2012. augusztus 13., hétfő

Sziklák a káprázatban, valóság az illúzóban


Gondolkodtam ezen az illúzió dolgon. Odáig már eljutottunk többen, hogy a megtapasztalt fizikai megnyílvánulások többsége a megfigyelőtől függő egyéni változó, egy olyan megtervezett univerzális fizikai rendszerben, ami valójában nem létezik, pontosabban a gondolat által vezérelt energia által mozgatta vetített (holografikus) kép, ahol mindenki tetszés szerint gyakorolhatja a vágyait, és a döntéseinek megfelelően fejlődik, mocorog valamilyen irányba. Minél tudatosabban használja valaki a gondolati energiáit, annál inkább részt vesz a világ tudatos teremtésében, társteremtésében, az eszköztár adott. No de ha minden illúzió ebben a világban, akkor hogy-hogy nem esik szét a kép? Ha milliárdnyi elme hajtja előre a virtuális motort, akkor miért nincs káosz? Vagy Káosz van? Korunk emberének fejében talán, de a világegyetemben a mikrovilágtól a makrovilágig Rend uralkodik - lásd bővebben itt. De ez hogyan lehetséges? Vajon minden illúzió-e? Vagy vannak esetleg biztos kapaszkodók, sziklák melyek állandóak? Én arra jutottam, hogy - mintegy csapda a csapdában - az illúzió nem minden eleme valótlan. Léteznek olyan elemek, melyek sarokkövekként tartják össze ezt az egész mozgóképet (filmet). Mik lehetnek ezek a biztos pontok a világban, sziklák a káprázatban, melyekre nem hat túlságosan a szubjektív társteremtés? Véleményem szerint első körben a négy őselemet érdemes megvizsgálni. Kezdjük a tűzzel. 

Vannak akik szerint a tűz az maga az Isten szíve, az ősmotor, a tápláló energia, mely állandó forrásként szolgál a Nagy Forgó Gépnek. A Nap és a csillagok tulajdonképpen tűz, égnek. Középiskolás koromban megkérdeztem a fizikatanáromat, hogy árulja már el mi az a tűz? Mert azt tudjuk, hogy szilárd tárgyakat el lehet égetni, meg gázokat is, de mi maga a tűz, a lángcsóvák, amik ott táncolnak az elégendő (elegendő?) eszköz fölött? Szegény tanárom bár nagyon okos és felkészült volt már olyan fiatalon is, de ez a kérdés váratlanul érte. Először csak hebegett habogott gázokról, égésről, aztán - mintegy nehéz kiszögelésen átjutó hegymászó - felderült az arca és kibökte, hogy a tűz az plazma. Hm. Jó, nyílván ezt gyerekként az ember elfogadja, mert jól hangzik (bár akkoriban még senki sem hallott plazmatévéről!), de valójában nem válasz arra, hogy fizikailag mi maga tűz. A wikipédia így mondja: "A tűz kémiai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása, az égés, a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az oxidációs folyamat kísérőjelensége. Önfenntartó folyamat. Az égés feltételei:..." bla-bla-bla. Nincs válasz itt sem. Nézzük a Gyakori kérdések között! Nos itt már találunk némi okosságot, de egyetértés persze nincs, néhány idézet segítségével nézzük hogyan gondolkodunk. 


Mi a tűz?

Nem mondhatjuk rá, hogy anyag. Mégis térbeli kiterjedése, formája, színe van.

A lángra gondolsz? Izzó gáz, ami oxigénnel reagálva hőt termel és ezért világít.
Miért ne lenne anyag?

,,Miért ne lenne anyag?"
Le lehet írni kémiai képlettel?

Igen, attól függ, mi az ami ég. Pl. papír vagy fa lángja: H2, CH4, CO, H2O, CO2 elegy.

Szerintem sem anyag, vagyis nem tudom... kémián úgy tanultuk van kétfajta reakció, hőátadó, hőelnyelő. a tűz hőátadó reakció.

A tűz fizikai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.

Így van, egy jelenség, egy kémiai reakció. Viszont aminek térbeli kiterjedése, formája, színe van, az a láng. Az a jelenség közben felforrósodott izzó gáz. Meghatározható kémiai összetétellel, és igen ANYAG! 

Ezen és is sokat gondolkoztam. és rá jöttem. Tűz láng : mivel szerves anyag mondjuk a fa szóval sok benne a szén nevű anyag. Mikor meg gyujtjuk akkor a hő hatás miat felmelegszik és reakcióba lép az oxigénnel. C + O2 = CO2 széndioxid keletkezik ami elektron átadással jár. Szóval amit mi látunk a láng : mikor elektrot adnak át az atomok és ezt fény jelenség követ és ez egy heves reakció. Amit látnuk pusztán elektron átmenet. 

Egy postba ennyi "pontatlanságot" írni! :)
1. Szén nem lángol. Lángolni csak a gázok képesek. Fa esetén hó hatására képződő gázok égnek: H2, CH4, CO, egyéb szénhidrogének kisebb menyiségben.
2. Elektronátadásnak nincs köze a fényjelenséghez, Csak anyit jelent, hogy red-ox reakció történik. Ez lehet exoterm, vagy endoterm. Fényjelenség a hó velejárója, ami csak erősen exoterm reakcióknál lehetséges. 

A láng plazma állapotú anyag, azaz olyan közeg, melyben az atomok megváltak elektronburkuk kisebb-nagyobb részétől, így bár az egész elektromosan semleges lesz, benne pozitív és negatív töltések vannak szétszórva. A fény akkor keletkezik, amikor az atommagok újra egyesülnek az elektronokkal, vagy amikor már befogott elektronok energiát adnak le.
(huh, eljutottunk a plazmáig, hajrá fizika tanárom!!!)

Ez egy nagy tévedés, már ami a plazmaállapotot illeti. Vagyis kevered a szezont a fazonnal. Ha a láng plazmaállapotú anyag lenne akkor miért nem hívnak minden fosszilis energiahordozóval működő erőművet plazmareaktornak? Plazmaállapotban tényleg leszakadnak az elektronok (egy vagy több) az atomról, de az atomok a mi esetünkben nem válnak meg egyetlen elektronjuktól sem, csak gerjesztett állapotba kerülnek, ami azt jelenti hogy egy külsőbb pályára, magasabb energiaszintre kerülnek az elektronok, majd onnan visszatérve foton formájában leadják ezt az energiát. De nem szakadnak el az atomtól, csak rövid időre messzebb kerülnek az atommagtól mint ahogy eredetileg voltak.

A plazma kifejezés nagyon tág fogalom,és a tűz a villám az ionoszféra és a csillagok belsejében lévő anyag is mind plazmának tekinthető.A plazma tulajdonképpen ionizált gáz,az ionizáció mértéke határozza meg,hogy milyen plazmáról beszélünk.A plazma állapotnak az a jellemzője,hogy benne az anyag különálló pozitív és negatív töltéshordozók keveréke.Mikor plazmára gondoltok ne csak a csillagokra meg a fúziós reaktorokra gondoljatok,hanem pl. a különböző fénycsövekre a régi katódsugárcsöves képernyőkre is.Egyébként a világegyetem anyagának 99%-a ebben a halmazállapotban van jelen.

