Honnan tudja, hogy van-e bármi is odakint?

"Egy jelentéktelen kis világban, valahol a nagy semmi közepén - vagy pontosabban: annak a valaminek a közepén, amit sohasem találna meg senki, mert egy hatalmas valószínűtlenségi mező védi az egészet, amelyhez mindössze hat embernek van hozzáférése az egész Galaxisban - éppen esett az eső.

 Úgy zuhogott már órák óta, mintha dézsából öntötték volna. Az eső köddé porlasztotta a tenger felszínét, elverte a fákat, sárfürdővé köpülte-dagasztotta a tengert övező kietlen vidéket.

 Pattogva zuhogott a kietlen vidék közepén álló kunyhó hullámlemez tetejére, elmosta a rögös ösvényt, amely a kunyhótól a tengerpartra vezetett, és szétszórta az érdekes kagylóhéjakból rakott csinos kupacokat.

 A viskó tetejét zuhogó eső fülsiketítően hangzott odabent, ám ez mégis elkerülte a lakó figyelmét, aki egész mással volt elfoglalva.

 Magas, göthös férfi volt a kunyhó tulajdonosa, durva, szalmaszínű hajjal, amely átnyirkosodott a tetőn átszivárgó cseppektől. A ruhája kopottas volt, a háta görbe, s a szemei - noha ébren volt - mintha egy alvóé lettek volna.

 A kunyhó közepén ütött-kopott karszék állt, mellette egy öreg, összekaristolt asztal. A berendezéshez tartozott továbbá egy régi matrac, néhány párna meg egy kicsi, de meleg kályha is.  Mindeme tárgyakon kívül volt odabent egy öreg és kissé viharvert macska is, és épp ez kötötte le most a férfi minden figyelmét:

A göthös alak a macska fölé hajolt.

- Cic, cic, cic - mondta. - Cicuka-micuka-cucika. . . akar egy kis halat a cica? Szép kis halacska... akarja a cica?

 A macska határozatlannak látszott a kérdésben. Kelletlenül, mintha csak szívességet tett volna gazdájának, megütögette mancsával az elébe tartott haldarabot, majd észrevett a padlón egy porszemet, és arra összpontosított.

- Nem kell a halacska a cicának? Akkor a cica le fog fogyni, és elpusztul - mondta a férfi.

- Gondolom én, ámbár ki tudja? - tette hozzá bizonytalanul.

 Ismét odakínálta a halat.

- Enni, vagy nem lenni - mondta -, ez itt a kérdés. Gondold meg, cicám. Azt hiszem, jobb, ha én ebből kimaradok. - Felsóhajtott.

- Azt gondolom, hogy a hal finom, ám ugyanakkor azt is, hogy az eső nedves. Hát ki vagyok én, hogy igazságot tegyek ebben a kérdésben?

  Otthagyta a halat a földön a macskának, és lepihent a karszékbe.

- Á, jól vélem látni, hogy megjött az eszed, és eszed a halat? - mondta végül, miután a macska, a porszem nyújtotta szórakozási lehetőségek teljes skáláját kimerítve, rávetette magát a halra.

- Örülök, hogy enni látlak - mondta a férfi -, mert ellenkező esetben képes lennél a lelki szemeim láttára elpusztulni.

  Felvett az asztalról egy darab papírt és egy ceruzacsonkot. Egyiket az egyik kezében, a másikat a másikban tartva azon kísérletezett, hogy milyen különböző módokon lehet a kettőt összehozni. Egyszer a papír alá tartotta a ceruzát, aztán föléje, aztán meg mellé. Megpróbálta a papírt a ceruza köré tekerni, aztán a ceruzát a papír köré.

A ceruza tompa végével dörgölni kezdte a papírt, aztán a kihegyezett véggel kísérletezett: A ceruza hegye most nyomot hagyott a papírón, s ez a felfedezés, mint mindig, most is felvillanyozta. Újabb papírlapot vett fel az asztalról. Ezen keresztrejtvény volt. Röviden tanulmányozta, s mielőtt elunta volna a dolgot, beírt néhány meghatározást.

  Ráült a kezére. Érdeklődéssel konstatálta, hogy csontos ülepe nyomja a kezét.

- A hal messziről való - mondta -, legalábbis így hallottam. Vagy csak úgy képzelem, hogy hallottam. Amikor jönnek azok az emberek - vagy amikor a képzeletemben jönnek - azon a hat fényes, fekete hajón. Megjelennek vajon a te képzeletedben is, cicám? Te is szoktad látni őket?

  A macskára nézett, de azt jobban lekötötte az igyekezet, hogy minél előbb legyűrje a halat, mint az efféle spekulációk.

- És amikor hallom a kérdéseiket, te is hallod őket? Mit jelentenek ezek a hangok számodra? Lehet, hogy azt gondolod, hogy csak énekelnek valamit neked? - Ezen elmerengett egy kicsit, és rögtön észrevette a buktatót a feltételezésben.

- Lehet, hogy valóban neked énekelnek - mondta -, és én csak azt hiszem, hogy kérdéseket intéznek hozzám?

 Újabb szünetet tartott. Néha napokig tartott nála a szünet , csak hogy lássa , milyen is az.

- Gondolod, hogy ma is itt jártak? - mondta. - Mert én igen. Össze van sározva a padló, cigaretta és whisky van az asztalon, hal van a tányérodban, és az emlékük ott van a képzeletemben. Tudom, hogy nem valami meggyőző bizonyítékok, de hát nem közvetett-e minden bizonyíték? És nézd csak, hagytak még itt valamit nekem.

Átnyúlt az asztalon , és magához húzott néhány tárgyat.

- Keresztrejtvény, szótárak és egy kalkulátor.

 Kézbe vette a kalkulátort, és játszadozni kezdett vele. Ez lekötötte vagy egy óra hosszáig. A macska közben elaludt, de az eső tovább zuhogott odakint. Végül félretette a számológépet.

- Azt hiszem, igazam lehet, amikor arra gondolok, hogy kérdéseket tesznek fel nekem - mondta. - Csak azért vállalkozni ilyen hosszú útra, hogy neked énekeljenek, szerfelett különös viselkedés volna a részükről. Legalábbis nekem annak tűnne. De hát ki tudja? Ki tudja?

 Felszedett egy szál cigarettát az asztalról , s meggyújtotta egy darab parázzsal, amit a kályhából vett ki. Mélyen beszívta a füstöt, majd kényelmesen hátradőlt.

- Azt hiszem, ma is láttam egy hajót az égen - mondta végül. - Egy nagy fehér hajót. Sose láttam még ezt a nagy fehéret, csak azt a hat kis feketét. Meg a hat zöldet. És a többit, ami - azt mondják - olyan messziről jön. De a nagy fehéret soha. Lehet, hogy bizonyos körülmények közt hat kis fekete úgy nézhet ki, mint egy nagy fehér? Lehet, hogy inkább egy pohár whiskyt kéne innom? Igen , ez valószínűbbnek tűnik.

Felállt, hogy felvegyen egy poharat a matrac mellől: Töltött egy adagot a whiskysüvegből, aztán megint leült:

- Lehet, hogy valaki más akar meglátogatni - mondta.

Száz méterrel odébb az Arany Szív űrhajó kint ázott a zuhogó esőben.

Három alak tűnt fel a kajütnyílásban. Behúzott nyakkal igyekeztek távol tartani az esőt az arcuktól.

- Oda be? - kiáltotta túl Trillian az esőt.

- Igen - felelte Zarniwoop.

- Abba a kunyhóba?

- Igen.

- Különös - mondta Zaphod.

- Itt a nagy semmi közepében? ! - csodálkozott Trillian. - Szerintem eltévesztettük a házszámot. Az nem lehet, hogy az Univerzumot egy kunyhóból irányítsák!

Elindultak az ömlő esőben. Bőrig ázva érték el az ajtót. Bezörgettek. Dideregve vártak bebocsátásra.

Az ajtó kitárult.                    

- Igen? - mondta a férfi.

- Elnézést - mondta Zarniwoop -, de bizonyos jelek arra engednek következtetni, hogy. . .

- Maga irányítja az Univerzumot? - kérdezte Zaphod.

A férfi Zaphodra mosolygott.

- Igyekszem elkerülni - mondta. - Vizesek lettek?

 Zaphod rácsodálkozott a férfira.

- Hogy vizesek-e? ! - kiáltotta. - Mért, úgy nézünk ki, mintha nem lennénk vizesek?

- Nem, számomra nagyon is vizesnek tűnnek - mondta a férfi -, de hogy ezt maguk hogyan élik meg, az megint más dolog. Ha úgy gondolják, hogy a melegtől szárazabbak lesznek, akkor jobb , ha bejönnek.

Bementek.         

Körülnéztek a parányi kunyhóban. Zarniwoop enyhe undorral, Trillian érdeklődéssel, Zaphod élvezettel.

- Hé, ööö...- mondta Zaphod - hogy hívják magát?

A férfi zavartan nézett rájuk.

- Nem tudom. Gondolja, hogy hívni kéne valahogy? Nem volna szerfelett különös dolog nevet adni egy halom bizonytalan érzéki benyomásnak?

 A férfi hellyel kínálta Trilliant. Jómaga a szék karfájára ült, Zarniwoop mereven az asztalnak támaszkodott, Zaphod pedig lefeküdt a matracra.

- Nocsak! - mondta Zaphod. - Ez hát a hatalom székhelye!

Megcirógatta a macskát.

- Ide figyeljen - mondta Zarniwoop. - Néhány kérdést szeretnék feltenni magának.

- Rendben - mondta a férfi barátságosan. - Ha gondolja, nyugodtan énekelhet a macskámnak.

- Szereti, ha énekelnek neki? - kérdezte Zaphod.

- Ezt tőle kell megkérdeznie - mondta a férfi.

- Mért, tud beszélni? - kérdezte Zaphod.

- Nem emlékszem rá, hogy valaha is beszélt volna - mondta a férfi -, de hát nem túl jó a memóriám.

Zarniwoop előhúzott néhány feljegyzést a zsebéből.

- Lássuk csak - mondta -, ugyebár maga az, aki az Univerzumot irányítja?

- Ki tudná azt megmondani? - felelte a férfi.

Zarniwoop kipipált egy pontot a jegyzetében.

- Mióta csinálja ezt?

- Á! - mondta a férfi. - Ez a kérdés a múltra vonatkozik, ugye?

 Zarniwoop értetlenül nézett rá. Nem éppen ilyen válaszra számított.

- Igen, arra - mondta.

