Amikor a varázslás elkezdődött...

Sikeresen túllépve az elmaradt "világvége" okozta traumán, és megkapva egy nagyon jókor jött fejmosást úgy döntöttem lépjünk tovább és nézzük meg mink van. Azt hiszem a lehető legjobb időzítést választotta Navarre kolléga is a disszertációja megjelentetéséhez, és ehhez szinkronként befutott egy korábbi David Icke előadás is lefordítva (lásd alább), mely a fent említett két előbbi dologgal kiegészülve sikeresen kilökött a kátyúból, s remélem másokat is ki tud, akik hasonló cipőben járnak. Sokan úgy képzeltük el ezt a korszakváltást, vagy fordulópontot, mint egy Isteni kardcsapást, amikortól a "jók" és a "rosszak" útjai elválnak egymástól, és tényleg egycsapásra valami jobb világba kerülünk, tökmindegy hány dimenzióban. Elismerem ez elég naív hozzáállás volt részemről is, de hát az ember tanul mindenből, így ebből is kezd leülepedni a megfelelő tanulságréteg, melyet igyekszem kifejteni a következőkben.

Nos, Isten szeretetét és a teremtett világa intelligenciáját egyre jobban megismerve talán nyugodtan kijelenthető, hogy mivel világvége mint "olyan" vélhetően sosem lesz, így különösebben nem érdemes az ilyen dolgokon aggódni a továbbiakban, bármilyen újabb dátummal is rukkoljanak elő azok, akiknek ez a dolguk. Egy korszakváltásnak nem feltétlenül kell dramaturgiailag látványosnak lenni, bőven elég ha az azzal szinkronban mozgó létezők észlelik és alkalmazni tudják a Változást, és ekkor már távolról sem jelenthető ki, hogy "nem történt semmi". Azt a súgást kaptam, hogy bizony vannak, akik már pontosan tudják és tisztában vannak vele mi merre hány méter mostantól - én sajnos nem vagyok ennyire beavatott ebbe, nincs erre képességem, viszont elismerem ha valaki nálam többet tud. Nem akarok senkit se bálványozni, de úgy látom, hogy sokan ismerhetünk olyan embertársainkat, akik jóval meghaladják a korukat, vagy talán pont ők azok, akik a kor szellemével egy szinkronban úsznak, mi többiek meg valahogy kullogunk utánuk. Szerintem határozottan ilyen Tudat(rész) Navarre is, akinek egyik legutóbbi dolgozatát bárki elolvashatja:

A varázslás fizikája.

Akiknek a szöveg stilisztikailag esetleg túl magabiztosnak, bizonyíthatatlannak, vagy túl "magas lóról" stílusúnak tűnne, annak gyorsan ajánlom a bevezetés egyik kulcsmondatát: "nem könnyű olyan dolgokról beszélni amiről megtapasztalás hiányában a fogalomkészlet sem alakult ki az olvasóban". No igen. Ha teszem azt egy mai egyszerű informatikus mérnök visszautazna 500 évet, és megpróbálná elmagyarázni az ottani lelkes hallgatóknak egy chip összeállításának folyamatát a maga több százezres tranzisztorjaival, valószínűleg jobb esetben kinevetnék, rosszabb esetben veréssel fenyegetnék. Olyan korszak hajnalára ébredtünk, amelynek lehetőségei vélhetően még megfogalmazásában is meghaladja a gondolkodók képességeit, hát még az "átlagemberét". Eljött az idő, amikor a szavaink cserben hagynak minket, és ideje elkezdeni lehámozni magunkról a programozást (lást alább D.I. előadását). Nem akarok én senkit lebecsülni, magamat sem, és ha az élet intelligens és igazságos (márpedig az), akkor mindenkinek ugyanazok a kapuk nyílnak meg, de azért tudjuk, hogy nem vagyunk egyformák, és nem mindenki ér fel odáig (még). Ez kicsit szemét dolognak tűnhet, hogy az ovis még nem éri el a konyhapultot, ezért ő még nem tud "lopni" a friss sütiből, az iskolás meg már igen, de szerencsés esetben a nagyobb gyerek tud adni a kicsinek, és akkor mindketten megkóstolhatják Anyu sütijét. No valami ilyesmi történik most, ha valaki figyel. A nagyobb tesók szinte folyamatosan kínálgatják a sütiket, és azok az ovisok, akik épp nem egymás csépelésével vannak elfoglalva meghallhatják a kínáló szavakat. És persze létezhet olyan ovis is, aki rájön, hogy a verekedőkkel ellentétben inkább keres egy sámlit, amire fellép...

