2012. november 3., szombat

Hagyma


Sokan talán nem tudatosítják magukban, de a hagyományos magyar ételek szinte mindegyikének elkészítése úgy kezdődik, hogy "felrakjuk a hagymát". Akik főznek, tudják, hogy ez így van, szinte minden ételünkben van hagyma. Rengeteg hagymát eszünk mi magyarok, vöröshagymát, lila hagymát, újhagymát, foghagymát, medvehagymát, stb. nyugodtan elmondhatjuk, hogy hagyma-imádó nemzet vagyunk. :) Még a Burger királynál is - ahová évente ha egyszer eljutunk - rántott hagymakarikát szoktunk enni...:) Szerencsére a Kárpát-medence kiválóan alkalmas a hagymatermesztésre, és igen változatos és ízletes hagymáink vannak, főleg ha odafigyelünk a beszerzési forrásra. Globalizmus ide, kínai fokhagyma oda, ebben a kérdésben én nem szoktam engedni, igencsak patrióta hozzáállásom van, és úgy általában az élelembeszerzés terén mindig figyelek/figyelünk, hogy magyar áru kerüljön az étkezőasztalra. Mondjuk pont az elmúlt hétvégén történt velem a következő elgondolkodtató eset: megyek a CBA-ba - tudjátok a "magyar üzletlánc", a tulajdonosi körről jót vagy semmit - szóval nézegetem a sajt-kínálatukat, és az összesen háromféle sajtból kettő német volt, egy meg "CBA-s" - na gondoltam ez jó lesz, hazai. Szép nagy tömb volt, viszonylag jó áron, rá is volt írva, hogy CBA-trapista, viszont otthon - az apróbetűs rész elolvasása után - döbbentünk rá, hogy a sajt Szlovákiából származik. Majdnem megütött a guta! Ritkán tudnak átbaszarintani a kerítésen, de most sikerült. Na mindegy, kibontottuk a tömböt, szép sötét-sárga színe elsőre elborszasztott, majd összeszorított fogakkal azért megkóstóltam, és a következőre jöttem rá: a szlovák sajt is tud ugyanolyan finom lenni, mint a magyar, sőt még egy kicsit jobban is ízlett, mert sósabb és zsírosabb volt, (volt benne anyag!) mint a tejet szinte alig látott utánzatok, amiket árulnak magyar cimkével ellátva (ki tudja honnan). Úgyhogy ez az eset is bizonyította számomra, hogy kezdek feleszmélni a nacionalista gödörből.. Na de visszatérve a hagymára úgy gondolom, hogy nem véletlenül szeretjük mi magyarok a hagymát annyira. Nem csak azért mert baromi egészséges. Nem azért, mert annyira szeretjük a kellemetlen szájszagot. És nem azért mert minden ételünk alapanyaga. Azért szeretjük a hagymát, mert ugyanolyan réteges mint mi, magyarok. :)


Idén gyönyörű újhagymát sikerült termeszteni a kis konyhakertben, majdnem 20 centis a fehér ehető része. Régebben úgy csináltam, ahogy a zacskón volt, 2 cm mélyre dugtam le - van egy kiváló fából készült célszerszámom erre - de sajnos emiatt mindig nagyon csenevész kis újhagymáink lettek korábban. Sebaj - gondoltuk - akkor meghagyjuk vöröshagymának. Így is lett, ezekből mindig szép termetes termés lett néhány hónap alatt. Idén azonban nem hallgattam a papírformára, és - szomszédom tanácsára - jó mélyre helyeztem el a dughagymákat, majd ahogy kibújtak a leveleik, azonnal elkezdtem felhúzni rá a földet. Így sikerült végre jó hosszú, gyönyörű fehér újhagymára szerte tenni, és baromi büszke voltam magamra! :) A minap ettünk rántottához ezt a finomságot, és arra lettem figyelmes, hogy milyen szép mintája van a felkarikázott hagymabelsőnek keresztmetszetében. Az egyikben mintha egy szemet véltem volna felfedezni, a másik hagymakarikában két egymásba metsző kör (halmaz) volt, a harmadikban mintha egy mag-magház minta lett volna. Változatosság. Rétegek. 