Nos, nem tudom ki hogy van vele, de ez az egyszerű kis kérdés: Mi a tűz? - jó nagy brainstormingot indított el a morfogenetikus mezőben, :) de úgy tűnik igazi válasz nem született, csak mindenki nyomtatta a nagy szakszavakkal teletűzdelt okosságait. Talán az a baj, hogy az emberek elfelejtettek valójában, teljességben gondolkodni, és már csak a lexikális, materiális tudásanyag kavarog a fejekben. Az oktatás szándékosan lebutított színvonalát elnézve ezen olyan nagyon nem is szabad csodálkozni. Pedig szellemiség nélkül egy ilyen kulcs nem található meg. Pusztán az anyagban keresni a tűz valóját hálátlan és lehetetlen feladat. Szerintem a tűz az a Teremtő Energia egy megnyílvánulási formája. Másképp hogyan lehetséges, hogy a mínusz kétszázhetven fokos végtelen világegyetemben milliárd évekig vígan elvannak a csillagok? Honnan kapják az energiát évmilliárdokig amikor - "hivatalosan" - önmagukat égetik el? A tűz nekem egy állandó erőnek tűnik. Ezt nevezhetjük akár plazmának is, tök mindegy, de a lényeg, hogy a tűz, mint elem és mint csillag benne van a mi illúzió világunkban is és a valódiban is. A fátyol mindkét oldalán létező létező. A lángok a kistestvérek, a csillagok a nagytestvérek. A tűz tehát az egyik biztos pont az Univerzumban, amit bizonyos szintig irányítani tudunk, de számunkra egy megváltoztathatatlan jelenség. Sőt, talán egy szabad akarattal rendelkező, élő elem. Hihetetlen? Engedjük csak szabadjára, látni fogjuk mit művel. Folytassuk az ellenpárjával.



Víz

Lássuk ezután mi a helyzet a vízzel. Poláris gondolkodással azt mondhatnánk a víz a tűz ősellensége. Talán ez így is van a mi fizikai értelmezésünkben, hiszen a víz olyan - fizikai molekulákkal is leírható - anyag, amelyik képes kioltani a tüzet (némelyiket). Mondjuk azért megnézném azt a víztömeget, amelyik kiolt egy Napot. :) Természetesen nem mindegy milyenek az erőviszonyok, hiszen egy nagy tüzet nehéz megfékezni még a vízzel is, de én úgy vélem ha egyenlőek az esélyek (a méretek - ha szabad ilyet mondani e két elem vizsgálatakor) akkor a víz lesz a győztes elem. Ezek után emelkedjünk ki egy kicsit a "melyikünk farka nagyobb" szemléletből, és nézzük meg, hogy vajon létezik-e olyan közeg, ahol ez a két látszólag ősellenség mégsem feszül egymás kioltására, hanem összedolgozik? 
Szerintem van ilyen hely: az élőlények fizikai teste. A testet nagyrészt felépítő elem a víz, az ezt meghajtó motor viszont a szívben lakó tűz, a mozgással (!) meleget termelő motor. Az emberben e test, 36,5 fok révén nem túl látványos tűz, de mégis életfenntartó energiaként működik. Minden élőlény szívében ott lobog az Isteni tűz, az éltető energia (lélek?), ami tökéletes összhangban tartja fenn a vízből álló testet. Ezen a szinten tehát már nem ellenség e két elem, bár amikor lázas a test, és megemelkedik a hőmérséklet - azaz amikor a tűz fokozottabban dolgozni kezd, mert gyógyít, és azt mondja a baciknak, hogy "most már aztán elég!" -, akkor ugyebár fokozottabb vízutánpótlásra van szükség, hogy az egyensúly fennmaradjon.

Jelen tudásunk szerint a víz elengedhetetlen az élet kialakulásához és fenntartásához. Ezt mondjuk megcáfolta az az házaspár, akik a levegőn kívül négy éve nem esznek, és nem isznak semmit. Tehát lehet, hogy a fenti kijelentést csak a harmadik kiterjedésre lehet így leszűkíteni, és ezek szerint vannak olyan szintjei a létezésnek, ahol már másképp zajlik az energiaáramlás, és akár meg is cserélődhet a forrás és a felhasználó szerepköre, ahol "hagyományos" módon bevitt energia, víz nélkül is van élet.  Nos, ezt az érthetetlen jelenséget (4 évig nem inni) most figyelmen kívül hagyjuk, és mivel a víz leírható fizikai anyagok (tehát illúzió) összetételeként, így joggal feltételezhető, hogy a víz is illúzió, de valamiért az az érzésem, hogy ez mégsem így van. A víz elsődleges szerepe az élet fenntartása (legalábbis nekünk, testtel rendelkező élőlényeknek), na de hogyan? Azt mondja Szántai, hogy a víz - visz. Azaz szállít. No de mit? Anyagokat, rendben. És még? Információt! Na itt van a kutya elásva! Ha információt szállít, akkor azt már a gondolat irányítja, hiszen minden információnak kell legyen feladójának, forrásának. Amit tehát az idea irányít az nem lehet illúzió, mert a világban az idea a valóság, és annak leképezése pedig a képzelet, azaz a képződmény, a káprázat. Ebből pedig levonható az a következtetés is, hogy a víz az a mi számunkra, ebben a fizikai létsíkban egy olyan megnyílvánuló elem, mely többszörös munkakörrel rendelkezik, és - a tűzhöz hasonlóan - egyszerre jelen van a fal mindkét oldalán. Egy információ hordozó "anyag", ami képes különböző rezgésformákat felvenni, majd közvetíteni, eljuttatni akár nagy távolságokra is, az már nem lehet pusztán anyagi illúzió. A gondolat is rezgés, energia, ami meg tud jelenni a vízben, ergo piszkosul oda kell figyelni a gondolatainkra vedelés és pisálás közben is, nehogy megrezegjen a kezünk! :)


Dr. Masaru Emoto (nyugi nem Mózi!!!) - a víz üzenetei








Levegő

A levegőről, mint őselemről sok újat nem tudok mondani. Egy-két perc levegő nélkül a fizikai test leállásához vezet, az oxigénre szüksége van vérkeringésnek. A levegőevő házaspárról már említést tettünk, és tényleg ajánlom a 21 levegővételes gyakorlatot, valóban energikusabb lesz utána az ember. Témánkat illetően viszont azt vizsgáljuk meg, hogy a levegő mennyire illeszkedik a fizikai világunkat illúzióként leíró törekvésekhez. Anyagi elemekként leírható a Földi élőlények által használt levegő, tehát úgy tűnik a levegő pusztán anyagi természetű elem. Lehet esetleg kacérkodni a gondolattal, hogy mi az oka annak, hogy a magyar nyelvben a szél és a szellem azonos gyökű. SZéL, SZeLlem. Levegő, lélegzet, lélekzet. Itt kell legyen összefüggés, de túl mélyen van ahhoz, hogy mai ésszel fogjuk. Talán ott van az összefüggés, hogy ha egy helyiségben elhasználódott a levegő, akkor a szellemi képesség is romlik, mivel a szellem éltető eleme a levegő (szél). Ha nagyon elszáll a fantázia, akkor még idevehető az a hasonlat is, ami az indiai hagyományokban lelhető fel, miszerint a világegyetem életciklusai a Teremtő lélegzetvételei, kilégzés: táguló teremtés, belégzés: zsugorodó korszakvég. Mindezektől függetlenül a levegőt egyelőre az illúzió kategóriába sorolom, el tudok képzelni más összetételű levegőn élő, vagy azt teljesen nélkülöző életformákat. Nekünk itt és most lételemünk.


Mivel most más nem jut eszembe erről, segítségül hívom Douglas Adams "Jobbára ártalmatlan" c. regényének egy részletét, pont ide illik:


"Az élettel kapcsolatban az az egyik rendkívüli dolog, hogy mindenféle helyen kész megvetni a lábát. Bármivel képes megbirkózni, legyenek azok a Santraginus-V részegítő tengerei, ahol a halakat sosem érdekli, merre az ördögbe úszkálnak, vagy a frastrai tűzzuhatagok, ahol az élet állítólag 40 000 foknál kezdődik, de még egy patkány alsó bélrendszerében is hajlandó megbújni, pusztán azért, mert micsoda frankó egy dolog az, szóval az élet mindig megtalálja a módját, hogyan törjön utat magának valahol.

