A szexualitás valódi jelentősége

Miről szeretnék írni? A szexualitás valódi jelentőségéről.

Első hallásra a világ legnagyobb baromságának tartottam azt a gondolatot, hogy az orgazmus által keltett energia mozgatja az univerzumot. Igen, lehet jót nevetni! De ha jobban belegondolsz – miért is ne? :o) Pörgessük hát fel rendesen! :o)))

Szóval arról szeretnék röviden írni, hogy a szexualitást, a testi szerelmet ma mennyire nem tudjuk a helyén kezelni. Valójában az életünk KÖZPONTi misztériuma és beavatása az egyesülés, a intenzívebb energiacsere csak így lehetséges. Az együttlét elsősorban a partnerek csakrái által kisugárzott energiaminőségek közötti különbség kiegyenlítéséből áll, elősegíti a blokkok felszabadítását, a fejlődést. A keletiek tudják és tanítják is a szexuális energia kezelését, fejlesztését és a spirituális fejlődés szolgálatába tudják állítani. A nyugati ember csak tabukat tud gyártani, miközben az egyik legszentebb cselekvést a sárba profanizálja állandóan, egyszerű termékké degradálva a nőt, teljesítménnyé a szerelmet.

Miért nem nyilvánvaló az mindenki számára, hogy a szexualitás az egyik legegyszerűbb módja a feltétlen szeretet kifejezésének? Miért félünk tudatosítani az ösztöneinket, hogy azután azok utat törve betegségekben, devianciában kell, hogy megnyilvánuljanak? Az Élet él és élni akar. Mi pedig ezt a szent életenergiát olyan szoros mederbe igyekezzük szorítani, amennyire csak lehet, elhazudjuk a jelentőségét. MINDENKI szeretetre vágyik. Sajnos, ma eljutottunk odáig, hogy már párkapcsolatban is félünk szeretni, nemhogy több embertársunk számára megnyílni. Ma azt képzeljük, hogy minden csak technika kérdése, elfelejtve azt, hogy a szívből áradó életenergiát boldogan megsokszorozhatjuk másokkal.

Miért hagyjuk, hogy a társadalomirányítás alapvető szabályaként betereljenek egy olyan gondolati sémába, hogy csak egyetlen partnerrel lehetsz boldog, ha egyáltalán megtalálod és életed végéig szexuális hűséggel tartoztok egymásnak? Miért van az, hogy a természeti népek boldogan élnek kisközösségekben, ahová nem férkőzött be a birtoklásvágy és mindenki mindenkit szeret, valódi KÖZÖS-ség van? (közös-ülés)

Miért nem vagyunk képesek levetkőzve ezeket a korlátokat úgy élni, hogy szabadon áramolhasson az Élet szent tüze, nem korlátozódva két ember magánügyévé?

Képzeljetek el egy olyan világot, ahol nem az anyagi feltételek megteremtése a fő gondolatunk, tevékenységünk, hanem egymás FELTÉTEL NÉLKÜLI kényeztetése? Nem gondoljátok, hogy nagyon gyorsan meggyógyulna a társadalom, ha sikerülne a hangsúlyt a SZERELEM táplálására áthelyezni? Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra? Ez nem magánügy, ez össztársadalmi ügy, szerintem így lehetne a leggyorsabban harmóniát teremteni.

El tudjátok képzelni, hogy nem a hírekkel és a gazdasággal foglalkozik mindenki elsősorban, hanem helyette naponta szeretkezik? :o) (alig várom a világvégét... - Mazsola)

A másik téma, amire érdemes kitérni: a fogamzásgátlás. Ma a lányok 15-6 éves koruktól marokszám eszik a szintetikus hormonokat és fejest ugranak a nemi életbe. 19 éves koromig az akkori udvarlómmal a közösülésen kívül is megtaláltuk a módját, hogy szeressük és felfedezzük egymást, fejlesszük szexuális kultúránkat és azt kell, mondjam, érdemes volt évekig apró lépésekben haladni. Az azóta eltelt 14 évben csak egy évig szedtem a pirulát - nem vagyok hajlandó mérgezni magam. Megszakított közösüléssel is meg lehet ezt oldani és soha nem féltem, hogy teherbe esem. Mert ha jönni szeretne az új élet, jön, elfogadom, mert szeretem a partnerem és nem gátolom a természetet. Van hatalmam ezt is meghatározni. Persze, barátnőim ezért is idiótának néztek és bekapkodják az antibébiket félelmükben még akkor is, ha nincs állandó partnerük, mert sose lehet tudni... :o)

Vitassuk meg!

Azért annyit még hozzátennék, hogy nem a házasság intézménye ellen beszélek, hiszen magam is boldog házasságban élek és a nemi életem is rendben van, de folyton új utakat keresünk a párommal ebben is...minden nap dolgozni kell a kapcsolat mélyítésén, ez egy életre szóló" munka"! Ez is nézőpont kérdése és mindig van jobb. :o) Párom sokszor meglepődött, hogy mindig erősebb és mélyebb figyelmet, energiaáramlást szeretnék, elmondása szerint a környezetében tapasztaltakhoz képest valóban idillikusnak számíthat, ami közöttünk van, de én nem hagyom, hogy pihenjünk a babérjainkon, mindig mélyebb és mélyebb kapcsolatot szeretnénk kialakítani. Ez művészet.

