Sokszor kritizáltam már a materialista érem két oldalát, a tudományt és a vallást, melyek látszólag ellentétei egymásnak, mégis véleményem szerint mind a kettő ugyanabból a gyökérből ered, és ugyanúgy képes magába szippantani és nem ereszteni a megtéveszthetőket. Egy tudományos paradigma is képes vakhitté válni, mint ahogy egy vallás is képes szemellenzősen rögzítetté alakulni, akár egy vizsgálati betonkocka. Most e virtuális érménk "harmadik oldalát", a spiritualizmust vegyük virtuális mikroszkópunk kereszt-tüzébe, - mely egyébként pont a híd szerepét kellene betöltse az érem két oldala, a tudomány és hit között (ha valaki esetleg nem tudja elképzelni milyen egy híd egy érem két oldala között, akkor fúrjon egy pici lyukat az érem közepébe, és lőn...). És hogy miért kell a spiritualitást, mint szerintem alapvető útmutatót is kicsit megráncigálni? Nos, egyszerű: mert úgy tűnik ott sem fenékig tejfel minden. A magam részéről egyébként kezdek egyfajta állandó, de visszafogott derű állapotába kerülni, és öröm olvasni a magaméhoz hasonló hangulatú gondolatokat. Íme egy újabb gyöngyszem, egy lyuk az érem közepén:
"A fantázianevén nyomatja a kvantum mágust, a valódi nevén meg utálja a szomszédot"
"Kvantum
mágus. Angyalmédium. Sorselemző. Tisztánlátó. Jósnő. Rontáslevétel.
Szellemgyógyász. Nem is tudom miket lehetne még sorolni, annyi minden
van. Manapság egyre több ilyen olyan képességgel rendelkező emberrel
találkozni. Mindenhol hirdetik a szeretetet, elfogadást, felemelkedést,
tisztulást, dimenzióváltást, áthangoló / csatornákat megnyitó
energiaáramlásokat, 12 szálú DNS-t, és még lehetne sorolni hogy mit. Na
de ezek mennyire valós dolgok, és mi az, amit csak beledumálunk?
Az ember az egy érdekes teremtés. Valamiért mindig elmenekül valamibe a valóság elől. Drog, alkohol, túlzott szex, szerencsejáték, különböző pótcselekvések, és. Spiritualitás. Igen. Úgy veszem észre, hogy a mai világban a spiritualitás az, amibe nagyon sok ember elmenekül. Az ember valamiért sosem önmagától várja a megoldást, hanem mindig valamilyen külső erőtől, vagy akkor fogalmazzunk úgy, hogy egy magasabb erőtől. Mint feljebb írtam, emlegetünk nagyon sok mindent, várunk sok helyről megoldást, na de egyetlen egy dolgot nem nagyon szoktam hallani. Önismeret.
Lehet unalmasan hangzik már, de most komolyan, mi más dolgunk van a Földön? Vajon mennyire fontos, hogy ilyen olyan mesterek, tanítók, médiumok, mágusok, jósok nem tudom mik legyünk? Tényleges önismeret nélkül ezek hogyan tudnak megvalósulni? Hogy szeressem a másikat, hogy fogadjam el a másikat, ha ezeket magammal szemben nem élem, mert olyan blokkok vannak bennem mélyen? Hogy emelkedjek, ha nem tudom hova emelkedek? Hogy tisztuljak, ha azt sem tudom mit kell tisztítani valójában? Vajon ez az önismeret, a spiritualitás, hogy valami fantázianéven futó médiummá, gyógyítóvá, nagymesterré váljunk? Nem hiszem.
Hajlamosak vagyunk különböző dolgokba belemagyarázni ezt azt, vagy olyan dolgokkal foglalkozni, ami szerintem tök felesleges. Íme pár példa. Indigó gyerek. Tök szép és jó, na de mi változik? Nem lesz ettől még felemelkedett mester a gyerekünk.
12 szálú DNS. Na most ez mennyire fontos, mi fog megváltozni annak tudatában, hogy majd egyszer valamikor lehet lesz 12 szálú DNS-ünk? Ilyen olyan áthangoló / csatornákat megnyitó energiák. Június elején miért érdekes az, hogy augusztusban milyen energiák érik a Földet? Tudat alatt arra készülünk így, nem a júniusban élünk. Csillagküldöttek, pl. Plejád, Szíriusz. Min változtat az a tudat, hogy mondjuk a Szíriuszról jöttem? Holnap jön a csekk, éhes vagyok, dühös vagyok továbbra is. Ezek úgy gondolom olyan dolgok, amik nem fontosak most számunkra. Maximum az életfeladatunkban segítenek majd. Na de hogy van életfeladat önismeret nélkül?
Bár nem vagyok az idézetek híve, de hagy idézzek egy filmből: "Yoda: Mindig elkalandozott a tekintete a jövőbe, az ismeretlenbe. Soha se azt nézte, ami előtte áll. Mert mit keresett? Kalandot. Veszélyeket. A Jedinek nem ez a fontos. Te nem leled a helyed." Szóval igen, Yoda is megmondta a Star Warsban, hogy mindenfelé kalandozunk, csak azt nem nézzük, ami előttünk áll. Nem, nem a 12 szálú DNS áll előttünk, de nem is a dimenzióváltás. (Ez is úgy gondolom már egy kicsit fel van fújva). Hanem pl. az, hogy megoldjuk szüleinkkel a kapcsolatot, vagy rendezzük a félelmeinket. Teljesen feleslegesen foglalkozunk olyan dolgokkal, amik vagy nincsenek jelen, vagy egyáltalán nem tudunk velük mit kezdeni. Mint indigó gyerek, plejád, DNS, stb.
Nem leljük a helyünket.
Mint írtam, nem szabad elfelejteni, hogy hol vagyunk, és kik vagyunk. Jelen pillanatban még mindig a Föld nevű bolygón, mint emberek. Ebben a testben, ebben az inkarnációban nem vagyunk angyalok, nem vagyunk Szíriuszi lakosok, nem vagyunk felemelkedett mesterek, hiába akarunk azok lenni. Ha azok lennénk, akkor nem a harmadik dimenzióba születtünk volna le emberként. Ez nem egyenlő azzal, hogy ne tudnánk ilyen energiákkal kapcsolatba lépni, vagy hogy valamilyen szinten ne hordoznánk esetleg ilyesmi energiákat magunkban.
Viszont ez nem jogosít fel arra, hogy a földi életünket ellökjük magunktól, és úgy legyünk jelen, mintha nem is emberek lennénk, és nem is itt élnénk, hanem valahol máshol.
Az ember az ilyen. Ha megtetszik neki valami, akkor azt egyből magáénak tudja. Még jó hogy, ki ne akarna csodás helyeken élni, vagy magasabb dimenziós, szeretettel teli lények között lenni? De sajnos nem ez van. Itt vagyunk a Földön, emberek között. Ez kb. olyan, mintha állandóan belőnénk magunkat, és utaznánk mindenféle magasabb dimenzióba, és ott éreznénk jól magunkat. De ha ott érezzük jól magunkat, és a valós lakhelyünkön, a Földön nem, akkor mennyire élünk Földi életet? Nem kéne rendbe rakni a dolgokat, hogy jól érezzük magunkat a Földön?
És akkor nem akarnánk a Szíriuszon lakni.
Sokan nyomulnak fantázianévvel, de nem tudom miért. Egyes nevek úgy hangzanak, mintha minimum a Star Warsból, vagy egy másik sci-fi, fantasy világból jöttek volna. Képzeljük csak el, Han Solo, kvantum mágus. Darth Vader, sorselemző. Leia Organa, angyalmédium. Spock, tisztánlátó. Vajon miért jó az, hogy más nevet veszünk fel, mint ami a valós nevünk? Ez olyan, mintha Béla helyett azt mondanám, hogy Balázs vagyok, miközben nem. Mintha letagadnák saját magukat ezzel. Vagy mintha két énjük lenne. A fantázianevén nyomatja a kvantum mágust, a valódi nevén meg utálja a szomszédot. Úgy gondolom az utóbbi az sokkal valósabb tud lenni, mint a kvantum mágus.
Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy a szomszéd utálat az ugyanúgy részese, mint a kvantum mágus.
Úgy gondolom egy kicsit elszálltunk a spiritualitással, rosszul értelmezzük az egészet. Én is rosszul értelmeztem sokáig. Egy jó darabig nyomattam a szertartásokat, örömködéseket, meditációt meditáció hátán, tisztítást tisztítás hátán, stb. De valamiért csak nem akart az életem egyenesbe jönni. Pont azért, mert mindent csináltam, csak önmagam mélységével nem foglalkoztam, hanem úsztam a felszínen, és varázsoltam össze vissza. Valami történt, nem azt mondom hogy hiába való volt a dolog, csak elsősorban nem ez lett volna a dolgom. A spiritualitás nálam nem azt jelenti, hogy akkor most örömködünk, minden percben boldogok vagyunk, hirdetjük a szeretetet éjjel nappal, tanfolyamról tanfolyamra járunk, nyomatjuk a Facebookon a hatalmas bölcseleteket, idézeteket (mint most azt szokás), közben meg nem tudjuk megoldani a kapcsolatot a szüleinkkel, utáljuk a fél rokonságot, stb. Erre egy két spirituális ember azt mondaná, hogy "Nem vagyunk egy szinten, ők alacsonyabb szinten vannak, mint én." Na ne már. :)
Szóval nálam a spiritualitás a mindennapokban rejlik, az apró kis eseményekben. Nem az 5 dimenziót felemelő szertartásban, a fél hétvégés tanfolyamban, a bölcseletek másolgatásában.