Még New Yorkban is, noha nehéz rájönni, miért. Télidőben a hőmérséklet jóval az elfogadott minimális érték alá zuhan, jobban mondva zuhanna, ha bárkinek lenne annyi sütnivalója, hogy megállapítson egy elfogadott minimális értéket. Amikor a legutóbb valaki készített egy listát a New York-iak száz legjellemzőbb tulajdonságáról, a sütnivaló a 79. helyre szorult.

Nyáron baromi meleg van. Egy dolog, hogy van olyan életforma; amelyeknek a hőség az éltető eleme, és náluk (miként a frastraiaknál is) a 40 000 és a 40 004 fok közötti hőmérséklet az állandó, de teljesen más dolog, hogy van olyan állatfajta, amely bolygója röppályájának felénél más állatok bőrébe kénytelen burkolózni, újabb fél röppálya elteltével meg már felforr az agyvize.

A tavaszt túlbecsülik. Rengeteg New York-i lakos gágogva isteníti a tavasz örömeit, de ha csak egyetlen örömét is igazán ismernék, akkor azt is tudnák, hogy New Yorknál legalább ötezerkilencszáznyolcvanhárom jobb hely létezik, ahol eltölthetik, és most csak arról a szélességi körről beszélünk.

Ámbár a legrosszabb az ősz. Kevés rosszabb dolog van a New York-i ősznél. Néhányan a patkányok alsó bélrendszerében élők közül ugyan ellenkeznének ezzel; de az ott élők már csak ilyen ellenkezős fajta, így az ő véleményüket nem szabad és nem fogjuk figyelembe venni. Amikor New Yorkba beköszönt az ősz, a levegő olyan büdös, mintha valaki kecskét sütne, és ha az ember még lélegezni is szeret, a legbölcsebb dolog, amit tehet, hogy kinyitja az ablakot, és bedugja a fejét egy épületbe."




Föld

A Föld mint élőlény, és a föld mint termő réteg. Először két részre akartam szedni a dolgot, aztán rájöttem, hogy felesleges szeletelés lenne, mert ugyanarról beszélünk. Földanya a lélek, testének a termőföld az a "bőre", amiből mi - földlakók - táplálkozunk. Bárcsak ne így bánnánk egymással. Na mindegy. Ezt a filmet csak nagyon erős idegzetűeknek ajánlom. A filmet végignézve jogosan merülhet fel a kérdés, hogy valóban ezzel az emberi fajjal vállaltunk mi létközösséget, valóban közéjük szeretnénk tartozni? Ahogy a néhai George Carlin is fogalmazott: "the planet is fine, the peolpe are fucked". Lássuk miért:

Földlakók - Earthlings


Ha engem kérdeztek, szerintem a Föld egy unikum az univerzumban. Lehet, hogy az anyagok amiből a Föld áll ugyanazon illúziónak az elemei, mint bármi másé, de az élet kihordása, felnevelése, és fenntartása olyan feladat, ami élő, érző lényt kíván, nem pusztán anyagból és antianyagból álló elemi részecskék halmazát. A tudomány egyelőre képtelen magyarázatot adni arra az egyszerű folyamatra, illetve annak miértjére, hogy a földbe vetett mag hogyan, miként és miért indul el az élet kibontakozásának útján. A földben zajló folyamatok elenyésző részét ismerjük csupán. 
Azért ésszerűen végig lehet gondolni néhány dolgot. Például nem sok embert láttam, aki szeretné a termőföldet rágcsálni - baromi keserű nekünk. A tehén viszont előszeretettel megeszi azt, ami a földből kinő, majd testével víz hozzáadásával átalakítja olyan folyadékká, amit viszont már szeretünk. Tehát a folyamat úgy néz ki, hogy: fogyaszthatatlan talaj -> fű > víz + tehén gyártócsarnoka -> tej -> fogyasztható. Az anyag a földből kiindulva végig megy a gyártósoron, és egy fogyasztható végtermék lesz belőle. Ugyanez a folyamat egy gyümölcsfánál is (csak kevesebb állomásból áll). A fa elsősorban a földből táplálkozik, az anyagi erőforrásokat onnan nyeri, majd átalakítja a talajból kapott információt számunkra ínycsiklandozó gyümölcs ízzé. Szóval úgy tűnik, hogy minden általunk fogyasztott táplálék a termőtalajból származik, de mégsem vagyunk alkalmasak azt közvetlenül megenni, mivel túl tömény, ezért szükségünk van az élővilág feldolgozó szintjeire (csak tudnám akkor miért akarjuk kinyiffantani azt...). S már megint itt vagyunk az információ kérdésénél, ahol nem kerülhető meg a feladó kérdésköre. Szerintem Földanya a gyermekeinek a lehető legjobbat akarja, így minden útjára indított információ előbb utóbb megtalálja valamelyik gyermekét, akinek az jó lesz. Nincs felesleges termény, legfeljebb annak hisszük, mint pl. a parlagfüvet, aminek elsődleges feladata a parlagon heverő földterület védelme a napsugárzás roncsoló hatása ellen (mellesleg kiváló gyógynövény, nem véletlenül kötelező írtani...). Ennek tükrében tehát a Föld, mint Anya, határozottan nem illúzió, hanem létező entitás, bár az Ő anyagi megtestesülése, a Föld, mint bolygó és a föld, mint termő közeg - akárcsak a belőle felépülő fizikai test - viszont egyértelműen az. 

Fentieket figyelembe véve tehát arra a megállapításra juthatunk, hogy a négy őselemből úgy tűnik három - a tűz, a víz, és a föld egészen bizonyosan olyan biztos pontok, melyek részei ugyan a fizikai illúzió világának, de mégis többek annál, kilógnak a sorból, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy belógnak, betüremkednek ide a mi mozinkba is, fenntartva annak létrendszerét. A negyedik elemmel, a levegővel kapcsolatban bizonytalan vagyok, de vélhetően az is beleillik a sorba, csak én nem találom a kulcsot. Ha megpróbálom a négy elemet mondjuk az emberi testnél vizsgálni, akkor megállapítható, hogy mindegyiknek fontos a szerepe: a tűz a motorja, a föld a táplálója, a levegő a keringtetője a víz alapú testnek. Nehéz elképzelni, hogy mindez ne "kívülről", ne tervezetten "jönne" így létre. Úgy vélem ez a négy elem hasonlatos ahhoz, mintha gyermekek megkapnák az alapvető játékszereket - vödör, lapát, homok és víz -, és saját fantáziájuk szerint használhatják őket, csak esetünkben a Teremtő adta a játékelemeket, és a beosztott alteremtők - istenek - gyúrtak belőle minket, legalábbis a földlakók fizikai megtestesülését.

