Sziklák a káprázatban, valóság az illúzóban

Gondolkodtam ezen az illúzió dolgon. Odáig már eljutottunk többen, hogy a megtapasztalt fizikai megnyílvánulások többsége a megfigyelőtől függő egyéni változó, egy olyan megtervezett univerzális fizikai rendszerben, ami valójában nem létezik, pontosabban a gondolat által vezérelt energia által mozgatta vetített (holografikus) kép, ahol mindenki tetszés szerint gyakorolhatja a vágyait, és a döntéseinek megfelelően fejlődik, mocorog valamilyen irányba. Minél tudatosabban használja valaki a gondolati energiáit, annál inkább részt vesz a világ tudatos teremtésében, társteremtésében, az eszköztár adott. No de ha minden illúzió ebben a világban, akkor hogy-hogy nem esik szét a kép? Ha milliárdnyi elme hajtja előre a virtuális motort, akkor miért nincs káosz? Vagy Káosz van? Korunk emberének fejében talán, de a világegyetemben a mikrovilágtól a makrovilágig Rend uralkodik - lásd bővebben itt. De ez hogyan lehetséges? Vajon minden illúzió-e? Vagy vannak esetleg biztos kapaszkodók, sziklák melyek állandóak? Én arra jutottam, hogy - mintegy csapda a csapdában - az illúzió nem minden eleme valótlan. Léteznek olyan elemek, melyek sarokkövekként tartják össze ezt az egész mozgóképet (filmet). Mik lehetnek ezek a biztos pontok a világban, sziklák a káprázatban, melyekre nem hat túlságosan a szubjektív társteremtés? Véleményem szerint első körben a négy őselemet érdemes megvizsgálni. Kezdjük a tűzzel. 

Vannak akik szerint a tűz az maga az Isten szíve, az ősmotor, a tápláló energia, mely állandó forrásként szolgál a Nagy Forgó Gépnek. A Nap és a csillagok tulajdonképpen tűz, égnek. Középiskolás koromban megkérdeztem a fizikatanáromat, hogy árulja már el mi az a tűz? Mert azt tudjuk, hogy szilárd tárgyakat el lehet égetni, meg gázokat is, de mi maga a tűz, a lángcsóvák, amik ott táncolnak az elégendő (elegendő?) eszköz fölött? Szegény tanárom bár nagyon okos és felkészült volt már olyan fiatalon is, de ez a kérdés váratlanul érte. Először csak hebegett habogott gázokról, égésről, aztán - mintegy nehéz kiszögelésen átjutó hegymászó - felderült az arca és kibökte, hogy a tűz az plazma. Hm. Jó, nyílván ezt gyerekként az ember elfogadja, mert jól hangzik (bár akkoriban még senki sem hallott plazmatévéről!), de valójában nem válasz arra, hogy fizikailag mi maga tűz. A wikipédia így mondja: "A tűz kémiai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása, az égés, a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az oxidációs folyamat kísérőjelensége. Önfenntartó folyamat. Az égés feltételei:..." bla-bla-bla. Nincs válasz itt sem. Nézzük a Gyakori kérdések között! Nos itt már találunk némi okosságot, de egyetértés persze nincs, néhány idézet segítségével nézzük hogyan gondolkodunk. 

Mi a tűz?

Nem mondhatjuk rá, hogy anyag. Mégis térbeli kiterjedése, formája, színe van.

A lángra gondolsz? Izzó gáz, ami oxigénnel reagálva hőt termel és ezért világít.
Miért ne lenne anyag?

,,Miért ne lenne anyag?"
Le lehet írni kémiai képlettel?

Igen, attól függ, mi az ami ég. Pl. papír vagy fa lángja: H2, CH4, CO, H2O, CO2 elegy.

Szerintem sem anyag, vagyis nem tudom... kémián úgy tanultuk van kétfajta reakció, hőátadó, hőelnyelő. a tűz hőátadó reakció.