Hanem pl. abban, hogyha odajön hozzánk a hajléktalan, akkor mit reagálunk? Rá se nézünk, mert "nem vagyunk egy szinten"?
Vagy adunk neki pénzt, annyit amennyit? Ő is tanít minket, nem csak a nagymágus a katedrán, 100.000 Ft-ért.
Például arra, hogy áramoltassuk a pénzt, mert ugye az is energia. Vagy hogy annak is segítsünk, aki nem egy gondolkodású velünk, esetleg kicsit alacsonyabb szintű életet él, mint mi.
Lehet elkölti pár száz forintos töményre. És? Az az ő dolga már.
Több embernél azt vettem észre, hogy ellökik maguktól a materialista dolgokat. Kaja, pia, szex, cigi, buli, stb.
Tehát ha ezt és ezt csinálom, akkor mégis milyen ember vagyok, nem tiszta cselekedet. Valahol én is ilyen vagyok még egy két témakörben sajnos, de dolgozom rajta, legalábbis felismertem. Nálam inkább dilemmaként jelenik meg.
Ha ezt csinálom, akkor nem vagyok eléggé spirituális, ha meg ezt csinálom, akkor meg nem vagyok eléggé materialista.
Meg kell találni a kettő között az arany középutat, mert a szex, az alkohol, az evés, a szórakozás, a dohányzás is lehet spirituális. Lehet élni nélkülük, de szerintem az már nagyon szerzetesi élet, vagy "nem akarok a Földön élni" effekt.
Kb ez most a filozófia a Földön: "Jön a dimenzióváltás, jesszoké, akkor az majd megold mindent, végre jön az aranykor. De ne felejtsétek gyerekek, minden percben gondoljatok a szeretetre, mert szeretni jó dolog!" Összefoglalva, csalódtunk a materialista, Földi életben. Nem csoda, sok aljas dolgot csináltunk az évezredek során. Megértem azokat, akik várják az aranykort, szebb jövőt. Viszont a túlzott spiritualitás sem megoldás, az abba való menekülés sem a kiút. Úgy érzem, hogy még mindig valamilyen külső, megmentő, felemelő erőre várunk, ami majd helyettünk megold mindent. Ilyen olyan csillagnemzettségekre, földön kívüliekre, angyalokra, felemelkedett mesterekre, totemállatra, nem tudom mire. Mi lenne, ha felgyorsítanánk a folyamatot azzal, hogy elindulunk önmagunk mélységébe? Hogy tényleg spirituális életet élhessünk, ne csak valami Disney mesét.
A döntés a miénk, vagy örömködünk, vagy zúzunk a mélységbe. Mert minél mélyebbre haladunk, annál feljebb kerülünk."
Az ember az egy érdekes teremtés. Valamiért mindig elmenekül valamibe a valóság elől. Drog, alkohol, túlzott szex, szerencsejáték, különböző pótcselekvések, és. Spiritualitás. Igen. Úgy veszem észre, hogy a mai világban a spiritualitás az, amibe nagyon sok ember elmenekül. Az ember valamiért sosem önmagától várja a megoldást, hanem mindig valamilyen külső erőtől, vagy akkor fogalmazzunk úgy, hogy egy magasabb erőtől. Mint feljebb írtam, emlegetünk nagyon sok mindent, várunk sok helyről megoldást, na de egyetlen egy dolgot nem nagyon szoktam hallani. Önismeret.
Lehet unalmasan hangzik már, de most komolyan, mi más dolgunk van a Földön? Vajon mennyire fontos, hogy ilyen olyan mesterek, tanítók, médiumok, mágusok, jósok nem tudom mik legyünk? Tényleges önismeret nélkül ezek hogyan tudnak megvalósulni? Hogy szeressem a másikat, hogy fogadjam el a másikat, ha ezeket magammal szemben nem élem, mert olyan blokkok vannak bennem mélyen? Hogy emelkedjek, ha nem tudom hova emelkedek? Hogy tisztuljak, ha azt sem tudom mit kell tisztítani valójában? Vajon ez az önismeret, a spiritualitás, hogy valami fantázianéven futó médiummá, gyógyítóvá, nagymesterré váljunk? Nem hiszem.
Hajlamosak vagyunk különböző dolgokba belemagyarázni ezt azt, vagy olyan dolgokkal foglalkozni, ami szerintem tök felesleges. Íme pár példa. Indigó gyerek. Tök szép és jó, na de mi változik? Nem lesz ettől még felemelkedett mester a gyerekünk.
12 szálú DNS. Na most ez mennyire fontos, mi fog megváltozni annak tudatában, hogy majd egyszer valamikor lehet lesz 12 szálú DNS-ünk? Ilyen olyan áthangoló / csatornákat megnyitó energiák. Június elején miért érdekes az, hogy augusztusban milyen energiák érik a Földet? Tudat alatt arra készülünk így, nem a júniusban élünk. Csillagküldöttek, pl. Plejád, Szíriusz. Min változtat az a tudat, hogy mondjuk a Szíriuszról jöttem? Holnap jön a csekk, éhes vagyok, dühös vagyok továbbra is. Ezek úgy gondolom olyan dolgok, amik nem fontosak most számunkra. Maximum az életfeladatunkban segítenek majd. Na de hogy van életfeladat önismeret nélkül?
Bár nem vagyok az idézetek híve, de hagy idézzek egy filmből: "Yoda: Mindig elkalandozott a tekintete a jövőbe, az ismeretlenbe. Soha se azt nézte, ami előtte áll. Mert mit keresett? Kalandot. Veszélyeket. A Jedinek nem ez a fontos. Te nem leled a helyed." Szóval igen, Yoda is megmondta a Star Warsban, hogy mindenfelé kalandozunk, csak azt nem nézzük, ami előttünk áll. Nem, nem a 12 szálú DNS áll előttünk, de nem is a dimenzióváltás. (Ez is úgy gondolom már egy kicsit fel van fújva). Hanem pl. az, hogy megoldjuk szüleinkkel a kapcsolatot, vagy rendezzük a félelmeinket. Teljesen feleslegesen foglalkozunk olyan dolgokkal, amik vagy nincsenek jelen, vagy egyáltalán nem tudunk velük mit kezdeni. Mint indigó gyerek, plejád, DNS, stb.
Nem leljük a helyünket.
Mint írtam, nem szabad elfelejteni, hogy hol vagyunk, és kik vagyunk. Jelen pillanatban még mindig a Föld nevű bolygón, mint emberek. Ebben a testben, ebben az inkarnációban nem vagyunk angyalok, nem vagyunk Szíriuszi lakosok, nem vagyunk felemelkedett mesterek, hiába akarunk azok lenni. Ha azok lennénk, akkor nem a harmadik dimenzióba születtünk volna le emberként. Ez nem egyenlő azzal, hogy ne tudnánk ilyen energiákkal kapcsolatba lépni, vagy hogy valamilyen szinten ne hordoznánk esetleg ilyesmi energiákat magunkban.
Viszont ez nem jogosít fel arra, hogy a földi életünket ellökjük magunktól, és úgy legyünk jelen, mintha nem is emberek lennénk, és nem is itt élnénk, hanem valahol máshol.
Az ember az ilyen. Ha megtetszik neki valami, akkor azt egyből magáénak tudja. Még jó hogy, ki ne akarna csodás helyeken élni, vagy magasabb dimenziós, szeretettel teli lények között lenni? De sajnos nem ez van. Itt vagyunk a Földön, emberek között. Ez kb. olyan, mintha állandóan belőnénk magunkat, és utaznánk mindenféle magasabb dimenzióba, és ott éreznénk jól magunkat. De ha ott érezzük jól magunkat, és a valós lakhelyünkön, a Földön nem, akkor mennyire élünk Földi életet? Nem kéne rendbe rakni a dolgokat, hogy jól érezzük magunkat a Földön?
És akkor nem akarnánk a Szíriuszon lakni.
Sokan nyomulnak fantázianévvel, de nem tudom miért. Egyes nevek úgy hangzanak, mintha minimum a Star Warsból, vagy egy másik sci-fi, fantasy világból jöttek volna. Képzeljük csak el, Han Solo, kvantum mágus. Darth Vader, sorselemző. Leia Organa, angyalmédium. Spock, tisztánlátó. Vajon miért jó az, hogy más nevet veszünk fel, mint ami a valós nevünk? Ez olyan, mintha Béla helyett azt mondanám, hogy Balázs vagyok, miközben nem. Mintha letagadnák saját magukat ezzel. Vagy mintha két énjük lenne. A fantázianevén nyomatja a kvantum mágust, a valódi nevén meg utálja a szomszédot. Úgy gondolom az utóbbi az sokkal valósabb tud lenni, mint a kvantum mágus.
Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy a szomszéd utálat az ugyanúgy részese, mint a kvantum mágus.
