A Húsvét nagyszerű alkalom átértékelni a dolgokat. Például el lehet filózni azon is, hogy miért nem fér össze a „judeo-keresztény” koncepció, miért hamis ezt a két hitrendszert összemosni? Hogyan lehet két egymásnak ellentmondó Isten, sőt két evangélium a Bibliában? Létezik zsidómentes kereszténység? Nézzük meg, és ne feledjük: „Az igazság szabaddá tesz” (János 8:32)!
A vallás, mint gát? - Bevezető gondolatok
Vajon a vallás valóban utat mutat, vagy inkább béklyóba zárja a szellemet? Bizonyára sok keresztényben és nem keresztényben is felmerült már ez a kérdés. A hit és a vallás ellentmondásai – különösen a Biblia tanításainak belső teológiai feszültségei – jogosan vezethetnek arra a felismerésre, hogy a vallás inkább gát, mint segítő erő. Gondoljunk csak bele: hogyan fér össze az Ószövetség felszólításai más népek kiírtására, Pál apostol bűn-központú teológiája és Jézus szeretetre épülő üzenete? Nem fér össze – és ezt már évszázadokkal ezelőtt felismerték. Az egyházi vezetők nyílván nem fogalmazhattak meg nyílt kritikát az Ószövetség szerepéről, hiszen az a keresztény kánon, pontosabban az egyházi dogma szerves része. A gnosztikusok, a korai keresztény gondolkodók, például Marcion, viszont radikálisan elutasították az Ószövetséget, mert annak bosszúszomjas istenképe összeegyeztethetetlen volt Jézus irgalmas tanításával. Marcion szerint az Ószövetség Istene egy alacsonyabb rendű demiurgosz, egy természetfeletti hatalom, de nem az igazi, szerető Teremtő, akit Jézus mutatott be. Az egyház persze eretnekségnek bélyegezte ezt, de vajon nem volt igaza?
Vajon a vallás valóban utat mutat, vagy inkább béklyóba zárja a szellemet? Bizonyára sok keresztényben és nem keresztényben is felmerült már ez a kérdés. A hit és a vallás ellentmondásai – különösen a Biblia tanításainak belső teológiai feszültségei – jogosan vezethetnek arra a felismerésre, hogy a vallás inkább gát, mint segítő erő. Gondoljunk csak bele: hogyan fér össze az Ószövetség felszólításai más népek kiírtására, Pál apostol bűn-központú teológiája és Jézus szeretetre épülő üzenete? Nem fér össze – és ezt már évszázadokkal ezelőtt felismerték. Az egyházi vezetők nyílván nem fogalmazhattak meg nyílt kritikát az Ószövetség szerepéről, hiszen az a keresztény kánon, pontosabban az egyházi dogma szerves része. A gnosztikusok, a korai keresztény gondolkodók, például Marcion, viszont radikálisan elutasították az Ószövetséget, mert annak bosszúszomjas istenképe összeegyeztethetetlen volt Jézus irgalmas tanításával. Marcion szerint az Ószövetség Istene egy alacsonyabb rendű demiurgosz, egy természetfeletti hatalom, de nem az igazi, szerető Teremtő, akit Jézus mutatott be. Az egyház persze eretnekségnek bélyegezte ezt, de vajon nem volt igaza?
Az Ószövetség eredete sem segít a kérdés tisztázásában. Történeti háttere részben ókori népek – sumérok, akkádok, káldeusok – mítoszaiból lett átvéve, majd a zsidók a babiloni fogság alatt a saját nemzeti narratívájukhoz igazították, lévén saját történelmük még nem volt. A Teremtéstörténet a sumér Enki és Ninhurszag mítoszából, a Vízözön pedig Ziusudra és a Gilgames-eposz átiratából származik – mindez jóval az Ószövetség írásba foglalása előtt létezett agyagtáblákon (1). Vagyis nem történelem ez, hanem átformált mítoszok gyűjteménye, kiegészítve némi valós elemmel az akkádok és asszírok pusztításaiból. A mai prédikátorok hiába próbálják az Ószövetséget átszövő zsidó nacionalizmust, bosszúszomjat, és a véráldozat szellemét összeegyeztetni Jézus egyetemes szeretetvallásával – ez lehetetlen vállalkozás.
Az Ószövetség "Istene" és Jézus Istene – a feloldhatatlan ellentét
Képes-e egy jóságos Teremtő parancsolni népirtást és vérontást? Az Ószövetség tele van ilyen történetekkel, amelyek érthetően sokakból idegenkedést váltanak ki. Mózes öt könyve, a Tóra, "Isten áldásával" történő gyilkolások krónikája, és a zsidó ünnepek fele háborús győzelmekre emlékezik. Nézzünk néhány példát (2): Sámuel I 15:3-ban a Seregek Ura utasítja Izraelt, hogy ellenfelüknél pusztítsanak el mindent, és öljék meg "a férfit és az asszonyt is, a gyermeket és a csecsemőt is mind". A Zsoltárok könyve, 2:8-9-ben az elfoglalt népekről így beszél: "Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket". Ézsaiás 60:12-ben így szól az Úr: "Mert elvész az a nép és az az ország, amely nem akar neked szolgálni, azok a népek mindenestül elpusztulnak". Ugyanitt a 49:26-ban: "Nyomorgatóiddal megetetem saját húsukat, és megrészegednek a vérüktől, mint a musttól". Hóseás 9:16-ban a legyőzőtt Efraim-ról így nyilatkozik: "Meg van verve Efraim, gyökere elszáradt, nem terem gyümölcsöt. Még ha születnének is gyermekei, megölöm szeretett magzatait" Mózes V 7:2-ben így: "És az Úr, a te Istened hatalmadba adja és megvered őket, akkor mindenestül pusztítsd el őket. Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk". Mózes V 20:16-ban az "Úr" teljes népirtást rendel el bizonyos városokban, "ne hagyj életben egy lelket sem" felszólítással. És még csodálkozunk, hogy sokan elutasítják ezt a „kereszténységet”? Hogyan lehetne ez ugyanaz az Isten, akit Jézus Atyjaként ismertünk meg, aki megbocsátást és szeretetet hirdet?
