Occupy Hősök Tere

Hasonlóan hozzám, másoknak is el szokott gurulni a gyógyszere (egy helyen azt olvastam magamról, hogy "nem értek mindennel egyet vele, és néha kicsit túlpörög, de döbbenetesen jó meglátásai vannak" :) ), azonban időnként még a hasonszőrű "elborult" elmékben is összeáll egy-egy kristálytiszta kép egy-egy adott helyzetről. Most egy ilyen képet szeretnék megosztani, mert igencsak pontos, logikus és tiszta gondolatmenetet írt le a 2012.blogol-os srác.

"Több mint négy évvel ezelőtt, mikor írni kezdtem a 2012 Blogot, a legelső nagybejegyzésemben, még az Irányítókról szólót is megelőzve, a bankrendszerről írtam, Terria és Lerzia meséje címmel. Akkor ez a történet még ez maga volt az összeesküvés-elméletek szent grálja, sőt, kirívó antiszemitizmus és minden egyéb volt, nem véletlenül született meg látszólag fiktív történet formájában, amelyről aztán az olvasó eldöntheti, mekkora a valóságalapja.

Most, 2013-ban kicsit máshogy állnak a dolgok, lényegében azonban sajnos mégsem. Annyi történt, hogy mostanra a gondolat szalonképes és közkeletűvé vált – túlvagyunk az Occupy Wall Street tiltakozási hullámán, Drábik Jánost képernyőre engedik, újabban Kásler Árpádot és Damm Andreát is, sőt, már a 12 éves kislány is érti, hogy a bankok tehetnek „mindenről”, akik „a semmiből állítottak elő” pénzt. Bár, mint a meséből kiderül, ez kissé bonyolultabb, dehát ha így megérti mindenki, akkor mondjuk így.

Ami tehát egyértelműen látszik, hogy a média- és pénzhatalom meg akarja ismertetni az emberekkel széles tömegével a bankok „mesterkedéseit”, legalábbis nagyjából – de legalábbis azt akarja, hogy az érzelmi viszonyulás a bankok irányában meglehetősen negatív irányba tolódjon a társadalomban. Tudván, hogy a hatalom előszeretettel szervez forradalmakat önmaga ellen, ez nem is meglepő.

Amit nem értek, hogy néhány egyszerű hatalomgyakorlási minta felismerése miért olyan nehéz, mikor annyian oly sok éve beszélünk róluk, itthon és külföldön. Itt van például a probléma-reakció-megoldás. Ennek a visszafejtését – figyelem, szájbatalpaló következik – mindig a végéről kell kezdeni! Azon egyszerű oknál fogva, hogy a megtervezésük is így zajlik. Először kitűzzük a célt, majd megtaláljuk azt a problémát, amelynek megoldása a cél, a kettő közé pedig, hogy a játékba bevonjuk az embereket, kidolgozzuk a reakciómenetet.

 

Tudjuk, hogy mi a cél, nem? „Globalizált”, valójában centralizált, a jelenlegi mutyizás helyett nyíltan központból irányított globális politikai-gazdasági rendszer felállítása. Ennek legfőbb alapkellékei: globális törvények, világkormány, világrendőrség, központi világbíróság, globális központi bank. Ha már a bankrendszerről van szó, bennünket nyilván az utóbbi érdekel elsősorban. Bár a pénzügyi jogszabályokat is „harmonizálni” (centralizálni) kell majd végül, hogy igazán jól (iiletve rosszul) működjön a dolog.

Itt vannak ezek a szemét, önkényeskedő bankok, akik azt csinálnak, amit akarnak, egyoldalúan változtatgatnak szerződéseket, kilakoltatják világszerte emberek millióit? Megoldás: meg kell regulázni őket! Regulázni, úgymint, rendszabályozni. A tevékenységüket figyelő és korlátok közé szorító felügyeletre, felettes szervre van szükségük! Ez pedig csak globális szinten kivitelezhető. Ha ez megvan, akkor nincs több kilakoltatás, és nincs több válság, mert ugye azt is ezek a szemetek okozták a leprikóndollárjaikkal...

És teljes a képlet. Probléma: devizahitelek, FEMA táborok és egyéb borzalmak; reakció: occupy wall street „baloldaliaknak”, alkotmányozó skandálás árpádsávokkal „jobboldaliaknak”, ami mind-mind a világon semmit nem ér el, majd jön felülről a hatalom és jól megadja nekünk a megoldást: központi világbank. És aztán persze világkormány.

Ennyire nehéz volt megfejteni? És akkor megy a találgatás az internetes fórumokon, hogy vajon Kásler Árpád a hatalom embere vagy becsületes hazafi. Mit számít ez, amíg pontosan azt teszi, amit szerepe szerint tennie kell: reagál! Hogy saját legjobb meggyőződéséből, vagy felsőbb parancsra, az mindegy a hatalom szempontjából. Reagál, ahogy az alattvalók mindig is szoktak. Segít meglépni a második, a legkritikusabb lépést, a reakcióét, ahol a hatalom kiadja a kezéből a labdát, ahol az embereknek kell megmozdulniuk, hogy aztán a megoldásról érezzék, hogy az ő akaratukból és értük történik.

Természetesen egy globális központi bank létrehozása a világon semmit nem fog megoldani a valóságban, mert nem arra találták ki. Arra találták ki, hogy ne kelljen már ezt az önmagunkkal versengős színjátékot játszani, hanem végre egy franchise-ba tömörülhessen a világ összes nagy bankháza, még ha különböző cégnevek alatt is. Elvégre ha bemész egy CBA-ba, ugyan nem érdekel, milyen kft a tulajdonosa és üzemeltetője annak a boltnak, a CBA logó az CBA logó, és kész. A globális-centrális bank logója pedig biztosíték lesz majd az ügyfélnek, hogy embercentrikus és tisztességes bankolás folyik odabent – amíg nem jönnek még durvább válságok és még tömegesebb kilakoltatások."

Forrás: http://2012.blogol.hu/read?perm=4040111#logdrb

Fentiekkel tökéletesen egyetértve azért szerintem - a materialista magyarázatok mellett - van ennek az egész occupy-sorozatnak egy szellemi-energetikai célja is. A tömeg képes elvezetni felgyűlt energiákat, sőt egyfajta nyomás-levezető szelepként is működik. Kimentünk, jó sokan voltunk, kiabáltunk egy sort, majd kellemes érzésekkel hazamentünk. Igen, megtettük, amit meglehetett tenni. Nos igen, pont így gondolkodik az elit is, csakhogy mit tettünk igazán? Változott a rendszer? Nem? Ja, akkor az egész illúzió volt csupán, nem? Az egyik csicskájuk is nyilatkozta nemrég, hogy "Tüntetni fognak. Igen. És? Majd hazamennek." Hát igen, hát igen, hát igen. Így működik ez a akció-reakció-ellenreakció, sőt erre számítanak, erre terveznek is. Ezt a csatát ellenfeleinkkel kizárólag szellemi síkon lehet megnyerni, materiális eszközeink alkalmatlanok erre, és le is vagyunk maradva pár ezer évvel. Szóval én - bár egyetértek a tüntetők jelmondataival, és érzéseivel - mégis a szellemi megvilágosodás útját javaslom a kukaborogatás helyett. Persze ki vagyok én, hogy megmondjam merre vonuljon a tömeg? Nyílván arra fog menni, ahonnan azt hallja, amire vágyik. Még akkor is ha ez az út a vágóhídra vezet... Sajnos, vagy nem sajnos, de ez így van: szűk az a bizonyos kapu, nem mehet át mindenki egyszerre...