Úgy gondolom egy kicsit elszálltunk a spiritualitással, rosszul értelmezzük az egészet. Én is rosszul értelmeztem sokáig. Egy jó darabig nyomattam a szertartásokat, örömködéseket, meditációt meditáció hátán, tisztítást tisztítás hátán, stb. De valamiért csak nem akart az életem egyenesbe jönni. Pont azért, mert mindent csináltam, csak önmagam mélységével nem foglalkoztam, hanem úsztam a felszínen, és varázsoltam össze vissza. Valami történt, nem azt mondom hogy hiába való volt a dolog, csak elsősorban nem ez lett volna a dolgom. A spiritualitás nálam nem azt jelenti, hogy akkor most örömködünk, minden percben boldogok vagyunk, hirdetjük a szeretetet éjjel nappal, tanfolyamról tanfolyamra járunk, nyomatjuk a Facebookon a hatalmas bölcseleteket, idézeteket (mint most azt szokás), közben meg nem tudjuk megoldani a kapcsolatot a szüleinkkel, utáljuk a fél rokonságot, stb. Erre egy két spirituális ember azt mondaná, hogy "Nem vagyunk egy szinten, ők alacsonyabb szinten vannak, mint én." Na ne már. :)
Szóval nálam a spiritualitás a mindennapokban rejlik, az apró kis eseményekben. Nem az 5 dimenziót felemelő szertartásban, a fél hétvégés tanfolyamban, a bölcseletek másolgatásában.
Hanem pl. abban, hogyha odajön hozzánk a hajléktalan, akkor mit reagálunk? Rá se nézünk, mert "nem vagyunk egy szinten"?
Vagy adunk neki pénzt, annyit amennyit? Ő is tanít minket, nem csak a nagymágus a katedrán, 100.000 Ft-ért.
Például arra, hogy áramoltassuk a pénzt, mert ugye az is energia. Vagy hogy annak is segítsünk, aki nem egy gondolkodású velünk, esetleg kicsit alacsonyabb szintű életet él, mint mi.
Lehet elkölti pár száz forintos töményre. És? Az az ő dolga már.
Több embernél azt vettem észre, hogy ellökik maguktól a materialista dolgokat. Kaja, pia, szex, cigi, buli, stb.
Tehát ha ezt és ezt csinálom, akkor mégis milyen ember vagyok, nem tiszta cselekedet. Valahol én is ilyen vagyok még egy két témakörben sajnos, de dolgozom rajta, legalábbis felismertem. Nálam inkább dilemmaként jelenik meg.
Ha ezt csinálom, akkor nem vagyok eléggé spirituális, ha meg ezt csinálom, akkor meg nem vagyok eléggé materialista.
Meg kell találni a kettő között az arany középutat, mert a szex, az alkohol, az evés, a szórakozás, a dohányzás is lehet spirituális. Lehet élni nélkülük, de szerintem az már nagyon szerzetesi élet, vagy "nem akarok a Földön élni" effekt.
Kb ez most a filozófia a Földön: "Jön a dimenzióváltás, jesszoké, akkor az majd megold mindent, végre jön az aranykor. De ne felejtsétek gyerekek, minden percben gondoljatok a szeretetre, mert szeretni jó dolog!" Összefoglalva, csalódtunk a materialista, Földi életben. Nem csoda, sok aljas dolgot csináltunk az évezredek során. Megértem azokat, akik várják az aranykort, szebb jövőt. Viszont a túlzott spiritualitás sem megoldás, az abba való menekülés sem a kiút. Úgy érzem, hogy még mindig valamilyen külső, megmentő, felemelő erőre várunk, ami majd helyettünk megold mindent. Ilyen olyan csillagnemzettségekre, földön kívüliekre, angyalokra, felemelkedett mesterekre, totemállatra, nem tudom mire. Mi lenne, ha felgyorsítanánk a folyamatot azzal, hogy elindulunk önmagunk mélységébe? Hogy tényleg spirituális életet élhessünk, ne csak valami Disney mesét.
A döntés a miénk, vagy örömködünk, vagy zúzunk a mélységbe. Mert minél mélyebbre haladunk, annál feljebb kerülünk."
Forrás: http://dalzso.freeblog.hu/archives/2012/08/09/Tevelyges_a_spiritualitasban/
(ősforrás: lelekafoldon.blog.hu - már nem elérhető (?))
Jó kis cikk ez. :o)
VálaszTörlésNagyon viccesek ezek a méregdrága tanfolyamok és "segítők". Azt gondolom, ez a könnyebbik út azoknak, akik még félnek szembenézni önmagukkal, inkább tejelnek. De ez nem megoldás.
Ezeknek a "spirituális mestereknek" általában a szemük se áll jól, kilóg a lóláb hamar. Szerintem ez középkorú hölgyek szórakoztatására alkalmas, akik már nem tudnak egy jó pasit leakasztani maguknak, de valamivel mégis el kell ütni az időt. :o) A másik motiváció, hogy lám, milyen tájékozottak és különbek lesznek a tanfolyamok elvégzésével.
Részemről ajánlom az ingyenes, hagyományos utat: az őszinte szembenézést önmagunkkal - ehhez semmiféle technikai tudásra nincs szükség, csak bátorságra.
de ez az aranykorvárás nem ide tartozik. Az olyan természetes, ahogyan a napsugarakat várjuk a hosszú tél után. Persze, nem tétlenül.
VálaszTörlésIgazad van! A napozáshoz is érdemes pucérra vetkőzni és esetleg szembenézni az úszógumival vagy a narancsbőrrel. :-)
TörlésMár megint minden ugyanarról szól, minden metafora és az ember azt látja és hallja, amit akar. Amit meg nem, az egyszerűen nincs is. :-)
Így, így. Az elmúlt hétvégén több időd töltöttem a kertben mint a házban, de megérte, most már van látszatja! Nem csak a kertben, de az arcbőrömön is. :)
TörlésÉn meg alig birok járni a guggolva végzett gazolás és kerítésfestés eredményeképpen! :o)
TörlésNeked lassan már nem is kéne nagyon hajolgatni, aranyanyám.
TörlésKöszi, figyelmes vagy. :o) De nagyon jól vagyok a gyomorégést leszámítva minden ok. Még két hónapig tervezek dolgozni is.
TörlésTetszett!
VálaszTörlésPont ilyesmiken gondolkodtam a napokban. Sokszor túlagyaljuk, túldimenzionáljuk a dolgokat, ahelyett, hogy élnénk és élveznénk azt ami van. Mindenben keresni kell a mögöttes okot, a miérteket és az isteni tervet...pedig az isteni terv ott van a szívünkben és lehet, hogy elég, ha az ember fogja magát és kimegy a kertbe, ahogy én is perceken belül. Mertogy a kapálás, mint tudjuk, elhozza a világbékét. :-) Vagy legalábbis a belső békénket, már ha hagyjuk neki. :-)
http://www.lantosemese.hu/cikkek/nyitooldal/a-kapalas-elhozza-a-vilagbeket.html
E
Reménykedtem benne, hogy nektek tetszeni fog csajok, bár az igazat megvallva, pont Ti vagytok többnyire kitéve az írásban is bemutatott veszélyforrásoknak. Istenem, hány "fénymunkás" hölgyemény hozzászólását olvastam már - no máshol, nem itt! :)) - és jobb ha nem is minősítem őket, pedig tudnám sorolni a jelzőket... :))
VálaszTörlésMég egy dolog eszembe jutott. Pár éve egy szer után az egyik csaj arról értekezett, hogy neki nincs egója...viszont van két kristály gyereke...
VálaszTörléshehehe
Na most már tényleg húzok kifelé.
Áldás a mai napra!
E
Jó munkát a kertben, Didi!
TörlésA cikk jó, mert rávilágít néhány dologra. De.
VálaszTörlésAhogy sok egyéb másnak, ennek a témának is van művelési szintje. Az egyik a "félműveltség", a másik az "elérkezett az idő".
Manapság mindenben tombol a "félműveltség". OKJ-s tanfolyamok, háromsoros magyarázatok/definíciók, cikkcímek átfutásával szerzett "információ", minden ami könnyen valódi erőfeszítés nélkül elérhető. Olyan, akinek már tényleg csak kevés tanulnivalója van itt a kis sárgolyón, az nem sok van. (talán nincs is). Csak sokan szeretnék hinni magukról, hogy ők már készek. Egy jó teszt lehetne, ha az ilyen ember egyszer csak kapna mondjuk 1 milliárd forintot. Szerintem a döntő többség hagyná a fenébe az egész spiritualizmust és belevetné magát az "életbe". Tulajdonképpen csak rossz helyzetben van (saját megítélése szerint) és ezt szeretné kiváltani, megoldani a visszavonulással, hogy őt ez már nem nem érdekli, ő "spirituális". Pedig még nem tart ott, messze nem. Sok a tanulnivaló, csak retteg tőle, ez az "ál-lemondás".
Aztán van, aki valóban "ott van", eljutott oda, hogy sok helyen volt/élt a világban, sok mindent csinált, rengeteg kapcsolata volt, volt dúsgazdag és volt szegény. Természetesen millió helyen még nem járt és millió dolgot még nem csinált, hiszen ehhez egy emberélet kevés volna. De felismerte az analógiákat az életben. Látott sok magas hegyet. Látta konkrétan mindet? Nem. De hozna-e újdonságot, további ismeretet ha elmenne és megnézné valóban az összeset? Szerintem nem sokat. Ha valaki az élet összes meghatározó területén eléri ezt az "analógiás" pontot, akkor ott a kifelé élésben "megreked", már nem érdekli "semmi ott kint", lerágott csont. Na akkor jön el az, amikor "ott van" és onnantól már csak a befelé fordulás hozhat többletet az életében és akkor elkezdheti a való "belső én" felfedezését. De nem mint menekülő útvonalat, hiszen nincsen már mi elől menekülni. Unja ezt a világot, az már betöltötte a szerepét.