Vöröshagymát és lila hagymát anyósoméktól hazafelé szoktuk beszerezni valamelyik Makó környéki kis faluban. Mivel zsákszámra esszük, így jobban járunk eleve zsákokkal venni, pláne télire bespájzolva a garázsba. Szeretek az ottani öregektől vásárolni, néha akkora méretű vöröshagymáik vannak, mint egy nagyobb alma, nem tudom hogy a nyavalyába csinálják, de hát ez is egy szakma. Most ebben a vírusos takony időben amúgy is azt ajánlják azoknak akik betegek, hogy egyenek meg egészben egy vöröshagymát (harapva!), majd feküdjenek be takaró alá, és izzadják ki a bacikat/vírusokat. Én még nem próbáltam ezt a módszert, de biztos hatásos. A másik módszer amit hallottam ilyenkor az a másik nagy magyar kedvenc, a pálinka bevonása a gyógyítás folyamatába. Fokhagymát kell összemorzsolni és kis adag pálinkában feloldani néhány nap alatt, majd meginni. Garantált a durva gyógyulás. :)

Szomszéd Józsi bácsi - akitől már annyi, de annyi mindent kaptunk, hogy felsorolni sem lehetne - tanítást, magokat, tanácsokat, állandó sasszemű kritikát, sok sok tudást - tegnap meglepett minket egy zsacskó foghagymával, aszondja az öreg most kell elduggatni, és tavasszal lehet fölszedni. Amikor az öreg nem hoz ilyen meglepit, akkor boltban szoktuk megvenni a dughagymát, viszont nagyon figyelni kell, mert sokszor holland, vagy más forrásból való (főleg a vörös), és mint említettem, én ebben a kérdésben kemény vagyok. :). És azt is megfigyeltem, hogy sokszor mennyire kevés a felhasználható telt dughagyma a csomagban, a többség vékony kis nyeszlett valami, ami egy telet sem bír ki. Amelyek viszont telt kövér kis egyedek, azok érdekes módon még a következő évadban is felhasználhatóak. Csodálatos, ahogy a természet megalkotta a hagymát (akárcsak a magokat), hogy amíg a hagyma legbelsőbb központi rétege ki nem szárad, addig újra tud éledni a földben. Információ, életerő, rétegek.


És igen, mi emberek is rétegesek vagyunk. Szép lassan lefejtődnek rólunk egy hibás és téves rendszerben felépített illúzió rétegei, és amikor már minden addig óvó, de mára feltartó réteget lefejtettünk, csak akkor és csak ott találhatjuk meg valódi Énünket, az a fénylő magot, mely az Egésznek a lényege. És persze nem csak mi emberek vagyunk rétegesek, de például a történelmünk is az. Minél több hazugságréteget sikerül lefejteni róla annál inkább kiviláglik, hogy a király meztelen.... És maga az életünk, ez a térben és időben játszódó hologram is tulajdonképpen nem áll másból mint rétegekből. Egy nagy hagymában élünk, amit eldugtak valaha, mostanra kikelt, és lassan le lehet aratni, ha hagyjuk. HAGY(d)MA ezt megtenni. Nem tudom milyen világ vár ránk. Nem tudom lesz-e, vagy milyen lesz az új tudatállapot ("nincsenek helyek"). Azt viszont tudom, hogy hagyma nélkül kevesebb lenne az életem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy gasztronómiai élvezetek kedvéért inkább itt maradnék a háromdében, inkább csak annyi a kérésem, hogy bárhová is megyünk azért a jó dolgokat vigyük magunkkal. Olyan világra vágyom, ahol a mostani értékítéletem szerinti jó elemeket magunkkal vihetjük, de az életellenes erők lekopnak. Lehetséges lenne ez? Szerintem minden lehetséges. Hm... viszont ahogy érzem lassan mennem kell, mert az asszony már elkészült a póréhagymalevessel, és nagyon ínycsiklandozó illata van. Jó étvágyat kívánok! :)

6 megjegyzés:

  1. Gyermekkoromban vidéken laktam, imádtam a hagymát "duggatni", jó kis meditatív állapotot idéz:) Emlékszem két hegesztőpálcát összekötöttünk spárgával, ledugtuk az ágyás két végébe, és vezetett minket, hogy szép egyenes legyen a "vetemény". Imádtam kertészkedni, sajnos panel életkörülményeim miatt, ez nemigen lehetséges.

    Köhögésre szoktam még, hagymateát csinálni: a hagyma száraz héját teszem be a forró vízbe, mint filtert. Nagyon jó nyákoldó hatása miatt, kiváló:)

    Sok ételbe teszek hagymát sűrítő anyag gyanánt, normál dinsztelés helyett vizet teszek alá, és sót, hogy gyorsabban pürésedjen, az étel is lágyabb, kellemesebb állag lesz.