A tűz fizikai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.

Így van, egy jelenség, egy kémiai reakció. Viszont aminek térbeli kiterjedése, formája, színe van, az a láng. Az a jelenség közben felforrósodott izzó gáz. Meghatározható kémiai összetétellel, és igen ANYAG! 

Ezen és is sokat gondolkoztam. és rá jöttem. Tűz láng : mivel szerves anyag mondjuk a fa szóval sok benne a szén nevű anyag. Mikor meg gyujtjuk akkor a hő hatás miat felmelegszik és reakcióba lép az oxigénnel. C + O2 = CO2 széndioxid keletkezik ami elektron átadással jár. Szóval amit mi látunk a láng : mikor elektrot adnak át az atomok és ezt fény jelenség követ és ez egy heves reakció. Amit látnuk pusztán elektron átmenet. 

Egy postba ennyi "pontatlanságot" írni! :)
1. Szén nem lángol. Lángolni csak a gázok képesek. Fa esetén hó hatására képződő gázok égnek: H2, CH4, CO, egyéb szénhidrogének kisebb menyiségben.
2. Elektronátadásnak nincs köze a fényjelenséghez, Csak anyit jelent, hogy red-ox reakció történik. Ez lehet exoterm, vagy endoterm. Fényjelenség a hó velejárója, ami csak erősen exoterm reakcióknál lehetséges. 

A láng plazma állapotú anyag, azaz olyan közeg, melyben az atomok megváltak elektronburkuk kisebb-nagyobb részétől, így bár az egész elektromosan semleges lesz, benne pozitív és negatív töltések vannak szétszórva. A fény akkor keletkezik, amikor az atommagok újra egyesülnek az elektronokkal, vagy amikor már befogott elektronok energiát adnak le.

(huh, eljutottunk a plazmáig, hajrá fizika tanárom!!!)

Ez egy nagy tévedés, már ami a plazmaállapotot illeti. Vagyis kevered a szezont a fazonnal. Ha a láng plazmaállapotú anyag lenne akkor miért nem hívnak minden fosszilis energiahordozóval működő erőművet plazmareaktornak? Plazmaállapotban tényleg leszakadnak az elektronok (egy vagy több) az atomról, de az atomok a mi esetünkben nem válnak meg egyetlen elektronjuktól sem, csak gerjesztett állapotba kerülnek, ami azt jelenti hogy egy külsőbb pályára, magasabb energiaszintre kerülnek az elektronok, majd onnan visszatérve foton formájában leadják ezt az energiát. De nem szakadnak el az atomtól, csak rövid időre messzebb kerülnek az atommagtól mint ahogy eredetileg voltak.

A plazma kifejezés nagyon tág fogalom,és a tűz a villám az ionoszféra és a csillagok belsejében lévő anyag is mind plazmának tekinthető.A plazma tulajdonképpen ionizált gáz,az ionizáció mértéke határozza meg,hogy milyen plazmáról beszélünk.A plazma állapotnak az a jellemzője,hogy benne az anyag különálló pozitív és negatív töltéshordozók keveréke.Mikor plazmára gondoltok ne csak a csillagokra meg a fúziós reaktorokra gondoljatok,hanem pl. a különböző fénycsövekre a régi katódsugárcsöves képernyőkre is.Egyébként a világegyetem anyagának 99%-a ebben a halmazállapotban van jelen.