Nekem van olyan ismerősöm, akit el kezdtek érdekelni ilyen dolgok és lebeszéltem róla. Ismerem az életét évtizedek óta. Ő még nincs "ott" és csak tönkretenné ezzel az életét, mert inkább a kíváncsiság hajtja, nem a mélyről fakadó igény és meggyőződés.
Ezzel nem érdemes azért foglalkozni, mert valaki "kíváncsi". Elmagyaráztam neki és megértette, hogy neki a vállalkozásával, a családjával kell törődnie. Aki azt mondja, hogy szeretne még egy gyereket, az nincs "ott". Akinek megvalósítandó vágyai vannak "itt", az nincs "ott". Ez nem baj, csak nem szabad áltatnia sem önmagát, sem másokat. Ez a felelősség. Családok mennek ebben tönkre, hogy a társ "spirituális", reikizik, stb... Nem szabad. Ne ez a "divat" hozza meg az érdeklődést, hanem az életének kell ezt elhoznia, majd egyszer bekövetkezik (vagy nem).
Műkedvelőként persze lehet ezzel kapcsolatos dolgokat olvasgatni, ha egyszer majd "ott" lesz, akkor jó szolgálatot tehet, de nem szabad nagyon elmerülni benne, inkább ki kell menni kapálni :)).
Kapálás közben is tarthat az ember "innen" "oda", csak fel kell ismerni. :)
TörlésAmúgy nagyon jó meglátások, tényleg fontos a művelési szint és az egyéni szint, valamint ezek összhangja, mielőtt az ember beleássa magát az ÉN VAGYOK kérdéskörébe.
Magam esetét figyelembe véve kicsit olyan "pengeélen" táncolás zajlik, mert jócskán van még itt dolgom, ezt érzem minden nap, viszont sok dolgot már magam mögött tudok, vagy inkább hagynék, ha tehetném. Persze, amikor úgy érzi az ember, hogy már szabadulna valamitől, akkor még nincs "készen" azzal a dologgal, ugyebár.
Mondok egy példát: józan állapotban eszembe nem jutna senkit sem fejbeverni egy szeneslapáttal, de nem tartok kizártnak olyan tudatállapotot és helyzetet, ami ezt a cselekedetet megkívánja. :)) Nem mondom, hogy vágyok ilyesmire, de nem zárom ki a lehetőségét. Jó persze ez elég ronda példa volt, de nézzünk valami hétköznapibbat: azt vallja magáról a spirituális ember, hogy ő már elérte a belső békéjét, és nincs ami kizökkenthetné, aztán eljön egy nap, amikor a postánál a sorban elévágódik egy rendkívül agresszív nyanya (ismerünk ilyeneket), és vicsorogva követeli, hogy az ő dolgát azonnal intézzék el, mert ő időre megy valahová (a nyugdíjas drága), és durakszik előre elképesztően kemény könyökét használva az akcióhoz.... no és ekkor jön el a pillanat spirituális emberünknek - akinek mivel még nem emelkedett fel sehová, szintén sietnie kell valahová - elszáll az agya és beszól a néninek valami ilyesmi kedveset: "húzzon már vissza a sor végére, mama, mi is képesek vagyunk végigvárni!" . Nos mi is ez? Hát a türelem próbája és a megértésé. Amikor megérted a másik problémáját, sőt a sajátod elé helyezed, ezáltal felülemelkedsz az egész szituáción, mintegy magadban higgadtan és derűsen átelemezve a helyzet komikumát, és NEM ENGEDVE a gyík-agy elsődleges reakcióinak, amelyik kimondatná az elmével azt a bizonyos konfliktust-szülő mondatot. :)
Sziasztok, sokminden van, amivel egyetértek a hozzászólásokban. Inkább kiegészíteném itt , ott.
VálaszTörlésCsak annyit szeretnék mondani-asztrológusként és szellem szakértőként (metafizika) (hihi),- hogy bár az ember feje van a legközelebb az Éghez, és az a Marssal analóg, ahol pont arról van szó, hogy semmit se fontolgat, éppen , hogy nem spiritualizál hanem belevágja magát a közepébe. A lábfejünk/talpunk a Halak konstellációval analóg, ami a legspirituálisabb , hiszen az már olyan fokozat,ami alig kézzelfogható, mégis a talpunkkal állunk a földön.
Tehát?
Merülj bele az anyagi világba azért, hogy teljesen megéld és átéld azt spiritulisan , mert hamarabb látod Istent és az egész Létezést így, mintha könyvből tanulnád.
De!
Pont úgy, ahogy az anyagba ragadásról és az elszállásokról le kellmondani, pont úgy le kell számolni azzal a tévképzettel is, hogy nem hordjuk magunkban az isten árnyékát is, sőt az isten haragját, a Lilithet is.
A karma-héj iszonyú kemény az aranyfényű abszolut Mag-unk körül, azt feltörni, hogy belülről=felülről egyre kevesebbszer kínozzanak saját diszharmónikus hajlamaink, komoly önmunkával lehet csak.
Sorsfigyelőként ezt tapasztalom.
Áldás!
Egy idő után már komplexen a maga TELJESségében látja az ember a dolgokat - valamiféle egyetemes derűvel. Abban pedig tökéletesen megfér egymás mellett a dimenzióváltás, a kerti munka, a napozás, a szerelem, az unokázás meg a család szeretete és még sorolhatnánk hogy mi EGYÜTT. A mindennapos ebbéli LÉTben már az ego is feloldódik, mintegy láthatatlanul a tudatalatti részévé válik. A pillanatnyi cselekvés ilyenkor már nem direktben eltervezett. Valójában mindig attól függ hogy mi a sugallat, a késztetés, hogy mire érzünk predesztinációt. Ami érdekes, hogy a szükséges tennivalók vonatkozásában is mindig megvan az intuitív késztetés - méghozzá harmonikusan. Úgyhogy semmi és senki sem "szenved hiányt".
VálaszTörlésKerion
Ez szép volt, köszi!
TörlésMondjuk én még egy "megvilágosodottról" sem hallottam, hogy tengerparton strandolt vagy unokákat nevelt volna, de biztos én vagyok alulinformált :)). Jézus is biztos nemtörődömségből nem alapított családot. :)).
TörlésMaharishi szerint az ember mikor megszületik, akkor először megismeri az "anyagi" környezetét, megtanul benne létezni (ne verje a fejét az asztal sarkába és ne fogja meg a forró vasalót :)), aztán megismeri a társadalmi környezetét és megtanul beilleszkedni, aztán mikor elvégzi a tanulmányait, akkor egzisztenciát teremt, családot alapít, felneveli a gyerekeit és mikor már nem szorulnak a gondoskodására, akkor elfordul már a családtól és az élet nagy kérdéseinek szenteli a fennmaradó életét, mert addigra már elég tapasztalatot gyűjtött, hogy megérthesse.
Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy aki még kölykökkel rohan a suliba, aztán különórára, utána meg viszi sportolni, az még messze van ettől, a kettőt nem lehet egyszerre. Ezzel nincs semmi gond, csak időben későbbre lesz datálva, még nincs itt az ideje.
Jó példa erre az ózdi eset, ahol átírták az iskolai körzethatárokat a liberalizmus jegyében, miszerint egy bizonyos cigány-nem cigány aránynál nem lehet nagyobb egy iskolában, ezért úgy változtatták a határokat, hogy nem cigányok is nagy számban kerüljenek a "túl sok" cigánnyal telített körzeti iskolákba. A szülők ezen felháborodva most szervezkednek, mert elköltözni nem tudnak, vagy nagyon messze kellene vinni a gyereküket minden nap. Tehát lesz most aláírásgyűjtés, tüntetés, stb... Ezt pedig kénytelen megtenni egy szülő, ha azt akarja, hogy a gyereke ne kukás legyen vagy vagonrakodó.
Hogyan lehet emellett spirituális életet élni? Valaki vagy spirituális életet él vagy nem. Olyan nincs, hogy délelőtt üvöltözök az iskolaigazgatóval, verem az asztalt, délután meg "szeretetrezgek".
Ezért kell megvárni, amíg a helyzet megérik rá, nem csak belül, de kívül is.
Ettől függetlenül élhet valaki harmóniában a környezetével, de az még nem "az".
Itt most nincs olyan hogy spirituális élet. A spirituális megvilágosodással összhangban lévő - ha úgy tetszik ugyanabban a testben újjászületett - élet viszont van. Aki "spirituális" annak is ezernyi materiális teendője van - már csak a teste ellátása szempontjából is. Aki "szeretet-rezeg" nem üvöltözik hanem csendben van - mégpedig önmaga középpontjában. Egy ózdi család is lehet a dolgokon felül-emelkedett, a környezetét meghaladó. Nem az a megoldás hogy valaki egzaltáltan tüntet meg hasonlók. Hanem az hogy nyugodt türelemmel a szeretetelvűsége útján önmaga tudatalattijában/"Isteni szikrájában" kapcsolatot teremt a Teremtéssel. És annak a késztetéseit, intuícióit etalonként fogadja el. Mert számára az a legjobb, pontosabban a legüdvözítőbb - és persze a családjának is. Jézus sok mindent csinált - derűsen, szeretettel. Fogalmunk sincs hogy mi mindent.
TörlésKerion
Nem véletlen, hogy a "mesterek" úgy váltak mesterré, hogy elvonultak. Ezt ilyen "normál" közegben nem lehet. Persze lehet "önfejlesztéssel" foglalkozni, az is nagyon hasznos, de a "felemelkedés" az valami más.