- Ki tudja - mondta a férfi -, hogy a múlt nem csupán egy fikció-e, mely arra szolgál, hogy a közvetlen fizikai benyomásaim és a lelkiállapotom között feszülő ellentmondást feloldja?

 Zarniwoop a férfira meredt. Átázott ruhája gőzölögni kezdett.

- Szóval, maga minden kérdésre így szokott felelni?

 A férfi habozás nélkül válaszolt:

- Csak azt mondom , ami az eszembe ötlik, amikor úgy képzelem, hogy az emberek kérdéseket intéznek hozzám. Mást nem mondhatok.

 Zaphod boldogan felnevetett.

- Erre inni kell - mondta, és előhúzta a janxeszes üveget. Felpattant, hogy átadja az Univerzum irányítójának, aki örömmel vette át a flaskát.

- Rajta, nagy uralkodóm - folytatta -, hogy is van ez?

- Ide hallgasson - mondta Zarniwoop. - Emberek járnak ide, ugye? Hajókkal...

- Azt hiszem, igen - mondta a férfi, és átadta az üveget Trilliannek.

- És megkérik magát - folytatta Zarniwoop - , hogy döntsön helyettük. Emberi életekről, világokról, nemzetgazdaságról, háborúkról, mindenféléről, ami odakint zajlik az Univerzumban.

- Odakint? -. kérdezte a férfi. - Hol odakint?

- Hát odakint! - mutatott Zarniwoop az ajtóra.

- Honnan tudja, hogy van-e bármi is odakint? - kérdezte a férfi. - Csukva van az ajtó..

Az eső tovább zörgette a bádogtetőt. Meleg volt a kunyhóban.

- De hisz tudja, hogy egy egész Univerzum van odakint! - kiáltott fel Zarniwoop. - Nem intézheti el azzal a felelősségét, ha kijelenti, hogy az egész nem is létezik!

Az Univerzum irányítója hosszú ideig gondolkodott, s közben Zarniwoop csak úgy remegett a dühtől.

- Nagyon biztos a tényeiben - mondta végül. - Én nem tudnék megbízni egy olyan ember gondolataiban, aki biztosra veszi az Univerzum létezését, ha van olyan egyáltalán.

Zarniwoop még mindig remegett, de csendben maradt.

- Én csak a magam univerzuma felől döntök - folytatta halkan a férfi. - Az én univerzumom a szememből és a fülemből áll. Minden egyéb csak feltételezés.

- Hát maga nem hisz semmiben? !

A férfi vállat vont, és fölvette a macskáját.

- Nem értem, mire gondol - mondta.          

- Hát nem érti, hogy amit itt, ebben a kunyhóban elhatároz, az embermilliók sorsát dönti el? Ez egyszerűen borzalmas!

- Nem tudom. Sohasem találkoztam azokkal az emberekkel, akikről beszél. És gyanítom, hogy maga sem. Ezek csak szavakban léteznek mind. Balgaság azt állítani, hogy tudjuk, mi van a többi emberrel. Ezt csak ők tudhatják feltéve, ha léteznek. Nekik is megvan a maguk szemből és fülből álló univerzumuk.

- Azt hiszem, kiugrom egy pillanatra - szólt közbe Trillian, és kisétált az esőbe.

- Nem hisz mások létezésében? - erősködött Zarniwoop.

- Nincs véleményem a dologról. Honnan is volna?

- Jó volna utánanézni, mi van Trilliannel - mondta Zaphod, és kisurrant az ajtón.

Odakint Trillianhez fordult.

- Mit gondolsz, egész jó kezekben van az Univerzum, nem?

- Nagyon jó kezekben - felelte Trillian, és elindultak az esőben.

Odabent Zarniwoop tovább erőltette az eszmecserét.

- Hát nem képes felfogni, hogy emberek élete és halála múlik a szaván?

Az Univerzum ura kivárt, ameddig tudott. Amikor meghallotta a hajómotorok indítását jelző halk zajt, beszélni kezdett, hogy a hangja elfedje a neszt.

- Nekem ehhez semmi közöm - mondta. - Én nem foglalkozom az emberekkel. Az úr a megmondhatója, hogy nem vagyok egy kegyetlen ember.

- Nocsak! - kapta fel a fejét Zarniwoop. - Azt mondta, hogy „az úr”? Ezek szerint mégiscsak hisz valamiben?

-Á, az csak a macskám! - mondta a férfi nyájasan. Felvette a macskát és megcirógatta. - Úgy hívom, hogy "az úr". Kedvelem őt.

- Rendben - mondta Zarniwoop, megpróbálva sarokba szorítani ellenfelét. - Hát azt honnan tudja, hogy ő létezik? Honnan tudja, hogy ő tudja-e, hogy maga kedveli őt, vagy élvezi-e azt, amit a maga kedvességének vél?

- Sehonnan - mosolyodott el a férfi. - Fogalmam sincs róla. Egyszerűen csak jólesik egy bizonyos módon viselkedni azzal a valamivel szemben, ami számomra egy macskának tűnik. Mért, maga nem így szokott viselkedni? Elnézést, azt hiszem, elfáradtam. 

Zarniwoop lemondó sóhajjal nézett körül.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte hirtelen.

- Miféle többiek? - kérdezte az Univerzum ura, majd hátradőlt a székében, és újratöltötte a whiskyspoharát.

- Beeblebrox és a lány. Az a kettő, aki itt volt!

- Nem emlékszem senkire. A múlt fikció csupán , mely arra szolgál...

- Baromság! - fakadt ki Zarniwoop, és kirohant az esőbe. A hajó eltűnt. Az eső tovább köpülte a sarat. Semmi sem utalt arra, hogy az imént még egy hajó volt odakint. Zarniwoop beleordított az esőbe.

Megfordult, visszaszaladt a kunyhóhoz, de az ajtót zárva találta.

 Az Univerzum ura elszundított a székben. Egy idő után ismét elkezdett játszani a papírral és a ceruzával, és örömmel fedezte fel, hogyan lehet nyomot hagyni egyikkel a másikon. Odakintről különböző zajok szűrődtek be, de nem volt bizonyos a valódiságukban. Aztán egy álló hétig beszélt az asztalához, hogy lássa, hogyan reagál a dologra."

/részlet Douglas Adams Vendéglő a világ végén c. regényéből, a festmény Frics András munkája /

Én vagyok az Út

Jézus Krisztus általában példabeszédekben adta közzé tanításait, melyeknek valódi értelmét csak azok értették meg, akik átláttak a példa külszíni jelentéstartalmán. Ez a rétegekben való közlés nagy kedvence a Jó Istennek, és úgy tűnik, hogy eredményes megoldás. Számtalan példát lehetne említeni a Bibliából, ami többrétegű jelentéstartalmú szöveg, pl. a mustármagok különböző talajokra kerülése egyértelműen a tanítást felfogó, a továbblépésre megérett és az arra nem megérett hallgatóságról szól. Jézus egyszer azt is elmagyarázza tanítványainak, miért beszél példabeszédekben: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”. 

Nos szerintem a talán egyik leghíresebb kijelentése is jócskán több jelentésrétegű mondat. Így szól:

Én vagyok az út, az igazság, az élet.

Ezt a mondatot a keresztény hagyomány úgy értelmezi, hogy az örökkévalóságba csak Jézuson át vezet az út, a Bibliában így is folytatódik: "senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam". Én egy kicsit másképp látom :). Szerintem ez egy nagy tévedés. Először is egy hegytetőn ülő buddhista szerzetes előtt - aki nem a külvilág zajaira, hanem inkább belülre összpontosít - sincs zárva az Út, csak mert nem keresztény. És ugyanez igaz lehet, mondjuk egy bölcs öreg indiánra is, aki még életében nem fogott a kezébe Bibliát. De igaz lehet egy vallásokat hírből sem ismerő gyermekre is. Ez a fajta soviniszta felfogás, amit az egyház képvisel csak a megosztásra jó. Vizsgáljuk meg azonban az idézett mondatot részletesebben! Négy részből áll a mondat: 
1. Én vagyok
2. az út
3. az igazság
4. az élet
Ha jól megnézzük ez a négy rész egy felfelé mutató lépcsőt alkot, a szellemi út fejlődési szintjeit. Nézzük sorban! Az "én vagyok" alatt nem az egyház által tanítottakat kell érteni, mivel Jézus nem azt mondta, hogy "én, Jézus vagyok". Az "én vagyok az út" alatt sokkal inkább azt kell érteni, hogy én vagyok a minta, kövess engem, élj úgy mint én. A példamutatáson túl ennek a mélyebb értelmezése talán még szembeötlőbb: Az "én vagyok" maga a szellemi fejlődés első lépcsőfoka: a lélek öntudatra ébredése. Ez az ébredés első lépése, amely során nem hogy elkülönül az ember, hanem rádöbben a saját lényére, és helyére a Rendszerben. Ez a rész alatt tehát nem azt kell érteni, hogy csak az indulhat el a fejlődési pályán, aki Jézusban hisz, hanem aki ezt az első lépcsőt megtette. A mondat második része maga "az út", a Tao, azaz a fejlődés, az Isten felé vezető ösvény. A következő rész "az igazság" nem más, mint a tudatosodás olyan szintje, ahol az ember már megérti a világ valóját, látja a mátrixot, tehát ez a  megvilágosodás lépcsője. Az utolsó lépcsőfok maga a végcél, kilépni az illúzióból és eljutni oda, a valódi életbe, ami csak az előző három lépcső megtételével lehetséges. Szépen sorban. Összeolvasva tehát valahogy így néz ki ez a mondat az én értelmezésemben:  

Az öntudatra ébredéssel (én vagyok) kezdetét veszi a fejlődés (az út) a megvilágosodás (az igazság), és a valóság (az élet) felé. 

