék meghatódni, no de most… egyébként az egész „kultúr” szipogott, de hogy min?…hát azon a valamin… Szóval valami ilyesmi lehet az együtt-rezgés, vagy nem? :)))
Tettszik a függvény, egy kétdimenziós vetülete a valóságnak. Annyit megjegyeznék hozzá, hogy a társteremtést azt átnevezném tudatos társteremtéssé, mivel maga a társteremtés szerintem minden szinten működik, csak van, ahol tudattalanul, és erősen manipuláltan...: ))) A SZERETET (de ez nem az a nyálas, amire régen én is gondoltam:)) erejének felismerését én a táguló szakasz elejére mindenképpen hozzátenném, mert szerintem alap. Zplus. "Remélem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, MI ITT MOST mindannyian a magánypont körül vergődünk.." Jó, de akkor ez már ne "vergődés" legyen, hanem mondjuk inkább felszállás előtti készülődés.:)
Aki megtalálta "Isteni Énjét" - mondhatjuk úgy is hogy Ikerlélekpárját vagy Tündérkirály/nő/jét - az már túl van a szivárványon, a szív árván-lévőségén az ún. "magány-ponton". Annak a lelke "fel-szállt" - Tu/l/rul-madarként már fentről néz le a dolgokra azokon mintegy felül-emelkedve. Sokan vannak azon - égi gój/a/ kapcsolódással nem rendelkező "némberek" vagyis valójában nem/em/berek - hogy ezt a szárnyalni képes madarat/magyart megakadályozzák ebben a folyamatban. Ezért próbálnák még mindig rabságban és vakságban tartani - egyre kevesebb sikerrel. A "10-es=1" k/c/entaur/nő/ magyarok ébredése folyamatos és megállíthatatlan. Ezáltal pedig a még jelenleg regnáló 6almasok és csicskáik percei meg vannak számlálva. Félnek is rendesen a magyartól bár inkább önmaguktól kellene félniük. Szorít az "idő" ezért már megállás nélkül antiszemitázva és holokausztozva tüntetgetnek vagy üléseznek főként az elfoglalt Budapesten - próbálnak hamis bűntudatot ébreszteni a légynek sem ártó magyar emberekben - természetesen országfoglaló hatalmi pozí-ció/n/-ból. Globálisan pedig ezen hatalom és körei a: "ha én nem lehetek a numero uno akkor dögöljön meg mindenki" háborús stratégiáját próbálják kibontakoztatni/megvalósítani - az utolsó vergődésükként megjelenítve. Ami biztos - így vagy úgy de JÖN a régi-új "madár"-világ...és persze ezzel együtt az Aranykor.
Én is azt látom, hogy szépen, folyamatosan ébredezünk. Ma egy fodrásznő mesélte, hogy volt egy nehéz időszaka, amikor szinte teljesen elfogytak a vendégei, ami eléggé kétségbeejtő volt. Akkor egy ponton azt érezte, hogy szeretné ha olyanok térnének be hozzá, akikkel hajvágás közben tudna beszélgetni ezekről a dolgokról. Azóta helyreállt a forgalma, és a vendégeinek a 80%-a olyan aki ébredezik.
Jó ez az ábra, tényleg szépen megmutatja a lényeget, habár számomra túl sematikus, mint "térkép" a tájhoz képest. Minden egyéb értelmes dolgot ezzel kapcsolatban elmondtak előttem a kommentekben. :) Talán annyi, hogy azért az ironikusan pragmatista részemet is előhozta, mert az jutott eszembe, ha ezt megmutatnám egy tibeti szerzetesnek lehet azt mondaná: - Hm, milyen letisztultan egyszerű, én is ezt a 4 fázist tapasztaltam meg....az alatt a harmincháromezer inkarnáció alatt. :DD
33 ezer... ez jó! :)) Valószínűleg azért kellett ehhez a letisztultság állapotához 33 ezer inkarnáció, mert Tibetben nehéz a földre rajzolgatni - lévén sziklára épült... :-o
Magánypont = szivárvány ! Vagyis a SzívÁrván/y/-lévősége. Ez az a pont ahol a Tündérkirály/nő/ megtalálható, s ezáltal Általa a mennybe/aranykorba vezető ÚT is. Mivel a szív-szer-elem ettől kezdve már "über-dimenzionálisan" egyedül Hozzá Köt. A szivárvány/spektrum közismerten 42 fok alatt látszik, tehát 42 ! /=6/ - vagyis Földhöz kötött. A teljes szivárvány/szív-árván-lévőség > 4242=66 < viszont 2x42=84 ! Mondani se kell hogy a "Teljes/s/Ég-et", a teljes égi "üzenetet" kell beteljesíteni/megjárni - az "üdvözüléshez". Nincs itt semmiféle titok bár kőművesék rendre titkosítani próbálják - mintha ők találták volna fel a spanyol-viaszt. Pl. az "űr- útikalauz stopposoknak" vagy hasonló című filmben is ott van: " A 42 a válasz mindenre" - vagyis a szivárvány/szív-árván-lévőség megléte. Most éppen a 84 ! - a teljes szív-árván-lévőség - lett megjelenítve a kőműves-médiában azzal hogy pont 48 diáklány holttestét találták? az elsüllyedt dél-koreai komp egyik kabinjában. Köztudott hogy számmisztikával foglakozók igen gyakran fordítják meg/ki a számokat - egyfajta titkosításként is: 12/21 - 23/32 - 48/84 - 13/31 - 78/87 stb. Szóval itt arra történnek utalások, arról van szó - azoknak akik értik - hogy hogyan lehet5 megmaradni testben és lélekben egyaránt a végidőben. A precessziós korszakváltás vég-"elszámolás"-a miatt ugyanis egyáltalán nem mindegy hogy hogyan létezünk sprituálisan a még regnáló 3 D-s rezgéskiterjedésű matériában.
Mindig magányosak voltunk, vagyunk, vagyok, csak elkápráztattam magomat a sokaság képzetével. Így van ez jól, hisz így tapasztalhatom meg végességem a végtelenségemben, elmúlásom az örökkévalóságomban, és ezt mindannyian elmondhatjuk, Te Én bennem, s Én Te benned, mindig is így VAN. A világ nem akarja, hogy felébredjünk, kitalál mindent ennek megakadályozására, szidók, hatalmasok, anyagi gondok stb., de a világ nem más, mint az elme(ém) tartalma, ami szabadon garázdálkodott eddig, s ne tovább. S végül Ki a látója mind ennek, Ki ad teret mind ennek, Ki az aki eltévelyedett, SENKI. Vesd el a gondolatot is, hogy van eltévelyedő, és a valóság MAG-ától megmutatkozik, minden egyéb próbálkozás csak a szem-élyiséged ( a végtelen ős szem éjszakája) képzetéből ered, és az egót táplálja alattomos módon. Az ábrád nekem is tetszik Mazsola, a befelé szívó tölcsér, szív-őrvény fokozatosan minden téves gondolatot felszámol, akárcsak megnyilvánult formában a galaxis magja, melybe belezuhanva a G2 felhő (pl. kettősség gondolata) , hatalmas változást okoz hamarosan. Legalábbis ezek a dolgok bukkantak fel a kis világomban, aztán majd kiderül :)
Jó az ábra szerintem is, kérdés, hogy ez egy egyetlen életen belüli folyamatként vagy életeken átívelően értendő.