TörlésMost is például egy hülyegyerek a szomszédban furulyázik, mindjárt átmegyek és úgy szájbaverem, hogy lenyeli. Persze, csak a szeretet jegyében :)).
Az elvonulós mesterré válás régen volt. Most pedig most van. 13 ezer éves korszakváltás/tabula rasa van - és nem csak szimplán az. Mert még ráadásul egy Új Kezdet elé is nézünk. A körülmények most egészen mások mint egyébként. A Földsugárzás és Napsugárzás is más - mivel a Naprendszer az Orion kar központi tengelye körüli regionális forgásában szembefordulóban van a Tejút galaxis centrumával - annak részecske- és sugárzás-áradatával. Olyan időszak következik amit csak az ehhez való alkalmazkodással, a belső rezgésnövekedéssel lehet túlélni. Ehhez az emberi átalakuláshoz viszont most ideálisak a körülmények - csak abszolválni kell a dolgokat szeretettel, jóakaratúan. Például úgy is hogy már nem verek szájba senkit - pláne nem a szeretet jegyében.
TörlésKerion
"Nem véletlen, hogy a "mesterek" úgy váltak mesterré, hogy elvonultak."
TörlésNe hülyülj már Bastian:-)
ITT legyél mester B+, az agyhalott felebarátaid között, akik furulyáznak ha kell ha nem, és ne az ingerszegény, nulldecibeles steril sivatagban:-)
mj
+1
TörlésElenyészően kevés az, amit másoknak hazudunk, ahhoz képes, hogy mennyit hazudunk saját magunknak.
VálaszTörlésAforizmák:
Kozma Szilárd: gyüjtött és saját beavatási aforizmák:
METAFIZIKAI AFORIZMÁK I
l) A bennünk levő, igazság vár reánk miközben mi kivülről várjuk az érkezését.
2) Akik a felelőtlenkedésre szoktatnak, a nyomorusághoz is hozza szoktatnak.
3) Akármennyit hibáztatok másokat, nekem marad az egész.
4) Az igazi értelmed az égi fénynek része ugyan, de csakis a földi tapasztalataid és a tudatosság által aktiválódik.
5) A szellem bármely megnyilvánulása ugyancsak szellem. Az anyag is az tehát.
6) Jótékony kábulatunkban, le s föl hintáztatjuk magunkat és egymást a korházi ágyakkal szegletezett liberális humanizmus kerekes székein.
7) Szerezz keveset ahhoz, hogy annál többet tudjál adni, mert minél többet adsz, annál gazdagabb leszel.
8) Személyes példáddal, sokkal könnyebben megvilágíthatod az igazságot, mint prédikációkkal és nyomtatott elméletekkel.
9) Fogadd el a saját Krisztus-tuadtodat és ne a világi gazdagságban keresd az életed értelmét.
1O) Isten tagadásánál csak egyetlen nagyobb ostobaság van: Isten létének a bizonygatása.
11) Kopogtass a belső ajtódon és nyiss be magadhoz az égi értelmed ajtaján.
l2) SOHA NE JÁTSZODJ A JÁTÉK ELLEN!
Tovább is lehet olvasni itt: http://kozmaszilard.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=82&Itemid=37
Mazsola, ez betalált! ;-)
VálaszTörlésNa végre...
VálaszTörlésEz igazán jól esett:-)
Ahonnan én nézem*, onnan úgy tűnik, hogy egyszercsak észrevétlenül elővarázsolták a cilinderből a nem létező spiritualizmust, a szintén nem létező materializmus ellentétét, és az egész csont nélkül csusszant le az arra érdemesek torkán, akik ettől azóta úgy is néznek ki...:-)
*Előfordulhat, hogy szar helyet fogtam ki....
mj
Akkor nevezzük végre a nevén azt az utat, ami kellőképpen helyreteszi ezt a kesze-kusza cilindert:
TörlésTUDOMÁNYOS-SPIRITUALIZMUS
Ehhez mit szólsz bátyám?! :)
Szerintem ezek a szétválasztások teljesen önkényesek (emberiek), mint spirituális - tudományos, anyagi - szellemi, stb... olyan mint az országhatárok, amik nem léteznek, csak a fejünkben, persze mi is használjuk ezeket a kifejezéseket, mert így szoktuk meg, de valójában félrevezetnek.
TörlésA természetben csak sétálunk-sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk és puff, fejbelőttek, mert valakik azt találták ki (mi meg elhisszük), hogy az ott egy "határ", én pedig volnék a "határsértő".
Nekünk itt tulajdonképpen "határsértőnek" kell lennünk, hiszen ha azt valljuk, hogy minden "EGY", akkor milyen alapon beszélünk külön szellemiről és anyagiról?
Azért mert egy "kódolt szemüvegen" át nézzük a világot, attól az még EGYSÉGES, csak amit közvetlenül érzékelni tudunk belőle, arra kitaláltuk, hogy az anyagi. Ez olyan, mintha csak a látható fénytartományra mondanánk, hogy az az elektromágneses hullám, a többi az "szellemi"...
Így igaz.
TörlésItt az elkülönültség állapotában állandóan mankókat, járókereteket és mindenféle protéziseket (egyéb tézisekről nem is beszélve:-) fabrikálunk magunknak pusztán azért, mert miután körülnéztünk, még mindig nem hiszünk a saját szemünknek, illetve a józan eszünknek, hogy errefelé ezek nélkül is el lehet éldegélni....
mj
Emezt szólom öcsémuram e:
TörlésAnarcho-liberál-spiritualizmus.
Mindenki azt hisz, amit akar.
Én például azt hiszem, hogy kilépek innen, leballagok a kazánházba, és megiszok egy fröccsöt.
mj
Minden élet spirituális, csak ezt nem mindenki képes megélni. :o) Az élet szentsége létállapot, amihez csak fogékonyság kell és tiszta szív.
VálaszTörlésAki kívülről tudja a tanokat, de nem gyakorolja őket, az olyan, mint aki lámpát gyújt és becsukja a szemét.
VálaszTörlés:)
Üdv, Linda!
TörlésEz igazán szép és tanulságos gondolat! :)
Volna kedved összeállítani a tarsolyodból egy gyakorlati útmutatót kezdőknek, hogyan is kell ezt csinálni?
Szerintem nem kell túlbonyolítani.
VálaszTörlésAhogy már mondtam, feladatunk csupán a hangolódás:
http://teremtesmisztikaja.blogspot.hu/2013/04/rezgesekbol-allsz-es-rezgeseket.html
Ráhangolódtam kíváncsiságból az indexes címekre, és a következő jött ki:
Törlés"EU-s méhek döglenek, de magyarok nem"
(jó jel...)
"Áll a rendszer"
(az "övéké" - jó jel...)
"Tűzgömb suhant el felettünk"
(jó jel...)
"Tom Cruise idegen lényeket öl"
(nincs új a nap alatt...)
"Ma jó magyarnak lenni"
(...)
Engem feldobott! :)
Ja és oda-HARAP-tak Indiának is?
Törléshttp://www.ittvoltam.hu/foldrenges/info.aspx?id=056bf037-64c9-4086-9115-ca4c088f2b63
Sziasztok! Uj vagyok az oldalon, es gratulalok a Mazsolanak, jokat ir...regita keresek egy ilyen jellegu oldalt, ami vegre kimondja, amit ki kell mondani...na szoval, eloszor is bocsi, hogy ekezet nelkul irok, kulfoldon elek, nincs magyar billentyum...Masodszor meg elnezest, de hosszu lesz, es lehet, hogy nem mindenkinek fog tetszeni. KB 5 eve kezdodott nalam a spiritualitassal valo foglalkozas. Mondanom sem kell, teljesen melyen voltam, es igazabol ez jelentette szamomra a kiutat. Tapasztalatlan, naiv voltam, fogalmam sem volt az eletrol, egyszoval, gyerek voltam. Kezdodott az egesz a vonzas torvenyevel, ami nem kicsit hazavagta akkor az eletemet. Semmi mast nem csinaltam, csak probaltam pozitivan gondolkodni, vizualizalni, stb. Ez igy ment egy egesz evig, mire elvesztettem a munkamat, anyamekhoz koltoztem, es teljesen magamba fordultam. Azt hittem, ha az ember pozitivan gondolkodik, akkor megkap mindent minden kuzdelem, es erofeszites nelkul. Nem igy tortent
VálaszTörlésAkkor talalkozatm valakivel, aki kokemeny spiritualis beallitottsagu emebrke volt. Erdekelt a tema, szeanszoztunk, meditaltunk, kozben csaladi balhek, anyagi nelkulozes, stb valtottak egymast. Ez sem segitett. Ki kellett jonnom kulfoldre melozni. Gyertyak voltak az agyam melett, imadkoztam, meditaltam, hogy minden jol menjen. Melo volt, csak penz nem. 3 honapig eheztem... Kitartottam a spiritualitas mellett, almodoztam, egy jo melorol ertelmisegi reven, mikozben vakartam a szart egy gyorsetteremben, ejszakai muszakban. Karriert akartam, es parkapcsolatot. De nem tudtam, hogyan kell felepiteni valamit, amit eletnek nezunk. Foldi eletnek. Egy ev mulva jott valaki, aki mindent megvaltoztatott. 4 eve o a parom. Egyik ejjel sulyos panikrohammal kulzdottem, ez 2 es fel eve tortent. Megjartam a surgossegit, hazakuldtek, kirohogtek, hogy semmi bajom. Megint raalltam a spiritualizmusra, ami meg tobb problemat csinalt. Allando szorongasok, migren, szivszoritas, panik, depresszio. Betudtam annak, hogy biztosan a Spiritualis felemelkedesnek koszonhetoek a tunetek, ameleyk oly reszletes pontosaggal voltak csatornazva minden spiri oldalon. Pszihologushoz kerultem.
