Az vagy amit megeszel?

...avagy a sumér kávé meg a paleolit étrend

Általában nem értek egyet maradéktalanul az aktuális uralkodó irányzatokkal, jöjjön az akár fősodratú, vagy alternatív forrásokból. Mondhatjuk úgy is, nem vagyok normális (de mutassatok nekem egy olyat!). A TV-hírek hazugságain jókat nevetek, de megmosolygom a Galaktikus Föderációtól „származó” üzenetek elképesztően gyerekes stílusát is. Komolyan mondom, ha ilyenek a földönkívüliek, akkor inkább menjenek máshová homokozni! Nos a címből és a fenti bevezetőből talán már sejthető, hogy most épp melyik modern, divatos - bár alternatívnak mondott - irányzatot veszem szerény mikroszkópom kereszttüzébe. Két talán kevésbé ismert, bár annál inkább nagy hatással bíró mesét szeretnék összevontan megvizsgálni egy sajátos szemszögből. A két irányzatot összefoglaló néven lehetne mondjuk így körülírni: „az vagy, amit megeszel”. Hogy érzékeltessem az ebben (is) rejlő problémát, első körben gyorsan biggyesszünk csak oda egy írásjelet a végére: 
Az vagy, amit megeszel?

Egyelőre nézzük meg a kérdést pusztán materialista alapon. A „sumér kávé” irányzata azt mondja, hogy csak magyar disznót, meg magyar gabonát és gyümölcsöt egyél, és ne egyél angol disznót, meg banánt, mert megváltozik a genetikai összetételed, és ezzel egy identitás-zavaros, könnyebben befolyásolható, irányítható tömegemberré válsz. Ráadásul ez az egész egy tudatosan a magyarok ellen kitervelt összeesküvés, hogy a sumér kávé (recept itt->>) fogyasztásával nehogy visszataláljon a paraszt az ősi tudásához és magyar szellemiségéhez. Első hallásra, főleg egy nemzetének elkötelezett emberben ez olyan hihetőnek tűnik, de azért nézzük meg egy kicsit „fentebbről”. Mivel nem vagyok genetikus, sem táltos, így csak a logikámra támaszkodhatok. Először is talán kezdjük azzal, hogy a soviniszta rétegeket lefejtjük erről az elméletről. Ismert, hogy az ember elképesztően jól alkalmazkodik a környezetváltozáshoz, és úgy általában véve jó képességekkel van e téren megáldva. Így vagy úgy, de tudunk létezni barlangokban, hegyekben, vízparton, és még számos olyan helyen, ahol elsőre nem gondolnánk, hogy túlélhető a környezet. A Föld bolygó állati, zöldség és gyümölcs kincseinek szinte a teljes állományát el tudjuk fogyasztani, vagy fel tudjuk használni valamilyen összetevőjét létezésünk támogatására, vagyis erre fel van készítve az emberi test. Na most akkor ennek ismeretében én miért ne ehetnék a Föld másik részéről származó gyümölcsöt? Mert ettől kevésbé leszek hazafi? Attól még Földlakó lehetek, nem? Rendben van, elismerem, hogy a lehető legjobb az embernek ha a felcseperedése helyszínén termett táplálékokat burkolja be, mert ahhoz van szokva a szervezete, meg az anyjáé is ahhoz volt szokva, stb. no de ezért miért kellene elutasítsam Földanya másik tenyeréből származó ajándékokat? A globalizációnak (ami olyan mint minden érem: két oldalú) van egy ilyen mellékhatása, hogy olykor olyan dolgokat is megeszünk, amit előtte életünkben még sosem, és talán elődeink sem. És ha ezt generációról generációra így folytatjuk, akkor az unokáink nem is lesznek magyarok? Csak én érzem ebben az abszurditást? (Most ne menjünk bele abba, hogy hazánkat a multik szemétlerakónak nézik, a társadalmat meg szemétevőnek.) Tisztelem és szeretem a nemzetem, de egy finom fügét - már ha lesz pénzem rá - nem fogok elutasítani csak mert valaki szerint ezzel ártok a magyar génjeimnek!

