Itt a bodzaszezon!

Remélem mindenkinek sikerült megszednie magát még a jégverés előtt bodzavirágból néhány zacskónyival! Mire is jó a bodza? No nem is azért kell, hogy olyan sztojkás módon meggazdagodjunk a bevételből, hanem mert isteni szörpöt lehet belőle készíteni, sőt a bátrabb felnőttek megpróbálkozhatnak némi forralással is... Én egész héten jártamban keltemben figyeltem az utak mentén szétterülő bodzabokrokat, hogy áll a virágzás, és úgy láttam jónak a hétvégén elérkezett a szüret ideje. Fogtam a nagyobbik csajt és nekivágtunk feltűzve a zászlónkra a "felfedezzük a világot" szöveget, és bicajjal körbejártuk a környéket. Ismert, hogy a bodzavirágokat nem szabad az utak melletti bokrokról leszedni, mert porosak és megszívták magukat kipufogógázzal, viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az istenadta bodzabokrok leginkább az utak mellett szeretnek teremni, méghozzá kilométerekről világító hófehér tányér nagyságú leveleikkel csalogatva a keresőket. Ezért érdemes olyan utakon keresgélni, ahol alig van forgalom - nálunk a város szélén vannak ilyen magánutak, általában csak kerékpárosok használják gyakorlásra, versenyzésre. No, neki is vágtunk egy ilyen útnak, és egyszer csak egy kereszteződéshez érkeztünk, először elindultunk balra, amikor az úton előttünk hirtelen feltűnt a messzeségben egy gyerek, majd még egy, és még egy, aztán egy izmos apuka, majd egy anya és még ki tudja hány "member", aminek hatására úgy döntöttem inkább menjünk vissza. No nem is a létszám ijesztett meg, hanem a májushoz képest is túlságosan barnára sült bőrszín, ami az egész családot jellemezte. Hiába, békés ember vónék, és nem hinném, hogy az az egy szál metszőolló sokat számítana ezek ellen, ha gáz van.

Úgyhogy visszafordultunk, de nem bántam meg! A másik irányban is volt ugyan néhány vetélytárs, de azok csak békés nyugdíjasok voltak Skodával, és épp elég bodzabokrot találtunk arra is, de aztán újabb megpróbáltatásokon kellett keresztülvergődnie a csipet-csapatnak. Mivel a gyermekkori emlékek már megszépültek, így ismételten rá kellett jönnöm, hogy bodzát szedni nem könnyű! Egyrészt a bokrok általában nem túl megközelíthető helyen nőnek, pl. mély árokban, embermagas, bőrvágóan éles "szavanna" közepén, ráadásul a szebb virágtányérok mindig a 3-4 méter magas bokor tetején nőnek, de ezek még leküzdhető akadályok... Ami már sokkal durvább az a bokrok árnyékában megbújó éhes szúnyoghadsereg támadása, melyek felriasztva legszebb álmukból veszélyesebbek mint a sarokba szorított vadállat! Nem tudom máshol milyen a szúnyoghelyzet, de nálunk két repülős irtás ellenére is iszonyatos mennyiségű kolóniák születtek a belvizekben, és az áradó Tisza partján. És nem hogy csökkent a számuk, de még agresszívabbak is lettek attól a szartól... akarom mondani szertől amit kaptak, ráadásul a csípésükkel bejuttatnak egy csepp mérget is, ami ha lehet még sokkal irritálóbb "sebet" ejt a bőrön, mint a síma szúnyognyál. A vérszívók egy másik családja is képviselteti magát ilyen tájban: a kullancs. Mióta a lobbisták leszabályozták a ZEU-ban, hogy melyik méreggyár termékét lehet csak szórni, azóta valahogy nem sikerül kordában tartani az állományt. 