VálaszTörlésMegmondta konkretan, nem vagyok hajlando felnoni, es alomvilagban elek. Akkor nem tudtam, hogy nem fentrol kell varni a segitseget, hanem onmagunktol. A parom is kikeszult akkor. O volt az, aki megtanitott arra, hogy a Fold felett nem lehet foldi eletet elni. Vannak szuksegleteink, fennyel nem lakunk jol. Es itt szukseglet alatt ertem a karrier epitest, a munkat, az anyagi joletet, a boldogsagra valo torekvest. Ne mondja azt senki, hogy aki fenyember, inkabb leuli az eletet a dombteton meditalva. En inkabb beulok a BMWbe, es behajtok a varosba, mikozben a metallicat bomboltetem. Mert ez nekem jo. Es azert jo, mert en magam teremtettem elo a sajat kezemmel, lelki erommel, munkaval, es kuzdelemmel azt a beket, hogy nem kell paraznom a szamlak miatt, a rabszolgahajcsar fonokom miatt. Hogy elfogadok mindenkit, es nem erzek ellenszenvet a "foldi" dolgok irant. Azota elvegeztem megy egy fosikolat, itt kulfoldon. Mellette 3 muszakban meloztam, hogy legyen penzunk. Rajottem, hogy ha hazat akarsz epiteni, akkor eloszor is kell egy terv. Ami a fejben kezdodik. Kell a hit, ami rasegit a kovetkezokre: Tegla, beton, malter, stb...neha jo, ha van segitseg, aki tamogat a tervben, es segit a kivitelezesben.
VálaszTörlésAztan ero kell, hogy megfogd az asot, hogy godrot ass, amibe az alapot ontod, kitartas, hogy legyen erod vegigcsinalni, kozben megizzadsz, kifaradsz, de tudod, hogy ott a cel. Aztan elobb,vagy utobb, de felhuzod a hazat, ami megved, otthont ad. Vagyis megleled benne sajat magad. Es mikozben epitetted, megerosodtel, eletrevalova valtal. Azota eleg jo melom van, nem panaszkodunk, megvan mindenunk. Rengeteg fajdalom, es harag van mindenkiben elnyomva, melyen belul. Nem lehet mindezt felrerakni az allando szeret eroltetessel. Szembe kell nezni vele, es igenis kuzdeni. Ha problema van, meg kell oldani, nem pedig ulni, es meditalni, meg varni az Ufokat. Senki sem fog jonni az urbol. Penzt sem fognak osztani. Az Aranykor sem arrol szol, hogy a lusta, naiv, "egyszeru" embereknek vegre nem kell foglalkozniuk az eletukkel, mert mindent megkapnak. Ki kene huzni a fejuket a homokbol! Nem az a tisztan latas, hogy szellemekkel dumalok. Az a tisztan latas, ha tisztaban vagy sajat kepessegeiddel, es erre alapozva megteremted magadnak az Aranykort... A te sajat Aranykorordat. Tovabbi szep napot! :)
VálaszTörlésEj, be szép kis élet-ív, kedves névtelen! Gratulálok hozzá, ahhoz a "ponthoz", felfedezéseidhez, ameddig eljutottál.
VálaszTörlésA nagy spirituális vizsgálódások közepette azért néha nem árt figyelembe venni a ház szokásait sem, ahová éppen belépünk, ezért kérlek írj valamilyen fantázianevet a hozzászólásaid végére, csak hogy tudjunk valahogy szólítani. Köszi!
Van ehhez a "ponthoz" egy jó kis zene, hisz minden erdőben vannak tisztások, ahol meg lehet pihenni.
Törléshttps://www.youtube.com/watch?v=FAwfUn2u-u8&list=RDFAwfUn2u-u8#t=0
Amúgy az együttes vezetője vasárnap nyilatkozott a rádióban: " "Meghalni" kötelező, de nem muszáj!":)
Ez sem rossz: https://www.youtube.com/watch?v=OooJPdCSuaQ
Lujza
Magában a még regnáló vaskorban nem lehet aranykort teremteni sem egyénileg sem sehogy. Persze - végső soron mindent elfogadva úgy ahogyan még van - bele lehet tagozódni a rendszerbe, magyarán el lehet "zsidósodni" a mammon oltárán. S akkor talán van egyfajta materiális "anyagi siker-látszatja a boldogságnak". Ami persze nem valódi csak egy "pokoli" illúzió. Ez majd akkor derül ki amikor jön a "nagy pofára esés". Mert az jön elkerülhetetlenül a vaskor végi "valakik" számára. Erre a LÁTÁSmódRA persze lehet mondani hogy hülyeség meg hazugság, de természetesen nem az. Még a Biblia szerint is a tevének könnyebb átbújnia a "tű fokán" - a precesszió végén az aranykorba jutnia - mint az úgymond "valakiknek".
TörlésA Teremtés nem a BMW-t, a főiskolákat tolerálja meg azt ha valamilyen oknál - akár a szorgalmánál - fogva is "dúskálhat" valaki. Éppen ellenkezőleg, azt értékeli amikor az ember minden/é/t megoszt/ja/ másokkal, pláne azt ami felesleges a számára. Nem véletlen nem tud megenni 1 ember 6 ökröt vacsorára - még ha erőlteti is.
Na persze a regnáló 6almi rendszer sem hülye a végidőben mert - a minél további fennmaradása érdekében - csakis azt engedi érvényesülni aki az "ő kutyája kölyke", vagy aki már "eladva a lelkét" egyáltalán nem veszélyes a számára. Azokat akik "lelkes-en idegenek" a rendszerétől igyekszik elpusztítani, de legalábbis nem engedi főiskolára, jól fizető állásba, egyáltalán valamilyen módon érvényesülni. Mert akkor az a "fejére nőne" azonnal a gyökeresen más spirituális mentalitásával. Mindig volt úgymond "osztály-ellenség" most is van - a valódi magyar AZ.
Ezt magam is tapasztaltam. Ma mindenhol a tehetségtelen, tanulatlan, lelketlen, nevüket magyarítók kerülhetnek csak pozícióba. Jó példa, hogy 30 évig ugyanaz az orrát nyilvánosan túró, diplomamunkáját a Hazafias Népfront történetéről író (ez mióta jogi téma???) "jogász" állt az orvoskar hivatalvezetőjének posztján, kizárólag a helyi zsidó kapcsolatrendszer ápolásával foglalkozva.
TörlésHmmm...rá kérdeztem Ara Rauchnál a negatív történések, gondolatok hárításáról, a tízmilliószoros napok meditációinak hatékonytalanságá-ról, hogy neki mi a meglátása és ezt válaszolta:
VálaszTörlés" Én is úgy gondolom, hogy nem lehet csak pozitívan gondolkodni, nem is vagyunk képesek rá, amíg ebben a fizikai világban élünk. Ez a világ poláris, ami tudjuk, hogy azt jelenti, hogy a jó mellett, ellensúlyként, ott van a rossz is, a pozitív mellett a negatív. A kettő közül mindig csak vagy az egyiket tudjuk megtapasztalni, vagy a másikat. És hozzászoktunk, hogy a negatívat annyira rosszként éljük meg, hogy inkább nem akarunk szembesülni vele, megtagadjuk, elfojtjuk, ki akarjuk irtani még az írmagját is. Csak sajnos, ez lehetetlen. Ha hátat fordítunk neki, akkor hátulról támad, mert van, létezik, hiszen a világunk egyik fele negatív. Hiába mantrázzuk a pozitív gondolatokat, a tudatalatti mélyében mindig ott lapulnak a rég elfelejtett negativitások, amik felülírják a tudatosnak hitt választásainkat. Csak akkor szelídül meg a negatívum, és akkor tudjuk mi irányítani, ha szembenézünk vele, és elfogadjuk. Pont ezt csináljuk a tanfolyamaimon, illetve ezt tanuljuk meg működtetni. Megtanuljuk elfogadni a negatívnak hitt gondolatokat, eseményeket, érzéseket, megértjük, mi a jelentőségük az életünkben, és kiegyensúlyozzuk a pozitív párjukkal."...naszóóval, ....
TANFOLYAMOKRÓL ITT OLVASHATUNK :
http://www.ararauch.hu/index.php/programok-konyvek/programok
Kerionhoz kérdésem: ez máshogyan nem tud menni, csak tanfolyammal?
Köszönöm, News
Csak annyit mondok - ki hogyan véleményezze - Ara Rauch-al egy rendkívül szakrális helyen a bélapátfalvai apátság forrásánál öleltük meg egymást 13-ad magunkkal anno cirka 4 éve ami9kor még EGYütt bejártuk a Bükk "energetizátor" helyeit is kisvasúton és gyalog - főként a Szala Ajka völgyet a Szeleta/"a tél lesz" barlangig. Tehát a tél jön vagyis a jégkorszak - "agyő felmelegedés". A "TÉL" alatt persze nem szó szerint a hideget hanem a megpróbáltatásokat kell érteni. Nem kell tanfolyam de Ara Rauch-al érdemes megismerkedni mert nagy a szíve - egy JÓTÉT LÉLEK.
