Nálatok is sok a Téli Kólás területi képviselő?

FRISSÍTÉS ALUL!

"Nálunk azt mondták, hogy a Mikulás jön december 6. reggelre virradóra; Karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékot. Aztán ez a mese módosult, amikor kijöttem éjjel inni, és láttam, hogy a másik szobában, ahol a karácsonyfa szokott állni többen is sürgölődnek. (Sárga üvegajtó van, szóval az alakokat láttam csak.) Reggel feltettem a kérdést, hogyha a Jézuska jön, akkor miért voltak többen is a szobában. Erre azt mondták, hogy az angyalok segítettek neki. Itt már bonyolódott a sztori. Jézuska is, angyalok is, én már gyanakodtam. :) "

Na igen. Lassan már én sem tudom mivel hülyítsem a gyerekeket, a Kólással, vagy a Jézuskával? Nem is azzal van itt a baj, hogy hazudjunk, mert nekünk is hazudtak gyerekkorunkban, hisz ez kegyes hazugság, és nem is azzal van baj, hogy alapvetően ez az egész Mikólás ünnepség a zsarolásra épül - mertugyebár "kisfiam, ha nem viselkedsz rendesen, nem hoz neked semmit a Télapó!" - hanem alapvetően azzal van itt a baj, hogy magam sem tudom eldönteni erről az egész mókáról, hogy hasznos-e vagy inkább káros. Ráadásul az egész ilyen materiális gondolkodásmódra bíztat - mert ugye milyen jó is amikor a Mikólás a jó gyerkőcöknek előkap a zsákból egy-egy kólát -, s a dualitás erősítésére. Mostanában kérdezgeti a nagyobbik csimota, hogy ez meg az jó-e? Pl. "Apa, a meleg az nekünk rossz ugye, mert attól izzadunk ugye?" - a válasz természetesen kioktató, de másképp nem megy: "Attól függ kicsikém, a hidegben jól esik a meleg, de ha túl meleg van megéghetünk." Szóval valahogy így kellene lekezelni ezt a Miklós dolgot is, hiszen talán elő lehet adni a dolgot kevésbé materiálisan is. Nem ajándékkal zsarolni, hanem másképp, "jó tett helyébe jót várj" alapon. Apropó! Mikulás, vagy Télapó? A Télapó a szoc. időkből való, a Mikulás származására több elmélet is létezik, de az tény, hogy ez az alapvetően északi kultúrszökevény nem igazán illeszkedik bele a magyar hagyományokba. Én nem is szeretem. Azt meg végképp nem szeretem, hogy már november közepe óta díszítik az üzletek kirakatait! Minek?? Még van több mint egy hónap, bmeg! Komolyan mondom nem látni mást az utcán, mint mindenben a "Vásárolj! Vásárolj!" manipulatív buzdítást. Az egész kísértetiesen hasonlít a They Live c. ébresztőakcióra.

És ez az egész lassan eljut oda, hogy már december közepére csömöröd van az egésztől, majd mikor óvatlanul betérsz egy boltba és meghallasz egy újabb karácsonyi nótát, akkor jobb esetben elhányod magad, rosszabb esetben veréssel fenyegeted az előadó elkövetőt, különösen, ha George Michael Last Christmas c. száma az adott dal! Ím tessék, csak hogy Ti is szarul érezzétek magatokat: 

Kétszer is meg lehet hallgatni egymás után, bár ez már igazi szado-mazo.

