2012. augusztus 7., kedd

Egy különös párbeszéd a Tisza-tónál

Nos, általában nem szoktam személyes dolgokat megosztani, de ha már történetesen ez egy internetes napló, úgy gondolom kivételt tehetek. Az elmúlt 5 napban lehúztuk a redőnyt és elmentünk a családdal a Tisza-tóra pihenni. Egy nagyon vendégszerető és rendkívül jól felszerelt szállót találtunk ahol elfogadták a SZÉP-kártyát. Az összeg amit fizettünk elég soknak tűnt, szívtam is a fogam, de a szolgáltatás tényleg első osztályú volt, benne volt a bőséges svédasztalos reggeli, és egy nagyon változatos, több fogásos, szabad-szedéses vacsora, a SPA használat, stb.. (a sors furcsa játékaként egy ötnapos féktelen zabáláson vettünk részt, pont azután, hogy megírtam az "Az vagy amit megeszel?" c. eszmefuttatást!). S mivel a gyerkőcök miatt már évek óta nem voltunk sehol, így leszartuk az anyagiakat, és igyekeztünk jól érezni magunkat. És persze, ahogy lenni szokott, az örömbe üröm is vegyült.



A szállodában kaptunk egy turista-térképet, aminek már a puszta áttanulmányozása is sok időt vett igénybe, nem hogy még bejárni a vidéket. Hatalmas ez a víztározó, tele holt-ágakkal, szigetekkel, élő Tisza-erekkel, egybefüggő tavakkal, turista-útvonalakkal. Ez egy igazi fürdő-, kiránduló- és horgászparadicsom. Sőt el lehetett volna menni még madárlesre is, ahol különleges védett fajokat lehet lencsevégre kapni (az egyik legviccesebb vendégek azok a franciák voltak, akik közvetlenül a hajnali madárles után jöttek vissza reggelizni, terepjáró ruhában, bakancsban, izzadtan, büdösen - őket persze nem zavarta a dolog...) 



Az ilyen helyeken szokott rádöbbenni az ember, hogy mennyi szép hely vár felfedezésre kicsiny hazánkban is. Úgy értem nem feltétlenül kell elmenni ezer kilométerekre, pl. tengerpartra ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, meg hogy csobbanjon egy kicsit. És különben is, a kisgyerekeknek teljesen mindegy mekkora vízben fürdenek, a lényeg hogy ki se lehessen őket robbantani a vízből. Nézegettük a hajózási lehetőségeket is, rengeteg lehetőség volt, de mivel annyira meleg volt, így nem volt kedvünk szétégni a napon egy fedélzeten, így maradt a fürdőzés, délben meg a klimatizált apartmanban igyekeztünk "túlélni" a rekkenőt.

Az egyik ilyen szieszta alatt történt meg az alábbi párbeszéd, ami ha el nem is rontotta a nyaralást, de mindenképpen egy különös bélyeget ragasztott rá. A színpad a következő volt: anya szaunázott, a kicsi aludt, apa próbált volna szunyókálni (aludni, alukálni, csicsikálni, szundizni, szundi-bundizni, kinek hogy tetszik), szóval egy kicsit reset-elni a tudatot, amikor a nagyobbik lány suttogó hangon belekezdett a mondandójába a félálomban lévő apjának:

- Apa, megöljelek?
- Mmmm...? Ne...
- Miért ne?
- Mert még dolgom van itt.
- Jó, akkor majd megöllek, ha végeztél a dolgoddal. És mindenki mást is. Az összeset. A Földön. Nem lesz bolygónk. Nem lesz senki, csak én és akik belőlem jönnek.