TörlésMindenki rossz, kivéve...
VálaszTörlésAra Rauch-ot (miért kellett héberes hangzású álnevet felvennie a valamilyen Aranka néven futó hölgynek???), aki pedig UGYANOLYAN módon nyomja az ipart - vannak KÖNYVEI (hoppá!!), "angyali" csatornázásai és ezek szerint TANFOLYAMAI (!!!) is -, mint a többi, általad leszólt/harácsolónak stb. nevezett emberke/"tanító"/"mester" stb.
Ráadásul - ezt sem értem az eddig ide és a korábbi oldaladra gépelt kismillió karakter fényében - négy éve ezek szerint EGYÜTT jártátok be a "Bükk energetizátor helyeit" (vö.: mindent egyénileg kell), ahol a szintén leszólt/lenézett szeretetrezgőkhöz hasonlóan _átöleltétek_ egymást.
Vagy vannak elsők az egyenlők között?
Richie Gecko
Háá, mi van akkor itt, én is pislogok!?...Nekem is fura amit Kerion ír, már ha vele ölelkezett ? .http://www.egriszin.hu/?c=cikk&id=3867......mert a férje neve valóban Rauch, mint az üdítőnek, ezt ő maga mondta amikor rá kérdeztünk, honnan a neve?,...Nyuszi-Adamus csatornázásokat ő lektorálta mielőtt azok a Dóri honlapjára felkerültek!...kapcsolata lett neki is Adamussal és angyalokkal.....
TörlésNeki szerencséje volt, mert a nagy "teremtés lázában"ugyan ott hagyta logopédusi állását a suliból, remélve, hogy írásból és csatornázós gyógyításból megél, de aztán vissza tudott menni tanítani és amellett ír és viszi a tanfolyamokat is.
Kerion/ 2013. október 23. 9:41 "....Csak az ál-magyar, önmagában valódi átváltozásra képtelen szekció az ami örökösen nyilvánosságot kap. Ők nyomulnak is ezerrel maguk alá gyűrve, illetve kisajátítva az egész "spirituális szegmenst". Lásd a merites.hu-n ( Kozsdi) zajló dolgokat, a legkülönbözőbb ilyen-olyan csoportokat-szektákat, melyeket most megpróbálnak összefogni, egyen-irányítás alá venni. Nem mintha sokban különböznének egymástól. Szóval a "senki" magyar figyelemre sem méltatása, direkt módon való kirekesztése - még a saját hazájában is - az illúzió teljes összeomlásához vezethet és "vezet is...."
Kerion, akkor Ara-ának sikerült átváltoznia?
GA
Arával csak akkor az egyszer találkoztam - 2010.09.25.-én Bélapátfalván. Az volt a 2. és egyben utolsó úgymond "spirituális csoport-kirándulás" amin még részt vettem. Akkor azt "kellett" tennem - egyébként meg nincsenek ezekről a kirándulásokról rossz emlékeim. Hogy Ara meg a többiek azóta konkrétan mit is csináltak nem tudom. Ha időközben amolyan "spiri-üzletasszonnyá" vált mint sokan mások is az sajnálatos. Természetesen amit leírtam anno az most is érvényes, és persze mindenkire érvényes. Az úton nem csak előre de visszafelé is lehet haladni, sőt le is lehet térni arról. Ellenszolgáltatásért, pénzért tanítani meg nem lehet mert az attól kezdve már nem tanítás, a "csoport-terápia" meg zsákutca. Azért is hagytam abba 4 éve az ilyesmit mert mindezt beláttam. A végidőben ugyanúgy el lehet zsidósodni is egy köztes lét/ezés/ből mint ahogyan el lehet magyarosodni is. A 2 VégLét adja magát mindenki számára.
TörlésA nagy szív mellé többnyire nagy EGO párosul.:) Persze ez az EGO már mesterien kifinomult, szinte láthatatlan. Ebbe a kategóriába tartozik nagyon sok művész, tanító és gyógyító is. Az adott ember és a környezete ezt az EGO-t lényegében fel sem ismeri. Viszont az élet előbb vagy utóbb rákényszeríti őket is a választásra.( menni vagy maradni) Ekkor egy nagyon kemény, megpróbáltatásokban gazdag élet az ajándék, mivel a hazugságot magunkban felismerni a legnehezebb. ( főleg akkor, ha már mestermű) Ha ezt át- túlélik, akkor már nem lehet visszafelé menni, mert képtelenek ezt megtenni. ( szerintem)
TörlésLujza
Bingo Lujza! :))
Törlésköszi... szerintem is...
Mintha, írtam volna már ugye, hogy Neked többet kellene ide írogatni :)?
No, de egyenlőre ezt a kevesebb tömörebbet is, mi azért türelmesen kivárjuk és mindig megéri! :))
Hogy ki kivel ölelkezett néhány éve - az nekem tökmindegy.
TörlésA kifinomult, mestermű EGO viszont telitalálat, Lujza! Elképesztően ügyes tud lenni a "kis elmebeteg", megbújik, kitalálja önmagát felsőbb Énnek, stb., de bármilyen tanítást is engedjen át magán, mindig ott marad a háttérben, hozza a döntéseket, elemezget, "nekem jó ez?", "ezt most mondjam-e, árthat a karrieremnek?", stb.
Tényleg nekem is az a tapasztalatom, hogy bármilyen spiri gyűlésen bármilyen fehérruhás mesterrel találkoztam, mindegyiknek nagyon erős, szinte hajthatatlan, begyöpösödött személyisége volt = egója.
Az évek során arra kellet rájönnöm, hogy nem igazán ismerek tisztán transzcendens megnyílvánulást. Nem láttam még ilyet, hacsak nem Nyuszi esetében, de ott is "csak" amíg átengedi magát Adamusnak, addig tiszta a közlés, utána már Ő is hozzáteszi amit gondol, tehát megnyílvánul az egó.
Ami velem is időnként történik, azok csak pillanatnyi felvillanások, melyek után azonnal visszatér, visszacsücsül a jó kis egó a helyére. Nincs ezzel baj, valszeg azt kell gyakorolni, hogy minél több ilyen átengedős, áttetsző, jelenlét pillanat legyen az életünkben, annál inkább sikerül leépíteni, lehámozni magunkról a sok rárakódott szart, és annál inkább megközelítjük azt a Magot, amik valójában vagyunk.
Nekem ez a közlés sokat segített:
http://mrvelorex.blogspot.hu/2011/06/tripla-t-tanitasai-4-resz-az-egorol.html
"Az egó is Isten-származék, ahogy minden az. Csak eléggé szűkös, és nem éri meg hosszasan beléje szorulniuk azoknak, akik már tágasabb tudatállapotokra vágynak. De jó, hogy ezt is felvetetted, mert engem is zavar kissé az, ahogy ti állandóan a szegény egótokat állítjátok célpontba. S ha kell, ha nem, mindent az egóra fogtok, holott szerencsétlen egó aztán tényleg csak egy látszat-én, egy innen-onnan összetákolódott automatizmus- és reakció-komplexum, amit óhatatlanul kitermel bennetek a földi lét, az embervilág sokféle, sajátos hatása, társadalmi berögzültsége, szabálya és elvárása. De mondom: már számomra is kezd nyomasztóvá válni, hogy ti az ősidők óta szinte összes vallásotok tanításai miatt agyon-vissza ostorozzátok egótokat! Pedig egó nélkül, tökéletesen-teljesen egómentesen egyetlen ember sem képes élni a földi világban, mivel hogy az emberlétnek azon szakaszában, melyben ti benne haladtok, szükségszerűen kell felbukkannia, léteznie egótoknak. Mégis már a kezdetektől fogva azt tanítják nektek egyes egók, hogy nyírjátok ki az egótokat! Csakhogy valamekkora egója annak a nagy gurunak, szentnek, vallási tanítónak is mindig marad, amekkorára szüksége van ahhoz, hogy emberlétét a földön egyáltalán fenntarthassa. Ha más nem is, de például az ember életösztöne, vagyis az, hogy a szenvedésektől megóvni akarja magát, továbbá, hogy az őt érő támadások esetén a túlélési késztetése lelkében erősen hat, mindenkinek, még a bölcseknek is az egójukból fakad. Mert életösztöne és élet-vágya nem a ti magasabb lény tagjaitoknak van, azok-köztük Valódi Énetek, - lét-vággyal rendelkezik »csak«. Bár kétségtelen, hogy az életvágy meg a lét-vágy származéka. Ennek ellenére egy teljesebb, egótlanabb tudatállapototokban már nem annyira az életösztönötök hat, ha¬nem a lét-vágyatok, mely utóbbi szempontjából nincs akkora jelentősége annak, hogy földi személyiségeteknek egyszer csak vége szakad, s testesüléseitek megélnek sorozatos halálállapotokat. Az életösztönötök az egó létével függ össze, mégpedig amiatt, mert az emberi egó annak az isteni tudatrésznek, lélekdarabkának földi illúzió-énje, mely nagyon is pontosan tudja, hogy neki csak egy élete van. Ám, ha nem egy élete lenne, s ezáltal életösztöne nem sarkallná eme egyetlen életének megóvására, akkor a földön az emberi faj már rég kipusztult volna. Az azonban, hogy nem pusztult ki, összefügg azzal, hogy a ti Teremtőtök és végül az Isten, nagyon is fontosnak tartja azt, hogy létezzenek olyan világok, mint a tiétek, melyekben az életösztön az, ami által rajtatok keresztül ő, a Léteztető és a Teljesebb Tudatbirodalmak is megnyilvánulhatnak, a rendszeres testöltést és mellesleg az egó közreműködését fel-használva.