Jézus tanításai élesen szembemennek ezzel. „Hallottátok: szemet szemért. Én azt mondom: ne álljatok ellene a gonosznak, fordítsátok oda a másik orcátokat is” – Máté 5:38-39. Ez felülírja a bosszútörvényt a megbocsátás és az erőszakmentesség tanításával. „Hallottátok: szeressétek felebarátotokat, gyűlöljétek ellenségeteket. Én azt mondom: szeressétek ellenségeiteket” – Máté 5:43-44. Ez az ellenségszeretet Jézus újdonsága. „Az Isten nem kárhoztatni küldte a Fiát, hanem hogy megmentse a világot” – János 3:17. Ez a megváltás az Ószövetség ítélete helyett. A Jézus által hírdetett isteni törvények tehát éles kontrasztot mutatnak az Ószövetségben megmutatkozó haragvó, büntető Isten-képpel szemben. A legdöbbenetesebb mégis az, amikor Jézus a farizeusokat vádolja: "Ti a ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Emberölő vala kezdettől fogva" (János 8:44). Bár nem mondja ki nyíltan, hogy az Ószövetség Istene lenne az "emberölő", a kontextusban az ő törvényeikre támaszkodó vallási vezetők istenképét kérdőjelezi meg, szembeállítva azt az irgalmas Atyjával. Lehet-e ennél világosabb az ellentét? Miért nem erről beszélnek a miséken?
Két evangélium egy Bibliában: Jézusé és Pálé
Miért érezzük, hogy a kereszténység nem egységes üzenetet közvetít? Nem elég az Ó- és Újtestamentum áthidalhatatlan ellentéte, még az Újszövetségbe is két evangéliumot erőltettek: Jézusét és Pálét, amelyek gyökeresen eltérnek egymástól! Jézus Isten Országáról szóló üzenete elhalványul Pál Megváltásról szóló tana mellett, az apostol levelei nem követik Jézus tanításait, hanem érvénytelenítik azt. Az egyház hibái Pál leveleinek alkalmazásából erednek, miközben Jézus evangéliuma a háttérbe szorul. Pál levelei annyira agyafúrtak, és Jézus tanításai annyira hiányosak, hogy az egyszeri hívőt könnyen megfoghatják a Biblia írástudói a „biblikusság” rabláncával. A hitre térítés a jól bevált Páli módszerekkel történik: a hívő megismeri a Bibliát, az írástudók pedig elméjét anélkül fogják meg, hogy ez megtévesztésnek tűnne. A prédikátorok nem mernek különbséget tenni Pál kereszténysége és Jézus Istentől eredő üzenete között. Pedig Jézus fellépésével új szövetség lépett érvénybe, nem Izraellel, hanem mindenkivel, aki befogadja tanításait. Ő azt hirdette, hogy sorsunk nem Mózes törvényeitől függ, hanem cselekedeteinktől, és ezért az életével fizetett. Pál viszont feleslegessé teszi ezt: szerinte a hit által, cselekedetek nélkül is kegyelmet nyerhet bárki, elég elfogadni Krisztus váltságát. Jézusnál nincs szó ilyen „ingyen megigazulásról” – ő a cselekvésről, az Isten akaratának megéléséről beszél, amihez az igazság keresése kell még életünkben.
Nézzük a főbb ellentéteket!
Jézus tanítása gyakorlati, az élet megújítására fókuszál: "Jöjjetek hozzám, én megnyugosztlak titeket, mert szelíd és alázatos vagyok" (Máté 11:28-29). Ő a szeretet és a cselekedetek útját kínálja: "Az Isten országa ti bennetek van" (Lukács 17:21), itt és most megélhető átalakulás. A Hegyi beszéd vagy a "Szeressétek egymást" parancs az emberi kapcsolatok és a belső béke megújítását célozza. Pál ellenben egy teológiai rendszert épít, amely a bűnre, kegyelemre és a kereszthalálra összpontosít. Szerinte elég hinni Krisztus váltságában, és cselekedetek nélkül is üdvözülhetünk: "A hit által igazul meg az ember, nem a törvény cselekedeteiből" (Róma 3:28). De ha a hit elég, miért kell Jézus életét követni?
Pál levelei az egyház alapkövei, ám Jézus evangéliumát háttérbe szorítják. Jézus a megbocsátást egyszerű ajándékként kínálja: "Nektek is megbocsáttatik, ha ti is megbocsáttok" (Máté 6:14), és nem követel véráldozatot. Pál viszont Krisztus halálát teológiai középponttá teszi: "Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" (Zsidók 9:22), ezzel Jézust egy engesztelő áldozattá alacsonyítva. Pál azt szeretné beállítani, hogy Jézus halála nem a zsidó hatalom gonoszságának az eredménye, hanem önkéntes áldozat a világ bűneiért. Jézusnál az üdvösség az igazság keresésén és a szeretet megélésén múlik, Pál szerint a szenvedés és az engedelmesség az út: "Rettenetes az élő Isten kezébe esni" (Zsidók 10:31). Ez a bűntudatra és félelemre épülő filozófia hatalmi eszközzé vált, amellyel milliókat lehetett irányítani. Jézus szeretettel nyert követőket, Pál megfélemlítéssel – rabbinikus gyökereiből hozta az Isten félelmét, amit az egyház továbbvitt.