Az elemeken kívül vajon mi lehet még olyan, ami határozottan nem illúzió hanem tényleg jelen van teljes, vagy részleges valóságában a világban? Már a legelején meg kellett volna említenem, hogy a legelső biztos pont, maga a NULLPONT, a Teremtő Isten, Ő az aki VAN, minden más belőle létezik, vagy élőként - lélekként - vagy kivetített gondolati képként, "anyagként". Továbbá szerintem minden, ami nem anyagi természetű ilyen sarokkő: legyen az gondolat, érzelmek, energia, stb. Ezek sokkal inkább valóságosak és nagyobb hatásúak, mint a fizika "végtelen nyúlürege". Vegyük csak a tudatot. Egyre több ember van azon a véleményen, hogy valójában egy tudat létezik, és ebből gazdálkodik mindenki fejlettségéhez mérten. Hányszor van az, hogy egymástól távol élők ugyanazt találják ki - ezen nyílván nem kell csodálkozni ha egy a tudat. Az állatvilágban tapasztalható viselkedés formák is gyönyörű példái az egységes tudatnak, vagy ronda szóval morfogenetikus mezőnek. Vegyük példának a hangyákat. Egy bolyban egy főkirálynő van, az ő parancsait hajtják végre a dolgozók - ki tudja milyen módon kommunikálva, de mégis összehangoltan dolgozik a csapat. Ám nem ez a pláne! Ha egy hangya felderítő útra indul (mondjuk a konyhánkba), nem kell hazatérjen a többiekhez jelentést tenni, hanem egyszer csak megjelenik a hangyasor, jönnek a haverok betakarítani. Valahogy megtudják a többiek is a hírt anélkül, hogy a felderítővel találkoztak volna. Másik hasonló példa, amikor az ember kacsákat etet a tóban. Az éppen arra úszkáló kacsák közelebb jönnek, és a bedobált kenyérdarabokat elkezdik csendben elfogyasztani. És lám, kis idő múlva megérkeznek a társaik is minden irányból, pedig az első turnus nem szólt senkinek, csak szépen csendben ettek, de a többiek mégis tudomást szereztek erről az eseményről. Honnan? Miből? Ismerik a morfogenetikus mezőt? No de ha ismerik miért nem használják ki jobban? Erre egyszerű a válasz: a hangyák, a kacsák, és a többi állat a saját állati szintjüknek megfelelő, kizárólag csak a szükségleteikhez - élelemszerzéshez, túléléshez - szükséges tudást alkalmazzák a mezőből, a többi nem érdekli őket, vagy nem alkalmasak megérteni magasabb szinteket - így van kitalálva, amire szükséged van azt kiveheted a mezőből. Egyszer ültem egy padon és néztem a galambokat hogy kerülgetik a járókelőket, csipegetnek a földről. Egyszer csak az egyik tubica felkapta a fejét, egy "szót sem szólt", majd hirtelen felröppent a fák közé, a többi galambbal teljesen egy időben. Az egész eset felfoghatatlan volt, ahogy a többiek reakcióidő és késedelem nélkül követték a valamit észlelő társukat. Tök egyszerre szálltak fel, mintha valami időt nem igénylő kommunikáció lenne közöttük. Az egyik sejt tudja, hogy levélnek kell beépüljön, a másik, hogy virágnak. A vérsejtek tudják a dolgukat. Egész halrajok tudnak teljes szinkronban úszni, sőt nagyobb halak alakját felvenni, ha az önvédelemről van szó! Honnan tudják azok a pici halak pontosan hol kell legyen a pozíciójuk, hogy a forma megmaradjon? Nos ilyen ez a közös tudat. Nem lehet ezen példák mellett félvállról elmenni. Ha viszont tényleg közös a tudat, akkor erre nem mondhatjuk, hogy illúzió, hanem ez az egyik alap felépítő elem, ami a világ minden szintjét irányítja. Az Álmodó Tudata.



Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy tényleg létezik-e olyan létsík, ahol csak és kizárólag a valóban létező dolgok vannak jelen, nincs semmi mű, semmi segédlet, semmi teszt. Talán túl korai még erre a helyre vágyakozni, a mi szintünkön lehet elegendő ha ennél a mostaninál egy kicsit valóságosabb, egy kicsit jobb világot képzelünk el magunknak, és hipp-hopp észre se vesszük, máris odakerültünk, megtörténik a színpadcsere. Egy olyan helyre, ami ugyanezekből az alapelemekből épül fel, de a gondolatok és ezáltal a bennük élők valahogy tisztábbak, nemesebbek. Egy szuperföldre, ahogy Tripla T fogalmazott
Úgy legyen. 

42 megjegyzés:

  1. Az illúzió is csak egy illúzió, cserebogár.

    Sri Auropradhimahrabinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ja, ezzel az illúziós mesével nekem is nehézségeim vannak, mert pl. ha belelépek egy szögbe, akkor qrvára fáj a talpam tőle. Lehet ezt illűziónak nevezni, de azért legközelebb igyekszem elkerülni ezt az "illúziót".

      Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak vele. ... :)))

      Ö.T.

      Törlés
  2. Dúl Antal szerint ahogy haladunk a könnyebb elemek felé, úgy lesz annál nagyobb szükségünk rájuk.
    Evés nélkül viszonylag sokáig elvagyunk, vízre már sokkal nagyobb szükségünk van, levegő nélkül csak pár percet bírunk, míg a lélek tüze nélkül egy pillanatot sem.

    Szántai mesemondó mester szerint az előző világ mocskát a víz mosta le, míg jelen világunkat az általa ismert próféciák szerint a tűz fogja kitisztítani.



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon is lehetséges névtelen. A tisztítótűz sok problémát megold. Jöhet a Napból, a Földből, a Nibiru súrlódásával, és még ezerféleképpen. Végtelen a filmes eszköztár! :)

      Törlés
  3. Nah, oszt mi történt?...a Nyuszi-ról már nem lehet ide Mazsolához át lépni, törölte az oldalt ott !....hmmmmm...lehet, hogy Mazsola szintén a Nyuszi ?...áááááááááá...semmi sem az aminek látszik!!!????

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom miért törölte, talán úgy érezte: aki őt olvassa az már idetalált ha akart. És Te ki is vagy?

      Törlés
  4. Mivel kezdetben van a semmi, ezért most is az lehet csak, hiszen a semmiből nem lehet "valami", anyagi értelemben. Ahol nem volt anyag, ott nem lehet a "nem volt"-ból anyagot csinálni, csak annak az illúzióját lehet a "nem anyag"-ban, tehát a tudatban kelteni.

    Ebben az értelemben a 4 őselem is csak illúzió lehet, viszont ahogy az ősi információforrások is tudatják, a valóság "rétegzett", ezért lehetséges, hogy ezek az őselemek egy magasabb rétegben is illúziót képeznek, míg a többi anyagi illúzió csak ebben a rétegben tapasztalható ilyen kézzelfogható formában.

    Aki próbálkozik az asztrál síkok elérésével, az megtapasztalhatja, hogy ott egy olyan illúzióval találkozik, ahol tetszés szerint változtathatja a környezetét és a tudatának a fókuszálása befolyásolja a tárgyak "képlékenységét". Tehát ha tudomást sem veszek arról, hogy ott egy fal, akkor átmegyek rajta, ha arra koncentrálok, hogy az ott egy fal, megtapogatom, megnézegetem közelről, akkor először puha ellenállásba ütközöm, végül olyan "keménynek" érzékelem, hogy nem tudok átmenni rajta. Ebben a földi "transzban", az illúzió illúziójában ilyen választásom nincs.

    VálaszTörlés
  5. Bastian, ez a "Tehát ha tudomást sem veszek arról, hogy ott egy fal, akkor átmegyek rajta,...", így nem igaz, mert 2x mentem neki a becsukott ajtónak, éjszaka a wc-re menet, én úgy tudtam, hogy nyitva van!..és majd leszakadt az orrom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvass figyelmesebben drága névtelen komám, írta Bastian, hogy ez az asztrál síkon megy, itt nem.

      Törlés
    2. Most csak szórakozol vagy nem értetted amit írtam, gondolom ezen a "síkon" szoktál wc-re menni, nem az asztrálban...