TörlésSzóval végre meg kéne értenetek, hogy ez a ti földi dimenziótok nem valami rusnya, félresikeredett, véletlenségből vagy hibából keletkezett, Isten elfajzott létgondolatait hordozó világszféra, melyben az elfuserált ember-egók szaladgálnak itt össze meg vissza, hanem az Isteni Megnyilvánulásnak, Megtestesülésnek egyik rendkívül fontos, kihagyhatatlan és nélkülözhetetlen állomása, jelentőségteljes létezési formája. Nélküle és a hozzá hasonló, fizikainak nevezett világok nélkül, egész egyszerűen nem lenne teljes és tökéletes az Isten mindent léteztetni szándékozó, önkifejező manifesztálódása. "
Köszi Mazsola a felvetéshez, még hozzárakott soraidat!
TörlésNagyon jól esett ezeket is olvasni, valószínűleg mert igazsága vagyon!
:))
egyet értek, az ego jelen megfogalmazásában már agyon van rágva és többnyire pusztán saját magán rágódik, elhitetve magával azt, hogy van egy fejlettebb verziója is önmagának…megjegyezném, hogy nekem a fenti sorokból is „kibűzlik” egy. …na de a lényeg; a hosszú tévelygést követően szerintem fontos lenne eljutni arra a pontra, amikor meg tudjuk válaszolni azt a kérdést h. tulajdonképpen mit is akarunk…mit keresünk …? mi a szándékunk itt (akár ezen a blogon)..? Tény, hogy rengeteg tévút létezik a spiritualitáson belül, de azért ha fáradságot és a szűrőnket nem kímélve alaposan utánajárunk a témának, szerintem be kell látni (látni kell!), hogy ennek a több ezer éves spiriezó mizériának van egy jól meghatározható gerince amire a sok BS rátelepszik. Ez a gerinc pedig nem más mint egyetlen kérdés: KI VAGYOK ÉN? Persze ezt a kérdést nem az elmének kell feltennie saját magának címezve, ebbe a kérdésbe „bele kell zuhanni”, ez kb. olyan mint egy feneketlen kútba beleugrani! Éreztetek már ilyet? Csak zuhansz, zuhansz és nincsen hova megérkezni? Szerintem érdemes „meditálni” ezen pontosabban csak ezen érdemes meditálni…KI VAGYOK ÉN?
TörlésVéleményem szerint az a hiteles tanítás ami arra próbálja rávezetni az elmét, hogy elkezdje kutatni saját forrását, feltegye a kérdéseket : Ki vagyok én? Ki az aki ezt kérdezi? Ki az aki érez? Ki az aki gondolkodik? A gondol(at)kodó „honnan származik”? MI A FORRÁSA?
És hogy ki a hiteles tanító? „Nincs különbség Isten, a guru és az Önvaló között”
Mi a guru kegyelme, és ez a kegyelem hogyan vezet el az Ön-megvalósításhoz?
TörlésA guru az Önvaló. Vannak emberek, akik egyre elégedetlenebbé válnak életükkel, s minthogy az már nem elégíti ki őket, kínzó ürességüket Isten felé forduló imádsággal igyekeznek betölteni. Miközben Isten ismeretére vágyakoznak, elméjük fokozatosan megtisztul, és a világi vágyak kielégítése helyett egyre inkább Isten kegyelmét tartják szemük előtt. Akkor Isten kegyelme elkezd megnyilatkozni számukra. [Ezt követ en] Isten felveszi a guru formáját és megjelenik a törekvőnek, megtanítja az igazságra, sőt a [vele való] érintkezés során megtisztítja elméjét. A tanítvány elméje megerősödik, s ekképpen képessé válik arra, hogy befelé forduljon; a meditáció révén még jobban megtisztul, elcsendesedik, míg végül legkisebb fodrozódása is eltűnik és teljesen elsimul. Ez a zavartalan kiterjedés az Önvaló.
A guru egyszerre külső és belső . Kívülről lökést ad az elmének, hogy befelé forduljon. Belülről az Önvaló felé vonzza az elmét, és segítségére van abban, hogy elcsendesedjék. Ez a guru kegyelme. Nincs különbség Isten, a guru és az Önvaló között.
A Teozófiai Társaságban [többek között] azzal a céllal meditálnak, hogy mestereket
Törléstaláljanak, akik majd aztán vezetik őket.
A mester belül van; a meditáció arra szolgál, hogy eltávolítsa azt a tévképzetet, miszerint csak külső lehet. Ha a mester egy másik ember, akire ön vár, akkor [előbb-utóbb] el is kell jönnie. S mi haszna lehetne egy efféle tünékeny lénynek? De mihelyt úgy véli, hogy ön különálló [individuum], vagy azonosítja magát testével, szüksége lesz külső mesterre is, és ő is úgy fog megjelenni, mint akinek teste van. Ha többé már nem azonosítja magát helytelenül testével, rá fog jönni arra, hogy a mester nem más, mint Önmaga.
Segítségünkre lesz-e a guru abban, hogy megismerjük az Önvalót a beavatás során?
TörlésGondolja, hogy a guru majd kézen fogja, vagy valamilyen titkos dolgot fog önnek súgni?! Azt hiszi, hogy olyan, mint amilyennek ön képzeli magát?! Minthogy önmagát testi lénynek tekinti, azt gondolja, hogy neki is van teste, s valami kézzelfoghatót fog önnel tenni. [azonban] ő bent végzi a maga dolgát, a szellem birodalmában.
Segítségünkre lesz-e a guru abban, hogy megismerjük az Önvalót a beavatás során?
TörlésGondolja, hogy a guru majd kézen fogja, vagy valamilyen titkos dolgot fog önnek súgni?! Azt hiszi, hogy olyan, mint amilyennek ön képzeli magát?! Minthogy önmagát testi lénynek tekinti, azt gondolja, hogy neki is van teste, s valami kézzelfoghatót fog önnel tenni. [azonban] ő bent végzi a maga dolgát, a szellem birodalmában.
Hogyan lehet megtalálni a gurut?
Istennek, mint immanens létnek megesik a szíve kedves hívén, és a hívő fejlettségének
megfelelően megnyilvánul [előtte]. A hívő azt hiszi, hogy egy ember, és [ennek
megfelelően] két fizikai test közötti kapcsolatra számít. De a guru - aki Isten, vagyis az
Önvaló - belülről viszi véghez műveit, segíti abban, hogy útja során észrevegye tévedéseit,
és a helyes ösvényen tartja, míg csak fel nem ismeri belül Önmagát.
http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/sri_ramana_maharsi_oltalmazo_utmutatas/1-1-0-5364#.VBfgyRbDtUM
....HÁT NEM CSODÁLATOS???Ezt mind magamnak tettem ide:)
Pityesz, talán emlékszel még, egyszer nekem is megvolt egy ilyen "KI VAGYOK ÉN? "zuhanásom”, "feneketlen kútba beleugrásom" - ahonnan az azóta kapott számtalan segítség ellenére sem sikerült még kikecmeregnem... :)
Törléshttp://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2013/01/mi-celja-az-egy-en-nek.html
Lujza nekem ez a nóta az egy nagy kedvencem, és ez a változata (cimbalommal):
Törléshttps://www.youtube.com/watch?v=20gkBZSqQI4
küldöm vissza neked :szívnek szívesen :))
Pityesz: "Éreztetek már ilyet? Csak zuhansz, zuhansz és nincsen hova megérkezni? " Igen, kurva szar. :D Annak a 'kútnak' nincs alja...
VálaszTörlésigen..de valójában ki az akinek "ez kurva szar"?
Törlésremélem lassan eldől, hogy ténylegesen mit is akarunk mi itt.... valóban segítünk magunknak önmaga megtalálásában….? vagy esetleg ez az egész blog is csak egy hizlalda lenne viszonylag kifinomult „ kis-elmebetegeknek”? (csak hogy ne csépeljem tovább az ego szót:))
TörlésHatározottan érzem (minden porcikámban), hogy ez utóbbi biztosan nem.
TörlésAhogy én látom, az Internet Korszakában az egymás folyamatos kijavításával, és a természetszerűen bekövetkező vitáival, kiigazításaival egyértelműen valamiféle globális tudat felé halad a dolog - egyelőre még "csak" Föld-szinten, aztán később galaktikus szinten. A Tudat ember nevű megnyílvánulása tökéletesedik, kibontakozik valami felé...
Persze lehet ez is baromság, és tulajdonképpen csak annyi történik, hogy igyekszünk megtalálni az Önvalónkat, azt a Magot, csiszolatlan gyémántot, ami(ke)t megteremtett, és ami(k) által látja a világot az Egy.
TörlésNa mondom én hogy nem kecmeregtem ki még ebből a kútból... :))
Törlés…attól tartok, a kettő ugyanaz…mármint az önmagunkon való segíteni AKARÁS meg a hizlalda….a kettő egy és ugyanaz….megint farkon-harapta magát a kígyó…hogy rohadna meg...:)
TörlésÉn igyekszem mostanában senki egóját nem simikézni - beleértve a sajátomat is. :)
Törlés