Már csak azért is érdekes, mert megint előkerült itt a reinkarnáció témája, ami számomra még mindig érthetetlen. - Hogyan működhetne egy olyan "önfejlesztő" sorozat, ahol mindig 0-áról indulok, azaz amit előző életemben tanultam, azt mind elfelejtettem. Tehát nem "építek" korábbi életeimre, hanem mindig újra és újra az alapoknál kezdem, aztán jóllehet oda sem jutok el, ahol előzőleg már voltam. Ez fejlődés? - Mi van a sok halva született, egy hét után meghalt, egy év után meghalt, stb... csecsemővel? Nekik azt kellett megélni milyen öntudatlan létezésben meghalni bármiféle érdemleges tevékenység nélkül? - Honnan vagyunk egyre többen, ha mindig ugyanazok inkarnálódnak? Ha nem ugyanazok, akkor honnan jönnek? (teljesen nyilvánvaló számomra, hogy itt a tudati "aprózódásról" van, bármennyien lehetnénk).
Ezekről már volt itt sokszor szó, azóta is csak toporgás van. Egyszerűen jó azt hinni, hogy most Gipsz Jakab vagyok és majd újra megtestesülök (én személy szerint tudatilag) legfeljebb Tercsi Fercsinek fognak hívni, de az nem számít. Azért öntsünk tiszta vizet a pohárba, aki nem tud konkrétan az előző életéről részletesen az azt jelenti, hogy nem ugyanaz az ember (az emlékek határozzák meg az személyes egót). Tehát nem akarok elkeseríteni senkit, de abban 100%-ig biztos vagyok már, hogy mint Gipsz Jakab soha nem fog többet létezni, Gipsz Jakab konkrétan meghal, nem csak "virtuálisan", hanem tényleg. Kérdés, hogy az a tudati "lenyomat", ami marad utána, az képes-e tovább fejlődni vagy feloszlik. Azt láthatjuk, ha újra megszületne, amiről fogalma sem lenne, azzal semmire nem jutna, tehát véleményem szerint ezt is elvethetjük (bármennyire is tisztelem a tibeti szerzeteseket :)).
Ahhoz hogy valaki megteremtse a maga "mennyországát" (vagy "poklát"), kell egy ilyen létezés, ahol vannak "dolgok". Mivel ha valaki nem tud semmit semmiről az ég világon (egy "blank sheet" a tudata), az elképzelni sem tud semmit, ergó mennyországot sem teremthet magának. Előbb kell az élmény, a tapasztalás és csak utána van mit "formába önteni", azaz "teremteni", tehát ez olyan, mint egy tanulmányút :). Ha ez nincs, akkor olyan lenne, mint egy kisgyereket csecsemő korától egy vaksötét üres szobában tartani évekig és utána adni nekik egy papírt és ceruzát, hogy rajzoljon valamit. Hát garantáltan nem tudna csak össze-vissza firkálni, mivel nincs a tudatában semmi "kép" arról, hogy mi a francot lehetne rajzolni. Na ezt a "képet" (képek végeláthatatlan sorát) a tudatunkba szerezzük meg életünkben, amit persze tovább fejleszthetünk utána, de kellenek az alapok hozzá.
Milyen jó, hogy megint jelentkeztél Bastian :) Biztos, hogy a reinkarnáció tana, mint minden vallási tan, karöltve van társadalmi-politikai-hatalmi rendszerek működésével. Egyértelmű, hogy a tömegek egyfajta fizikai szabályozása ez, csak épp vallási köntösben, lelki folyamként tálalva. Amit a vallások kínálnak, azzal valami legtöbbször nagyon nem stimmel. A lélek végeláthatatlan öntudatlan bezsuppolódása mindenféle testekbe, ráadásul a visszaesés veszélyével, ugyanúgy nonszensz, mint az egyetlen véges életnyi keresztényi mennyország-pokol választék. Mindkettő valamiféle kiszolgáltatottságot sugall, így az eredője biztos nem az Isteni, hanem csakis valamiféle emberi-hatalmi érdek. Talán azzal sincs nagyobb baj, ha valakinek épp reinkarnációs - pokol-menny tudati teremtések kellenek, mert szerencsére nincs tartós bebetonozottság semmibe, csak „tanulmányút” van, ahogy írod is. A tanulmányutat meg mindenki csakis a maga tudatán keresztül tudja bejárni, hiszen a tapasztalat meg nagyon is kell, és hogy az tapasztalás milyen előjelű épp (igazság-tévedés) az gyakorlatilag mindegy is.:) Ahogy, az a példabeli csecsemő, ugyanúgy azért mi sem vagyunk valami könnyű helyzetben, bár itt a szoba világos, színes, eseménydús, és a tudat rendesen el van látva képekkel, csak épp a szobából a falakon ablak nincs kifelé…. bár sokan látni vélnek ablakokat, így hát az is rendben van… :)))
A körforgásbeli végidei "tabula rasa-k" között - tehát mindig a fél-precessziós cirka 13 ezer év alatt - a magasabb szellem-tudatilag Föl9dre teremtett ugyanazon lélek inkarnálódik más más testbe - az anyagi világban való tapasztalat-szerzés céljából. Hogy hányszor az teljesen változó - az mindig a már addig elért belső rezgésszint és persze "vállalás" kérdése. A megfelelő szint elérésekor - amikor a lélek "kész" - a körforgás közben is ki lehet lépni a mátrix adott rezgéskiterjedésű illúziójából de "felsőbb" célból benne is lehet maradni. Ekkor, mivel a lélek már az adott testtől szabad nincs további inkarnáció/leszületés - a magasan rezgő test pedig akkor rezeg el végleg amikor a szellem/e/ úgy dönt. Mindezek közben természetesen - adott esetben - lehet emlékezni az úgymond előző életekre is. Főként látomásszerűen megjelenítve a tudati "képernyőn". De ez nem általános. Általános az hogy az előzőleg volt illetve az időközben már megszerzett többlet-tudás és képesség tárul fel ahogyan nő a belső rezgés mértéke. Tehát ha valaki már repült egyik előző életében - most is repülni fog ha a test-rezgésében odáig eljut. Az un. poklot és mennyet képletesen kell érteni mindig is úgy kellett. A "pokoljárás" a legmélyebb megtapasztalás. Érthető hogy nélküle nincs "felemelkedés". A főnix-madarként való feltámadás/magasabb szintre jutás pontosan azt jelenti hogy "sikerrel" vettük a reinkarnációs "tanfolyamot" - amit a Teremtéssel együtt magunknak "kreáltunk". Nem arról van szó hogy valaki látni vél ezt azt ilyen-olyan 6almi vagy egyéb célnak megfelelően, hanem arról van szó hogy az ember valójában tud-e valamit vagy sem. A valamiről való nem tudás még nem jelenti azt hogy az a valami nincs is. A tibetiek meg azért nem egészen hülyék mint ahogyan a magyarok sem azok.