Jézus tanítása gyakorlati, az élet megújítására fókuszál: "Jöjjetek hozzám, én megnyugosztlak titeket, mert szelíd és alázatos vagyok" (Máté 11:28-29). Ő a szeretet és a cselekedetek útját kínálja: "Az Isten országa ti bennetek van" (Lukács 17:21), itt és most megélhető átalakulás. A Hegyi beszéd vagy a "Szeressétek egymást" parancs az emberi kapcsolatok és a belső béke megújítását célozza. Pál ellenben egy teológiai rendszert épít, amely a bűnre, kegyelemre és a kereszthalálra összpontosít. Szerinte elég hinni Krisztus váltságában, és cselekedetek nélkül is üdvözülhetünk: "A hit által igazul meg az ember, nem a törvény cselekedeteiből" (Róma 3:28). De ha a hit elég, miért kell Jézus életét követni?
Pál levelei az egyház alapkövei, ám Jézus evangéliumát háttérbe szorítják. Jézus a megbocsátást egyszerű ajándékként kínálja: "Nektek is megbocsáttatik, ha ti is megbocsáttok" (Máté 6:14), és nem követel véráldozatot. Pál viszont Krisztus halálát teológiai középponttá teszi: "Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" (Zsidók 9:22), ezzel Jézust egy engesztelő áldozattá alacsonyítva. Pál azt szeretné beállítani, hogy Jézus halála nem a zsidó hatalom gonoszságának az eredménye, hanem önkéntes áldozat a világ bűneiért. Jézusnál az üdvösség az igazság keresésén és a szeretet megélésén múlik, Pál szerint a szenvedés és az engedelmesség az út: "Rettenetes az élő Isten kezébe esni" (Zsidók 10:31). Ez a bűntudatra és félelemre épülő filozófia hatalmi eszközzé vált, amellyel milliókat lehetett irányítani. Jézus szeretettel nyert követőket, Pál megfélemlítéssel – rabbinikus gyökereiből hozta az Isten félelmét, amit az egyház továbbvitt.
A különbség még élesebb, ha a célokat nézzük. Jézus egy jelen idejű, földi dimenziójú királyságot hirdet: "Íme, az Isten országa ti bennetek van" – ez a belső átalakulás és a világosság győzelme a sötétség felett. Pál teológiája viszont a kereszthalálra és a feltámadásra fókuszál, egy távoli üdvösséget ígérve: "Ha hiszed, hogy Jézus meghalt és feltámadt, üdvözülsz" (Róma 10:9). Ez az "ingyen kegyelem" feleslegessé teszi Jézus tanításait – ha a hit minden bűnt eltöröl, miért kell a szeretet parancsait követni? Pál rendszere elméleti és intézményesíthető, Jézusé gyakorlati és egyéni. Az egyház Pál leveleire épült, miközben Jézus evangéliuma háttérbe szorult, így a kereszténység egy "halálkultusz" lett az élet megreformálása helyett. Pál kereszthalál-központú üdvösségtana és Jézus életre fókuszáló, békés megvilágosodást hirdető üzenete feloldhatatlan teológiai feszültséget alkot.
Pál nem tud egyszerűen megbocsátani, neki ehhez mindenképp véráldozat szükséges. Jézusnál nem szükséges egy marhát leölni, hogy a megbocsátás megtörténjen, Pál azonban nem kis dolgot használ fel, magát Jézust. Krisztus halála nála egy véráldozat, ami a világ bűneinek az engeszteléséért ontatott ki. Nem kiskaliberű módosítása ez a zsidó felelősségnek! Egy tulkot nem kínoznak meg, Jézussal viszont megtették, majd a Golgotán keresztre feszítették. Isten soha nem várná el, hogy állatokat megkínozzanak, vagy feláldozzanak - saját fiánál elvárta volna? (3).
A zsidó befolyás hatása: Róma, az intézményesült vallás
Hogyan lett a kereszténységből hatalmi eszköz? Pál zsidó gyökerei és a Római Birodalom összefonódása a válasz. Pál, eredetileg Saul, farizeusként nőtt fel, és tanításaiban az Ószövetség haragvó istenképét hozta vissza: az áldozati kultusz, a bűn-kegyelem-hierarchia hármasa a zsidó teológiából ered. Ez tökéletesen illeszkedett Róma centralizált hatalmi igényeihez. A Római Birodalom átalakulását és a kereszténység felemelkedését a babiloni eredetű szemita szemlélet térnyerése okozta. A pun háborúk után Róma gyarmatosított, és a Közel-Keletről érkező rabszolgák, majd bevándorlók megváltoztatták a birodalom demográfiáját. Néró idejére, Kr. u. 60 körül, a szenátus és az elit jelentős részben felszabadított szemita rabszolgák leszármazottaiból állt (4). A Biblia is rámutat arra, hogy a babiloni rendszer Rómába helyezkedett át (Jelenések könyve 17:5 verse „Babilon, a nagy parázna” néven említi a várost). Ez a zsidó hatás elmozdította Róma mentalitását a latin pragmatizmustól a birodalmi hódítások agresszívabb formái felé. A Birodalom hódításai ettől kezdve az Ószövetség népirtásaira, az asszír-akkád időkre emlékeztetnek, a szellemiség Rómában újjáéledt, ott folytatták, ahol Mezopotámiában abbahagyták. Az ősi kultúrák kiirtásának igyekezete nagyipari méreteket öltött Európában: nyugaton a kelták, középen a Kárpát-medencei őslakosság, és keleten a pártusok elleni harc földrésznyi konfliktussá vált (5).