Magyarul lehet, de nem kötelező keresztény vallásúnak lenni ahhoz, hogy valaki elérje ezt a Krisztusi tudat-minőséget. Buddha tulajdonképpen ugyanazt tanította, mint Jézus. És előttük Zarathusztra, és Krisna is, majd később Máni is. Kár lenne a fejlődés útját kisajátítani kizárólag a keresztény-hívőknek, miközben világosan látszik, hogy mindegyik világvallás egy közös tőről fakad, és az időnként feltűnő mesterek ugyanarról beszélnek. A Biblia az összeállítását megelőző évezredek kultúrájából merítkezik, ókori népek hitére és történetére épül. Egyes valláskutatók szerint az Ószövetség többet köszönhet Egyiptomnak és Mezopotámiának, mint Júdeának. Rengeteg párhuzam figyelhető meg a bibliai és az említett civilizációk hiedelemrendszere között. Egyesek szerint Énók azonos Thot és Hermész személyével. A sumér mitológiában az első teremtett ember: Adamu. Sok egyéb párhuzam is felmerült kutatók részéről. A zsidó monoteizmus vélhetően az egyiptomi Akhenatontól ered. A zsidó teremtéstörténetet az egyiptomi Teremtésből ihlették. A “Legyen világosság!” a thébai Teremtéseposzban is megtalálható. A “mennyezet a vizek között” nyomai az egyiptomi Teremtésben lelhetőek fel. Ádám és Éva valószínűleg az egyiptomi Geb és Nut. Éva Ádám bordájából jött létre: ezt Enki és Ninhurszag eposzában is így van. Ádám és Éva büntetése, vagyis a halhatatlanság elvesztése Adapa mezopotámiai történetéből lett átvéve (a zsidó Jahve a sumér Enkit helyettesíti). Káin, Ábel és Séth karakterét Ozírisz, Széth és Hórusz egyiptomi megfelelőinek tartják. Káin és Ábel viszályát Széth és Ozírisz viszályából lopták, de a történet későbbi részeiben a sumér Dumuzi és Enkimdu történetén alapul. A zsidó Sámson Héraklészra emlékeztet. A vízözön mítosza a sumér Gilgames eposzra épül, mely történet megtalálható számos más ókori kultúrában (pl. Indiában). Stb., stb. Ezeket a párhuzamot már sokan felismerték. Könyvtárnyi irodalma van a témának. Csak néhány példa:

Dr. Zakar András: A Sumér hitvilág és a Biblia

http://www.angelfire.com/realm3/hmult/nepek/sumerhitvb.htm

  

Ancient Roots

http://www.mega.nu/ampp/eden/roots.html 

http://tudatosebredes.blogspot.hu/2011/12/mennyire-hiteles-biblia.html

A vallás mellesleg olyan mint olaj a tűzre. Még jobban kiélezi a kulturális és egyéb különbözőségeket egyes népek között, de adott nemzeten belül is. Iszonyatos vitákat generál a vallás, főleg a kereszténység, amiben még mindig csak az ellentéteket, ellentmondásokat látják egyesek. Pl. itt>> elképesztő vita alakult ki értelmes emberek között a vallás nevében. No és persze az összeesküvés-hívő oldalakon is folyamatosan melegen tartják a témát. George Carlin úgy fogalmazott, hogy az ámítások területén nincs kihívója a vallásoknak. Én annyival finomítanám, hogy az ellentétek szításában aranyérmesek a vallások. Sokan csak azt látják, hogy a Biblia tele van ellentmondásokkal, és hohó! felfedeztük, hogy az Ószövetség istene nem Istenhez méltóan cselekszik. Igen, ügyes vagy, ülj előre. Az innen-onnan összelopkodott, és a tudatlanság generálására felépített egyházi kereszténység valóban tele van ordító ellentmondásokkal.

Azonban talán nem is az a lényeg, hogy melyik történet honnan ered, hanem az számít igazán a hit mit vált ki az emberből. Gyűlöletet mások irányába, csak mert nem abban az "istenben" hisz mint ő? Isten nevében gyilkolni... nem túl ésszerű cselekedet. Iszonyatos ellentmondásokba ütközünk ha az egyes egyházak, felekezetek tanait összevetjük, ráadásul ezek utálják is egymást. Miért? Ne a különbözőségeket lássuk, meg az eltérő liturgiai elemeket és szokásrendszert, azaz a külcsínt, hanem a közös nevezőket, a párhuzamokat, a tartalmat. Az igazi hit nem kívülről jön. Ideje rádöbbenni, hogy valójában Egy egyetemes vallás létezik, amelyik sok száz darabra esett Széth. Talán eljött az ideje újra egyesíteni a hitrendszert, de ezt csak nagyon tudatosan lehet, hisz nagyon érzékeny terület. El kell engedni hozzá a kötöttségeket, a bebetonozott dogmákat és az emberek által rátapasztott szabályokat. Mert nem az a lényeg, hogy balról jobbra, vagy fordítva veted a keresztet, vagy hogy épp Mekka vagy Makó felé róvod le tiszteleted a Teremtő felé. Meg kell keresni s közös elemeket, a tanításokban rejlő ősforrást. Egy biztos, aki képes az említett mesterek példamutató életét, mintáját és tanításait követni, aki képes már itt is az ő útjukat járni, annak nem ér véget a történet Földön. No és mi van azokkal, akik nem kívánnak az említett útra lépni? Számukra is van fenntartva egy hely, a Regényíró gondoskodik mindenkiről a saját vágyainak megfelelő minőségben. Figyelem! Az út kétirányúsítva lett! Aki nem az életet választja, annak a mondat végén az lesz: nem élet. Nemlét.

Akik végigcsinálták Adamus "Jelmagyarázat" c. önmegismerési játékát, könnyen ott találhatták magukat a "híd vagyok" megfejtésnél. Hozzábiggyesztve a "ego-t", az jön ki, hogy "Én vagyok a híd" - amin az emberek átmennek. A híd egy fontos jellemzője, hogy mindkét parton jelen van, itt is ott is. Nekem ez jött ki a játék végére, és még sok más érdekesség is. A fentiekkel analóg módon tehát így is értelmezhető a mondat: 

Én vagyok a híd a megértés, és a valódi világ felé

Ezt bárki elmondhatja magáról, ha erre megfelelő erőt érez magában. Én - talán mérnöki munkámból is kifolyólag - személy szerint régóta próbálkozom hidat verni a spiritualitás és a tudomány közé, de ugyanúgy a Teremtő és az emberek közé is. Elég hálátlan feladat, mert a valódi kapcsolat odabent van elrejtve, amit mindenkinek saját berkein belül kell kiásnia. Egy "kívülálló" legfeljebb az elásott híd egy kikandikáló fehéren csillogó darabját tudja megmutatni, de kiásni, letisztítani a hidat, majd végigmenni rajta... na az már egyéni házi feladat. Úgy gondolom Jézus Krisztus is híd volt. A következő idézet rávilágít erre: "Az én országom nem e világból való". Ő egy olyan csodálatos híd volt itt közöttünk, aki képes volt a belső fényesen ragyogó hídját megmutatni a külvilágnak, így képezvén valódi hidat a bent és kint között, a fent és lent, a túlpart és a mi világunk között. A tanításai messze túlmutatnak bármilyen másokat kiközösítő valláson, egyetemes üdvösséget hírdetett. Vagy valaki tud olyan esetről, amikor Jézus kereszténységet említ? Magukról a "szentírásokról" is megvolt a velős véleménye:

"Ne a szentírásokban keressétek a Törvényt, mert a Törvény az Élet, az írás pedig halott. Bizony mondom néktek, Mózes sem írásban kapta törvényeit az Istentől, hanem élő szóval. A Törvény az Élő Isten élő szava az élő prófétákhoz, az élő emberek számára. Mindenben, ami él, bele vagyon írva a Törvény.

- Megtaláljátok azt a fűben, a fában, a folyóban, a hegyekben, az ég madaraiban, a tenger halaiban; de mindenekelőtt önmagatokban keressétek azt. Ezért, bizony mondom néktek, hogy az összes élő dolgok közelebb vannak Istenhez, mint az írások, amelyek élet nélküliek. Isten azért teremtette az Életet és minden élő dolgokat, hogy azok örökkévaló szóval tanítsák az embert, az Élő Isten törvényeire. Isten nem a könyvek lapjaira írta a törvényeket, hanem a ti szívetekbe és a lelketekbe.

- Ott vannak azok a leheletetekben, a véretekben, a csontotokban, a húsotokban, a beleitekben, a szemeitekben, a füleitekben és testetek minden parányi részében. Jelen vannak a levegőben, a vízben, a földben, a napsugarakban, a mélységekben és a magasságokban. Mindnyájan beszélnek hozzátok, hogy megértsétek az Élő Istennek nyelvét és akaratát. De ti behunyjátok szemeiteket, hogy ne lássatok és bedugjátok füleiteket, hogy ne halljatok. Bizony mondom néktek, hogy az írás az ember műve, de az Élet és annak temérdek sokasága a mi Istenünk alkotása."

Jézus tanítását ha egy szóval kellene jellemezni akkor ez a szeretetvallás. A szeretet ami képes egyedül új erőt hozni ebbe a világba. Ezt Bukovinai barátunk nálam sokkal szebben fogalmazta egyszer: "A teremtő folyamatos szeretet energiája élteti a teremtett világot. Az emberi teremtmény a teremtőhöz hasonlatosan képes a szeretet kifejezésére. Képes szeretni és a szeretet energiáját táplálni. A szeretet képes létrehozni energiát - a semmiből. Nem elvesz valahonnan, hanem létrejön általa. Ez egy varázslat, aki megfejti rájön a világ titkára. Hogy hogyan működik azt nem tudom, de hogy működik azt tudom. A szeretet képes hegyeket megmozgatni. Létrehoz valamit ami nem volt. Tehát nem érvényes az energia megmaradás törvénye, mert a szeretet képes létrehozni többlet energiát. Ami előtte nem volt. Akit a szeretet vezérel képes olyan dolgokat elérni ami képtelenségnek tűnik a józan ész számára. Ésszel felfoghatatlan. Inkább csak "szívvel" lehet felfogni, érezni. Elmondani meg végképp nem tudnám."

És ez tényleg így van. Egy egyszerű példa: ha valaki a környezetedben fásult, dühös, vagy rossz kedvű, mosollyal közelíts hozzá, szólj pár halk kedves szót, veregesd meg a vállát, és azt fogod észrevenni, hogy embertársad jobb kedvre derült, többletenergiát kapott a semmiből, azaz a szeretetből (ha a "valami" az illúzió, akkor a nullpont, a "semmi" = szeretet = Isten?). És én úgy vélem, teljesen mindegy, hogy az ember utazó, híd, vagy csónak szerepét tölti be ebben a világban, ha tud szeretni, akkor már rajta van az Úton, ami hazavisz.