" - Vagyis maga nem hisz a reinkarnációban? - kérdezte T. kíváncsian (a lámát) - Azért ezt nem így mondanám - felelte Dzsambon - Elképzeléseim szerint nem az egyes személyiség születik újjá, hanem az Abszolútum. Vagyis nem arról van szó, hogy Karlból halála után Klara lesz, hanem ugyanaz a kifejezhetetlen erő változik Karllá is, Klarává is, majd visszatér tulajdon természetébe, e megtestesülések egyikétől sem érintve. De valójában természetesen az Abszolútumról nem lehet azt mondani, hogy újjászületik vagy megtestesül. Úgyhogy erről a témáról jobb egyáltalán nem beszélni. - Na és az elmúlt életekkel kapcsolatos emlékekkel mi a helyzet? Dzambon megvonta a vállát. - A más életek maradványait az a tápláló kulturális leves tartalmazza, amelyből létrejön a mi időleges földi személyiségünk. Mint halott fűszálak a televényben. De ha az ön cipőtalpához hozzátapad egy narzánvízcímke, az még nem jelenti azt, hogy az előző életében narzánvíz volt. - De hisz az önök egész tanítása... - Igen, igen - vágott a szavába Dzsambon - Nem kell, hogy folytassa. Buddha a dzsatakákban azt mondta - "amikor bódhiszattva voltam, amikor cárevics voltam..." Mint már mondottam, ugyanaz az abszolút szellem volt mindenki. Ezért az, aki maga válik ezzé az abszolút szellemmé, nevelő célokból mindenre emlékezhet, amire akar. Vagy legalábbis mondhat bármit, amit csak akar."
Szerintem a potenciál mindenkiben ott van, hogy "maga váljon ezzé az abszolút szellemé" - azaz egyesüljön vele, felemelkedjen arra a szintre, ahonnan már "minden látható". Ez az a bizonyos felső (piros-sárga) fénymező, ahová igyekszik mindenki. Ha nem sikerül Karl-ként, akkor talán majd Klaraként, illetve ezen időleges személyiségek teljes leépítésével (egó halálával), eljutva a változatlan alaprétegig. Ezen sokat kell dolgozni, de ez az egyetlen út. A másik út a feloldódás, tényleges halál. Szerintem.
Lelkük lényegisége soha nem volt leválasztva az Abszolútumtól, tehát az a bizonyos potenciál örök részünk, ebben a pillanatban is. Az egyesülés az Abszolútummal, talán máshogy is kifejezhető: nem megszerzése, hanem kibontása annak a tudásnak, ami elidegeníthetetlen része mindannyiunknak. Vallási utak, lelkileg felvilágosultak mindig igyekeztek „segíteni” ezekben a folyamatokban. Bizonyára segíthetnek is, de csupán annak felismerésében, hogy az ember rájöjjön általuk, nem biztos, hogy kellenek ők mint közvetítők, hiszen mindenkinek közvetlen kapcsolata van az Abszolúttal. A belső utak, amit bejárunk az Abszolútumig különbözőek látszólag, mindannyian másképp is tudjuk ezt megélni és kifejezni, de soha nem szabad elfelejteni, hogy az egymás közti különbségek csak látszólagosak… ha ezt megértjük, akkor ez a gyakran nehézkesnek és fájdalmasnak tűnő folyamat, egyszerre csak minden öröm forrásává tud válni az életünkben.:)
Továbbra is, nagyon szeretem ezt a blogot! Örömmel olvasom a "bloggazdi" :) , és a hozzászólók gondolatait. Mindig reménykedve térek vissza az oldalra, hogy hátha van új poszt. És van. Elég gyakran. Csatlakozok Zplus-hoz... Szeretlek Titeket!
Na, ki hol tart? :)
VálaszTörlésElismerem elég hiányos lett az "infografika". :)
VálaszTörlésPl. hiányoznak róla azok a létezők, akik öntudatra ébredtek, és ugyan elindulnak az úton, de visszafordulnak. Például a magánypontnál. De az is lehet, hogy nincs ilyen létező, mindössze olyan van, aki visszalép egyet, hogy aztán kettőt előrelépjen. Talán mindenki aki egyszer nekiveselkedik és elindul, az eljut a felső mezőbe.
Talán nem tudom...
Csak rajzolgatok,
S színezgetek,
Találgatok
Mint egy gyerek
Nagyon jó lett ez az ábra! Ez a szűkülő és kinyíló tölcsér hasonlatra még nem gondoltam, de ez nagyon jól jelképezi azt a folyamatot, amit az ember megél.
VálaszTörlésA legérdekesebb tényleg a magánypont, ott azért egy kis belehalás sem ritka, bár azért közben „élve” marad az ember.
Visszalépés a lelki úton, mint olyasmi, talán nem is létezik, mert a megszerzett (vagy kibontott) tudás el nem veszíthető, ha ilyesmi látszólag történik (nagy mesterekkel is bizony előfordul) de az visszaesés nem lehet, esetleg csak olyan kis hiba, hogy az illető nem volt ott azon a helyen, amiről mesélt.
Stagnálás vagy esetleg megtorpanás inkább lehetséges.
Biztosan mindenki, ha már elindult, el is jut a legfelsőbb mezőbe :)
Igazából miután lerajzoltam, akkor jöttem rá, hogy ez csak egy vetülete a valóságnak, ez csak egy sík értelmezése. A valóságban ez a szűkülés és tágulás spirális alakban megy. Nyomatjuk a "szokásos" köreinket, de valami mégis változik, folyamatosan, egy kicsit szűkül, de eközben kicsit emelkedik is. Legalábbis a Magánypontig. Azután meg tágul az "egyszemélyes" univerzum, és így lehet eljutni az Átlépésig.