Senki ne higgyen el nekem semmit! A fenti okostojáskodástól függetlenül azért csak hallgassuk meg Somlósi Lajos előadását a valódi magyar konyháról, nagyon érdekes, rengeteg elhallgatott ismeret és összefüggés van benne, minden tiszteletem Lajos bácsi széles látókörű, magyar észjárásának. Egy kis ízelítő ebből:

A másik irányzat ez a bizonyos paleolit étrend, amelyik kimondja, hogy mivel az ősember sem evett gabonafélét, meg nem ivott tejet ezért a mi mai étrendünk – ami tele van ezek származékaival – teljesen hibás, mivel nem volt ideje a testfelépítésünknek alkalmazkodni ezekhez a táplálékokhoz. Kezdjük ott, hogy honnan is veszik, hogy az ősember nem ivott tejet?? Őseink nem anyatejen nőttek fel? Kecske, tehén létezett már akkoriban is! Hagyjuk már… Azonban itt a kulcs a „nem volt idő” kifejezésben rejlik. Hadd mondjak valamit erre a „nem volt ideje rá, hogy megszokja” dologra. Ha valaki elutazik hosszabb távra távoli helyre, akkor szokták tanácsolni, hogy szerezzen be védőoltásokat, meg legyen nála mindenféle gyógyszer a gyomorrontásra. És ez tényleg így van, Indonéziában a magyar ember az első héten szétfossa a szállodát. A második héten már orvost kell hívni, mert a zöld arcszín piros pöttyökkel nem a legmegfelelőbb a tengerparti napozáshoz.  A harmadik hétre – talán néhány tetanusszal a seggében - viszont felépül emberünk, és vígan fogyassza a lárvalevest bogár-raguval. Három hét tehát elegendő, hogy az ember megszokja a megváltozott környezetet, a baktériumokat és a helyi tápanyagokat. Három hét! Az emberi faj legalább tízezer éve issza a tejet és eszi a gabonaszármazékokat, és vannak akik úgy vélik ez nem volt elegendő idő a hozzászokáshoz? Miért érzem azt, hogy itt inkább valami elképesztően ügyesen megkoreografált, jól csengő elméletekkel alátámasztott üzleti terv rejlik a háttérben, mely immár egy kiterjedt bolthálózattal rendelkezik?

Fentieket se higgyétek el, ne vegyetek komolyan, inkább nézzétek meg ezt a kiváló összeállítást a paleolit étrendről, nagyon hasznos:

Minden kötözködésem ellenére magam is egyetértek vele, hogy jobb tisztán magokat, meg nyers zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, és úgy általában minél természetesebb eledelekkel fenntartani testünk energetikáját, mint ezeket a feldolgozott, adalékszerekből álló mérgeket enni közkívánatra. Jobb az Isten-adta táplálékokat enni, úgy ahogy megadatott, mint átdolgozni valami mássá. No de hékás! A gabonamagokat nem Isten adta? Miért kellene visszatérni a kétmillió évvel ezelőtti étrendre, miért ne fogadjuk el a változást, ami az egyetlen állandó a világban? A materialista nézőpont vizsgálata után azonban emelkedjünk fentebb kicsit. Vajon mi határozza meg egy ember eszenciáját, alapvető lényegét? Az, hogy milyen anyagok cserélődnek a testében, vagy az, hogy milyen lélekkel, milyen tudatossággal rendelkezik? Én bátran kijelenthetem, hogy nem az vagyok amit megeszek! Ez egy materialista baromság! Mi vagyok ÉN, egy tudatos lélek, vagy egy anyagi test, ami néhány évente teljesen kicseréli önmaga összetevőit? Csak nézzünk már rá a gyerekkori fényképünkre: tudjuk azonosítani magunkkal? A képen látott test a jelenlegi testünk? Ugye, hogy nem. Az ott a fényképen nem mi vagyunk, csak egy állapotkép, egy lenyomat korábbi ruhánkról. De akkor számít-e az ma, hogy az a gyerekkori „énünk” mit és hogyan evett 20-30 éve? Vajmi keveset. A gyerek-felnőtt énünk esetében természetesen tudom, nem lehet ennyire éles határvonalat húzni, mert összefüggések azért vannak, egy alultáplált, hiányos étrendű gyerek több eséllyel lesz beteges felnőtt. Ezen túlmenően ugye ott van még a genetikai öröklődés, ahol a szülői „ruha” bizonyos információtartalma átmegy a gyereke „ruhájába”, tehát nyílván egészséges étrenden élőknek nagyobb esélyük van egészséges gyermeket szülni, de akkor sem szabad elfelejteni, hogy az a lény, aki valójában vagy, az nem az a néhány milliárdnyi atom, amit a tükörben látsz.