Sziklák a káprázatban, valóság az illúzóban

Gondolkodtam ezen az illúzió dolgon. Odáig már eljutottunk többen, hogy a megtapasztalt fizikai megnyílvánulások többsége a megfigyelőtől függő egyéni változó, egy olyan megtervezett univerzális fizikai rendszerben, ami valójában nem létezik, pontosabban a gondolat által vezérelt energia által mozgatta vetített (holografikus) kép, ahol mindenki tetszés szerint gyakorolhatja a vágyait, és a döntéseinek megfelelően fejlődik, mocorog valamilyen irányba. Minél tudatosabban használja valaki a gondolati energiáit, annál inkább részt vesz a világ tudatos teremtésében, társteremtésében, az eszköztár adott. No de ha minden illúzió ebben a világban, akkor hogy-hogy nem esik szét a kép? Ha milliárdnyi elme hajtja előre a virtuális motort, akkor miért nincs káosz? Vagy Káosz van? Korunk emberének fejében talán, de a világegyetemben a mikrovilágtól a makrovilágig Rend uralkodik - lásd bővebben itt. De ez hogyan lehetséges? Vajon minden illúzió-e? Vagy vannak esetleg biztos kapaszkodók, sziklák melyek állandóak? Én arra jutottam, hogy - mintegy csapda a csapdában - az illúzió nem minden eleme valótlan. Léteznek olyan elemek, melyek sarokkövekként tartják össze ezt az egész mozgóképet (filmet). Mik lehetnek ezek a biztos pontok a világban, sziklák a káprázatban, melyekre nem hat túlságosan a szubjektív társteremtés? Véleményem szerint első körben a négy őselemet érdemes megvizsgálni. Kezdjük a tűzzel. 

Vannak akik szerint a tűz az maga az Isten szíve, az ősmotor, a tápláló energia, mely állandó forrásként szolgál a Nagy Forgó Gépnek. A Nap és a csillagok tulajdonképpen tűz, égnek. Középiskolás koromban megkérdeztem a fizikatanáromat, hogy árulja már el mi az a tűz? Mert azt tudjuk, hogy szilárd tárgyakat el lehet égetni, meg gázokat is, de mi maga a tűz, a lángcsóvák, amik ott táncolnak az elégendő (elegendő?) eszköz fölött? Szegény tanárom bár nagyon okos és felkészült volt már olyan fiatalon is, de ez a kérdés váratlanul érte. Először csak hebegett habogott gázokról, égésről, aztán - mintegy nehéz kiszögelésen átjutó hegymászó - felderült az arca és kibökte, hogy a tűz az plazma. Hm. Jó, nyílván ezt gyerekként az ember elfogadja, mert jól hangzik (bár akkoriban még senki sem hallott plazmatévéről!), de valójában nem válasz arra, hogy fizikailag mi maga tűz. A wikipédia így mondja: "A tűz kémiai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása, az égés, a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az oxidációs folyamat kísérőjelensége. Önfenntartó folyamat. Az égés feltételei:..." bla-bla-bla. Nincs válasz itt sem. Nézzük a Gyakori kérdések között! Nos itt már találunk némi okosságot, de egyetértés persze nincs, néhány idézet segítségével nézzük hogyan gondolkodunk. 

Mi a tűz?

Nem mondhatjuk rá, hogy anyag. Mégis térbeli kiterjedése, formája, színe van.

A lángra gondolsz? Izzó gáz, ami oxigénnel reagálva hőt termel és ezért világít.
Miért ne lenne anyag?

,,Miért ne lenne anyag?"
Le lehet írni kémiai képlettel?

Igen, attól függ, mi az ami ég. Pl. papír vagy fa lángja: H2, CH4, CO, H2O, CO2 elegy.

Szerintem sem anyag, vagyis nem tudom... kémián úgy tanultuk van kétfajta reakció, hőátadó, hőelnyelő. a tűz hőátadó reakció.

A tűz fizikai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.

Így van, egy jelenség, egy kémiai reakció. Viszont aminek térbeli kiterjedése, formája, színe van, az a láng. Az a jelenség közben felforrósodott izzó gáz. Meghatározható kémiai összetétellel, és igen ANYAG! 

Ezen és is sokat gondolkoztam. és rá jöttem. Tűz láng : mivel szerves anyag mondjuk a fa szóval sok benne a szén nevű anyag. Mikor meg gyujtjuk akkor a hő hatás miat felmelegszik és reakcióba lép az oxigénnel. C + O2 = CO2 széndioxid keletkezik ami elektron átadással jár. Szóval amit mi látunk a láng : mikor elektrot adnak át az atomok és ezt fény jelenség követ és ez egy heves reakció. Amit látnuk pusztán elektron átmenet. 

Egy postba ennyi "pontatlanságot" írni! :)
1. Szén nem lángol. Lángolni csak a gázok képesek. Fa esetén hó hatására képződő gázok égnek: H2, CH4, CO, egyéb szénhidrogének kisebb menyiségben.
2. Elektronátadásnak nincs köze a fényjelenséghez, Csak anyit jelent, hogy red-ox reakció történik. Ez lehet exoterm, vagy endoterm. Fényjelenség a hó velejárója, ami csak erősen exoterm reakcióknál lehetséges. 

A láng plazma állapotú anyag, azaz olyan közeg, melyben az atomok megváltak elektronburkuk kisebb-nagyobb részétől, így bár az egész elektromosan semleges lesz, benne pozitív és negatív töltések vannak szétszórva. A fény akkor keletkezik, amikor az atommagok újra egyesülnek az elektronokkal, vagy amikor már befogott elektronok energiát adnak le.

(huh, eljutottunk a plazmáig, hajrá fizika tanárom!!!)

Ez egy nagy tévedés, már ami a plazmaállapotot illeti. Vagyis kevered a szezont a fazonnal. Ha a láng plazmaállapotú anyag lenne akkor miért nem hívnak minden fosszilis energiahordozóval működő erőművet plazmareaktornak? Plazmaállapotban tényleg leszakadnak az elektronok (egy vagy több) az atomról, de az atomok a mi esetünkben nem válnak meg egyetlen elektronjuktól sem, csak gerjesztett állapotba kerülnek, ami azt jelenti hogy egy külsőbb pályára, magasabb energiaszintre kerülnek az elektronok, majd onnan visszatérve foton formájában leadják ezt az energiát. De nem szakadnak el az atomtól, csak rövid időre messzebb kerülnek az atommagtól mint ahogy eredetileg voltak.

A plazma kifejezés nagyon tág fogalom,és a tűz a villám az ionoszféra és a csillagok belsejében lévő anyag is mind plazmának tekinthető.A plazma tulajdonképpen ionizált gáz,az ionizáció mértéke határozza meg,hogy milyen plazmáról beszélünk.A plazma állapotnak az a jellemzője,hogy benne az anyag különálló pozitív és negatív töltéshordozók keveréke.Mikor plazmára gondoltok ne csak a csillagokra meg a fúziós reaktorokra gondoljatok,hanem pl. a különböző fénycsövekre a régi katódsugárcsöves képernyőkre is.Egyébként a világegyetem anyagának 99%-a ebben a halmazállapotban van jelen.

Nos, nem tudom ki hogy van vele, de ez az egyszerű kis kérdés: Mi a tűz? - jó nagy brainstormingot indított el a morfogenetikus mezőben, :) de úgy tűnik igazi válasz nem született, csak mindenki nyomtatta a nagy szakszavakkal teletűzdelt okosságait. Talán az a baj, hogy az emberek elfelejtettek valójában, teljességben gondolkodni, és már csak a lexikális, materiális tudásanyag kavarog a fejekben. Az oktatás szándékosan lebutított színvonalát elnézve ezen olyan nagyon nem is szabad csodálkozni. Pedig szellemiség nélkül egy ilyen kulcs nem található meg. Pusztán az anyagban keresni a tűz valóját hálátlan és lehetetlen feladat. Szerintem a tűz az a Teremtő Energia egy megnyílvánulási formája. Másképp hogyan lehetséges, hogy a mínusz kétszázhetven fokos végtelen világegyetemben milliárd évekig vígan elvannak a csillagok? Honnan kapják az energiát évmilliárdokig amikor - "hivatalosan" - önmagukat égetik el? A tűz nekem egy állandó erőnek tűnik. Ezt nevezhetjük akár plazmának is, tök mindegy, de a lényeg, hogy a tűz, mint elem és mint csillag benne van a mi illúzió világunkban is és a valódiban is. A fátyol mindkét oldalán létező létező. A lángok a kistestvérek, a csillagok a nagytestvérek. A tűz tehát az egyik biztos pont az Univerzumban, amit bizonyos szintig irányítani tudunk, de számunkra egy megváltoztathatatlan jelenség. Sőt, talán egy szabad akarattal rendelkező, élő elem. Hihetetlen? Engedjük csak szabadjára, látni fogjuk mit művel. Folytassuk az ellenpárjával.

Víz

Lássuk ezután mi a helyzet a vízzel. Poláris gondolkodással azt mondhatnánk a víz a tűz ősellensége. Talán ez így is van a mi fizikai értelmezésünkben, hiszen a víz olyan - fizikai molekulákkal is leírható - anyag, amelyik képes kioltani a tüzet (némelyiket). Mondjuk azért megnézném azt a víztömeget, amelyik kiolt egy Napot. :) Természetesen nem mindegy milyenek az erőviszonyok, hiszen egy nagy tüzet nehéz megfékezni még a vízzel is, de én úgy vélem ha egyenlőek az esélyek (a méretek - ha szabad ilyet mondani e két elem vizsgálatakor) akkor a víz lesz a győztes elem. Ezek után emelkedjünk ki egy kicsit a "melyikünk farka nagyobb" szemléletből, és nézzük meg, hogy vajon létezik-e olyan közeg, ahol ez a két látszólag ősellenség mégsem feszül egymás kioltására, hanem összedolgozik? 

Szerintem van ilyen hely: az élőlények fizikai teste. A testet nagyrészt felépítő elem a víz, az ezt meghajtó motor viszont a szívben lakó tűz, a mozgással (!) meleget termelő motor. Az emberben e testhő, 36,5 fok révén nem túl látványos tűz, de mégis életfenntartó energiaként működik. Minden élőlény szívében ott lobog az Isteni tűz, az éltető energia (lélek?), ami tökéletes összhangban tartja fenn a vízből álló testet. Ezen a szinten tehát már nem ellenség e két elem, bár amikor lázas a test, és megemelkedik a hőmérséklet - azaz amikor a tűz fokozottabban dolgozni kezd, mert gyógyít, és azt mondja a baciknak, hogy "most már aztán elég!" -, akkor ugyebár fokozottabb vízutánpótlásra van szükség, hogy az egyensúly fennmaradjon.