Törlés"Tehát csupán a magam élményei alapján azt mondhatom, a folyamatot segítő létezők egy energikus, humoros, könnyed, szigorú, téged a hibáiddal együtt tisztán látó, de el nem ítélő; a szabad akaratodat egy pillanatig sem megkérdőjelező, gyönyörű, erős, gyors, vitális és nagyon őszinte energetikai felhővel rendelkező egységtudattal bíró (aminek a szemükben te is része vagy) csoportot alkotnak. Ha azt érzed a fájdalmas sodródás során, hogy a közeledben vannak, akkor meglásd, múlni fog a félelem, és nagyon könnyen, tiszta szívvel átadod magad nekik. És nem fogsz bennük csalódni: lazán, vidáman átsegítenek majd a küszöbön, és nagyon fognak örülni neked, s ez az öröm átragad majd rád is, ami segít az átmeneti nehézségeken már nagyon könnyedén túllépni. Azután már szép lassan egyre inkább az ő valóságuk lesz a te valóságod is, méghozzá kézzelfoghatóan és tapinthatóan – ahogy ebben minden misztikus maszlag ellenére végig hittem is. Azonban ehhez ki kell bújni a vászon mögé és ez igazán emberpróbáló, magányos és fájdalmas élmény, de megéri: leírhatatlan a különbség a két állapot között, még ha látszólag egyelőre nem is történt semmi extra. A csecsemő a csecsemőosztályon ugyanúgy néz ki, mint pár órával ezelőtt az anyaméhben. Csakhogy ő már kint van és ezt először nem is ő, hanem az őt körülvevők fogják fel, amiből az újszülött egyelőre semmi mást, csak a felé áramló örömöt érzi, miközben el van foglalva azzal, hogy nyalogatja a sebeit és próbálja az átmenetet a maga módján feldolgozni."
http://nyusziacilinderben.blogspot.hu/2012/01/atlepes.html
Mivel direkt nem írtál semmit Mazsola, így jön az íráskényszer… remélem a többieknél is :)))
VálaszTörlésA magánypont lehet, más néven nevezve a senkivé válás kezdete, amiről Keroin mindig beszél. Amikor azt éli meg az ember, hogy magányos, mindenhol a zárt világ van körülötte, falak, korlátok, megnemértés, vagyis mindannak a hiánya, amire ő igazából vágyik.
Olyan mintha mindenki élne, csak ő a halott hal az akváriumban, ahol mindenki nagyjából önfeledten lubickol vagy mindent elkövet azért, mert szeretne önfeledten lubickolni.
Valahogy meg kell halni, és egy másikfajta létezési módban elkezdeni működni, bár onnantól a világ valószínűleg halottként, senkiként látja az embert, pedig ez az út, hogy utána szabadon tudjon távozni az élők sorába.
De ugye ezt egyedül nem tudja megtenni, csakis ha a táguló tudatosságával másokat is magával „visz” vagy mások „viszik”magukkal…. mert a kettő ugyanaz lesz kifelé haladva a kinyíló tölcsérben.:)
Látom ez a magánypont megfogott. Engem is. Ez azért van, mert akörül körözök egy ideje - mintha az életspirálom nem tudna átlendülni ezen a ponton és időnként belelátok a "fenti" tölcsérbe is, majd visszakanyarodok a magánypont "alá". A kulcs minden bizonnyal itt is az elengedés. El kell engedni azokat, akik még nem ott tartanak ahol én. El kell engednem azt az illúziót, hogy nekem bárkit is meg kellene tanítsak bármire is. Szűkülő környezet? Rendben - elfogadom. Vagy valahogy így. :)
Törlés"Olyan mintha mindenki élne, csak ő a halott hal az akváriumban, ahol mindenki nagyjából önfeledten lubickol vagy mindent elkövet azért, mert szeretne önfeledten lubickolni."
Remek példa. Az önfeledt lubickolók és Te közötted annyi a különbség, hogy ők még nem tudják, hogy akváriumban élnek. Nem is tudnak az akvárium létezéséről, sőt a vízről sem, ami létközegük. Te viszont már tudod, látod a határokat, és halványan, homályosan látsz valami mocorgást az "üvegen túl".
Na oda tartasz. Ahogy én is. :)
És mindezt úgy felismerve, hogy az akvárium és a homályos üvegen túli világ tulajdonképpen "ugyanabban a szobában van", ezért valójában nem kell elutaznod sehová sem az Átlépéshez. :)
Még ha az ember azt éli meg kis időszakokra, hogy „visszaesik” vagy visszakanyarodik a spirálon, remélhetőleg nem történik azért ilyesmi. Amikor régebben olvastam keleti megközelítéseket, ez a tétel volt számomra valamiért szinte elfogadhatatlan. Amennyiben esetleg életeket veszünk sorba, hogy történhet meg magasabbról „alacsonyabb” testi forma, kevésbé részletezett tudattal? Amikorra is „kitapos” egy tudatszintet magának az ember, de valamit „vét”, jön a következő élet, és zsupsz, állati életformában találja magát. (ahol bizonyára el is tud gondolkozni azon tanulságként, hogy ebben az életében igyekezni fog rendesen kapirgálni, más tyúknak a szemét nem üti ki stb.)
TörlésTalán visszalépés, ugyanúgy nem fordulhat elő, ha egy életet veszünk. Bár lassúnak folyamatnak éli meg az ember, de a haladás biztos, hogy előremutató és folyamatos. Lehet, néha inkább az érzelmeket tévesztjük össze a „vissza” érzéssel.
„… akvárium, szoba és a nem utazás”… nekem is inkább ez a megközelítés a szimpatikusabb, szóval a tudat-függ-vény is, az összes berendezéssel együtt (még a döglött hallal is) lehet, csak egy szobában van valahol, vagy ott sem :)))
Ha már sokat beszéltünk a magányról, ezen az ábrán kicsit tovább gondolkozva, akkor képzeletben késsé túllépve akkor azon a bizonyos magányponton.:))
TörlésArra gondolok, ott a piros szaggatott vonalon túl, az érzékelt valóság fokozatosan ketté fog válni. Fut a vetített kép valósága, de világosodik az a hely ahonnan a vetítés folyik. A vettetett valóságból ugyanis nem tud kinyílni új valóság, nem ott van folytatás, nem is ott kell keresni. Ennek következtében nem lesznek már olyan kérdések, hogy merre és hogyan tovább, mert már nem lesz hihető a történet valódisága. Csak 2 kérdés marad: kikkel vagyok valójában egy valóságban és honnan jön a vetítés?
A magány szó teljesen érelmét veszti majd, hisz lassan elkezdi érzékelni azt ember, hogy kik azok, akikkel egy valóságban van a vászon előtt.
A fenti pirosas-sárgás sáv, meg talán kicsit messzebb prognosztizálható, az alatta elhelyezkedő menetek egyre magasabb szinteken folyó ismétlődése után.:)))
Örülök, hogy agyalsz még rajta. :)
TörlésÉn is sokat nézegettem, és gondolkodtam rajta MIUTÁN lerajzoltam. Sejthető hogy ez mit is jelent pontosan...
