Beszéljünk az időjárásról!

Az emberek állandóan az időjárásról beszélnek. 

Szinte nincs olyan emberi beszélgetés, ami ne ezzel kezdődne. Olyan ez mint egy bemelegítés: ez a beugró: panaszkodjunk az időjárásra. Aztán jöhetnek az egészségügyi gondok, aztán a mindenkiérthozzá foci/politika, majd a pletykák "hallottad, hogy...". És ha ezen a felszínen is túljutottunk valakivel, akkor ezután lehet mélyebbre menni a valóság felé, és valódi beszélgetéseket folytatni. Sokan idáig nem jutnak el egy személyes beszélgetés során, megrekednek a pletyka szinten. No de az biztos, hogy az időjárásig eljut mindenki! :) Nem is csoda, hisz eléggé megbolondult "az ég" (?) az utóbbi időkben. Korszakváltáskor (?) ez talán magától értetődő is... De az is lehet, hogy régebben is bolond volt, és régebben is ugyanúgy sokat beszéltek az emberek az időjárásról. A paraszt künn a tanyán biztos, mert az Égiektől függött az aznapi tevékenysége, és nem tudta befolyásolni - hiába imádkozott esőért, vagy napos időért, az Égieket ez bizony nem hatotta meg túlságosan. Mindössze két embertípus tudta eddig a történelemben befolyásolni az időjárást: az indián, meg a Haarp-technikus. :)

Idén nem volt tél. Nálunk legalábbis. Ennek - mint mindennek a duális rendszerben - két oldala van, van előnye is, hátránya is. Előnyként biztos sokan érezték, hogy nem jöttek olyan vastag csekkek a gázszolgáltatótól - és ha ezt a Vittore Ormány csodafegyverének tudta be valaki, az nagyot tévedett. 

Hátránya az enyhe télnek viszont az lett, hogy a föld kemény maradt, nem fagyott szét porhanyóssá (könnyebben megdolgozhatóvá), nem fagytak meg az állatvilág "kártevő", "élősködő" osztályainak nagy része (pockok, egerek, legyek, szúnyogok, stb.), és nem csökkent túlságosan a levegőben terjengő baktériumok és bacilusok száma sem. 

Persze ha eltekintünk a duális felfogástól, akkor mindig az jön ki, hogy Minden Jó Ahogy Van! "Ácsi, bácsi, már miért lenne jó nekünk az a sokkártevő?" - kérdezhetné a tanuló. Nehéz erre szavakban válaszolni, hisz én is inkább csak érzem legbelül, hogy minden rendben van ezzel is, hiszen Egy az Élővilág, Egy a Létezés, és Egy a Létező is. Fura dolgot írok most: az Egy Végtelen számú szemen keresztül nézi önmagát. Az Ég teremti a porszemet, de ugyanúgy a Porszem teremti az eget, ha ránéz. Mindenben az Abszolútum van - de mégis érintetlen minden létezőtől. Miért? Mert a létezés érzése nem a teremtményben jelenik meg, az "csak" egy ruha, hanem a Teremtőben. És amikor azt érezzük, hogy "létezem", "vagyok", azt nem a tünékeny személyiségünk mondja, hanem abban a pillanatban eggyé váltunk az Egyel. "Feltornáztuk magunkat" Hozzá, rátapadtunk egy pillanatra. "Gondolkodom, tehát vagyok" - mondta egy francia. Micsoda szellemi szaltókra képesek ezek a franciák ha isznak egy kis vörösbort, mi!? Helyesen azonban mégis csak így szólna ez a felismerés: "az ént gondolom". (mindez persze sokkal szebben le van írva Viktor Pelevin - T. című könyvében, olvassátok el)

Szóval igen, az Abszolútum van a pocokban, a légyben, a levéltetűben, és a felhőben is. És abban az emberben is, aki leüti a legyet, lefújja méreggel a tetűt, és átkozódik amikor esik. És hogy miért öli saját magát az Abszolútum? Nem Ő teszi ezt, hanem a létezők illúziói, az egó-harcosok. Állati szinten meg a programok, a sejtekbe kódolt algoritmusok, magyarul az "életösztön". Ez a program dolgozik a macskában, amikor kinyiffantja az egeret - miközben az Abszolútum megélte (végignézte) ezt, de érintetlen, változatlan maradt ettől az akciótól, mindössze annyi történt Vele, hogy a mátrixban, a gondolatok által felépített egér-testből visszahúzódott ez a "nyúlványa". Ez a szeme bezárult - nem baj, mert van még neki végtelen mínusz 1. 