Apa itt felült. Tessék??? Miről beszélsz? Honnan vetted ezt? Mi volt ez, démoni megszállás? Vadlovakként száguldoztak a gondolataim! Nem volt könnyű megemészteni mindezt egy angyali szájból hallva, azonban a "honnan vetted ezt" kérdésemre a válasz az eset után már "máshonnan" jött és így szólt: "apa, játszunk?". Szó szerint idéztem, mivel leírtam a párbeszédet utána, de a gondolataim még két napig e különös beszélgetés körül forogtak. Honnan vesz ilyeneket egy négy és fél éves lány? Ilyen "apa játsszuk azt hogy meghaltál" féle játékokat nem szoktunk játszani. Sőt, mielőtt bárki megvádolna gyorsan leszögezem, hogy igyekszünk nagyon óvatosan megválogatni, hogy milyen meséket és filmeket nézhetnek meg a gyerekek, és miket nem. De hiába minden figyelem, amikor már az olyan ártalmatlannak tűnő mesékben is, mint pl. az Én kicsi pónim, vagy a Gumimacik benne van a megölés témája, sokszor nem feltűnő, meseszerű környezetben. A szülők nem veszik észre, de a gyerek igen. Azt szokták mondani, hogy akkor nőttél fel, amikor felfogtad a halál fogalmát. Nem is olyan nehéz eldönteni, hogy az ilyen mesék vajon csak a felnövést szolgálják-e, vagy idő előtt programozzák a gyereket az erőszakra. Ha a cseperedést szolgálnák tanító jelleggel, akkor másképp mutatnák be a halál fogalmát, nem mások megölésével, hanem mondjuk egy idős mackó végtörténetével, vagy ilyesmi, és ha már tényleg tanítani akarunk, akkor bemutathatnák a H betűs ajtó másik oldalán lehetséges utakat is, hiszen miért ne higgyen a gyerek a folytatásban? Vagy nálunk csak a Mikulásban szabad hinni, aki ajándékaival szintén a materializmus éllovasa - akarom mondani élszarvasa. Miért kell beléjük programozni már kicsi korban, hogy "egy életem, egy halálom" - ahogy mondja a dicső lovag is. Ez is csak a materializmus egy szövődménye lenne? Vagy valami más durvább dolog van itt a háttérben?

A nagyobbik lányomnak amúgy már máskor is voltak különös, durva dolgai. Például nem is olyan rég egy nap kint ökörködtünk a kertben, a napozó ágy birtoklásáért ment a birkózás, mikor egyszer csak - fogalmam sincs milyen indíttatásból - felállt a kis csaj, felém tornyosult, mögötte ragyogott a Nap, a szél jelentőségteljesen a hajába kapott, majd ezt mondta:

"Apa, neked menned kell egy másik világba, te nem maradhatsz itt."

:-o Ööööö...
:-/ Hm...
:-Z Izé...
Ühüm...
Szó szerint ezt mondta! Döbbenet...
Hogy miket tudnak ezek a csajok! Nincs még öt éves, baszki, honnan vette ezt? És miért? Honnan tudta a választ a kérdésre mely mostanában foglalkoztatott? Ugye megerősít ez a történet valamiben másokat is? :)

Máskor játék közben elkomolyodott a lány, és ezt mondta:

- Azt álmodtam, hogy fel akarnak minket robbantani.
- Kik - kérdeztem.
- A boszorkányok.
- És kiket?
- Hát téged, a kicsit, anyát, ... és itt még felsorolta az utcában lakók neveit, ami - tekintve, hogy számára egyelőre ennyi a világ - kb. egyenlő a "mindenkivel".

Én itt is lehidaltam, ő meg játszott tovább. És azt hiszem, hogy talán ez az utóbbi a követendő példa. 

Meg kell jegyeznem így a végére, hogy nem igazán önzetlenül osztottam meg ezeket az élményeket. Bízok benne, hogy az itt olvasó műértő kedves társaság tud némi eligazítást, vagy valamilyen válaszokat adni a történtekre. Én tanácstalan vagyok e téren, hiszen tudom, hogy rendkívül odafigyelünk a lányok nevelésére, és minden rosszasága és csínytevései ellenére a nagyobbik lány nagyon okos, szép, kreatív, barátságos és szeretetteljes emberke. Mindenki, de tényleg mindenki imádja. A szállodai medencében odaúszott a magyarul egy kukkot nem beszélő spanyol családhoz, és szót értett velük! Nem tudom hogyan csinálta! Szóval tanácstalan szülő tanácsokat vár, jelige: a Tisza-tónál megszálltunk, miközben őt megszállták?