A kulcs mint mindig a tudatosságban rejlik. Mutatok egy egyszerű példát rá. Gyerekkoromban is ettem fagyit és ma is eszem, csak ma sokkal tudatosabban teszem. Már a fagyis pult előtt tudatában vagyok, hogy a kirakatüvegen keresztül nézegetett színes fagylaltok kavalkádjának látványa az, ami beindítja a nyálképződésemet. Még annak is tudatában vagyok, hogy nem túl természetes anyagokból készültek azok a fagylaltok, de nyár van, meleg van és kívánom. Figyelem az érzéseimet. Amikor átveszem a fagyit, akkor is tudatában vagyok vele, hogy az azonnal olvadni kezdő piros és sárga gömböcök ínycsiklandozó látványa csak tovább fokozza testi vágyamat. (ínycsiklandozó, a magyar nyelv csodái, ugye...) Amikor megtörténik az első nyalás, akkor is tudatában vagyok vele, hogy mit akar elérni a fagyi velem: ízt, azaz információt közöl, amit - jobb esetben - élveznem kellene. Ami a fagyiból átmegy a nyelvünkre, az csak egy édes, ízfokozott, ám de csalóka információ tartalom, semmi több! Lehet élvezni, lehet szeretni, de túl nagy jelentőséget nem szabad neki tulajdonítani! Fontos, hogy tudatában legyünk ezzel a folyamattal, amikor zajlik, mert ez a kulcs a továbblépéshez. Ez a fagyis példa ráhúzható az egész életvitelünkre. Az ezt követő lépcsőfokokról, ami tulajdonképpen már a "tudatában vagyok" utáni szakaszról, az elengedésről szól, Nyuszinál találhatunk részletes leírást. 

Ha az ember nincs tudatában a jelenével, a folyamatokkal melyek éppen vele - ezzel a testével - zajlanak, történnek, sőt az éppen aktuális érzelmekkel, cikázó gondolatokkal, akkor tényleg csak egy ösztönlényről beszélünk, aki viszont valóban könnyedén irányítható, befolyásolható. Ha körülnézünk sok ilyet lehet sajnos látni, olyan embereket, akik kifelé élnek, zajosak, csacsognak, pletykálnak, csetelnek, stb. ezért nincs sem idejük, sem lehetőségük figyelni magukat, a jelent, az éppen lezajló eseményeket. És éppen ezért maradnak a külső források, döntő módon ezek határozzák meg az életüket ezeknek az embereknek. Hiedelmek, hiedelmek és hiedelmek. Kishitűség, befolyásolhatóság, tudatlanság. Néha az az érzésem, hogy alapvetően nincs sok különbség a sötét középkori és a mai ember szellemi szintje között. Aki nagy nehezen kivergődik a mainstream média fogságából, az rögtön beleesik valamelyik alternatív irányzat, vagy szekta karmaiba! Nem mondom, hogy ez rossz dolog, mert tulajdonképpen megvilágosodástól megvilágosodásig vezet az út, magyarán fejlődésről beszélhetünk. Figyelemreméltó az az út, ami az RTL-népétől a tudatosan gondolkodó és élő lényig vezet - még ebben a fizikai síkban is, tehát nem szabad lebecsülni aki esetleg még hátrébb jár az úton. Nyílvánvaló, hogy a polaritás világában nehéz felülemelkedni a fehér-fekete látásmódon és továbblépni egyről a kettőre, mivel ebben a világban minden duális szintnek létezik egy magasabb duális szintje: a FEKETE és a FEHÉR két véglete a SZÍNES tartománynak, aminek viszont a SZÍNTELEN a duális párja. A JÓ és a ROSSZ együttvéve a VAN-t alkotja, aminek meg a NINCS a párja. Tisztában kell lenni vele, hogy a Teremtő nagy bölcsességében férfinak és nőnek teremtett minket, egy nagy egész két felének. Kettőnk egyesülésében hatalom rejlik. Az élet teremtésének képessége. Talán nem is érdemes ennél többet mondani arról, hogy - sumér kávéval, vagy anélkül - mire is képes az ember.

Ajánló: 
Somlósi Lajos teljes előadása:

Somlósi Lajos a Konyháról (Első Rész) 

Somlósi Lajos a Konyháról (Második Rész) 

Somlósi Lajos a Konyháról (Harmadik Rész)