MENNYbemenetel helyett MENNYiség

Pünkösd alkalmával a Szentlélek kiáradását ünnepeljük, és a mennybemenetelt. Rádöbbentem, hogy e kettőből - már mint a kiáradásból és a menny(iség)ből - mi is kapunk folyamatosan, csak nem biztos hogy úgy és annyit, ahogy szeretnénk... Egy zenész barátom nemrég keserűen azt mondta, "annyi zene van már, hogy nincs értelme újakat írni". És milyen igaza van! Elárasztottak minket zenével, a létező összes stílusban. A zenekarok száma konvergál a végtelenhez, a zeneszámok száma viszont egyértelműen végtelen + 1 ! De nem csak a zenével van így, hanem túlcsordulásig vagyunk filmekkel, könyvekkel, újságokkal, játékokkal, telefonokkal, kütyükkel, gyógyszerekkel, élelmiszerrel, édességekkel, üdítőkkel, gasztronómiával, főzős műsorokkal, pucér nőkkel, szórakozási termékekkel, vég nélkül sorolhatnám, de egy a lényeg: a szeretet kivételével:

MINDENBŐL KURVA SOK VAN!!!

A TESCO feltöltött árusorában állva, nézem a tömött árucikkek hadát, elgondolkodok... Gyerekkoromban volt három fajta csoki, BALATON, SPORT, NÉGERCSÓK, slussz-passz. Elég is volt nem? És még íze is volt... Most nézz be az édesség sorba! Borzalmas! Annak idején kétféle tisztítószer létezett, bőven elég volt mindenre. Most nézd meg a vegyi áru kínálatot! Egy szó jut csak eszembe: Ijesztő! Kell ez nekünk emberek??? Írtam erről egy verset is korábban "Tárgyaim" címmel, az akkori katasztrofális helyzet természetesen azóta erős visszaesés után sokat romlott. A távol keleten épp most készítik a világ legnagyobb hajóját, mely 18000 (!) konténert fog szállítani Kína és az EU között... Fasza.

De nehogy azt higgyük csak tárgyakkal halmoztak el minket, nem, ilyen könnyen nem ússzuk meg. Csurig vagyunk "információkkal", hírekkel, szakértőkkel, vallásokkal, háborúkkal, ezotériával, elméletekkel, teóriákkal (egy nagyon okos faszkalap már odáig jutott a diplomák begyűjtésében - újabb mennyiség a minőség helyett!!!, - hogy pallérozott elméje már kioktatóan megkülönböztette - szeletelés!!! - az "elmélet" és a "teória" kifejezéseket, melyek szerinte nem ugyanazok...). Egyszóval folyamatosan lekötik minden figyelmünket, gondolatainkat és cselekvőképes kezeinket mindenféle haszontalan dolog olyan mértékű mennyiségével, mely "tömegcikk" alatt a felkészületlen létező megroskad - és ami még fontosabb (számukra): itt ragad. Szellemileg is és fizikailag is.

"Ez itt a pokol Uraim"

"Ez itt a pokol Uraim.. higgyétek el.. vagyis.. itt várhatunk, mig a szart is kiverik belőlünk, vagy küzdhetünk, hogy kijussunk a Fényre és ott is maradjunk..."

Kezdek hinni Al Pachino-nak. Mennyország helyett mennyiséget kaptunk, az anyag és a gondolatleterhelések olyan mértékű illúzióját, ami már egyáltalán nem állhat messze a pokol fogalmától. És erős a gyanú, hogy ekkora szemétdombbal körülvéve igen nehéz lesz meglátni a mennyország kapuját... Tán ez a terv elvtársak? A MÉRTÉK és ÉRTÉK helyett MÉRTÉKTELENSÉGET, és ÉRTÉKTELENSÉGET kaptunk a nyakunkba, élvezeti cikkek formájába becsomagolva, és csak aki nagyon résen van veheti észre a csomagolásra rajzolt térképet, mely biztosan nem a mennyországba vezető utat ábrázolja, mint ahogy a láblécbe írt apróbetűs rész sem:

"Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem"

Ismerős? Hát nem pont itt tartunk a regényben megint?

Egy dolgot kifelejtettem a felsorolásból, pedig lehet, hogy ez a válasz mindenre: az ember.  Lehetséges, hogy azért van mindenből egyre több, mert egyre többen élünk ezen a planétán? Félreértés ne essék, nem a fogyasztói társadalom hibáit keresem, mert ez már csak tünete valaminek. Én az okokat keresem, és attól tartok ez a ránk zúdított illúzió-tömeg - noha találni közte még szellemeset is - egyáltalán nem céltalan. Mértéktelen az az anyagi és "ál-szellemi" ragasztó, ami körülvesz bennünket, melyből piszok nehéz kikecmeregni, és mely húz lefelé mint egy örvény. Minél mélyebbre ássa bele magát az ember ebbe a virtuális valóságba, annál gyorsabbá válik számára az idő, nincs ideje semmire. Ezért siet, kapkod, hogy az illúziót le ne késse, és nem veszi észre hogyan zuhan bele a felgyorsult, önmagát felzabáló virtuális mélységekbe, míg végül fekete lyukká nem változik.Van belőlük elég a kozmoszban...

Ellenben ha távolodik valaki ettől a világtól, az időfolyam is lassul, mely spirálisan nyúlik bele az örökkévalóságba, és visszaemeli az embert az időtlenbe, ahol olyan jelen-lét, jelen-valóság várja, melyből a múlt és jövő is gyökerezik, és a VAN által minden lehetséges lesz számára. A probléma az, hogy az ember nehezen érti, miért lenne jó neki az ha kiüresedne, és fél elengeni azt, ami pedig őt tartja fogva - a nem létező kategória - és ami valójában a fél-elem kivetülése a benne is ott lévő Teljességből az Egyből.  

Hát ennyi a történet Pünkösd alkalmával, köszönöm ha elolvastál, és üdvözöllek, ha megértettél... Megfordítom a címet is: mennyiség helyett menny. De még ne menj, ha nem végeztél itt! :) 

Ajánló:

Meddig menjünk el a technológia fejlődéssel?