33 megjegyzés:

  1. azt jelenti : jó úton jársz..

    bontsuk három részre az irást:
    1. - az első részről a Nick Cave Where the wild roses grow ugrott be
    2. -"Apa, neked menned kell egy másik világba, te nem maradhatsz itt."
    3. - EE - Everyone Else - mindenki más (Knowing, utolsó dátum)

    A három állitás nem zárja ki egymást, sőt..
    ( ez nem azt jelenti, hogy hátra lehet dőlni, mert célban vagy.. még csak a célegyenesben, de vedd megerősitésnek )

    zplus
    ( kellene valami kevésbé nyilvános csatorna, ahol elérhetsz-kezdetnek arckönyv-meg fogsz találni ha akarsz :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most néztem meg a the nines c. filmet ( http://www.imdb.com/title/tt0810988/ )
      ha nem láttad még-pótold.. talán Neked is megmutat valamit..
      én.. nem emlékezem.. :(

      Törlés
    2. Kösz!

      Nem vagyok fent a facebookon, és ez már így is marad, de azért ha egy kicsit kutatsz, el tudsz érni másképp is! :)

      Törlés
  2. Történt a napokban furcsa eset nálam is... Az én kislányom is 4 és fél, és januártól külön költöztem az apukától egy majdnem szomszéd lakásba... Csemetém, hogy ne a legnagyobb törést kapja, másnaponként a másik szülőnél alszik. Nehezen érti, de mindent megteszek a lelkében keletkezett fájdalmak feloldásáért, hisz most igencsak érzékeny korát éli.

    Anyuka, azaz én, szépen éli meg az elengedésre, feloldásra váró helyzeteit, mostanság mégis küszködik egy problémával: fél a vihartól, a sötétségtől. Tegnap sem aludt egy órát sem a nagy szél miatt, és persze keresi az okát...
    Amikor a csemete anyukánál alszik és esetleg vihar van, akkor anyuka próbál erős fedezék lenni, de a csemete mégis felriad álmából és kiabál...
    Másnap apukánál alszik és a vihart végigalussza...
    A történet akkor kezdett igazán foglalkoztatni, hogy a kislányom ha nálam van (bérelt lakás, világos, tágas), nem szeret egyedül maradni, pisilni is elkísér... Egyszer leguggoltam hozzá, és megkérdeztem: - mitől félsz?... Azt felelte: mindentől... Olyan szomorkás voltam, hogy egy ilyen törékeny lélek, hogy tud így szorongani...
    Két napra rá elment nagyihoz nyaralni - természetesen kicserélték..
    Akkor jöttem rá, micsoda hiteles tükörképem van !!!!!!!!!!! Épp a félelmeimmel foglalkozom...
    Otthon ültem és sírtam, mert tudat alatt hordozta azt, amit én... Voltam tavasszal önismereti kurzuson, ahol megtanultam, hogy ha a gyermeknek a szülője lelkileg rendben, a gyermek is stabil lesz.
    Gondolkodtam vajon mit tegyek? Nekem ez az év keményen a lelki megtisztulásokról szól, nem tudok minden pillanatban tudatos és lelkileg egyensúlyban lévő szülő lenni...
    A halál téma nálunk is előkerült, mint derült égből.. : - Anya, én nem szeretnék meghalni... Mondtam neki: - Kicsim, mondd azt, hogy sokáig szeretnél élni...
    Felhívtam az apját, hogy vele beszél-e ilyenekről, mire a válasz tőle is, a gyermektől is az volt: nem...

    Nem biztos, hogy minden esetben, de nagyon hiteles és pontos iránytű gyermekünk viselkedése...

    Amit Nálad olvastam, elsőre megijesztett...:)Egy-két kérdés jutott eszembe:
    - Vajon a kislánynak mit jelent a szeretet fogalma, hogy tudná körbeírni stb... Tisztában van-e azzal milyen lelki megrázkódtatás jár az öléssel...? (azt gondolom, nagyon nem szabad lekicsinyleni a gondolataikat, sosem tudhatjuk milyen öreg lélekkel van dolgunk, nem árt alaposan körbekérdezni, mit gondol adott kérdéskörről...)
    - Vajon apukát mennyire foglalkoztatja a halál, a kérdéses kimenetelű felemelkedés...Kapott-e valamiféle tükröt? stb...