:)) ahogy, Shaula is írta, nem igazán lehet ezt lerajzolni síkban.
TörlésTérben is lehetetlen, de talán ez az ábra ismétlődik, mint egy spirálisan mozgó, egyre nagyobb íveken, egyre részletezettebb, magasabb lelki szinteken kibomló fraktál mintázat. Aztán az egész önmagába visszafordulva, egészben egy gyönyörű Isteni mintázatot kiad... aminek mindannyian a részesei vagyunk, mi benne és az egész mibennünk.....
Elméleti ábrándozáson túl, a nagy odajutás előtt, bizonyára lesz ez lesz egy kis meló, így tán jobb is, ha ma kapálással töltöm a napot :)))
NEM SZABAD DOLGOZNI A MUNKA ÜNNEPÉN! :)
TörlésUpsz, ezt nem tudtam :(… de valahogy az esőben kapálás nem az erősségem (következő napok)
TörlésKülönben meg, ki mondja meg, mit szabad ma, meg mit nem?
A Napiszer info szerint (Munkás Szent József napja a mai) ezek szerint akkor nem is munkáspárt, hanem a katolikus egyház keze van a dologban.:))
"NEM SZABAD DOLGOZNI A MUNKA ÜNNEPÉN! :)"
TörlésHá ja,ünnepeljünk-ünnepeljünk.Ja,hogy mit is? Vagy ezt: http://legendavadasz.hu/tortenelem/majus-1.az-illuminatus-rend-megalakulasanak-unnepe
Egyébkét én pl a piros és kék közötti szaggatott piros nullponton dekkolok egy jó ideje.Engem ez a szinusz hullámra emlékeztet, valami fent is lent meg lent is lent,vagy fent? De ha az elektromosságból indulok ki,és pl induktív vagy kapacitív a "terhelés",akkor fázisban bár kések,vagy sietek.Vagyis nem találkozok,de egyik a másikat generálja.
Na mind 1,csak eszembe jutott.
a.n
Na én se "bírtam ki". Gerendákat festettem, bodzát szedtem, szegeltem, pakoltam. :) És mindezt örömmel, de nem az illékony faszik tiszteletére! :)
Törlésa.n., tetszik ez a szinusz hullám példa, tényleg benne van ez is.
A május elsejei gyomlálás természetesen nem munka hanem a "gazok" kiszedése a földből. És ebben persze benne van az összegyűjtésük és elszállításuk is magáról a Ter/e/m/t/ő-Föld/jé/ről a komposztálóba.
Törlés2 x 888 = 1776 május 1 = 13 maj/a/ ős 1/EGY
Máj/Maj-a - Us/Ős pl.: USA = ŐS A, ŐS Alfa/Kezdet - illumináti "titkosításként".
888 = a 8-as 3-assága > a 8. stáció a Naprendszerben a Vénusz/Aphrodité/Tündérkirálynő.
88 = EstHajnal-csillag, tehát 2Ős/s/Ég + a 3. 8-assal 888 már a 3-asság amiből mindig az 1/EGYség fakad újra - 1 > 2 > 3 > 1 = 7 - a Teremtés-i misztika leutánzása.
Az illuminátusok tehát nem véletlen alapították 2x888=1776-ban pont május 1-én a szervezetüket és persze 1776 július 4,-én meg az USA-t/ŐS A-t/Alfát/Kezdetet - mintegy rájátszásként az egyébként Teremtés-i folyamatokra. A lerobbantott 2 WTC torony + a még 1 közelben leomlott felhőkarcoló - tehát 3 ! épület - helyén "véletlenül" 1/EGY 2x888=1776 láb magas tornyot húztak fel 2001-hez képest 13 évre 2014-es végső átadással. Istent játszanak immár hivatalosan is 238 éve - 2014-1776=238=13 !!! - na ugye hogy ugye...13 család - a kerekasztal 13 lovagja - 13-an az utolsó vacsoránál /Jézus és a tanítványok/ - 13 holdciklus - 13 baktun egy maja nagykorszak /13x144000nap=5126 év/. És hogy 12x12000=144000 a zsidó "kiválasztottak" száma is a Bibliában - hát persze hogy igen.
Makk I. Gömbszimbolika könyv (a lelki és égi felépítmény és teremtők ) http://embers-eg.webnode.hu/news/makk-istvan-a-gombszimbolika-atyja/
TörlésAlul elolvasható a könyv
Esetleg
http://embers-eg.webnode.hu/tags/G%C3%B6mbszimbolika/
Anna
Ha megnézzük, 4 féle létállapot van az ábrán, és közöttük 3 átlépési pont. Ezek a pontok fontos kvantumugrások a tudatrészben.
VálaszTörlésAz első ilyen kvantumugrás az Öntudatra Ébredés, amikor elszakad, elválik a tudat a tömegmasszától, az egótengerből. Erről írtam ezt korábban:
"Az öntudatra ébredéssel (én vagyok) kezdetét veszi a fejlődés (az út) a megvilágosodás (az igazság), és a valóság (az élet) felé. "
http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/08/en-vagyok-az-ut.html
Innen már "egyenes" út vezet végig a tölcsér szűkülő majd táguló szakaszán. Legalábbis szerintem. :)
A Magánypont szintén kvantumugrás, mely felfogható halálnak is. A hal halála, a pokoljárás. Szerintem ez az állapot a személyiség, az egó halála. Ettől tart a felépített elme állandóan, hogy "neki" meg kell halnia. Pedig meg kell, mert enélkül nincs továbblépés. Erről a kvantumlépésről ír Weöres sokat. Az ezután következő rész ismét a felfedezés örömével telik.
Az Átlépés pedig az lehet, amiről Kerion azt írja, hogy "főnixmadárként" feltámad valaki, ugyanabban a testben (?), Teljes Tudatú létezőként folytatja - immár üdvözülten, hallhatatlanul, aranykorban élve, a homályon, a fátylon, a tükrön túl.
(azt mondták, amikor csak lehet ki kell fejezni azt, amit szeretnénk, szóval szeretlek benneteket :)
VálaszTörlésIldi: "Olyan mintha mindenki élne, csak ő a halott hal az akváriumban, ahol mindenki nagyjából önfeledten lubickol vagy mindent elkövet azért, mert szeretne önfeledten lubickolni." - valójában mind halottak (vagyunk), csak még nem tudnak/tudunk róla- mig fel nem ébredünk az Életre.
Remélem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, MI ITT MOST mindannyian a magánypont körül vergődünk..
Ja, ez egy ilyen gyűjtőhely! Át is nevezem mingyá' a bloggot
TörlésMAGÁNYPONT MESESZOBA
címre! :)
Azért benne van a Teljes Potenciál is ebben a szóban ám:
MAG...
