Az Egó utolsó kiáltása a Krisztus-tudatban

Most értettem meg ezt a dalt igazán... 2:26-tól lúdbőr.

Mások is voltak már akik megértették. Voltak akik megfestették, voltak akik elénekelték, még aggastyánként is!, volt, aki tökélyre fejlesztette a sikoltozós részt,  s voltak akik írtak róla, elemezték. Az egó utolsó kiáltása a Krisztus-tudatban c. életfejezetre számomra az egyik leghihetőbb magyarázat a következőkben rejlik (részletesebben itt>>) : 

"(...) engem is zavar kissé az, ahogy ti állandóan a szegény egótokat állítjátok célpontba. S ha kell, ha nem, mindent az egóra fogtok, holott szerencsétlen egó aztán tényleg csak egy látszat-én, egy innen-onnan összetákolódott automatizmus- és reakció-komplexum, amit óhatatlanul kitermel bennetek a földi lét, az embervilág sokféle, sajátos hatása, társadalmi berögzültsége, szabálya és elvárása. De mondom: már számomra is kezd nyomasztóvá válni, hogy ti az ősidők óta szinte összes vallásotok tanításai miatt agyon-vissza ostorozzátok egótokat! Pedig egó nélkül, tökéletesen-teljesen egómentesen egyetlen ember sem képes élni a földi világban, mivel hogy az emberlétnek azon szakaszában, melyben ti benne haladtok, szükségszerűen kell felbukkannia, léteznie egótoknak. Mégis már a kezdetektől fogva azt tanítják nektek egyes egók, hogy nyírjátok ki az egótokat! Csakhogy valamekkora egója annak a nagy gurunak, szentnek, vallási tanítónak is mindig marad, amekkorára szüksége van ahhoz, hogy emberlétét a földön egyáltalán fenntarthassa. Ha más nem is, de például az ember életösztöne, vagyis az, hogy a szenvedésektől megóvni akarja magát, továbbá, hogy az őt érő támadások esetén a túlélési késztetése lelkében erősen hat, mindenkinek, még a bölcseknek is az egójukból fakad. (...)

Az életösztönötök az egó létével függ össze, mégpedig amiatt, mert az emberi egó annak az isteni tudatrésznek, lélekdarabkának földi illúzió-énje, mely nagyon is pontosan tudja, hogy neki csak egy élete van. Ám, ha nem egy élete lenne, s ezáltal életösztöne nem sarkallná eme egyetlen életének megóvására, akkor a földön az emberi faj már rég kipusztult volna. Az azonban, hogy nem pusztult ki, összefügg azzal, hogy a ti Teremtőtök és végül az Isten, nagyon is fontosnak tartja azt, hogy létezzenek olyan világok, mint a tiétek, melyekben az életösztön az, ami által rajtatok keresztül ő, a Léteztető és a Teljesebb Tudatbirodalmak is megnyilvánulhatnak, a rendszeres testöltést és mellesleg az egó közreműködését fel-használva.

Szóval végre meg kéne értenetek, hogy ez a ti földi dimenziótok nem valami rusnya, félresikeredett, véletlenségből vagy hibából keletkezett, Isten elfajzott létgondolatait hordozó világszféra, melyben az elfuserált ember-egók szaladgálnak itt össze meg vissza, hanem az Isteni Megnyilvánulásnak, Megtestesülésnek egyik rendkívül fontos, kihagyhatatlan és nélkülözhetetlen állomása, jelentőségteljes létezési formája. Nélküle és a hozzá hasonló, fizikainak nevezett világok nélkül, egész egyszerűen nem lenne teljes és tökéletes az Isten mindent léteztetni szándékozó, önkifejező manifesztálódása. 

(...)

"Kérdező: Na, én azért már hallottam olyan emberekről, például Buddháról és Jézusról, akik le tudtak mondani az egójukról. Jézus például kész volt feláldozni az életét. Azzal együtt meg csak-csak az egóját is halálra ítélte, nemde?

Válaszoló: De, csakugyan. Ámde, amikor a kereszten a testi fájdalmakat élte át, ne gondold, hogy benne is a saját ember-egójának életösztöne nem támadt fel egy-egy pillanatra. Ahogy még korábban, akkor, amikor elhatározta, hogy nem fut el üldözői elől, sőt magát nekik tudatosan kiszolgáltatja, szintén átélt bizony keserves órákat, s éppen egójának halál-félelme, életösztöne és szenvedésektől való rettegése miatt. Buddha pedig csakúgy továbbra is használta - ez a jó szó! - maradék egója bizonyos részeit arra, hogy megvilágosodása után is tudjon töretlenül kommunikálni környezetével, tanítványaival. Az egót ugyanis nem kinyiffantani kell, ahogy azt nektek ma is rengeteg tan melegen ajánlgatja, hanem első lépésben elfogadni, majd használni arra, amire való, s akkor, amikor rá elengedhetetlenül szükségetek van. Azaz meg lehet tanulni azt, hogy az ember az egóját - miután kiismerte - uralni, kontrollálni és irányítani tudja. Az egónak ugyanis rengeteg pozitívuma is van..."