Szóval szerintem fantasztikus ez a Kor (Kör), amiben élhetünk. Igazán hálásak lehetünk, hogy itt és most vagyunk részesei annak, ami történik, ugyanis az ami történik nem kis dolog: elkezdett hajnalodni. A fejekben és a "külvilágban" is, de elvégre ez a kettő amúgy is ugyanaz. Nem akarok belemenni Navarre írásának technikai részleteibe, megcáfolni nem tudom az ott leírtakat, belekötni meg felesleges lenne, meg amúgy is az ajándék sütivel nem dobálózunk, hanem megköszönjük szépen, és ha ízlik, elfogyasztjuk. Akinek nem ízlik, köpje ki. Ennyi. :) Ha valaki az itteni olvasótáborból figyelmes, az felfedezhet ismerős bekezdéseket, s ez nem a véletlen műve, ugyanis az Antaresi "csapdám" során vettem ki részeket ebből a dolgozatból is, és tettem ezt két célból (figyelem, magyarázkodás következik!) : az egyik ok, hogy tényleg olyan az egész írás és gondolkodásmód, mintha nem emberi lény, hanem valami sokkal fejlettebb entitás alkotta volna meg - ezért a  "földönkívüli" üzenet hitelességét rendkívül módon elősegítette - utólag is elnézést, ha valakit ez a fajta "összemosás" megbántott. A másik ok pedig az volt, hogy én magam elfogadtam igazságnak a kiemelt részeket (is), ezért tulajdonképpen amellett, hogy egyfajta "senkinek ne dőlj be" tanítás jellege IS volt a dolognak, azért remélhetőleg el tudott ültetni néhány bogarat néhány fülben az adott szöveg tartalma. Ez volt a trükk a trükkben, a csavar a csavarban.

No, de hogy egy kicsit konkrétabb vizekre evezzünk nézzük meg minek is ébredtünk a hajnalára. Aranykornak hívják egyesek, de egyáltalán nem biztos hogy ez így helyes kifejezés. Az Aranykor ugyanis már megvolt, s bár a Világ alapvetően ciklikus, illetve szokták mondani azt is, hogy a történelem megismétli önmagát, de mégis sosem történik meg kétszer ugyanaz. Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba - ugye. Szóval nagyon is elképzelhető, hogy ami most jön az se nem Aranykor, se nem sötét kor, hanem valami egészen más lesz. Dienes István szavaival élve a Tudat előbb létrehozta az Anyagot, majd ezt követően a Tudat elkezdett élni az Anyagban (itt tartunk most, mi emberek), ahol is a létrejött egységben visszatükröződik a teljes eddigi Tartalom, majd ezután pedig valamiféle transzformáció következik, amelyben a (Teremtő) Tudat  és az (teremtett) Anyag együttesen fordul/fejlődik (?) valamilyen irányba. Tehát nem az történik, mint az Aranykorban, ahol elvileg eléggé "anyagiatlan", zavartalan élet folyhatott, hanem valamiféle fejlődés, ugyanis a Tudat nem akarhatja megsemmisíteni az Anyagot. A Tudat hozta létre (!), miért akarná elpusztítani (?), inkább kezdeni akar vele valamit. Sőt ha jól sejtem, ebben a folyamatban már igencsak benne vagyunk nyakig, hiszen nincsenek konkrét falak/határok, hanem folyamatosan mozgásban van az Egész. Elég nehéz ezeket megfogalmazni, de talán olyasmi ez, mint amikor az ember (a lélek/tudat) tökéletes önuralommal rendelkezik saját elméje, teste felett, azaz nem azok "uralma" alatt sínylődve, hanem tökéletesen használva azok képességeit fejlődik, az Univerzum útmutatásai alapján - azzal összekapcsolva - valamerre. Csak kérdés merre van ez a vala? Hogyha elengedem a fantáziám, akkor szinte bármit el tudok képzelni, és említettem már korábban, hogy az, ami a mi fejünkben gondolatként megjelenik, az már létezik, mivel nem tudunk a Rendszeren kívül gondolkodni! És itt Rendszer alatt a legnagyobbat értem, nem a Földi programozásunkat. A kérdés csupán az mikor és hogyan tudjuk manifesztálni, létrehozni a most még csak gondolatban lévő potenciált, képességeket. Mi (Én) vagyunk a Képzelő, aki a Képzelet segítségével létrehozza a Képzetet. Ez a Képesség fog várhatóan fejlődni mostantól. ElKÉPesztő új utak nyílnak!