Jelen tudásunk szerint a víz elengedhetetlen az élet kialakulásához és fenntartásához. Ezt mondjuk megcáfolta az az házaspár, akik a levegőn kívül négy éve nem esznek, és nem isznak semmit. Tehát lehet, hogy a fenti kijelentést csak a harmadik kiterjedésre lehet így leszűkíteni, és ezek szerint vannak olyan szintjei a létezésnek, ahol már másképp zajlik az energiaáramlás, és akár meg is cserélődhet a forrás és a felhasználó szerepköre, ahol "hagyományos" módon bevitt energia, víz nélkül is van élet.  Nos, ezt az érthetetlen jelenséget (4 évig nem inni) most figyelmen kívül hagyjuk, és mivel a víz leírható fizikai anyagok (tehát illúzió) összetételeként, így joggal feltételezhető, hogy a víz is illúzió, de valamiért az az érzésem, hogy ez mégsem így van. A víz elsődleges szerepe az élet fenntartása (legalábbis nekünk, testtel rendelkező élőlényeknek), na de hogyan? Azt mondja Szántai, hogy a víz - visz. Azaz szállít. No de mit? Anyagokat, rendben. És még? Információt! Na itt van a kutya elásva! Ha információt szállít, akkor azt már a gondolat irányítja, hiszen minden információnak kell legyen feladójának, forrásának. Amit tehát az idea irányít az nem lehet illúzió, mert a világban az idea a valóság, és annak leképezése pedig a képzelet, azaz a képződmény, a káprázat. Ebből pedig levonható az a következtetés is, hogy a víz az a mi számunkra, ebben a fizikai létsíkban egy olyan megnyílvánuló elem, mely többszörös munkakörrel rendelkezik, és - a tűzhöz hasonlóan - egyszerre jelen van a fal mindkét oldalán. Egy információ hordozó "anyag", ami képes különböző rezgésformákat felvenni, majd közvetíteni, eljuttatni akár nagy távolságokra is, az már nem lehet pusztán anyagi illúzió. A gondolat is rezgés, energia, ami meg tud jelenni a vízben, ergo piszkosul oda kell figyelni a gondolatainkra vedelés és pisálás közben is, nehogy megrezegjen a kezünk! :)

Dr. Masaru Emoto (nyugi nem Mózi!!!) - a víz üzenetei

Levegő

A levegőről, mint őselemről sok újat nem tudok mondani. Egy-két perc levegő nélkül a fizikai test leállásához vezet, az oxigénre szüksége van vérkeringésnek. A levegőevő házaspárról már említést tettünk, és tényleg ajánlom a 21 levegővételes gyakorlatot, valóban energikusabb lesz utána az ember. Témánkat illetően viszont azt vizsgáljuk meg, hogy a levegő mennyire illeszkedik a fizikai világunkat illúzióként leíró törekvésekhez. Anyagi elemekként leírható a Földi élőlények által használt levegő, tehát úgy tűnik a levegő pusztán anyagi természetű elem. Lehet esetleg kacérkodni a gondolattal, hogy mi az oka annak, hogy a magyar nyelvben a szél és a szellem azonos gyökű. SZéL, SZeLlem. Levegő, lélegzet, lélekzet. Itt kell legyen összefüggés, de túl mélyen van ahhoz, hogy mai ésszel fogjuk. Talán ott van az összefüggés, hogy ha egy helyiségben elhasználódott a levegő, akkor a szellemi képesség is romlik, mivel a szellem éltető eleme a levegő (szél). Ha nagyon elszáll a fantázia, akkor még idevehető az a hasonlat is, ami az indiai hagyományokban lelhető fel, miszerint a világegyetem életciklusai a Teremtő lélegzetvételei, kilégzés: táguló teremtés, belégzés: zsugorodó korszakvég. Mindezektől függetlenül a levegőt egyelőre az illúzió kategóriába sorolom, el tudok képzelni más összetételű levegőn élő, vagy azt teljesen nélkülöző életformákat. Nekünk itt és most lételemünk.

Mivel most más nem jut eszembe erről, segítségül hívom Douglas Adams "Jobbára ártalmatlan" c. regényének egy részletét, pont ide illik:

"Az élettel kapcsolatban az az egyik rendkívüli dolog, hogy mindenféle helyen kész megvetni a lábát. Bármivel képes megbirkózni, legyenek azok a Santraginus-V részegítő tengerei, ahol a halakat sosem érdekli, merre az ördögbe úszkálnak, vagy a frastrai tűzzuhatagok, ahol az élet állítólag 40 000 foknál kezdődik, de még egy patkány alsó bélrendszerében is hajlandó megbújni, pusztán azért, mert micsoda frankó egy dolog az, szóval az élet mindig megtalálja a módját, hogyan törjön utat magának valahol.

Még New Yorkban is, noha nehéz rájönni, miért. Télidőben a hőmérséklet jóval az elfogadott minimális érték alá zuhan, jobban mondva zuhanna, ha bárkinek lenne annyi sütnivalója, hogy megállapítson egy elfogadott minimális értéket. Amikor a legutóbb valaki készített egy listát a New York-iak száz legjellemzőbb tulajdonságáról, a sütnivaló a 79. helyre szorult.

Nyáron baromi meleg van. Egy dolog, hogy van olyan életforma; amelyeknek a hőség az éltető eleme, és náluk (miként a frastraiaknál is) a 40 000 és a 40 004 fok közötti hőmérséklet az állandó, de teljesen más dolog, hogy van olyan állatfajta, amely bolygója röppályájának felénél más állatok bőrébe kénytelen burkolózni, újabb fél röppálya elteltével meg már felforr az agyvize.

A tavaszt túlbecsülik. Rengeteg New York-i lakos gágogva isteníti a tavasz örömeit, de ha csak egyetlen örömét is igazán ismernék, akkor azt is tudnák, hogy New Yorknál legalább ötezerkilencszáznyolcvanhárom jobb hely létezik, ahol eltölthetik, és most csak arról a szélességi körről beszélünk.

Ámbár a legrosszabb az ősz. Kevés rosszabb dolog van a New York-i ősznél. Néhányan a patkányok alsó bélrendszerében élők közül ugyan ellenkeznének ezzel; de az ott élők már csak ilyen ellenkezős fajta, így az ő véleményüket nem szabad és nem fogjuk figyelembe venni. Amikor New Yorkba beköszönt az ősz, a levegő olyan büdös, mintha valaki kecskét sütne, és ha az ember még lélegezni is szeret, a legbölcsebb dolog, amit tehet, hogy kinyitja az ablakot, és bedugja a fejét egy épületbe."

Föld

A Föld mint élőlény, és a föld mint termő réteg. Először két részre akartam szedni a dolgot, aztán rájöttem, hogy felesleges szeletelés lenne, mert ugyanarról beszélünk. Földanya a lélek, testének a termőföld az a "bőre", amiből mi - földlakók - táplálkozunk. Bárcsak ne így bánnánk egymással. Na mindegy. Ezt a filmet csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlom. A filmet végignézve jogosan merülhet fel a kérdés, hogy valóban ezzel az emberi fajjal vállaltunk mi létközösséget, valóban közéjük szeretnénk tartozni? Ahogy a néhai George Carlin is fogalmazott: "the planet is fine, the peolpe are fucked". Lássuk miért:

Földlakók - Earthlings

Ha engem kérdeztek, szerintem a Föld egy unikum az univerzumban. Lehet, hogy az anyagok amiből a Föld áll ugyanazon illúziónak az elemei, mint bármi másé, de az élet kihordása, felnevelése, és fenntartása olyan feladat, ami élő, érző lényt kíván, nem pusztán anyagból és antianyagból álló elemi részecskék halmazát. A tudomány egyelőre képtelen magyarázatot adni arra az egyszerű folyamatra, illetve annak miértjére, hogy a földbe vetett mag hogyan, miként és miért indul el az élet kibontakozásának útján. A földben zajló folyamatok elenyésző részét ismerjük csupán. 
Azért ésszerűen végig lehet gondolni néhány dolgot. Például nem sok embert láttam, aki szeretné a termőföldet rágcsálni - baromi keserű nekünk. A tehén viszont előszeretettel megeszi azt, ami a földből kinő, majd testével víz hozzáadásával átalakítja olyan folyadékká, amit viszont már szeretünk. Tehát a folyamat úgy néz ki, hogy: fogyaszthatatlan talaj -> fű > víz + tehén gyártócsarnoka -> tej -> fogyasztható. Az anyag a földből kiindulva végig megy a gyártósoron, és egy fogyasztható végtermék lesz belőle. Ugyanez a folyamat egy gyümölcsfánál is (csak kevesebb állomásból áll). A fa elsősorban a földből táplálkozik, az anyagi erőforrásokat onnan nyeri, majd átalakítja a talajból kapott információt számunkra ínycsiklandozó gyümölcs ízzé. Szóval úgy tűnik, hogy minden általunk fogyasztott táplálék a termőtalajból származik, de mégsem vagyunk alkalmasak azt közvetlenül megenni, mivel túl tömény, ezért szükségünk van az élővilág feldolgozó szintjeire (csak tudnám akkor miért akarjuk kinyiffantani azt...). S már megint itt vagyunk az információ kérdésénél, ahol nem kerülhető meg a feladó kérdésköre. Szerintem Földanya a gyermekeinek a lehető legjobbat akarja, így minden útjára indított információ előbb utóbb megtalálja valamelyik gyermekét, akinek az jó lesz. Nincs felesleges termény, legfeljebb annak hisszük, mint pl. a parlagfüvet, aminek elsődleges feladata a parlagon heverő földterület védelme a napsugárzás roncsoló hatása ellen (mellesleg kiváló gyógynövény, nem véletlenül kötelező írtani...). Ennek tükrében tehát a Föld, mint Anya, határozottan nem illúzió, hanem létező entitás, bár az Ő anyagi megtestesülése, a Föld, mint bolygó és a föld, mint termő közeg - akárcsak a belőle felépülő fizikai test - viszont egyértelműen az. 

Fentieket figyelembe véve tehát arra a megállapításra juthatunk, hogy a négy őselemből úgy tűnik három - a tűz, a víz, és a föld egészen bizonyosan olyan biztos pontok, melyek részei ugyan a fizikai illúzió világának, de mégis többek annál, kilógnak a sorból, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy belógnak, betüremkednek ide a mi mozinkba is, fenntartva annak létrendszerét. A negyedik elemmel, a levegővel kapcsolatban bizonytalan vagyok, de vélhetően az is beleillik a sorba, csak én nem találom a kulcsot. Ha megpróbálom a négy elemet mondjuk az emberi testnél vizsgálni, akkor megállapítható, hogy mindegyiknek fontos a szerepe: a tűz a motorja, a föld a táplálója, a levegő a keringtetője a víz alapú testnek. Nehéz elképzelni, hogy mindez ne "kívülről", ne tervezetten "jönne" így létre. Úgy vélem ez a négy elem hasonlatos ahhoz, mintha gyermekek megkapnák az alapvető játékszereket - vödör, lapát, homok és víz -, és saját fantáziájuk szerint használhatják őket, csak esetünkben a Teremtő adta a játékelemeket, és a beosztott alteremtők - istenek - gyúrtak belőle minket, legalábbis a földlakók fizikai megtestesülését.