      Törlés
    3. Névtelen: ha hiszed ha nem, az ajtós dolog az itteni valóságban is működik, csak meg kell érteni hogy a tudatosságnak és nem-tudatosságnak is vannak szintjei. Ha egyszerűen akarom kifejezni, az információ a csukott ajtóról ott volt az elméd tudattalan részében, viszont te ahhoz nem fértél hozzá és nekiverted a fejed az ajtónak. Az anyagi világ illúzióját pedig mindkét rész teremti, a tudatos és a tudattalan is. Az arány növelésével, a tudatosodással lehet fejlődni és minél tudatosabb vagy, annál jobban az irányításod alatt áll a tapasztalt valóságod. Egy szint elérése után a falon átmenés és hasonló képességek holmi kedvteléssé "degradálódnak", mert mindig van "nagyobb hal", magasabb tudatosság és nagyobb kihívás - legalább is a lineáris nézőpontból. Az egység szempontjából, ahol - matematikai hasonlattal - a végtelen számít konstans értéknek, nincs megkülönböztetés semmi között sem, még tudatszintek között sem.

      Törlés
    4. jaja, szerintem is így van, mármint, hogy nagyobb tudatossággal képesek vagyunk a fizikát felülírni, vízen járni, falon átmenni, lebegni a levegőben, stb
      a nagyobb tudatosságot pedig a hitnek is nevezhetjük akár, amiből sajnos sokszor nincs elég (bár lehet, hogy mégsem sajnos, szóval, hogy nem vagyunk érettek a nagyobb hitre, a nagyobb tudatosságra - bár lehet, hogy leplezvén a gyenge pontunkat magyarázatot alkotunk, hogy jobb is így)
      abszolút egyetértek :)

      Törlés
    5. most látom, hogy az aposztróf helyére a nevemnél mindenféle jelet megjelenített a rendszer, helyesen úgy hangzik, hogy Ma'ayan

      Törlés
    6. Üdv, Ma'ayan!

      Beköszönés helyett esetleg annyit elárulnál, hogy hogyan kell kiejteni a gyönyörű nickneved? Már csak hogy tudjuk. :)

      Törlés
    7. Üdvözlet Mindenkinek :)
      Mááján, a két á betű külön kiejtve, nem egyben hosszan, jelentése forrás :)

      Törlés
  6. Locsolok a kertben, gyerekek kint játszanak az utcán. Egyszer csak valamilyen indíttatásból abbahagyom a kerti munkát és elindulok kifelé. Megyek az úton (kis zsákutcánk van, minden gyerek kint játszott), látom, hogy a kisebbik csaj mászik az út közepén, a távolban, az utca végén meg a nagyobb gyerekek épp motor versenyhez készülődnek. Én csak megyek előre, hajt valami. Közeledek a kicsihez, aki mit sem sejtve tapicskol ott középen. Megindulnak a gyerekek, érzem még időben vagyok, nem kell sietni, de határozottan belövöm az irányt, a kiscsaj és a motorosok közé. Az egyik kis idióta hátrafelé bámul miközben ezerrel tolja maga alatt a motort, ezek a srácok elképesztő sebességre képesek azzal a műanyag szarral. Egyre csak közelít, és mivel hátrafelé néz, a teste félig ki van csavarodva és a motor kezd tökéletesen a baba felé jönni. Mindketten odaértünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Á csigavér Mazsola, a motoros bringa is csak egy illúzió, meg a srácok , a zsákutca, a kicsi és persze te is. Óóómmmmmmm....

      Sri Mahabharagupta

      Törlés
  7. A Forrás/Teremtő nézőpontjából elvileg lehet a mindenség illúzió, mert minden gondolat/Ige által lett. (semmiből?)
    Amikor kigondolok/megtervezek egy programot, egy gépet, vagy egy házat, akkor a fenti analógia mentén annak is illúziónak kell lennie, pedig nem tekintem annak, hiszen képes vagyok azokat létrehozni, ráadásul jó esetben a "lelkemet" is bele teszem, hogy az alkotás minél jobb legyen.
    A 7. dimenziós létezéstől fölfelé elvileg már csak hullámtér van, de nem gond számukra az anyagi létforma sem (Krisztus). Úgy vélem ők sem tekintik illúziónak azt, amit képesek megalkotni, formálni, terelgetni (mindenki magából indul ki :-)). Akkor pedig ezen vissza forgatott analógia mentén a teremtő nézőpontjából sem kell illúziónak lennie, amit létre hozott...
    A nagy tervező, ha illúziónak alkotta meg a mindenséget, akkor vitán felül az, de ő szeretettel tette a dolgát, ezért nekem ez sokkal több mint szimpla érzéki csalódás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem az okozza a félreértést, hogy az "illúzió" szó a hétköznapi használatban valami olyasmit jelent, hogy "káprázat", "csalás", "szemfényvesztés", "érzékcsalódás", stb... De itt nem erről van szó, például az "érzékcsalódás" azt jelenti, hogy van "valami", amit az érzékeinkkel tudunk érzékelni, de ezt az érzékelést valaki/valami "átveri" és ezért mást érzékelünk, mint amit a "csalás" nélkül érzékelnénk. A valóság illúzióját másképp kell értelmezni. A valóság maga az "illúzió" (nincs mögötte semmi helyette, amit az illúzió nélkül érzékelhetnénk) és az érzékelésünk is illúzió és amit érzékelünk vele az is. Maga a valóság. Tehát valóság = illúzió és ezáltal fordítva is illúzió = valóság. Ezáltal csak olyasmit tudunk érzékelni és tapasztalni, ami illúzió, mert az illúzió az eszköze a tapasztalásnak, ezáltal ez kő kemény valóság a számunkra itt és most, ha valaki nem hiszi vágjon rá kalapáccsal jó erősen az ujjára :)).
      Tehát a valóság az nem becsapás, hogy illúziója az igazi "valóságnak", közben pedig nem is az a valóság, hanem anélkül nincs is "valóság", efelett legfeljebb a "semmi" van, ahol nincs mit tapasztalni. A semmi, az semmi.

      Ha szerkeszt valaki egy "gépet", az egy nagyon összetett folyamata a valóság/illúzió-nak, ami a tudatban játszódik, a tudatban meghatározott szabályok alapján. Ha nem így lenne, akkor nem lehetne "tapasztalni", ha nem kellene megfelelni a szabályoknak, akkor bármikor csak arra gondolnál, hogy legyen itt egy híd és átkelsz egy folyón vagy csak híd nélkül átsétálsz/átlebegsz rajta, az milyen tapasztalatot hordozna számodra? Semmilyet. Nem lennének problémák, összeütközések, amiket meg kellene oldani és ezáltal tapasztalni. Ha valaki nem tetszik és csak egy gondolatvillanással eltüntethetnéd, akkor nem kellene kijönni vele valahogy. Ha nincsenek szabályok értelmetlen az egész.
      Ha az illuzórikus időérzékelésünk például a szerkesztett géphez képest sokkal lassabb lenne (pl. 1mp = 100 ezer év lenne), akkor képtelek lennénk bármilyen gépet szerkeszteni, mert éppen meg akarnád hajlítani és már el is porladt az egész. Ha nincs időérzékelés, nincsenek fix tárgyak sem, csak most lassan esnek szét, ezért azt gondoljuk, hogy ezek tömör "anyagi" tárgyak.... ez is egy szabály a változással kapcsolatban.

      Törlés
    2. Vagyis röviden: az illúzió is csak illúzió. Így hát semmi pánik, a gumiszoba és a kényszerzubbony is csak illúziók.