Apropó, egy kis kitérő: értekeztem már korábban, hogy a gyümölcsfákon ilyenkor megjelenő tetveknek vajon milyen szerepük van, és miért baj, ha írtjuk őket. Akkoriban arra jutottam, hogy "a tetvek azért támadják az új hajtásokat, hogy a fa ne oda pazarolja az energiáit, hanem a gyümölcsökre. Ezt az elméletet alátámasztja az is, hogy a tetvek általában akkor jelennek meg amikor a gyümölcs is, és általában csak azokon a fákon, ahol gyümölcs is van - viszont nem a termést dézsmálják, hanem az új ágakat." Ezt az elméletet még annyiban finomítanám, hogy lehet, hogy egy ennél puritánabb magyarázata is van a tetvek megjelenésének: szabályozzák (csökkentik) a fán lévő levelek mennyiségét, hogy a gyümölcsök megjelenésétől kezdve minél több napfényt a termés kapjon. Ezért úgy döntöttem, hogy ezúttal nem avatkozok bele a természet logikájába, ugyanis meggyőződésem, hogy mindenben megtalálható az ésszerű magyarázat, ha nem egyből ellenségként tekintünk a teremtés egy egy adott szereplőjére. De Istenem! Kérlek adj egy értelmes választ a vérszívók létezésére! Hol illeszkednek ezek az önvezérlő természet körforgásába? Békaeledel? Hát ez elég gyenge érv... Szerintem itt a vaskor végén (?) a vérszívók aránya már vészesen megnőtt, de nem csak a pocsolyákban és bokrok mélyén, hanem a hivatalok bugyraiban és a pénzintézetek mélyén is... Erre szintén várnék valami ésszerű magyarázatot, bár lehet, hogy csak annyi a dolgunk, hogy ne etessük őket, és akkor talán kikopnak...

No, de visszatérve a bodzára sikerült egy nagy táskával szedni. A teljesen kinyílt virágokat célszerű leszedni, és azokat is metszőollóval, nem tépve, hogy az értékes virágpor (lányomnak tündérporként adtam be...) ne hulljon ki. Az így begyűjtött virágokat érdemes otthon kiteríteni valahová, hogy az apró bogarak kimászhassanak belőle. A tetves ágakat inkább dobjuk ki. A neten rengeteg recept található a bodzaszörp készítésére, sok féle hozzáállást olvastam, én most ezt próbáltam ki, s a bennem kialakult vélemény a következő:

- Nem szabad megmosni a virágokat, mert pont a lényeget mossuk ki.

- Nem szabad tartósítószert (pl. szalicilt) használni, e helyett vannak természetesebb szerek (pl. borkősav)

- Lehet közvetlenül fogyasztható arányú hűsítő italt készíteni, de szerintem jobb elálló szörpöt főzni, és hideg vízzel, ásványvízzel hígítva inni. A helyes arány mindenkinél más. :)

Azt hiszem hogy nem csak a magam nevében beszélhetek amikor úgy vélem sok mindent újra kell tanulnunk. Egy bodzaszörp elkészítése némi gyűjtögetéssel és egy kis munkával gyerekjáték. A pitypangszirup elkészítése szintén nem egy nagy megpróbáltatás. De ugyanígy a tealevél szárítása, lándzsás útifű gyűjtés, gyümölcs aszalás, konyhakert termesztés, befőttkészítés, lekvárfőzés, stb. is mind olyan dolog, amit újra meg lehet tanulni, és alkalmazni. Ha nem akarunk teljesen rabjai lenni a fogyasztói társadalomnak, akkor igenis ki kell faggatni nagyanyáinkat, vagy utánaolvasni hogyan kell ezeket csinálni. A "fejlődő országok" lakói még nem vesztették el teljesen ezt a tudásukat, de mi itt a "fejlett" nyugaton már igencsak beszoptuk a globalizáció "jótéteményét", miszerint felesleges erőlködnünk, amikor nyugodtan elsétálhatunk bármelyik közeli hipermarketbe, és mindent begyűjthetünk egy óra alatt. A probléma csak az ezzel, hogy idővel már bármit beadhatnak nekünk "élelmiszer" címén, ami fasz tudja miből, fasz tudja hol, fasz tudja mennyi energiából és szennyeződéssel, és fasz tudja hogyan készült. Én igenis akarom tudni mit teszek a család elé az asztalra. Nem könnyű feladat, de talán nem lehetetlen. Legalábbis nem minden élelem esetében.

Ez a tegnapi, meggy nagyságú jégdarabokat verő eső azért rendesen betett mindenkinek, aki valamit is termeszt, a mi kertünk is eléggé megviselte, pedig már úgy örültem mennyi barack és cseresznye termett idén, és hogy milyen szépek a palánták, de hát ez van. Ez ellen nincs mit tenni, bele kell törődni, logikát ebben nemigen lehet találni. Természetanyánk sokat ad, néha elvesz, de azért szerintem igazából nincs okunk panaszra.