Az elemeken kívül vajon mi lehet még olyan, ami határozottan nem illúzió hanem tényleg jelen van teljes, vagy részleges valóságában a világban? Már a legelején meg kellett volna említenem, hogy a legelső biztos pont, maga a NULLPONT, a Teremtő Isten, Ő az aki VAN, minden más belőle létezik, vagy élőként - lélekként - vagy kivetített gondolati képként, "anyagként". Továbbá szerintem minden, ami nem anyagi természetű ilyen sarokkő: legyen az gondolat, érzelmek, energia, stb. Ezek sokkal inkább valóságosak és nagyobb hatásúak, mint a fizika "végtelen nyúlürege". Vegyük csak a tudatot. Egyre több ember van azon a véleményen, hogy valójában egy tudat létezik, és ebből gazdálkodik mindenki fejlettségéhez mérten. Hányszor van az, hogy egymástól távol élők ugyanazt találják ki - ezen nyílván nem kell csodálkozni ha egy a tudat. Az állatvilágban tapasztalható viselkedés formák is gyönyörű példái az egységes tudatnak, vagy ronda szóval morfogenetikus mezőnek. Vegyük példának a hangyákat. Egy bolyban egy főkirálynő van, az ő parancsait hajtják végre a dolgozók - ki tudja milyen módon kommunikálva, de mégis összehangoltan dolgozik a csapat. Ám nem ez a pláne! Ha egy hangya felderítő útra indul (mondjuk a konyhánkba), nem kell hazatérjen a többiekhez jelentést tenni, hanem egyszer csak megjelenik a hangyasor, jönnek a haverok betakarítani. Valahogy megtudják a többiek is a hírt anélkül, hogy a felderítővel találkoztak volna. Másik hasonló példa, amikor az ember kacsákat etet a tóban. Az éppen arra úszkáló kacsák közelebb jönnek, és a bedobált kenyérdarabokat elkezdik csendben elfogyasztani. És lám, kis idő múlva megérkeznek a társaik is minden irányból, pedig az első turnus nem szólt senkinek, csak szépen csendben ettek, de a többiek mégis tudomást szereztek erről az eseményről. Honnan? Miből? Ismerik a morfogenetikus mezőt? No de ha ismerik miért nem használják ki jobban? Erre egyszerű a válasz: a hangyák, a kacsák, és a többi állat a saját állati szintjüknek megfelelő, kizárólag csak a szükségleteikhez - élelemszerzéshez, túléléshez - szükséges tudást alkalmazzák a mezőből, a többi nem érdekli őket, vagy nem alkalmasak megérteni magasabb szinteket - így van kitalálva, amire szükséged van azt kiveheted a mezőből. Egyszer ültem egy padon és néztem a galambokat hogy kerülgetik a járókelőket, csipegetnek a földről. Egyszer csak az egyik tubica felkapta a fejét, egy "szót sem szólt", majd hirtelen felröppent a fák közé, a többi galambbal teljesen egy időben. Az egész eset felfoghatatlan volt, ahogy a többiek reakcióidő és késedelem nélkül követték a valamit észlelő társukat. Tök egyszerre szálltak fel, mintha valami időt nem igénylő kommunikáció lenne közöttük. Az egyik sejt tudja, hogy levélnek kell beépüljön, a másik, hogy virágnak. A vérsejtek tudják a dolgukat. Egész halrajok tudnak teljes szinkronban úszni, sőt nagyobb halak alakját felvenni, ha az önvédelemről van szó! Honnan tudják azok a pici halak pontosan hol kell legyen a pozíciójuk, hogy a forma megmaradjon? Nos ilyen ez a közös tudat. Nem lehet ezen példák mellett félvállról elmenni. Ha viszont tényleg közös a tudat, akkor erre nem mondhatjuk, hogy illúzió, hanem ez az egyik alap felépítő elem, ami a világ minden szintjét irányítja. Az Álmodó Tudata.

Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg létezik-e olyan létsík, ahol csak és kizárólag a valóban létező dolgok vannak jelen, nincs semmi mű, semmi segédlet, semmi teszt. Talán túl korai még erre a helyre vágyakozni, a mi szintünkön lehet elegendő ha ennél a mostaninál egy kicsit valóságosabb, egy kicsit jobb világot képzelünk el magunknak, és hipp-hopp észre se vesszük, máris odakerültünk, megtörténik a színpadcsere. Egy olyan helyre, ami ugyanezekből az alapelemekből épül fel, de a gondolatok és ezáltal a bennük élők valahogy tisztábbak, nemesebbek. Egy szuperföldre, ahogy Tripla T fogalmazott. 
Úgy legyen. 

Fűben alvó helyes megfejtők, hogy vagytok?

Ma nem indul röpülő
Hajtogass magadnak
A Holdon nincsenek
Legfeljebb maradnak
Itt páran akik majd
Becsukják a könyved
Hogyha elalszol
És azt mondják fölötted:

Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld

A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég
Az itt fekvőnek, aki úgy látszik
Ment egy darabig és idáig elért

/ részlet a Kispál és a borz Fűben alvó c. dalából /

Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.

Szól a kürt, ellibben a függöny,
Amit most látsz, az tényleg van.
Kár, hogy mikor körbenéznél,
A szélben a mécsesed ellobban.

Biztos helyről régről tudom,
Hogy a Föld tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret.

És támad akkor olyan sötét,
Amiben az élők kezét
Többet nem találod,
És ami elér, azt ütöd-vágod.

/ Kispál és a borz  Zsákmányállat - részlet /

A szomszédok elöl hagyták a lábost,
És legyek mennek át most
Tőlünk oda, a hajnali széllel
Száll a megfejtők pora

A helyes megfejtők a végére maradnak
Fasírtot esznek és néha vakarnak a
Fejükön egyet,

/ részlet a Kispál és a borz Levesek porból c. dalából /

Jó a világ végéig
Egy erdőben elbújni,
Aztán előjönni.
Ne féljetek, úgy néz ki,
Nem én vagyok az,
Akivel birkózni kell,
Én csak itt bujkáltam
Magamban, de

Annyi jel volt itt Földön Égen
Gondoltam hát megnézem
Hogy vagytok, hogy vagytok?

/ részlet a Kispál és a borz  Jó a világ végéig c. dalából /

Rajtakaptál, nincs történet,
Nem vár itt semmi téged.
Egy film sem azért ér ősszel véget,
Hogy hideg szél fújja a széked.
Gyújts lámpát, az idegen elment,
Mi is megijeszthettük volna.
Az ajándékodat, miközben kint meg süt a nap,
Egyedül egy szobában bontja (fel).
Nem műsor ez, ne maradj végig,
Ha szomorú meleged félted.
Rajtakaptál, nincs történet,
Nem vár itt semmi téged.

/ Kispál és a borz  Rajtakaptál /

/ fekszik, vagy áll? /

A dalrészletek válaszként, pontosabban megerősítésként szolgálnak ehhez a könyvajánlóhoz. 

 

"...kevesen vannak, akik úgy gondolják, a földön-kívüli testvérek legfőbb tulajdonsága épp az, hogy e síkon túliak, azaz nem e rajzlap szélén élnek, netán egy másik rajzlapon, hanem a lapon túl... Ha egy rajzlapra én ráhelyezek egy bonyolult térbeli formát, az csak valamely kétdimenziós metszetében lesz képes megjelenni a síkban. Azaz annak, aki valóban látni szeretné magát a térbeli formát, egyetlen esélye van: neki magának kell kilépni a lapról a térbe. ... Az emberek a lapon rajzok. A magasabb rendű civilizáció tagjai a lap mellett azonban térbeli bábuk. Ezek a bábuk most közelítenek a lap széléhez. Majd rálépnek a lapra. Semmi más nem fog ekkor belőlük látszani, mint egy fura formájú körvonal és egy árnyék. ... A színpad átfordul, a könyv e mostani vaskos kötete bezárul; s az, hogy ebből ki mit tapasztal majd meg, csak azon múlik, éppen hol lesz tudatilag a fordulópont, az Eseménypont bekövetkeztekor. Kilép a könyv cselekményéből, vagy benne ragad üres karakterként a hamarosan becsapódó kötetben. "

Összeolvasva az albumot, a rejtvény egy lehetséges helyes megfejtése valahogy így nézhet ki:  

...mikor majd nem indul röpülő, és a Holdon nem lesznek, maradnak itt páran. Ébresztő, hogyha elalszol, becsukják a könyved. Íme itt a zöld, egy lepedőnyi Föld és a fölénk kifeszült kék, egy takarónyi Ég, a kettő között alszik az ember, a síkban. A fűben alvók közül a helyes megfejtők a végére maradnak, majd felállnak, a többiek itt ragadnak humusznak. Ezek az emberek és a kövek lesznek a mannához a köret, s a sötétben (a nemlétben) az élők kezét többet nem találod. Úgyse hiszi senki el magának, hogy amit lát, az tényleg van, hanem várja, hogy a valódi látványt jelző kürtszó felharsan. Szól a kürt, ellibben a függöny, amit most látsz, az tényleg van. A szomszédok már betették a lábukat, páran mennek át most tőlünk oda. Jó lenne a világ végéig egy erdőben elbújni, aztán előjönni, de ne féljetek, hisz annyi jel volt itt Földön Égen. És nem én vagyok az, akivel birkózni kell. Néhányotoknak nincs tovább a történet, nem vár itt semmi téged, az ajándékodat egyedül kell felbontsad, de biztos helyről régről tudom: a film sem azért ér ősszel véget, hogy hideg szél fújja a széked. Hisz a lámpát már meggyújtottad, a sötét idegen elment.

Aki akarja cizellálhatja még egy kicsit.

Akinek van füle a hallásra, hallja, ehhez persze érdemes a szövegeket a magas színvonalú, szívhez szóló zene hallgatásával együtt olvasni. S hogy miért éppen most került elém a Kispál "Ágy, asztal, TV" c. albuma? Ki tudja... Az értelmezésért köszönet a csapatnak és nekeD is. Nyugodtan csukd be a könyved és nyiss egy másikat, páran majd folytatjuk, amit elkezdtél.