Az a helyzet, hogy még a barátaimmal sem tudom megosztani az élményeimet, mert nem szeretném, ha irigyek lennének és úgysem értenék, miről beszélek. Sajnos, a közvetlen környezetemben a páromon kívül nem ismerek olyan embert, akivel erről beszélni lehetne - idegenekkel lehet csak. Ebben az életemben pontosan egy szerelmi élmény volt rám olyan hatással, hogy nem félek a haláltól, mert átéltem, hogy milyen ereje van a szeretetnek - és CSAK szeretet van. Ez sajnos egyszeri élmény volt, de felrepített a csillagokon túl és széthasadt a valóság szövete - egy pillanatra azonosultam a halhatatlan létezéssel. A sors iróniája, h akkori partnerem ezt nem így élte meg, de ugye ez az ő baja, neki is adott volt a lehetőség. :o)))

Olivin

---

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos témát vetett fel Olivin. Valamiért ebben az ügyben is az az érzésem - mint szinte az összes eddig tárgyalt témában, mint pl. gyógyítás - hogy mi itt a "fejlett" nyugati civilizációban ezt se csináljuk valami túl jól. Ez is sikerült elkúrjuk. Így történhetett meg például az is, hogy nekünk teljesen idegennek, sőt gusztustalannak tűnhet olyan tömegjelenet, ami a kultúra egyik őshazájában teljesen természetesnek tűnt. 

Nálunk valamiért egyedül a pornófilmekben maradt meg ez a gruppen :), természetesen teljesen kicsavarva a valódi értelmét. Sőt nálunk valamiért nagyobb hangsúlyt kap a deviancia meg a homoszexualitás, mint a normális. A tantrikus szexről bővebben pl. itt>>

Sosem felejtem el 'mj' barátunk igencsak találó megjegyzését mely ide is illik:

"Élet az elektromos áram után" Mert miért, előtte nem volt? ... De hogy kitör a világbéke, az hétszentség - csacsiháton azért elég körülményes lenne az interkontinentális atomtöltetek célba juttatása... (Ja, és a LÉNYEG: nagyon, de tényleg nagyon sok időnk lesz majd a nem csak tantrikus, de egyéb szexre is...:-)

A japán kultúra is egész másképp viszonyul a szexhez. Valamiért ott nem akkora probléma, hogy a férfi nyíltan elmegy egy szerelem hotelbe. http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/japszex.html

De hát hiába magyarázok én a nejemnek... :)

Tetszik, hogy Olivin ennyire nyíltan képes erről a témáról "beszélni", tényleg van egyfajta tabu az emberekben, legalábbis sokakban. Fura, hogy amikor poénkodunk, akkor szinte mindenki bedob valami szexel kapcsolatos beszólást, ez így megy a munkahelyen, vagy otthon a szomszédokkal is, szóval amíg viccelődünk, addig mindenki felszabadultan aktív a témában - de amikor komolyan kellene róla beszélni, nyíltan a vágyainkról, akkor elhallgat mindenki. De lehet, hogy ez csak azért van, mert van aki beszél róla, és van aki csinálja... Ahogy olvastam Olivin írását én is elkezdtem irigykedni! :) Igencsak szerencsésnek mondhatja magát, hogy ilyen idillikus kapcsolatban él, de biztos vagyok benne, hogy ez a belső kisugárzása következménye is részben. Az emberek egy része valami iszonyatosan szenved a kapcsolatában, nem találják amit kerestek, keresnek, és frusztrálják őket a saját kivetülésük visszacsapásai! Nem beszélve a média által sugárzott illúzió eszményképektől, melyek teljesen meghülyítik a párkapcsolatban élőket, hamis ideákat teremtve. Sőt talán ma, amikor a hasonló keresi a hasonlót, egyre több lesz a válás is... Nnna, talán ezt érdemes egy kicsit jobban kifejteni. Szóval én úgy látom, hogy egyre kevesebb azon párok száma, akik tényleg lelki-testi-szellemi szinten is megtalálták egymást. Most olyan idők vannak, hogy tényleg csak a hasonlóak képesek együtt maradni, minden más szakad, válik, különül. Az emberiség várható kettéválásáról már többször írtam és ez hatványozottan megnyílvánul a kapcsolatok terén: a régi minták repedeznek, csak a hasonló a hasonlóval tud együtt élni a továbbiakban, régi kapcsolatok szétmennek, újak épülnek, és tényleg nagyon szerencsés az, aki a mostani időkben megtalálja a párját minden tekintetben, ki tudja milyen évmilliókig maradnak együtt...