Nos, nem tudom ki hogy van vele, de ez az egyszerű kis kérdés: Mi a tűz? - jó nagy brainstormingot indított el a morfogenetikus mezőben, :) de úgy tűnik igazi válasz nem született, csak mindenki nyomtatta a nagy szakszavakkal teletűzdelt okosságait. Talán az a baj, hogy az emberek elfelejtettek valójában, teljességben gondolkodni, és már csak a lexikális, materiális tudásanyag kavarog a fejekben. Az oktatás szándékosan lebutított színvonalát elnézve ezen olyan nagyon nem is szabad csodálkozni. Pedig szellemiség nélkül egy ilyen kulcs nem található meg. Pusztán az anyagban keresni a tűz valóját hálátlan és lehetetlen feladat. Szerintem a tűz az a Teremtő Energia egy megnyílvánulási formája. Másképp hogyan lehetséges, hogy a mínusz kétszázhetven fokos végtelen világegyetemben milliárd évekig vígan elvannak a csillagok? Honnan kapják az energiát évmilliárdokig amikor - "hivatalosan" - önmagukat égetik el? A tűz nekem egy állandó erőnek tűnik. Ezt nevezhetjük akár plazmának is, tök mindegy, de a lényeg, hogy a tűz, mint elem és mint csillag benne van a mi illúzió világunkban is és a valódiban is. A fátyol mindkét oldalán létező létező. A lángok a kistestvérek, a csillagok a nagytestvérek. A tűz tehát az egyik biztos pont az Univerzumban, amit bizonyos szintig irányítani tudunk, de számunkra egy megváltoztathatatlan jelenség. Sőt, talán egy szabad akarattal rendelkező, élő elem. Hihetetlen? Engedjük csak szabadjára, látni fogjuk mit művel. Folytassuk az ellenpárjával.

Víz

Lássuk ezután mi a helyzet a vízzel. Poláris gondolkodással azt mondhatnánk a víz a tűz ősellensége. Talán ez így is van a mi fizikai értelmezésünkben, hiszen a víz olyan - fizikai molekulákkal is leírható - anyag, amelyik képes kioltani a tüzet (némelyiket). Mondjuk azért megnézném azt a víztömeget, amelyik kiolt egy Napot. :) Természetesen nem mindegy milyenek az erőviszonyok, hiszen egy nagy tüzet nehéz megfékezni még a vízzel is, de én úgy vélem ha egyenlőek az esélyek (a méretek - ha szabad ilyet mondani e két elem vizsgálatakor) akkor a víz lesz a győztes elem. Ezek után emelkedjünk ki egy kicsit a "melyikünk farka nagyobb" szemléletből, és nézzük meg, hogy vajon létezik-e olyan közeg, ahol ez a két látszólag ősellenség mégsem feszül egymás kioltására, hanem összedolgozik? 

Szerintem van ilyen hely: az élőlények fizikai teste. A testet nagyrészt felépítő elem a víz, az ezt meghajtó motor viszont a szívben lakó tűz, a mozgással (!) meleget termelő motor. Az emberben e testhő, 36,5 fok révén nem túl látványos tűz, de mégis életfenntartó energiaként működik. Minden élőlény szívében ott lobog az Isteni tűz, az éltető energia (lélek?), ami tökéletes összhangban tartja fenn a vízből álló testet. Ezen a szinten tehát már nem ellenség e két elem, bár amikor lázas a test, és megemelkedik a hőmérséklet - azaz amikor a tűz fokozottabban dolgozni kezd, mert gyógyít, és azt mondja a baciknak, hogy "most már aztán elég!" -, akkor ugyebár fokozottabb vízutánpótlásra van szükség, hogy az egyensúly fennmaradjon.