    És persze simán tévedhetek, de nagyon oda kell figyelnünk rájuk, mert nem elég, hogy minket tükröznek, de ők maguk is hoztak feltárandó, elengedendő, megértendő feladatokat, amikben nagyon ott kell lennünk szülőknek, hogy biztonságban éljék azokat meg.

    Nem tudom segít-e valamit is, de köszönöm, hogy olvashattam és megoszthattam....
    Ölellek

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a gyerek a legtisztább tükör, melybe nézhetünk, mig el nem torzitjuk (mig maszkot nem tesznek maguk elé a világgal szemben)
      soha nem szabad hazudni nekik - előbb tudnak mindent, mint mi "felnőttek"

      lijonak(is):
      http://zplusthelonewanderer.blogspot.com/2012/02/kozelmult-es-ma.html

      Mazsolának (is):
      http://zplusthelonewanderer.blogspot.com/2012/02/benn-szivedben-melyen-tudod-jol-mashogy.html
      plusz:
      http://www.youtube.com/watch?v=TAQW8Dk8JdQ

      Törlés
    2. Igen tükör, csak kérdés, hogy az anyja, vagy az apja tükre...? :))

      lijo, igen engem is megijesztett, ezért tettem fel ide, hogy hátha Ti majd lenyugtattok.

      Törlés
  3. lijo fején találta a szöget!

    Ne vonzd be a sötétséget, és akkor elkerül. Egyébként pedig onnan támad, ahonnan a legjobban fáj.
    Hármas mester: "Ami fent az lent", ez minden szinten igaz, most egyszerre nyílnak a mennyország és a pokol kapui.
    Próbálj meg a szív csakrádban minél hosszabb időt eltölteni, ott nem ér el a sötét. Magas rezgésszint, és kezdetben fárasztó, viszont felemel.
    A gyerkőccel semmi gond nincs.

    némi fény, még máskor is jól jöhet:
    http://www.youtube.com/watch?v=MgICk_RTDIs

    VálaszTörlés
  4. Talán egy itt ragadt bunkó lélek gúnyot űz Mazsolával, felhasználva a kislány médium képességét? Fel sem fogja az átlag halandó, hogy mennyi ideragadt bugyuta lélek száguldozik körülöttünk, némelyik ártatlanul, némelyik csak a lehetőséget lesve, hogy megtréfálja az élőket.

    Kapucinella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban.
      Tagadhatatlanul itt ragadtál.
      De azért valahol a pokolbéli személyzetis kolleginának is igazat kell adnom, a helyében én sem szívesen rontanám a magadfajtával a helyi morált.

      mj

      Törlés
  5. Hát, mikor először olvastam a párbeszédeket akkor olyan érzés költözött belém mintha egy horror anime jelenetét nézném (nekem azok ijesztőbbek mint a horrorfilmek). De aztán felülkerekedtem ezen, a félelem sosem volt jó társam, és ezt sikerül kihámoznom (kikötném hogy ez csak egy saját értelmezés):

    Én úgy érzem ez a tudás nem valami olyasmi amihez Ő az általános módok valamelyikén jutott hozzá, mert azt hogy "menned kell egy másik világba, te nem maradhatsz itt", biztosan nem a pónis mesékből tanulta. Amik most a módiak, azok - ahogy írtad - tagadják hogy van a síron túl is. Itt nekem az az érzésem hogy ahogy az idő spirálja gyorsul, a "történések" is gyorsulnak. A váltópont időben fix, de aki ideszületik és nincs születésétől számítva 35 éve, csak 5, annak rövidebb idő alatt nagyobb változásokat kell megélnie, nehezebb a dolga, intenzívebb a tapasztalása-gondolkodása. Magyarázható ez a morfogenetikus mezőkkel is, valószínű elértük a kritikus tömeget és már nem kellenek szavak a gondolatok közléséhez... hogy neki honnan származtak ezek, ebből a világból vagy odaátról, az nekem sem tiszta.
    Mindenesetre az "Apa, neked menned kell egy másik világba, te nem maradhatsz itt." egy üzenet neked, és most ő szolgált médiumként. Lehet mélyen ő is tudja hogy még a te életedben eljön a "villanykapcsolás" ideje, és lehet nem mindegy hogy milyen lelkek kerülnek át a következő szintre! És szerintem te egy vagy azok közül akik a következő körben is élen fognak járni (már bocs a fényezésért (: ), ezért szükség van rád majd ott is, talán erre utalt.