    További kellemes estét:)

    VálaszTörlés
  2. "kezdek feleszmélni a nacionalista gödörből"
    Egy lóf@szt kezdesz - pusztán csak a felvidékit preferálod az egyébbel szemben...:-)

    (Mínusz egy hazugságréteg...)

    mj

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van mit lefejteni, mindannyiunknak. Én azt sem bánom, ha mindenki tart ennél a bejegyzésnél egy őszínteségi rohamot. Tessék csak tessék, névtelenül megy a játék! :)

      Én például imádtam régebben lustálkodni. Ma a két gyerek/ház/munkahely/egyéb mellett nemigen van rá mód, de azért nem mondom, hogy nem vágyok néha vissza a panelban töltött évek békés semmittevésére... :))

      Aztán. Gyerekkoromban sokszor unatkoztam, és utáltam az érzést, hogy NINCS MIT CSINÁLNI - lassabban is teltek a napok valahogy. Ma meg olykor azt kívánom, édes Istenem, BÁRCSAK UNATKOZHATNÉK EGY KICSIT! Csak egy délelőttöt, nem nagy kérés!
      De persze nem hallgatja meg... ezt a kérésem legalábbis. Másikat igen. Fifti-fifti - ahogy Carlin mondta.

      Törlés
  3. Sajtokról egy kicsit beszélnék:

    A Trappista sajtot el kell felejteni, mert a legrosszabb a gyártási technológiája!!!! Csak a nagy lyukú, kemény, érett sajtokat vegyétek meg!!

    " Nem jó, ha nyikorog

    A gyatra minőségű trappista megismerszik állagáról: ha a műanyag csomagolást felbontva némi víz kerül elő, vagy ha megnyomva a sajtot elkezd gyöngyözni, akkor valószínűleg mellényúltunk: nem jó érlelésű, nem jó állományú a sajttésztánk. Ha az első falatoknál érezni, hogy nyers, gumiszerű anyagot rágunk, ami csikorog a szánkban, a sajt egy hétnél többet nem állhatott az érlelőben.

    Ha a szabálykönyvben meghatározott beltartalmi értékeket a gyártó a megengedett határértékekig igyekszik kitolni (uram bocsá’, azon túl is), az egyből meglátszik: a kés összegyűri a sajtszeletet, reszeléskor pedig úgy kenődik, akár a szappan. Nem akkor érezhetjük tehát átverve magunkat, ha a boltban éppen előttünk fogy el a legolcsóbb sajt, hanem ha élvezhetetlen (meglehet: akciós) terméket viszünk haza.

    Jó trappistát találni sem lehetetlen: keressünk olyat, ami rugalmas állagú, aromás, szép színű, s szépen kialakultak benne a rá jellemző kisebb, búzaszem nagyságú lyukak. Érdemes egy pillantást vetni az összetevőkre is: adalékanyagból a kevesebb jobb, de erre még visszatérünk. Szakértő forrásainkat is megkérdeztük, miből ennének jó szívvel; ők a Bakony Trappistában, a kaposvári Fino, s a Gici Sajtüzem trappistájában látnak fantáziát."

    GA

    VálaszTörlés
  4. Nézd meg.
    Fejtsd le a rétegeket.
    Fogd fel, amit találsz legbelül.

    http://www.port.hu/a_13._emelet_the_thirteenth_floor/pls/fi/films.film_page?i_film_id=22722
    http://www.postaimre.net/filmek/13th_Floor.avi

    VálaszTörlés
  5. És ha már hagyma, itt egy kiváló házi köptető szirup a közelgő taknyolós-köhögős időszakra:
    legalább 10-12 fej hagyma héjából és 1 liter vízből jó sötét teát főzünk, ha elzártuk mehet bele 2-3 evőkanál kakukkfű. Lefedve hagyjuk állni egy napig. Másnap fél kiló cukrot megpörkölünk és beleöntjük a leszűrt és újra felforralt teát - itt óvatosan kell eljárni, mert cefetül fog gőzölni!
    Ha a cukor elolvadt (ez a legpocsékabb része, mert sokáig kell kis lángon kevergetni), belekeverünk bő fél kiló mézet és egy csapott teáskanál sót.

    mj

    VálaszTörlés