A kereszténység államvallássá válása Konstantin alatt (milánói ediktum, 313) és Theodosius rendelete (380) nem véletlen egybeesés – Pál bűn-központú teológiája és hierarchikus rendszere birodalmi keretek között terjedt el. De vajon jobb lett-e ettől a világ? Az inkvizíció, a keresztes háborúk és a bűntudat fegyverként való használata másra utal.
Pál nem tud egyszerűen megbocsátani, neki ehhez mindenképp véráldozat szükséges. Jézusnál nem szükséges egy marhát leölni, hogy a megbocsátás megtörténjen, Pál azonban nem kis dolgot használ fel, magát Jézust. Krisztus halála nála egy véráldozat, ami a világ bűneinek az engeszteléséért ontatott ki. Nem kiskaliberű módosítása ez a zsidó felelősségnek! Egy tulkot nem kínoznak meg, Jézussal viszont megtették, majd a Golgotán keresztre feszítették. Isten soha nem várná el, hogy állatokat megkínozzanak, vagy feláldozzanak - saját fiánál elvárta volna? (3).
A zsidó befolyás hatása: Róma, az intézményesült vallás
Hogyan lett a kereszténységből hatalmi eszköz? Pál zsidó gyökerei és a Római Birodalom összefonódása a válasz. Pál, eredetileg Saul, farizeusként nőtt fel, és tanításaiban az Ószövetség haragvó istenképét hozta vissza: az áldozati kultusz, a bűn-kegyelem-hierarchia hármasa a zsidó teológiából ered. Ez tökéletesen illeszkedett Róma centralizált hatalmi igényeihez. A Római Birodalom átalakulását és a kereszténység felemelkedését a babiloni eredetű szemita szemlélet térnyerése okozta. A pun háborúk után Róma gyarmatosított, és a Közel-Keletről érkező rabszolgák, majd bevándorlók megváltoztatták a birodalom demográfiáját. Néró idejére, Kr. u. 60 körül, a szenátus és az elit jelentős részben felszabadított szemita rabszolgák leszármazottaiból állt (4). A Biblia is rámutat arra, hogy a babiloni rendszer Rómába helyezkedett át (Jelenések könyve 17:5 verse „Babilon, a nagy parázna” néven említi a várost). Ez a zsidó hatás elmozdította Róma mentalitását a latin pragmatizmustól a birodalmi hódítások agresszívabb formái felé. A Birodalom hódításai ettől kezdve az Ószövetség népirtásaira, az asszír-akkád időkre emlékeztetnek, a szellemiség Rómában újjáéledt, ott folytatták, ahol Mezopotámiában abbahagyták. Az ősi kultúrák kiirtásának igyekezete nagyipari méreteket öltött Európában: nyugaton a kelták, középen a Kárpát-medencei őslakosság, és keleten a pártusok elleni harc földrésznyi konfliktussá vált (5).
A kereszténység államvallássá válása Konstantin alatt (milánói ediktum, 313) és Theodosius rendelete (380) nem véletlen egybeesés – Pál bűn-központú teológiája és hierarchikus rendszere birodalmi keretek között terjedt el. De vajon jobb lett-e ettől a világ? Az inkvizíció, a keresztes háborúk és a bűntudat fegyverként való használata másra utal.
A római kereszténység a zsidó világuralmi nézetekkel összefonódva nőtt világvallássá. A kereszténység mai formája tehát inkább Pál öröksége, mint Jézusé. Ez a Pál-féle univerzalista teológia birodalmi eszközévé válásának bizonyítéka: ahelyett, hogy Jézus békés üzenetét terjesztette volna, a római kereszténység az Ószövetség haragvó Istenének szellemét örökítette tovább. A Római Birodalom és az Egyház tehát ugyanannak a farkasnak a kölykei: mindkettő kizsákmányoló hódításra és kontrollra épült.
Jézus üzenetének valódi örökösei: a Magyar Királyság és a Szent Korona tan
Létezhetett-e Jézus tanítása Pál torzításai nélkül? Igen, és erre az apostoli Magyar Királyság a bizonyíték, ahol a Jézusi kereszténység ki tudott teljesedni a Páli (Sauli) eszmeiség nélkül. A Szent Korona tan nem alárendelést, hanem mellérendelést hírdetett: a korona alatt a királytól a népig mindenki egyenlő - így ember nem birtokol embert. Ez éles ellentétben áll a feudális Európával, ahol a föld és az emberek urak birtokai voltak. A Magyar Királyságban földet sem lehetett birtokolni, a legfőbb hűbérúr egy szakrális tárgy, akinek alattvalója mindenki, még a király is – szimbolikus, mégis nagyon is gyakorlati mellérendelő szemléletet tükröz ez a felfogás, ami másutt az egész történelem során ismeretlen (6). Jézus szellemisége itt érvényesült: "A ki közületek első akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Máté 20:27). A magyar hagyományban a király szolga, nem zsarnok, az üdvösség pedig a megvilágosodáson, nem áldozaton alapul: "Én vagyok a világ világossága" (János 8:12).