      Sri Brahmaruttigupta

      Törlés
    3. Bastian: "A semmi, az semmi."
      ...a Semmi pedig Minden! Így van, illúzió nélkül nehéz tapasztalni, de a Minden, az illúzió nem jöhetett volna létre a Semmi nélkül (mert nem lett volna mitől megkülönböztetni). Így a Semmi valójában magában foglalja a Mindent, mert a Semmi nem-létének köszönhetően létezhet a Minden. Nem hiába az ősi zen tanítások is tele vannak a "void", az üres semmiség fogalmával. Igazából az a Semmi létezik igazán, pontosabban nem-létezik :) Ezen a ponton a nyelvi kifejezésmód cserben hagy minket, a koncepció túlmutat a szavakon.
      Itt amikor teremtőről beszélünk, - szerintem - nem kell valami külső entitásra gondolni, habár vannak olyan megnyilvánulásai is a mi valóságunkban, viszont a valóság egy mélyebb szintjén, ahonnan a mi tapasztalt illúziónk vetítődik, ahol nincs tér-idő-anyag hanem az egész egy "diatekercsen" létezik, ott nincs megkülönböztetés "én" és Teremtő/Isten/Egy között.

      Törlés
    4. Én nagyon sokat gondolkodtam/gondolkodom a semmi/minden fogalmán és teljesen egyetértek abban, hogy van az a szint, ahol a nyelvi kifejezés már tényleg gátol vagy félrevezethet. Erre pont jó példa volt Bastian fal, anyag, asztrál vs. anyagi sík példája. Vegyük csak példának azt, amikor azt emberek azt mondják: A szellemek átmennek a falon. Szerintem már maga ez a megfogalmazás félrevezet (és még hány ilyen van), mert a ’falon’ a szellemek sem tudnak átmenni, számukra egyszerűen nincs fal. (vagy ahogy a Mátrixban szépen megmutatták, amikor az egyik kisgyerek az orákulumnál azt mondta: Nem a kanál hajlik.)
      És igen, a semmi az semmi, és pont én, aki ezen gondolkodom teszem valamivé (mindenné) ezáltal, hiszen abban a pillanatban, ahogy megpróbálom meghatározni, ’keretek közé zárni’, már megszűnik semminek lenni. Vagyis amit az egy tudatból a saját lámpásommal bevilágítani – értelmezni - képes vagyok, az lesz az én aktuális mindenem.
      Bár én úgy gondolom, a tér-idő-anyag hármassága mindig van, csak magasabb síkokon ez mást jelent, mint amilyen fogalmakat én most esetleg társítok hozzá. Ez szerintem csak attól függ, hogy a lét (vagy nem-lét :p) meghatározásomnak mi az alapja. Mert ezen a síkon a gondolat egy absztrakt, elvont, nem kézzelfogható dolog, de lehetnek olyan síkok, ahol EZ a tudat megnyilvánulásának legalsó szintje vagyis az 'anyag'(nem pedig az öt érzékszerv és a lineáris lét),ezért a téridő értelmezés is ehhez igazodik. Ahol a gondolat tényleg teremt, egyidejűleg és résmentesen.
      „A középpont önmagában nem létezik. Léte a dualitásból fakad úgy, hogy közben ő hozza létre a dualitást azzal, hogy önmagába fordul. Ahol hullámzik a tér, ott lassabban telik az idő. Ahol csend van, ott szinte áll.” A halál-élet, lét- nem-lét, illúzió-valóság, stb. látszólagos ellentéte ebből fakad.
      Szerintem ez az örök, változatlan nullpont, ami önmagában képtelen lenne ezt a kijelentést megtenni, hiszen nem lenne mihez képest. Ahhoz már kell az egy és mínusz egy, az illúzió és valóság örök tánca. :) Valszeg nem véletlen, hogy nekem ilyenkor mindig az a Dűne idézet ugrik be, hogy: "A nap nem isten." ..csak egy kapu Isten felé. (vagy mondhatnám azt is a Holdnak a Nap a holdja, ugyanazt fejezi ki, mint útvonal vagy entitás, nem mint csillagászati tény persze.) Szerintem mindig is lesz valamennyi megkülönböztetés az "én" és a Teremtő között, különben vége lenne a nagybetűs játéknak. :)
      Shaula

      Törlés
    5. Nagyon tetszik amit írtál, Shaula :) Csak még egy picit hozzátennék a végéhez, hogy vége lesz-e valaha a Játéknak? Van egy alapvető létezési szabály, ami tényleg pofonegyszerű és magától értetődő de nekem évekre volt szükségem mire felfogtam: aminek van eleje, annak van vége is, az alfa és omega együtt jár, a kettő nem létezik külön. Csak azoknak a dolgoknak nem lesz soha vége, amiknek kezdete sem volt mert létezésük időtől független, és számomra egy (Egy?) ilyen van, a végtelen tudatosság/szeretet/egység/nevezzük bárhogyan. Tetszett ahogyan Mazsola fogalmazott az első bejegyzésben: "a Játéktermek, s a Játékok nem valódiak, de Egy és a Játszótársak viszont igen!"

      Amúgy a lét-nemlét jó muri, nálam az emberek azon a ponton akadnak ki, amikor "a lét és a nemlét közötti nem létező különbség"-ről beszélek :)

      Törlés
    6. Hehe, hát igen, jó ez az utolsó mondat, elgondolkodtató. Amúgy ismét egyetértek, az alfa és az omega mindig kéz a kézben jár és létezik egy időtlen forrás/végtelen tudatosság/szeretet/egység, ami felé mindannyian haladunk, de ez számomra ebből az emberi nézőpontból egyszerűen felfoghatatlan és megtapasztalhatatlan. Van az a mondás, hogy a „kategóriák csak arra valók, hogy általuk megtanulhassuk azt, amit egyben még képtelenek vagyunk átlátni/kezelni”. Tehát valamennyire kénytelen vagyok kezdő és végpontot (határokat) kijelölni a magam számára – mégha ez önkényes is az Egység nézőpontjából - , hogy megérthessem, megtapasztalhassam és aztán egy már mélyebb, átfogóbb, rétegzettebb Egységgé „rakhassam össze”. (bár ez az összerakás nem a legjobb kifejezés erre a folyamatra)
      Én ezért gondolom úgy, hogy a rész-játékoknak igen, van kezdete és vége, de a nagybetűs Játék az örök, mert mindig van tovább „felfele” és „lefele” is. Ahogy azt Bastian is nagyon szépen szemléltette a ping-pong-os példával, mint labda-tudat, ütő-tudat, programozó-tudat, a programozó programozójának a tudata, stb., stb. a végtelenségik. Önmagában, a saját szintjén mindegyik egység, de egy magasabb szintről nézve csak része egy átfogóbb vagy tágabb Tudatosságnak/Egységnek. Na nekem már ez az a pont, ahol megakadok a megfogalmazással :p, ezt szerintem a fraktálgeometria sokkal jobban szemlélteti, mint ahogy én azt valaha szavakba tudnám önteni.
      Az az igazság, nekem ilyenkor van mindig az, hogy az a kis szkeptikus, cinikus, gyakorlatiasabb énem megszólal: „Gratulálok, drágám, örülök, hogy ilyen okos kislány voltál megint, csak amikor holnap a hegyről lefele az a két utcával arrébb lakó gyökér – ahogy te nevezed – megint leszorít az útról a kocsijával, és te a legszívesebben leüvöltenéd a fejét, akkor ez a ’high-fly’ filozófálgatás nem sokat fog segíteni”. :D
      Shaula

      Törlés
    7. Ez jó volt Shaula! Én már odáig eljutottam, hogy amikor ilyen helyzetbe kerülök, legalább utólag jót nevetek magamon, a filozófálgatásom és a "valós" életem viselkedése közötti ordító ellentmondáson. :) Azt hiszem valahol ez az egyik nagy tananyag itt, hogy képes legyél magadon nevetni, felülbírálni a korábbi "éned", és megtanulni tudatosan figyelni az előbukkanó érzéseidre. Később ez az egész össze kell álljon egy tudatos vezérléssé is, de ez már a jövő zenéje. Legalábbis nekem.

