A Látnok

Nem tudom, hogy Solar Kid vagyok-e, vagy sem, mindenesetre a következő eset figyelemreméltó:

Tegnap elmentem ebédelni egy belvárosi kajáldába, ahol 750-ért adnak elfogadható kétfogásos menüt. Az étterem egy tipikus régi belvárosi ház pincéjében van - tudjátok milyen, téglaboltozatos alacsony födém, félhomály, dohos szag - s ráadásul a pince "L" alakban el is fordul, és nekem természetesen sikerült a legbelsőbb sarokban, leghátul leülnöm.

 

(a kép illusztráció)

Falatozás közben azon morfondíroztam, hogy milyen vicces lenne, ha mondjuk - tök mindegy milyen okból - kialudnának a lámpák itt, ahol eleve félhomály van? Elgondolkodtam, vajon milyen reakciókat váltana ki az emberekből a hirtelen támadt sötétség? Magamban mosolyogva arra jutottam, hogy valószínűleg befejezném nyugodtan az ebédet, aztán valami fegyvert (széklábat, recés tompa kést, stb.) szerezve megpróbálnék kijutni az őrjöngő tömegen. Azon is elgondolkodtam, vajon kialakulna-e valami ésszerű menekülési terv vagy vezérelv az emberek között, vagy mindenki mentené az irháját, és pucolna kifelé ahogy csak bír?

Hát mit ad Isten, - és gondolom ezen a ponton már sejthető mi fog történni - két perc múlva kialudtak a lámpák a pincében. Szerintem egyedül én mosolyogtam a vendégek közül, legalábbis az elején - méghozzá azon, hogy most vagy sikerült bevonzanom ezt a hülyeséget, vagy ráhibáztam a közeljövőre - de aztán elhangzottak tipikus ilyen esetekre szakosodott tréfamesterek beszólásai: "jaj ne, már megint?" és hogy "hol vagytok?!" - melyek jókedvű kuncogást váltottak ki az emberekből. Már csak a "szabad a csók!" hiányzott, de szerencsére ez senkinek nem jutott eszébe. Ezután, - hogy fokozzuk a hangulatot - néhány másodperc múlva, mintha misem történt volna, bejött a belső teret elválasztó ajtón egy újabb vendég tálcával a kezében, és sikerült a legelső székbe jó hangos csattanások és csörömpölések közepette beleütközni - nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket morogva a bajsza alatt -, aminek következtében természetesen kitört az általános röhögés.  Nem volt teljes a sötétség azért, mert jött némi fény a külső helyiségből, de persze az első néhány pillanatban az emberi szemnek még kellett idő az alkalmazkodáshoz.

És tudjátok mi volt a legérdekesebb ebben a kis közjátékban? Az, hogy furcsa módon mindenki a helyén marad... Az, hogy egyáltalán nem úgy reagált a "tömeg" ahogy elképzeltem, vagy ahogy ettől a katasztrófafilmeken felnőtt nemzedéktől "elvárható" lenne, hanem poénra vettük az egészet, és a kis felhördülést követően mindenki nyugodtan folytatta az ebédjét a majdnem teljes fényhiányban. Hiába, a melós ebédideje szent, és nincs az a körülmény, ami megakadályozhatná benne, hogy elfogyassza. :)

 

Az eset mindenesetre mindenképpen pozitív hírértékű számomra, mert úgy tűnik maradt némi humorérzék és összefogás az emberekben, akik nem feltétlenül betojó, vagy vérengző idióták gyülekezete, mint ahogy azt szeretik beállítani egyesek.

A végére egy slusszpoént:
Nem tudom, hogy az MTA-nál vannak-e Látók, vagy Solar Kid-ek, de az biztos, hogy valakinek elgurult a gyógyszere. A következő tételre írtak ki pályázatot:

MTA Természettudományi Kutatóközpont (Folyadékkromatográffal összekapcsolható, elektroporlasztásos és atmoszférikus nyomású kémiai ionizációs ionforrással ellátott, hármas kvadrupol tandem tömegspektrométer beszerzése)

Srácok! Javaslom e helyett inkább menjetek egyet csajozni, bicajozni, vagy sörözni, (vagy mindhármat egyszerre), mert gyanítom, hogy ezzel a kütyüvel ugyan nem juttok közelebb az igazsághoz...