    Ha szükségét érzed, kérdezd meg még egyszer hogy ő ezeket honnan szedte. Bár ha akkor az volt a válasz hogy "apa, játszunk?", az egy kis jel lehet hogy arra a kis időre átcsusszant egy másik tudati szintre, majd vissza is tért :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!


      "Ha szükségét érzed, kérdezd meg még egyszer hogy ő ezeket honnan szedte."

      Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy honnan szedi ezeket, és általában az a válasz, hogy "csak úgy TUDOM", vagy "hát, mert ilyen okos vagyok". Mondom, hogy jó fej! :))

      Amúgy nem írtam, de mind a két lány születése maga volt a csoda, az első csaj ignorálta a fogamzásgátlót (jönni akart), a másodiknál meg amikor bejelentettük a magzatot, azt mondta a doki, hogy orvosi szempontból lehetetlen. No igen, talán elfelejtette a híres mondatot, miszerint "embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges".
      Mind a két csaj tök egészséges, szépen fejlődnek. Ami nekünk furcsaság, az nekik már természetes, és szerintem egyre több szülőtől fogunk hallani ilyesmi történeteket, mert ezek a gyerekek már - ahogy írtad is - gyorsabb fejlődési ütemre vannak kényszerülve.

      Törlés
    2. Kényszerűlve" ????....Mazsola, de rossz ezt olvasni!!!

      Amúgy a Nyuszi a cilinderbe és Adamus St.Germain oldalak írója egy és ugyanaz a személy, mint kiderült!!! Igaz a kezdetektől gyanús volt !!!:))

      GA

      Törlés
    3. Akkor cseréld ki a "kényszerülve"-t "hívatva"-ra ha úgy jobban tetszik. :)

      A második felvetésedre: igen ez köztudott, de Neked ez miért gyanús?

      Törlés
    4. Mazsola, köztudott?...engem végül is félre vezetett, mert a paranormálon E.T., K.Pál néven regizett, de amiket írt ismerősnek tünt!!..mára már törölte ezt a nevet !.....ugye-ugye a szerepjátszás!!!...bang!...de lehet róla oldalakat írkálni, kritizálni nagyon tudóként, hogy milyenek is az emberek!!!?!::

      "....Summa summarum, nekem a következő tapasztalataim vannak az „átlag emberről”: közönségesek, harsányak, vaskosak, nagyképűek, tele vannak hazugsággal, van bennük valami atavisztikus, miközben az önáltatás nagymesterei, mindig túljátsszák a szerepüket, önimádóak, érzelmileg kicsit gyermetegek, és nem valami okosak. Üvöltöznek, káromkodnak, locsognak-fecsegnek, pletykálkodnak, brancsokba verődnek, állandóan egymás torkának esnek – a lehúzó, súlyos energiájuktól, amióta az eszemet tudom, szabályszerűen menekülök. Elég csak végigmenni Budapest utcáin, kicsit felvéve azt a bizonyos szemüveget, hogy lássuk, milyen siralmas állapotban van az emberek zöme. Itt élek 40 éve az emberek között, és úgy érzem magam, mint egy állatkertben. Bocsánat, lehet rám sziszegni vagy kövekkel hajigálni, ez is csak egy tipikus emberi reakció lenne, semmi több. Pedig nem vagyok sem gyík, sem illuminátus sátánfatty, mert életemben a légynek nem ártottam, inkább én voltam az, akibe mindenki azt gondolta, belerúghat. Mégis azt mondom, a földnek egyetlen „ellensége” van, ez a kannibál, buta ember....."