      Törlés
    8. Igen, azt hiszem ezt felesleges is tovább ragozni :)
      Shaula

      Törlés
  8. Bastian

    "A valóság maga az "illúzió" (nincs mögötte semmi helyette, amit az illúzió nélkül érzékelhetnénk) és az érzékelésünk is illúzió és amit érzékelünk vele az is."
    Nem biztos, hogy értelek. Minden érzékelésem illúzió, és minden amit érzékelek az is úgy, hogy az illúzió = valóság. Egyszerű emberként, akkor szívem szerint ebből a körből az illúzió szót ki is iktatnám, és akkor minden valóság lesz... :-)))
    Neki futok egy másik irányból is. Tegyük fel, hogy a világunk egy tanterem, ahol azért vagyunk, hogy tanuljunk. Itt megtanítanak minket sok mindenre, aminek egy jó része teljesen fölösleges, egy másik része pedig hasznos. Ez az iskola szükséges a tovább tanuláshoz. Később, amikor már kijártam egy csomó iskolát fogom csak tudni, hogy milyen sok haszontalan dolgot tanítottak velem, de attól még a tapasztalásom és fejlődésem része marad, még akkor is, ha tudom, hogy a dolgok valójában nem olyanok, mint amilyennek tanították. Nekem ez csak látszólag illúzió, mert a dolgok, dolgok maradnak később is, csak más értelmezésbe kerülnek, vagyis akkor inkább a valóságon belüli átértelmezésről kellene illúzió helyett beszélni, de ez már lehet, csak szójáték....

    Szellem:
    A nehéz testet körül veszik a könnyű testek, amik közül a legkönnyebb a szellem. Ez van legkívül, ez a szél(ső e)lem, a szél elem vagyis a szellem.

    Lélek:
    (L)élek (L)élek-zet



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rugózom még 1-et ezen a témán.

      Létra:
      Létra az egy olyan dolog amivel magasabbra tudok jutni.
      Létra a matematikus vicc szerint egy olyan dolog, amivel oda is el lehet jutni, ahová létra nélkül nem lehet. (persze ez sem igaz)

      Agyag:
      A gyermek számára ez egy játék, amit nedvesen jól lehet gyurmázni.
      A talajmechanikus számára egy nagyon apró szemcséjű talaj fajta, amit lehet ennél még sokkal részletesebben is taglalni.
      A gyermeknek a játéka (az agyag) maga lesz a valóság (hulének is nézne, ha mást állítanék), A talajmechanikus számára a gyermek tudás szintje kiegészül egy másik szinttel, de ettől ez még nem lesz másik valóság, csak egy átértelmezett, jobban megismert valósággá válik. Ezen az úton, ha tovább haladunk eljutunk a magasabb dimenziós ismeretekhez, majd legvégül a Forráshoz. Mondhatjuk ezekre a különböző tudásszintekre az aktuális valósághoz képest, hogy illúzió, de nekem ez innentől létrává válik.

      Törlés
    2. Weöres Sándor:
      Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra.

      Törlés
    3. Mármint LÉT-ra?

      Ha illúzió, ha nem engem érdekelne a motoros történet vége. Mi történt a gyerekekkel?

      Mézesmózes! Ki itt szórakozol hol japán, hol indiai néven, kérlek áruld már el, hogy neked konkrétan mi a véleményed például erről a témáról? Úgy tűnik minden cikket és hozzászólást elolvasol, és amúgy is eléggé tájékozott, művelt, intelligens embernek ismertünk meg Velorexnél, szal most nem az érdekel mi hozott ide, hanem hiányolom a komoly álláspontodat a témákat illetően. Mert, hogy van, abban biztos vagyok.
      Panka.

      Törlés
    4. A témáról nincs különösen személyes véleményem, Panka. Ugyanis nem mai gyerek az a felismerés, hogy a terület és a térkép nem ugyanaz. Magyarán, akármi is az, amit "valóságnak" nevezünk, mi emberek csak ennek a "térképét" észlelhetjük a sajátos (organikus és pszichológikus) szubjektivitásunk alapján. Úgy is lehet ezt kifejezni, hogy ha bár feltehetően (mert ugye ez is csak feltevés lehet) valamiféle "valóság" részei vagyunk, ezt a "valóságot" csak azon az organikus és pszichológikus dekóderen keresztül észlelhetjük, amivel rendelkezünk. Annyira nem tudunk kitörni ebből, hogy a "valóság" akár az is lehet, hogy valamiféle rosszul emésztő kozmikus csigának csupán egy (rém)álma vagyunk, de akármi mást is el lehet képzelni és akkor még ott van minden, amit el sem tudunk képzelni.

      mm

      Törlés
    5. Köszi mm! És szerinted hasznos, vagy hátrányos ránk nézve, hogy az egyetlen olyan ismert faj vagyunk, akik egyáltalán kutatják a saját eredetüket, a világ értelmét? A "többiek" e görcsösség nélkül is kiválóan tudnak élni. :D
      Panka.

      Törlés
  9. "Hasznos" vagy "hátrányos", ez szempont kérdése, Panka. A faj túlélési szempontjából például, ha figyelembe vesszük hogy a dinók állítólag sok millió évig buliztak a bolygón, nem hinném hogy különös előnyt jelente az absztrakt gondolkodási képességünk. Más szempontot pedig csak feltételezni tudunk vagy még azt sem. Pl feltételezhetjük, hogy halhatatlanok vagyunk a testünktől függetlenül és hogy ehhez éppen az a képesség kell, miszerint nem csupán automata pilótával (az ösztönök) működünk. Ez már a vallásos/spirituális feltételezések területe. Nekem is van erről elékpzelésem, de mivel lényegében csak megérzések ezek, nem találom okos dolognak ezekkel bárkit is próbálni meggyőzni.

    mm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nekem is van erről elékpzelésem, de mivel lényegében csak megérzések ezek, nem találom okos dolognak ezekkel bárkit is próbálni meggyőzni."

      Attól még leírni leírhatnád mm bácsi, és mindenki eldönti mit fogad el belőle. Én szívesen kiteszem, ha elküldöd.

      ---

      Panka, a történet vége ez (ide teszem az elejét is, hogy érthető legyen):

      Locsolok a kertben, gyerekek kint játszanak az utcán. Egyszer csak valamilyen indíttatásból abbahagyom a kerti munkát és elindulok kifelé. Megyek az úton (kis zsákutcánk van, minden gyerek kint játszott), látom, hogy a kisebbik csaj mászik az út közepén, a távolban, az utca végén meg a nagyobb gyerekek épp motor versenyhez készülődnek. Én csak megyek előre, hajt valami. Közeledek a kicsihez, aki mit sem sejtve tapicskol ott középen. Megindulnak a gyerekek, érzem még időben vagyok, nem kell sietni, de határozottan belövöm az irányt, a kiscsaj és a motorosok közé. Az egyik kis idióta hátrafelé bámul miközben ezerrel tolja maga alatt a motort, ezek a srácok elképesztő sebességre képesek azzal a műanyag szarral. Egyre csak közelít, és mivel hátrafelé néz, a teste félig ki van csavarodva és a motor kezd tökéletesen a baba felé jönni. ...
      Egyszerre érünk oda a babához a motoros gyerekkel. Épp csak annyi időm van, hogy egyik lábbal BELÉPJEK közéjük. A gyerek előrebukik, fejjel a hasamba, a baba a hátam mögött megmentve, semmit nem tud az egészről. Ha egy másodperccel (tényleg!) később érek oda, a motoros fiú elgázolja a kicsit.