S hogy mik történhetnek? Szerintem bármi. Most talán ne menjünk bele a bulvárlapok által hangoztatott indigó, kristály-, és gyémántgyerekek kérdéskörébe, bár én a saját gyerekeimen látom, hogy már egy generáció alatt is mennyire más tudatszinten vannak, mint mi voltunk, s a szüleink, nagyszüleink meg már végképp érthetetlenül és csodálkozva nézik a nemrég született kicsik dolgait. Egyszerűen ezen képességek megértéséhez nem igazán van genetikailag kódolt "ösztönös" tudás, vagy generációs, átörökített tapasztalat, mivel új (!) elem a rendszerben. Ilyen még nem volt. A Tudat (Isten/Forrás) hozta létre, és nagyon kíváncsian várom mihez kezd vele. Az biztos, hogy ha még nagyon materialista szemlélettel is vizsgáljuk a kérdést, akkor is világos, hogy az agy csupán néhány százalékát használja az átlagember, azon belül is többnyire a bal (racionális) agyféltekét, s akkor micsoda rejtett tartalékok lehetnek a többi, eddig nem használt területen, mint például a jobb agyfélteke intuíciós, "megérzéses" képességei, melyek a tapasztalatok alapján nem egy elhanyagolható faktort alkotnak. És akkor tényleg szálljunk el egy kicsit. Szerintem minden eddig problémának tűnő dolgunk hamarosan egyszerűvé és megoldhatóvá válik, feltéve ha magasról szarunk a Programozóinkra, a Föld jelenlegi uraira, akik maximálisan érdekeltek a kontroll-rendszer fenntartásában. Energetika, gyógyítás, táplálkozás, társadalmi élet, kommunikáció, közösségek stb. - szinte nem kell mást tennünk velük, mint a beültetett programok tökéletes ellentétét. Valószínűleg az űrutazás is egy pofonegyszerű dolog, csak meg kell hozzá érni tudatilag. Amikor még nem tudtál kiskorodban biciklizni, olyan elérhetetlenül nehéznek tűnt, nemigaz? Aztán nem telt el pár év, és már a kormány fogása nélkül is ment a manőverezés, pusztán az egyensúlyérzék javulása miatt! Valószínűleg az élet minden területén meg fognak jelenni olyan új és most még hatalmasnak tűnő változatok, melyek érzékenyen fogják érinteni azokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani vele. 