Apostol-király: ez a cím csak a Szent Koronával megkoronázott magyar uralkodóké volt, akiknek vétójoguk volt pápaválasztáskor, zsinatokat hívhattak össze, püspököket nevezhettek ki, és szentté avathattak Róma jóváhagyása nélkül. Szent István király Jézus anyjának, Szűz Máriának ajánlotta fel Magyarországot. Vagyis nem eltörölni akarta az őslakosság istenanya hitét, hanem pont, hogy megerősítette, sőt emelte a szintet azzal, hogy a korábbi Jézus-hitet államvallássá tette! Ennyit arról a hazugságról, hogy Szent István irtotta a pogány-táltos hagyományt, miközben még a római pápai források is szkíta királynak nevezték, a szkítákról meg mindenki tudta, hogy őskeresztények.
Atilla, Róma falainál égi ígéretet kap, hogy ha megkíméli a várost, akkor a magyarok örökkévaló koronát, és örökké tartó királyságot fognak nyerni. Ezt a küldetést tehát Atilla kezdi, aztán Szent István teljesíti be, vele válik valósággá. Amikor az úgynevezett nyugati hittérítők megérkeztek, itt már működő püspökségek voltak. A Szent Koronán található tizenkilenc zománckép közül egyetlenegy sem ószövetségi tárgyú, és az egész koronán még áttételesen sem találunk utalást az ószövetségi hagyományokra, a fő helyen viszont a Pantokrátor Krisztus képe áll, mindez színtiszta Jézus-hitre utal. Hogyan is tanulhatták volna a magyarok a rómaiaktól az istenhitet, miközben már az első királyuk, Nimród is az égből alászállt vezető, Napkirály volt?
A Pálosok, az egyetlen magyar alapítású rend (a thébai remete Szent Pál – és nem Pál apostol nyomán!), szintén Jézus vándorprédikátori szellemiségét tükrözték, nem Pál hierarchiáját. Ez a "fehér" kereszténység – se nem római, se nem ortodox – a magyarság ősi hagyományaiban gyökerezett, és a fény mítoszát helyezte középpontba.
A Magyar Királyság ötszáz évének tündöklése jó példa arra, hogy "lehet másképp is csinálni". Nem véletlen, hogy az Árpád-házi királyokat szinte kivétel nélkül megölették (7). A Habsburg-ház királyai jóval tovább uralkodhattak, mint a magyar királyok, akiket nem engedtek hosszútávon működni, mivel olyan példát mutattak az emberiségnek, melyet a nyugati hatalomgyakorlók (és az általuk pénzelt eszközök, mint pl. az Oszmán Birodalom) el akartak törölni a Föld színéről.
Egy globális hatalomváltás Kr.u. 1500 körül
És most olyan összefüggéseket fogunk feltárni, amit még senkitől sem hallhatott a nagyérdemű, de ami nélkül érthetetlen az utóbbi fél évezred története.
Kr.u. 1500 körül több lényeges, összehangolt eseménysorozat zajlott le, szinte egyidőben, látszólag egymástól függetlenül, de a mélyben összeérnek a szálak. 1492-ben Amerikát újból felfedezik, aztán rövid időn belül a természetközeli indiánokat kiírtják, csak az aztékok közül 10 milliót. Európában Hunyadi Mátyás, az utolsó szakrális király 1490-ben meghal, majd az 1526-os mohácsi csatával elesik a Magyar Királyság. Szintén 1526-ban az azték Tenochtitlán főszentélyét lerombolják. Ugyanezen a napon Indiában az oszmánok a pánipati csatában megdöntik az utolsó indo-szkíta, fehér-hun birodalom működését. 1527-ben Rómát kifosztják és felgyújtják, ahol rengeteg történelmi irat elveszett. Ezután Buda 1541-es elestével pont kerül egy globális hatalomváltásra, és innentől kezdetét veszi egy valóban sötét kor, amely szétzúzta a teremtésközeli világképeket. Ezek nem véletlen események: egy összehangolt támadás részei voltak az emberi szellemiség ellen, s elszabadult a „múltat végkép eltörölni” igyekezetű gépezet.
A Fugger és Medici bankárdinasztiák finanszírozták ezt a korszakot – az Egyházat, a császárokat, sőt pápákat is adtak –, miközben a reneszánsz és a kopernikuszi világkép a materializmust emelte trónra. A cél az volt, hogy az embereket elszakítsák a természettől és a Teremtéstől, helyükre a pénzt és a tudományt állítva. Ki lehet az a szellemi entitás, aki ezt a szinte bolyószintű inváziót irányította? A Biblia a Sátánt említi mint „e világ fejedelmét” (János 12:31), aki a hazugság és a pusztítás atyja (János 8:44). Ha ebből indulunk ki, akkor ez a hatalomváltás egy sátáni erő műve lehetett, amely a Jézus-féle fény és szeretet ellen dolgozik. A Magyar Királyság, mint szakrális központ elpusztítása kulcsfontosságú volt: a Kárpát-medence stratégiai és szellemi jelentősége miatt a "világ közepének" számított. Aki ezt megsemmisíti, az a világ ura lesz – és ez sikerült is az akkori globalista erőknek, három részre szakítva az országot (úrságot). És hogy miért „kellett” pusztulnia? A magyar apostoli kereszténység és a Szent Korona tan egy alternatív modellt kínált, amely ellenpéldája volt a Nyugat alárendelő, hódító szemléletének. Mohács és Buda eleste: az Oszmán Birodalom a Habsburgokkal összefogva (a kétfejű fenevad) ezt a szakrális mintát számolta fel. Az 1500 körüli globális hatalomváltás során a pénz és a materialista tudomány vette át a szakrális rend helyét, elfojtva a Jézusi szellemiséget.