      Szerencse? Véletlen? Egy a Tudat? Angyalok riasztottak fel kertészkedésem közben? Ki-ki döntse el.

      Törlés
    2. Mazsola, nem mondom el spirituális elképzeléseimet meg ilyesmi, mert nem sokkal többről van szó, mint álmodozásról. Majd talán találkozunk egyszer oda át, ha van olyan, és elmesélhetjük egymásnak hogy milyen naívan képzeltük el a dolgot ideát. Szerintem az élet célja, az hogy jól érezzük magunkat vagyis, hogy "boldogok" legyünk és csak az a kérdés, hogy ezt hogyan próbáljuk elérni. Számomra nem igen van nagyobb bölcsesség, mint Gandhi e nyilatkozata: “Happiness is when what you think, what you say, and what you do are in harmony.” Vagyis: "A boldogság az, amikor amit gondolunk, amit mondunk és amit cselekszünk összhangban vannak egymással". Persze ez sem olyan egyszerű, mint aminek tűnik, de minden esetre ettől fogva egyértelművé válik, hogy nem csupán egy az út, ha egy is az irány.

      mm

      Törlés
    3. A kulcsmondat:
      "semmit nem tud az egészről"
      Egyszerűen csak tetted a dolgodat, pont úgy mint eddig: gondoskodtál a papijáról, a fűtött szobáról, tisztába tetted és bekented a popsiját, segítettél a fürdetéskor, aggódva kaptad fel éjjel, amikor olyan rondán köhögött... stb....
      A motoros sztorinak kissé eksön fílingje volt, ami téged felnőtt fejjel:-)) (milettvolnaha) kissé elgondolkodtatott....
      Hát... zajlik a zélet:-)


      mj


      Törlés
  10. Hm ... már megint ez a Triszmegosztosz.

    Talán nézzük úgy a dolgot, hogy ez a Triszmegosztosz a maga korában nem volt képes megoldani a problémákat - vagy legalábbis megfelelő befolyást gyakorolni az akkori vezetőségre - és a rendszerük szépen el is ment sz@rni.

    Jelenleg ugyanez a helyzet, a különbség csak ott van, hogy manapság már csak fizetett gondolkodók vannak, melyeket a rendszer képezett ki és látott el a megfelelő diplomával.

    Szóval csak azt akarom mondani, hogy lassan el kellene kezdeni önállóan gondolkozni, mert az eddigi minták nem hoztak megoldást.

    Ö.T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Triszmegosztosz."
      Mi sem jellemzőbb jelenlegi állapotunkra...
      Istenuccse, tetszik ez az elszólás...:-)


      mj

      Törlés
  11. Valahogy úgy képzelem ezt a "rendszert", a "valóságot", ahogy ezt már elő is tudjuk állítani, persze nem ilyen tökéletes, hanem még primitívebb formában, de azért egy kis absztrakciós készséggel áttehető a "valóságra".
    Egyszerűség kedvéért vegyük csak a régi jól ismert "ping-pong" játékot, ami talán az első volt a tévén megjeleníthetőek közül, ahol a két szélén tudott mozogni le-föl két téglalap (ezek voltak az ütők) és egy kis négyzet mozgott egy megfelelő algoritmus alapján a képernyőn, modellezve egy leegyszerűsített labda mozgását a visszapattanás szögét meghatározva vagy éppen túlment a képernyő szélén és visszajött a másik oldalon, mintha csak körbe ment volna. Volt ott valami "fix" tárgy, mint ütő? Nem. Volt ott labda? Nem. Mégis nekiment az ütőnek a labda és visszapattant? Igen. Még hangot is adott. Pedig mi volt ott? Egy vetítő, ami a tévé volt. És még? Egy memória, aminek minden bitje egyforma tárhely volt, mondhatni egy homogén mező. Mi futott benne? Egy algoritmus, ami csak elektromos impulzusok egymásutánisága volt, ami bizonyos mechanizmusok és szabályok absztrakt leírását valósította meg. Mégis azt láttuk, hogy pattog a labda és irányíthattuk az ütőket, hogy visszapattanjon róluk.
    Ezt persze ma már jóval bonyolultabban és élethűbben is meg tudjuk valósítani mindenféle 3D-s megjelenítésekkel, bonyolult működésekkel és történettel, de az alapelv ugyanaz.
    Mi lenne, ha mi lennénk a "labda" ott belül? Azt érzékelnénk, hogy beleütközünk az ütőbe, nem tudunk rajta átmenni, pedig nincs is ott ütő, csak szabályok vannak. Olyan szabály is lehet, hogy fájdalom érzetet kelt, ha szabályt sértünk (beverjük a fejünket). Pedig nincs ott az ütő! Csak ez a szabály fájdalom érzetet kelt a tudatban. A "mező", a program viszont fut, ami tudja, hogy ott az ütő, ahogy a tudat is tisztában van vele, mi hol van, hiszen egy vele. Ha viszont ügyesek vagyunk és mondjuk az ütő voltunk a játékban, akkor eggyé válhatunk azzal, aki az ütőt valójában mozgatja és ha még ügyesebbek, akkor azzá, aki a programot írta, aztán esetleg azzá, aki a programírót írta, .... Tehát én valahogy ilyen módon képzelem a rétegeket, a valóságok, a valóságokban (illúziók, az illúziókban, ha valakinek úgy tetszik).

    VálaszTörlés
  12. Az eszem megáll milyen faszájosokat írtok! :) Kösz szépen mindenkinek!

    Minden jó programozó beépít a szabályok mellé kiskapukat, cheat-eket, ha másért nem, hogy írás közben ő maga szabadon garázdálkodhasson. Ilyen szempontból, aki rájön a szabályokra kis eséllyel rájöhet, hogyan kerülje ki őket. Szerintem ez az a tudás, ez az a beavatás, amit a piramisokban tanítottak már tízezer évvel ezelőtt is, de mára szigorúan titkos tudássá szorították vissza.

    Aki megérik erre a tudásra, annak talán automatikusan nyílik a következő szint ajtaja, már csak egy LÉTra kell, hogy a másik LÉTre feljusson. :)

    És ahogy Hofi mondta:
    "A Lét határozza meg a Tudatot.
    De ha megiszod a Lét, a tudat elszáll"
    :)))

    VálaszTörlés
  13. Laár András beszél a tudat természetéről 14:35-től: http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=ee80037af

    Még a zene az ami nagyon megfoghatatlan,mégis jelen van a „valóságunkban.”

    Dupla KV

    VálaszTörlés
  14. Laár Andrásról és az illúzió/valóságról egy nagy kedvenc jutott eszembe.
    Mit is gondolhatnak rólunk odafentről..., egység tudatuk a birkáknak is van, talán több is mint nekünk :DD

    Hogyha birka lennák

    Hogyha birka lennák,
    Ennák birkatápot,
    Birkaólnak néznám
    A büdös világot.

    Csatakos hátsómet
    Nem takarné gatya,
    Fejembe’ kuksolne
    Egy hülye birka agya.

    Csipás kis szememmal
    Ide-oda néznák,
    Ványadt kis hangommel
    Egyre csak bégetnák,

    Azt bégetnám egyre:
    BE-BE BE-BE BE-BE!
    Értelme nem volna,
    De legalább rímelne.

    VálaszTörlés