      GA

      Törlés
    5. Igen, és? Én sem mindig ugyanazon a nicknéven írok más helyeken. Miért lenne ez szerepjátszás? De egyébként igen az, mindannyian szerepet játszunk. Komolyan nem értem a problémád. A paranormal-on E.T. néven írogató embernek van egy blogja (cilinder), meg egy olyan weboldala ahol közvetítőként közzétett fentről kapott tudásanyagot. Ezzel összességében mi a bajod?

      Törlés
    6. Mazsola, ?.....mert kicsit hülyén érzem magam, pü-t váltottunk és Kedves Pál-ként szólítottam meg, ill. éppenséggel az Adamus oldalról és őróla írtam, hogy én mennyire jutottam a tanításaival, csak ennyi!

      Törlés
  6. Mazsolának ismét elgurultak a pirulái, de most már ezt a szerencsétlen kislányt is bevonja a hallucinációiba?

    Hideyoshi Hidiyota

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megy ez jobban is neked Mózi bátyám! Ne görcsösen, hanem lazán, és akkor jönnek az igazi poénok, mert ez eddig nem az.


      Vagy láttál is valakit nevetni?

      Törlés
    2. Kibontakozó skizofrénia vagy túl sok horror film az álmatlan éjszakákon (vagy mindkettő)?


      Harakiri Kamasutra

      Törlés
    3. Inkább az előbbi, a horrorfilmektől beszarok! :)

      De ha már a skizofréniánál tartunk, milyen érzés pszichológusként önmagadnak válaszolgatni?

      Törlés
    4. Fel a fejjel Mazsola szan, ebben a fázisban még gyógyítható.

      Dr jamagucsi Kalamajka

      Törlés
    5. Egész jól áll neked ez a japánosdi! Amúgy is már régóta ferde szemmel nézed a világot.

      Törlés
  7. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ragyogás

    mhhh?

    VálaszTörlés
  8. E.T., bűvészinas-tól:
    "....Hamarosan azonban kap az emberiség egy tükröt, ami a They Life-hoz hasonlóan kinyitja a szemét, csakhogy most önmagát kell meglátnia a saját valós alakjában! No, én erről a forgatókönyvről értesültem. Fájdalmas, megrázó élmény lesz, ebben igazad van. Ez egyfajta deus ex machina esemény lesz, azaz a színház épületén kívülről mutatják majd meg az épületben lévőknek, hogy semmi sincs úgy, ahogy azt onnan bentről látták. Mert az a város a színpadon, nem is város, s a nézőtér sem maga a világegyetem, és a föld egyáltalán se nem gömbölyű, se nem lapos (ugye, régen ebben voltak olyan fenemód biztosak, mint ma a másik verzióban), és az ember sem az, aminek hiszi magát. Megjelenik a színházépületben hamarosan a kinti világ, de jaj annak, aki azt hiszi, ez is a színház része! No ez a „jaj annak” a te 99%-od, ez a gondolat, s ezzel teljesen egyetértek. Csakhogy nincs félnivalónk, mert egy olyan történet szereplői vagyunk, ami már rég meg van írva, mi csak most olvassuk azt, s aminek lapjairól – annak, aki időben észbe kap – most le lehet jönni, azaz 1 dimenziós regényhősből átlépni – most csak a példa kedvéért – egy filmbe, ahol lehet folytatni a sztorit 2 dimenziós filmszereplőként, majd 3 dimenziósként – és így tovább. Ám aki „bentragad”, annak vége, mert hamarosan becsukódik a könyv, bammm!!!, és akkor aztán se ki, se be. Szóval jönnek „a zufók”, csak nem úgy és nem onnan, ahonnan várjuk!.....