Egy globális hatalomváltás Kr.u. 1500 körül
És most olyan összefüggéseket fogunk feltárni, amit még senkitől sem hallhatott a nagyérdemű, de ami nélkül érthetetlen az utóbbi fél évezred története.
Kr.u. 1500 körül több lényeges, összehangolt eseménysorozat zajlott le, szinte egyidőben, látszólag egymástól függetlenül, de a mélyben összeérnek a szálak. 1492-ben Amerikát újból felfedezik, aztán rövid időn belül a természetközeli indiánokat kiírtják, csak az aztékok közül 10 milliót. Európában Hunyadi Mátyás, az utolsó szakrális király 1490-ben meghal, majd az 1526-os mohácsi csatával elesik a Magyar Királyság. Szintén 1526-ban az azték Tenochtitlán főszentélyét lerombolják. Ugyanezen a napon Indiában az oszmánok a pánipati csatában megdöntik az utolsó indo-szkíta, fehér-hun birodalom működését. 1527-ben Rómát kifosztják és felgyújtják, ahol rengeteg történelmi irat elveszett. Ezután Buda 1541-es elestével pont kerül egy globális hatalomváltásra, és innentől kezdetét veszi egy valóban sötét kor, amely szétzúzta a teremtésközeli világképeket. Ezek nem véletlen események: egy összehangolt támadás részei voltak az emberi szellemiség ellen, s elszabadult a „múltat végkép eltörölni” igyekezetű gépezet.
A Fugger és Medici bankárdinasztiák finanszírozták ezt a korszakot – az Egyházat, a császárokat, sőt pápákat is adtak –, miközben a reneszánsz és a kopernikuszi világkép a materializmust emelte trónra. A cél az volt, hogy az embereket elszakítsák a természettől és a Teremtéstől, helyükre a pénzt és a tudományt állítva. Ki lehet az a szellemi entitás, aki ezt a szinte bolyószintű inváziót irányította? A Biblia a Sátánt említi mint „e világ fejedelmét” (János 12:31), aki a hazugság és a pusztítás atyja (János 8:44). Ha ebből indulunk ki, akkor ez a hatalomváltás egy sátáni erő műve lehetett, amely a Jézus-féle fény és szeretet ellen dolgozik. A Magyar Királyság, mint szakrális központ elpusztítása kulcsfontosságú volt: a Kárpát-medence stratégiai és szellemi jelentősége miatt a "világ közepének" számított. Aki ezt megsemmisíti, az a világ ura lesz – és ez sikerült is az akkori globalista erőknek, három részre szakítva az országot (úrságot). És hogy miért „kellett” pusztulnia? A magyar apostoli kereszténység és a Szent Korona tan egy alternatív modellt kínált, amely ellenpéldája volt a Nyugat alárendelő, hódító szemléletének. Mohács és Buda eleste: az Oszmán Birodalom a Habsburgokkal összefogva (a kétfejű fenevad) ezt a szakrális mintát számolta fel. Az 1500 körüli globális hatalomváltás során a pénz és a materialista tudomány vette át a szakrális rend helyét, elfojtva a Jézusi szellemiséget.
Jelen és a remény
Vajon visszahozható-e Jézus tiszta üzenete a modern világba? A Szent Korona tan és a Pálosok szellemisége azt sugallja, hogy igen – de óriási a kihívás. Pál rendszere 2000 év alatt mélyen beágyazódott a kereszténységbe, ám a magyar alternatíva bizonyítja, hogy lehetséges hierarchia nélkül, szeretetre és egyenlőségre épülő hitrendszert teremteni. "Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges" (Máté 19:26) Ha Isten szándékosan engedte ezt a sötét fordulatot, akkor valójában mi volt a célja, pláne a magyarság kálváriájának? Isten malmai lassan őrölnek – Ő bárkinek a kezébe adhat olyan hatalmat, amellyel megváltoztathatja a világ irányát, csak talán a megfelelő pillanat még nem jött el. Vagy mégis?
Csalfa remény: Donald Trump
Lehet-e egy modern vezető Jézus szellemiségének eszköze? Donald Trumpban sokan láttak reményt: a békére törekvése, az orosz-ukrán helyzet pragmatikus kezelése, a woke-ideológia ellenzése egy olyan vezető képét rajzolják fel, aki szembemegy a globalista, uniformizáló trendekkel, és összecseng azzal a szemlélettel, amit Jézus és a magyar apostoli kereszténység képviselt. És összecseng a bibliai narratívával is, ahol Isten gyakran váratlan embereket választ ki tervei végrehajtására. De mi van a pro-izraeli álláspontjával? A gázai népirtás – 2023 októbere óta tízezrek, köztük gyerekek halála – helyett Trump az izraeli túszok néhány tucatnyi sorsára fókuszál. Ez ordító ellentmondás: hogyan lehet az emberi élet értékét ennyire aránytalanul mérlegelni?