(az nem jó, mert akkor azt hiszik, hogy társkereső-oldal.. :P )
TörlésMé, nem? :)
Törlés(legalábbis van aki ennek gondolta... a mondatod végén található "P" is erre utal... :))
"szóval szeretlek benneteket :) " Zplus én is hasonlóan érzek :))
TörlésEz valami olyasmi lehet, mint múltkor nálunk a „kultúrban”, az EU-s projectrendezvényre kivezényelték a nyugdíjas klubbot tömegnek, lévén fotó dokumentáció is kell. Lezajlott rendben az egész rendezvény, de ha már eljöttek a nyugdíjasok és szép nyilvánosság is volt, a végén felköszöntötték szülinapja alkalmából az egyik nyugdíjast. Ekkor egy néni spontán magához ragadta a mikrofont és elénekelte a „Szeressük egymást gyerekek…… sír magába zár stb” , ezzel egy kis szürrealista véget adva az EU-s projekt lezárásának.:)))
Normálisan, ha Aradszky énekelné, ez lenne az utolsó, amin képes lennék meghatódni, no de most… egyébként az egész „kultúr” szipogott, de hogy min?…hát azon a valamin…
Szóval valami ilyesmi lehet az együtt-rezgés, vagy nem? :)))
Tettszik a függvény, egy kétdimenziós vetülete a valóságnak.
VálaszTörlésAnnyit megjegyeznék hozzá, hogy a társteremtést azt átnevezném tudatos társteremtéssé, mivel maga a társteremtés szerintem minden szinten működik, csak van, ahol tudattalanul, és erősen manipuláltan...: )))
A SZERETET (de ez nem az a nyálas, amire régen én is gondoltam:)) erejének felismerését én a táguló szakasz elejére mindenképpen hozzátenném, mert szerintem alap.
Zplus.
"Remélem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, MI ITT MOST mindannyian a magánypont körül vergődünk.."
Jó, de akkor ez már ne "vergődés" legyen, hanem mondjuk inkább felszállás előtti készülődés.:)
a tolófájások megindulása után már nem a készülődés van.. igaz, kicsit ritkák még, de.. (gondolatfolyam.. inkább nem irom le..)
Törlés"Jó, de akkor ez már ne "vergődés" legyen, hanem mondjuk inkább felszállás előtti készülődés.:)"
Törlés"a tolófájások megindulása után már nem a készülődés van"
Na, én akkor összekapcsolom a kettőt:
FÉSZKELŐDÉS :)
Aki megtalálta "Isteni Énjét" - mondhatjuk úgy is hogy Ikerlélekpárját vagy Tündérkirály/nő/jét - az már túl van a szivárványon, a szív árván-lévőségén az ún. "magány-ponton". Annak a lelke "fel-szállt" - Tu/l/rul-madarként már fentről néz le a dolgokra azokon mintegy felül-emelkedve.
TörlésSokan vannak azon - égi gój/a/ kapcsolódással nem rendelkező "némberek" vagyis valójában nem/em/berek - hogy ezt a szárnyalni képes madarat/magyart megakadályozzák ebben a folyamatban. Ezért próbálnák még mindig rabságban és vakságban tartani - egyre kevesebb sikerrel. A "10-es=1" k/c/entaur/nő/ magyarok ébredése folyamatos és megállíthatatlan.
Ezáltal pedig a még jelenleg regnáló 6almasok és csicskáik percei meg vannak számlálva. Félnek is rendesen a magyartól bár inkább önmaguktól kellene félniük. Szorít az "idő" ezért már megállás nélkül antiszemitázva és holokausztozva tüntetgetnek vagy üléseznek főként az elfoglalt Budapesten - próbálnak hamis bűntudatot ébreszteni a légynek sem ártó magyar emberekben - természetesen országfoglaló hatalmi pozí-ció/n/-ból. Globálisan pedig ezen hatalom és körei a: "ha én nem lehetek a numero uno akkor dögöljön meg mindenki" háborús stratégiáját próbálják kibontakoztatni/megvalósítani - az utolsó vergődésükként megjelenítve. Ami biztos - így vagy úgy de JÖN a régi-új "madár"-világ...és persze ezzel együtt az Aranykor.
Én is azt látom, hogy szépen, folyamatosan ébredezünk. Ma egy fodrásznő mesélte, hogy volt egy nehéz időszaka, amikor szinte teljesen elfogytak a vendégei, ami eléggé kétségbeejtő volt. Akkor egy ponton azt érezte, hogy szeretné ha olyanok térnének be hozzá, akikkel hajvágás közben tudna beszélgetni ezekről a dolgokról.
TörlésAzóta helyreállt a forgalma, és a vendégeinek a 80%-a olyan aki ébredezik.
Éva
Jó ez az ábra, tényleg szépen megmutatja a lényeget, habár számomra túl sematikus, mint "térkép" a tájhoz képest. Minden egyéb értelmes dolgot ezzel kapcsolatban elmondtak előttem a kommentekben. :)
VálaszTörlésTalán annyi, hogy azért az ironikusan pragmatista részemet is előhozta, mert az jutott eszembe, ha ezt megmutatnám egy tibeti szerzetesnek lehet azt mondaná:
- Hm, milyen letisztultan egyszerű, én is ezt a 4 fázist tapasztaltam meg....az alatt a harmincháromezer inkarnáció alatt. :DD
33 ezer... ez jó! :))
TörlésValószínűleg azért kellett ehhez a letisztultság állapotához 33 ezer inkarnáció, mert Tibetben nehéz a földre rajzolgatni - lévén sziklára épült... :-o
Nekem ez az ábra egy pocsolyában tocsogó PÍ-nek tűnik.
VálaszTörlésVagy TT .
TársTeremtés? Nem az én asztalom. ;-)
"TársTeremtés? Nem az én asztalom. ;-)"
TörlésGondolod?;-)
Az élet aggodalom
TörlésAz aggodalom alapja a gondolat
A gondolatot fel kell oszlatni
A gondolat feloszlatásához uralkodó kell
No de ki az uralkodó?
Te.
Magánypont = szivárvány ! Vagyis a SzívÁrván/y/-lévősége. Ez az a pont ahol a Tündérkirály/nő/ megtalálható, s ezáltal Általa a mennybe/aranykorba vezető ÚT is. Mivel a szív-szer-elem ettől kezdve már "über-dimenzionálisan" egyedül Hozzá Köt.