    http://paranormal.hu/plugins/forum/forum_viewtopic.php?7651.0#post_8221

    VálaszTörlés
  9. H.B. S.s.III. S.s.II./I./81.
    A spiritualitás területén csak az az ember otthonos, aki tudja, hogy az ész nincsen sötét démoni hatalom, és túlméretezett humanizmus nincsen bestialitás nélkül, és minél egyeduralkodóbb az ész, az életpusztító mechanizmus is egyre erősebb, és minél kizárólagosabbá teszik a humanizmust, a bestialitás is annál elemibb erővel tör ki.
    Ezért tartozik össze jó és a rossz, igazság és igazságtalanság, idealizmus és materializmus, szabadságösztön és terror. Egyetlen pont van, ahol a lét erőinek ellentétes feszültsége megszűnik, ahol nincs vonzat és ingadozás, mert a végső kettőt a legvégső egy tartja egybe. Ez a világ bázisa, az alapállás.

    VálaszTörlés
  10. Lehet nem feltétlenül kell ilyen magas szintű sötét psziho elemzésekbe bocsátkozni a kislány első idézett párbeszédével kapcsolatban, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy a mesékben általában a kipurcanó hősök feltámadnak, visszavarázsolják őket, meg ilyenek, ezért a gyerekek számára a "megöllek" még nem jelent semmi komolyat. Nemrég volt is egy hír, hogy valami idióta gyerkőc kinyírta az apját (tán) majd azt nyilatkozta, hogy azt hitte, feltámad még itt. Hát ha fel is támadt, az biztos, hogy nem itt sikerült a mutatvány.
    Szóval csak semmi betojás, amíg nincs a gyerek kezében a nagy kés! :D
    Panka.

    VálaszTörlés
  11. Ez is benne van a pakliban Panka, de akkor mit szólsz a ma reggeli szösszenethez:

    - Apa, én ezt álmodom?
    - Mit?
    - Az igazságot.
    ...
    ...
    - Hm. Igen.

    Az igazság alatt feltételezhetően azt értette, hogy amit lát, amit tapasztal... Pff...

    VálaszTörlés
  12. Bár aktív olvasója vagyok a blogodnak, nem vagyok az a fórumozós fajta, nehezen veszem rá magam bármiféle hozzászólásra, de ez a felhívó erejű, személyesebb hangvételű írásod engem is megmozgatott. Zárójelben jegyzem meg, nem vagyok hagyományos értelemben véve szülő, gyermekem nincs, ezért nevelésük és megnyilvánulásaik lehetséges okaihoz sem tudok érdemben hozzászólni. Lehet, hogy ebből is fakad, hogy lányod ’üzenetének’ (az első párbeszéd) olvasása belőlem nem váltott ki ijedtséget vagy horrorisztikus élményt, sem „démoni megszállottsággal” kapcsolatos érzelmeket, de egyéb, gyakorló szülők számára nyilvánvaló magyarázatokat sem. Ami bennem felmerült az inkább a kísértés vagy teszt fogalmakkal fejezhető ki a leginkább, de nem magát a konkrét párbeszéd tartalmát illetően.
    Az persze szerintem is természetes dolog, hogy a váratlan, az ijesztő, az első ránézésre logikátlan vagy megmagyarázhatatlan ott tud a leghatásosabban bekopogtatni, ahol a szeretet és a bizalom, a nyitottság a legnagyobb, hiszen onnan számítunk a legkevésbé az „ürömre” – vagy ahogy más is megjegyezte a kommentekben – a számunkra esetleg fájdalmas vagy zavart keltő megnyilvánulásra.
    Ami nekem az egészből átjött, az olyan volt, hogy pont amikor megpihentél, ellazultál volna, jött egy váratlan és ijesztő esemény, egy váratlan irányból és ez egy kicsit kibillentett az egyensúlyodból. Mintha a valós üzenet az nem a lányod által mondott szavakban rejlene – bár az is része - , hanem magában az egész történésben, egyben. Amiben benne van a mikor, a hol, az éppen akkor aktuális körülmények és téged foglalkoztató kérdések, a közvetítő személye, a közvetítés módja, stb. Kicsit furi és lebutított párhuzam, de nekem az egész szituációra egy olyan kép vagy analógia ugrott hirtelen be, mint amikor egy Vágó I. által vezetett kvízjátékban a játékos elér az utolsó kérdéshez, kicsit erőt gyűjtene, hogy megjelölje a jó megoldást – hiszen tudja - , mikor a direkt ördögi, határokat tesztelgetős játékvezető megkérdezi: Biztos, hogy így és nem amúgy? Biztos, hogy ez ide tartozik vagy mégsem? Ezt most én kérdezem vagy nem is én kérdezem?
    És az eddig magabiztos, megingathatatlan, átfogó tudású (az kell hogy legyen, különben nem jutott volna el idáig) játékos egy pillanatra meginog és összezavarodik. Egyszerűen azért, mert már kicsit fáradt, mert a reflektorok nyomják a meleget, mert kényelmetlen a szék a vendégek meg izzadtak és büdösek :p, mert már majdnem vége a játéknak és nagy a tét…és amit ha talán más mondana/kérdezne máshol és máskor, egy laza legyintéssel elintézne.
    (tudom, ez egyéb, sokunk által olvasott blogokon sokkal mélyebben, átfogóbban és szemléletesebb példákkal is le van írva, én csak a saját szavaimmal próbálom elmondani, de talán ez is segít egy kicsit alkalmazni ugyanazt a tudást, azáltal, hogy „ugyanazokat a gombokat nyomjuk meg a közönség soraiból” :p)
    Bocs, hogy kicsit hosszúra sikeredett, csak így tudtam kerek egészként megfogalmazni. Másrészt mert egyetértek azzal is, hogy egy hasonló esemény mindannyiunk életébe be fog kopogtatni személyre szabottan és biztosra veszem, hogy akkor és ott ez sokat fog segíteni (nekem legalábbis tuti) abban, hogy a saját esetleges elbizonytalanodásunkat és zavarunkat jobban tudjuk kezelni, hiszen te és még páran jó példával jártatok elől ezen az úton.
    Szóval én nagyon örülök, hogy ezt is megosztottad és köszönöm.:)
    Shaula