Talán nem meglepő, de az egész Karácsonyi mizériával bajban vagyok, ugyanis számomra ez az egész ünnep teljesen másról szól, mint amit erőltetnek ránk a Materializmus Papjai. Egyáltalán nem az ajándékozásról kellene szóljon, egyáltalán nem a csinadrattáról, fényes gömbökről, heje-huja, zabálásról, kitárulkozásról, ablakba helyezett színes kínai szarokról, hanem pont az ellenkezőjéről: a visszahúzódásról, a békességről, a csendről, a családról, és a belsőségességről. Mikós ügynököt sem tudom az előírt módon kezelni, mert az egész olyan baromságnak tűnik, idegennek, és szomorúnak - pont mint a cirkusz. Legalábbis nekem. Persze ha belegondolok - és ez az egyetlen értelmes indokom ennek a marhaságnak a folytatására - nekem is nagy élmény volt gyerekként aznap izgulva felkelni, és belekukkantani a csizmámba. Valamelyik évben megkértük az egyik szomszéd srácot, akinek nincs gyereke, hogy vállalja el a mikulás-szerepet - alapvetően nagyon jól sikerült a buli, élvezték a gyerekek is, de azért én láttam imitt-amott megcsillanni a félelem szikráit is a kicsik szemében. Kell-e ez? Jó-e ez nekik, nekünk? Mire jó ez, hogy december 5-én az édességgyártók megbízásából ellepi az utcákat ez a sok értékesítési ügynök? Elnézést, de hülyék vagyunk mi, hogy bekajáljuk ezt a kiválóan kitalált üzleti fogást csak mert valami pap annak idején tett is némi jót? Nem szúr szemet a nyomozó hatóságoknak, hogy van itt egy országonként más-más nevű alak, akinek van telephelye Lappföldön is, azonosítatlan repülő tárgyal utazik, s mindenhol vannak ügynökei?? Hát nem veszik észre mekkora maffia ez? :)

-------O-------

FRISSÍTÉS:

(Időközben befutott Olivin kedves írása ugyanehhez a témához, mely méltó folytatása az előzőekben megfogalmazottaknak, sőt tovább is megy, nem csak sír, hanem mutat is jobbat, íme:)

Ha már Mazsola testvér rám hárította ezt a megtisztelő feladatot, az ünnepről írnék néhány gondolatot, fogadjátok szeretettel, kedves barátaim.

Induljunk ki az ünnep fogalmából. Az ünnep ugye a hétköznapjainkat tagoló szakrális pillanatokat jelenti, amikor a profán időből átléphetünk az időnélküliségbe. A keresztény szokások kötelező jellegűvé alakulását megelőzően is a kozmikus idővel harmóniában, meghatározott csillagállások idején ünnepeltük az életet. Holott bacchanália, közös orgia, hol áldozatok bemutatása által, de a cél a KÖZÖSSÉGI élmény volt – a mindenki egy érzésének megtapasztalása. Az évszázadok során rárakódott a keresztény dogmatika, de a fényünnep, a NAP születése a legfontosabb ünnepek egyike, mely egy új kör indulását jelzi. (és előtte az előző ciklus lezárultát, természetesen)

Nem szeretném bemutatni, hová fajultunk mostanra, mindenki tudja. A szeretet ünnepe szánalmas, ha abban merül ki, hogy ajándékozni kell egymást illemből. Mert ajándékot akkor jó kapni is, ha nem számítasz rá. Egyáltalán minek ajándék? Talán gyerekek vagyunk még mindig? Kell a színes cukormáz? A csillogó díszek? A sütemények?

Olyan puritán családban nőttem, fel, ahol a karácsonyfát pogány német népszokásnak tartották, nem is volt nálunk soha. Nem is hiányzik nekem semmiféle ünnepi dísz, az együtt elköltött ünnepi ebéd teljesen elég.

Mert egy kör lezárásához, a számvetéshez egyetlen dologra van szükségünk: a szívünkre. Ki tudjuk-e üresíteni, elengedni, aminek menni kell, hogy az új fény első sugara megtölthesse azt? Tudunk-e ebben a forgatagban elcsendesedni, mint a természet maga? Tudunk-e szívből jövően egymásra mosolyogni és a teljes jelenlétünkkel, valódi figyelmünkkel és őszinteségünkkel megajándékozni szeretteinket?

Hántsuk le az ünnep jelentését a legbelső üzenetéig és akkor hazugság- és stresszmentes, meghitt karácsonyunk lesz!

Gondolatébresztő kis bejegyzésnek szántam, beszélgessünk inkább! :o)

Olivin