Izrael befolyása az USA-ban történelmi tény. Az AIPAC és más lobbicsoportok, valamint az evangéliumi keresztények – akik Pál tanítását követve Izraelt "Isten kiválasztott népeként" látják (Róma 11:1-2) – évtizedek óta formálják az amerikai politikát. Trump számára ez politikai számítás is: ez a bázis kulcsfontosságú támogató- és szavazócsoportja. De két lehetőség van: vagy Izrael és e háttérerők foglya, vagy stratégiai játszmát űz, hogy később rendezze a közel-keleti helyzetet. Az első esetben Pál teológiájának modern lenyomatát látjuk: a zsidó-keresztény narratíva az Ószövetség népirtásait (Mózes V 20:16) idézi Gázában, a hódítás és kiválasztottság logikájával. A második esetben a kérdés jogos: hány embernek kell még meghalnia, mire lép? A jelenidejű szenvedés ezt az optimista forgatókönyvet is súlyossá teszi. Ha egy "szellemi entitás" áll a háttérben – ahogy a Biblia "e világ fejedelmét" említi –, akkor Trump sem lehet több egy bábunál a pénz és hatalom gépezetében.
Csalfa remény: Donald Trump
Lehet-e egy modern vezető Jézus szellemiségének eszköze? Donald Trumpban sokan láttak reményt: a békére törekvése, az orosz-ukrán helyzet pragmatikus kezelése, a woke-ideológia ellenzése egy olyan vezető képét rajzolják fel, aki szembemegy a globalista, uniformizáló trendekkel, és összecseng azzal a szemlélettel, amit Jézus és a magyar apostoli kereszténység képviselt. És összecseng a bibliai narratívával is, ahol Isten gyakran váratlan embereket választ ki tervei végrehajtására. De mi van a pro-izraeli álláspontjával? A gázai népirtás – 2023 októbere óta tízezrek, köztük gyerekek halála – helyett Trump az izraeli túszok néhány tucatnyi sorsára fókuszál. Ez ordító ellentmondás: hogyan lehet az emberi élet értékét ennyire aránytalanul mérlegelni?
Izrael befolyása az USA-ban történelmi tény. Az AIPAC és más lobbicsoportok, valamint az evangéliumi keresztények – akik Pál tanítását követve Izraelt "Isten kiválasztott népeként" látják (Róma 11:1-2) – évtizedek óta formálják az amerikai politikát. Trump számára ez politikai számítás is: ez a bázis kulcsfontosságú támogató- és szavazócsoportja. De két lehetőség van: vagy Izrael és e háttérerők foglya, vagy stratégiai játszmát űz, hogy később rendezze a közel-keleti helyzetet. Az első esetben Pál teológiájának modern lenyomatát látjuk: a zsidó-keresztény narratíva az Ószövetség népirtásait (Mózes V 20:16) idézi Gázában, a hódítás és kiválasztottság logikájával. A második esetben a kérdés jogos: hány embernek kell még meghalnia, mire lép? A jelenidejű szenvedés ezt az optimista forgatókönyvet is súlyossá teszi. Ha egy "szellemi entitás" áll a háttérben – ahogy a Biblia "e világ fejedelmét" említi –, akkor Trump sem lehet több egy bábunál a pénz és hatalom gépezetében.
Isten sosem parancsolná meg mások lemészárlását. A történelem során milliók legyilkolását, a keresztes hadjáratokat, a muszlimok "Szent Háborúit" ugyan Isten nevében cselekedték, de ezeket mind emberek követték el, akik a vallásukat használták is fel igazolásképpen. Isten „kiválasztott népeként” a zsidó-keresztény narratíva, amely az Ószövetség haragvó Istenét és népirtásait igazolja, Izrael gázai palesztinok elleni cselekedeteiben is visszaköszön.
A lélek valódi útja
Mi az üdvösség valódi lényege? Nem bűn és kegyelem, hanem a lélek körforgása. Képzeljük el az embert vízcseppként, amely az óceánból – Istenből – kiszakadva tiszta gömbként születik, a földi életben bekoszolódik, keresi a visszautat, és végül visszatér a teljességbe. Nincs eredendő bűn, csak fejlődés: a lélek szárnyalna, de az anyag földhöz köt. Jézus ezt tanította: "Én vagyok a világ világossága; a ki engem követ, nem jár sötétségben" (János 8:12). Ez a szeretet és megértés útja, amely több vallás mélyén is ott rejlik – a Védákban, az indiánok Nagy Szellem kultuszában, és a Koránban is. A dzsihad sem a hitetlenek ellen szól eredendően (félreértik a fanatikusok), hanem belső harc a lélek és a test között: a szent háború a felemelkedésért zajlik.
A lélek valódi útja
Mi az üdvösség valódi lényege? Nem bűn és kegyelem, hanem a lélek körforgása. Képzeljük el az embert vízcseppként, amely az óceánból – Istenből – kiszakadva tiszta gömbként születik, a földi életben bekoszolódik, keresi a visszautat, és végül visszatér a teljességbe. Nincs eredendő bűn, csak fejlődés: a lélek szárnyalna, de az anyag földhöz köt. Jézus ezt tanította: "Én vagyok a világ világossága; a ki engem követ, nem jár sötétségben" (János 8:12). Ez a szeretet és megértés útja, amely több vallás mélyén is ott rejlik – a Védákban, az indiánok Nagy Szellem kultuszában, és a Koránban is. A dzsihad sem a hitetlenek ellen szól eredendően (félreértik a fanatikusok), hanem belső harc a lélek és a test között: a szent háború a felemelkedésért zajlik.
Nincs kárhozat, csak szembenézés a tetteinkkel: fizikai életünk végén a lélek mérlegre kerül, és ez az "ítélet" dönti el, marad-e a karma körforgásában, vagy távozik belőle. A vallás lehet mankó ezen az úton, de ha dogmákba merevedik, ketreccé válik. Jézus szerint "csak rajtam keresztül juthattok a mennyek országába" (János 14:6), de ez nem vallási kizárólagosságot jelent, hogy csakis keresztények juthatnak oda, hanem egy lélekminőséget, amit bárki elérhet, legyen bármilyen hitű.