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy hozzászóltál, és megosztottad a gondolataidat. Tedd ezt bátran máskor is! A hasonló gondolkodásúaknak mindig nyitva áll ez a meseszoba. :)

      Törlés
  13. Szia Mazsola!
    Remélem ez nem száll el, mint a múltkori (az evősre kommenteltem, de a rendszer nem akarta...:-( ).

    Úgy tűnik 4 és 5 éves kor között nagyon jó antennák a gyerekek. Nekem a középső fiam az oviból hazafelé menet (énekeltünk, meg fontos ovis dolgokról beszélgettünk) egyszercsak közölte: csináljuk azt, amit akarunk. Én: Miiii? "Hát azt kell csinálni, amit akarunk" Honnan veszed? "a csillagok mondták, hogy mondjam meg neked..."
    Ebben csak az a szép, hogy éppen a Végtelen történetet olvastam.
    Valami módon azt hívják le, amin épp gondolkodunk, és váratlanul akár két más mondat között közlik...
    Mindenképp javaslom, hogy nézz szét a saját gondolataid és félelmeid között!
    Ő most lesz szeptemberben 5 éves, és teljes természetességgel mesélte el, amikor pisilés közben találkozott a nemrég meghalt féltestvérével...még tanácsot is adott a kislánynak, hogy ha el akar találni Istenhez, akkor hívja az angyalokat.
    Ilyenek ezek a mai fiatalok... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán azt kellene az ilyen eseménykor észben tartani, hogy nem mindegy milyen a szülő reagálása. Ha nagyon elijeszted, többet nem meséli el mit tud, ha leszarod, ledegradálod, kineveted a kijelentését, akkor is valószínűleg nem fog többet beszélni erről.

      Törlés
  14. A gyerekek nagyon intuitiv lények.Érzik ,hogy mi zajlik, illetve mi fog történni…Nemrég láttam egy apokaliptikus hangulatú gyerekrajzot,ami egy álmot jelenitett meg rohanó lóval és csontvázzal.

    Miu

    VálaszTörlés