Ki vagy Te... igazán?

"Bármi gondolatod volt magadról, akár leeresztett vagy felfújt, az nem te vagy. Ez egyszerűen egy gondolat. Az igazság, hogy ki vagy, nem tud gondolat lenni, mert ez a forrása minden gondolatnak. Az igazság, hogy ki vagy, nem megnevezhető, vagy meghatározható. Szavak, mint lélek, fény, Isten, igazság, én, tudatosság, az univerzális intelligencia, vagy isteniség, míg képesek felidézni az igazság boldogságát, durván nem megfelelőek, a valódi lényed végtelenségének leírására Akárhogy azonosítod magad: mint gyereket, serdülőt, mint anyát, apát, idős személyt, egészséges személyt, beteg személyt, szenvedő személyt, vagy mint megvilágosodott személyt - mindig, mindegyik mögött, ott van önmagad igazsága. Nem idegen neked. Olyan közel van, hogy el sem tudod hinni, hogy az te vagy. Az igazság, hogy ki vagy érintetlen minden koncepció által arról, hogy ki vagy, akár tudatlan, vagy megvilágosodott, értéktelen, vagy nagy. Az igazság, hogy ki vagy, mentes mindettől. Te már szabad vagy és mindaz, ami megakadályozza, hogy felismerd azt a szabadságot az a te saját ragaszkodásod pár gondolathoz, arról, hogy ki vagy. Ez a gondolat nem tart vissza attól, hogy az igazság legyél, aki vagy. Te már az vagy. Ez elzár attól, hogy felismerd,ki vagy.. Én meghívlak, hogy engedd elmerülni a figyelmedet abban, ami mindig itt van, nyíltan várva önmaga felismerését. 

Ki vagy valójában? Néhány kép vagy, ami megjelenik az elmédben? Néhány érzés vagy, ami megjelenik a testedben? Néhány érzelem vagy, ami áthalad az elméden és a testeden? Valami vagy, amit valaki más mondott, hogy vagy, vagy a lázadás vagy valami ellen, amit más mondott,hogy te vagy? Ez néhány a téves azonosítás sok sugárútja közül. E definíciók mindegyike jön és megy, születnek és meghalnak. Az igazság, hogy ki vagy, nem jön és megy. Jelen van születés előtt, egy életen keresztül, és halál után. Hogy felfedezd az igazságot, hogy ki vagy, nemcsak lehetséges ez a születési jogod. Bármi gondolat, hogy ez a felfedezés nem neked való, nem most van itt az ideje, nem vagy rá érdemes, nem vagy rá kész, te már tudod, ki vagy, csak az elme trükkjei. Itt az ideje kinyomozni ezt az Én-gondolatot és látni, milyen érvénye van. Ebben a vizsgálatban, van megnyílás a tudatos intelligencia számára, aki te vagy saját maga végső felismerésére. A legfontosabb kérdés, amit feltehetsz magadnak az: Ki vagyok én? Egy bizonyos módon, ez egy hallgatólagos kérdés, amit életed minden szakaszán keresztül felteszel. Minden cselekvés, egyéni, vagy együttes, a gyökerénél, az önmeghatározás keresése által motivált. Tipikusan, pozitív választ keresel erre a kérdésre és elfutsz egy negatív válasz elől. Ahogy a kérdés megnyilvánul, a kérdés lendülete és ereje irányítja az igaz válasz utáni keresést, ami nyílt végű, élő, és tele van örökké mélyülő betekintéssel. Megtapasztaltál már sikert és kudarcot. Egy bizonyos szint után, előbb vagy utóbb, felismered, hogy ki vagy, akárhogy is van meghatározva, az nem kielégítő. Hacsak nincs ez a kérdés őszintén megválaszolva, nemcsak hagyományosan, mindig éhezni fogsz rá, hogy tudd. Mert nem számít, hogy határoznak meg mások jó szándékúan, vagy nem, és nem számít, hogy határoztad meg magad, egy meghatározás sem tud tartós bizonyosságot nyújtani. A felismerés pillanata, hogy egy válasz sem elégítette ki ezt a kérdést,kritikus. Gyakran említik, mint a spirituális beérés pillanatát, mint a spirituális érettség pillanatát. Ezen a ponton tudatosan ki tudod nyomozni, hogy ki vagy valójában. Valódi hatalmában és egyszerűségében, a kérdés Ki vagyok? visszadobja az elmét a személyazonosság gyökeréhez, az alapvető megállapításhoz: Valaki vagyok. Inkább, mint automatikusan igazságnak venni azt a megállapítást, mélyebbre nyomozhatsz. 