És igen, az Abszolút benne van a paradicsompalántában is, melyet már kurvára ki kellene ültetnem, mert majd kicsattan az egészségtől, elkezdett virágozni, egyszóval beindultak a programok, a folyamatos teremtés nem áll meg, csak mert szar az idő. De milyen szép volt márciusban, milyen meleg volt már! Akkor, hála Istennek, nem ültettem ki a palántákat, pedig az időjárás nagyon kedvezett volna rá, de nem mentem lépre, úgy gondoltam várjuk meg az áprilist még azért... Jól tettem, az április tényleg a legszeszélyesebb, legszelesebb hónap. Be is igazolódott. Most ugyan már kint vannak a palánták a kertben, de még csak balkonládákban, perforált mobil fólia alatt, ami bármikor levehető, visszarakható. Mobil?? Értsd: reggel felhajtom, este visszahajtom, téglával lefojtom. :)

Remélem azért lassan, így május felé közeledve, csak ki lehet majd őket ültetni, mert tényleg virágoznának már. Nem akarom elkiabálni (lekopogom), de úgy néz ki, hogy idén a barackfa gyümölcse is megmarad, nem fagyott el a virágja. A fa termékeny első három évében állandóan elfagyott a virágja, így mindig csak egy kis kóstolót (értsd: 8-10 db) kaptunk belőle, de idén úgy tűnik roskadásig van. De ennek is megvan az előnye a duális rendszerben, három évig erősödhetett, cseperedhetett a fa, így most már van elég ereje megtartani a gyümölcsöt. Érdemes mindenben meglátni a "hasznot", a jót. Néha nagyon nehéz. Például most idén eldöntöttem, hogy semmit nem fogok permetezni, az Égiekre, és a programokra bízom a természet alakulását. Ha lesz levéltetű, hát legyen. Korábban már felismertem, hogy a levéltetű akkor jelenik meg, amikor a gyümölcs, így biztosítva a rendszerben a tökéletességet: ugyanis a levéltetű az ágak végén, a fiatal hajtásokat kezdi "megtámadni", azaz nem hagyja a fát tovább nőni abban az évben, annak érdekében, hogy a fa a növekedés helyett a gyümölcsbe tolja a tápanyagot. Ki van ez találva kérem!

Idén újra megpróbálkozok a házi lándzsás útifű szirup készítésével. Milyen szépen alakult ez a sztori is. Tavaly - Fecu javaslatára - eldöntöttem, hogy készítek egy ilyet, mert a bolti egyrészt nagyon drága, de viszont nagyon hatásos is köhögésre, és szeretjük mindannyian - a "gyógyszerek" közül ez az egyik, amit szívesen bevesznek a csajok is. Na elég az hozzá, hogy tavaly, anyósomék háza elől összeszedtem egy vödörnyi lándzsás útifüvet, össze is raktam egy üvegbe, rétegesen, cukorral elkeverve, csak nem zártam le rendesen, ezért nem lett belőle semmi. És most jön az érdekesség: idén ismét eldöntöttem hogy megpróbálok készíteni, és pont azon agyaltam, honnan lehetne útifüvet keríteni, amikor észrevettem, hogy a kertünk, és kint az utcán, a kerítés melletti zöldterület tele van, csodaszép, vastaglevelű és vékonylevelű lándzsás útifüvekkel! Hát mi ez, ha nem a gondolatok teremtő ereje? :) Vagy az is lehet, hogy máskor is ott volt, csak akkor nem erre koncentráltam, és lenyírtam a francba szegényeket. Szegények? Hisz épp az előbb fejtegettem, hogy az Abszolútum van benne mindenben amit kigondolt, és amíg az él (Ő teszi élővé) - utána kihúzódik belőle - érintetlenül, és a matériát hagyja visszaolvadni a startvonalra.

Miről is akartam még beszélni? Ja, az időjárásról!

Nálunk most esik, holnap tán kisüt

Nem túl szép e rím, de talán kiüt