Egy különös párbeszéd a Tisza-tónál

Nos, általában nem szoktam személyes dolgokat megosztani, de ha már történetesen ez egy internetes napló, úgy gondolom kivételt tehetek. Az elmúlt 5 napban lehúztuk a redőnyt és elmentünk a családdal a Tisza-tóra pihenni. Egy nagyon vendégszerető és rendkívül jól felszerelt szállót találtunk ahol elfogadták a SZÉP-kártyát. Az összeg amit fizettünk elég soknak tűnt, szívtam is a fogam, de a szolgáltatás tényleg első osztályú volt, benne volt a bőséges svédasztalos reggeli, és egy nagyon változatos, több fogásos, szabad-szedéses vacsora, a SPA használat, stb.. (a sors furcsa játékaként egy ötnapos féktelen zabáláson vettünk részt, pont azután, hogy megírtam az "Az vagy amit megeszel?" c. eszmefuttatást!). S mivel a gyerkőcök miatt már évek óta nem voltunk sehol, így leszartuk az anyagiakat, és igyekeztünk jól érezni magunkat. És persze, ahogy lenni szokott, az örömbe üröm is vegyült.

A szállodában kaptunk egy turista-térképet, aminek már a puszta áttanulmányozása is sok időt vett igénybe, nem hogy még bejárni a vidéket. Hatalmas ez a víztározó, tele holt-ágakkal, szigetekkel, élő Tisza-erekkel, egybefüggő tavakkal, turista-útvonalakkal. Ez egy igazi fürdő-, kiránduló- és horgászparadicsom. Sőt el lehetett volna menni még madárlesre is, ahol különleges védett fajokat lehet lencsevégre kapni (az egyik legviccesebb vendégek azok a franciák voltak, akik közvetlenül a hajnali madárles után jöttek vissza reggelizni, terepjáró ruhában, bakancsban, izzadtan, büdösen - őket persze nem zavarta a dolog...) 

Az ilyen helyeken szokott rádöbbenni az ember, hogy mennyi szép hely vár felfedezésre kicsiny hazánkban is. Úgy értem nem feltétlenül kell elmenni ezer kilométerekre, pl. tengerpartra ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, meg hogy csobbanjon egy kicsit. És különben is, a kisgyerekeknek teljesen mindegy mekkora vízben fürdenek, a lényeg hogy ki se lehessen őket robbantani a vízből. Nézegettük a hajózási lehetőségeket is, rengeteg lehetőség volt, de mivel annyira meleg volt, így nem volt kedvünk szétégni a napon egy fedélzeten, így maradt a fürdőzés, délben meg a klimatizált apartmanban igyekeztünk "túlélni" a rekkenőt.

Az egyik ilyen szieszta alatt történt meg az alábbi párbeszéd, ami ha el nem is rontotta a nyaralást, de mindenképpen egy különös bélyeget ragasztott rá. A színpad a következő volt: anya szaunázott, a kicsi aludt, apa próbált volna szunyókálni (aludni, alukálni, csicsikálni, szundizni, szundi-bundizni, kinek hogy tetszik), szóval egy kicsit reset-elni a tudatot, amikor a nagyobbik lány suttogó hangon belekezdett a mondandójába a félálomban lévő apjának:

- Apa, megöljelek?

- Mmmm...? Ne...

- Miért ne?

- Mert még dolgom van itt.

- Jó, akkor majd megöllek, ha végeztél a dolgoddal. És mindenki mást is. Az összeset. A Földön. Nem lesz bolygónk. Nem lesz senki, csak én és akik belőlem jönnek.

Apa itt felült. Tessék??? Miről beszélsz? Honnan vetted ezt? Mi volt ez, démoni megszállás? Vadlovakként száguldoztak a gondolataim! Nem volt könnyű megemészteni mindezt egy angyali szájból hallva, azonban a "honnan vetted ezt" kérdésemre a válasz az eset után már "máshonnan" jött és így szólt: "apa, játszunk?". Szó szerint idéztem, mivel leírtam a párbeszédet utána, de a gondolataim még két napig e különös beszélgetés körül forogtak. Honnan vesz ilyeneket egy négy és fél éves lány? Ilyen "apa játsszuk azt hogy meghaltál" féle játékokat nem szoktunk játszani. Sőt, mielőtt bárki megvádolna gyorsan leszögezem, hogy igyekszünk nagyon óvatosan megválogatni, hogy milyen meséket és filmeket nézhetnek meg a gyerekek, és miket nem. De hiába minden figyelem, amikor már az olyan ártalmatlannak tűnő mesékben is, mint pl. az Én kicsi pónim, vagy a Gumimacik benne van a megölés témája, sokszor nem feltűnő, meseszerű környezetben. A szülők nem veszik észre, de a gyerek igen. Azt szokták mondani, hogy akkor nőttél fel, amikor felfogtad a halál fogalmát. Nem is olyan nehéz eldönteni, hogy az ilyen mesék vajon csak a felnövést szolgálják-e, vagy idő előtt programozzák a gyereket az erőszakra. Ha a cseperedést szolgálnák tanító jelleggel, akkor másképp mutatnák be a halál fogalmát, nem mások megölésével, hanem mondjuk egy idős mackó végtörténetével, vagy ilyesmi, és ha már tényleg tanítani akarunk, akkor bemutathatnák a H betűs ajtó másik oldalán lehetséges utakat is, hiszen miért ne higgyen a gyerek a folytatásban? Vagy nálunk csak a Mikulásban szabad hinni, aki ajándékaival szintén a materializmus éllovasa - akarom mondani élszarvasa. Miért kell beléjük programozni már kicsi korban, hogy "egy életem, egy halálom" - ahogy mondja a dicső lovag is. Ez is csak a materializmus egy szövődménye lenne? Vagy valami más durvább dolog van itt a háttérben?

A nagyobbik lányomnak amúgy már máskor is voltak különös, durva dolgai. Például nem is olyan rég egy nap kint ökörködtünk a kertben, a napozó ágy birtoklásáért ment a birkózás, mikor egyszer csak - fogalmam sincs milyen indíttatásból - felállt a kis csaj, felém tornyosult, mögötte ragyogott a Nap, a szél jelentőségteljesen a hajába kapott, majd ezt mondta:

"Apa, neked menned kell egy másik világba, te nem maradhatsz itt."

:-o Ööööö...
:-/ Hm...
:-Z Izé...
Ühüm...
Szó szerint ezt mondta! Döbbenet...
Hogy miket tudnak ezek a csajok! Nincs még öt éves, baszki, honnan vette ezt? És miért? Honnan tudta a választ a kérdésre mely mostanában foglalkoztatott? Ugye megerősít ez a történet valamiben másokat is? :)

Máskor játék közben elkomolyodott a lány, és ezt mondta:

- Azt álmodtam, hogy fel akarnak minket robbantani.
- Kik - kérdeztem.
- A boszorkányok.
- És kiket?
- Hát téged, a kicsit, anyát, ... és itt még felsorolta az utcában lakók neveit, ami - tekintve, hogy számára egyelőre ennyi a világ - kb. egyenlő a "mindenkivel".

Én itt is lehidaltam, ő meg játszott tovább. És azt hiszem, hogy talán ez az utóbbi a követendő példa. 

Meg kell jegyeznem így a végére, hogy nem igazán önzetlenül osztottam meg ezeket az élményeket. Bízok benne, hogy az itt olvasó műértő kedves társaság tud némi eligazítást, vagy valamilyen válaszokat adni a történtekre. Én tanácstalan vagyok e téren, hiszen tudom, hogy rendkívül odafigyelünk a lányok nevelésére, és minden rosszasága és csínytevései ellenére a nagyobbik lány nagyon okos, szép, kreatív, barátságos és szeretetteljes emberke. Mindenki, de tényleg mindenki imádja. A szállodai medencében odaúszott a magyarul egy kukkot nem beszélő spanyol családhoz, és szót értett velük! Nem tudom hogyan csinálta! Szóval tanácstalan szülő tanácsokat vár, jelige: a Tisza-tónál megszálltunk, miközben őt megszállták?

Az vagy amit megeszel?

...avagy a sumér kávé meg a paleolit étrend

Általában nem értek egyet maradéktalanul az aktuális uralkodó irányzatokkal, jöjjön az akár fősodratú, vagy alternatív forrásokból. Mondhatjuk úgy is, nem vagyok normális (de mutassatok nekem egy olyat!). A TV-hírek hazugságain jókat nevetek, de megmosolygom a Galaktikus Föderációtól „származó” üzenetek elképesztően gyerekes stílusát is. Komolyan mondom, ha ilyenek a földönkívüliek, akkor inkább menjenek máshová homokozni! Nos a címből és a fenti bevezetőből talán már sejthető, hogy most épp melyik modern, divatos - bár alternatívnak mondott - irányzatot veszem szerény mikroszkópom kereszttüzébe. Két talán kevésbé ismert, bár annál inkább nagy hatással bíró mesét szeretnék összevontan megvizsgálni egy sajátos szemszögből. A két irányzatot összefoglaló néven lehetne mondjuk így körülírni: „az vagy, amit megeszel”. Hogy érzékeltessem az ebben (is) rejlő problémát, első körben gyorsan biggyesszünk csak oda egy írásjelet a végére: 
Az vagy, amit megeszel?