Szerintem ilyen lesz az elektromosság, mint a jelenlegi bestof energia erőforrás/szállító/tároló "eszközünk" eltűnése. Jelenleg az elektromosság a jolly-joker az energetikai piacon, de szerintem megvannak számlálva a napjai. Senki nem látott még elektront, bonyolult az átalakítása, nehézkes a tárolása, rengeteg erőforrás elégetése kell az előállításához, és sok egyéb rossz tulajdonsága miatt válik egyre elavultabbá. A napenergiát is próbáljuk mindenáron elektromos energiává átalakítani, holott szerintem ez nem egy kifizetődő vállalkozás, pont az említett tárolási nehézségek miatt: vehetsz akármennyi akkumulátort, előbb utóbb azok is elromlanak, ráadásul baromira környezetszennyezőek, ha viszont a villamos hálózatra töltöd fel közvetlenül, akkor meg az lesz előbb utóbb túltöltve, stb. de mint ahogy említettem az ilyen problémák mostantól várhatóan egycsapásra megoldódnak. Ötletként kapásból felmerül, hogy miért kellene nekünk a napenergiát mindenáron elektromos energiává alakítani és abban tárolni? Miért nem tároljuk hőben, mozgásban, vagy anyagban, vagy ezek kombinációjában? Pl. képzeljünk el egy olyan víztornyot, amelyben nappal napenergiával működő szívattyúk segítségével felszívattyúzzuk a vizet több tíz méter magasba, majd este - amikor már nem jutunk napenergiához - a gravitáció segítségével visszaengedjük a vizet, mellyel turbinákat hajtunk meg, így nyerünk energiát. Persze itt is szükség van elektromos energiára, pl. a szívattyúkhoz, de nem ez a főszereplő, hanem a Nap, a víz és a gravitáció. Egy ilyen rendszer nem tud elromolni, legfeljebb a szívattyút kell néhány évente cserélni. Vagy miért nem tároljuk óriási vizes hőtárolókban a napenergiát? Hőszigetelést még mindig könnyebb előállítani, mint aksikat. Jó, tudom ez még nem egy nagy varázslás, de ez is csak egy példa a problémák újszerű gondolkodással történő megoldására. Nem kell hozzá más, mint gondolkodás, és a természet erőinek tudatos használata. Miért kell elégetni egy rakás anyagot ahhoz, hogy felemeljünk egy rakétát?? Én nem hinném, hogy az UFO-k fosszilis erőforrásokat égetnek el, vagy elektromosságot használnának, legfeljebb kisegítő, kiegészítő alegységek vezérléséhez, de szerintem egy magára valamit is adó földönkívüli - a Galaktika működési elvével analóg módon - alapvetően a spirálban rejlő törvényeket, és a mozgásra épülő mechanikus erőket használja, mint pl. gravitáció, mágnesesség, magerők. Navarre írásának végén szerepel egy kiskocsi makett ötlete, amin lehet kísérletezni ilyesmikkel, és ezeket a törvényszerűségeket alátámasztva érdemes megnézni ezt a szemléltető kísérletet is:

 

Eric Laithwaite - gyroscopic gravity modification 

A kísérlet lényege az, hogy megfelelően kombinált mozgásokkal még egy nehéz tárgyat is könnyedén a gravitáció ellen lehet dolgoztatni, csak ismerni kell ennek a fizikáját. Látható, hogy a végpontján felpörgetett "súlyzó", a tengelyét spirál (csavart) mozgásra fogva könnyen felemelhetővé válik. Ha hiszünk az UFO-kban, ha nem, ha földi eredetűek, ha nem, attól még kivétel nélkül mindegyik észlelésben azonosítatlan forgó repülő tárgyat lehet látni. Ez nem lehet véletlen. Ez egyszerű tudatváltással elérhető ismeret, amitől szerintem nem vagyunk messze.Varázslás? Nem, a természet mélyebb ismerete. Ahogy Bastian is szokta emlegetni, nincs olyan, hogy "természetfeletti", minden ami VAN, az a Természet része, ebből kifolyólag - ahogy fent is szó volt róla - minden ami a fejünkből kipattan, az csupán felfedezése annak, ami már VAN. Nincs ebben semmi okkultizmus, vagy feketemágia, ez egyszerűen tudásszint kérdése (nem feltétlen technikai értelemben, bár az is része a rendszernek). Biblia-hívőknek gyorsan leszögezem, hogy a varázslást, azaz a gondolkodást IS ISten találta fel, így nem bűn használni. :) Simán el tudok képzelni mostantól repülni képes embereket is, hiszen a levitációhoz, lebegéshez nem kell más, mint egy csipetnyi varázs, egy kanálnyi erő, ezzel tudatosan becsapni a fizikai testi megnyílvánulásunkat meg a gravitációt. :) 

A GALAXIS Útikalauz Stopposoknak a következőket írja a repülésről:

"A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább a fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázni azt. Válassz ki egy derűs napot - javasolja -, és próbálgasd. Az első rész könnyű Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül. Tehát inkább a második rész, az elhibázás a nehéz. 

Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el. Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban. 

Ha mégis szerencséd van, és figyelmedet a döntő pillanatban sikeresen elvonja valami egy pillanatra, mondjuk egy pár pompás comb (csáp, álláb; fajtától, illetve egyéni hajlamtól függően) vagy egy, a környéken robbanó bomba, vagy ha hirtelen kiszúrsz egy közeli gallyon mászó szörnyen ritka bogárfajt, akkor nagy meglepetésedre nem csapódsz a földre, hanem ott maradsz néhány hüvelykkel fölötte lebegve, elég idétlen külsőt öltve. Ez a pillanat óriási és pontos koncentrációt igényel. Próbálj fel-le mozogni: fel-le, fel-le, fel-le. Felejts el minden súlyodra vonatkozó adatot, és lebbenj feljebb. Senkire ne figyelj, aki beszél hozzád, mert semmi hasznavehetőt nem mondhat. Leginkább a következő szavak szoktak elhangzani: "Te jó Isten, ez lehetetlen!" Életbevágóan fontos, hogy ne hidd el egyetlen szavukat sem, máskülönben igazuk lesz. Emelkedj egyre feljebb. Próbálkozz meg egy-két bukórepüléssel, először óvatosan, majd egyenletesen lélegezve repülj el a fák fölött. 

SENKINEK SE INTEGESS!

Ha már egy párszor ezt végigcsináltad, a pillanatnyi figyelemkihagyást egyre könnyebben sikerül majd megvalósítani. Aztán megtanulhatod, hogyan változtass irányt, sebességet, hogyan manőverezz, és az egész lényege annyi mindössze, hogy sose gondolj túl erősen arra, mit akarsz csinálni, csak hagyd, hogy minden magától történjen. Azt is megtanulod majd, hogy érj pontosan földet, mert az első próbálkozásnál még elég szerencsétlenül fog sikerülni. Csatlakozhatsz magán-repülőklubokhoz is, ahol segítenek elsajátítani a pillanatnyi figyelemkihagyást. Fura külsejű (vagy véleményű egyéneket fizetnek azért, hogy a döntő pillanatban a bokrok mögül elébed ugorjanak és megmutassák magukat és/vagy kifejtsék véleményüket. Kevés valódi stoppos engedheti meg magának, hogy belépjen; de néhányuknak a klub még ideiglenes munkára is lehetőséget nyújt."

S ugye felfigyeltünk rá, hogy az aki azt mondja: "Te jó Isten, ez lehetetlen!" az az egyik programozó, vagy a program tudatlan végrehajtója? Hányszor van, hogy egymást húzzuk vissza az üstbe?! Aki még nem látta volna, annak ajánlom a következő sorozatot, ez itt a négy részes előadás befejező része, (szerintem elegendő ezt megnézni, mert az első három rész arról szólt, hogy benne vagyunk a kakiban, ez pedig arról, hogyan lépjünk ki belőle). Köszönet a PPP csapatnak a fordításért.

David Icke: Ébred már az oroszlán (4. rész) Igazság Rezgések

 

Szóval bár az ítélet napja elmaradt, de azért ne keseredjünk el. Magasról kell tenni a programozóinkra, akik egyre durvább eszközökkel próbálják majd fenntartani a rendszerüket - sikertelenül. Általános szinten még nem érzékelhető változás történt és történik, és én komolyan bízom abban, hogy egy új korszak hajnalára ébredtünk. Ha jól emlékszem Avatara említette egyszer, hogy az új korszak (új életszemlélet) szempontjából ne várjunk egyből szikrázó napsütést - most még csak ott tartunk, ahol az éjszaka éppen véget ér, még sötét van ugyan, de már elkezdődött a hajnalodás, amit egyelőre még nem látványosan, hanem csak valami változás előjeleként, halvány kékes-zöldes derengésként látunk a horizonton. Ma még csak egy halvány, vékony csík jelent meg Ég és Föld között. Egy hasadék. Bizonyos szempontból ez is egyfajta világvége. Ez a rossz álom vége, és ez az ébredés kezdete. Hajnalhasadás. Amikor a varázslás elkezdődött...