Jelen tudásunk szerint a víz elengedhetetlen az élet kialakulásához és fenntartásához. Ezt mondjuk megcáfolta az az házaspár, akik a levegőn kívül négy éve nem esznek, és nem isznak semmit. Tehát lehet, hogy a fenti kijelentést csak a harmadik kiterjedésre lehet így leszűkíteni, és ezek szerint vannak olyan szintjei a létezésnek, ahol már másképp zajlik az energiaáramlás, és akár meg is cserélődhet a forrás és a felhasználó szerepköre, ahol "hagyományos" módon bevitt energia, víz nélkül is van élet.  Nos, ezt az érthetetlen jelenséget (4 évig nem inni) most figyelmen kívül hagyjuk, és mivel a víz leírható fizikai anyagok (tehát illúzió) összetételeként, így joggal feltételezhető, hogy a víz is illúzió, de valamiért az az érzésem, hogy ez mégsem így van. A víz elsődleges szerepe az élet fenntartása (legalábbis nekünk, testtel rendelkező élőlényeknek), na de hogyan? Azt mondja Szántai, hogy a víz - visz. Azaz szállít. No de mit? Anyagokat, rendben. És még? Információt! Na itt van a kutya elásva! Ha információt szállít, akkor azt már a gondolat irányítja, hiszen minden információnak kell legyen feladójának, forrásának. Amit tehát az idea irányít az nem lehet illúzió, mert a világban az idea a valóság, és annak leképezése pedig a képzelet, azaz a képződmény, a káprázat. Ebből pedig levonható az a következtetés is, hogy a víz az a mi számunkra, ebben a fizikai létsíkban egy olyan megnyílvánuló elem, mely többszörös munkakörrel rendelkezik, és - a tűzhöz hasonlóan - egyszerre jelen van a fal mindkét oldalán. Egy információ hordozó "anyag", ami képes különböző rezgésformákat felvenni, majd közvetíteni, eljuttatni akár nagy távolságokra is, az már nem lehet pusztán anyagi illúzió. A gondolat is rezgés, energia, ami meg tud jelenni a vízben, ergo piszkosul oda kell figyelni a gondolatainkra vedelés és pisálás közben is, nehogy megrezegjen a kezünk! :)

Dr. Masaru Emoto (nyugi nem Mózi!!!) - a víz üzenetei

Levegő

A levegőről, mint őselemről sok újat nem tudok mondani. Egy-két perc levegő nélkül a fizikai test leállásához vezet, az oxigénre szüksége van vérkeringésnek. A levegőevő házaspárról már említést tettünk, és tényleg ajánlom a 21 levegővételes gyakorlatot, valóban energikusabb lesz utána az ember. Témánkat illetően viszont azt vizsgáljuk meg, hogy a levegő mennyire illeszkedik a fizikai világunkat illúzióként leíró törekvésekhez. Anyagi elemekként leírható a Földi élőlények által használt levegő, tehát úgy tűnik a levegő pusztán anyagi természetű elem. Lehet esetleg kacérkodni a gondolattal, hogy mi az oka annak, hogy a magyar nyelvben a szél és a szellem azonos gyökű. SZéL, SZeLlem. Levegő, lélegzet, lélekzet. Itt kell legyen összefüggés, de túl mélyen van ahhoz, hogy mai ésszel fogjuk. Talán ott van az összefüggés, hogy ha egy helyiségben elhasználódott a levegő, akkor a szellemi képesség is romlik, mivel a szellem éltető eleme a levegő (szél). Ha nagyon elszáll a fantázia, akkor még idevehető az a hasonlat is, ami az indiai hagyományokban lelhető fel, miszerint a világegyetem életciklusai a Teremtő lélegzetvételei, kilégzés: táguló teremtés, belégzés: zsugorodó korszakvég. Mindezektől függetlenül a levegőt egyelőre az illúzió kategóriába sorolom, el tudok képzelni más összetételű levegőn élő, vagy azt teljesen nélkülöző életformákat. Nekünk itt és most lételemünk.

Mivel most más nem jut eszembe erről, segítségül hívom Douglas Adams "Jobbára ártalmatlan" c. regényének egy részletét, pont ide illik:

"Az élettel kapcsolatban az az egyik rendkívüli dolog, hogy mindenféle helyen kész megvetni a lábát. Bármivel képes megbirkózni, legyenek azok a Santraginus-V részegítő tengerei, ahol a halakat sosem érdekli, merre az ördögbe úszkálnak, vagy a frastrai tűzzuhatagok, ahol az élet állítólag 40 000 foknál kezdődik, de még egy patkány alsó bélrendszerében is hajlandó megbújni, pusztán azért, mert micsoda frankó egy dolog az, szóval az élet mindig megtalálja a módját, hogyan törjön utat magának valahol.