VálaszTörlésA szivárvány/spektrum közismerten 42 fok alatt látszik, tehát 42 ! /=6/ - vagyis Földhöz kötött. A teljes szivárvány/szív-árván-lévőség > 4242=66 < viszont 2x42=84 ! Mondani se kell hogy a "Teljes/s/Ég-et", a teljes égi "üzenetet" kell beteljesíteni/megjárni - az "üdvözüléshez". Nincs itt semmiféle titok bár kőművesék rendre titkosítani próbálják - mintha ők találták volna fel a spanyol-viaszt. Pl. az "űr- útikalauz stopposoknak" vagy hasonló című filmben is ott van: " A 42 a válasz mindenre" - vagyis a szivárvány/szív-árván-lévőség megléte. Most éppen a 84 ! - a teljes szív-árván-lévőség - lett megjelenítve a kőműves-médiában azzal hogy pont 48 diáklány holttestét találták? az elsüllyedt dél-koreai komp egyik kabinjában. Köztudott hogy számmisztikával foglakozók igen gyakran fordítják meg/ki a számokat - egyfajta titkosításként is: 12/21 - 23/32 - 48/84 - 13/31 - 78/87 stb. Szóval itt arra történnek utalások, arról van szó - azoknak akik értik - hogy hogyan lehet5 megmaradni testben és lélekben egyaránt a végidőben. A precessziós korszakváltás vég-"elszámolás"-a miatt ugyanis egyáltalán nem mindegy hogy hogyan létezünk sprituálisan a még regnáló 3 D-s rezgéskiterjedésű matériában.
Sziasztok!
VálaszTörlésMindig magányosak voltunk, vagyunk, vagyok, csak elkápráztattam magomat a sokaság képzetével. Így van ez jól, hisz így tapasztalhatom meg végességem a végtelenségemben, elmúlásom az örökkévalóságomban, és ezt mindannyian elmondhatjuk, Te Én bennem, s Én Te benned, mindig is így VAN.
A világ nem akarja, hogy felébredjünk, kitalál mindent ennek megakadályozására, szidók, hatalmasok, anyagi gondok stb., de a világ nem más, mint az elme(ém) tartalma, ami szabadon garázdálkodott eddig, s ne tovább.
S végül Ki a látója mind ennek, Ki ad teret mind ennek, Ki az aki eltévelyedett, SENKI. Vesd el a gondolatot is, hogy van eltévelyedő, és a valóság MAG-ától megmutatkozik, minden egyéb próbálkozás csak a szem-élyiséged ( a végtelen ős szem éjszakája) képzetéből ered, és az egót táplálja alattomos módon.
Az ábrád nekem is tetszik Mazsola, a befelé szívó tölcsér, szív-őrvény fokozatosan minden téves gondolatot felszámol, akárcsak megnyilvánult formában a galaxis magja, melybe belezuhanva a G2 felhő (pl. kettősség gondolata) , hatalmas változást okoz hamarosan. Legalábbis ezek a dolgok bukkantak fel a kis világomban, aztán majd kiderül :)
Maty
Jó az ábra szerintem is, kérdés, hogy ez egy egyetlen életen belüli folyamatként vagy életeken átívelően értendő.
VálaszTörlésMár csak azért is érdekes, mert megint előkerült itt a reinkarnáció témája, ami számomra még mindig érthetetlen.
- Hogyan működhetne egy olyan "önfejlesztő" sorozat, ahol mindig 0-áról indulok, azaz amit előző életemben tanultam, azt mind elfelejtettem. Tehát nem "építek" korábbi életeimre, hanem mindig újra és újra az alapoknál kezdem, aztán jóllehet oda sem jutok el, ahol előzőleg már voltam. Ez fejlődés?
- Mi van a sok halva született, egy hét után meghalt, egy év után meghalt, stb... csecsemővel? Nekik azt kellett megélni milyen öntudatlan létezésben meghalni bármiféle érdemleges tevékenység nélkül?
- Honnan vagyunk egyre többen, ha mindig ugyanazok inkarnálódnak? Ha nem ugyanazok, akkor honnan jönnek? (teljesen nyilvánvaló számomra, hogy itt a tudati "aprózódásról" van, bármennyien lehetnénk).
Ezekről már volt itt sokszor szó, azóta is csak toporgás van. Egyszerűen jó azt hinni, hogy most Gipsz Jakab vagyok és majd újra megtestesülök (én személy szerint tudatilag) legfeljebb Tercsi Fercsinek fognak hívni, de az nem számít. Azért öntsünk tiszta vizet a pohárba, aki nem tud konkrétan az előző életéről részletesen az azt jelenti, hogy nem ugyanaz az ember (az emlékek határozzák meg az személyes egót). Tehát nem akarok elkeseríteni senkit, de abban 100%-ig biztos vagyok már, hogy mint Gipsz Jakab soha nem fog többet létezni, Gipsz Jakab konkrétan meghal, nem csak "virtuálisan", hanem tényleg.
Kérdés, hogy az a tudati "lenyomat", ami marad utána, az képes-e tovább fejlődni vagy feloszlik. Azt láthatjuk, ha újra megszületne, amiről fogalma sem lenne, azzal semmire nem jutna, tehát véleményem szerint ezt is elvethetjük (bármennyire is tisztelem a tibeti szerzeteseket :)).
Ahhoz hogy valaki megteremtse a maga "mennyországát" (vagy "poklát"), kell egy ilyen létezés, ahol vannak "dolgok". Mivel ha valaki nem tud semmit semmiről az ég világon (egy "blank sheet" a tudata), az elképzelni sem tud semmit, ergó mennyországot sem teremthet magának. Előbb kell az élmény, a tapasztalás és csak utána van mit "formába önteni", azaz "teremteni", tehát ez olyan, mint egy tanulmányút :).
Ha ez nincs, akkor olyan lenne, mint egy kisgyereket csecsemő korától egy vaksötét üres szobában tartani évekig és utána adni nekik egy papírt és ceruzát, hogy rajzoljon valamit. Hát garantáltan nem tudna csak össze-vissza firkálni, mivel nincs a tudatában semmi "kép" arról, hogy mi a francot lehetne rajzolni.
Na ezt a "képet" (képek végeláthatatlan sorát) a tudatunkba szerezzük meg életünkben, amit persze tovább fejleszthetünk utána, de kellenek az alapok hozzá.
Milyen jó, hogy megint jelentkeztél Bastian :)
TörlésBiztos, hogy a reinkarnáció tana, mint minden vallási tan, karöltve van társadalmi-politikai-hatalmi rendszerek működésével. Egyértelmű, hogy a tömegek egyfajta fizikai szabályozása ez, csak épp vallási köntösben, lelki folyamként tálalva.
Amit a vallások kínálnak, azzal valami legtöbbször nagyon nem stimmel.
A lélek végeláthatatlan öntudatlan bezsuppolódása mindenféle testekbe, ráadásul a visszaesés veszélyével, ugyanúgy nonszensz, mint az egyetlen véges életnyi keresztényi mennyország-pokol választék. Mindkettő valamiféle kiszolgáltatottságot sugall, így az eredője biztos nem az Isteni, hanem csakis valamiféle emberi-hatalmi érdek.