Nem nehéz látni, hogy ez a kezdő gondolat, "Valaki vagyok", vezet mindenféle stratégiához: jobb valaki lenni, védettebb valaki lenni egy valaki több élménnyel, több vigasszal, több végzettséggel. De mikor ez az alapvető gondolat megkérdőjeleződik, az elme találkozik az énnel, amit másnak feltételez, mint amit keres. Ezt önérdeklődésnek hívjuk. Ez a legalapvetőbb kérdés: Ki vagyok?, az, ami a leginkább figyelmen kívül van hagyva. Leginkább azzal töltjük a napjainkat, hogy megmondjuk magunknak és másoknak mi fontos valakik vagyunk, nem fontos valakik, nagy valakik, kis valakik, fiatal valakik, idős valakik, soha nem kérdezve ezt a legalapvetőbb megállapítást: Ki vagy valójában? Hogyan tudod: az az, aki vagy? Igaz? Valóban? Mikor a kérdés felé fordítod a figyelmedet: Ki vagyok? talán látsz egy entitást a te arcoddal és testeddel. De ki van tudatában annak az entitásnak? Te a tárgy vagy, vagy a tárgy tudatossága? A tárgy jön és megy. a szülő, a gyerek, a szerető, az elhagyott, a megvilágosodott, a győztes, a legyőzött. Ezek az azonosságok jönnek és mennek. Ezeknek az azonosságoknak a tudatossága mindig jelen van. Magad téves azonosítása, tárgyként a tudatosságban extrém élvezethez, vagy extrém fájdalomhoz vezet és a szenvedés végtelen ciklusaihoz. Amikor abba akarod hagyni a téves azonosítást és felfedezni közvetlenül és teljesen, hogy te maga a tudatosság vagy és nem ezek a nem állandó meghatározások, saját magad keresése gondolatban véget ér. Amikor a kérdést Ki vagyok? követed ártatlanul, tisztán, egészen vissza a saját forrásához, az egy hatalmas meghökkentő felismerés: Nincs ott semmiféle entitás! Csak saját magad meghatározhatatlan határtalan felismerése mint elválaszthatatlan minden mástól. Szabad vagy. Egész vagy. Végtelen vagy. Nincs alsó vég számodra, nincs határ számodra. Bármilyen ötlet magadról benned jelenik meg és benned tűnik el. Te a tudatosság vagy, és a tudatosság az tudatosság. Engedj minden önmeghatározást meghalni ebben a pillanatban. Engedd el őket és lásd, mi marad. Lásd ami nem születik és nem hal meg. Érezd a megkönnyebbülést, letéve az önmeghatározás terhét. Tapasztald meg a teher tényleges nem-valódiságát. Tapasztald meg az örömöt, ami itt van. Pihenj a valódi természeted végtelen békéjében mielőtt bármi gondolat felmerül az énről."

Az elmélkedésnek vannak szintjei, melyeket már nehéz szavakba önteni. A spirituális ember küzd a szavakkal, hiszen útja során eljutott szintjén - bárhol is legyen - nehéz szavakkal kifejezni az érzéseit, felfedezéseit önmaga végtelenségében. Sokszor nem értjük meg egymást, pedig sokszor ugyanarról beszélünk, de a szavaink tolmácsolásában olykor elveszik a szinkron, az összhang. Olyan mint amikor ugyanazt énekeljük, csak Te két hanggal feljebb. Belső fülemen át saját énekemet hallva a tiéd olyan furcsának tűnik, idegennek. Pedig ugyanaz. Fenti írást is lehet gúnyosan ezoterikus baromságnak nevezni, lehet rózsaszín ködös ábrándozásnak, de lehet térképnek is, melynek segítségével megismerhető önmagunk valója. Figyelem! Ez itt nem önismereti kurzus, nem kell fizetni semmit! :)

Forrás (köszönet érte "hulivuli"-nak):

http://dotsub.com/view/15f0467f-d351-4224-acf5-df3f2ba9d5a0

Nagyon szép rövidfilm, gyönyörű tájképekkel, búgó hangú narrátorral, szánd rá azt a 10 percet...