Még New Yorkban is, noha nehéz rájönni, miért. Télidőben a hőmérséklet jóval az elfogadott minimális érték alá zuhan, jobban mondva zuhanna, ha bárkinek lenne annyi sütnivalója, hogy megállapítson egy elfogadott minimális értéket. Amikor a legutóbb valaki készített egy listát a New York-iak száz legjellemzőbb tulajdonságáról, a sütnivaló a 79. helyre szorult.

Nyáron baromi meleg van. Egy dolog, hogy van olyan életforma; amelyeknek a hőség az éltető eleme, és náluk (miként a frastraiaknál is) a 40 000 és a 40 004 fok közötti hőmérséklet az állandó, de teljesen más dolog, hogy van olyan állatfajta, amely bolygója röppályájának felénél más állatok bőrébe kénytelen burkolózni, újabb fél röppálya elteltével meg már felforr az agyvize.

A tavaszt túlbecsülik. Rengeteg New York-i lakos gágogva isteníti a tavasz örömeit, de ha csak egyetlen örömét is igazán ismernék, akkor azt is tudnák, hogy New Yorknál legalább ötezerkilencszáznyolcvanhárom jobb hely létezik, ahol eltölthetik, és most csak arról a szélességi körről beszélünk.

Ámbár a legrosszabb az ősz. Kevés rosszabb dolog van a New York-i ősznél. Néhányan a patkányok alsó bélrendszerében élők közül ugyan ellenkeznének ezzel; de az ott élők már csak ilyen ellenkezős fajta, így az ő véleményüket nem szabad és nem fogjuk figyelembe venni. Amikor New Yorkba beköszönt az ősz, a levegő olyan büdös, mintha valaki kecskét sütne, és ha az ember még lélegezni is szeret, a legbölcsebb dolog, amit tehet, hogy kinyitja az ablakot, és bedugja a fejét egy épületbe."

Föld

A Föld mint élőlény, és a föld mint termő réteg. Először két részre akartam szedni a dolgot, aztán rájöttem, hogy felesleges szeletelés lenne, mert ugyanarról beszélünk. Földanya a lélek, testének a termőföld az a "bőre", amiből mi - földlakók - táplálkozunk. Bárcsak ne így bánnánk egymással. Na mindegy. Ezt a filmet csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlom. A filmet végignézve jogosan merülhet fel a kérdés, hogy valóban ezzel az emberi fajjal vállaltunk mi létközösséget, valóban közéjük szeretnénk tartozni? Ahogy a néhai George Carlin is fogalmazott: "the planet is fine, the peolpe are fucked". Lássuk miért:

Földlakók - Earthlings

Ha engem kérdeztek, szerintem a Föld egy unikum az univerzumban. Lehet, hogy az anyagok amiből a Föld áll ugyanazon illúziónak az elemei, mint bármi másé, de az élet kihordása, felnevelése, és fenntartása olyan feladat, ami élő, érző lényt kíván, nem pusztán anyagból és antianyagból álló elemi részecskék halmazát. A tudomány egyelőre képtelen magyarázatot adni arra az egyszerű folyamatra, illetve annak miértjére, hogy a földbe vetett mag hogyan, miként és miért indul el az élet kibontakozásának útján. A földben zajló folyamatok elenyésző részét ismerjük csupán. 
Azért ésszerűen végig lehet gondolni néhány dolgot. Például nem sok embert láttam, aki szeretné a termőföldet rágcsálni - baromi keserű nekünk. A tehén viszont előszeretettel megeszi azt, ami a földből kinő, majd testével víz hozzáadásával átalakítja olyan folyadékká, amit viszont már szeretünk. Tehát a folyamat úgy néz ki, hogy: fogyaszthatatlan talaj -> fű > víz + tehén gyártócsarnoka -> tej -> fogyasztható. Az anyag a földből kiindulva végig megy a gyártósoron, és egy fogyasztható végtermék lesz belőle. Ugyanez a folyamat egy gyümölcsfánál is (csak kevesebb állomásból áll). A fa elsősorban a földből táplálkozik, az anyagi erőforrásokat onnan nyeri, majd átalakítja a talajból kapott információt számunkra ínycsiklandozó gyümölcs ízzé. Szóval úgy tűnik, hogy minden általunk fogyasztott táplálék a termőtalajból származik, de mégsem vagyunk alkalmasak azt közvetlenül megenni, mivel túl tömény, ezért szükségünk van az élővilág feldolgozó szintjeire (csak tudnám akkor miért akarjuk kinyiffantani azt...). S már megint itt vagyunk az információ kérdésénél, ahol nem kerülhető meg a feladó kérdésköre. Szerintem Földanya a gyermekeinek a lehető legjobbat akarja, így minden útjára indított információ előbb utóbb megtalálja valamelyik gyermekét, akinek az jó lesz. Nincs felesleges termény, legfeljebb annak hisszük, mint pl. a parlagfüvet, aminek elsődleges feladata a parlagon heverő földterület védelme a napsugárzás roncsoló hatása ellen (mellesleg kiváló gyógynövény, nem véletlenül kötelező írtani...). Ennek tükrében tehát a Föld, mint Anya, határozottan nem illúzió, hanem létező entitás, bár az Ő anyagi megtestesülése, a Föld, mint bolygó és a föld, mint termő közeg - akárcsak a belőle felépülő fizikai test - viszont egyértelműen az. 

Fentieket figyelembe véve tehát arra a megállapításra juthatunk, hogy a négy őselemből úgy tűnik három - a tűz, a víz, és a föld egészen bizonyosan olyan biztos pontok, melyek részei ugyan a fizikai illúzió világának, de mégis többek annál, kilógnak a sorból, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy belógnak, betüremkednek ide a mi mozinkba is, fenntartva annak létrendszerét. A negyedik elemmel, a levegővel kapcsolatban bizonytalan vagyok, de vélhetően az is beleillik a sorba, csak én nem találom a kulcsot. Ha megpróbálom a négy elemet mondjuk az emberi testnél vizsgálni, akkor megállapítható, hogy mindegyiknek fontos a szerepe: a tűz a motorja, a föld a táplálója, a levegő a keringtetője a víz alapú testnek. Nehéz elképzelni, hogy mindez ne "kívülről", ne tervezetten "jönne" így létre. Úgy vélem ez a négy elem hasonlatos ahhoz, mintha gyermekek megkapnák az alapvető játékszereket - vödör, lapát, homok és víz -, és saját fantáziájuk szerint használhatják őket, csak esetünkben a Teremtő adta a játékelemeket, és a beosztott alteremtők - istenek - gyúrtak belőle minket, legalábbis a földlakók fizikai megtestesülését.