A vallások közös gyökere: Egy Isten
Van-e kiút a vallási dogmák ketrecéből? Igen, ha felismerjük: Isten nem katolikus, nem protestáns, nem mohamedán, nem buddhista, és nem is zsidó – Ő mindenben és mindenkiben jelen van, "bennetek és kívületek" (vö. Lukács 17:21). Ha valaki írott „mankóra” vágyik, csak Jézus evangéliumát vegye alapul, Pál elképzelései nélkül. Ha összehasonlítjuk a vallásokat, rájövünk, hogy az eredő mindegyikben az Egy Isten. Az ókoriak többistenhite is egyetlen Teremtőt tükröz különböző személyiségeken, megnyílvánulásokon keresztül, Osiris száz neve is egy Istenre utal, ahogy a Szentháromság is egy. A napisten hívők is az Egyben hittek: a Nap, a földi élet forrása, mint Atya és a Föld, mint termékeny Anya (a magyar Boldogasszony vagy a sumér Földanya) násza maga az Élet. Ez az igazi Szentháromság, ahol a három egy, amit a magyar rovásírás „egy” jele, a kettőskereszt is jelképez.
A vallások közös gyökere: Egy Isten
Van-e kiút a vallási dogmák ketrecéből? Igen, ha felismerjük: Isten nem katolikus, nem protestáns, nem mohamedán, nem buddhista, és nem is zsidó – Ő mindenben és mindenkiben jelen van, "bennetek és kívületek" (vö. Lukács 17:21). Ha valaki írott „mankóra” vágyik, csak Jézus evangéliumát vegye alapul, Pál elképzelései nélkül. Ha összehasonlítjuk a vallásokat, rájövünk, hogy az eredő mindegyikben az Egy Isten. Az ókoriak többistenhite is egyetlen Teremtőt tükröz különböző személyiségeken, megnyílvánulásokon keresztül, Osiris száz neve is egy Istenre utal, ahogy a Szentháromság is egy. A napisten hívők is az Egyben hittek: a Nap, a földi élet forrása, mint Atya és a Föld, mint termékeny Anya (a magyar Boldogasszony vagy a sumér Földanya) násza maga az Élet. Ez az igazi Szentháromság, ahol a három egy, amit a magyar rovásírás „egy” jele, a kettőskereszt is jelképez.
Ha a hitről és a vallásokról letisztítjuk a dogmatikus sallangokat, lehámozzuk a hazugságokat, bármely irányból közelítünk, az Egy Istenhez jutunk. Az emberek vallásképe nem azonos az Isten-ember kapcsolattal, ahol valójában nincs is távolság. A Teremtőhöz visszatalált ember már isteni töltésű, s képességei felszabadulnak, megvilágosul. Ha ez tömegesen történik, változások jönnek – Jézus szerint, ha csak akkora hitünk lenne, mint egy mustármag, hegyeket mozdíthatnánk.
Összegezve: A „zsidó-keresztény” eszme egy torzszülött, összeegyeztethetetlen tanok erőszakos összekeverése. Ha kivennénk Jézus tanításait, a Biblia egy koherens, félelemre épülő rendszert alkotna az Ószövetség és Pál bosszúálló, haragvó, ítélkező istenképével. Szerencsére Jézus által Isten valódi üzenete is benne maradt a könyvben, s mint ragyogó ékkő, mutatja a zsidó biblikusságtól eltérő, igaz utat, hogy "Ne féljetek", s hogy: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”
Források, megjegyzések:
(1) Lásd például: Samuel Noah Kramer: History Begins at Sumer - vagy George Smith asszirológus munkásságát
(2) Az érthetőség kedvéért a Bibliai igehelyek nem teljeskörűen lettek idézve, csak a lényegük
(3) Tóth Kornél Frigyes: Jézus vagy Pál? - A biblikusság bírálata (erősen ajánlott olvasmány!)
(4) Ernest L. Martin: The race change in ancien Italy! 300 B.C. and 300 A.D - A magyar kivonatát lásd itt: https://churchofgod.hu/content.php?act=kaldok_mell
(5) Mesterházy Zsolt: A magyar ókor (Előszó)
(6) Cser Ferenc és Darai Lajos - Magyar folytonosság a Kárpát-medencében (XVI. Magyar és egyetemes történelem c. fejezet)
(7) Grandpierre K. Endre - Magyarok titkos története - Királygyilkosságok
Források, megjegyzések:
(1) Lásd például: Samuel Noah Kramer: History Begins at Sumer - vagy George Smith asszirológus munkásságát
(2) Az érthetőség kedvéért a Bibliai igehelyek nem teljeskörűen lettek idézve, csak a lényegük
(3) Tóth Kornél Frigyes: Jézus vagy Pál? - A biblikusság bírálata (erősen ajánlott olvasmány!)
(4) Ernest L. Martin: The race change in ancien Italy! 300 B.C. and 300 A.D - A magyar kivonatát lásd itt: https://churchofgod.hu/content.php?act=kaldok_mell
(5) Mesterházy Zsolt: A magyar ókor (Előszó)
(6) Cser Ferenc és Darai Lajos - Magyar folytonosság a Kárpát-medencében (XVI. Magyar és egyetemes történelem c. fejezet)
(7) Grandpierre K. Endre - Magyarok titkos története - Királygyilkosságok