Talán azzal sincs nagyobb baj, ha valakinek épp reinkarnációs - pokol-menny tudati teremtések kellenek, mert szerencsére nincs tartós bebetonozottság semmibe, csak „tanulmányút” van, ahogy írod is. A tanulmányutat meg mindenki csakis a maga tudatán keresztül tudja bejárni, hiszen a tapasztalat meg nagyon is kell, és hogy az tapasztalás milyen előjelű épp (igazság-tévedés) az gyakorlatilag mindegy is.:)
Ahogy, az a példabeli csecsemő, ugyanúgy azért mi sem vagyunk valami könnyű helyzetben, bár itt a szoba világos, színes, eseménydús, és a tudat rendesen el van látva képekkel, csak épp a szobából a falakon ablak nincs kifelé…. bár sokan látni vélnek ablakokat, így hát az is rendben van… :)))
A körforgásbeli végidei "tabula rasa-k" között - tehát mindig a fél-precessziós cirka 13 ezer év alatt - a magasabb szellem-tudatilag Föl9dre teremtett ugyanazon lélek inkarnálódik más más testbe - az anyagi világban való tapasztalat-szerzés céljából. Hogy hányszor az teljesen változó - az mindig a már addig elért belső rezgésszint és persze "vállalás" kérdése. A megfelelő szint elérésekor - amikor a lélek "kész" - a körforgás közben is ki lehet lépni a mátrix adott rezgéskiterjedésű illúziójából de "felsőbb" célból benne is lehet maradni. Ekkor, mivel a lélek már az adott testtől szabad nincs további inkarnáció/leszületés - a magasan rezgő test pedig akkor rezeg el végleg amikor a szellem/e/ úgy dönt.
TörlésMindezek közben természetesen - adott esetben - lehet emlékezni az úgymond előző életekre is. Főként látomásszerűen megjelenítve a tudati "képernyőn". De ez nem általános. Általános az hogy az előzőleg volt illetve az időközben már megszerzett többlet-tudás és képesség tárul fel ahogyan nő a belső rezgés mértéke. Tehát ha valaki már repült egyik előző életében - most is repülni fog ha a test-rezgésében odáig eljut.
Az un. poklot és mennyet képletesen kell érteni mindig is úgy kellett. A "pokoljárás" a legmélyebb megtapasztalás. Érthető hogy nélküle nincs "felemelkedés". A főnix-madarként való feltámadás/magasabb szintre jutás pontosan azt jelenti hogy "sikerrel" vettük a reinkarnációs "tanfolyamot" - amit a Teremtéssel együtt magunknak "kreáltunk".
Nem arról van szó hogy valaki látni vél ezt azt ilyen-olyan 6almi vagy egyéb célnak megfelelően, hanem arról van szó hogy az ember valójában tud-e valamit vagy sem. A valamiről való nem tudás még nem jelenti azt hogy az a valami nincs is. A tibetiek meg azért nem egészen hülyék mint ahogyan a magyarok sem azok.
Üdv ismét "itthon" Bastian! :)
TörlésPelevin így ír erről "T." című regényében:
"
- Vagyis maga nem hisz a reinkarnációban? - kérdezte T. kíváncsian (a lámát)
- Azért ezt nem így mondanám - felelte Dzsambon - Elképzeléseim szerint nem az egyes személyiség születik újjá, hanem az Abszolútum. Vagyis nem arról van szó, hogy Karlból halála után Klara lesz, hanem ugyanaz a kifejezhetetlen erő változik Karllá is, Klarává is, majd visszatér tulajdon természetébe, e megtestesülések egyikétől sem érintve. De valójában természetesen az Abszolútumról nem lehet azt mondani, hogy újjászületik vagy megtestesül. Úgyhogy erről a témáról jobb egyáltalán nem beszélni.
- Na és az elmúlt életekkel kapcsolatos emlékekkel mi a helyzet?
Dzambon megvonta a vállát.
- A más életek maradványait az a tápláló kulturális leves tartalmazza, amelyből létrejön a mi időleges földi személyiségünk. Mint halott fűszálak a televényben. De ha az ön cipőtalpához hozzátapad egy narzánvízcímke, az még nem jelenti azt, hogy az előző életében narzánvíz volt.
- De hisz az önök egész tanítása...
- Igen, igen - vágott a szavába Dzsambon - Nem kell, hogy folytassa. Buddha a dzsatakákban azt mondta - "amikor bódhiszattva voltam, amikor cárevics voltam..." Mint már mondottam, ugyanaz az abszolút szellem volt mindenki. Ezért az, aki maga válik ezzé az abszolút szellemmé, nevelő célokból mindenre emlékezhet, amire akar. Vagy legalábbis mondhat bármit, amit csak akar."
Szerintem a potenciál mindenkiben ott van, hogy "maga váljon ezzé az abszolút szellemé" - azaz egyesüljön vele, felemelkedjen arra a szintre, ahonnan már "minden látható". Ez az a bizonyos felső (piros-sárga) fénymező, ahová igyekszik mindenki. Ha nem sikerül Karl-ként, akkor talán majd Klaraként, illetve ezen időleges személyiségek teljes leépítésével (egó halálával), eljutva a változatlan alaprétegig. Ezen sokat kell dolgozni, de ez az egyetlen út. A másik út a feloldódás, tényleges halál. Szerintem.
TörlésLelkük lényegisége soha nem volt leválasztva az Abszolútumtól, tehát az a bizonyos potenciál örök részünk, ebben a pillanatban is.
TörlésAz egyesülés az Abszolútummal, talán máshogy is kifejezhető: nem megszerzése, hanem kibontása annak a tudásnak, ami elidegeníthetetlen része mindannyiunknak.
Vallási utak, lelkileg felvilágosultak mindig igyekeztek „segíteni” ezekben a folyamatokban. Bizonyára segíthetnek is, de csupán annak felismerésében, hogy az ember rájöjjön általuk, nem biztos, hogy kellenek ők mint közvetítők, hiszen mindenkinek közvetlen kapcsolata van az Abszolúttal.
A belső utak, amit bejárunk az Abszolútumig különbözőek látszólag, mindannyian másképp is tudjuk ezt megélni és kifejezni, de soha nem szabad elfelejteni, hogy az egymás közti különbségek csak látszólagosak… ha ezt megértjük, akkor ez a gyakran nehézkesnek és fájdalmasnak tűnő folyamat, egyszerre csak minden öröm forrásává tud válni az életünkben.:)
Sziasztok!
VálaszTörlésTovábbra is, nagyon szeretem ezt a blogot! Örömmel olvasom a "bloggazdi" :) , és a hozzászólók gondolatait. Mindig reménykedve térek vissza az oldalra, hogy hátha van új poszt. És van. Elég gyakran.
Csatlakozok Zplus-hoz... Szeretlek Titeket!
Üdv: Szabi