Az elemeken kívül vajon mi lehet még olyan, ami határozottan nem illúzió hanem tényleg jelen van teljes, vagy részleges valóságában a világban? Már a legelején meg kellett volna említenem, hogy a legelső biztos pont, maga a NULLPONT, a Teremtő Isten, Ő az aki VAN, minden más belőle létezik, vagy élőként - lélekként - vagy kivetített gondolati képként, "anyagként". Továbbá szerintem minden, ami nem anyagi természetű ilyen sarokkő: legyen az gondolat, érzelmek, energia, stb. Ezek sokkal inkább valóságosak és nagyobb hatásúak, mint a fizika "végtelen nyúlürege". Vegyük csak a tudatot. Egyre több ember van azon a véleményen, hogy valójában egy tudat létezik, és ebből gazdálkodik mindenki fejlettségéhez mérten. Hányszor van az, hogy egymástól távol élők ugyanazt találják ki - ezen nyílván nem kell csodálkozni ha egy a tudat. Az állatvilágban tapasztalható viselkedés formák is gyönyörű példái az egységes tudatnak, vagy ronda szóval morfogenetikus mezőnek. Vegyük példának a hangyákat. Egy bolyban egy főkirálynő van, az ő parancsait hajtják végre a dolgozók - ki tudja milyen módon kommunikálva, de mégis összehangoltan dolgozik a csapat. Ám nem ez a pláne! Ha egy hangya felderítő útra indul (mondjuk a konyhánkba), nem kell hazatérjen a többiekhez jelentést tenni, hanem egyszer csak megjelenik a hangyasor, jönnek a haverok betakarítani. Valahogy megtudják a többiek is a hírt anélkül, hogy a felderítővel találkoztak volna. Másik hasonló példa, amikor az ember kacsákat etet a tóban. Az éppen arra úszkáló kacsák közelebb jönnek, és a bedobált kenyérdarabokat elkezdik csendben elfogyasztani. És lám, kis idő múlva megérkeznek a társaik is minden irányból, pedig az első turnus nem szólt senkinek, csak szépen csendben ettek, de a többiek mégis tudomást szereztek erről az eseményről. Honnan? Miből? Ismerik a morfogenetikus mezőt? No de ha ismerik miért nem használják ki jobban? Erre egyszerű a válasz: a hangyák, a kacsák, és a többi állat a saját állati szintjüknek megfelelő, kizárólag csak a szükségleteikhez - élelemszerzéshez, túléléshez - szükséges tudást alkalmazzák a mezőből, a többi nem érdekli őket, vagy nem alkalmasak megérteni magasabb szinteket - így van kitalálva, amire szükséged van azt kiveheted a mezőből. Egyszer ültem egy padon és néztem a galambokat hogy kerülgetik a járókelőket, csipegetnek a földről. Egyszer csak az egyik tubica felkapta a fejét, egy "szót sem szólt", majd hirtelen felröppent a fák közé, a többi galambbal teljesen egy időben. Az egész eset felfoghatatlan volt, ahogy a többiek reakcióidő és késedelem nélkül követték a valamit észlelő társukat. Tök egyszerre szálltak fel, mintha valami időt nem igénylő kommunikáció lenne közöttük. Az egyik sejt tudja, hogy levélnek kell beépüljön, a másik, hogy virágnak. A vérsejtek tudják a dolgukat. Egész halrajok tudnak teljes szinkronban úszni, sőt nagyobb halak alakját felvenni, ha az önvédelemről van szó! Honnan tudják azok a pici halak pontosan hol kell legyen a pozíciójuk, hogy a forma megmaradjon? Nos ilyen ez a közös tudat. Nem lehet ezen példák mellett félvállról elmenni. Ha viszont tényleg közös a tudat, akkor erre nem mondhatjuk, hogy illúzió, hanem ez az egyik alap felépítő elem, ami a világ minden szintjét irányítja. Az Álmodó Tudata.

Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg létezik-e olyan létsík, ahol csak és kizárólag a valóban létező dolgok vannak jelen, nincs semmi mű, semmi segédlet, semmi teszt. Talán túl korai még erre a helyre vágyakozni, a mi szintünkön lehet elegendő ha ennél a mostaninál egy kicsit valóságosabb, egy kicsit jobb világot képzelünk el magunknak, és hipp-hopp észre se vesszük, máris odakerültünk, megtörténik a színpadcsere. Egy olyan helyre, ami ugyanezekből az alapelemekből épül fel, de a gondolatok és ezáltal a bennük élők valahogy tisztábbak, nemesebbek. Egy szuperföldre, ahogy Tripla T fogalmazott. 
Úgy legyen.