Egyelőre nézzük meg a kérdést pusztán materialista alapon. A „sumér kávé” irányzata azt mondja, hogy csak magyar disznót, meg magyar gabonát és gyümölcsöt egyél, és ne egyél angol disznót, meg banánt, mert megváltozik a genetikai összetételed, és ezzel egy identitás-zavaros, könnyebben befolyásolható, irányítható tömegemberré válsz. Ráadásul ez az egész egy tudatosan a magyarok ellen kitervelt összeesküvés, hogy a sumér kávé (recept itt->>) fogyasztásával nehogy visszataláljon a paraszt az ősi tudásához és magyar szellemiségéhez. Első hallásra, főleg egy nemzetének elkötelezett emberben ez olyan hihetőnek tűnik, de azért nézzük meg egy kicsit „fentebbről”. Mivel nem vagyok genetikus, sem táltos, így csak a logikámra támaszkodhatok. Először is talán kezdjük azzal, hogy a soviniszta rétegeket lefejtjük erről az elméletről. Ismert, hogy az ember elképesztően jól alkalmazkodik a környezetváltozáshoz, és úgy általában véve jó képességekkel van e téren megáldva. Így vagy úgy, de tudunk létezni barlangokban, hegyekben, vízparton, és még számos olyan helyen, ahol elsőre nem gondolnánk, hogy túlélhető a környezet. A Föld bolygó állati, zöldség és gyümölcs kincseinek szinte a teljes állományát el tudjuk fogyasztani, vagy fel tudjuk használni valamilyen összetevőjét létezésünk támogatására, vagyis erre fel van készítve az emberi test. Na most akkor ennek ismeretében én miért ne ehetnék a Föld másik részéről származó gyümölcsöt? Mert ettől kevésbé leszek hazafi? Attól még Földlakó lehetek, nem? Rendben van, elismerem, hogy a lehető legjobb az embernek ha a felcseperedése helyszínén termett táplálékokat burkolja be, mert ahhoz van szokva a szervezete, meg az anyjáé is ahhoz volt szokva, stb. no de ezért miért kellene elutasítsam Földanya másik tenyeréből származó ajándékokat? A globalizációnak (ami olyan mint minden érem: két oldalú) van egy ilyen mellékhatása, hogy olykor olyan dolgokat is megeszünk, amit előtte életünkben még sosem, és talán elődeink sem. És ha ezt generációról generációra így folytatjuk, akkor az unokáink nem is lesznek magyarok? Csak én érzem ebben az abszurditást? (Most ne menjünk bele abba, hogy hazánkat a multik szemétlerakónak nézik, a társadalmat meg szemétevőnek.) Tisztelem és szeretem a nemzetem, de egy finom fügét - már ha lesz pénzem rá - nem fogok elutasítani csak mert valaki szerint ezzel ártok a magyar génjeimnek!

Senki ne higgyen el nekem semmit! A fenti okostojáskodástól függetlenül azért csak hallgassuk meg Somlósi Lajos előadását a valódi magyar konyháról, nagyon érdekes, rengeteg elhallgatott ismeret és összefüggés van benne, minden tiszteletem Lajos bácsi széles látókörű, magyar észjárásának. Egy kis ízelítő ebből:

A másik irányzat ez a bizonyos paleolit étrend, amelyik kimondja, hogy mivel az ősember sem evett gabonafélét, meg nem ivott tejet ezért a mi mai étrendünk – ami tele van ezek származékaival – teljesen hibás, mivel nem volt ideje a testfelépítésünknek alkalmazkodni ezekhez a táplálékokhoz. Kezdjük ott, hogy honnan is veszik, hogy az ősember nem ivott tejet?? Őseink nem anyatejen nőttek fel? Kecske, tehén létezett már akkoriban is! Hagyjuk már… Azonban itt a kulcs a „nem volt idő” kifejezésben rejlik. Hadd mondjak valamit erre a „nem volt ideje rá, hogy megszokja” dologra. Ha valaki elutazik hosszabb távra távoli helyre, akkor szokták tanácsolni, hogy szerezzen be védőoltásokat, meg legyen nála mindenféle gyógyszer a gyomorrontásra. És ez tényleg így van, Indonéziában a magyar ember az első héten szétfossa a szállodát. A második héten már orvost kell hívni, mert a zöld arcszín piros pöttyökkel nem a legmegfelelőbb a tengerparti napozáshoz.  A harmadik hétre – talán néhány tetanusszal a seggében - viszont felépül emberünk, és vígan fogyassza a lárvalevest bogár-raguval. Három hét tehát elegendő, hogy az ember megszokja a megváltozott környezetet, a baktériumokat és a helyi tápanyagokat. Három hét! Az emberi faj legalább tízezer éve issza a tejet és eszi a gabonaszármazékokat, és vannak akik úgy vélik ez nem volt elegendő idő a hozzászokáshoz? Miért érzem azt, hogy itt inkább valami elképesztően ügyesen megkoreografált, jól csengő elméletekkel alátámasztott üzleti terv rejlik a háttérben, mely immár egy kiterjedt bolthálózattal rendelkezik?

Fentieket se higgyétek el, ne vegyetek komolyan, inkább nézzétek meg ezt a kiváló összeállítást a paleolit étrendről, nagyon hasznos:

Minden kötözködésem ellenére magam is egyetértek vele, hogy jobb tisztán magokat, meg nyers zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, és úgy általában minél természetesebb eledelekkel fenntartani testünk energetikáját, mint ezeket a feldolgozott, adalékszerekből álló mérgeket enni közkívánatra. Jobb az Isten-adta táplálékokat enni, úgy ahogy megadatott, mint átdolgozni valami mássá. No de hékás! A gabonamagokat nem Isten adta? Miért kellene visszatérni a kétmillió évvel ezelőtti étrendre, miért ne fogadjuk el a változást, ami az egyetlen állandó a világban? A materialista nézőpont vizsgálata után azonban emelkedjünk fentebb kicsit. Vajon mi határozza meg egy ember eszenciáját, alapvető lényegét? Az, hogy milyen anyagok cserélődnek a testében, vagy az, hogy milyen lélekkel, milyen tudatossággal rendelkezik? Én bátran kijelenthetem, hogy nem az vagyok amit megeszek! Ez egy materialista baromság! Mi vagyok ÉN, egy tudatos lélek, vagy egy anyagi test, ami néhány évente teljesen kicseréli önmaga összetevőit? Csak nézzünk már rá a gyerekkori fényképünkre: tudjuk azonosítani magunkkal? A képen látott test a jelenlegi testünk? Ugye, hogy nem. Az ott a fényképen nem mi vagyunk, csak egy állapotkép, egy lenyomat korábbi ruhánkról. De akkor számít-e az ma, hogy az a gyerekkori „énünk” mit és hogyan evett 20-30 éve? Vajmi keveset. A gyerek-felnőtt énünk esetében természetesen tudom, nem lehet ennyire éles határvonalat húzni, mert összefüggések azért vannak, egy alultáplált, hiányos étrendű gyerek több eséllyel lesz beteges felnőtt. Ezen túlmenően ugye ott van még a genetikai öröklődés, ahol a szülői „ruha” bizonyos információtartalma átmegy a gyereke „ruhájába”, tehát nyílván egészséges étrenden élőknek nagyobb esélyük van egészséges gyermeket szülni, de akkor sem szabad elfelejteni, hogy az a lény, aki valójában vagy, az nem az a néhány milliárdnyi atom, amit a tükörben látsz.

A kulcs mint mindig a tudatosságban rejlik. Mutatok egy egyszerű példát rá. Gyerekkoromban is ettem fagyit és ma is eszem, csak ma sokkal tudatosabban teszem. Már a fagyis pult előtt tudatában vagyok, hogy a kirakatüvegen keresztül nézegetett színes fagylaltok kavalkádjának látványa az, ami beindítja a nyálképződésemet. Még annak is tudatában vagyok, hogy nem túl természetes anyagokból készültek azok a fagylaltok, de nyár van, meleg van és kívánom. Figyelem az érzéseimet. Amikor átveszem a fagyit, akkor is tudatában vagyok vele, hogy az azonnal olvadni kezdő piros és sárga gömböcök ínycsiklandozó látványa csak tovább fokozza testi vágyamat. (ínycsiklandozó, a magyar nyelv csodái, ugye...) Amikor megtörténik az első nyalás, akkor is tudatában vagyok vele, hogy mit akar elérni a fagyi velem: ízt, azaz információt közöl, amit - jobb esetben - élveznem kellene. Ami a fagyiból átmegy a nyelvünkre, az csak egy édes, ízfokozott, ám de csalóka információ tartalom, semmi több! Lehet élvezni, lehet szeretni, de túl nagy jelentőséget nem szabad neki tulajdonítani! Fontos, hogy tudatában legyünk ezzel a folyamattal, amikor zajlik, mert ez a kulcs a továbblépéshez. Ez a fagyis példa ráhúzható az egész életvitelünkre. Az ezt követő lépcsőfokokról, ami tulajdonképpen már a "tudatában vagyok" utáni szakaszról, az elengedésről szól, Nyuszinál találhatunk részletes leírást. 

Ha az ember nincs tudatában a jelenével, a folyamatokkal melyek éppen vele - ezzel a testével - zajlanak, történnek, sőt az éppen aktuális érzelmekkel, cikázó gondolatokkal, akkor tényleg csak egy ösztönlényről beszélünk, aki viszont valóban könnyedén irányítható, befolyásolható. Ha körülnézünk sok ilyet lehet sajnos látni, olyan embereket, akik kifelé élnek, zajosak, csacsognak, pletykálnak, csetelnek, stb. ezért nincs sem idejük, sem lehetőségük figyelni magukat, a jelent, az éppen lezajló eseményeket. És éppen ezért maradnak a külső források, döntő módon ezek határozzák meg az életüket ezeknek az embereknek. Hiedelmek, hiedelmek és hiedelmek. Kishitűség, befolyásolhatóság, tudatlanság. Néha az az érzésem, hogy alapvetően nincs sok különbség a sötét középkori és a mai ember szellemi szintje között. Aki nagy nehezen kivergődik a mainstream média fogságából, az rögtön beleesik valamelyik alternatív irányzat, vagy szekta karmaiba! Nem mondom, hogy ez rossz dolog, mert tulajdonképpen megvilágosodástól megvilágosodásig vezet az út, magyarán fejlődésről beszélhetünk. Figyelemreméltó az az út, ami az RTL-népétől a tudatosan gondolkodó és élő lényig vezet - még ebben a fizikai síkban is, tehát nem szabad lebecsülni aki esetleg még hátrébb jár az úton. Nyílvánvaló, hogy a polaritás világában nehéz felülemelkedni a fehér-fekete látásmódon és továbblépni egyről a kettőre, mivel ebben a világban minden duális szintnek létezik egy magasabb duális szintje: a FEKETE és a FEHÉR két véglete a SZÍNES tartománynak, aminek viszont a SZÍNTELEN a duális párja. A JÓ és a ROSSZ együttvéve a VAN-t alkotja, aminek meg a NINCS a párja. Tisztában kell lenni vele, hogy a Teremtő nagy bölcsességében férfinak és nőnek teremtett minket, egy nagy egész két felének. Kettőnk egyesülésében hatalom rejlik. Az élet teremtésének képessége. Talán nem is érdemes ennél többet mondani arról, hogy - sumér kávéval, vagy anélkül - mire is képes az ember.

Ajánló: 
Somlósi Lajos teljes előadása:

Somlósi Lajos a Konyháról (Első Rész) 

Somlósi Lajos a Konyháról (Második Rész) 

Somlósi Lajos a Konyháról (Harmadik Rész)