Aki itt egyelőre nem találta meg a testi-lelki párját, és nem is igazából itt keresi, annak meg ott van a másik lehetséges út: a teljes elengedés, ami a szent embereknek sikerült is, a kevésbé tudatosoknak nem annyira. De ki tudja melyik a helyes irány: a teljes önmegtartóztatás, vágyak visszaszorítása, és ezzel egy időben valami nagyon emelkedett önbecsapás, vagy pont ellenkezőleg, a teljes kinyílás, odaadás, és szenvedély? Én is egy kicsit hadilábon állok ezzel a kérdéssel, mert rájöttem, hogy hiába próbálok a Bűvészinas által is leírt elengedéssel élni, nem megy. De talán nem is kell. Amíg emberbőrben vagyunk miért kellene elengednünk az élet - pontosabban az embereknek speciálisan megadatott - egyik nagy misztériumát, a szaporodás ösztönein túlmutató szeretkezést? Miért kellene visszafognunk vágyainkat, amíg jól esik? Miért betegedjünk ebbe bele, amikor ezek a tapasztatok ideje nem járt még le? Persze a telítettség elérése nagyon egyénfüggő dolog. Nem az a lényeg, hogy mindenkinek mindent szabad, hanem valahol az lenne, hogy szabadon adhassunk örömet magunknak és másoknak is. Tabuk nélkül. Bármennyire is holografikus a felépített világunk, a szeretkezés valódi, mert ekkor lélek és lélek közösül. A Teremtő férfinak és nőnek teremtett minket, egy Egész két felének, kettőnk egyesülésében benne rejlik a teremtés lehetősége. A szeretet, és a valódi szeretkezés képes új energiákat teremteni ebbe a világba. Kár lenne ezt ledegradálni csupán testi élvezetekre...

Olivin hozzáfűzése:

"A szívvel megélt eksztázis útja ugyanúgy elvezethet a megvilágosodáshoz, mint a csendes lemondásé és valljuk be, talán könnyebb is. A férfi és nő a közösüléssel belép a királyságba, a férfi és női energiák egyesítésével vagyunk TEREMTŐK. Természetes hát, hogy a mai rendszer minden lehetséges eszközzel igyekszik ezt a legtermészetesebb törekvésünket csatornákba terelve a saját céljaira felhasználni - fogyasztást ösztönözni. Mert miért is kellene bármi, ha eksztázisban élsz? Semmire sincs szükséged, mert átléptél a létezésbe. Amikor párommal először találkoztunk, napokig(!) eszünkbe se jutott az étel és megállt az idő - a közöttünk létrejövő energiaáramlás olyan intenzív volt, pedig nem értünk még akkor egymáshoz. Sajnos, ezt az állapotot azóta sem sikerült újra megtapasztalni..

A titka az lehetett, hogy maximálisan figyeltünk egymásra."

Végezetül idézek Jirí Brabenec, Zdenek Vesely: Egy bolygó robinzonjai c. könyvéből, melyben egy kutatóexpedíció hajótörést szenved egy idegen bolygón, a túlélni próbáló társaság két részre szakad, így az egyik pár is, mely közül a fiatal nő teszi fel a kapitánynak a kényes kérdést: élhet-e még a hegy másik oldalán a párja? Várjon-e rá? Visszafojtsa-e a vágyait, vagy inkább keressen új utakat? A kapitány gondolatai között található eme idézett gyöngyszem:

"Lehet-e küzdeni a természet örök törvényei ellen? Meg akarod állítani a Terciát Epszilon körüli útján, szavakkal, rendelkezésekkel, jótanácsokkal, fenyegetéssel akarod megváltoztatni a törvényt, amely időtlen idők óta az életet adja az anyagnak, a színt a tárgyaknak, a költészetet a napnyugtának és az értelmet az életnek? Ezt a csodatevő és varázslatos vágyat elnyomhatod, háttérbe szoríthatod — egy időre. Életmódoddal, környezettel és talán orvosszerekkel gyenge, vékonyka jégkérget tudsz kialakítani szíved körül. Elég azonban pár nap szabadság, és a jeges kéreg a piros, sóvárogva lüktető emberi szív körül úgy olvad el, mint a hópehely a tavaszi napban. Semmi sem marad meg, semmi, az emlék sem — csak a vágy, az előbb bebörtönzött vágy veszi birtokába viharos erővel az ember belsejét, az határozza meg gondolatait, lop szemébe csábító képeket, az hatol be erőszakosan álmaiba is."

Na, talán nem is az én okoskodásaim itt a lényeg, hanem amiket Olivin felvetett. Az mindenesetre számomra kiderült, hogy neki már kevésbé, de nekem még igen sok tanulnivalóm van ezzel kapcsolatban (is)...

    

Néhány link:   

http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20090709/a_szexcsakrank_es_betegsegei/

http://repaelixir.blogspot.hu/2012/05/tantrikus-szex.html

http://siva.nolblog.hu/archives/2007/05/02/74514/

http://www.noiportal.hu/main/npnews-1927.html

És az energiakapcsolódásokról egy könyvajánló: Hodnik Ildikó: A lélek  teste - auradinamika.